Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Kényelmetlen. Ha jobbra fordítom a fejem, akkor a bal vállam sajog, ha balra, akkor meg a jobb akar kiugrani a helyéről. Egyenesen nem lehet, mert akkor meg nem kapok levegőt. Úgy tűnik, ez sehogy sem lesz már jó. Rendben Gréta, akkor ideje befejezni az íróasztalon történő sziesztázásodat, és elkezdeni valamit. Például valami produktívnak nevezhető tevékenységet. Már csak 3 dolgozat vár javításra, de a mostani annyira szörnyen unalmas, hogy nemes egyszerűséggel ráaludtam a pergamenre. Még jó, hogy csukott szájjal alszom, nehéz lenne megmagyarázni szegény kis izgága elsősnek, hogy miért van egy nagy plecsni a papír közepén... Ránézek a legalább 15 centis esszére, és megint elfog az álmosság. Legjobb lesz, ha megyek, és sétálok egy kicsit valamerre, hogy visszajöjjön a kedvem, és kész legyek végre.
Legjobb lesz, ha jó nagyot kerülök, mert eléggé kilátástalannak érzem a helyzetet, így egy kis falulátogatás is belefér az időmbe. Nem lehet több délután 4-nél, elkezdett már sötétedni, de még tovább látsz 3 méternél. Nekem meg elég, ha holnap reggelre kész leszek, nem muszáj kapkodnom.
Kicsit bátortalanul nyomom le a teaház kilincsét, nem vagyok gyakori vendég a kastély falain kívül, a birtokon túl meg aztán pláne. Itt sem jártam még soha talán. Körbekémlelek a helyiségben, hogy üres asztalt keressek magamnak; meg is találom a bejárattól pár lépésre. Leveszem a kabátomat, a székem támlájára terítem, leülök, és a kezembe veszem a választékot tartalmazó lapot. Ha már betértem, nem baj, ha kicsit elidőzök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Néznek. Nem tudom, hogy ki, honnan, hogyan és miért, de érzem, hogy függ rajtam egy szempár. Jaj, csak ne valami pszichopata találjon meg, azt nagyon nem szeretném. Nem mintha túl sűrűn botlanék bele fél, vagy netán teljesen őrült alakokba, de azért csak nincs nagy ingerenciám eggyel találkozni. Képtelen vagyok feltűnésmentes lenni, amikor a legnagyobb szükségem lenne rá, de azért csak megpróbálok óvatosan szétnézni, hogy hol van az érzés forrása. Nem mintha annyira kirívó egyéniség lennék, csak természetesen nálam is be szokott köszönni Murphy, és mikor a legnagyobb szükségem lenne valamire, akkor biztos, hogy csődöt mond, vagy nem sikerül. De hát ugye próbálkozni szabad, mondogatják is az emberek...
Két szolid fejkörbefordítás után sem találok semmiféle kocsányon függő szemeket, és az érzés is elmúlt, szóval leeresztem a kezemből a kínálatot és cseppet lemondóan sóhajtok. Mintha kezdenék egy kicsit paranoiássá válni. Lehet egy kicsivel többször kellene emberek közé mennem (ami nem foglalja magába a diákokat). A mellettem megszólaló hangtól kis híján kirúgom magam alól a széket, de szerencsére csak kijjebb sikerült tolnom az asztaltól. Némileg ijedten pislantok fel a hang tulajdonosára, de amint meglátom az arcát, sikerül valamennyire megnyugodnom.
- Kiijesztetted belőlem a lelket... - mondom némileg vádlón Attilának, miközben a szívemre csúsztatom a kezemet. Szegény eléggé vadul veri az ütemet a bordáimon, nem is hibáztatom igazán, ez a gazember rám hozta az infarktust majdnem.
- Ülj csak le nyugodtan - egyik kezemmel mozdulatot teszek a velem szemben levő szék felé. Teljesen természetes reakció, hogy azt, aki majdnem kinyírt néhány másodperccel ezelőtt, azt hellyel kínálom a saját asztalomnál. Enyhén szuicid vagy Gréta, de sebaj. Valamiben meg kell halni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő