36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Nagy B. Đominic összes RPG hozzászólása (102 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Le
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. augusztus 17. 20:50 Ugrás a poszthoz

Gergő


Eljött ez a nap is. Olyan régen beszéltem Gergővel, és akárhol kerestem, sehol nem találtam meg, így hát írtam neki egy baglyot, hogy ma estefele találkozzunk a faluban lévő tónál. Úgy is hétvége van, majd megkérem Yancsit, hogy hagy aludhassak nála. Tuti megengedi, mert jó fej, és már régóta ismerem. Vele is majd beszélnem kell, mert érdekel, hogy mit is gondol most rólam, hogy már nem a kékeket erősítem. Furcsa, mert egyszer azt mondtam, hogy velem ne szúrjon ki a kastély, hogy másnap egy másik házban ébredek, de ezek szerint megetette. Ha így látta jónak, hát nem szállok vele vitába, és kitudja nem e szeretem meg a Rellont. Hamar meg fogom szokni a változást, csak azt nem tudom, hogy kinek fog feltűnni, hogy már nem vagyok ott. De őszintén szólva eddig is láthatatlan voltam, és ha nem nyertem volna meg a Tusát, még most is az lennék. Na de ennyi elég arról, hogy már nem vagyok Levitás.
A délután szunya sajna azt eredményezte, hogy most kapkodhatok, hogy időben odaérjek a tóhoz. Gyorsan felvettem egy inget, meg a cipőimet, kivettem a szekrényből egy doboz minden-ízű drazsét, amit Gergőnek adok, és már rohantam is le a faluba. Jó pár embernek nekimentem, de nem érdekelt. Ők voltak az útban és nem én. Már jól tudtam az utat a tó felé, így nem kellett megállnom, hogy megkérdezzek valakit. Befordultam pár sarkon, még rohantam vagy tíz percig, és kifulladva érkeztem meg. Gergőt még nem láttam sehol sem, ezért megnyugodva ültem le a fűbe, hogy kifújjam magam, mire ideér. A Tusa óta nem beszéltünk, ha jól emlékszem. Sok mindenről kellene beszélgetnünk, de konkrétumokat nem tudok, majd adja magát a helyzet. Körbenézek, és mivel még nem látom Gergőt sehol sem, ezért keresgélni kezdek. Hamarosan a kezembe akad egy kő, és mosolyogva hajítom bele a vízbe, hogy kacsázzon. Pár ilyen dobálás után, elfekszek a földön, és az eget kezdem nézni. Szép tiszta, és ez tetszik benne.
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. augusztus 18. 01:26 Ugrás a poszthoz

Gergő


Léptek zaja üti meg a fülemet, na meg babakocsié, ebből következtetek arra, hogy biztosan nem Gergő érkezett meg. De kellemeset kellett csalódnom, mikor megállt mellettem, és meghallottam a rég nem látott haverom hangját. Felültem, és vigyorogva néztem végig Gergőn. Megváltozott elég rendesen, vagy csak nekem tűnik úgy? Nem, határozottabban más lett, a legutóbbi találkozásunk óta. Ami még furább, hogy egy kis lurkót is hozott magával.
– Hello. Ennyi idő eltelt, hogy már gyereked is lett? –vigyorogva kérdeztem rá, bár tuti nem az övé. Nem úgy ismertem meg, hogy fiatalon apa legyen, de nem tudtam kihagyni ezt a dolgot. Remélhetőleg ő is viccnek fogja fel. Integetek a kicsinek, és még kezet is rázok vele, persze finoman. Az én húgom is ilyen aranyos, mint ő, és már van tapasztalatom a kicsik terén. Közben Gergő elmondja, hogy sok mindent kell nekem mondania, és a sóhajtásból ítélve, nem valami vidám történetek lesznek. De erre valók a barátok, hogy meghallgassuk egymást, még akkor is, ha nem tudunk segíteni, csak annyival, hogy itt vagyunk egymásnak.
– Nekem is mondanom kell majd pár dolgot, de előbb mesélj te. –mindig is jó hallgatóság voltam, de most már kezd kinyílni a szám is. Igaz, csak azokkal szemben nagy, akik megérdemlik, de mivel Gergő a barátom, vele szemben csak akkor fogom kinyitni, ha tényleg hatalmas ostobaságot követ el, és egy alapos fejmosás kell majd neki. Olyankor aztán lesz régi csapatkapitányi hangulatom, csak itt az lesz a különbség, hogy Gergő nem az egyik átlövő játékos, aki nem tudja alkalmazni a bizonyos formációkat.
– Aranyos gyerek. Hogy hívják? –kérdezek rá mosolyogva, mert ez még nem derült ki, és valahogy hívni kell a kicsit is, nem csak babunak, meg kis lurkónak. Biztosan Gergő mostoha öccse lehet, vagy valamelyik szomszédjának a gyereke, csak éppen bébicsőszködik. Az is jó kis zsebpénz forrás, de mondjuk inkább lányok szoktak lenni a gyerek vigyázok, ezért marad az, hogy az öccse.
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. augusztus 18. 23:44 Ugrás a poszthoz

Gergő


Kiöltötte a nyelvét, szóval vette a humort, és nem olt le miatta. Tudtam, hogy bár régen találkoztunk, azért tudja mikor viccelek, és mikor beszélek halál komolyan. Aztán megköszörüli a torkát, ebből arra következtetek, hogy valami hosszadalmasat fog mesélni. Érdeklődve figyelek rá, és reményeim szerint tudok is majd neki mit mondani a hosszas monológja után. Elhangzik egy név, egy hely, és egy gyűrű is. Csak remélni merem, hogy Gergő nem tett ostobaságot 14 évesen, és ezt az ő szavai is alátámasszák. A kisebb monológját azzal fejezi be, hogy a szerelem fájdalmas érzés. Hát igen, sajnos én is tudom, hogy milyen rossz, ha az ember hoppon marad. Veszek egy mély levegőt, s mindezt lereagálom.
– Voltam, és még most is szerelmes vagyok, így tudom, hogy milyen pocsék érzés. –együtt érzek vele. A lányok már csak ilyenek, mi meg csak reménykedhetünk, hogy észhez térnek. Gergő közben a kezembe nyomja mostohaöccsét, akit Tristannak hívnak. Nagyon aranyos kiskrapek, és mivel már van tapasztalatom a babázásban, hála a húgomnak, így tudok rá figyelni, meg foglalkozni is. Mivel Gergő már befejezte a mondandóját, így én következtem. Összeszedtem a gondolataimat, és egy mély levegővétel után kezdtem bele.
– Na szóval emlékszel a Tusa nyitóbáljára? Ott kimentem Amirával a lépcsőházba, mert kellett egy kis friss levegő. Beszélgettünk, meg minden és hát elcsattant egy csók is. A hogyanokat, mert a miérteket most hagyjuk inkább. Azóta valahogy mindig megmagyarázhatatlanul hevesen dobogott a szívem, mikor megláttam, és idővel bele is szerettem. A csók közben kitudódott, és szakított a barátjával... miattam. –itt tartottam egy kis hatásszünetet, mert erre még mindig nem vagyok büszke. Hiába cselekedtem utána jól, mégsem tudom megváltoztatni a múltat. Közben visszahúztam a kicsit az ölembe, mert éppen szaltózni készült. – Aztán találkoztunk Amirával a madárfészeknél, és elmesélte, hogy már vége van a kapcsolatának, én hülye meg kihasználtam... már ha érted mire gondolok. Másnap az Alagsori medencénél összefutottam Kristóffal, időközben befutott Amira is, és az még egy szép jelenet volt... Nem tudom hogyan, de sikerült őket kibékítenem, és most én maradtam egyedül. –szinte már elcsukló hangon mondtam a végén, visszatartva a felesleges könnyeket. Senkinek nem mondtam el, Gergő az egyetlen, és neki is csak azért, mert bízok benne. Kíváncsian fürkészem az arcát, hogy megtudjam belőle a véleményét erről az egészről.
Utoljára módosította:Nagy B. Đominic, 2013. augusztus 19. 22:28
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. augusztus 20. 00:38 Ugrás a poszthoz

Gergő


Gergő szemöldöke egyre magasabbra, és magasabbra szökik, amiből kitallom, hogy nem igazán tetszik neki, amit mondok. Ráadásul olyasmi derül ki Amiráról, amit nem hittem volna. Csak nagyokat pislogok Gergőre, amolyan: "ez most komoly?" nézéssel.
– Hogy mit csinált veled? –még mindig nem akarom felfogni, amit Gergő mondott. – Igen megkapta... de hát mit tudjak csinálni, ha egyszerűen szerelmes vagyok belé? –költői kérdésnek szántam. Mintha valami rokonlelkek lennénk, mert neki is, és nekem is szerelmi bánatom van. Hogy melyikünké a nagyobb, na azt az egyet most meg nem mondanám.
– Ki... én meg még segítettem neki, hogy újra összejöjjön Krisivel. –visszaadtam a kicsit Gergőnek, majd lesütöttem a szemeimet. Ez az én szerencsém. Beleszerettem valakibe, akibe nem kellett volna, és ez lett a vége. El kellene felejtenem, de nem igazán megy. Elgondolkodtam egy kicsit, és Gergő szavai ébresztettek fel belőle.
– Jó, menjünk, de csak ha nem zavarok. –felkeltem, és nyújtózkodtam egyet. Nem tudom, hogy a szülei jó szemmel néznék, ha most beállítanék hozzájuk. Nem is ismerem őket, és még hallani se hallottam róluk egy szót sem. Vajon Gergő miért nem beszélt róluk eddig? Na mindegy, majd kiderül, hogy milyenek.
– Figyelj, kérdezhetek valamit? –igaz, ez már kérdés volt, de nem erre akarom megtudni a választ, hanem valami egészen másra vagyok most kíváncsi. Ezt se nagyon halogathatom tovább, mert ki fog derülni, de jobban szeretném, ha tőlem tudja meg, és nem a huszadik verzióban hallja vissza. Ha igenlő választ kapok, akkor egy nagy levegő után kérdezem csak meg.
– Mit gondolnál rólam, ha azt mondanám, hogy többé nem Levitás vagyok? –lassan lépkedek mellette, és közben felkészülök az újabb kiakadására.
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. december 1. 10:25 Ugrás a poszthoz

Kviddics után…


Nem erre számítottam az első mérkőzésemen. A sérülés benne volt a pakliban, de az nem, hogy eszméletlenül fogok landolni. Igaz, hogy elkerülhettem volna, mert számítottam Krisi trükkjére, de mikor a srác zuhanni kezdett, akkor már más volt a gond. Az első ütés még rémlik, de a többi már nem. Fogalmam sincs, hogy mi történt utána a pályán, vagy egyáltalán mennyi idő alatt vittek minket a gyengélkedőre. Nem éreztem semmimet sem, nem hallottam, nem láttam semmit és senkit se. Olyan volt, mintha egy végtelen űrben lebegnék nulla gravitáción. A gond ott kezdődött, hogy tényleg csak lebegtem, és nem én irányítottam a testemet. Abban biztos vagyok, hogy élek, és abban is, hogy kómában vagyok. Már csak azért kell küzdenem, hogy minél hamarabb felébredjek belőle, és felépülhessek.
Kíváncsi vagyok, mennyi sérülést szereztem, de pár bordám minden bizonnyal eltört, mert Krisi eléggé nehéz egy figura. Erről pedig az ugrik a képbe, hogy vajon mennyi időbe telik, még valaki elmondja neki, hogy én mentettem meg. Fel vagyok rá készülve, hogy nem fogadja majd kicsattanó örömmel, főleg azért nem, mert nem bírja a fejemet. Én megtettem mindent, hogy normálisba hozzam a kapcsolatunkat, de nem nagyon jött össze. Noha, ezt a mentőakciót sem azért csináltam, mert ezzel akartam elérni azt, hogy Krisi elfelejtse a dolgokat, hanem mert nem akartam, hogy meghaljon. Elég magasról zuhant lefelé, a koppanást tuti nem élte volna túl, ha úgy érkezik a földbe. Így egy elhunyt fogó helyett, az akciómnak hála, két kómában lévő fogó lett.
Az űr kezd eltűnni, helyette egy puha ágyat érzek. Ebből le tudom szűrni, hogy a gyengélkedőn vagyok már, azonban szemeimet továbbra sem vagyok képes kinyitni. Hallásom még mindig tompa, ezért sem tudom, hogy mi zajlik körülöttem. Kedvem támadna ordítani a fájdalomtól, mert hirtelen érzek éles szúrást a mellkasomban. Valószínű, hogy megmozdultam, és az egyik törött bordám van olyan helyen, ahol nem kellene. Bal kezemet lomhán mozdítottam meg, fejemet is megpróbáltam megmozdítani, de nem ment. Az biztos, hogy folyik rólam a víz, és a kezemen kívül nem tudtam mást megmozdítani.
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. december 13. 19:25 Ugrás a poszthoz

Kviddics után…
Nina, és akire még tudok figyelni…


Gyengének, és magatehetetlennek éreztem magam. Kézilabdában soha nem sérültem meg ennyire. Ott mindig megúsztam egy bokaficammal, és/vagy egy csuklótöréssel., de az is igaz, hogy ott nem zuhantam x méter magasból, nem tudom hány hm/h-s sebességgel. Rossz ötlet volt összehasonlítanom a kézilabdát, és a kviddicset, mert bőven más súlycsoportba tartozik a két sportág. Hogy a későbbiekben is játszani fogok-e, az a jövő zenéje lesz. Na, meg persze Dave döntése is közrejátszik majd, hiszen rajta múlik, hogy egyáltalán látni akar-e még a csapatban. Elvégre nem fogtam meg a cikeszt, mikor az lett volna a dolgom, hanem Krisi után eredtem, és megmentettem őt. Csak meg fogja érteni, hogy a navinés srác élete fontosabb volt, mint egy vacak ezüstszárnyakon repkedő aranygolyó.
A légzés nagyon fájt, a törött bordák megnehezítették az egyenletes levegővételt. Szemeim, még mindig csukva vannak, ordítani is képtelen vagyok, pedig nagyon szeretnék a szúró fájdalomtól. Az agyam csak kattog, de csak csend, és csend, és csend… se több, se kevesebb. Jó lenne már végre felébredni, és megtudni, hogy kik vannak még a gyengélkedőn, de legfőképpen azt, hogy Krisinek mennyire súlyos az állapota, hogy megérte-e az áldozatom. Remélem, hogy igen.
A nagy elmélkedésem odáig jutott, hogy sikerült megmozdítanom egy kicsit a bal karomat. Bele is nyílalt a fájdalom, ebből arra is rájöttem, hogy a dobókarom tört el két helyen is. Szuper, legszívesebben morognék miatta, meg ordítanék a fájdalomtól… vájunk: utóbbit meg is teszem, hiszen szemeim kipattantak még azelőtt, hogy megmozdult volna a karom. A rövid felordítást hamar lenyeltem, és fájdalmas szisszenésre váltottam. Szinte véresre haraptam az alsó ajkamat, de legalább tudatosult bennem, hogy már ébren vagyok, és a karom nincs egy darabban, amit jó lesz nem mozgatni. Körbenézek, meglátom Krisit a szomszédos ágyon, mellette Mirát is. Megkönnyebbülten veszek levegőt, miután látom, hogy a fogótársam életben van, aztán átnézek a másik oldalamra. Meglepetten látom, hogy éppen Nina fogja a kezemet, melyre egy halvány mosolyt engedek meg magamnak. Nehezen, és jó pár szisszenés után, de sikerül annyira feljebb tornáznom magam, hogy ne teljesen vízszintesben legyek.
– Oda… odaadnád a poharam? –mutatok ép kezemmel a víz felé, és persze kérdésem Nina felé irányult. Ha megkapom, akkor lassan kortyolgatom, mert a nyelés még ugyan megy, de elég fájdalmasan.
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. december 14. 13:51 Ugrás a poszthoz

Téli kirándulás
Bécs


Teljesen kiment a fejemből, hogy nekem kirándulni is kell mennem a többiekkel. Az a szerencse, hogy felébredtem a kómából, és viszonylag egyben vagyok, noha a karom még fáj egy kicsit, és a légzés se éppen fájdalommentes. Valószínű, hogyha az ikrek nem jönnének, én is kihagytam volna az egészet, de ezt már nem tudjuk meg. Inkább azon voltam, hogy bepakoljam a cuccaimat, amit vinni akarok, hogy reggel már ne kelljen ezzel foglalkoznom.
A szokásosnál is hamarabb ébredtem fel, és a reggeli előkészületek után, megindultam a nagyteremben. Mivel kandallón keresztül megyünk, nem sokat ettem, nem akartam, hogy visszajöjjön, így csak egy pirítóst tuszkoltam le a torkomon. Noah még szuszogott a vállamon, ezért óvatosan simogattam csak meg. Lassan befutottak a többiek, meg Mira is, és a népszámlálás után el is indultunk. Az ismerős arcoknak köszöntem, aztán fogtam a táskámat, és a sor elejére keveredtem. Kicsit gyorsabb tempót diktáltam, hogy mire a többiek odaérnek a Minisztériumhoz, addig az ikreket leellenőrzöm, hogy megvan-e mindenük. Jeleléssel köszöntem mind a kettőjüknek, bár Zsombi mindjárt összeesik az álmosságtól. Vigyorogva ráztam meg, hogy felébredjen, közben a kis csapat is megérkezett. Megvan mindenki, így el is indulhatunk. Elsőként állok be a kandallóba, és az érkezés után leporolom magamat. Nem fogom megszeretni ezt a fajta utazást, de hát nem lehet válogatni. A népszámlálás után jöttek a szabályok, amiket jeleléssel fordítottam Ádinak, azután a szobák kiosztása is megtörtént. Az ikreket magam előtt terelgetve követtem Mirát a szobánkba, s Zsombor rögtön otthon kezdte magát érezni, miután beléptünk. Megúszta a dorgálást, mert utána összeszedte a holmijait, amire elmosolyodtam. Megvártam, ameddig Amira választ magának ágyat, utána a szabad ágyra pakoltam a táskámat.
– Az, amelyikre már kidőltél. Ott elfértek a bátyáddal. –vigyorogva borzoltam össze a haját, utána én is levettem a kabátomat, meg a sálat és a fogasra tettem. Leültem az ágyamra, onnan figyeltem Ádámot, aki éppen egy párnával készül fejbe verni Zsombit. Egy pillantással jeleztem, hogy még ne tegye, ugyanis az öccse éppen felém fordult, és kérdezni kezdett.
– Hallottam hírét, hogy megint megvertél valakit. Még jó, hogy a szüleidnek nem mondják meg, és nem baj a csoki. Inkább egyétek meg ti. Köszönöm, jól vagyok, és már minden rendben. Kicsit még fáj a légzés, de volt már rosszabb is. –mosolyogva válaszoltam a kérdésre, azután már érkezett is az ütés, amit Ádám kihagyott. Ha Mira nem szól rájuk, én sem fogok, inkább kiinvitálom a lányt a szobából, a saját épsége miatt. Azért, még visszafordulok, és jeleléssel közlöm velük, hogy a szoba maradjon egyben, s majd ha kiértünk a folyosóra, megtámaszkodok a falnál, és a lányra nézek.
– Hogy vagy? –kérdezem egy sóhaj után, közben Noah is felébred, és kimászik a zsebemből, hogy a vállamon pihenve, szép kék szemeit Amirára meressze. Biztos megismeri a régi gazdiját.
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. december 15. 12:52 Ugrás a poszthoz

Téli kirándulás
Bécs|Mira


Mivel Mira elfoglalta az ágyat, amit kinézett magának, kizárásos alapon, enyém a harmadik, ami közelebb van az ajtóhoz. A cucclepakolás, illetve egy kis monológ után úgy döntöttem, hogy kihívom a lányt a folyosóra beszélgetni. Sokkal jobb lesz ott, mert nem kell azt lesni, hogy az ikrek mikor hajítanak felénk egy párnát, vagy a nagy hangzavarban többször elismételni azt, amit mondunk. Amira válasza nem lep meg, mert látszik rajta, hogy valami nincs rendben, mégis azt mutatja. Nem akartam firtatni a dolgot, inkább egy biccentéssel tudomásul vettem a dolgot. A kérdést visszakaptam, és egy mély levegő után válaszra nyitottam a számat.
– Jobban, mint az esésnél. Kicsit még fáj a mellkasom, ha levegőt veszek, de túlélem. Egyben van, Chaske megszenvedtetett a csontforrasztó löttyel, de legalább nem háromban van. Nem ez volt az első alkalom, hogy eltörtem a csuklóm, viszont ez volt az első, hogy ilyen hamar egybeforrt a csont. A mugliknál még gipszben lenne, ami hat hét… kibírhatatlan, mikor viszketni kezd alatta a karom. –kicsit hosszan, és vigyorogva fejtettem ki a választ, azután Mira Noahra nézett, és megsimogatta a puff fejecskéjét. A kis fehér szőrcsomó élvezte, sőt még át is mászott a lány kezére, hogy a másik állatkához menjen. Mosolyogva néztem végig, ahogyan felmászik az anyja mellé, és csak a kérdésre néztem vissza Amira szemeibe.
– Noah. Ne kérdezd, hogy honnan jött a neve, ez volt az első, ami az eszembe jutott. –vontam meg az ép vállamat, azután megint vettem egy mély levegőt. A szobából kihallatszik a nevetgélés, ami megnyugtat, mert így tudom, hogy még nem törtek el semmit sem.
– Krisi felépült a sérüléseiből? –bukott ki belőlem a kérdés, mert érdekel a fogótársam sorsa. Máskülönben nem mentettem volna meg, de akkor meg bűntudatom lenne, hogy egy hülye cikesz fontosabb volt, mint egy ember élete.
Utoljára módosította:Nagy Bátor Đominic, 2013. december 15. 12:52
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. december 18. 01:31 Ugrás a poszthoz

Téli kirándulás
Bécs|Mira


Megint csak biccentéssel jeleztem az egyetértésemet. Eléggé vacak érzés, mikor az ember keze, vagy lába, vagy akármilye be van gipszelve, ráadásul viszketni kezd alatta az ember bőre. Az a szerencse, hogy most már varázsló vagyok –vagyis tanonc, de a lényeg, hogy tudok varázsolni–, és otthon sincsenek már titkok, így a nagyinak hála tele vagyunk különféle bájitalokkal, meg azok receptjeivel, és hozzávalóival. Itt meg Chaske puzzlezik össze minket, ha úgy adódik.
– Örülök. Neki is tetszett, örömében még ugrált is. –mosolyogva figyeltem a kis puffot, ahogyan játszik az anyukájával.
– Köszi, igyekszem. –hálásan néztem Amirára, amiért megdicsért. Már nem bosszant az érzés, ami volt… Amit történt, azon már nem tudok változtatni, kivéve akkor, ha lenne időnyerőm. Arra viszont Minisztériumi engedély kell, és alapos okom meg nincs, hogy kérjek egyet. Különben sincs kedvem végignézni a Tusás bénázásomat, meg a vizsgákra való felkészülésemet. Éppen elég az, hogy ebben az évben sokkal több mindenre kell koncentrálnom. Plusz, az ikrek is egyre csak idősebbek lesznek, jövőre meg már Bagolykövesekké válnak, figyelnem kell rájuk. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy melyik házba fognak kerülni.
– Örülök neki. –megkönnyebbülten sóhajtottam a kijelentés után. Akármennyire nem bírtuk egymást Kristóffal, mégis csak egy ember élete függött attól az eséstől. Így, hogy segítettem rajta, túlélte, de én is ugyanúgy megsérültem. Ez meg belefért, főleg ha azt veszem, hogy szent a béke a sráccal.
Bólintottam, hogy szólok a fiúknak, és még mielőtt lenyomtam volna a kilincset, Amira megölelt. Jól esett a közelsége, még egy pillanatra le is hunytam a szemem az érzés miatt, aztán feleszméltem, és halvány mosollyal néztem rá.
– Nem mondom, hogy ő is ezt tette volna a helyemben, de döntenem kellett. Kristófból csak egy van, ha Ő meghal, az neked is rossz lett volna. Meg, nem tudom… Jobb, hogy közöttünk van még, és igazán nincs mit… vagy mit kell ilyenkor mondani. –egy sóhaj után adtam gyors puszit Mira arcára, utána meg sem vártam, hogy mit is mondana vagy tenne, benyitottam a szobába, hogy szóljak a srácoknak: ideje reggelizni, utána meg a város!
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2014. február 16. 22:44 Ugrás a poszthoz

Tökmag
Előzmények


Helyes, hogy megfogadja a tanácsomat. Tényleg csak az Ő érdekében mondtam, amit. Néhány Rellonosból kinézem, hogy nem megmentené, hanem jót szórakozna azon, hogy beragadt, és még kínozhatná is szegényt. Némi empátia még van bennem, de csak mert vannak unokaöcséim, és ők fontosak a számomra. Krisztián kérdésére, viszont elvigyorodom. Kicsit rá kell azért ijeszteni, hogy többet ne császkáljon el.
– Mikor mi. Soha senki nem látja pontosan, hogy mifélek lények is vannak itt. Azt mondják, hogy aki egyedül letéved, ritkán látják viszont… élve. Különféle csapdák is vannak itt, mint például gödrök, meg valami átkokat repítő madzag, amiben nem kéne megbotlani. Ha megteszed, és nem vagy elég gyors, hogy lehasalj, többet nem is fogsz felkelni. –na, hát lényegében nem is hazudtam nagyot. A legtöbbje igaz…nak mondható, de hát alig lehet tíz éves, tuti beveszi, és többet nem fog lekeveredni ide. Közben kiértünk a fényre is, ezért eloltottam a pálcámat, és a zsebembe tettem. Fogadni merek, hogy a bejáratnál kellett volna megvárni a tesóját, akit Viktornak hívnak, ezért rögtön arra is vezetem.
– Nem ismerem, biztosan Mesterszakon van. –ezért nem hallhattam még a Radits nevet. Na meg aztán a pirosaknál nem sok ismerősöm akad, akikkel arról tudnánk csevegni, hogy ki jár a házába, és ki nem. Az alagsorból sikeresen felértünk, közben a kisgyerek megrémül, majd megfogja a kezem. Nocsak, ráijeszthettem a kínzós résszel, ami jól jel. Még egy pont amellett, hogy többet nem teszi le a lábát a Rellonosok területére. Ha attól megnyugszik, hogy fogja a kezem, ám legyen. Most nem ellenkezek, azt meg nem akarom, hogy elcsatangoljon… ismételten.
– A legtöbbjük. Akad közöttük, aki élve elásna; van aki előbb megkínoz, aztán ásnak el; olyan is van, aki minden zokszó nélkül rád küldené a gyilkos átkot, és ez csak a jobbik napján van. Szóval ja, tényleg gonoszak, de akadnak normálisak is. –vállat vonva válaszoltam neki, közben elértük a Bejárati csarnokot. A lépcsőknél lévő korlátokhoz vezettem, majd egyszerűen felkaptam, és a korlátra ültettem. Így egyforma magasságban vagyunk, mind a kettőnknek könnyebb a kommunikáció.
– Kapaszkodj, közben nézz szét, hátha meglátod a tesódat. –javasoltam neki, miközben megtámaszkodtam mellette. Mint ahogyan neki is mondtam, nem ismerem a tesóját, így nem tudok segíteni neki a megtalálásában. Holmi idegenre úgy sem bíznám rá, meg Krisztián se menne oda máshoz. Gondolom, hogy van annyi esze, hogy megismerje a saját tesóját.
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2014. április 13. 23:41 Ugrás a poszthoz

Edzés


Persze, ilyenkor kell valamelyik lúzernek bajba keverednie, és visszaszólogatni, amikor az ember siet. Edzésre kéne mennem, de ez a kis mitugrász azt hiszi, hogy okosabb, mint én. Komolyan mondom, ha nem ismerném, kiköpött Eris lenne, csak fiú kiadásban. No nem baj, a nyakába varrtam egy hónapnyi ágytálsikálást, hogy a legközelebb elfelejtse azt, hogy rám borítsa a kajáját. Nem vagyok én maradékos vödör, hogy tárolgassam neki. Ráadásul az egyik kedvenc pólóm volt a célpontja, ezért dupláztam meg neki a büntetését. Nyavalyás gólya, de képen törölném… de nem lehet, példát kell mutatni, így megúszta egy büntetéssel. A kis közjátékának köszönhetően tuti elkéstem az edzésről, de hát megtehetem, mert miért ne!? Sok mindenről úgy sem maradtam le, ha meg igen, akkor majd elmondja Dave az edzés után, hogy mi is volt az elején. Apropó Dave: vele még beszédem van. Rövid, és fájdalmas beszélgetés lesz. Hogy kinek lesz az!? Majd kiderül, ha megejtettük. Az edzőmeccs után be se jött a gyengélkedőre, utána meg felszívódott. Remélem nem várja azt, hogy ezt elnézzem neki, mert nem fogom. Majd idővel megbocsátom neki, csak az a kérdés, hogy mikor.
A bosszankodás közepette, már a pálya közelébe értem. Vállamon a seprű, a füstölgőt már elpöcköltem, és vigyorogva nézem, ahogyan futkároznak körbe-körbe. Két kör után megállnak, fekvőznek és felüléseznek. Oké, ez megvan szóval majd nekem is ezt kell megcsinálni, de előtte Davehez megyek oda. Kényelmes tempóban haladok a többiek felé, mikor megpillantom az egyik háztársamat, aki fekvőszerű valamiket végez. Most nem tudom eldönteni, hogy sírjak, vagy nevessek, esetleg mind a kettő, de ezt nem tudom szó nélkül hagyni. A srác (Noel) felé veszem az irányt, s mikor odaérek, puszta Rellonos szeretetből pakolom rá az egyik talpamat a hátára, és nyom le a földre.
– Ez nem fekvőtámasz, ne hozz már szégyent ránk. Csináld normálisan, vagy szívódj fel. –barátságos vagyok, vagy nem? Megmondom én a választ: nem! Jéghideg hangon közöltem vele, és ha felfogta, ha nem, levettem a lábamat róla. Talpamat a fűbe töröltem, utána tekintetemmel kerestem Davet. Ha megleltem, halvány mosollyal bandukoltam felé, hogy megállva előtte kezet nyújtsa köszönés képen.
– Hoy! Bocs a késésért, de egy elsős kajatárolónak nézett, és rám borította a kajáját. Kénytelen voltam ágytálsikálásra ítélni. Na, miről maradtam le? A rizsát hagyd, a feladatokat mond. –mosolyogva hallgattam, hogy mit kell behoznom, és ha megvolt akkor hátat fordítottam a CSK-nak. Léptem kettőt, de megfeledkeztem valamiről. – Ja, jut eszembe. Dave… –fordultam vissza, de azzal a lendülettel, teljes erőmből bemostam neki. Nem vagyok puhány, de azt nem tudom, hogy hirtelenjében hova érkezett az ütésem. Ha orr, jobb esetben betörtem neki, és nagy valószínűséggel ott nyelte be az ütést. Ezután jött a magyarázat is, hogy miért is kapta, amit kapott.
– Kösz, hogy bejöttél a gyengélkedőre a Navine meccs után. Igazán jól esett a törődésed. –sértődve vágtam hozzá a szavakat, és fordultam meg ismét, hogy lerójam a köröket, meg ha végeztem, akkor a felülés-fekvő duót is.
Utoljára módosította:Nagy Bátor Đominic, 2014. április 13. 23:46
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2014. április 14. 21:16 Ugrás a poszthoz

Alexa


Eljött ez a nap is… A tanulmányoknak vége, ideje bejegyeztetni magam, mint animágus. Bevallom, hogy félek, hiszen elég nagy fába vágtam a fejszémet, és mi van akkor, ha nem vagyok elég jó? Nem engedik, hogy többet átalakuljak? Akkor meg feleslegesen tanultam meg a tudományt, hiszen ha bejegyzetlenül alakulok át, akkor nagyon ráfázhatok. Ráadásul nem csak én, hanem Alexa is, mert ő a tanárom. A gyakorlásokon olyan jól ment, nagyon remélem, hogy a vizsgán is menni fog, és hivatalosan is animágus lehetek.
Alexával majd a Minisztérium előtt fogok találkozni, és remélem, hogy nem kések el. Utoljára tavaly féltem, mikor elsőnek ültem seprűre… Ott Dave volt mellettem, és segített, most Alexa teszi ugyanezt. Azonban a repülés merőben más tudomány, mint az animágia. Ott, ha el is buksz, és leesel a seprűről, kisebb sérüléseket szerzel, mint ha átalakulsz egy állattá. Hiszen, ha beüt valami gikszer, örökre úgy maradhatok, vagy eldeformálódhat valamelyik testrészem, és az nem lenne célravezető az életem hátralevő részében. Milyen durva lenne, ha megmaradna a tigris farkam, vagy szőrös lenne az arcom? Ha a fülek lennének, az még oké, mert azok tetszenek, de inkább legyen zökkenőmentes az átalakulás, minden egyes alkalommal.
Ez a nap rosszabb, mint az első meccsem, de megbirkózok vele. Képes vagyok rá, de ha el is bukok, akkor sem fogok dühöngeni. Nem sok korombeli lenne rá képes, így nem bánkódok egy esetleges kudarc miatt. Megérkezve az épület elé, leülök a lépcsőre, és idegesen kezdek el dobolni a lábamon. A tanáromat nem látom még sehol, de órámra pillantva nem is kell aggódnom, hiszen nem késik. Én jöttem előbb, és idegeskedek itt, de jobb itt kint, mint bent, nem igaz? Tekintetemmel a teret pásztázom, hogy azért minél előbb megpillanthassam Alexát, és felkelve üdvözölhessem.
Utoljára módosította:Nagy Bátor Đominic, 2014. április 23. 20:54
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2014. május 19. 20:06 Ugrás a poszthoz

Tony


A jó időre való tekintettel úgy gondoltam, hogy sétálok egyet a faluban, de hogy ezt ne tegyem egyedül, ezért írtam egy baglyot Ágostonnak, hogy találkozhatnánk a téren. Olyan régen beszélgettünk már, hogy ideje bepótolni mindezt. Jó, ez így nem teljesen igaz, mert a DÖK-ön belül tárgyalunk, csak ott nem a hétköznapi dolgokról, hanem a programok szervezéséről. Mennyi macera van ezzel a cserediákos izével is… na mindegy.
Szóval reggel elküldtem a baglyot a levéllel, miszerint délután kettőkor várom a Boglyas téren. Ágoston az egyetlen, aki nem érdemli meg a mogorva, és Rellonos stílusomat. Elsők között ismertem meg, ő még a régi arcomat ismeri. Az egyetlen olyan alkalom, mikor a régi Đominic felszínre tör, mégpedig a találkozás a régi ismerőssel. A reggeli készülődés megvolt, öltözékem egyszerű: fehér felső, fekete térdnadrág és a kedvenc cipőm. A baj ott volt, hogy nálam a reggel az délben kezdődött, így máris késésben vagyok. Tony válaszát már nem várom meg, hogy eljön-e vagy sem, majd ki fog derülni, ha a téren vagyok. Biztos vagyok benne, hogy nem hagyna ki egy találkozót a régi ismerősével, csak én nem tudom, hogy volt-e valami programja, ami közbevágott. Sebaj, majd kiderül.
Kiléptem az ajtón, bezártam, és a kulcsokat gondosan a zsebembe rejtettem. Utána jött a kedvencem, mikor késésben vagyok: az átalakulás. A gyakorlás még mindig nem árt, így némi koncentráció, mély levegővétel, és voilá; máris négy lábon, és bundában szaladok előre a falu lelke felé. Tony nem tud róla, hogy már képes vagyok teljes mértékben felvenni a tigris alakomat, ezért nagyon kíváncsi leszek arra a reakcióra, amit vág, ha meglátott. A lakósoron rohantam végig, úgy közelítettem meg a teret. Mikor odaértem, lassú sétálással kerestem szabad helyet, ahol meghúzhatom magam Ágoston érkezéséig. Az emberek, főleg a fiatalabbak, elkerülnek, némelyikük félelemmel szemlél. Nem csodálom, hiszen nem minden nap sétál el mellettük egy tigris. Az is meglep, hogy sok felnőtt is elámul, hiszen nyilván le kéne esnie nekik, hogy animágus van közöttük. No mindegy, hiszen kiszemeltem magamnak egy fa tövét, ahova árnyék vetül. Le is telepedek a gyepre, hogy aztán onnan szemlélhessem a terepet, várva Ágostont, a régi jó barátomat.
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2014. május 20. 00:09 Ugrás a poszthoz

Tony


Vártam a pillanatot, hogy mikor érkezik meg. Sajnos se lépéseinek a hangját, se az illatát nem ismerem, így az érzékszerveim közül, kettő csődöt mondott. Tigris alakban könnyebben rájöhettem volna, hogy a közelben van, vagy sem, de így marad az, hogy a teret pásztázom. Hamarosan meg is pillantom az alakját, mely az egyik bokor mellett rajzolódik ki. Tökéletes, és szerintem nem is késett. Ahogyan látom, éppen engem keres, és lábára pillantva eléggé türelmetlen lehet. Akkor jobb, ha nem várakoztatom tovább, így felkelek a fűről, kinyújtóztatom a végtagjaimat, és nesztelen lépésekkel indulok meg felé.
Amikor mellé értem, orrommal bököm meg a kezét, felhívva magamra a figyelmet. A piszkálás után, leülök a lába mellett, fejemet felemelve nézek a szemeibe. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mit reagál, mikor esik le neki, hogy talán én vagyok, esetleg megijed-e. Nem akarom még felfedni magam, ezért úgy tervezem, hogy körülbelül öt perc elteltével felállok, és kicsit meglököm a fejemmel. Azért nem úgy, hogy elessen, csak azt akarom ezzel sugallni, hogy induljon meg. Ha megtette, bevágok elé, úgymond vezetőnek, és elvezetem... mondjuk hozzánk. Vagy maradjunk még egy kicsit, és nézzünk körbe!? De nem tudom, hogy mennyi ideig tudom fent tartani az alakomat. Mindenesetre, körbekerülöm a szökőkutat, utána felülök a szélére, és felveszem az emberi alakomat. Nyakamat kiropogtattam, majd szó nélkül öleltem meg Tonyt, amolyan baráti ölelésként.
- Jó látni téged. Örülök, hogy eljöttél. -vigyorogva mondom közvetlen a fülébe, mert eszemben sem volt elengedni közben. Aztán mégis csak megtettem, és egy gyors köszönést is letudtam.
- Reméltem, hogy nincs programod, és eljössz beszélgetni. Hogy vagy, hogy megy a tanulás? Vagy bánom is én miről, csak mesélj valamit. -minden szava érdekelt, és nyilván sejtheti, hogy ennek semmi köze nincs a DÖK-höz, hanem konkrétan a magánéleti része érdekel most. Kíváncsi szemekkel néztem rá, és epekedve vártam a mesét, mint valami kisgyerek.
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2014. június 2. 02:47 Ugrás a poszthoz

Tony


Ilyen helyzetekben sajnálom azt, hogy nincs nálam fényképezőgép. Tony arcát látva nevethetnékem támadt, de ha megtettem volna, idő előtt felfedem magam. Azért bevallom, hogy egy pillanatra megijedtem, mikor pálca után nyúlt, és rám szegezte. A nyugodt hangulatomat akkor nyertem vissza, mikor remegni kezdett a keze. Itt már biztos voltam, hogyha átkozni is akar, nem fog eltalálni a remegés miatt. Utána löktem meg, és hangja érzékenyen, már-már dobhártyaszaggatóan hatott rám. Ez számomra is elég hátrány, de pár percen belül visszanyertem az alakomat. Ekkor jött oda Ágoston is, hogy vállon csapjon, aztán átöleljen. Gyerekes lehetett talán, és nem hozzám illő dolog, egy kívülálló, aki ismert engem, pedig egyenesen sokkolódott volna. Ugyanis egy kicsit bújtam az ölelésbe, arcomat Tony nyakába fúrtam, miután elmondtam, amit akartam. Nem érdekelt, ha látták, nem érdekel a pletyka sem… Ágoston olyan, mint egy testvér, csak mégsem. Az illatának beszívása után, ami már nem olyan sok pacsulit rejtett magában, elengedtem őt, és szavaira elvigyorodtam.
– Bocs, nem akartalak halálra rémíteni. Persze, hogy elbírlak, de majd később átalakulok. Most inkább beszélgessünk. –bólintottam egyet, és engedtem, hogy húzzon magával vissza a fához, ahol eddig hevertem. Ledőltem, és mosollyal az arcomon, tudomásul vettem, hogy Tony örült a levelemnek. Bennem volt az, hogy talán nem jön el… hogy már nem is bírja a fejemet, miután Rellonos lettem. Ám kellemeset csalódtam, hiszen itt van, és bár jelenleg légzése még szapora, de életben van és dumálunk.
– Részben ez volt a szándékom, de hidd el, hogy nem megölni akartalak. Meglepetésnek szántam, hogy láss tigrisként. A bejegyzésem még odébb van, ezért se merek sokáig állatalakban mászkálni. –kezeimet összekulcsolva, és a fejem alá helyezve néztem a barátomra. Örültem, hogy jól van, viszont amit utána mondott, kicsit elszomorított. Haragudnom kellene, amiért nem keresett!? Ugyan, hiszen az én hibám is, hogy nem írtam neki, csak most… Felültem annyira, hogy a karomon támaszkodva nézzek rá, és lereagálhassam a szavait.
– Ne gyötörjön… Nekem is annyiból tartott volna írni, mint neked. Megértem az álláspontodat, hiszen egyik-napról a másikra szakadt meg a kapcsolat kettőnk között. Mert valljuk be: a DÖK-ben való beszélgetés az más. Sajnálom, ha megijesztettelek, és ezért voltál úgy, hogy nem akarsz velem többet beszélni. Viszont ha ez így is volt, akkor most nagyon boldog vagyok, mert mégis itt vagy, és nem haragszok rád. –szinte nyálas, csöpögős monológ, de mégis őszinte. Megbántottam, és ez nekem rosszul esik. Rellonosként megváltoztam, többnyire elkerülnek a régi ismerősök, még Tony is… Pedig max annyit változtam, hogy felvettem a zöldek jellemvonását, de úgy látszik, hogy ezzel meg is bélyegeződtem. Bár őszintén bevallhatom, hogy nem tud érdekelni, hiszen ott is megvannak azok a személyek, akik számítanak, és Ágoston is mellettem van, ami elég is.
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2014. június 9. 08:51 Ugrás a poszthoz

Alexa


Gyorsaság, pontosság, akaraterő. Kézilabdában ez, animágiánál a gyorsaság nem. Ott a pontosság a cél, semmi más. Ha elrontok valamit, nincs az, hogy újrapróbáljam. Nincs következő lehetőség, hatvan perces játékidő, ahol a lefújás előtti harminc másodperc akár meccsfordító idő is lehet. Nem, itt egy lehetőség van, amit ha elrontok, akkor jobbik esetben nem lehetek animágus, a rosszabbik esetre meg nem akarok gondolni. Félek, ez nyilvánvaló, hiszen ez a vizsga túltesz az eddigi összes vizsgámon. Itt nagyobb hangsúly lesz a gyakorlati részen, igaz, arról fogalmam sincs, hogy elméleti lesz-e. Alexa felkészített, és ameddig várakoztam rá, addig átismételtem a tanultakat, és a lépéseket is. Elmekiürítés, koncentrálás a sikeres átalakulásra, majd külső és belső átalakulás. Elméletben könnyű, gyakorlatban viszont eléggé nehéz, az utolsó lépés pedig egyszerűen a legnehezebb. Hiszen összhangban kell lennie a kettőnek, nem mehet az egyik a másik nélkül.
Felkeltem, mikor megpillantottam a tanáromat, ám köszönés helyett egy ölelést kaptam. Éreztem benne, hogy félt, illetve aggódik is, amit teljes mértékben megértettem. Ha nekem lenne egy olyan diákom, aki animágiát tanul, és ma lenne a bejegyzésének napja, én is félteném. Szorításából kiszabadulva (melyet öleléssel viszonoztam), mosolyogva néztem rá, és egy fintort eresztettem meg, mikor hajamat igazgatta. Nem csípem, ha valaki birizgálja, de most elnézem, elvégre ez legyen a legkisebb problémám. Kérdésére sóhajtottam egyet, lehunytam a szemeimet pár pillanatra, aztán vettem egy mély levegőt.
– Röviden és tömören: mindentől. Hogy olyat kérdeznek, amire nem tudom a választ... hogy elfelejtem kiüríteni a fejem... hogy megzavarnak valamivel, amikor átalakulok... hogy beüt valami gikszer a visszaalakulásnál... Egyszóval: mindentől. –közben lehunytam a szemeimet, és azt tettem, amit Alexa kért. Elmondtam a gondokat, jobban mondva kiadtam magamból,  hiszen a fejemben már nem voltak benne, mert közben ki is ürítettem azt. Elmosolyodva hallgattam, hogy a legtöbben nem is animágusok lesznek bent. Ez valamivel több önbizalmat ad, mert akkor ők nem tudnak mindenben lépésembe belekötni. Valószínű, hogy ők lesznek az elmélettel foglakozó egyének, feltéve ha lesz olyan is.
– Ott leszel velem végig, ugye? –némi félelem azért volt bennem, és nagyon reménykedtem abban, hogy Alexa mellettem marad. Ha olyan lesz, mint a gyakorlásokon, akkor pedig egyenesen szükségem is lesz rá az átalakulások után. Tény, hogy már rutin feladatnak kellene lennie, de azért egy személy előtt és egy bizottság előtt való átalakulás között jóval nagy kaliberű különbség van. Vettem egy utolsó mély levegőt még kint, és ha kell, akkor megindultam Alexával befelé, hogy letudhassam végre ezt is.
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2014. július 16. 02:14 Ugrás a poszthoz

Jeges gyerek


Hogy a fenében lehet kibírni ezt a hőséget? Csoda, hogy nem forr fel az ember agyvize… és így tanuljon az ember a vizsgáira. Lassan jégkrémnek érzem magam, ami már éppen cseppfolyósítva lesz. Ezért is láttam jobbnak, ha a könyveimet a sarokba hajítom, és a csárdába veszem az irányt. Ott legalább van hideg szomjoltó, és az is már haladás. Hogy onnan merre megyek, az meg majd még kiderül. Az is lehet, hogy hazamegyek, de az is, hogy lenézek a tóhoz. Mindesetre felöltöztem, és kiléptem a napsütötte utcára, és megindultam a célom felé.
A faluba érve nem igazán volt sok minden nyitva már, emberek se nagyon szállingóztak, bár aki tehette, inkább otthon maradt. Nálam ott hibádzott a dolog, hogy már halálosan unatkoztam a négy fal között, és meg akartam sülni. Na, nem mintha most nem, de azért mégiscsak jobb, mint a betondzsungelban. Közben a csárda bejáratához értem, ahol egy srác épp összeesett a bejárat előtt. Felvont szemöldökkel lépkedtem felé, és elhúztam a számat. Legalább ha összeesik, tegye azt pár méterrel arrébb, hogy az ember be tudjon menni tőle. Ne más szívja meg miatta, mert részegen akar bemenni a csárdába, csak ahelyett, hogy beért volna, a gravitáció úgy döntött, hogy összeismerteti őt a földdel. Bosszúsan hajoltam le hozzá, hogy majd a lábait megfogva arrébb húzzam az útból, de ez valahogy elmaradt. Ahogy megérintettem, fagy járta át a testem minden porcikáját. Kikerekedett szemekkel próbáltam meg kitapintani a pulzusát, mert az nem lehet igaz, hogy ilyen gyorsan kihűlt volna. Nem, itt valami más játszhatott közre, mert életben van, de az egész srác hidegebb, mint egy jéghegy. Nehezen, de a hátamra vettem, s közben vacogni kezdtem, de sikeresen belerúgtam az ajtóba, hogy az kinyíljon. A pulthoz mentem, kértem egy kulcsot az egyik szobához, és becipeltem oda a srácot. Lefektettem az ágyra, és még a hideg járta át a testem, addig fel-alá járkáltam, hogy felmelegedjek. Miután ezzel megvoltam, kimentem, s elintéztem minden egyéb dolgot. Valószínű, hogy ma itt maradok vele éjszakára, ameddig rendbe nem jön, és közben azon agyaltam, hogy hívassak-e hozzá gyógyítót. Mert szerintem az egyáltalán nem normális testhőmérséklet, amit a srác produkálni. Egyelőre kértem némi szomjoltót, és felkelve a pulttól, besétáltam az ájultan fekvő egyénhez, hogy az ágya szélére ülve figyeljem. Nagyon is érdekel, hogy ki lehet ez a srác, de ameddig kiütve fekszik itt, addig nem fogom megtudni, így kénytelen vagyok megvárni, ameddig felébred.
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2014. július 20. 13:57 Ugrás a poszthoz

Jeges gyerek


Szeretném azt hinni, hogy ez csak egy rossz álom, és mindjárt felébredek, de ez nem fog megtörténni. Valami nem stimmel ezzel a sráccal, és ha enyhe kifejezés, hogy beteg. Ha ez egy ismeretlen kór, akkor jobb lenne, ha nem lennék a közelében, és minél előbb gyógyítót hívnék hozzá, de valahogyan mégis jobbnak látom, ha előbb megvárom, ameddig magához tér. Akkor megtudhatok róla néhány dolgot, és nem kell attól félnem, hogy vaklármát csaptam. Az sokkal rosszabb lenne, ha kísérleteznének rajta, bár jobban belegondolva… Nem, annyira szemét mégsem vagyok, hogy tudósok kezére adjam, mert a testhőmérséklete a mínusz tartományban van.
Vajsört kortyolgatva ültem az ágy szélén, mindvégig az ismeretlent figyelve. Egyszer csak azt veszem észre, hogy már engem figyel. Letettem az üveget az éjjeliszekrényre, közelebb ültem hozzá, és a kezemet a homlokára tettem. Még mindig jéghideg a gyerek, amit egyáltalán nem értettem, hogy miért. Sóhajtva néztem rá, aztán segítettem neki felülni, majd halványan elmosolyodtam.
– Hello. Igen, én hoztalak ide. –válaszoltam a feltett kérdésére, utána a kezébe nyomtam a teli vajsörös üveget. – Hogy érzed magad? Minden rendben van? Eléggé hideg a tested, hívjak gyógyítót? –árasztottam el a kérdéseimmel, remélhetőleg nem küld el velük a fenébe. Érdekes srácnak látszódik, ezért is lenne jó megtudni róla, hogy miért is ilyen jégpáncél. Lehet valamiféle kór, vagy bájital hatása. Talán egy kósza átok találhatta el, ami ezt váltotta ki belőle, mondjuk egy félresikeredett sóbálvány átok. Mindegy is, majd elmondja, hogy miért ilyen, vagy nem. S még a választ várom, addig iszok egy újabb kortyot.
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2014. július 25. 22:15 Ugrás a poszthoz

Kventin


Furcsán néz az italra… biztosan nagyon beüthette a fejét, vagy esetleg mugliszületésű ő is, és nem ismeri. Mindegy is, a lényeg, hogy felébredt, és most éppen nevet valamin. Legalább tudom, hogy jól van, s közben válaszol a kérdéseimre. Azt gondoltam, hogy fáj a feje, mert alaposan beüthette, inkább arra értettem a kérdést, hogy miért ilyen hideg a teste. Soha életemben nem hallottam még a Jégvarázslókról. Bár ezen se kellene csodálkozni. 2 éve még a varázslókról se tudtam semmit se.
– Nagy Bátor Đominic. Nem hallottam még rólatok, bár ez nem garantálja azt, hogy mások nem. Mugli szülők gyermeke vagyok, 14 éves koromig azt se tudtam, hogy eszik vagy isszák a varázslást. –vontam meg a vállamat, és megszorítottam a jobbját. Kicsit kirázott a hideg, de örültem is neki. Mostanában amilyen meleg idő van, jól jön ez a kis lehűlés is. Kventin még tetézi is azzal, hogy havat varázsol fölém. Meglepődve néztem, ahogyan hullik idebent, és el is mosolyogtam rajta. Csak akkor fordultam felé, mikor újra beszélni kezdett.
– Persze, beszélek. Először azt hittem, hogy részeg vagy, és arrébb akartalak vinni, hogy be tudjak jönni. Aztán, mikor megérintettelek, valami azt súgta, hogy nem a részegség az oka annak, hogy összeestél. Jómagam is a Rellont erősítem, bár most inkább ne menjünk vissza a suliba. Még a végén összeesel megint. Várjuk meg inkább a hajnalt, hogy hidegebb legyen egy kicsit. –javasoltam két korty között. Ha kell, akkor az ágyhoz kötözöm, csak ki ne szökjön innen. A jelenlegi helyzetben én vagyok érte a felelős, és nincs kedvem a halála miatt magyarázkodni.
– Amúgy úgy tudtam, hogy Grönlandon nem élnek emberek, de akkor rosszul értesültem. Hogy-hogy Magyarországra jöttél tanulni? Nálatok nincs varázslósuli, hogy ne kelljen a melegnek kitenni magatokat? –számomra kicsit érthetetlen, hogy miért van egy ilyen helyen, ha összeesik a meleg időjárás miatt. Na mindegy, majd elmondja, vagy nem.
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2014. július 30. 01:48 Ugrás a poszthoz

Vizsga


Csak hallgattam a szavakat, és elraktároztam őket az elmém mélyébe. Máshogy nem reagáltam, mert a jelenlegi helyzetben feleslegesnek tartottam. Alexa megnyugtatott, és ez pont elég is ahhoz, hogy végre meginduljunk befele. Látszott, hogy amerre megyünk, nem valami fényes és igényes hely. Tuti spóroltak a pénzzel, mert ráadásul lépcsőzni is kell. Nincs ezzel gond, de úgy tudtam, hogy mindenhova lift vezet, na mindegy.
A terembe érve megint elfogott a pánik. Mintha az első mérkőzésemre lépnék ki, pedig az már elég régen volt. Nyeltem egyet, aztán körbenéztem, hogy legalább lássam azt, hogy milyen helyen is kínoznak a fogós kérdésekkel. A Bizottság elé érve, nem sok ismerős arcot látok. Alexa alap, az Igazgató jelenléte kicsit meglepett, meg a volt suli pszichológus is itt van. A középen ülő férfi, nyilván az elnök. Nem tűnik valami barátságos egyednek, de az ő szívébe kell belopnom magam… Nehéz úgy. A nevemre bólintottam egyet, majd közelebb léptem, és elvettem a papírokat, meg a tollat. Ellenőriztem minden adatot, és mivel stimmelt, így aláfirkantottam. Arra, hogy a Minisztérium nem vállal felelősséget, csak halványan elmosolyodtam. Na persze, ha rám szakad a mennyezetük, nyilván az is az én hibám lesz. Szívesen meg is jegyezném, de azt hiszem azzal el is vágnám magam. A Bizottság tagjainak egy biccentéssel köszöntem, hogy utána Radetzkyre figyelhessek. Az még meglepő, hogy két pszichológus kell, ennyire nehéz eset csak nem vagyok, de ők tudják. Hamarosan meg is kapom a kérdéseket, és rögtön a közepébe is vág a téma. Szóval így állunk. Gondolom van jobb dolga is, mint egy bejegyzést felügyelni, így ha sietni akar, ám legyen.
– Az átváltozás megkezdése előtt, az elmének tisztának kell lennie, és összpontosítani kell az átalakulásra. Ezután a test külső elváltozása, majd a csontok és a belső szervek összhangban való átalakulása szükséges ahhoz, hogy a varázsló felvegye az állati alakját. –adtam meg a választ a legelső kérdésre, és lopva Alexára néztem. Azt nem mondta, hogyan fog jelezni, de talán az nem szabályellenes, ha a tanáromra lesek megnyugvásképen. Ha meg igen, az elég nagy szemétség. Viszont nem ezzel kell most foglalkoznom, jöhet a következő válasz.
– Az állat a fehér tigris, melynek mérete és testtömege megegyezik az enyémmel. Semmi különlegessége nincs, egyedül a szemeimnél látszódik fekete kör, mely a szemüvegem, illetve a kontaktlencsém miatt van. Pozitív, hogy fürge és kevésbé sebezhető, környezetébe könnyedén beleolvad. Ám ezzel ellentétben a mugliknál veszélyeztetett faj, hiszen túlélőképességük nem a legmegfelelőbb a többi tigrishez képest. –fújtam ki a levegőt, és utána újra belekezdtem a mondandómba. – Azért ezt az állatot választottam, mert a fehér tigris a kedvenc állatom. Mugliszármazású vagyok, és kissrác koromban, mikor az állatkertben voltunk, megtetszett az állat. Aznap este azt álmodtam, hogy velük rohangálok a kifutóban, és velük élek. Ez ugyebár a valóságban nem igazán lehetséges emberi alakban, így most már meg tudom tenni. Természetesen nem az állatkerti példányokkal, mert a muglik még a végén kísérleteznének rajtam. –adtam meg az utolsó kérdésre is a választ, aztán megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Halvány mosoly jelent meg az arcomon, és megkönnyebbülve vártam a következő feladatot. Most már sokkal jobban érzem magam, mint a kezdéskor, de azért túl lehetnék már rajta.
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2014. augusztus 22. 12:04 Ugrás a poszthoz

Kventin


Könnyedén elfogadta azt a tényt, hogy hajnalnál előbb nem fogunk megindulni. Azt hihetné az ember, hogy vitatkoznak majd vele, hogy márpedig nem marad itt egy vadidegennel, de mégsem. A saját érdeke is, hogy épségben visszajusson a kastélyba, talán ezt a dolgot elfogadhatom mentségnek, de mást nem. Közben a magyart félredobva, kamatoztathatom az angoltudásomat is. Nem is tudom, hogy mikor kellett utoljára használnom egy diákkal szemben, hisz a legtöbb külföldi is megtanulta már a magyart, de jobban díjazom, ha az anyanyelvükön beszélnek. Mondjuk a neve magyar, azt hittem, hogy az anyanyelve is, de okoz még meglepetéseket a srác.
– Csak arra vigyázz, hogy nem mindenki bírja a kíváncsiságot, és nem mindenki segítőkész. Igaz, van egy olyan képességed, ami itt ritkaságszámba megy, de félek, hogy hőségben nem tudsz mit kezdeni. Ha összeesel, vagy imbolyogsz, az ellenfeled könnyedén legyőz. Ezzel nem azt mondom, hogy keresd a bajt, vagy valami, csak itt a csárdában is vannak olyanok, akik képesek mindenkibe belekötni. Főleg akkor, ha egy kicsit többet ittak a kelleténél. –magyaráztam ezzel kicsit óva intve Kventint a túlságos kíváncsiságtól. Valószínű, hogy meg tudná magát védeni, csak nem 30 fokos hőségben, ha ahhoz van hozzászokva, hogy jégpáncél veszi körül, ami itt nincs, hát… talán néha utána kell néznem, hogy merre is jár. Kortyoltam közben, amit a kérdése hallatán épphogy nem köptem ki. Vigyorogva ráztam meg a fejem, és kicsit csalódottan fordulok felé.
– Ja igen… ez a kínzókamra a csárdában, és mivel rájöttél, már nem buli a megkínzásod. Nyugi, nem fog fájni, mikor épp elvágom az artériádat, és segítséget se tudsz majd hívni, mert el leszel némítva. –közben elővettem a pálcámat, és közelebb ültem hozzá. A fejénél lévő púpra szegeztem azt, és az Amirától megtanult gyógyítást alkalmaztam. – Szép is volna a meg akarnálak kínozni. Bogolyfalván vagy, a Mátra Máguscsárda VIP szobájában. Ez az egyetlen szoba, ahol viszonylag hideg van, és senki nem zavar meg téged a pihenésben. Mellesleg Đominic, nem Điminic. –tettem le az üres üveget, aztán felkeltem az ágyról. – Tudsz biliárdozni?
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2014. augusztus 22. 21:55 Ugrás a poszthoz

Öcskös


~Hol van már az a…?! ~szitkozódva járkáltam fel-alá a vasúton, miközben másodpercenként néztem abba az irányba, amerről be kell futni a vonatnak. Ez a vonat csak nem késik már, vagy igen?! Jelenleg amúgy se ez foglalkoztat, inkább az, hogy akit várok, épségben megérkezzen. Azt is csak onnan tudom, hogy most jön, hogy az Ádinak írt levelében megemlítette. Azt viszont nem tudom, hogy miként reagál arra, hogy én jöttem ki elé… azt meg egyenesen elképzelni se tudom, hogy mit tesz, ha megtudja mi lett a bátyjával.
Sóhajtva, és idegesen járkálva megyek be a pénztároshoz, és zúdítom rá kissé ingerülten a kérdést, hogy mégis mikor óhajt begurulni a vonat, mikor meghallottam a jellegzetes fékező hangot. A nőt otthagyva rohantam ki, és néztem körül. Rögtön megpillantottam Zsombort, ezért megkönnyebbülve fújtam ki magam. Nem szabad látnia, hogy feszült vagyok, de azt tudom, hogy nem halogathatom a dolgot. Csak nem itt, és nem most akarom a nyakába zúdítani az egészet. Lehunytam a szemeimet, vettem egy mély levegőt, és megindultam felé. Ha közben kiszúrt, akkor intettem neki köszönésképpen, de nem álltam meg egy helyben. Folytattam az utamat felé, és amint talpon volt, én meg vele szemben, szó nélkül húztam magamhoz, és öleltem át. Ritka alkalmak egyike a mostani, hisz köztudott, hogy nem nagyon csípjük egymást, de mivel egy család vagyunk, és itt én felelek érte, valamivel barátságosabb stílust kell sugallnom felé. Noha, ezt Zsombi nem mindig fogadja jó szívvel, vagy nem úgy, ahogy kellene.
– Azt hittem soha nem érsz ide… Nem értem, hogy a szüleidnek miért kell állandóan pszichológus körutat tervezniük, de nem ez nem fontos. Gyere, menjünk be a váróterembe… mondanom kell valamit. –közben már elengedtem, táskáját a vállamra kanyarítottam, és magam előtt terelve, a váróterem felé vezettem.
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2014. augusztus 22. 22:43 Ugrás a poszthoz

Öcskös


Egy külsős szemlélő csupán annyit látna ebből az egész ölelkezésből, hogy két rég nem látott barát, vagy családtag újra egymásra talál. Ám ebben ott a csavar, hogy aki minket ismer, az tökéletesen tudja, hogy nem bírjuk egymás fejét, mert Zsombor nem képes a szófogadásra, kivéve ha Ádi parancsol rá. Márpedig a bátyja egy darabig nem fog mondani neki semmit sem. De minden jónak vége szakad egyszer, s mivel Zsombi nem akar moccanni, így a peronon éri majd a hír.
– Ádi nem fog kijönni eléd, ezért vagyok itt én… –összeszorult a szívem is, mikor kimondtam a szavakat. Teljesen olyan, mintha a halálhírét hoztam volna, de ez nem igaz. Hír viszont van, csak nem az, hogy többet nem kel fel. Kezeit letépem magamról, ennyire azért ne vonjon kérdőre, mert még beverek neki egyet. Oké, hogy ideges, oké, hogy feldúlt, de… de nekem is nehéz megtalálni a szavakat. Az viszont engem is nyugtalanít, hogy nem tudta a hírt… Már számítottam arra, hogy nekem szegezi a kérdést, hogy mi van Ádámmal, de nem. Kellemesen csalódtam most, de ez azt is sugallta, hogy a bagoly elkerülte Zsombort, és a szülei még csak most fogják megkapni. Az viszont még jobban ki fogja borítani, hogy Ő lesz az utolsó, aki megtudja a hírt.
– Először is ne gyűrd össze a pólómat, attól nem mondom el hamarabb. Másodszor nyugodj meg egy kicsit, és nem a szülőkkel van baj…. hanem… Ádi… –nyeltem egy nagyot, és fel voltam készülve arra, hogy megint kiabál, meg minden, de a szavak akkor se jöttek. Fogalmam sincs, hogy miként közöljem vele, és nem… egyszerűen nem megy.
– Hiába fogsz kiabálni… fogalmam sincs hogyan mondjam meg… A bátyád a gyengélkedőre került, felvágta az ereit miután egy mumussal összefutott, és a te alakodat vette fel, miközben holtan összeesel… Ráadásul meg is vakult… –sóhajtva, és egy könnycseppet is elejtve néztem rá. Ez is azt bizonyítja, hogy nem hazudok, ha netalán ezt feltételezte volna, hiszen előtte nem könnyeznék semmi pénzért sem.
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2014. augusztus 22. 23:46 Ugrás a poszthoz

Öcskös


Bár azt mondhatnám, hogy ez nem igaz, csak egy nagyon rossz tréfa, ami arra tanít, hogy legközelebb vigyázzon jobban a tesójára, de nem. Ez sajnos a valóság, amin csak akkor lehetne változtatni, ha időnyerőhöz jutna az ember, de az meg mindenféle kérvény a Minisztérium felé, és ilyenért amúgy se adnának. Hagytam, hogy kidühöngje magát, de azt nem, hogy engem ütlegeljen, ezért elkaptam a kezeit, és nem engedtem el, ameddig a földre nem roskadt, hogy kitörjön belőle a sírás. Leguggoltam hozzá, és ismét magamhoz öleltem, ha tetszett neki, ha nem.
– Okos Ő, de gondolkozz… Számára te vagy a legfontosabb, és látott téged meghalni. Hiába volt mumus a tettes, nem ismerhette fel, hiszen nem tanultatok még róla. Nélküled nem látta értelmét annak, hogy éljen. –kimondani is rossz ezeket a szavakat, de nem Zsombor előtt kell eltitkolnom ezeket a dolgokat. Ádi majd elmondja neki, hogy mit élt át akkor, mikor erre az elhatározásra jutott. Én is ki vagyok rá akadva, de meg is értem, hogy mit miért tett. Noha én másképp cselekedtem volna, de ezen már kár rágódni.
– Elviszlek Keresztanyuhoz, ott fogsz ma aludni, és megnyugodni. Holnap bemegyünk hozzá, ha már összeszedted magad, és ebben most nem nyitok vitát. Nem szeretném, hogy jobban felbosszantson a dolog, oké? Csak azt érnéd el, hogy Uff bá benyugtatózzon, amit viszont nem engednék. –összeborzoltam a haját, majd kitöröltem a könnyeket a szemeiből. Felvettem a táskáját, ráadtam a hátára, majd vettem elkezdtem kiüríteni az elmémet, de még előtte Zsombira néztem.
– Mássz a hátamra, és kapaszkodj, hogy ne ess le. –mosolyogva néztem rá, és a mondat végén már négy lábon álltam előtte. Tigrisként végigszaladva a falun, sokkalta gyorsabban odaérek a házhoz, és hamarabb fektethetem le Zsombort is. Megvártam, ameddig felmászott a hátamra, és ameddig ki nem értünk, addig sétáltam, majd fokozatosan gyorsítottam a futáson, és meg sem álltam Keresztanyu házáig.
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2014. október 28. 15:15 Ugrás a poszthoz

Vizsga


Frusztráló, hogy meg se mukkan az ürge. Síri csendben hallgatta, amit mondtam neki, arca kifejezéstelenül meredt rám. Rosszabb ez a tag, mint a tanárok többsége, legalábbis az érzéseik kimutatásában biztosan. Hosszú ideje lehet már a pályáján, ha ilyen tökéletesen ki tudta fejleszteni ezt az érzelemmentességet. Annyiban viszont számomra teljesen lényegtelen, ameddig nem akar megszívatni, és csont nélkül átenged a vizsgán. Legalábbis az álmaimban könnyebben ment, erre feltett egy kérdést, amire hirtelen nem ugrott be a dolog. Most mondjam azt, hogy azért, mert nekem így tanították? Ezzel lehet, hogy Alexát is leminősítem a szemében, azt pedig egyáltalán nem akarom. Kell az aranyközép, és reméltem, hogy megleltem.
– Van aki így, van aki úgy kezdi az átalakulást. A könyvekben, amiket tanulmányoztam, én is találkoztam mind a két változattal, de szerintem jobb az, ha valaki előbb a külsejét változtatja meg. Ezt azért gondolom így, mert ha valaki kisebb állattá tud átalakulni, de például életveszélyben van, és nincs ideje rá, akkor az állati szervek nem biztos, hogy életben tudják tartani az emberi testét. Természetesen az is közrejátszhat, hogy kinek melyik úton megy könnyebben az átalakulás. –fejtettem ki hosszan, és remélhetőleg lényegre törően a válaszomat. Radetzky nem kérdezett többet, a kollégái sem, így kezdetét vehette a vizsga gyakorlati része. Belül megnyugodtam, hogy az elméleten túl vagyok, és reméltem azt is, hogy sikerrel, de a neheze még csak most jöhet. Hallgattam az instrukciókat, kérésre letettem a pálcámat a vizsgabiztos elé, és a bejárathoz sétáltam. Ameddig még volt időm, kinyújtóztattam a végtagjaimat, megvártam a sípszót, és átalakultam.
A táj ismerős volt, csak nem olyan magasságból szemléltem, mint emberi alakban. Mancsaim alatt puha talajt éreztem, az erdő illata beivódott az orromban. El tudnék itt lenni naphosszat is tigris alakban, viszont ez nem lehetséges. Mellettem elvágtat egy unikornis család; velem szemben egy kentaur pécézett ki magnak, illetve egy thesztrál is érkezik. Ha ez nem lenne elég, emberi szagot is fogtam, füleim pedig sárkányszárny suhogását jelezték. ~Nem könnyítik meg a bejegyzést, az egyszer biztos…~ Ha tudtam volna, akkor sóhajtottam volna egy nagyot, de ez most kimarad. Nincs annyi időm, hogy mindent megtervezzek, de a helyzetet gyorsan meg kellett oldanom, ha nem akartam megsülni; nyíllal egy fához szegezve; csőr támadás áldozata lenni; diákok átkait érezni a bundámon. A helyzet kb egy kviddicsedzéshez hasonít, csak több gurkóval. Szemeim a kentauron voltak elsősorban, és futva indultam meg felé. Mindeközben figyeltem a thesztrált, füleimet a sárkány szárnycsapásaira fókuszáltam, mint egy radart; szaglásommal pedig a diákok illatát próbáltam kiszűrni. Nem állt szándékomban senkit se megsérteni, de nem hagyom magam. A tervem inkább megtévesztés szempontja, sem mint támadás, így amint a kentaur rám lőtt, oldalra tértem ki, természetesen nem arra, amelyiken a thesztrál csőre várt. Amint elég közel értem, feltételeztem, hogy a sárkány is a közelben van, és tüzet akar fújni, így elrugaszkodtam, majd igyekezve átugrottam a kentaur felett. Így minden bizonnyal a tüzesebb szárnyas támadóm nem engem, hanem a másik két „társát” süti meg. Nyugtom viszont nem lehet, hiszen a diákok minden bizonnyal észlelték a hangokat, és erre tartanak. Előlük megpróbáltam elrejtőzni az egyik bokor mögött, de persze ezt mind keresztbehúzhatja, ha az előbbi kis akcióm valamelyik pontján kudarcot vallok.
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2014. október 31. 01:09 Ugrás a poszthoz

Annelie


Soha nem fogom megszeretni a kandallón át való közlekedést. Gyomorforgató és nem mellesleg teljesen hamus lesz tőle az ember ruhája. Ez még nem is zavarna, ha átlagos cuccban lennék, de ma van Halloween buli a suliban, így a jelmezem –ami roppant egyszerű, mert csak egy öltöny, így hihet bárki bármit– nem úszta meg egy adag rétegtől. Morgolódni se volt időm, mert egyébként már rég elkéstem. Így vagy úgy, de muszáj volt megszaporáznom a lépteimet, amit úgy tudtam elérni, hogy felvettem az animágus alakomat, és négy lábon indultam meg az iskola irányába. Hogy miért vagyok késésben az már más téma, mert a faluba időben megérkeztem, csakhogy még volt elintézni valóm. Beugrottam két helyre is: elsősorban Amiráékhoz, hogy megnézzem hogy vannak, na meg a Keresztfiamat is szerettem volna látni. Kis lurkó mekkora lett már… Utam Jamiehez vezetett tovább, mert azt is megtudtam, hogy ő meg most lesz apa. Szép… egyszer hagyom itt az iskolát, minden fenekestől megváltozik. A gratuláció után jött az ötlet, hogy tigrisként caplassak át a lakósoron, vágjak keresztül a téren, és jussak el a suliig. S most újra szemeim elé tárultak az iskola magasodó tornyai, orromat pedig megcsapták az ismerős illattok… Hiányzik, de jelenleg összeférhetetlen a kviddiccsel, így nélkülöznöm kell egy ideig. Persze ez nem azt fogja jelenteni, hogy nem látogatok el, mert ha azt nézzük, most is itt vagyok. Közben kikerültem néhány diákot, akik megszeppenve vagy megrémülve álltak odébb az utamból. Felcaplattam az első emeletre, majd be a nagyterembe. Miközben Annelie felé közeledtem, érdeklődve tekintettem körbe, hogy miért is fekete-fehér itt minden. A díszítéstől kezdve, a bent lévő diákok öltözék bezárólag minden. Kitettek magukért a DÖK tagok, de a dicséretet az elnök érdemli. Mikor mellé érkeztem, leültem a lábánál, orrommal böktem meg, hogy figyeljen rám, és érdeklődően néztem, mikor is vesz észre. Egyelőre eszem ágában sem volt visszaalakulni, kíváncsi vagyok, hogy felismer-e így is a volt Prefektus társam.
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2014. október 31. 14:23 Ugrás a poszthoz

Annelie


Az ölelkezés tigris alakban nem éppen lehetséges, de még mindig nem volt se kedvem, meg jelenleg alkalmam sem a visszaalakulásra. Arcomat a lányéhoz dörgöltem, valamiféle módon jelezve az ölelés viszonzását. Még a végén feldönteném, ha az egyik mancsomat helyeztem volna a vállára, vagy éppenséggel más úgy gondolta volna, hogy meg akarom támadni. Igaz, a helyzet abszurd lenne, hiszen Annelie csak nem ölelne meg egy vadidegen tigrist, így nyilvánvaló, hogy a környezete felfigyelhetett arra, hogy ismerős számára az állat. Miután Annelie elengedett, pár lépést hátráltam, hogy akadály nélkül vissza tudjam ölteni az emberi alakomat. Kiropogtattam a végtagjaimat, utána rajtam volt a sor, hogy megöleljem a lányt. Így mégis csak hitelesebb a köszöntés, és még puszit is nyomtam az arcára.
– Gondolkodtam rajta, hogy igen, mert tök egyedi és utánozhatatlan lett volna, de akkor nem lett volna lehetőségünk beszélgetni. –ha csak titokban nem vált legilimentorrá, amit azért kétlek, mert azt a képességet rengeteg idő kitanulni. – Sajnálom, hogy késtem, csak beugrottam még Amirahoz, hogy megnézzem mi újság van feléjük. –közben végignéztem rajta, hogy megcsodálhassam a jelmezét. Egész szép darab, kitett magáért ez a lány. Az ácsorgás viszont nem tartozik a kedvenc időtöltéseim közé, így ha Annelie engedte, akkor az egyik asztalhoz invitáltam. Úriember módjára kihúztam neki a széket, megvártam ameddig leült, majd én is helyet foglaltam vele szemben. Mosolyogva néztem rá, némiképp szavakat is kerestem, mert nem tudom, hogy mit mondjak el neki elsőnek. Talán a díszítést kellene megdicsérnem, de nem hinném, hogy erre kíváncsi.
– Tetszik a tematika. Fura mindent fekete-fehérben látni, de egy idő után megszokható. Mesélj, hogy telnek a napok? –dobtam fel egy témát, mert legalább ameddig ő válaszol, addig én is kiagyalhatom, mit is mondjak majd következőre.
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2014. november 3. 23:15 Ugrás a poszthoz

Annelie


Siettem ahogyan tudtam, de az időérzékem nem a legjobb, így lehet, hogy sok mindenről lemaradtam. Annelie viszont nem hozza fel, és amúgy is elnézést kértem. Jobban is el tudjuk ütni az időt, mint azzal, hogy ilyesmin veszekszünk. A két megjegyzésre, csak mosolyogtam, majd egy asztalhoz invitáltam. Miután mind a ketten helyet foglaltunk, érdeklődve figyeltem Annelie-re. Ha más hívott volna el, tuti azt mondtam volna, hogy nem, de miatta megérte. Oké, hogy a DÖK-ben nem jöttünk ki jól, de mégis csak a volt ház és prefektustársam.
– Örülök, hogy jól vagy. Nem? Azt hittem eget rengető változásokról maradtam le. –bár azt hallottam, hogy Markovits maradt a ház élén, és a helyemet valami újdonsült srác vette át. Kíváncsi vagyok mit tehetett a jelvényért, hogy az érkezése után rögtön ki is nevezték prefektusnak. Annak viszont örülök, hogy nem csak a Reptan tanár nyakába szakad minden, hanem van egy helyettese is. Kérdésére aprón vontam meg a vállam, helyezkedtem a széken és az asztalra könyökölve néztem rá.
– Néha jó, néha rossz. Hiányoznak egy páran, de valahogy csak túlélem. Nem sok időm van levelezni se, mert vagy Ákossal tanulunk, vagy edzés van, vagy meccs. –tekintetemet ugyanúgy az övéibe fúrtam, mint ő a sajátját. Fogalmam sincs, hogy miért nem beszéltünk mi régebben… Talán a távolság miatt van, hogy most jól esik a társasága, vagy nem is tudom.
– Milyen az új HVH és a Prefektus, akit felvettek a helyemre? –elsősorban ez is érdekel még sok más dolog mellett. Közben észrevettem, hogy egy srác most érkezett, aki… aki kiköpött olyan, mint Marci. Vagy talán ő az, csak már nem emlékszek rá? Na mindegy, inkább visszafordultam Annelie felé, és mosolyogva figyeltem őt.

Utoljára módosította:Nagy Bátor Đominic, 2014. november 3. 23:42
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2014. november 5. 17:08 Ugrás a poszthoz

Annelie


Válaszára bólintottam, aztán meglepődve pislogtam rá. Eljönne egy meccsemre? Nem úgy ismertem meg, mint aki oda meg vissza van érte, hiszen az iskolai mérkőzéseken se láttam a páholyban. Vagy csak nem figyeltem elég jól, de mindegy is. Vigyorra húztam szám szélét, mielőtt válaszoltam volna.
– Egészen jól, bár a legutóbbi mérkőzésem kis híján balesetbe torkollott. Szívesen elviszlek, de nem csak rajtam múlik. Beszélek majd Ákossal is, és majd megüzenem, hogy mit mondott, ha addig nem keres meg, oké? –kötve hiszem, hogy az újdonsült JV ne engedné meg, de azért jobb, ha mégis megkérdezem. Elvégre én is vendég vagyok, az ő szabályát kell tiszteletben tartanom, nem intézkedhetek a tudta nélkül.
– Zója… ő a pszichológus is, nem? Na ez szuper, de miért pont Markovits az, akit kiszemelt magának? Úgy hallottam a drága HV-d éppenséggel az egyik prefektusával szűrte össze a levet, de nem tudom, hogy a pletykás Banya mennyire ferdítette meg az igazságot. Érdekes szerelmi szálak vannak kialakulóban. –nem szokásom az Edictum fürkészése, de miután Ákos hazahozott egy példányt, és abban megjelent a cikk, hát bátorkodtam elolvasni. Aztán rájöttem, hogy nem kellett volna, de ugye Annelie jobban tudhatja a dolgokat, mint én.
– Nem mondta, de jó tanárra akadtál, ebben biztos vagyok. Engem is megtanított egy gyógyító bűbájra. –azt már nem mesélem el, hogy milyen körülmények között futottam vele össze, meg mik is voltak kettőnk között, mert nem tartozik másra.
– Mennyire kellesz most ide? Kimehetnénk sétálni, kezd fülledt lenni a levegő. –ha benne volt, már fel is keltem az asztaltól, karomat nyújtottam, hogy felsegítsem, és kifele vettem az irányt.
Utoljára módosította:Nagy Bátor Đominic, 2014. november 5. 18:37
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2014. december 26. 10:10 Ugrás a poszthoz

Tony
Csehország | Prága | Még a vonaton...


Ünnepeljünk hááááát. Csak nem a megszokott környezetben, hanem Prágában. Jogosan kérdezhetik, hogy miért is megyek oda, mikor egy rokonom sincs ott, de a válaszra nem sokan számítanának. Utazásom titka nem más, mint az, hogy Ágoston meghívott magukhoz. Meglepetten fogadtam el az ajánlatot, és az utazás előtti napokon meg is látszott rajtam, hogy izgulok. Nem voltam még náluk, kíváncsi vagyok, hogy milyen környezetben él, amikor nem a kastélyban van. A cuccaimat belesüllyesztettem egy utazótáskába, az ajándékait gondosan elrejtve a legmélyére, hogy még véletlenül se találhassa meg. Szerintem örülni fog nekik, és ha kételkedik magában, még alá is tudom támasztani, hogy nagyon is jó hajtó. Hallottam Ákostól, meg egyébként is ott voltam az összes iskolai mérkőzésen, csak senkinek nem tűnt fel. Hogyan is tűnhetett volna fel, mikor a kezdésre értem oda, a végén meg el is illantam!? Na de vissza a jelenbe.
A vonatút szokásosan unalmasnak bizonyult, ám most mégse olyan álmosító. Elsőnek járok ezeken a helyeken, a megállókat se tudom számolni, hogy mikor érünk már oda. Legalább Ágoston ott vár a fülkében, és biztosan nem fogok rossz helyen leszállni, vagy ilyesmi. Mekkora szívás lenne, ha eltévednék a nagyvilágban… még hoppanálni sem tudok, hogy visszamenjek Bogolyfalvára. A mosdóban voltam, megmostam az arcomat, hogy felfrissüljek. Az előző éjjel nem valami sokat aludtam, hiszen pakoltam, meg izgultam az utazás miatt. A vonat meg folyton döcög, nem tudok pihenni rajta, ezért kell valami frissítő, hogy ne zuhanjak le az ülésről. Lassan lépkedtem vissza az első osztályra, ott pedig megkeresve a saját kis fülkénket. Olyan jól kifogtuk, hogy senki másnak nincs ide jegye. Nem kellene valami zűrös család a nyakunkba, nyugodtan tudunk beszélgetni. Mosolyogva léptem be az ajtón, gondosan becsuktam magam után, és lehuppantam az Ágostonnal szemben lévő ülésre.
– Köszönöm, hogy meghívtál. Azt hittem már régen letettél a barátságunkról, amiért ritkán találkozunk. Mesélj, mi a helyzet a suliban. Úgy hallottam, hogy új igazgató van, ez igaz? –tény, hogy nem vártam meg az igazgatóváltást, már bőven előtte Szögligeten voltam, de azért hozzám is eljutottak az ilyen hírek, hála Ákosnak. Már csak meg kell erősíteni ezt a hírt, és akkor minden szipiszuper lesz.
Utoljára módosította:Gyarmathi Mihály Ádám, 2015. január 25. 01:07
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Nagy B. Đominic összes RPG hozzászólása (102 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Fel