36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Nagy B. Đominic összes RPG hozzászólása (100 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 » Le
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 21. 20:38 Ugrás a poszthoz

Ágoston

– Én sem iszok alkoholt, és nem is azokra értettem. Vannak különböző gyümölcslevek, meg üdítők is. Egy alkoholos italt kóstoltam meg, az a vajsör volt, vagy hogy hívják. Valami isteni finom, és szerintem nincs is benne sör, csak a neve lett ez. Az okát ne kérdezd, én is annyira elveszett vagyok a varázsvilágban, mint te. –nem leitatni szeretném, hiszen 14 évesek vagyunk –legalábbis sejtem, hogy ő is annyi–, nem arról kell szólnia a napunknak, hogy a kocsmában ülünk. Igaz, hogy az italok kifejezés, kicsit erősnek sikerült, és megértem, hogy Ágoston rögtön az alkoholra gondolt. Remélem, hogy sikerült megmagyaráznom, hogy nem arra gondoltam, és elhiszi nekem azt, hogy nem leitatni szeretném.
– Abban nem tudok segíteni, mert van olyan hely, ahol még nem jártam. De, majd ha lesz alkalom, szívesen felfedezem veled a helyet. Szerintem, elég nagy, és tudtommal csak varázslók laknak itt. Egész jó hely, már amennyit láttam, az alapján remek hely. Sok olyan üzlet van itt, ami a varázstalan világban nincs. Például egy olyan cukrászda, ahol nem tudsz olyan fagyit, vagy sütit kérni, amit ne kaphatnál meg. Nem tudom milyen bolt, nem voltam még bent, és valószínű, hogy igen, de én úgy tudom, hogy mindenki a lakósoron lakik. –válaszolgattam a kérdéseire, persze csak azokra, amikre tudtam. Még előttem is ismeretlenek a falu egyes részei, de úgy hiszem, hogy Ágostonban egy olyan személyre találtam, aki szívesen felfedezi majd velem. Ezért is mondtam neki, hogy vele fogok tartani, ha szeretné. Meg több szem többet lát, így amit egyikünk nem venne észre, azt a másik kiszúrhatja.
– Tudtommal nem. Sajnálom, hisz tudom, hogy neked is mennyire hiányzik majd a családod. Igen, a húgod még lehet boszorkány. Nekem is van kistesóm, csak még nem láttam, mert, amikor otthon voltam, még nem született meg. Majd csak akkor láthatom, ha vége a tanévnek. –vontam meg szomorúan a vállamat. Jó lenne, ha előbb láthatnám, de nem tudom, hogy erre adatik-e lehetőség. – Én se tudtam róla, hogy van más is a családomban rajtam kívül. Ha nem találkozok a keresztanyummal itt, akkor a mai napig nem tudom, hogy a mamámnál hunyt ki a mágia. –halványan elmosolyodom, de még mindig becsapva érzem magam ezek miatt. Ezt soha nem fogom elfelejteni, mert meg akarom tudni a kérdéseimre a választ, és ezeket, személyesen a mamától várom. Bízom abban, hogy meg is fogom kapni, amit szeretnék.
– Azt hozol, amire szükséged lehet. Ja, az elektronikus cuccok itt sajna nem működnek. Én hoztam magammal az érmeimet, a kupákat, az okleveleim, meg a mezemet, hogy emlékezzek a csapatomra, és tudjam, hogy mindig velem vannak. A mugli pénz itt nem jó, be kell váltani varázslópénzre, de ne félj, mert nagyjából ugyanannyit kapsz érte. Azt hiszem, egy kicsi veszteséged származik belőle, de csak pár forint. Én Levitás vagyok, te tudod már, hogy melyik házba jársz majd? Ugyan, kérdezz csak. Ha tudok, akkor válaszolok rá. –mosolyogtam is mellé, ezzel is biztatva arra, hogy nyugodtan tegyen fel kérdéseket. Legfeljebb nem tudok rá válaszolni, de nem mondhatja azt, hogy nem adtam meg rá a lehetőséget. – Ühhüm, tudok már varázsolni. Kicsit fárasztó, több a lecke, mint a mugli suliban, erre jobb, ha felkészülsz. Pontokat kell gyűjteni, ha rossz vagy, akkor meg levonnak. Takarodó után nem célszerű a mászkálás, mert ha egy prefektus megfog, akkor büntetést kapsz. Én általában meghúzom magam, így elsősként, még nem akarok nagyon bajba keveredni. –nem tudom mikre célzott, hogy miket kell nekem tudnom, ami a szabályzatban nincs. Gondolkodok rajta, és ha eszembe jut, akkor majd beszúrom a beszélgetésünkbe.
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 22. 10:30 Ugrás a poszthoz

Tesó <3

– Ebben a tanévben nem is nagyon szeretnék. Majd talán akkor, ha idősebb leszek, de még akkor is inkább maradok jó kisfiú. –vigyorogva néztem a lány szemeibe, majd kicsit fel is kacagtam. Még fiatal vagyok, jó kisfiú maradok, ha idősebb leszek akkor is jó leszek, csak már nem kicsi. Rákérdeztem, hogy aranyvérű-e, de a válasza közepénél, mikor megváltozott a tekintete, kicsit megijedtem. Azért az megnyugtató, hogy neki nem fontos a vér, de nem értem, hogy miért sötétült el a tekintete. Talán nem szereti a családját, és most egy érzékeny pontra tapintottam, ami ezt váltotta ki belőle!? Mielőtt bocsánatot kérhettem volna, rákérdezett az én származásomra. Hát, most jön a hideg zuhany.
– Én apai ágról magyar, anyai ágról meg lengyel vagyok, és mugliszületésű. A mamánál aludt ki a mágia, nálam pedig újraéledt. –vontam meg a vállamat, és igazából már nem is olyan vészes ezt kimondani. Így meg főleg nem, hogy tudom, hogy melyik felmenőmtől nincs mágia. Arról meg nem én tehetek, hogy pont nálam éledt újra, és így lettem mugliszületésű varázsló.
– Pedig reménykedtem benne. –vigyorogtam halványan, de ezzel nem azt akartam elérni, hogy ne adjon büntit, csak egész furcsának tartom ezt az egész szitut. Elkaptak, mégis nem olyan gonosz velem a prefektus, és még beszélgetünk is. Botond után, ő a második jó fej prefi... mivel többel nem is találkoztam még, és nem is szeretnék. – Kicsit, de nem vészes. –válaszoltam feltett kérdésére, miközben felhúztam a lábaimat, és a székre tettem, hogy térdeimet át tudjam karolni, ezzel is melegítve magamat egy kicsit.
Kérdésemre, melyben megkérdeztem, hogy miért és hogyan lett prefektus, nem kaptam azonnal választ. Talán már nem is emlékszik rá pontosan, vagy éppen azért gondolkodik ennyit, mert nem szeretne nekem hazudni. Jól esik a társasága, ezért is megérte már kijönni. A válaszán, viszont elmosolyodtam. – Cseles. Ezért tényleg megéri prefinek lenni. Bármikor sétálgathatsz, és még nem is kerülsz érte bajba. –oldalra döntött fejjel néztem rá, majd a falura. Kérdésére kicsit felsóhajtottam, váratlanul ért, mert nem emlékszem, hogy kérdezte-e ezt már valaki. Talán Rora az első napomon.
– Szeretek itt lenni. Eleinte szokatlan volt, meg minden, de tök jó hely. De, hiányzik a családom, a csapatom, meg a barátaim. A legjobban, viszont a soha nem látott húgom hiányzik. Anya még terhes volt, mikor eljöttem ide, és nem rég szült. Majd csak tanév végén láthatom a kistesóm... –kicsit elszomorodtam a mondat végén, de próbáltam elrejteni az arcomat a lány elől, kisebb-nagyobb sikerrel. Mire vége lesz az évnek, húgi már nagy lesz, és így nem láthatom piciként, csak képeken. Az meg nem ugyanaz, de mindegy is. Ez van, ezt kell elfogadnom.
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 24. 18:48 Ugrás a poszthoz

Keresztanyu *-*

Picit örülök annak, hogy Keresztanyu is meglepődött, mert itt látott. Én azt hittem, hogy ez lesz a legutolsó hely, ahol családtaggal fogok találkozni, de kellemeset csalódtam. Még Zalánról tudom, hogy ebbe az Előkészítős iskolába jár, de másról semmit. Most már arra is választ kaptam, hogy Zsombi, miért tud varázsolni, hiszen egy a mamánk, így ez mindent megmagyaráz. Legalábbis ezt a részét. Még lesz pár kérdésem a mamához, de azt majd csak akkor tudom feltenni neki, ha találkozunk.
– Mindvégig azt hittem, hogy valami különc vagyok a családban. Hogy én fura dolgokat művelek, olyanokat, amiket nem kellene… hogy a pályán minden próbálkozásomból siker lett. De most már tudom, hogy nem vagyok különc, és ez a mágia dolog normális a családunkban. –már büszkeséggel tölt el az, hogy varázsló vagyok. Eddig ugye, különcnek éreztem magamat, de most itt van a kezemben a lehetőség, hogy ismét varázslókká tegyem a családomat. 2 generáción át lapult a mágia, de bennem újraéledt, és ez az én nagy esélyem. Zsombornak is megadatik a lehetőség, hogy az ő ágán ébressze fel a mágiát, és ha én segíthetek neki ebben, akkor meg is fogom tenni.
– Nem értek ehhez, de azért a mamát is meg tudom érteni. Hiszen, ha a családja varázsló több generáción át varázsló, de ő nem lesz az, az elég kellemetlen érzés. Elhiszem, hogy nem bántották, de mégis csak rossz érzés lehet. Ez olyan, mint nálam. Anyuék ugye nem tudnak varázsolni, én meg igen, és így különc vagyok. Vagyis voltam, de már megnyugodtam, hogy nem én vagyok az egyetlen varázsló. –mosolyogva néztem rá Keresztanyura. Igaz, eddig is tudtam, hogy Zalán is az, de azért mégis csak jobb, hogy nem ketten vagyunk. A legközelebbi látogatásomkor, megemlítem neki ezt, és végre ő is meg fog nyugodni. – Egy kicsit az, de megemésztem. Most nincs mit kérdeznem, de ha lesz mit, akkor számíts rá. –tényleg nem jut eszembe olyan kérdés, amit feltehetnék neki, de abban biztos lehet, hogy kap majd párat, amit megfogalmazódik benne egy. Akár váratlanul is be fogom nyögni, mert pont akkor jut majd az eszembe, és nem fogom hagyni, hogy elfelejtsem. Márpedig most, hogy sok idő után, keresztanyuval vagyok, igenis hatással van az agyamra. Jelenleg, csak arra akarok koncentrálni, hogy ölel, és itt van velem.
– Ahm, valami bácsi jött közölni, hogy ez meg ez van. Nem kaptam semmilyen levelet. –vontam meg a végén a vállamat, majd elfeküdtem a fűben, és fejemet Keresztanyu ölébe hajtottam. Mosolyogva nézek fel rá, és hallgatom a szavait. Picit elszomorodom, mert… mert tőle nem vártam, hogy be fog csapni, de érthető volt, hogy miért tette. – Tanár vagy, és még nem találkoztam veled? Sárkánytant? Nem félelmetesek? –nagyokat pislogva nézek rá. Én biztosan nem megyek egy közelébe sem, bőven elég nekem a könyvben látni őket. Ott is elég veszélyesek, akkor a valóságban, még annál inkább. Nem is értem, hogy Keresztanyu, hogyan tud velük bánni. Csodálom érte. – Levitás vagyok. Te melyik házat vezeted? –kíváncsi vagyok, hogy melyik ház táján kell őt keresgélnem. Azért sajnálom, hogy nem a Levitát vezeti, de Rédey bácsi is nagyon jó fej, és őt is nagyon bírom. Ő a kedvenc tanárom, és akárki, akármit mond, nagyon is jól tanít. – Ühhüm, hugica. Kinga és Anasztázia az utóneve, nekem mind a kettő tetszik. Még nem tudom, hogyan fogom szólítani, még nem is találkoztam vele. –húztam el szomorúan az ajkaimat. Ez a hátránya a sulinak, de így csak jobban fogom várni a találkozást.
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 24. 21:52 Ugrás a poszthoz

A vásárlók, és Amira

– Ebben egyetértek. Amirának volt fantáziája, de még egyszer megbosszulom, csak járja ki a sulit. –persze, nem vagyok az a bosszúálló típus, és csak most forr bennem a düh, de jól esett kimondani. Közben leguggoltam, hogy a kisfiú oda tudjon jönni hozzám, mert nagyon is azt láttam, hogy nyújtja felém a kis kezeit. Lehet, hogy csak a sütit szeretné, de mielőtt azt odaadnám, megkérdeztem az édesanyját is. Megengedte, így Chris felé nyújtottam a mogyorós édességet, és mosolyogva figyeltem rá. – Nagyon szép neve van. Mogyorós süti, amit a suli manói készítettek. –válaszoltam a kérdésre, és továbbra is guggolva maradok, hogyha kell, megfoghassam a kiskrapekot, nehogy elessen. Feltéve, ha elindult felé, vagy valami hasonló.
– 100-at kellett, abból eladtam 35-öt, meg felbontottam egyet. Már csak 64 van hátra. Tényleg venne? Nagyon kedves magától. –hálásan mosolyogtam a nőre. El sem hiszem, hogy megszabadítana egy részétől. Nem kell, hogy az összest megvegye, de így is egy részét meg szeretné venni. Ez nekem csak jó, hiszen előbb végzek. Amint megmondja, hogy hány dobozzal szeretne, már pakolom is össze. Közben a nevemet is megkérdezi, és én mosolyogva adom meg rá a választ. – Nagy Bátor Đominic vagyok, örvendek. Önt, hogyan szólíthatom? –kérdezek vissza. Mégsem hívhatom úgy, hogy Chris anyukája néni, vagy valami hasonló zagyvaság. A távolban, közben felbukkan Amira is, meg valami állatkák, de nem igazán törődöm vele. Tudtam, hogy le fog jönni a faluba, hogy ellenőrizzen, ezért sem ért olyan váratlanul a megjelenése.
– Szia. Igen, ügyesen árulom. Ne már, pedig majdnem eladtam az összest… –zsörtölődtem magamban. Erre nem számítottam, de nem tehetek ellene semmit sem. Megvártam még hátat fordít, és nyelvemet kiöltve rá, visszaültem a padra, és morgolódtam. Le akarom már venni ezt a göncöt, és meg is tehettem volna, ha nem duplázódik meg a dobozok száma. De most várhatok, még plusz fél napot, még elfogy… Hacsak a hölgy ki nem segít. De nem, nem fogom rátukmálni, nem használom ki a kedvességét. Nem vagyok olyan, hogy ezt megtegyem. Már így is sokat segít azzal, hogy vesz pár dobozzal.
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 24. 23:07 Ugrás a poszthoz

Amira, és majd a gyógyító bácsi

Fáj, fáj, fáj és fáj. Kellett nekem leugranom arról az ágról. Ráadásul, csak egy boríték, meg egy jelentkezési lap a jutalom. Mondjuk, amire jelentkezni kell, az nagyon nagy szó, és büszke vagyok arra, hogy megkaparintottam a lapot. Egy bokaficam, ugyan fáj, de nem ez az első eset, és gondolom itt, valahogy gyorsabban helyre fogják rakni. Nem voltam még az iskola gyengélkedőjén, ezért sem tudom pontosan, hogy merre kell mennem. Szerencsére, néhány velem egyidős sulitárs elmondja, hogy merre találom, még segítségüket is felajánlják, de megköszönöm, hogy nem kell. Elbicegek én, addig is van időm gondolkodni, hogy mire is számíthatok azon a tusán, vagy micsodán. Egyetlen egy Rellonost kérek meg, hogy szóljon Amirának, aki bár nem igazán akar meghallgatni, de végül azt mondja, hogy megteszi. Nem vennék rá mérget, hogy tényleg szól neki, de egy próbát megért.
Nagy nehezen felbicegtem a második emeletre, és lassan belöktem a gyengélkedő ajtaját. Nem láttam bent senkit sem, még a gyógyítót sem. Körbenéztem, és meg kell, hogy mondjam, elég jó kis hely, annak ellenére, hogy olyan, mint egy kórház. – Hahó! Gyógyító bácsi, itt tetszik lenni? –szólaltam meg, mert ha nincs itt, akkor inkább kimegyek, és az ajtó előtt ücsörögve várom meg. Csak a fájdalom közbeszólt, és nem bírok tovább állni a bal lábamon. Leültem egy szabad ágyra, feltettem rá a jobb lábamat, és óvatosan levettem róla a cipőmet, meg a zoknimat. Felhúztam a nadrágom szárát, és fancsali képpel vettem tudomásul, hogy a bokám, kb kétszer akkor, mint kellene. Csúnyán kificamítottam, de az is lehet, hogy megrepedt a csontom. Majd a gyógyító biztosra megmondja, és ameddig várok, addig nézelődök a szobában. Nem szeretnék gyakori vendég lenni, de jó ha ismerem a helyet. Remélem a gyógyító bácsi nem fogja rossz néven venni, hogy úgy jöttem be, hogy ő nincs itt. Nagyon fájt már a lábam, és muszáj volt lepihentetnem. Annyit tudtam csinálni, hogy fogtam a szomszédos ágyon lévő párnát, félbehajtottam, és a bokám alá tettem, ezzel megemelve azt. Én pedig elkezdtem töltögetni a jelentkezési lapot, hogy ezzel is haladjak.
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 25. 20:49 Ugrás a poszthoz

Ágoston - zárás

– Van egy sejtésem, hogy mit érezhetsz. Elveszettséget, meg ilyesmit, igaz? Szerintem, hamar be fognak fogadni téged is, ahogyan engem. Vannak nagyon kedves személyek is a suliban, és köszi, hogy rendesnek tartasz. Te is jó fej vagy. –mosolyodva nézek rá, és boldogság tölt el, mert rendesnek tart. Tudom, hogy milyen mugliszületésű varázslónak lenni, és hirtelen belecsöppenni abba a világba, amit eddig csak álomnak, vagy mesének hittél. Egyik pillanatról, a másikra változik meg így az ember élete, és néha fel sem fogja az egészet, vagy csupán egy becsapásnak hiszi azt.
– Kezdetben elég, ha tudod, hogy a termek felé, a nagyterembe és a klubhelyiségedbe hogyan jutsz el. A többit ráér az évek során is, ahogyan mondtad. Szívesen jövök veled a faluba, de csak hétvégén. Hétköznapokon azt sem tudom, hogy hol áll a fejem, a sok lecke, meg tanulnivaló miatt. Soha nem buktam még meg, és nem is szeretnék. Ne panaszkodj, én is elsős vagyok, pedig milyen jó lenne kilencedikesnek lenni. De ha ez zavar, fogd fel úgy, hogy mégis az vagy. Bár, csak ketten értenénk, meg azok, akik szintén mugliszületésűek. Még nem találkoztam az igazgatóval. –ami eléggé fura, de nem zavartatom magamat. Ameddig nem kell találkoznom vele, addig tudom, hogy nem tettem semmi olyat, ami miatt kicsaphatnának. Már pedig nem fogom senkinek sem megadni azt az örömöt. Igaz, akkor visszamehetnék a csapatomhoz, de ilyenkor jön az a kérdés, hogy megéri-e? Kettős érzés tolong bennem, mert visszamennék, de maradnék is. Ha mérlegelni akarok, akkor a maradás mellett döntenék, hisz akkor visszajöhetek ide, de találkozhatok is a többiekkel. Lehet, hogy sok idő elteltével, de találkozhatnék. Ha meg kicsapatom magam, akkor ide már nem jöhetek. Maximum meglátogatni Keresztanyut, de az nem ugyanaz.
Mikor megkért, hogy álljak meg, lefékeztem, és vártam, hogy kivegye a táskából, amit szeretne. Nem sejtettem volna, hogy a pálcája lesz az, és amikor a kezembe nyomja, csak jobban még nagyobbakat pislogok. Megnéztem, de vissza is adtam neki, meg mellette egy jó tanácsot is adok, ameddig előhúzom a pálcámat.
– A pálcádat mindig tartsd magadnál, mert soha nem lehet tudni, hogy mikor lesz rá szükséged. Én vettem a pálcám, és ő is engem választott. Az árus azt mondta, hogy a pálca választja a varázslót, és nem a varázsló a pálcát. Én vagy húszat kipróbáltam, mire megtaláltuk a megfelelőt. Szegény üzletet, eléggé romossá változtattam. –halkan nevetve emlékeztem vissza arra a napra. Mindenhol csak pálcák hevertek, már nagyon szégyelltem magam. Azt hittem, hogy nem találunk megfelelő pálcát, de a végén csak-csak sikerült. Persze, utána segítettem összeszedni a pálcákat a földről, és elnézést kértem az eladótól.
– Én csak a Skype miatt fogom hiányolni a netet. Nem, én kézilabdáztam 2005 óta, és egészen idáig. A suli nem volt akadály, mindig tudtam rá készülni, és az edzésekre, meg a meccsekre is volt idő. Egyik sem ment a másik kárára. Ne is mond a felvételit, annyira gáz volt. Reggel írtam a központi vizsgákat, utána meg rohanhattam a bajnoki döntőre. Képzelheted, hogy mennyire ideges voltam aznap. Az volt a szerencsém, hogy nem volt messze a két hely, és a cuccom az autóban volt. Le az öltöny, fel a mez, közben apa vezet, anya meg ki van akadva a vezetési stílusától. Az én osztályfőnököm egy hárpia volt. Állandóan panaszkodott, mert fontosabbnak tartottam a sportot, mint az ő hülye szónoklatait. Irodalmat tanított, de nem igazán kötötte le vele a figyelmem. Nem, dehogy untatsz. –utáltam azt a vén banyát, de már többet nem kell látnom a fejét. Így sem, úgy sem kellett volna, hiszen, ha nem ide jövök tanulni, akkor a Gimibe, és ott sem találkozok vele. Közben haladtunk tovább, és megérkeztünk a fagyizóhoz. Ágoston meg is állt, és felajánlotta, hogy meghív.
– Igazán kedves tőled, köszönöm. Szerintem, kérjük tölcsérbe, és közben sétáljunk tovább. –ajánlottam fel, és ha beleegyezett, akkor bementem a cukrászdába. Kikértem a fagyimat, majd megvártam Ágostont is. Amint megkapta az adagját, kisétáltam, és folytattam utunkat a suli felé. – Már nincs messze a suli. –biztatóan mosolyogtam rá, és meg sem álltunk a suliig. Ott eligazítottam, hogy merre kell mennie, majd elköszöntem tőle, és mentem a szobámba.
Utoljára módosította:Nagy B. Đominic, 2013. június 5. 20:50
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 25. 22:53 Ugrás a poszthoz

Tesó, és majd a gyógyító bácsi

A gyógyító még nem érkezett meg, és Amira sem ért még ide. A jelentkezési lapot, pedig már kitöltöttem, így unottan dőlök el az ágyon. Kényelmes, olyan, mint a szobában. Talán, minden ágyat ugyanazzal a bűbájjal tettek ilyen kényelmessé, vagy nem tudom. Szívesen hazavinném az egyiket, de azt a suli, valószínűleg nem díjazná. Vagy öt percig nézhettem a plafont, mire Mira megérkezett a gyengélkedőre. Most valahogy más, mint akkor este. Olyan furcsa, de lehet azért, mert rossz napja van.
– Igen, én hívattalak, mert van számodra valamim. –lezártam a borítékot, és Amira felé nyújtottam. – Azt írták benne, hogy neked kell eljuttatni egy bagollyal, de a bokám miatt, nehezen tudok sétálni. Remélem nem bánod, hogy személyesen akartam odaadni. –mosolyogva néztem rá, és vártam arra, hogy elvegye a borítékot.
– Tudom... Le kellett ugranom egy fáról, de valami szakadék volt alattam. Az ág, és a másik oldal között egy méter volt még, és elég rosszul érkeztem. Kificamodott, de nem vészes, mert nem ez az első alkalom. –vontam meg a vállamat, mintha ez olyan természetes jelenség lenne. Nem sűrűn ugrálok le fákról, főleg nem úgy, hogy tériszonyos vagyok. – Amúgy, hogy vagy? Olyan zaklatottnak tűnsz, vagy csak én látlak annak? –tettem fel egy ártalmatlan kérdést, miközben arrébb pakoltam a lábamat, hogy kényelmesen elférhessen az ágyon ülve. Igaz, hogy fájt megmozdítani, de nem fogok belehalni. Nem olyan fából faragtak engem, hogy egy bokaficam megöljön. Ugyan, a lábamról pár napig ledönt, de addig sem kell ide-oda rohangálnom, meg remélhetőleg órákra sem kell bemennem, mert a szünetek alatt, biztosan nem érnék oda az egyik teremből, a másikba.
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 26. 16:42 Ugrás a poszthoz

Tesó, és a gyógyító bácsi

– A fene, most lebuktam. De vigyázz, mert bűbájt szórtam rá, és ha elolvasod, belém esel. –nevettem fel a végén. Milyen szép is volna, ha tényleg képes lennék arra a bűbájra, ami szerintem nem is létezik. Álmodozni meg lehet róla, azt még senki nem tiltotta meg.
– Még jó, hogy nem fúriafűz volt. –mosolyogva vontam meg a vállamat. Az lett volna csak a szép. Nem lett volna elég a szakadék, de még egy fúriafűzön is át kellett volna vágni magam. Kijutni, tuti nem jutottam volna ki, mert a szoba folyamatosan változtatta magát, ezért sem találtam meg az ajtót. De szerencsére nem volt ott, és mér vége is van ennek az egésznek. Túléltem, most már nem kell olyasmin rágnom magam, ami nem fog megtörténni.
Amira, nem válaszolt a kérdésemre, ami eléggé meglepett. Biztosan valami nincs rendben, és azért ilyen, vagy alapjáraton furi, és múltkor volt valami baja. Ehh, majd kiismerem egyszer, és akkor tudni fogom, hogy mikor morcos, mikor nem, meg a többi érzelem hulláma. Közben a gyógyító bácsi is megérkezik, akit alaposan megnézek magamnak. Noha nem azért, mert nem bízok benne, hanem mert nem volt még vele szerencsém találkozni. Ez részben annak is betudható, hogy engem holmi betegség nem dönt le a lábamról, csak a komolyabb sérülések, és ezért el kellett kerülnöm a gyengélkedőt. Meg büntetőmunkám sem volt még itt, és remélem, hogy nem is lesz. – Szebb napot. –köszöntem végül én is, elhúzott szájjal. Chaske bácsi, közben nyelvet vált, és Amira felé fordul egy kérdéssel, miközben megvizsgálja a bokámat. Megerősíti, hogy csak egy bokaficam, aminek örülök, mert féltem, hogy talán megrepedt. Biccentettem neki, jelezve, hogy értem a nyelvet, majd miután elindult a szekrénye felé, Mira felé fordítottam a fejemet.
– Milyen bestia elé akarsz te engem dobni? Vigyázz mit mondasz, tudok angolul. –vigyorogva néztem rá, ezzel is enyhítve azt a félreértési lehetőséget, hogy én most megfenyegettem volna. Eszem ágában sincs, hiszen ő sokkal idősebb, nem telne fél percbe, és máris legyőzne. – Látom, jól ismered a bácsit. Volt súlyosabb sérülésed is? –kérdeztem érdeklődve Amirától, a várakozás közben. Remélem erre válaszol, ha nem túl kényes téma a számára.
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 27. 12:00 Ugrás a poszthoz

Nicol néni, a megmentő; Tiff és a kis cuki Chris

– Biztos úgy van, ahogyan ön mondja. Én csak Amirával találkoztam még, és meg is lett az ára. –utaltam itt a jelmezre, amibe beöltöztetett, de ahogyan elnézem a helyzetet, ez csak engem zavar. Chrisnek nagyon is tetszik, hogy így festek, és az édesanyja is elengedi, hogy közelebb jöjjön hozzám. A kisgyerekek annyira cukik, ő pedig egyenesen zabálnivaló. Vonakodva ugyan, de elveszi tőlem a süteményt, én pedig biztatóan mosolygok rá, hogy nem lesz semmi baj. Nem hiszem, hogy leszűri belőle, de egy próbát megér.
– Nem, még úgy egy vagy két óra lehet. Szép hosszú neve van. –próbáltam mindet megjegyezni, de továbbra sem fogom tegezni, hiszen nem kaptam rá engedélyt, meg valamiért vonakodok is az ilyesmitől. Idősebb, megérdemli a tiszteletet. A boldogságomnak, azonban vége szakadt, mikor Amira megjelent a sok süteményes dobozzal. Egy nyelvkiöltéssel adtam tudomására a nemtetszésemet, de ezt szerencsére, ő már nem látta. Az anyuka, viszont igen, és olyasmit jelentett ki, ami ellen tiltakozni akartam, de a hangjából ítélve, csak nekem lett volna rosszabb. A kisfiú is tudta, hogy ilyen esetben nem szabad az anyukával veszekedni, mert még az arcát is eltakarta. – Köszönöm. Segítsek elvinni valameddig a dobozokat? –ajánlottam fel cserébe, amiért megveszi az összeset. Amira főhet a levében, mert nem szúrt ki velem, hála Nicol néninek. Fogtam azt a kis zsákot, amiben kihoztam őket, és elkezdtem belepakolni a süteményes dobozokat. Eltettem a pénzt is, és hálásan mosolyogtam rá. – Tényleg sokat segített, nagyon hálás vagyok érte. –ezt a tettét soha nem fogom elfelejteni, és az a legkevesebb tőlem, hogy segítek cipekedni. Mégis csak gyerekkel van, és azért nehéz lenne a kettőt egyszerre vinni. Igaz, biztosan tudna valami bűbájt erre, de azt meg én nem fogom hagyni. Tiffre pillantok –feltéve, ha még ott van–, hogy jön-e, vagy sem, majd Nicol nénire, várva, hogy elinduljunk.
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 29. 11:16 Ugrás a poszthoz

Tesó, és a gyógyító bácsi

– Kellett nekem tanácsot adni. –szemeket forgatva néztem a lányra, majd ki az ablakon. Nem akartam neki semmiféle ötletet adni, de tudatom nélkül megtehettem. Biztosan fel fogja használni később, de én sem leszek rest, mert számíthatok már erre. Igaz, még elég sok mindenre számíthatok, csak azt nem tudom, hogy addig rendbe fog-e jönni a lábam. Most minden reményem a gyógyítóban van, és teljesen megbízom abban, hogy sikerül meggyógyítania a bokámat.
A beszélgetésükre, inkább nem is figyelek. Arról én nem tehetek, hogy Amirának kell eljuttatni a borítékot, és ehhez pedig az kellett, hogy felhívassam ide, hiszen alig tudok menni is. Mással meg nem küldetem el, mert biztosan meglesnék, hogy mi is az, meg elkezdenének mindenfélét kitalálni, ami sem neki, sem nekem nem lenne jó. Közben a Chaske bácsi is visszaér, valami krémmel, és egy kötéssel, majd az ölébe veszi a duzzadt lábamat. Összeszorítom a fogaimat, hiszen fájt a megmozdítása, de sejtem, hogy hamarosan sokkal jobb lesz. Addig meg ezt a kis fájdalmat eltűrőm. Valami fura illatú és állagú krém kerül a bokámra, amelynek a színe sem valami felemelően szép, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy gyógyítson. Chaske bácsi el is kezdi masszírozni a fájós testrészemet, amire picit fel is szisszenek, mert azért váratlanul ért, de kb a második érintésre már nem is vészes. Nem igazán nézek oda, mert ugye itt van Amira is, így a tekintetem folyamatosan kettejük között cikázott.
– Igen, kellene. –vigyorogva válaszoltam a lány kérdésére, de ez hamar el is tűnt az arcomról. Láttam rajta, hogy a kérdésemmel, eléggé érzékeny témára tapinthattam. Nem akartam felszakítani a régi sebeket, de valahogy kíváncsi voltam, hogy miért is ismerik egymást, ilyen jól a gyógyítóval. Noha, ez persze nem tartozik rá, de valahogy kicsúszott a kérdés a számon. Meg is kapom rá a választ, amire elhúzom a számat. – Ohh, sajnálom, hogy ez történt veled. Meg azt is, hogy a kérdéssel felszaggattam a régi emlékeket. Nem akartam, hogy most rosszul érezd magad. –szomorúan néztem, és ha engedte, akkor bátorításképpen, megérintettem a kezét, és halványan mosolyogtam mellette.
Ebből a helyzetből, a gyógyító szavai zökkentenek ki, aki közben végig masszírozta a bokámat. Különös, hogy nem fájt, de azért éreztem, hogy valaki tevékenykedik annak eléréséért, hogy a duzzanat eltűnjön. Figyelmesen hallgatom a szavait, és a monológ után, elmosolyodom. – Nagyon szépen köszönöm a segítségét. Azt hagy kérdezzem meg, hogy itt kell maradnom, vagy az ellátás után visszamehetek a szobámba? Mert nekem teljesen mindegy, úgy cselekszek, ahogyan Chaske bácsi jónak látja. –mosolyogva kérdezem a gyógyítót, és már érzem, hogy nem is annyira duzzadt a bokám. A kérdést meg csak azért tettem fel, mert az egészségem fontos, és ha azt mondják, hogy maradnom kell, akkor maradok. Ha mehetek, akkor meg valahogy elbicegek a szobámba.
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. június 1. 22:47 Ugrás a poszthoz

Mágustusa
Amira Loveguard társaságában


Még időben visszaértünk Amirával, a családlátogatásból, de a bál kezdetéig, nem fogunk már találkozni. Neki is készülnie kell, és nekem is, így nincs időnk beszélgetni. Meg el kell búcsúznom a többiektől, de az legyen a legkevesebb.
Berontottam a szobába, és mivel senki nem volt ott, így el is foglaltam a fürdőt. Gyorsan letusoltam, megfésülködtem, meg minden egyéb dolog, hogy szuperül nézzek ki az estére. Nem nagyon törődnék az ilyesmivel, de mivel Amirával megyek, így adnom kell a külsőmre. Meg, amúgy is ez egy rendezvény, lesznek híres vendégek, és a diáktársaimnak is példát kell mutatnom. Nem nézhetek ki úgy, mint akit egy kutya szájából húztak elő. Felöltöztem és kiléptem a szobámból. Még időben vagyok, ezért is szép kényelmesen fogok lesétálni a Nagyteremhez. Egyébként, még mindig hihetetlen, hogy eljött ez a nap is. A bokám már meggyógyult, így egészségesen tudok majd részt venni a versenyen. Meg aztán, végre láthattam a húgomat is, igaz anyuék nagyon nem örültek annak, hogy eljöttem a suliból, de megmagyaráztam, és nagyjából el is hitték. Amiről nem tudnak itt a suliban, az nem fog fájni senkinek sem. Ami meg a legjobb, hogy Amirával mehettem. Kedvelem a lányt, annak ellenére, hogy sokat morcoskodik, meg mások nem nagyon kedvelik. Én nem így vagyok vele, és kedves tőle, hogy hazavitt, meg eljön velem a bálra. Először azt hittem, hogy nemet fog mondani, de meglepődtem, amikor igennel válaszolt.
Közben, megérkezek a helyhez, ahol lesz a bál, de még nem megyek be. Nem látom Mirát, bár szerintem, bent kellene keresnem, de jobbnak látom, ha előbb még várakozok egy kicsit, és szemeimmel, már a terepet vizsgálom, hogy kik is fognak megjelenni ezen a bálon.
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. június 2. 11:12 Ugrás a poszthoz

Mágustusa – Bál
Amira Loveguard társaságában


Nem kellett sokat várnom, Amira hamarosan meg is érkezett, és valami csodálatosan nézett ki. Bőven magasabb, így lábujjhegyre kellett állnom, hogy puszit tudjak neki adni. A többiek nem igazán érdekeltek, már mint nem zavartattam magam azon, hogy vele megyek a bálra. Akinek nem tetszik, az nem fog ránk nézni, és kész. Úgy is meg fognak bámulni, és ez csak örömmel fog eltölteni.
Nyújtottam a karomat, és már mentünk is be a terembe. Elkísértem egy darabig, utána mennie kellett, amit én megértettem, hogy miért. Tudtam, hogy nem lesz velem mindig, hiszen szervező, de én vállaltam így a bált, és nem is bánom. Amikor elváltunk, én is leültem az asztalunkhoz, ha megtaláltam Botit, vagy Yancsit, akkor melléjük, ha nem találtam meg, akkor pedig egyedül. Nézegettem, hogy milyen ételek is vannak, és már kapásból találtam olyat, amihez nem nyúlhatok. Valószínű, hogy nem sokat fogok enni, de ez van. A manóknak fontosabb dolguk is volt annál, hogy a mogyoró vagy epermentes dolgokat készítsenek. Nem haragszom rájuk, mert lényegében a vendégek az elsők.
Az igazgató beszédjét figyelmesen hallgattam, és megtapsoltam mindenkit, akinek a nevét hallottam. Mikor megpillantottam a képemet, és meghallottam a nevemet, ledöbbentem. Nem hittem a szememnek, sem a fülemnek. Bejutottam a Tusára, és kb arra eszméltem fel, hogy valaki meglök, hogy menjek a kitűzőért, vagy micsodáért. Felkeltem, és boldog, de ugyan meglepett arccal indultam oda Amirához, és feltegye nekem a jelvényt. Onnan már mosolyogva sétáltam vissza a helyemre, és láttam neki a vacsorának.
Szereztem magamnak narancslevet, meg olyan étel, amiben tuti nem lehet allergiás hozzávaló. A vacsora közben beszélgettem a háztársaimmal, már amelyik szóba állt velem. Lassan elfogyasztottam az ételt, és meg is szólalt a zene. Felkeltem, és máris indultam megkeresni Amirát, hogy felkérjem egy táncra. Kb félúton találkozhattam vele, és mosolyogva sétáltam oda elé.
– Gyönyörű vagy. –dicsértem meg, mert erre nem volt még időm. – Szabad egy táncra? –mosolyogva nyújtottam felé a kezemet, és vártam a válaszát. Remélem igent fog mondani, és ha meg is kaptam a megfelelő választ, akkor megfogtam a kezét, és vezetni kezdtem oda, ahol kényelmesen tudunk táncolni. – Szuper beszéd volt. Nem hittem volna, hogy bekerülök. –jegyeztem meg boldogan, és ha odaértünk a tánctérre, átkaroltam a derekát, megfogtam a kezét, és elkezdtem a lépéseket.
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. június 2. 11:26 Ugrás a poszthoz

Büntetés – Szerenádozók


Kőszegi bácsi elfoglalt volt, így megkért arra, hogy felügyeljek le egy büntetést. Konkrétumot nem mondott, csak annyit, hogy a Bejárati csarnokba kell mennem. Ott úgy is meg fogom tudni, hogy kik, és milyen büntetést kaptak. Jobb dolgom híján nem utasítottam el. Legalább lesz némi képem arról, hogyan is kell lezajlania egy büntetésnek. Felhúztam a cipőmet, feltettem a szemüvegem, és már szaladtam is, hogy időben odaérjek. Nem lenne szerencsés, ha lekésném, mert akkor még nekem lesz kellemetlen, hogy nem tudok elszámolni a dolgokkal. Szedtem a lábaimat, de óvatosan, mert még kicsit fájt a bokám.
Azt hittem, hogy tényleg elkéstem, mert a távolban már hallottam valami éneklést, és gitározást. Ez eléggé szokatlan volt a számomra, így biztosan tudom, hogy ő vagy ők lesznek az elszenvedő alanyok. Megérkeztem a csarnokba, és amint megpillantottam, hogy Niki és a sárkányos srác énekel, hát elhúztam a számat. Picit hamiskás volt, és eléggé borzalmas is, de a dal szövege meg vicces, így a kettő kiüti egymást. Már csak azt kell megtudnom, hogy kinek is énekelne, de erre is fény derült. Amira az a személy, akinek énekelnek, de ahogyan ránézek a lányra, nem igazán tetszik neki. Eléggé feszült, vagy hogyan mondjam. A dal vége előtt már elviharzik, én még megvárom a végét, és csak utána eredek Amira után. Majd jelentem Kőszegi bácsinak, hogy teljesítették a feladatot, de most muszáj beszélnem a lánnyal, mert megígért nekem valamit, ami csak a kettőnk dolga. Hamar le kell rendezni, mert ha sikerül bejutnom a Tusára, akkor kizárt dolog, hogy egyhamar kivitelezni tudjuk. Nekem pedig látnom kell a kistesómat, mielőtt nagyobb lesz.
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. június 2. 14:58 Ugrás a poszthoz

Mágustusa – Bál
Amira Loveguard társaságában


Hamar összefutottunk a teremben, és nem is kellett sokat győzködnöm arról, hogy táncoljon velem. Előtte még megdicsértem a ruháját, amire szintén kaptam egy dicséretet. Mosolyogva köszöntem meg, és hagytam, hogy megigazítsa rajtam a zakót. Nem igazán szeretem kicsípni magamat, ez meg is látszik rajtam, de most mégis adtam a külsőmre.
Egyáltalán nem zavart sem a korkülönbség, sem a magasságkülönbség. Akinek meg nem tetszik az, hogy mi együtt megyünk táncolni, az egyen sok mogyorót. Senkinek nincs ahhoz köze, hogy mi együtt jöttünk a bálra, így azokkal sem nagyon törődöm, akik már sugdolózni kezdtek. Most biztos jön az, hogy be akarok vágódni az egyik szervezőnél, de tudom, hogy feleslegesen tenném, hiszen Amirát ismerve, úgy sem mondana el semmit sem a feladatokkal kapcsolatban, csak annyit, amennyit tudhatunk. Meg, ő sem kockáztatná a pozícióját, hiszen az ő helyében, én sem tenném.
– Köszönöm, igyekezni fogok, hogy ne elsőként essek ki. –mosolyogva fogadtam dicsérő szavait, és lassan vezetgettem a lányt a zene ütemére. Nem vagyok valami profi táncos, de igyekszem nem letaposni Amira lábait, és szerencsére egyszer sem lépek rá. Ha érzem, hogy letaposnám, már azonnal elhúzom onnan, és bocsánatkérően húzom el a számat.
– Igen, szerintem is nagyon aranyos. Köszönöm, hogy elvittél. –ezt a mondatot a lehető leghalkabban mondom, de úgy, hogy ő értse azért, mit is motyogok. Senki nem tudja, hogy mi merre jártunk, és senkinek nem is kell megtudnia. Még a végén kicsapnak minket, és az egyáltalán nem lenne szerencsés. Ráadásul nagyon bűntudatom lenne, mert Amirát is rántanám magammal, és azt nem szeretném. A szám vége közeledik, nekem pedig kezd kicsit zsúfoltságérzetem lenni, így egy kedves kérdést fogok intézni a lány felé. – Nem lenne kedved kimenni egy kicsit? Olyan zsúfoltan vagyunk. Mit szólnál a lépcsőházhoz? –ajánlottam fel egy helyet, de persze nekem az is meg fog felelni, amit ő választ, csak jussunk ki, úgy mond friss levegőre.
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. június 24. 20:17 Ugrás a poszthoz

Színjátszósok
Ismerkedjünk ^^


Én és a színészet… hát nem egy műfaj, de mégis érdekesnek találtam a dolgot. Noha nem azt a részét, hogy tanuld meg a szöveget, állj ki több száz ember elé valami maskarában, és add elő tökéletesen a jelenetet. Nem, én ilyet az égadta világon semmi pénzért nem fogok csinálni. Így aztán jogos a kérdés, hogy akkor mit is keresek az iskola Színjátszósai között. Erre egyszerű a válasz: én leszek az, aki beállítja a fényeket, a hangot, segít a díszletben, a jelmezekben, és súg, ha valaki elfelejti a szövegét. Meg ha kell, akkor koreografálok, és ennyi. Ezek a feladatok mellett nem lehet színpadi szerepet is vállalni, bár talán egy vagy két alkalommal vállalok kisebb karakteri alakítást, de csak olyat, akinek alig van szövege.
Az első próba napja is elérkezett, így Tiff-el, és Vanival az oldalamon hagytam el a lakrészünket. A landolás már egész jól megy, a gyomrom se émelyeg annyira, de azért még megvisel az ilyen utazás. A lányok mögött ballagtam, és azon gondolkodtam, hogy mit kellene majd még tanulnom a tusa ideje alatt. Hamarosan meg is érkezünk a teremhez, ahol próbálni fogunk. Körbenézek, majd leülök a többiek mellé, hogy én is velük együtt várakozzak. Az első befutó Keiko, akinek egy mosollyal is megtoldom a köszönést. Sokáig nem jön más, így felkelek, és járkálni kezdek, hogy megtudjam, mit merre fogok megtalálni. Eléggé elcsatangoltam a társaságtól, és mire visszaértem a lányokhoz, már Boti, Tony és még másik 4 ismeretlen is ott volt. A nevüket nem hallottam, de nem kérdezek rá, majd megpróbálok beletrafálni.
– Sziasztok érkezők. Nagy Bátor Đominic vagyok. –mindenkinek integettem, és hatalmas mosollyal léptem oda Tony mellé. – Jó itt látni téged. –pacsira tartottam a kezemet, és vártam, hogy belecsapjon. Tonyval nagyon egy hullámon vagyunk, hiszen mind a kettőnknek ismeretlen ez a világ, így jobban meg tudjuk érteni egymást. Ha nem találkozunk a vasútállomáson, akkor nem hiszem, hogy ennyire jóban lennénk. Puszta véletlen az egész, de tudom, hogy benne egy nagyon jó barátra leltem. – Hogy vagy? –hangomban a kíváncsiság cseng, és ameddig a válaszra várok, megnézem magamnak a többieket is, hogy megalkothassam róluk az elsődleges képet.
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. június 27. 10:28 Ugrás a poszthoz

Brigitte
Időpont: 2013. június 28. 15:30


Az első szabad hétvége. Eléggé meglepődtem, hogy ilyesmi is lesz, de ha már van, akkor kihasználom az alkalmat. Tonyt sehol nem találtam meg, pedig szívesen lementem volna vele Bogolyfalvára. Úgy is megbeszéltük, hogy együtt fedezzük fel, de biztosan más dolga akadt. Vagy az is lehet, hogy ameddig én be voltam zárva, addig ő talált másvalakit, akivel elmehetett körbenézni a faluban. Mindegy is, megértem én az ő álláspontját is, és nem fogok ez miatt bánkódni.
Viszont így, hogy nincs mellette Tony, kénytelen leszek egyedül elütni az időt a faluban. Hallottam, hogy nyílt egy gyorsétterem a közelben, gondoltam megnézem. Sok mindent nem meséltek róla, csak azt, hogy nagyon jó az ételük, meg olcsó is. Ezt csak nem hagyhatom ki. Mikor odaértem, sajnos még zárva volt. Kár, pedig benéztem volna. Na, majd akkor bejövök valami harapnivalóért, amikor megyek vissza a suliba. Addig pedig elmegyek, és iszok egy olyan finom vajsört, mint a múltkor pár Eridonossal. Nem tartott sokáig, mire elértem a csárdát. Mosolyogva mentem be, habár a bennlévők közül jó néhányan megnéztek maguknak. Mind idősebb volt, de nem igazán foglalkoztam vele. Nincs megszabva, hogy ki jöhet be, és ki nem. Azt meg nem tudhatják, hogy mi célból érkeztem. Tudom, hogy Yancsi is itt dolgozik, akár őt is meglátogathatom, csak az most lehetetlen, mert még fent láttam a suliban. Odasétáltam a pulthoz, felültem az egyik székre, és várakoztam. Amint a felszolgáló odajött hozzám, kértem egy vajsört, fizettem, és szemeimmel egy üres asztalt kerestem. Nem is sokáig kellett kutatnom, mert az egyik sarokban lévő tök üres volt. Felpattantam, és máris odaültem, hogy el ne foglalják. Belekortyoltam az italomba, és gondolkodni kezdtem, hogy vajon milyen próbák is lehetnek majd. Na meg titkon reménykedtem abban, hogy egy ismerős idetéved.
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. július 4. 02:40 Ugrás a poszthoz

Mágustusa
Kulcs, kulcs, kulcs *-*


Nem éppen a legszebb módszerrel, de sikeresen legyőztem a váratlan meglepetést. Csak tudnám, hogyan és mikor került a nyomomban, de ha azt veszem, akkor már nem igazán érdekel. Jobbnak láttam, ha azonnal továbbindulok, mert fogalmam sincs, hogy van-e még a közelben ilyen, vagy ennél veszélyesebb bestia. Pálcámat készenlétben tartottam, és kész voltam bármire sóbálvány átkot küldeni, ami megmoccan a közelemben.
Egy idő után, úgy másfél méterre előttem, valami fehér köd jelent meg. Nem akartam megvárni, hogy mi is az, de ameddig nem láttam tisztán, hogy mivel is találom magam szemben, addig nem átkoztam. Ez a fehéres valami lassan összeállt egy bizonyos dologgá, méghozzá egy kulccsá. Nem akartam hinni a szememnek, biztosan csak egy illúzió, egy trükk. Lassan sétáltam közelebb, és nyújtottam felé a karomat. Hamarosan a markomba zárhattam a lebegő tárgyat. Eddig félig elhittem, hogy nem trükk, de majd csak akkor fog kiderülni, ha azon a bizonyos pajzson vagy min, sikeresen át tudok menni. Így hát futólépésben indultam meg visszafelé, hogy minél előbb kiszabaduljak innen.
Kifele már gyorsabban megtaláltam az utat, mint befele. Nem figyeltem senkire, és semmire sem, csak futottam, ahogyan bírtam. A védővackon sikeresen átjutottam, és kívül kicsit megpihentem. Már nem kell attól félnem, hogy valaki, vagy valami rám támad, hogy elvegye a kulcsomat. Kifújtam magamat, és lassan elindultam a Nagyterem felé. Nem hiszem, hogy elsőként értem ki, de ez már nem tud izgatni. A lényeg, hogy a zsebemben van a kulcs, és túléltem az első próbát.
Már a terem ajtaja előtt hallom a tapsvihart, amiből leszűröm azt a bizonyos tényt, hogy egy másik bajnok már kiért. Mikor belépek, valahogy nem lepődök meg azon, hogy két Rellonos van már kint, bár ahogyan elnézem, nem igazán szívlelik egymást. Amelyik ünnepelteti magát, eléggé beképzelt lehet, és jogosnak találom a másik beszólását. Szemeimmel Keresztanyut keresem, mert elsőnek őt akarom megölelni. Mira várhat még egy kicsit, hisz úgy sincs kint az a 11 fő, akinek kint kell lennie. Amikor kiszúrom a tömegben Védát, mosolyogva sétálok oda hozzá, és jó szorosan megölelem. – Megcsináltam… túléltem. –motyogom halkan, de büszkén és mosolyogva. Ameddig lehet, addig ott maradok vele, majd mikor Mira felszólít, közelebb megyek hozzá, és várom a további teendőket.
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. július 7. 10:46 Ugrás a poszthoz

Brigitte


Már félig elfogyasztottam a vajsörömet, de még mindig nem jött be egy ismerős sem. Kicsit csalódott vagyok, hogy az első szabad hétvégén egyedül kell lennem, de majd megemésztem. Legfeljebb visszamegyek a helyünkre, és megkérem Maurice-t, hogy gyakoroljunk tovább. Amint ez megfogalmazódott a fejemben, nyílt a kocsma ajtaja és én automatikusan odapillantottam. Egy szőke lány lépett be rajta, akit ugyan csak egyszer láttam, de tudtam, hogy ő az egyik Tusa Bajnoka. Méghozzá, ha jól sejtem, akkor annak a francia iskolának. Úgy látom, hogy nem kell odamennem hozzá, mert ő is észrevett, és már jön is felém. Mosolyogva keltem fel a helyemről, és fogadtam el a kéznyújtását. Utána visszaültem, és hallgattam a lányt, akiről kiderült, hogy Brinek hívják. Jól sejtettem, hogy ő a francia lány.
– Én Đomi vagyok. Ahm, maradjunk az angolnál? –nem hiszem, hogy ellenére lenne a dolog, hiszen hallom, hogy nem igazán beszéli jól a nyelvet. Felesleges lenne erőltetnie, mert én tudok angolul, és hiszem, hogy ő is. Így könnyebb lesz a kommunikáció mind a kettőnknek.
– Hogy vagy? Jól érzed itt magad? –kicsit zavarodottan kérdezek rá. Valahogy nem tudom, hogy milyen kérdéseket tegyek fel neki. Annyi minden érdekelne, de mégsem támadhatom le rögtön azzal, hogy az ő tusája milyen volt. Majd ezt is megtudakolom tőle, de előbb szeretném jobban megismerni a vendégünket, ha már a bál óta most látom először. Lehet, hogy ő fog előbb rákérdezni a tusára, és olyankor könnyebb lesz már nekem visszakérdezni, de ez még a jövő zenéje lesz. Az is lehet, hogy meg sem fogjuk említeni, ami mondjuk fura lenne, mert nekem tuti ki fog csúszni a számon egy-két kérdés ezzel kapcsolatban. Kortyolok egyet a vajsörömből, ami lassan kifogy, így kérnem kell még egyel. – Hogy-hogy egyedül? Azt hittem, hogy titeket kísérgetni fognak. –nem akartam megsérteni, de tudtommal a vendégeket kísérgetni szokták, hogy el ne tévedjenek, vagy ne essen bajuk. Igaz, Bri tusa bajnok, őt biztosan nem kell félteni, de na! Én azért nem örülnék, ha valami baja esne.
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. július 7. 11:54 Ugrás a poszthoz

Mágustusa
Az aggódó Keresztanyu ^^ (meg akik, még befutottak)


Olyan messzire nem kellett mennem a Nagyteremben, mert Keresztanyu szinte a bejáratnál ült. Elgondolkodtató, hogy miért, de már nem tud érdekelni. Épségben kijutottam, és épp ez a lényeg. Az öleléséből kiszakadva, észrevettem, hogy sérüléseket keres rajtam, amit egy mosollyal háláltam meg.
– Jól vagyok, kutya bajom. Meggyűjt a bajom egy pogrebinnel, de alaposan helyben hagytam. –vigyorogva válaszoltam a kérdéseire, aztán figyeltem, hogy ki jön még ki épségben. Bia is megérkezik, Tiff is kijutott, így nem sok kulcs maradt gazdátlanul. Leülök oda, ahol Keresztanyu is ült, és belelesek a papírokba. Csak nem fogja már bánni, de ha igen, akkor elfordítom a tekintetemet. – Látom, te sem unatkoztál. –utalok itt a dolgozatokra. Eléggé érdekesek, talán tanulhatok belőle néhány fontos információt, hogy legközelebb ne kezdjem a nulláról. Mondjuk az is igaz, hogy csak meg kellene kérnem Védát, hogy tanítson egy kicsit, és akkor meg is van oldva.
Elnyúlok az asztalon, mivel eléggé elfáradtam, meg éhes is vagyok. Egy valaki miatt aggódok csak, és az Gergő. Remélem, hogy ő is ki fog jutni egy kulccsal a zsebében. Ha ő kiesik, akkor nem lesz senki sem, akiben úgymond meg tudnék bízni. De hiszem, hogy neki menni fog, és sikeresen ki fog jutni.
– Keresztanyu, szerinted Gergő is ki fog jutni? –érződik a hangomban az aggodalom, és nem is próbálom meg elrejteni. Elvileg Gergőnek erősebb a varázsereje, meg kellene csinálni, de még nem látom sehol sem. Közben eszek egy-két falat pirítóst, mert sajna több nem megy le a torkomon, hiába vagyok éhes. Próbálom magam nyugtatni, de nem sikerül. Aggódom azokért, akik még az erdőben vannak.
– Este elmegyünk vacsizni? –biztosan kapok kimenőt erre az estére. Meg kell ünnepelni, hogy túléltem az első próbát, és a faluban ott az a gyorsétterem. Jó, lehet nem a legmegfelelőbb hely, de úgy tudom, hogy finomak az ételeik. Egy próbát megér.
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. július 11. 19:17 Ugrás a poszthoz

Brigitte


Egy mosollyal nyugtáztam, hogy ő is belegyezik abba, hogy a beszélgetés további részét angolul fojtassuk. Amilyen szép a magyar nyelv, olyan nehéz is, így megértem, hogy a külföldiek eléggé törik. Így, hogy felajánlottam a nyelvváltást, megkönnyítem a lány dolgát is. Nekem nincsenek nehézségeim az angollal, hála az iskolámnak.
– Ohh, hát megértelek. A vezetőséggel egy légkört szívni, meg folyamatosan hallgatni az unalmas beszélgetéseiket, nem valami kellemes időtöltés. Elhiszem, hogy unalmas, és semmi kedved hozzá. –mosolyogva osztottam meg vele a véleményemet, majd észreveszem, hogy az italomra nézett. Hát mi tagadás, ez az egyetlen olyan alkoholos ital, amit itt meg lehet kapni. Noha nem azért iszom, mert a mugli világban nem vehetek alkoholos italt, hanem azért, mert nagyon finom, és különleges íze van.
– Én jól vagyok, kicsit izgulok a próbák miatt. Nem hittem volna, hogy bekerülök, de nagyon örülök neki, és nagyon jó érzés. Az egyik legfiatalabb vagyok a mezőnyben, de nem adom én olyan könnyen magam. Vajsört iszok, nagyon finom. Kérsz egyet? Szívesen meghívlak. –ha igent mond, akkor visszaküldöm a pincért, hogy hozzon még egy vajsört. Biztosan ízleni fog neki is, bár eléggé fura az, hogy még nem ivott. Talán Franciaországban nincs ilyen ital, vagy csak másképp hívják, vagy másképp készítik. Jó lenne, ha egyszer eljutnék oda, mert nagyon szép helynek mondják. Talán sikerül rávennem a szüleimet, hogy nyáron menjünk el.
– Voltam már lent párszor, szóval eltalálok egy-két helyre. Van egy kis tavacska is, nagyon szuper hely. Ha gondolod, megmutathatom majd. –ajánlottam fel a körbevezetést. Eltévedni nem fogok, mert már ismerem annyira a falut, hogy ez ne történhessen meg. – Elhiszem, hogy nem kell téged félteni. Elvégre Tusa Bajnok vagy, biztosan sokat tudsz. –ezt nyugodtan veheti bóknak, bár nem annak szántam. Kicsit kellemetlenül kezdem magam érezni, ahogyan ennyire néz, de nem fordítom el a tekintetemet. Van valami megmagyarázhatatlan dolog, ami nem hagyja, hogy elforduljak. – Szépek a szemeid. –jegyeztem meg mosolyogva, és hogy ne vegye észre azt, hogy majdnem belepirultam, inkább belekortyoltam a vajsörömbe. Te jó ég, hogy ebből még mi lesz.
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. július 11. 20:54 Ugrás a poszthoz

Keresztanyu


Keresztanyu kérdésére nem is tudok hirtelen mit válaszolni. Nem számoltam, és nem is figyeltem, hogy mennyi idő alatt tértem magamhoz, abból a depressziós állapotból.
– Egy jó pár órát biztosan gyalogolhattam, mire ott tartottam, hogy feladom az egész versenyt… Épp, hogy csak leguggoltam, mire rám vetette magát. Sikerült leráznom, és egy sóbálványátokkal tettem ártalmatlanná. Aztán sétáltam tovább, mire megjelent a kulcs. Megragadtam, és rohantam kifelé. A depresszió pedig már elmúlt, szerintem akkor, amikor jöttem kifele az erdőből. –válaszoltam kicsit hosszabban, és ezzel a válasszal össze is foglaltam az egész feladatomat, meg az erdőben töltött óráim számát. Bőven elég volt a bent lét, többet a közelébe sem megyek annak a helynek. – Nem, fogalmam sincs, hogy a többiek mit kaptak… Senkivel nem találkoztam, de lehet hogy jobb is volt. –mosolyogva válaszoltam, bár belül nem mosolyogtam. Ha nekem ilyen feladatom volt, remélem a többiek sem kaptak nehezebb feladatot. Gergőre vagyok nagyon kíváncsi, hogy neki mit vagy kit kellett legyőznie.
Még érkeznek páran, de egyik sem az, akit én várok. Elfog a félelem, és az aggodalom, hogy talán nem fog kijutni, csak Maurice segítségével. Keresztanyu simítása nagyon jól esett mikor kinyúltam az asztalon. Eléggé kifáradtam, de még van annyi energiám, hogy este elmenjünk a faluba vacsorázni. – Igen, nagyon ügyes. –bármennyire is fiatal, meg néha lökött, az esze a helyén van. Tudja, hogy mikor mi a megfelelő lépés, legalábbis én így láttam. Innen kintről már nem tudok mit tenni, csak drukkolni, hogy épségben kijöjjön.
– Van még annyi, hogy eljussak a faluba, meg vissza. Mindegy, majd keresünk valamit. Jöhetnek ők is, ha van kedvük. Úgy is rég láttam Ririt. –mosolyogva válaszoltam a kérdésekre. Utoljára a bálon láttam, de az már nagyon régen volt. Biztosan én is hiányzom neki, mert ő nekem nagyon is. – Jut eszembe, hogy áll a házvásárlás? Találtál már megfelelőt? –kíváncsi voltam rá, mert ha nem, akkor szívesen elmegyek vele házat nézni. A múltkor is jó volt az a kis séta, most is jól fog jönni.
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. július 17. 10:06 Ugrás a poszthoz

Mágustusa
3rd trial


Leragad szemekkel, és kómás fejjel ébredtem fel reggel. Olyan gyorsan eltelt az idő, hogy kiment a fejemből, hogy ma van a harmadik próba. Felöltöztem, már amilyen gyorsan azt bírtam, megspékelve néhány nagy ásítással is. A környékemről már mindenki kiesett, így biztonságban voltam, hogyha leesnék az ágyból. Legfeljebb a kemény föld üt meg, és nem az egyik ellenfelem, amiért ráestem.
A reggeli után azonnal indultunk a próbára. Most is külső helyszín lesz, de amikor megérkezünk, nem ismerős a hely. Lehet jártam már a városban, de azt is tudom, hogy a varázslók szeretik elrejteni magukat a mugli szemek elől. Azért meglepődök, amikor egy kaputelefon pötyögik be a kódot, de sok időm nem marad, hogy megszemléljem a tájat, mert már zuhanunk is lefelé. Sikerült talpra érkeznem, de az egyensúlyomat nem tudtam megtartani. Gyorsan felkeltem a földről, hogy ne maradjak le a többiektől. Sétáltunk még pár percet, mikor egy épület elé érkeztünk. Maurice elmondta a feladatot, ami első hangzásra nem tűnik túl bonyolultnak, de visszagondolva az első próbára, nem bízok semmit sem a véletlenre. Miután mindenki megindult, elhatároztam, hogy valami alacsonyabb szinten keresek lehetőséget, de amint láttam az első három emeletet el is foglalták. Így feljebb mentem egy szintet, és a negyedik emeleti folyóson mentem tovább. Pálcámat már a belépés előtt elővettem, és lassan indultam meg előre. Remélem nem egy újabb Pogrebin fog a nyakamba ugrani azzal a szándékával, hogy felfaljon. Most a gyorsaság a lényeg, és emlékszem, hogy órákig sétáltam, mire megtámadott. Ha most is ez lenne, tuti kiesnék, így ha hátra is fordulok, és megpillantok egy követ, a biztonság kedvéért leátkozom.
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. július 21. 22:50 Ugrás a poszthoz

Mágustusa
A pletyka


Egy egész kis csendes emeletre érkeztem. Még egy tó is van itt, meg rengeteg növény, székek.  Kellemesen nyugodt emelet, valószínűleg ezen a szinten szoktak pihenni az írók. Bár én is pihenhetnék, de most fontosabb dolgom is van, ráadásul ha azt nézem, akkor időre megy. Lehet, hogy már most kifutottam belőle, és csak feleslegesen futom itt a köröket, de ezt nem tudhatom biztosra. Gyorsan találnom kell egy papírt, meg valami íróeszközt, megírnom azt az izét, eljuttatnom a nyomdába, és visszamenni a többiekhez.
Körbenéztem, de sehol nem volt használható papír, vagy valami, kivéve a vízesés tetején. Hát ez addig nem tűnik túl bonyolultnak, de már nem bízok semmit sem a véletlenre. Az első próbán is azt mondtam, hogy nem valami bonyolult, erre kaptam egy pogrebint a nyakamba. Közelebb sétálok a vízeséshez, hogy keressek valami biztonságosabb utat, már ha ilyet lehet egyáltalán találni. Oldalt nem jutok fel, mindenféleképpen bele kell mennem a vízbe. Vettem egy mély levegőt, és ameddig tudtam, oldalt mentem, majd bemásztam a vízbe. Eléggé csúszós volt a kő, el is estem, de szerencsére, csak térdre. Ez is fájt, de szerencsésebb, ha csak térdig vagyok vizes, sem mint teljesen. Nagy nehezen feltápászkodtam, de még így is majdnem elcsúsztam. Lassan elindultam, apró lépésekben, nehogy megint elcsússzak. Sok időbe telhetett, mire felértem a legtetejére. Fent gyorsan kifújtam magam, majd leültem az asztalhoz, és elkezdtem körmölni:

Ki ne ismerné az iskola legegoistább személyét, Várffy-Zoller Róbertet!? Mint azt sokan tudják, vagy éppenséggel nem tudják, nem makulátlan az előélete. Németországban kezdte meg a tanulmányait, ám ott kellett hagynia, mondván, hogy sok tanárával összetűzésbe került. Nemrég olyan információ birtokába jutottam, amit most megosztok mindenkivel.
A valódi ok, hogy el kellett hagynia a németországi varázslóképzőt, az nem más, mint az, hogy több hölgy tanárával is közelebbi kapcsolatot ápolt az elfogadhatónak mondható tanár-diák kapcsolatnál. Már akkor is jó tanuló volt, hiszen egy-két szép ígéret a női tanároknak, és már meg is kapta a jobb jegyet, a tesztek kidolgozott válaszait. Talán az sem véletlen, hogy a Bagolykőben iskola első.
A problémák akkor kezdődtek, amikor szép sorjában kiderültek a tanáraival folytatott viszonyai. Az igazgatónak túlságosan is gyanús volt, hogy minden tantárgyból tökéletesen teljesít, így elhatározta, hogy nyomozni fog Várffy úr után. Azonban még ő sem sejtette, hogy mire fog akadni, és amikor megtudta az igazságot, még ő maga is azt mondta: „bárcsak nyugton maradtam volna”. Ilyet még ő sem képzelt el, mikor benyitott egyik kolleganője szobájába. Egyenesen olyan látvány fogadta őt, amit még papírra sem szabad vetni. Várffy hiába próbálta kimagyarázni a dolgot, nem sikerült neki, ráadásul a többi tanár fülébe is eljutottak a kósza hírek. A fiúnak nem volt más választása: más iskola után kellett néznie. Így került hát a Bagolykőbe, de vigyázat: kitudja, hogy éppen kivel, mikor, hol és mit csinál. Csak óvatosan, és inkább kétszer gondold meg, hogy lenyomod-e a kilincset, mielőtt belépsz valahova.


Kb félig vagy háromnegyed részig írtam tele a lapot, majd átolvastam még egy párszor, hogy mindent leírtam-e, amit szerettem volna. Amint megbizonyosodtam, hogy minden a legnagyobb rendben, összehajtottam, és bele tettem a zsebembe. Most valamivel gyorsabban haladtam lefelé, kihasználna, hogy csúsznak a kövek. Kimásztam ott, ahol belemásztam a vízbe, majd kerestem egy írót, aki éppen pihent. Az egyik épp otthagyta a cuccait az egyik széken, és kihasználva azt, bele tettem az irományomat a mappájában, amelyen az állt, hogy: „A nyomdába”. Majd elviszi ő, én pedig már rohantam is levele az emeletről. Remélem, hogy még időben oda fogok érni, és nem hagynak itt, vagy valami.
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. július 28. 18:20 Ugrás a poszthoz

Mágustusa
Győzeleeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeem! ^^


A szívem a torkomban dübörgött, annyira izgultam, hogy hanyadik leszek. Szeretnék nyerni, mert ki ne szeretne, de ha második leszek, az is tökéletesen elég. Már nyertem vele, és csak ez számít nekem. Vettem egy mély levegőt, és kinyitottam az ajtót. A hangok arra adtak következtetést, hogy Ben már régen kint van, de teljesen ledöbbentem, amikor megpillantottam őt magam mellett. Ő is most ért ki, én pedig hatalmas kikerekedett szemekkel néztem, hogy mi is van. Ilyen lehetséges? Vagy most jön egy mindent eldöntő párbaj? Akkor tuti alulmaradnék, és második lennék. Csak néztem Benre, és a következő pillanatban már azon kapom magam, hogy megöleltem. A könnyeim is kicsordultak, de a boldogságtól, az örömtől, de legfőképpen attól, hogy nyertünk.
– Gratulálok. –vigyorogva engedtem el, és nyújtottam kezet neki, hogy nyomatékosítsam a gratulációmat. A szemeimet még mindig törölgettem, hogy lássak valamit a könnyektől. A rajongói támadásoktól Maurice mentett meg minket, és a szervezők felé terelt minket. Boldogan, de még mindig döbbenten fogadtam a gratulációkat, és amint sikerült, leültem egy szabad helyre. Eléggé sokat kellett sétálni a labirintusban, meg a feladatok sem voltak könnyűek, így mielőtt szétszednének mindenféle kérdéssel, vagy rajongással, szeretnék egy pillanatig kényelmesen ülni.
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. augusztus 13. 22:41 Ugrás a poszthoz

Rufus


Újult erővel, és teljesen fitten tértem ma vissza a suliba. Jó, fitten nem, mert a folytonos interjúk, meg mittudoménmik eléggé lefárasztottak, ráadásul anya is mérges volt, amiért hazamentem. Bárcsak ezért lenne csak mérges, de nem. Mekkora cirkuszt lecsapott, mikor elmeséltem neki, hogy jelentkeztem erre a Mágustusás dologra. Persze, hogy nem hagyta, hogy végigmondjam, miután megtudta, hogy kificamítottam a bokámat már az elején. Hallgathattam vagy egy órán át, mire végre meghallotta, azt a szócskát, hogy: nyertem. Igen, megnyertem a Mágustusát, de nem egyedül, ennek ellenére én nagyon boldog vagyok. Úgy tudom, hogy én vagyok az eddigi legfiatalabb Tusabajnok, és ez is csak azt bizonyítja, hogy nem minden elsőéves varázslópalántát kell lenézni azért, mert fiatal.
Mivel visszatértem, azzal ünneplem meg, hogy elmegyek járőrözni. Nekem öröm, de akit ma megfogok, annak nem lesz az. Nem vagyok én szigorú, ugyan már... csak biztosan nem teszi zsebre az illető a büntetést, és megjegyzi, hogy ne szegjen szabályt. A Keleti szárnyban kezdtem, de eddig nem volt senki sem, akit rajtakaphattam volna valamin. Így hát felmentem az első emeletre, ahol azok a vicces freskók vannak. Nem sűrűn fordulok meg itt, de most jól tettem, hogy idejöttem. Egy srác rajzolgat valamit, és ahogyan látom, éppen az egyik képet. Na jó, ne ijesszünk még rá, ezért mosolyogva sétáltam oda hozzá.
– Szia! Nem zavarok? –nem hiszem, hogy tudná, hogy Prefektus vagyok, mert még soha nem láttam erre. Igaz ennek oka még az is lehet, hogy hónapokra el voltam különítve a többiektől, na de mindegy is.
– Đominic vagyok, na és te? –nyújtottam felé a jobbomat. Még nem büntetem meg, kíváncsi vagyok arra, hogyan is viselkedik, és milyen pofát fog vágni, amikor megtudja az igazat.
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. augusztus 14. 00:10 Ugrás a poszthoz

Rufus


Végre valaki, aki nem ismer fel azért, mert Tusabajnok lettem. Van előnye, de ugyanakkor hátránya is. S a srác még azt sem tudja, hogy Prefektus vagyok. Így tuti, hogy hideg zuhanyként fogja érni, mikor közlöm vele a dolgokat.
– Csak kint voltam levegőzni, és most visszafele tartok a körletem felé. –azt nem mondom meg neki, hogy melyik házba is tartozok, de előbb vagy utóbb tuti kicsúszik a számon.
– Hmm, még soha nem láttalak erre, és a nevedet sem hallottam. Mondjuk ez betudható annak, hogy vagy két hónapra be voltam zárva egy olyan helyre, ahonnan csak engedéllyel lehetett kijönni. Na meg ma jöttem vissza a suliba. –nem ismerős az arca, de mivel most rajtakaptam, hogy kint lófrál, az én arcomat egy ideig meg fogja jegyezni. Főleg, ha elsős, mert akkor sok évig lesz itt, ha idő közben sulit nem vált. Szavaira viszont elvigyorodom. Ismeri a házirendet, ennek ellenére megszegi. Ez súlyosbítóbb körülmény.
– Igen, ilyenkor már a körletünkben a helyünk. Szerintem azzal, hogy lerajzolod, még nem szegsz szabályt. De találkoztam, csak még takarodó előtt. Azt tudom, hogy a Rellonos prefik valahol az Északi szárnyban vannak, Botondot kint láttam, a többiekkel viszont nem találkoztam. Ja, még pár Navinést láttam az Nyugati és a Déli szárnyban. –ezzel nem tudom, hogy mennyire rémítettem meg, vagy mit tudom én, de mindenesetre kíváncsi vagyok a reakciójára.
– Nyugodtan fejezd be a rajzot, majd utána mondasz nekem egy házat, meg egy évfolyamot. –mosolyogva ültem fel az ablakpárkányba, és onnan figyeltem Rufust arcát. Ezzel még nem teljesen árultam el, hogy Prefektus vagyok, lehet pusztán érdeklődés is, teszem azt azért, mert mondjuk egy házba és/vagy évfolyamra is járhatunk. Ez majd csak akkor derül ki, ha választ kapok a kérdésnek szán állításomra.
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. augusztus 14. 13:09 Ugrás a poszthoz

Rufus


– Levitás vagyok. –egyszerű kérdés, egyszerű rá a válasz.
– Mágustusáztam, és meg is nyertem. –vigyorogva néztem rá. Büszke voltam magamra, és mi tagadás: jó érzés az, ha dicsőítenek. Csak ne lenne annyi interjú. Unalmas mindig ugyanazt elmondani, hazudni, meg nem hazudhatok, mert akkor jön az, hogy ennek mást mondtam, annak megint mást.
– Nem, soha nem járőröznek együtt. Úgy kisebb területet tudnak bejárni, és a szabályszegőket nehezebb lenne elkapni. Max ketten sétálgatnak egyszerre egy helyen, hogy ne unatkozzanak. –láttam rajta, hogy megdöbbentettem, amit mondtam. Szóval ő úgy gondolta, hogy az összes Prefektus egy helyen kezdi a járőrözést, de sajnos ki kellett belőle ábrándítanom. Kapkodva rajzolja tovább a festményt, én pedig érdeklődve nézem. Szegény azt sem tudja, hogy már réges-régen bajba került. Jó azt látni, hogy mennyire is "pánikolnak" ilyenkor a diákok. Ráadásul egy elsőssel van dolgom, aki mellesleg még Levitás. Hiába a háztársam, a szabály az szabály. Az én kezem is meg van kötve ilyen téren, ha elengedem, akkor én járok pórul.
– Én is elsős vagyok. –azt már megmondtam, hogy melyik házba is járok. A rajzán még finomít egy kicsit, ám a következő kérdése elgondolkoztat. Most ugye azt játszom, hogy én is szabályt szegek, ezért valami olyan válasz kellene, amivel nem buktatom még le magamat. Noha lassacskán el kellene mondanom neki a dolgokat, mert ha időközben egy másik Prefektus vagy tanár erre jön, akkor nézhetek.
– Ha el is kap, akkor sem büntetnek meg, legalábbis engem nem. Te viszont már nagy pácban vagy, ezért mondtam, hogy nyugodtan fejezd be a rajzodat. Addig legalább agyalhattam, hogy milyen büntetést adjak neked, amiért takarodó után a hálókörleteden kívül tartózkodsz. –mosolyogva lóbáltam a lábaimat. Jó érzés Prefektusnak lenni, és nagyon remélem, hogy egészen a suli befejeztéig az is maradhatok. Rufus arcát figyelem, próbálom kiolvasni, hogy most mit is gondolhat rólam. Már mint nem nagyon érdekel, de azért valahol mégis kíváncsi vagyok rá.
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. augusztus 14. 15:30 Ugrás a poszthoz

Rufus


– Azok bizony. Értem, akkor ezért sem találkozhattunk még. –na meg persze azért, mert még hírből sem hallottam róla. Nem ismertem régebb óta, meg nem foglalkoztatott a dolog, hogy ki is jön a Levitába.
– Köszi. –mosolyogva fogadtam a gratulációját. Néha, még mindig nem hiszem el, hogy nyertem. Az, hogy Bennel kell osztoznom az első helyen, az sem nagy gond a számomra. Ő is megérdemelte a győzelmet, csak tudnám, hogy most merre is van. A közös ünneplésünk után nem találkoztam vele, de ismerve őt, vagy iszik, vagy egy nővel van valahol.
– Egyszer kerültem bajba, azóta kifigyeltem, hogy merre szoktak menni. –vagy inkább tudom, mert bár vannak a házak között nemtetszések, mégis meg kell beszélnünk, hogy ki merre megy járőrözni, de ezt Rufusnak nem kell tudnia. Ő inkább azzal foglalkozzon, hogy ne keveredjen bajba... megint.
– Huhh, hát eléggé fárasztó, de nagyon jó volt. Már a jelentkezési lap megszerzése is nagy feladat volt, ott kiment a bokám a végére. Az első próbán kaptam egy Pogrebint a nyakamba, miután eléggé depressziós állapotba kerültem. A második alkalommal egy sárkány megégette a lábamat, de szerencsére nem túl vészesen. A harmadik alkalommal csurom vizes lettem, a labirintusban meg egész jól mulattam. Ott aztán szükség volt gyorsaságra, logikára és erőre is. Lényegében nagyon jó volt meg minden, de többször nem vennék részt rajta. –talán mert nem is vehetnék részt, de ha lehetne se jelentkeznék. Szép volt, jó volt, de elég volt. Fáraszt volt, sokszor azt sem tudtam, hogy mi is történik körülöttem, de mindig is arra koncentráltam, hogy megoldjam a feladatokat. S ugyebár szemfülesnek is kellett lenni, ezért is szúrtam ki, hogy Rufus hátratette a kezét. Azt hiszem meg kell változtatnom a büntetését, ha pálcát fog rám, de ha végre elmondom neki, hogy Prefektus vagyok, talán észbe kap, és nem fog jelenetet rendezni.
– De, valahol mégis jogom van téged megbüntetni, ellenben veled. –leugrottam az ablakpárkányból, belenyúltam a zsebembe, és kivettem a jelvényemet. – Sajnálom, de a büntetés nem marad el, és ha jót akarsz magadnak, elveszed a kezedet a pálcádtól, különben Rédey bá' elé kell, hogy vigyelek, és valljuk be: kettőnk közül, ő nekem fog hinni, és nem neked. –nem mindenki sétál Prefektusi jelvénnyel, szóval ha még mindig hazugnak hisz, akkor mehetünk a HV elé, majd ő megmondja neki, hogy merre hány méter.
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. augusztus 14. 17:17 Ugrás a poszthoz

Rufus


– Uhh, hát sajnálom. Remélem, azért jobban vagy már. –húztam el a számat, és bár meg kell, hogy büntessem, a betegség mégsem jó dolog. Én csak a bokámmal voltam egyszer a gyengélkedőn, akkor Chaske bácsi segített. A sárkány tüzének sérülését pedig a Roxfort igazgatója gyógyította meg. Azóta pedig nem voltam se beteg, se sérült.
– Nem tudtam aludni, így kimentem az erkélyre. Kicsit elszaladt az idő, és egy prefektus talált meg. –vontam meg a vállamat. Nem volt nagy szám, de azóta ismerem Amirát, és mi tagadás... még jól is jártam azzal a lebukással. Most eszembe jutott, hogy meg kellene keresnem, és a nyakába ugranom, hogy megjöttem, de nem. Biztosan Krisivel van valahol, és nekem ott nincs semmi keresnivalóm. Legyenek csak boldogok, nem akarom, hogy megint szétmenjenek miattam.
Ekkor jön a hideg zuhany, és Rufus megtudja, hogy én valójában Prefektus vagyok. A kezét még nem vette el a pálcájától, de csak nem annyira idióta, hogy megtámadjon. Visszasüllyesztem a jelvényem a zsebembe, és összekulcsolom magam előtt a karjaimat. Eddig kedves voltam, most már nem leszek az.
– Na idefigyelj! Az, hogy a háztársam vagy, nem jogosít fel arra, hogy kivételezzek veled. Az én kezem is meg van kötve, és a szabály, az szabály. Nem én hozom őket, csak betartatom, és a szabályszegőket megbüntetem. Te sem fogod megúszni, hiába próbálsz rám hatni. S megmondtam, hogy vedd el a kezedet a pálcádtól. Ennyire te sem lehetsz ostoba, hogy rám támadj. –egyelőre normális, csevegő hangon szóltam hozzá. Ha ebből sem ért, akkor nincs mit tenni, megyünk Rédey bához, és ez csak neki lesz rosszabb. Vajmi kevés esély van arra, hogy a tanerő még ébren lenne, és ha felkeltjük egy ilyen semmiségért, elég morcosan fogadja majd. Csak Rufuson múlik, hogy mekkora bajt csinál még magának.
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. augusztus 14. 21:34 Ugrás a poszthoz

Rufus


A betegség soha nem jó, de nem szabályozhatjuk, hogy mikor betegedjünk meg. Csak az ellen tudunk tenni, hogy minél később nyomjuk az ágyat. Egy mosollyal fogadtam a köszönetét, majd válaszoltam a kérdésére is.
– Bogolyfalva terén kellett süteményt árulnom Supermannek öltözve. A bevételt meg a sulinak kellett adnom. Igazából nem volt nagy cucc, csak ne lett volna olyan melegem abban a jelmezben. Teljesen rám tapadt a nap végére, alig tudtam leszedni magamról. –visszagondolva eléggé vicces feladat volt, és tetszett is. Ugyanakkor elég is volt a büntetésekből, legalábbis azokból, amiket én kapok. Most én osztogatom őket, és Rufus az a személy, akit elsőnek büntetek meg a pályafutásom alatt. Még szép, hogy nem fogom elengedni neki, hiszen az első szokott lenni a legizgalmasabb. Közben elindul, én pedig követem, és ha nem a Levita felé veszi az irányt, azonnal arra felé fogom terelni. Szavaira nem mutatok valami nagy érdeklődést, de azért nem hagyom szó nélkül.
– Helyes. Ilyenkor nem számít a ház. Mondtam, hogy meg van kötve a kezem, és kénytelen leszek megbüntetni téged. Pontot én nem vonhatok le, csak Rédey bá, és ő is csak akkor, ha jelzem neki, hogy nem készítetted el a büntetőmunkát. Erre a tilosban járkálás előtt kellett volna gondolnod. Rád jobban mérgesek lesznek, mert te voltál a szabályszegő, és az, aki nem készítette el a büntetőmunkát, s ezért veszít pontot a ház. Én meg csak tettem a dolgomat, és aki emiatt rág be rám, hát vessen magára. Nem azért lettem Prefektus, hogy ezzel segítsem a házamat. –nem én leszek a hibás, hogy ő nem tudja megcsinálni a feladatát időben. Egyenesen visszatereltem a körletünkbe, megvártam még bemegy, elköszöntem, és mentem tovább járőrözni. Ajánlom, hogy többet ne fussak vele össze, mikor járőrözök. Bár kötve hiszem, hogy ezek után még szóba állna velem, de hát nem tehetek róla. Prefektusként ez is a feladatkörömbe tartozik.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Nagy B. Đominic összes RPG hozzászólása (100 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 » Fel