Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Cuki Erik  *-*

Egész tisztes sprintet vágnak a nyuszika begyűjtése érdekében. A végére már mindketten szaporán szedik a levegőt, de óh, ha a nyuszika megvan, megérte a fáradtságot, nem? Ha belegondolunk, milyen olcsón megúszták –elvégre négy szárny plusz az alagsor mind szabad pályaként szolgált Riának- , még meg is köszönhetik, hogy a kicsike még tényleg csak gyerek és nem futotta szemfülesebb menekülési tervre a nyuszifejéből.
A cilinder viszont nem szerepelt a begyűjtési tervek között. Átváltoztatták a nyulacskáját? Ezentúl lesz egy remegő cilindere? Nem túl jó kilátások és egészen addig rágcsálja érte a szája szélét, míg meg nem nyugtatják, hogy nem, nem így van, nem kell pánikolni. Hatalmasat sóhajt válaszképpen egy „Hála az égnek!” felszólalással egybekötve, hogy jelezze, mennyire megnyugodott. Ettől még nem fog zöld utat adni a kis szökevénynek a cilinder levételével; Ria szabadságszeretete túl nagy.
- Tényleg? – kapja fel a fejét a láthatatlan akadályok emlegetésére.- Mesélnél róluk? Hogyan hozzátok létre? Meg tudnád tanítani a varázslatot? – annyira felkeltették az érdeklődését, hogy most még azt is elfelejti, átlagos esetben nem szokott senkit így letámadni a kérdéseivel. A kedves segítő azonban még a leghalványabb tartózkodási szándékát is gyorsan eltörölte az állatka begyűjtésével és a hasznos tipp elhintésével.
- Ez remek lenne! Mikor érnél rá? Ó, de hát csomagokkal vagy, még le kell pakolj, gondolom... Meg biztosan elfáradtál az utazástól. – hangja a végére motyogássá halkul, hintázni kezd lábfejein, kezeit pedig a háta mögött összekulcsolva malmozni kezd az ujjaival. No és persze a földhöz intézi a tapintatos szavakat holmi pihenésről és fáradtságról, még véletlen sem jut eszébe felnézni a hős nyuszivadászra. Ellenben Kuma létezését mindenképp közölni óhajtotta, ha már a nyulak vannak fő témaként terítéken. No nem úgy tálalva, nem nem. Távol áll minden gondolata a nyuszipecsenyétől, sőt ki nem kapna sírógörcsöt, ha belegondolna, hogy az ebédet, vagy a vacsorája nemrég még ugrándozott és a bajszát mosta fél manccsal?
Nos igen, közben a csomagokat is össze kellene szedni talán, de Riát is. Úgy gondolta, amíg Hős Lovag összeszedi a cókmókját, addig ő valahogy Riát tartja egy helyben, de milyen kedves! Segíteni próbál a fiú ismét, bár a ketrec és Ria így összeadva elég siralmas látványt kelt a kicsi lelkében. Mármint a nyuszitulajéban, mert a kisállat csak a bajszát mozgatja meg a változásra és érdeklődve izeg-mozog egy keveset új otthonában.
- Semmi baj, hálás vagyok neked. Így nem fog megszökni, és ha hazaért, majd bekerül a rendes házába. Mint hogy elszaladjon megint, jobb lesz neki egy kényelmes ketrecben, vagy majd egy láthatatlan védőfalasban. – hálás-biztatóan mosolyog fel iskolatársára, miközben felegyenesedik kezébe fogva a vesszőketrecet kedvencével együtt és megindul a másik oldalán vissza a tett eredeti színhelyére.
- Vicces neve van. Sok a szalamandra felétek? Vagy mi a falu háttértörténete? Írtak helytörténeti könyvet róla? Mert jó lenne elolvasni, de mesélhetsz is ám. Van kedved? – úgy látszik, még fel van pörögve a nyuszivadászat miatt, ezért jár egyfeszt a szája. Persze befogni főleg akkor fogná be, ha Erik elszaladna előle, de amíg ez be nem következik, valószínűleg a kérdésfolyam nem áll meg.
- Áh, értem. Akkor egy évvel jársz majd feljebb tőlem, ez remek. Hátha sokat fogunk még találkozni. – egészen belelkesül a gondolattól, hogy új ismerőse lesz (minek nem örül ez a lány?)  és lehet rá számítani, hogy hangos és meglehetősen lelkes üdvözléssel illeti a jövőben Eriket minden találkozásukkor, csak hogy kifejezze lelkesedését.
- Most fogok harmadikba menni ééés idén töltöm a tizenhatot. De sajnos nem vagyok eridonos, ne haragudj. Én a szfinxekhez tartozom, levitás a szerelésem hétköznapokon. Bár az eridonosok nagyon aranyosak, köztük is biztos jól érezném magam. – morfondírozik hangosan Erik pakkját bámulva, ahogy lebeg az orruk előtt. Ria egészen lenyugodott mostanra a ketrecében, csak nem lesz vele baj a továbbiakban.
- Ha találkozol egy indián lánnyal, na ő eridonos, úgy tudom. Ő biztos elvezet a házatokba. – nem túl sok és hasznos infó, de Leonie-n kívül nem is tudja, ismer-e más eridonost látásból... ja de, hát a saját évfolyama embereit ismeri, de miért is jutna eszébe... Hát miért is...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Az esti szellő hűvösen nyalogatja vállait, a bőrén egyenként púpozódnak fel az apró kis libabőr göböcskék,  csak az árnyékos viszonyoknak köszönhető, hogy nem tűnik fel azonnal a beálló változás. Ahogy Greg cipőin ácsorog apró termetével, egy adott pillanatban belehasít a gondolat, hogyan nézhetnek ki egy kívülálló szemében. Ő, aki belekapaszkodik vékony kezecskéivel a magas rellonosba, Greg, aki szinte suttogva ejti ki gunyoros szavait, de közben egy centit sem hátrál... Belepirul a gondolatba is, még a tekintetét is elkapja arcmagasságból mellkas szintre.
- Nincs. Általában első találkozáskor reagálok rosszul, de most már nem ér meglepetésként a külsőd. – suttogja kissé rekedtes hangon közben lelépvén, illetve –botladozván inkább a cipők nyújtotta platformról. Hagynia kell egy kis távolságot kettejük között, vagy meg hallani fogja Gregor is a megszaporázott levegővételét. Kínos ez a helyzet, rendkívül kínos, ennek ellenére elfelejtette, vagy inkább tudat alatt szándékosan nem engedte el a férfi karjait. Tényleg táncolni akart? Nem, ez vaskos hazugság, de talán most nem bánna egy kis andalgást a táncparketten. Szinte riadtan eszmél rá, micsoda abszurd, lányos gondolatok színezik ki rendszerezett, logikus eszmefuttatásait. Ez biztosan ő? Nem valaki mást rabolt el a sárkányporonty?
Összerezzen az érintéstől, pupillái kissé jobban kitágulnak a kelleténél, pillantása pedig önmagától felvándorol Greg szemeit keresve. Fel sem fogja, hogy a haját igazították helyre, csak a tényt konstatálta, hogy hozzáértek, beléptek az aurájába. Ég az egész arca és most már nem csak a hazudozástól, sőt érezhetően remeg is a hűvös légkörtől. Nincs rajta semmi felső, csak a pántos ruhája, plusz mezítláb is. Kedve lenne átölelni magát a hideg ellen, vagy beljebb húzódni az épületbe, ehelyett elönti a zavar forrósága, mikor vékony kacsóját a nagy kéz körbezárja, derekát pedig a másik kéz ejti rabságba. Kitalálja azonnal mi a cél és csodálatos módon nem esik hasra attól a pár lépéstől, amivel Greg mozdulatait leutánozza.
Olyan érezhető az a magasságkülönbség és mégis egy idő után, mintha úszna a dallamtalan tánccal együtt Gregor vezetésén csüggve. Szemei lecsukódnak egy pillanatra, füleiben felcsendül egy lágy dallam kísérőnek és akarva-akaratlanul mind közelebb és közelebb bújik a fiúhoz. Vonzza a teste melege és a hamis biztonságérzet; a pillanat varázsa egy kis időre elhiteti vele, hogy egy kétballábas hercegnő, akit éppen egy herceg forgat tánc közben. Nem szőke, nincs lova, pimasz, de van benne egy megmagyarázhatatlan melegség is. Talán téved, talán csak illúzió, de most ott van, szeretné elhinni, hogy az a picike biztonság, amit ez a helyzet szült, nem csak holmi illúzió, ami darabjaira törik ébredés után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Ráugrott egy könyvespolcról és belepuszilt Greg fülébe- ez indította el a kölcsönös furkálódást. Ha idejében észreveszi annak idején, hogy nem David navétázik el alatta a könyvtárban, ennek a rellonosnak ma este eszébe sem jutott volna kilopni őt a bálról, de érzi, hogy kevesebb lenne lélekben. Minden találkozásnak és történésnek helye van az életben, legalábbis valami ilyet próbált elmagyarázni a nagynénje, mikor két hete meglátogatta őket Székesfehérváron és felmerült a közöttük levő rokoni viszony. Ez is ilyesmi lehet, mert ebben a percben örül, hogy Greg a vállára kapta és eliszkolt vele az évnyitóról.
Képzeletében az erkély benépesült más keringő párokkal és teremre cserélődött maga a külső helyszín is világító, hatalmas csillárral, csilingelő zenével, és teljesen természetes, hogy odabújjon Greghez, miután a fiú zakójának melege felolvasztotta a pillanatnyi hideglelését. Eltelik pár pillanat, mire - számára észrevétlenül- dúdolni kezd, de immár egy, az előbbi gondolatbelitől teljesen eltérő dallamot, két is keze pedig elereszti a rellonos tenyerét és vállát automatikusan, amint Greg is ezt teszi vele. Ahelyett, hogy újabb fogást keresne rajta, tenyerei a fiú hátára csúsznak és átölelik az egész embert; a magasságkülönbség miatt mulatságos a látvány, de majdnem derékban csügg partnerén.
Csak akkor eszmél rá, hogy dúdolt is, mikor a dal végére ér. Kicsit meglepődve pislog maga elé egy teljes másodpercig, aztán fel Gregre (sajnos így többet nem lehet állpihenőnek nézni a fejét), de további vörösödés és hiszti helyett egyszerűen elmosolyodik a tiszta szívből jövő öröm színezetével.
- Most egészen olyan ez, mint Hamupipőke meséje. Sajnos a cipőmet már elvesztettem. Hajaj, vajon így mi lesz most? - kuncog fel halkan továbbra sem eresztve öleléséből az idősebb mestertanoncot. Számít valamiféle gúnyos visszavágásra, de most még az sem haragítaná meg; túl szép volt ez a néma kis tánc.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Talán túl nyilvánvaló az aggodalma állatkája iránt, pedig lélekben nagyon várta az első gyakorlati óráját. Mióta kiderült, hogy ő is elemi mágus és bekerült a tanoncok közé, egészen újfajta izgalom kerítette hatalmába; olyan távlatokat lát megnyílni, amik eddig rejtőzködtek, fantáziájában és lelkében feloldotta az eddigi földhözragadtságát. Leírhatatlanul tetszett neki az újdonság érzése, csak most ezt nem tudja kellőképpen kifejezni Ria miatti aggodalma miatt. Ezt illene majd elmagyarázni Ádámnak is, meg lehet, meglátszik, hogy mióta belépett a terasz légterébe, növekvőben van kellemes izgalma, igaz, csak lassacskán teszi félre kisállat tulajdonosi érzéseit. Ádám közvetlensége megkönnyebbülést vált ki belőle, ahogy a gesztus is, amivel megnyitja az órát. Érzi belőle, hogy nem kell majd görcsölnie az egészséges mértéken túl, és hogy nincsenek irreális elvárások tanára felől. Igen, itt és most tanár-diák minőségben állnak egymás előtt és ezt már nagyon régen leszögezték, egészen pontosan, mióta felvette nagybátyja tantárgyát még tavaly.
- Rendben. – bólintással jelzi, hogy megértette, és megindul Ádám után a másik helyiség felé, a levegő termébe. Ha beszélgetni fognak első alkalommal, azzal biztosan nem lesz gond. Beszélni, elméletet, gondolatot fűzni tud, ezt egész bizonyossággal állíthatja. A terem bejáratánál már megüti a fülét az apró csipogó hang, de egyelőre nem tudja hova pakolni, csak mikor megpillantja a jégfőnixet, kezd el olvadozni a kicsi szíve már első ránézésre. Kimondhatatlanul aranyos és a szívét elárasztó meleg érzés arról árulkodik, hogy első látásra megkedvelte a kis csipogó tollast. Kezeiből fészket formál, ahogy azt tanára kérte, így egy pillanat múlva már testközelből érezheti a csöppnyi jószágot és annak lüktető életét az ujjain. Hihetetlenül gyönyörűnek látja (fogjuk ezt az újkeletű állatszeretetére), a mosoly meg jön magától ajkaira. Érzi, hogy máris kedveli a kis lényt.
- Tényleg? Ez ... biztos? Az enyém? – még egyszer lepislog a jégfőnixre, de annak okos szemeiben megerősítést vél látni, hogy nincs itt semmi hiba, mostantól társak lesznek ők ketten. – Mindenképpen szólok, ha nem boldogulunk valamivel. Igaz? – a megerősítő kérdést újdonsült társához intézi nevetésre álló szájjal. Elég hamar feloldódott a hangulata, ami azt illeti. Újabban szerencsére csak az igazán nagy dolgokon áll meg görcsölni.
Nos, mivel a kis jégfőnix viszonylag biztos helyen van a kezei között (úgy fogja, mintha üvegből volna a madárka), követi Ádámot és leül a mutatott helyre ölébe helyezve kis társát is. Ideje lesz munkához látni, és ilyen környezetben talán nem okoz majd problémát a motiváció- ez a nagy tér és a szellők járása-kelése a határtalan szabadság érzetével lepi meg felerősítvén a buzgalmát, hogy még többet megtudjon a levegőről és annak használatáról. Egy pillanatra el is kalandozott ebben a gondolatmenetben, de Ádám kérdése visszarángatja a földre: ránéz a nagybátyjára, pislog kettőt, majd megejt egy mély sóhajt és lehunyja szemeit, úgy töpreng, mit válaszolhatna.
- Számomra... – Kezd bele kicsit tétován a válaszba, majd újbóli szusszantás után ismét nekifut a válasznak. – Számomra a levegő olyan, mint egy korty víz. Ha hiányozna, én sem élnék túl sokáig, ami persze logikusan, hiszen oxigénre szükségünk van. – Felnyitja a szemeit és tekintetét ráirányítja az egyik lyukra, amiből épp süvítés hangjai illegnek alá hozzájuk.
- Ha formát kell adnom neki, olyan, mint egy fátyol, ami körbevesz, de nem ér hozzám. Mindig ott van, ezt most már érzem, azt hiszem, és ez jó érzéssel tölt el. Beburkol. Hogy is mondjam? Úgy érzem, segített rajtam már azzal is, hogy előjött, mert átszakított bizonyos gátakat. Szóval, ha érzésekkel is leírhatom, akkor gyengéd, játékos... hm... nem is, gyűjtőszóval sokszínű. Igen, bármilyen érzés leírhatná, annyira tág. Az elemem maga a szabadság, lerázta a földhözragadtságom és ennek örülök. – Végre ismét Ádámra irányítja tekintetét, a kis jégfőnix fejét pedig megcirógatja. Vajon így kellene éreznie? Ilyen az eleme? Ilyennek kellene látnia? Ő csak elmondta, amit érez, de majd kiderül a továbbiakban, jó-e ez így vagy sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Semmi közös nincs bennük első ránézésre: az egyik levitás, a másik rellonos alkat, egyikük könyvtárlakó, a másikuk hírből is kerüli, ha teheti. Runa félős és nem a tettek embere, Greg pedig embert lop az évnyitó bálról. Mégis ebben a percben tökéletesen megértik, hogy a másiknak mire van szüksége: Runa hercegkisasszonnyá vált, Greg melegséget kapott. A zakót csak Greg két karja tartja a helyén, hogy ne csússzon le a földre, mert a kislány saját fizikumához képest szorosan öleli a nagyra nőtt rellonost nyugodtan szuszogva bele az ingébe. Csöppet sem figyel már a hidegre, inkább hagyja a percet egybeolvadni saját kis lelkével. Még a tánc is ment, mert átadta magát az események folyásának és rábízta a vezetést Gregre, ami a félős természetét tekintve merész döntés volt; biztonságban érzi magát, ha tudja, hogy ő irányítja a vele kapcsolatos eseményeket.
Orcáit halvány pír színezi ki a hidegféle pirosság alatt: Greg állát az ő haja csiklandozza. Nagyon közel vannak egymáshoz, szinte illetlenül közel, de felháborodásnak nyoma sincs a lelkében, sokkal inkább kellemes öröm, gyengéd melegség simogatja a mellkasát. Ezek az érzések szülik az arcán szétterülő tündöklő mosolyt is, amit egyetlen gúnyos vagy ide nem illő szó sem tudna most letörölni. Eddig meg volt róla győződve, hogy a bálok csak formálisak és semmi érdekes nincs bennük. Ideje lesz változtatnia a véleményén.
- Nekem sincs. – bólint beszéd közben elengedvén Greget, hogy a fiú le tudja szállítani őt a lábairól. A zakó elindul szabadesni a padló felé, de még idejében odakap, hogy megfogja és visszahúzza magára (titkon szippantva egyet az illatból is) .
Nem kell messze menniük, találnak ülőhelyeket itt, az erkélyen is, bár arra nem számított, hogy Greg ölében fog landolni. Tagadnia is kár volna, fülig pirul az egész helyzettől, Greg kezétől a derekán, arcától az ő hajában, de mindezek elindítják az ő kezét is önálló életet élni: ujjai megtalálják a szénakazalszerű tincseket és óvatosan, kissé ügyetlen simogatni kezdik. Axelt vigasztalta így régen, még kiskorukban, de ennek semmi köze ahhoz a régi helyzethez. Barátját a hegedüléssel kapcsolatban bátorította így valahányszor elcsüggedt, de Greget nem kell istápolnia. Sokkal inkább érzi, hogy kell ez a gesztus ide, még ha hihetetlenül zavarba ejtő is. Holnap biztosan égni fog a feje egész nap és még azt sem tudja, hogy Leent nélkülöznie kell majd, mert Tarzan ellopta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Greg  *.*

Már kezdte elfelejteni, milyen érzés a biztonság, aztán belépett az életébe a nagybátyja és megmutatta neki. Sikerült elfogadnia, de most, ebben a pillanatban mégsem az Ádám-féle biztonságérzet keríti hatalmába, hanem egy új, ismeretlen válfaja. Ez a típus megdobogtatja a pici szívét, akadozóvá varázsolja a nyelvét és csomót köt rá, de még a szavai sem akarnak normálisan felszínre bukni, csak ostobácskán, szakadozva. Mégsem akar hanyatt-homlok elmenekülni Greg elől. Ahhoz a fajta baráti biztonsághoz sem tudná viszonyítani, amit Axel iránt érez, hiszen barátja jelenléte sosem késztette pirulásra, még akkor sem, mikor megdicsérte ezért vagy azért, de most Gregtől folyton ég az arca. Szinte akármit csinál a fiú, ő érzi, hogy a forró vízként átzubogó zavar már megint elárasztja, ugyanakkor az agya csilingel, hogy minden rendben, safe zone. Megfoghatatlan és az a legijesztőbb, hogy tudományosan egy épkézláb magyarázat sem jut eszébe, amivel feltárhatná a rejtélyt. Sem a rúnaismeret, bűbájtan, átváltoztatástan, de még a bájitaltan sem fogja elmagyarázni neki, mi ez a zavargás. Ne gondoljunk ugyan kolosszális méretekre, de igenis jelen van olyannyira, hogy nem tudja ignorálni a kicsike.
Szempillái riadt madárkák módjára rebbennek meg a simítástól, de nem húzódik el egy csöppet sem, meg sem rezzen a teste, csak a tekintete nem jut Greg állánál följebb és pirulása ordítozva hirdeti, hogy nem tudja, mit tegyen, de jólesik a gesztus. Mi több, az igazi meglepetés akkor éri, mikor végre hajlandó tényleg ráemelni tekintetét a daliás hercegúrra: az a mosoly eddig nem ilyen volt. Ebben a változatban sokkal több a melegség és a kedvesség, igazibbnak, őszintébbnek hat a többinél. Egy pillanatra még a lélegzete is elakad a meglepetéstől, de ez a kis intermezzo biztos nem fog feltűnni Gregnek; nem kezdte szaporábban szedni a levegőt, hogy elárulja magát.
Egy hang sem hagyja el a torkát, míg ülőhelyzetbe nem kerülnek, s még akkor sem teszi szóvá az igencsak pironkodásra okot adó helyzetet. Nem volna szíve összetörni az üvegbúraszerűen törékeny légkört és Greg is teljesen más embernek tűnik most. Határozottan kíváncsi, ki rejtőzött eddig a gúnyos, csipkelődő, kötekedő rellonos álcája mögött. A hajába fúródó arc, önállósulva korcsolyázó ujjai mind-mind irreálisnak és paradoxonként mégis teljesen természetesnek tűnnek. Mintha nem is most először kerülnének ilyen meghitt közelségbe. Végül is első találkozásukkor Greg mellkasán landolt, a fiú megmentette a kilapulástól, ő pedig volt szíves szó szerint testközelbe kerülni hozzá, de ez a mostani abszolút másféle közelség, sokkal kellemesebb és gyengédebb.
Figyelme teljesen elkalandozott, így már csak azt érzi, hogy az arcának nyomódnak a forró ajkak, hogy még tovább fokozzák pirulását immár lángolásba. Az egész arca olyan vörös, mintha láza lenne, eközben meg automatikusan dől Greg után, mert más választása nincs is (és nem is ellenkezik) . Hogy határtalan zavarát elrejtse és a másik tudtára hozza, hogy immár ő maga sem tudja, mit csinál, egész egyszerűen magához öleli a fiút, most ő vonván Greg arcát haja rejtekébe. Másik kezével a vállakat fonja körbe, így pont Greg fülébe tud motyogni- a hangja is elment az előbbi puszitól (kislányom, ideje megedződnöd) .
- Még... Még egy kicsit lehet. Szabad. Csak ne nézz rám. Iszonyatosan vörös vagyok. Biztos meg fogok fázni és megy fel a lázam, de nem baj, csak ne nézz ilyenkor az arcomra, jó? Csak... csak... Még egy kicsit lehet. – Esetlenül, ostobácskán nyögi a szavakat, azt sem tudja, mi mást tehetne. Még a szemeit is összeszorította, de remegni szerencsére nem remeg, csak nagyon határozottan öleli a fiút, mint akinek tényleg feltett szándéka, hogy ne engedje senkinek sem az arcát meglesni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Ádám - 1. gyakorlati óra

Az aprócska jégfőnix egy csapásra helyrerázza a hangulatát, mi több, felfokozódik a természetes tettvágya, érzi buzogni magában az elemi kipróbálása iránti szándékot. Már most olyan pozitívan viszonyul a töpszli madárkához, hogy kétség sem fér hozzá, nagyon vigyáz majd rá a jövőben és mindent meg fog adni neki, amire csak szüksége lesz. Ádám szavait is ennek tükrében hallgatja és próbálja megjegyezni szinte szóról szóra az információkat. Ő sem gondolja, hogy problémás lenne az összeszokásuk, főleg, hogy már most tudja, partner viszonyt szeretne elsősorban kialakítani a kismadárral, nem valamiféle tulajdonos-tulaj köteléket. Buzgón bólogat a mondottak végén, mi több, még meg is cirógatja a kis csöppség feje búbját nagy óvatossággal, mintha jelezné neki, hogy mindent betart majd vele kapcsolatban, ami a Nagy Könyvben meg van írva.
Ezek után Ádám jónak látja, ha tisztázzák, ő, Runa hogyan is képzeli el az elemét. Igyekszik a lehető legpontosabban körbeírni érzéseit és elképzeléseit, s a végén magának megállapítja, hogy nem hazudott és nem is ferdített egyetlen ponton sem, csak a színtiszta, általa valósnak vélt tényállást festette le szavakban. Ettől még némi megerősítést vagy cáfolást várván tekint nagybátyjára, s az nem is késik a válaszadással. Az egész persze nem jó válasz/rossz válasz sémán alapul, így nem meglepő Ádám kifejtése, de rendkívül hasznosnak tudja be, hogy megismerheti a nagybátyja nézőpontját és tapasztalatait.
- Igen, azt hiszem, védelmező erőként látom. – bólint rá egyetértően a hallottakra némi töprengést követően. A légpajzs pont illik a képbe defenzív mivoltjából kiindulva, ráadásul ő maga mivel nem egy erőszakos, destruktív jellemű lány, kapóra jön, ha erős védekező mechanizmust tud kiépíteni eleme segítségével. Több, mint készséges lendülettel áll fel Ádámot követve, majd leteszi előbbi helyére a pöttöm jószágot és tanára elé lép. A kérésnek megfelelően kinyújtja és Ádám tenyereibe ejti saját jobbját, de érzékeit erősebb koncentrációra állítja, hogy véletlenül se maradjon le semmiről. Csuklóját ő is érzi a csiklandozó fuvallatot, de körülöttük nem mozog a levegő, mármint a gömb belsejében. Ettől még a halk szélfúvást hallani, ami a gömb perifériáját nyaldossa; innen tudja, hogy létrejött a pajzs, még ha szabad szemmel nem is látható. Megfigyeléseit igyekszik percre pontosan elraktározni, de nem görcsöl, feszeng, hogy mindent tökéletesen vissza tudjon adni. Úgyis utána fog olvasni az írásos jegyzeteknek a levegő uralóiról és azok technikáiról, s mindaz szó szerint belevésődik a koponyájába.
- Lenne egy kérdésem. – mielőtt még megpróbálna bármiféle varázslatot a kis csöpi körül, biztosra szeretne menni, hogy nem okoz balesetet az első megmozdulásával. Elvégre csak odavágta a falhoz a kedves apukáját, mikor előjött az eleme és még egy olyan balszerencsés jelenetet nem szeretne.
- A gömböt elképzelem Lala... azt hiszem ez lesz a neve. Szóval elképzelem Lala körül a gömböt és az elemem utasítom, hogy kövesse a formáját? – egyelőre kicsit tágnak érzi az egész témát, mármint persze, érezte hogyan hozta létre az előbb Ádám a pajzsot, de a mechanizmusát annyira alaposan szeretné megismerni, amennyire csak lehet, hogy ne rontsa el. Amennyiben kapott egy helyeslést vagy kijavítást, odalép a madárkához és leguggol elé. Két kezével úgy tesz, mintha egy láthatatlan gömböt fognak meg Lala körül; szemeit lehunyja próbálja kiüríteni az elméjét és csak a szelet megérezni, elkapni. Azonban egyelőre hiába kapaszkodik belé, a fuvallatok össze-vissza szállnak inkább körülötte, semmint a madárka körül gömb formájában.
- Hogyan... Hogyan tudom idomítani a szelet? Mármint mivel lehet elérni, hogy azt tegye, amit szeretnék tőle? – lehet, ostobán hangzik a kérdése, de inkább most kérdez, mint hogy később megbánja. Szemei kipattannak és tekintete Ádámra irányul arra az időre, míg ezt megvitatják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Nagy hibája, hogy mindent elméletben akar előbb megoldani, így a gyakorlati tárgyakkal komolyan meg kell küzdenie. Eddig az elemista tárgy nem esett különösebben nehezére, mivel látens volt a levegője, de most új kihívás lesz úgy irányítania, hogy nem kapaszkodik az elméletbe és csak ösztönből cselekszik. Abban sem biztos, hogy képes a reflexeire hagyatkozni (azokra a kritikán aluliakra). Ádámnak hatalmas piros pont jár, hogy nem küldte még el melegedni valamerre ezzel a zen alapossággal. A nagybátyjának kezd ritka sok türelme kigyűlni; úgy látszik Rubya tanárnő és a tanítás együttvéve nirvánai cérnával vértezik fel napról napra.
A kapott magyarázat nagyon sokat segít az eleme vizualizálásában (márpedig abban penge a kislány, ha képzelegni kell) és az előbbi meghiúsult kísérlet hibapontjait is némileg aláhúzza. Mi lenne itt “az elmélet” ? Ürítse ki a fejét és ne görcsöljön rá semmire, igaz? Pont az a cél, hogy NE programozzon le mindent fejben, hogyan kell zajlania. Miközben ezen morfondírozik, bólint egyet Ádámnak, nehogy azt higgye tanára, megkukult vagy zápult lett a kobakja. Hagyatkozzon a belső irányításra, hát rendben.
Könnyebben tud képzelegni, ha lehunyja a szemét és az is segít, ha a két kezére hagyatkozva megint oda”formálja” a gömböt madárkája köré, de ezúttal nem próbál ezerszázalékosan rákoncentrálni, se nem utasítgatni a levegőt ide meg oda. Láthatóan ellazulnak a vállai, a légzése, és másodpercek múlva elevenedni kezd körülötte a légáramlás. Agyában a lelki szemek képkockákat vágnak össze egy fehéres burokról, ami lassan alakul ki látható széláramlatokból; mintha egy gombolyag tekeredne fel labda formában Lala köré. Érzi, hogy nem kell féltenie csöpp kis állatkáját, mert a levegő nem fogja bántani, megvédi, óvja majd a bajtól. A gömb lassan alakot nyer a fejében: egy szilárd üvegburára hasonlít Lalára méretezve, s meg tudná érinteni, ha akarná- legalábbis ez a benyomása. Ha minden igaz, és ezúttal jól csinálta, gyakorlatban is sikerülnie kellett volna a dolognak, de ez mindjárt kiderül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Mostanában annyira megszaporodtak a teendői, hogy jóformán azt sem tudja, merre kapjon: közelednek a vizsgák, természetesen ismét minden fellelhető tantárgyra beiratkozott, ezzel pedig tonnányi ismételni valója akadt. Nem mintha eddig nem tanult volna, pusztán felkészülni a vizsgákra alap dolog, ha nem óhajt évet ismételni. Az iskolai teendői mellé betársult egy új feladata is: ajándékot kell keresnie az apjának és a mostohájának a közelgő látogatás idejére. Őszintén szólva remeg a gyomra már a viszontlátás gondolatától is tekintve, hogy múltkor előjött az elemi mágiája és az apja jóformán úgy tekintett rá, mint a Sátán gyermekére szokás. Ilyen körülmények között valóságos terrornak érzi, hogy James nyaggatja egy látogatásért mondván, beszélniük kell. Kell? Nem szeretné, egyetlen porcikája sem kívánja, de mégis csak az édesapja. Illendő volna meghallgatnia, mit akar mondani neki. Attól külön tart, hogyan tálalja majd Ádámnak ezt az angliai vizitelést- a nagybátyja még nálánál is jobban haragszik az apjára a tömény elutasítás és beszűkültség miatt.
Úgy kelt fel ma reggel, hogy lemegy a faluba és az Axellel már régóta tervezett hétvégi kiruccanással egybeköti az ajándékvásárlást is. Olyan kevés időt töltenek együtt manapság a párkapcsolataik és az iskolai teendőik miatt, hogy lassan azt is elfelejtik, hogyan néz ki a másik... Neem, ez Runánál képtelenség. Ha akarná, sem tudná kiverni a fejéből legjobb barátja vonásait. Beleégett az agyába Axel minden egyes rezdülése, még a mosolyráncai is a szája körül, meg a hegedűhúroktól megkeményedett bőrréteg az ujjain. A lelke egyrészt megnyugodott már a puszta gondolattól is, hogy együtt mennek lófrálni a faluba, másfelől viszont ott a gyomorideg a közelgő utazási dátum miatt. Ugyan csak pár napig tartózkodik angol földön, mégis már most alvási zavarai vannak tőle, és ha nem töltene olyan sok időt kedvese megnyugtató közelségében, éjszakákon át sírná tele a párnáját, mert ezerféle ronda jelenet száguldana át az agyán a viszontlátás örömére. Talán ma kiböki azt is Axelnek, hogy utazni fog, meg Gregről is ejthet pár szót... bár nagyon gátlásos e téren, nem nagyon akaródzik beszélnie a magánéletéről szinte senkinek. Nincs megszokva vele, hogy meséljen a szerelméről- elég friss szerelméről, az elsőről ráadásul.
Pontban déli tizenegy órakor lecövekel a Boglyas tér nyugati részén, a placcon, és kiereszti magából a mai napi sokadik sóhaját. Hosszú, szénfekete haja halcsontos fonatban függ a jobb oldalán, csipkés fehér bolerója halványkék blúzán szinte világít, s a zöld szoknya mellé olyan hatást kelt, mintha átigazolt volna félig a Rellonba. Nos, bejárása végül is van a házba, mikor Greg beszökteti. A szandálokkal is megbarátkozott időközben, így most két sarura emlékeztető darab virít a patácskáin- igazán nőies külsővel rendelkezik, jót tesz neki a szerelem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem kell soká várakoznia, úgy öt perc álldogálás az egész; addig is van ideje körbenézni, milyen emberek sietnek végig a téren. Van itt jól öltözött, kosztümös hölgy, laza viseletű fiatalember, furcsa külsejű lány, aki összekavarta magán a színeket, akárcsak Runa (a kék és a zöld aaaannyira nem rokonok), de akad szürkébb, hétköznapibb külsejű egyén is; mindegyikhez szép kerek történetet lehet kanyarítani már külső alapján is, ha ért hozzá az ember. Például megvizsgálhatjuk a gesztikulációjukat, rágják-e a körmük, remeg-e a kezük, hogyan rángatózik a szemük beszéd közben. Felettébb érdekes tanulmányok írhatóak egy akármilyen járókelőről is.
Mélyen belesüllyed a rögtönzött utcai analízisbe, ennek a számlájára írható, hogy nem érzékeli a közeledő Axelt. Persze amúgy sem az intuíciójáról ismerszik meg, de a régi barátait azért már kiszúrja a járókelők közül. Elég a vállát elkapni és máris összerezzen a meglepetéstől álltában, meglepődve pislog fel a nálánál magasabb rellonosra ölelés közepette, de nem mulasztja el viszonozni a gesztust. Jólesik megint egy kis időt csak ketten eltölteni, legalábbis szívből reméli, hogy senkinek nem jut eszébe tönkretenni ezt a mai napot.
- Nem találkoztunk olyan régen... - Enyhén bizonytalanul és meglepetten ereszti ki magából a szavakat, elvégre azért két hétben legalább egyszer biztosan találkoznak, közös óráik is vannak. Ha nem más, ott biztosan van alkalmuk egy-két szót váltani. Lehet, hogy Axel többet igényelne? Sajnos, ha beleszakad sem tud ennél sűrűbb találkákat beiktatni egyelőre. A bókolásra nem mond semmit, de látványos pirulása elárulja, hogy célt értek a szavak.
- Annyira el tudod túlozni, mikor találkozunk és mikor nem. - Jegyzi meg csöppet mélázva. Nem olyan Axel-féle tragikus a helyzet, legyünk őszinték, beszélnek ők és nem csak öt évben egyszer.
- Nem sok újság van igazából. Öhm... jövő héten haza kell látogatnom és gondoltam, segítesz választani apámnak és Claire-nek egy-egy ajándékot. Pofátlannak érezném anélkül hazamenni. - Próbál mindehhez normális fejet vágni, de a mosolya műre sikeredik önmagához képest. Köztudott, hogy nincs jó viszonya az apjával.
- Feléd mik a hírek? Elliottal minden oké? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Jelmezeset hirdettek a kastélyban és ajh, a másik felét pont most kellett gyakorlatra cipelni. Runácska szomorúsága határtalan, szeretett volna beöltözni a penészvirágával Hófehérkének és nem, nem a hét törpének, mert az azt jelentené, hogy Greget hét részre elosztja. Egyben pont jó neki, nehogy már valaki is kapjon belőle egy harit. Úristen, azt nem szabad, ki is fogja tenni a “Ráhajtani tilos és életveszélyes! “ táblát, értse meg a jó nép, hogy akármilyen fess és jólnevelt és gyönyörű és szívolvasztó éshh…. Hjajjj, akármilyen szépséges is a szívét bitorló hercegfi, nem szabad hozzá nyúlkapiszkálni, vagy rászakasztja a tetőt az orv támadóra. Nem egy agresszív kislány, de akihez egyszer hozzákötődik, jajj a bántalmazóknak, fussanak. Ugyanígy, ha Ádámot valamilyen paradoxon, földön kívüli módra megtámadnák, elgurulna az a gyógyszer levitás nyugalom ide vagy oda. Az évek alatt Runába is költözött elégséges szufla.
Na de térjünk vissza az eredeti kiindulóponthoz: mivel az első terve fuccsot mondott, de nem akart kimaradni a játsziból, új manővert eszelt ki: akad neki jó néhány tanulós pajtása és az ötödéves Prefi Bálint nagyon rendes és kedves fiú, mi több, illedelmes! Az ilyesmi ritka mostanság, túl sokat tanyázik a penészvirágok pincéjében. Még a jelmezkölcsönzés hetében megkereste Bálintot (gyakorlatilag a kemény százötvenhét centijével átölelte hátból a fiút, hogy álljon meg a folyosón és mindezt cincogva nyikorogta ki magából) és szépen előadta neki búját-baját, majd felkérte, legyen a partnere a beöltözős mulatságon. Még, ha nem is hercegfi jelmezt választ, menjenek együtt, közösen jó a móka, lesznek mások is ott, sok-sok levibaba meg navipóni, erifőnix és rellonsárki… Szóval próbált a lehető legmeggyőzőbb lenni és Bálint csodák csodájára dobott neki egy igent. Kislányunk nagyon fellelkesült és a mai jeles napra olyan Hófehérkévé szépítette magát, hogy anyukája sírna örömében, ha még élne és látná.
A levitások klubhelyiségében összeszedték egymást a nagyra nőtt (hozzá képest ki nem nagy? ) végzőssel - Runácska bepróbálkozott a “Kérsz gumicukrot?” szlogennel, mert valami furcsa anomália miatt eddig nem kínálgatta Bálintot, de visszautasítást kapott érthető okok miatt - , majd nekiveselkedtek a kastélynak. Volt mit megszemlélni, mindenütt jelmezes rohangálós embereket találtak, egy-egy Jokert, Tarzant, liánt egyet sem, aztán volt ott még Jégkirálynő, gonosz boszorkány, sőt egy Demónát is látott talán, nagyon hiteles volt a jelmez. Alig bírta begyűrni a sok látványt (elvégre ő mindent percre pontosan megjegyez, ami vizuális), néha érezte, hogy tágítani kell a tárhelyét, de Bálinton is érzékelni vélte az álmélkodást, hogy fúúú és fááá és micsoda öltözékeket találtak egyesek. Csaptak néhány kört, teáztak a manókkal a konyhán, részt vettek egy jelmezhű kis rögtönzésben, amit az egyik kisebb verbuválódott csapat dobott “színre” és mire az órára pillantottak, már el is jött a réti buli ideje.
- Szerintem el fogunk késni. Vagy mégsem? Jajj, Bálint, ne haragudj, hogy ilyen sokáig feltartottalak! Izé, leveszem a magassarkút, várj. Mezítláb gyorsabban megyek. – És nagyobbakat is esik. Bálint is láthatott már egy-két bénázást a harmadikostól, aki képes nyílt úton a saját lábában megbotlani és felnyalni a folyosót, de most nem zavarja a csöpp kislányt ez sem. Megáll, belekapaszkodik finoman a fiú karjába, majd sorban megemelgeti két kis patáját és lehúzza a cipellőket. Nem egy üvegkollekció, mint Hamupipőkének, de szép kékek ám, és a hosszú ruha eltakarja a pucér lábacskákat. A fű szúrós érzését jobban viseli egy kitört bokánál.
- Jól is vagyunk. Hűűű…. Mennyi fény. – Ha lehetne, kistányér méretű szemeket növesztene, de az nem valami praktikus megoldás, így csak önmagához képest hangosan adja partnere tudtára, mennyire elnyerte a tetszését az immár előttük virító dekoráció és a sok beöltözött ember, a standok, a fotóhátterek előtt pózoló diákság, a hőlégballonok, de úgy egészében minden. Pár pillanatig csak áll kissé tátott szájjal és el nem eresztené Bálint csuklóját, aztán megrázza a fejét és rápislant felnézve a fiúra.
- Hol kezdjük? – Mintha a szemeibe lenne kódolva, hogy MINDENT ki szeretne próbálni, de csakis párosban szép az élet, ezért Bálintra apellál, hogy társa legyen a mókában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Határozottan süt róla, hogy közelében sem jár a zseniségnek elemi mágiás gyakorlatban, sőt a felhalmozott elméleti tudását sem tudja nagyon implementálni, vagy legalábbis gondjai vannak a gyakorlat és a teória összekötésével és alkalmazásával. Bénasága ékesen mutatja, hogy nem minden az elolvasott és megjegyzett tudás, képesnek kell lenni alkalmazni is azt.  Hiába az elmélet, az nem véd meg semmitől és nem is segít semmiben. Lassan azonban elkezd ráérezni a dolog ízére, a levegő is hajlik rá, hogy belesimuljon a tenyerébe és segítse tanulási célú törekvéseit, hogy beleszokjon a kezelésébe. Fogalma sincs róla, hogy csöpp Lalája máris a szárnyai alá veszi szerencsétlenkedő gazdáját, de ha tudná, összevissza puszilná a kis tollast itt helyben, így azonban vígan tud koncentrálni a légpajzsra, mely apránként formát ölt, rendeződnek az áramlatok és tényleg létrejön egy védőréteg a pici főnix körül.
Örömmel tapasztalja, hogy nem szakasztotta le a mennyezetet, így némileg bátrabban, bár bukdácsolva ereszti útjára fokozatosan a levegőt. Érződik, hogy egyszer-egyszer megtántorodik a pár másodpercnyi procedúra alatt, mert volt, hogy egy nagyobb tömeget engedett ki az ujjacskái közül, de végeredményben sikeresen tovaszáll az a levegő, Lala pedig újból szabadon csiripelhet nekik, ha kedve tartja.
Bólogatva hallgatja a magyarázatot, közben próbálja felpörgetni agyában az elméletet (minden gond nélkül elő tudja hívni szóról szóra, amit olvasott) és összevetni a szavakkal, aztán bólintásokkal jelzi, hogy felfogta és elraktározta az információkat, közben meg Lalát a két kezébe veszi óvatosan, ügyelve, hogy a csiripelő kis tollcsomónak baja ne essen. A könyveket majd szépen lebegteti maga előtt, de most első Lala és az óra.  Nem sok maradt hátra, a házit megjegyezte, de abba már mélyebben belemászik, mi legyen a hétvégi program, Kérdést nem rak, mert a legtöbb tudnivalóról már olvasott és kapásból nem tud olyat kérdezni, amire ne logikázta volna már ki a választ valahogy, ha pedig figyelmen kívül hagyott ezt-azt, úgyis rászól Ádám. Az óra végén megköszöni a munkát és távozik nagybátyjával együtt a teraszról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Szíve valahol a torkában dobog, ez nem kétséges; szörnyen izgul, pedig nagyon figyelt minden apró részletre. Igaz, akadt egy kis intermezzo- Greg úgy fél órája insta szívrohamot okozott neki és majdnem felvisított, mikor megpillantotta őt a szobája ajtajában… aztán Greg bevágta az ajtót és elillant Runácska nagy csalódására. Jó jó, így is pityergett egy kicsit, rondán megijedt az igen hatásos és jól koreografált jelmeztől, melyet kedvese alkotott magának, és újra kellett sminkelje magát. Nagy feladata volt, így alig tíz percet hagyományozott a női praktikák űzésére. Ma estére el kellett hívnia Bogolyfalva legmisztériumosabb személyét, Adam Kensingtont. Enyhe idegbaj környékezte persze ennek előéletét is, ugyanis egy héttel ez előtt, a könyvtár előtt ráejtett egy laza stócnyi könyvet Michelle Angelique Saint-Venant lábára, mit a rellonos proprefekta egy kiadós büntetőmunkával honorált neki a hangos leszidás után csípős nyelvezettel körítve. A feladat az lett, hogy hívja el a falu rejtélyes férfiját az iskolai bálra mint párját, és táncoljon vele egy dalnyit. Mondani sem kell, Runa holtra váltan fogadta az ítéletet, mert rebesgették, hogy aki Kensington közelébe megy, fura élményben részesülhet, feláldozzák (egyeseknek vad a fantáziájuk), vagy éppen átmossák az agyát, ilyesmik (Runához a vérszívós rész, ha van is ilyen közszájon, nem ért el nem is oly’ meglepő módon).  Nem csoda, hogy remegve botorkált le három nappal ez előtt a faluba, naplemente után (Michelle kikötötte, hogy csakis akkor mehet le hozzá és a birkaakaratú kislány nem ellenkezett), kért útba igazítást a Kensington rezidenciához, s végül kopogtatott be az ajtón. Valószínűleg festményre illő lett volna az a fej, amit Adam vágott, mikor a százhatvan centit súroló törpe negyedikes fiatal hölgy előadta, mi szél fújta erre (saját elemi mágiáján kívül), és mit szeretne kérni tőle vadidegenül, látatlanban. Készített azért szépen dekorált, aranyos szegélyű meghívót és gyöngybetűkkel vésett rá egy protokoll báli meghívószöveget. Az utóiratba pedig belefűzte, hogy ha Adam szíve megesik rajta, örökké hálás lesz neki. Naiv naiv kislány, sosem érzi a vesztét, csak mikor már túl késő van. De végül is megnyerte a rejtélyes idegent bizarr ügyével (még maga is beleszédült, hogyan sikerülhetett a malőr), s most, negyed órával a bálkezdés előtt zavartan, kétségektől és szörnyű lámpaláztól gyötörve lépked le a Levitából a nagyterem felé vezető lépcsősorokon.
Cipellői aprókat koppannak,  hosszú, földig érő ruhája pedig egyáltalán nem ijesztő, sokkal inkább idézi Maria Antoinette-et. Runa nem tud ijesztgetni, így inkább kezelte az egészet egy egyszerű farsangi beöltözősként, akár megszólják érte, akár nem. Még a haját is fehérré varázsoltál a szobában Lyrával némi ügyködés és szerencsétlenkedés árán, sőt göndör csigákba rendezték az egész hajzuhatagot, hogy ne szükségeltessen a kényelmetlen paróka. Fúj, régen abban termett meg a tetű, nem kér belőle, nem higiénikus. De nos, ezt félretéve, ruhája a nagyon halovány acélkékre hajaz, széles, földet seprő darab jó erős fűzővel ellátva- Ádámot rávette, hogy elmenjenek egy pécsi kölcsönzőbe, amit nagybátyja elég jó hírű és elérhető árú jelmezes boltként adott elő, hogy onnan válogathasson kedvére, és végül ez lett belőle. Lehetett volna rosszabb, mondjuk múmia, vagy az isten tudja, milyen bizarrságokat árultak még ott. Persze akadt klasszikus, mint a vámpírlány, meg a vérfarkaslány imázsa, de egyik sem vonzotta, maradt ennél az egyszerűbb, nem rémisztő, de nagyszerű, hozzá illő koncepciónál.
Kezdés előtt tíz perccel járnak, végre elérte a nagyterem bejáratát. Illik megvárnia Adamet- végül abban maradtak, hogy itt találkoznak, mert a kis ostobácska levitás kislány elújságolta kéztördelés közepette, hogy földig érő ruhában nem túl vicces átseperni a fél falut, majd ismét fényezni rajta egyet a kölcsönzött ruha aljával, így praktikusabb volna itt összefutniuk.
~ Nem jön el… Nem jön el és keresztre leszek feszítve. Édes Istenem, bocsáss meg, ha légpajzsot húzok Michelle ellen, de ha megtalál, ízekre szed. Jézuskááám, mi van, ha Mr. Kensington mégis eljön? Nem túl őrült ez a ruha? A végén még leégetem az arcáról a bőrt, amilyen szerencsétlen vagyok. És még a tánc sem megy. Greg is minek hagyott ott? Anyuuuu….. ~ Mindebből a külvilág felé annyi látszik, hogy arcára kiült az idegesség, bár ezzel elvegyült már egy nagyfokú izgalom is, hiszen látja érkező társait és azok ijesztő jelmezeit, ez felviszi kicsit az ő adrenalin szintjét is. Viszont a kéztördelése az olyan alap dolog, sőt egy adott ponton felhagy ezzel is, csak egyik kezét tördeli magányosan, a másikkal meg egy lelógó hajtincsét kezdi csavargatni szája szélének rágcsálása közepette. Még mindig borzasztóan udvariatlannak érzi, hogy rátört egy vadidegen falulakóra, de… hát igen, önmagának is be kell már vallja, hogy azért izgalmas, hogy elfogadták a meghívását egyből, sőt meglepő, rejtélyes is némiképpen. Nagyon elkezdte fúrni az oldalát, kicsoda is ez az Adam Kensington, mi fán terem és miért ódzkodnak tőle egyesek, mások meg állatkerti látványosságként beszélnek róla, megint más meg vállat von a hallatán- már akik ismerik, természetesen itt most csak róluk van szó, kategorizáláskor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Egy héten keresztül mind csak pakolt és pakolt, egyszer ki, egyszer be, át, összevissza, szerteszét, rá, mindenhogyan. Rájött, hogy iszonytat mennyiségű könyvet gyűjtött össze, így aztán az egyik délután elvándorolt Tildához és néhány értékeset odaajándékozott neki, a kiválogatottak többi részét pedig felajánlotta könyvtári könyveknek. Amit félretett, jobbára szakkönyvek és érdekességek voltak, vagy különleges jelentőséggel bírtak számára, ajándékba kapta vagy épp hosszadalmas munka árán szerezte be az adott kötetet. Olyan sok szép borítón siklott végig az ujja, annyi illatos cellulózban merítkeztek meg szaglószervei, és mindnek külön jelentése volt, egyedi, utánozhatatlan üzenetet hordoztak számára.
Aztán a ruhák is poggyászba kerültek, mind szépen összehajtogatva, melléjük, rájuk az emléktárgyak, képek, egyéb csecsebecsék. Lala és Ria, a jégfőnix és a nyuszika ott gubbasztottak az indulás reggelén a helyeiken: Lala Runa vállán csipogva, Ria pedig a ketrecéből mozgatta bajszát ide-oda. A hideg, borongós délután felidézte benne szülőhazája időjárási körülményeit, és a szomorú érzések mellé egy kis nosztalgiát is kevert a hangulatába. Úgy egy hónapja kapott a lehetőségen pályázat formájában és igazából nem várta, hogy megkapja, mégis így lett: felvették Svédország elitképző mágusiskolájába főleg az utolsó vizsgaidőszakának eredménye alapján. Ádámmal jó pár napig beszélgetett erről az egészről, mi legyen, hogy legyen, de a tudásvágya szólította és végül győzött. Ádámot is sikerült meggyőznie, hogy mint hivatalos gyámja, engedje haza, de cserébe megígérte, hogy minden szünetben hazalátogat majd, mert most már Magyarország lett a kis levitás új hazája, az új családjával.
Nehéz egy hét van mögötte: sorban elbúcsúzkodott a barátaitól, a szeretett tanárok közül néhánytól (akiktől nem félt elköszönni), megírta az utolsó beadandóit, majd kikérte a papírjait tegnapelőtt az igazgatóságról. Vége, lezárták a tanulmányait itt, a Bagolykőben.
Ennél viszont sokkal nehezebb volt mindezt Gregnek elmondani. Lényegében azért is tudott mindent ilyen rendezetten véghez vinni, mert azzal kezdte, hogy hét elején leült megbeszélni mindezt kedvesével... és nos, pontot tettek békésen, de egyáltalán nem fájdalommentesen a kapcsolatuk végére. Bármit megadott volna, hogy ne kelljen Greg egyre inkább bezárkózó, fájdalomnak tűnő érzéseit megpillantania, mert azonnal rájött, mennyire megbántotta a férfit, akit szeret. És onnantól kezdve, hogy ez tudatosult benne, ő maga is valamiféle katatóniás állapotban csinálta végig az egész heti procedúrát műmosolyokkal, automatikus mozdulatokkal, precízen ügyelve a részletekre.

Ádám kezét fogja, miközben állnak a peronon és várják a menetrend szerinti budapesti vonatot. Az egész lány iszonyatosan kicsinek hat, még kisebbnek, mint általában. Félig elbújik Ádám karjaiban, arcát belefúrja a férfi mellkasába. Sír. Rázkódik a néma könnyektől, kezei erősen markolják a tanár kabátját. Minden érzése tiszta, nyilvánvaló: hogy nem akarná itt hagyni a szeretteit, hogy nehéz új útra lépni, hogy legszívesebben kettészakadna és itt is lenne, meg ott is, de meghozott egy döntést, és ugyan vissza fog ide járni szünetekben, tudja jól, hogy ezzel új vágányra terelődik az élete. Fogalma sincs, mi vár rá abban az iskolában az újabb beilleszkedési folyamat után, de reméli, hogy az itt gyűjtött tapasztalatok segíteni fogják, másként tiszavirág életű tanulás fog ott folytatni.
- Azért... Azért majd eljösztök Temivel meglátogatni? Néha? Úgy fogsz hiányozni. - Csak suttogni bír az érzelmek súlya alatt, miközben begördül a vonat hangos zakatolás közepette. Olyan nehéz elengedni a szülői biztonságot nyújtó karokat, kibontakozni az ölelésből és itt hagyni Ádámot és az ismerős tájat, az otthonát.
A csomagokat fellebegtetik a megfelelő kocsiba, és már nem marad semmilyen pótcselekvés, amivel elodázhatnák az indulást. Budapesten már várni fogja az iskolai képviselő, és majd vele hoppanál el Stockholmba, az iskolába. Ádám nem lesz már vele, hogy fogja a kezét.
Még egy utolsó, szoros ölelésre beleveti magát a férfi karjaiba, hogy még Lala is lepottyan a válláról, de jelen pillanatban képtelen a kis szárnyasra figyelni. A fülkében némi szél kavarja meg körülöttük a légfodrokat hűen tükrözve a kislány feldúlt lelkiállapotát.
- Írok, ha megérkeztem. - Miközben kibontakoznak az ölelésből, nyom egy búcsúpuszit Ádám arcára, s nemsokára már az ablaknak dőlve integet nagybátyjának, míg a vonat be nem kanyarodik és a férfi el nem tűnik a láthatárról. Irány Svédország még egyszer.