Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Az órai felhívás kipakolása óta tűkön ült. Ádám előtt csak vigyorgott jobbára, mint egy szolidan beszívott idióta, folyamatos jelleggel, s ha éppen nem a nagybátyja közelében volt süteménnyel tömve kicsiny fejét, akkor futott, Yarral edzett vagy éppen Davidet boldogította. Ja hát és persze tanult, meg összepakolta hússzor és szétszedte harmincszor a kirándulós csomagját. Leen jó bolondnak nézhette, hogy percenként szalad át hozzá megkérdezni, mit szokás vinni egy kirándulásra? Mert hogy őt, míg kedves édesanyja az élő sorában volt, sosem engedte semmiféle kirándulásra el csak úgy, kivéve, ha tudta, hogy városlátogatás zajlik majd. A természet lágy ölében nem bízott annyira, mint egy város forgatagában.
Nos sikerült betennie egy váltás melegítő felsőt, két palack vizet, egy doboz gyufát (az elektronikai cuccok itt úgysem működnek Bagolykövön), van még nála két csokiszelet és egy adag sós ropi, meg egy pár váltás tornacipő. És ezzel be is telt a viszonylag kicsi hátizsákja. Nem húzza le a hátát, de pont elférnek benne a holmijai. Pálcája a tréningnadrágja zsebében pihen, lábán a jó kis tornacipő virít alaposan kidekorálva pillangókkal, lila melegítőfelsője alá hosszú ujjút húzott, a haját pedig felkötötte lófarokba, mintha csak Yar egyik kiképzésére készülne be.
Dudorászva ballag a kapu irányába, közben néha a háta mögé pislog, hogy jönnek-e mások is. Hát a suli bejárati ajtaja mintha mozogna, de azért különösebben sok időt nem fecsérel a mások után való kémkedésre, mert minek? Abból neki semmi haszna nem származik. A kapu közelében már alig bírja visszafojtani a mosolygását; Ádámot látva szökellne egy sort, de az meg ritka hülyén festene, hogy nem is vagy elemi mágus, csak felvetted a tárgyat, de azért úgy jársz, mintha rugókra léptél volna. Mivel még senkit nem lát a tíz méteres sugarú környezetükben, mikor Ádám mellé ér szusszant egyet és ezúttal már szélesen mosolyogva tűr hátra egy tincset a saját füle mögé, miközben köszön.
-Csodaszép reggelt a professzor úrnak.- ő megmondta előre, hogy az iskola területén betartja a tanár-diák megszólítást és protokollt, de az arcizmait képtelen az uralma alá vonni. Így kb úgy fest a helyzet, mintha flörtölni próbálna a tanárával és mindjárt becsalná a bokorba, mint macit szokás a málnásba. Persze erről náluk szó sincs, de azért félreérthető az arcmimikája, ha valaki nem tud a köztük húzódó rokoni kapcsolatról. A többiek is lassan csak befutnak, ebben reménykedik, bár az még jobb volna, ha nyerne egy kétszemélyes újabb kirándulást a nagybátyjával és most még jobban idevágó ismereteket szerezne tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Igazából megkérhette volna Ádámot, hogy oktassa, mégis tudat alatti lehetett nála ez a döntés, hogy inkább választ egy korban hozzá sokkal közelebb állót, mégis tapasztaltat, mint a nagybátyját. Ezt Ádám aligha venné rossz néven, ha előadná neki a magyarázatot. Ádám racionális és felnőtt... kivéve, amikor elszalad vele az a bizonyos ló. Yar lelkesedése és kitartása nagyon imponál neki, Runának a tanulásban, tehát meg van róla győzve és győződve, hogy a körülmények függvényében a legjobb oktatóra tette a voksát. Kitartó, mert elhatározta, hogy végigviszi tervét és megtanul legalább decensen megülni egy seprűt, ha kviddics világbajnok soha nem is lesz (nem is akar az lenni), ehhez pedig Yar eltökéltsége szükséges, no meg a jó tanítási készsége.
-Igen, Ádám is ott lett volna... de nem is tudom... Azt hiszem, kényelmetlenül éreztem volna magam, mert ő olyan profi. Ne érts félre, te is az vagy, remek vagy, a remeknél is remekebb, tényleg... De valahogy... hm, hogy is mondjam? Talán az a jobb benned, hogy még te is suliba jársz és hétköznapibban fogod meg a dolgot, olyan diákosan, mint én. Ez így... elfogadható?- kissé aggódva pislog tanárára, vajon mit fog ehhez a magyarázathoz szólni Yarista? Vajon kineveti? Bár oka aligha volna rá; ezt az előbbi eszmefuttatást őszintén regélte el iskolatársának.
Végre beindul a mai napi edzésük, megkezdik a munkát és hamar kiderül, hogy a kondíciója förtelmes. Ezt is feljegyzi majd a korrigálandó dolgok listájára, ellenben a seprűfelvétele elég jól sikerül, ami azért, ha róla van szó, nagy dolog. Magával a repüléssel kapcsolatban már nagyobb fenntartásai vannak és ez meglátszik úgy a szavain, mint a mozdulatain is. Azonban már a Yar iránti elkötelezettségből és, mert komolyan veszi a tanulást, nem fogja feladni a repülést, mielőtt egyáltalán megpróbálná. A fiú szavaira bólogat egy kicsit, hogy bizony, nem kell a rosszra gondolni, míg be nem üt a balszerencse, és igyekszik is, szépen felpattan a seprűre és nekiindul. Nagyon bizonytalan ugyan, de igyekszik és a végére valami fura módon még kicsit élvezi is az érzést, de ez inkább Yarista folyamatos biztatásának köszönhető semmint saját tudásának.
-Ha-Hat méterre nem is merek felszállni. De... jajj, nagyon örülök most, azt hiszem. Sosem gondoltam, hogy képes leszek akár egy métert is megtenni seprűn a legelső pofára esésem óta. Köszönöm, hogy tanítasz, Yar.- megkönnyezni ugyan nem fogja a számára történelmi eseményt, de nagy az esélye, hogy ez a nap, pillanat beivódik az emlékeibe halála napjáig túlzás nélkül, Yarista pedig egyfajta örök glóriát kap és hősi pózt. Na most számításba véve, hogy eidetikus memóriája van, esélyesen ugyanígy fog hetven év múlva is emlékezni eme neves tíz percre, mialatt berepülte a pálya két kijelölt végét. Na de ideje összeszednie magát, elvégre még a visszamenetel is vár rá! Yarista mozdulatát szépen megfigyeli, aztán próbálja pontosan leutánozni, ami nem is bizonyul olyan nehéz feladatnak; valószínűleg szerzett már némi önbizalmat az előbbi sikeréből.
-Alig mozdítottad. Yar... te mennyi ideje repülsz amúgy? És a családodban mindenki kviddicsezik? Sosem meséltél még magadról úgy amúgy...- most hirtelen eszébe jutott, hogy lényegében alig tud valamit szőke herci háztársáról és ez kicsit elszontyolítja, de csak egy hangyaköpetnyit, tényleg, mert a visszaút van most műsoron. Ami ezt illeti, visszafele már némileg több bizalommal repül, nem esik le szerencsére, és sokkal kevésbé imbolyog. A kezei sem markolják már fehéredésig a Nimbusz nyelét, sőt mi több, az arca nem olyan merev, tehát feloldódott valamennyire. Gyorsan tanul, ami azt illeti és jó a tanára is, szóval magától értetődően hamarabb gyakorlatba tudja ültetni a hallottakat és látottakat, főleg utóbbiakat. Yar jól magyaráz mindenképpen. Mikor ismét az eredeti kiindulóponthoz érnek, felszusszant és rávigyorog kék „lovagjára” .
-Akkor leszállás és felszállás még? Ezúttal sokkal jobban éreztem magam a seprűn. Ha elnézlek, ahogy biztosan ülöd meg a Tűzvillámod, valamiért elhiszem, hogy nekem is mehet még ez az egész.- jegyzi meg némi pirulással, de fülig érő mosollyal az arcán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Eltelt már egy kis idő, mióta volt az az incidense a sikátorban és megmentette a felsős lány. Nagyon meg volt ijedve, azt sem tudta, élő-e vagy holt, aztán meg a nagyrész kiesett az agyából, mármint a történéseknek, és azon kapta magát pár nap után, hogy fogalma sincs megmentője nevéről. Szerencsére összeakadt azóta Daviddel és noha a srác rendszeresen lapótyát gyárt belőle, legalább azt hajlandó volt a sokadik szarkasztikus vigyorgás után elárulni a leírás alapján, hogy ő kire tippel, ki lehet az anonim megmentő lány: Egerszegi Nina.
Eltelt a karácsony, az új év is beköszöntött, s végre idejét látta, hogy rendesen kihálálkodja magát ennek a Ninának, feltéve, hogy tényleg róla van szó. Lehetne több esze is mellesleg, mondjuk előtte ellenőrizni, valóban Egerszegiről van-e szó, de nem. Ő simán küldött egy baglyot a hölgynek, hogy ha ráér, akkor szeretne találkozni vele a cukrászdában, mert tartozik még neki a megmentésért cserébe. Abból indult ki a levél megszerkesztésekor, hogy ha Ninának fogalma sincs, kiről van szó (nem írta alá a levelet inkább), úgysem fog eljönni. Ám, ha beugrik neki, hogy valamikor összekapart egy félholtra vált, ijedt másodikos csöppséget, akkor csak besétál pár perc múlva a cukrászda ajtaján készen rá, hogy fogadja a láb elé borulást hálálkodást.
Egyelőre egy hatalmas kehely Bizsergő Bárányhalmon nyammog látható élvezettel (úgy fogsz bégetni, nem tudsz majd legelni !), kanalazza magába az eperkrémet a tetejéről határtalan lelkesedéssel. Az arcára van írva, hogy imádja az édeset, gyakorlatilag cukor folyik az ereiben is. Axel már mondogatta, hogy egyszer még cukros lesz, de nyilván ez őt nem hatotta meg kellőképpen ahhoz, hogy felhagyjon a tömény szénhidrátzabálással. A bosszantó az egészben az, hogy nem látszik meg rajta, mert vaságyastól negyven kiló, ha van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nagyon késésben van. Axelnek nem mondta, mikor is találkozzanak, csak az időintervallumot szögezték le, vagyis inkább ő, kutyafuttában, mielőtt visszaszelelt a Levitába. Még mindig rengeteg órára jár, lényegében egy híján minden tárgyat felvett másodévben, így a vakáció utolsó pillanatáig keményen dolgozott a szorgalmi feladatokon. Majd’ belefeszül, annyira tapos, hogy minél több információt szívjon magába. Karikás szemei sokszor ékesen árulkodnak a befektetett munkáról, ugyanúgy a rendszertelen evés és a soványsága is. Néha még a hasa is fáj, de szerencsére csak ritkán és csak, ha gyorsan fal valamit, hogy épp ne essen ki a szeme az éhségtől.
Holnap reggeltől már vakáció van, de már így is sokan elmentek ma délután, illetve most, estére. Ő is most tervezi az indulást, mert már bepakolt a hátizsákjába, délután elbúcsúzott Ádámtól és a rend kedvéért Rubya tanárnőtől is. Küldött egy levelet Hugo-val egy órával ezelőtt Axelnek is, hogy akkor indulhatnak, amint ő is készen van a pakolással. Jómaga a bejárati csarnokban vert tábort a második lépcsőfokra ülve le. Hátán ott terpeszkedik a hátizsák, kezében ott egy nagyobbfajta ajándékos zacskó teletömve, mert ugye Harriet, Knut, Harriet néni és Andreas bácsi számára készített egy-egy kis csomagot, Axelét pedig majd most adja oda, amit az ajándékos dobozos mellé csinált. Igazából elég lányos holmit ad neki: egy karkötőt, amin egy Nyilas csillagjegy-jelű medál függ, és egy csomag általa készített házi kekszet, meg akad ott még egy picike csomag karamella Izének.
Ő maga jó vastagon felöltözött, bundás kék kabátba bugyolálta magát, az Axeltől kapott lila sál a nyakát melegíti, kezein kesztyű, lábait bakancs burkolja és a sokréteg nadrág is rendesen előrejelzi, hogy Svédországba készülnek hazamenni. Már csak Ax hiányzik a képből, hogy elindulhassanak a faluba, vagy ki tudja, miféle módon óhajt barátja hazajutni.
Rá sem kell végül sokat várnia és ugyan némi morgás az ára, végül csak elindulnak Bogolyfalvára. Andreas bácsinak hála megengedték, hogy a minisztériumi tüzek egyikén át eljussanak Stockholmba, a Sjölanderek rezidenciájára, így most kormosan ám, de kilépnek csomagostól a kandallóból. Ő még tüsszög is rendesen mellé, mert belement az orrába a fekete por.
-Uhh, tiszta rég jártam itt. Átrendeztétek a konyhát, vagy csak én nem emlékszem jól?- kérdezi két kabátseprés közepette, meg a haját is érdemes átráznia a benne ragadt koromtól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

~Nincs... Nincs... Pedig Tilda azt mondta, itt van... Hova rakták ezek vissza? Nincs némi tisztelet bennük egy könyv iránt?~ Dohogva kutat éppen egy létrára állva a legfelső polcon egy régi mágikus atlasz után, ami az EVT házijához kell pusztán a pontosság kedvéért. Persze sehol sincs és kezd nagyon pukkancs lenni, hogy egyesek képesek szőrén-szálán eltüntetni egy értékes nyomdaterméket egy könyvtárban! Húzogatja az orrát rendesen ezen a magasfokú rendetlenségen, de inkább nem kommentálja ennél tovább. Az az egy szerencséje, hogy amit egyszer elolvas, vissza tudja mondani hibátlanul és nagyon sokáig élni fog az emlékezetében, feltéve, hogy felül nem írja valahogyan.
Morcos képpel kotorász, de csak nem akar előbújni ez a térkép. Végül már kezd arra gyanakodni, hogy valamelyik okos feltette a könyvespolc tetejére, így felmászik egész a létra szélére és lám, tényleg felkerült oda! Ez elképesztő... Kénytelen hát felmászni érte, mert pont a polc másik végében van (miért is volna kéznél?). Nem mondhatni, hogy a térdig érő szoknyájában túl kecses látvány lenne, ahogy esetlen madárijesztői merevséggel pakolgatja a patáit a szűk polcszélességen, ráadásul annak tetején. Komolyan, egy napon megöngyilkolja még magát ezekkel a húzásokkal.
Amikor ujjai ráfonódtak a térképre, hirtelen megmerevedik. Alatta éppen egy olyan alak készül elhaladni, aki innen felülről, pont kilencvenes rálátásból nézve teljesen olyan, mint David. David Bennett. Az a kis szemétláda, aki már jó ideje felé sem tolta a képét, pedig addig milyen lelkesen csinált belőle felmosórongyot! Fogai összekoccannak a méregtől, amint ez eszébe jut és gondolkozás nélkül lendül a kemény negyven kilójával rá egyenest az alak hátára.
-Megvagy!- hangzik diadalmas kiáltása, miközben gyakorlatilag átöleli a csávót hátulról, nyakban, lábait a csípőjére fűzi és.... óh, mily borzalmas, belenyal bosszúból "David" bal fülébe. Na most szóljatok hozzá, Runa füleket nyaldos bosszúból.
-Süljön ki a két szemed, pocsék tanár vagy. Hova tűntél el ennyi időre?- hangjában annyi a korholás, amennyit nem szégyell, mivel fogalma sincs róla, hogy az alak, akit éppen nyaldos és ölelget, nem David.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Számított a fene arra, hogy pont itt botlik bele Bennettbe. Ő biztos nem, viszont az is váratlanul érte, hogy a mentora hirtelen felszívódott a képből és hiába próbálta baglyokkal bombázni (a végére Hugo elég megtépázva keveredett vissza a Levitába, amiért ő jópár karcsipkedést begyűjtött a tollas vadállattól! ), semmi válasz nem érkezett. A gerinctelenje még üzenetet sem hagyott neki. Férfiak! Mind megbízhatatlan, kiszámíthatatlan és csak a rosszon jár az agyuk. Folyton! Csak kevés kivételt ismer ez alól és zöldséget egyetlen egyet: Axelt. Ha ő nem lenne, elkönyvelné az összes rellonos fiút kiéhezett hiénáknak.
No de nem agyal túl sokat, miután az állítólagos hasonmást felfedezi, hanem ugrik (szerencsére nem jön vele a könyvespolc is) és a srác hátán landol pillekönnyedségével. Talán életében először sikerült egy ilyen hajmeresztő manővert kiviteleznie ÉS megúszta sérülés nélkül. Ez nála már nagyon nagy szó tekintve az ön- és közveszélyességét mindenkor. Ráadásul sikerül belenyalnia is a fiú fülébe, de már ekkor baj történik. David ütne ezért, ez viszont szó szerint eldobja magát... ezzel együtt zuhan ő is.
Mielőtt még akár csak gondolkozhatna, megfordulnak a levegőben és ő másodpercek múlva egy khm... eléggé kidolgozott mellkashoz préselődve eszmél tudatára. Ha ez nem volna elég, a hang és az arc, melyeket most alkalma nyílik tanulmányozni, egyáltalán nem David Bennetthez tartoznak. Ahogy feltámaszkodik két oldalt kinyomva magát a fiú feje mellett, egészen gyorsan paradicsompirosba fordul az arca, a rémült arckifejezéséről pedig nem is beszéltünk még.
-Ne-ne-nem vagyok a bogarad!- jegyzi meg igencsak felháborodott hangon, miközben lejjebb botladozik, de inkább csúszik a srácról, azaz próbál, elvégre félig-meddig fogja őkegyelme, ha már nézegetni próbálta az arcát. Elég ciki helyzet, mi tagadás, sőt még az orra vére is elkezd szivárogni diszkréten...
-Ajh, ne... már megint...- a sóhaja felér egy egy hétig éheztetett ember könyörgésével a végső megnyugvásért. A szoknyája zsebében kezd...ene matatni, de hát bizonyos paták útban vannak.
-Elővehetem a zsepim, vagy kérsz egy piros foltot a pingvinszerkódra?- pislog kissé bizalmatlanul újdonsült... ismerősére. Hát gyakorlatilag elég gyorsan testközelbe kerültek, még ha nem is ez volt az ő személyes szándéka, azaz nem ezzel az egyénnel itt maga alatt.
Tildát valószínűleg valami mérges gombás, vastag enciklopédia simogathatta fejen, hogy nem jött még ide erre a patáliára, de talán addig jó nekik, míg a Bagolykő elkötelezett könyvharcosa meg nem pillantja ezt a destruktív párost.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

A letális kamikaze műveletek köztünk legyen mondva, távol állnak a kislánytól, ám Bennett úr egy külön fejezet az életében: lényegében mára annyira kiélezte Runa reflexeit, hogy egy becsiccsentett macska reflexeivel (magyarán balesetveszélyesen) reagál mentora leghalványabb árnyékára is, mivel, ha David, akkor jön a jól megérdemelt bunyós lecke. Talán ezzel a legésszerűbb magyarázni, hogy úgy zúgott alá ezt a másik penészt letámadni, mint egy bombázó repülő- elé ment a bajnak.
Most viszont a feje ritka szép piros színt öltött kizárólag a helyzet abszurdumának tiszteletére, de a dadogás sem marad le a repertoárjából. Hogy élete még gyönyörűségesebb és csodásabb legyen, az orra is vérezni kezd (fene a jóképű embereket! ) és persze az áldozata arca oly derűt sugároz, melyre nem feltétlen volt kíváncsi. Gyanakvása nőttön nő, várja, hogy kinevessék... de nem, végre lekászálódhat az úriemberről, s ez megkönnyebbült sóhajt csal ajkaira.
-Nem, csak összekevertelek egy bizonyos David Bennett-tel. Ismered?- egy pillanatig érdeklődve pislog a fiúra, ám ezt nagyon gyorsan felváltja a hála és a ragyogó mosolygás az arcán: mintha csak egy boldog, jóllakott ötéves ülne a sárkányfiú előtt. A papírzsepit bólintással fogadja el, de mielőtt tényleg összepecsételne valamit, hátrahajtja a buksiját és rányomja vérző orrlyukára a cellulóz származékot.
-Deb is hitteb, hogy az volda...- közli kissé furcsa orrhangon, mivel a járata most épp lezárás alatt áll közmunkálatok miatt. A szivárgás lassan enyhül, végül teljesen alábbhagy. Ezek a heveny orrvérzések már olyan megszokottá váltak nála, mint a reggeli tisztálkodás. Bár egy kis arcmosás után nem akarják feljelenteni az embert... Ismételten nagy szemekkel pislog a fiúra, megszeppenten és van szerencséje kimondani az első becenevét, ami a szájára jön.
-Hófehérke.... vagyisvanakiígyhívdenemezanevem...- a hadarós részt nem garantált, hogy az áldozat értelmezni is tudja, de ha nagyon figyelt, csak átjön az infó, hogy nem ez a valódi neve, de így is szólítják néha tökkelütöttkét.
-De ne jelents fel, kérlek! Az nagyon nem lenne jó. Nem egyezhetnénk inkább ki valahogyan?- oldalra dönti a buksiját és olyan aranyosan kezd bámulni óriási szemekkel társára, mint egy újszülött gnúborjú.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Lassan kezdi összeszedni magát két vérmázolási kísérlet között, ami az orrát illeti, ami meg az egész helyzetet, hát azt jobb, ha nem méltatjuk. Épp vérzik egy fiú látványától- már megint. Kevés ennél megalázóbb dolog létezik a világon, bár ráugrani egy vadidegenre egy háromméteres könyvespolc tetejéről talán még cikibb.
-Aha, ő. Vérben forognak a szemei, meg navinéseket és levitásokat eszik reggelire... engem valamiért kihagyott. Inkább verekszik velem.- rögtönzött helyzetvázolást tart kérdezés nélkül egy vadidegennek - még nevet sem cseréltek! - David Bennett legújabb hobbijáról. Hát nem aranyos? Közben valahogy behajlítja a patáit maga mellé és szembe helyezkedik a földön ücsörögve ezzel a sráccal, akire volt szerencséje rávetni magát. A térkép megkönnyebbülésére mellettük landolt a pár méteres körzetükben és baja sem esett. Tilda csak nem nyírja ki ezért...
-Pedig a rendes nevem norvégül hatalmas erőt jelent. Lehetne akármilyen nevem, akár Hófehérke is.- jegyzi meg kissé elbiggyesztve a száját. Mi az már, hogy nem veszik be tőle a Hófehérke becézést?- Jó, oké, a nevem Runa. Runa Blackwood.- most az következne, hogy előránt egy pisztolyt és belelő az alagútba, mint egy vérbeli James Bond... csak ő se nem titkos ügynök, se nem Bond.
Természetesen komolyan vette a megjegyzést, hogy felnyomják testi sértésért. Konkrétan ráugrott valakire, az a valaki a földön kötött ki az ő hibájából, ráadásul belenyalt a fülébe, tehát sértette egy ember intim szféráját. Az alap megvolna rá... Jobb a baj elé menni, mint utána nyögni a következményeket.
Pár századmásodperc kiesik a fejéből, mialatt ez a srác pár centire kerül tőle. Ösztönösen fújtatni kezd, mint egy dühös macska és dühösen rápislog újból kivörösödött orcával a pajtira.
-Na és mi az? Azon kívül, hogy nem ismered az intim szféra nyilvánvaló fogalmát? Szívesen tartok neked lexikonos kiselőadást, eidetikus a memóriám úgyis.- úgy replikázik itt, mint egy dühös macska, mert meglepték, ha meglepik, ideges lesz, ha ideges lesz, szájalni kezd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az utazásuk egészen zökkenőmentesre sikerült leszámítva a tetemes korommennyiséget, ami ráragadt a ruhájukra és egyéb holmijaikra. Az ismerős konyha látványa, a bútorok, a tányérok csillanása mind-mind valami iszonyatosan nagy nyugodtságot csöpögtetnek belé. Beszívja a levegőt, hagyja, hogy átjárja egész lényét és visszahozza a régi emlékeit a helyről. Az agya úgy működik, mint egy videólejátszó: mindent részletpontosan ki tudna egészíteni most is: Harriet nénin egy kék alapú, fehér csíkos blúz volt, mikor reggelit készített neki és Axelnek ötéves korukban. Az ő édesanyja megengedte, hogy itt aludjon Sjölanderéknél és Axellel rendesen álomba játszották maguk. Reggelire Harriet néni amerikai palacsintát csinált nekik igazi juharsziruppal és áfonyalekvárral nyakon öntve. Az áfonya kicsit sötétebb volt a "szokásosnál", de attól még nagyon finomnak ígérkezett. A kakaóban még nem olvadt szét a por, és Andreas bácsi, mikor lejött közéjük, csempészett mindkettejük bögréjébe még egy-egy kanál cukrot, mikor Harriet néni épp nem látta, aztán rájuk kacsintott és tovább vitorlázott sudár termetével imponálva, hogy behozza a szombat reggeli újságot.
Megrándul egy kicsit, pislog párat, s az illúziószerű képek eltűnnek szemei elől. A konyha ismét üres, nincs megterítve, a csomagjaik vannak csak kéznél és ők maguk töltik be a teret. A kabátjából engedelmesen kibújik, majd a megjegyzésére adott reakció láttán halvány mosolyra húzza csöpp ajkait.
-Csak teszteltem, emlékszel-e még, milyen borzalmas a memóriám. Néha lecserélném egy sima felejtősebbre.- egy kilógó hajtincsét visszatűri a füle mögé, de egyébként teljesen rendben van és az otthonos érzést már hagyta végigcsorogni magán. Hazajött. Közben Axel a kabátpakolást követően végre ismét előkerül, az ő szemei pedig rendesen kitágulnak a pöttöm kis cukorfalat látványától.
-Hajjj, szia, te drága. Hogy te de aranyos vagy.- nevetve néz a babára, még a kis nyújtózkodó pracliját is megfogja és nyom rá egy puszit. Knut egyszerűen zabálnivalóan aranyos egy gyerek.
-Megfoghatom? Ölbe vehetem? Ígérem, nem fogom elejteni, becsület szavamra.- elég balesetveszélyes, de amikor vigyáznia kell valamire vagy valakire, akkor aztán tényleg oda is teszi magát, nincs mese.
-Nálad tanyázok, ha nem baj. Harriet csak nem haragszik meg érte. Vagy ma este vele, aztán holnaptól veled, hm?- fejtegeti hangosan a "hogyan tovább?" című fejezetet, miközben elindulnak köszönni a szülőknek. A nénit és a bácsit is már jópár éve nem látta, közel három is megvan lassan. Irtózatosan gyorsan repül az idő...
A nappaliban szinte azonnal Sjölander néni nyakába ugrik, ha Knut végül Axelnél maradt, ha meg nem, hát majd most oda kerül vissza egy buksipuszi után. Jól megöleli Harriet Seniort és Andreas bácsit is. Az ajándékaikat majd holnap átadja, de most csak pár szót váltanak, amúgy is Knutnak aludni kell már, növésben levő pöttöm. Nekik így alkalmuk van beslisszolni Axel szobájába és végre leheveredni ezután az egész nap után. Szerencsére itt sem változott át a szoba valami teljesen mássá; minden olyan, ahogy itthagyta Axelt.
Mielőtt a nagy merengés utáni megjegyzést kommentálná, leoperálja a bakancsait, oldalra teszi őket és nemes egyszerűséggel ráveti magát legjobb barátjára a kemény negyven kilójával.
-Nem tudom... Kicsit félek tőlük. Tőled nem, de van köztük jó néhány vadállat, Ax. David Bennettről tudom testközelből, hogy képes és kiveri belőled a szuflát szemrebbenés nélkül. Ő tanít nekem önvédelmet. De beszélnek egy másik mestertanoncról is, aki a tekintetével öl, vagy a meccseteken az a lány... nem is tudom, kicsoda az, csak hogy hajtó volt és beledöngölte Lottét a földbe... Nem tudom, mit mondjak. Ráadásul van egy házi Tarzanotok is, az a Saint-Venant, vagy ki. Az egy őrült, Axel. Hogy lehettek csapattársak? Láttad, mit művelt azon a meccsen? Majdnem megölte azt a szegény lányt, aki leugrott a seprűjéről. Borzalmas egy alak! Szóval... szóval nem tudom, ezt még meg kell beszélnünk.- láthatóan tart azért a Rellontól, főleg a vadállatibb tagjaitól és kell egy kis meggyőzés ahhoz, hogy tényleg bemásszon önszántából a sárkány barlangjába.
Az ölelés és a puszi most különösen jólesnek, annyira jól, hogy totális macskába megy át és szinte purrogni kezd Axnak... aztán vihogni és kalimpálni, kapálózni, mert szó szerint halálra akarják csikolni szerencsétlent!
-Neheheheeeeháháháháháhááá.... Hahahahagyd ahahahabbhahahahahaaaaaa ! Köhöhöhöhönyhöhöhöhörghöhöhöhök!- szó szerint könnyesen könyörög vihogás közepette legjobb barátjának, hogy kímélje meg az életét, mert így rövid úton kifekszik a röfögéstől és akkor ő is csak egy emlék marad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Egy kis oldalra mozgolódás, egy kis fészkelődés, a szoknyát még jobban lejjebb gyűrjük, nehogy véletlenül is többet mutasson egy csizmás lábszárnál és pironkodást idézzen elő. Hihetetlen egyszerűen, hogy ekkora bakot lőtt -mit bakot? ez egyenesen egy túlméretezett ló itt előtte a földön! - és csak úgy megpróbált legyűrni egy Davidtől teljesen elütő férfiút. Ez a példány azért más, mondhatni... rendes. Úristen, talán a második vagy harmadik rellonos, akire ilyesmit mer mondani és hímből van! Az egyik Axel, a másik Domi, aki tőlük igazolt át, és a harmadik ez a túlméretezett agár volna? Mert azért lássuk be, elég termetes egy példányt vadászott le mára magának.
-Dehogyis! Én? Boxzsák? Ő tanít nekem önvédelmet! És nagyon rendes, hogy elvállalta.- megbotránkozva néz rá a másikra, hogy ugyanbiza ezt a sületlenséget honnan szülte elő hirtelenjében? Az ő fejében olyan, hogy agresszió egy gyengébb nemű ellen, csak elméleti síkon létezik. Amíg nem találkozott ilyen indíttatású cselekedettel, úgysem tudatosul benne. Daviddel más a mese, ott ő ment bele önszántából, hogy néha odavágják a padlónak, ha egyszer másként nem lehet tanítani ezt az egész önvédelem mesét. Könyvekből már régen memorizálta volna első olvasatra.
-Gregor? Abszolút nem illik hozzád, de azért nagyon örülök neked.- előveszi a leggyönyörűbb babamosolyát és az arcára festi, mint valami profi Picasso alkotást. Lennének ötletei, hogy a kedves szülők hogyan anyakönyveztethették volna Gregort, de hát nyilván nem kérdezték MÉG a véleményét (látszik rajta, hogy ég az információközlés riasztó belső tüzétől), így nem lenne túl szép a fiú orra alá dörgölni a szerinte sokkal helyénvalóbb neveket.
Hajajajj, ha már a személyes terét is vizsgálat alá veszik egyesek ilyen... arcos módszerrel, kénytelen bevágni a macska üzemmódot, de mintha ma még az ág és a könyvespolc, meg a szerencse is húzná, amint Gregor a füle mögött kezd matatni, olyan gyönyörű macskavernyogást hallat, amilyet egy humanoid lánytól csak elképzelhetünk. Macskásan arrafelé hajtja a fejét is, mintha oda akarná zárni a fiú kezeit a füle mögé, vagy pont mintha belesimulna pofival a tenyérbe, pedig csak le akarja magáról rázni az idegen kezet, s pár méterrel hátrébb is csúszkál már akkor, nehogy ez a vadorzó megint a közelébe jöhessen.
-Nem felejtettem el, de nem vagyok a szobacicád!- mondja ezt egy olyan megnyilvánulást követően, ami Whiskasért könyörög már önmagában, meg egy bolhairtó nyakörvért minimum.
-Az teljesen véletlen volt. Összetévesztettelek Daviddel, mert mindketten túl vagytok méretezve. Egyáltalán hogy lehet ekkorára megnőni? Ezt büntetni kellene.- a végére bosszúsan megcsóválja a fejét, miközben mellkasán összefűzi karjait és szusszant egyet. Rögtön ezután rábólint saját gondolatmenetére nagy megelégedéssel, hogy bizony, a mai büntető törvénykönyvek egészen hiányosak az emberi magasságok és testfelépítések szabályozása miatt. Ugyanis hiányoznak. Ugyanis így tisztességtelen utcára is merészkedni.
-Miféle könyvet keresel neki?- egy csapásra megváltozik a hangneme: kedves, segítőkész, szinte csicsergő lenne, ha nem épp egy tonnányi könyv között dekkolnának azon malmozva magukban, ki a nagyobb űrlény kettejük közül. Szemei lázas csillogásba kezdenek és már alig várja, hogy megkaparinthassa azt a bizonyos cetlit, mert elég ám csak egy pillantást vetnie rá, máris eszébe vés róla minden betűt. Felélénkülten tapasztalja, hogy a keresett nyomdatermék helyét pontosan ismeri, nem egyszer haladt el mellette ittléte során. Mancson is ragadja Gregort, miközben botladozva felpattanni próbál úgy, hogy közben jószerével ráesik a srácra.
-Tudom, hol van... ja bocsi... naszóval gyere csak.- teljes lelki nyugalommal támaszkodik Greg vállában és végre sikeresen függőlegesbe kerül, még a ruháját is leporolja kicsit, aztán újból ovis módjára kézen fogja a fiút és a lehető legszélesebb mosolyával kezdi őt kalauzolni a poros kötegek útvesztőjében szerencsére teljes magabiztossággal. Gáz volna, ha eltévednének és két órát bolyonganának mondjuk a sima bűbáj szekción.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Axel - 2013 karácsonya
Stockholm, Sjölander kúria.

Olyan ez, mint hosszú idő után újból beállni az iskolai zenekarba: a mozdulatok, az illatok, a formák, árnyékok alig változtak valamit. A Sjölander rezidencia most is ugyanolyan varázzsal bír felette, mint pár évvel ezelőttig folyamatosan. Ha ehhez hozzáveszi, hogy a színpadon fellépő szereplők közül egyik sem cserélődött ki, bizton állíthatná, hogy visszamentek az időben hellyel-közzel. A régi és az új helyzet között annyi a különbség, hogy most egy picike szőke csöppség mocorog a karjai között, aki a Knut névre hallgat és a Sjölander testvérek közül a legfiatalabbik. A fürtös szőke hajkorona, a csillogó, kék szemecskék és a gügyörészve mosolyra ránduló szájacska előhozzák belőle a mély érzelmeket; szinte porcelánként fogja Knutot, legalább ilyen óvatosan lop egy puszit rózsás pofijára meleg mosollyal az arcán. Knut is rokonszenvezik vele, mert hajlandó megosztani a nyálkészlete egy részét viszontpuszi formájában.
- Hihetetlenül szép baba. – jegyzi meg fülig érő mosollyal az arcán, mialatt belépnek a nappaliba a Sjölander házaspárt keresvén. A pici visszakerül egy rövid időre a bátyja karjai közé, ő pedig elmerül Harriet és Andreas szülőszerű fogadtatásában egy kicsit. Alig bírja szusszal megfelelni a kérdéseket: hát persze, jól van, Axellel ismét egy iskolában vannak, ez nagyszerű; nem, sajnos már nem gyakorol jó ideje sem zongorán, sem csellón, de szeretné újra elkezdeni; hogyne, rengeteget tanulnak, kiváló tanáraik vannak; ugyan, nincs senki az életében, arra a tanulás mellett nincs ideje sem energiája. A szavak csak úgy jönnek, mint egy könnyed nyári eső a nagy meleg után, záporoznak és jólesnek. Mintha soha ki sem tette volna a lábát Stockholmból.
Röpke tíz perc múlva már Axel szobáját szállják meg; a kezdeti nyugalmas állűvizet sikerül hamar felkavarnia pusztán David megemlítésével. Nem hitte volna, hogy Axel érdeklődését ez ennyire felkelti; ő maga választotta a katonai kiképzésnek is beillő tréninget és már megszokta a tempűt, hogy néha csattan a háta a falon vagy a padlón, odavágják, hátracsavarják a kezét, próbál szabadulni. Nos ezek velejárói az utcai önvédelemnek. David se többet, se kevesebbet nem ígért ennél és azt be is tartja, már amikor nem óhajt eltűnni a Föld színéről is kviddics, vagy személyes okok miatt. Nem szoktak magyarázkodni egymásnak, az nem volt benne a munkaviszonyi leírásban.
- Önvédelemre tanít. Volt egy kis .. nézeteltérésem pár hónapja, amiből én kerültem ki rosszabbul. Ezután kerestem meg Davidet a szóbeszédek után menve és ő elvállalta, hogy kicsit rendbe kapja a harci helyzetem.- hangja itt-ott megremeg, a kis „kaland” óta nem nagyon megy tűz közelébe, ha lehet. Nem alakult ki fóbia az elem iránt, mégis jobb szereti elkerülni és Ádám se firtatja a dolgot. Reméli, hogy a nagybátyja nem tud még a davides különóráiról, vagy nagy bajba kerülne nála. Axelt elnézve nem is fog színt vallani a majdnem-apja előtt. Perszehogy, majd pont közli periodikus szétpüfölésének részleteit az EM tanárral, hogy aztán jó nagy félreértés és zűrzavar keletkezzen az egészből Ádám forrófejűségét ismerve.
- Tényleg Bennett. – szavai kemény határozottsággal csengnek és elszántan néz Ax szemeibe. Talán még legjobb barátja sem látta soha ennyire eltökéltnek. Kezd változni, fejlődni, komolyodni, sugárzik a tekintetéből, hogy nem szeretné, ha megkérdőjeleznék a döntését nyíltan. Hogy a fiú miféle ki nem mondott dolgokat dédelget elméjében, abba nincs beleszólása, de nyíltan nem örülne neki, ha megmondanák, mit tegyen.
Alkalma viszont nem kínálkozik a gondolatok szóbeli közlésére: Axel nagyon ügyes elterelő hadműveletet alkalmaz a csiklandozással. Nevet, folyik a könnye, hahotáz és könyörög, hogy hagyják abba, vagy kénytelen lesz nevetve beadni a kulcsot itt helyben. Ez elég hatásosnak bizonyul, hogy kínzás helyett inkább átöleljék és betemesse két jól ismert kar a még inkább megszokott illattal körítve. Hamar elcsitul, nyugalmasan szuszogva pislog közelről a zöldeskék íriszekbe. Hagyja, hogy egyetlen pillanatra tudatosuljon benne, nem csak hallucinálja, hogy Ax már egy éve az iskolában van vele és most itthon karácsonyoznak édes családi körben. Mindez teljesen valós. Még azt az egyszerű tényt sem kell körbemagyarázni, hogy hiányoztak egymásnak; egy bólintás és egy nyuffogó egyetértés sokat elárul. Neki is hiányzott a bátyja, jobban, mint azt tudatosíthatta volna magában.
- Öhm... – erre nem számított. Az előbb még Bennettről és egymás hiányolásáról volt szó, most pedig szerelmi vallomás kerül terítékre. Egyáltalán nem biztos benne, hogy Axel ezt a jó emberrel közli, mármint persze, tudni szeretné, hogy boldog a barátja, de abszolút nincs meggyőzve róla, hogy az alkalmas szerelmi terapeuta kettejük közül.
- Úgy érted hormontúltengésed van, oxitocint termel a szervezeted, az övé szintén, az érdeklődésetek egymás iránt meglehetősen nagy, keresitek a közös pontokat... és így tovább? – próbálja a dolog tudományos természetét megfogni (lehetetlenül elracionalizálva egy egyszerű tényt), de egyelőre fogalma sincs, mit kellene mondania erre.
- Öhm... Gratulálok... ez a jó kifejezés? Ő is érdeklődik irántad? Beszéltetek már erről? Öhh... Mi ebben a helyzetben a helyes reakció? – ennél elveszettebb már aligha lehetne. Így is úgy pislog Axelre, mint aranyhal a tisztítatlan akváriumi közegben tulajdonosára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Levitás kirándulás - Anglia

Helytörténet- pipa. Túlélő felszerelés - pipa. Házvezetők és társai - megvannak. Ádámmal napokig filozofáltak, mit pakoljon az útra. Igazából nem. Ádám fél füllel figyelt rá, miközben paradicsomot szeletelt a salátához, vagy dolgozott, esetleg egyéb elfoglaltsága akadt. Nemsokára kitűzik az esküvő pontos idejét Rubya professzával és úgy is lesz elég elintéznivaló, ezért kell már most listázzanak. Gondolja ő. Aztán, hogy mi az igaz ebből és mi nem, azt csak a gerlepár tudja. A lényeg, hogy nagybátyja fülét rágta, hogy mit jó ilyenkor pakolni, mert ilyen kastélyos túrán nem járt még. Lesznek vajon szellemek, varázslények, furcsaságok, mindenféle? Rengeteget törte a fejét az ágyában forgolódva éjszakánként, már amikor eszébe jutott. Néha Leent is kérdezte, szerinte mik lehetnek egy ilyen kastélyban és a lány elég változatos és fantáziadús leírásokkal szolgált, amik néhol elég félelmetesek voltak (és tudományosan lehetetlennek is érzékelte, de kit izgat, ha egyszer izgalmas?) , de legalább elfoglalták szárnyaló gondolatait.
A szünetre betervezett napon aztán Ádámmal együtt testületileg kimentek a pályaudvarra reggel kilenc órára, ő elbúcsúzott a nagybátyjától és csatlakozott a többiekhez. Hátizsákjában ott lapult némi tértágításnak hála (amit a nagybátyja eszközölt a csomagon) egy doboznyi túlélőfelszerelés, elsősegély doboz, némi hideg élelem egyenesen a Merkovszky konyhából, és két liter tea, biztos ami biztos.
Az utat nem lehetett hosszúnak nevezni -gyanította, hogy a szervezés volt jó főleg, mert az Anglia-Magyarország távolság nem éppen egy kőhajítás- , mégis hamar eltelt, a közben mesélt történetek pedig nagyon tanulságosnak bizonyultak. Olvasott ugyan helytörténeti leírásokat, már amit talált, de a két nő elmondásai sokkal pontosabbnak bizonyultak. Fogalma sem volt arról, kié a kastélyszerű kúria és sosem hallott Fitzgerald asszonyról sem, így a vonatról már jelentősen agytágultan szállt le.
A Kóbor Grimbusz annak ellenére, hogy papíron Angliában lakik már, újdonságnak hatott. Miközben az utazás második fele alatt próbálta nem művészi könnyedséggel nyelvvel polírozni a busz padlózatát, megfordult a fejében, hogy az apja és Claire vajon otthon vannak-e, vagy esetleg üzleti út miatt Dorothy-ra, a bejárónőre hagyták a lakást? Neki még szívesen be is köszönne...
Mire kettőt pislogott, már Norfolk megyében jártak és még egy szemvillanásba telt a kúria közeli város határába érni.
Felvéve akkor a mostani időbe a történet szálát: itt vannak. Hogy hol? Valahol a zöld vadon közepén szerény megítélése szerint. Nem mondhatná, hogy álmai netovábbja a vastag ködbe bevenni magát több másik társával és két házvezetőjével együtt, de úgy néz ki, a természeti jelenség nem fog fejet hajtani űhaja előtt. Mélyet szusszant, rápislog Rubya professzára valami olyan tekintettel, hogy "Ugye nem fog semmi még véletlenül sem felfalni bennünket a kirándulás alatt?" de hát szegény professza ezt aligha láthatja előre. Ha elhozták volna maguknak előrejelzőként Tender professzort, az más lenne. A közelében az egyik leányzó máris kezdi az ijesztgetést, ahogy fél füllel hallja. Ahogy odafordul feléjük, sikeresen megállapítja, hogy fogalma sincs, ki a két levitás lányka (ez így ferde, ugyanis előző este Valentin tiszteletére náluk mulatott a két leányzó is, de mivel egyes könyvmolyoknak totálisan máshol járt az agya, a nevekre képtelen visszaemlékezni, még ha az arcok meg is maradtak). Némi töprengést engedélyez magának, végül odalép a két szőke közvetlen közelébe, mintha csak arra tévedt volna. Ósdi trükk és kicsit béna, de nézzük el Runának. Szociálisan nem egy ász.
- Nagyon vastag ez a köd, vágni lehetne, hm? - Szavait elsősorban talán a kicsit göndörös hajú szőke lány (Hanka) felé intézi, de a következő mondata minden bizonnyal a másik aranyhajúnak (Isobel) szól.
- Szerinted lesznek itt ... gonosz szellemek? - Kissé lehalkítja a hangját, hogy inkább csak a két levitás hallja. Ki tudja, talán a többiek jót mosolyognának, hogy Hannától egy levitás sem fél, de egy gonosztól a kis könyvmoly Runa már szaladna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Gilbert - Február 18.

A mai nap úgy hozta, hogy sikerült teljesen megfeledkeznie minden üres perceiben előjövő rossz gondolatról. Ami azt illeti, nagyon gyanúsan is viselkedett egész végig a Levitában, míg el nem indult. Történt ugyanis, hogy egy ismeretlen bagoly még ismeretlenebb levéllel ajándékozta meg, az iromány megalkotója is elhallgatta kilétét, szavai velősek és lényegre törőek voltak, mi több, érzésektől fűtöttek, már ha jól értelmezte a zavaros sorokat. A remegő kézírásból arra következtetett, hogy a szerző szörnyen lámpalázasan szülhette meg ezt a mélyreható vallomást:
„Bírlak! Járj velem! Holnap kettőkor a Pillangóban!

u.i.  : Szereted a Die Hard-ot?”
Lányunk az este azt sem tudta, mi tévő legyen. Igaz, hogy nem egy Tolkien vagy egy Tennyson veszett el a hősi lelkű lovagban, de a szándékot mindenképpen értékelte (persze az meg sem fordult a fejében, hogy talán nem is neki címezték az ominózus sorokat és a bagoly egy dilinyós postás) . A reggel gyomorideggel és pirulások sorozatával érte. Mit vegyen fel? Hogyan viselje a haját- attól eltekintve, hogy mindig a fejbőrére illesztve hordja? Egy mérgezett egérhez hasonlóan járt körbe-körbe hajnali hatkor a szobában, míg Ly, Dóri, Lily és Leen az igazak álmát aludták. Tördelte ujjacskáit, rágta a szája szélét, és mikor már mindent végiggondolt, vett egy mély levegőt és alaposan lehülyézte önmagát. Továbbá közölte pattogó, izgulós énjével, hogy szégyellje össze a fejét, mert a semmin képes volt ennyire felizgatnia önmagát. Kiadta a hadiparancsot, hogy csak természetesen szabad viselkedni, A könyvtolvaj félig meggyűrt példányát be kell tenni a táskájába és persze nem árt, ha fél órával hamarabb lesétál a megadott időpontnál, nehogy elkéssen! (Bár egy nő sosem késik, legfeljebb a partnere érkezett hamarabb... )
Meglehetősen belenyugvó sóhajt ereszt útjára, mikor lenyomja a Pillangó kilincsét. Utoljára még interjúztatott a teázó berkein belül unokanővérével, hogy a nagybátyjának feleséget találjanak. Az emlékre kényszeredett mosoly mászik az arcára, még egy fejcsóválást is eszközöl: milyen ostoba egy húzás volt az. Ádám már nősülni készül így is, nem kellettek ők a boldogsága egyengetéséhez. Belegondolva elég nagyképű húzás volt...
Nos akkor, teázó, nem a másik részleg, rendben. Megigazítja még a bézs szoknyáját utoljára, kisimít róla egy ráncot, megnézi, hogy a harisnyája nem szakadt-e ki, tiszta-e a bokacsizmája orra, a pillangós blúzával semmi baj nincs, kabátja a recepcióshoz került, a táskája keresztben átvetve a felsőtestén. Johh!
Délután van, ráadásul még szünet, nem lézengenek olyan sokan idebenn, és akik itt is ütik el az idejük, láthatóan mély beszélgetésekbe bonyolódtak asztaltársukkal/társaikkal. Beharapja a szája szélét, megrázza a fejét; ettől egy pillanatra megmozdul a jobb oldalon befont hosszú copf a vállán, de egyéb jelét nem adja, hogy ellenezné a nyaktornát. És most merre? Fogalma sincs. Kis szerencsétlenje, egyáltalán miért jött le ide? Biztos csak egy vicc az egész, valaki unatkozott Valentin nap után. Teljesen döntésképtelennek nézhet ki kívülről: egyrészt elszaladna, másrészt emlékszik még a ház specialitására és mint egy jól szuperáló éhenkórászt, úgy vonzza a lehetőség, hogy lecsapjon egy újabb teaélményre. Hogy időt nyerjen, még az alsó ajkát is beharapja, igaz, csak reflexből; ugyanígy a lábfején való hintázást is önkénytelenül kezdi el, tekintetét pedig újra és újra körbejáratja a helyiségen, mintha keresne valakit. Futni vagy nem futni? Ez itt a kérdés. Végül az aranyközéputat választja és a pulthoz lépve nem kis félénkséggel kezd a feltehetőleg itt tartózkodó alkalmazotthoz beszélni.
- Öhm... Elnézést kérek... - gyors fülhúzogatást eszközöl a jobbján, a fülbevalója méltatlankodva megcsörren válaszképp- ... nem... nem érkezett egy... illető, aki esetleg vár valakit? - Runa, leckéket kellene adj homályos körülírásból. Így egészen biztosan tudni fogják, ki keres kit, miért, hol, te miért vagy itt, minden prímán érthető!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Elszabadult. Délelőtt még aludt, terpeszkedett álmában a kis szőrgombóc. Szuszogott, rúgott egyet-egyet. És nem kellett volna felügyelet nélkül hagynia. Ó, nem. Igaz, hogy aranyos, édes, ölelnivaló és nem volt szíve ketrecbe tenni, de ettől még az ő sara, hogy elugrált a kis tapsi. Istenem, még olyan picúrka; mi lesz, ha baja esik? Ráadásul annyiféle veszélyes jószágot is tartanak egyesek, hogy egy percet sem élne szegényke, ha összetalálkozik eggyel.
Lélekszakadva rója a folyosókat, botladozik, szólongatja a kis répazabálót: „Ria, Ria hol vagy?” . És a nyuszi nem felel, nem makog, nem illegeti a fülét, hogy itt van, tessék érte jönni és ölbe venni őt. >>Ria<< önérzetes lánynyuszi, nem kell neki bébszitter. No persze, még azt sem tudja, hogy vannak fiúnyuszik a világon, még semmit sem tud magáról Az Életről. Az aggódó, kétnapos gazdija pedig holtra vált fejjel botorkál immár a keleti szárnyból áttérve a nyugatiba, hogy hol az ő kis állatkája. Egy kanyar, két kanyar, három kanyar...

Közben az említett önérzetes nyuszilány éppen aprókat ugrálva halad az első emelet egyik híresebb folyosóján. A banya szobra előtt egy pillantásra megtorpan, oldalra biggyeszti a fejét, komótosan nyammant egyet egy darab papíron, amit valószínűleg egy könyvtári könyvből roppantott ki, majd újból ugrálni kezd egyenes vonalú egyenletes mozgásban előre. Pár méterrel arrébb sikerül akadályokra találnia: két ember és némi poggyász. A poggyász pedig remek ugródeszka, ugye? Hopp, egy láda, hopp, egy táska, hopp, egy fiú válla! Beleszuszog újdonsült pihenőhelyének fülébe, még nedves orrát is nekinyomja az embergyereknek. Nagyon érdekes!

- RIA! –a fennhangon megejtett szólítás bizony egy töpszli, nagyjából százötven centis, fekete hajú, kék szemű leánykától származik, aki teniszeiben, farmerében és szürke kapucnis mackós pulóverében egy jól táplált egér benyomását keltheti. Majdhogynem kommandózva közelíti meg az ácsorgó fiút és lányt, de közben nem felejt el bólogatva köszönni nekik. A nyuszi ugyanis figyel, sőt érezhetően remeg a fiú vállán.
- Ne mozogj... Ha ugrik, akkor viszont kérlek, kapd el. – halkan, de érthetően intézi kérlelő szavait az ismeretlen fiúhoz, hátha az hajlandó a nyúlfogásba besegíteni, hogy Ria ne szökhessen tovább a kelleténél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Talán túl hangos volt, túl kemény a kis mókicával szemben. Egy pillanatra meg is szeppen, pont miután elóbégatta magát, de gyorsan kapcsol, hogy épp egy körözött szökevénnyel van dolga. Ria profi módon meglépett előle; ez volt a hála, mert nem akarta egy csúnya ketrecbe betuszkolni a nyusszt. Ha visszatérnek a szobába, biztonsági okokból most már száz százalék, hogy a rácsos házában landol. Nem elég, hogy Hugo, a baglya pár napja önállósította magát és világgá ment köszönhetően a folyamatos nézeteltéréseiknek, most még az új nuszkóját is veszítse el? Na ne!
A jelen pillanatban tőle telhető legudvariasabban megkéri a fiút, hogy ne mozduljon és sűrűn fohászkodik, hogy a másik lány se moccanjon meg, mert komolyan sírva fakad, ha elüldözik a kis állatot pár kiszámíthatatlan mozdulattal. Lassan, óvatosan közelít, lábujjhegyen jár, minden idegszálával Riát fürkészi. A nyuszi bajsza hevesen mozog ide-oda – biztosan megérezte, hogy rá „vadásznak” és ezzel kihasználja a következő pillanatot: huss, elrugaszkodik az eddig pihenőhelynek használt vállról és nekiiramodik.
Kislányunk hiába kap a nyuszicsemete után, Ria fürgébben mozog nála és nem óhajt padlót nyalni, mint Runa, aki –míg újonnan kelt vadásztársa a kicsike után veti magát- csodásan térdre borul a nyuszi hűlt helye előtt. Némi szerencsétlenkedést követően összeszedi magát és jóval lemaradva az új diák-Ria páros mögött, a szökevény után iramodik ő is. Mire beéri a duót, a fiút már egy cilinder társaságában találja.
- Ugye nem változtattad cilinderré? – könyörgő mind a hangja, mind a tekintete, és hát elég árulkodó a sok aggodalmas pillantás, amit a cilinderre vet. Nem tudna mit kezdeni ezentúl egy remegő bajszú cilinderrel, ami ugrál. Ha hajlandóak megnyugtatni, hogy Ria nem ment át semmiféle változáson, hatalmasat sóhajt és nekikezd hálálkodni.
- Annyira köszönöm, hogy elkaptad. Olyan fürge és nem volt szívem bedugni a ketrecébe. Láttad, milyen pici, depressziós is lehet a bezártságtól. -  ugyan nem ért a nyuszipszichológiához, de feltételezi, hogy az állatok igenis depressziósak lehetnek a négyoldalú rácsoktól. Ria meg még pöttöm, nem akarná, hogy baja legyen.
- Képzeld, van a kastélyban egy rózsaszín plüssnyuszkó is; a neve Kumagoro, a lovag. Általában a Levitában él, de feltűnhet bárhol lényegében. – valószínűleg saját nyuláról asszociált rögtön Kumára, sőt az is megfordult most a buksijában, hogy megkéri a hős nyulat pár répa fejében, hogy okítsa Riát.
- Amúúúgy.... A csomagjaid... hátramaradtak. – közli a nyilvánvalót megszeppenve, miközben leguggol a cilinder mellé. Még nem merte elmozgatni, hátha a nyuszi kihasználja a hirtelen jövő alkalmat és megint meglép.
- Új vagy, igaz? A nevem Runa. Téged hogy hívnak? Honnan jössz? Hányadik évfolyamba jársz? Idősebbnek tűnsz az elsősöknél. Vagy elsős vagy? – Ha eddig nem fáradt le a másik, majd most. Amennyi kérdést a nyakába kap, nem csodálkozna senki, ha startból inkább elmenekülne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A levitás asztalnál méltán van ok az ünneplésre: az egész nagyterem kékben és bronzban pompázik, minden kék törpike örül a sikernek. Idén sem tétlenkedett a szfinx háza, így a nagy drapériára álmodott legendás lény büszkesége most teljességgel megalapozott. Ő maga némileg visszafogott hangulatban, lábait az asztal alatt lógatva ücsörög az asztal egy félreesőbb részén, nézegeti a tömeget, egyesek láttán megcsóválja a fejét, másoknak vidáman int egyet köszönésképpen, közben a kezében fityegő narancsleves pohárral játszik. Ma úgy gondolta, megjelenik muszájból, mert mégis csak évnyitó, aztán elspurizik a tömeg között valamerre. Kék dísztalárja alól fekete-fehér ruha virít elő erős kontrasztot alkotva hófehér bőrével és vörös rúzsával. úristen, életében először van rajta rúzs, de tizenhat évesen úgy érezte, adjonisten, ideje egyszer kipróbálni. Hát nem hitte, hogy ilyen erős lesz, de most nem mer nekiállni letörölgetni helyben. A magassarkúit már valahol az asztal alá rugdosta (nem bírja őket hosszú ideig elviselni), így most a szabad kis patáit lógatja az asztal alatt. Jó, jó, nem illik, de ki az az épeszű nő, aki önszántából megnyomorítja a saját lábait? Ugye? Nem ő lesz az!
Elfilozofált azon, hogy Alex vajon hova keveredhetett el? Mintha látta volna... vagy csak ideképzelte? Akárhogyan is, most jó csak itt ücsörögni a levitás asztalnál és elnézni az ünneplő társait. Néha kicsit jó távolról megfigyelni és nem belemászni a sűrűjébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ráérősen lóbálja az asztal alatt kicsire szabott lábait, mialatt a narancslé egyenletesen párolog el belé. Van alkalma alaposan körülnézni a teremben: egyesek csoportokba tömörültek, mások egyedül állnak a fal mellett. Utóbbiakra épp csak egy futó pillantást vet, mert amúgy sem lesz ma nagy dolga egyikkel sem. Lényegében senkivel nem tervez interakcionálni, de általában, ha ő nem megy a „baj” (értsd jelen esetben az embereket ez alatt) elé, majd jön az hozzá kopogni magától.
Ideje volna azért a cipőit visszatornáznia a helyükre, éppen ezért végez egy merülő mozdulatot az asztal alá: egyik fele fent, másik felét keresi, Axel hangja elmegy mellette... Óóó, Axel, a drága. KOPP! Ez a fejed volt, kislány, az AÚ pedig a köszönetnyilvánításod a fa felé a simogatásért. Másik fél pár cipő is a helyére kerül, kibújik hát az asztal alól és Axel...ék felé fordul.
- Harriet! – hápogva mered kedves barátnőjére, de az öröm szikrája nem hiányzik a szeméből. Lendületből feláll és karjaiba zárja a szőke svédséget, még két puszit is nyom az arcára, annyira megörül a hirtelen felbukkanásának.
- Hát te? Semmit sem mondtatok, hogy átjössz Bagolykőre... – nevetve öleli még mindig a lányt, Axelre meg kissé kérdőn néz szemsarokból, hogy ő tudott erről és elhallgatta, vagy neki is légből jött az egész? Végül is mindegy, a lényeg, hogy az egész Sjölander família itt van végre. Még jó pár percig vidáman cseverészik két kedves barátjával, aztán –ha nem is könnyes búcsúval, de – elköszön tőlük, míg az ünnepségnek vége nem lesz. Az igazgató úr beszédét is illedelmesen megtapsolja a többiekkel együtt (magában boldogan ujjong háza győzelmén, de kifele mégsem volna ildomos hangosan mulatni) és a következő másodpercben sikeresen eláll a lélegzete: a hang, a mozdulat, minden nagyon élénk emlékeket ébreszt fel benne. Helyből ugrik egy kicsit, de hála Greg fogásának, a plafonra még nem fog felragadni a húsz körmével, mint holmi jólnevelt macskák.
- Úristen, rám hozod a frászt! – vált át némileg visszafogottabb hangnembe, mert ez előtt egy tizedmásodperccel még jó hangosan akart rászólni az orv támadóra. Közben az arca felvette a szokásos paradicsom színét és sűrűn kezd pislogni Greg kezére is a derekán.
- A kezed...- csak ennyit bír kibökni, mert egyrészt nem találja a szavakat, másrészt a teremben valaki felrobbant egy adag bűzös ajándékot. Reflexből az orra elé kapja a kezét, mielőtt még vissza akarna jönni az előbb elnyammogott szendvics, de szerencsére perceken belül javuló tendenciát mutat a légminőség: valaki „tisztogatni” kezdett és tippje is lenne, kicsoda. A lényeg az, hogy a terem újból élhetővé vált, de Greg keze még mindig a derekán van és a szája túl közel az ő füléhez.
- Élvezed, ugye? – tekint rá némileg vádlóan a pirulása alatt. Annyira érzi, hogy Greg élvezi, ha piszkálhatja, de azzal is tisztában van, hogy ez csak húzás; még nem súrolja a gonoszság határát, tehát nincs komoly oka menekülnie előle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Greg - Évnyitón/zárón, kilógás előtt és után

Az nem kifejezés, mennyire zavarba jön pár pillanat leforgása alatt Gregnek hála. Ez a szoknyapecér túl jól tudja, hogyan kell játszadozni egy lánykával, bár másfelől ő meg túlságosan naiv. Igazán nem kellene felvegye a zöld-féle csipkelődést, így aztán vessen magára, hogy most vörös az arca és szakadozottan makog össze-vissza. Bárcsak elkerülne az a kéz a derekáról, meg az a száj a füle mellől. Elég pironkodásra okot adó emlékeket juttat eszébe David övön aluli viselkedéséről első találkozásukkor, na és ez a kéz-dolog... még jobban elpirul a választól, felháborodásában csak úgy kapkodja a levegőt szapora, apró kortyokban.
- N-Nehogy azt hidd! Igazán túl barátságos vagy... – egy pillanatra elbizonytalanodott arcot vág, hogy vajon ez-e a helyes szó, de végül belenyugszik, hogy ennél jobbat nem fog szülni az agya jelen pillanatban. Hogy ő mennyire szeretné, ha nem akarnák húzni az agyát, hisz nyilván erre megy ki a játék; borzasztóan kínosan érzi magát, még a szemét is behunyja egész a bombák felrobbanásáig. Úristen, Greg éppen most fúrta bele az arcát az ő vállába? Úristenúristenúristeeen! Megremeg, hápogva fordítja arra a fejét, s ez alatt takarja az arcát is a szag miatt.
- Greg, ne csináld már! Mindenki minket fog nézni... – Hallelúja, eltűnik a szag, háromszoros hurrá a megmentőnek, így pedig Greg is kikerül a vállából. Végre. Azt hitte, meg fog állni a szíve és nagy a gyanúja, hogy a hangos dübörgés a rellonos füléig is elhallatszott.
- Mi? ... – Magához térni sincs ideje, kettőt sikkant és máris Greg vállán találja magát himbálózva, mint egy majom.
- Tegyél leee! – A követelés már odakint hallatszik a folyosón. Szerencsétlen még arról is lemarad, hogy az igazgató kihirdette, második lett a vizsgákon a másodikosok közül, pedig fel kellett volna menjen a többiekkel együtt. Halad tovább Greg a terhével, ő szép királylányosan kapálózik a másikon és néha megütögeti (szerintem Greg ezt meg sem érzi) a szoknyapecér rellonos hátát. Mikor végre talajt ér (reményei szerint), első dolga jól rálépni Greg lábára, ha az nem figyel, de ha ki is tér a kísérlet elől, legalább megpróbálta a kislány.
- Ezt azért, mert elraboltál. Tudtad te, hogy büntetni kellene a pimaszságod? Ezért fizetni fogsz, méghozzá itt és most! – Már csak a füst hiányzik a feje felől, mert a két arcfélteke még mindig piros, de most már a dühtől, és a remegés is ennek köszönhető.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

1. gyakorlati óra – Ádám

Futólépésben közeledik az elemi mágia terasza felé, mert sokáig elhúzódott, hogy beadja a kisnyulának, Riának a vitamincseppeket. Elég gyöngécske volt mostanában a nyuszi, így elvitte az állatkereskedésbe és adtak egy fiolányi délcegítőt, hogy naponta kétszer itasson meg vele három-négy cseppet. Persze Riát lefogni külön művészet, így aztán picit később robbant ki a Levita tornyából, mint számolta. A folyosókon most is nyargal (elesett az elsőn és felnyalta a padlót egy szúrós szemű, krinolinos hölgy képe előtt), kissé kifulladva fékez le a másodikon található kis melléklépcső előtt. Óvatosabb, nyugodtabb léptekkel indul neki, de mire felér, nem hogy lecsillapodott volna, csak még jobban rágcsálja a szája szélét. Nem volt valami nyugodt vagy boldog esemény elemének felbukkanása, de ettől függetlenül örül neki, hogy van még egy közös benne és Ádámban. Az, hogy ezután az egyetlen megmaradt szülőjét valószínűleg pár évig nem fogja viszontlátni, nem zavarja különösebben, hiszen az apja eddig sem állt túl közel a szívéhez és ezután sem fog.
Ahogy felérkezik a teraszra, Ádám már várja, az ő torkában pedig fokozódik a gombóc sűrű fohászok közepette, hogy csak el ne szúrjon valamit. Jó, elsőre senki nem vár tornádót tőle nyilván, de szerencsétlenkedni sem akarna, márpedig a gyakorlati tárgyak nem feltétlen tartoznak az erősségei közé  (lásd: repüléstan) .
- Szia. Elnézést a késésért, volt egy kis fennakadás. – rögtön szabadkozással kezdeni az órát nem túl szerencsés, de a folytatásban majd kezét-lábát törve koncentrál és  mivel már jól bejáratva működik közöttük a tanár-diák viszony, azon fog igyekezni, hogy Ádám minden utasítását a lehető legpontosabban hajtsa végre.
- Mit... fogunk ma csinálni? - nem kicsit bizonytalan a dolog elképzelésében. Olvasott már relatíve szép kis mennyiségű irodalmat az elméleti elemi mágiához, de a gyakorlatot sosem tudta elképzelni. Járjon esőtáncot? Idézzen ködöt? Esetleg röpítse egy tornádóval a levegőbe ezt a kupolát? Azért Ádám biztosan nem dicsérné meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Igazából úgy kellene éreznie magát, mintha valami mesébe csöppent volna: a herceg éppen elrabolja a bálról a vállán, megnézik őket, álmélkodva, ő szépen van öltözve. Sajnos azonban ott a tény, hogy a herceg nem szőke, nincs lova és pimasz, mint a bűn, ő pedig nem hercegkisasszony és főleg nem fogja nyugalomban tűrni az elrablását. Ahogy kiértek a teremből, dobolni kezd Greg hátán és nyivákolni, hogy eresszék le, bár abban sem biztos, hogy mezítláb akar járkálni a hideg kövön, hogy aztán jól felfázzon. Nem hiába mondják a lányokra, hogy pisisek, elég érzékenyek. Ha tudná, hogy Leent is éppen most rabolja el az a Tarzan ember, biztosan szedné a pálcáját és megátkozná a rellonost, noha alapjáraton nagyon nyugodt és félős kislány. A barátaiért rúgkapál és harap, az biztos, Leenért főleg.
Haladnak a folyosókon, ő kitartóan próbál lejutni a fellegekből, Greg viszont nem mutat semmi hajlandóságot a megszabadításra egészen az erkély eléréséig. Pedig már éppen akarta kérvényezni, hogy akkor vigye őt fel az úriember a Levita hálóiig és ott ejtse ágyba, aztán mehet a dolgára. Mérgében néha jönnek ilyen durcás megjegyzések, mikor kinyílik a csipája, és pont, mikor elsütné, landol a talajon két lábbal. Azonnal igyekszik letaposni elrablóját annak ellenére, hogy tisztában van a ténnyel, a fiú meg sem fogja érezni, mert rajta van cipő, Runán pedig nincs. Nem is csoda, hogy egyik lábáról a másikra kezd állni a hideg talajon. Végül áthidaló megoldásként a fenyegetőzést követően két kis kezével Greg két karját fogja meg és feláll a cipőire.
- A lábadon fogok állni, mert nincsen cipőm, így! Ráadásul elszalasztottam a táncot is miattad. – Ez vaskos füllentés, valójában eszében sem volt táncolni egész este, de gondolta, majd most mindent a zsiráf orra alá dörgöl, hogy érezze tettének súlyát.
- Ezt már nem tudod helyrehozni, úgy bizony. Pedig igazán vártam erre az estére. – Égni kezdenek a kicsike fülei a folytonos füllentéstől, de ez a sötétben nem valószínű, hogy feltűnik. Legfeljebb, ha Greg valamely bőrfelülete hozzáér a lányka füléhez, érezheti annak melegét, ám a zavart arckifejezés durcázással vegyítve már elég nyomravezetés lehet, hogy éppen félrebeszél itt valaki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Cuki Erik  *-*

Egész tisztes sprintet vágnak a nyuszika begyűjtése érdekében. A végére már mindketten szaporán szedik a levegőt, de óh, ha a nyuszika megvan, megérte a fáradtságot, nem? Ha belegondolunk, milyen olcsón megúszták –elvégre négy szárny plusz az alagsor mind szabad pályaként szolgált Riának- , még meg is köszönhetik, hogy a kicsike még tényleg csak gyerek és nem futotta szemfülesebb menekülési tervre a nyuszifejéből.
A cilinder viszont nem szerepelt a begyűjtési tervek között. Átváltoztatták a nyulacskáját? Ezentúl lesz egy remegő cilindere? Nem túl jó kilátások és egészen addig rágcsálja érte a szája szélét, míg meg nem nyugtatják, hogy nem, nem így van, nem kell pánikolni. Hatalmasat sóhajt válaszképpen egy „Hála az égnek!” felszólalással egybekötve, hogy jelezze, mennyire megnyugodott. Ettől még nem fog zöld utat adni a kis szökevénynek a cilinder levételével; Ria szabadságszeretete túl nagy.
- Tényleg? – kapja fel a fejét a láthatatlan akadályok emlegetésére.- Mesélnél róluk? Hogyan hozzátok létre? Meg tudnád tanítani a varázslatot? – annyira felkeltették az érdeklődését, hogy most még azt is elfelejti, átlagos esetben nem szokott senkit így letámadni a kérdéseivel. A kedves segítő azonban még a leghalványabb tartózkodási szándékát is gyorsan eltörölte az állatka begyűjtésével és a hasznos tipp elhintésével.
- Ez remek lenne! Mikor érnél rá? Ó, de hát csomagokkal vagy, még le kell pakolj, gondolom... Meg biztosan elfáradtál az utazástól. – hangja a végére motyogássá halkul, hintázni kezd lábfejein, kezeit pedig a háta mögött összekulcsolva malmozni kezd az ujjaival. No és persze a földhöz intézi a tapintatos szavakat holmi pihenésről és fáradtságról, még véletlen sem jut eszébe felnézni a hős nyuszivadászra. Ellenben Kuma létezését mindenképp közölni óhajtotta, ha már a nyulak vannak fő témaként terítéken. No nem úgy tálalva, nem nem. Távol áll minden gondolata a nyuszipecsenyétől, sőt ki nem kapna sírógörcsöt, ha belegondolna, hogy az ebédet, vagy a vacsorája nemrég még ugrándozott és a bajszát mosta fél manccsal?
Nos igen, közben a csomagokat is össze kellene szedni talán, de Riát is. Úgy gondolta, amíg Hős Lovag összeszedi a cókmókját, addig ő valahogy Riát tartja egy helyben, de milyen kedves! Segíteni próbál a fiú ismét, bár a ketrec és Ria így összeadva elég siralmas látványt kelt a kicsi lelkében. Mármint a nyuszitulajéban, mert a kisállat csak a bajszát mozgatja meg a változásra és érdeklődve izeg-mozog egy keveset új otthonában.
- Semmi baj, hálás vagyok neked. Így nem fog megszökni, és ha hazaért, majd bekerül a rendes házába. Mint hogy elszaladjon megint, jobb lesz neki egy kényelmes ketrecben, vagy majd egy láthatatlan védőfalasban. – hálás-biztatóan mosolyog fel iskolatársára, miközben felegyenesedik kezébe fogva a vesszőketrecet kedvencével együtt és megindul a másik oldalán vissza a tett eredeti színhelyére.
- Vicces neve van. Sok a szalamandra felétek? Vagy mi a falu háttértörténete? Írtak helytörténeti könyvet róla? Mert jó lenne elolvasni, de mesélhetsz is ám. Van kedved? – úgy látszik, még fel van pörögve a nyuszivadászat miatt, ezért jár egyfeszt a szája. Persze befogni főleg akkor fogná be, ha Erik elszaladna előle, de amíg ez be nem következik, valószínűleg a kérdésfolyam nem áll meg.
- Áh, értem. Akkor egy évvel jársz majd feljebb tőlem, ez remek. Hátha sokat fogunk még találkozni. – egészen belelkesül a gondolattól, hogy új ismerőse lesz (minek nem örül ez a lány?)  és lehet rá számítani, hogy hangos és meglehetősen lelkes üdvözléssel illeti a jövőben Eriket minden találkozásukkor, csak hogy kifejezze lelkesedését.
- Most fogok harmadikba menni ééés idén töltöm a tizenhatot. De sajnos nem vagyok eridonos, ne haragudj. Én a szfinxekhez tartozom, levitás a szerelésem hétköznapokon. Bár az eridonosok nagyon aranyosak, köztük is biztos jól érezném magam. – morfondírozik hangosan Erik pakkját bámulva, ahogy lebeg az orruk előtt. Ria egészen lenyugodott mostanra a ketrecében, csak nem lesz vele baj a továbbiakban.
- Ha találkozol egy indián lánnyal, na ő eridonos, úgy tudom. Ő biztos elvezet a házatokba. – nem túl sok és hasznos infó, de Leonie-n kívül nem is tudja, ismer-e más eridonost látásból... ja de, hát a saját évfolyama embereit ismeri, de miért is jutna eszébe... Hát miért is...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Az esti szellő hűvösen nyalogatja vállait, a bőrén egyenként púpozódnak fel az apró kis libabőr göböcskék,  csak az árnyékos viszonyoknak köszönhető, hogy nem tűnik fel azonnal a beálló változás. Ahogy Greg cipőin ácsorog apró termetével, egy adott pillanatban belehasít a gondolat, hogyan nézhetnek ki egy kívülálló szemében. Ő, aki belekapaszkodik vékony kezecskéivel a magas rellonosba, Greg, aki szinte suttogva ejti ki gunyoros szavait, de közben egy centit sem hátrál... Belepirul a gondolatba is, még a tekintetét is elkapja arcmagasságból mellkas szintre.
- Nincs. Általában első találkozáskor reagálok rosszul, de most már nem ér meglepetésként a külsőd. – suttogja kissé rekedtes hangon közben lelépvén, illetve –botladozván inkább a cipők nyújtotta platformról. Hagynia kell egy kis távolságot kettejük között, vagy meg hallani fogja Gregor is a megszaporázott levegővételét. Kínos ez a helyzet, rendkívül kínos, ennek ellenére elfelejtette, vagy inkább tudat alatt szándékosan nem engedte el a férfi karjait. Tényleg táncolni akart? Nem, ez vaskos hazugság, de talán most nem bánna egy kis andalgást a táncparketten. Szinte riadtan eszmél rá, micsoda abszurd, lányos gondolatok színezik ki rendszerezett, logikus eszmefuttatásait. Ez biztosan ő? Nem valaki mást rabolt el a sárkányporonty?
Összerezzen az érintéstől, pupillái kissé jobban kitágulnak a kelleténél, pillantása pedig önmagától felvándorol Greg szemeit keresve. Fel sem fogja, hogy a haját igazították helyre, csak a tényt konstatálta, hogy hozzáértek, beléptek az aurájába. Ég az egész arca és most már nem csak a hazudozástól, sőt érezhetően remeg is a hűvös légkörtől. Nincs rajta semmi felső, csak a pántos ruhája, plusz mezítláb is. Kedve lenne átölelni magát a hideg ellen, vagy beljebb húzódni az épületbe, ehelyett elönti a zavar forrósága, mikor vékony kacsóját a nagy kéz körbezárja, derekát pedig a másik kéz ejti rabságba. Kitalálja azonnal mi a cél és csodálatos módon nem esik hasra attól a pár lépéstől, amivel Greg mozdulatait leutánozza.
Olyan érezhető az a magasságkülönbség és mégis egy idő után, mintha úszna a dallamtalan tánccal együtt Gregor vezetésén csüggve. Szemei lecsukódnak egy pillanatra, füleiben felcsendül egy lágy dallam kísérőnek és akarva-akaratlanul mind közelebb és közelebb bújik a fiúhoz. Vonzza a teste melege és a hamis biztonságérzet; a pillanat varázsa egy kis időre elhiteti vele, hogy egy kétballábas hercegnő, akit éppen egy herceg forgat tánc közben. Nem szőke, nincs lova, pimasz, de van benne egy megmagyarázhatatlan melegség is. Talán téved, talán csak illúzió, de most ott van, szeretné elhinni, hogy az a picike biztonság, amit ez a helyzet szült, nem csak holmi illúzió, ami darabjaira törik ébredés után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Ráugrott egy könyvespolcról és belepuszilt Greg fülébe- ez indította el a kölcsönös furkálódást. Ha idejében észreveszi annak idején, hogy nem David navétázik el alatta a könyvtárban, ennek a rellonosnak ma este eszébe sem jutott volna kilopni őt a bálról, de érzi, hogy kevesebb lenne lélekben. Minden találkozásnak és történésnek helye van az életben, legalábbis valami ilyet próbált elmagyarázni a nagynénje, mikor két hete meglátogatta őket Székesfehérváron és felmerült a közöttük levő rokoni viszony. Ez is ilyesmi lehet, mert ebben a percben örül, hogy Greg a vállára kapta és eliszkolt vele az évnyitóról.
Képzeletében az erkély benépesült más keringő párokkal és teremre cserélődött maga a külső helyszín is világító, hatalmas csillárral, csilingelő zenével, és teljesen természetes, hogy odabújjon Greghez, miután a fiú zakójának melege felolvasztotta a pillanatnyi hideglelését. Eltelik pár pillanat, mire - számára észrevétlenül- dúdolni kezd, de immár egy, az előbbi gondolatbelitől teljesen eltérő dallamot, két is keze pedig elereszti a rellonos tenyerét és vállát automatikusan, amint Greg is ezt teszi vele. Ahelyett, hogy újabb fogást keresne rajta, tenyerei a fiú hátára csúsznak és átölelik az egész embert; a magasságkülönbség miatt mulatságos a látvány, de majdnem derékban csügg partnerén.
Csak akkor eszmél rá, hogy dúdolt is, mikor a dal végére ér. Kicsit meglepődve pislog maga elé egy teljes másodpercig, aztán fel Gregre (sajnos így többet nem lehet állpihenőnek nézni a fejét), de további vörösödés és hiszti helyett egyszerűen elmosolyodik a tiszta szívből jövő öröm színezetével.
- Most egészen olyan ez, mint Hamupipőke meséje. Sajnos a cipőmet már elvesztettem. Hajaj, vajon így mi lesz most? - kuncog fel halkan továbbra sem eresztve öleléséből az idősebb mestertanoncot. Számít valamiféle gúnyos visszavágásra, de most még az sem haragítaná meg; túl szép volt ez a néma kis tánc.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Talán túl nyilvánvaló az aggodalma állatkája iránt, pedig lélekben nagyon várta az első gyakorlati óráját. Mióta kiderült, hogy ő is elemi mágus és bekerült a tanoncok közé, egészen újfajta izgalom kerítette hatalmába; olyan távlatokat lát megnyílni, amik eddig rejtőzködtek, fantáziájában és lelkében feloldotta az eddigi földhözragadtságát. Leírhatatlanul tetszett neki az újdonság érzése, csak most ezt nem tudja kellőképpen kifejezni Ria miatti aggodalma miatt. Ezt illene majd elmagyarázni Ádámnak is, meg lehet, meglátszik, hogy mióta belépett a terasz légterébe, növekvőben van kellemes izgalma, igaz, csak lassacskán teszi félre kisállat tulajdonosi érzéseit. Ádám közvetlensége megkönnyebbülést vált ki belőle, ahogy a gesztus is, amivel megnyitja az órát. Érzi belőle, hogy nem kell majd görcsölnie az egészséges mértéken túl, és hogy nincsenek irreális elvárások tanára felől. Igen, itt és most tanár-diák minőségben állnak egymás előtt és ezt már nagyon régen leszögezték, egészen pontosan, mióta felvette nagybátyja tantárgyát még tavaly.
- Rendben. – bólintással jelzi, hogy megértette, és megindul Ádám után a másik helyiség felé, a levegő termébe. Ha beszélgetni fognak első alkalommal, azzal biztosan nem lesz gond. Beszélni, elméletet, gondolatot fűzni tud, ezt egész bizonyossággal állíthatja. A terem bejáratánál már megüti a fülét az apró csipogó hang, de egyelőre nem tudja hova pakolni, csak mikor megpillantja a jégfőnixet, kezd el olvadozni a kicsi szíve már első ránézésre. Kimondhatatlanul aranyos és a szívét elárasztó meleg érzés arról árulkodik, hogy első látásra megkedvelte a kis csipogó tollast. Kezeiből fészket formál, ahogy azt tanára kérte, így egy pillanat múlva már testközelből érezheti a csöppnyi jószágot és annak lüktető életét az ujjain. Hihetetlenül gyönyörűnek látja (fogjuk ezt az újkeletű állatszeretetére), a mosoly meg jön magától ajkaira. Érzi, hogy máris kedveli a kis lényt.
- Tényleg? Ez ... biztos? Az enyém? – még egyszer lepislog a jégfőnixre, de annak okos szemeiben megerősítést vél látni, hogy nincs itt semmi hiba, mostantól társak lesznek ők ketten. – Mindenképpen szólok, ha nem boldogulunk valamivel. Igaz? – a megerősítő kérdést újdonsült társához intézi nevetésre álló szájjal. Elég hamar feloldódott a hangulata, ami azt illeti. Újabban szerencsére csak az igazán nagy dolgokon áll meg görcsölni.
Nos, mivel a kis jégfőnix viszonylag biztos helyen van a kezei között (úgy fogja, mintha üvegből volna a madárka), követi Ádámot és leül a mutatott helyre ölébe helyezve kis társát is. Ideje lesz munkához látni, és ilyen környezetben talán nem okoz majd problémát a motiváció- ez a nagy tér és a szellők járása-kelése a határtalan szabadság érzetével lepi meg felerősítvén a buzgalmát, hogy még többet megtudjon a levegőről és annak használatáról. Egy pillanatra el is kalandozott ebben a gondolatmenetben, de Ádám kérdése visszarángatja a földre: ránéz a nagybátyjára, pislog kettőt, majd megejt egy mély sóhajt és lehunyja szemeit, úgy töpreng, mit válaszolhatna.
- Számomra... – Kezd bele kicsit tétován a válaszba, majd újbóli szusszantás után ismét nekifut a válasznak. – Számomra a levegő olyan, mint egy korty víz. Ha hiányozna, én sem élnék túl sokáig, ami persze logikusan, hiszen oxigénre szükségünk van. – Felnyitja a szemeit és tekintetét ráirányítja az egyik lyukra, amiből épp süvítés hangjai illegnek alá hozzájuk.
- Ha formát kell adnom neki, olyan, mint egy fátyol, ami körbevesz, de nem ér hozzám. Mindig ott van, ezt most már érzem, azt hiszem, és ez jó érzéssel tölt el. Beburkol. Hogy is mondjam? Úgy érzem, segített rajtam már azzal is, hogy előjött, mert átszakított bizonyos gátakat. Szóval, ha érzésekkel is leírhatom, akkor gyengéd, játékos... hm... nem is, gyűjtőszóval sokszínű. Igen, bármilyen érzés leírhatná, annyira tág. Az elemem maga a szabadság, lerázta a földhözragadtságom és ennek örülök. – Végre ismét Ádámra irányítja tekintetét, a kis jégfőnix fejét pedig megcirógatja. Vajon így kellene éreznie? Ilyen az eleme? Ilyennek kellene látnia? Ő csak elmondta, amit érez, de majd kiderül a továbbiakban, jó-e ez így vagy sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Semmi közös nincs bennük első ránézésre: az egyik levitás, a másik rellonos alkat, egyikük könyvtárlakó, a másikuk hírből is kerüli, ha teheti. Runa félős és nem a tettek embere, Greg pedig embert lop az évnyitó bálról. Mégis ebben a percben tökéletesen megértik, hogy a másiknak mire van szüksége: Runa hercegkisasszonnyá vált, Greg melegséget kapott. A zakót csak Greg két karja tartja a helyén, hogy ne csússzon le a földre, mert a kislány saját fizikumához képest szorosan öleli a nagyra nőtt rellonost nyugodtan szuszogva bele az ingébe. Csöppet sem figyel már a hidegre, inkább hagyja a percet egybeolvadni saját kis lelkével. Még a tánc is ment, mert átadta magát az események folyásának és rábízta a vezetést Gregre, ami a félős természetét tekintve merész döntés volt; biztonságban érzi magát, ha tudja, hogy ő irányítja a vele kapcsolatos eseményeket.
Orcáit halvány pír színezi ki a hidegféle pirosság alatt: Greg állát az ő haja csiklandozza. Nagyon közel vannak egymáshoz, szinte illetlenül közel, de felháborodásnak nyoma sincs a lelkében, sokkal inkább kellemes öröm, gyengéd melegség simogatja a mellkasát. Ezek az érzések szülik az arcán szétterülő tündöklő mosolyt is, amit egyetlen gúnyos vagy ide nem illő szó sem tudna most letörölni. Eddig meg volt róla győződve, hogy a bálok csak formálisak és semmi érdekes nincs bennük. Ideje lesz változtatnia a véleményén.
- Nekem sincs. – bólint beszéd közben elengedvén Greget, hogy a fiú le tudja szállítani őt a lábairól. A zakó elindul szabadesni a padló felé, de még idejében odakap, hogy megfogja és visszahúzza magára (titkon szippantva egyet az illatból is) .
Nem kell messze menniük, találnak ülőhelyeket itt, az erkélyen is, bár arra nem számított, hogy Greg ölében fog landolni. Tagadnia is kár volna, fülig pirul az egész helyzettől, Greg kezétől a derekán, arcától az ő hajában, de mindezek elindítják az ő kezét is önálló életet élni: ujjai megtalálják a szénakazalszerű tincseket és óvatosan, kissé ügyetlen simogatni kezdik. Axelt vigasztalta így régen, még kiskorukban, de ennek semmi köze ahhoz a régi helyzethez. Barátját a hegedüléssel kapcsolatban bátorította így valahányszor elcsüggedt, de Greget nem kell istápolnia. Sokkal inkább érzi, hogy kell ez a gesztus ide, még ha hihetetlenül zavarba ejtő is. Holnap biztosan égni fog a feje egész nap és még azt sem tudja, hogy Leent nélkülöznie kell majd, mert Tarzan ellopta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Greg  *.*

Már kezdte elfelejteni, milyen érzés a biztonság, aztán belépett az életébe a nagybátyja és megmutatta neki. Sikerült elfogadnia, de most, ebben a pillanatban mégsem az Ádám-féle biztonságérzet keríti hatalmába, hanem egy új, ismeretlen válfaja. Ez a típus megdobogtatja a pici szívét, akadozóvá varázsolja a nyelvét és csomót köt rá, de még a szavai sem akarnak normálisan felszínre bukni, csak ostobácskán, szakadozva. Mégsem akar hanyatt-homlok elmenekülni Greg elől. Ahhoz a fajta baráti biztonsághoz sem tudná viszonyítani, amit Axel iránt érez, hiszen barátja jelenléte sosem késztette pirulásra, még akkor sem, mikor megdicsérte ezért vagy azért, de most Gregtől folyton ég az arca. Szinte akármit csinál a fiú, ő érzi, hogy a forró vízként átzubogó zavar már megint elárasztja, ugyanakkor az agya csilingel, hogy minden rendben, safe zone. Megfoghatatlan és az a legijesztőbb, hogy tudományosan egy épkézláb magyarázat sem jut eszébe, amivel feltárhatná a rejtélyt. Sem a rúnaismeret, bűbájtan, átváltoztatástan, de még a bájitaltan sem fogja elmagyarázni neki, mi ez a zavargás. Ne gondoljunk ugyan kolosszális méretekre, de igenis jelen van olyannyira, hogy nem tudja ignorálni a kicsike.
Szempillái riadt madárkák módjára rebbennek meg a simítástól, de nem húzódik el egy csöppet sem, meg sem rezzen a teste, csak a tekintete nem jut Greg állánál följebb és pirulása ordítozva hirdeti, hogy nem tudja, mit tegyen, de jólesik a gesztus. Mi több, az igazi meglepetés akkor éri, mikor végre hajlandó tényleg ráemelni tekintetét a daliás hercegúrra: az a mosoly eddig nem ilyen volt. Ebben a változatban sokkal több a melegség és a kedvesség, igazibbnak, őszintébbnek hat a többinél. Egy pillanatra még a lélegzete is elakad a meglepetéstől, de ez a kis intermezzo biztos nem fog feltűnni Gregnek; nem kezdte szaporábban szedni a levegőt, hogy elárulja magát.
Egy hang sem hagyja el a torkát, míg ülőhelyzetbe nem kerülnek, s még akkor sem teszi szóvá az igencsak pironkodásra okot adó helyzetet. Nem volna szíve összetörni az üvegbúraszerűen törékeny légkört és Greg is teljesen más embernek tűnik most. Határozottan kíváncsi, ki rejtőzött eddig a gúnyos, csipkelődő, kötekedő rellonos álcája mögött. A hajába fúródó arc, önállósulva korcsolyázó ujjai mind-mind irreálisnak és paradoxonként mégis teljesen természetesnek tűnnek. Mintha nem is most először kerülnének ilyen meghitt közelségbe. Végül is első találkozásukkor Greg mellkasán landolt, a fiú megmentette a kilapulástól, ő pedig volt szíves szó szerint testközelbe kerülni hozzá, de ez a mostani abszolút másféle közelség, sokkal kellemesebb és gyengédebb.
Figyelme teljesen elkalandozott, így már csak azt érzi, hogy az arcának nyomódnak a forró ajkak, hogy még tovább fokozzák pirulását immár lángolásba. Az egész arca olyan vörös, mintha láza lenne, eközben meg automatikusan dől Greg után, mert más választása nincs is (és nem is ellenkezik) . Hogy határtalan zavarát elrejtse és a másik tudtára hozza, hogy immár ő maga sem tudja, mit csinál, egész egyszerűen magához öleli a fiút, most ő vonván Greg arcát haja rejtekébe. Másik kezével a vállakat fonja körbe, így pont Greg fülébe tud motyogni- a hangja is elment az előbbi puszitól (kislányom, ideje megedződnöd) .
- Még... Még egy kicsit lehet. Szabad. Csak ne nézz rám. Iszonyatosan vörös vagyok. Biztos meg fogok fázni és megy fel a lázam, de nem baj, csak ne nézz ilyenkor az arcomra, jó? Csak... csak... Még egy kicsit lehet. – Esetlenül, ostobácskán nyögi a szavakat, azt sem tudja, mi mást tehetne. Még a szemeit is összeszorította, de remegni szerencsére nem remeg, csak nagyon határozottan öleli a fiút, mint akinek tényleg feltett szándéka, hogy ne engedje senkinek sem az arcát meglesni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Ádám - 1. gyakorlati óra

Az aprócska jégfőnix egy csapásra helyrerázza a hangulatát, mi több, felfokozódik a természetes tettvágya, érzi buzogni magában az elemi kipróbálása iránti szándékot. Már most olyan pozitívan viszonyul a töpszli madárkához, hogy kétség sem fér hozzá, nagyon vigyáz majd rá a jövőben és mindent meg fog adni neki, amire csak szüksége lesz. Ádám szavait is ennek tükrében hallgatja és próbálja megjegyezni szinte szóról szóra az információkat. Ő sem gondolja, hogy problémás lenne az összeszokásuk, főleg, hogy már most tudja, partner viszonyt szeretne elsősorban kialakítani a kismadárral, nem valamiféle tulajdonos-tulaj köteléket. Buzgón bólogat a mondottak végén, mi több, még meg is cirógatja a kis csöppség feje búbját nagy óvatossággal, mintha jelezné neki, hogy mindent betart majd vele kapcsolatban, ami a Nagy Könyvben meg van írva.
Ezek után Ádám jónak látja, ha tisztázzák, ő, Runa hogyan is képzeli el az elemét. Igyekszik a lehető legpontosabban körbeírni érzéseit és elképzeléseit, s a végén magának megállapítja, hogy nem hazudott és nem is ferdített egyetlen ponton sem, csak a színtiszta, általa valósnak vélt tényállást festette le szavakban. Ettől még némi megerősítést vagy cáfolást várván tekint nagybátyjára, s az nem is késik a válaszadással. Az egész persze nem jó válasz/rossz válasz sémán alapul, így nem meglepő Ádám kifejtése, de rendkívül hasznosnak tudja be, hogy megismerheti a nagybátyja nézőpontját és tapasztalatait.
- Igen, azt hiszem, védelmező erőként látom. – bólint rá egyetértően a hallottakra némi töprengést követően. A légpajzs pont illik a képbe defenzív mivoltjából kiindulva, ráadásul ő maga mivel nem egy erőszakos, destruktív jellemű lány, kapóra jön, ha erős védekező mechanizmust tud kiépíteni eleme segítségével. Több, mint készséges lendülettel áll fel Ádámot követve, majd leteszi előbbi helyére a pöttöm jószágot és tanára elé lép. A kérésnek megfelelően kinyújtja és Ádám tenyereibe ejti saját jobbját, de érzékeit erősebb koncentrációra állítja, hogy véletlenül se maradjon le semmiről. Csuklóját ő is érzi a csiklandozó fuvallatot, de körülöttük nem mozog a levegő, mármint a gömb belsejében. Ettől még a halk szélfúvást hallani, ami a gömb perifériáját nyaldossa; innen tudja, hogy létrejött a pajzs, még ha szabad szemmel nem is látható. Megfigyeléseit igyekszik percre pontosan elraktározni, de nem görcsöl, feszeng, hogy mindent tökéletesen vissza tudjon adni. Úgyis utána fog olvasni az írásos jegyzeteknek a levegő uralóiról és azok technikáiról, s mindaz szó szerint belevésődik a koponyájába.
- Lenne egy kérdésem. – mielőtt még megpróbálna bármiféle varázslatot a kis csöpi körül, biztosra szeretne menni, hogy nem okoz balesetet az első megmozdulásával. Elvégre csak odavágta a falhoz a kedves apukáját, mikor előjött az eleme és még egy olyan balszerencsés jelenetet nem szeretne.
- A gömböt elképzelem Lala... azt hiszem ez lesz a neve. Szóval elképzelem Lala körül a gömböt és az elemem utasítom, hogy kövesse a formáját? – egyelőre kicsit tágnak érzi az egész témát, mármint persze, érezte hogyan hozta létre az előbb Ádám a pajzsot, de a mechanizmusát annyira alaposan szeretné megismerni, amennyire csak lehet, hogy ne rontsa el. Amennyiben kapott egy helyeslést vagy kijavítást, odalép a madárkához és leguggol elé. Két kezével úgy tesz, mintha egy láthatatlan gömböt fognak meg Lala körül; szemeit lehunyja próbálja kiüríteni az elméjét és csak a szelet megérezni, elkapni. Azonban egyelőre hiába kapaszkodik belé, a fuvallatok össze-vissza szállnak inkább körülötte, semmint a madárka körül gömb formájában.
- Hogyan... Hogyan tudom idomítani a szelet? Mármint mivel lehet elérni, hogy azt tegye, amit szeretnék tőle? – lehet, ostobán hangzik a kérdése, de inkább most kérdez, mint hogy később megbánja. Szemei kipattannak és tekintete Ádámra irányul arra az időre, míg ezt megvitatják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Egy csöppet ideges, egy csöppet elveszett és nagy hányadban rágja a szája szélét. Már több, mint egy év eltelt azóta, hogy megtalálta a tanárát, de ezzel együtt jókora adag gyomorideget is begyűjtött, amit lassan küzdött le. A miértre a válasz roppant egyszerű: szegénynek teljesen feldúlták a lelkivilágát két lopott csókkal, aztán meg a periodikus szilvás játékkal. A nagy oroszlán sok álmatlan éjjelt okozott a kislánynak. No ne essünk tévedésbe, nem olyan hígagyú, hogy fellángoljon benne az őrláng... meg a szerelmi tüzecske, csak kezdettől hülyén érzi magát az egésztől, nem tudja hová pakolni a helyzetet és főleg az a legnagyobb baja, hogy az első csók-dolgot úgy képzelte, hogy majd egy általa nagyon szeretett fiútól kapja majd... nem csak így. Az élet és az ő lányos problémái ugye.
Ettől még minden egyes alkalommal rendesen felkelt az ágyából edzés ideje előtt, otthagyta a félkész házijait, felöltözködött... és magára vette David ingét. Mindig. A kis sunyi dög bele is szimatolt nem egyszer, mielőtt elindult volna az erőnlét termébe. Egészen érdekes illata volt az elején: belekeveredett az ő parfümje is, de ugyanakkor érződött rajta valami... na, nem tudja behatárolni a surmó kislány, sosem szagolt még más férfiakat. A szabadidejében olvasni szokott, nem szerelmet hajkurászni vagy ilyen kalandokat keresni.
Nos hát, most épp fél négyre le is ér a terembe és mivel jobb dolga nem akad, leül az egyik edzőgép szélére. Megint palacsintát csinál majd belőle a srác mint mindig, ha összejönnek gyakorolni. Még mindig annyira hihetetlennek tűnik, hogy verekedni tanul.
Térdeire támaszkodik könyökkel mindkét karja esetén és egyelőre bambul, meg unaloműzés gyanánt recitálja maga elé félig érthetően a bájital recepteket. Haját összekötötte, fülbevalóit most fent hagyta a szobájában, rajta van ugye a fehér ing, az alatt egy edzős ujjatlan póló, amolyan női izompóló, no, meg egy háromnegyedes sztreccs tornanadrág, és a teniszcipői. Szerinte elég gondosan megválogatta az öltözékét, hogy ne lehessen azt mondani, nem tudja, hogyan kell a fizikai edzéshez készülődni. Meg aztán Yar és a repülés órák mellett már megszokta, hogy sportosan kell ruházkodnia, másképp kényelmetlenül fogja érezni magát. Már csak Davidre vár, hogy elkezdhessék az edzést. Ettől még egy ponton túl furcsán álmodozó fejet kezd vágni, mert sikeresen eszébe jutott Greg és... Greg. Újabban a lehető legváratlanabb pillanatokban bukkan fel a rellonos arca lelki szemei előtt és minden egyes alkalommal kellemes érzés önti el a mellkasát, amire még nem tudott magyarázatot adni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Vár és vár türelemmel, közben ábrándjai központi képéül Greg meztelen felsőteste úszik be a Für Elise dallamára ütemesen lüktetve (igen, ezt képzeljük el, hogy Greg minden egyes felcsapódó akkordra pózt vált, illetve szöget), ő pedig hatalmas sóhajok közepette bandzsít fel egy lelógó mászókötélre, mert az lehet  világ legérdekfeszítőbb és -gyönyörűbb dolga, ha már a sport nem feltétlen az. Davidnek nagyon könnyű dolga van a mögé férkőzésben, illetve az alapos szemmel letapogatásban, mert se hall se lát Benedikta vidáman elvan az ábrándképeivel és csak akkor eszmél, mikor már hússzor átkot ereszthettek volna a jól szabott hátába.
Kisebb sikkantással pattan fel a parancsra, azt követi még egy elnyújtottabb, szörnyülködő nyögés és arckifejezés ( "Mégis mi történt veled?" ), aztán már tényleg felspurizik a futópadra, bár a maximum sebesség nem volt egy jó ötlet, Dave. Fut, fut, fut a kislány vagy öt percet, hogy már köpi ki a tüdejét, dammdammdamm, szaladás van, majd egyszer csak annyit láthatunk, hogy Runa ívesen kiterült  padon, s egy másodperc leforgása alatt a szalag nekivágja a kecskének (tudjátok, az a valami, amit a dobbantóról át kell ugorni terpeszben és rendszerint a tanárodat tarolod le vele, ha béna vagy) .
- J- .... Jól vagyok... - Pont úgy nézel ki, tündérem, éppen csak felnyaltad a padlót, ahogy azt egy prérifarkas tenné a meséből. Lassan feltápászkodik, megmasszírozza a szerencsétlenül járt testrészeit, s odabotorkál Davidhez, mint egy sírós szemű pincsikutya. Tudja, hogy ez oktatóját csöppet sem hatja meg, de nem tudja elrejteni, mennyire megijedt az előbbitől.
- Nem kosár... hát jó... - Szipog kettőt, miközben egy egész vert sereget (!) idézve indul el a rellonos nyomában, illetve inkább közreölelve általa (Runa zavarban! ). Az ám, de ahogy a pályát érintik, neki úgy megy hátra a keze felszisszenéssel együtt, az arca pedig lángra gyúl a suttogó-lihegő összképtől. Egy pillantásra a lélegzete is elakad, aztán, mint aki épp sikoltani készül, úgy beszívja egy "ííí" hang kíséretében a levegőt és teljes erejéből hátratapos David lábfejét célozva, valamint a könyökét igyekszik az oldalába vágni már-már reflexből.
- Belenyalok a füledbe, ha ideliheeeeeegsz! - Csatakiáltás á la Runa!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Projektmunka 1. nap, 9:30, Megérkezés, körbevezetés, eligazítás
Anglia, Elementalisták Lelki Egészségét és Mentális Erejét Kutató Intézet (pontos helymeghatározás nem lehetséges)

Elemista képzésének megkezdése óta igyekszik szorgalmasan tanulni és minden apró részletre odafigyelni. Rengeteget olvasott a négy elemről, valamint a keleti és nyugati összehasonlításokról, hogy tisztább kép álljon benne össze saját erejét illetően. Nincs neki sem könnyű dolga (ahogy a többi tanoncnak sem), hiszen Ádám is elmagyarázta már az első órán, hogy a levegő a legszabadabb a négy közül, így elég zabolátlan is. Pusztító mértékét tekintve még mindig a tüzet tartja a legveszélyesebbnek és valahol mélyen örül, hogy nem pyromágia tört fel bensőjéből azon a balszerencsés délutánon édesapja, mostohája és Ádám színe előtt. Azt nehezebb lett volna eltussolni, mert Claire fél a tűztől és biztosan sokkot kap helyben.
Oktatásának része, hogy gyakorlatoznia kell egy hetet egy tapasztalt elemi mágus szárnyai alatt. Az, akihez ő jelentkezett szülői (illetve esetében gondviselői) engedéllyel, ha jól értette, egyfajta pszichológus, vagy inkább pszichiáter a mágikus világban. Az intézet természetéből fakadóan érthető, hogy kellett az engedély, és nagyon is örült, hogy megkapta Ádámtól. Alaposan felszerelkezett az útra: bepakolt néhány súlyosabb könyvet a lelki egészség témaköréből (Tilda nagyon aranyos, megengedte, hogy kivigye őket az iskola területéről egy hétre), egy termosznyi teát, kapott szendvicset és felpakolták a vonatra. Párizsban váltott, Calais-ben ismét, majd Londonban is átszállt és ebben a szent percben gördült be a kis vasútállomásra, ahol John Stiles elméletileg várja.
Gyors mozdulatokkal összeszedi a holmiját, nevezetesen a táskáját (amit Ádám megáldott egy kis tértágítással a könyvei miatt) és a kabátját, majd a többi leszállóval együtt óvatosan letipeg a peronra, hogy a vonat tovább indulhasson: a füttyszó felhangzik, a kerekek görögni kezdenek és a szerelvény előbb csigalassúsággal, majd fokozatosan felgyorsulva kigurul a vasútállomásról. Odahaza volt annyi sütnivalója, hogy megkérdezze Ádámot, nagyjából hogyan néz ki Stiles professzor? A leírás szerint magas, barna hajú, mosolygós férfit kell keresnie, akiből árad a jókedv. Ezt elég pontatlan leírásnak tartja, mert a szemszín, a nagyjábóli testfelépítés és néhány egyedi jellemző, mint a ruházat, értékes szűrőkként funkcionálnának a félreértések elkerülésében. Ádám azonban csak ennyi információra korlátozta le az ismertetést, a többit pedig rábízta. Az egyetlen ember, akire most kapásból illik, hogy derűs a hangulata, magas és barna hajú, ott áll a peronon nem messze tőle és láthatóan senkit nem közelített meg, pedig a vonat már elkezdett haladni. Úgy dönt hát, hogy próba-szerencse alapon megközelíti a férfit és legrosszabb esetben információt kér tőle, elvégre egy olyan faluban vannak, ahol elemi mágusokat kezelnek egy intézetben- nem lehet mindenki mugli, valaki csak ismeri John Stiles-t így vagy úgy.
- Jó reggelt kívánok! Elnézést, ... hogy megszólítom a semmiből, de ... keresek valakit és... nos esetleg hátha ismeri. Helybéli elméletileg, a neve John Stiles professzor.... Volt szerencséje hozzá? – Nagy szemeket mereszt, mint mindig, ha egyszerre információt is kér és zavarban van, ráadásul az egyik lábáról a másikra álldogálás jelzi, hogy tényleg nem érzi komfortosnak ezt a kérdezősdit, sőt ildomosnak sem, de valahol el kell kezdeni a mesét. Tegyük hozzá, hogy eléggé fáradt, ordít ez az arcáról is, mert hosszú vonatozáson van túl, még ha mágikus szerelvényeket is váltogatott, hat óra az hat óra.