32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!

Megnyitotta kapuit a Karácsonyi vásár és a Korcsolyapálya a Boglyas téren!

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Katie Runa Blackwood összes RPG hozzászólása (141 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 » Le
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. május 10. 18:38 Ugrás a poszthoz

Maid Café

Mára időzítették a Maid Cafét, hiszen péntekre kevesebb órát szoktak beütemezni a tanárok, jön a hétvége, a diákokkal nehezebben lehet elbírni. Elnyúlt az utolsó órája, még kérdezett ezt-azt a tanárnőjétől, még ő is felsorolt egy-két elméletet, hogy szerinte mi is a megoldás a kérdésére és javítsák át, ha nem úgy van, meg magyarázzák meg neki, miért nem úgy van. Szóval kicsit többet hódolt a tanulásnak, mint kellett volna. Ennek eredményeképpen közel tíz perces késéssel és bukdácsolva érkezik be a sátorba.
Ami az öltözékét illeti, nos talán kicsit sokat hangsúlyoz magából, de áldozott rá, hogy elkészüljön vele a jeles napra. Kikérte Becka néni véleményét, miután elpostázta neki a ruhát (ne próbáljuk keresni a logikát- nincs), aztán az visszapostázta némileg felturbózva éééés itt vagyunk most: acélkék-fehér szobalány ruhát visel jócskán kivágott dekoltázzsal (szerencsére ő az a fajta, aki később fejlődik fel, if you know what i mean, of course), térden felüli harisnyákkal és cipellő is akad egy fekete páros a lábán.
Az egészre ő beszélte rá Aileent egy bolond pillanatában. Mióta Yarista fejen vágta (akaratlanul) azzal a mamut-festménnyel, néha rájön a hoppáré és hát ez a Maid Café is ilyen hoppáré, ami aztán jó naggyá nőtte ki magát, iskolaszintűre egészen pontosan. Nos akkor kanyarodjunk vissza: mikorra ő bepimpikál a sátorba kicsit kifulladva, már a manókon kívül három társa is ott várakozik, akik közül a végzősnek kinéző fiút még életében nem is látta. A többiekkel sincs mondjuk nagyobb köszönőviszonyban, de legalább óraközi szünetekben eszmecseréztek egymással kicsikét, meg mikor toborzás volt.
-Szih.... Sziaszthok.- köszön enyhén kifulladva, s közben két térdének támaszkodik előre hajolva, hogy kifújja magát. A vállán ott egy kicsi hátizsákszerű táska, abban rejtőzik a menülista többek között, meg a sorrend, ki hová lesz beosztva. Ezt még tegnap este letárgyalták Leen-nel.
-Huhh, ne haragudjatok a késésért. Elhúzódott az utolsó órám.- persze, hogyne, és a szomszéd tehén kérdezett kismillió dolgot a tanárnődtől és tartotta még és még szóval, igaz, drágám? Hogyne! Az arca jó piros is a picúrka füllentéstől (ő annak érzi, pedig nem is az, de hát na, furcsa kislány ő). Végre kihúzza magát, sóhajt még egyet és letornázza a hátáról a táskát, majd előkotorja a lapokat. Annyit másolt még tegnap este, ahányan vannak, s most ad Marynek és Mr. Anonymusnak is egy-egy példányt.
-Öhm... izé.... Szóvalőőőő.... Leen? - megerősítést is vár, persze. Nehogy már azt higgye bárki is, magától bele mer csapni a lecsóba. Amennyiben Leen bólint, belekezd a rövid tájékoztatóba, közben buzgón tördeli az ujjait is mellé.
-Hát arról van szó, hogy ami nálatok van, az lesz a menülista. Már amúgy ki vannak téve az asztalokra.... azt is le kell még ellenőrizni... Na tehát fel vagyunk osztva két csoportra. Az egyik csoport kint lesz, a másik bent délután közepéig, aztán cserélünk, hogy itt is és ott is legyen mindenki. Az asztalokon vannak kiscsengők, hogy azzal hívjanak minket a vendégek. Ja és majd' elfelejtettem, a köszönéseket tudjátok, igaz?- kissé aggódó arccal nézi három másik társára, s bár nem feltételezi, hogy ne tudnák, mi van, ha rájuk is esett ma egy-egy mamut tabló? Az bizony okozhat amnéziát!
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. május 11. 16:15 Ugrás a poszthoz

Leon king   Rolleyes

Két gyepízlelgetés közepette próbál nem sírni, kinyögni pár szót és még feltápászkodni is. Valljuk be, a nők tényleg sokoldalúak. Egyszerre több dolgot is tudnak csinálni, erre ő a legszebb példa: kertészkedik, kommunikál és hangutánoz is. Na jó, azért ideje összeszednie magát, nem? Ennek értelmében végre kikormányozza az arcberendezését a füves róna ágyékából és Leonie felé néz... jó könnyes szemekkel. Szegény Leonie, most ijedezhet, hogy tudta rekord idő alatt megríkatni ezt a kis levitás sziszát. Elföldelni még éppen nem kellene, mert rúg a gyerek, meg szívja az értékes oxigént is és nem biztos, hogy Leonie törzsfőnöknek maradna elég ideje eltüntetni a nyomokat. Mert hogy visítana és az elég nagy hangzavart tud okozni. Az egyetlen eset, amikor szabadjára meri engedi teljes hangerejét.
-Igen, csak ne skalpolj meg!- teljesen komolyan vette, hogy Leonie indián, sőt már várja, hogy előkapja a kisbaltáját és elkezdje lefűrészelni a homlokáról a bőrt a hajjal együtt. Azért, mikor földről kezdenek beszélni a fogai közül, diszkréten végignyalogatja a nyelvével mind a harminckettőt, hogy biztos legyen.
-Nem is tudom, talán.... De, neeeem, nem ez a lényeg, hanem, hogy éppen fel akarsz lógatni, nem emlékszel?- kezd gyanakodni, hogy talán mégsem egy vérbeli indiánlánnyal van dolga. Erre azonban rá kell kérdezni, igaz? Na akkor kérdezz, Runa!
-Te.... igazi indián vagy?- vagy nem? Vagy igen? Vagy hogy is van? Nem tudja, ezért van szüksége a válaszra. Hugo Boss közben bánatosan huhog rájuk odaföntről és szerencsére nem áldotta meg még Leonie csodás vörös haját, de ha sokat molesztálják még, azaz dobálják ide-oda, valószínűleg valakire magasról fog csinálni, hogy prózaiak legyünk.
-Elestem. Ötödjére.- feleli nemes egyszerűséggel megvilágítva fűnyalásának okát, közben meg ugye Hugo hullik, mint a szemét a kalapról és nemsokára ismét az ő karmai... khm, kezei között landol a drágám ezúttal már súlyos mélabúsan huhogva mindkét flúgos lányra.
-Ne.... De gyógynövénnyel sem tudom meggyógyítani. Vagy igen? Te tudod, mit kellene csináljak Hugo-val? Tudod talán?- megfordult az állás, most ő mászik bele a törzsasszony képébe szinte mániákusan izzó szemekkel, hogy ugyan bizony vajon Leonie képes gyógyítani? Vagy csodát tenni? Hugot-t meghúzza egy franciakulccsal és kész? Szerencsére hamar lelohad a kedve már attól is, hogy vöröske rögtön rámegy a vadőr-témára. Már mondani, hogy még nem járt ott, de ahogy említette, pont oda készült, ám erre nincs érkezése. Egy adott ponton zavarossá válik a gondolatmenet, de azon kapja magát, hogy Leonie már rángatja is a vadőrlak irányába és holmi kertben tartott farkasokról szónokol neki. Ismételten végigfut a gerincén a hidegrázás és ennek hangot is ad még idejében. Remélhetőleg.
-Farkas van a kertjében? Láttad már? Forduljunk vissza, naaaa, tényleg forduljunk vissza. Meg fog enni minket. Ahogy a mesében. Naaaa. És jön a kisgömböc és az is megesz minket! Te jó ég, már kétfelé vagyunk felporciózva? Téged megesz a farkas, engem meg a kisgömböc! Nem akarooooom!- megint visít- a változatosság kedvéért ugyanazon a hangerőn. Leonie vajon rájött, hogy egy kissé agyalágyult leányzóval van dolga? Vagy nem zavarja, mert ő is eléggé.... szabadosan értelmezi a normális fogalmát?
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. május 11. 18:01 Ugrás a poszthoz

Maid Café- Keiko Sama- sama  Cheesy




Befut ő is sikeresen és rögtön bele is csap a lecsóba. A mai napra többé-kevésbé félretette a nyámnyila énjét, igyekszik majd nem bőgni, sőt biztos benne, hogy nem lesznek ilyen problémái, mert beleélte magát már jó előre a szerepbe. Ettől még persze, miután sorban az összes érkező pincérjelöltnek kioszt egy-egy menülistát és egy leosztást arról, ki hova van beosztva, kell az a bátorító pillantás Leen részéről, hogy rendben, folytathatja. Ezt meg is kapja, tehát nekiáll vázolni a rövid haditervet, bár beesik éppen a végére Lagger, de ez nem egy probléma. Először is akkor a köszönésre kérdezett rá... Hmmm, Alex-barátnő! Na szóval már nyitná a száját, de szerencsére a cosplayes fiú megelőzi méghozzá micsoda szép japánsággal. Részéről le van nyűgözve tőle legalább egy percre és nem mellesleg szépen el is vörösödik, mert az úrfi éppen Tyki Mikknek öltözött be, az egyik kedvenc rosszfiújának az animék és mangák világából. De ezt inkább most nem hangoztatja és igyekszik nem is túl feltűnően végigméregetni időről időre a végzősnek tűnő hímet.
Ennél már csak az lesz jobb, mikor Boti is betoppan. Ennyi kellett szegény Runácskának: olyan paprikavörös lesz a jóképűsödött végzős láttán, hogy majdnem az orra vére is elindul folyni. Kénytelen pár percre elfordulni, másképp tényleg elindulna az az orrvérzés. Két ütemes pofontúrával igyekszik magát helyre rakni, azaz páros tenyérrel csattogtatja végig az arcféltekeit, végül fellélegezik és úgy, még mindig vörösen, de némileg már higgadtabban fordul vissza a gyülekezethez.
Visszakanyar: tehát Leen megtartja a köszönésről az eligazítást, a végén részéről kap a lány egy bólogatást, hogy szerinte is ennyi volt, aztán odamegy Laggernek magyarázni, miről maradt le az elején.
-Itt van a menülista éééés mi kint leszünk a többiekkel a nyitott részen. Lényegében csak ennyiről maradtál le, na meg őőő... mindjárt le lesznek ellenőrizve azok a csengők is. - vágja ki magát kissé sután a szorult helyzetből, ugyanis fogalma sincs Sharlotte nevéről, magyarán, hogy Sharlotte az Sharlotte. Látásból megvan majdnem mindenki (Tyki pont nem), de nevek terén már bajosabb a dolog.
Végre Hegyi Niki is bepottyan közéjük, így megenged magának egy ismételten nagy sóhajt a megkönnyebbült fajtából, meg egy vékonyka mosolyt is, ami nála persze elég szélesnek számít. Arra sem kell sokat várniuk, hogy megérkezzen első vendégük az "Oszolj!" kimondatlan, de talán érthető hangulatváltás után. Lagger máris kezelésbe veszi a borogató-nagy slunggal érkező- hurrikán Leonie-t, vagy ahogy ő elkönyvelte "A Vörös Tornádót" . Leonie igazi vidám katasztrófa és még a katasztrófa tény ellenére sem tud most szörnyülködni azon, hogy majdnem padlót, azaz füvet fog a lány. Lagger szerencsére azonnal lecsap rá, ráadásul a megszólalása majdnem tökéletes, de elsőre mindenképpen rendben van, amin ő meg elégedetten mosolyog egy sort. Viszont ahogy kicsit arrébb irányítja tekintetét a párosról a tekintetét feltűnik neki odébb egy ücsörgő leányzó (Keiko) szép kék, ujjatlan ruhájában, két copfba fogott hajában. Nem rest hát elindulni felé, mert mi van, ha ide jött, csak éppen... hát ki tudja, mi történhetett? Mielőtt azonban elérné őt, már ott is terem Tykki (ismételten elpirul!), sőt már le is zadarta a meghajlás-szolgálatai felajánlása részt, viszont ettől még most már nincs értelme, hogy ő célt váltson. Szépen megáll tehát Tykkitől fél lépéssel hátrébb és meghajol a lány felé ő is.
-Üdvözlöm itthon, Úrnőm. A Maid Café kedves vendégeként üdvözölhetem?- mosolyog mosolyog, közben fülig vörösödik, mert a beszédstílusára rá sem ismer hirtelen. Annyira beleélte magát a szerepbe, hogy ez már természetesen jött, mint a levegő, aminek egyrészt örül, másrészt meg zavarban van tőle. Ha Keiko nyitott az üdvözlésre és követi őket, elvezetik a sátor és a kint asztalegyüttes helyszínéig, majd ő részéről körbemutat, sőt bizonyára Tykki is produkálni fogja magát és pincéri képességeit:
-Kérem, válasszon, hova óhajt ülni, Úrnőm: a sátor hűvösébe, vagy a napfényre inkább?- közben rendíthetetlenül mosolyog, kezeit elöl tartja egymáson, feszes testtartást őriz meg és úgy amúgy teljesen igyekszik egy rendes szobalány viselkedését ötvözni egy igazi pincérlányéval. Keiko akármelyik asztalt választja (feltéve, hogy követte őt persze idáig), lesz ott egy menükártya az italok és ételek listájával, ahonnan válogathat.

Menülista
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. május 11. 20:32 Ugrás a poszthoz

Maid Café- Keiko-sama & Tykki később pedig Keith-sama, Lagger, Leonie-sama és Niki



Boti kérdésére nem számított, így csak felpislog rá, de azon perc még egy tónussal vörösebb lesz, úgy hogy inkább elkapja a tekintetét, le a földre. Az biztosabb.
-N-N-N.... S-Semmi baj. Tényleg... Hidd... Hidd el!- nyökögi alig érthetően, s a végén megpróbál rámosolyogni a fiúra, de csak egy zavart példányt tud kipréselni magából. Gyorsan inkább menekülőre fogja a dolgot és nemsokára már kint van a sátor előtt, sőt kiszúrja a közelben ücsörgő leányzót is, hát arra indul.
Bizony egyszerre érnek oda Tykivel és talán mondanunk sem kell, hogy elpirosodik a látványtól (látni lát, legfeljebb kicsi még az értelmezéshez), viszont nem felejti el, miért is vannak itt. Ergo meghajol és a lehető legtiszteletteljesebben viselkedik Keiko irányában, beinvitálja a Maid Caféba és akkor ezek szerint a lány bent akar leülni, rendben. Ugyan az nem az ő territóriuma, de most kivételesen az elsőnél még bemegy, s miután a rendelés elhangzott, mosolyogva meghajol Keiko felé, mialatt Tykki biztosítja őt, hogy a rendelés fel lett véve.
Tykki mellett indul el ő is a manók része felé, s már miután eltávolodtak egy kicsit, kifújja a levegőt megkönnyebbülten, ám amint meghallja a mély basszust, összerezzen és csak bátortalanul bólogat egy sort Tykkinek, hang azonban, az előbbi bátorság, sehol sincs. A teák egy külön, hosszabb asztalon helyezkednek el, odalép hát, hogy ügyködjön egy sort azon a teán. Mire a borwnie tálalásra kész, ő is megvan. Zöld teát választott a rend kedvéért, mivel Keiko nem mondta meg, mifélét parancsol egészen pontosan. Szerencsére nem a hashajtós verzióból szereztek be, mert akkor mobilvécét is kellett volna kérelmezniük.
-Úrnőm, a teája.- miután Tykki végzett a díszítéssel, ezekkel a szavakkal ő is leteszi szerzeményét Keiko elé, majd ismét meghajol felé.
-Kellemes időtöltést kívánunk, Úrnőm. Amennyiben igényli a szolgálatainkat, kérem csengessen értünk.- rámutat egy apróbb kézmozdulattal az asztalon levő kicsinyke csengőre, majd ismét meghajol a lehető legszívélyesebb és -őszintébb mosolyával, Tykkire is villant egy ajakgörbületet, aztán egy picit közelebb lép pincértársához.
-Kimegyek, mert ott a helyem rendesen. Sok szerencsét. Eddig minden remek volt.- úgy érzi, egy kis biztatás mindkettejükre ráfért persze csak halkan, hogy a vendégeket ne zavarják.
Miközben kifelé megy a sátorból, fél szeme sarkából meglátja Leen és Yar kettősét. Yarról a legintenzívebb emléke a sárkány és a tabló, meg a téves szerenád Vécsey professzornak, amitől mai napig rákvörösre tud gyúlni az arca. Nem, le kell nyugodnia, vagy Boti megint rá fog kérdezni, mi a helyzet az egészségével, azt meg nem akarja. Bár, ahogy kiér a sátor elé és arra pillant, amerre a fekete hajúvá avanzsált mestertanonc van, ismét csak úgy érzi, hogy a vér a fülén fog kifolyni. Gyorsan megrázza loboncát és alaposan körbenéz a továbbiakban. Lám, Laggernek talán elkél a segítség a furcsa fazonnal, aki Leonie mellé becsöppent. Arra veszi hát az irányt amint a kimaszkírozott, pecsétgyűrűs férfiú elé ért, meghajol előtte a protokoll szerint.
-Üdvözlöm itthon, Gazdám. Engedje meg, hogy a szolgálatára legyek. Parancsol helyet foglalni esetleg a szomszédos asztalnál?- arra mutat, pont a Leonie mellett levő asztalra, még a széket is kihúzza, hogy biztassa a kedves urat, aki elmenne egy utolsó mohikán csatába is ezzel a festménnyel az arcán. Közben azért kérdőn pislog Nikire, hogy ugyan mi a helyzet a számlával meg ezzel a népcsoportulással itt mégis?
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. május 11. 20:38
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. május 11. 22:04 Ugrás a poszthoz

Buhuhúúúú


Bizony szükség is van egy prefektusra, mint alapemberre. Ki tudja, kikbe szaladnak majd az úton. Tanárba esetleg (Múltkor az önismeret tanárnőbe botlottak majdnem a Vigadó freskónál Alexszel, mikor kidekorálták a férfiak arcát, a röhögős férfiakét, akik szemtelenkedtek), vagy mumusba (azok szekrényben tanyáznak és elintézhetőek, Runa drága!) , vagy egy kopogószellembe  (itt van egyáltalán kopogószellem?)   ? Négyesben indultak el: Alex, Leen, ő és még egy lány( Ágota). A csarnokig le is értek épségben, ott felszedte Nunut maga mellé, s most itt vannak a temető felé baktatva, ő reszket, mint a nyárfalevél, Nunu elvan magának, Alexnek pedig a legjobb, mert szó szerint kereket oldhat, ha forrósodik a helyzet. Na jó, ez csúnya vicc volt, de tényleg hamarabb menekülhet a srác, ha előjönnek a vad kísértetek.
-Tudod Alex, én nem tudok vadászni.- jegyzi meg vacogva, miközben tovább rángatja maga után a kedves rokont, ha már elhozta, azaz inkább kiudvarolta tőle, hogy jöjjön. De végre megérkeznek ehhez a hátborzongató helyhez. Végre! Úgy tűnik, nem csak ő ódzkodik az egésztől, hanem a többiek közül is elegen, de legalább egységben az erő. Végül is ezért merte betenni ide a lábát, mert sokan lesznek és megvédik majd egymást (vagy nem). Na meg itt egy macsek is mintha, annál a leányzónál, akinek a nevét még nem tudja, de majd kideríti. A macsek ugye tud karmolni. Hasznos állat!
Hirtelen sikoltás üti meg valószínűleg mindannyiuk fülét, ő meg olyat ugrik mellé, bele  egyenesen Nununak a nyakába, hogy még szinte reccsen az a nyakszirt. Szegény Nunu rondán is néz most rá, de nem számít, mert megijedt na és még jó, hogy nem visította ő is el magát szépen. Valamit kiabál is az előző sikoltozó, de nem érti, mit és már valahogy nem is akarja az agya befogadni az információt, annyira bepánikolt. Na de most végre eléjük zuhan az illető visongó, s nemsokára még arra is rájöhetnek, hogy lányról van szó.
-Én nem mondom. Ígérem.- esküdözik ő feltartott kezekkel Varzela felé, mert mi van, ha Varzela szellem és másképp megöli őket? Vagy belőlük is szellemet csinál? Borzasztó lenne. Nem, nincs ideje tovább ezzel foglalkozni, mert pukkanás hallatszik a semmiből, amire röviden már tényleg visít egyet, de nem ugrál. Hol ezt csinálja, hol azt. Megint egy hím. Rendben, gyűlnek. Legalább lesz ki mögé bebújni, ha jönnek a holt lelkek! Elvégre Alex mögé meg rá nem fér be mindenki. Nem? Akkor meg ki kell használni a nadrágszámot, ami van. Az új fiú rögtön magyarázni kezd és nem is bonyolult dolgokat (közben vonulnak is a mutogatott placc felé), megérti ő szépen ától zéig, amit kell, főleg, hogy elfogadja tényként, amit elhablatyol. Sosem foglalkozott a szellemekkel, hogyan lesznek, kikből lesznek, így még meglepetés sem tudja érni igazán. Aztán nemsokára előkerülnek a kellékek: gyertyák, valami por, amiből pentagramma lesz, végül egy fonográf, ami rejtély, mire kellhet (elaltatni a kísérteteket?).  
És elhangzik, amit nem akarna hallani: vért kell adni. Négyüknek. Remek. Rá sajnos ne számítsanak. Nem komálja a vért, bár nem ájul el tőle, az övére senki ne pályázzon. Bezzeg Leen, Boti és még egy fiú (Eric) tök bátrak, mert önként feláldozzák magukat magyarázós Pistával együtt, hogy a pentagramma öt csúcsába álljanak be Vörös Keresztet játszani és gyertyázni Ja igen, ők is gyertyáznak, persze, mert a macskás lánytól (Ágota) átvettek ők is egy-egy szál gyertyát, ha minden igaz és ők mennek a kör közepére. Bár Alexnél ez kérdéses. Ő megint csak... gurul. De azzal felbontaná a pentagrammot? Na jó, akkor hogy is van ez, Hősvezér Fiú? Előadta itt a dumát a szellemekről, akkor erre is találjon szépen megoldást, mert ő Alex nélkül aligha megy bárhová is. Márpedig Alex a kerekesszéke nélkül nem mozdul sehová. Na most... Tessék áthidalni a gondot!
Miközben ezen agyal, betoppan a képbe Kat is még éppen időben. Valószínűleg az ő sikítását hallotta pár másodperce, mert megint összerezzent, bár most CSAK összerezzent ugye. Attól még kimeredt szemekkel néz maga mögé, amint a lány feltűnik mellette és Alex mellett, azaz Alex széke mögött egész pontosan, csak ugye Alex közte és Leen között helyezkedik el, azaz helyezkedett, mert Leen beállt a pentagramma egyik hegyéhez.
-Szia!- a hangja cincogós neki is és csak tippelni tudja, hogy az is szerint lesznek még vékony hangú emberkék, akik majd betojnak a félelemtől, míg ez véget nem ér. Már lassan mindenütt hangokat hall és árnyakat kezd látni. Azért visszamosolyog Katre és, ha lehet, a másik kezével, ami nem foglalt, megfogja a lány csuklóját. Na ekkor érezni, mennyire remeg ő is ettől az egész műsortól. Túl hatásos már a vérrel meg a fekete gyertyákkal, meg a körrel. Azért elszánja még magát és kinyitja a száját a pasi (Arnold felé):
-Azért egyvalami legyen tiszta. Alex nélkül én nem megyek semmilyen jel közepébe.- ezt valamiért fontosnak érezte jó hangosan és dühös-szilárdan leszögezni, közben meg egyenest a srácra meredni kipirult arccal-amiből a sötétségben megint csak semmi sem látszik.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. május 11. 22:21
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. május 13. 02:10 Ugrás a poszthoz

Alex és a meseautó  Cheesy

Bizony, majdnem megint rá akar esni Alexre. Szerencsére a fiú is résen van és megtámasztja a kiscsajt deréktájt, amitől ő bizony kissé kipirul, mert hát Alex mégis csak FIÚ (elmés megállapítás, lányom, esetleg arra is rájöttél már, hogy tud beszélni vagy éppen enni is szokott a változatosság kedvéért?)  és ő meg éppen, hogy nem esett rá teljesen lendületével. Összegezve a katasztrófa nem következett be és így ő sem kell többet és tovább pirosodjon, mint kell.
Leányunk nagyon nem akar senkit kihasználni, éppen ezért nem akarja egyelőre elfogadni azt a felajánlást a cipekedéssel kapcsolatban. Ugyan csak magát terheli le, de hát ezek szerint neki ez így jó, vagyis nyugodtabb a lelke, hogy nem terheli Alexet. A vicc az, hogy nem használ tértágítót, csak simán agyig tömte mindennel szegény táskát, ettől kőtömb súlyosságú. Nemsokára előbányássza belőle az alkoholos filcet meg még, amit csak talál, de sajnos filce csak egy van, így a tintát és a papírzsebkendőket sem hagyhatják parlagon heverni csak úgy. Megközelítik az áldozatokat, pontosabban inkább Alex a szemtanúja, ő pedig majdnem szó szerint nekik esik, hogy bosszút álljon a gonoszkodásokért, amiket az előbb kapott ingyen. Bőszen kezd rajzolgatni bajuszt meg szemöldököt a gaz festményalaknak, hogy az már visong-vinnyog, hogy hagyja abba a vad leányzó, ám nem! Nincs menekvés, bűnhődni kell! Kioktató szavakat intéz az „úrhoz” arról, hogy mit illene és mit nem, végül az alak leesik Alex orra elé. Eközben ő már a másik tagot dekorálja, akinek egy merő szakáll, azaz bozót jut az állára és fekete fogazat. Na az is szépen viríthat ott magának ezentúl ítéletnapig. Remélhetőleg nehezen fogják levakarni az alkoholos filc nyomait a képlakókról és azok kicsit megemberelik magukat ezentúl. A minimum az lenne, hogy ha őt meglátják a jövőben, visítsanak és meneküljenek el a képből.
Amikor Alex megráncigálja a ruháját, ő is arra fordul, amerre a fiú. Hirtelen nem tudja, mi az ijedelem tárgya, ám ahogy elnézi a közeledő női alakot, biztosra veszi, hogy nem diák, másképp Alex nem vágna ilyen fejet.
-Menjünk innen.- suttogja holtra váltan, miközben felkapja a táskáját és remélhetőleg Alexszel az oldalán távozik a tett helyszínéről két lábon illetve négy keréken.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. május 13. 02:38 Ugrás a poszthoz

Maid Café- Leonie, Keith, Lagger, majd Leen és Niki



Nemsokára már ő is a rendes helyén van, miután Tykkivel kiszolgálták Keiko-t, illetve megeresztettek kölcsönösen egymásra egy-egy biztató mosolyt. Odakinn pedig díszes egy látvány fogadja: Leonie hol fetreng, hol már nem, Lagger a kezébe temeti az arcát amolyan "Ohh, God, why this?" effektussal, Niki számlát oszt máris, holott fogyasztás még sehol, végül pedig, de nem utolsósorban ott egy mohikánszerű, királyként tetszelgő hímállat is, pardon, gazda (aki talán feleséget jött fogni magának? Ajánlatos, hogy sok földje és jószága legyen ehhez!), aki nagy marokkal osztja a pecsétgyűrűket. Mit van mit tenni, jó szándékkal és eleinte őszinte örömmel köszönti őt meghajlással egybekötve, ám Leonie elég hevesen értelmezi a "szomszédos asztal" fogalmát. Mindjárt átfut az agyán a ráébredés, hogy ezt nem kellett volna. Meghajol Leonie irányába tiszteletteljesen és máris bocsánatkérést eszközöl a hibáért.
-Természetesen, Úrnőm. Bocsássa meg, kérem, a félreértést. Az Úr természetesen az ön asztalánál foglal majd helyet.- ezek után üti meg a fülét az a mély, búgó hang Keith részéről és hát mit ne mondjunk, szinte majdnem ugyanazt a hatást váltja ki belőle maga a hang, mint Boti jelenlegi külseje és a titokzatos Tykki-fiú. Egyedül az akadályozza meg a vörösödésben, hogy felnéz Keith arcára és máris elmegy a kedve a pirulástól. Csak szusszant egyet és mellé a legszebb protokoll-mosolyát bányássza elő, amit csak elő tud, végül kihúzza azt a széket a fiúnak és közben Laggerre akkora szemeket mereszt, amekkorákat nem szégyell, hogy mégis mi a fene történik itt? He?
Igazán csak akkor kezd megrémülni, mikor elhangzik, hogy hozzanak ki mindent.
--M-Mindent, Gazdám?- a pánik enyhe kifejezés arra, ami az arcára vésődik, de hősies egy lány. Szentül eldöntötte, hogy a mai napon nem mehet semmi sem rosszul. Ha minden, hát minden. Előkap a lehető leggyorsabban ruhája zsebéből egy kézi noteszt és egy ceruzát, s jegyzetelni kezdi a listát tömörebb kulcsszavakkal felruházva persze, mert nem gyorsírónő ő, hanem csak egy rém egyszerű iskoláslány, aki éppen szobalányosat játszik. A végére már kezd sajogni a keze, de mindent leír, Leonie rendelését viszont értelemszerűen Laggerre hagyja, hiszen a lány kezdte meg a Vörös Tornádó kiszolgálását, ő abba nem szól bele.
-Gazdám, a türelmét kérem, míg mindent elkészítünk. A lehető leghamarabb tálalom a teljes menüt.- ezzel megfordul és elindul vissza a sátorba, de út közben ügyel rá, hogy Lagger mellett haladjon el és a fülébe súghasson. Ja és még egy fontos infó: kasszás Nikit vonja maga után szépen, sőt könyörögve néz rá, hogy jöjjön.
-Hívjuk Matildát, hogy keresztanyáskodjon egy kicsit. Ide a maffia kell.- hiszen mi ez már? Ez a srác kikérte az egész menüt? Ez gyanús, ezt Matildának kellene kezelni, ha már ő a helyi Keresztanya. Na jó, nem gyanús, csak ő még bolond emberekkel nem találkozott- Leonie-t kivéve és persze a lány is a szeretnivaló bolond kategória királynője, de ezek szerint most akadt egy király is ugyanabban a mezőnyben.
Beslisszol a konyhába és csak remélni tudja, hogy egyszerre érkezik Aileen-nal, aki láthatóan Yar cselédje lett most. Ha nem is találja ott, mindenképpen bevárja a leányzót.
-Ez_hihetetlen. Leen... Ketten kikérték a teljes menüsort. Lagger mindjárt jön a maga adagjával, viszont ezt nézd.- azzal átnyújtja a két noteszoldalas listát a lánynak, közben Nikihez fordul kutyaszemekkel.
-Most mivel szórakoztassam őket? Masszázs? Vagy fel is olvashatnék. Van nálam egy Dosztojevszkij kötet. Vagy... Nem is tudom... Leen, zenét is kellett volna szerkesszünk!- na igen, utólag jutnak eszébe az embernek a jó dolgok, de a felsőbbéves kolleginának talán eszébe jut valami mentőöv. Vagy valami egészen más dolog, de az agyának forognia kell, ha már a kis gólya kezd besokallni egy teljes menülista-rendeléstől.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. május 13. 02:39
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. május 15. 00:58 Ugrás a poszthoz

Maid Café- Leen és Niki, majd Sharlotte(remélhetőleg), Leonie, Lagger és Keith



Nos a pánik erőteljesen elfogja a rendelési lista láttán, így nem csoda, hogy támaszként rögtön egy felsőbb éves társa, Niki keze után nyúl, Lagger ugyanis Leonie szolgálólánya jelenleg, de Niki még úgymond "semleges" zóna, hát valahogy őt is bele kell rángatni a dolgok közepébe. Laggernek is elmondja a szolid észrevételét, miközben elhalad mellette, s igyekszik úgy intézni, hogy csak a leányzó hallja, bár azt sem tudja megakadályozni, hogy Leonie-ék ne hallják és igazából csúnyát sem mondott senkire, szóval...
No de odabent rendesen pánikol, amint Leen közelébe jutott, lecsapja a listát és bizony rágni kezdi a körmét, mi legyen mégis? A vendégek közben jönnek-mennek, vannak elegen, vagy éppen ki tudja, de most még rájuk sem nagyon tud koncentrálni a hirtelen jött sokktól, amit ez a rendelés-áradat uszított rá. Bizonyára Lagger is mindjárt megjön a maga zsákmányával, Leonie rendelésével. Ő most még csak Keith listáját küldte pultra Leen szemei elé és az is elég szép alapos. Szerencsére Leen biztatása elég hamar hatással jár sőt a végére már hálásan mosolyog is a lányra. Leen pirulását észre sem vette mellesleg, mert még mindig a listára esik a tekintete minden tizedik másodpercben.
A szórakoztatás kérdésköre már komolyabb probléma, s kolléganője tanácsát meg is fogadja ezek után, miszerint inkább nem volna jó felajánlani csak úgy a "kérjen bármit" opciót Leonie-nak pont, mert lehet, hogy a lány kitalálja, ugorjon le az egyik toronyból bungee jumping formában. Nem tenné meg. Megbukna, mint szolgálólány, de nem tenné meg akkor sem. Marad akkor, hogy finoman felajánlja, amennyiben ereje szerint teljesíthető kérést tárnak elé, megteszi. Igen, ez így tiszta lesz! Viszont úgy fest, elvonta rendesen Leen figyelmét Yarról, de sebaj. Leen utolsó megszólalására még bólogat egyet és tényleg nagy mosollyal a képén, azután sóhajt és int Nikinek, hogy indul a dolgára.
Kisettenkedik a sátorból és odakint levadássza Sharlotte-ot, mert a lány is kintre lett beosztva.
-Uhm, ne haragudj... izé... Megkérhetlek nagyon szépen, hogy segíts nekem? Leonie és Utolsó Mohikán... vagyis a srác ott -
mutat Leonie és Keith kettőse felé.- lerendelték az egész menülistát és egyedül nem fogjuk tudni kivinni Laggerrel. Segítesz, ha nagyon szépen megkérlek? Kérlek?- tényleg nagyon szépen kér ám. Ha kap segítséget, akkor Sharlotte-tal együtt indul vissza a sátorba tálcára tenni az első adag rendelést, azaz: kávé tejjel és három kanál cukorral, zöld tea, frissen facsart gyümölcslé (ezt Sharlotte-ra bízza, hogy két deci narancs és körte legyen a végeredmény valahogyan), egy üveg szénsavas ásványvíz szívószállal, forrócsoki két kiskanál fahéjjal és vastag habbal, valamint a szendvics, melybe nem tesznek akkor salátát, ellenben az ecetes uborkával, sonkával, hagymával, majonézzel, ketchuppal, és préselt sonkával (rántott hús nincs) bőkezűen bánnak. Sajnos rákkal sem készültek, de majd elnézést kér idejében. Ami pedig még következik második fordulóban, ha a manók elkészítették: a somlói vastag öntettel (amit csomagolnak majd), brownie extra csokival, márványos frissen sült, tűzforró muffin, ehhez marcipán evőeszközök, bár inkább csak foltosak semmint mintásak, mert már előre elkészítették ezeket. És amúgy még az omlette rice extra töltelékkel is készülőben van a manók keze alatt, de a következő fordulóban azt is meghozzák.
-Azt hiszem, hiányzik még a tizenkét szem eper cukrozva, meg a sztracsatellás-csokoládés-kekszes fagylaltkehely egyéni díszítéssel. Mi legyen az egyéni díszítés?- tanácstalanul fordul a lányhoz, mikor már a nagyját felrakták két tálcára az előbb felsoroltaknak. Amik még készülnek, azok készülnek értelemszerűen, nincs mit még tálcán keressenek. Ha a díszítés kérdését megoldották, akkor szállíthatják is kintre Keith és Leonie elé az adagokat. Pontosabban Sharlotte hátha segített és hátha Laggernek is a nagy teher cipelésében, mert azért Leonie is istenes listát mutatott fel.
-Gazdám, szíves engedelmét kérem: meghoztuk az első rendeléseket. Kérem, bocsásson meg, de van néhány ételünk, ami frissen készül, így még pár perc türelmet kell kérnem öntől. Addig is, kérem fogyassza kedvére az italokat, a szendvicset, az epret és a fagylaltkelyhet. Remélem, ízletesnek találja majd.- igyekszik nem túl sűrjen ránézni Utolsó Mohikánra, másképp megszeppenne a vakolat mennyiségén, mely az úriember arcán leledzik. Szemsarokból látja közben távozni az ázsiai leányzót (Keiko) is. Ha Keith nekilátott a fogyasztásnak, Sharlotte-hoz oldalazik egy kis tanácskozásra.
-Azt hiszem, megnézem, hogy állnak a manók a többivel. Kérlek kérlek, tartsd valahogy lekötve őket. Légyszi!- ismételten könyörgőre fogja a dolgot, sőt már felajánlani sem merte az előbb elgondolt "képességei szerint bármit teljesít" ötletét, mert ismételten csak megdermesztette ez a képtelen mennyiségű rendelés. Vajon Utolsó Mohikánnak hány gyomra van, amibe mindez belefér. Vagy éppen hány hólyagja? Jó kérdés. Egyikre sem akarja tudni a választ!
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. május 15. 10:44 Ugrás a poszthoz

Szellemidézés

Nem igazán érti, miért kérdezgetnek a többiek a vérről, elvégre nagyon sok horror film eleme, hogy vért kell áldozni. Vagy ők nem tudják? Na jó, ő sem horroron nőtt fel, csak Holger Lindgren mindig mesélt neki valami részletet a "legújabb szerelméből". Mindegy is, mert őt éppen kiveri mindjárt a hideg verejték és félelem járja át percről percre. Meg is mondja nagy felindultságában a magáét harcias köntösben a szervező úrnak, sőt a válaszra bólint is nyomatékosan, hogy naná, hogy megfelel. Igazából ő maga sem tudja, mire jött a nagy felindultsága, de ha hibáztatnia kellene valakit, az az adrenalin volna.
Summa summarum egy adott ponton már mindannyian bekecmeregtek a pentagramm közepébe. Most kellene rázendíteniük, hogy "A kör közepén állok"... átírva pentagrammára persze. Körben kell elhelyezkedni, rendben. Mivel Leen vérdonor lett, marad, hogy Kat mellé áll be a gyertyájával egyetemben, hiszen ugye Alex is gyertyatartóba ment át véreskedési önkéntessége mellett. Konkrét személy nincs, akit meg akar idézni, azaz lenne, de kétli, hogy párezer kilométeres távolságban levő testeken is működik a dolog. Inkább hagyja békében nyugodni az édesanyját a stockholmi temetőben.
Érdekes, hogy mostanra, az események közepére kezd elszállni a félelme. Inkább dühös, bár a jó ég a megmondója, miért. Vagyis nem, amikor fél és már nagyon-nagyon fél, akkor szokott dühbe gurulni, csak ezt még sosem figyelte meg önmagán. Kezei között a meggyújtott gyertya kicsit remeg, az ajkai pengevékonyak a feszültségtől, de már szinte teljesen elpárolgott az a fojtogató félelem belőle: lassan mindet felőrölte a semmire sem irányuló, mégis létező dühbe gurulása. Ez csak akkor kezd visszaszivárogni kicsit, mikor a fonográf recsegni kezd, s nemsokára egy beazonosíthatatlan hang szól ki belőle földöntúli mivoltában. Él a gyanúperrel, hogy ugyan mi van akkor, ha a kedves szervező mindezt csak megrendezte és nincs is semmiféle szellem, csak az ő marháskodása? Nos egyelőre félreteszi ezt az ötletet, mivel sem bizonyítéka nincs, és az előérzet sem túl erős; inkább teret enged visszatérő vacogásának.
A hang hallhatóan poénosra veszi a figurát, amitől ő is átzökken valamiféle idióta állapotba, mint már az megtörtént párszor, mióta fejbe lett csapva egy tablóval. Vagy mióta eljött ebbe az iskolába? Bizony, azóta kicsit eltért a megszokottól, hiszen túl sok új behatás érte. Mellettük a macskás lány (Ágota) szólal fel elsőnek, ő pedig valahogy a végén nem állja meg, hogy rá ne kontrázzon tőle kicsit szokatlan módon.
-A harisnyaméreteden kívül, persze. És a melltartód száma sem érdekel.- na tessék, megint totálisan ideges és így vezeti le. Kat érezheti, hogy erősebben szorítja meg a kislány a kezét és közben ő maga rágni kezdi a szája szélét.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. május 22. 13:28
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. május 15. 16:28 Ugrás a poszthoz

Keiko

De még mennyire, hogy örül, mivel az érzelmei elrejtése nem mindig sikerül neki, most ugye nem is akar ilyesmit elkövetni, hagyja, hogy kiüljön minden az arcára. Kérdezget, aztán kérdeznek, ő pedig megadja az információkat, amikre Keiko kíváncsi. Nincs is mit takargatnia, kinek vásárolt. Az már más téma persze, hogy nem feltétlen örül neki, hogy ezt meg kellett tennie. Az apja érzelmileg zsarolja gyakorlatilag, hogy ha már egy család lesznek, próbálja megregulázni magát Claire-rel szemben. Na és, ha nem fogja? Áhh, inkább most elhajtja ezeket a negatív gondolatokat inkább.
-Óh, értem. Nekem csak a nagymamám volt magyar anya részéről, ezért is töröm a nyelvet.- hallatszik az akcentusa, na meg még régebben érdekes szószerkezetei voltak, de a sok olvasás magyarul (hála legyen Nununak, a Csontváry családnak és a könyveinek) megtette legalább a nyelvtani és a szókincsbővítési feladatait. Most már csak az akcentusa hallatszik rendesen, de az talán el sem fog múlni.
No de térjünk vissza a mosthoz: Keiko elfancsalodása az ő szemeit is megüti és lám, valami enyhe, pici-pici melegség járja át a szívét, hogy talán nem ő az egyetlen, akinek problémái vannak az apjával. Talán Keiko-nak is? Ördög tudja, de jelenleg úgy tűnik neki. A mosolyt persze viszonozza, aztán várakozik, míg Keiko lebonyolítja a szimpla tranzakciót: pénz a parfümért, parfüm a pénzért. Nemsokára kilépnek az ajtón csengettyűszó közepette, s odakint folytatják megkezdett beszélgetésüket. Keiko beletalál a dolog közepébe, bár ő sem szokta véka alá rejteni, mennyire idegesíti Claire puszta jelenléte az egy évvel ez előtti temetés óta.
-Igen, ez így van. Tudod a mamám... a mamám egy éve halt meg. Claire pedig az apám menyasszonya, vagy mije. Szóval a mostohám lesz nemsokára és ezt nem szeretném. Úgy akar kezelni az a nő, mintha a lánya volnék, holott nem vagyok és nem is leszek. Tolakodó. Nem szeretem egyáltalán, csak apám azt mondta, ne legyek vele folyton undok, ha már egy család leszünk.- *látszik rajta, hogy azért az apjáról is megvan a jó alapos véleménye és ezt sem óhajtja eltitkolni a köznyilvánosság elől. Azonban ahelyett, hogy folytatná a beszédet, hirtelen megáll és megfogja finoman Keiko csuklóját. Ha a lány felé fordul, láthatja, mennyire aggodalmas arcot vág a levitás gólya.
-Ne haragudj... Mondtam valamit, hogy... elszomorodtál ennyire? Nem volt szándékos, akármivel is bántottalak meg.- meg van róla győződve, hogy ő a hibás, mert Keiko szemébe könnyek gyűltek, pedig amúgy ő szokott lenni a síró-rívó bébifóka errefelé. Most inkább gonosz ellenségnek érzi magát, mert itt pityereg valaki mellette és talán ő a hibás érte.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. május 20. 13:36
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. május 16. 11:15 Ugrás a poszthoz

Maid Café- Rendelések, majd Amanda Úrnő

Utolsó Mohikán és Leonie tömeges rendelése elég szívbajt okozott nekik most így hirtelen. Lagger idegállapotára azért kíváncsi lenne most, de inkább nem akaszkodik a nyakába. Talán majd később megkérdezi, mi volt a véleménye erről. Lehet, Laggert nem lepte meg különösebben a két vendég bohókássága és grandiózus rendelése. Mindegy is, Sharlotte-hoz szép kis könyörgést intézett, hogy kösse le Keith-t, illetve, ha igény van rá, Leonie-t is. A gazdasszony amúgy is hajlamos sok mozgást és őrültséget igényelni.
Beevickél a sátorba ellenőrizni azokat a rendeléseket, s közben fél szemmel Niki felé pillant, a kassza irányába.... ám Niki sehol. Megáll, jobban körbe néz... és leesik az álla attól, amit lát. Egészen élethűen leírva: a felső ajka kicsit elválik az alsótól, mintha éppen szerelmesen sóhajtana, csak éppen a tekintete annyira meglepett, hogy az kész. Niki testbeszédéből egyáltalán nem az szűrődik le ebben a percben, hogy a lány az eddig látott vagány, belevaló stílusát hozná, sokkal inkább igazodott hozzájuk, ami hihetetlen kicsit a mai napon tapasztaltak fényében. Ez az állapota, mármint a csodálkozós, nem tart tovább pár másodpercnél, s mikor vége, elpirulva meghajol a vendég (Várffy gazda) és Niki irányába, aztán gyorsan besurranna a konyhába, csak éppen sikerül elbotlania és majdnem hasra esnie a saját lábában a nagy csodálkozástól.
Odabent már készen áll a második adag ennivaló Keith részére nevezetesen: a somlói vastag öntettel (amit csomagolnak majd), brownie extra csokival, márványos frissen sült, tűzforró muffin, ehhez marcipán evőeszközök, bár inkább csak foltosak semmint mintásak, mert már előre elkészítették ezeket, no és persze ott illatozik a frissen készült omlette rice is, avagy omu rice. A karórájára pillant, hogy ellenőrizze az időt, no és kérem csere idő van máris, azaz aki eddig kint volt, most jöhet be, aki meg bent, az pucolódhat kifelé. Aki meg kiszolgál még itt vagy ott, nos az maradhat éppen a helyén. Bár ezt az alkalmat ő részéről aljas módon igyekszik kihasználni és javukra fordítani.
-Hahó, lányok.- Marynek és Glynissnek szólt most. Ha a lányok odaérnek, akkor halálkomoly arccal eléjük rakja a tálnyi kaját és belekezd a magyarázatba.
-Volna egy nagy kérésem. Odakint a kedves gazda lerendelte az egész menüsort. Ki tudnátok vinni neki a második adagot? Ugyanúgy Leonie is az egész palettára szavazott. Esetleg, ha Lagger kér segítséget, segítetek neki? Meg szórakoztatni őket? Légyszi légyszi.- kezd az a sanda gyanúja támadni, hogy a mai maradék nap könyörgésekbe fog fulladni, de lassan tényleg elvész a részletekben és, ha nem szervez át egy-két dolgot, bizony romba dőlhet a café rendezvény. Ha a lányok beleegyeztek a dologba, akkor a kintiekre hirtelen négy maid is rászakad: Mary, Glyniss, Sharlotte és Lagger. Két olyan aktív embert csak le tudnak fárasztani ennyien. Vagy mégsem?
És ekkor megüti a fülét a csengőszó. Leen kiszolgál (vagy mit csinál), Niki is, Boti, Tykki szintén, az előbb érkezett Zsolt pedig olyan briliánsan bújt el előle, hogy nem látja, merre van. Tehát más választás nem lévén elpislog abba az irányba, ahonnan a csengettyűszó jöhetett, s lám, ott ül egy hölgyemény kissé mufurc arckifejezéssel, legalábbis ahogy felé siet, ilyesmit vél felfedezni vonásai között. Út közben az időközben befutott háztársának (Eric) is integet egy rövidet mosolyogva és főleg felmutatja a hüvelykujját, hogy hajrá a gitárral.
-Üdvözlöm itthon, Úrnőm.- szépen meghajol a vendég előtt kemény tartásban, arcán kedves mosollyal.
-Engedje meg, hogy szolgálatára legyek a mai napon. Rátekintett már az étlapra?- itt azért be is fejezi a beszédet, mert egy szobalány amúgy sem a szószátyárkodás híve. Talán már ezzel is messzire ment, ki tudja. Majd a kapott reakciókból leszűri, hogyan lenne optimális tovább működnie a kedves vendéggel szemben.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. május 16. 15:39
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. május 20. 19:59 Ugrás a poszthoz

Amanda, majd a róka



Nevezhetjük elképesztőnek, vagy tényleg egyszerű szórakozásnak, amit pár diák kitalált és megvalósított. Az, hogy hajlong, a tisztelete jele a vendégként kezelt társa iránt és bár valóban nem a legerősebb jellem az övé, az őszinteségéhez és jó szándékához kétség sem férhet. A többit már mindenki a maga szájíze szerint ítéli meg, attól még ő tovább fog mosolyogni és vidám lesz, mosolyogva hajlong Amanda előtt és nagyon komolyan fogja venni a cselédlány szerepét a pincérkedéssel egybekötve. Ebből kifolyólag egészen felragyog az arca, mikor a mufurc arckifejezésű, nála nyilvánvalóan idősebb lány különleges ajánlatokról érdeklődik.
-Ha megengedi, úrnőm...- kisebb meghajlást iktat be, majd mikor felegyenesedett, sorolni kezdi, ami szerinte érdemes volna a kipróbálásra és megállná az íz keresztségét is. - Az italok közül ajánlanám a frissen facsart gyümölcsleveinket. Ízlése szerint készítjük őket olyan összeválogatásban, ahogy óhajtja. Továbbá a forró csokoládénkat is figyelmébe ajánlanám: tejszínhabbal, egyedi díszítéssel is felszolgáljuk szintén kérésének megfelelően.- tovább barangol az étlapon az édességek felé.- Ha szereti az extra krémes brownie-t vanília fagylalttal, az is remek kombináció, de önmagukban a fagylaltkelyhek sorában is széles a választék. Itt is kérhet egyedi díszítést rá.- végül elérkeznek a szilárdabb ennivalókhoz, s hogy a szendvics kérdéskörét is kimerítse, rögtön azzal kezdi az ecsetelést.
-A szendvicset az ön igényeihez igazítjuk. Válogathat szárnyas vagy sertés sonkák közül, rántott hús is kerülhet bele, valamint saláta, paradicsom, ecetes uborka, hagyma, majonéz, ketchup, káposzta, répa.- sorolja teljes lelkesedéssel a kínálatot a kedves vendégének, aki hátha megenyhül ennyi kaja hallatán. A boldogsághoz néha a tele hason át vezet az út, ha pedig a leányzó beleesik ebbe a kategóriába, van esély rá, hogy elégedetten távozzon innen nap végén.
-De ajánlhatom még japán specialitásunkat is, az omlette rice-t, ha ahhoz volna kedve, úrnőm.- buzgólkodása itt végre elapad, innentől kezdve árgus szemekkel lesi, mi mellett dönt Mufurc Kisasszony, hogy kihozhassa neki.
Eközben kicsit arrébb tőlük zajlik Niki és Várffy gazda rendelési szeánsza, amire szerencsére még nem figyel oda, mert itt van neki pont a kuncsaft, aki már rendel is. Bólogat szorgosan némi jegyzeteléssel egybekötve, hogy lepje meg a hölgyet (megpróbálja), a többit szépen lejegyzi, aztán besüllyeszti a zsebébe a jegyzetfüzetecskét.
-Egy kis türelmet kérek, máris hozom a rendelését, úrnőm.- sokadjára hajol meg, majd elhátrál, hátraarcot vág és Nikivel egyszerre köt ki a konyhán. A lány szavai enyhén meglepik, sőt még egy pillantást is vet A Gazda felé.
-Biztos? Rólam volt szó? Őőőő, rendben, oké. Ha végeztem a másik vendéggel, akkor megyek.- lövése sincs, miért pont ő kellene egy vendég szórakoztatására, de legyen, ez ma egy ilyen nap. Amúgy semmi különöst nem vesz észre a lányon, miközben leadja a rendelést a manóknak, ő maga pedig összeállítja a citromos-sárgadinnyés fagylaltkelyhet, meg kifacsarja az almalevet frissen, a szélére mentalevelet tűz díszítésnek, szívószálat és szalvétát rak mellé a tálcára, ugyanúgy kap ilyen kiegészítőt a fagylaltkehely is, amit díszítés nélkül hagyott a kérésnek megfelelően. A brownie-t egy manó teszi egy nagyobb méretű tálra, kerül még rá egy kis csokoládészirup minimális díszítésnek, mellé mentalevél díszítőelem gyanánt és ez is a többi mellett köt ki útra készen. A szendvics is pár perccel a többi elkészülte után kerül fel a tálcára, ő pedig Niki után úgy két perccel indul kiszállítani a rendelést. Amint elérte Mufurc Kisasszony asztalát, megáll és a legtündöklőbb mosolyát sugározza a vendég felé.
-Elnézést, hogy megvárakoztattam. A rendelése, úrnőm. Almalé, brownie és citrom-sárgadinnye fagylaltkehely díszítés nélkül - mindezt sorban leteszi kényelmes távolságokra a lány keze ügyébe szépen elrendezve szalvétákkal és evőeszközökkel együtt, majd következik a meglepetés-szendvics is.- Végül pedig a szendvicse. Az összeállítás: préselt baromfi selyemsonka, saláta, paradicsomkarikák, uborka, répa, káposzta és ketchup öntet, úrnőm. Remélem, mindennel megvan elégedve.- hátrébb lép egy lépést, finoman megdönti a felsőtestét, ami már annyira nem megy hajlongás számba, inkább egy udvarias testmozdulat, tiszteletet kifejező.... S ekkor veszi kezdetét a szerencsétlen események sora. Niki öklendező hangjai megütik a fülét, arra fordul és éppen telibe kapja látványvilág szempontjából, ahogy Várffy gazda képen önti a lányt a fagylalttal, majd felborogat maga körül mindent és elviharzik. Ő maga halott sápadt lesz a látványtól és hirtelen végigszalad az agyán, hogy 1- Niki rosszul van (első ok a pityergésre), 2- Niki lehányt egy vendéget (második ok), 3- a vendég felborogatta az asztalt és a környező székeket (harmadik és egyben utolsó ok). Nos, el is indulnak a könnycseppek, szipog egy sort, de gyorsan lehajtja a fejét, bemutat egy nagyon mély meghajlást Amanda felé és hadarni kezd.
-Úrnőm, bocsásson meg egy pillanatra.- érzi, hogy ha most nem szedi össze ezt a zavart és nem próbál mindent helyretenni, elkezdődik egy igazi balszerencse-hullám, amit nem akarna. Gyors léptekkel közelíti meg Nikit, miközben letörli a maradék könnyeit és előkotorássza a pálcáját. A gyomortartalmi nyomok egy része még ott hever, s annak érdekében, hogy ő se legyen rosszul, gyorsan arrafelé fordítja a pálcáját és elmotyog egy Suvickust, hogy nyoma se maradjon az egésznek.
-Kérsz vizet? Vigyelek fel a gyengélkedőre?- még mindig gyűlnek a könnyei, mert egyrészt fél már mindenféle betegség-megnyilvánulástól az anyja halála óta, másrészt meg túl hamar kezd aggódni pont az előző okból kifolyólag. Ha Niki adott valami választ arra vonatkozóan, hogy vigye vagy ne vigye bárhová is, így fog cselekedni, de amíg jobb színbe nem rázódik valahogy a lány, nem mozdul mellőle vendégek ide vagy oda. Ja és egy manó azért kihozott egy pohár vizet a szerencsétlenül járt Nikinek, ő meg letakarítja az előbb használt varázslattal a lányról a fagyit, ha nincs ellenkezés.



//Közlemény//
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. május 26. 11:46
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. május 23. 21:26 Ugrás a poszthoz

Várffy-Zoller Róbert
Péntek délután

A Maid Café már egy ideje véget ért. A visszajelzések többségében pozitívak voltak szerinte, bár volt egy eset, amire semmi szükség nem volt és ami első pillanatban majdnem szívbajt okozott nála. Természetesen a róka látogatására gondolunk a cafésok köreiben, ugyanis az egyik vendégnek sikeresen az ölébe lett hányva és aki mindezt kivitelezte, Niki volt. A lány mentségére legyen mondva, a gyomortartalom Ace Ventura állapotát egy bájital idézte elő és nem szándékosságról volt itt szó. Utána szépen eltakarítottak, nagyobb gond nem lett belőle, de mégis a gondok nem értek véget. A kölcsönzött asztalokat-székeket vissza kellett szolgáltatni, s mivel ő kérte ki őket, őt korholták le, mik azok a karcolások a berendezési tárgyakon? A sírás kerülgette ezért, de felbugyogott benne egy más érzés, gondolat is: az az idősebb fiú... ha egyszer a markába kaparintja, valahogy leveri rajta azt a fejmosást, amit helyette ő kapott meg.
Ennek szellemében született meg az ötlet a fejében: kiplakátolni jól látható helyre a földszinten a következő szöveget  "Tartozol nekem a Maid Caféért, Várffy! Ha férfi vagy, gyere és rendezzük le a dolgot szemtől szemben, vagy megjárod! Várlak pénteken délután a bogolyfalvi játszótéren!" . Kicsit úgy állította be az üzenetet, mintha hú, de veszélyes lenne és ki tudja, mit akar művelni áldozatával, holott nem, csak egyszerűen erre a stílusra állt rá a pennája. Jelenleg éppen egy hintán ücsörög elszánt arckifejezéssel és a büntetés utolsó pontjait tisztázza magában egy elégedett szájszélrángással. Ez arra bizonyíték, hogy igyekszik a mosolyát visszafojtani, ami talán túlságosan és megalapozatlanul elégedett volna most a helyzethez mérten. Egyelőre ide kellene érnie büntetése végrehajtójának, de addig is finoman hajtani kezdi magát, hogy éppen csak szállingózzon és bármikor kényelmesen megállíthassa a játékeszközt, ha "Várffy" -ahogy Niki emlegette akkor- befutott.
Mellesleg a büntetés alkalmából mondhatni kitett magáért. Sehol egy nyúzott felső (átlag szinte minden ruhájának alja meg van gyilkolva kicsit, mert húzogatja őket a végtelenségig), helyette virágos, ujjas blúzt és mellé háromnegyedes farmert húzott, hogy azért mégis terepre legyen öltözve. Ám még ezek mellé sem volt hajlandó lecserélni pillangós teniszeit. Azok maradnak és kész. A fülében ott csillog a pillangó alakú fülbevalója, de egyéb ékszer nem vehető észre rajta.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. május 24. 07:20
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. május 24. 10:39 Ugrás a poszthoz

Akkor maradjunk csak a Róbertnél  Rolleyes

Elüldögél, hajtja magát időről időre és közben a kezdeti elégedettsége kezd átmenni valamiféle kínos érzésbe. Amióta itt van, eléggé kinyílt a csipája. Ezt egészen biztosan annak a számlájára írja, hogy annyiféle emberrel ismerkedett itt meg, hogy képtelenség nem változni közben. De már késő kihátrálni, a felhívást kirakta, büntetése áldozatát várja. Vissza szeretné fizetni neki a közvetett adjonistent a maga módján. Ő nem Niki stílusban, hogy párbajozzon, oka sem lenne rá, hiszen nem is ismeri még ezt a fiút, csak annyit tud róla, hogy oda kellett volna menjen az asztalához, mert kíváncsiságot ébresztett a másik félben. Nos ez elmaradt, ellenben most mégis teljesíteni fogja a gazda kérését, még ha furcsább módon is, ami a kontextust illeti.
Amint a léptek zaja megüti a fülét, felkapja a fejét abba az irányba és máris kavicsméretűre zsugorodik a gyomra az idegességtől. Talán túl nagy fába vágja a fejszéjét, talán túl sokat akar. Nem tudja. Annyi biztos, hogy már nem tudja megakadályozni, hogy "Várffy" ideérjen és megszólítsa. Reszketegen felsóhajt a köszönés-kérdés duótól, ez tisztán hallatszik is, aztán felhúzódzkodik, de még így is jó egy fejjel kisebb az úriembertől. Látszik rajta, hogy erősen töri a fejét, meg az arca már lángvörös, de feláll a hintára, hogy némi magasságot nyerjen Várffy Úrral szemben.
-N-Nagyobb vagyok nálad, nem ijesztesz meg! - Kislány, érdekesen indítasz. Ha ettől nem fog elkezdeni sírva röhögni a fiú, akkor is minimum a hozzáállás, a vörös fej és az elszánt arckifejezés mosolygásra adhatnak okot a rellonosnál.
-Niki nem jön, mert én hívtalak ide.- mély levegőt vesz és még az eddigieknél is jobban összeráncolja a szemöldökét, halálkomoly fejet vág, ami nála pont, hogy röhejesen jön ki, bár az aranyosan-röhejes fajtából.
-Először is sajnálom, ami a Maid Caféban történt, hogy... hogy lerókáztak.- szem lesüt, aktív földbámulás bekapcsolva pár másodpercre, majd egy mély levegő és folytatja.- Azt viszont tudd meg, hogy leszidtak engem jó alaposan, mert felkarcolódott az asztal és a székek, amiken kidühöngted magad. Szóval... A nevem Katie Runa Blackwood, rólad csak annyit tudok, hogy Niki Várffynak hív és most azt kérdezem, hogy akarsz kárpótolni a szidásért, amit miattad kaptam? Ha nem mondasz semmit, büntetést kapsz!- Nem igazán lehet komolyan venni, mert 1-vörös az arca, mintha most vallott volna szerelmet a nálánál idősebb hím társának; 2- remeg minden tagjában, mert sosem rohamozott még meg senkit nyíltan; 3- annyira aranyosan nevetséges, amiket mond, hogy komolyan venni felesleges volna. Ő mégis teljesen határozottan ejti ki a szavakat és a "büntetés" szót jó alaposan meg is nyomta.
-Mi a válaszod?- Jelenleg azért liftezik a gyomra, mit fog mindezért cserébe kapni Várffy Úrtól; ennek függvényében indulnak majd be vagy éppen nem a könnycsatornái.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. május 24. 14:49
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. május 27. 18:10 Ugrás a poszthoz

Robi

Valószínűleg roppant furcsa, amivel indít. Ezt látni is véli a fiú arcán: mintha próbálná eldönteni, sírjon-e vagy nevessen az egészen. Ő részéről inkább elszaladna, azonban Várffy Gazda telibe talált a teóriájával, miszerint azért állt fel a hintára leányunk, hogy magabiztosságot kölcsönözzön önmagának. Nem szokta keresni a bajt és a baj is ritkán találja meg őt, erre most kétszeresen bekövetkezett, ami amúgy nem szokott: bajt is keresett és a baj is megtalálta őt. Na jó, konkrét konfliktusról csak akkor beszélhetünk, ha a srác ezek után felhúzza magát és leátkozza, de úgy fest, nem errefelé terelődik a furcsán indult beszélgetés fonala.
Ha már leültek a mellette levő hintába, sőt megpedzik, mi lenne, ha nemes fenekét ő is belepakolná a sajátjába, óvatosan lemászik az ördöngös játékszerről, kicsit leporolja, hiszen csak ráállt az előbb és beleül, de ezúttal nem kezdi hajtani, hanem inkább Várffy-ra koncentrál, no és a kérdésre. Pontosabban a büntetésre vonatkozó részt egyelőre elereszti a füle mellett, csak az érkező többit veszi előbb sorba.
-Teljesen komoly. Nem szoktam hazudni.- talán erről az egyenes és komoly, tiszta tekintete is tanúbizonyságot tehet, amivel most újdonsült beszélgetőpartnerét is megajándékozza félig felé fordulva. Arra nevelte az anyja, hogy mindig nézzen, vagy legalább a komoly helyzetekben a másik fél szemébe.
-Én csak annyit látok be, hogy senki nem szegezett pálcát sem Niki fejéhez, hogy lehányjon, sem a te halántékodhoz, hogy így éld ki magad, de ez mind nem rám tartozik.- ezt már egy lazább vállrándítással tudja le jelezvén, hogy ebbe nem fog különösebben belemenni, de azt az agymosott jelzőt kikérné magának, ha hangosan is a szemébe vágnák, az biztos.
-Aha, szóval ez a válaszod.- most már kiegyenesedik és kicsit ellöki magát, éppen annyira, hogy az amplitúdója úgy húsz-harminc centinél több ne lehessen.
-Niki azt mondta, mielőtt az incidens megtörtént, hogy meg akartál ismerni. A büntetésre visszakanyarodva.... annyira nem is büntetés, inkább kölcsönös kárpótlásnak is nevezhetnénk.- fú, de mennyit gyakorolta tükör előtt ezt a szöveget. Most aztán hihetetlenül büszke önmagára, hogy a hangja sem rezzen, a szempillája sem rebben, miközben ismét Várffy szemei közé néz és elmosolyodik.
-Szabad a délután és mivel közvetetten hála neked végigbőgtem egy egész ilyen periódust, igenis igényt tartok egy délutánnyi vidámságra. Szóval... Menjünk el randizni!- khm... nos tényleg akármit mondhatott volna. Például: "menjünk el sütit enni", vagy "menjünk el ajándékot venni" vagy AKÁRMIT, de EZT? Ha más nem, a barátságos pislogása és a rezzenéstelensége dicséretet érdemel, lássuk be. Kiállt ide, elmondta, amit akart és mire eddig ért, a remegése elmúlt, az arca újra normális színű, s most ugyanaz a vidám, csak éppen nem sürgő-forgó Runa néz rá Várffy-Zoller Róbertre, mint akit a Maid Caféban kiszúrt magának.
-Mellesleg... Szeretnéd, ha örök időkig Várffy-nak szólítanálak, vagy elárulod a neved?- a hangjában nincs semmi bántó vagy gúnyos, csak puszta érdeklődés. Még az oldalra döntött feje és kíváncsi tekintete is erről árulkodnak.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. május 27. 18:48
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. június 2. 13:22 Ugrás a poszthoz

Kei-chan

Előadja a rövid összefoglalást az anyját illetően, s noha nem nagy mese, őt mai napig érthető módon megviseli. Visszaemlékezni a számára legfontosabb személyre még mindig nehéz és a seb is jócskán eleven.
-Köszi.- halványan rámosolyog Keiko-ra, miközben haladnak az utcán zsákmányolt ajándékaikkal vissza, a kastély fele.
-Akkor máris hasonlítunk, ami az apákat illeti.- dünnyögi érthetően, de minden lelkesedés nélkül, elvégre a nem szívlelt apákról van szó. Eleget tesz Keiko kérésének és nem boncolja tovább az apa-témakört, helyette inkább jobb más vizekre evezi. Mielőtt kigondolhatná, mifélékre, Kei-chan máris előáll az ötlettel.
-Áhh, hát...- vérszegény a mosolya (ami nála normális), de megvillantja a lány irányába.- ... igazából csak nagyon próbálkozok beilleszkedni. A régi iskolában nem voltak barátaim, csak pár emberrel beszéltem, de az itteniek olyan mások, nyitottabbak valahogy. Persze otthon is sok remek ember van, csak ott nehezebben találtam fel magam. Hogy benne lennék a sulis életben... nem tudom, őszintén, de tetszik a környezet, tetszik a tananyag, a könyvtár, úgy minden. Te hogy állsz a sulival? Te sem vagy éppen elveszett bárány, nem?- rámosolyog ismét a japán leányzóra. Egyre nagyobb szimpátiát lobbant benne Keiko a viselkedésével, szavaival. Még elbeszélgetnek, míg visszaballagnak szép nyugodtan a kastélyba, aztán a hálókhoz érve mindenki a sajátja felé veszi az utat, de nagyon sanszos, hogy összefutnak még. Ha más nem, ő fogja keresni a kis japán cukiságot.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. június 17. 00:55
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. június 2. 14:15 Ugrás a poszthoz

Mágustusa Nyitóest- Nikiék
Ruhamintázat



A Mágustusával kapcsolatban eddigi egyetlen konkrét élménye, hogy bezsongott, mikor Leennel felkészülés címszó alatt nekivágódtak a párbajteremben a falaknak. Akkor és ott eldöntötte, hogy ez nem rászabott kihíváskör, így inkább hagyta a keményebb levitás magot érvényesülni. Lett is eredménye, a pletykák szerint hatan is megszerezték a jelentkezési lapot, aminek ő csak csendben örült szépen, hogy legalább lesz kinek szurkolnia. S végre itt a nyitóest ideje is. Ugyan sokmindent el lehet mondani róla, de hogy az ekkora rendezvényeket bizseregve várná, azt nem. Mégis szépen felöltözött, összefogta a haját, felrakott egy karkötőt éééés most itt van. Nem vitte túlzásba a kiöltözést, de ami azt illeti, egészen kikupálódott önmagához képest mostanra. Öltözéke ezüstszínű és görög stílust utánoz dekoltázzsal megspékelve, e mellé a gyöngy fülbevalópáros éppen dukál.
Beérvén nem hagyja hidegen a dekoráció, sőt a helyzet súlya sem, ezért is áll meg egy pillanatra az ajtótól arrébb, hogy kibámészkodja magát elsősorban a díszítésen, aztán az embereken is elidőznek íriszei. Sokféle ruha, sokféle diáktárs, néhányukat felismeri, másokról segédfogalma sincs, kik lehetnek. Végül arra a nagyon elmés elhatározásra jut, hogy az ismertek csoportjához sodródik, azaz a Niki-Vani-Eric-Alex-Dalmi-Kei-chan sokasághoz. Út közben fél szemmel olyan emberkéket pillant meg, mint Domi a távolból, vagy éppen Várffy Robi, de felettük jobbára csak elsiklik a tekintete, jobban koncentrál Nikiékre. Beérkezvén melléjük, sóhajt egyet és megvillantja szokásos, vérszegény mosolyát.
-Sziasztok. Jó... huhh, alaposan feldíszítették a termet. Hogy.... hogy vagytok? Izgulás?- ez a legutolsó kérdés inkább Vaninak, Dalminak és Alexnek szól, elvégre legjobb tudtával ők szerezték meg ebből a kis társaságból a jelentkezési lapot, hát nekik is szurkol rendesen most a többi kék jelentkező mellett. Yart például sehol nem látja még, Domit már észrevette, viszont Leen, a kedves Leen még szintén sehol nem fedezhető fel. Kicsit aggódva pislog az ajtó irányába, miközben leül Keiko mellé, ha ez nem egy probléma persze. De úgy is jeleznék, ha az.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. június 3. 10:58 Ugrás a poszthoz

Robi

A nézeteik nyilvánvalóan gyökeresen különbözőek. Számára nem is a karcolások a lényegesek, sokkal inkább a megrovás, amit utána kapott, noha azt valóban el kell ismernie, varázslattal seperc alatt helyrehozható volt a "kár". Ennek sokkal inkább szellemi töltete van, presztízsről szól most az egész akció, s ezt nem óhajtja túlságosan nyilvánvalóan Robi orra alá dugni. Valószínűleg lenne a fiúnak elég logikája hozzá, hogy magától is ráérezzen, ha úgy akarja ő is. Az már Robi privát döntése, hogy a saját véleményén túl miket vesz még figyelembe és következtet ki. A Nikit ért vádakat elintézi viszonylag gyorsan és diplomatikusan. Még mindig vallja, hogy egy adott helyzetben két félt terhel mindenkor a felelősség, nem csak az egyiket, így hát nem vitatja, hogy senkinek nem lett volna kötelező sem rókázni, sem rongálni.
De ím, rátérnek a dolgok érdekesebb felére. Csendben és pontosan lejátszott mindent maga előtt, szinte látta a szobájukban ücsörögve lelki szemei előtt, miféle kimenetelekre számíthat: sorra vette az elutasítást, a kiröhögést, a gúnyolódást, s megpróbált arra is felkészülni, mi történik, ha kap egy igent. Nos persze a valóság ennél sokkalta összetettebb, rétegesebb, ahogy az a helyzetből kitűnik, elvégre Robi rögtön egy olyan kérdést dob neki, amire nem volt felkészülve. Egy pillanatra tágra nyílnak azok az íriszek a meglepettségtől, tán még el is pirul egy csöppet, melynek oka, hogy nem készült válasszal. Ezt a fiú bizonyára saját gondolatmenete megerősítéseként fogja értelmezni, de nem is baj. Ebben a percben ez bőven rendben is van, s a kislánynak valóban alkalma sincs megfelelni a fogós kérdésre, jobb is, hogy nem kap választ Robi, mert csak még jobban növelné az elképzelésébe vetett magabiztosságot a tény, hogy hebeg-habog egy kicsi lány előtte.
Tovább gurul a beszélgetés fonala az ismeretlenbe, kezd minden eltérni mindegyik helyzettől, melyet elképzelt, de történik egy pozitívum is: bekapcsol az improvizációs érzéke. Érzékel valamiféle sunyiságot, valami rejtettséget a (vélhetően) kedvesnek szánt szavak mögött. Ennek a tudatos oka valószínűleg az, hogy látta Robi reakcióját a Maid Cafén, meg most az első megnyilvánulását, amivel rögtön Nikit kereste volna, s ki tudja, mit művelne a szobatársnőjével, ha valóban Niki állna a dolgok mögött. Ez az egész bizalmatlanságot ébreszt benne, az agya innen származtatja a sunyiság sugallatát, a tudatalattijában pedig működik az a bizonyos női megérzés faktor, hogy jobb lesz óvatosnak lenni.
A kéznyújtásra pislog egy sort, de ha már működik az az improvizáció a fejében, elmosolyodik újból és belehelyezi kicsiny kacsóját Robi méretesebb tenyerébe. Furcsa, még sosem sétált senkivel az édesanyján kívül kézen fogva, de nem mondhatná, hogy kiváltott benne bármiféle reakciót. Az érzékei kezdenek élesedni most, hogy nagyjából kiszakadt az előre megtervezett szituációk világából, pontosabban Robi válaszai és reakciói kiszakították onnan.
-Részletek.... Hát persze, a részletek!- csettint egyet jobb két keze ujjával, mint aki nagy felismerést követett el út közben. Nos, ha már játék, kezd belerázódni ő is a dologba- mert ő a részéről az egészet játéknak könyveli el a balsejtelmei és előérzetei alapján. Mindegyik azt suttogja, legyen óvatos, ne vegyen semmit készpénznek, amit hall vagy lát.
-Arra célzol, meddig menjünk el, ugye?- a hozzáállása meglehetősen lazává fakul pár pillanat alatt, s a padhoz érve egyszerűen lehuppan rá, mintha egy szélfúvás pakolta volna őt oda. Egészen sima mozdulat. Ezt még Claire-től látta a közös nyaralásuk alatt. Nem is gondolta volna, hogy Claire laza, könnyed, de ugyanakkor idegesítő stílusa ennyire megragad a tudatalattijában és most talán pont ez lesz segítségére, ez a "félvállról veszek mindent" stílus.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. június 3. 11:10
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. június 4. 14:21 Ugrás a poszthoz

Nyitóbál és Kékecskék asztala

Beérkezése után rögtön a levitás asztalt célozza be, amint eléggé felocsúdott a kezdeti ámulatából (igyekezte nem túl sok szájszellőztetéssel kifejezni bámulatát a dekoráció iránt). Szép számmal gyűltek már be háztársai közül is, na meg amúgy is több delegáció is érkezett, színesebbek az emberek az átlagöltözetüknél- most különösen zsúfoltnak tűnik a terem. Elsőként Vani kapja őt el egészen alaposan. Feketeségünk viszonozza az ölelést a szokásosánál szélesebb mosollyal a képén, s közben a kis pírt, ami az egész esemény hatására kiült az arcára, igyekszik visszatoloncolni a bensője mélyébe.
-Szia Vani. Sok sikert neked, meg persze mindannyiótoknak.- pislog ki Alexre és Dalmira főleg Vani válla mögül. Persze a többieknek is köszönt szépen, nevezetesen Nikinek és Ericnek is.
-Köszi, de te is nagyon csinos vagy, Niki.- makogja újabb pirulás közepette szobatársnőjéhez fordulva. No hát, ha már invitálják, úgy rakja le magát, hogy Keiko és Niki közelébe sodródjon szépen, no és persze Keiko ruháját is megdicsérte közben!
Nemsokára hozzájuk sodródik Zsolti is, az egyik expincér, bár úgy tűnik, most nincs a legjobb formájában. Mivel ő és a lelki tanácsadás nincsenek valami sűrű köszönőviszonyban, jobb is, hogy Niki fordít erre a helyzetre nagyobb figyelmet. Mikor a lány feláll odabattyogni Zsoltihoz, akkor tűnik fel neki egy villanás erejéig, hogy bizony Niki hosszú ruhája alatt a meztelen talpai diktálják az iramot cipő helyett. A Leen hiánya feletti aggodalmának helyét egy pillanatra átveszi a kuncogás és felbuzdulva a lány példáján, ő is az asztal alatt felejti saját lábbelijeit. Úgy is hosszú a ruhája, táncolni nem szándékszik, alig van rá esély, hogy felfedezik a hiányosságot.
Alex kérdésére szinte rögtön visszatér az a "holtra vált" arckifejezése, de a pontosság végett csak túl látványosan aggódik Leen távolléte miatt.
-Nem tudom. Azt hittem, már itt van. Mikor benéztem hozzá fél órája, már szinte kész volt.- bús bárány arccal pislog Alexre, majd sóhajt egyet és tölt magának egy kevés gyümölcslevet. S ekkor végre feltűnik a várva-várt, kóborló báránykájuk is. Leen káprázatosan néz ki (legyünk őszinték, mindenkit káprázatosnak tart ma), s ezt megérkezte után szóba is hozza neki, ha már kölcsönösen dicsérik egymást ők is. Yar is bekocog nem is egymagában és hát most kellett nyeljen egy nagyot, nehogy elinduljon az orra vére. Gonosz, gonosz idősebb fiúk! Minek néznek ki ilyen jól? Fúj! Nem is néz rájuk többé! Előbb Botitól volt majdnem orrvérzése, aztán attól az animés sráctól, aztán most Yartól, pedig Yar aztán nem érdekli semmiféle szinten, legfeljebb jó a nyakában lógni, ha megvész az ember lánya, de amúgy... Na tessék, még dicsérni is kezdi őket, ő meg paradicsompiros fejjel fordul inkább a tanári asztal irányába, csak hogy ne kelljen azt az örömet megadnia Szöszinek, hogy elpirult a megjegyzése miatt.
A nyitóbeszéd és a DÖK részéről szerkesztett szónoklat végein ő is tapsol a többiekkel együtt, a jelvényes háztársainál különösen nagy lelkesedést mutat önmagához mérten. A procedúrák végén szusszant egyet, újabb kortyot gurít le a torkán, de majdnem fel is köhögi azt, mikor Leen hivatalosnak tűnő felkérése elhangzik. Az arca piros lesz inkább a megilletődöttségtől és a zavartól, semmint mástól. Egymás között már igent mondott, de ez a gesztus most valahogy meghatja igen erőteljesen.
-I-Igen, örömmel. -dadogja kissé sután, de már széles ajakgörbülettel az arcán. És no lám, Kat is betoppan közéjük, hát szépen felszaporodik a társaság lassacskán. Mindjárt tényleg nem férnek el a hosszú asztal mentén, de mezítláb könnyebb mindent elviselni és értékelni. Vaniék letűntek már táncolni, lám, Yar is lelép felkérni a barátnőjét vélhetően. Áhh, csendes egy este lesz, elbeszélget Kattel, Kei-channal, meg aki még itt marad a közelében. A tekintete egy pillanatra megakad Matildán is, sőt meglengeti kissé bizonytalanul felé a kezét, de a tömegen át kétséges, hogy meglátja-e kedvenc könyvtáros nénije a gesztust mosollyal megfűszerezve.
-Ez az első alkalom, hogy ilyesmin részt veszek... és olyan furcsa.- vallja be a két lányhoz fordulva, akik mindketten a közelében helyezkednek el, de persze Leen felé is intézi a szavait, ha a tusás hősleányzót nem rabolták el táncolni vagy nem bocsátkozott még beszélgetésbe másokkal. Egy pillanatra Niki felé pislog, de csak mert megütötte a fülét a "mezítlábaskodjunk" szó. Nahát, baj a mezítlábasság? Pedig ő is itt lógatja kis patáit vidáman az asztal alatt semmi cipellővel. Azok ott hevernek mellette valahol, ha még nem rúgta el senki az útból őket. Na mindegy is, Niki bizonyára reagál majd a maga stílusában. Ő egyelőre élvezi a lányokkal a beszélgetést és a mezítlábas élet szépségét.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. június 15. 19:28 Ugrás a poszthoz

Ádám bácsi  Wink


Csupán tegnap kapta a levelet, Hugo majdnem a papírkosárban landolt, akkora slunggal érkezett be az ablakon a papírköteggel a lábán. Nem is sejtette egy percig sem, hogy a nagybátyja költözni akar, ráadásul ide, Bogolyfalvára, az ő közelébe. Persze az is az igazsághoz tartozik, hogy friss még az ismeretségük a hosszas levelezések dacára. Ádám bácsi észjárásáról még nem tud sokat, csak a szándéka ismert most már: ideköltözik. Vett is már egy házat Bogolyfalván állítása szerint.
Ádámmal való ismeretsége elég érdekesen indult, ugyanis, mint kiderült, a férfi és az ő édesanyja féltestvérek voltak, de ő jó ideig nem tudott egy szót sem a bácsiról, sem annak identitásáról, mármint, hogy a bácsikája lenne, mert sosem találkozott vele. Az anyja a végére már nem tartotta a magyarországi rokonokkal a kapcsolatot, Ádámot sem kereste, össze volt törve a válása után lelkileg és valahogy  lányán kívül senkit nem tűrt meg maga mellett.
Most viszont a Csontváry résznek hála tavaly szeptemberben megismerhette az eddig nem létezőnek hitt nagybátyját és elég hamar összebarátkoztak, sokat leveleztek, most pedig itt ácsorog, az állomáson, pontosabban kilépegetett már  peronokhoz és most éppen döbbenetét igyekszik legyűrni, hogy csak két sínpárost lát, amin a jelek szerint érkező és távozó vonatokat "szállásolnak el" . Az öreg bakter sztoikus nyugalma is ámulatba ejti, ahogy ott ácsorog a sínek között és mintha vezényléshez készülne, indítja el éppen az egyik járatot. Vajon Ádám megjött már? A múltkor még félhosszú volt a haja, kicsit lányos. Talán javasolhatná neki, hogy vágassák le. Egyáltalán mit mondjon neki? Ádám bácsit nem sikerült kiismernie pusztán a levelekből. Annál több kell ehhez, érzi. Ez a személyes kontaktus, ami most kialakulhatna közöttük, szükséges. Annyira örül a férfi költözésének, mégis a gyomra liftezik egyben, hiszen semmit nem tud még a nagybátyja életstílusáról, csak a jelleméből látott eddig darabkákat. Az egész várakozástól most cigánykereket hány a gyomra.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. június 16. 12:01 Ugrás a poszthoz

Ádám bácsim  Cheesy

A percek lassan gördülnek az időfolyamon, s mintha még le is lassultak volna csak azért is, hogy növeljék a gyomrában fokozódó idegesség hatóidejét. A nagybátyjával összesen egyszer találkozott és akkor is nem több, mint fél órára. Utána az apjával kellett mennie, vissza Angliába, míg a felvételi levelét meg nem kapta, de nem felejtette el a magyar férfi jellegzetes vonásaiból azokat, melyek az anyjánál is felfedezhetőek voltak. Valahogy természetes, hogy inkább az ragadt meg a fejében, amit már ismert, semmint az, amit még nem. Így most a várakozás perceiben, ahogy felidézni próbálja, milyen volt élőben látni Merkovszky Ádámot, elég nehéz dolga van. A képek szerinte nem ugyanolyanok éppen, mint élőben megszemlélni valakit, ezért is próbálja kiszorítani az agyából a kviddiccsel foglalkozó magazinok által nyújtott képeket Ádámról.
Végre begördül a vonat, vagy legalábbis egy adott vonat, ami lehet, hogy a nagybátyjáé, de az is lehet, hogy nem. Pár perc várakozás ezt a kétségét is eloszlatja, mikor felfedezi a felé haladó férfit csomagjával és napszemüvegével a kézben. Ugrik egyet az a háborgó gyomor és lassan ezután elkezd lenyugodni kicsit. Csak a haja változott meg kicsit: múltkor még elég hosszú volt, most viszont rövidre van nyírva, de ez cseppet sem csorbít az összképen. A helyzet olyan furcsa, nem is tudja, mit mondjon Ádámnak, mikor az odaér hozzá, ám az ölelés, amit kap (mert esze ágában sincs leállítani, s őszintén szólva amilyen kis esetlen, nincs is alkalma megállítani benne a férfit), végképp feloldja a gombócot a gyomrában, ezzel párhuzamosan mintha a torka szárazsága is elpárologna az éterben. Végigfut az arcán egy gyermetegen boldog mosoly, s közben lanyhán ugyan, de viszonozza az ölelést, mert többre nincs ideje, csak egy futó gesztus volt az egész, indításként.
-Úgy tűnik, nagyon unatkozhattál. Szia Ádám bácsi.- kuncogja el magát egy kicsit, párhuzamosan irányba fordulva a váró bejáratával és felzárkózva Ádám mellé.
-Hmm, sokminden van, de a legnagyobb dolog az, hogy mágustusa zajlik a kastélyban. A barátnőm, Leen is benevezett és be is került a bajnokok közé. Meg az a fiú, akiről írtam neked, Alex is. Igazán el sem tudom dönteni, kinek szurkoljak. Hatan -el tudod hinni?-, hatan is bekerültek a házunkból.- az arca egész kipirul az izgalomtól, ha belegondol, hogy a háztársainak mennyi kalandban lesz részük. Ő valahogy nem erre van kitalálva, úgy hogy inkább megmaradt mentornak, bár lényegében csak Leenben igyekszik majd a lelket tartani. Túl sokat nem tudna hozzátenni egy már harmadéves leányzó tudásához.
Beszéd közben kiérnek lassan a Boglyas térre. Igyekszik összeszedni a gondolatait, de ahogy haladnak, eszébe villan az az érdekesre sikeredett találkozása is Várffy Robival. Pont ebben a zónában volt és minden bátorságát össze kellett szedje hozzá. Nem nem, ez most nem is idevágó téma volna. Inkább csacsog tovább, hogy Ádámnak legyen elég ideje felfrissülni a járástól. Hosszú lehetett az a vonatút Pesttől idáig.
-A tanulás egészen jól megy, szerintem. Igaz, minden tantárgyat felvettem, úgy hogy egy halom vizsgám lesz a végén. Talán nem kellett volna abszolút mindet...- sóhajt egy rövidet, de aztán megint visszaköltözik a kedves mosoly az arcára. Lényegében nem bánja a döntését, ezzel is csak nyer, tudást, amit nagyra értékel és szeret.
-De most rajtad a sor! Mesélj, hogyhogy elköltöztél a fővárosból? Nagyon hirtelen jött a hír.- ez persze nem egy rossz dolog, nem is olyan hangsúllyal mondta, csak nagyon kíváncsi és ez is érdekli. Persze nem kötelező a válasz, csak ezt nem tette hozzá.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. június 16. 12:01
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. július 5. 20:47 Ugrás a poszthoz

Nővadászat - Niki és Mesélő

Az utóbbi időben ismét csak rengeteg változás állt be a életében. A lelke kezd egyre zavarosabbá válni, mind több és több a kérdés, kétely. Változik a környezete, az emberek, ezen nincs mit csodálkoznia; mindenki halad előre idővel, csak ő meg nehézkesen dolgozza fel az újdonságokat. A kezdeti öröm, amit a nagybátyja iránt érzett, majd az azt követő még nagyobb meglepetés és ujjongás, amit Nikivel való rokoni kapcsolatának felfedezésekor megélt, már összekeveredett jó néhány kétellyel és kérdéssel. Helyes ez így? Nikinek hiányzik tizenhét év az életéből, amit a nagybátyjával tölthetett volna. Ádámot ő még hamarabb ismerte meg, mint Niki. Hiába tagadja, bűntudatot érez és olyan gondolatok is szokták gyötörni, hogy talán bizony nagyon útban van a boldog apa-lánya kapcsolat alakulásában. Amolyan ötödik kerék vajon, aki talán egy nap majd feszélyezett mosolyokra ébred és terhes légkörre? Egyelőre nem akar ebbe belegondolni, csak reméli, hogy ő gondol mindent túl főleg azok után, hogy az anyját még mindig hiányolja, hiányolni is fogja, csak most ez az űr még mindig elég nagy. Ezért kapaszkodna Ádámba is, Nikibe is, noha ki nem mondja ezt nyíltan, de azért reméli, hogy eme két fontos ember nem fogja majd megsokallni őt egy adott ponton.
Miközben koptatja a Fő utza kövezetét, egyre-másra ezen töri az agyát, na meg felváltva mosolyog is, elvégre annyira rájuk vall, hogy puszta szeretetből megpróbálják egyből majdnem kiházasítani Ádámot. Jó, persze egyelőre csak az önéletrajzokat nyálazták és szelektálták végig, de máris olyasmi tervek is megfordultak az agyukban, hogy hova toldjanak még a házhoz, ha jön az új asszony? Ezek fontos kérdések, az ő fantáziájuk meg végtelen. Megegyeztek Nikivel, hogy meginterjúztatják a hölgyeket, jól megizzasztják mindegyik jelöltet és a végén döntenek, kivel tárgyalnak le randit Ádámnak. Az a terv negyedik fázisa, hogy Ádámot hogy veszik majd rá a konkrét randevúra, bár talán nem is lesz olyan nehéz, mint amennyire hiszik. A nagybátyja mondta már párszor viccelődve, hogy vakmerő, hát akkor feltételezi, hogy a szerelemben is az lesz. Csak nem hagy ki egy magától kínálkozó, jól megfontolt esélyt, nem? Na ugye!
Végre eléri a Pillangóvarázst, lenyomja a kilincset és belép a teaházba. Még sosem járt itt, így elsőre az az érzése, hogy egy hotelbe érkezett. Jobbra is, balra is függöny állja el az útját, szemben recepciós pulthoz hasonlító.... hát pult, jobb szava nincs rá, s az úr, akinek, ha jól hallotta, értésére kell adnia, hogy a teaházba vagy az étterembe óhajt-e menni. Teaház, eldöntve. A függönyt széthúzzák előtte, így az út is szabaddá válik. A pultra csak egy pillantást vet, a fülig mosoly pultos hölgyre bágyadt ajakgörbületet villant, majd a benti gyér fény mellett amilyen gyorsan csak tudja, felkutatja Nikit tekintetével. Nem sokat teketóriázik, miután belőtte unokanővérét, elkezd szlalomozni az asztalok és párnán ülő népek között, hogy a végén Niki mellett kössön ki és lehuppanjon a mellette levő párnára. És nos, ha már a pincér is megjelent, részéről rendel egy ház specialitása pillangó-varázst és ezzel egy időre le is tudta az igényeit.
-Szia. Sokat vártál?- kötelező megkérdeznie, mivel izgul, s ha izgul, udvariasodik és mivel most udvariasságra is lesz szükség, ez nem is annyira nagy baj. Egyelőre pótcselekvésként előszed egy hajgumit és pár gyors mozdulattal oldalra fogja egy csomóba fekete fürtjeit. A fülében ott villog a megszokott pillangós fülbevalója, a teniszcipőin éppen mintha elrepülni készülnének az absztraktra sikeredett lepkék, a farmere az rendben, de a bordó felsőjének ujja meg van erősen gyámbászva. Még mindig húzogatja a ruhái ujjait, ha ideges, most pedig kissé az. A régi szokásait nehezen vetkőzi le.
-Kíváncsi vagyok, milyenek lesznek. Nem akarom, hogy egy színészkedőt fogjunk ki neki.- sóhajt egyet, mert eszébe jutott a mostohaanyja, aki nyár óta bizony tényleg a mostohája. Ezt Nikinek is mesélte, hogy Claire most már hivatalosan is boldogítja a "Szólíts nyugodtan Anyunak" szlogenjével és bombázza a baglyaival is. No de erről most csak a hangsúlya és a pillanatnyi orr ráncolása árulkodik, de azok is eltűnnek, amint megérkezik a rendelése. A pillangós süti láttán felragyog az arca és nem rest Niki elé tolni a csinos rendelést.
-Megkóstolod te is?- szívesen osztozkodik, ha van kivel.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. július 5. 21:04
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. július 8. 12:59 Ugrás a poszthoz

Big Sis és Eszter  Smiley


Viszonylag hamar idetalált, a segítség sem maradt el, melyik függöny mögé kellene belépjen, hogy a teaházba jusson, így tényleg kevéske idő múlva ott ül már egy párnán Niki mellett egész vidám képpel. Érzései szerint ő sem öltözött ki nagyon, elvégre a farmer és az ing minden, csak nem hivatalos öltözék. Arra azért kicsit meglepődik, sőt el is pirul, amit Niki mond, az első másodpercekben pedig csak dadog és "É-Én" stílusú válaszfoszlányok törnek fel a torkából.
-Tényleg olyan már, mintha a nővérem lennél, mióta megszülettünk.- nyögi ki a végén egyre szélesedő, nevetésre álló mosollyal. Niki a nagytestvér, ez világos. Most is felnéz rá, bár nem akarja lemásolni a lányt mindenben. Inkább azt kedveli nagyon Nikiben, mennyire erős a jelleme és nagy a kitartása.
-Borzasztóan. Sosem voltam még ilyesmin, vagyis... sosem játszottam kerítőt.- a mondat második felét csak elsuttogja közvetlen Niki füle közelében, mert mégis csak a "kerítő" szóról az emberek legtöbbjének nem túl jó és erényes dolgok szoktak eszükbe jutni.
-Hát ő... én.... majd fejből teszem fel őket, ha nem baj.- most aztán eléggé behúzza a nyakát, mert tényleg nem készült egy fia kérdéssel sem. Nem úgy Niki: ő összeírt egy egész szép sorozat kérdést, bár az első kettőn eltátja a száját, annyira nem érti, mit keresnek a sorban.
-Miért fontos, hány perc alatt futja le a százat és meddig tud fél lábon állni?- nem állja meg, hogy ezt meg ne kérdezze unokanővérétől. Persze arra azért bólogat egy sort, hogy a lényeges kérdések mennyi mindent elárulnak valakiről, de többre nincs ideje, ugyanis befut az első jelöltjük. Inkább hallgat a félénkséget illetően. Ő is nagyon csendes és visszahúzódó szokott lenni, bár persze első percekben fogalma sincs, hogy ez mennyire igaz erre a hölgyre, vagy csak a pillanat hatása miatt viselkedik ilyen félénken?
Niki átveszi gyorsan a stafétabotot és rögtön a közepébe vág, de azért a mondandó legvégén ő is vesz egy nagy levegőt, nagy mosolyt villant Eszterre és belefog a saját beszédébe is. Igyekszik nem elnyújtani majd.
-Csókolom! Igen, tényleg az a helyzet, hooogy a jelölt bácsi elég elfoglalt és most mi helyettesítünk, de ne tessék megijedni. Mi is azon vagyunk, hogy mindenkinek jó legyen, amennyire csak lehet. Szóval öhm....- vet egy zavart pillantást a kérdésekre, amiket Niki Eszter elé tolt. Mit is kérdezhetne? Mit? Valamit kell....
-... esetleg tetszene mesélni a családjáról? Úgy értem, otthon tetszik-e még lakni, van-e testvér, szeretne-e a néni családot?- lhet, hogy van, aki azért jelentkezik, mert csak egy kalandot akar egy jóképű férfivel, nem? Az ilyet is ki kell szűrni, erre jók a kérdések.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. július 11. 10:06 Ugrás a poszthoz

Niki és (még) Eszter


Na igen, most hogy mondja el, hogy az is bőven aggasztja, hogy körbeizgulják majd egymást a jelöltekkel és nem lesz semmi a nőkerítésből? Plusz Ádám mit fog szólni mindehhez? Nem tudja hirtelen elképzelni, hogy a nagybátyja meg fogja nekik köszönni, hogy beleszóltak a szerelmi ügyeibe. Jó, Runa amúgy is pánikolós fajta úgy hogy nem kell ezeken a gondolatokon csodálkozni. Mondjuk Niki okfejtésén úgy elkezd pislogni, hogy még aggódni is elfelejt. Nevezzük jobb kifejezés híján megdöbbenésnek, bár ő szegény jelöltek helyében is elkezdene már félni, mert Niki tényleg az álomtársat keresi. Fejet vakarni sem mer ebben a szituációban, csak imádkozni, hogy legyen valaki, aki a nővére fogára való lesz és ez által Ádáméra is.
-Akkor engem ki fog tagadni, mert az egyetlen mozgás, amiben jó vagyok, az a saját lábamban való pofára esés. Mikor kicsi voltam, még a lábamat is eltörtem az első randimkor a seprűvel. Azt sem tudom, hogyan fogok átmenni a Repüléstanon.- sóhajt fel letörten, miközben lekortyolja a fél tea adagját és kapirgál a süteményéből is egy falást.
~Akarni nem akarok, de megkínozni sem szeretném a jelentkezőket. Nehogy pont a visszájára forduljon az egész és Bogolyfalváról kiutálják Ádámot. Nikiiii, erre nem gondoltál!~ magában visong egy sort, de hangosan inkább nem mondja ki egyrészt, mert nem akarja letörni a majdnemnővér nővére lelkesedését, másrészt majd valahogy próbál enyhíteni a légkörön, ha veszélyessé válnának a tökéletes-háziasszony-kérdések. Na, valahogy csak alakul majd ez az egész interjú-randevú cucc.
Közben befut a legelső jelöltjük és részéről már-már rokonléleknek érzi a nőt az elhagyatottságával, zavarával, úgy egészében, sőt megölelgetné, ha nem volna mégis a hölgy vadidegen és egy randi interjú alanya. De amúgy tényleg megölelné. Próbál segíteni rajta ahogy tud, még biztatóan mosolyog is mellé, bólogat arra, hogy a szülők Martonvásáron laknak, bár az azt sem tudja, hol van a térképen, de biztosan nagyon szép hely! A nővér is egy jó pont, a szomszédok is. Jó, igazából fogalma sincs, mit kellene keresnie egy nőben és mivel az egész világot a keblére ölelné, úgy gondolkodás nélkül bemutatná Esztert is Ádámnak, de ezért Niki a rangidős. Mikor Eszter távozóra fogja, kissé letörten sóhajt egyet, hogy kezd beigazolódni a félelme és kénytelen lesz mégis elmondani a gondolatait Nikinek.
-Mi... Mi is örülünk. Szép napot kívánok! - makogja még utána, mielőtt Eszter eltűnne teljesen a színről, aztán Nikihez fordul egy sóhajjal.
-Röviden? Rá bizony. Szeretlek, de most őszinte leszek, még ha meg is versz érte. -bevezetőként megvakarja a fejét, ez egy fontos mozzanat! Ezzel is időt nyer. Igazság szerint nehezére esik megmondani a véleményét mindenkor, de ha az összes jelöltet el fogják üldözni az nagyon gáz lesz több szempontból is.
-A száz méteres időt jobbára csak az egészségmegszállottak, a profi sportolók és néhány olyan ember méri, akit ez érdekel. Jobbára férfiak. Annak az esélye, hogy egy átlagos, szerető, aranyos és csendes nőt találjunk, sokkal nagyobb, mint egy fitnesz- vagy amúgy sportguru előkerítése. És szerintem a fél lábon állás csak nekünk vicces, de ők már kinőttek ebből. Maximum a kaja csatát veszik viccnek. És ráhoztuk már eleve azzal is a frászt, hogy Ádámot olyan elérhetetlennek állítottuk be azzal, hogy "elfoglalt" meg "Vele csak akkor találkozhat" meg "az ő pozíciójában", meg ilyenek. És hogy meg kell felelniük. Sokan nem szeretnek megfelelni, meg minek felelnének meg egy kislánynak és egy frissen felnőtt nőnek? Szóval.... szóval szerintem ez történt és... bocsi.- kivételesen sok szempontból megérti, hogy Eszter mitől pánikolt be. Ha ő lett volna a helyében, tán még sírva is fakad és elnézést kér, mert nem mérte le a száz métert. Most már egyrészt azt várja, jön-e a következő jelölt, másrészt Niki reakcióját, hogy bezárkózik-e előtte és hátbatámadásnak, árulásnak vagy hogyan fogja felfogni a véleménykülönbségét? Inkább megmondta mégis, mit gondol, mint hogy mindegyik interjú így peregjen le. Behúzott nyakkal várja a nővére ítéletét.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. július 11. 11:14 Ugrás a poszthoz

Ádám  Cheesy


Arra számított, hogy nehéz lesz kibírni Ádám közelségét, mivel még idegen, csak levelekből ismerik egymást. Igazából eléggé félt ettől a találkozástól, de minden eltelt perccel újra és újra rá kell döbbennie, hogy valójában igenis ismeri ennek a férfinek már egy szeletét, egy kis részét, amit a levelekben látott és olvasott már. Egészen megnyugtató érzés, hogy Ádám olyan, amilyennek eddig mutatkozott, ezért is folynak belőle a szavak, a mesélnivaló olyan önfeledten. Na és persze a kérdések is, ha már mese akadt... Vajon miért pont most és ilyen hirtelen döntött úgy a nagybátyja, hogy költözni fog és pont ide? A pillanatnyi kis intermezzo-t észre sem veszi, inkább azzal foglalkozik most, hogy a lába elé nézzen, mert amúgy is elég egy balesetveszélyes gyerek. A zongorázásra azért ismét felkapja a fejét, szemei átmennek nagy csillogókba, ajkai körül megjelenik a kislányos, drága mosoly, szinte párosítani lehet egy lelkes, csilingelő kacajjal.
-Imádnám, ha együtt zongorázhatnánk. Mióta eljöttem Stockholmból, rá sem tudtam tenni a kezem egy zongorára, pedig így nem lehet gyakorolni.- fuvolázza vidáman, miközben minden formalitást félretéve belekarol Ádámba, feltéve, hogy hagyják neki. Ha látja, hogy Ádám kényelmetlenül érzi magát, azonnal abbahagyja, de addig is élvezkedik a nagybátyja jelenlétében.
-Ha elkészül a könyved, szeretném elolvasni. Biztos sokminden lesz benne, amit még nem tudok rólad.- ő meg gyorsan olvas és hamar befalná az információkat, főleg, hogy Ádámról szól mind ilyen-olyan módon. A pirulás abban a percben elönti az arcát, hogy Ádám megjegyzi, miatta jött például. Miatta? Ez olyan zavarba ejtő, hogy nem is tud rá mit mondani, csak lesüti a szemét, de azért egy mosoly ott játszik a szája sarkában. Boldog, hogy Ádám itt van. Vele. A többiről, hogy Ádámnak van egy lánya is, semmit nem tud még, de jó is így most. Kicsit élvezi a nagybátyját, annak jelenlétét, szavait, közelségét.
Nem olyan hosszú a séta, viszonylag hamar elérnek Ádám házához, ő vezeti mindkettejüket az úton, mert ő sosem járt még a lakósor felé,  Macskabagoly utzában. Semmi ismerőse, rokona nem lakik itt, hát akkor minek kódorgott volna erre, nem? Éppen ezen jár a feje, meg hasonlókon, mikor a kulcs beúszik a látóterébe. Hirtelen szóhoz sem jut, csak nagy szemeit Ádámra mereszt és esetlenül bólint egyet, a könnyei a meghatottságtól gyűlnek-gyülekeznek és lassan lecsorognak orcáján kövér gömbökben.
-Én... köszö.. nöm.- *szipog is mellé egy sort, miközben megtörli szemeit és belép a házba. Odabent a cipőből azonnal kibújik, elvégre friss, új lakás, nem kell azonnal összekoszolni, na és mezítláb szép az élet.
-Nagyon nagy lakásod van. Könyvtárszobád is lett?- természetesen egy vérbeli könyvmolynak ez az első feltehető kérdése minden körülmények között.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. július 19. 23:38 Ugrás a poszthoz

Akasztják a hóhért- Robi cicc, Leen és Nikim

Robi ma meghal. Slussz-passz, ezt eldöntötték. Nem, nem ő döntötte el, de támogatja az ötletet. Szerény személye csak feldühödött mindazon, amiről szó esett az édes hármas beszélgetésük alatt Nikivel és Leennel. Hogy lehet az, hogy Robi szemétkedett az ő, AZ Ő Leenjével. Bár igaz, mióta is az övé Leen? Ez persze teljesen mindegy, sőt még az is, hogy konkrétan senki nem mondott olyasmit (még Leen sem), hogy szó lett volna szemétkedésről, csak felszínre bukott Robi elég rossz természete (az elmondások alapján szörnyű egyenesen, ha már ütni kell) és persze egyáltalán nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy Robinak folyton baja van az ő Nikijével. Nikit már jogosan nevezi sajátjának, elvégre az unokanővére. Ütni fog érte, ha bántják, na és Robinak ebből a szempontból van a számláján bőven.
A lányokkal együtt így hát eldöntötték, hogy jöhet a bosszúállás háromszoros kiadásban. Robi a nap végére imádkozni fog a megbocsátásukért, de nem fogja olyan könnyen megkapni azt. Keményen készült a mai napra, dokumentálódott és végül korához megfelelő megoldást választott a támadásra: meglepetésszerű lesz, feltéve, hogy Robinak nincs hatodik érzéke, mint a nőknek. Ebben erősen kételkedik, ugyanis aki annyira megszállott Nikivel, hogy azt hiszi, a lány a Játszótérre hívná revansért... az nem lát tovább az orránál az ő nagy szerencséjére.
Elérkezett a mai nap is. Szokatlanul nagy csend uralkodik a bejárati csarnokban. Külön-külön érkeztek, azaz Nikit és Leent ő már nem találta sehol sem odafönt, így feltételezte, hogy már lejöttek, de hát akik ilyen jól elmaszkírozták maguk, azokat nehezen tudja kiszúrni. Bele is telik pár másodpercébe, mire felfedezi a ninját és Zorrót. Mondanunk sem kell, nagyjából úgy néz rájuk, mint egy-egy földönkívülire szokás, de kommentálni nem kommentálja a dolgot. Ő a szokásos kis farmerében és a vörös, pántos felsőjében egészen hétköznapi jelenség a kihalt csarnokban.
-Jól bekeményítettetek.- suttogja, mikor már ott lapul ő is a lányduó mellett trióra szaporítva a létszámot. Valahogy számára nem volt kérdéses, hogy a két fura szerzet levitás és hozzá tartoznak, azaz az akció részei egészen pontosan. Niki kérdéséről lecsúszott, s így valószínűsíthetően Leen válaszáról is, de sebaj, mert Robi éppen ebben a pillanatban úszik be a képbe.
A ninja lopakodik, Zorró rejtélyes módon csap le.... Runa meg nem szerepel egy történetben sem. Na hát, akkor ideje beírnia magát a történelem könyvekbe egy kiadós fiúveréssel. Mint említettük, készült a mai napra. Ezt jelzi a száján csillogó piros ajakfény is, ami ugyan nem olyan erős, mint a rúzs, de színe neki is van és Hófehérke igazi autentikus Hófehérke lett most tőle. Jelez a lányoknak, hogy ő indul, aztán back-uppolják ninja és Zorró módra. Feláldozza magát a nemes cél érdekében: elverni Várffy-Zoller Róbertet? Igen!
Megindul tehát teniszeiben viszonylag halkan lépdelve (főleg, hogy Robi is halad és a nagy kihaltságban elég zajt csap egy férfi zsiráf-láb, hogy elnyomja egy nő tipegését), majd mikor már elég közel van, vetődik egyenesen Robi hátára, legalábbis ez a cél. Hogy sikerül-e, az Robi hallásán és reflexein is múlik. Ám, ha sikerült, akkor nem maradhat el az üdvözlés sem:
-Hiányoztam?- a hangja tele van gonoszul csengő nevetéssel és következő ádáz akciója egy puszi Robi cica fülébe bele egyenesen. Elkezdhetném számolni a két kezemen, hány ember szereti, ha a fülébe puszilnak úgy, hogy utána lehetőleg ne halljon, sőt még rajta is lógnak jó szoros ölelésbe fogva, de egy kezemnél tovább nem jutnék.
Ez az idő talán pont elég volt arra, hogy Nikiék is akcióba lendüljenek, elvégre mindez figyelemelterelés és ha elég jó volt, Robi mindjárt három lánnyal birkózhat majd, plusz a fülkagylóját egy piros ajakfényfolt díszíti majd emlék gyanánt.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. július 19. 23:41
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. július 29. 09:34 Ugrás a poszthoz

Nikim és Dorota

Bizony meglehet, hogy Niki a rossz partnert választotta ki ehhez az akcióhoz. Runa hajlamos mindentől szívrohamot kapni és mindenkinek mindent megengedni. Megeshet, hogy tényleg hozzáadna egy Vasorrú Banyát Ádámhoz, csak mert az cuki és kedves volt vele és ő sem akarná megbántani, hogy szépség terén nem a banya a nyerő.
-Úgy gondolod?- ő és a repüléstan... Egyáltalán minek vette fel? Mert hülye maximalista gyogyós? Markovits professzor majd egy szép bukó jeggyel fogja értékelni az "igyekezetét", már látja előre lelki szemeivel a szörnyű tényt.
Na de visszakanyar a jelöltekhez. Az első hölgynek hamar inába száll a bátorsága (szerinte) érthető okok miatt, amiket nem rest megosztani Nikivel sem persze csak a maga visszafogott stílusában, ahogy azt szokta. Szerinte ezek kényes pontok, hogy Ádám mennyire "elérhető" a nőknek, meg hogy ők milyen kérdéseket tesznek fel a jelölteknek. Ám arra nem számított, hogy őszinteségi rohama eredményeképpen rögtön rászakad a kérdezés felelőssége. Nyel egy nagyot és már dadogva próbálná közölni, hogy ez annyira mégsem frenetikus ötlet, mikoron is egy nagyi-korabeli néni lép be az ajtón és félreérthetetlenül kezd masírozni feléjük. Unokanővére döbbenetét osztja, azonban válaszolni képtelen, bár titkon egyetért Niki hirtelen stratégiájával, hogy azonnal letagadja a párkereső akciót. Ki akarna egy anyja-korabeli nőt feleségül venni? Ennyire lököttnek vagy magabiztosnak még a nagybátyját sem gondolja. Ezzel együtt nevetésszerűen felhorkan Niki ártatlan hangvételű tagadására, meg a látványra, ahogy unokanővére enni kezdi a zöld vattacukrot. Azért köhög párat utána, hogy ne legyen olyan feltűnő a dolog, bár ha feltűnt, ezen már nem lehet segíteni (nem is akarna nagyon) .
-Ha a lakatost keresi, ő két bolttal arrébb van.- hirtelen indíttatástól vezérelve követi unokanővére stratégiáját, mert egy ilyen koros hölggyel ő sem tudna mit kezdeni, de hogy a nagybátyja bottal sem őiszkálná meg, abban olyan biztos, mint Marie Antoinette lefejezésében.
-De pontosan milyen hirdetésről is van szó?- avagy hogyan játsszuk tovább a hülyét? Niki, veregesd magad vállon- ez a Runa a te behatásod eredménye.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. augusztus 2. 21:49 Ugrás a poszthoz

Leen, Niki és Robi cicc

Úgy robognak itt az események, hogy lassan már azt sem tudja, hol áll a feje. Az egyik percben még ráugrott Robira, aztán megkövült egy rövid időre hála a hímek ezen csodás gyöngyének. Csak enyhén riadt tekintettel tudta követni, hogyan veti rá magát Leen lefegyverzése után Zorróra, izé, Nikire. De nem, Nikit nem kell félteni. Bámulatosan helytállt és perceken belül megkaparintotta ennek a csótá... khm, gonosz, csúnya, ocsmány fiúnak a pálcáját is, így Robi végképp harcképtelenné lett. Helyes.
Azonban ahogy Robi leragadt szó szerint, úgy ők is ragadtak vele együtt Leennel. Nem baj, valahogy ezt is a hasznukra tudják fordítani. Hogy Robinak ne jusson eszébe mégis valami Supermanéhez hasonló mutatvány, végre előhalássza ő is a pálcáját és Leen meg maga elé szépen megalkotja a Protego segítségével a jó öreg védőfalat. Nem hiányzik egy orrbaverés Madmaxtől, főleg most, hogy gyakorlatilag harcképtelenné vált és a száját sem tudja pankrációra használni.
Leen kérdése jogos. Mit is tegyenek vele? Nos, neki akad pár ötlete éppenséggel.
-Szerintem erőszakoljuk meg és hagyjuk itt a nemesebb felénél fellógatva a plafonra.- csicsergi teljes lelki nyugalommal fapofát vágva és tök komolyan nézve másik két társára. Úgy tűnik, a vad ötlet őt környékezte meg erőteljesebben, pedig Nikinek és Leennek nagyobb a sérelme az ő kis otthagyásához képest. Persze az első napokban zavarta, irritálta az esemény, elbőgte magát, hogy saját csapdája így visszaütött, de ezen már kár aggódnia, inkább bosszút kell állni a dögön, aki így szemétkedett a barátnőivel. És erre mi lehetne pompásabb fegyver, mint megszégyeníteni őt nyilvánosan?
-Vagy kössük ki és fessünk a hasára céltáblát. Paradicsommal bárki megdobálhatja ingyen.- von vállat teljes közönnyel szemlélve a hős rellonos tusázót. Nagyjából úgy gusztálja Robit, mintha egy kiló krumplit becsülne fel a piacon: már-már unott arccal viszi végbe a mustrát.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. augusztus 2. 23:40
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. augusztus 6. 20:47 Ugrás a poszthoz

Dorota, a rém, és Niki, a megfigyelő

Ezúton közöljük, kedves Dorota, hogy a banyák kora régen leáldozott. Manapság nem menő a szigor, ha tiszteletet és csendet akar kicsikarni, bár tény, megfélemlítésnek még mindig remek eszköz. Csak vigyázzon, drága Vaslady, nehogy egy adag rajzszögbe üljön egy nap, mert holmi buzgó alattvalói megelégelték keménységét.
Már az akaratosság sem imponál neki, de fogadni merne, hogy ha unokanővérére nézne most, valami hasonló elégedetlenség halvány árnyait fedezhetné fel Niki arcán is. Persze azután, hogy legombolta róla a pókerarc különösen vastag és makacs rétegét. Niki holtbiztos, hogy nem viccelt, mikor kijelentette, hogy ebbe nem szól bele.
Nagyon durván kezd felmenni benne a pumpa, mikor Őnagysága előadja a Marie Antoinette-féle különszámot: ha nincs kenyér, kalácsot az embereknek, figyeljetek csak rám, mert nekem van csak fontos mondanivalóm. Egy fenét! Ahogy Dorota halad előre a beszédben, úgy kezd egyre látványosabban lüktetni a homlokán az a bizonyos dühér, ellenben a szája körül mind szélesedik a mosoly, mintha egy cukorborsó kislány lenne, aki a nagymamája ezeréves történetét hallgatja teljes lelkesedéssel. Felkönyököl az asztalra Dorotával farkasszemet nézve, s mikor a tisztes matróna végre befogta hatalmasra méretezett és nagyképű lepénylesőjét, ő is belefog a tisztes visszavágásba.
-Szerintem beszéljünk nyíltan, Miss Dorota.- jó erősen megnyomja a Miss szót, mintha szándékosan lenézné a korosabb hölgyet, azaz még annyira sem érdemesíti, hogy tisztes feleségnek nézze. Másképp mi a fenét keresne itt? Paraszti észjárás eleje volt ez, de azóta már mindketten megvilágosodtak, hogy ez a kontyos Elvtársnő csak egy kerítőnő.
-A hirdetést A FÉRFI adta fel, tehát Ő KÉRDEZ. Neki JOGA VAN nem megjelenni, ha túl elfoglalt. És elfoglalt, szavamra. Sokkal elfoglaltabb, mint Miss Delarosa valaha is lehet. Nnos... Ha előbb ön válaszol a MI kérdéseinkre, akkor esélyes, hogy én is válaszolok az ÖN kérdéseire.- vesz egy mély levegőt és közben vállon veregeti magát, hogy elolvasta Niki kérdéseit, mielőtt a majdnem-nővére széttépte a lapot. Így most fejből tudja citálni az összes kérdést hála a fotografikus memóriájának.
-Hány másodperc alatt futja a százat? Meddig bír fél lábon állni? Hogy viszonyul a szemtelen tinikhez? Mennyit költ havonta ruházkodásra? Ki a kedvenc sportolója? Mi fogta meg a hirdetésben?- mikor szépen és érthetően elsorolta őket, még mindig a legangyalibb mosolyát villogtatja, de immár minden feszültség nélkül. Határozottan élvezi a helyzetet, de később nem fog elfelejteni bocsánatot kérni Nikitől. Nem gondolta volna, hogy a flúgosokat is bevonzza a hirdetés, bár Esztert egyáltalán nem tartotta annak, csak súlyosan önbizalomhiányosnak.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 3. 12:59 Ugrás a poszthoz

Axel  Rolleyes

Egy könyvbúza embert vizsgák ideje alatt természetesen a könyvtár berkeiben legegyszerűbb elkezdeni keresni. Ő is, mint sok levitás és más házban tanuló társa, gyakorlatilag itt tölt huszonnégy órából tizenhatot vagy -hetet a könyvei és jegyzetei fölé görnyedve. Nála az a probléma áll fenn, hogy felvett minden tárgyat és így elég sok, már-már az idegösszeomlás határát súroló anyagmennyiséget kell átvegyen. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere, csillagtérképek, Miranda Dabrak művei, az Ezer bűvös fű és gomba és még számtalan más mű, amiket csak el tudott kérni Matildától. Sokszor éjszakába nyúlóan zárásig itt ücsörög és magol, tanul, s noha hiába fotografikus a memóriája, az iszonyatosan sok anyag nagyon terheli az ő agyát is.
Most is éppen a Morlothokról olvas és noha megjegyzi percre pontosan (még az oldalszámot, a sorszámot és a szó pontos helyét is meg tudja mondani) a szöveget, az istennek sem áll össze az agyában az anyag. Rengeteg a miért, meg a hogyan és a merre és simán képtelennek érzi most magát visszaadni mindezt egy vizsgában anélkül, hogy Vécsey prof rá ne sütné, hogy másolt.
Egy adott ponton köhögni kezd és szipogni, a könnyei meg potyogni indulnak a jegyzeteire, mert hirtelen eltört nála a mécses, hogy ő ezt tovább nem csinálja. Hülye volt, hogy nem tudta eldönteni, mit is akar egész pontosan tanulni és mindenbe belevágott. Ha ezt a vizsgaidőszakot túléli, holtbiztos, hogy leadja legalább a fele tantárgymennyiségét, másképp rövid úton idegösszeroppanást fog kapni. Az meg valahogy nem hiányzik, mert jönne az apja látogatóba Claire-rel (azt a nőt is ütné, mint az Entert, minden mondata után), de főleg Ádámot nem akarná aggasztani most, hogy Nikit felvették abba a jó hírű iskolába és távol kerültek megint egymástól. Szóval... szóval összességében most éppen pityereg és elege van, de tudja, hogy folytatnia kellene a tanulást, mert más nem fog levizsgázni meg tanulni helyette, de pillanatnyilag semmi lelkiereje sincs folytatni az egészet. Csak ül és várja, hogy csapjon már bele az a villám, ami csalánba ugyan nem, de belé képletesen folyton belécsap, amikor nem is várná. Hát most ő kéri, hogy legyen eltalálva, jó?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Katie Runa Blackwood összes RPG hozzászólása (141 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 » Fel