Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Arty

A mai nap egészen nyugis. A vizsgák kijavítva, az otthoni feladatok ellátva , és gyakorlatilag nincs más dolga, mint várni, hogy jöjjön hozzá valaki, addig pedig békésen olvassa a lelki egyensúly előnyeiről szól legújabb könyvet. Azt hihetik az emberek, hogy ő annak örül, ha nem jön hozzá senki, hiszen ilyenkor nem történik semmi rossz. De ez nem így van. Pont azt szereti, ha érkezik hozzá valaki, ha van, aki felvállalja a problémát, és segítséget kér. Néha már csak az is jó, ha az ember kibeszélni magából, ami fáj.
A mai napon kékbe öltözött, amit bronz kiegészítőkkel dobott fel, mint egy igazi kis levitás. Mindig is imádta egykori háza színeit, és hihetetlen boldogsággal tölti el az is, hogy a lánya is oda jár, sőt, láthatóan Mina kezdi megtalálni az egyensúlyt is az életében. Egyszerűen minden tökéletes. Talán mondhatjuk azt is, hogy minden túl tökéletes. Várja már azokat a bizonyos égi csapásokat, melyeket az ilyen nyugalmi állapotok szoktak megelőzni. Kicsit tart is tőle, hogy mikor fog robbanni a bomba, mikor fogja Dwayne megérteni, hogy mit is mondott azon az estén, amikor Sean olyan nagyon beteg volt.
Továbblépett. Alakul valami, valami, ami nagyon törékeny még, és amit nagyon kell óvnia. Minden igyekezete benne van a jelenlegi helyzetben, de pontosan tudja, hogy a csoda nem tarthat örökké. Egyszer Dwayne is rá fog jönni, hogy a helyzet megváltozott kettejük között, hogy ő erősen tartja most magát, és nem akar visszatáncolni.
- Szabad
Épp ezen elhatározását elemzi magában, amikor kopogtatnak az ajtaján. A könyvet becsukva emelkedik fel a helyéről, olvasószemüvegét a borítóra helyezve pillant fel a belépő nőre, és azonnal le is vonja a következtetéseit, közülük is a legfontosabb, hogy baj van.
- Mi történt Arty? Kérlek, foglalj helyet.
Azonnal hellyel kínálja, még mielőtt elájul a nő. Teljesen szét van csúszva, ezt már most látja. Nem szeretné, ha valami történne vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Zsanett

A határidőnaplóját lapozgatva nézi, hogy milyen fontosabb dolgokat jegyzett fel. Muszáj néha előre megnéznie, hogy tudja, nagyjából mivel kell kalkulálnia az elkövetkezendő időkben. Már nincs száz nap karácsonyig, lassan az ajándékokat is el kell kezdenie beszerezni. Előtte még ott van a halloween is, amire mint minden évben, most is ő varja majd a jelmezeket, és ha minden jól megy, Mina háromnál többször nem fogja megváltoztatni a döntését azt illetően, hogy miben akar pár órát táncolni.
Közben azok nevét is végigbogarássza, akik mára bejelentkeztek. Három lány. Az egyikük Klára, visszatérő. Minden vizsgaidőszak után van egy nagy beszélgetésük. A lány negyedéves, még elsőben fedezték fel nála, hogy bizony van itt probléma, méghozzá a javítások és helyesbítések okozta idegessége miatti stresszes állapot. Az év közben ez érdekes módon nem jelentkezik nála, így év végén azonban kibukik minden. Ilyenkor beszélgetnek egy nagyot, és a lány általában színjelesként át is lép a következő évfolyamba. Négy után érkezik, mert előtte még van egy megbeszélése a kviddicsesekkel. A második, aki kettőre érkezik Suzanne. Suzy az a lány, akit ki kell zökkenteni az önbizalomhiányos korszakból. Ez a tinik egyik nagy réme. Van otthon egy hasonló korú és gondokkal küzdő példánya, így szerencsére eléggé járatos a témába. Már harmadszorra jön hozzá. Előtte pedig egy újabbnak mondható név, Chevailer Zsanett Vanda. Ismeri a lányt, de az időpontkérés egy kicsit meglepte. Éppen, hogy csak végigolvassa a nevet, kopognak, és be is lép a lány.
- Üdvözlöm, kérem, foglaljon helyet.
Mutat az kanapéra, miközben felkel, és végigsimít a szoknyáján. Sean már egy éves, mostanra pedig ő is visszanyerte alakját, így végre újra a régi ruháiban - meg pár muszáj volt megvennem darabban - mászkál, és még szoknia kell a kismama ruhák után. Jegyzetfüzetet és tollat vesz magához. A lányt követi, de ő a fotelben foglal helyet, és finom mosolyt enged meg.
- Nem igazán pontosított, hogy miért is jött el hozzám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Egy éves. Szinte hihetetlen, hogy Sean már egy éve élő és lélegző része az életének. Már nem a pocakjában bújkál szőke tincseivel és kék szemével. Mina is így kezdte, bolondos szőkén, aztán szépen lassan a haja besötétedett. Persze az is lehet, hogy Sean vele ellentétben szöszke marad. Egy kis hercegecske. A kisfiú szépen fejődik, lassan két hónapja, hogy elkezdett járni, azóta pedig megállíthatatlan. Persze még sokszor - mint most is -, anyja ujjának markolása sem maradhat el, ahhoz, hogy biztosan tipegjen a nő mellett.
Ami Zóját illeti, imádja a fiát, és hihetetlen, de amikor vele van, nincs szoknyában, felékszerezve, nincs tökéletes smink az arcán. Minimalista festékréteg, hozzá kényelmes ruhák, olyanok, melyekben a legkicsavartabb pózt is fel tudja venni, hogy a gyereke ne sérüljön. A fekete farmer és top fölé kényelmes pulcsit vett. Az idő szeszélyes, de ő igyekszik megtalálni a lehetőségeket arra, hogy se ne fázzon, se ne legyen melege.
- Várj egy kicsit.
Mikor Nina megláthatja, épp a kisfiú mellé guggol, aki egy krétát szorít a kezében. Próbálta elvenni tőle, de egyszerűen lehetetlen. Néha megállnak, húz egy apró csíkot a földre, nevet és továbbsétálnak. Közben a babák különleges nyelvén kommunikál anyukájával, aki éppen megigazítja a kis mellényét. Vagány kisgyerek, akiről már most meg lehet mondani, hogy egy nap majd bizony lányok szívének egész sorát töri össze.
A napi bevásárlás végén járnak, így a nő vállára akasztott hosszú fülű vászontáska egyből kiegyenesedik, ahogy ismét a nő vállára kerül. A kisfiú azonban még nem akar hazamenni, sőt, egyenesen Nina felé indul. Zója a találkozás másik felét csak későn ismeri fel, addigra már nem lehet feltűnésmentesen más irányba fordulni. Nincs más hátra, mint:
- Szia, Nina.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Arty

Azt már persze az elején sejtette, hogy ez nem lesz egy könnyű beszélgetés. Nem csak azért, ahogyan kinézett, hanem az első mondat után felrémlett pletykák miatt is, melyeket a folyosókon hallott. Persze nem foglalkozott velük, sosem érdeklik ezek, mármint ez így nem igaz, mert a Dwayne Warrenről szóló pletykákat igenis mindig meghallgatta. Aztán meghallgatta megint Minától, ám mire a kislány hazaért és előállt azzal, hogy szeretett apja éppen mit művelt, addigra már tudta is, mivel vigasztalhatja meg a kislányt, vagy éppen mi az, amivel kicsit helyre tudja állítani gyermekei apjának renoméját. Női praktikák, szokták mondani.
Amíg a nő mesél, addig leereszkedik a fotelbe, óvatosan, hogy ne akassza meg. Ilyenkor mindig nagyon vigyázva mozdul, hiszen az őt meglátogatók egyetlen apró zavarástól is képesek hatalmas falakat felhúzni maguk köré, és azt lerombolni sokkal hosszabb ideig tart, míg magára a problémára megoldást találni.
- Sajnálom, ez a sok veszteség bárkit a mélybe taszítana.
Igyekszik nem mélyén beleérezni mindabba, amit a nő mond, ám ez nem könnyű, érzi is, hogy a szemei kissé fátyolossá váltak. Az olyan foglalkozások során, mint az orvos, ápoló, szociális munkás vagy pszichológus az ember rengeteg olyat tapasztal, melyek akaratlanul is lehúzzák őt is. Az ajtón kívül hagyni a mindennapi problémákat, a családot és az ösztönös rájuk gondolást nem könnyű. Hiszen mi van akkor, ha mindez Minával vagy vele történik? Hogyan lépne túl a tényen, hogy a vágyott gyermekek halva születnek, vagy, hogy a szeretett testvér meghal? Nehéz nem egyből a sajátokra gondolni.
- Ádám hogyan élte meg ezt az időszakot?
Teszi fel az első kérdést a nőnek, ami nyomán elindulhatnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Nina

Nincs mit tenni, csak sikerült odafutnia a kisfiúnak, ő pedig nem tehet úgy, mint aki nem látott semmit, és elsétál. Mármint a fia van ott. Ha tűz lenne kettejük között, akkor is átsétálna. De nincs tűz, annál is sokkal jobban fáj, ami itt lóg a levegőben. A fizikai sebek begyógyulnak, állítólag a lelkiek is be szoktak, bár erre mindenki mást mond. Talán majd egyszer. Egyelőre önmegtartóztatás van, és valaki, aki talán segíti is elfelejteni ezt az egészet.
- Megvagyunk, köszönöm. A fiatalúr igen sok energiával lett megáldva.
Az említett vidáman gügyörészik, már néhány egytagú, de értelmes szó is fellelhető benne. Jól elvan a krétájával. Nagy előnye, hogy most, ha valamire rákap, akkor azzal óráig el tud lenni. Most éppen a kréta ilyen. A nő pedig, aki alapból nem szereti a varázslást, igen hálás a tisztítóbűbájoknak, melyek újra emberi kinézetet adnak a falnak, ami előtte Sean komoly műgonddal kikent.
- És te, hogy vagy?
Kicsit kínos ez a beszélgetés, valószínűleg az is érzi, aki most éppen a környező üzletek egyikén lép ki. A pletykák és tények furcsa összjátéka, valamint az összetalálkozása két nőnek, akiknek éppen egy közös férfi van az életükbe, sose könnyű. Viszont vannak pillanatok, amikor felnőttesen kell viselkedni, erre pont Mina tanította meg, aki nemrég meghozott egy nagyon is felnőttes döntést, és elment fél évre egy másik iskolába, sőt egy másik kontinensre. Zójánk pedig azóta számos fotóalbumon, gyerekkori rajzon és emléken rágta már át magát, könnyeivel küszködve. Nagyon lassan telik el fél év, még akkor is, ha Sean nem hagyja unatkozni.
- Öhm figyelj, tudom, hogy hülyén fest a kép, két gyerekkel, de én nem vagyok és nem is leszek Dwayne-nel. Gondoltam jó, ha ezt tudod. Tudom, hogy ti... hogy van köztetek valami. Nekem van valakim, aki talán szeretni is fog, mármint magam miatt, nem a véla dolog miatt.
Érezhető, hogy ezt a vérkérdést amúgy is utálja. Dwayne pedig a beszélgetésükkor pont azt igazolta, amitől tartott. Nem őt szereti, nem ő kell neki, csak a vére miatt akarja, semmi más nem játszik közre. Nincsenek gyengéd érzései az irányába. Épp ezért is kell neki is továbblépnie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Arty

Figyelmesen hallgatja a nőt, kérdez, majd válaszol is. A válasza közben különös kettősséget érez, hiszen egyrészről megérti, másrészről viszont nagyon nem.
- Az ember gyakran azt mondja, amit a másik hallani akar. Elmegyek, mert magányra van szükségem, megvársz? Megvárlak. Közben azonban benne is zajlik egy folyamat. Együtt örömben és bajban. A párkapcsolat, a házasság erre épül. Ti együtt vállaltatok egy párkapcsolatot. Ti együtt voltatok boldogok. Ti együtt vártatok gyermeket. Ti együtt terveztetek.
Miközben beszél, a könyökeit a térdeire támasztja, ujjait pedig egymásba fonja. Járt ő is hasonló cipőben, és ő sem kezelte a legjobban a helyzetet. Ki tudja, ha annak idején normálisabban alakul a dolog Dwayne-nel, akkor a mai napig is élnék a kis nyugodt életüket. Tény, hogy akkor nagy valószínűséggel Mina, sőt Sean se lenne, vagy ha lenne, nem ilyenek és nem ilyen idősek lennének. Minden okkal történik ugyebár.
- Aztán elkövetkezett a negatív része. Neked magányra volt szükséged, de nem tudod megmondani, hogy neki mire, hogy ő hogyan élte meg a dolgot. Kizártad, pedig lehet, hogy segíteni akart, lehet, hogy semmi másra nem vágyott, csak, hogy veled legyen. Őt is veszteség érte, hiszen az ő gyermekei is voltak, vigaszra vágyott. Te ezzel nem foglalkoztál, ott, bármennyire is csúnyán hangzik, de önző voltál. Ő várt és várt, de egyszer a várásba is beleun az ember.
Próbál finoman fogalmazni, az irónia elég jól kiérződik a nő hangjából ahhoz, hogy tudja, a legkevésbé arra van szüksége, hogy még ő is adjon neki néhány szóbéli pofont. Igaz, hogy ilyenkor van, akit az tesz helyre, de hát nem szadista ő.
- Nem lehet, hogy Ádám ebbe unt bele? Az ő igényei nem kaptak figyelmet, ő maga, az ő szomorúsága nem volt nálad egyenrangú a tiéddel, és emiatt úgy érezhette, hogy nem te vagy számára a megfelelő ember. Hogy hiába vár, ő nem jön sorra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Figyeli, ahogy a gyerek elvan a maga kis világában. Ezt az időszakot imádta Minánál is. A gyerekek olyan hihetetlenül tiszták, és olyan őszinte rácsodálkozással néznek a világra, mely szomorú, de a felnőttekből teljesen kiveszett. Valahogy, ahogy az ember öregszik, egyre több szörnyűséget lát és hall, egyre jobban elveszíti a hitét az emberekben. Persze vannak kivételek, az örök gyerekek, ilyen például Leonie vagy Ella. A két lány elég rendesen megmarad mindenki emlékezetében, hiszen annyira tiszták képesek maradni, hogy az szinte fel sem fogható.
- Tudod mit szoktak mondani. A rossz időszakot mindig jó követi.
Számára a jót most a földön játszadozó kisfiú testesíti meg, aki olyan számára, mint egy álom, amit elkönyvelt már soha meg nem valósulónak. Ahogy a Minával való konfliktusok is nagyjából rendeződni látszanak, pedig már félt, hogy a lány elhagyja őket örökre. Nagyon szomorú lett volna, ha tényleg így történik.
- Valóban hülyeség.
Finom mosoly jelenik meg a szája szélén, miközben lehajol, hogy felvegye a kiskrapekot, mielőtt még nekiáll elbontani a térkövezetet. Mostanában úgy is furcsa dolgokat művel, ha az anyja hagyja érvényesülni, ezt viszont, hogy lehet, nem kellene most is megkockáztatnia.
- Dwayne és én… sose működött, és ezt valahogy sose akartam beismerni. Haragudtam Lénára, aztán arra is, hogy teherbe estem. Elég pocsék helyzet volt. Mostanra azonban elfogadtam a helyzetet. Elvégre attól még, hogy Dwayne az egyetlen ember, aki iránt szerelmet tudok érezni, miért zárja ki azt az opciót, hogy boldog legyek mással? A múltkor beszélgettem vele, számára ez csak vélamágia. Csak akkor érez valamit, ha egy helyen vagyunk. Máskor nincs meg.
Feljebb tolja kicsit a szökni vágyó törpéjét a karjaiba, aki erre lemondóan az anyja vállára hajtja a fejét. Hát legalább megpróbálta, az is valami. Szegény gyerek akaratosságból és makacsságból mindkét szülőjétől kapott jócskán, azonban Zója még mindig el tudja nyomni, és miért mondana ellent valakinek, aki enni ad neki? Tiszta warreni hozzáállás.  
- Nekem sincs bajom veled. Nem is jönne ki jól akkor se, ha csak egy vagy a sorban, és akkor sem, ha megmaradsz nála. Örülnék neki, ha megtalálná a maga boldogságát, ha már én nem tudtam neki megadni. Szóval tényleg, ne csináljunk úgy Dwayne Warren miatt, mintha láthatatlanok lennénk, Sean amúgy is kedvel téged. És miért harcolnál velem? Van Dwayne-nek egy igen féltékeny és apás lánya. Ő sokkal nagyobb falat. Nem akarlak elkeseríteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Dwayne

Vannak pillanatok az életben, mikor úgy érzi az ember, hogy megállt az idő. Hogy az a pillanat az utolsó. Az agya kiürül, gondolkodni egyszerűen képtelen. Csak ül, az arca kifejezéstelenné válik, egyszerűen minden ránc és gödröcske eltűnik. Nincs összevont szemöldök, se elhúzott száj, csak ül, és néz maga elé. Mint Zója, aki egy képet pillantott meg először. Az ereiben megfagyott a vér, ahogy leroskadt a székre. A pilláit egy hosszú percig összezárta, mire újra kinyitotta, már egész testén eluralkodott a jeges pánik. Persze, ennek előbb vagy utóbb ki kellett derülnie, de az utóbb még mindig jobb lett volna. Ki tudja, az mikor lett volna, de határozottan húzni akarta még az időt. Azonban úgy tűnik a másik fél megunta ezt a várakozást. A cikk nem a pletykarovat, a kép nem egy elkapott pillanat, inkább valami, ami olyan természetesnek tűnik.
~ Meg fog ölni. ~
Az első gondolat mindig a legrosszabb, és valami hasonlót motyog néhány perccel később is, amikor a szobája felé veszi az irányt, hogy legalább felöltözzön. Legyen hát tisztességesen vége. Harisnyát idegességében kettőt is elszakít, mire végre a harmadikat sikerül magára húznia, és a smink is olyan most rajta, mint halottnak a csók. Mintha minden vér kiszaladt volna a testéből. Mégis, valahogy sikerül elindulnia a játszótér felé. Dwayne alig egy fél órája vitte el Seant, nem volt semmi baja, vagyis egészen biztosan nem tudja. Tőle kell, hogy tudomást szerezzen róla, hiszen ezt már egyszer előtte, és abból a helyzetből is nagyon nehezen hozta vissza magát. Most nem hagyhatja megint egy harmadik félre, jelen esetben az Edictumra. Azt meg már had ne tegyük hozzá, hogy persze ennek is köze van Adamhez. Nem kell kombinálni.
Sután sétál a játszótérre, kezében az Edictummal, messziről látva már apát és fiát. Mind a ketten el vannak merülve a maguk kis világában, utóbbi észre sem veszi, előbbi is talán csak akkor, amikor már leül mellé. Szó nélkül veszi ki a dobozt a kezéből, és kérdés nélkül csatlakozik a tevékenységéhez.
- Mondanom kell valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Hááát…
Csak ennyit mond, félve néz a férfire, kíváncsi a reakciójára, de sajnos nem tudja tartani magát a dologhoz, az arca akaratlanul is mosolyba rándul, és egy óvatlan pillanatban végigsimít a férfi karján. A tekintete az ajkaira téved, ám csakhamar észhez tér, és inkább Sean felé fordítja a tekintetét. Vannak itt még problémák, és ez az önmegtartóztatás sem egy olyan egyszerű dolog, főleg, ha az ember gyerekét történetesen jobban vonzza a férfi lénye, mint macit a méz.
- Lehet az most jobb lenne, ha terhes lennék.
Ami egy elég morbid gondolat, de ha jobban megvizsgáljuk, akkor van benne valóságalap. Mina is, Sean is imádja az apját, mint a kettejük életében központi szereplő, és ha csak nem öleti meg magát valami szerencsétlen módon, akkor az is marad. Attól még, hogy nem egy tökéletes és minta apa, mint ahogy az a nagykönyvben meg van írva, mégis emberi és jó apa, pont olyan, amilyet az ember a gyerekeinek kívánni tud. Úgyhogy ez a része a történetnek teljesen rendben van, csak azok a francos egyéb körülmények.
- Megjelent egy cikk az Edictumban, és jobb lenne, ha tőlem tudnád meg.
Nagyon lassan, miközben beszél, kihajtogatja az újságot. Mintha a fogát húznák, legalább olyan érzés most ez is.
- Van valaki az életemben. Egy férfi. Aki elmesélte a lapnak, hogy együtt vagyunk.
Ezt már beszélték korábban, úgyhogy mondhatni várható volt, mégis fontos az, hogy most már hivatalossá vált, és ezt meg kell beszélniük.
- Mi a véleményed erről?
Teszi fel kicsit halkabban a kérdést, előre félve a választól.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Visszakérdezne, hogy hát miért hülye, hiszen ő legalább felvállalja, hogy a nővel akar lenni, míg a másik… a másik csak a háttérben van, olykor egy újabb örökössel gazdagítva a világ jövőjét alkotó réteget. Mondjuk az a része se rossz, leszámítva a sok veszekedést és hisztit, ami ilyenkor körbelengi őket. És valahol mélyen tényleg hülye, amiért nem beszélték meg ezt a dolgot előbb. Nem is biztos, hogy ennek még ki kellett derülnie.  
Látja Dwayne arcán a sértettséget, és hallja a hangján is, hogy a nagy önérzetes férfi feltámadt benne. Kicsit összevonja a szemöldökét, igyekszik elrejteni a mosolyát, de hát nagyon nehezen tudja. Hülye, hülye érzelmek, csak a baj van velük. Közelebb csusszanva a férfihoz finoman megsimogatja a hátát, miközben felé fordulva keresi a tekintetét.
- Ne mérgelődj ezen, te. Tudod, hogy olyan, mint te, nekem nem lesz még egy.
Ez pedig nem is feltétlenül olyan pozitív, mint amilyennek most hangzik. Senki se szeretne örökre szóló szerelmet egy férfi iránt, akit ilyen könnyen megrészegít bármely véla vérű nő. A fejét a férfi mellkasára hajtja, ami ösztönös, és nem is gondol bele, hogy mit csinál. Mert ha belegondolna, akkor lehet a játszótér másik végéről küldött volna neki egy baglyot, és utána hazáig futna. Most azonban valahogy ez jött ki lépésnek, aztán, hogy ebből mi lesz, az még a jövő zenéje.
- Nagyon haragszol rám?
A kérdés csendes, nem is akar nagy port kavarni vele, meg úgy amúgy is, most mintha nem lenne helye a hangos beszédnek. Valahol mélyen még meg is könnyebbült, kint van a nagy titok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Az a baj ezzel az egész felsorolással, hogy ki is nézi a férfiből, hogy ezeket meg is csinálja. Szegény Dani eddig sok mindent nem mert lépni az ügyben, mert Zója sejtette, hogy nem lenne köszönöm benne. Most már egyenesen biztos is benne.
- Pont egy fűzfára?
Ostoba kérdés, de igazából a helyzet oldására szolgál. A fejét menet közben felemeli a férfi mellkasáról, és nagy bambi szemekkel pillant fel rá. Mint egy szeretetéhes kisgyerek a komor apukájára. És titkon tényleg szeretné, ha egy aprócska érintéssel is, de viszonzást kapna.
- Komolyan mondtam, szerelmem...
Az utolsó szó az egyetlen, amit magyarul mond. Réges-rég mindig így hívta a férfit, és ez a kis dolog megmaradt a mai napig. Amúgy sem hazudik, hiszen ő az, akit tényleg, igazán képes szeretni, és ezt Dwayne is nagyon jól tudja.
- ... te vagy és te leszel a gyerekeim apja. Nem fogja senki elvenni vagy elszeretni őket tőled.
Amúgy is lehetetlen lenne, ám Zója sosem volt olyan, aki kígyót, békát kiáltott volna Dwayne Warren-re. Sőt, amikor Mina kisebb volt, és mindig az apjáról kérdezte, Zója elmesélte, hogy az apukája milyen jó ember. Mindig elismerte, hogy az ő hibája, hogy nem ismerheti. Azt is megígérte neki, hogy egy nap megkeresi az apukáját, ám az apuka előbb talált rájuk, még ha véletlenül is, mint fordítva. Azonban a sors tudhat valamit, mert ha az a találkozás nem lett volna, Mina talán sosem ismeri meg az apját, és sosem születik meg Sean, aki most éppen kitartóan araszol feléjük, hogy aztán az apja térdeiben megkapaszkodva, homoknyomot hagyjon annak nadrágján, miközben szélesen vigyorog rájuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A kérdésre egy pillanatra megvillan a szeme, ahogy ő ismeri Dwayne-t, úgy a férfi is ismeri őt, tudja, hogy a kérdés kényelmetlenül érinti, hogy nem szeretné ezt jobban kifejteni. A gyerek jelenléte miatt egyből megenyhül, mosoly kúszik az arcára, miközben óvón letörölgeti kicsit a kezeire tapadt homokszemeket. Még egy puszit is nyom rájuk, amire a kicsi fontos, de még kissé érthetetlen szófoszlányokkal gügyög.
- Amúgy tudja. Nagyrészt. Elmondtam neki, hogy nem tudok szerelemmel szeretni mást csak téged.
Vonja meg a vállát finoman. Végül is, a lényeg ez. Nem képes mást szeretni, csak ezt a nagy méregzsákot. Azonban ő már megtanult ezzel a tudattal együtt élni, és tudja, hogy ez Danitól nagy áldozat lenne, ha ennek ellenére is őt akarná. Nem is kér ilyet tőle, és nem is fogja becsapni azzal, hogy ezt az információt nem osztja meg vele. Daninak meg van a lehetősége dönteni, hogy akarja-e őt, ha ennek ellenére igen, akkor mindenképpen szereti fogja, még ha nem is szerelemmel, és ha nem, azt is megérti, hiszen minden embernek megvan a joga arra, hogy a másik ilyen téren őt szeresse a legjobban. Ha ez az egész nem jön össze, legalább egy kicsit kiélvezhette azt is, hogy milyen, amikor foglalkoznak vele.
- Ha arra gondolsz, hogy nőnek érzem-e magam mellette, akkor igen. Ha az érdekel, hogy megkapom-e azt a kényeztetést, ami hiányzott, akkor is igen a válaszom.
Persze ez még nem teljesen normális kapcsolat, ezt ő is tudja, de lehet azzá formálni, ha az ember odateszi magát. Persze fél tőle, nem is kicsit. És bizonytalan, jobban, mint bármikor, amikor Dwayne-nel volt, pedig mindegyik alkalom tű fokán való táncolás volt. Felpillantva a férfire, finom mosoly jelenik meg az ajkai szélén.
- Ő nem te vagy. Ezt nem adhatja meg nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Dwayne

Morogni morog, ezt hallja ő is, meg nem érti, ami talán jobb is. Inkább igyekszik úgy tenni, mintha minden figyelmét a fia felé fordítaná, holott pontosan ugyanannyit szán a férfire is, figyelve annak mozdulatait. Olyan más érzés vele lenni, nem olyan, mint régebben, amikor már attól is meg tudták volna fojtani a másikat, ha az levegőt vett. Itt és most, ezen a padon, olyan, mintha egy védelmi burok lenne kettejük között, és őszintén megvallva, ha nem lenne téma Dani, akkor már lehet, hogy megfeledkezett volna a létezéséről, pedig nem szabad. Nem engedheti, hogy a vére folyton felülkerekedjen rajta. Olyan jól megtartóztatta magát az elmúlt hetekben, nem lenne tanácsos visszaesni. Saját maga felé is elveszítené a bizalmát. Mégis, ahogy a sapkát megigazítja, ahogy morog, minden annyira egyszerű.
- Tök hülye vagy, ugye tudod?
Annyiszor elmondta már neki, hogy de igen is vele akarna lenni, ha a férfi is azt akarná. Annyiszor elmondta, hogy szereti őt, és neki így tökéletes. Annyiszor elmondta, hogy nem érdekli, ha a piszkos ruháit hetekig mossa, mire újra hordhatóak lesznek. Egyszerűen csak ő kell neki, ahogy van. Semmit sem változtatna meg rajta, és erre még mindig azt jelenti ki, hogy neki nem ő kell. Idióta. Persze nem akar veszekedni vele, több a szeretet a lehülyézésébe, mint amikor egy romantikus film végén szerelmet vallanak a főhősök egymásnak.
- Tudom, és csakis hozzád fordulnék.
Végre kiegyenesedik, ahogy Sean nekidönti a fejét az apja mellkasának, úgy egyenesedik fel ő is, és simogatja meg a férfi tarkóját. Akaratlan és ostoba mozdulat, és ha nem vigyáz, bajba kerül. Egy hosszú pillanatig farkasszemet is néz a férfivel, aztán zavart köhintéssel pillant le a gyerekre.
- Elfáradt. Le kéne feküdnünk. Már, hogy Seannal. Pihennie kellene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Volt pár nap, amíg kényelmesen pihenhetett, szinte be sem lépett ide. A szünidőben a diákok 95%-a hazamegy, a többieknél a bentlakó tanárok vállalják a felügyeletet. Olyanok ilyenkor, mint egy kis család. Alapból pedig ez a hely egy nagy családot jelképez. Persze, mint minden családban itt is vannak konfliktusok, és örömteli pillanatok is. Az, ami Misivel történt? Megmagyarázhatatlan. Amikor először mondták, nem akarta elhinni, mégis igaznak bizonyult a dolog. Ma érkezik hozzá, az első nap, amikor újra kinyitja a helyiség ajtaját.
Kellemes idő van, süt a nap, szinte húsz fok van. A függönyöket elhúzza, az ablakot kinyitja, engedi, hogy beáradjon a fény, és a madarak csivitelése. Kávét főz, és amíg várja, hogy a finom ébresztő lefő, addig az ablakban áll, és sütteti az arcát egészen addig, amíg nem kopogtatnak.
- Szabad.
Az ablakot visszacsukja, miután bebocsátást enged az ajtóban állónak. A kávé is kész, a szobát kellemesen elárasztja aromás illata. A fiú felé fordul, kedves mosolyt küld felé.
- Szia Misi, kérlek foglalj helyet.
A kanapé felé mutat, az asztalról közben jegyzetfüzetet és tollat vesz magához, majd ezekkel sétál oda ő is. Az asztalra helyezi őket, le azonban nem ül.
- Én barát vagyok, szóval nem kell félned attól, hogy mindenféle komoly vallatásnak vetlek ma alá. Ez azonban kötelező. Kávét? Vagy üdítőt? Van mindenféle. Plusz pogácsa, házi.
Utóbbit az asztalra helyezi, egy nagyobb tálba sok apró sajtos pogácsa. Imád sütni, és ezt az imádatát pont ma reggel élte ki, így most nem manók által készített aprósütemény van az irodában. Ő maga kávézik, és Misinek is azt ad, amit kér. Mielőtt leülne cukorhegyet és tejet pakol a színes bögréjébe, majd végre leül a fotelbe, szinte Misi mellé.
- Hogy érzed magad?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Néhány napja múlt még csak, hogy Sean két éve megszületett. Szinte hihetetlen, hogy ilyen gyorsan megy az idő. Minán is látszik a változás, hiszen egyre magabiztosabb, azonban nem olyan szembetűnő, mint a törpicseken. Hiszen most volt épp, hogy csak sírni tudott, vagy, hogy először elmosolyodott, hogy csak nyögésekkel tudta jelezni, hogy akar valamit. Most viszont már sok szót ismer, az arca rengeteg érzelmet megjelentet, segítség nélkül jár, és önállóan játszik.
Most is ezt csinálja, már órák óta lenyűgözőnek találja a homokot, és azt, hogy a nedvessége miatt olyan szépen kijön a formából. Van itt minden, csillag, sárkány, unikornis. Minden, amit nevetve elkészíthetnek, és minden, amit utána hasonlóan csengő kacajjal szétrombolhat. Ha kívülről ne hasonlítana olyan nagyon Dwayne Warrenre, hát akkor ebből már biztos lehet mindenki, hogy az ő fia.
A tény, hogy Sean szomjas, mint a megváltó, úgy jön el Zója számára, hiszen végre kikelhetnek a homokozóból. Le is porolja a mai alkalomra választott egyszerű fekete nadrágját, majd a kisfiú kezét megfogva - hajlamos ilyenkor belendülni -, sétál vissza a táskájához, amit ott hagyott az egyik padon. Ebben mondjuk jobb, hogy itt neveli a gyerekeit. Nem kell tartania attól, hogy bárki elemelne bármit. Főleg mivel Bogolyfalva kis hely, így annak előbb híre meg, hogy a földről felemeltél egy sarlót, mint, hogy eszedbe jusson, hogy fagyit veszel rajta. Ilyen szempontból határozottan jó, legalábbis nappal. Az este sok furcsaságot takar. Ezért is nem örül annak, amikor a lánya zárásig dolgozik. A kicsi iszik, és már szalad is vissza, de már nem igényli az anyja társaságát, mivel egy kispajtása is megjelent. Így hát Zója inkább a padon egyedül üldögélő lány felé veszi az irányt.
- Szia.
Leül mellé, tekintete egy hossz pillanatig Sean figyeli, majd a lányka felé fordul.
- Hát te? Miért nem játszol a többiekkel?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Egy pillanatra összébb húzza a szemöldökét, amikor látja, hogy a kislány megrezzen attól, hogy megszólította. Nem tehet róla, szakmai ártalom, hogy egyből beindul nála a vérpszichológus, és ki akarja elemezni, hogy mi miért történik. Nem is érti, hogy miért nem valami olyan szakmát választott, ami nem hat ki élete minden egyes percére. A dolog akkor volt igazán súlyos, amikor elkezdte a saját egy év körüli gyerekét is elemezni, holott Sean köszöni szépen, teljesen jó ütemben fejlődött. Nem mindenben úgy, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva, ez igaz, hiszen volt amiben lemaradt, míg másban kompenzált, de ez még nem ok arra, hogy komplett tanulmányt csináljon róla az ember.
- Szerintem addig nyugodtan játszhatsz még, amíg nem jön.
Valószínű, hogy az apukája, valamikor, de az is biztos, hogy nem most. Bátorkodik hát leülni a lány mellé a padra. Pár pillanatig figyeli, ahogy Sean játszik, majd a lány felé fordítja a fejét, és a felső testét, kinyújtva a jobb kezét.
- Zója vagyok.
Azt az aprócska tényt valahogy elfelejti közölni, hogy iskolapszichológus is. Ettől valahogy mindenki a falnak tudna menni, pedig nem bánt ő senkit. Sőt, nem az a hagyományosan működő iskolapszichológus, mint amilyeneket ismer. Szóval inkább a tény elhallgatásával igyekszik jó viszont kialakítani a kislánnyal, akiről csak úgy süt, hogy zavarodott. Vannak itt gyerekek, akik szülő nélkül jöttek ki, és olyanok is, akik kollégisták az előkészítőbe, messze vannak a szüleiktől, vagy nincsenek is szüleik.
- Új vagy még itt, ugye?
A többieket csak távolról szemlélés azt mutatja, hogy vagy nem alakított ki kapcsolatot, vagy éppen összeveszett minden gyerekkel, aki éppen a játszón van, de hát ez utóbbit nehéz elképzelni, mert a sok gyerek már ebben a korban is él a klikkesedés adta lehetőségekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bólintással fele arra a kérdésre, hogy még új. Oké, ez nem rendes pszichológia, csak egyszerű következtetés volt. Elvégre ebben a korban a barátság nagyjából úgy működik, hogy magad elé engeded a másikat a csúszdán, ő pedig elhív téged hintázni, kiderül, hogy mind a ketten szeretitek a fagyit, és kész. Irigylésre méltó a gyermeki egyszerűség. Semmit sem bonyolítanak túl. Nincsenek érdekből köttetett barátságok, senkit sem érdekel a haj vagy bőrszíned, ha lehet veled fogócskázni, akkor jó vagy.
Vannak persze szerényebbek is, Minának is volt hasonló korszaka, aztán kinőtte, majd visszaesett, majd megint kinőtte. Reméljük most már megáll ennél, hiszen neki magának is sokkal egyszerűbb az élete úgy, hogy nem rágja folyton a saját körmeit, mielőtt annyit mondana, hogy kakukk.
- A legtöbb gyerek itt az Előkészítőbe jár. Azok a nők ott a padon, nem a szülők, hanem kollégiumi felügyelők, akikkel kijöttek játszani. A szüleik messze laknak innen, és ők csak a szünetekben találkoznak.
Miközben beszél, fejével nők egy csoportja felé biccent. Olyan, mintha anyukák lennének, ám igazából csak elosztották maguk között a gyerekeket, akikre aznap ők figyelnek. Mindenkinek van három, maximum négy gyereke, akiket felügyelnek. Tény, hogy olyanok, mint az anyukák, hiszen ugyanúgy dorgálják a kicsiket, ha rosszat tettek. Ő maga is csak azért tudja, mert az ő lánya is volt kollégista az iskolában.
- Előkészítős vagy, vagy Bagolyköves?
Teszi fel a következő kérdést. Ha a kislány nem játszik a többiekkel, akkor legalább ne üljön itt egyedül, mert az látszik rajta, hogy egyedül van, és elveszettnek is tűnik. Sosem könnyű újnak lenni valahol, ezzel ő maga is tisztában van, de azt is tudja, hogy a beszélgetés sokat segít ezen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- És gondolod, hogy ennek örülnek?
Érdeklődik nyugodtan, bújkáló mosollyal. A legtöbb gyerek fegyelmezett még a játékban is, pont azért, mert látják. Ha nem lennének itt a nevelők, valószínűleg sokkal érdekesebben alakulna a játék. Itt persze nem kell arra gondolni, hogy véres verekedésbe, és bandázásba hajolna a dolog, de sokkal hangosabbak és élénkebbek lennének a kölykök, és bizony az is előfordulna, hogy verekednének. Így viszont, hogy a padon ott ülnek azok, akik felelnek értük, sokkal nagyobb a kockázat. Nem sokan szeretnék, ha otthon azt kellene hallaniuk, hogy rosszul viselkednek, páran pedig attól félnek, hogy visszaviszik őket a mugli árvaházba, ahol nem érezték jól magukat, a „furcsaságuk” miatt.
Egy hosszú pillanatig el is időzik a tekintete egy kislányon, aki csendesebben hintázik, kicsit még távol a többiektől, de már egy másik lánnyal beszélgetve. Ez nagyon nagy fejlődés, hiszen amikor idekerült, csak a sarokba húzódva hallgatott. Nem volt könnyű gyerekkora szegénykének, de még talán győzhetnek a szép emlékek.
- Hogyhogy? Nem érzed jól magad az előkészítőben?
Voltak páran, akik megelőzték a korukat, mások nem voltak egy hullámhosszon a saját kortársaikkal, de az ritka, hogy valaki év közben váltson, és nem csak iskolát, de évfolyamot is ugorjon. A kérdésére kuncog egy kicsit, és bólint is.
- Olyasmi. Pszichológus. És önismeretet is tanítok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Apukád nagyon sokat dolgozik?
Érezhető, hogy nem érzi jól magát a jelenlegi helyzettől. Az anyukája pedig említve se volt eddig. Az esetek nagy többségében az anya már nincs az élők sorában, ezt pedig nem jó bolygatni, ha a másik fél el akarja mondani, hogy mi történt, akkor majd elmondja. Sok esetben egy idő után a gyerekek maguktól megnyílnak. Nem egy gyerekkel töltött hosszú órákat, ahol gyöngyöt fűztek vagy szineztek, mire végre megszólalt. Az eleje mindig döcögős, aztán történik valami, a gyerek elkezd bízni a másikban, és elkezdenek beszélgetni.
- Minden érdekel, vagy vannak kifejezetten kedvelt témák?
Még tanulás alapján is le lehet szűrni, hogy a gyerek nagy valószínűséggel melyik házba megy. Azok például, akik a művészetekhez húznak, és elméletben jobban mozognak nagy eséllyel levitások lesznek. Azok, akik a gyakorlati részt jobban, és valamennyire az elméletet, rellonosak, a csapongók, de gyakorlatiasak eridonosak, míg a természettel, állatokkal és emberekkel kapcsolatos tanulmányokat leginkább kedvelők navinések. Ez is csak egy kis érdekesség, amit megfigyelt, ez sincs kőbe vésve.
- Nagyon szép eredményeid vannak. A lányom, Mina levitás, de például a gyakorlati tárgyakkal nagyon megszenved. Nem az ő terepe.
A tesztek miatt nevetnie kell, és megrázza a fejét.
- Nem, eszemben sincs. Önismereten számos tesztet mutatok meg, főleg a felsőbb évfolyamokban. A tesztek hasznosak, hogy az ember jobban megismerje magát, szeretem őket, de nem szeretem kényszeríteni az embereket arra, hogy megcsinálják őket. Nem lenne őszinte az eredmény. Inkább beszélgetnie szeretek. Nagyon sok minden leszűrhető abból, több is, mint egy tesztből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Óóó szegény, akkor bizony jó sok munkája van.
Senkinek sem könnyű, aki a hivatali munka fizikai részét választotta. A varázsbaj valahol félúton van a szellemi és a fizikai között, sok emberrel kell együttműködni, és bizony nagyon bonyolult lények tudnak lenni ilyen eseteknél a muglik és a varázslók is. Így hát nem csoda, hogy ez a szegény kislány ilyen nagyon várja az apukáját. Emlékszik ő maga is azokra az időkre, amikor Dwayne nem tudott időben odaérni. Mina pedig nagyon csalódott volt. Megértette, hogy apunak dolgoznia kell, de mégis, érezhetően összetört a szíve. Sean egyelőre ettől még nem szenved, de tart tőle, hogy fog, ha csak a férfi nem megy nyugdíjba. Auror révén jelentős korkedvezménye van, de azt is tudja, hogy ő tényleg és megmásíthatatlanul auror, aki élvezi, amit csinál. Csak reménykedik, hogy más oka nem lesz a késésének. Arra nem igazán szeretne gondolni, hogy a férfi esetleg nem ér oda soha. Borzalmas gondolat, még ha bele is kell kalkulálni az életbe.
- Háztartástan? Akkor apukádnak sokat tudsz segíteni.
Rásandít a képre, de nem szól. Az összetépett képek sokkal inkább jelentenek válást, mint halált. A csúnya búcsúk eredménye. Az, hogy a kislánynál van, összeragasztva, arra engedi következtetni a nőt, hogy ő még húz hozzájuk, de talán fordítva nem így van.
- Köszönöm.
Feleli ő is arra, hogy szép nevet adott Minának. Körülbelül ez minden, amit a lány a származása miatt kapott. Semmi örökség, sem nagyszülők, sem dédszülők, holott élnek még, nagyon is. Zójánk a tulajdon édesanyját alig pár hete látta egy magazinban. Tökéletesen fiatalon, megigézően tekintett az őt bámuló lányára. Valószínűleg másokra is hatással van a kép, csak nem feltétlenül olyan szívet facsaróan, ahogy a nőre.
- És hogy képesek fizetni érte?
Replikázik még a kérdésre nevetve, kicsit megrázva a fejét.
- Persze, megvan a maga tudományos oldala a dolognak, de én nem szeretem ezeket a kötöttségeket, amiket a legtöbben csinálnak. Például azokat, akik hozzám jönnek, nem fektetem le a kanapéra, hogy akkor most meséljenek, sőt sokan nem is szeretnek irodában beszélgetni. Van például olyan, akivel hajnalban, futás közben beszélgetek.
- Mondjuk az egy igazán érdekes beszélgetés volt, amikor a hölgy megkereste, hogy ő akkor tud kibontakozni, ha futnak közben, és ki kell adnia magából. Főhősünk pedig nem volt az a sportos jellem, ám látta, hogy tényleg kell a segítség, így hát elment vele, sőt, egy ideje már kifejezetten élvezi is, és várja, hogy futhasson kicsit.
- Van egy olyan halvány sejtésem, hogy a férfi a távolban azt várja, hogy észrevedd.
Mutat egy feléjük közeledő alak felé, aki integet. Az biztos, hogy nem neki,  és mivel a közelükben nincs más, így csak erre tud tippelni, és reméli, hogy nem téved.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Ugyan már nincs korán reggel, mégis hatalmasat ásít, ahogy felkel az asztal mellől, hogy töltsön magának még egy bögre tejeskávét. Az utóbbi időben megnövekedett koffeinbevitellel igyekszik túlélni a napokat. Sean mostanában nagyon sokszor betegeskedik, így az éjjeleket rendszerint ébren töltik, és sajnos nappal se nagyon változik a helyzet. Mina egy ideje már inkább a kastélyban marad, hogy tudjon a tanulmányaira koncentrálni. Az elején felajánlotta a segítségét, de mostanra kiderült, hogy mindenkinek az a legjobb, ha ő inkább a kastélyban van, és készül.
Amikor kiderült, hogy fiút hord a szíve alatt, akkor figyelmeztették, hogy az első öt – hét év eléggé sorsdöntő lesz, de valljuk be, hit abban, hogy csak túloznak, hogy nem lesz ennyire vészes, pedig az. Kezdi úgy vélni, hogy elbukott, mint szülő, mert egyszerűen nem tudja megkönnyíteni a gyermeke szenvedését.
Nagyot kortyol a kávéból, miután a nyitott ablakhoz sétált. Tekintete a most még oly békés és csendes rét egy eldugott részén pihen. Most még mindenki órán van, de perceken belül megszólal a délelőtti órák végét jelző hang. A többség majd hömpölygő tömegbe olvadva a nagyterem felé veszi az irányt, hogy megebédelhessen, azonban lesznek páran, akik inkább kiülnek, hogy itt fogyasszák el azt, amit a konyhából szereztek. Gondtalanul.
Hiányolja ezt az időszakot, de nem kezdené újra, mert valószínűleg ugyanezeket a hibákat követné el. Ugyanúgy Dwayne mellett kötne ki, és valószínűleg, ha nem akkor, akkor később romlana meg a viszonyuk. Kopogtatnak, így el kell szakítania tekintetét a külvilágtól. A folyosókon mostanra már nyílván hangos gyermekzsivaly van, de itt, ezen a folyosón, csak a tanárok járnak ilyenkor, ők is csak a tanáriig jönnek.
- Tessék!
Ellép az ablaktól, és az asztala elé sétál, várva, hogy a kopogó belépjen hozzá

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Aktád?
Na ez a nap is jól indul, mélyet sóhajtana, de minek? Amúgy nagyon rossz itt a legtöbb gyerek lelkiismerete, minden második ezt a mondatot teszi fel, de persze Misi esetében más a helyzet. Bezzeg az amnézia ezt a rossz szokás nem törli ki.
- Persze, hogy van.
Feleli egy pillanattal később, teljesen nyugodt, cseverésző hangon. Felkel, int Misinek, hogy kövesse egész nyugodtan. Benyit a hozzájuk közelebb eső ajtón, melynek vidám színei arról árulkodnak, hogy valamikor régen egy kislány lakta. A kislány azóta már a negyedik osztályt tapossa, és technikailag nagykorú már. Rohan az idő, ugyebár. Mára már eltűntek a gyerekjátékok és bútorok, helyüket átvették a szemmagasságig érő polcok, melyek dugig vannak iratpapucsokkal. Ahol a név kezdőbetűje vált, ott egy tenyérnyi halvány bézs lapon nagy fekete betű jelzi a következőt.
- Oda megyünk.
Mutat az S-re, melynek első sorában megindul a Saint-Venant sorozat. Vannak egy páran, de hát így megy ez, kicsit arrébb az O-nál is van egy egész sereg Ombozi.
- Az iskola minden jelenlegi és volt tanulójáról, illetve tanáráról, dolgozójáról vannak feljegyzéseim, akkor is, ha még nem jártak hozzám. Figyelem őket, mert ha bármi gyanúsat észre veszek, akkor azt jelentenem kell. Azért ne akarj levenni egyet se, elég komoly varázslatok védik őket.
Nem igazán szokta megmutatni ezt a részt, most is csak azért tette, hogy Misi hátha kicsit jobban bízik benne így. Tudja, hogy most nagyon óvatosnak kell lennie, muszáj kialakítania a bizalmat, és azt is tudja, hogy ez nagyon nem megy könnyen.
- Amúgy visszatérve, mindannyian piszok nagyot hazudnak.
Feleli nyugodtan, miközben visszaindul a másik szobába, oda, ahonnan eredetileg indultak. Ha Misi is kilép, az ajtó bezárul, nem csapódik, mintha egy erő visszatartaná ettől. Zója visszahelyezkedik a fotelbe, és int, hogy a fiú is tegyen így.
- És jobb a múltba való visszavágyódás, mint az új fejezet? Sokan ölni tudnának egy ilyen új kezdetért.
Az meg a másik, hogy a múlt nem biztos, hogy olyan szép. Így se könnyű, de akkor, ha mindent tudna, akkor aztán jönne a teljes összeomlás. Most, ebben az állapotban nagyon sok minden korrigálható. Persze az ember tudni akarja, hogy ki ő, honnan jött, ám vannak esetek, amikor sosem derül már ki teljes bizonyossággal, és olyankor bizony kár az életet kutatásra áldozni, ha az ember maga is meg tudja állapítani, mennyi van benne, mire képes és mit akar tenni.
- Az előbb láthattad, hogy valóban van pár  Saint-Venant, ez igaz. Viszont a barátok, nehéz dió. Vannak, akik tényleg azok, mások a helyzet miatt válnak azzá, mert elhitetik, hogy azok. Megértem, hogy bizalmatlan vagy. Michelle nem segíthet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

A nagyobbik a barátnőivel csatangol, a kisebbik meg az apjánál van. Ez az időszak a ház rendberakásáról, a takarításról szól, arról, hogy történetünk egyik főhősnője, nevezetesen Mácsai Zója, ezek mellett egy kicsit kikapcsoljon, és a bevásárlás után egy kicsit mászkáljon a faluban, színházjegyet és könyvet vegyen. Anyagilag egyre stabilabb, amiben nagyon nagy szerepe van Dwayne segítőkészségének is, így mostanában megengedhet magának ilyen luxusokat. Ez pedig, valljuk be, kellett is neki.
A jó időnek köszönhetően egy feltűnően kanárisárga, ujjatlan egyberuhát húzott, ami ceruzaszoknyájával a térde fölé ér, hozzá fekete kiegészítőket választott a szép kontrasztért. A haját lazán feltűzte, hiszen most már olyan hosszú, hogy ha egyenesítő főzetet ken rá, akkor a csípője alá ér, és azt nem szeretné, hogy melegítse.
- Hm?
Épp belemerülve tanulmányoz egy két éveseknek szóló könyvet, amit nem tud nem pszichológus szemmel nézni, amikor megszólítják, így egy kis fáziskéséssel pillant csak fel a rá köszönőre. Ám azonnal széles mosolyra húzódnak ajkai.
- Nézzenek oda, Ms Green, milyen jó önt látni.
Becsukja a könyvet, amivel minimálisan sem ért egyet, és helyezi vissza a polcra. Nem, ezt biztos, hogy nem fogja Seannak adni.
- Próbálok valami használható könyvet keresni a gyerekeimnek. Mina már mindent kiolvasott otthon, épp csak a szakkönyveimet nem. Ezt viszont el szeretném kerülni, mert még a végén bemagyaráz magának egy csomó mindent.
Sajnos nem tudta sosem nem pszichológusként szemlélni a gyerekeit, és igen, bár inkább kerttervezőnek tanult volna tovább, akkor nem aggódott volna ennyit azon, hogy a lányára ennyire vigyázzon. Sean sokkal akaratosabb, egy az egyben Warren, ami miatt kicsit sem aggódik, hiszen tudja, hogy szívós kissrác.
- Na és ön, hölgyem? Mi szél hozta ebbe a kis üzletbe?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

- Kifejezetten üdítő a környezetváltozás.
Íme egy ember, aki minden bukása után felemelkedik. Ebben mind a ketten hasonlítanak, talán azt leszámítva, hogy Grace még a múltat is képes lezárni. Zójánknak ez a képessége nincs meg, főleg akkor, ha Mr. Warren is a képben van. Olyankor szeretett lánykánk képes a legmélyebbre süllyedni, ott eltölteni egy hosszabb önsajnálati periódust, majd jön valaki, például Grace, Kriszta vagy egy hasonlóan erős jellemű, általában nőnemű ember a környezetéből, aki jól beolvas neki, akkor feltápászkodik, összeszedi magát, nem képes kikerülni a csapdát, és megint elmerül. Ez pedig így megy újra és újra és újra. Kész csoda, hogy még életben van, és kész csoda, hogy ezek a nők még mindig ott vannak neki. Ami pedig a legnagyobb csoda, hogy ennek a nőnek vannak használható tanácsai olyan emberek számára, akik hozzá fordulnak hasonló vagy súlyosabb dolgokkal. Ez pedig akár ijesztő is lehetne.
- Igen, határozottan büntiben a helye.
Húzza el a száját. és már pakolja is vissza oda, ahonnan felvette. Hihetetlen, hogy ma már mit ki nem találnak az egészen kicsi kölyköknek is, komolyan, mintha minden gyereket valami kimiosott agyú zombivá akarnának tenni.
- Azt szeretném, ha az a gyerek végre lazítana. Fogalmam sincs, hogy minek örülne. A lányregényeket nem tudja olvasni, az ifjúságiak egy nagy részétől kiakad, a tankönyveket bújja, de látom, hogy sokszor a sírás kerülgeti, mert hajtja magát. Nem tudom, mit tehetnék.
Tudom, hogy nagy rajta a nyomás, a Levitába került, olyan erősen gondolt rá a beosztásnál, hogy a süvegnek esélye se volt mást mondani. És Zója valahol mélyen ettől félt. Mi van, ha a gyerek nem levitás? Nagyon úgy néz ki, hogy nem az, hiszen nem tud úgy teljesíteni, mint a legtöbbjük, és hiába kreatív, mégsem tud beilleszkedni. Talán jobb lett volna, ha a navinét dobja ki neki a gép, talán nem görcsölne ennyit. Talán lenne még egy kicsit gyerek.
- Elhagyod a fedélzetet?
Kérdezi, miután az útikönyvre emelt tekintetét visszaemeli a nőre. Tudja, hogy az ikrek most Grace édesanyjánál vannak, és azt is, hogy nagy valószínűség szerint, ez volt a legbölcsebb döntés, amit hozhatott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Új tanév, új diákok. Számos probléma a családban, a környezetben. Árva gyermekek, akiknek a megfelelő környezetet biztosítani kell, mugliszármazásúak, akiknek ez az egész világ új, a kitaszítottság iránti félelem pedig még most is ott lebeg a fejük fölött, külföldiek, akik honvággyal és félelmekkel vannak tele. Egy szó, mint száz, ez az évkezdés sem lesz unalmas. Azonban a hely, ahol most ül, hamarosan megváltozik majd, és ennek ő maga örül a legjobban, hiszen az elmúlt évek során már megunta a helyet. Olyan az egész, mintha a sok bánat és baj beleivódott volna a falakba, és ettől számára legalábbis, az egész hely olyan ingerszegénnyé vált.
A mai nap az első dolgok összecsomagolása. A raktár készen van, az utolsó dobozokat zárja le még az ebéd előtt. Aztán irány a falu, muszáj lezuhanyoznia és átöltöznie. Mikor Viktor megérkezik hozzá, már a pakolást feledve ül az asztala mögött, hiszen nem elég lezárni a múltat, és új köntösbe bújtatni a jövőt, fontos, hogy a jelen feladatait is csinálja. Az elsősökkel már végzett, illetve azokkal a diákokkal, akik felsőbb évfolyamokon jöttek át ebbe az iskolába, most következnek a mestertanoncok, akiknél nem elég csak az, hogy első-, másod-, vagy harmadévesek, illetve, hogy melyik házba járnak, kell az is, hogy milyen szakokon tanulnak tovább.
- Szia.
Felpillant a belépőre, bizony régen járt itt, és bár a szobán kívül összetalálkoznak, beszélnek is, mégis a hely megváltoztatja a viszonyokat. Az egyetlen hely körülbelül a kastélyban, ahol a magánügyek és a titkok tényleg azok is maradnak, hála a védőbűbájoknak, melyeket még Dwayne operált fel erre a helyre. Ő pedig, ha éppen jóban vannak, akkor nem csak érti a szakmát, de még a kedvében is jár, és úgy tűnik, amikor ezeket tette, akkor éppen jól állt a szénájuk.
- Vicces, hogy ez a kérdés most merült fel, éppen csomagolok. Új színek, új bútorok.
Felkelve, lopva lesimítja a szoknyáját, és közelebb sétál Viktorhoz, miközben a kanapéra mutat.
- Kérlek foglalj helyet a kanapémon. Te leszel az utolsó, aki benne hagyja a fenéklenyomatát.
Sejti, hogy nem épp jó kedvében jött hozzá, így hát próbál egy kis humort csempészni belé. Persze nem ízléstelent, csak olyat, ami esetleg egy kis mosolyt csal a fiatal férfi arcára. A kis dohányzóasztalon már ott van minden, tea, kávé, üdítő és némi ropogtatni való. Nem ez a hagyományos, de Zója szerint fontos, hogy a másik fél a beszélgetés kellékeivel oldódjon. Ezért ülünk be kávézókba, vagy nyújtjuk el az ebédet.
- Egy éve. Fontosnak tartod, hogy időben mérd? Mármint, ennek nincs lejárati dátuma vagy határideje. Attól még, hogy Juliska két hét alatt zárja le, Jancsinak lehet, hogy kell két év is. Attól még Jancsi nem rosszabb, mint Juliska.
Remek, indítsunk egy kellemes vérfertőző példával. Magában reméli, hogy a másik félnek ez nem tűnik fel.
- Milyen szavakkal tudnád jellemezni az elmúlt évet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Van. Ne görcsölj rá.
Ez a legegyszerűbb, amit mondhat, és bármilyen olcsó tanácsnak is hangzik, ez a legjobb tanács. Lábait keresztbe téve, kényelmesen hátradől. Most nem jegyzetel, zavarónak érzi a körmölés gondolatait. Kezeit kényelmesen az ölébe ejti, tekintetével nem feltűnően, de beszélgetőpartnere arcát figyeli.
- Az egy dolog, hogy rájössz, hogy változtatni kell. Az pedig egy másik, hogy a folyamatot elkezded. A folyamat viszont csak úgy tud elkezdődni, hogy nem agyalsz rajta, hogyan kellene elkezdeni. Sokan ilyenkor listát írnak, holnaptól például nem iszok kávét. Merlin bocsásson meg ezért a kijelentésemért.
Ez egy nem jó példa. Ha egyszer úgy dönt, könyvet ír majd, a női főszereplő egész biztosan olyan kávéfüggő lesz majd, mint amilyen ő maga. Nem is jelentette ki még soha ezt a mondatot, és hiába csak egy példa volt, most fanyar ízt érez a szájában, mint ha az univerzum megütötte volna a hamis szavakért.
- Vannak, akik görcsösen próbálják megváltoztatni a napi rutinjaikat, hogy úgy érezzék, mások. Például a reggeli újságot nem a kviddics hírekkel kezdik, ahogy mindig, hanem a pénzügyiekkel, aminek kényszerűségével csak még idegesebbé teszik magukat, ami szintén lehúzza őket. Felesleges a kényszerű tetteket megpróbálni is.
Egy pillanatra megáll, sóhajt egy aprót, lepillant a kezeire, majd vissza a férfire.
- Én, hivatalosan nem mondhatok semmit, nem is keverhetek bele a dologba semmi személyeset. De, nem biztos, hogy a tárgyiasság most segítene. Gyerek voltam még, amikor Dwayne és én összekeveredtünk. Felelőtlenek, de boldogok, aminek túl hirtelen lett vége. Én sem engedtem el, soha. Évekig próbáltam elnyomni, elhitetni magammal, hogy nem kell, nem érdekel, de ez nem igaz, mert pont ezzel az elnyomással alakult ki a vágyódás és amikor újra egy helyen voltunk a függés. Ideig – óráig ez persze jó, és nem mondom, hogy nincs benne szerelem, de azt se mondanám, hogy ez egészséges lenne. Pont a lezárás hiánya miatt alakult ki egy csomó olyan plusz pont, ami nem egyszer elmérgesítette ezt az egészet. Nem biztos, hogy azt a levelet befejezetlenül kellene hagynod. Nem mondom azt, hogy valaha is el kellene küldeni, bárkinek is. De ha szóban nem is, hát írásban ki kéne adnod magadból mindent. Az írás remek terápia tud lenni.  
Ő maga fogyaszt, a már fent említett tejeskávé irányába indul meg, mozdulatai gyorsak, precízek, rutinosak. Azonban a figyelme egy pillanatra sem lankad, hallgatja a másik felet.
- Én tudom, akkor amikor nem figyeltél magadra.
Jelenti ki könnyedén, miközben két cukrot ejt a halványbarna italba, majd kevergetve kiegyenesedik, és végül kortyol is egyet.
- A munka nem terápia és nem is megoldás. A munka csupán menekülés. Az ember beletemeti magát, nem figyel sem a hangokra, sem a jelekre, sem önmagára. Ezek és a gondok azonban szép lassan elkezdik felemészteni, és mire feleszmél, már félig elfogyasztották.
Mint valami zombis filmben, amiből a muglik olyan elégedetten csinálnak rengeteg félét, igazán jó azonban csak kevés van.  
- Amit legelőször kell tenned, hogy a szívedben és az elmédben keletkezett zűrt kis halmazokba rendezed. Ki nem zárhatod a dolgot, el nem felejtheted, ez a részeddé vált. A te döntésed, hogy előnyödre vagy hátrányodra válik. Játszunk egyet. Képzeld el azt a sok mindent, ami benned van, és képzelj el két kört. A két kör jelképezi azt, amit meg akarsz tartani, illetve, amit ki akarsz dobni. Mint amikor nagytakarítást csinálsz. Mi az, amit nem engednél el, és mi az, ami szerinted a szemétbe való?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Az óta, hogy a felügyelők az iskolában jártak, az élete fenekestül felfordult. Mint ezekért az eseményekért részben felelős személyt, őt is elővették, függetlenül attól, hogy valóban az ő hibája -e az, hogy ez a sok minden megtörtént. Elvégre nem bujtott ő fel senkit azért, hogy megtegye, amit megtett, nem javasolta a diákoknak az éjszakai kijárást, vagy a furcsa alakokkal való üzletelést, mindenesetre megtette, amit utasításba kapott, és ennek köszönhetően áll most itt ezen a sötét, komor folyosón.
A kabátját nem vette le, annyira hideg és barátságtalan ez a hely, hogy csak egy kicsit kioldotta. A múltkor már megfogadta, hogy legközelebb nadrágban jön ide, mert ha nincs is hideg, a hangulat mégis úgy hozza, hogy azt érezze, fázik. Már egy jó negyed órája várakozik kint, hiszen nem elég az, hogy csak elküldi vagy leadja a papírt. Először be kell jelentkeznie, noha minden hónapban ugyanazon a napon, ugyanabban a napszakban jön, sőt előre meg is beszéli, aztán kiküldik, hogy kint várakozzon, majd visszahívják, hogy adja le a papírt, majd megint ki, majd ha már átnyálazták, amit írt, akkor vissza, hogy elmondják, mit állapítottak meg. Végül - ha szerencséje van - útjára bocsájtják, és ő megállapíthatja, hogy már megint elveszett egy fél napja baromságokra, mert ennek az egésznek semmi, de semmi értelme nincsen. Nagy valószínűség szerint ezzel a ki - be küldözgetéssel is csak szívatják, mert ettől tűnnek majd nagyon fontosnak.
Most épp ott tart, hogy bár már bejelentkezett, és azt mondták, csak pár perc, húsz perc után kijött közölni vele a titkárnő, egy zavaró szemű banya, hogy még legalább ennyi lesz, de nem biztos, ne mozduljon el, mert bármi történhet. Ahogy becsukódik az ajtó a nő mögött, úgy mutat be az ajtónak, majd a hátát a falnak vetve csukja be a szemét. Ez a hely, borzalmas.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A várakozásban az a legrosszabbn, hogy bárkibe belefuthat az ember, lehet az a kellemetlenkedő szomszédasszony, az a pletykás fajta, vagy a sarki közértes fiú, aki megkérdezi, hogy mit csinált a tojásból, de lehet akár Dwayne Warren is, akit nem látott egy hete, és amikor utoljára látta, akkor bizony gonosz módon vélamágiát alkalmazott rajta, és hát tudjuk, hogy mi történt.
Egy hete, amikor dél körül egy hosszú búcsú kíséretében távozott, még mindig a mágiája alatt volt a férfi, és fogalma sincs, hogy mit gondol arról amit mondott, vagy arról, amit tettek. Tudatosan most először irányította a dolgot. Élvezte, majd bűntudata volt, majd ezzel álmodott, és akkor megint nem volt, majd megint, végül mégsem. Eléggé el tud tépelődni a problémákot. Végül azonban abban egyezett meg magával, hogy ennek így kellett lennie. Viszont ez az egy hét kevés volt arra, hogy magabiztossá vájon, ha szembetalálkoznak. Még egy hét, egy hónap vagy egy év, és nem, akkor se lett volna jobb.
- Öhm igen. Egy fél órája.
Az arcát elönti a zavar és a pír, érzi, ahogy a teste megborzong a férfi látványától, és most jön rá, hogy mennyire nagyon hiányzott neki Dwayne. Viszont fogalma sincs, hogy mit csináljon, hiszen semmit sem beszéltek meg. Ő elmondta, hogy mi a helyzet, aztán megbabonázta és lelépett. Gyönyörű, úgy viselkedett, mint egy gátlástalan férfi.
- Figyelik a munkám a szuicid hajlamú kölykök miatt.
A sárga mappát, ami a szöveget rejti, amit egy hónapja szerkesztget kissé felemeli, majd visszaejti maga mellé.
- És te?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

A mai napja elég laza, csupán három időpontja van, ebből kettőt már le is tudott, a harmadikig pedig van még egy tíz perce. Az idő kint már eléggé hűvös, gyorsan kellett kapkodnia a pracliját, hogy ne fagyjon meg, amíg felér a kastélyban. Át kellene szoknia a nadrágokra, mert ez a szoknyás állapot minden ősszel és télen átfagyasztja. Ez vicces is egyben, hiszen közel húz éve él így, csak amikor Sean született, abban az időszakban viselt nadrágot, aztán amint lehetett, visszatért az imádott szoknyáihoz.
Az asztaltól - ahol eddig a szorgalmikat javította -, most felkel, jólesően nyújtózik egyet, és elsétál a megbűvölt kávéfőzőhöz, hogy egy nagy adag kávét lefőzzön magának. Amíg a fekete folyadék lassan lecsordogál, ő maga az ablaknál áll, nézi a kint sétálókat. A mágikus üvegnek köszönhetően nem látnak be, kifelé azonban tökéletes a rálátás mindenre, ami a rét ezen szegletében történik. Régebben sokat leskelődött itt a lánya után is, de miután teljes biztonságban tudta, leszokott róla. Kell mindenkinek a megfelelő tér, és ő ezt biztosítani akarta a lányának. Jól is tette, hiszen felnőtt, és felelősségteljes lett.
- Jó napot! Kérem, foglaljon helyet. Inni valamit?
Mint mindig, most is megjelenik az asztalon limonádé és forró tea is, utóbbi a téliesedet idő miatt lett kérése, a manók pedig boldogan teljesítették. Szereti őket, hiszen nagyon kedvesek, és csak nagyon nehezen fogadják el azt, amit adni tud cserébe. Mostanra viszont már rájött a titokra, így a legtöbbször becsempészi éjjel az asztalra, hogy reggel örüljenek. A lány szavaira kissé összevonja a szemöldökét, megkapta a papírt, neki világos, hogy mi folyik itt.
- És te hogyan gondolod?
Érdeklődik, miközben rutinos mozdulatokkal tejeskávét kever magának, és végül leül a fotelbe, ahova már oda van készítve a toll és a papír.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Muszáj egy kicsit elmosolyodnia, bár nem illendő, így inkább gyorsan bólint is egyet hozzá.
- Ez igaz, mondani tényleg könnyű.
Nem is haragszik rá egy cseppet sem, amiért ilyen gorombán reagálta le, amit mondott. Valahol mélyen jogos a dolog, sokan úgy vélhetik, hogy neki könnyű dolga van, csak itt ül, és néha benyög egy kérdést. Ilyen szempontból igen, hiszen nem auror, aki például az életét kockáztatja azért, hogy a hazája egyben maradjon, legalább egy napig még, hanem pszichológus. Igaz, ha rossz kérdést tesz fel, akkor azzal akár önpusztításba is űzheti a másikat, ami szintén nem szerencsés. Ezért is fontos, hogy jól reagálja le az adott helyzetet, és jó kérdést tegyen fel. Neki építenie kell, nem rombolnia.
- Persze.
Már épp indulna felé, hogy átkarolja, de a víz nem egy rossz gondolat, így mielőtt leülne mellé, tölt egy pohár vizet, és átnyújtja neki. Helyet foglalva mellette azért, hogy jelenlétéről biztosítsa, és a hátát simogatva próbálja kicsit nyugtatni.
- Hidd el, jobban tennéd, ha kiengednéd. A sírás megnyugtatja a lelket, és ha egy nagyot sóhajtasz még jobb lesz. A kanapét úgyis eladom majd vízágyként később.
Próbál egy kis viccet is csempészni, hátha úgy könnyebben megy a dolog. Az embernek néha kell egy kis motiváció, akkor is, ha éppenséggel sírásra motiválják. A sírás nagyon is jó dolog tud lenni, nem gyengeség, sőt, nagyon sokszor megerősíti az embert, és tényleg könnyít rajta.
- Mit gondolsz, mi kéne ahhoz, hogy el tudd őt engedni?
Kérdezi végül egyik kezét még mindig a másik hátán tartja, míg a másikkal a karját simogatja, finoman, ahogy a babákat szokás simogatni.