32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Dr. Mácsai Zója összes RPG hozzászólása (277 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 7 8 9 10 » Le
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2014. december 28. 18:58 Ugrás a poszthoz

Dwayne

Finoman megforgatja a szemét, és megrázza a fejét a férfire nézve.
- Nem.
Tesz egy tétova lépést, majd megtorpan, mint valami szerencsétlen kölyök, aki kimaradna még egy kicsit hétköznap este, de tudja, hogy a szülei rossz néven vennék. Érzi, ahogy a szemében könnyek gyűlnek, lehajtja a fejét, pislog párat, végül egy apró szipogással nyugtázza, hogy visszafordította a folyamatot.
- Tudod, ez szomorú. Ha bármit kérhetnék a sorstól, azt kérném, hogy pozitív legyen a teszt. Hogy terhes legyek, tőled. Féltem az eredményétől, de bár terhes lennék.
Szabad kezét ösztönösen a hasához emeli, az ilyen mozdulatok talán még jobban fájnak az embernek, úgy, hogy vágyik a gyerekre, és úgy, hogy ott volt az esély. Nem akarta elmondani, de magában sem tarthatta. Ha nem mond el semmit, akkor megint úgy járhat, mint régen, és nem akar veszekedni évek múlva egy most ki nem mondott gondolat miatt.
- Mi van?
Az, hogy leellenőrzik, megdöbbenti, és talán az még inkább, ahogy beszél róla. Mintha valamin rajta kaphatnák. Mintha Dwayne nem lenne felnőtt ember, aki majd eldönti, hogy mit tesz. A döbbenet az arcáról könnyen leolvasható, és nem is meglepő, erre nem számított.
- Jézusom. Papucs lettél. Félsz két nőtől, akik így azt tesznek az életeddel, amit akarnak. Megéri ezért Lénával lenned? Elveszted önmagad. Eltűnsz. Vasalni megtanultál már? Mert így nem mersz majd létezni vagy gondolkodni. Leellenőriznek. Úristen, Dwayne.
A poharat annak tartalmával együtt az első kukába dobja, és a fejét csóválva nézi, ahogy a papírszemét lassan beissza. Kár érte, finom és drága dolog, de ezek után már nem volt gusztusa hozzá.
- Legalább Lénának nem kell aggódnia miattam. Én egy _férfibe_ vagyok szerelmes, nem pedig egy idomított kutyába, aki nem gondolkozik, nem cselekszik, csak azt ami a gazdinak is jó. Léna egy marha bátor ember, hogy ilyet meg mer tenni bárkivel, Ninával egyetemben.
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2014. december 28. 21:54 Ugrás a poszthoz

Dwayne

- Miért, ha sértegetem, akkor mi lesz? Megtudja és megver?
Hihetetlenül fel tudja húzni magát egy pillanat alatt. Ő sosem kért tőle ilyet, sosem tette volna ilyenné, még a hűséget se követelte meg, és lám, ő csak addig kellett, amíg Léna ki tudja hol volt, mit csinált. Aztán visszajött és gyakorlatilag azt is, hogy ejtve van, úgy kellett kisakkoznia, nehogy Léna megtudja. Komolyan, mint egy kisgyerek vagy egy kutya. Azonban ha már mérges nem igazán gondolkozik. Merészen közelebb lép, az orruk szinte összeér, érzi, ahogy a teste ösztönösen simul a férfi testéhez.
- Vagy te versz meg? Képes lennél bántani?
Mivel nem magassarkú van rajta, ezért pipiskednie kell, de ez most meg se kottyan neki. Bosszantja az egész, hihetetlenül. Eltűnt az, akit ő tényleg szeretett, akiért tűzbe ment volna. Egy hosszú pillanatig így marad, majd a fejét csóválva ellép, és elindul az utcán. Nem érti, hogy mi a fene folyik itt. Mit tudhat az a nő, amiért gyakorlatilag mindenkinek vigyázzba kell állnia és egy pisszenés se lehet. Eddig nem volt baja Lénával, nem különösebben hatotta meg, és még csak ellenfélként se volt képes rá tekinteni, de most már szabályosan bosszantja a nő létezése. Ő maga se Dwayne Warren párja, hanem valami izéjé, amivé formálta.
- Sajnálom, hogy az, akit én szeretek nincs már. Jobb vágyódni egy valós ember iránt, mint látni, ahogy megszűnik létezni egy nő miatt. Sose változtattalak volna meg, sosem szabályoztalak volna. Mitől jobb az, aki keretek közé szorít? Aki átformál téged?
Komolyan érdekli a válasz, így megtorpan, pár lépésre van csak a férfitől. Nem fél tőle vagy attól, amit mond, egyszerűen csak szomorú. Nem tudja elhinni, hogy ez tényleg megtörtént. Ez nem lehet igaz. Dwayne nem változhatott meg így. Hiszen néhány hete még önmaga volt, nem ez az ijesztő szellem.
- Mit tennél, ha terhes lennék? Ha pozitív lenne a teszt?
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2014. december 30. 09:23 Ugrás a poszthoz

Catherine

Az  élet bizony nem egyszerű, és olykor a legrosszabb pillanatot tudja kiválasztani, hogy csúfos tréfát űzzön veled. Ilyen ez a mostani pillanat a nő számára is, aki az asztala mögött ül, és egy képet tart a kezében. Nem sok kivehető dolog van rajta, és ő is csak a kép egy halványabb foltjával foglalkozik. Igen meghatározó az a kis folt, igen sok mindent fog befolyásolni. Például a tejeskávéhoz való szenvedélyes ragaszkodását. Ami azt illeti, már egy ideje nem is iszik, mostanra teljesen kiürült a szervezetéből, és bármekkora függő is, magát is meglepően könnyű volt nemet mondani neki.
Fejét az asztallapra hajtva, nyüszítő hangokat ad ki, mint egy kiskutya, akit egy sötét helyre zártak. Valahogy most így is érzi magát, ő a kiskutya, akivel jól kibabráltak.
Végül aztán erőt vesz magán, felkel, hogy egy kicsit összeszedje magát a mosdóban. Elkenődött egy kicsit a szemfestéke, és a nagy szenvedésben a haja is kócosabb lett, így azért mégsem mehet emberek közé, pontosabban nem fogadhat embereket. Megigazítja a ruháját, melynek mintája hatalmas segítség, hiszen bár még nem nagyon van mit, azért már az érzet is, hogy segíti elfedni, megold számos kellemetlenségi érzést. Végül aztán nyújtózik egyet, kicsit megcsípkedi az arcát, hogy ne nézzen ki úgy, mint akiből minden vér elszállt. Visszasétálva az asztalhoz, kezébe veszi a határidőnaplóját, de épp csak elolvassa a nevet, az illető már be is lép és helyet is foglal a kanapén. Nem lesz könnyű dolga, sejti ő ezt, mégis igyekszik pozitívan hozzáállni.
- Jó napot.
Papírt, jegyzetfüzetet vesz magához, azt a jellegzeteset, amibe olykor lefirkant egy-egy szót, ami támpontot ad neki.  Felírja a lány nevét, majd ő is odalép, hogy a fotelben foglaljon helyet. Végigméri a sovány lányt, és elszorul egy kicsit a szíve.
- Tudom, hogy nem kellemes itt lenni, nem is erőltetném a dolgot, de vannak bizonyos kötelező körök.
Volt már dolga ilyen irányú problémával, azonban nem szereti a rákényszerített pszichológusi látogatásokat. Akarjon eljönni a másik, önszántából, mert szükségét érzi, és ne azért, mert néhányan ezt találták ki.
- Milyen érzés az iskolában lenni? Hogy indult a tanéved?
Senki se várja el tőle, hogy akkor majd célirányosan csak azzal zaklatja ezt a szerencsétlen lányt, amivel úgy gondolják kell. Eljött ide, akkor már beszélgessenek. Az ember, ha felszabadultabb, sokkal őszintébb is.

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2014. december 30. 11:37 Ugrás a poszthoz

Adél

- Rendben, szólok mindenképpen.
Mivel  még gyerek, ezért nyílván nem jöhetett egyedül. A nő csak pár percet beszélt kettesben a szülőkkel, kint a folyosón, és megállapodtak abban, hogy majd küld egy patronus üzenetet nekik, ha már végeztek. Az ülés végén majd újra szeretne beszélni velük, persze, de amíg a kislánnyal nem jut dűlőre, addig nem sok értelme van itt tartani a családot, ráadásul úgy, ha nincsenek itt, talán a lányka se lesz annyira feszélyezett.
- Forró csokit vagy kakaót?
Egy kisgyerekkel sosem könnyű, ezt Zója is tudja. Mina, bár jó gyerek volt, megvoltak a dolgai, ami miatt egyszerre nagyon nehéz is volt vele. Megérti a most vele szembe ülő kislány érzéseit is, hogy nem szeretne itt lenni, hogy nem akar beszélgetni, azonban kell, nem könnyű, nem jó, de meg kell tenni, annak érdekében, hogy előrelépés történhessen a mindennapokban.
- Egy kicsit. Ne foglalkozzunk most az idővel. Beszélgessünk.
Nem akar egyből a lényegre térni, nem is normális, ha valakit nem érdekel semmi más, csak az, amivel a gyereket idehozták. Nem akar olyan lenni, aki gyorsan le akarja tudni, csak kiállítani valamit és aztán már mehet is.
- Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy el kell jönnöd hozzám?
Nem tekint rá gyerekként, nem úgy beszél hozzá, mint a legtöbben, amikor egy gyerekről van szó. Egyenrangú félként kezeli, hiszen első és legfontosabb tulajdonsága, hogy ő is ember. Olyan ember, akinek érzései, gondolatai, problémái, öröme és szomorúsága van. Olyan ember, aki – bár nem önszántából  -, de azért jött ide, hogy egy problémára megoldást találjanak.
- Nem akarok neked rosszat, ezt meg kell értened. A bátyád se, sőt a családod egyetlen tagja se. Én azt vettem észre, hogy szeretnék, ha elfogadnád és megbékélnél a helyzettel. Mi az, ami miatt úgy érzed, ez nem lehetséges? Mi az, amiért nem érzed itt jól magad?
Most nem feltétlenül az iskolára vagy erre a szobára gondol, úgy érzi, általánosságban van itt probléma, amit meg kell oldani ahhoz, hogy a lány tovább tudjon lépni a következő szintre.


Ruha
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2015. január 1. 17:27 Ugrás a poszthoz

Catherine

- Tudom, hogy most jöttél.
A kérdését azonban helyesnek tartja, hiszen a lánynak hivatalosan az ideérkezésével kezdődött meg a tanéve, amely lassan, alig pár hét múlva véget is ér. Jó nagy kihívás ez, hiszen egyszerre kell beleszoknia a társaságba, és felzárkóznia tanulmányilag. Meg kell ismernie a tanárokat és a tanárok stílusát, illetve a társait is. Ez sokszor a tanév elején se könnyű, nem hogy most. Amíg a lány beszél, feltűnés mentesen teszi a kezét a hasára, azonban gondolataiban teljesen a lánynál marad, talán csak a szívdobbanása árulná el őt.
- Mindig akkor mész csak oda, amikor csoportosan esznek az emberek?
Szerencse ilyenkor, hogy idejárt, mert így tud apró trükköket, amelyekkel ezt a helyzetet meg lehet könnyíteni. Az azonban nyilvánvaló, hogy megoldani ezt nem ezekkel fogja, ám mégis megkockáztatja.
- Sokan korábban mennek, hogy a legjobb falatokat kapják ki, azonban vannak páran, akik nem sietik el a dolgot, és csak az étkezések végére érnek be. Van, aki nem eszik sokat, más nem szeret nagy tömegben enni. Nekik nem marad annyi minden, de így is bőven tudnak miből választani. Tudom, hogy ez nem az, ami olyan könnyen megoldaná a helyzetet, de egy próbát megérne. Már maga az is, hogy ott vagy, csipegetsz. Van, hogy az ember azért nem eszik, mert az önértékelése nem megfelelő. Azok, akik így tesznek, nem feltétlenül tesznek jót magukkal. Ez egy gát, amit le kell rombolni, azért, hogy felül tudjon az ember emelkedni ezen. Lehet sovány, vagy telt.
A manók jól főznek, szerencsére, így ezzel nem lehet gond, ha eljutnának ide, ebből kifolyólag nem lehetne kudarc, persze itt is rengeteg a rizikófaktor. Talán tartott ettől a beszélgetéstől, már akkor, amikor megkeresték vele, de nem akart visszakozni, nem lenne képes nem segíteni valakinek, akinek szüksége van rá.
- Szerinted mit várnak?
Érdeklődik, kicsit előrébb dőlve, ujjait összefonva maga előtt, miközben könyökeit a térdeire helyezi. A válasza után újabb kérdéssel fordulok hozzá:
- Mit látsz, amikor a tükörbe nézel?
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2015. január 1. 17:53 Ugrás a poszthoz

Adél

- Milyen ez az izé? Hogyan írnád le a külsejét, a tulajdonságait?
A gyerekek izével kifejezett dolgai olykor fontosabbak, mint ahogy azt egy felnőtt feltételezné. Nem véletlenül vannak kifejezetten gyerekekre szakosodott munkatársai, azonban most a saját tapasztalataira kell támaszkodnia. Mostanában kicsit megingott a képességeibe fektetett bizalmában, de ezt igen jól megtanulta elrejteni. Mostanában igen sok mindent megtanult mélyen elzárni magában.
- A varázslók és a muglik gyermekként ugyanolyanok, sokszor felnőttként se tűnik fel a különbség, kiváltképp azoknál, akik egyszerű, mugli ruhákba bújnak. Ha végignézel rajtam, én se nézek ki úgy, mint egy varázsló. Vannak, akik megtanulják használni a mugli eszközöket, utazási formákat, és talán sosem jön rá senki, hogy mágikus képességekkel rendelkeznek. Azonban, és ez az igazán lényeges dolog: a gyerekek nem tudják még a képességeiket kordában tartani. Ezért van szükség arra, hogy a mágikus képességekkel rendelkező gyerekek olyan iskolában tanuljanak, ahol a tanárok, a nevelők figyelni tudnak rájuk. Fontos, hogy olyan környezetben legyenek, ahol a társaik is hasonlóak hozzájuk, ahol nem kell titkolniuk a dolgot.
Egy kis szünetet tart, ő hozott magának egy bögre kakaót. Mostanában egyre jobban vágyik az édes dolgok iránt, holott korábban nem preferálta az ilyesmit. Valószínűleg a szervezete így védekezik a kialakulni készülő depressziója ellen. Mondjuk nem bánja, mindig örömmel fogyaszt egy nagy börge kakaót vagy forró csokit. Letéve a bögrét, kicsit előrébb csúszik.
- Ez sokat számít. Az én időmben például még nem volt előkészítő. Tudtam, hogy van mágikus képességem, azonban mugli gyerekekkel jártam egy iskolába. Olykor a képességem megmutatkozott, és szörnyen féltem a következményeitől. A lányom azonban bátrabban beszél és mozog a varázslók között. Bátrabbá vált az előkészítőben, megtalálta a helyét, és ahogy látom itt is kezdni. Próbáltam mugli iskolába járatni, de sikertelenül. Úgy vélem a te szüleid is mérlegelték ezt.
A kislány következő mondata meglepi. Ösztönösen felkel, és átül mellé, hogy finoman megfogja a kezét, és megsimogassa a hátát.
- Ugyan, miért lennél púp?
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2015. január 2. 14:57 Ugrás a poszthoz

Adél

- Ha van benned valami plusz, az miért feltétlenül fura?
Sok mindent látott már, így míg mindenki más valószínűleg meglepődik, vagy hátrahőköl, ő csak ül, nyugodtan a kislány mellett, és mélyen a szemébe néz, miközben a szemek ezer színben játszanak.
- Nem feltétlenül rossz, ha van képességed, vagy ha annak is tekinted, az még nem jelenti azt, hogy másoknak nincs rosszabb képességük. Nekem is van egy képességem, amit nagyon utálok. Ráadásul nem is irányíthatom, velem született, de még mindig inkább legyen meg ez a képességem, mint hogy félóriás legyek, vagy esetleg valamelyik szülőm kobold vagy manó legyen.
Tény, hogy az, amit ő kapott nem képesség, inkább származás, de a lényege ugyanaz. Vannak dolgok, amik jöttek ezzel a félvélasággal, képességek, melyeket nem tud irányítani, és melyeket gyűlöl. Vegyük a legalapabbat, ő tiszte, őszinte szerelemmel szeret egy férfit, de honnan tudhatja, hogy a férfi valaha is szerette őt? Nem tudja irányítani a vélamágiáját, sosem tanulta, sosem volt tudatos a tette, honnan lehet biztos benne hát, hogy nem csak hatást gyakorolt. Bármennyire is akarja hinni, hogy a másik fél is azzal szerette egykor, amivel ő a mai napig, folyton ott a kétely, és ezen a közös gyerek léte sem segít.
- Az, hogy változtatod az alakod, csak akkor rossz, ha rossznak fogod fel. Járnak az iskolába más metamorf mágusok is, akik közül nem egy, szabályosan élvezi a helyzetet. Képzeld csak el, holnaptól úgy döntesz, hogy vörös lesz a hajad. Mások kísérletezgetnek, roncsolják a hajukat, te pedig csak rá gondolsz és máris más lesz. Feldobhatod a napod színes tincsekkel, felvehetsz másik kinézetet, ha nem akarod, hogy a tanár feleltessen. Nem olyan rossz ez, mint elsőre gondolod, csak meg kell találnod a pozitívumokat a dologban.
Az ujjait maga előtt összefonja, hosszan nézi az asztallap szélét, majd egy mosollyal megint a kislány felé fordul.
- Tudod, minél jobban ellenállsz, annál nehezebben békélsz meg vele, pedig ez egy életre szól. Jobb lenne, ha ez a gondlat nem zavarna, ugye? Beszélned kéne egy másik metamorfmágussal, valakivel, aki az iskolába jár. Ők is féltek egyszer ettől, ők is biztos megijesztettek valakit egykor, mégis itt vannak, és tovább léptek. A családod azt szeretné, ha te is boldog lennél. Szerintem ők magukat hibáztatják, amiért nem vagy boldog, pedig nem ők tehetnek erről. Szeretnek téged, nagyon, abból amit láttam, nem tudok másra következtetni, és szerintem nem kéne, hogy szomorúak legyenek, hiszen ez nem tragédia, nem igaz? Biztos nem kérsz egy kakaót? Nagyon finom.
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2015. január 3. 19:07 Ugrás a poszthoz

Adam

Egy valamit nem szabad csinálni egy kávéfüggőnek. Azt mondani egyik napról a másikra, hogy nem iszik többet. Az elején persze nincs baj, hiszen aki ennyit fogyaszt, mint ő, annak van egy nagy adag plusz a szervezetében, hanem amikor már minden kiűrül, na akkor jön a nehéz része, ugyanis képes olyanokra, mint például szorgalmi közben elaludni. Mintha kóros álmatlanságban szenvedne. Talán így is van, mostanában éjjelente inkább gondolkozik, mint alszik, így aztán a szervezete fogja, és kikapcsolja, a legváratlanabb pillanatokban. Szerencsére általában kanapé vagy ágy van a közelben. Most azonban egy székkel és egy asztallappal kell beérnie, annyi energiája se maradt, hogy a kanapéig elvándoroljon. Valamikor éjszaka így ébred hát fel, hosszan, fáradt szemekkel nézve a pingvines bögrét, ami utolsó emlékképe szerint gőzölgött, ám mostanra már teljesen kihűlt, és ahogy ujjaival megérinti a bögrét, érezheti, hogy valóban megszűnt melegnek lenni az ital.
- Francba.
Nagy nehezen ráveszi magát arra, hogy felüljön, majd felvegye a bögrét, és felkelve, elsétáljon a mellékhelyiségig, ahol egy kicsit rendbe szedheti magát, megfésülködhet, felfrissülhet, megigazíthatja a ruháját és nem mellékesen halálba küldheti a forrócsokit. Tiszta bögrével, szalonképes állapotban sétál vissza a szobába, hogy újabb adagot forraljon fel a mágia segítségével. Közben kipillant, szállingózik a hó, de innen nem olyan szép látvány, mint a folyosóról. A bögrét a kezébe fogva lép az ajtóhoz, hogy kiosonjon a gyér fényű folyosóra, ám a tervét egy másik váltja fel, ahogy meglátja a közeledő Adamet, akit szó szerint magával ragad, hogy behúzza a rendelőbe. Azért nem megy olyan rosszul, hogy így keressen látogatókat, de a férfivel beszélnie kell. Erre pedig addig nem jött rá, amíg meg nem látta.
- Öhm, bocs. Kérelk, ha van egy perced, ülj le.
Bénán magyarázkodik, a kezéből a bögrét visszateszi az asztalra, zavartan néz fel a vámpírra. Mezítláb van, alacsonyabb, mint szokott, és ezért olyan sután kicsinek is érzi magát most. Persze így sem éppen törpe, csak a magabiztosságából veszített egy keveset.
- Szeretném kikérni valamiben a tanácsodat, de úgy, hogy más nem tudhatja meg. Senki más. Te vagy az egyetlen, akivel tudnék beszélni, úgy, hogy reális marad. Fecsegek, túl sokat, ne haragudj. Beszélhetünk?
Utoljára módosította:Dr. Mácsai Zója, 2015. január 3. 20:44
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2015. január 9. 12:28 Ugrás a poszthoz

Adam

- Na hát szóval.
Nem olyan könnyű ezt elkezdeni, elvégre még most is, hetekkel később elég sok minden kavarog a fejében. Viszont nem akar komplett bolondot csinálni magából azzal, hogy itt hebeg-habog össze-vissza mindenfélét. Inkább leül Adammel szembe, az asztalra, elvégre most még megteheti, és a bent tartott levegőt hosszan kifújja. Bízik ebben a furcsa alakban, bár, ha végignézzük a hozzá közel álló emberek sorát, ez talán annyira nem is meglepő.
- Gondolom, az alapokat tudod. Léna itt van megint, én pedig azt hiszem egy kicsit összevesztem Dwayne-nel, amikor azt mondta nekem, hogy meg kell válogatnom, mit mondok neki, mert Nina is meg Léna is a fejében kutatnak. Undorító így használni egy képességet, legyen örökölt, vagy tanult.
Böki a csőrt a dolog, még mindig, noha azon az egy alkalmon kívül nemtetszésének nem adott hangot. Mondaná még most is a magáét, de nem akarja felhúzni magát, az ebben az állapotban különben sem egészséges.
- Mindegy.
Még a vállát is megvonja miközben sóhajt egyet. Azóta az eset óta normálisan, kicsit talán semlegesen viszonyul minden érintetthez, ami talán nem a legjobb hozzáállás, de azért jobb, mintha utálkozna.
- Volt előtte pár héttel egy terhes parám, amit Mina megtudott, így megtudta azt is, hogy az apjával volt valami, és tudja azt is, hogy most már nincs. Azt hiszem, ez az egész őt jobban megviseli, mint engem. Szegénykém.
Tényleg sajnálja a kislányt, hiszen nem akarta, hogy szomorú legyen, pont ezért igyekeztek mindent titokban tartani Dwyne-nel. Azonban kiderült, és ezt a férfi is tudja, azt persze közel sem, mennyit is tud valójában a kislány, akin a mai napig érződik a megbántottság.
- Amikor veszekedtünk, mármint Dwayne-nel, feltettem neki egy kérdést, hogy ha most terhes lennék, akkor mit tenne, ő meg faképnél hagyott azzal, hogy erről hallani sem akar. Ez azt hiszem egy felhatalmazás a részéről. Biztos utálná, ha terhes lennék.
Egy kicsit meg is áll a beszédben, eddig nem is nagyon nézett Adamre, érezhető, hogy zavarban van. A kezeit először az ölébe teszi, majd feljebb csúsztatja, és finoman lesimítja a csalóka anyagot, hogy láthatóvá váljon a pocakja, amit új ruhatárával takar.
- Én viszont – eltekintve a kis feszültségtől – nagyon jól érzem magam. Viszont nem tudom, hogy mit kéne tennem ezzel a helyzettel. Mármint, szólnom kéne neki nyílván, de akkor félek, hogy olyanra kényszerítene, amire nem is akarok gondolni. Nem akarom elszúrni az életét, de a sajátomat se. Csak félek, hogy a kettő nem haladna azonos gondolatmeneten. Mit csináljak?
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2015. január 9. 20:15 Ugrás a poszthoz

Adam

- Nem akarom elveszíteni a babám.
Védekezőn, és némiképpen ösztönös védelemként a hasa elé teszi a kezét, mintha attól tartana, hogy most, hogy a titkát elmondta a vámpírnak azonnal el is veszíti a babáját. Pedig ez nem így működik. Zavartan néz rá, szégyentől és bánattól zavaros szemmel, majd a tekintetét elfordítva hajtja le a fejét és megrázza egy kicsit a szemét.
- Ez se számítana. Nem kellenék én neki, így se, hogy a gyermekét hordom a szívem alatt. Ő Lénával boldog, ha tetszik, ha nem. Őt választotta. Ha megtudná, hogy terhes vagyok, biztos el akarná vetetni, hogy más ne tudja meg. Hogy Léna vagy Nina ne tudja meg. Én pedig nem akarom ezt.
A ruhája szélét igazgatja, mint egy szerelmes tinilány, aki nem tudja, hogy mit is mondhatna a fiúnak, így csak ül, és zavartan játszik a ruhájával, mintha abba lenne írva a válasz.
- Boldog akarok lenni. Dwayne mellett boldog voltam. Elszúrtam, amikor elengedtem, tudom, annyiszor megbántam már, és annyi mindent tettem, hogy helyre hozzam, de az univerzum nem akar kegyes lenni hozzám azt hiszem. Vajon vannak bűnök, amiket sosem tehetünk jóvá, bármennyire is próbálkozunk? Azt hiszem ez ilyen. Bármit teszek is, sosem tudom visszacsinálni, hogy akkor elmenekültem előle. Annyira gáz vagyok.
Könyökei a térdeire nehezednek, arcát a tenyereibe temeti. Nem sír, csak szó szerint ég a képe, érzi, ahogy forróság járja át az egész arcát, ahogy a zavar egyre jobban előtör belőle.
- Nem is értem, mit hittem. Csak jó volt minden. Annyira hiányzik, hogy csak üljek mellette a kanapén, csak legyünk, kizárva a világot. Amikor erre a babára gondolok, úgy érezem, mint, egy második esélyt. Felnőttem, már nem vagyok csitri, tudom, hogy nem könnyű egyedül, Minával se volt az, de ez a kicsi, megérdemli, hogy megszülessen.
Végre felemeli a fejét, állát a tenyereibe csúsztatva néz a férfire.
- Ha Dwayne azon is kibukik, ha felmerül bármi, amit csináltunk együtt, akkor mit tenne, ha kiderülne a baba? Nem hiszem, hogy bántana, de mi van, ha mégis? Ha hirtelen történne valami? Rossz napon mondom el, összeveszünk, bármi. Én nem vagyok olyan jó már a varázslatokban, meg nincsenek olyan jó érzékeim. Mi lenne, ha az utolsó hónapokra csak betegszabadságra mennék, egy kicsit el innen. Nem lenne szabad menekülnöm, de megint itt van a késztetés, hogy elfussak. Nem akarom, hogy a gyerekem apa nélkül éljen, de azt se, hogy Dwayne meggyűlöljön, vagy kényszerítve érezze magát, vagy kényszerítsen engem. Bár ne lennék belé szerelmes, minden annyival egyszerűbb lenne.
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2015. január 9. 21:16 Ugrás a poszthoz

Adam

- Tudom. Vagyis, tudni akarom, azt hiszem. El akarom hinni, hogy nem fogja, csak...
Felkelve az asztalról, idegesen indul el egyik, majd másik asztal felé. Szegény baba, az utóbbi időben próbált pillangókra meg virágokra gondolni, és a legőszintébben mosolyogni, érezni, hogy boldog, hogy neki is jót tegyen, de biztos érződött, hogy a lelkiismeret furdalás is ott van, nem hagyja nyugodni, és hogy valakivel egyszerűen meg kell beszélnie.
- Amikor találkoztam Dwayne-nel, tudtam, hogy ő az. Ő más volt. Sosem éreztem ilyet. Nem értettem, mi a frász van. Annyira egyszerű volt minden, annyira egyértelmű. Vele megyek, lesz egy farmunk, állataink, gyerekeink. Sok gyereket akartam, ő meg nem szólt semmit. Ki tudja, ha nem vagyok egy idióta barom, most lehet ez lenne. Lehet a legnagyobb problémám azzal lenne, hogy holnap minden gyerek reggelijét időben el tudjam készíteni, mielőtt iskolába indulnak. Bár ez lenne. Bár visszamehetnék oda.
Persze, hogy vádolja magát, hiszen minden erre épül. Az összes veszekedésük, hogy Dwayne nem bízik benne, hogy nem tudna vele kapcsolatban élni. Minden arra, hogy lelépett. Az már senkit sem érdekelt, hogy szinte még gyerekként azt hitte, olyan erős a dolog kettejük között, hogy Dwayne utána megy, hogy nem tud összecsomagolni se, és már ott áll az ajtóban, vizesen, és akkor odafut hozzá, és minden jó lesz. Nem így lett, befejezte a csomagolást, várt, órákat, aztán kisétált a szobából, leadta a kulcsokat, és hazautazott. Gyerekes ostobaság volt a részéről.
- Nem bízik bennem, nem tud velem lenni, nem tud felvállalni. Nem érek annyit, hogy ezeket a kiváltságokat megkapjam tőle. Csinálhatok akármit. És tudod mi a legszomorúbb? Hogy ő továbbléphet, szerethet mást, de a vérem miatt, nekem csak egy ilyen van az életemben, és az ő. Csinálhatok akármit, elhiheted. Kétszer váltam el, tudom, miről beszélek.
Most már szabályosan dühös, ahogy megáll végül megint középen, már ő szédül el benne. A fotelhez lép és bele huppanva néz a férfire szomorúan.
- Pedig annyival könnyebb lenne, ha elmondanád. Csak úgy, simán, határozottan. "Zója terhes, a tiéd a gyerek. Ne akadj ki, nem akar rákötelezni semmire, csak nem meri elmondani, mert tart tőle, hogy nem akarnád. Nem kell csinálnod semmit, csak tudj róla. Hagyd, hogy babázzon, elvégre annyira vágyott erre." Olyan könnyű ezt kimondani így. Olyan lazának tűnik, nem? Pedig nem az. Ha itt állna most, azt hiszem bőgnék. Nem tudom neki elmondani, nem megy. Előttem van az arca, ahogy azt mondta, hallani sem akar róla, hogy terhes vagyok. Nem akar. Akkor meg minek?
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2015. január 10. 21:16 Ugrás a poszthoz

Adam

- Ez _ nem_ így működik.
Az a nem, talán egy kicsit erősen lett megnyomva, és talán egy kicsit jogtalanul, hiszen ő is túllépett a saját lénységén, és itt cseveg vele, holott le is csapolhatná, talán fel se tűnne senkinek. Igazán kellemetlen a gondolat, ami átszalad az agyán és hirtelen kap oda a csuklójához. Rossz tulajdonsága, de igen alacsonyan van a fájdalomküszöbe ilyenekre, így aztán akarva - akaratlanul átérzi ezeket, és ilyenkor önkéntelenül is kifejezésre juttatja.
- Próbáltam, tényleg. Voltam férjnél Dwayne után. Próbáltam randizni, feloldódni, de elég pocsék, ha nem tudsz szabadulni az érintésétől, az ölelésétől, vagy ahogy dühösen megvillan a szeme. Komolyan, én lennék a legboldogabb, ha tovább tudnék lépni. Hiányzik, hogy valakinek én legyek az, akiért érdemes küzdeni.
De még mennyire, hogy hiányzik neki, így meg próbálkozni se mer, hiszen nem sz a fajta nő, aki becsapna bárkit is azzal, hogy elhiteti, viszonzottak az érzések, hát még azt, hogy rá vágyik. Nem képes erre, hiába nem látta akkor a férfit már vagy öt éve, amikor Tamást megismerte, mégsem tudott szabadulni tőle, és nem tud most sem, nem tudott tavaly sem, amikor elzárkózott az egész varázsvilágtól.
- Hm?
Kétkedve pillant a férfi felé, nem jó vicc, hogy azt mondja, elmondaná neki. Tényleg megtenné? Hiszen ezt Zójának kellene, de ő nem képes rá, nem mondaná el. Ha valaki, aki mondjuk éppen Adam, átvállalná tőle ezt a feladatot, valószínűleg bármit megtenne neki.
- Mit kérsz érte cserébe?
Semmi sincs ingyen, még barátoknál sem. Ezzel ő is tisztában van, és a hálálkodás helyett rögtön érdeklődni kezd, majd egy pillanattal később magyarázkodni is:
- Mármint hálás lennék, ha segítenél, de ez egy elég komoly dolog, nem kérhetem tőled csak úgy, ingyen, hogy megtedd. Hátha tudok adni valamit, amire neked van szükséged. Olyan ez, mintha az életemet mentenéd meg.
Bár valljuk be, most is átsuhan az agyán, hogy csak a beszélgetéstől lesz megmentve, attól nem, hogy Dwayne utána megkeresse és ugyanúgy negatívan jöjjön ki a játszmából.
- Félek attól, hogy mi lesz ha megtudja. Talán mégsem jó ötlet elmondani neki.
Idegességében fogait csattintja össze, majd a szájába harapva, zavartan lepillant a hasára és halvány mosoly szalad végig az arcán, ahogy megsimogatja. Ha csak a babára gondol, minden negatívuma elszáll, és csak a pozitívumokat látja.
- Már el is felejtettem, milyen jó érzéssel tölt el a terhesség.
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2015. január 11. 09:21 Ugrás a poszthoz

Adam

A kérdés jogos, érezhető némi bűntudat, ahogy lesüti a szemét, és ajkai pengevékonnyá változnak. Egy kicsit bánja már, hogy behúzta Adamet, és beavatta, de jogos, amit mond. Mina, mostani állapotában leginkább az apja ellen hangolja őt, sőt szabályosan ellenezte, hogy a férfi megtudja. Úgy tűnik az, amit az apjával tesznek, elég erősen kihatott a gyerekre is, annyira, hogy nekiállt tenni ellene, hogy az ő fejébe is kutassanak. Neki magának nem állt szándékában a gyereket az apja ellen hangolni, csak elmondta, hogy mi a baj, hogy Mina megértse, miért nincsenek együtt a szülei.
- Rendben.
A beleegyezését halkan, de határozottan mondja ki, hálásan pillantva Adam felé. Nem a férfinek kellene elmondania, hanem neki, de egyszerűen nincs mersze odaállni Dwayne elé, azok után, hogy a férfi azt mondta, olyanról, hogy ő terhes lenne, hallani sem akar. Ez a jelenet újra felvillan előtte, ajkai egy pillanat alatt lebiggyesztődnek, és érzi, ahogy könnyek szöknek a szemébe.
- Egész életemben menekültem. Nincs senkim, csak Mina és a baba a pocakomban. Kezd egyenesbe jönni minden, nem akarok elmenni innen, csak mert valakinek szúrom a szemét. Már majdnem jól alakult minden.
Az utolsó kérdést nem teszi fel, nevezetesen, hogy miért kellett Lénának visszajönnie, vagy a bónusz kérdést, miért kell Ninának döntő bírát játszani olyan dolgokban, amihez semmi köze. Inkább lenne élete annak a kis kotnyeleskedőnek. Hirtelen mozdulatokkal törli le a dühtől kicsorduló könnyeket, és inkább a szemközti falon lévő kép hosszú bámulásával zárja ki a lehetőséget, hogy Adamra nézzen.
- Ha nem mondom el, akkor is tudod, ugye? Megérzed, hogy bennem van. Mit tudsz még róla?  
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2015. január 11. 16:32 Ugrás a poszthoz

Adam

Amikor bólint akkor legalább az önmarcangolás "miért is mondtam el?" része egy kicsit lejjebb nyomódik, bár roppant mókás lett volna az a helyzet, ha nem szól semmit, Adam meg gratulál Dwayne-nek, a születendő gyerekéhez. Na akkor lenne cirkusz, bár valószínűleg így is lesz. De még mekkora. Zavartan pislog párat, arcán halvány mosoly jelenik meg.
- Nem is tudom. Egészséges?
Ez az egyik legfontosabb, ha egészséges, akkor minden rendben van. Bár nem mondott mást a doktornő sem, azonban Adam képességeihez nem tud felérni. Ő olyat is lát, amit a doktornő nem. Óvatos szeretettel simogatja a kis titkot, hiszen a férfi előtt már megteheti. Ezek a ruhák, a sok minta, és nem testhez simuló fazon most még jól elrejtik a születendő csöppséget, de tudja, hogy lesz olyan, amikor ezt már nem kell és nem is tudná senki elől rejtegetni.
- És a nemét. Minát fiúnak hittem, most tippelni se merek.
Akkor hajtotta az, hogy mind a ketten fiút szerettek volna, persze, ha újra visszamehetne vagy eldönthetné, akkor is Minát kérné vissza. Kicsit makacs és önfejű, kezd úgy tűnni, hogy Dwayne vére feléledt benne, de ettől függetlenül is imádja. Sőt, kifejezetten örül, hogy a lánya nyit a világra, így végre nem olyan kis mimóza, mint korábban. Mina miatt se akar elmenni. A lány végre megtalálta a helyét, boldog és nyitott, eltekintve attól, ami most zajlik, így hát nem teheti meg, hogy megfosztja mindettől.
- Annyira jó lenne, ha én is tudhatnám, amit te tudsz. Mesélj róla, olyan kíváncsi vagyok. Vajon kire fog hasonlítani? Mina gyerekként olyan volt, mint én, most meg egyre inkább az apja, nem csak belsőre, külsőre is. Az apja egyre több vonását kezdem észrevenni rajza. Ez például nagyon érdekes.
Fecseg, igen, most jutott el odáig, hogy ha Dwayne megtudja, az azt jelenti, hogy meg kell tudnia. Akkor is, ha nem akar hallani sem ilyesmit. Majd ha megtudja, akkor már okosabb lesz, hiszen akkor látja majd a valós reakcióit, nem csak az elképzelteket, ahogy hadakozik és kényszerít. Lehet, hogy nem is lesz ennyire vészes a dolog, nem?
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2015. január 11. 18:01 Ugrás a poszthoz

Adam

- Fiú?
Az első gondolata az, hogy akkor talán mégsem kellene elmondani Dwayne-nek. Az indok azonbna egyszerű, a vélavérrel rendelkező kisfiúk két generációval a tiszta vérű véla után még mindig negyed részben lények, vagyis sokkal nehezebben fér össze a vérük az emberével. Emlékszik rá, hogy az anyja kész csodának mondta mindig, hogy elsőe egy félvéla fiúgyermeket szült, de emlékszik arra is, hogy a közte és Bella között eltelt idő alatt igen sok vetélése volt az anyjának, amiket nehezen viselt el. Hol a stressz, hol csak szimplán az összeférhetetlenség miatt. Nem akar veszekedni, már annyira megszokta a kisbaba gondolatát, hogy egyszerűen nem akarja, hogy elveszítődjön, és fél, ha veszekednek, akkor baj lesz.
- Azért gyenge, mert fiú. Oda kell figyelnem rá jobban.
A mosolya szélesebbé válik, érződik, hogy a közérzete egyből megváltozik. Kisfiú. Annyira vágyott egy fiúra, és tessék, most megkapta a lehetőséget, és ha nem szúrja el, akkor egy csodás kisgyerek lesz az eredménye. Nem szeretné elszúrni.
- Persze, tudom, hogy azt csak később, de akkor is annyira jó lenne tudni. Amikor Minával voltam terhes, nem voltam rendesen orvosnál, sem vámpírdoktornál.
Itt elereszt egy apró kuncogást is, most már Adamre pillant, és rendesen hozzá beszél, elvégre úgy illik.
- A nagyapám fogadott házi orvosokat, ők láttak el engem is. Kitűnő orvosok, de semmit sem mondtak nekem, mindig csak vele beszéltek.
Nem szokott erről beszélni, sem a családjáról. Nem véletlenül. a szülei kitagadták, amiért teherbe esett, anélkül, hogy házas lenne, és nem is volt együtt a gyerek apjával, a nagyapja életéből ő lépett ki, amikor a férfi "vissza akarta fordítani a kellemetlen folyamatot", vagyis, hogy a vélák vére emberével keveredik. Kerüli a témát, és talán Dwayne az egyetlen, aki valamennyit tud ezekről a dolgokról. Kemény lenne, ha a szüleivel tartaná a kapcsolatot. Most megint kitagadhatnák.
- Varázstudó, és negyed véla is. Milyen szép fiú lesz. Aggódnom kell majd a kislányok miatt is, nem csak a fiúk miatt. Persze a fiúkkal is csak addig lesz baj, amíg Mina felnőtt nem lesz, akkor ugyebár vámpírrá válik. Ezt még valahogy nem nőtte ki. Nem mintha baj lenne, csak szülőként azért nem kéne nyíltan támogatnom az ilyen irányú törekvéseit, nem?
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2015. január 11. 20:26 Ugrás a poszthoz

Adam

- Persze, nem is akarnám, okos kislány ő.
Erre az egyre mindig támaszkodhatott. Most is, megvallja, inkább járjon ez a lányka fejében még pár évig, mint a fiúk, elvégre van ebben az iskolában pár példány, akiknek a stílusa bár megnyerő, de nem szeretné, ha Mina azzal állítana haza, hogy éppen közülük valaki lett a párja. A gondolat is ijesztő.
- Öhm. Éppen úton voltál, én meg közbe szóltam. Biztos céllal mész valamerre.
Nem is gondolt bele, hogy a férfinek éppenséggel dolga is lehet, és okkal jött az iskolába, és okkal haladt éppen kifelé. Biztos csak volt egy kis elintéznivalója. Igen, csak erről lehet szó. Ő pedig gonosz módon berángatta, és kiöntött ide neki mindent, ami a lelkét nyomja, sőt, ami azt illeti a férfi megtesz neki valami olyasmit, amit nem is kérhetne, méghozzá, hogy elmondja Dwayne-nek, gyermeket vár tőle. Ez az ő feladata lenne, de egyszerűen mire ráveszi magát, addigra az is lehet, hogy már a kisfiú is ide jár majd. Valahogy mindig így sikerül.
- Adok valamit.
Felkelve az asztalhoz lép, hogy felvegye a táskáját, kis kutatás után pedig elővegye a pénztárcáját, és abból egy képet, amit végül Adam kezébe nyom.
- Azt hiszem sorsszerű volt, hogy gyere. Eredetileg ezt akartam ott hagyni az asztalán. Lehet a másikat kéne adnom, amire nem írtam semmit.
A kép egy ultrahang felvétel, méghozzá a mágikus világnak köszönhetően, mozgó felvétel, bár szakavatatlan szemnek nem feltétlenül egyértelmű, hogy mit kell nézni. A kép hátán felirat van, a nő jellegzetes szépen kanyarított betűivel: "Tudom, hogy nem akarsz róla tudni, de nem akarok hazudni neked."
- Amúgy, ha a faluba mész, mehetnénk akár együtt is. Haza kéne mennem, hogy aludjak egyet, lehet Mina is otthon van, nem akarom, hogy egyedül legyen. Mostanában elég sok minden történt, ami miatt kicsit ki van akadva.
Persze nem biztos, elég sok időt tö9lt fent, azonban jobb, ha holnap reggel Botond nem itt fekve találja meg, nem lenne túl szép a magyarázkodás.
- Szerdától otthon vagyok, már ha Dwayne akar tudni róla. Nem feltétlenül kéne ezt az iskolában intézni.
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2015. január 26. 15:42 Ugrás a poszthoz

Dwayne és a tömött tanári asztal

Vannak dolgok, amiket szeret. Például azt, ha mindenki a helyén ül a tanári asztalnál, és a gombát. Eddig nem volt a fő ételek között, amiket fogyasztott, azonban mióta újra itt van, egyszerűen nem telhet el úgy hét, hogy ne egyen. Mindig eljön az a pont, amikor úgy érzi, hogy "na most van itt a gombaevés ideje". Ilyenkor pedig menni kell, mese nincs, és enni kell valamit, ami tartalmazza kalapos barátunkat. Ilyen ez a mostani alkalom is. Mina a héten fent van, készül a vizsgákra. Muszáj volt már most elkezdenie, elég nagy lemaradásban volt, és amióta az apja elbeszélgetett vele, egyre jobban teljesít.
~ Komolyan érveket gyűjtök amellett, hogy Dwayne miért jó apa? ~
Ha már az említett az eszébe jutott, felpillant rá, valahol a terem háromnegyedénél járva, meg arra az egyetlen árva helyre is, ami az egész asztalnál mellette van. Két választása van. Vagy megfutamodik, egy kanyart véve, és akkor totál flúgosnak nézi mindenki, vagy felsétál, és mintha mi sem történt volna közöttük, leül mellé. Meg kellene futamodnia, de az Edictumnak így is van épp elég mocskos pletykája, nem kell, hogy adjon neki még egyet. Különben is, még pár hét, és úgyis épp eleget fognak róla beszélni.
Felsétálva hát az emelvényre, elhalad szeretett helye mellett, amit orvul befoglaltak, hogy épp egy komoly témában értekezzenek, és végigsétál az egész asztal mögött, hátha talál helyet magának. Ám végül megsemmisülten kihúzza a széket, és helyet foglal Hornyák Gábor és fent említett hősünk falatozó párosa között.
- Sziasztok.
Még egy mosolyt is kap a két kolléga, ami nagyon nagy eredmény, így aztán senki se szólhat egy árva szót se arra, hogy nem kezeli rendesen a helyzetet. Némán vesz egy adag rizst, és hozzá azt a gombás húst, aminek most akkor se jutna az eszébe a neve, ha pisztolyt fognak a fejéhez. Az sokkal inkább a fejében van, hogy milyen kicsi itt a hely, hiszen a lábuk szinte összeér. Zavartan végigsimít az oldalfonaton, majd egy apró torokköszörüléssel Dwayne felé fordul.
- Töltenél egy pohár narancslevet, kérlek?
Igen, a "ma nem szólok hozzád akkor sem" című magánszám eddig tartott, köszönjük, hogy eljöttek, a jegyeket sajnos nem áll módunkban visszaváltani.
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2015. január 26. 19:22 Ugrás a poszthoz

Adél

A kislánynak igaza volt abban, hogy nem fog úgy kinézni, mint egy sellő, ha valaki felhúzza, de attól még senki se mondta, hogy jobb helyzetben van. Annyira túlértékelt a mai társadalomban a szépség, mint fogalom, hogy az más szinte túlgiccsesült. Hiába szép valami kívülről, ha belül rohad. Nézzük csak meg az almát. Attól, hogy a külsejét minden nap fényesítjük, nem tudhatjuk, hogy mit rejt belül. - Vannak olyan képességek, melyeket szintén nem választ az ember, azonban megkapja őket. Lehet, hogy nincs külső jele, vagy nem érzékeled, de ez nem jelenti azt, hogy a viselőjének olyan könnyű vele együtt élni. Tudom, mindenkinek a maga problémája a legnagyobb.
Ő személy szerint annyira nem bánná, ha elcserélhetné a vélaságot metamorfmágiára. Sokkal jobb lenne az érzelmi élete és nem kellene meghunyászkodott kisnyusziként újra és újra visszakullogni Dwayne kegyeibe, melyek, mint tudjuk, nem pont hosszú életre termettek.
- Persze, vannak mások is, akik egy nap úgy kezdték, mint te, akiknek szintén meg kellett tanulniuk bánni a képességükkel, és akik szerintem szívesen beszélgetnek veled erről. Néha már az is segít, ha kibeszélheted magadból, hogy éppen milyen érzések fogtak el, és ezt szerintem a legjobb lenne azzal, aki szintén átélte ezeket. Ezzel persze nem azt mondom, hogy ne beszélgess velem, csak nem biztos, hogy a metamorfmágia lélektanában pont én lennék otthon.
Bezzeg, ha egy félvéla jönne, aki ismeri azokat, amiktől ő szenved, még az is lehet, hogy egész jó barátnők lennének, és a terápia inkább átmenne sima női csacsogásba, de az egyetlen félvéla, aki az iskolában nyíltan felvállalja a dolgot, nem pont a szíve csücske, egyéb dolgok miatt.
- Miért gondolod, hogy szörnynek néznének, csak mert meg tudod változtatni a külsődet?
Nem érti, hogy ez hogy alakulhatott ki ebben a kislányban. Persze a gyerekek csúfolódnak, olykor nagyon gonosz módon, így ahogy kimondja a kérdést, szinte már sejti is, hogy ez lehet a válasz. Vannak gyerekek, akik irigyek, és inkább csúfolják, mint csodálják a képességét.
- Boti hogy lát téged?
Tesz fel egy kicsit más irányú kérdést, hátha azzal, hogy egy számára kedves családtagot hoz fel, el tudja egy kicsit terelni a kislány gondolatait arról, hogy csomókba tépje ki a haját.

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2015. január 26. 19:43 Ugrás a poszthoz

Dwayne

- Kösz.
nem megy olyan könnyen a feloldódás, mint ahogy az ember remélné. Hogy is mehetne könnyen, hiszen nem csak összekülönböztek egy diák osztályozásán, hanem összehoztak egy új életet, úgy, hogy minden más körülöttük túl bonyolult a kicsihez, főleg az egymáshoz való hozzáállásuk. Dwayne kifejtette, hogy a gyereket akarja, őt nem, ő pedig, hogy ezt a Dwayne-t nem. Azóta is rágódik a dolgon, agyal, hogy van-e olyan Zója, akit viszont akarna a férfi. Nem akar ezen agyalni, és mégis, nem csak nappal, de éjjel is belekúszik a gondolataiba az, hogy van-e a lényének olyan része, ami tényleg szeretnivaló a férfi számára. Hogy szerette-e őt valaha.
~ Franc…~ Ingerültebben böki bele a villáját a húsba, a porcelánnal való találkozását a mellette ülők is hallhatják. Most sem képes uralkodni ezen a gondolaton, ami napok óta böki a csőrét. Meg kéne kérdeznie, hogy nyugodt legyen, de nyilván nem egy zsúfolt teremben, tanárok között. Úgyis csak veszekednének.
- Nehéz napok?
Fejével a férfi keze felé bök, miközben saját kezét észrevétlenül az asztal alá csúsztatja, és finoman simogatni kezdi a pocakját. Bár nem érzi magát rosszul, mégis aggasztja mindaz, amit Adam mondott neki a kicsiről. Pontosan tudja, mivel jár, ha fiút hord a szíve alatt. Talán ha máshogy alakul, ha Mina után újabb gyerekeket várt volna, nem feltétlenül Dwaynetől, bárkitől, akkor lehet neki is rengeteg vetélése lett volna, mint az anyjának közte és Bella között. Nem akarja, hogy a kicsinek valami  baja legyen, vagy, hogy ne maradjon meg, inkább csak arra vágyik, hogy megszülessen, egészségesen, felnőjön és átélhessen mindent, amit ez a világ nyújthat neki. Igyekszik nem idegeskedni, hiszen az se tesz jót, de sem ő, sem az apja nem könnyítik meg ezt.
- Kösz.
Hirtelen azt is elfelejti, hogy már megköszönte egyszer az italt, így újra megteszi, majd felemelve iszik egy kortyot. Végül eltolva maga előle a tányért. Valahol sültkrumpli illata száll fel, és az most sokkal jobban elkezdte mozgatni a fantáziáját.
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2015. január 26. 20:33 Ugrás a poszthoz

Dwayne

- Ismerős.
Bár rajta nincsenek sebek, olyanok, melyeket a szem lát, azonban a belsőjében megbújók is tudnak égető fájdalmat okozni. Finoman megforgatja kezében a narancsos színű folyadékkal teli poharat, épp, hogy csak nem borul az asztalra egy csepp se. A kérdésre finoman vállat von csak.
- Sehogy.
Végül is mit mondhatna, fizikailag jól van, érzelmileg pocsékul, ez egy egyszerű semlegeset ad ki eredményül. Szeretné jobban érezni magát, szeretné, hogy a benne növekvő gyermek is jobban érezné magát.
- Félek.
Ezt eddig nem mondta ki, és talán nem is mondta volna, ha a mellette ülő Gábor fel nem kel, és elköszönve tőlük elindul az emelvény lépcsőjéhez, hogy aztán lesétálva a terem végében lévő ajtót célozza meg. A felszabadult hely csábító ugyan, de ha már ezt így kimondta, akkor nem menekül el, csupán annyi időre, hogy a krumplit közelebb húzza magához, és a diákságot nézve, egyszerűen kézzel elkezdjen egy-egy szálat eltüntetni. Máris jobb. Bár egy kicsit bánja a gombás húst, mégis most ez az, ami megnyugtatja.
- Minával minden más volt. Már látszania kéne, rendesen, éreznem kéne valamit, de nincs meg, mintha nem ott tartanék, ahol kellene.  
Igyekszik, hogy az arcára ne üljenek ki érzelmek, pedig nagyon szívesen kimutatná most, hogy tényleg fél, sőt, szeretné, ha valaki megölelné, szeretetet küldene felé ilyen módon, azonban ez most egy luxus kívánság, elvégre nincsenek olyan viszonyban, más pedig nem tudja, hogy mi is a helyzet jelenleg vele, így ez a kívánság, kívánság is marad még egy jó ideig.
- Félek, hogy Adamnek igaza van, hogy nagyon gyenge. Félek tőle, hogy elveszítem. Annyira vágytam rá, hogy ha most elveszteném, lehet belehalnék.
Mindig akart még gyereket, ám amíg ténylegesen nem lett áldott állapotban, fel se foghatta, mennyire vágyik pontosan arra, hogy életet adjon egy újabb gyermeknek. Egyszerűen csodálatos a mostani helyzete, de nagyon vékony jégen táncol, és akármennyire óvja, fél, hogy az nem lesz elég.
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2015. január 26. 21:03 Ugrás a poszthoz

Catherine

- Van egy előírt étkezési idő, igen, de a diákok rebellisek, nem? Szeretik áthágni a szabályokat, és még senkit se büntettek meg azért, mert evett. A kviddics csapatok tagjai rendszeresen korábban esznek, mert edzenek, sokuk csak összepakol valamit, és menet közben fogyasztja el. Van, aki inkább csipeget, két óra között, a folyosón, vagy az osztályteremben. Nem kötelező együtt enni a többiekkel akkor, amikor hivatalos idő van. Amikor diák voltam, én is rendszeresen ettem éjjel a barátnőmmel a konyhában.
Az mondjuk más kérdés, hogy egy tanár se vette be a harmadik alkalom után, hogy elnézték az időt, és már itt sincsenek. Ha már éjjel legények voltak, nappal is azok lehettek, főleg az ágytál tisztítás terén. Lehet, hogy nem kéne arra bíztatni egy diákot, hogy éjszaka osonjon ki.
- Esetleg, ha lenne nálad némi ropogtatnivaló a táskádban, már az is segíthet. Először csak csipegetsz, aztán fokozatosan hozzászoktatod az agyad a gondolathoz, hogy eszel, és mire észbe kapnál, már nem jelent gondot, hogy mások is vannak körülötted.
A lány kitörésén meglepődik, azonban nem szól semmit, arcjátéka se árulja el, hogy meglepődött. Nyugodtan dől hátra, a fotelban, és finoman megrázza a fejét.
- Nem, én nem várom el, hogy egyél, vagy hogy normálisan egyél. A normális mindenkinek más. Nekem az, ha több liter kávét megiszok, másnak, ha folyton mogyorót ropogtat, megint másnak, ha legalább egy tábla csokit megeszik egy nap. Mindenkinek magának kell megtalálnia azt, hogy mi számít normálisnak. Én nem várom el, hogy most kimenj azon az ajtón, és magadba tömj mindent, amit meglátsz, csak javaslatot teszek, amit vagy megfontolsz vagy nem. Ez már rajtad áll.
Nézi, ahogy a lány ujjai között megfeszült bőrt mutat fel, és azt is, ahogy ő ezt komolyan gondolja. Tényleg azt hiszi, hogy kövér, hogy van rajta felesleg. Ez ijesztő. Valóban nem fest a legjobban, de nem azért, mert van rajta plusz súly, hanem mert nincs rajta semmi. Olyan, mint egy ropi, amit könnyen félbe törhet bárki.
- Ki az, akit szépnek gondolsz. Ha körbenézel a környezetedben vagy a világban,ki az, akire szeretnél hasonlítani? Akinek a testi adottságai szerinted tökéletesek, és miért pont ő az?
Ennek az egésznek van kiváltó oka, csak meg kellene találni, hogy mi az, anélkül, hogy a lány számára már zavaróan mély és intim kérdéseket tesz fel, pedig a gyökere az egésznek sokszor a családban vagy egy fontos életeseményben gyökerezik.
- Mikor kezdte el a környezetedet zavarni ez a jelenlegi állapot? Történt valami, ami után szóvá tették, és rákényszerítették, hogy járj pszichológushoz?
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2015. január 27. 20:34 Ugrás a poszthoz

Adam ^^

Nincs is szebb, mint mikor átmész valakihez, váratlanul, majd pár perccel később a kanapéján fekszel, mint egy tini, és beszélgetni nem tudtok, mert bőgsz. Ez az eset hősnőnkkel is, aki orvosnál járt, majd onnan egy hang nélkül távozott, és visszautazott Bogolyfalvára. Haza azonban nem ment, bár este volt már, mire visszaért, egyenesen Adamhez ment, és amikor meglátta a vámpírt, akkor eltört a mécses. Azóta egy szó se jött ki a torkán, csak sír és sír.
Történt ugyanis, hogy a doktornő, mert, hogy bizony nőből van, megkérdezte szelíden, nem-e számolt el valamit, mire azt mondta, hogy az kizárt, mert az isteni nemzés már megtörtént egyszer, miért ismételnék meg pont vele a történetet? Tekintve, hogy a nő mugli, sejtelme sincs arról, hogy miért is kisebb a gyermek, úgyhogy az alap pánikhoz, ami az Adammel való konzultáció óta ott lappangott, jött még ez a plusz, és itt valahogy eltört a mécses. Annyira fáj attól, hogy elveszíti a gyermeket, hogy a sok negatív és "készüljünk fel mindenre" kijelentés mostanra a maradék nyugalmát is elvette.
Így hát ide jött, alap járaton azzal a céllal, hogy megkérdezze Adamet, hogy mégis mit lát, azonban meg se tudott szólalni, csak a férfi karjai közép vetette magát, most pedig a festék az arcáról, lassan a szép bíbor párnára vándorol. Még szerencse, hogy mágikus képességekkel rendelkezik, így ki tudja szedni belőle.
- Nem tudom ezt végigcsinálni. Nem vagyok felkészülve.
Végre sikerül megszólalnia, de hogy mire is akarja ezt mondani, az jó kérdés. Mondhatja a terhességre is, arra is, amiket az orvos mondott, de akár arra is, hogy ha beigazolódik a félelme. Talán egyszerre mindháromra mondja, hiszen mindhárom kavarog a fejébe. Összébb húzza magát, mint egy kisgyerek, akik egy csínyért nagyon megszidtak. A könnyek még mindig folynak az arcán, szipog és hüppög, de már mintha egy kicsit csillapodna. Egy percre talán, a következőben ugyanis újra rákezd, kétségbeesetten szorítva a párnát, amivel igyekszik a sírás hangját tompítani. Már - már vészesen fullasztja saját magát vele, ami nem a legjobb megoldás. Észre se veszi, hogy amióta ideért A kabátját se vette le, és nem tudja, hogy jutott el a kanapéig.
- Nem tudok semmit rendesen csinálni. Nem is kéne élnem. Miért hiszem, hogy valami menni fog? Mindenhez tehetségtelen vagyok. Nem tudok rendesen kihordani egy gyereket, se felnevelni, a munkámat se érzem elég jónak, nőként is csak kudarcot vallok, nem fog menni. Nem fogom tudni végigcsinálni ezt az egészet.
A mondatokat nagy nehezen mondja csak ki, egy tisztább pillanatában, egyre lejjebb süllyedve a saját depressziójába.
- Meg fog halni, ugye?
Utoljára módosította:Dr. Mácsai Zója, 2015. január 27. 20:37
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2015. január 27. 21:23 Ugrás a poszthoz

Dwayne

Ő is érzi, hogy kicsit túlzásba esett, de végre beszélhet róla. Minát nem akarja megijeszteni, bár őszinte vele, annyira nem, hogy mindent kiadhasson. Néha olyan jó lenne, csak sírni. Kiadni minden könnyet, megkönnyíteni a lelkét, és venni egy mély levegőt a végén. Elmondani, hogy mennyi mindentől félt, mennyi mindent elszúrt, és kapni egy ölelést a másiktól, meg egy hátsimogatást. Nem mintha Dwayne lenne az, aki megöleli majd és megvigasztalja, még ha titkon talán erre vágyik a legjobban. Ostoba, gyerekes vágyak, melyeken jobb napjain csak nevet.
- Holnapután megyek.
Ami olyan messze van, hogy még bőven van ideje ráparázni a dolgokra, és fél, hogy tényleg meg is teszi. Semmi, sem a tanítás, sem a babavárás, de még a sültkrumpli se tudja lekötni annyira, hogy ne aggódjon ezen. És mégis, ha újra ott lehetne, ha valaki szólna, hogy itt és most ha ezt megteszitek, akkor teherbe fogsz esni, hát újra megtenné. Ez egy furcsa mazochista jellemvonás nála, de gondolkodás nélkül elkezdené elölről, csak maximum néhány részletet változtatna meg.
- Az anyám ötször vetélt el a húgom születése előtt, mert fiúkat várt. Szerinted miért él a véla társadalom a többférjűség szabályai szerint? Azért, hogy fennmaradjanak.
Nem biztos, hogy az a példa a legjobb, mely szerint több nő is választhatja őt, és több felé is kacsingathat, legálisan, ha pedig sikerrel jár, és fiú utóda születik, akkor kiváló példánynak tekintik, és még többen vágynak majd rá. Furcsa egy társadalom.
- A lányok könnyebben megmaradnak, a fiúk nehezebben, még a teljes véláknál is. Akkor én mit szóljak?
Felpillant a férfire, majd egy pillanattal később lesüti a szemét, és inkább folytatja a krumpli elfogyasztását. Ez könnyebben csúszik, mint az előbb kiválasztott, már - már tervezett vacsora.
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2015. január 29. 16:09 Ugrás a poszthoz

Adam

Zójánkkal a legnagyobb probléma, hogy ő alapvetően egész életében úgy élt, hogy elhitette magával, pontosan tudja, mit csinál, és azt is, hogy miért. A tény, hogy most egyre több mindent nem tud, és ez a tetőpontjára hágott, és most jött el a pillanat, hogy már nem bírta tovább. Túl sok a feszültség az életében, ő pedig leginkább egy elesett kislány lenne, akit majd megment a hős herceg, neki meg csak a lábát kell lógatnia. Sajnos azonban ez nem így működik, és bizony neki is fel kell nőnie végre.
- Nem tudok nem gondolni rá.
Azzal, hogy beszélnek hozzá, arra kényszerítik, hogy válaszoljon. A sírás és a beszéd pedig nem megy egyszerre, így előbbi kezd elhalkulni, de azért időről - időre még meg – megerősödik, nehogy nyugta legyen tőle.
- Annyira pozitív akarok lenni, és mosolyogni és gyerekszobát tervezni, de mi van, ha meglesz a gyerekszoba, és valami történik, ami miatt nem lesz kisbabám? Akkor majd én is olyan leszek, mint azok, akik nem lehettek anyák. Ülök a kiságy mellett a nagy plüssmacival az ölemben? Nem törhetek össze, Mina miatt, de nem vagyok erős se. Ennyire már nem.
Jobban magához szorítja a párnát, nem néz a férfire, érzi ugyan, hogy a keze a derekán van, de nem pillant felé, inkább a szemközti falat bámulja csak. Elkenődött szemfestékkel biztos kellőképpen rémesen néz ki. Fázik és meggyötört, az elfojtani próbált sírástól remegnek az ajkai, és összességében rendkívül pocsék látványt nyújt.
- Egész életemben mást se csináltam, csak küzdöttem. Mindig fenn akartam maradni a víz felszínén, egy szintet teljesíteni akartam. Senkit sem érdekelt, hogy küzdök, én se foglalkoztam vele. Folyton az lebegett a szemem előtt, hogy Mina mindent megkapjon. Ami teljesen érthető, hiszen a gyerekem, de elfáradtam. Miért nem lehet sima végre valami? Egy sima terhesség, egy kisbaba, valami pozitívum. Miért nem jön össze nekem semmi? Nem akarom, hogy a babám szenvedjen, vagy elvesszen. Annyira szerettem volna egy kisfiút, de most annyival könnyebb lenne minden, ha lány lenne.
A fejét a párnába fúrja, ég az arca attól, hogy sír, és attól, amit most mondott. Kínosan érinti, ha valaki előtt feltárulkozik, nem igazán szokott ő ilyet csinálni.  
- Gyűlölöm magam ezért a gondolatért.  

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2015. január 29. 16:32 Ugrás a poszthoz

Dwayne

Arra, hogy biztos erős gyerek igen látványosan megrándul az arca. Elgondolkodtató, hogy vajon mi jut el Dwaynehez tudatosan. Egyszer volt egy kép, egy újságba látta és nagyon megfogta. A lényege annyi volt, hogy a feleség előadott egy kisebb monológot arról, mit kellene megcsinálni a férj azonban csak öt szót hallott ki, amiből új mondatot alkotott, és aminek persze semmi köze nem volt az egészhez. Lehet, hogy Dwayne is így működik. Lehet az egészből csak néhány szót vett ki, aminek az a lényege, hogy lesz gyereke. Ami ugye nem is biztos, pont emiatt van annyira kétségbe esve. Különben is, ha csak Adam mondja, aki nyilván sokkal többet tud, mint egy orvos, hiszen többet lát, akkor mégis miért lekicsinylő az.
- Adam lesz a mi elefántunk a nappaliban ezentúl?
Ezt a régi kifejezést még Tamástól hallotta, arra vonatkozóan, hogy ha van valaki vagy valami, ami mostantól, még ha láthatatlanul is, de jelen lesz a kapcsolatukban, és negatívan befolyásolja azt. Nem tudja, hogy Dwayne mennyire érti, legfeljebb nem válaszol, ahogy szokott, hiszen akkor se erőssége a válaszadás, ha érti, mit kérdeztek tőle.
- Persze. Majd felhívlak.
Egy kicsit érződik a csalódottság a hangjába, mert valahol titkon talán remélte, hogy Dwayne elmegy vele. Elvégre a gyereket akarja. Persze nem mondta meg, hogy mennyire is akarja, de akkor ezek szerint egy telefonra éppen ideális apának tervezi magát. Ez mondjuk nem újdonság.

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2015. január 30. 19:39 Ugrás a poszthoz

Értekezlet

Várható volt, hogy az év vége során elérkezik az a pillanat, amikor megkapja levelet, hogy tanári értekezlet lesz. Az igazán mókás az volt, amikor a második levél is megjött, amit az iskolapszichológusnak küldtek. Ez vagy véletlen volt, vagy nyomatékosítani akarták, hogy legyen jelen, mert különben baj lesz. Mindenesetre írt néhány gondolatot, bár nem nagyon tudta, hogy mint pszichológus mit is mondhatna, hiszen ami abban a szobában elhangzik, azt ott is marad, elvégre a titoktartás kötelezi őt is. De persze megértette, hogy a program kötelező.
Vannak napok, amikor szinte sugárzik a boldogságtól, még ha nincs is minden rendben. Ez a mai is ilyen, sőt ma először áll úgy a ruhatára előtt, hogy nem akarja titkolni a terhességét, így nem a bő, csalóka mintájú vagy szabású ruhái után nyúl, hanem olyanokhoz, melyekbe még belefér. Hiszen a pocakja nem nőtt olyan nagyon, de már látszik, hogy valaki van odabenn, és lassan, de fejlődik. Jók ezek a jobb napok, ezekbe kapaszkodik, és igyekszik ezeket a gondolatokat megerősíteni és megtartani, hogy ne legyen az, ami az utolsó vizsgálat után.
Kiválasztva a megfelelő ruházatot, gyorsan elszalad zuhanyozni, majd összekészül és elindul az iskolába. Először a rendelőbe megy, hogy a kabátját, táskáját letegye, és kényelmesebb cipőt húzzon. Már nagyon unja a csizmás időszakot, reméli. hogy hamarosan véget ér, és hamarosan újra könnyebben lehet majd közlekedni.
Tollat, füzetet vesz magához, azt, amibe az ilyenek alkalmával jegyzetelni szokott. Indulás előtt még egyszer megnézi magát a tükörbe, végigsimít a pocakján, majd egy nagy levegőt véve kilép a folyosóra, hogy a gyülekező tanárokkal teli szoba felé vegye az irányt, majd belépve bájos mosollyal futtassa végig a tekintetét mindenkin. Nem is fáj annyira a dolog, mint elsőre sejtette, így aztán nyugodtan lépked a helyére Várkonyi kolléga környékére. Leülve a helyére felnyitja a könyvet, majd a tollal felírja a fontosabb adatokat, hogy vissza tudja nézni, miről is volt szó, ha valamit elfelejtene.  
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2015. január 31. 19:25 Ugrás a poszthoz

Adam, s majdan Dwayne

- Annyira fáradt vagyok.
Nem is csoda, hiszen olyan mértékű könnyáradat jött ki belőle, hogy a legkitartóbb ember teste is belefáradt volna ennyi zokogásba. A hangja csendes, fáradt, talán egy kicsit szomorú és kiábrándult is. Annyira kusza minden körülötte, hogy egyszerűen nem képes látni a végét csak a nagy csomót, ami eltakarja a fényt.
- Szeretnék olyan lenni, mint te. Nyugodt. Olyan, aki nem izgul a jövője miatt, akinek minden egyszerűen természetes.
Nem biztos benne, hogy Adamnek minden az, ám kifelé azt mutatja. Soha, egyszer sem érezte még, hogy valami miatt aggódna a vámpír, vagy valami kétségek közé taszítaná. Ő a hónap végén harmincöt éves lesz, úton a második gyereke, aki gyenge és nem fejlődik rendesen, a gyerek apja meg... nos ő annyit kért csak, hogy hívja fel a vizsgálat után. Nem akarja őt, lehetőleg látni se, ezek szerint. Ehhez pedig hiába a doktori, a sok tanulás. Nem tudja vele megoldani egyik problémáját sem. Behunyja a szemét, egy hosszú másodpercig csak élvezi a csendet, majd kinyitva szipog egy aprót. Felülve, mint egy kismacska megtörli a szemét és az orrát, majd a haját hátratűrve, nagy levegőt vesz, és végre feláll.
- Jobb, ha megyek, még vacsorát kell csinálnom, Mina hamarosan hazaér és Dwayne-nek is megígértem, hogy elmesélem, mit mondott az orvos. Köszönöm, hogy bőghettem, jól esett.
Zavartan int, és elhátrál, de csak az ajtóig, ahol egy pillanatra megfordul.
- Kérlek, erről ne beszélj másnak. Amint láthatóan terhes leszek, úgyis lesz mivel támadniuk.
Már ha megéri azt, hogy láthatóan terhes legyen, most inkább csak reménykedik. Nem is érti, hogy volt képes, ilyen kijelentést tenni. Ennyire magabiztosan. Mindenesetre már kicsúszott, vissza nem akarja vonni, inkább csak int, megfordul, és gyorsan a bejárati ajtóhoz lép, amin reményei szerint távozna gyorsan, hazafelé. A terv nem rossz, azonban ahogy kilép, sietve, szó szerint falnak ütközik, és ijedten a mögötte csukódó ajtónak hátrál, megnézve, hogy kinek is sikerült ilyen ügyesen nekimennie.
- DWAYNE!
A felsikítás, ami bár nem olyan hangos, mégis olyan indokolatlan, megállásra késztetni, hirtelen még pislogni is elfelejt, majd a fejét megrázva kicsit, gyorsan pislog párat, mielőtt újra a férfire nézne.
- Sajnálom, nem vettelek észre.
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2015. február 1. 21:11 Ugrás a poszthoz

Adél

- Elmondjam, hogy én mit tudok?
Az utóbbi időben utánanézett sok mindennek a saját képességével kapcsolatban, és beszélt emberekkel, akik olyanok, mint ő. Volt, aki segített, bár a családjához nem sikerült közelebb kerülnie. Mostanra eljutott odáig, hogy a nehéz napokon hiányzik az apja, akinek szívesen veszett el az ölelésében gyerekként is, ha éppen nagyon bánatos volt. Próbálkozott persze, de nem elég kitartóan, aminek fő oka az volt, hogy maga se tudta, miként közelítse meg a dolgot, mennyire erős most az elutasításhoz. A másik pedig, hogy fél, ha rossz módszert választ, akkor csak még messzebbre taszítja magától a családját, akik ezelőtt tizenöt évvel kitagadták Mina miatt. Ott is inkább az anyja döntött, és talán mára már ő is bánja a dolgot. Talán. Viszont most nem szabad ebben a gondolatban elmerülnie, inkább a kérdésére figyel, és egy pillanatnyi habozás nélkül bólint egyet.
- Persze, először is, beszélek velük én, van egy lányka, aki szerintem szívesen segítene neked, ő is nagyon kivételes, mint te. Biztos vagyok benne, hogy általa könnyebb lesz majd a képességeddel való együttélés. Csak adj nekem egy kis időt, mondjuk egy hetet, hogy megbeszéljek vele mindent. Tudod azért vagyok ilyen biztos a sikerben, mert rajtuk is látom, hogy együtt tudnak élni vele, és ők is elkezdték valahol.
Boti említése jó ötlet volt, érezhetően nyugodtabban beszél a kislány is, aminek kifejezetten örül, hogy a kislány is megnyugodni látszik. Felkelve mellőle odalép a szekrényhez, amin a még most is gőzölgő kakaó áll, és tölt neki egy bögrével, majd visszalépve leteszi elé a bögrét, és visszaül a fotelba, elvégre nem akar zavaróan közel maradni hozzá, a kislánynak is megjár a magánszféra.
- Ha sikerül előbb beszélnem a lánnyal vagy mással, aki szintén metamorf, akkor mindenképpen előbb kereslek vagy küldök egy levelet Botival, rendben? Addig pedig kár aggódnod, minden képesség kezelhető, erre már én is rájöttem. Nekem csak most sikerült, és talán még én se vagyok elkésve.
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2015. február 1. 21:34 Ugrás a poszthoz

Evelin

- Végül is, az csak hárommal több, mint a kötelező, nem is olyan sok, valóban.
Vannak emberek, akik minden tárgyat felvesznek, aztán év végén tapasztalják, hogy bizony egy kicsit túlzásba estek. Nincs olyan jó tájékoztatása az iskolának a diákok felé ilyen téren, és erről mindenképpen szólnia kell majd az igazgatónak is ha alkalma nyílik rá, csak el ne felejtse. Ezt elkerülendő, az asztalához lép, és egy kis emlékeztetőt ír fel az ottani papír tetejére. Mindig van egy tiszta lap kitéve, amit a nap folyamán érkező információkkal ír tele, majd feldátumozza, és a többi mellé fűzi.
- Azt hiszem ez elég más, bár van egy csomó könyvem, ha gondolod, a többségének nyelvezetén viszont sajnos a kakaó se segít.
Mégis be kellett vágnia egy-egy könyvet, ha át akart menni, és nem mindegyik volt tényleg érthető vagy emészthető. Ezek azok, melyek most a polc tetején foglalnak helyet, lejjebb sokkal könnyedebb, de alapnak számító művek várnak arra, hogy valaki levegye őket, és beléjük olvasson. Szerencsénkre Zója olyan, aki szívesen olvassa újra őket.
- Nincs nagy titka. Házilag készül, a lányomra olykor rájön a vágy, hogy segítsen a konyhába, olyankor csinálunk kis apróságokat. Ezek is onnan származnak. Inkább forrócsokinak mondaná az ember, de ahhoz kevesebb tejet kellett volna használnom.
Úgy viszont van, amelyik nagyon fűszeres. Felkelve a fotelből visszasétál az asztalához, és egy kis fa dobozkát vesz a két keze közé, amivel visszasétál, és a fotelbe visszaereszkedés után, felnyitja. Odabenn sok-sok kicsi dobozka van, amire kézzel írták rá, hogy mi van a csokihoz keverve, illetve, hogy milyen csokiból vannak a kis golyók, amik a dobozkákon belül vannak. Nem éppen a legszebb körök, de finomnak mindenképpen finomat, és mivel feloldódnak, így nem is baj, hogy nem olyan szépek.
- Válogass kedvedre, otthon már belefulladok ezekbe, meg szerintem lassan a rellonosok is.
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2015. február 3. 09:52 Ugrás a poszthoz

Dwayne

- Én nyugodt vagyok.
Csak pont nem úgy néz ki. A szíve hevesen ver, a mellkasa hullámzik a meglepettségtől és attól, hogy kapkodja a levegőt. Nem, egyáltalán nem nyugodt, még akkor sem, ha egy Dunát bőgött ki az előbb Adam párnájába. Még kellett egy kis idő, amíg Dwayne-t felhívja a fejleményekkel. Előbb még hazament volna, talán nekiállt volna a vacsorának, és közben megejtette volna a hívást. Addigra már a hideg levegő is kitisztítja egy kicsit a sajgó fejét, és a hangján sem érződik, hogy bőgött egy sort.
- Csak beszélnem kellett valakivel.
Bár esetünkben a beszélni egy igen furcsa szó, hiszen Adam nem sokat szólt, de így is segített azon, hogy ő kiadjon magából mindent, ami éppen a szívét nyomta.
- Aki meghallgat, akit érdeklem én is.
Ezt még hozzáteszi, bár nem veszekedési alapnak szánja a dolgot, mégis fáj neki az, amit Dwayne mondott, még akkor is, ha olyan nagyon erősnek és határozottnak tűnt akkor. Nem fűzött nagy reményt ahhoz, hogy a terhessége miatt Dwayne talán ott lesz mellette is, nem csak a gyerek mellett, azonban valahol mélyen talán reménykedett. Ezt utálja a női létben a legjobban, hogy mindig reménykedik valami változásban, még a legreménytelenebb pillanatban is. Most is hiszi, hogy talán féltékeny arra, hogy Adamnél van, még akkor is, ha erre igen csekély az esély. Elvégre, miért is lenne féltékeny az, aki nem akar tőle semmit. Bárcsak tényleg tovább tudna lépni, és nem reménykedne ilyen hülyeségben. Önkéntelenül húzza pengevékonyra a száját, és hunyja le egy pillanatra a szemét, mielőtt újra a férfire nézne. Látszik rajta, hogy fáradt, a szeme vörös és csillog a sírástól.
- Na és te?
Nem mintha sok köze lenne hozzá, vagy éppen ne jöhetne ide, elvégre barátok, miért is ne jöhetne Adamhez, amikor csak kedve tartja. Kezeit fázósan a kabátjába dugja, és elindul, hogy a férfi mellett lesétáljon a lépcsőn, mintha tényleg nem lenne egymáshoz semmi közük, csak egy szimpla ismeretség két tanár között.
- Gyenge és alulfejlett, amúgy. Voltam vizsgálaton. Nem biztos, hogy megmarad. Semmi újat nem mondtak, minden bizonytalan, elkeserítő.
~ És olyan jó lett volna, ha eljössz velem, és fogod a kezem. ~
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Dr. Mácsai Zója összes RPG hozzászólása (277 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 7 8 9 10 » Fel