Rozsos Annamária

Mikor máskor érne ide a diákom, mint most? Pont lefelé lógok a seprűmről, mivel a lajhár lendülést gyakorlom. Vissza lendülök az eredeti helyzetem be és a pálya bal széléhez közel megállok. Egy helyben lebegve várom, hogy végre felszálljon a csaj. Ami hosszú másodpercek után sem történik meg valamiért.
Már épp kezdenék ideges lenni, amiért ilyen egyszerű dolgot sem tud és a legelejéről kellene kezdenem a tanítását. De szerencsére fel emelkedik, bár elég óvatosan. Komoly arccal figyelem Annamáriát, próbálom felmérni, hogy mennyit tudhat.
Amikor mellém ér és köszön egy enyhe fintorral reagálok.
-Szia.
Látva őt kezdem megérteni, mért nem játszott a legutóbbi szezonban a Navine. Ha mindenki ilyen vagy legalábbis hasonló, mint ő akkor már az első tízpercben porrá zúznánk őket...
Megrázom a fejem, hogy vissza térjek a valóságba, aztán a lányra nézek.
-Na, mit szeretnél tanulni? Egy-két cselt vagy gyorsulni, esetleg jól lassítani?

Elemi mágia óra

Kiérve először elvakít a fény, miután hozzászokik a szemem a világossághoz eltátom a szám. Kint több tucat sárkány pillantok meg. Játszó, alvó, repülő és egyéb dolgokat csináló hatalmas bestiák. Mind mese szép.
Miután kicsodálkoztam magam, észre veszem, hogy mégsem sérültem meg. Elmosolyodom, ez talán segíthet valamennyit a kijutásban. Leülök a barlang bejáratához közel és nézem a sárkányokat, közben pedig próbálok valami tervet kitalálni.
Nem félek, de nem is tartom jó ötletnek, hogy csak úgy átsétáljak köztük. De ezen kívül, csak a vissza sétálás marad amit nem vállalok. Na, most mi legyen?
Figyelem a bestiákat, majd néhány perc után úgy döntök lemegyek. Végül is megégni nem fogok a többit pedig biztos eltudom kerülni valahogy.
Felállok és lassan elindulok lefelé, közben félszemmel figyelem a sárkányokat.
Sérülés nélkül lejutok, de ott megtorpanok. Nem tudom rá venni magam, hogy elinduljak. Vágyakozva gondolok a seprűmre, most melyen jól jönne...
Megrázom a fejem, ez most lényegtelen. Veszek egy mély levegőt és elindulok. Végül is legrosszabb esetben, majd megment a tanár úr.

Fodor Mihály
Ruha

Unatkozom, nagyon. Most, hogy nem kell annyit tanulnom rengeteg szabadidőm lett. Amivel nem tudok mit kezdeni. Egyenlőre egy kviddics magazint olvasok és lustálkodom.
A legtöbb csapat a bajnokságra készül, ami eszembe juttatja, hogy ebben a szezonban már a Rellon nem fog játszani a suli "bajnokságon". Erről pedig eszembe jut, hogy elmehetnék repülni. Ez az ötlet teljesen felvillanyoz, ledobom az éjjeliszekrényemre az újságot. Felkapom a seprűm, majd kis habozás után a napszemüvegem is.
A kapuig sétálok, ott viszont már seprűre ülök és a levegőbe emelkedem magasan a házak fölé. Először csak lassan repülök, aztán egyre gyorsabban. Így kb. 10-15 perc alatt a hátam mögé kerül a falu. Itt már lejjebb ereszkedem, hogy kiderítsem hol vagyok éppen. Nem meglepő módon a tóhoz közeledem.
A víz fölé érve ráhasalok a seprűmre és a sötétben csillogó víztükröt nézem. Feltolom a fejem tetejére a napszemüvegem, de úgy látszik lazán helyeztem csak el. Mert a következő pillanatban már a tó felé zuhan. Szitkozódva nyomom le a seprűm orrát, majd miután elég közel kerülök a szemüveghez kinyújtom a jobb kezem és megpróbálom elkapni. Meglepő módon sikerül, a markomba szorítom, de elégedettnek lenni nincs időm. Mivel a következő pillanatban eszembe jut, hogy nagy sebbésségél közeledem a víz felé. Az előbb vissza szerzet napszemüveggel mit sem törődve két kézzel rántom fel a seprűm orrát, ezzel egy időben pedig mély levegőt veszek és becsukom a szemem. A becsapódást nem tudom elkerülni, de csak néhány pillanatra merülök el a habokban. Félperc sem kell és már az ég felé szállok. Bosszúsan kifújom a levegőt és megállítom a seprűm. Egy darabig csak egy helyben lebegek, közben pedig szitkozódva áldom a szerencsém amiért sérülések nélkül meg úsztam ezt az egészet. Miután valamennyire elpárolog az adrenalin a szervezetemből és kevésbé remegek, a stég felé irányítom a seprűm. Az ott ülő sráccal mit sem törődve leszállok. Csak most veszem észre, hogy a napszemüvegem összetört amikor felrántottam a seprűm orrát. Vágok egy fintort és ledobom a deszkákra. Most már mindegy. Lerakom a seprűm, aztán elkezdem kicsavarni a pólómból a vizet. Ami csak részben sikerül, mivel nem veszem le.

Sziasztok  

Milyen sütit nem sütsz?

Milyen jó Dashának

Rozsos Annamária

A válasz minden, csak nem az amire számítottam. Elkerekedett szemekkel nézem a lányt, biztos én hallottam rosszul ilyet normális ember nem kérne tőlem.
Egy ideig csak némán nézem köpni nyelni nem tudok meglepődésemben nemhogy megszólalni. Annamáriát nézve rájövök, hogy nem a hallásommal van gond. Ez újfent letaglóz. Ő most ezt komolyan gondolja?!
Miután sikerül leküzdenem meglepődésem bosszúsan nézek a Navinés csajra. Ez biztos csak egy rossz vicc. Még, hogy én trükköket tanítsak neki. Hát mi gondol rólam?! Nem vagyok én cirkuszi bohóc! Én kviddics játékos vagyok.
A következő mondata megakadályoz egy pillanatra abban, hogy ezt mind a fejéhez vágjam. Ezt úgy látszik megérzi, mert távolabb szál tőlem. Ezzel mit sem törődve gyilkos pillantással válaszolok.
-Na elmehetsz a f*enébe! Tudod kivel szórakozz.
Lenyomom a seprűm orrát és elindulok a föld felé. Van nekem jobb dolgom is mint ilyen hülyékkel törődni. Hagyjon békén és örüljön, hogy előbb jó kedvem volt és ennyivel megúszta.  

Fodor Mihály

A pólóm csavargatása közben abba hagyom a szitkozódást és elmosolyodom. Végül is most hajtottam végre egy iszonyat jó mutatványt. Az már mellékes, hogy nem terveztem, de fényes nappal szívesen megismételném. Mondjuk akkor nem egy hülye napszemüveg miatt...
Elengedem a felsőm, aztán kiveszem a zsebemből a pálcám. Ezzel egy időben megszólal a srác aki mellet landoltam. A monológ közepén körülbelül megunom hallgatni, a törőt szemüvegemre irányítom a pálcám.
-Reparo!
Vissza csúsztatom a pálcám a zsebembe és felveszem a napszemüvegem. A varázslat sikeres volt, pont olyan mint a manőver előtt. Megszokásból felveszem, aztán feltolom a fejem tetejére. Ezután a fiúhoz fordulok. Elégedett mosoly jelenik meg az arcomon, jó tudni, hogy szuper volt előbbi mutatványom.
-Szia. Igen.
A hirtelen fáradság tör rám, ami azt jelzi elmúlt az adrenalin hatása. Leveszem az átázott szandálom és leülök. Észreveszem, hogy az én seprűmtől nem messze van egy másik seprű is amit eddig nem vettem észre. Eddig nem igazán érdekelt a srác, de ez most felkeltette a kíváncsiságom. Kicsit oldalra fordulok.
-Az a te seprűd?
A fejemmel kicsit az enyém mellet látott repülési eszköz felé biccentek. Ha tényleg az övé, akkor még érdekes is lehet ez a találkozás.  

Hello!

Van itt valaki?

Sziasztok.

Tüszőfűi Lilith
Ruha

Milyen jó újra itt lenni. Mosolyogva sétálok a könyvkupacok között, néha-néha kézbe veszek egy könyvet és beleolvasok, aztán vissza teszem. Egyenlőre még semmi sem fogott meg. Mondjuk nem is konkrét céllal jöttem. Inkább a hely varázsa miatt, nem tudom mért, de szeretem az ilyen helyeket. A legtöbb ember mindig meg lepődik ha könyvek között lát, pedig ez nem nagy dolog a Rellonosok is szoktak olvasni. Bár igaz, hogy a sok olvasás inkább Levitás jelem vonás...
Vállat vonok, ezen feleslegesen gondolkozom. Találomra leveszek egy könyvet a mellettem lévő könyves polcról. Auror történelem. Hm... ez igazán jól hangzik. Úgy tűnik megérte lesétálni a kastélyból.
Keresek egy szabad párnát a földön, amit néhány méterre tőlem két könyv kupac között meg is találok és letelepedek olvasni. Meg szokásból elolvasom a két kupac tetején lévő könyvek címét. A jobboldali a Szellemszerelem a másik pedig Egy kviddics játékos naplója. A romantikus könyv nem érdekel, de a másik felkelti az érdeklődésem. Kis habozás után még sem nyúlok hozzá, először az auror könyv. Kinyitom az első oldalon és szinte azonnal elmerülök az olvasásban.

Lilith

Híres aurorok, veszélyes bűnözök, eredeti ötletek. Minden van ebben a könyvben ami egy kezdő aurort érdekelhet. Ha jövőre a tankönyvek is ilyen érdekesek lesznek, akkor az összes vizsgámra K fogok kapni. Hisz ezt a könyvet sem tudom letenni. Teljesen belefeledkezek a könyvbe.
Emiatt észre veszem az ajtó nyitódását a közelemben sétáló alakot. Ezért amikor meg szólít értetlenül nézek a hang irányába. Lilith az, a furcsa elsős lány. Egy fintorral reagálok a találkozásra, eddig kétszer találkoztunk és egyik sem volt számomra kellemes. Habozva válaszolok, mivel nem tudom mit mondat, csak a mondat végét hallottam meg.
-Szia. Mondtál valamit?
Remélem csak köszönt mivel meg ismert és már megy is tovább nézelődni ebben a könyvekkel teli labirintusba. Bár a tekintetét látva valószínűleg biztos nem így történt...

Sziasztok.

Milyen csönd van itt...

Neked is ^^

Dr. csontot nézek veled mizu Lanetta?

Kövesd a malackád példáját és egyél

Fogj pálcát és hívd fel

Invito reggelihez mit szólsz?

Sok sikert

Én se

A végén még éhen halsz...

Lazriell
Ruha

Most, hogy már csak néhány nap van a döntő. Sajna a kékek és pirosak között dől el a kupa sorsa. Mivel idén nem volt szerencsénk a cikesszel. Ettől függetlenül várom a meccset, emiatt indultam el ilyen későn a pályára. Izgatott vagyok, bár egyik csapat se nagy szám, mindkettőnek rengeteg gólt lőttünk. Valószínűleg a kupa sorsát a cikesz fogja eldönteni...
Kezemben a seprűmmel lassan haladók az úton, még nem tilosban járok, de azért figyelek.
A bejáratnál meghallom, hogy valaki labdákat ütöget a pályán, de mivel a földön csattannak valószínűleg nem a levegőben száll az akinél az ütő van. Ez elég furcsa tekintve, hogy itt repülő sportot szoktak játszani. Kíváncsian sétálok befelé a csattanásokat hallgatva. Vajon kilehet és mi csinál? Talán egy új sportot talált ki néhány diák?
Elérem a pályára vezető boltívet, de nem lépek ki az árnyékból. Szerencsére innen jól látom a csajt és így ő nem lát meg addig amíg én nem akarom. figyelem, ahogy egyik lasztit üti el a másik után. Miután elütötte az összeset és elindul összeszedni őket, elindulok ki a nyílt pályára. Ezt észre veszi a lány és rám figyel. Miután kicsit közelebb érek felismerem, ő a kékek egyik terelője ha jól emlékszem. Bár látva mi csinál, nem igazán értem, hogy került erre a posztra. Az ütő ott van a kezében, de sehol egy gurkó és ő se seprűn ül.
Az értetlenségem nem mutatom ki, gúnyos mosollyal közeledek felé. Ha már itt van egy kicsit beszélgethetünk a néhány nap múlva esedékes meccsről...
-Hello kékecske.
Néhány méterre tőle megállok és körül nézek a pályán. Aztán tettet kíváncsisággal fordulok vissza hozzá.
-Mi csinálsz?

Lilith

Csak egy könyv miatt jött ide. Sóhajtok, szerencsére nem megint beszélgetni akar. Nem mintha félnék a kis lánytól egyszerűen, csak túl furcsa...
Nyugodtan nézek vissza Lilithre. Esünk túl ezen.
-Melyik könyvet akarod?
Amíg a választ várom előveszem a pálcám, mivel nincs szándékomban fel állni és megkeresni a könyvet. Sokkal egyszerűbb gyorsan ide varázsolni, hogy mehessen én pedig olvashassak tovább. Ezután remélhetőleg zavaró tényező nélkül...
Miközben várok elkezdek nézelődni és észre veszem, hogy Lilith lábán szandál van. Ez mástól nem lenne meglepő, de a csajon eddig még sem ilyen lábbelit nem láttam. Már majd nem szóvá teszem, amikor rájövök, hogy ez beszélgetés kezdeményezés lenne, amit nem akarok. Gyorsan becsukom a szóra nyitott szám és lepillantok a kezemben lévő könyvre, mintha csak folytatni szeretném az olvasást. Ami igaz is, mert tényleg akarok tovább olvasni.

Lazriell

Amikor megszólítom összerezzen, ebből arra következtetek, hogy megismert. Enyhe elégedettséget érzek, amiért már a köszönésem megijeszti. Amíg én ezen gondolkozom visszaköszön, de közben megfeszülnek az izmai. Ez újabb elégedettséggel tölt el, de ezt nem mutatom. Nyugodtan figyelem a lányt és csevegő hangon szólok hozzá...egyenlőre.
Amikor megérdeklődöm tőle, hogy mi csinál elkezdi a labdákat szedegetni. Úgy teszek, mintha nem venném észre a távolodását. Ő pedig egyre távolodva szaggatottan válaszol. Nagy nehezen összehoz egy érhető mondatott. Már amennyire érhető az, hogy a földön gyakorol tenisz labdákkal egy kviddics meccsre...
Hitetlenkedő mosoly jelenik meg az arcomon, de mielőtt megszólalhatnék folytatja a magyarázkodást. Hagyom had beszéljen, a gurkó szó után viszont már nem tudom megállni és elnevetem magam. Ekkora hülyeséget. Még, hogy néhány tenisz labda elütésétől jobb lesz, mint terelő...cöh.  
Miután kinevetem magam, gúnyos mosoly jelenik meg az arcomon.
-Jó vicc, a csapatomnak tetszene.
Teszek egy lépést a csaj felé.
-Mert ezt nem gondolhattad komolyan, ha csak nem vagy nagyon buta.
Ezt a következő edzésen muszály lesz elmesélnem a többieknek, biztos mindenki viccesnek fogja találni, hogy a Levitások terelője mugli labdácskákkal gyakorol. Amíg én ezen gondolkozom újra megszólal a kék lány. Laza mosollyal bólintok.
-Igen, kékecske.
Engem az ő neve nem érdekel, szóval ha azt várta, hogy most én is kitalálom a nevét nagyot csalódhat.

Lilith


A rontás könyve, na az vajon miről szólhat? A címe alapján bájitalkönyv lehet, de nem hiszem, hogy Lilithet érdekelnék a bájitalok.
Magamban vállat vonok, mindegy csak hagyjon békén. Ha pedig ehhez egy ilyen könyv kell hát legyen. Felemelem a pálcát tartó kezem.
-Invito A Rontás könyve!
Néhány polca tőlem megmozdul az egyik magasan lévő könyv és szép lassan kicsúszik a többi közül, majd a kezembe lebeg. Elolvasom a címét, egyezik. Remek akkor meg van a kívánt könyv. Még mielőtt oda adnám megfordítom és bele olvasok az összegzésbe. Tipikus mugli fantazy, engem nem érdekel. Kinyújtom a könyvet fogó kezem Lilith felé. Az előbb feltett kérdésével nem török.
-Tessék.
Vissza teszem a pálcám a zsebembe. Mivel megoldtam a problémát tovább nem törődök a lánnyal. Újra teljes figyelmemet az Auror történelemnek szentelhetem. Kikeresem hol tartottam és folytatom az olvasást.

Lazriell

A levitás lány egyre elveszettebb, amit én elég viccesnek találok. Egyenlőre nem csináltam semmit csak elkezdtem vele beszélgetni. De látva, hogy milyen értetlenül néz már és ahogy a labda dobálgatja. Olyan mint egy elveszett ovis. De azért próbál válaszolni. Bár nem értem mi köze van az én edzésem az ő furcsa gyakorlásához. Ehhez még jön az, hogy vidáman mosolyog. Hát...érdekes csaj az már biztos.
A következő mondata újból nevetésre késztet. A Rellonos terelők rendesen edzenek és nem tenisz labdákat ütögetnek, de ezt feleslegesen magyaráznám neki. Hisz aki aki egy ilyen könnyű labdácskával helyettesíti az 50 kg-os gurkót, azt fejre ejtették kis korában.
A következő mondatomra már értelmesebben válaszol. Jól emlékeztem, tényleg kezdő, de akkor, hogy hogy játszót már? Talán ember hiány van a Levitában...
Nincs sok időm ezen gondolkodni, mert a csaj folytatja a beszédet és még bemutatott is tart.
Lenézően pillantok rá, ez most komoly? A kislabda elütéstől tud elütni egy gurkót? Hát... Unott arccal reagálok a bemutatóra.
-Biztos nagyon jó teniszező lennél, de egy 50 kg-os gurkót nem csak elütni kell.
Újra elkezdek nézelődni és észre veszek egy seprűt a füvön. Elmosolyodom, aztán vissza fordítom a lányra a tekintetem.
-Repülni is úgy tudsz, mint mugli labdákat ütögetni?
A választ meg sem várva, a lábam közé veszem a seprűm és fel emelkedem néhány méterre. Elindulok a másik seprűhöz, amikor mellé érek lejjebb ereszkedem és oldalra dőlve fél kézzel fel veszem. A mozdulat nem volt a legszebb, de sikerült. Feljebb emelkedem, aztán elindulok a kék kezdő felé. Amikor elég közel vagyok oda dobom neki a seprűt.
-Gyerünk tarts egy kis bemutatott.
Távolabb szállok tőle, hogy legyen helye és egy helyben lebegve várom mit lép.

Hahó!

Mi újság itt?

*keres egy helyet hátul*

Te leszel a hercegnő Kamilla?

A Rellonosoknak is vannak cuki meséik....

Na ugye  

Mért herceg leszel Kamilla?

Ezek titkos Rellonos mesék, nem adhatom ki őket.