Yvonne
Jó itt kint lenni a hideg ellenére. Bár bemenni is jó lesz majd és forrócsokit inni. Ezen egy kicsit elgondolkodom. De egy hang felkelti a figyelmem. Mellém ült valaki, és elkezdett beszélni hozzám. Felnézek a könyvből. Egy lány, ráadásul rellonos. Nem valami kedves, szóval biztos, hogy idősebb. Ránézek és ugyanabban a hangnemben válaszolok.
-Nincs annyira hideg.
Ezután kicsit kedvesebben folytatom.
-Bent különben túl nagy a zaj, idekint sokkal jobb.
Bár szerintem ő is azért jött ki, mert bent már még nagyobb zaj van. Rákérdek biztos, ami biztos.
-És te? Nem fázol?
Ezután végigmérem, hátha láttam már. Azt hiszem láttam már, de csak futólag. Beszélni biztos, hogy nem beszéltem még vele. Hát most ez is megtörténik. Most már azért remélem kedvesebb lesz, nem szeretem ha házambeli ilyen. Nem hiszem azt, hogy mindenkivel elleszek, de azért azt se, hogy ilyen kedvesek lesznek mint ő. Lehet, hogy az én hibám, de eddig csak kedves és jó fej rellonossal beszéltem. De az biztos, hogy nem hagyom magam, ha ő bunkó lesz, akkor én is. Ugyan szeretnék mindenkivel jóban lenni, de ez nem muszáj. Közben várom, hogy reagál. Rajtam van a címer ó, most már látja. Úgyhogy kíváncsi vagyok, hogy mit mond. De ha itt hagy, az se zavarna. Bár nem lenne jó, ha a klubteremben veszne össze velem, az biztos. De szerintem ilyet nem tenne. Nem tudom igazándiból, nem ismerem, szóval inkább nem ítélkezem, úgy lesz a legjobb. Hisz mindjárt meglátom, milyen. Már kíváncsian várom hogy mi lesz, vagy mi nem.