William
Miután hangos gyomorkorgással leül mellém William, egy időre felfüggesztem az evést. A kérdő pillantásomra kurtán bocsánatot kér.
Halvány érdeklődéssel vizsgálom a srác nyúzott arcát. Olyan, mint akin most ment át egy úthenger...
A gyengélkedős megjegyzésemre sejtelmesen válaszol. Egy picit felé fordulok és kíváncsian nézek rá.
-Átok, bájital vagy valami más?
Nem mintha értenék a gyógyításhoz, én inkább a gyengélkedőre küldök embereket, nem ki onnan. De azért érdekel, hogy mi történt vele. Amíg a választ várom elgondolkozom, nem jut eszembe semmi, ami csak ezt váltja ki.
Közben megkérdezi, hogy mit ajánlok. Válasz közben elé tolok egy tál varázstekercset. Ez talán segít rajta egy kicsit..
Amíg ő a kajájával foglalkozik, én is folytatom az evést, végül is mindjárt mennem kell vissza órára, nincs időm a félhulla háztársaimmal foglalkozni.
Ebből a gondolatmenetemből a következő kérdése ráz fel. Egy félmosoly jelenik meg az arcomon.
-Nem rossz, most épp Sárkánytanról jövök és Mineropathológia megyek. Aztán ma nincs több órám. Úgyhogy mehetek dolgozni.
Miközben én beszélek, ő elkezd enni, bár elég vontatottan teszi...