Szó? Milyen szó esik?

Mat Filips
Ruha

Mi is volt ennek a címe? Két napja hallottam egy dallamot a folyóson és azóta gondolkozom rajta. Talán a szabadban könnyebben eszembe jut, gondolattal indultam útnak fél órája, de eddig csak egy hideg limonádét ittam a faluban és céltalanul sétálgattam.
Végül elindultam a faluhatárán túlra. Megszokásból belenyúltam a talárom zsebébe és megérintetem a zongorám. A zsugorított hangszert azért vettem magamhoz, hogy gyakoroljak. Talán most meg is teszem....
A gondolataimból egy gitár hangja ráz fel. Körül nézek, hogy hol vagyok. Parkra hasonlító helyre vezetett a lábam. Nem éppen gyakorlásra megfelelő hely, de legalább festői a környezet. Elindulok a zene irányába, ezzel majd nem egy időben elkezd énekelni az ismeretlen zenész. A hangja alapján fiú lehet, esetleg mélyebb hangú lány.
Kiérve a fák közül oldalról pillantom meg a gitározó srácot. Hátra lépek egyet, hogy takarjanak a fák, nem akarom zavarni. A hangja után legszembetűnőbb dolog a fiú iszonyatos sapkája. Bár a hosszú farmert is elég furcsa ebben a melegben, de ahogy mondani szokták ízlések és pofonok.
Megvárom a dal végét, aztán kilépek a fák közül. Közben köszönök.
-Hello.

Hello

Van itt valaki?

Lazriell

Egyre jobban szórakozok a a lányon és úgy tűnik a mosolyom ragadós, mert a kék terelő vissza vigyorog. Mondjuk lehet, hogy csak azért, mert nagyobb vagyok nála. Magamban vállat vonok, nem érdekel mit gondol rólam.
Amikor néhány észre vételt teszek az "edzésére" elkezd magyarázni, de közben még mindig mosolyog. A kérdésre vállat vonok.
-Talán energia levezetésnek vagy valami hasonlóhoz.
Máshoz én el sem tudom képzelni, persze fontos a pontosság, de ez így akkor is hülyeségnek tűnik. Mindegy, inkább csináljunk valami érdekesebbet. Seprűre ülök és oda dobom neki a sajátját. Közben felfülel hallom, hogy motyog valami választ a kérdésemre. Aztán felszáll és kipróbálja a seprűt. ebből rájövök, hogy az egyik iskolai darabot hozta ki. Ami csalódás tekintve az én saját seprűm.
A kérdésre elmosolyodom.
-Mivel kezdő vagy egy kis szint felmérésre gondoltam.
Elrepülök a labdákkal teli kanáért, szerencsére a vödör kicsi és könnyen fel tudom venni. Felakasztom a seprűmre, aztán felrepülök a karikák magasságába. Egy helyben lebegve kiveszek egy labdát és eldobom a terelő csaj felé. Dobás közben közlöm vele az egyetlen kikötésem.
-Ha eltalálsz meghalsz!
A tenisz labda meglepően könnyű, ezért kicsit erősebbre sikerül a dobás, mint ahogy terveztem, a cél viszont pontos. A zöld labdácska gyorsan száll a kék lány arca felé.

Hello

Csoki *-*

Fodor Mihály

Mekkora zseni rájött, hogy én a suliból vagyok. Ezt majd nem közlöm is vele, mivel szerintem ez egyértelmű. Ehelyett leülés közben válaszolok.
-Ötödikes.
A kíváncsi tekintetén meg sem lepődök. Végül is az előbb mutattam be egy őrületes műbukást. Ettől persze megint megjelenik az önelégült mosoly az arcom. Ezt muszáj lesz elmesélnem a következő edzésen, nem mintha eddig nem lettem volna megbecsült tagja a csapatnak. Egyszerűen csak jó dicsekedni.
A szememmel megkeresem a seprűm és a sajátom mellet észre veszek egy másikat is. Ez már felkelti az érdeklődésem, rá kérdezek a srácnál.
A választ kicsit furcsának találom. Ugyan mért lenne baj, ha valaki szereti magánál tartani a seprűjét? Én is sokat viszem magammal a seprűm, mivel szeretek repülni. Ez teljesen természetes.
Amíg én ezen merengek a fiú újra beszélni kezd. Egyenlőre felfüggesztem a téma átgondolását és figyelek.
A kérdésre elmosolyodom, na erről szívesen beszélgetek. Talán még tippeket is hajlandó leszek adni. Az Eridon szóra vágok egy kisebb fintort. Még élénken él bennem az ellenük való játék. Főleg az a furcsa hajtó....
Az emlékeimből a piros srác várakozó tekintete ráz fel. Újra elmosolyodom és belekezdek a válaszba.
-Csapatban is játszom. Még fontolóra veszem. Állia Szipenni vagyok Rellonos.
Felállok, felveszem a szandálom. Kézbe veszem a saját és az Eridonos seprűjét. Amit szinte azonnal oda is dobok neki.
-Először mutasd meg mit tudsz.
Ezzel én seprűre ülök, a válasz megvárása nélkül felszállok és a tó fölé repülök.

Fodor Mihály

Ahogy beszélgetünk kezdek hozzá szokni, hogy egy-egy mondatom után furán néz rám a srác. Mivel a suliban sok furcsa diákkal találkoztam megtanultam, hogy ezzel felesleges törődni. Úgy hogy a fintoromon való hümmögést sem teszem szóvá. Higgyen ami akar.
Miután bemutatkozom, látom az arcán a felismerést. De nem válik ellenségessé ami meglep. A legtöbb diák tele van előítéletél a zöldekkel szemben. Aminek a nagy része téves...
Ezt a témát egyenlőre félre teszem, később is ráérjük utálni egy mást. Most kíváncsi vagyok arra, hogy mit tud, ha tud egyel talán valamit.
Oda adom neki a seprűjét, én pedig felszállok. A srác csillogó tekintetét látva elmosolyodom. Általában az ilyen emberek tehetségesek. A kérdése is ezt támasztja alá. Normálisan kérdez, nincs elszállva magától. Egy icipicit kedvesebben válaszolok.
-Először azt mond meg, hogy milyen poszton akarsz játszani Mihályka.
Ezt nem hagyhattam ki. Tapasztalatom szerint minél jobban cukkolják az illetőt annál jobban akar bizonyítani. Én pedig arra vagyok kíváncsi, hogy milyen lenne élesben. Ez persze nem teljesen igazságos, de én ilyen vagyok és kész.
A gondolataimból a fiú beszéde zökkent ki. Meglepetten nézek rá. Furcsa ilyet hallani olyantól aki mindig magával hordja a seprűjét. Zavartan elmosolyodom.
-Szívesen, Misi.
Nem tudom mért, de szimpátiát kelletett bennem a srác. Megrázom a fejem, ő valószínűleg az ellen felem lesz. Tudnom kell mire képes.

Sziasztok

Mat Filips

Úgy látszik nem a sapkája legfurcsább. Amikor köszönök neki, majd nem bele esik a vízbe. Ehhez még jön a paradicsom színűre változó arca. Néhány pillanatig bírom csak nevetés nélkül, utána kacagva figyelem a srácot. Egyenlőre nem mond semmit, a gitárját hátra hagyva közeledik felém. Ebből arra következtetek elakar küldeni melegebb éghajlatra vagy valami hasonlót akar közölni.
Megpróbálom abba hagyni a nevetést, de elég egy pillantás a srác vörös arcára és újra elkezdek kuncogni.
Amikor már csak néhány lépés választ el tőle meg áll és a tarkóját fogdosva elkezd beszélni.
Hát nem tudom minek néz, hogy egy "Hello" miatt el kellene mennie. Abba hagyom a nevetést és mosolyogva várom a folytatást. Nem úgy néz ki, mintha tényleg elfog menni.
Ebben igazam is lesz, hosszú csend után újra beszélni kezd. Az ajánlat meglep, bár a srác eddigi reakció itt sem értem. Először azt hiszi, hogy idegesít. Most meg már nekem akar játszani. A kettő között nincs összefüggés.
Mielőtt válaszolok végig mérem a srácot. Egyel talán nem ismerős és a borzalmas sapkán kívül nincs is rajta semmi figyelem megragadó, már ha nem számítjuk a paradicsom színű arcát...
Vállat vonok, végül is mért ne?
-Mért ne, én itt úgy sem tudnék nagyon gyakorolni.
A fiú már fel is kapja a gitárját, amin nagyon szép minták vannak.

Sziasztok

Mihályka

Ahogy beszélgetünk változik a stílusa. Lassan, de igazodik hozzám. Ennek örülök, egyel talán nincs kedvem csevegni, főleg akkor ha repülhetek.
szerencsére egy kviddics bolondba botlottam és nem kell a formalitásokkal szenvednem. Ez már egy jó pont a srácnak. Persze ha a pályán találkozunk, akkor nem leszek kedves, de most hajlandó vagyok egy kicsit segíteni.
Mindketten seprűre ülünk. Itt már lényeges kérdések merülnek fel. A fiú hülye vigyora, mondjuk ezt cáfolja. Ami enyhe kétkedést kelt bennem. Igaz, hogy egy picit átalakítottam a nevét, de ez még nem ok.
A válaszra vágok egy fintort, az idióta arc kifejezés egy dolog. Azt viszont elképzelni se tudom, hogy nem tudja milyen poszton akar játszani. De talán jobb is így nem egy álom alapján kell tanácsot adnom.
A rám vonatkozó kérdésre röviden felelek.
-Hajtó vagyok.
Kicsit közelebb repülök Misihez és elgondolkozva nézek rá. Fogónak és őrzőnek nem alkalmas. Azt viszont egyenlőre nem tudom eldönteni, hogy terelőnek vagy hajtónak lenne jobb, addig amíg nem látom repülni. Ezt közlöm is vele.
-Hajtónak vagy terelőnek lennél jó a test felépítésed alapján, de ha látlak repülni többet mondhatok.
Igaz, hogy nem vagyok szak értő, viszont sokat olvastam erről és sok játékos láttam már. Szóval szerintem elég jól megtudom becsülni.
A srác persze nem igazán hagy gondolkozni. A mester kifejezésével például egészen kibillent a gondolataimból.
Ránézek a mosolygó Eridonosra, kis töprengés után vissza mosolygok.
-Oké, kezdjük valami egyszerűvel.
Megfordítom a seprűm, aztán elindulok felfelé. A fák lombkoronája fölött 10-15 méterrel lenyomom a seprűm orrát és a meccseken sokszor látott műbukásba kezdek. Majd kb egy, másfél méterrel a víz tükör előtt újra felrántom a seprűm orrát, ezzel elkerülve a becsapódást. A csak lábam pár centire van a víztől.
Elmosolyodom és vissza szállok a fiúhoz.
-Most te jössz.

Mihályka

Elég szerencsétlen akár, amit nem tudok hova tenni. A kviddicsről kicsit könnyebben beszél, de látszik rajta, hogy valami zavarja.
Ahogy beszélgetünk lassan megértem. Én zavarom, vagyis pontosabban az a tény, hogy én lány vagyok.
Hát erre nem tudok mit mondani. Eddig még ilyen gondom senkivel sem volt. Pedig rengeteg fiú kviddics játékkos találkoztam már. Bár igaz, hogy sok egyedi ember volt köztük.
Eszembe jut a legutóbbi meccs az Eridon ellen és a furcsa hajtó srác. azt hiszem Szentmihályinak hívták...
Egy kicsit elveszek az emlékeim között, jó volt az a meccs. Kár, hogy a szerencse nem mellettünk állt.
Magamban legyintek, majd legközelebb elkapjuk a cikeszt is.
Felszállok és nem sokkal ezután követ Misi is. Majd közli, hogy nem tudja melyik poszton játszana. Közelebbről megnézem. Széles a válla, viszonylag magas már most. Erősnek tűnik, de lassúnak.
Miután ezeket megfigyeltem, közlöm az "ítéletet". Amit meglepő örömmel fogad. Arra kérdésre, hogy hogyan döntöm el melyik posztra alkalmasabb szerintem sejtelmes mosollyal válaszolok.
-Ez az én dolgom, nem törődj vele.
Ezután bemutatom neki a feladatott. Egyenlőre nem várok el tőle semmi extrát. Ezzel a reflexeit és a bátorságát akarom felmérni egyenlőre.
Miután meg volt a bemutató intek a fiúnak, ő jön.
Az Eridonos el is indul felfelé, majd kis habozós után megkezdi a műbukást. Gyorsan halad a víz felé és nem sokkal a becsapódás előtt rántotta fel a seprűje orrát. Hümmögve figyelem az akciót. Nem rossz, nem rossz...
Amikor vissza ér hozzám abba hagyom a hümmögést. A kérdésre elgondolkozva válaszolok.
-Hát... egész jó volt...
Ha dicséretet várt csalódni a kell, egyenlőre túlságosan elvagyok foglalva a gondolataimmal.
Vettek egy utolsó eltöprengő pillantást Misire, aztán elindulok a tó másik fele felé. Gyorsan haladók, ezért pillanatok alatt elérem a víz másik szélét, ott egy picit lassítok és éles kanyarban megfordulok. Egyenesbe érve újra felgyorsítok, pontosan úgy repülök, mintha frontálisan akarnék ütközni a sráccal. Aki remélhetőleg nem kap frászt és repül arrébb. Ha nyugton marad, akkor megközelítem annyira, hogy csak más fél méter legyen köztünk. Ott pedig élesen felfelé indulok. Majd kicsit balra indulok és lassan leereszkedem mellé. Aztán nyugodtan közlöm vele, hogy most ezt kell csinálnia.
-Te jössz.

Jonathan Ramsay
Ruha

Hogy én mennyire utálom a vizsga időszakot. Az év ezen része olyan, mint ha fél évet zsúfolnának néhány hétbe. Mivel ilyen kor folyamatosan készülni és nincs idő pihenni, de még igazán aludni sem.
Most is a remek idő ellenére a könyvtárban gubbasztok. Ez a hely a kedvenceim egyik általában, viszont ilyenkor nagyon nem szeretek itt lenni. Túl sok ember próbálja itt behozni azt amit az év többi részében nem tanult meg, ez pedig szörnyen zavaró annak aki békében szeret tanulni.
Ezért is jöttem a könyvtár hátsó részébe, mivel ide kevesen jönnek. Pechemre ma egy srác felfedező útra indult a sorok között és ezzel ellehetetlenítette a nyugodt tanulást. Az első alkalommal nem is törődtem vele amikor elment mellettem, csak a másodszorra figyeltem fel rá. Előbb viszont már negyedjére sétált el mellettem. Ami már elég bosszantó, de egyenlőre még nem tettem szóvá neki. Biztos csak eltéved a szerencsétlen, nyugtattam magam.
Ám amikor ötödjére halad el mellettem nem bírtam tovább.
-Eltévedtél vagy csak bosszantani akarod azokat akik tanulni akarnak?
A hangomból kihallatszik a bosszúság és a jeges tekintem is hasonlóról árulkodik. Már nagyon elegem van abból, hogy itt sétálgat.

Elemi mágia

Lassan haladók figyelve a közelembe kerülő bestiákra. Próbálok higgadt maradni, de ez elég nehéz, ha több tucat hatalmas sárkány szegezi rám a tekintetett. Ebben csak annyi megnyugtató van, hogy ezen kívül nem csinálnak semmit.
Már épp kezdenék egy kicsit megnyugodni, amikor megindul felém egy kölyök sárkány. A felém közeledő borjú méretű apróságot megpillantva megtorpanok. Most hogyan tovább? Érzem a többi bestia tekintetét magamon, a kicsi pedig egyre közelebb jön. Ahogy az előbb a másik ez a sárkányka is nagyon kíváncsi, pechemre....
Amint a lábam mellé ér a kicsi a nagyok is megmozdulnak, én pedig legszívesebben elfutnék, de tudom, hogy ez hülye ötlet.
Veszek egy mély levegőt és megpróbálkozom az előbbi labdás csellel. A bal kezemre összpontosítok, most jóval könnyeben megjelenik a laszti.
Megfordulok és eldobom arra amerről jöttem. Aztán sarkon fordulok és mintha mi sem történt volna folytatom a sétát. Remélve, hogy a sárkányokat tovább nem érdeklem.

Mihályka

Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, a srác egyre mérgesebb és emiatt keményebben próbálkozik. Persze közben biztos szid magában, de ez természetes. Senki sem szereti, ha piszkálják, mégis ez a leghatásosabb módszer.
A gyakorlás mellet ez edz is a meccsekre, mivel az ellenfél nem kedves. Bár lelki sebek helyet inkább sérüléseket szokás szerezni...
A gondolataimból egy rövid, ám jelentős beszélgetés zökkent ki. Aztán egy mást követik az események.
Az első feladatott viszonylag sikeresen hajtotta végre, ez némi reményt add. Talán egy jó játékos lesz...
A második feladat kicsit rizikósabb, ezért amikor elindul felkészülök arra, hogy ha kell időben odébb tudjak repülni. Majd figyelmesen nézem mi csinál. A kanyart jól beveszi és elindul felém gyorsan. Enyhe feszültség hullám megy át rajtam, de rezzenéstelen arccal figyelem Misi minden mozdulatát.
Már csak öt méter, négy, három...
Egyszer csak elindul felfelé, én pedig értetlenül pillantok utána. Hát ez mi volt?
Ellazulok és megvárom míg vissza ér a fiú. A magyarázatra reakcióként lenézően nézek rá.
-Ha ilyen gyáva vagy, ne jelentkezz a csapatba.
hirtelen elindulok a srác felé, közben persze néhány kicsit balra repülök. Így éppen csak súrolom őt.
Amikor mellé érek befejezem a gondolat menetem.
-Ha valaki nem tud repülni, akkor jobb, ha nem ül seprűre, szép fiú.
Felrántom a seprűm orrát és felemelkedem a fák lombkoronájáig. Ott elindulok egyenesen a tó másik vége felé. Nekem itt már nincs dolgom úgy tűnik, ha utánam jön és mond valami értelmeset vissza megyek, de egyenlőre nincs semmi okom maradni.

Rozsos Annamária

Kellet nekem bele mennem a tanításba.....
Enyhén szitkozódva haladók a pálya füve felé. Vagyis csak haladnék, de a csaj elkezd magyarázni. Jobban tenné, ha nem beszélne.
A zagyvaságokat hallva megállok, majd megfordulok. Az egyik kezem azonnal a pálcámért nyúl. Aztán már mondom is a varázslatot.
-Amphicrania!
Ez persze nem a legjobb, most viszont hirtelen ez jutott eszembe. Jegesen a lányra nézek, a varázslat sikeres, de azért én belekezdek a mondókámba.
-Szerencséd, hogy nem vagyok nagyon mérges, de ezután ajánlom, hogy ne fárassz a hülyeségeiddel és legközelebb mást viccelj meg. Különben nem úszod meg ilyen aprósággal.
Ezzel én végeztem. Megfordítom a járgányom, egy utolsó mérges pillantást vettek a lányra aztán lerepülök a pálya földjére. Mára bőven elég volt ebből. Kézbe veszem a seprűm és vissza sétálok a kastélyba.

Lazriell

Ez végül is egész kellemes energia levezetés számomra.
Nem kedvelem igazán a kékeket, de ez a csaj egész tűrhető eddig. A bemutatónak igényemnek nem igazán örült, de azért belement. Mondjuk más esélye nem volt...
A karikák alatt nem sokkal lebegek, nálam van a labdácskákkal teli vödör. Az elsőt már el is dobtam,  egy kis "biztatás" kíséretében és a lány némi habozás után elüti. A labda fölöttem szál el, én pedig nem sokkal utána fordulok meg, hogy lássam hova repül. A laszti a középső karikán meggy át, de egy kicsit súrolja a szélét. Ez nem is rossz, ha a tenisz labda ütögetés nézzük. Ám én még mindig kétlem, hogy ennek bármi haszna lenne egy gurkó ellen...
A lány kérdésére laza mosollyal válaszolok.
-A kezdő fölött van, de még nem léptél szintet.
Ezzel fordulok is meg és dobom el a következő zöld labdácskát. A másik oldalon lévő karikák közül a bal szélső felé küldöm az apróságot. Aztán figyelem, hogy erre mit lép. Ő a gyorsabb, ha időben kapcsol, ha nem akkor egy hiba.

Mat Filips

Vidáman figyelem a srácot, a köszönésem óta sok vicces dolgot csinált. Ami valamiért szimpatikussá tette.
Néhány perc alatt megbeszéljük, hogy nem kell elmenni és inkább játszón nekem. Az előbb halott dal alapján jól játszik, bár a hangja nem éppen énekeshez illő...
Mondjuk a fiú eddig elég logikátlan, szóval ez még valahogy illik is a képbe. Úgy mint a dilis sapka és hosszú farmer.
Ezekre majd nem rá is kérdezek, mivel nem értem, hogy hogyan nem kapott még hőgutát ebben a melegben. De végül elvetem a kérdést, nem kell mindent tudnom. Elég ha élvezem a környezetet és a zenét.  
A srác leül, de még nem kezd játszani, helyette vissza kérdez. Tisztes távolságban leülök mellé. Közben válaszolok.
-Zongorázom.
Szinte be se fejezem a mondatott, amikor a homlokára csap. Enyhén megemelkedik a szemöldököm, hát ez most mi volt?
A magyarázat szinte azonnal jön is. Elmosolyodom, még mindig nem értem a logikáját. Kényelmesen elhelyezkedem, aztán válaszolok.
-Állia Szipenni vagyok.
Feltolom a napszemüvegem a fejem tetejére.
-Na és téged, hogy hívnak?

Vér Lanetta
Ruha

Pezsdítsük fel az állóvizet!
A vizsgaidőszak a magolásról és a könyvek fölötti görnyedésről, ami iszonyat unalmas. Szerencsére mindig vannak olyan emberek akik felrázzák a hétköznapokat.
Seprűvel a kezemben mosolyogva lépek ki a Rellon klubterméből.
Nemrég találkoztam egy Eridonos elsőssel, akivel remek ötletünk támad arra, hogy egy kis színt vigyünk ebbe a szürke napba.
Elérem az étkező ajtaját, de nem megyek. A falnak dőlök és laza mosollyal az arcomon várok. Nemsokára Lanettának is meg kell jönni a labdákkal, és akkor kezdődhet a játék.
Meglepő módon örülök, hogy ilyen hülyeséget fogok csinálni egy elsőssel. Talán a stressz miatt van...
A gondolataimból egy lökés zökkent ki, bosszúsan nézek az előttem elmenő srácra, de nem hívom fel magamra a figyelmet egyenlőre.

Sziasztok
Mért Szira?

Sébastien BatailleNem igazán értem mi baja volt a kezdésemmel.....
Ruha

Fél órányi olvasás után úgy döntök, hogy ideje mást tanulnom. Felállok vissza rakom a helyére a könyvet, aztán elindulok egy találomra választott soron. Mivel így egyszerűbb eldönteni, hogy min unatkozzak a következő fél esetleg egész órában.
A sor elején vettek egy gyors pillantást a kiírásra. Gyógynövények, na az még egész tűrhető. Ezek közül elég lesz egy-két könyvet átolvasnom, aztán mehetek és azt csinálhatok amit akarok.
Már épp kezdenék örülni, hogy ilyen könnyen meg úszom, de nem. A nekem kellő könyvek közül egy sincs most itt. Valaki vagy valakik elvitték az összeset.
Sóhajtok, hát ez mesés. Találomra leveszek egy könyvet és elindulok az olvasó rész felé. Ott talán kellemesebb lesz a tanulás....
Meglepő módon az egyik asztalnál felfedezem a gyógynövényes könyveket, mellettük pedig egy srácot aki kétségbeesetten jegyzetel. Egy pillanatra megtorpanok, hogy mérlegeljem a helyzetet, aztán az egyik közeli asztalra lerakom a kezemben lévő könyvet és oda sétálok hozzá. Mivel hátulról jöttem ő nem láthat, ezért amikor mögé érek finoman megérintem a vállát. Aztán mosolyogva megérdeklődöm, hogy oda-e adna egy-két nekem kellő könyvet.
-Szia. Nem akarlak zavarni, de szeretnék elkérni néhány könyvet.

Én voltam és jó volt. ^^

A Győri állatkertben

Sziasztok

Van itt valaki?

Szia,szia, Noel. Írtam.

Lanetta

Nem kell sokat várnom, és a tömegben megpillantom az Eridonost. Enyhén felhúzom a szemöldököm, mivel csak egy labda van nála. Nem mintha a kvaffnak nem örülnék, csak egyszerűen többre számítottam.
Ezt amint elém ér meg is magyarázza. A monológ végén bólintok, így is jó lesz.
Bár kevésbé érdekes....
Enyhén elmosolyodom, amikor Lanetta bepillant az étkezőbe. Én már felmértem a terepet és van bent bőven bámészkodó. Ami azt jelenti, hogy sokáig fognak erről beszélni.
A lány szerencsére nem lesz lámpalázas, sokkal inkább izgatott. Amikor visszafordul hozzám, magabiztosan válaszolok.
-Szerintem is.
Mielőtt felszállnék, kinyújtom a kezem a kvaffért.
- Kérem a labdát.
Jobban szeretem, ha a piros bőrlabda az én kezemben van, így legalább abban biztos lehetek, hogy felszálláskor nem esik le az ebédlőben lévők közé. Bár a terveim szerint utána sem fog leesni, de ez még nem száz százalék.
A szűk teret tekintve elég nagy esély van rá, hogy rögtönöznünk szinte végig. Ez mondjuk engem nem zavar, ki tudja, lehet tanulok valami hasznosat.

*Értetlenül néz a nyakába ugró lányra*

Jól, te?

*Megkönnyebbülten sóhajt fel amikor elengedik*  

Nem vagyok hozzá szokva, hogy a nyakamba ugranak...

Vadász Csenger Richárd
Ruha

Kellemes őszi este a mai. A szél enyhén emelgeti a szoknyám szélét, ahogy haladok a szökőkút felé. A késői óra ellenére kényelmes tempóban haladok visszafelé. A délután folyamán elintéztem néhány dolgot, úgyhogy most ráérek. A tér félhomályában nem látni senkit, aminek örülök, az étterem után jól esik a csönd. Egyelőre nem akarok haza menni, úgyhogy az egyik pad előtt megállok, és miután megbizonyosodtam róla, hogy nem vizes, leülök.
A lassan megjelenő csillagokat figyelve veszek egy mély levegőt és a gondolataimba merülök.
Léptek zaja zökkent ki ebből, oldalra fordítom a fejem és meglátok az utcán közeledni néhány alakot. Belenyúlok a táskámba és kiveszem a nemrég vásárolt MP4-em. Berakom a fülembe a fülest, de nem kapcsolom be. Csak úgy teszek mintha, hogy így elkerüljem a zavaró embereket.
Körülpillantok a téren, aztán enyhén hátra dőlök és az eget nézve újra a gondolataimba mélyedek. A közelemben kopogó léptekkel nem törődöm.

Vadász Csenger Richárd

A léptek zaja abbamarad nem túl messze tőlem. Enyhe érdeklődéssel pillantok arra, amerről a kopogást hallottam. Három pasi gyanúsan méreget. Visszafordítom a tekintetem az ég felé és magamban vágok egy fintort. Már csak ez hiányzott. Az idegenek illuminált állapotban vannak, ahogy láttam.
Szóval nincs esélyem arra, hogy békén hagyjanak. Az egyik kezem a kabátzsebembe csúsztatom és megfogom a pálcám. Nem mintha félnék a három férfitól, de túlerőben vannak, úgyhogy gyorsan ki kell találnom valamit...
Amíg én az esélyeimet latolgatom, elindulnak felém. Megszorítom a zsebemben a pálcám, három az egy ellen, ez érdekes lesz.
Mivel a lehetséges támadóimra fókuszálok, csak akkor veszem észre a másik srácot, amikor közém és a férfiak közé kerül. Enyhe meglepettséggel pillantok rá, de mielőtt bármit tehetnék, hozzám szól egy kedves mosoly kíséretében. A bocsánatkérés hallatán egy pillanatig csak értetlenül nézek, aztán megértem, hogy segíteni szeretne.
Vetek egy gyors pillantást a mögötte állókra. Aztán elengedem a pálcám, ego ide ego oda jobb, ha elfogadom a segítséget.
Elmosolyodom és kiveszem a fülesem a fülemből.
-Szia szívem.
Felállok és kissé mérgesen nézek rá.
-Többször nem várlak meg ilyen hidegben.
A három férfit nagy ívben kerülve elindulok a tér kijárata felé. Néhány lépés után megfordulok és várakozva nézek a "megmentőmre". Szeretnék minél előbb eltűnni a férfiak látómezejéből.