Állia

Ahogy Állia reagált a buli kérdésre, nagyon tetszett. Azt hiszem jó jel, ha valakivel lehet hülyéskedni, nagy terveket szőni, vagy csak úgy barátkozni.
- Szerintem nem nagyon kell engedélyt kérni rá, hiszen nem az iskolában lesz. Habár azért viszont jelezni kell, mert valamilyen szinten iskolai program is, hiszen a bulit jó lenne késő estig megrendezni, akár hajnalig. Na ezekhez kell engedély.
- Majd megpróbálok beszélni az igazgató úrral.
Mélyen elgondolkodtam, miközben lubickoltam a tóban és hiába figyeltem közben a csodaszép Álliát, alig észleltem azt, hogy majdnem mellettem landolt a vízben.
Ahogy eltűnt a víz alatt észrevettem, hogy valami ráfonódik a lábamra, majd hirtelen a fejem a víz alá került. A víz alatt átfordultam és a kezemmel eltaszítva, a támadás irányába kezdtem lökni magamat. A testem engedelmeskedett és hirtelen észrevettem valamit a fejem felett.
Nini, két láb, felette a tulajdonosa. Hát, akkor lehúzom magamhoz.
Ahogy rákulcsoltam a kezem a két lábra, óvatosan, de elég határozottan magam mellé húztam. Állia nem nagyon ijedhetett meg, ahogy észrevettem a mosolyán, számított erre.
Majd átkulcsolva a derekán a kezeimet, lábaimmal elrugaszkodva mindkettőnket a felszín felé löktem. Ahogy a fejeink a vízből előkerült, rámosolyogtam.
- Örülök, hogy a karjaimban vagy. Elengedjelek? -  majd kacsintok egyet rá és újra a víz alá lököm párom, a buksijánál fogva.

Állia


Nem éppen ilyen körülmények között vártam egy ilyen szép lány ajánlatát, de hát így alakult.
Ha elkapom. Hmm.... valamit tudhat. Talán gyorsúszó? Nem gond. Majd bevetem magam.
Ahogy ezek átvillantak az agyamon újra annyit vettem észre, hogy mint egy hal szelem a habokat.
Állia pedig egyre közelebb került hozzám.
-Ha utolérlek csókot kérek!- kiáltottam.
Majd mégjobban összpontosítottam, de egy gondolat mégis megfordult a fejemben. A polgármester? Engedély? Még is milyen buli lesz, ha mindenkitől engedélyt kell kérnem?
Karjaim és lábaim minden erejével küzdöttem Állia csókjáért.
Te jó ég! Mi történt velem. Mi ez az érzés? Vagy csak játszom?

Állia


Még mindig Állia irányába úszok, de csak most vettem észre, hogy Ő egy helyben tempózik. Nem vagyok ugyan jó úszó, de gyorsan a közelébe kerülök. Mikor szinte elérem, hirtelen lebukik a víz alá.
Nem számítottam erre, hiszen ilyen gyors irányváltoztatásra szerintem csak a sellők képesek.
Megfordultam magam körül, ott azon a helyen, ahol Állia eltűnt. Pár másodpercig vártam, majd én is lebuktam a víz alá. Sajnos a sellő lány már sehol nem volt.
Legalább fél percig bírtam a víz alatt, nekem ez is sok volt. Sajnos nem vagyok nagy merülő bajnok.
Ahogy a víz alól előbukkantam, már is körbenéztem. Nem lehet, hogy már újra alábukott. Arra gondolni sem mertem, hogy még a víz alatt van.
Csalódottságomban, tenyeremmel rácsaptam a vízre, majd elmosolyodtam.
-Látom nem adod olcsón a bőröd!- kiáltottam el magam. Elmosolyodtam, majd elkezdtem jobb felé úszni, szép lassú tempóban. Ha a vizet nem nagyon ingerlem, talán azt hiszi más irányban vagyok és kibukkan a felszínre.
Már vagy egy perce úszkáltam, mire tőlem jóval balra megláttam Állia kuncogó arcocskáját.
Odakiáltottam neki mielőtt sprintelni kezdtem a vízben, mármint lehetőségeim szerint a leggyorsabban kezdtem úszni felé.
-Megvagy sellő lány!
Már csak pár karcsapás és elérem. Tüdőm majd kirobbant, szívem vagy 150-el vert. Már csak pár karcsapás......

Állia

Ez a lány nem semmi. Úgy úszik, mint egy sellő, úgy fut, mint egy gazella.
Te jó ég! Még itthagy a végén.
Ahogy partot értem szinte kifulladva inaltam utána. Szinte elértem a kezemmel, de mindig kislisszolt előlem. De az utolsó pillanaban kezem a csuklójára fonódott.
- Megvagy!
Magamhoz vontam és a szemeibe néztem mélyen.
-Tetszel nekem.- mondtam esetlenül neki.
-A szemed megígézett. -mondtam elbájolva.
Majd mélyen a szemeibe néztem és félve megkérdeztem.
-Megkapom amit kívántam, vagy ne is álmodjak róla?- kérdem cinkosan.

Roland


Mint már annyiszor, amikor magányra vágyom, vagy csak máshol van kedvem tanulni, lemegyek a faházhoz, amit pár éve fedeztem fel.
Így tettem ma is. Gondoltam lenézek, kicsit eltöltöm lent az időmet.
Ahogy a fához értem, észrevettem, hogy valaki van fent a faházban. Hogy miből? A lépcsőfokok friss sárnyommal voltak bevonva.....
Halkan közeledtem, ki tudja, lehet egy szökött varázsló van fent. Kezemben pálcámmal, szabad kezemmel eltolom a lombokat felettem. Már a faház ajtaja elé érek, amikor nesz üti meg a fülem. Hát észrevették a közeledtem.
Hát akkor hajrá...
- Capitulatus!
Ahogy kimondtam a varázslatot, már láttam, hogy felesleges óvatosság volt.
Csak egy elsős Levitás, akit minap láttam a Mugliismeret órán volt a faházban.
Arcán meglepetés és megrökönyödés ült ki.

Roland



Na nézd csak, hogy kinyílt a csipája....
- Mit keresel itt?- kérdezem támadólag.
- Ez az én rejtekhelyem már évek óta! Hogy mertél feljönni?
Persze inkább csak a szégyenem palástoltam tetetett dühömmel. Miért nem voltam óvatosabb? Persze nem lett a srácnak semmi baja, de akkor is!
- Amúgy jól vagy? Mi már találkoztunk, ha jól emlékszem, mi is a neved?
Közben leülök egy fotelba. Majd jelzem felé, Ő is tegyen így. Hoztam magammal töklevet, dobok felé egy üveggel. Kinyitom a magamét és nagyot kortyolok belőle.