36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Keiko Sama összes RPG hozzászólása (248 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 8 9 » Le
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 6. 17:31 Ugrás a poszthoz

Évnyitó - David

Ezt nem hiszem el! Csak én lehetek ilyen szerencsétlen, hogy nem találom a talárom, ugye? Hát persze hogy igen. Pedig tegnap még megvolt. Tisztán emlékszem, hogy tegnap kikészítettem az ágyam szélére az egyetlen talárt, amim van. Nem is szeretem hordani mert olyan bénán áll rajtam, csak lóg rajtam mint tehénen a gatya,és a lehető legkevesebbszer viselem. De a mostani alkalomra kötelező felvenni. És mi van ha nem abban jelennék meg? Megfordul ez a megoldás is a fejemben, de ezt egyből el is vetem, mert az hogy nézne már ki, hogy mindenki talárban van, csak én nem. Hát az elég gáz lenne. Már legalább fő órája keresem azt a nyamvadt talárt, mivel miért is ne az utolsó pillanatban kell rájönnöm, hogy nem találom. Ez jellemző. Már mindenki rég elment, talán én vagyok az egyedüli a szfinxek közül,aki még nincs a nagyteremben. Feltúrom az egész szobát, a szekrényekből is kidobálok mindent, csak legyen már meg. Aztán félórás eredménytelen keresés után végre megtalálom. Na és hol van, na hol? Hát persze hogy az ágy mögött. Gyorsan leporolom, és magamrahúzom, majd futólépésben indulok a nagyteremfelé, hogy minél hamarabb odaérjek. Kicsit megkönnyebbülök, mikor egy srácot, a kékek közül látok besurranni a terembe, ezek szerint nem csak én nem érkeztem időben.
Az ajtóban kicsit megtorpanok, mert az igazgató épp a beszédét tartja, és nem akarom zavarni, tehát a legfeltűnésmentesebben kell az asztalunkhoz eljutnom. Lábujjhegyen lépkedve osonok el, egészen az asztalunkig, szerencsére nem vontam magamra senki figyelmét, legalábbis szerintem. Leülök amellé a srác mellé, akit előttem láttam belépni, és egy hatalmas vigyorral az arcomon nézek rá. Valahogy nem bírom ki, hog ne beszélgessek valakivel, és ő pont megfelelő áldozatnak ígérkezik.
- Szia. Gólya vagy? Meg nem láttalak. Bár lehet hogy csak én vagyok ilyen vaksi, hogy eddig nem vettelek észre. - zúdítom rá a szavak tömkelegét, de csak halkan, meg ne zavarjam az időközben felcserélődött beszélőt, aki a kviddicsről dumál valamit.
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 6. 20:49 Ugrás a poszthoz

Évnyitó - David

Olyan cikinek érzem, hogy kések. De valamelyest enyhít az a tudat az érzésen, hogy nem vagyok ezzel egyedül, nem csak én toppanok be később. Szerencsére a lopakodó üzemmód bevált, legalábbis én úgy veszem észre,és minden probléma nélkül eljutok az asztalunkig, ahol egy számomra ismeretlen srác mellé telepedekg le. Valami késztetést érzek az iránt, hogy szóba elegyedjek vele, nem is tudom miért, de most úgy érzem nem lennék képes befogni, és csendben végighallgatni az egész mindenséget. A srác nem pisszeg le, ami azt jelenti, hogy egy jó áldozatot találtam arra, hogy kibeszéljek magamból mindent. De a bökkenő itt van; nem tudom miről is lehetne beszélni. Az első témaötletemet már eljátszottam, és a választ meg is kaptam rá. Hogy nem vehettem észre őt még eddig, valahogy mindig sikerült elkerülnöm őt, mert az biztos, hogy egy ilyen szép szőke loboncot nehezen tudnék elfelejteni.
- Tényleg? Hát akkor jól elkerültük egymást az év folyamán, mert én is másodikos vagyok már. - vigyorgok a srácra, mint egy fogyatékos, a 200 wattos mosolyomat kivillantva.
- Én a csokisat jobban szeretem. - mondom, majd egy másik sütistálról elveszek egy extracsokis muffint csokihabbal, és egy apró meggyel a tetején. Na ettől tuti még jobban fel fogok pörögni azt hiszem, de ez zavar most a legkevésbé. Épp mikor húzom vissza a kezem, benne a sütivel, a talárom ujja valamilyen számomra ismeretlen, kék trutyiba merül el, aminek ugyan az illata egész jó, de a talárom ujján elég gusztustalanul néz ki.
- Óh a... - és itt most nyomdafestéket nem tűrő szavak hangzottak el a számból, amilyet eddig szerintem még senki itt nem hallott tőlem. Na hát most igen. Bosszankodva nyúlok a talárom belső zsebébe, a pálcám keresve, majd mikor megtalálom halkan elmormolom a megfelelő varázsigét, és voala máris tiszta a talár - amit legszívesebben a kukában látnák. Harapok egyet a sütiből, de a szám körüli rész tiszta csoki lesz a csokoládéhabtól, amit persze én nem veszek észre, de másoknak tuti feltűnik, szóval biztos tisztára leégetem magam a tudtomon kívül.
- Én Keiko Sama vagyok. - vigyorgok Davidre, még mindig csokis szájjal. Körülnézek, hogy ugyan kik vannak itt akiket ismerek, és azért látok jópár ismerős emberkét, s még Kuma is tiszteletét tette ha jól látom.
- Hmm.... Bűbájtan, reptan, rajzmágia, melodimágia, MitVall, meg még sok egyéb tantárgy. -mondom, a végét már kicsit halkabban, mert elég hangosan kezdtem bele, aztán az utolsó falatot is bekapom a sütiből. - És neked?
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 8. 19:29 Ugrás a poszthoz

David

Olyan jó hogy nem pisszeg le rögtön, amint megszólalok, hogy ő hallgatni akarja a diri bá'-t, vagyis most éppenséggel a kviddics játékvezetőt, szóval maradjak csendben. Nem bántam meg, hogy ideültem, és nem az asztal másik végébe, és ettől ha lehet, még nagyobbra húzódik a mosoly az arcomon. Aztán kiderül az is, hogy ő már nem gólya, ahogy én eredetileg hittem, hanem már másodikos. Ez hogy lehet? hát nagyon elkerültük egymást az már igaz, de azért ennyire. Még órákról sem rémlik, hogy láttam volna. Na de sebaj,most már megismertem őt,és ez a lényeg.
Nyúlok a sütiért,de azt a mozdulatot meg is bánom, mert a talárom valami kék trutyinak lesz az áldozata. Mondjuk azon könnyen lehet segíteni,csak egy egyszerű varázslat és kész, majszolhatom is a sütit. Velem ellentétben David már nem ilyen éles eszű, neki nem jut eszébe ez a megoldás.
- Ne aggódj, egy pillanat és megoldom a te bajod is. - nevetem el magam, majd a pálcám a narancslé-folt irányába szegezem, és már tiszta is a terítő. Vajon hogy lehet valaki ilyen kétbalkezes? Jó, biztos csak rossz napja van, nekem is szoktak olyan napjaim lenni, és akkor inkább jobb, ha ki sem teszem a lábam a szobából. Most viszont örülök, hogy nem én szerencsétlenkedem, már ha eltekintünk attól, ami az imént történt, s egy jót kacagok, persze csak magamban az egészen. Elveszek egy pohár üdítőt én is, és azt kezdem el kortyolgatni, lassan míg Davidet hallgatom.
- Hát neked sincs kevés. De én ebben a tanévben az iskolaelsőségre szeretnék gyúrni, és ahhoz 5 tantárgy elég kevés lesz. - Felelem vigyorogva. Igen, feltett szándékom, hogy iskolaelső legyek, de tudom, hogy az elég nehezen fog menni. Aztán fél füllel meghallom, hogy a kviddics ismét házanként lesz, és megfordul a fejemben, hogy mi lenne ha játszanék? Igaz, hogy életemben nagyjából kétszer ültem eddig seprűn, és azok sem épp a legszebb élményeim között szerepelnek, de mindegy.
- Lehet kviddicsezni fogok majd. Te nem akarsz? - kérdem, majd elveszek egy újabb sütit az egyik tálról. Szegény gyerek - itt most Davidre gondolok, túl későn nyúlt a sütiért, így egy másik levitás elvette előle. Nekem rögtön eszembe is jutott valami, egy varázslat, amit ugyan csak felsőbb évben tanulunk de ha az ember fia - jelen esetben lánya - levitás, akkor előre tanul dolgokat. Ezt az ötletet azonban el is vetettem hamar, mert azt még sak elméletben tudom, így nem merem megkockáztatni. De, hogy ne szomorodjon el, meglátok egy másik tálcán egy ugyanolyan sütit, és rögtön értenyúlok, hogy aztán egy mosoly kíséretében átadjam Davidnek.
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 19. 17:58 Ugrás a poszthoz

Tolland

Ősz van. De még mennyire, hogy ősz van. És már egy jó másfél hónapja,de nekem ez csak most tűnt fel, mikor végre szándékoztam megemelni a hátsó felem, és kibattyogni a kastély falain kívülre. Most, hogy elkezdődött a tanítás szinte minden időmet benn töltöm és tanulok, és megpróbálok szorgalmikat gyártani, amire azonban nagyon nehezen visz rá a lélek, így inkább csak olvasok, rajzolok vagy zenélek. Viszont az egész mai napot arra szántam, hogy kiszellőztessem a fejem, és egy kis friss levegőt szívjak magamba, mielőtt visszatérnék a könyvek fölé. Voltam ma már a faluban, a tónál, és sok egyéb helyre is mentem, de végig egyedül voltam, de igazából most nem is nagyon bánom. Épp tartok visszafelé a a kastélyba, és a rét mellett haladok el, mikor megpillantok ott középen egy hatalmas nagy levélkupacot, ami valószínűleg akkor kerülhetett oda, míg én a faluban voltam. Olyan szép színes. Van benne sárga, barna, és piros levél is, és olyan nagyon jól néz ki, hogy nem bírom megállni, hogy ne ugorjak bele. Persze csak diszkréten, nem akarok túlzottan nagy feltűnést kelteni, így lassan odasomfordálok, megállok előtte, és egy pár percig csak nézem a levélkupacot. Aztán egyik lábamon megfordulok, s háttal beleesem a kupac közepébe, mindezt egy halk kacaj kíséretében. Olyan jó puha, és szép és, és, és..... Áá nagyon szeretem az őszt, minden csodás pillanatával együtt. És hogy miért? Hát azt nem is tudom pontosan megmondani. Talán azért, mert akkor már nincs olyan tikkasztó hőség, de nagyon hideg sincs, vagy a sok színes, lehulló levél miatt,amik szerintem nagyon hangulatosak. Most is itt fekszem közöttük, mint egy nem is tudom mi, és élvezem az ősz minden egyes pillanatát.

ruha
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. november 1. 18:26
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 19. 18:53 Ugrás a poszthoz

Tolland

Olyan szép ez az évszak. Nem csoda hogy ez a kedvencem, hisz ilyenkor olyan szép színesek a fák, meg hát én őszi gyerek vagyok, vagyis ősszel születtem, de annak is az elején, mikor még viszonylag meleg van. De akkor is imádom ezt az évszakot, bár pontosan nem tudom megmondani hogy miért. Minden évszaknak megvan a maga varázsa, de nekem mégis az ősz áll a legközelebb a szívemhez, és ezt senki nem tudja megváltoztatni.
Most itt ülök, vagy épp fekszem - mikor hogy - egy hatalmas levél kupac közepén, teljesen bele is süppedek, s talán ha nem ez a rózsaszín szerelés lenne rajtam, még el is tűnnék benne.
- Szia. Gyere csak. - mosolygok az érkező levitás srácra, akit ugyan már sokszor láttam, de még nem volt alkalmam vele beszélni.
- Csak szükségem volt egy kis friss levegőre mert bent már fullasztó. És igen, egy kis pihenésre is szükségem van. - vigyorodom el, majd az égre pillanatok, beletúrok két kezemmel a levélkupacba, és ami a kezembe marad azt feldobom, így jut bőven mindkettőnk ruhájára, és fejére is, amit én csak egy halk nevetéssel veszek tudomásul. Remélem azért ezt nem bánja, végül is ha már ide behuppant, akkor nagyon nem zavarhatja ez sem. A fejem tetején egy hatalmas, nagyon nagy, sárgás-pirosas levél talált nyugovóra, ami talán akkora mint az én fejem. Bár amilyen kis pöttömke vagyok ezen nem nagyon csodálkozom, de akkor is, milyen fának van ekkora levele.
- Ezt nézd milyen nagy!! Szerinted melyik fának lehet ekkora levele? - kérdezem, egy nagy mosollyal az arcomon, közben nyújtom felé a levelet.
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 19. 20:11 Ugrás a poszthoz

Tolland

A kérdésemet semmissé tenném, ha megtehetném, mert most, hogy körülnézek, látom hogy egy fának sincs ilyen nagy levele, szóval most egy írtó nagy butaságot kérdeztem. Ettől kicsit lekonyul arcomon a mosoly, de ez is csak a másodperc töredékéig tart, és ismét egy mosoly ül ki az arcomra.
- Nahát! Most hogy mondod,tényleg. - Felelem, teljesen ámulatba ejtve, és kicsit talán csodálkozva. Szerintem soha nem fogom megszokni, hogy a varázslat mennyi mindenre képes, hisz még most is ámulatba esek az ilyen apró dolgok láttán is, noha már rég tudok a varázsvilág létezéséről. - Ez milyen aranyos. - nevetem el magam a pöttyös levél láttán, majd ismét beletúrok a kupacba, karom szinte teljesen eltűnik a színes levelek között, majd mikor ismét előkerül, egy majdnem szív alakú, sárga-barna bocipöttyös levél van az ujjam között. - Ezt nézd milyen aranyos! - nyújtom Tolland felé, így elég közel, talán csak pár milliméter közelre kerül az arcától a levél.
Társalgásunkat a színes, és vicces levelekről egy bagoly zavarja meg, aki egy levelet - egy olyat ami papírból van és nem a fáról esik le - pottyant Tolland ölébe.
- Még nincs, de aputól egy baglyot próbálok kunyizni már vagy..... négy hónapja - számolom az ujjaimon az eltelt időt azóta, hogy először kértem aputól egy baglyot. - de eddig semmi haszna. De régen, még otthon volt egy kóbor macska és mindig őt gondoztam, adtam neki enni, és simogattam is. De aztán egyszer végleg elment. - mondom, egy halovány mosollyal az arcomon. Közelebb hajolok a levélhez, de amint ezt a műveletet végrehajtom, a kezemet a szememre tapasztom, és visszatérek eredeti helyemre, mert eszembe jut, hogy nem illik mások levelébe beleolvasni, mert annak nem szoktak örülni az emberek.
Felnézek az égre, miközben hátradőlök, és nézem az eget, s egyszercsak megpillantok a magasban egy sast.
- Nézd! Azt a sast szerinted be lehet tanítani, ha elfognánk? - kérdezem őszintén, s fel sem merül bennem annak a tudata, hogy ő talán csak egy kis foltot lát a sas helyén, hisz neki tuti nem olyan jó a látása mint nekem.
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 20. 07:21 Ugrás a poszthoz

Tolland

Már elég régóta kérek aputól egyetlen árva baglyot, de minden próbálkozásom eddig sikertelenül zárult. Nem értem miért nem képes adni nekem egyet, akkor jobb, egyszerűbb lenne a dolgom, de kéne mindig másoktól, vagy épp a bagolyházból kunyiznom a baglyot ha valamilyen levelet küldeni szeretnék apunak, vagy apu közvetítésében anyunak. Igen, ez nálunk már csak így működik, mivel anyu és Hayate muglik, és a nevelőapám még csak nem is tud erről az egészről, és elég furcsa lenne, ha egyszercsak betoppanna hozzájuk egy bagoly. Hát szerintem kicsit kiakadnának. Főleg hogy anyu nem igazán bír elviselni semmilyen varázslatos dolgot, de azért a kedvemért próbálkozik, és ezért - meg még sok másért - nagyon tisztelem őt.
A sas láttán el is feledkezem arról, hogy ő, vagyis Tolland talán nem is látja azt az állatot. Mostanában hajlamos vagyok elfelejteni, hogy a körülöttem lévőknek nem olyan jó a látása, mint nekem, így néha hülyének is nézhetnek, hogy olyan dolgokat is látok, amit ők nem, vagy nem nagyon.
- Ott, nagyon magasan - mondom, s ujjammal a kérdéses irány felé mutatok. - Jaj, te ne haragudj, gyakran elfelejtem, hogy másoknak nem olyan jó a látása mint nekem. Tudod, ez egyfajta különleges képesség, amit örököltem. Szóval én nagyon messze ellátok, úgy nagyjából 10 km-re. - fejteni ki a dolgot, egy halvány mosollyal kísérve. - Például ott - most épp az ellenkező irányba mutatok - egy repülő halad kelet felé. Szerinted hová mehet? - kérdezem, s szavaimból kíváncsiság árad, de közben még mindig azon rágódom, hogy lehetek ilyen buta, hogy felejthetek el egy ilyen dolgot. Lehet azért mert már annyira hétköznapinak számít, nekem legalábbis ez az egész, hogy már tudat alatt is használom, és észre sem veszem természetesen az ilyeneket.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2013. október 20. 07:23
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 20. 11:56 Ugrás a poszthoz

Tolland

- Szerintem haza, vagyis remélem. Ha igen, akkor én legszívesebben most azon a repülőn ülnék. - kezd honvágyam lenni, amint ezeket a szavakat kimondom, és most tényleg legszívesebben otthon lennék anyuék mellett, hogy segítsek nekik mindenben amiben csak tudok, meg akarom könnyíteni anya dolgát, most hogy gyermeket vár, az én kistesómat.
Aztán jönnek a szokásos, kíváncsiskodó kérdések, amiket mindig fel szoktak tenni, mikor megtudják, hogy van egy különleges képességem. Kérdések rengetegével halmoznak el mindig, de aztán a legtöbbjük, miután megtudott mindent amit csak akart elmegy, és aztán le se tojja a fejem.
- Igen, bár az erdőbe olyan nagyon nem látok el, mert szilárd tárgyakon nem látok át. Még. De a nagyapám képes rá, szóval talán idővel majd én is képes leszek rá. - vigyorgok Tollandra, s sorban válaszolok a kérdéseire. - Igen, természetesen tudom szabályozni, szóval csak gondolnom kell arra a távolságra, amennyire el szeretnék látni. Bár már annyira megszoktam ezt, hogy már tudat alatt tudom szabályozni. - mondom, közben egy kisebb, színes kupac levelet kotrok össze magam mellett. Ez a nagy érdeklődés eleinte nagyon zavart, alig mondtam róla bárkinek bármit is, de mostanában már úgy vagyok vele, hogy kérdezgessenek csak, engem különösebben nem érdekel. Elmondom nekik azt, amire kíváncsiak, és élem tovább az életem úgy, mint azelőtt. Pár nap múlva úgyis elfelejtik. Vagy nem, de akkor sem zargatnak tovább.
- Bűbájtan, bájitaltan, reptan, mitVall, melodimágia, rajzmágia, rúnatan és gyógynövénytan. - sorolom fel a tantárgyaimat, ujjaimon számolva, hogy megvan-e mind. Igazából nem értem, hogy ez most hogyan kapcsolódik a témához, de mindegy, ha már megkérdezte leszek olyan kedves, hogy válaszolok.
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. november 1. 19:30
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 20. 15:18 Ugrás a poszthoz

Tolland

Kína, Japán. Japán, Kína. Ezt a kettőt sokan, szinte mindenki összetéveszti, mintha ugyanazok lennének, pedig nem. Ezért én harapok, de talán ez esetben kivételt tudok tenni, mert azonnal kijavította, nem úgy mint egyes emberek, akik még emellett gorombák is voltak. vagyis most csak egy ilyen ember jut az eszembe, akit azonban nem nevezek meg, és amúgy is azóta már viszonylag egész jóban vagyunk, szerintem.
- Igen, én japán vagyok. Nagyon jó, én nagyon szeretek ott élni,de nagyon más mint itt, bár az éghajlat az kicsit hasonlít az ittenire. De nagyon sok ünnep van. Jaj és a kedvencem mind közül a cseresznyefák virágzása. Az olyan gyönyörű. - Felelem, a végén már teljesen felpörögve, és a régi emlékeim a felszínre törnek, mikor tavasszal kimentünk piknikezni a virágzó fák alá. Hát igen, akkor még egy család voltunk. Most meg, hát inkább ne is beszéljünk róla.
- És te, te honnan származol? Mert elég érdekes neved van, és ez alapján most nem tudom beazonosítani, hogy milyen származású vagy. -kérdezem, közben őt figyelem, de nem sokáig, mert figyelmemet hamar eltereli valami kis nesz az erdő felől. Odapillantok, s egy kis mókust veszek észre az egyik bokor mellől. gyorsan feltápászkodom, s a lehető leghalkabban osonok oda az "áldozatom"-hoz, vagyis a kis mókushoz. Mikor kellő távolságba érek elrugaszkodom,de a kis rágcsáló gyorsabbnak bizonyul nálam, így egy ugrással kikerül alólam, s én elterülök a földön, míg a mókus engem használva hídnak elslisszol a kastély irányába,én pedig csak fekszem még mindig a hideg fűben. Aztán eszembe jut, hogy nem vagyok egyedül, így gyorsan felállok és visszasietek Tollandhoz, aki tuti hülyének néz most, így nem mondok semmit, csak vigyorgok mint egy hülye.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2013. október 20. 15:20
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 26. 14:30 Ugrás a poszthoz

Tolland Cheesy
mókusvadászat!!!

Óh, a cseresznyefák. Hogy mennyire imádom azt az időszakot. Olyan szép, mikor minden fa virágba borul, minden út szélén és parkban rózsaszín és fehér virágokkal teli fák állnak. Nálunk sajnos akkor kezdődik a tanév, ezért nagyon sok időt nem tudunk a szabadban lenni, de mikor mégis akard időnk, kinn piknikezünk a fák alatt. Gondolataim kicsit elkalanoznak, lelki szemeim előtt újra látom azokat a fákat, amik a kedvenc parkomban álltak, és még mindig állnak. Ott vagyok én is, kicsiként, és vidáman, anyu, és apu mellett. Hát igen, akkor még együtt voltunk.
Figyelemmel hallgatom végig mindazt, amit a nevéről mond, meg úgy általánosságban a családjáról, s mikor ahhoz a részhez ér, mikor elmondja hogy a nagyanyja vérfarkasoknak való gyógyszereket is készített, kikerekedett szemmel meredek Tollandra, és szerintem még az állam is leesett. Ez mennyire jó már, hogy a nagyanyja ilyenekkel foglalkozik. Nekem legalábbis nagyon bejön, de jelen pillanatban nem tudok semmit reagálni rá, csak meredek magam elé.
- És írországban voltál már? biztos szép hely lehet az is. - vigyorgok a srácra, majd a nesz hallatán oldalra pillanatok, és meglátom a mókust, akit azonnal üldözőbe is veszek, de nem sikerül elkapnom, így a földön kötök ki, mire természetesen Tolland elneveti magát. Én is ezt tettem volna a helyében, szóval nem haragszom rá, sőt, halkan még én is elnevetem magam, hisz valóban elég vicces helyzet volt.
- Igen, jól vagyok. - Felelem egy széles mosoly kíséretében. A hirtelen ötletére felkapom a fejem kissé zavart arckifejezéssel, de ez hamar eltűnik, s helyét egy fülig érő, kissé talán ravasz vigyor veszi át. - Oké, menjünk! -Felállok én is, aztán lassan, és a lehető leghalkabban indulok meg a mókus irányába, viszont nagyjából félúton megtorpanok. - De várj, hogy kapjuk el? -kérdem, Tollandra pillantva, s válaszára várva.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2013. október 26. 14:32
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 26. 15:42 Ugrás a poszthoz

Tolland Cheesy - Vadásszunk mókusra!!

Azok a levelek bár ne lennének itt. Mármint itt a földön, pont ott, ahová lépni szeretnék. Minden egyes léptem hallatszik, így lehetetlen csendben haladni, és sajnos a mókus is észrevett minket. Mondjuk ebben teljesen nem vagyok biztos, hisz akkor lehet hogy már elfutott volna, vagy felszaladt volna már a fára. De az is lehet, hogy ez egy nagyon okos, és furfangos mókussal állunk szemben, és csak a megfelelő pillanatra vár, hogy elszaladjon akkor, mikor már azt hisszük, hogy megvan.
- Jó ötlet.- vagon rá gyorsan, és halkan, mivel már elég közel kerülünk az állathoz, nem is gondolkodom el azon, hogy mégis mi lesz ha összefejelünk. Akkor az mindkettőnknek eléggé fájna, és a tetejében még a mókus is elszaladna. Ez a "háromig számolok és egyszerre rávetjük magunkat" dolog azért már némi kételyt helyez belém, hogy mi van ha összefejelünk, és így inkább nem is mondok semmit, csak halványan elmosolyodom, majd a mókusra pillantok, aki még mindig, mintha semmi nem történne áll, vagy ül, nem tudom eldönteni, de a lényeg az, hogy úgy tesz, mintha észre se venne minket. Pedig biztosra venném már, hogy észrevett minket, hisz ki ne hallaná meg közeledésünket? Szóval tuti csak a bolondját járatja velünk, és az utolsó pillanatban el fog ugrani. Ezután csendben burkolózunk, és pillantásom a kezén ragad, figyelem mikor emeli fel a harmadik ujját is. Ez nem történik meg, ugyanis Tolland korábban ugrik, de a távolságot eltéveszti, így egy kicsivel előrébb ér földet a kelleténél. A mókus ezt kihasználva megindul, de rossz irányba. Vagyis neki rossz irányba, mert épp felém szalad, ami nekem speciel jól jön. A kis nyavajás a lábam között akar átslisszolni, de én gyorsabbnak bizonyulok nála, s megragadom a törzsénél fogva. Óvatosan, és gyengédén fogom, nehogy bármi baja essék, nem akarom bántani szegényt, de ha ennyire mocorog, nagyon nehéz lesz megtartanom a kezemben. Szám mosolyra húzódik, miközben a mókust nézem, majd Tollandra pillantok, s odamegyek hozzá.
- Nézd! Sikerült, elkaptam! - mondom neki a nyilvánvalót, s nyújtom felé, hogy fogja meg, mert ha nem teszi, hamarosan elszökik, annyira karmolássza a kezem.
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 26. 17:12 Ugrás a poszthoz

Tolland Cheesy - mókus vadászok XD

- Igen, nagyon megijeszthettük szegényt. - mondom, halványan elmosolyodva, közben végig a kis állatot figyelem, ahogy próbál kiszabadulni, elég kicsi sikerrel. Mondjuk Tolland nem tartja olyan erősen, sőt, ha a mókus nem lenne ennyire rémült, akkor tuti ki tudná magát vergődni a ezek közül. Ahogy telnek a percek egyre jobban megnyugszik a kis állatka, már nem is mozog annyira, talán kezd hozzá szokni a "bezártsághoz".
- Ez igaz, de lehet hogy csak ezért ilyen mert nagyon fél, és ki akar szabadulni. - felelem, egy halvány mosolyt megejtve. Már eléggé nyugodtnak látszik ahhoz, hogy megpróbáljam megsimogatni anélkül, hogy ismét elkezdjen mocorogni. Óvatosan, és lassan nyúlok felé, és sikerül is pár pillanatra megérintenem a fejét, mikor elhúzza azt.
- Öhm... szerintem gesztenyét nem eszik, de... - nézek körbe, miután kezembe veszem a kis szőrmókot, s meg is pillantok a rét másik felén egy mogyoróbokrot. - De ott van egy mogyoróbokor. - mutatok a rét másik felére. - Szerintem viszont mogyorót eszik. Bár nem tudom, de egy próbát megér. Hozol néhány szemet? - kérdezem mosolyogva. Mikor visszatér adok a mókusnak egy szemet belőle, s halkan elnevetem magam.
- Hát, mivel én már kiskorom óta hallom, és beszélem is, úgy mint a magyart, így nekem nem olyan nehéz, de sokan mondták már hogy nagyon nehéz megtanulni. Mondjak valamit? Öhm... oké.... - de mit? ezt már nem tudom. Egy pár percig gondolkodom, hogy mit is mondhatnék, aztán eszembe jut a megfelelő mondat. - Kono risu wa hijoo ni kawaii desu. Ami magyarul annyit tesz, hogy nagy aranyos ez a mókus. -vigyorodom el, majd az állatra pillantok, aki már teljesen megnyugodott, és boldogan eszi a mogyorót.
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 26. 18:17 Ugrás a poszthoz

Tolland

A kis mókus nagyon megnyugodott már, és békésen eszi a mogyorót. Már nem is kell tartanom, hogy el ne menjen, látszólag hozzászokott a kezemhez,és már nem fél. Biztos rájött már arra, hogy tőlünk nem kell félnie, nem fogjuk bántani. Szerintem az állatok is igen okos lények, néha még az embernél is okosabbak, bár ezt sokan nem akarják elfogadni, de én igen, és nem is bánt ez a tudat. Most már engedi, és nagyon bátran tűri, hogy simogassam a kis buksiját, aminek én nagyon örülök. Nagyon szeretem az állatokat, és hamar még tudok kedvelni egyet-egyet, amit közelebbről is megismerek, és hát ezt a kis szőrgombócot is nagyon megkedveltem, noha még csak pár perce tartom a kezemben.
Felnézek az égre, amin egyre több felhő gyülekezik, és egyre sötétebbek is, és ez nem sok jót sejtet. Aztán egy csepp az orrom hegyére cseppent, amit követett nem sokkal később egy második, és egy harmadik, s egyre több lett belőlük.
- Valószínű, hogy megérezte, hisz az állatok megérzik ha valami baj történik, vagy fog történni, és ebbe még az eső is beletartozik. - mosolyodom el, majd egy újabb szem mogyorót adók a mókusnak, mivel az előzőt már befalta.
- Hát, így már nem fogunk elázni. - Felelem nevetve,majd felpillantok. Nagyon szépen néz ki, ahogy az esőcseppek láthatóvá teszik a Protego-t, s ettől mosolyra húzódik a szám. Látszólag a kis mókust nem igazán zavarja a varázslat, biztos látott már egyéb varázslatos dolgot is, így nem is törődik ezzel, csak eszi tovább a mogyorót. És ekkor a szemem egy hirtelen, hamar eltűnő fényt érzékel, mi olyan, mintha valaki fényképezne, de ez nem az. Óh, bár az lenne.De nem, és pár másodperc elteltével a dörgés is megérkezik, s én összerezzenek, még a kis állat is kiesik a kezemből, ki egyenesen az ölembe pottyan. Én pedig, már reflexből, megszokásból kezem a fülem közelébe helyezem, s a szemem is becsukom. Nem szeretem a villámlást, sőt egyenesen félek is tőle, de ennyivel nem úszom meg, ismét jön egy másik, aminek a hangja hamarabb ideér, és hangosabb is mint az előző.
- Vége van? Nincs több? - kérdezem, de kezem nem merem elvenni a fülemtől, hátha jön egy újabb rémséges villám.
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 26. 19:31 Ugrás a poszthoz

Tolland
elázunk és megbetegszünk másnapra XD

Úgy látszik, a dörgés nem csak engem, hanem Tollandot is megrémítette, legalább egy pár másodpercre, mert elengedi a Protego-t, de pár másodperc múlva megismétli a varázslatot. Már ez is túl sok időnek bizonyul, hisz ez alatt a kis idő alatt is nagyon elázunk, annyira esik az eső. Összeszedem a bátorságom, és kinyitom a szemem, és a kis mókusra, majd Tollandra nézek, s látszik rajtam, hogy mennyire nem csípem a viharokat, és a villámokat.
- Ez egy jó ötlet, menjünk. - vágom rá, majd felállunk,és elindulunk a kastély felé. Egy dolgot azonban nem vettem figyelembe; a kis mókus követ minket. Komolyan ennyire megkedvelt volna? Az nem lehet. Biztos csak a mogyoró miatt követ minket, bár nem tudom, de ez nagyon nem tetszik. Hisz a kastélyba nem jöhet be szerintem, de itt sem maradhat, hogy elázzon, és a végén még nagyobb baja is lehet.
- Nekem nincs szívem itthagyni szegényt egyedül. Akkor már inkább maradjunk. - Felelem, egy halvány mosolyt megejtve. Lehajolok a kis mókus hoz, aki nem ellenkezik, sőt, magától belemászik a kezembe, aztán egy elégedett mosollyal az arcomon pillantok Tollandra. - Öhm.... nem is tudom.... Talán az Evapores hatásos lesz. Végül is folyadék eltüntető varázslat, talán arra a kis helyre jó lesz. Egy próbát megér, nem? - kérdezem vigyorogva, ám ekkor egy újabb villám csap be valahova, ami nagyon közel van hozzánk, hisz a dörgés egyből jön, és olyan hatalmas robajjal, hogy attól ismét nagyon megijedek, és még egy kicsit fel is ugrok ijedtemben. Fuu, de nem szeretem a villámokat. Annyira gonoszak és hangosak. De egyhamar nem lesz vége ennek a viharnak.
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. november 1. 21:06
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 26. 20:27 Ugrás a poszthoz

Tolland

Lehet hogy kicsit melegebben kellett volna felöltöznöm, mert már kezdek fázni. De nem számítottam rá, hogy elered az eső, pontosabban leszakad az ég, mert ez tényleg olyan most, és mellé még azok a villámok is. Szóval nagyon szerencsések vagyunk, mondhatom. Azért örülök, hogy án társaságom, és nem egyedül fagyoskodom itt kinn, de azért bent mégis jobb lenne, csakhát a szegény kis mókust nem hagyhatom itt kinn, ahhoz már túlságosan is a szívemhez nőtt. Áá, Keiko! Miért vagy ilyen? Miért kell neked - vagyis nekem - mindent, és mindenkit ilyen hamar megkedvelni? Jó, ez nem minden esetben igaz, de ez a kis szőrmók annyira aranyos, hogy nem lehet nem szeretni. És a jelek alapján ő is megkedvelt, élvezi a kényeztetésemet.
- Na, én meg az idegen nyelveket nem tudom olyan könnyen megtanulni. Az angollal is nagyon sokat küszködtem, mire valamennyire megtanultam. - felelek neki, miközben a szabad kezemmel előveszem a pálcám, és a folyadékeltüntető bűbájjal szárazzá varázslom azt a helyet, ahol az előbb ültünk.
Szerencsére a vihar már kezd csendesedni, legalábbis a villámlás és a dörgés kicsit enyhült, sőt, már nincs is, viszont még mindig úgy szakad, mintha dézsából öntenék.
- Az biztos. Sártenger lesz az egész kastélyt körülvevő vidék. - vigyorgok Tollandra. - Nem tudom, bármi megeshet. Mondjuk elég értelmesnek látszik, szóval nem biztos hogy meglepődnék rajta. - mondom, közben végig a mókus fejét simogatom, és látszólag nagyon élvezi a kényeztetést. Mindeközben újból eltűnik felőlünk a pajzsbűbáj, és egy újabb adag víz esik a nyakunkba, de most már vagyunk annyira okosak, hogy használjuk az Evapores-t. Felnézek az égre, mit még mindig egy sűrű felhő borít be, ami szerintem egyhamar nem fog eltűnni innen, s ekkor egy erosebb fuvallat érint minket, és szó szerint libabőrös lettem.
- Fuu, kezdek fázni. Te nem?
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 26. 21:34 Ugrás a poszthoz

Tolland

Most már tényleg ideje lenne bemennünk a kastélyba, de nem szeretném itthagyni a kis mókust. Bármi történhet vele, és én nem akarom, hogy bántódása essék. Na igen, ez van, mikor nagyon megkedvelek valamit, vagy valakit. Féltem, és megóvnám mindentől, de ez tudom, hogy nem menne úgyse, viszont próbálkoznék.
- Én nem akarom őt kinn hagyni. - nézek Tollandra kissé aggodalmas képet vágva. - Vigyük be, elvégre csak nem kapunk büntit emiatt. Ugye? Mindegy is, én akkor sem hagyom őt kinn. Aztán majd ha elállt az eső, visszahozom. - mondom, közben végig a mókus fejet simogatom, mert érzem, hogy kezd nyugtalankodni, és ezzel valamennyire meg tudom nyugtatni őt. Ilyet amúgy más esetben nem csinálnék, nem vinnék csak úgy be a kastélyba mindenféle apró rágcsálót, vagy bármiféle állatot, amit csak megpillantok, de most mégis ez történt. Sikerült ennek a kis szőrmóknak a szívembe férkőznie, és most már nem hagyhatom csak úgy magára szegényt. A lelkiismeretem nem engedné. - Akkor menjünk be, és vigyük magunkkal őt is. - Felelem kérdésére már határozottan, mosoly kíséretében.
Úgy látom, valaki kicsit megbetegedett, vagyis csak kezd megbetegedni, és ez a valaki nem más, mint Tolland. Én szerencsére még jól érzem magam, bár az igaz, hogy az immunrendszerem nagyon jó, és erős, hála a régi "edzéseknek" amiket a képességem fejlesztése miatt kellett elszenvednem. Akkoriban nagyon sokat voltam beteg, de ennek hála megerősödött az immunrendszerem, így a betegségek nem találnak meg olyan könnyen.
- Tessék, itt van egy. -nyújtom át neki a kicsit, nagyon, gyűrött zsepit, amit pár perc keresés után megtalálok a nadrágom hátsó zsebében. - De akkor inkább menjünk, nem akarom, hogy ennél is jobban lebetegedj. - fejezem be a mondandómat, egy barátságos mosoly mellett.
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. november 1. 21:16
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 27. 10:10 Ugrás a poszthoz

Yar
ruha

Az utóbbi pár napban, mióta történt az az eset a bajkeverők alagútjában, sokszor nem is ismerek magamra. Olyan lehangolt, és egykedvű vagyok, hogy olyan már nincs, még a tanulással is alig foglalkozom, csak az ágyamban gubbasztok,és ki sem mozdulok sehova. Persze azért órákra megyek, még néha a nagyterembe is ellátogatok az étkezésekre,bár ez utóbbi is gyakran kimarad. Egyetlen örömömet, ami mosolyt csal az arcomra Mogyoró adja, a kis mókus, akit nemrég találtam, vagyis találtunk Tollanddal. Igaz, úgy volt, hogy miután eláll az eső, visszaviszem őt, ki a szabadba. Hát ezt meg is tettem, csak hogy a kis szőrmók még akkor is követett, így nem tehettem mást, minthogy megtartsam, nem mintha nagyon ellenemre lenne, hisz annyira aranyos, nem lehet őt nem szeretni.
Ma, már elég korán fenn voltam, mert egyszerűen nem tudok aludni, szinte egész éjjel csak forgolódtam az ágyban, de ennek ellenére nem érzem azt, hogy fáradt lennék. Sőt, most kifejezetten úgy érzem, tele vagyok energiával, amit nem ártana levezetni. Ezért is indulok el az Erőnlét terme felé, mert ott biztos akad valami, ami majd jól lefáraszt. Hamar el is érek oda, s persze Mogyoró is a nyomomban van, mert ő mindenhova követ, mintha csak vigyázni akarna rám. Belépve a terembe rögtön még is pillantok egy fabábot, ami nagyjából akkora mint én, s tétovázás nélkül oda megyek. Mellette egy pergamen van, rajta pedig ez áll:
Harművészeti edzőbábu

Használat: Mondja ki annak a harcművészetnek a nevét, amit gyakorolni szeretne, és a bábu életre kel. Ezzel gyakorolhatja kedvenc küzdősportját, hisz mindent ismer, ami harcművészet. Az Ön szintjének megfelelőén fog támadni, és nem kell félni, hogy esetleg komolyabb sérüléséket okoz a használata, legfeljebb néhány lila-kék-zöld folttal lesz gazdagabb a használója. A teremből ki nem lehet vinni, különben használhatatlanná válik.


Na ez már tetszik. Elég jól hangzik, és hogy bármilyen küzdő sportot lehet ezzel gyakorolni? Ez remek. Mondjuk én csak egyet ismerek, amit még tudok is, és az a Kyokushin karate. Azt is csak azért tudom, mert kiskoromban apu beíratott edzésekre, de akkor nem szerettem, hisz csak kényszerből jártam arra. Most viszont örülök neki, hogy tanultam régebben karate-t, és azért remélem maradt még bennem valami, nem felejtettem el mindent. Hát, próba szerencse.
- Kyokushin karate. - mondom ki határozottan, mire a bábu megelevenedik, és beáll a kezdőállásba. Én követem a példáját, és a harc kezdetét veszi, bár eleinte csak én kapom az ütéseket, képtelen vagyok kivédeni azokat, de ahogy telnek a percek, úgy jövök egyre jobban bele, s már a fájdalommal sem törődöm, pedig igen erős, és fájdalmas ütéseket kapok be.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2013. október 27. 10:57
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 28. 14:20 Ugrás a poszthoz

Yar

Az ütések eleinte nagyon kemények, és fájdalmasak voltak, de ahogy telt az idő, úgy enyhültek. Legalábbis én így érzem, talán azért, mert már kezdek hozzászokni, hogy a báb, szinte minden második ütése betalál. Beletelik egy kis időbe, mire minden fontos részletet, mozdulatot és technikát újra felelevenítek, de addig rendszeresen benázok, rossz helyre lépek, és nem tudom kivédeni az érkező ütéseket, rúgásokat. Annyira lefoglal az ellenfelem, vagyis jelen esetben ez a báb, hogy észre sem veszem először, hogy bejön valaki, csak akkor, mikor a szemem sarkából megpillantok valakit, aki a futópályán futkos. Különösebben nem izgat, hogy ki az, nem köti le a figyelmem, viszont Mogyoróra mindig figyelek fél szemmel, nehogy valami butaságot csináljon, vagy eltűnjön. Minden teljesen a legnagyobb rendben van, egészen addig, míg a kis szőrmók el nem tűnik a szemem elől. Eddig végig a fabáb tartóján csücsült, és nézett engem, most viszont már nincs ott. Akkor hol lehet? Ez eltereli a figyelmem, így nem tudom kivédeni a következő támadást, ami a lábam felé érkezik, ennek következtében elvesztem az egyensúlyom, és a földre kerülök, a küzdelem kezdete óta most először. A báb ekkor megáll, majd visszatér a helyére és ismét mozdulatlanná merevedik, én pedig ültömben nézek körbe, kicsit aggodalmasan, hogy hova bóklászhatott el az a kis rosszcsont. Természetesen a kíváncsisága miatt az ismeretlen felé ugrándozik, és csakhamar oda is ér hozzá, és egy könnyed, gyors ugrással az ölébe veti magát, az ismeretlen nem kis meglepetésére. De az az ismeretlen mégsem olyan ismeretlen, láttam már sokszor a levitán belül, és ha személyesen nem is ismerem, de a nevét már tudom,hallottam már egy párszor, ha jól emlékszem Yarista a neve, asszem. Lassan felállok, mivel a térdem kicsit fáj, attól az utolsó rúgástól, de nem vészes,járni még tudok, csak kicsit lassabban megy a szokásosnál.
- Mogyoró, gyere ide! - emelem fel a hangom, még mielőtt odaérnék hozzájuk, de a mókus a füle botját sem mozdítja, pedig tudom, hogy meghallotta, látom a fülén, hogy megmozdult, de úgy látszik jól érzi magát a srác ölében.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2013. október 28. 14:23
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 28. 16:19 Ugrás a poszthoz

Eris - bünti
Október 28. délután 4 óra

Végre eljött ez a nap is, ami pont tökéletes a bűntetőmunka elvégzésére. Annyira vártam már, hogy csak na. Magyarul bár ne kelljen elvégeznem ezt a feladatot, semmi kedvem hozzá. Bár lehet, hogy csak az a bajom, hogy egy olyan személlyel kell töltenem ezt a délutánt, akit nem igazán szívlelek, és akkor még szépen, enyhén fogalmaztam. De szerintem mindenki ugyanígy érezne iránta, ha azt kellett volna elszenvedniük, amit nekem az alagútban. De hát nincs mit tenni, ezt a feladatot kaptuk, így kötelesek vagyunk megcsinálni. Ma reggel küldtem egy baglyot Erisnek, egy levéllel, amibe azt írtam, hogy délután négykor legyen a nagyteremben, a bűntetőmunka végett, bár be kell valljam, örülnék ha nem jönne. Már a megbeszélt idő előtt fel órával elindultam, mert valahonnan még takarító eszközöket is kell szereznem, így a szertárfelé indulok el, ott biztos akad valami, ami nekem, és Erisnek kell. Ott találok is néhány vödröt, felmosórongyot, és 1-2 nagyobbacska szivacsot is, még persze takarítószert is. Ezekkel a kezemben, s a hónom alatt megyek a Nagyterembe, a bűntetőmunka helyszínére. Még van tíz perc, míg négyet üt az óra, így gyorsan leszaladok még a konyhába, ahol kaptam is valamilyen csokis sütit. Ja, és a kis kísérőmről se feledkezzünk meg, Mogyoróról, aki mindenhova követ, soha nem hagy magamra,  neki kérek pár szem mogyorót, ha akad, és szerencsére volt néhány szem, azt készségesen ajánlották fel a szőrmóknak, ki jókedvűen majszolja azt. Mikor visszatérek a Nagyterembe, leülök az egyik asztalhoz, s ott várom, hogy megjöjjön Eris.
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 28. 17:25 Ugrás a poszthoz

Eris és a bünti

Eris csakhamar meg is érkezik, nem túl nagy örömömre, és az ő szokásos módján - mivel én csak ilyennek ismerem őt, bár még csak most találkozunk másodjára - gorombán, szótlanul, és elveszi a cuccait. Ugyanúgy néz ki most is, mint akkor, talárja eltakarja ruháját, viszont egy apró dolog más, mint akkor. A csuklya nincs a fején, pedig én azt hittem, hogy azt mindig magán hordja. Na mindegy, úgy látszik, hogy nem igazán akar velem foglalkozni, ami egy jó pont már nála. Addig jó, míg hozzám nem szól, vagy bármit is csinál, ami ellenem van. Ő a rellonosok asztalához megy, én pedig a kékek asztalához, ami szerencsére a legtávolabb van a rellonosoktól, így nem kell a csajjal foglalkoznom túl sokat,de azért néha odapillantok, hogy lássam dolgozik-e. Szerencsére igen, legalábbis akkor, amikor én odapillantok, a köztes időben sajnos nem tudom mit csinál, hátul nincs szemem. Elég gyorsan haladok a felmosással, hisz semmi, senki nem zavar meg, bár azért az kicsit nyomaszt, hogy az itt lebzselő diákok mind engem, és Erist figyelik, és összesúgnak a hátam mögött. Mikor egy kis pihenőt tartok, afelé az asztal felé pillantok, ahol Mogyoró ült, és a manóktól kapott mogyorót eszegette,viszont nagy ijedtemre, ő már nincs ott. Istenem, miért kell mindig ezt csinálnia? Amint meglát ez a kis szőrmók valamit, vagy valakit, aki vagy ami érdekesnek néz ki számára, azonnal odamegy hozzá. És most is ez történik, csak nem tudom most, hogy hová készül. Rémülten nézek körbe, hátha meglátom, és szerencsére meg is találom, de nagyon rossz irányba megy, Eris felé. Féltem őt, mert az a csaj ki tudja mit tenne vele, ezért gyorsan eldobom a kezemből a felmosórongyot, és szapora léptékkel indulok feléjük.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2013. október 28. 17:27
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 28. 17:58 Ugrás a poszthoz

Eris

Eleinte még miden rendben van, ő is, és én is nyugodtan takarítunk a lehető legmesszebb egymástól, s abban reménykedtem, hogy ez így is marad, és nem lesz semmi galiba. De a szerencse mostanában nem akar mellém állni, így természetesen most sem kerül el a baj. A kis drágaságom, Mogyoró megint csak galibát okoz, bár ez nem az ő hibája, hisz csak egy szegény, ártatlan butuska állat. Mondjuk szerintem elég értelmes tud lenni néha, de még elég fiatal, és igen kíváncsi a természete, így gyakran elkóborol, nem kis ijedtemre. Persze ebből olyan magy baj nem szokott lenni, most viszont, nagy bajba kerülhet, ha gyorsan nem lépek közbe, ugyanis bele se merek gondolni, hogy Eris miket művelne, ha meglátja őt. Rögtön elkezdek feléjük szaladni, de úgy látszik már későn, hallom a lány hangját, majd a pálcája is elő kerül, amit egyenesen a mókusra szegez. Ekkor gyorsabbra veszem a tempót, de még ez sem elég ahhoz, hogy időben odaérjek, a vízsugár eltalálja őt, és hátracsúszik egy jó pár métert, már csuron vizesen, s épp a lábam előtt áll meg. Felveszem, és megnyugtatás képpen elkezdem őt simogatni, nem érdekel, hogy vizes-e vagy sem, aztán tekintetem bosszúsan a lányra szegezem, ami szinte már villámokat szór.
- Ezt most muszáj volt?!? Hogy tehetted? Azonnal kérj bocsánatot! - rivallok rá a lányra, bele se gondolva, hogy erre a hangnemre mit fog reagálni, most csak Mogyoró miatt aggódom. Szerencsére nincs semmi különösebb baja azon kívül, hogy vizes lett, csak egy kis enyhe sokkot kapott, amit abból tudtam leszűrni, hogy valamiféle nyöszörgésre hasonlító hangokat ad ki. - Jól van, nincs semmi baj, Mogyoró. - mondom, most már a mókust nézve, aki egyre jobban megnyugszik a tenyeremben.
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 28. 18:42 Ugrás a poszthoz

Eris és a bünti

Én valahogy másféle reakcióra számítottam, hogy majd kiborul és leátkoz, mint a múltkor, de nem. Most viszonylag tűrhető volt a reakciója, már amennyire, bár még ezen is van kivetnivalóm,de úgy látszik fejlődik a csaj.
- Na azt várhatod. Előbb vájom ki kanállal a szemeimet, minthogy őt elengedjem a vadonba. - Vetem oda neki ugyanabban a hangnemben, ahogy eddig is, bár azért már valamelyest érezhető, hogy kezdeti riadalmam kezd enyhülni, sőt, már le is csillapodott. - És ha nem látnál a szemedtől, ő nem patkány, hanem mókus. - mondom még utoljára, mielőtt sarkon fordulnék, hogy visszamenjek eredeti helyemre, s folytassam a munkám ott, ahol abbahagytam. Azt hittem ennyivel már le van rendezve a dolog, és többet még csak rám se néz a csaj, de a szerencse még mindig nem pártolt át mellém. Azoktól a szavaktól viszont, amiket hozzám vág, felmegy bennem a pumpa, alig bírom megállni, hogy ne rontsak neki.
- Ha csak egy ujjal is hozzá mersz érni, esküszöm nem állok jót magamért. Világos? - kérdezem felvont szemöldökkel, s arcom egyre jobban vörösödik a dühtől. Senkinek nem engedem, hogy bántsa azt, akit szeretek, és Mogyoró már azok közé tartozik, nem engedem meg holmi kis rellonos csajnak, hogy bántsa, és ha ehhez meg kell küzdenem vele, ám legyen. De eddig még úgy áll a dolog, hogy semmi nem lesz, de csak addig míg nem nyúl ártó szándékkal a kis mókushoz.
- Hogy miattam kerülnél bajba? Megint? Ugyan, ne nevettess! Ha te normálisan tudtál volna akkor válaszolni arra az egyszerű kérdésre amit feltettem, akkor most nem kéne ezt csinálnunk. - mondom neki, a végén egy halvány fintorral az arcomon, majd Mogyorót visszateszem az asztalra, és folytatom a munkát, de azért a fél szemem rajta tartom a rellonoson.
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 28. 19:37 Ugrás a poszthoz

Eris és a bünti

Ez a csaj kezd az idegeimre menni. De nyugi, amíg nem támad, nekem sincs okom rátámadni, legalábbis elviekben. GYakorlatilag pedig számtalan okom lenne rá, kezdve a múltkori esettel. De nem tehetem, azzal csak még nagyobb bajba kerülnék, amihez meg semmi kedvem. Megfordul a fejemben másik lehetőségnek az is, hogy egyszerűen nem veszem őt figyelembe, mintha itt sem lenne, de azt rögtön el is vetem, mert akkor talán gyávának nézne, és csak még tovább nyomatná a hülyeségeit, azt meg már nem bírnám tovább, így is mindjárt felrobbanok.
- Chh, bagoly mondja verébnek. - csak ennyit mondok, és már sarkon is fordulok, hogy visszamenjek a helyemre, de közben még a vállam felett hátranézek, és így folytatom: - És nekem vannak barátaim. Viszont neked kétlem hogy lennének.
Visszatérek a padló felsúrolásához, ami szerintem elég hamar megvan, végül is a Levitások nem esznek disznó módom, és nem volt tiszta mocsok a padló, szerencsére.
- Törődj a magad dolgával, és inkább takaríts, mint a szádat jártasd. - Felelem neki halványan elmosolyodva, majd mivel a levitás területtel már végeztem, így átmegyek a navinés területre. Itt ugyan kicsit közelebb vagyok Erishez, és érzem is  a belőle áradó negatív érzéseket, mégsem foglalkozom vele, mégcsak rá se pillantok, mintha itt se lenne, közben halkan dudorászni kezdem az egyik kedvenc dalomat, amit anyu szokott mindig énekelni, mikor takarít. Az idő többi része viszonylag gond nélkül eltelik, s most már Mogyoró is nyugton van, és csendben figyeli az eseményeket. Ezzel a résszel szerintem hamarabb meg is vagyok, mint az előbbivel, így jó alaposan kicsavarom a vizet a felmosórongyból, majd az egyik padra ülve várom hogy Eris is végezzen.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2013. október 28. 19:39
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 28. 20:26 Ugrás a poszthoz

Eris és a bünti

- Szerintem meg a barátok épphogy segítik az embert, hogy erősebbé váljon. - Felelem, már teljesen nyugodt hangnemben, és normálisan. - Mert ha a barátaim nem lennének, ez a beszélgetés sem így folyt volna le. Barátokra mindenkinek szüksége van. - egészítem ki azt az egy mondatot, közben halványan mosolyra húzom a szám. Már nem is vagyok dühös, nem érzek olyan nagy ellenszenvet a lány iránt, sokkal inkább sajnálatot, és egy kis együttérzést. Nem is, igazából nem is megérteni, hogy ő mit érezhet, így nem tudok teljesen együttérző lenni vele. Nekem mindig volt egy igaz barátom, aki mellett nem éreztem magam egyedül, aki segített a bajban, én voltaképp soha nem voltam egyedül. De ez a lány, talán csak a szülei voltak ott neki, vagy még ők sem. Tisztán látszik, hogy még soha nem volt barátja, akiben megbízhatott volna, ezért vált ilyenné.
A bűntetőmunkát eztán folytatom, mintha mi sem történt volna, s mire végzek, már Eris is végez az Eridonos asztalsorral, s a saját asztalánál ül, teljesen egyedül. Megtehetném azt, hogy úgy teszek, mint eddig, hogy nem foglalkozom vele, és visszamegyek a szobámba, de nem, én hülye épp az ellenkezőjét csinálom. A vödröt, és a felmosórongyot az asztal mellé lakom le, Mogyorós beteszem a talárom tágas zsebébe, mivel már eléggé elfáradt szegény, és ott szerintem nyugodtan tud majd pihenni, ra is fér, az előbbi nagy sokkhatás miatt. Én pedig elindulok a rellonos asztalsor felé, pontosabban Erishez megyek, aki mellé le is ülök, egy barátságos, és kedves mosollyal az arcomon, amit eddig tőlem még soha nem láthatott, ha akarja ha nem. Na, erre mi lesz a reakciója?
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 28. 21:32 Ugrás a poszthoz

Eris és a bünti

Néha már fel-felvillan annak a reménye, hogy Eris, talán nem is olyan rossz, mint azt először hittem, Sokkal inkább egy lány, akinek még soha nem is voltak barátai, így nem is érti meg, hogy mi abban a jó. Igen, jelen pillanatban így látom a helyzetet, de ezt inkább nem mondom ki hangosan, mert a végén még lecsapna mint a taxiórát. Miután végzek a takarítással, egyszerűbb lenne az a megoldás, fogom magam, és kimegyek a nagyteremből, mintha mi sem történt volna, de én nem így teszek. Helyette inkább épp az ellenkező irányba indulok el, amerre Eris is van, és erre szerintem ő sem számított - be kell valljam, először én sem -, de leülök mellé, megtartva a kellő távolságot, ami már nem zavaró. Mondjuk őt láthatóan már az is zavarja, hogy én ide mertem jönni, ezt a fintorából, és hanghordozásából következtettem ki.
- Tán nem szabad ide jönnöm? - kérdem,majd halkan elnevetem magam, ami teljesen barátságosan hangzik, és kedvesen, nem pedig olyan ellenszenvesen, mint ahogy ezelőtt beszéltem hozzá. Bár akkor még másképp vélekedtem róla,de pár perc alatt sikerült megváltoztatnia a nézetemet, és most már próbálok azon lenni, hogy összebarátkozzak vele, bár tudom, hogy az nem lesz könnyű falat.
- Csak beszélgetni szeretnék. - Bököm ki végül a választ a kérdésére, közömbös hangnemben, és egy félmosolyt megeresztek a lány felé. Remélem most már valamennyire megenyhül, és szóba elegyedik velem, kedvesebb hangnemben. Ha viszont nem, akkor inkább elmegyek innen.
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 30. 11:46 Ugrás a poszthoz

Eddie

Na szóval, akkor vegyük át, hogy milyen óráim lesznek még. Most van egy lyukas órám, a következő pedig jóslástan lesz, azután pedig reptan, és egy bűbájtan. Remek, akkor valamelyikre, mondjuk a következő órára, amim lesz, nem ártana valamit tanulni, vagy könyveket átnyálazni, hogy egyáltalán legyen valamicske fogalmam arról, hogy mi is ez az egész, mert jelen pillanatban semmit nm tudok. Jó, ez talán egy egy kicsit túlzás, nem igaz hogy semmit nem tudok, csak nagyon kevés annak a száma, amit tudok. Mivel lyukasórám van, így legalább át tudok nézni egy esetleg két könyvet is, tanulás címszó alatt. Jobb mintha megint büntit kapnék mert olyan emberbe botlok, aki még csak hírből sem ismeri a kedvességet. A könyvtár felé veszem az irányt, mivel ott valamelyik nap láttam egy könyvet, aminek a címe elég érdekesen hangzott, nem mellesleg pedig a jóslástanhoz kapcsolódik, szóval duplán jó. Mogyoró most kivételesen nem követ, mivel ilyenkor, mikor órák vannak berakom őt az állatsimogatóba, aminek nem igazán szokott örülni. Inkább lenne velem, és menne órákra, minthogy több állattal legyen összezárva. Először még szökéssel is próbálkozott, az nem sikerült neki, így kénytelen volt beletörődni, hogy délelőttönként nem lehet velem. Hamar elérek a könyvtárba, bár az már egy kisebb fejtörést okoz, hogy hol is láttam azt a könyvet, de végül is megleltem. Visszamegyek az asztalokhoz, ahol csak 1-2 diák van, kiknek szintén nincs most órájuk, és gondolom ezért választották a könyvtárat, pihenés, olvasás céljából. Kinyitom a könyvet, s elkezdem olvasni.
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 30. 14:08 Ugrás a poszthoz

Halloween - Emma - ijesztgessünk Grin

jelmezverseny: arcberendezés; ruha

Mikor odaérek a rétre, már vannak egy páran, de sebaj, nem is az volt a célom, hogy elsőnek érkezzem. Ugyanaz a jelmez van rajtam, mint a levitás bulin, át se ötlöztem, bár azért az arcomon a festést kicsit korrigáltam, mert az egy csöppet elmosódott, és már nem tűnt olyan élethűnek, de így már tökéletes. Az arcomon ott van az orvosi maszk, egészen addig, míg le nem érek a rétre, ott aztán leveszem, s a kezemben szorongatom. Egy pár percig csak állok, és csodálom az egészet, hogy mennyire kitettek magukért a szervezők. Egy egész temetőt idehoztak, és ez annyira jól néz ki. Olyan ijesztő egy kicsit, bár ettől még az ember nem ijed meg, de azért hozzá tesz ahhoz, hogy másokat jól még tudjunk ijeszteni. Lassan lépkedek a sírok között, és az orrom elé nézek, mert nem akarok semmiben megbotlani, sem egy sírkőben, sem egy csontváz-darabkában. Az egyetlen dolog, ami kicsit visszataszít, azok a pókok. Pókok vannak mindenütt, és az egyik még is próbál felmászni a lábamon, de még időben észrevettem, és leráztam. Most így hirtelenjében kedvem támadt valakit megijeszteni, és a választásom egy lányra esik, aki a svédasztalnál ácsorog. Szerencsémre nekem a hátát mutatja, így ha ügyes vagyok, márpedig az vagyok, sikerül feltűnésmentesen a háta mögé lépnem. Ekkor óvatosan megérintem a vállát, s ha hátrafordul, az én fülig érő, veres mosolyomat láthatja meg először.
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 30. 14:54 Ugrás a poszthoz

Eddie

Ez a könyv valóban nagyon jó, legalábbis szerintem az. Mondjuk én szeretem a jóslástant, ezért érdekelnek is az ilyen dolgok, és így le is foglal 1-1 ilyen könyv olvasása. Mondjuk engem bármilyen könyv lefoglal, csak legyen jó vaskos, és legyen értelme, ne csak valami fura hablaty legyen az egész, aminek semmi értelme. Szokásomhoz híven, most is teljsen belemerülök a könyv tartalmába, egyre jobban rabul ejt, s én kizárok minden zavaró tényezőt, ami gátolna abban, hogy teljes mértékben a könyvre koncentráljak. Magyarul nem foglalkozom a külvilággal, még egy kis légy zizegését sem hallanám meg, ha mindenki teljes csöndbe burkolózna. Én mindig ezt szoktam csinálni, így legalább könnyebben megértem a könyvet, és az esetleges rejtett mondanivalóját, amit át akar adni az olvasónak. Ebben a könyvben mondjuk ilyenről sző sincs, mert ez csak kész tényeket közöl, és olyan dolgokat, amik mindenki száméra könnyen megérthető. És termésteresen a jóslástanhoz kapcsolódik. Különféle jóslási módszerekről van benne szó, mik mind egytől egyig nagyon érdekesek, és könnyen megérthetőek. Az ember nem is gondolná, hogy ennyiféle jóslási fajta létezik, de igen, s mindegyik más és más, különböző, de mégis vannak köztük hasonlóságok. Olvasásomból egy nagy puffanás ránt ki. Fejemet a hangforás irányába fordítom, és meglátok egy srácot azt egyik polcsornál, mellette pedig több könyv is hever a földön. Senki nem menne oda segíteni neki, neem, inkább nézik őt, és halkan kuncognak rajta, hogy milyen béna. Na, ilyen faragatlan embereket is ritkán lát az ember, nem hogy segítenének neki, nem az náluk úgy látszik luxus. Így kénytelen vagyok én felállni, és odamenni hozza, de még mielőtt ezt megtenném, egy szúros pillantást vetek rájuk, mire azonnal elhalgatnak. Legalábbis addig, míg el nem megyek onnan.
- Szia! Segíthetek? - kérdem, majd meg sem várva válaszát leguggolok, hogy felszedjek néhány könyvet.
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 30. 20:44 Ugrás a poszthoz

Eddie

A srác kis műsora kizökkent a könyvből, és ismét visszacsöppenek a valóságba, ami jelen esetben nem túl kedvező a srácnak. A mutatványát, vagyis hogy véletlenül leboritott néhány - tucat - könyvet a polcról, jó kedvre derítette az itt jelen lévő néhány diákot. Persze csak bennem van annyi kedvesség, és jóindulat, hogy segítsek szegény gyereken, mert a többiek a fülük botját sem mozdítják, csak röhögcsélnek magukban. Odamegyek, és megkérdezem, hogy segítsek-e, de persze választ nem igazán várok, mert nálam ez már alap dolog, hogy segítek. Nem bírnám végignézni, hogy ő itt egyedül szenved a könyvekkel, a többiek meg csak nevetnek rajta. Mondjuk megtehetném azt is, hogy kisétálok, én mégis ezt a megoldást választom. A könyvek végül hamar a helyükre kerülnek, és sor kerül a bemutatkozásra is.
- Nincs mit. - Felelem egy mosoly kíséretében. - Én Keiko vagyok. - mutatkozom be. Látom, hogy kicsit zavarja, ami az imént történt és talán kellemetlenül érzi magát emiatt, így valamit mondanom kell, hogy megnyugtassam. - Velük meg ne foglalkozz - mutatok hátra a még mindig halkan nevetgélő néhány gyerekre. - Az ilyen bárkivel elofordul. Nem akarsz leülni? Gyere. - invitálom őt az asztalhoz, oda, ahol én is ültem, s a könyv még mindig ott van, kinyitva ugyanannál az oldalnál, ahol otthagytam.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2013. október 30. 20:45
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 31. 06:29 Ugrás a poszthoz

Yar Cheesy

Még ki tudja meddig "verekedtem" volna ezzel a bábbal, ha Mogyoró nem tűnne el ismét, szokásához híven. Egyszer még ez fogja a vesztét hozni, hogy mindenkihez,és mindenhez kíváncsiskodva odamegy, és lehet hogy egyszer még bajba is kerül emiatt, és akkor én nem leszek ott, hogy megvédjem. Most ugyan még nincs semmi baj, hisz a háztársam nem tűnik valami mókuskínzó szörnynek, aki csak arra vár, hogy közelebb merészkedjen az áldozata. Ez kizökkent a koncentrációmból, így egy nagy puffanás kíséretében közelebbről is megismerhetem a padlót. Miközben odamegyek hozzájuk, Mogyorót szólítom, de az a kis dög nem hajlandó még csak a füle botját sem mozdítani. Úgy látszik nagyon kényelmes neki a fiú öle, és esze ágában sincs elmenni onnan.
- Szia. Persze, minden rendben. Ez semmiség. Tűrhető. - Felelem, majd a szám mosolyra húzódik, viszont mikor le szeretnék ülni, és ezt meg is teszem, ez a mosoly eltűnik. A lábam nyújtva hagyom, mert mikor megpróbálom behajlítani, erősebb fájdalom nyilal a lábamba.
- Általában az szokott lenni. Nem tudom, most mi a baja. - mondom, s halványan elmosolyodom. - Ide adnád őt? - Ha ideadja, akkor az ölembe teszem a kis szőrmókot , és simogatni kezdem, aki így pillanatok alatt elalszik, és békésen szuszog az ölemben. Ez nekem fura, hogy ilyen hamar sikerült elaludnia, ilyet nem szokott csinálni,főleg nem nap közben. Na mindegy, lehet hogy elfáradt már csak attól, hogy nézett engem.
- Én Keiko vagyok, és szintén Levitás. - vigyorgok a srácra. - Óh, az? Karate. Vagyis pontosabban Kyokushin karate, ami azért kicsit másabb, de erősebb. - Felelem egy bájos mosolyt villantva Yarista felé.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2013. október 31. 06:31
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Keiko Sama összes RPG hozzászólása (248 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 8 9 » Fel