* Miután véget ért a tanítás a szöszi leányzó úgy gondolta, hogy gyorsan mához veszi a délben szükséges tápanyagmennyiséget, majd ezután olyan gyorsan megírja a leckéjét, ahogy tudja. Miután ezzel is végzett, már érzett magában kedvet a kviddics gyakorlásához, így úgy döntött, hogy átmásolja az aznap tanultakat egy mugli füzetbe. Nehezen tud még pergamenre írni, meg persze a madártoll sem volt épp a legjobban kezére eső eszköz, de ami követelmény, az követelmény. Ettől függetlenül magának kiírja olvashatóan egy 5 tantárgyra felosztott hatalmas, mugli spirálfüzetbe, amit még színes tűfilcekkel alá is húzogat, meg színes sorkiemelőkkel tovább cifrít. Sokaknak átláthatatlan színes valaminek tűnhet, pedig ő tökéletes logikai rendszer alapján épít fel minden vonalat. Nem ám színez, mint nagyon sokan. Ez a füzet mindig nála van az oldaltáskájában, hogy ha véletlen eszébe jutna valami, meg tudja nézni. Így szeret tanulni, hogy ha eszébe jut valami a tananyaggal kapcsolatban, és nem tudja, gyorsan kikeresi, és egyből rögzül.
Miután mindennel végzett, de a kviddicset már nem volt kedve gyakorolni, úgy gondolta, hogy elvonul olvasgatni. Néhány hete vett egy könyvet, ami arról szól, hogy hogyan kell pálca nélkül varázsolni. Az első 2 fejezeten már túl van, most következik az érdekes része, ahol is leírják, hogy pontosan mit kell csinálni ahhoz, hogy összegyűjtsd magadban az erőt, ami képessé tehet pálca nélkül varázslatokat végrehajtani. Választása a Bibircsókos Banya folyosójára esett. Úgy hallotta, hogy nem túl népszerű hely, mert pletykák kelnek szárnyra. Ez őt nem zavarta, így levetette magát a kanapéra, és olvasni kezdte az imént említett művet. Roppant érdekesnek találja, de egyúttal meg is rémíti az, hogy valaki ilyen képességekre tudjon szert tenni. Ő maga nem bánná, hiszen szeretne különlegesebb lenni az átlagnál. Így is az, okosabb, szebb meg persze nem mindenkinek van ilyen szépen ragyogó hosszú szőke haja. Ki tudja, hogy meddig ücsörgött ott, míg nem megéhezett. Gyorsan összekapta magát, s elindult a Nagyterem irányába.*

Zsolti

*A mai délután is úgy telt, ahogy szokott, igazából már nagyon várta, hogy vége legyen a mai napnak. Nem túl sokat tanult ma, valamiért nem ment. Nem minden nap sikeredik egyformán, úgyhogy ma kora délután elindult a faluba, hogy egy kicsit kiszellőztesse az agyát. Amióta itt van nem történt túlzottan sok minden vele, persze azt leszámítva, hogy új dolgokat próbál ki. Már olyan tárgyakat is tanul, amire a mugli világban rá sem nézett volna. Teljesen újdonság, hogy sportol, amire azelőtt sosem lehetett rávenni. Ha így folytatja év végére már lila haja lesz, és jelezni fog a fémdetektor, ha elmegy mellette. Persze nincsenek ilyen irányultságú tervei, de ha már a változás heteit éljük, akkor miért is ne?
A faluban vett egy pohár meleg teát elvitelre, és nekiindult a játszótérnek. Nem volt nagy kedve menni ebben a hideg, sáros időben, mert nem is nagyon volt megfelelő csizmája hozzá, így mire elérte úti célját, már teljesen átázott a cipője. Már megígérte a kviddicses társának, Zsoltinak, hogy találkoznak, emiatt nem mondta le a találkozót. A könyvtárban talált néhány érdekes könyvet, ahol stratégiákról volt szó, azokat is a hóna alatt cipeli, majd- egy bűbáj elmormogása után- száraz hintára telepszik, és várakozó álláspontra helyezkedik, miközben bele-bele kortyol a meleg teába.*

Zsolti


* Várakozván elkezdi lapozgatni az egyik kviddicsről szóló könyvet. A zöld borítós, sok ábrával tarkított mű nem köti le túlzottan a figyelmét, igazából sok mindent nem is ért belőle, így morcosan vissza is suvasztja a táskájába a többi dolga mellé. Most is ott van nála a füzete, amibe a tantárgyait írta át, és rendszerezte színekkel a bennük fellelhető összes fontos információt. Tétován lök egyet magán a hintán, nem nagyon, mert a vállát húzza a szütyője, így nincs kedve még egyet huppanni is. Fejét az ég felé fordítja, és nagy szemekkel mered rá. Itt, varázsföldön valahogy még az ég is más, noha erre nem talál magyarázatot. Ez lehet a honvágy. A hegyek itt is megvannak, mint a Pilisben, de a családja nincs mellette. Összeszorítja a szemét, és egy kicsit megrázza a fejét. Nem, majd haza fog menni, most nem nyavalyoghat, erősnek kell maradnia. Egy újabb nagy kortyot iszik a teából, ami már egyre kevésbé forróbb. Szétnéz a játszótéren, ami most elég kihalt. Az anyukák nem hozzák ki ilyen időben a gyerekeiket, ami lássuk be, nem is csoda. A varázsvilágban könnyebb tisztítani a dolgokat, de akkor sem jó a sárban dögönyözni, mint a disznajok.
Pár perc múlva feltűnik Zsolt is, úgyhogy előveszi a két könyvet, és az ölébe teszi, ezáltal elég érdekes pozitúrát felvéve a hintán, mivel a tea még mindig ott van a kezében.*
- Szia, huuh… igen. Megvan, nem fogom kiborítani, ha minden igaz. *Mondja, szinte gépies hangon, majd meglepődve magyarázza tovább.* - Segíteni? Az túlzás, csak hoztam pár könyvet. * Ha rajta múlna a csapat taktikája, valószínűleg úgy veszítenének, mint a pinty. A ráeső részt így sem fogja annyira bravúrozva végrehajtani, mint sejtette, de teher alatt nő a pálma, csak kikupálódik valahogy.* - Itt van ez a két könyv, érdekesnek tűnnek. Te olvastad már valamelyiket? *Folytatja, miközben újabbat lök magán a hintával, ami hibás döntésnek bizonyult, mert egy kevés tea a kabátján landolt.* - Na, szééép. * Morgolódik magában, a fiúra immár nem is figyelve. Előveszi a táskájából a libanoni cédrusból készült pálcáját, és a foltra irányítván kimondja Suvickus bűbájt, mire a folt eltűnik. Ha a varázslóknál lenne tévé, biztos ez lenne a szlogen: Suvickus, és a kosz eltűnik. Nem ám tiksz tájd, meg venis, az mind kamu.*

Zsolti

* Otthon is rengeteg könyvet olvasott mindenféléről, bár főleg az ifjúsági regények, meg a tudományos kötetek nyerték el a tetszését. Az utóbbit persze nem túlzottan magas szinten, nem tudományos zseni, de azért jó adottságai vannak, amit magán tanár, meg egy adag szorgalom segítségével könnyedén magas szintre lehetne fejleszteni. Ez még a jövő zenéje, nem szerették volna s szülei, ha annyi felé figyel, mert nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a mugli iskola mellett a varázslás alapjait is lefektessék. Így történhetett meg, hogy bár nem sportos, alapműveltségből közelebbi kapcsolatot kellett kialakítania a seprűvel, ami abban merült ki, hogy megtanult nem leesni róla, kanyarodni vele, meg dobáltak valami labdát. Nem kvaffot, csak egy gumi vacakot, de a célra tökéletesen megfelelt. Lehet, hogy ha baseballozni tanították volna, mert valami trendi amcsi család lennének, akkor ő lenne a terelő, és a fiú a hajtó? Ez már nem tudják meg.*
- Igen, ott kerestem ki őket. A többi csak arról szólt, hogy hogyan ne essük le a seprűről, azok uncsik. Elvégre, ha valaki már itt van, legalább megül a járgányon, nem? * Kérdezi némi morgással a hangjában. Szereti a könyveket, de azt pont nem onnan kéne elsajátítani, hogy hogyan ne zúgjunk le a seprűről. Az tömény gyakorlás, sokat kínozták vele a szülei, mire úgy megy neki, mint ahogy a mostani meccsen látni fogja a tisztelt nagyérdemű.
Egészen meglepődött attól, ahogy a fiú reagált a teás intermezzóra, hiszen egy deci sem ömlött rá a langyos teából. Nem kell őt félteni, nincs cukorból. Nem véletlenül nem mondja el senkinek, hogy szívbeteg, a mugli iskolájában mindenki tudta, és persze, hogy semmit nem csinálhatott, mert jajj, a szíve. Pedig nem beteg, azért issza azokat a borzalmas löttyöket, hogy ne legyen az.* - Jól, persze. Ez a dolga. * Válaszolja elkerekedett szemekkel. Nem is érti, hogy miért lepődött meg ennyire a fiú. Hacsaak, neem?* - Te mugli származású vagy? * Teszi föl lényegre törően a kérdést, minden érzelem nélkül a hangjában.* - Tanultam a mugliknál.  

Zsolti

* Bólogatni kezd a fiú kijelentésére. Nagyon is ciki, ha azt sem tudja, hogy a seprű melyik oldalára kéne ülnie, hogy ha kviddicsezik. A kezedet fel kell törnie a seprű, meg akár a hátsódat is, ha régi, rossz párnázó bűbájjal ellátott seprűn edzel. Adrinak volt pár kellemetlen napja az üléssel, amikor 12 évesen először tukmálták rá egy seprűre, és nem is nagyon engedték el onnan órákig. Akkor azt hitte, hogy egy életre megutálja, és soha, de soha nem fog még egyszer ráülni a járgányra. Ehhez képest, itt van 14 évesen, és önként, dalolva jelentkezett a kviddics csapatba.
A fiú meglepő kérdést szegez a lányhoz, aki egy pillanatra csodálkozik csak el, majd rögtön a táskája felé néz, hogy vajon beláthatott-e a srác. Ott van még egy könyv, meg a füzete, amiben mugli módra átírja azt, amit az órákon pergamenre kell róni. Nem szereti ezt a fajta írást. *
- Szeretek olvasni… a könyvmoly olyan… elcsépelt kifejezés. Te miket szoktál olvasni? *Kérdezi érdeklődve. Ez volt az első olyan dolog, ami komolyan felkeltette az érdeklődését a fiú kapcsán. Ő maga főleg tudományos, kémiai és fizikai könyveket szokott bújni, meglepődne, ha a srác is pont ezeket preferálná.
Érdeklődve hallgatja a fiú meséjét a családjáról meg a származásáról. Az után, hogy kimondja, hogy félig, és utána közli, hogy ő bizony mindkét ágon varázsló szülőkkel rendelkezik, összehúzza a szemét.* - Tehát, akkor teljesen az vagy. Ha félig lennél, akkor az egyik szülőd mugli volna. * Javítja ki a fiú elméletét, majd hozzáteszi.* - Vagy rosszul értem? * Tudja, hogy nincs így, tökéletesen felfogta, amiket Zsolti mondott, de nem akart bunkó lenni. Az anyukája sokszor mondta, hogy legyen kedvesebb, meg az emberek nem szeretik, ha mindig kijavítja őket. De ha egyszer nem mondanak valamit helyesen? Akkor mit tegyen ez a szegény lány? * - Igen, én is teljesen az vagyok. * Az anyukája szülei ugyan muglik voltak, de egy varázsló meg egy varázsló, osztva kettővel, az pontosan egy egész, úgyhogy ő biza teljes mértékben varázslónak született. * - Nem szeretem a muglikat… * Mondja a száját elhúzva, miközben lök egyet a hintával magán.* - Neked könnyű volt, mert nem tudtad, hogy van erőd… * Neki egyszerre kellett megtanulnia a varázsló hagyományokat, ezzel párhuzamosan pedig teljesen meg kellett tanulnia mugliként létezni. Szenvedett attól, hogy nem aknázhatta ki a képességeit a gonosz osztálytársaival szemben, noha teljes mértékben tudatában volt annak, az utolsó néhány évben pedig már egész jól tudta irányítani is azt.* - Tulajdonképpen, miért nem mondták el neked, hogy varázslónak születtél?

Anna


* Ma megint volt egy kviddics-edzés, ami eléggé megviselte. Kiva és Robi nagyon jó játékosok, a többiektől is pontosan ugyanezt a hajtást várják el. Mellette még az iskolában is teljesítenie kell, ami elég érdekes, mert majdnem az összes tantárgya olyan, ami nem is igazán érdekli, csak életstílust szeretett volna váltani, mindenki arra bátorította, hogy próbáljon ki új dolgokat. Most itt áll 4 olyan tantárggyal, amiket rühell, meg egy seprűvel, amit legszívesebben kétszázötvennégyezer háromszázhuszonegy kiéheztetett szú elé vetne. A hiányosságokat pótolni kell, mert hiába elsős, sok alapdolgot nem tud, mert a mugliknál nem tanulták, miért is tanítottak volna a németen kívül bármi mást erősen, azon az átokverte helyen? Próbál erősnek látszani, de már egyre kevésbé bírja ezt az új életstílust.
Ma, edzés után behányja a muglis füzetét, meg a legújabb kedvenc könyvét, amit úgy is tekinthetünk, hogy „varázslósan tudományos”, persze ez nem éppen pontos definíció, de olyan szempontból abszolút helytálló, hogy már-már pont annyira kezdi belelovalni magát a témába, mintha egy kémiai reakció lenne. Egy süti mellett szeretne felkészülni holnapra, bár ha bekerül a táskájába a kedvenc könyve, akkor nemigen lesz abból tanulás.
Egyenesen a cukrászdába veszi az irányt, nem vágyik másra, csak egy kiadós cukorbombára, ami az egekbe röpíti a vércukorszintjét, ezáltal átmenetileg megerősítve őt. Belépve rendel egy meggyteát, meg hozzá egy erdei gyümölcsös- túrós szeletet, majd miután megérkezik a lelkének oly kedves uzsonna egyszer csak ismerős arcot pillant meg. A múlt héten hallott néhány Eridonos libát, ahogy összesúgnak a háta mögött, azt magyarázták, hogy inkább ki kéne kerülni a folyosón.  Éppen sétálva pletykáztak, amikor a nevét említették, nem értette pontosan. Valami Anna, vagy Hanna. Ha összeverik, talán nem kell holnapra leckét írnia. A pici szösszencs felkapja a tál sütijét, meg hozzá a csésze gőzölgő teát, és a lányhoz lép.* -  Szia! Láttalak a suliban. Szabad a hely? *Kérdi monoton hangon. Lehet, hogy csicseregve kellett volna megszólítania? Vajon hányadfokú égési sérülést tud okozni a teája?*

Anna

* Az túlzás, hogy nagyon megijedt a nyolcadikostól, de nem volt éppen nyugalmi potenciálon a szíve. Nem voltak túlzottan szimpatikusak neki azok az iskolatársai, akik nem túlzottan szépeket mondtak a lányról, meg a nevét sem értette tökéletesen tisztán, nem tudja eldönteni, hogy Hanna, vagy pedig Anna, de akkor valami artikulátlan, hörgésszerű hangot adtak ki magukból, miközben beszéltek. Ha ez így van, akkor remélhetőleg elmentek a javasasszonyhoz, mert valami komoly gégeprobléma állhat a zaj mögött.
Határozottan megnyugtatja, hogy egyből engedélyt kapott rá, hogy leülhessen a lány asztalához, még ha előtte volt egy kis frász, mert az arckifejezésből nem ezt lehetett kiolvasni. Meglehetősen furának találja a Rellonost, de ez nem mutatja ki, hanem egy „köszi” elmormolása után leül, és leteszi kezéből a süteményt meg a teát, a táskát pedig az ölébe. Szótlanul ülnek az asztalnál, Adria sem egy nagy dumagép, igazán nincsenek is kifejlődve a szociális készségei, mert a muglikkal nemigen szeretett volna barátkozni, félt, hogy véletlen lebukik, és akkor nagy baj lesz. Emiatt felvett egy különös, támadó-védekező viselkedést, amit itt a szülei tanácsára igyekszik levetkőzni.*
- Ó, nem ülnék le bárkihez, elhiheted. *Feleli, immár ő is a lány szemébe nézve, a bárkit erősen megnyomva.* - Nem csak láttalak. * Folytatja hűvös nyugalommal a hangjában, majd nagyot kortyol a meggyes teából, lassan leteszi a csészét és továbbviszi a társalgást.* - Néhány Eridonos tyúk beszélt rólad. * Tipikusan olyan lányok voltak, akinek Adri nem ad a véleményére, sőt ha lehet, még a társaságukat is elkerüli, fél, nehogy megrontsák az agyát, az elpusztult idegsejtjeit már senki nem adja neki vissza.* - Szerintem félnek tőled.

Anna

* Adrinak meglehetősen egyéni elképzelései vannak a barátkozásról, leginkább azért, mert nem is nagyon élt azon ritka alkalmakkal, amikor próbálkozhatott volna. Külsőre talán szimpatikus lehet, hiszen ki tudna ellenállni egy hosszú szőke hajú, nagy kék szemű pici lánynak, ám belsőre egy kicsit árnyaltabb személyiség. Nem kifejezetten Navinés alkatú, sokkal inkább Rellonos. Nem is érteni, hogy mit keres a sárgáknál, bár igaz, ami igaz- néha tud szerény is lenni, de alapvetően kijelenthetjük, hogy „Go home Shorting Hat, you are drunk!”. Lehet, hogy lemerült benne az elem, és Gyuri bácsi elfelejtette kicserélni, vagy valamelyik cseles Rellonos rátöltött valami vírust.*
- Én is így vagyok vele. Legyen meg a napi jótétemény, örömet okozni néhány fruskának. *Feleli a vállát megvonva, miközben ő maga is folytatja a süteménye elfogyasztását. * - Hátha én is elérem majd, hogy féljenek. Az egyik állandóan a hajam igazgatja. *Folytatja felháborodva, miközben arca fintorra húzódik. Mit kell neki mindig azzal jönni, hogy kezdhetne vele valamit, mert ilyen szép, meg olyan nagyon lány, ki kell magát csípnie, meg persze fiúzni. Meg, hogy fiúk szeretik a kékszemű, szőkéket. Kit érdekel? Ő meg szereti a szúró-vágó szerszámokat, még sem kaphat egyet sem.*
- Nem, nem járok utána. * Válaszolja még mindig nyugalommal a hangjában. Azt nem szeretné mondani, hogy többek közt egy lelkiismeret megnyugtató okot keresett arra, hogy ne kelljen most leckét írnia, így csak félig mondja el, az okot.* - Tudod, ezek tipikusan olyan lányok voltak, akiknek a véleményére nem adok. Az én szemszögömből valószínűleg a tökéletes ellentéte jön ki. * Nem kezd komolyabb okfejtésbe, majd megkérdezi a lány, hogy ha még érdekli valami ebben a témában.*
Egyre szimpatikusabb neki a lány. Látszik, hogy hasonlóan vélekednek sok dologról. Lehetséges, hogy a Rellonos jobban odamer vágni az olyan dolgokért, amiket nem szeret. * - A Rellon is tele van nyafkákkal? *Kérdi a legtermészetesebben, de mégis kíváncsian. Igaz, hogy oda nincs bejárása, de legalább tudná, hogy melyik házból kerül ki nagyobb százalékban olyan ember, akitől nem mászik a falra, vagy ha urambocsá barátkozni szeretne, tudja, hogy kiknél próbálkozhat.*

Zsolt

* Adri is szívesebben tölti az idejét egy kellemes könyv és tea társaságában, de ettől függetlenül nem tartja magát könyvmolynak, mert az olyan elcsépelt. Nem lehetne mondani, hogy falja a könyveket, de azért sokat olvas. Inkább tanulni szeret a könyvekből, például új, házilag elvégezhető kísérleteket, bájitalokról, meg persze új varázslási módszerekről. Amióta a Bagolykőbe jár, azóta mérséklődött a mugli tudományok iránti szenvedélye, egyre inkább a varázsvilág rejtelmei felé fordul, elvégre mégis csak boszorkány, vagy mi a szösz.
Figyelmesen hallgatja Levitás gólyatársát, amikor az a könyvekről mesél, igencsak nagy átéléssel. Meglepő, hogy szereti a könyveket bújni, nem olyan srácnak tűnt, de ez csak plusz pont. Biztos sokat ad hozzá a személyiségéhez, a műveltség mindig jól jön, és ezt csak értékelni tudja a szőkeség.* - Ez jól hangzik. Én inkább tudományos könyveket, újságokat olvasok. * Feleli kurtán, majd úgy dönt, hogy nem csak ennyivel intézi el a kérdést, így folytatja.* - Mostanában a varázstudományokra vagyok rákattanva. Te a muglikét, vagy a varázslókét szereted jobban? * Kérdi érdeklődve, miközben egy kicsit megköszörüli a torkát. Kezd hideg lenni, így nap vége felé. Úgy dönt, hogy nem fejti ki jobban, hogy most miről tanul éppen, meg hogy szívesen játszik robbantgatósat hétköznapi hozzávalókból.
Ismét meglepődve veszi észre a fiút hallgatva, hogy az megint ellentmondásba keveredett saját magával. Sűrűn pislog párat, majd arra jut, hogy ismét rákérdez a dologra.* - Akkor most jól döntöttek, vagy zavar? Vagy kicsit mind a kettő? Mindegy is… Te mennyire értesz a kviddicshez? * Tudakolja csevegő hangon, miközben egy kicsit megborzong. Valóban, egyre inkább hűvösödik a klíma.*

Zsolti

* Egyetértően bólint néhányat arra, amikor a fiú a mugli érdeklődési köreit kezdi listázni. Ezek őt sem hagyják hidegen, főleg a mobil telefonok nem. Persze egyáltalán nem egy sms függő, állandóan pötyögő tipikus tini lány a mugli életben sem, hanem maga az elektronikája. Ha nem lenne  varázsereje, valószínűleg vagy kémikusnak, vagy pedig valamiféle mérnöknek, mondjuk mechatronikai mérnöknek tanulna tovább. Bár a felsoroltak közül nem éppen mindegyik a szíve csücske.* - Áh, az számítástechnikát nem szeretem. Gépezni igen, de nem érdekel komolyabban. * Igaz, hogy sok minden hasonlít a természettudományokra valamilyen módon a technológia világában is, ám ez Adrit nem kárpótolja azért, hogy unalmas az egész.
A kviddicset is inkább elméletből ismeri, meg ugye az a néhány alkalom, amikor rákényszerítették, hogy tanuljon meg megmaradni a repülő takarítóeszközön. A kviddics elmélete is unalmas, reméli játszani izgalmasabb. Izgalmasnak biztosan izgalmas lesz, de remélhetőleg nem attól, hogy végig egy gurkó elől kell menekülnie.* -Jahm… valamennyire. * Feleli kurtán. Nem sokat tud hozzátenni a kviddicshez, majd most fog belejönni a témába.
Meglepődik azon, hogy a fiú a kabátját ajánlgatja télvíz idején egy kabátot viselő embernek, a kezdeti zavart pislogás után, azonban válaszol.* - Nem, köszi. Nekem is van. * Válaszolja, meghúzgálva a mellkasán a dzseki anyagát.* - Még pár percig maradok, aztán én is indulok. Én is várom, asszem. Szia! * Köszön el, miközben könyökig a táskájában matat. Elrendezi amiket hozott, meghúzza a teás poharát, míg el nem fogy az utolsó cseppig, az immáron hideg tea, végül felpattan a hintáról, és határozott léptekkel megindul az iskola épülete felé.*

Anna

* Miután megosztotta a gondolatait a Rellonossal, az mély hallgatásba süllyedt. Pedig nem is tűnt közülük valónak, az elmélete is támadhatatlannak bizonyult eddig, miszerint ha valakit a libák szidnak a folyosón, akkor bizony, akkor nem lehet olyan. Elmélyed a gondolataiban, végül arra a következtetésre jut, hogy olyasféle dolog is lehetséges, mint a maffiaháborúban szokott lenni- a két ellenséges csapat utálja egymás. Igyekszik nem feltűnően végigmérni Annát, (vagy Hannát, ezt még nem kérdezte meg) de nem tűnik úgy, mintha bármi köze lenne valamilyen „baromfiudvarhoz”. Inkább eszik egy újabb villányi süteményt, ám ekkor megszólal a lány. Szép köntösbe bújtatott gazemberek? Ez afféle metafora lenne, az ilyeneket sosem tudta megjegyezni. A szép köntös itt a gazdaságot, avagy a kedves álcát jelöli? Mintha a lányon egy finom mosolyszerűséget vélne felfedezni. Nem akar marhaságot kérdezni, így inkább csak bólint egyet, és nagyot húz a teájából, így a csésze immáron kiürült, úgyhogy áttér a süteményre. Örömteli esemény számára, hogy találkozott a végzős diákkal, mert így legalább rájött, hogy nem ő a legfurcsább ember a világon. A mugliknál igazából relatív volt az ő furcsasága, mert neki az a viselkedés volt szokatlan, amiket azok tanusítottak. Még nem tudja eldönteni, hogy a lány szimpatizál-e vele, és ez a kedves arca, vagy pedig emiatt érezték úgy az Eridonos iskolatársai, hogy óvakodni kell tőle.  Végtére is nem szórt átkot a fejébe, megengedte, hogy ideüljön, valószínűleg, azok majréztak túlzottan.
Néhány perc múlva (H)Anna végez. Adri ekkor szólal meg újra, mert ismét barátságosabbnak látja diáktársát.* - Én is azonnal megyek. * Feleli kurtán, amikor megakad a szeme egy plakáton a távolban. A Valentin napot hirdeti, meg a cukrászda speciális ajánlatát. Sietősen bekapja az utolsó falatot, majd a pénztárcáját elővéve a zöld után siet a pulthoz, de még mindig a nagy dobásán gondolkodik. Miután kifizette az elfogyasztott süteményt és teát, gyorsan a székéhez iparkodik, felkapja a táskáját meg a kabátját, és rögtön újra a másik lány mellett terem. Összeszorított ajkakkal, bújtatott vigyorral bök a fejével a plakátok felé.* - Lesz lampioneregetés is. Szabotálni kéne. *Böki ki röviden, majd elindul a kijárat irányába. Ha érdekli a Rellonost, ő bizony szívesen össze tudna ütni valami egyveleget, vagy akár trágyagránátot, amit ha feleresztenek, a szerelmes párok arcába robban. A Navinés határozottan szórakoztatónak találná a dolgot.
Ahogy mind a ketten végeztek, gyors léptekkel elindultak vissza a kastély felé.*

Leonie, Ronald és Mary

* Íme, itt a vizsgaidőszak, aztán végre jön a jól megérdemelt pihenés. A mugli általános iskolájában nem kellett ilyeneket csinálniuk. Ez az első alkalom, hogy azt a sulit képes kedvelni valamilyen okból.  Nemigen füllik a kedve ahhoz, hogy tanuljon, talán azért, mert nem éppen olyan tantárgyakat választott, amik közel állnak a személyiségéhez. De például ott van a kviddics, csak azért ment bele, hogy örüljön az anyukája, hogy végre mozog, meg hogy ne mondja, hogy semmi új dolgot nem próbál ki, és lám bejött neki. Egy meccse volt, azt ugyan elveszítették, gólt sem dobott, de jó buli volt. Volt az az Eridonos fiú, jól magára is haragította, valószínűleg az összes következő meccsen rá lesz állva a srác.  A meccs utolsó gurkóját is valószínűleg tőle kaphatta, de Leonienak hála nem érte semmi baj, akkor sem. Szerencsés alkata van a kviddicshez, mert apró, és kicsi a testsúlya, emiatt könnyen tud suhanni, és nem ütközik akkora légellenállásba, mint a nagy trampli fiúk.
A mai nap is hosszas tanulás imitálás után, ami inkább abból állt, hogy a képeket nézegette a tankönyvben, meg abból, hogy egy teljesen más könyvet lapozgatott, úgy döntött, hogy jár egyet a kastélyban. A másik könyvből próbálta ő gyakorolni a pálca nélküli varázslást, eddig nincs sok sikere. Nem érzi a kezében az erőt, azt az átható bizsergést, amiről a könyv ír. Nem feltétlen a lányok zavarták, igaz, hogy szívesebben van egyedül, mint a társaságukban. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem kedveli őket, egyszerűen csak nem tudja lekötni az a sok csacsogás, amit leművelnek. Miért nem lehet szép csendben, egy burokban ülni, és úgy tanulni? Mary megtudta, hogy a szőkeség sétára indul, vele szeretett volna tartani. Szemmel láthatóan neki sincs sok kedve a tananyag fölött görnyedni, Adrinak meg jó napja van ma, úgyhogy közösen vették nyakukba a kastélyt. Friss levegőt szerettek volna szívni, ám ahogy az erkélyhez közelítenek, veszekedésre lesznek figyelmesek. Adri egy pillanatra megtorpan, és fülelni kezdi a jelenetet. Egy lányt valaki megcsalt? A fiú bántani akarja, amikor az megfenyegeti? Hiszen ismerős ez a hang, ez Leonie! Most viszonozhatja a kviddicses segítséget, közbelép. Nem tudja, hogy Mary mit szeretne, de ezt ő nem fogja hagyni. Az ilyen csalfa fiúkat amúgy is szereti csak úgy hobbiból lekaszálni.  Feltépve az erkély ajtót azonnal kapcsol, díszkövek, nem messze a sráctól. Előkapja a pálcáját, az egyik méretes darabra irányítja, s a megfelelő pálcamozdulat után kimondja a varázsszót, ami a Exlukhops.  A bűbáj alkalmas tárgyak megemelésére, az elsős sárga egyenesen a fiú hasához irányítja a biogén elemet, remélve, hogy sikeresen célt ér.  Azonnal Leonie előtt pattan, és feltartott pálcával megáll előtte. Igazán ijesztő látványt nyújthat, alig magasabb a vörös főnixlánykánál. Szemeivel szikrákat szórva figyeli a fiú minden mozdulatát, mialatt sziszegve megszólal.* - Megcsalod, és még van képed bántani?! Milyen férfi vagy te? * Mondaná, hogy kezdj magadhoz hasonlóval, de igazában a jelenlévők testi adottságai miatt leginkább a sok lúd disznót győz elv érvényesülhetne. Ő ezért nem kezd a másik nemmel, ebben a korban még olyan csalfák, és még ők vannak felháborodva, ha ezért szakítanak velük.*

A banda

* A szöszimösz nyomában hamar ott lohol Mary is, aki szintén nem rest, és egyenesen elföldeli az Eridonos srácot.  Adri elkerekedett szemekkel, de tekintetében mégis lobogó büszkeséggel sandít a szobatársára. Tanulékony kislány, annyi szent. Ha így folytatja, még a végén megtanítja trágyagránátot, vagy valami ilyesmit készíteni. A támadások sikeresen célt érnek a fél csupasz barna hajú srácnál, aki rögtön magyarázkodásba fog. Ria kételkedve, szúrós pillantásokat odavetve hallgatja az esti mesét, amihez ezúttal nem volt tévé maci, noha eggyel több szőrös mellkast látott, mint amennyihez perpill kedve lenne. * - Öltözz már fel! *Utasítja parancsolóan, nyilvánvalóan nem abból a megindíttatásból, hogy aggódna a fiú egészségi állapotáért. A főnixlegény hadoválni kezd valami pulóverről Leonienak, az unikornis leányzó nem csak a hajszíne miatt nem értett belőle egy szót sem, kezd zavarossá válni a történet. Miféle pulcsiról van itt szó? Még a végén kihozzák, hogy Leonie felsőjét horda a fiú, és emiatt van az egész vita. Leonie Adri háta mögé rejtőzve válaszol a szituációra. A szőke lány talán 1-2 centivel lehet magasabb a vöröskénél, így nem éppen alkalmas teljes fedésre, mint egy alapozó, vagy korrektor, de mindent megtesz, hogy takarásban tartsa a valószínűleg félő Eridonost, aki végre megszólal a műsor közepén, pontosan azt a választ adta, amire Adria számított. Ron nem mond igazat, csak beijedt pár lánykától, olyan váratlanul érte a kő, meg a sár. Leonie a háta mögött felbátorodva, a fiú utasítására hozzávág egy párnát. Adri erre megereszt egy gonosz vigyort, nem is tudta, hogy ennyi embert is betaníthatna trágyagránátot készíteni. A horoszkópja szerint úgy is új dolgokat kéne kipróbálnia, miért ne lehetne az rögtön az, hogy segít az embereknek olyanná válni, mint ő? Tökéletes terv. Leonie utolsó mondatára egy picit elkerekedik a szeme, és odafordul hozzá, valamiféle grimaszt vágva. Tessék? Jelenleg rajta több pulóver van, mint a srácon. A megcsalást simán el tudja képzelni, de a szöveg első felét balladai homály fedi. De biztos úgy van, ha Leonie ezt állítja. Ekkor váratlan fordulat következik, egy ismerős arc jelenik meg, a dühös, szerelmes Rómeó. Tiszta Shakespeare, csak az itteni erkély jelenet némileg módosult. Ja, hogy Zsolti volt ott az előbb a folyosón? Látott valami alakot mászkálni, de a Vujity Tvrtko álcája miatt nem tudta olyan mélységekben leelemezni a vonásait, mint ahogy szerette volna. A fiú egész show műsort rendez, amit a lány csak behúzott alsó ajakkal figyel. Picit megdönti a fejét, és azon tűnődik, hogy hogyan csöppent bele ebbe a már-már Mónika showba illő jelentbe. Sosem látta még ilyen agresszívnek a Levitás srácot. Úgy tűnik, hogy mindjárt egymásra mennek Leonie kezeiért. Nem látja ruhában pontosan, hogy Zsolt milyen adottságokkal rendelkezik izmok terén, így azt sem tudja megsaccolni, hogy melyikük nyerné a birkózást. Ha öntenének rájuk még egy kis sarat, menő iszapmeccset nézhetnének végig a lányok. Úgy lenne fair, ha Zsolt felsőjét is leszakítaná valaki egy jól irányzott diffindoval, ám erre Adri részéről nem kerül sor, egyelőre csak nézi, ahogy az ösztönös birtoklási vágytól hajtott srácok egymásnak feszülnek, mialatt azon tűnődik, hogy Leonie hol szedte össze ezt a két szerencsétlen hősszerelmest, nem is tűnt a végzet asszonyának.* - Komolyan? Ezek ketten? Ne már! *Súgja oda a háta mögött álló Eridonosnak. Zsolt tovább kiabál mindenféle agresszív dolgot, így Adri megelégeli ezt a lányos hisztit, felemeli a pálcáját, amit Zsolt felsőruházatához szegez, és elkiáltja magát,*- Diffindo!* Ugyan ezzel a saját retinájának árthat főleg, de jó móka lesz nézni a folytatást, ha sikerül eltalálnia a kék fiút.*

Telenovela brasileña


* A helyzet elég érdekesen alakult, talán ettől fordulatosabbra csak a brazil szappanopera írók tudnák alakítani. Ha rajtuk múlva, valaki perceken belül megvakulna, vagy valamelyik tanár, mondjuk, a repüléstan éppen elsuhanna a járgányával az erkély mellett. Minden van itt, szép menyecske, szerető. hősszerelmes, meg a két felesleges emberke, akik megkavarják a port. Ebből az egyik általában egy buta szőke, ami jelen esetben csak félig igaz, és nem úgy, ahogy a gonosz emberek gondolnák.  Ron drámai monológját érdeklődést színlelve hallgatja végig. Nem érdekli különösebben, ha igaz, ha nem. Unottan pislog maga elé, egy finom ásítást is elereszt. Mikor végre befejezi a főnixlegény a hosszas magyarázást, utána utasítgatni kezd, majd végül színpadiasan távozik. A szőkeség szíve szerint utána küldene valamilyen átkot, már csak azért is, a móka kedvvért, de most valamiért megszánta a szegény évfolyamtársát, így csak „finoman” utána szól.* - Naa, beijedtél? Nézz már rá, simán lenyomod! Küzdjééél! * Kiáltja karjaival hadonászva, ám az egyetlen dolog, amit hall, az csak Leonie kiáltása. Szóval nincsenek együtt a gyerekkel. Pedig ők lehetnének a Bagolykő terelő párosa, az esküvőjükön Adri, Amanda és Robi koszorúslánynak öltözve szórnák a virágszirmokat, Kiva meg Bogár lehetnének a tanúk, Ármin pedig összeadná őket, és aranyos, vörös hajú, baseball sapkás gyerekeik születhetnének, Zsófia és Leopold. Közben Mary heveny röhögő görcsöt kapott, mire Adri csak a szemét forgatta. Ne már, ennyire nem lehet komolytalan valaki? Igaz, hogy a helyzet már annyira abszurd, hogy oldani kell a feszültséget valahogy. Pláne, amikor a Levitás fiúról lekerült a póló, a szőkeség eltakarja a szemeit. Ez egy határozottan, hibás döntés volt. Elvégre mégis csak pénzbe került a ruhadarab, ráadásul ő egy hajtó a csapatukban, így elég könnyen elkaphatja egy gurkó, hogy ha magára haragítja a fiút. Végül úgy dönt erőt vesz magán, és kisandít az ujjai közül. Egy tökéletesen megmunkált férfitest állt vele szemben. Váó, na de Zsolt? Nem is mesélte, hogy a könyvek mellett a súlyzók és a szteroid tabletták társaságában is szívesen múlatja az idejét. Ebben a srácban több van, mint eddig sejtette. Nem sokszor volt eddig ilyen helyzetben, a nevetőgörcs nem az ő formája, így inkább elkezdi a haját dobálni, és színpadiasan rebegtetni a szempilláit.* - Ó, Zsolti… nem is említetted, hogy gyúrsz… * Mondja a tőle telhető legédesebb hangon, a lehető legkomolyabban. Nem fenyegeti nagy veszély, hogy elröhögi magát, az alapvetően nem az ő formája. Ahogy tovább analizálja a fiú adoniszi testi adottságait, az tovább beszél, ismét idegesítő dolgokat. Erősen megmarkolja a pálcáját, ám ezúttal inkább nem sújt le, így leereszti, mialatt vesz egy nagy levegőt, és lesüti a szemét. Zsolti csak mondja, és mondja.* - Zsolti nem hoztunk felmosót, kevésbé csöpögjél már! Te fogod feltakarítani a nyáltóóóócsááát! * Parancsol rá a végét erőteljesen megnyújtva, már már kényeskedve.*

Balcón comedia

* Egyre kevésbé színleli, hogy nem érdeklik az események. Izgatottan cikázik a tekintete egyik évfolyamtársáról a másikra. Ez kezd egyre inkább egy túljátszott, művi brazil szappanoperára hasonlítani. Magában már el is nevezte Ront Roldanillo Carilla Estebanonak, Zsoltit pedig Gaudencio Alfonso Bernardonak. A lányok nem viselkednek annyira színpadiasan, a fiúk gázosak inkább. Ha majd emberesedni fognak, vajon lesz olyan menő brazilos szakálluk? Egyelőre még kisfiúk a drágák, igazi kis fenegyerekek. Ekkor Roldanillo Carilla Estebano újra feltűnik a színen, és egyből le is átkozza a szőkeséget. A lány ujjai összecsomósodnak a váratlanul érkező átok hatására. Ettől teljesen kiakad, nem szereti, ha csak úgy váratlanul leátkozgatják.* - Óóó, hogy pusztulnál meg, te… kis…te!Igenis haragszunk! * Kiált rá a dühtől tajtékozva. Mit merészel ez a gyerek? A pálcája a földön, itt van két őrült srác, mi fog még történni. A pillantásával ölni tudna. Már el is tervezte, hogy hogyan fogja felrobbantani a drága jó Eridonost. Rossz emberrel kezdett ki, az már biztos. Ráadásul még egy terjengős, béna szöveget is elmond. Ahogy a sületlenségeiről, meg a világbékéről hablatyol Adri odalopódzik a háta mögé, és megpróbálja erőből fenékbe billenteni, remélhetőleg nem szúrja ki a lopakodó sárgát. * - Hogy te mekkora egy szerencsétlen hippi vagy! * Üvölt ismét az Eridonosra. Szánalmas, az az unalmas szappanoperaszerű monológ, amit előadott. A színjátszósok biztosan örülnének neki, nagy tehetség.*- Tán csak nem félsz verekedni? * Cukkolja újra Ront, remélve, hogy ezzel össze tudja ugrasztani a két srácot. Kíváncsi rá, hogy a kettő közül vajon melyikük tudná jobban elpüfölni a másikat.* - Nincs fegyverszünet! * Sziszegi dühösen Ronnak. Csak menjen ki az átok hatása, meg fogja keserülni a főnixsrác, hogy belekötött Adriba. Zsolti monológjára a férfiakról csak helyeselve bólogat. Nem hitte, hogy Gaudencio Alfonso Bernardoval még valaha is egyet fog érteni valamiben, de így történt.  Ezt a ritka pillanatot valami furcsa dolog töri meg. Maryre valamiféle nyálka kezd felülről csöpögni, ami fájdalmat okoz neki, és mintha… kisebb lenne? Mi? Az hogy lehet? Adri most már nem foglalkozik a két jómadárral, szobatársát kezdi kémlelni kikerekedett szemekkel.* - Mi a? Mary, állj el onnan! *Utasítja undorral az arcán. Az az izé valami förtelmes. Nem lehet, hogy Zsoltiból jött a nyál, mert ez felülről folyt le. Meg a szavai csak nem okozhatnak ilyet. A fiúkat kezdi gyanúsítani, így ismét méregzsákká változik, és üvöltözve visszafordul.*- Halljam, melyikkőtök szórakozik, mi?! Pont Maryvel? * Fakad ki, majd’ felrobbanva.  Szegény szinte semmit nem csinált, erre vele kell szórakozni. Oké, hogy Mary, mint Adri, de ez akkor sem volt szép dolog.* - Mary tudsz jönni? Megyünk a gyengélkedőre! *Szerencsétlenül,de felveszi a pálcáját a földről, és reméli, hogy tud, mert nem akar hozzáérni, fél, hogy ő is összemegy. A magasságát tekintve elég kellemetlenül érintené.* - Szánalmas banda! * Kiáltja a küszöbről a fiúknak. Reméli, hogy Leonie is követi a két Navinést a gyengélkedő irányába. Megnyugtatná, ha nem maradna velük egyedül.*

hospital de dramática

Erkély folytatás

* Azért örült a drága kis unikornis, hogy végre kiszabadulhatott a meztelen férfitestek közül. Elvégre a kék szemek érzékenyek mindenféle külső behatásra, Adrinak pedig határozottan az előbb említett színben tündökölnek a pislogói. Reméli, hogy nem követik őket, hanem szép férfiasan megtépik a másikat, majd mennek, mint akik jól végezték dolgukat. Szívesen megnézte volna a csihipuhit, de sajna most fontosabb dolga akadt Mary kapcsán.  Előtte áll még 6-7 év az iskola falai között, csak lesz még esélye kakasharcot nézni. Ilyen szappanoperában nem valószínű, hogy része lesz, de ezt nem is bánja. Valahogy nem szereti, ha a gyomrocskáját nyálas szövegekkel felkavarják.
A múlton rágódni kár, így gyorsan vissza a lényeghez. A 3 leányzó sietős léptekkel közelíti meg a gyengélkedő nevű létesítményt, ami csudamessze feküdt az erkélytől.  Szobatársa lényeges méretcsökkenésen esik át, mire odaérnek.  Nem sokat szólt Maryhez útközben, nemigen tud sok biztatót mondani. Adri valahogy olyan, mint Bendegúz, aki mindig jó szándékú gyerek volt, csak mire a szándék végére ért valahogy rossz lett. Rendes lány ő, nem akarja megijeszteni háztársát, noha alapvetően szívesen teszi azt.  De annak ellenére, hogy szőke ő is nagyon jól tudja, mindent a maga idejében kell csinálni.  Különben sincs túl virulós kedve, eldöntötte, hogy el fogja kerülni a gyenguszt. A lelkére lett kötve, hogy azonnal menjen el a javasasszonyhoz és jelentse be a problémáját, mert bármikor rosszul lehet. Ugyan, rendesen szed minden bájitalt, a kviddicset leszámítva abszolút stresszmentes életet él. Különben is, mindenki azzal jön, hogy Adrika sportoljon, mert az jót fog neki tenni. Egy meccse volt, élvezte az elejétől a végéig, úgyhogy senki nem szólhat semmit.
Leonie kinyitja Mary kérésére az ajtót, sőt azzal a lendülettel majdnem hasra is vágódik. A szőkeség a csapat végén kullog, arcán halovány félmosollyal, ami Leonie mutatványának szól, majd először szólal meg Leonie köszönésére reagálva.* - Állítólag valami külföldi, nem tud magyarul. * Mondja karját keresztbefonva. Ha nem beszéli a németet, akkor ő nem tud segíteni. Valamennyit tudnak Activitizni, de azt nem könnyű elmutogatni, hogy nyálka okozta a problémát. Ő bizony nem fogja haboztatni a nyálát, inkább vesz Marynek egy babaházat, ha így marad. Vagy ácsol neki egy ágyat, olyat amilyen Pumuklinak volt.  Körbepillant a helyiségen, mire grimaszba rándul az arca. Ő bizony nem akar bekerülni ide, úgyhogy jobb lesz, ha rendben ketyeg a ketyegője. Közben figyeli, amiket Leonie mond. Ezúttal nem próbálja meg leplezni a vigyorgást, még ha kezét a homlokához is emeli, mialatt lesüti a tekintetét. Ezt ő sem mondhatta volna szebben. Kétségtelen, hogy a tragikomikus a helyzet, de Adri inkább nem szólal meg, csak figyeli a lányok társalgását. Azonban amikor hozzáfordul a főnixlány, akkor kénytelen mondani valamit.* - Gondolom. Vagy megkötött már? * Feleli miközben újfent fintorral méreget ezúttal Maryt.* - Fáj még? * Teszi fel az újabb kérdést a szobatársának.* - Nyugi, segíteni fog! Gondolom… * Folytatja kedves hangon, nem számítva rá, hogy az utólagos megjegyzésével semmisé teheti a biztató szavakat. * - Én biztos nem érek hozzá! * Fejezi be miközben egy lépést hátrább lép Marytől, nehogy az véletlenül rávesse magát lelkesedésében. Ha neki is bent kell maradnia, akkor mindenképpen kiderül, hogy gond van a szívével.*

Úgy biza

* Finoman bólint Leonie kérdésére, miszerint a javasasszony nem magyar. Legalábbis ő ezt hallotta, de a pletykákra nem feltétlenül kell adni. Bár ez furcsa vád lenne, elvégre hamar kiderül, hogy az illető beszéli-e a nyelvet, avagy sem. * - Annyit én is tudok, még jó, hogy Mary angol és neki van baja, nem nekünk. * Feleli egykedvűen, lankadó figyelemmel a téma iránt. Ekkor megjelenik egy lófarkas… férfi? Ez már mindjárt érdekesebb, javasasszonyról tudott, az itt álló ember pedig határozottan nem asszonyi küllemű. Igazi, markáns vonásokkal rendelkező. Indián? Winnetu idejött az ő iskolájukba, és itt gyógyít? Az igen! Még sosem látott valódi indiánt, de hallott róla, hogy igazán érdekes gyógyítási módszereik vannak. * -Jó napot!* Köszön a férfinek magyarul. Ez még sikerülne angolul is, de nem erőlködik. - Akkor jó, jobb lesz Mary! *Válaszol kedvesen mosolyogva Marynek. Biztatni próbálja, ami nem jellemző rá, de sajnos elég sok tapasztalata van neki is az ilyen helyekkel kapcsolatban. Kezelték mugli- és varázslókórházban egyaránt. Igaz, az apacsok még kimaradtak a repertoárjából. Most sínen van az egészsége, így remélhetőleg ki is fognak a továbbiakban is, noha egész szimpatikus neki a férfi a maga ijesztősége mellett. Mary csak nem szokik hozzá ahhoz, hogy ilyen vele, egyszerűen csak az empátiát is ki kellett próbálnia. Van ez így, valaki a fűvel, valaki az emberséggel kísérletezik. * - Nem tudom, de elvileg lehetnek neki. Ne engedd, hogy a hajadhoz érjen!*Súgja oda, miközben a sajátját jó alaposan hátra simítja. Nem szeretné, ha csak úgy ugráltatnák, mert egyszer betette ide a lábát. Túl fiatal még ahhoz, hogy marionett bábuvá váljon.* - Áldozatot? Nem tudom, de az én szívemmel nem sokra megy. Bájitalokat szedek rá. * Mondja ezúttal normális hangerővel, elvégre nem bunkó ő, hogy társaságban suttogjon. Kapott ő nevelést, vagy mi a szöszt.* - Mondjuk, ezt ő nem tudja. * Folytatja nagyot nyelve. Ha áldozatbemutatásra kerül sor, majd elárulja, hogy mi baja, hátha akkor nem az övé kell. Leonie körbejárja a bácsit. Bátor tett, ő biztosan nem merné.*- Nem, milyen? Meddig ér?*Kérdi meglepve. Biztos azért fogta össze, mert már sokan csináltak belőle woodoo babát, előrelátó ember.* - Mi, Te nem tudsz? Mary, Te angol vagy! *Válaszolja riadt arccal. Most már őszintén aggódik a lányért, mi van, ha az agyát is megtámadta az a nyálka, és most az emlékeit is elfelejti? Te jó ég! Neki kellesz mindent újra megtanítania neki? Ezen nincs sok ideje mélázni, mert betör a két aranyifjú. Valami morgásszerű visító hangot ad ki magából, majd Leonie vállába csapja a fejét. Miért kell itt lenniük? Miért? Leonie megcsalója folyékonyan nyomja az angolt, grimaszolva figyeli a srácot. Szíve szerint benyögné neki, amit egy humor műsorban hallott, miszerint „húzzál el, mer’ leköplek”. A franc essen abba a fene nagy neveltetésébe, hogy nem köpköd. Így inkább csak csendesen forrong magában, amikor megért egy szót. Friend. Freund. Barát? Neki nem barátja Mary.* - Állj le, Mary az én barátom, te hoztad rá a bajt! Menj innen! * Azzal a mozdulattal Mary és a srác közé veti magát, hogy megvédje a fiú által hozott újabb bajoktól aprócska szobatársát. Közben belegondolt, hogy mit mondott ki. Barát? Így még senkit nem nevezett, soha.  Őrá sem mondhatták még valami sokan ezt, biztos, hogy Mary most furcsán fog ránézni emiatt az érzelgős maszlag miatt. Ekkor megjelenik a másik jómadár is.* - ELÉG MÁÁÁÁÁÁÁÁR! * Üvölti el magát szinte önkívületi állapotban. Nem lehet igaz, hogy nem tudnak tőlük megszabadulni. Zsolti kirángatja az ismeretlen legényt a helyiségből, majd átkozódás hangja hallatszik. Nagy a kísértés, hogy ne menjen ki röhögni, de azzal elrontana mindent. Most olyan kis pozitívnak látszik, le kell ezt a képet rombolni? De legalább már van kinek a szívét feláldozni az övék helyett. Nem hiszi, hogy a férfi jó szemmel nézi ezt a kis… khm… közjátékot.*

Zsolti
Nőnap reggele


* Ó, igen! Nőnap van megint, ez majdnem olyan nyálas, mintha Valentin nap lenne. Adria gyomra mind a kettőtől felfordul, baromságnak tartja, hogy a férfiak egy évben kétszer (Anyák napjával esetleg háromszor) úgy csinálnak, mintha törődnének a nőkkel.  Unottan felkel, s csak remélni tudja, hogy ma nem várja semmi az ágya végében. Szerencséje volt, ezúttal nem lelt gyanús ajándékra. Máig nem tudja, hogy ki küldte neki a múltkor a csokit, de legalább nem volt benne szerelmi bájital. Fogalma sincs, hogy ki lehet a titkos hódolója, mindenesetre piszkosul zavarja a puszta léte is. Komótosan felölti az iskolai egyenruháját, megfésülködik, arcot mos meg feldob egy kis színezett ajakápolót, ő köszöni, készen áll arra, hogy egész álló nap ünnepeljék. A klubhelyiségen áthaladva virággal a kezükben lát lányokat, és azt beszélik, hogy valami elsős Levitás osztja ezeket a nagyteremben. Ó, ki lehet ilyen romantikus? Van egy sejtése, ezért miután az órájára pillant, visszasiet a klubhelyiségből a hálószobájukba fogja a dugiban rejtegetett kóláját, és előkészíti a meglepetést. Igazán meg kell hálálnia, hogy ilyen rendes ez a fiú. A múltkori erkélyes-gyengélkedős balhé után megromlott a viszonyuk. Reméli, hogy a srác szereti ezt a mugli löttyöt, közösen iszogathatnák, akár a játszóteres találkozásukig visszahozhatnák a kapcsolatukat. Lehet, hogy a pszichológus néni azt mondaná, hogy Adri azért olyan kis gonoszkodó a sráccal, mert őt még nem szerette senki úgy, mint ahogy Zsolti imádja Leoniet. Pedig Adrit nem kell betörni, elvan a maga kis világában. A legtöbb embernek úgy tűnhet, hogy jégszívű leányzóról van szó, pedig ez koránt sem igaz. Mondták rá a mugli általános iskolájában, hogy jómadár. Pedig ez teljesen téves állítás, madárnak túlzottan is ember, jónak meg… nos, rossz.
Vissza a mai történésekhez. Szóval előkészült a fiúnak szánt bocsánatkérő meglepijével, felpakolja az üveg lightos kóláját és elindul a nagyterem irányába, ahol meg is pillantja évfolyamtársát. Gyorsan odasiet hozzá, és bűnbánó nagy szemekkel köszönti.* - Szia, zavarhatlak? Úgy gondolom rendeznünk kéne a múltkorit… *Kezd bele a mondókájába. Nem mondja ki, hogy sajnálja, ahhoz túlzottan is büszke, meg túlzottan is önmaga, de úgy érezheti a fiú, mint aki békülési szándékkal közelít felé.* - Tök rendes tőled, hogy gondolsz a csajokra. Más nem ilyen… lovagias. *Normál esetben más kifejezést használna a lovagias helyett, olyat, aminek köze van az emésztőnedvekhez, s enyhén lúgos kémhatása van. Ám ma nem kötekedik, esze ágában sincs kiejteni a száján a 3 féle mirigy által termelt testnedv nevét.* - Hoztam mugli kólát, remélem szereted! Nincs itt ilyen minden nap! * Folytatja csevegő hangon, finom mosollyal az arcán. Ez az egész megalázó neki. Megpróbálja felbontani, ám nem megy neki, így a fiú felé nyújtja. A múltkor látta, hogy micsoda izmai vannak, ciki lenne, ha ő sem tudná kinyitni az üveget.* - Segítenél? *Kérleli csilingelő hangon.*

Tömeg

* A javasbácsi még biztosan nem dolgozott 3 ennyire infantilis gyerekkel, mint amilyenek ezek a csajok. Adri normál esetben egyáltalán nem így viselkedik, sokkal inkább kimért, de a stressz, hogy egy ilyen helyen kell tengetnie az idejét, mint a gyengélkedő érdekes dolgokat hoz ki belőle. Meg persze Leonie is, eléggé kedveli a kviddics meccsről, meg is mentette az irháját. Igazából nem is érti, hogy a vörös hajú lány miért teszi és mondja, amit. Amúgy is képtelen elgondolásai szoktak lenni, ebben meglepő módon túl is tesz a szőkeségen, aki magában jól elszórakozik azon, ahogy az uffancs ide meg oda néz, és nem érti a nekimondottakat. Kicsit olyan érzés, mint amikor a Szomszédokban Julcsi azon panaszkodott a nagyanyjának, hogy a szülei otthon angolul veszekednek, hogy ne értsen belőle semmit. Ki tudja, ha tudna angolul is képes volna magyarul folytatni a társalgást a többiekkel, csak úgy passzióból.  Ám a férfi egy pillanatra elmereng Adrin, mintha csak értette volna azt, ami az imént kicsúszott a száján a szívéről. De az lehetetlen, nem szólt egy magyar szót sem, akkor hogy érthetné meg, amit itt beszélnek? Biztos a haja teszi, mint Sámsonnak. Ha fognának egy sarlót, és lenyesnék vele a lófarkat, akkor nem értené, amit itt beszélnek.  Vagy de, csak kitépné az övéket is, s akkor jönne a wodoozás. A nyelvét a nagyőrlői közé szorítva mereng el, miközben picit szúrósabban néz az indiánra. Ha tudja, akkor már úgyis mindegy, ha meg tényleg nem érti a nyelvet, akkor is, így válaszol a lányok kérdéseire, miközben félszemmel lesi a férfi reakcióját.* - Igen, de már egész jó. Hivatalosan be kellett volna jelentenem a suliban. * Kezd bele komoran a történetbe, majd megáll egy szusszanásnyi időre. Nem tudja, hogy mennyi mindent meséljen el. * - Nem mindig működik megfelelően, de mindig van nálam egy bájital ilyenkorra.*Folytatja picit bőbeszédűbben, majd Leonie feloldja a savanyú citrom ábrázatát. Szélesen a vörösre vigyorog, talán ilyen őszinte mosolyt még nem is láthattak a képén, amióta ismerik. Mary remélhetőleg nem szokja meg ezt a fajta viselkedést tőle, mert csak a kiskori traumák miatti zavar okoz nála ilyen beszédességet meg közvetlenséget.* - Copfos Sas? Ha értené, most meghalnál. * Mondja kuncogva, miközben kezével eltakarja a száját. Néhány másodperc után összeszedi magát annyira, hogy a témának megfelelő komolysággal válaszoljon Leonienak.* - Öhm... hát kéne. De nem tudom, mit mondana, a muglik már műteni akarták meg kütyüt beültetni. Most megszívnám vele, mert az elektromos. *Felel olyan részletességgel, hogy még magát is meglepi. Meg kéne innen lépnie, már nagyon furcsa ez a viselkedés.  A végén még virágkoszorúkat kezd el fonni, és ad még az uff bácsi fejére is egyet, ha így folytatja. Szóval inkább elhallgat, ám újra elvigyorodik azon, amit Leonie mond. Most már egészen biztos, hogy a lányból is a legrosszabbat hozza ki a gyengélkedő. Biztos valami terjed a levegőben, mondjuk Winnetou éppen békepipát szívott a cowboyokkal, amikor megzavarták a mulatságot. Vajon az indiánoknak is van táncháza?* - Ja, lehet. Ha puha, akkor biztos. * Feleli komolyan, majd rájön, hogy lehet, hogy Leonienak nem kéne ilyeneket mondani, mert képes visszamenni és letesztelni a haja állapotát. Ezen nem ér rá sokáig aggódni, inkább Mary felé tereli a figyelmét.* - Elméletben? Mint nekem a svábság? *Kérdi az értetlenségtől némi grimasszal az arcán. Más magyarázatot nem tud így hirtelen erre találni, elvégre minek lenne valaki pózból angol. Újból romba dönti a tekintélyét, amikor barátjának nevezte a barnahajú leányzót. Valahogy javítania kéne a dolgon, nem hiheti azt Mary, hogy érzelgős, vagy bármi ilyesmi, így figyelmen kívül hagyja a kérdést, és inkább kikukucskál az ajtón, ahol a fiúk javában tépik egymást. Képzeletbeli gonosz kacajt hallat és magában dörzsöli a tenyerét. Ám közben Mary szeretné, ha Ron fordítana neki, így elinvitálja attól, hogy őszőkesége szórakozhasson. Általában haragudna a lányra, de most megint előtört belőle az empátia, így szó nélkül követi őket és csak remélni tudja, hogy a másik terelő inkább kint megvárja Ront. Az előbb már csúnyán nézett az apacs, nem kéne kifüstöltetni magukat innen.  Ő megáll az egyik ágynak dőlve valami 2 méterre Marytől, s onnan lesi az eseményeket. Aggódó pillantásokat vet a szobatársára, amikor nem használ a bájital. Úgy bólint Leonienak a kérdésre, hogy rá sem néz, egyre csak Maryt meg az indiánt figyeli. Amikor a vöröske megkérdi, hogy milyen gyógyító lenne, csak bizonytalanul elhúzza a száját, csak kurtán válaszol.* - Háááát….

03.14. délután 3 óra

*Pár nappal ezelőtt volt egy kis kalandjuk az erkélyen, majd pedig a gyengélkedőn. A lányban nem hagyott különösebb nyomot az egész, talán annyiban, hogy a Maryvel történt dolgok megviselték, meg az, hogy a gyengélkedőre kellett mennie. Ellenben vele, mások furcsának találták az ott történteket, meg az alaptermészetét. Már általánosban is bajuk volt azzal, ahogy reagál a dolgokra, ahogy érez a többi ember irányába, idejön a mágusok közé, erre Goldman itt is a pszichológushoz zavarja. A nő talán még ki sem csomagolt, de már alá kell vele íratni egy papírt, hogy megjelent nála. Most mit akar a házvezetője, hogy nem közveszélyes? Zsolti pólóját csak poénból tépte le, különben sem haragudott érte. Maryt is egyből vitte a gyengélkedőre, noha nem is kívánt odamenni, a többiek is megtehették volna. Teljesen empatikusan viselkedett, mit kellett volna tennie, virágszirmokkal kiszórni Mary előtt az utat, ahogy mentek Winnetouhoz? A professzor azt is reklamálta, hogy az iskolát nem tájékoztatta a betegségéről, pedig tudniuk kellett volna, hogy mit tegyenek egy olyan helyzetben, amikor rosszul van. Nagyon ritkán éri ekkora erővel a rosszullét, hogy már ideje sincs bevenni a bájitalát, emiatt nem kell aggódni. Talán 2-3 évente történik ilyen, amióta az egyik ausztriai varázslókórházban beállították neki ezt a 2 bájitalt 4 éves korában. Mi baja van most mindenkinek? Goldman csütörtök 3 órára szerzett időpontot a szőkéségnek, így az már előtte egy óra készülődni kezdett. Meggyőződése, hogy ha higgadtan viselkedik, meg teljesen olyan, mint a kortársai, akkor meg fogja tudni győzni a nőt, hogy minden rendben van vele. Így felveszi a legjobb farmerpantallóját, hozzá egy napszínű pólót, amin középen egy virág van (vidámnak kell tűnni), végül a tetejére egy kockás inget. Lábbeli gyanánt egy lovaglócipőszerűséget húz. A haját a füle mögött előrevezetve befonja. Egy leheletnyi sminket visel, hogy véletlenül se tűnjön úgy, mint aki álcázza magát, de mégis látszódjon, hogy ad magára. Épp csak annyit dob fel, hogy egészségesebb színe legyen, meg hogy kiemelje a kék szemeit. Negyed órával az időpont előtt veszi nyakába a kastélyt, felkapja oldalszütyőjét, ami most nagyon könnyű, mert csak egy könyv van benne, a bájitala, meg a lap, amit alá kell íratnia, meg a rendelőhöz vezető pontos útvonalleírás. Feszülten baktat a folyosókon, pár perccel az időpontja előtt érkezik meg. Leguggol a földre az ajtó mellett, egy picit igyekszik relaxálni meg ráhangolódni arra az arcára, akit bent fog mutatni. Végül nem sokkal 3 előtt komótosan feltápászkodik, vesz egy utolsó nagy levegőt és határozottan kopogtat egyet az ajtón.*

Zója néni

*Nem tudja, hogy körülbelül mennyi idő telt el aközött, hogy bekopogott és mire kinyitotta az ajtót a nő, de neki valami örökkévalóságnak tűnt. Mégis miért akarják, hogy itt legyen? Vajon sikerülni fog az átverés? Mi van, ha jó szakember és mindenre figyel? Ő is észrevesz olyan részleteket, amik mások figyelmét elkerülik, akkor  egy olyan hogy ne venné, aki még ezt is tanulta? Amikor végre kinyílik az ajtó egy kamasz lány áll vele szembe. Annyira zavarba jön, hogy hirtelen a színjátékról is elfeledkezik, s kikerekedett szemekkel néz rá. Már épp meg akart szólalni, hogy ő valószínűleg az anyukájához jött, amikor bemutatkozik neki a vele szembenálló lány. Ő lenne az? Hű, az anyukája tuti meg akarná szerezni az arckrémje nevét, mert ez durva. Végül sikeresen eszébe jut, hogy talán meg kéne szólalnia, ha már olyan kedvesen köszöntötték.* - Sz… szép napot! Újvári Adriának hívnak. * Kezdi meg bizonytalanul a bemutatkozást. Majdnem lesziázta a hála a kezdeti meglepetésnek, de aztán gyorsan észbekapott, így remélhetőleg nem tűnik fel ez a kis technikai zavar. A ruhára vonatkozó kijelentésre csak bólint egyet egy zavart vigyor keretében. Annyira nem ért ezekhez, annyit tud, hogy a zokni-szandál és a csíkos-kockás együtt nem fekszik, de körülbelül itt be is tudná fejezni az általa tudott divathoz kapcsolódó tények felsorolását. Vesz egy nagy levegőt, átlépi a küszöböt, ami egy kellemesen berendezett szobába vezet. Nem nagyon néz szét, megtanították neki, hogy nem illik megbámulni más otthonát. *- Nem kérek, köszönöm. * Feleli a nő kérdésére, majd leül vele szemben. Legalább nem feküdnie kell, mint a filmekben. Ez jobban bejön neki, így valahogy egyenrangú félnek érzi magát a társalgásukban. A fekvő testhelyzet egyfajta kiszolgáltatottsággal jár, mert a másik látja őt, ellenben ő a plafonon kívül nem sok mindent figyelhet. Kényelmesen elhelyezkedik, amikor azon kapja magát, hogy éppen görnyedten és keresztbefont karokkal ücsörög. A franc essen azokba a fránya nonverbális jelekbe. Azonnal egyenes testtartást vesz fel, a kezeit lazán az ölébe teszi, miután a bokájához teszi a táskáját. Zója feltette a kérdését. Rögtön a közepébe bele, in medias res. Semmi ismerkedés, pedig szívesen mesélne a cicájáról, róla legalább őszinte imádattal áradozna. Nem éppen a szavak embere, emiatt egy kicsit nehezen szedi össze a gondolatait, ráadásul a kérdést is érdekesen fogalmazták meg.* - Kiváltotta? Pontosan micsodát? *Kíváncsiskodik –ezúttal- őszinte meglepetéssel. Nagyon mozgalmas egy este volt, nem tudja, hogy most a pólóról van-e szó, Ron megkövezéséről, vagy pontosan miről.* - Csak sétáltunk a szobatársammal, amikor kiáltozást hallottunk. Az egyik csapattársam volt az, egyedül volt egy fiúval. Pálca nélkül. *Kezd bele végül a történetbe, remélve, hogy a nő erre kíváncsi.* - Zsolti csak pattogni jött oda, valahogy el kellett terelni a figyelmét. Átkokat mégsem szórhatok rá, az gonosz lenne. *Folytatja nyugodt hangon, noha szíve szerint megtenné, de ezt igazából csak a poén kedvéért csinálta. Úgy fair, hogy ha Ronaldon felülről nincs ruha, akkor a Levitáson se legyen. *

Zsolti
Nőnapi zárás

* Nem hitte volna, hogy lesz még bármi, ami ennyire fel fogja lelkesíteni, mint ez a mai nőnap dolog. Az ilyen dolgok általában lelombozzák, szíve szerint ki sem mozdulna az ágyából és csak olvasgatna, meg langyos kakaót majszolgatna keksszel egész álló nap. Ő amúgy is köszöni, nagyon jól elvan egyedül, sőt mondhatjuk, hogy irritálja az emberi társaság, főleg ha az némi butasággal is párosul. Ám most a klubhelyiségben hallottak nagyon felbirizgálták a fantáziáját, így ennek hála meghozta amazon döntést , miszerint ma közösségi programot tart.  A nagyteremben sok nőtársa mászkált virággal a kezében, részben valószínűleg a jó öreg Zsolti közbenjárásának hála. Az óriási csarnokban szétpillantva egyetlen legényt sem lát még a vidéken, aki megtenné ezt a gesztus a nőtársaiért. A srác meglepően kedvesen fogadja a szőkeséget, ahhoz képest, hogy a múltkor megszabadította a felsőruházatától, és nem épp kedves dolgokat mondott rá meg arra a Ronra. * - Ja, a miénk... hurrá! * Feleli némi iróniával a hangjában, picit szem forgatva. Még mindig nincs kedve ezekhez az anyagi haszonhajtásra létrejött ünnepnapokhoz. A kereskedők drágábban kínálják a portékáikat, a virág és a csokoládé ára is emelkedésnek indul. Olyan ez, mint az anyák napja, meg a ballagás a muglinál. Zsolt egyre meglepőbben viselkedik. Ha belé fele annyira kötöttek volna, mint amennyire azon az este ő kötött a kék fiúba, akkor bizony halálnak halálával halna az illető, nem még efféle baráti hangnemben csevegne vele.* - Áh, oké. Kösz. *Válaszolja szűkszavúan, inkább nem hozza fel a dolgokat. A kviddics meccsen majd a fiú fogja védeni, érdemes feszültségmentessé tenni a viszonyukat, ha nem akar Winnetunál kikötni. A férfi biztosan pikkel rájuk, amiért viccelődtek rajta, ráadásul Adri is életében először volt annyira szőke, hogy magát buktatta le. Goldman sem volt rest, egyből az új pszichológushoz küldte, pár nap múlva fogadta is.* - Rosszban vagy? Én melyik kategóriába esem? * Kapja fel a fejét a fiú mondandójára, miközben nagy kék szemekkel figyeli annak minden reakcióját. Tényleg különös teremtés a Levitás, majd kikérdezi róla a bátyját. Hogy lehet, valaki egyszeriben ilyen érzelmes, és olyan agresszív, mint amilyen a múltkori eset alkalmával volt? * - Balcsi? Bele is mersz menni? * Kérdi némileg célozgatva a srácnak. Ha elég bátor, akkor biztos meg mer mártózni a még hideg tóban. Ha ő is menne, egészen biztosam cukkolná, hogy tegye meg. Ha olyan jól rá tudja venni, mint a bunyóra, akkor cudar nagy mókában lenne része. Ő is finoman elmosolyodik, amikor a fiú elneveti magát. Könnyen azt lehetne hinni, hogy viccesnek találja, amit az előbb mondott az évfolyamtársa, pedig csak azt képzelte el, ahogy az visítva menekül ki a néhány fokos vízből. A vigyor hamar lelohad a képéről, amikor Zsolti összefröcsköli a kólával. Kezeivel a föld felé suhint egyet, miközben morog egyet. Nem lehet igaz, hogy a fiú nem tud kinyitni egy szénsavas üdítőt! A muglik között nőtt fel, tudhatná a helyes technikát.* - Ó, hogy a… fokozatosan engedd ki a szénsavat… * Akad ki még mindig erős morcossággal a hangjában. A végén még motyogott valamit, amit a fiú nem érthetett, de talán jobban is járt így. Átveszi a kólát, durcás pillantások kíséretében.* - Ki kell neki, megyek… megoldom. *Folytatja még mindig szikrákat szóró tekintettel. Nagy levegő kicsi szőke, ő fog megvédeni a gurkóktól, nem szabad ledarálni.  A rózsát bólintva elfogadja, a fiú amúgy sem számíthatott volna tőle nagy puszikra meg ölelésekre, de így pláne nem kap. Összefogja a virágot meg a flaskáját, s neheztelő arckifejezéssel a képén biccentve elköszön, majd sietősen eltűnik, hogy minél hamarabb átcserélje a pecsétes gúnyáját.*

Zója

* Hiába járt már ilyen helyen, akkor is feszélyezi az, hogy már a mágusok világában is flúgosnak nézik. Olyan kis Nyilas Misi, aki sem a gyerekek, sem pedig a felnőttek világába nem való. Máig nem is érti, hogy miért osztotta a süveg a Navinéba. Talán az lehet az oka, hogy az itteni diákok a temperamentumuknál fogva elfogadóbbak a hozzá hasonló csodabogarakkal. A nő szemébe nézve megrázza a fejét, jelezvén, hogy tőle akár a bárszekrényből is előkaphat valamit, nem zavarja. Ő maga nem kávézik, egyrészt még zsengekorú hozzá, másrészt a szíve sem csattanna ki a boldogságtól, hogy túlpörgeti. Már nem áll fenn az a helyzet, hogy kényes egyensúlyban tartja a bájital az állapotát, de ettől függetlenül nem szokott olyan extrém helyzeteket bevállalni, mint ez a mostani kviddics dolog. Szemeit egy pillanatra lesüti, amikor a nő kiszúrja, a tervét. Pedig nem hiheti azt, hogy ő most csak meg akar felelni, úgyhogy gyorsan kivágja magát.* - Csak hanyagtartásom van… azt mondták ügyeljek arra, hogy egyenesen tartsam a hátam, mert ez gerincferdülést okozhat és csúnya is. *Feleli ártatlan arckifejezéssel, miközben törökülésbe helyezkedik a kanapén. Arra persze ügyel, hogy a cipőjével össze ne koszolja a bútort, az éppen lelóg az ülőalkalmatosság széléről.* - Valóban. * Nyugtázza, egyetértően bólintva. Egy gyors pillantással körbenéz a szobán, hogy addig se kelljen az őt jegyzetelő szakemberrel pillantania, noha azt ma már néhányszor megtette. Nagyon érdekeli, hogy vajon miket ír, így újra a nő felé fordul, megpróbálja kivenni az írást, ám onnan nem látja. Biztos direkt így van elrendezve ez a szoba, hogy onnan még az ő sasszeme se szúrjon ki semmit. * - Bármiről? * Kérdez vissza érdeklődve. Itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy elterelje a témát arról a kínos ügyről. Megkérhetné, hogy magyarázza el neki a Heisenberg-féle határozatlansági relációt, mert hiába olvasott róla, nem nagyon érti. Bár állítólag azzal sokan vannak így. Pillanatnyi kényszert érez arra, hogy a cipőfűzőjével kezdjen matatni, ám végül sikerül időben kontrollálnia az ujjait, így a nő annyit láthat, hogy kinyújtóztatja a bal kezét.* - Igen, kviddics. Más is van a suliban? * Kérdi meglepve, mert ő még erről nem hallott. Vannak olyanok, akik hobbiból űznek mugli sportokat is, de azok nem egyesültek hivatalos csapattá, amennyire ő tudja. Meg azokba be sem lépne, ehhez is nagyon el kellett magát szánnia. Ahogy hallotta a szurkolók visszajelzését, eléggé megkedvelték a pályán. A cikkcakk repülés menő volt, és Caius nem tudta eltalálni, pedig az egész meccs alatt rá hajtott. A nő neveket illető kérdéseire csak bólint, Ron teljes nevét csak most tudta meg, Mary nem szokta így emlegetni. * - Ron mégis megtette… * Feleli, miközben megemeli a kezét és az összetekeredett ujjait mutatja a nő felé. Igaz, hogy tartott attól, hogy a szőkeség is beszáll a kis szappanoperájukba, így akarta kiiktatni, de akkor is. Mi az, hogy egy lányt?* - Igen, valami olyasmi. Ezt én sem értem. Egyikkel sem jár, Zsolti szereti, Ronnal meg csak úgy csináltak, mintha. A történet 70%-a kaotikus nekem. * Válaszolja magához képest bőbeszédűen, majd sóhajt egyet. Egyszer akart jót tenni, erre itt kötött ki. Erről a szocializáció dologról sürgősen le kéne szoktatnia magát, mert káros a magánéletére.*

Keith
Április 1-je, 8 óra körül


*Huhú, itt az első április elsejére a kastélyban! A mugli sulijában rendszeresen megtréfálták a tanáraikat, mindenféle gonosz dologgal. Legalább olyankor megbecsülték a többiek, mert neki nagyon jó tervei voltak arra, hogy hogyan hozza a frászt a tanárokra.  Szeretett különféle mini robbanásokat kreálni, amivel az őrületbe kergette a tanerőket. Az már igazából kiverte a biztosítékot náluk, úgyhogy átállt arra, amit most Saci néni ellen is tervez elkövetni: egy nagyobbacska műpókot fellógatni az ajtó fölé úgy, hogy ha a nő kinyitja az ajtót, akkor leereszkedik.  
Ebben a tudatban pattant ki ma reggel az ágyából, az eszközöket már tegnap előkészítette. Nem volt nagy meló megszerelni a pókos zsineget, már vagy negyedszerre csinálja. Izgatottan készülődött reggel a mai naphoz. Felhúzott egy laza, kényelmes hacukát: egy túlméretezett kék pulcsit, ami akár a bátyjáé is lehetne, meg hozzá egy vastag fekete leggingset. Felkapta a táskáját, amibe gondosan elrejtette az előre elkészített alapanyagot. Most egyre idegesebben lépked a folyosón, ahogy közeledik áldozata szobájához. Egy fura érzés járja át, mert egyedül még sosem csinált ilyet. Oké, hogy a nő már nem házvezető meg nem is tanítja, de mégis csak egy tanár. Egyre lassabban lépked,majd amikor végre elér Somlói professzor irodájához megáll az ajtó előtt. A levegőt kifújja, a szíve hevesen kalapál az izgalomtól. Áh, ez csak egy ártatlan tréfa, rá sem jönnek, hogy ő volt az. Elvégre ki gyanakodna egy ártatlan szőke, kék szemű kislányra? Szerez magának egy széket, bizonytalanul feláll rá, s felszereli az eszközt, majd a helyére rakja az ülőalkalmatosságot. Úgy érzi, mintha lábai ólomból lennének, ahogy visszalép a tanárnő ajtaja elé. Még egy utolsó nagy levegő, majd csigalassúsággal megemeli a karját, és bizonytalanul bekopog az ajtón. Nincs visszaút, uzsgyi innét! Az ólomlábak egyszeribe helyrejöttek, mintha csak valami különleges visszérkrémet használt volna. Gyorsan futásnak ered, nem is számolva azzal, hogy az izgalom és a testmozgás határozottan rossz kombináció: a szíve nem túlzottan szereti. Főleg most, hogy reggel van, emiatt az esti bájitalok már nem hatnak tökéletesen, a reggeliek meg még nem. Ezzel most nem tud törődni, mert szeretne minél távolabb kerülni a professzor szobájától, menekülni. Nincs ő hozzászokva ahhoz, hogy egyedül vigye el ezekért a balhéz. Bum, Bumm… a szíve majd’ kiszakad a mellkasából, nehezen veszi a levegőt, a világ forgásnak áll. Nehogy már, túl hamar jött a rosszullét. Bumm…bumm. Kótyagosan teszi meg az utolsó lépéseket, miközben kétségbeesetten a táskájában matat. A bájital kell… most. A föld egyre instabilabb alatta, úgy rogy össze, mintha valami képzeletbeli kar rántotta volna ki alóla a lábait. Még eszméleténél van,de sürgősen ki kell halássza azt a bájitalos flaskát a táskájából…*

Keith

* Hihetetlen, hogy ma ennyi elég volt a ketyegőjének! Végigjátszott egy kviddics meccset, ahol rá volt állva az ellenfél terelője, és mégsem pörgött így túl a szíve. Pedig elvileg nem nagyon kéne ilyen szárnypróbálgatásokat tennie a sport irányába, mert ha ennyire megemelkedik a pulzusszáma, mint most, akkor abból bajok származhatnak. Ehhez a mai rosszulléthez hasonló nagyon ritkán fordul elő, évente talán egyszer, de inkább még annyiszor sem. Valamennyire tudja kontrollálni az izgatottságát, így nincs túl nagy gondja a hétköznapokban ezzel, mozogni meg… nos, semmit nem szokott. Most mégis sem sikerült ez a bevált trükk, mert inkább az iszkolással volt elfoglalva. Nem is kellene ennyire paráznia, elvégre nem olyan a nő híre, mint például Felagund professzornak. Vele biztosan nem merné megcsinálni ezt a trükköt, még úgy sem, hogy nem tanítja. Igaz, még taníthatja, mert egyre erősebb vonzalmat táplál a bájitalok irányába. Meglehet, hogy ez csak azért van így, mert a férfi egyelőre nem a tanára. De most a jövője a legkisebb gondja, mert jelenleg a szíve majd’ kiszakad a mellkasából, olyan erősen kalapál. A földön fekve behunyja a szemeit, bár azt ilyenkor annyira nem szabadna, mert könnyebben elveszítheti az eszméletét. Erősen szuszogva tapogatózik a táskája sötétjében, amikor hirtelen melegség járja át a bal karját. Mintha égett szagot is érezne. Ekkor léptek zaja töri meg ezt a csodálatos idillt. Valószínűleg az előbb hallott fiú közelít felé. Mintha… égne? Hogy éghet a ruhaujja? Placcs, hirtelen megkapja az idei húsvét első locsolását. Minderre csak valami morgással képes reagálni, és tovább kutat a tatyójában, miközben kiköpi a szájába kerülő vizet. Ez most mire volt jó, talán azt hitte, hogy ettől feléled? Összeszedi minden erejét és résnyire kinyitja a szemét. A szűk nyíláson át egy szőke fiút lát, aki aggódva figyeli őt. Vesz egy nagy levegőt, összeszorítja arcizmait, végül megpróbál kinyögni egy szót.* - Azt… * Motyogja, miközben vékonyka ujjával pontosan afelé a bájitalos üveg felé bök, amit a fiú észre is vesz. Sietősen átveszi tőle a flaskát, bizonytalan mozdulatokkal feltépi zárat és mohón megissza az aprócska fiola tartalmát. Arca ismét fintorra húzódik, borzalmas íze van a löttynek. Annyira keserű, hogy még a könnye is kifolyik tőle, remélhetőleg a srác nem fogja azt hinni, hogy valami bőgős fruska. Néhány másodperc múlva már csökken a pulzusszáma, könnyebben veszi a levegőt. Körülbelül 2 perc múlva képes –még ingatagon ugyan- felülni. Ahogy a kezére támaszkodik, észreveszi megpörkölt pulóverét. Eddig nemigen volt alkalma tüzetesebben felkutatni, hogy mit érzett akkor, egészen eddig a pontig a rosszullét okozta zavartságnak tudta be az egészet.* - He? Ez?*Mormogja még mindig kótyagosan. Kérdőn néz a fiúra, nem érti az egészet. Fél kézzel megdörzsöli a bal szemét, majd folytatja.* - Köszi, amúgy… a segítséget. Kínos lenne találkozni Winnetouval… * Magyarázza hangjában némi borzongással. Talán a férfitól tart leginkább a kastélyban, hiba volt azt hinnie a múltkor, hogy nem érti a nyelvet. Ahogy helyreáll a testi és lelki békéje eszébe jut, hogy igazából miért is futott.* - Ugye… nem láttál erre egy idősebb ősz hajú nőt, aki ideges? *Kíváncsiskodik izgatott hangon, miközben a pulóvere ujját kezdi el alaposabban megvizsgálni. Mi a rosseb történt ezzel?*

Keith

* A bájitaltól erőteljes fintorokat vágva extra meglepetésként éri, hogy a fiú letörli a kicsorduló könnycseppet. Mi? Mit akar ez a gyerek? Eléggé feszélyezi, ha hímnemű egyedekkel ilyen közeli kapcsolatba kerül, hogy már meg is érintik egymást. Igaz, az általános iskolájában még ott tartottak a fiúk, hogy ha kimentek a mosdóba órán, akkor a lányok mellett elhaladván nyomtak egy barackot a fejükre, majd pedig a visszaúton is eljátszották ezt az infantilisnak egyáltalán nem mondható, teljesen normális rituálét. Ha nem lenne még ilyen gyenge, meg nem ilyen körülmények között lazulnának a folyosó kövén, lehetséges, hogy legorombítaná a srácot. Ahogy ránéz, inkább a segítőkészséget látja rajta, mint inkább azt, hogy nyomulna. Kicsit elmebeteg dolog lenne rögtön letámadni azt, aki megmentette attól, hogy az indián kezelésbe vegye. * - Nem sírtam! Ez bűn keserű és maró. *Magyarázza a megszokott büszkeséggel a hangjában. Beszédéből a gyengeségtől egyelőre hiányzik a szokásos hév, vérszegény az egész próbálkozása arra, hogy úgy tegyen, mintha mi sem történt volna, így inkább érdeklődve hallgatja a srác mondandóját. Időnként hunyorog egy kicsit, még mindig nem tökéletes minden odabent, de nem veszíti el az egyensúlyát vagy ilyesmi. Ha visszajut a körletbe, csak reménykedik, hogy nem találja ott a szobatársait. Szüksége van egy kis magányra, pihenésre és csendre ahhoz, hogy kipihenje ezt az egész őrült kalandot. Biccentve átveszi a törülközőt, majd átdörzsöli vele hosszú hajzuhatagát, végül a vállára teríti. Kezd hűvös lenni ilyen nedves szerelésben itt a földön. Ezen nem sokáig problémázik, mert a srác beismeri, hogy felgyújtotta. Elkerekedett szemekkel nézi pár másodpercig a furcsa, festékes külsejű fiút. Ennyire rossz lenne a propagandája az iskolában, hogy teljesen idegenek felgyújtják, miközben kis híján elveszíti az eszméletét?* - Hogy mit csináltál? Ezt te okoztad? * Kérdi indulatosan, miközben a pulóverén tátongó lyukra mutat. Alatta egyben instant epilálás is történt, mert a leányzó karjáról bizony teljesen eltűntek a szőke szőrszálak az érintett területen, s a bőre is kipirosodott kicsit. Szerencsére időben jött rá a húsvéti életérzés a fiúra, legalább megvolt az első locsolkodója a mai nap folyamán. Valószínűleg az utolsó előtti, mert ugyan őt a családján kívül nem büdösítheti, vagy fürdetheti meg ezen a napon. Tőlük sem szereti, de elviseli, mert ugye a hagyományok meg a satöbbi.* - Miket meséltek neked rólam, hogy felgyújtottál? * Nem kenyere az önsajnáltatás, így nem teszi hozzá, hogy pláne ilyenkor, amikor éppen a hattyú halálát játszottam el a folyosó kellős közepén. A két elhaladó diáktársukat gyilkos pillantással illeti, mintha ők tehetnének az egészről. Egyszerűbb másra fogni, minthogy beismerje a tényt: ezt elszúrta. Mindenesetre elég groteszk látványt nyútjhat a két szőke a folyosó kövén.* - Winnetou? Ja, nem ismered? Ő a gyógyítónk, indián. Amúgy valami Chaske Tsosie, vagy mi a neve. Nem bírja képem… * Ismeri be olyan nyugodt hangon, hogy még önmagát is meglepi vele. Tényleg nem akar a gyógyító szeme elé kerülni. Ez a fiú különc, az nem vitás. Tétován megereszt felé egy vigyorféleséget. Ilyen kérdéseket? * - Nem, az övé pont nincs itt. Fogalmam sincs. * Vallja be a kezeit széttárva. Szemmel láthatóan a szőke sérót leszámítva különbözik az érdeklődési körük, de nem úgy ismeri az iskola társait, akik az ilyen különcöket csak úgy befogadnák. Meg hát... a bátyját leszámítva ő az egyetlen a kastélyban, aki végigélt mellette egy rohamot, s piszok jól kezelte a dolgot. Vagyis felgyújtotta, de amúgy nem kezdett sipákolni, vagy ilyesmi. Összerezzen a hirtelen égszakadásra. Nem fél a vihartól, egyszerűen csak frászt kap a hirtelen a semmiből érkező hangoktól. Talán rossz lenne a lelkiismerete? * - Áh, normálisabb szokott lenni… tuti a tanárok bűvöltek valamit április elseje alkalmából. Hű, mekkora trüüüükk!  *Válaszol szem forgatva a srácnak. Nem érti, hogy miért lesz valami attól vicces, hogy változik. Biztos röhögnek a tanáriból azok a szemetek, ahogy a napozó libákat egyszeribe telikapja egy ökölnyi jégdarab. Várjunk csak! Azt ő is megnézné!* - Bizony, kapott pókot az ajtaja fölé! * Dicsekszik a tenyerét összedörzsölve. Szemmel láthatóan jobb színe van, mint néhány perccel ezelőtt, így a fiú karijába kapaszkodva megpróbál felállni. Így még szédül egy kicsit, meg valami furcsa szag is megcsapja az orrát. A srác részeg? Szétpillant a folyosón, ahol mindenféle mulatozó festmény látható, némelyik majd’ kidől a képkeretből, annyira be van állva.* - Azt a rohadt! Ez a képek be vannak bambizva! Hooogy? *Kérdi a fiúra nézve. Remélhetőleg ő tudja a választ, ha már tetőtől talpig úszik a festékben. *

Keith
Boldondok reggele

*Nemigen van hozzászokva ahhoz, hogy a benne felgyülemlett dacot valaki ilyen jól kezelje. Igazából, a régi iskolájában ekkora már biztosan kitaláltak volna valami kellemes történetet arról, hogy a lány miért kezdett el bőgni a folyosó közepén. Emiatt már egyfajta ösztönös válaszreakcióként fiú barátságos mosolyát gúnynak fogja fel, így egy szúrós pillantással jutalmazza a baráti gesztust. Ha nem lenne ilyen bágyadtka még, akkor több is jutna, de egyelőre jobban érdekli a felgyújtás ténye, mint az, hogy bebizonyítsa az igazát. Némán és gyanakodva figyeli a szőke srác minden mozdulatát, nem túlzottan értékeli a locsolós poént, mert hát ugye ezt az egész locsolkodási népszokást is úgy betiltatná, ahogy van. Nem példátlan dolog nála, hogy húsvétkor ő is hidegvízzel telikapja a családjuk férfi tagjait. A fiú válasza meglehetősen vegyes érzelmeket váltottak ki nála. Egyrészt dühös rá, másrészt megdöbben a srác reakcióján. Teljesen úgy beszél erről az esetről, mintha a legtermészetesebb esemény lenne, hogy ismeretlenek lobbannak lángra a környezetében. * - Nem szeretem a locsolkodást… *Sziszegi végül a szőke srácnak, aki tovább magyaráz így biccentéssel reagál arra, hogy a fiú kifizeti a pulóverét, nem akar közbevágni, a kíváncsisága felülkerekedett dühén.  A végén csak kibújik a szög a zsákból, a fejét oldalra döntve mered le a fiú mondandóján. Ez több mint érdekes, hiszen ő már elég jól meg tanulta irányítani a dolgokat, olyan 12 éves korára. * - Nem? De…? * Motyogja zavartan, miközben kirázza a szeméből a haját. Végignézve a srácon, nem egészen biztos benne, hogy egyáltalán akarja-e tudni irányítani az erejét. Az ad egy plusz adrenalin löketet az ember életének, ha néha felrobbant dolgokat. * - Tudsz apacsul? * Kérdi gúnyolódva, mialatt ismét szúrós pillantásokkal jutalmazza a kioktatást. Az a fajta ember, aki nem szereti, ha kijavítják a hibáit-noha ő szívesen megteszi másokkal ugyanezt.  Még a végén kiderülne, hogy az indiánoknál a névről is megállapítható a törzsük, és megmondja a tuti, hogy uff bácsit a sziúk nevelték azzá, aki. Ismét egy bólintással reagál a fiú azon kijelentésére, miszerint ez egy király hely. Kétség sem fér hozzá, hogy sokkal jobban szereti, mint a mugli helyét, itt valamivel elfogadóbbak vele szemben a népek, sokkal többféle ember is megfér, nem csak azok a szabvány mugli sablonok élnek itt, akik 1-2 féle stílust követve utánozzák a másikat. * - Áh… azt én sem fognám meg… vissza kéne nézni, hogy megtalálta-e… * Válaszolja némi mosolyféleséget erőltetve a szája sarkába, miközben figyeli, hogy ne nyúljon bele a szőke fiú pólóján éktelenkedő festékfoltok egyikébe sem.* - Köszi… mit festettél? Trullussal meg lehet csinálni a szobádat. * Kérdezi az egyensúlyát igyekezvén megtartani, már némileg nyugodtabb hangon, s a földön felejtett üres fiolát berugdossa a táskájába. Nem hiányzik, hogy valamelyik tanár vagy prefektus meglássa, hogy valamit fogyasztott, mert akkor magyarázkodhatna, hogy minek kellett neki ez. * - Kösz, majd lepihenek. Nem nagyon kéne többet pattognom mára. Meg elvileg el kéne mennem Chaske Tsosiehoz… * Feleli némileg megnyomva a férfi nevét, kis iróniával utánozni próbálja a fiú indián kiejtését. Valószínűleg jobban járna, ha valóban meglátogatná, mert nagyon fognak rá morogni, hogy ismét titkolja a dolgot. Remélhetőleg a fiú nem rohan a házvezetőjéhez azzal, amit látott. A festmények eléggé jól érzik már magukat ahhoz, hogy senki ne higgyen nekik ebben a kérdésben. Legalábbis remélhetőleg senki nem fog nekik hinni, hisz ők csak festmények. A lányok nyüzsgése még zavarná a pihenését, meg valószínűleg észre is vennék még rajta, hogy nem stimmel vele egészen valami, így inkább rámutat az egyik párkányra.* - Ez jó lesz? *Kérdi, miközben elindul az újdonsült fekhelye irányába. Az ablakon kipillantva pont látja átváltozni a hóesést egyszeribe tündöklő napfénnyé, néhány pehely még a levegőben eltűnik, olyan hamar elillan az egyszeriben kerekedő melegtől. Ez a hirtelen időjárás változás sem tesz jót a lány szívének. Ma úgy tűnik, hogy az összes csillagzat összeesküdött az állapota ellen. A következő április elsejét lehetséges, hogy nem lenne tanácsos a kastélyban töltse.
Őszinte érdeklődéssel figyeli a fiú minden szavát.  Azt már nagyjából tudta, hogy a képek hogyan képesek mozogni és beszélni, de részeg portrékat eddig bizony nemigen látott. * - Áh, értem. Vajon hol lehet az a boros festmény? * Tűnődik el hangosan, miközben szétnéz, hátha a közelben megleli. Ezért nem fogja a nyakába kapni a kastélyt, de megnézné, hogy hány kidőlt alak fekszik a képeknél.  A merengését a fiú kérdése szakítja félbe. A tarkóját megvakarva nagy szemekkel a fiúra néz. * - Öhhm… * Kezd bele a habogásba.* - Egy kicsit kilógok a tömegből. Nem vagyok épp társasági figura. * Mondja most már kicsit összeszedettebben, mint az imént. Itt nem voltak szerencsére olyan balhéi, mint a mugli iskolájában, de ettől függetlenül általában meg lehet az emberek véleménye róla, nem szívesen kapcsolódik bele a társalgásukba.* - Egyébként, még nem is ismerlek. Új vagy? Hm… Eridon? * Tudakolja, a végén inkább állítva, mint kérdezve. Erőteljesen a egy elvarázsolt főnixre emlékezteti a fiú. * - Szeretsz mozgó festményeket készíteni? * Utal vissza az iménti témára, majd ismét elkalandozik a tekintete a képek irányába. *

Mucim

*Ma reggel is sikerült a szobatársai előtt felébrednie, így nyugodtan készülődhetett reggel. A lusta népek éjjel sokáig viháncolnak meg olvasnak, nem tudják mi a rend. Aztán meg reggel sírnak, hogy milyen korán kell kibújni az ágyból. Hát kérem, aki éjjel legény, az nappal is legyen az. Aztán meg persze csak tapossák agyon egymást a fürdőben, bele sem mer gondolni, hogy mi lesz akkor, ha majd az összes lány komplett sminket akar viselni. Valaki kénytelen lesz az íróasztalokra vagy az ágyikóra húzódni, mert bizony az nem két perc. De se gond, mert ő a legteljesebb nyugalommal tudta felvinni az újabban nem is olyan halovány sminkjét. Az utóbbi hónapokban lázas kísérletezésbe fogott a tusvonalakat illetően, és mára már egész tűrhetően megy pláne azzal a csodálatosan pedigrés kézügyességgel, amivel odafentről megáldották. Így ma is egy cicás tusvonalra, hozzá aranyló szemhéjfestéket használt és ezúttal már fekete szempillaspirált. Régebben jobban szerette a barnát, mert az valahogy természetesebben mutatott a szőke hajával meg hófehér bőrével, viszont be kell ismernie, hogy a fekete sokkal jobban néz ki. Mostanság már a szemöldökét is festi, így legalább látszik, hogy olyanja is van neki. Mert van. Tényleg.  A szájára enyhén színezett szájfényt tett, az almácskáit pedig barackszínű pirosítóval emelte ki. Hosszú szőke haját valamivel rövidebbre nyesték néhány hete, mert már elég csúnyán tört a vége, úgyhogy most úgy kicsattan az egészségtől, hogy csak, na! Ez az egészségtől duzzadó hajkoronát nem rejti konty vagy fonat mögé, mindenkinek látnia kell, hogy milyen gyönyörűen is fest leengedve, enyhén hullámos loknikba szedve! Oldalt egy tincset megcsavart, hogy ne lógjon a szemébe és egy díszes hullámcsattal a füle mögé tűzte.
Ehhez sajnos csak az iskolai egyenruháját ölthette fel, mivel ma tanítás volt. Eléggé kimerült, idén sokkal több tárgya van, mint a tavalyi évben, ráadásul ott vannak a kviddics edzések is, amik tovább nehezítik a 9 tantárgyból való sikeres fejlődését. Igaz, hogy a tanév elején nagyon sikeresen indított, ám mostanra teljesen kimerítette magát, jobban szeret egy kicsit pihenni. Az utolsó órája után úgy döntött, hogy egy kicsit társaságba vágyik, de nem is akármilyenbe-, idegenekébe. Úgyhogy ellátogatott a meglepően üres társalgóba. Vélhetőleg zabálni mentek a többiek, azért ennyire üres az amúgy nyüzsgő helyiség. Ő maga még nem éhes, majd ha nem lesznek ott a tanárok meg az a sok mindenki, akkor megtiszteli a Nagytermet a jelenlétével. Vagy összeüt valamit a Navine konyhájában. Úgy döntött, hogy marad és unottan lehuppan kanapéra. Kényelmesen elterült az ülőalkalmatosságon, majd behunyta a szemét. Talán pár percig relaxálhatott a maga kellemes kis társaságában, amikor valami zörgést hall az ajtó felől. Puff? Zavartan felkapja a fejét és bambán a bejárat irányába mered, ahol hamarosan megpillantja a háztársát, aki rögtön csevegni kezd vele.* - Szia... öhm… igen. Neked is? *Kérdi, mialatt kulturáltabb pózt igyekszik felvenni a kanapén, hogy a lánynak is legyen helye. Érdeklődve figyeli, hogy mik kerülnek elő a táskájából. Szó mi szó, furcsa dolgokat hord magánál a lány. Nála a mugli tolla meg valamiféle érdekes könyv az extra felszerelés az iskolai szereken kívül.* - Jesszus, mik ezek? Te hajfestékkel jársz órára? * Kíváncsiskodik hüledezve, miközben mutatóujjával megdörzsölgeti az arcát. Nem is tudja elképzelni, hogy mire kellhettek ezek. Rédey nem tanít mesterképzésen, ő nem mondhatta, hogy vigyenek be mugli vackokat.* - Ja, hát.. tudok. Tudod ki az a Zsolti? Perott? Őt akartam megviccelni vele… * Kezd bele egy kicsit zavartan. Időnként nehezére esik a másik szemébe nézni beszéd közben, ám most megerőlteti magát és a lányra pillantva folytatja.* - Kicsit rendezgettem egy szem Menthos cukrot egy flakon kólához… így madzaggal. Mindegy, az lett volna, hogy ha kinyitja, akkor sugárba kilövi a kólát az arcába, de valahogy felém tartotta… * Fejezi be ismét a földet bámulva, miközben morcos fintor húzódik az arcára. Ezek a levitások… Még csak szívózni sem lehet velük.*

Bál

---

ruha; hajszín,cipő;smink
Mary, Amanda, NikiNiki, Emma, Keith

* Végre eljött a bál, Adrika nagy napja. Hosszas tanácskozás, szervezkedés kellett ahhoz, hogy megszervezzék a tusa programjait és elrendezzenek mindent, ami szükséges a zökkenőmentes működéshez. A megfelelő komolyságot már bukta, mert a múltkor Emma valami csúnya trükkel rávette, hogy fessék be szivárványszínűre. Persze a világos hajszínén kiabálva meglátszott ez a kis trükköcske, úgyhogy most új hajszínnel, mégpedig vörössel nyomul a buliban. Ez valami könnyen kijövős fajta, de azt a sok harsány színt sajnos egy világosszőke nem tudta volna befedni. Lényeg a lényeg, pár nap múlva újra szivárvány fog virítani a kobakján. A gyömbér loknik lágy hullámokban omolnak le a vállára, az arcára nem dobott fel túl sok sminket, csak épp annyit, hogy üdébbnek tűnjön tőle. Egy dísztalárszerű, drapp ruhát visel az estélyre, igazán nem cifrázta túl a dolgokat. Hozzá egy menta zöld balerina fazonú, lapos talpú cipellőt választott. Hiába tűnne tőle magasabbak, ma a kényelemé a főszerep. Elvégre még lehet dolga a teremben, a munkája nem ért véget az adminisztratív és kreatív munkálatokkal.  Megbeszélték Maryvel, hogy együtt indulnak a bálba, elvégre szobatársak és a 3 lány közül talán vele van legjobban el. Meg ugye a szobatársa még nem tudhatja, hogy ez az ő nagy napja lesz, hiszen lehetséges, hogy benne tisztelhetjük a Bagolykő bajnokát és ezzel beállhat a sorba a jelenlévő 3 közé. Biztos sokat fog segíteni a jelenlétük a diákoknak a felkészülésben és motiváló erőként is hathat. Ő maga még nem sokat beszélt velük, eléggé kínosnak érzi, hogy nem tud angolul, máshogy meg nem nagyon közelíthetőek meg. Persze ő nem fogja kérni, hogy tolmácsoljanak, annál sokkal büszkébb. Adri is szívesen indult volna a tusán, de hát ugye nem így jött ki a lépés. Egy ilyen nagyszabású dolog résztvevőjének lenni is megtisztelő feladat, jól fog mutatni később az önéletrajzában, hogy mindezt másodikos fejjel, a tusaszervező csapat legfiatalabb tagjaként vitte véghez.
A terem lenyűgöző szépségével nem sokat törődik, bár egyszer körbeforgatja a tekintetét.  Jó munkát végeztek a manók, szerencse, hogy legalább ezt nem nekik kellett megcsinálni.* - Ja, háátöö jó. Te nem akarsz jönni? Szép lett a terem, nem? * Kérdi Marytől kicsit zavarodottan, sikeresen visszatért a valóságba. Meglepődött ezen a kérdésen, kicsit megköszörüli a torkát majd a szobatársának biccentve és a szervezői asztal felé mutatva tovább megy. Neki ott a helye, igazi VIP vendég. Nem éppen a szavak embere, remélhetőleg Mary is azt szűri le belőle, hogy „ne haragudj, most mennem kell, mert ott van dolgom”. Elfoglalja a számára kijelölt helyet, majd néha lankadó figyelemmel ugyan, de végighallgatja a beszédeket. Tapsol ahol szükséges, és körülbelül ennyi. Nem egy partiállat a kiscsaj, úgyhogy azt szeretné, hogy vége legyen ennek az egésznek. A lényeges rész, amikor kiosztják a kitűzőket. Akkor leginkább a saját házából valóknak tapsol, meg azoknak, akikkel jóban van valamennyire, de azért tessék-lássék módjára mindenkinek jut a gratulációjából.  Amandával kommunikál igazán csak az asztaltól, a tanácsára a levitások irányába néz. Ó, igen az utóbbi hetekben a társalgásaikban gyakran feltűntek a kis áfonyák, kiélték magukat a jelentkezési lapok értékelésénél is. * - Hm… *Hümmögi Amandának az alsó ajkába harapva. Kétségtelen, hogy nem éppen kifinomult viselkedési forma. * - Intézem. * Suttogja oda kurtán, majd miután szabadfoglalkozásra kerül a sor, szigorú léptekkel indul el a levitások csoportjának irányába. A pontverseny miatt amúgy is eléggé morog rájuk, valljuk be, ezen nem sokat segít ez a kis jelenet.* - Khm… *Szólítja meg a már kviddicsező társát vigasztalgató áfonykát. Jé, Zsolti sír? Nem a lábszag teszi, annyi szent. Egy szempillantásnyit időzik a tekintete a bál előtt valószínűleg hagymát pucoló Zsoltin, majd újra visszafordul a barna lányhoz.* - Kevésbé feltűnően mezítlábaskodjunk, a vendégek nem ehhez vannak szokva!  * Nem azzal van a baj, hogy töri a lábát a cipő- bár előre fel szokás próbálni a lábbelit-, hanem a víg lóbálással. Egy áttáncolt este után természetes a dolog, de épp csak belebújt, nincs olyan messze a Levita torony, vagy hol élnek ők. Nem messze tőlük meglátja Emmát és a szőke fiút a folyosóról. Még szerencse, hogy utóbbi nem terjesztette, hogy picit összeroggyant akkor ott. Emma szeme is eléggé vöröslik, mintha sírt volna, vagy ilyesmi. Mi van ma, mindenki a manóknak pucolt hagymát a lakomához?* - Sziasztok! * Battyog oda, majd megáll keresztbefont karral. Lehet, hogy a bizalmatlanság jele, meg megakadályozza, hogy áramoljon belőle a csí, meg a csá, de nem zavarja. Azért az unikornis lányra még neheztel a haja miatt, hogy néz már úgy ki? Ha teljesen meg akar tőle szabadulni, akkor rengeteget le kell vágni a hajából.* - Zsoltit mi lelte? Megint dobta Leonie? Ahogy láttam, elég furán viselkedett egész este.  * Keith szemmel láthatólag jobb passzban van, mint a félig ír leány. Kiválasztotta a leggusztább sütit, amit, - ha jól tudja- semmilyen nemzet tiszteletére nem készítettek, de attól még nagyon finomnak tűnik. A gyümölcsös sütemények a kedvencei, a szokásos csokis sütijéből valahogy már elege van. Ő is szerez magának egyet, majd bárgyú mosollyal visszalép hozzájuk. Szocializálódunk Adrika, gyerünk!
Közben a fiúk egyből lecsapnak a bajnok lányokra. A francia meglepően kedves, egyébként vele kommunikált a legtöbbet, mert képes volt valamennyire megtanulni magyarul a tusa tiszteletére.*

Muccancs

Emma

*Lehet, hogy marhaság volt azt hinnie, hogy itt végre pihenhet egy kicsikét. Így tanítás után még a tanulószoba lehet a legnyugalmasabb helyszín, mert ott maximum pár túlbuzgó Levitás tanyázhat, akik még ebédre is tankönyvet esznek és hozzá kék tintát isznak, végül a penna tollával törlik meg a szájukat. Hess, hess fura kép, ez bizarr volt! Látszik, hogy több alvásra van szüksége, az már biztos.
Emma ma is meglepően jó kedvű, talán rá is fog ragadni belőle valamennyi, mert igencsak ráfér. Hüvelykujját tekergetve figyeli a barna lány szavait, és bólint rá.* - Szerintem veszélyes hulladéknak minősül ez, nem? *Kérdi  az Adrika kedvesben mélyen megbúvó ökoharcos. Abban tuti biztos, hogy a gyógyszereket nem nagyon szeretik a muglik, ha a szemétbe meg a csatornába dobálják, mert árt a természetnek. Bár, ki tudja? A festéket ha lemossa az ember, mindenképpen a csatornában végzi, jó esetben az ember csomókban kihullott haja nélkül, rossz esetben, jön az oppá’ VuitTvotkó- style.
Adri már sokszor elgondolkodott a hajfestésen, mert a kedves osztálytársai eléggé cikizték amiatt, hogy annyira világos a lobonca, sőt kisebb korában még a szemöldöke sem látszott ki a szintén világos bőréből. De végül mindig letett róla, igaz, ennek olyan oka is volt, hogy 5-6-7 évesen tűnődött el a dolgon először.* - A barátnőd ennyi színűre festette a haját? De ugye nem egyszerre? * Kíváncsiskodik hüledezve méregetve a rengeteg hajfestéket. Ha egyszerre használta ezeket. bizonyára úgy nézhetett ki, mint egy papagáj, vagy valami trópusi madár.* - Ja, ő. Leonie a lány neve, mind a ketten terelők nálunk. * Feleli viszonylag bőbeszédűen.  Leonie a hebrencs természete ellenére nagyon jól működik, mint terelő. Eleinte kicsit félt rábízni a testi épségét, de most már teljesen megbízik benne, ügyesen bánik az ütővel. Valahogy akkor szinte kifordul magából, és megkomolyodik, vagy ki tudja. Emma tréfaelrontós kijelentésére ő maga is igyekszik felháborodott arcot vágni, s bólint hozzá, hogy ezzel is nyomatékot adjon a csendes gesztusnak.
Jó sok dolgot belerámolt a lány a táskájába szó mi szó, csak figyeli, hogy hogyan lesz tele az asztal mindennel.  Nem mer megkérdezni valami olyan extrém dolgot, mint a metszőolló, vagy a póthaj, mert még egész véletlenül az is akad abban a táskában.* - Ühüm, szívesen. Csak ne az asztalon meg szőnyegen, mert nincs kedvem varázsolni. * Kisebb korában lehet, hogy még lett volna olyan perverziója, hogy direkt kárt tesz valamiben, hogy aztán varázslattal helyrehozza, ám ezt mára sikerült kinőnie. Közben ásít egyet, hiszen tényleg fáradt, majd hátradől a kanapén.* - Mi a legfurább cukor, ami van a boltotokban? *Tudakolja, ha már felmerült a lányok üzlete. Olyan gazdasági kérdésekbe, mint a hogy hogyan megy a bolt, meg ilyenekbe nem megy bele, nem is túlzottan érdeklik ezek a száraz dolgok. Az édesség mindig bejön, úgyhogy tuti nem fogják lehúzni a rolót. * - Kóla? Az szeretem, köszi! * Feleli fellelkesülve a frissítő iránt. Ebben még nincs annyi koffein, hogy megártson neki, úgyhogy azért issza néha. Persze nem sokat, mert tudja ám, hogy nem egészséges, de 1-2 havonta nem árt meg egy kevés.  Ahogy meghúzza a poharat, az abból kijövő nedű elfelejt finom lenni. Azt a kortyot már nem köpi ki, kínkeservesen lenyelni: a gyógybájitaloknál már hozzászokott ehhez.* - Ez megromlott? Nem pezseg és pfúj! * Jelenti ki grimaszolva, majd gyorsan előkap a táskájából egy cukorkát, hogy enyhítse a förtelmet.*