Bál
ruha; hajszín,cipő;smink
Mary, Amanda, NikiNiki, Emma, Keith* Végre eljött a bál, Adrika nagy napja. Hosszas tanácskozás, szervezkedés kellett ahhoz, hogy megszervezzék a tusa programjait és elrendezzenek mindent, ami szükséges a zökkenőmentes működéshez. A megfelelő komolyságot már bukta, mert a múltkor Emma valami csúnya trükkel rávette, hogy fessék be szivárványszínűre. Persze a világos hajszínén kiabálva meglátszott ez a kis trükköcske, úgyhogy most új hajszínnel, mégpedig vörössel nyomul a buliban. Ez valami könnyen kijövős fajta, de azt a sok harsány színt sajnos egy világosszőke nem tudta volna befedni. Lényeg a lényeg, pár nap múlva újra szivárvány fog virítani a kobakján. A gyömbér loknik lágy hullámokban omolnak le a vállára, az arcára nem dobott fel túl sok sminket, csak épp annyit, hogy üdébbnek tűnjön tőle. Egy dísztalárszerű, drapp ruhát visel az estélyre, igazán nem cifrázta túl a dolgokat. Hozzá egy menta zöld balerina fazonú, lapos talpú cipellőt választott. Hiába tűnne tőle magasabbak, ma a kényelemé a főszerep. Elvégre még lehet dolga a teremben, a munkája nem ért véget az adminisztratív és kreatív munkálatokkal. Megbeszélték Maryvel, hogy együtt indulnak a bálba, elvégre szobatársak és a 3 lány közül talán vele van legjobban el. Meg ugye a szobatársa még nem tudhatja, hogy ez az ő nagy napja lesz, hiszen lehetséges, hogy benne tisztelhetjük a Bagolykő bajnokát és ezzel beállhat a sorba a jelenlévő 3 közé. Biztos sokat fog segíteni a jelenlétük a diákoknak a felkészülésben és motiváló erőként is hathat. Ő maga még nem sokat beszélt velük, eléggé kínosnak érzi, hogy nem tud angolul, máshogy meg nem nagyon közelíthetőek meg. Persze ő nem fogja kérni, hogy tolmácsoljanak, annál sokkal büszkébb. Adri is szívesen indult volna a tusán, de hát ugye nem így jött ki a lépés. Egy ilyen nagyszabású dolog résztvevőjének lenni is megtisztelő feladat, jól fog mutatni később az önéletrajzában, hogy mindezt másodikos fejjel, a tusaszervező csapat legfiatalabb tagjaként vitte véghez.
A terem lenyűgöző szépségével nem sokat törődik, bár egyszer körbeforgatja a tekintetét. Jó munkát végeztek a manók, szerencse, hogy legalább ezt nem nekik kellett megcsinálni.* -
Ja, háátöö jó. Te nem akarsz jönni? Szép lett a terem, nem? * Kérdi Marytől kicsit zavarodottan, sikeresen visszatért a valóságba. Meglepődött ezen a kérdésen, kicsit megköszörüli a torkát majd a szobatársának biccentve és a szervezői asztal felé mutatva tovább megy. Neki ott a helye, igazi VIP vendég. Nem éppen a szavak embere, remélhetőleg Mary is azt szűri le belőle, hogy „ne haragudj, most mennem kell, mert ott van dolgom”. Elfoglalja a számára kijelölt helyet, majd néha lankadó figyelemmel ugyan, de végighallgatja a beszédeket. Tapsol ahol szükséges, és körülbelül ennyi. Nem egy partiállat a kiscsaj, úgyhogy azt szeretné, hogy vége legyen ennek az egésznek. A lényeges rész, amikor kiosztják a kitűzőket. Akkor leginkább a saját házából valóknak tapsol, meg azoknak, akikkel jóban van valamennyire, de azért tessék-lássék módjára mindenkinek jut a gratulációjából. Amandával kommunikál igazán csak az asztaltól, a tanácsára a levitások irányába néz. Ó, igen az utóbbi hetekben a társalgásaikban gyakran feltűntek a kis áfonyák, kiélték magukat a jelentkezési lapok értékelésénél is. *
- Hm… *Hümmögi Amandának az alsó ajkába harapva. Kétségtelen, hogy nem éppen kifinomult viselkedési forma. *
- Intézem. * Suttogja oda kurtán, majd miután szabadfoglalkozásra kerül a sor, szigorú léptekkel indul el a levitások csoportjának irányába. A pontverseny miatt amúgy is eléggé morog rájuk, valljuk be, ezen nem sokat segít ez a kis jelenet.* - Khm… *Szólítja meg a már kviddicsező társát vigasztalgató áfonykát. Jé, Zsolti sír? Nem a lábszag teszi, annyi szent. Egy szempillantásnyit időzik a tekintete a bál előtt valószínűleg hagymát pucoló Zsoltin, majd újra visszafordul a barna lányhoz.*
- Kevésbé feltűnően mezítlábaskodjunk, a vendégek nem ehhez vannak szokva! * Nem azzal van a baj, hogy töri a lábát a cipő- bár előre fel szokás próbálni a lábbelit-, hanem a víg lóbálással. Egy áttáncolt este után természetes a dolog, de épp csak belebújt, nincs olyan messze a Levita torony, vagy hol élnek ők. Nem messze tőlük meglátja Emmát és a szőke fiút a folyosóról. Még szerencse, hogy utóbbi nem terjesztette, hogy picit összeroggyant akkor ott. Emma szeme is eléggé vöröslik, mintha sírt volna, vagy ilyesmi. Mi van ma, mindenki a manóknak pucolt hagymát a lakomához?*
- Sziasztok! * Battyog oda, majd megáll keresztbefont karral. Lehet, hogy a bizalmatlanság jele, meg megakadályozza, hogy áramoljon belőle a csí, meg a csá, de nem zavarja. Azért az unikornis lányra még neheztel a haja miatt, hogy néz már úgy ki? Ha teljesen meg akar tőle szabadulni, akkor rengeteget le kell vágni a hajából.*
- Zsoltit mi lelte? Megint dobta Leonie? Ahogy láttam, elég furán viselkedett egész este. * Keith szemmel láthatólag jobb passzban van, mint a félig ír leány. Kiválasztotta a leggusztább sütit, amit, - ha jól tudja- semmilyen nemzet tiszteletére nem készítettek, de attól még nagyon finomnak tűnik. A gyümölcsös sütemények a kedvencei, a szokásos csokis sütijéből valahogy már elege van. Ő is szerez magának egyet, majd bárgyú mosollyal visszalép hozzájuk. Szocializálódunk Adrika, gyerünk!
Közben a fiúk egyből lecsapnak a bajnok lányokra. A francia meglepően kedves, egyébként vele kommunikált a legtöbbet, mert képes volt valamennyire megtanulni magyarul a tusa tiszteletére.*
emésztés 
nem kell pironkodni 
