Gostonnal a bálban. A Bálban.
Hacuka.Gostonnal
A leányzó nem igazán szereti azokat az eseményeket, ahol ki kell öltöznie és esetleg még táncolnia is. A mágustusa volt az egyetlen olyan esemény, melynél szívesen vett részt a muriban, hiszen felügyelte a rendet, ráadásul büszkeséggel töltötte el maga a tudat, hogy ő az egyik szervező. A saját bálja kicsit húzósabb volt, mert ott máshogy szóltak róla az események, úgy, ahogy egyáltalán nem akarta. De hát túl kellett lenni azon is, egyszer csak kibírja az ember az életben.
Aztán rájött, hogy Ágoston is egy év múlva végez.
Mivel a fiú barátnője és nem akart csalódást okozni Neki, így magához képest egészen szívesen készülődött az este hangulatához, hogy ne húzza le a fiú kedvét a magát kérető, ellenkező kislány magatartásával. Mondjuk a ruhavásárlást annyira nem siette el, de tekintve, hogy magántanuló volt a tanév 80%-ában, könnyen tudott nézegetni a mugli üzletek kínálatában, így tuti nem lesz egyforma darabja a többi lányéval.
Először gondolta felvenni a
halál megy a bálba viseletét, de végül is Ágoston kedvéért mellőzte ezt a döntést.
Eléggé furcsa volt neki az elmúlt pár hónap, hiszen a betegsége miatt már évek óta nem kellett ennyit otthon maradjon, távol az iskolától. Persze szívesen tölti az idejét a szüleivel, picit szokatlan is volt visszatérni ebbe a világba. Borzasztóan hiányzott neki Gosti, a barátok, maga a tanítás menete – szégyelli beismerni, de valahol, valamit szeret az iskolában. Viszont otthon volt a családja, a cicája, szabadon mászkált. Sokkal jobban megszokta az elektromos kütyük nyújtotta kényelmet, mint hitte. Igaz, hogy otthon nem sokat használják a tévét, de például a mikró, vagy egyáltalán a nagyáruházak milyensége igazán könnyen elcsábítja az embert a varázsvilágtól.
Végtére nemsoká visszatérhet az otthonába, hiszen hamarosan jönnek a vizsgák, majd a jól megérdemelt szabadság, de addig is itt van a tanórák pótlása, a lecke és persze a bál. De utána megint fogja tudni nézni a Tini mamikat és a Mondj igent a ruhára című műsort, csillogószemek.
Miután vett egy jó hosszú, hűsítő fürdőt a haját laza, kócos kontyba kötötte. Az utóbbi időben erősen elgondolkozott azon, hogy milyen lenne, ha most magától festené be vörösre a haját, s nem azért, mint a múltkor – Emma befestette szivárványos pónivá és máshogyan nem jött ki.
A sminkjét most is egyszerűen hagyta: egy kevés pirosító, korrektor, púder, pici tus, spirál meg egy közepesen élénk rúzs az ajkakra. Azt véletlenül sem kockáztatta volna meg, hogy az este folyamán elkenődjön egy feltűnő rúzs a fején. Az máskor is kínos, nem még ám egy ilyen eseményen.
A végezetül pedig felkapta a színes, tüllös, habcukros ruháját, és a fehér, enyhén magas sarkú szandálját.
Az utolsó simítások elvégzése után, pedig nagy levegőt véve megindul a nagyterem irányába. Szemmel láthatóan késik valamennyit – a haja eléggé vékonyszálú, a konty meg amúgy is nehéz meló frissen mosott hajból, úgyhogy azzal többet vacakolt, mint várta. Nem hiába szőke, tudja mikor ideális a hajmosás.
Hamupipőke effektben rohan a lépcsőn, remélve, hogy senki nem enyvezte meg egyiket sem, illetve semelyik tagját nem töri ki. Enyhén pihegve, picurit rózsaszínes arccal érkezik meg a bál helyszínére, ahol nagy újból levegőt vesz és benyit a helyiségbe.
Futólag szétnéz, szép dekor, jó dekor, hol van Goston? Randomfiú,ezsemGoston,ocsmányruha, még mindig nem Goston, vajon a tütüalattvaneGostonmertaláférnebasszus. Kétségbeesett pillantással kutatja a bál helyszínét, hogy meglelje a Gostiját.
De rég BKztam, te jó ég O_O
Én meg nem is tudok róla XD
