36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Eric M. Chabot összes RPG hozzászólása (62 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Le
Eric M. Chabot
INAKTÍV



RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. március 31. 21:40 Ugrás a poszthoz

Tiffy

Újra elnevetem magam, amikor a lány visszakérdez. Közben bólintok párat.
- Megvan az életcélom. Kifejleszteni egy bájitalt vagy valamit, amitől nevetnek a paradicsomok. Kösz az ötletet, már régóta gondolkodok valami életcélon. - Ismét felnevetek.
- Majd egyszer megpróbálom megtanulni. Hátha - vonom meg a vállam. Amikor próbálkoztam vele egy ideig jól ment, amíg nem tanultunk semmi bonyolultat. Aztán minden megváltozott. Leginkább csak bemutatkozni tudok. Az angol meg a francia valahogy nem fér nálam össze. Más stílus, kiejtés, meg szinte mindenben különbözik. Bár tény, hogy mindenki szerint könnyű nyelv, nekem szerintem nehezebb, mint a kínai.
- Levitás vagyok - felelem. - Téged hova osztottak? - A találkozásunk első perceiből gondolva talán rellonos lehet, de így, hogy kicsit többet voltam vele talán eridonosnak mondanám.
- Ez jó ötlet! - mosolyodok el. Bár sajnálom itt hagyni Gusztikát, biztos találunk valami nekemvalót a  kisállatboltba. Ha meg nem, az általam csak Kálmibácsinak nevezett tanár szerintem beleegyezne a bagoly megtartásába. -Peleszerűség? - Kérdezek vissza, mert elsőre nem tudom, hogy mire gondol. Magamban gyorsan felelevenítettem az állatokról tanultakat, így egész hamar rájöttem, hogy mi is az a pele.
- A pelék jó fejek. És szerinted Gusztira milyen név illene? - mosolyogva felé fordítom a karomon csukott szemmel pihenő állatot.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. április 9. 22:40
Eric M. Chabot
INAKTÍV



RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. március 31. 22:13 Ugrás a poszthoz

Tify


- Te leszel az első, akinek megmutatom - bólintok látszólag komolyan. A házára elmosolyodtam. Egész jól gondoltam.
- Hát nekem otthon van egy Sátán nevű macskám, és egy Ördög nevű kutyám. Csoda, hogy ez a bagoly nem a Lucifer nevet kapta... - vázolom fel röviden a helyzetet, amikor a névadás kerül szóba. Azt hiszem én se az a tipikus 'jó nevet adok az állatomnak' ember vagyok.
Amikor felajánlja a nyelvtanítás lehetőségét, egy pillanat törtrészéig gondolkodok csak.
- D'accord! - bólintok mosolyogva. -Rendben! Tetszik az ötlet! - vigyorgok vidáman. - De előre szólok, hogy nehéz eset vagyok - még ennyit hozzáteszek, csak hogy tisztában legyen vele. Mire én megtanulok angolul... huh, hát valaki meg fog őszülni.
Kinéztem az ablakon. Kint már erősen sötétedett. Eszembe jutott a házirend, meg hogy lehet vissza kellene menni, de még nem akartam. Mégis mennyi az esélye, hogy egy prefi pont ilyenkor jön a bagolyházba? Én elég kicsi esélyt tulajdonítottam ennek, ezért nem idegeskedtem, és nem is említettem meg. Hideg sem volt, vagyis kabátban jól elvoltam, a falak felfogták a hideget. Egyetlen bajom csak az volt, hogy kezdtem éhes lenni. Maximum egy órája lehet, hogy elfogyott a sonkás szendvicsem, de én rosszabb vagyok, mint egy csecsemő. Azok három óránként esznek - tudom, mert két kistesóm is van -, én meg óránként. Eszembe jutott, hogy a kicsi manólány adott nekem kekszet, amit én el is hoztam, és most is nálam van. Benyúltam a kabátom belső zsebébe, ahova anno a sütiket rejtettem.
- Kérsz? Csokis keksz! - nyújtottam a lány felé a zacskót.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. április 9. 22:44
Eric M. Chabot
INAKTÍV



RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. március 31. 22:35 Ugrás a poszthoz

Tifi


A megjegyzésre elnevetem magam.
- De illik rájuk. A macska maximum háromnaponta mindig hoz valamit. Egér, madár, amit talál. A kutya meg borzasztóan rossz. Pedig csak fél éves. A kertünk úgy néz ki, mintha kitört volna a harmadik világháború. Olyan dolgok is előkerültek, amiről nem is tudtam, hogy van! - felnevetek visszagondolva a kutyámra. Aranyos meg minden, de nem láttam még ilyen rossz kutyát. Pedig még okos is. Már szinte mindent megtanítottunk neki, amit hogyha ott vagyunk nagyon szépen csinál. Csak amikor senki nem foglalkozik vele, mert dolgozunk vagy iskolában vagyunk... na akkor mindent rombol.
- Na majd meglátjuk! Fogadok veled egy tál cukorkában, hogy előbb fogod azt mondani, hogy lehetetlen eset vagyok, mint én rád. - Közben odanyújtom a kezem egy kézfogásra, hogy ezzel is hivatalossá tegyü j a fogadást.
- Az alakodon nem látszik, hogy ennyit eszel. -Jegyzem meg egy falat keksz után mosolyogva. Amíg ettem, a kezemben lévő keksz a bagoly fejétől nem messze volt. Én a lányra néztem, hogy mondok neki valamit, amikor azt éreztem, hogy a kezemben lévő kekszet kikapja valaki.
- Mi a...? - kérdezem hirtelen, leginkább magamtól. A földre nézek, hátha csak leejtettem, de ott nem volt. Összehúzott szemmel néztem a bagolyra, aki éppen egy csokidarabot pöckölt le a kekszről a csőrével, aztán csipegette a többi részét.
- Oké, jól látom, hogy ez a madár ellopta a kekszem? -Kérdezem nevetve. Amíg evett, Gusztika leszállt a kezemről, rá az ablakpárkányra. Egy ideig figyeltem őt, aztán hitetlenül felemeltem a fejem, és a tetőt kezdtem vizslatni. Aztán hangos szárnycsapkodások hallatszottak, és az eddig békésen evő madár kikapva a kezemből a zacskót, felszállt az egyik gerendára. Én tágra nyílt szemekkel néztem körbe.
- Ömm... Mondd, hogy csak képzeltem, hogy az a madár kifosztott!
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. április 9. 22:48
Mrs E. Perottné
INAKTÍV



RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. április 1. 15:35 Ugrás a poszthoz

Tifi


A kézfogás után nevetve néztem a lányra. Most komolyan abban fogadtunk, hogy ki a hülyébb? Végül is, mindig is tudtam, hogy lehetetlen dolgokra vagyok képes.
Miután a madár ellopta a kekszem, és kicsodálkoztam magam, egy dühös pillantással jutalmaztam a gerendákon falatozó kis tolvajt. Az oké, hogy egy mondjuk rellonos ki tud cselezni - ha szerencséje van - de egy madár? A legrosszabb napomon is szégyen.
- Egész ügyes... de erről senkinek sem beszélünk! - nézek rá határozottan, hogy azért mégse rólam beszéljen az egész suli majd.
- Hát nekünk a kertünk végében már szinte egy temető van. A bátyám úgy döntött, hogy a félig megevett állatokat inkább eltemeti - gondolatban felelevenítettem a pillanatokat, amikor Fréd a fejeket meg nem tudom miket egy közös, általa tömegsírnak elnevezett gödörbe ásta. Egy ideig tábla is állt ott, aztán azt elfújta a szél. Na meg, amikor a mamám úgy döntött, hogy ő most paprikát fog ültetni nálunk. Csak mondjuk a temető helyén. Sokáig tartott elmagyarázni, hogy miért ne oda ültessen. Végül egy kisebb sokk után úgy döntött, hogy inkább vesz a boltba paprikát. És jól döntött.
- Pedig nagyon aranyosak. Egy pár hetes kiskutyának biztos nem tudnál ellenállni. Úgy néz ki, mint egy szőrös plüss. -Mosolygok vidáman, a kis Ördögre gondolva. Azt nem tettem hozzá, hogy nagyon rossz, mindent megrág, kezdve a kezeddel. Ami mondjuk akkor nem fájt, de így, hogy már nagyobb... megjártuk párszor a sebészetet.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. április 9. 22:52
Eric M. Chabot
INAKTÍV



RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. április 5. 21:44 Ugrás a poszthoz

Egy újabb hosszú nap után fáradtan dőltem le este az ágyamba. Egy ideig bámultam a plafont, aztán oldalra fordultam, de nem tudtam aludni. Forgolódtam még egy ideig, aztán idegesen ültem fel az ágyamban. Felvettem egy szabadidőnadrágot és a hozzátartozó melegítőfölsőt, aztán halkan kimentem a szobából. A többiek már aludtak, nem akartam felkelteni őket. A folyosó kihalt volt. Ahogy tovább mentem sem találkoztam senkivel, így sikerült megállapítanom, hogy már a takarodó után járhatunk. Nem zavart, mivel senki nem volt itt, nem volt rá esély, hogy valaki, aki pont prefektus erre járna, és megbüntethetne. Ahhoz eléggé szerencsétlennek kéne lennem.
Lassan sétáltam a folyosón, de lépteim hangosak voltak. Leginkább a földet néztem, csak párszor néztem fel, hogy tudjam, merre járok. Kábé tíz perccel később arra kaptam fel a fejem, hogy ketten vitatkoznak. Körbenéztem, de nem volt ott senki. A hang irányába sétáltam, végül egy kép mellett álltam meg. Furcsán néztem a festményre, aki éppen a mellette lévővel próbálta megértetni, hogy neki van igaza. Még érvelt is, csak hangosabban, mint azt ilyenkor nyugodtan tudná hallgatni az ember. Amíg ők vitatkoztak én egy kicsit arrébb sétáltam, hogy megnézzem a többi festményt. A két nő rikácsolása viszont egyre jobban zavart. A fejemet fogva néztem rájuk.
- Maradjatok már nyugton! -Halkan beszéltem, de a hangom parancsoló volt. Egy-egy gonosz pillantás után visszafordultam. Egy ideig magukban mérgelődtek a festmények, de hamar újra veszekedni kezdtek. Előkaptam a pálcám, és visszafordultam.
- Pofix! -Mondtam el a varázslatot, remélve, hogy így csendben maradnak. Aztán, hogy egy kicsit szórakozzak is, újra felemeltem a pálcám. - Tarantallegra! -Nekidőltem a szemben lévő falnak, és onnan figyeltem, ahogy az idős nő táncol. Hogy még élvezhetőbb legyen, még egyszer használtam a pálcám. -Turphellus! -Oldalra döntöttem a fejem, így figyeltem, ahogy a -most már- fiatal nő táncol.
Eric M. Chabot
INAKTÍV



RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. április 5. 22:44 Ugrás a poszthoz

Lyra

Már egészen elmerültem a táncoló nőben, amikor valaki kiabálni kezdett. Már vettem elő a pálcámat, hogy őt is elhallgattassam, amikor észrevettem, hogy nem egy újabb festmény szállt be a vitába.
- Én? Éppen nézem, ahogy táncol az a nő ott! -Mutattam a képre. Nem hazudtam, de a lány tekintetéből elnézve lehet azt kellett volna. A "műsoromat" egy pillanat alatt megszakította, mire én is vetettem rá egy mérges tekintetet. Pedig annyit dolgoztam vele, hogy tökéletes legyen! Minimum fél perc erre ment el az életemből.
- Általában nem így szoktak bepróbálkozni nálam. -Feleltem az újabb kérdésére. Egyértelműen ismerkedési szándéknak gondoltam az előbbi megszólalását, bár kedvesebbnek szoktam elképzelni az első beszélgetést. -Eric vagyok, egyelőre legyen elég ennyi. -Válaszoltam egy kicsit később, remélve, hogy ennyivel megelégszik. -És te ki vagy? Ilyenkor már nem szoktak kijönni a lányok a szobájukból. -Féloldalas mosoly kerül az arcomra. -Nevet, házat, évfolyamot! -Ismétlem meg hasonló stílusban, mint ő. Akkor ismerkedjünk hideg pillantások közepette. Jó kapcsolatnak nézünk elébe.
A falnak dőlve fürkésztem a lányt, aztán a képre néztem. Ő mérgesen nézett rám, nem tűnt boldognak. Sőt, szinte sugárzott róla, hogy legszívesebben lejönne onnan, és megpróbálna bosszút állni. Mosolyomra csak elfordult. Azt hiszem nem ő lesz a kedvenc festményem. Figyelmemet újra a lánynak szenteltem, továbbra is mosolyogva figyeltem, és azon gondolkoztam, hogy vajon miért ilyen morcos. Lehet, hogy csak fáradt, de akkor nem itt lenne, hanem aludna. Majd ha jobb kedve lesz talán megkérdezem.
Utoljára módosította:Eric M. Chabot, 2013. április 5. 22:44
Eric M. Chabot
INAKTÍV



RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. április 6. 12:54 Ugrás a poszthoz

Lyra

A válaszom gondolom nem tetszett neki, mert elég keményen nézett vissza. Kedvem lett volna egy lépést hátrálni, de mögöttem volt a fal.
Kérdésemre hamar kaptam választ is, bár jobban jártam volna, ha nem teszem fel. Szóval prefektus. Már értem miért van itt. Ráadásul rellonos, ami még rosszabb. Újra megkaptam az előző kérdéseket egy kis kiegészítéssel.
- Te se járnál jól, ha felkeltenéd az igazgatót. -Jegyeztem meg csak úgy mellékesen. Oké, hogy velem van a baj, de a lány helyébe én inkább megvárnám, hogy reggel legyen. -Csak hogy örülj, levitás vagyok. Eric Chabot. Megfelel? -Még mindig féloldalas mosollyal néztem rá. Megfordult a fejemben, hogy valaki más nevét mondom, de nem ismerek másik Ericet, csak Weavert, de őt mindenki ismeri. Ráadásul a házvezető helyettesük is, szóval ezzel nem lett volna esélyem.
- Na, akkor most, hogy ezt megbeszéltük, folytathatnom végre az eddigi elfoglaltságom? -Fáradtan néztem rá, remélve, hogy most már békén hagy. Nem értettem, hogy miért volt ilyen szigorú, amikor csak a festménnyel szórakoztam, de azt egy mozdulattal vissza tudom csinálni, és senki sem tudta volna meg. Nem értem, minek ez a nagy felhajtás. Lehet, hogy csak rellonos, és szeret büntetni, de ennyiért?
A pálcámat szorongattam, valami új varázslaton gondolkoztam, közben a képet fürkésztem. Nem akartam újra megtáncoltatni, inkább valami mást, valami viccesebbet akartam. Olyat ami még talán a lánynak is tetszhet. Kinéztem egy másik képet, mert az előzőn lévő nőn nagyon az látszott, hogy mindjárt megkér valakit, hogy átkozzon meg engem. Ahhoz meg annyira nem volt kedvem. Kép van itt bőven, lesz miből válogatnom.
Eric M. Chabot
INAKTÍV



RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. április 6. 13:43 Ugrás a poszthoz

Tif


- Jajj, ne! - Lányosan felkiáltok, sőt még a szívemhez is kapok, kissé túldramatizálva a helyzetet. - Bár, híres lennék. Lehet megéri. - Elnevettem magam, ahogy elképzeltem, hogy nagy tömegek állnak a képem előtt, aztán mindenki rólam beszélne.
- A plüssöket mindenki szereti! - mosolyogtam kedvesen. Aztán elgondolkodtam. Lehet, hogy csak a franciáknál divat és hagyomány, hogy minden kisgyereknek van egy csomó plüsse. Valamivel aludniuk kell a kicsiknek. Bár az lehet, hogy nem normális, hogy a húgom szinte ki se látszik az ágyából, annyira beterítik a plüssök, de egy-két alvókája mindenkinek volt. Az enyém még mindig megvan. Amikor már tudtam járni, egészen öt éves koromig, reggel mindig sétáltam egy órát, úgy, hogy a kezembe volt Théo maci. Mosolyogva tértem vissza a valóságba.
- Biztos szép volt régen! - Továbbra is mosolyogtam, bár a lány szemébe egy pillanatra bánatot láttam. Hamar újra elmosolyodott, ezért inkább nem kérdeztem rá.
Kinéztem az ablakon. Egyre sötétebb volt kint, és az idő is kezdett hűvös lenni.
- Nem fázol? - néztem a lányra, mert nem volt túl vastagon felöltözve. Én elvoltam így, de ha kicsit kevesebb ruha lenne rajtam, már fáznék.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. április 9. 23:11
Eric M. Chabot
INAKTÍV



RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. május 7. 13:21 Ugrás a poszthoz

Szellemidézés
mindenki

Napközben kis izgalom lett úrrá rajtam, amikor eszembe jutott, hogy mit is tervezett Alex mára. Maga a dolog érdekelt, hogy vajon sikerül-e, kit idézünk meg, meg hogy milyen lesz. És hogy egyáltalán kijutunk-e, vagy egy prefi megállít és visszafordít. Azt hallottam, hogy Botond elvileg elintézi, hogy ne találkozzunk mással, de mi van, ha ez nem sikerül.  
Pár perces késéssel értem a megbeszélt helyre, de a többiek még ott voltak, szerencsére így nem kell őket keresve bejárnom az egész temetőt. A sor végén ballagtam, a gondolataimba merülve. Filmekből már láttam, hogyan is működik a szellemidézés, de igazából még nem volt benne részem.
Mivel út közben nem találkoztunk prefikkel, ez a kételyem elmúlt. Innen már sokkal egyszerűbb lesz minden.
A temetőben Aileen szavára nekem is feltűnt, hogy valaki sikítozik, de azt gondoltam, hogy csak szórakozik valaki. Aztán egy lány gurult oda hozzánk. Az útjára felnézve elhúztam a számat, biztos fájhatott neki. Megkérdeztem, hogy minden oké-e, aztán tovább indultunk.
Egy fiú jelent meg előttünk, gondolom ő Alex barátja, aki majd vezeti a szellemidézésünket. Rövid ismertetőjére bólintottam egyet, aztán a vérfeláldozós résznél elmosolyodtam. Nem tudom, ez minek kell, de voltak elképzeléseim, amik tetszettek. Botond után én is előrébb léptem, hogy feláldozzak egy csepp vért. Elvettem egy tűnt, és pontosan leutánozva a "nagyfőnököt" egy vércseppet hullattam a hozzám közeli csúcsba.
Botond kérdésére felé fordítom a fejem, aztán mivel engem is érdekelt a dolog, az ismeretlen felé fordultam.
Eric M. Chabot
INAKTÍV



RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. május 15. 19:16 Ugrás a poszthoz

Maid Cafe
mindenki

Rohanva mentem végig a folyosókon, ki a rétre. Késésbe voltam, nagyon. Már vagy fél órája ott kellett volna lennem a megbeszélt helyen, csak hát egy kicsit elfelejtkeztem... mindenről. A megszokott edzés után ledőltem az ágyamra. Egy ideig dobáltam a kosárlabdám a plafonnak, aztán meguntam, és egy rövid idő után arra keltem, hogy elaludtam. Ez még nem lett volna baj, csak amikor feleszméltem, hogy már tíz perce lent kellene lennem. Gyorsan lezuhanyoztam, aztán felöltöztem, végül a gitáromat és néhány pengetőt betettem a tokba. Még mellé gyűrtem pár papírt, hátha szükség lesz rá, aztán már rohantam is. Néhol átrepültem pár lépcsőfokot, hogy rövidítsek az időmön.
Kb. fél órát késtem. Kissé kifáradva álltam meg a csapatunk előtt, akik már nagyban dolgoztak.
- Sziasztok! -Köszöntem, úgy mindenkinek, aztán kértem egy pohár vizet Nikitől. Miután ezt elfogyasztottam elvonultam egy sarokba, ahol behangoltam a gitáromat. Az ugrálás nem tett neki jót, ráadásul a hangzavarban nehéz volt eltalálni, hogy mikor jó. Pár perc után végeztem. Kezembe vettem egy pengetőt, párat pedig a zsebembe tettem, hogy ha esetleg elejtenék egyet, vagy valami történne vele, akkor is legyen kéznél egy másik. Aztán felálltam, és kicsit közelebb mentem a tömeghez. Középtájon megálltam, aztán hangosan beszélni kezdtem.
- Jó estét mindenkinek! Eric vagyok, én fogom ma este a zenét szolgáltatni. Kívánságuk számomra parancs, egy csettintés, tapsolás, füttyszó, vagy bármiféle jelre önök előtt termek, és bármit eljátszok. Jó szórakozást kívánok mindenkinek! -Ezzel tettem egy lépést hátra, és a nyakamba akasztott gitáron játszani kezdtem egy green day számot. Kezdésnek megteszi, a többit úgy is kérik. Közben a tömeget figyeltem, hátha valaki odahív magához, hogy csak nekik játsszak. A játszott számokat énekeltem is, pár perc múlva pedig sétálni kezdtem az asztalok között, várva, hogy valaki kérjen valamit.
Utoljára módosította:Eric M. Chabot, 2013. május 16. 17:13
Eric M. Chabot
INAKTÍV



RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. június 1. 22:28 Ugrás a poszthoz

Mágustusa Nyitóbál
Vani Dalmi, Alex


Szokás szerint késve indultam el, bár magamhoz képest korán. Csak annyi történt, hogy a Vanival megbeszélt találkozási helyhez futottam. Menet közben a nyakkendőmet nem tudtam megkötni, így azt csak hanyagul a nyakam köré dobtam, egy 'majd megcsinálom' mondat keretében. A lányhoz már sétálva léptem oda, mert mielőtt befordultam volna, visszavettem a sietségből. Eközben megigazítottam az ingem, és a nyakkendőt is megkötöttem. Végül az eddig kezemben hozott mellényt magamra véve teljesen elkészültem. Mosolyogva intettem Vaninak, amikor kicsit közelebb értem, majd amikor már teljesen mellette voltam köszöntem is.
- Bonjour, mademoiselle! Izgulsz? -Kérdeztem mosolyogva. Nekem nem nehezedett nagy súly a vállamra, mivel nem indultam a tusán. Lusta vagyok, meg adok lehetőséget a többieknek. Majd legközelebb megnyerem.
A terembe lépve rögtön a három másik iskolából érkezetteket vettem szemügyre. És magamban elkönyveltem, hogy majd beszélek velük. Erre nem tudom mennyi az esély, mert gondolom első sorban a résztvevőkkel fognak társalogni, de majd kiderül.
Követtem Vanit, aki az asztalunkhoz ment. Már itt voltak ketten, és sejtettem, hogy pár percen belül jönnek a többiek is. Ha jól tudom Dalmi és Alex is résztvevők, így széles mosollyal néztem rájuk.
- Izgultok? - Bár Dalmi arcán láttam valamit, ami akár még félelem is lehet, nem biztos, hogy jól láttam. Ezért inkább rákérdeztem.
Eric M. Chabot
INAKTÍV



RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. június 2. 15:38 Ugrás a poszthoz

Nyitóbál
Vani, Dalmi, Niki, Runa, Kei, Alex


Társaságunk gyorsan növekedett, Niki után Kei és Ru is megérkezett. Az idő alatt töltöttem magamnak inni, aztán érdeklődve néztem a résztvevőkre, mert egyre többen kérdezték őket, hogy izgulnak e. Én biztos izgulnék, de csak a feladatok miatt, hogy mennyire lesznek nehezek, hogy tudnám teljesíteni őket. Meg persze a többiek felkészülését figyelném, és hogy nekik hogyan sikerül a feladatok megoldása. Gondolkozásomból Vani szakított ki, aki egyértelmű célzást adott, hogy az este folyamán muszáj lesz táncolnom. Félreértés ne essek, szándékomban volt táncolni vele, és a többiekkel is. Mosolyogva néztem rá, aztán csak bólintottam egyet. Remélem ez elég célzás volt, hogy mindenképp táncolunk majd. Csak előbb a beszédek és egyebek. Nikiéket nézem akik salátát szednek, majd miután kicsodálkoztam magam,amiért nyúlkaját esznek, szedek magamnak valami laktatóbbat.
Amikor felcsendül a bál kezdetét jelző zene, egy kicsit várok, mert azért nem akarok az első lenni a parketten. Aztán amikor már elkezdenek fel-fel szállingózni a párok, felállok, és Vanira nézve, odanyújtom neki a kezem.
- Mademoiselle! Szabad egy táncra? -A szokásos féloldalas mosollyal nézek rá, aztán ha elfogadja a felkérést, a kezét fogva elkezdek a parkett felé sétálni. Volt részem táncoktatásban, mert az otthoniak úgy gondolták, ez bele tartozik a nevelésembe. A jó társaság miatt pedig el is jártam a próbákra, így most jó néhány  év színpadi tapasztalat után mondhatni van egy kis tánctudásom. Azonban az utolsó próbám már másfél éve volt, azóta nem táncoltam, biztosan felejtettem is sokat, és csak reméltem, hogy ami megmaradt, azt tudom hasznosítani.
Utoljára módosította:Eric M. Chabot, 2013. június 2. 15:46
Eric M. Chabot
INAKTÍV



RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. június 24. 20:58 Ugrás a poszthoz

Színjátszósok-első próba Cheesy

Az első színjátszós próba napján –mint mindig- fáradtan keltem fel. Ennek nem volt különösebb oka, 12 óra alvás után is fáradt vagyok. Most viszont volt bennem egy kis sietség, nem akartam elkésni a próbáról, mint azt egyébként mindig megteszem. Úgy vagyok vele, hogy tíz-húsz perc késés mindig belefér.  De mivel nem rég Tiff megkért, hogy legyek a jó keze egyből igent mondtam, és magamban hozzátettem, hogy így nem fogok késni a próbákról. Egész sokáig így is állt a dolog. A baj csak ott kezdődött, hogy indulás előtt még elmentem edzeni, és onnan késve értem vissza. Csak pár perc volt, ami a zuhanyzás után vált csak biztos késéssé. Nem tudtam, hogy amolyan majdnem főnökként miben kéne mennem, ezért nem is vacilláltam sokat, egy sima rövidnadrágot, és inget vettem fel, aminek az ujját felgyűrtem, és csak félig gomboltam be. Egy gyorsabb tempóban megúsztam volna pár perc késéssel a dolgot, de út közben a konyhából érkező finom illatok eltérítettek. A manók jó kedvükben voltak, egy egész tál perec alakú ropit nyomtak a kezembe, mondván, hogy vigyem el, nehogy elkéssek. Így út közben ropi eszegetés közben azon agyaltam, hogy így mint „Tiff jobbkeze”, mit kell majd csinálnom? Meg hogy a darabokban milyen feladatokat, szerepeket kaphatok. Mint itt a legtöbbünknek, nekem is a főszerepre fáj a fogam, csak hát mégis… Zenélni szívesen zenélek, ha olyan darabról van szó, viszont a szövegek nehezen mennek nekem. Vagyis nem mennének, csak az elég erős akcentusom sok helyzetben furcsán venné ki magát.  Végül is ezt majd Tiff eldönti. Lehet jól is fog hangzani, ha valami olyan darab lesz, amiben a hősszerelmes srác a szerelmesek nyelvén beszél.
Időközben megérkeztem a próbateremhez, és miután lenyeltem a számba tömött nagy adag ropit, beléptem a terembe.
- Üdv, megjött a főnök! –Óriási vigyor kíséretében léptem közelebb az összegyűltekhez.
- Eric vagyok, ha valaki nem ismerne. Ki kér ropit? –Utolsó mondatom után körbenyújtottam a tálat, hogy vegyen, aki kér. Eközben kezet ráztam a csapat férfi tagjaival, aztán megálltam Tiff mellett, a tálat továbbra is úgy tartva, hogy tudjanak belőle venni.  
Eric M. Chabot
INAKTÍV



RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. június 25. 17:55 Ugrás a poszthoz

Tiff


Sietve öltöztem, mert a levélben említett időpontról kezdtem lecsúszni. ÉS mégis csak én hívtam el őt, akkor ne rám kelljen várni. Egy fehér ujjatlan pólóban, rövidnadrágban és kalapban indultam el, és miután kiértem a kastélyból egy pilóta fazonú napszemüveget is feltettem. Lassan sétáltam a tó felé, amit ebben a melegben tökéletes helyszínnek ítéltem egy kis beszélgetésnek. Annyira már ismerem, hogy tudjam, nem a legkedvencebb dolga összezártan élni egy csomó harcias emberkével. Út közben összefutottam egy manóval, aki már jól ismer engem, mivel sokszor megjelenek a konyhában, hogy szerezzek valami ehetőt. Így most a kezembe nyomott egy kis adag meggyet, aminek a felét út közben meg is ettem. Amikor megérkeztem, és láttam, hogy sikerült előbb jönnöm, mint Tiff, elterültem a földön, a kalapomat az arcomra tettem, csak a szám maradt szabadon, amibe folyamatosan adagoltam az érett gyümölcsöt, ami szép lassan el is fogyott. Onnantól kezdve a színjátszókörén kezdtem agyalni. Valami jó darabötletet próbáltam kitalálni, olyat, ami mindenkinek tetszik. Meg ezeknek a jeleneteknek és jelmezeknek a megvalósításán. Összességében addig agyaltam, amíg szép lassan kicsit elaludtam. Olyan vagyok, mint egy csecsemő. Csak eszek és alszok.
Eric M. Chabot
INAKTÍV



RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. június 26. 14:50 Ugrás a poszthoz

Tiff


Komor épület. Hosszú folyosó. Kék fémszekrények. Zárt teremajtók. A folyosó egyik ajtaján egy nyitott ajtó képe tárul fel, bent pedig egy öreg, szakállas, őszhajú férfi magyaráz unottan. Lassan fordul a kép, és az osztály tárul a szemlélődő elé. A ősz férfihoz hasonlóan az osztály is unott. Hátul páran nyitott szemmel alszanak, van aki rajzol, vagy épp leckét ír. Csak páran figyelnek elől, ők néha jelentkeznek, amúgy nincs sok mozgás. A kép elindul a padsorok között, a diákok felnéznek rá, aztán újra változás, a -valószínűleg- gyerek beül az utolsó előtti padba, egy ideig figyel, aztán a kép elsötétül. Az utolsó amit lát, hogy a szakállas férfi megáll mellette, és a könyvet lecsapja az asztalra.  
Hirtelen összerezzenve ülök fel. A napszemüvegem le is esett az ölembe, amit nem tettem rögtön vissza, előtte körbenéztem. Csak akkor esett le, hogy mi történt, amikor magam mellett Tiffet vettem észre. Gondolom a ijesztett meg, ami álmomban kicsit máshogy jutott el a tudatomig. Hitetlenül elnevettem magam, aztán gonoszan a lányra néztem.
- Ugye tudod, hogy nagy bajban vagy? -Kérdeztem egy szemtelen mosoly kíséretében. A tervem az volt, hogy egy váratlan pillanatban a tóban landol, de ennek még nem volt itt az ideje. Az túl kiszámítható lenne. Ezért csak a napszemüvegemet feltéve, hátra dőltem a füvön, és a lányra néztem.
- Na kis bajnok, milyen a bajnokok lakosztálya? Kaptok sok ennivalót? Sütit? Vagy azért is meg kell küzdeni? -A számomra legfontosabb dolgokra kérdeztem rá, vagyis a kajára. Ha a válasz szerint van bőven kaja, akkor jövőre én is megpróbálkozok a jelentkezési lap megszerzésével.
Eric M. Chabot
INAKTÍV



RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. június 27. 17:55 Ugrás a poszthoz

Tiff


Figyelmesen, és némi izgalommal hallgatom a lányt, erősen a kajáról szóló részre koncentrálva.
- Sose fogy ki? –kérdezek vissza meglepetten, mert ilyenről még nem hallottam. –És szerinted be tudok törni oda észrevétlenül, hogy megszerezzem? –Kicsit elkalandozok magamban, néhány pillanat alatt kész haditervet dobok össze, a, b és c tervvel, ha netán az első nem jönne be.
- Vagy jobb ötletem van. Nem tudod valahogy kicsempészni nekem? –Hirtelen lekapom a napszemüvegem, és kiskutyaszemekkel kezdem fürkészni beszélgetőtársam. Ez az eset mindenkinek egyszerűbb lenne. Bár ez így kicsit túlzás, a lényeg, hogy nekem nem kell semmit se csinálnom, és mégis enyém lesz a szekrény. – Ha kihozod, bármikor eljöhetsz hozzám, és kaphatsz, amit csak kérsz! - A mondat végén ismét megpróbálkoztam a kiskutyaszemekkel.
- Domi… levitás nem? Barnahajú… ugye? Tudom ki ő, ismerem. –Bár egy kicsit lassan esett le, hogy ki is az említett srác, végül eszembe jutott, hogy már nem is egyszer beszéltem vele. Csak szelektív a memóriám. Van ilyen. –Milyen feladatok vannak a gyakorláson? Ömm… egy fürdőszoba van összesen, és egy kád? –Fura fejet vághattam, mert erősen próbáltam elképzelni, hogy az hogy is lehet. Hiszen elég sokan vannak ott.
- Hát én nem készülök bajnoknak, szóval olyan átlagosan telnek a napjaim. Gitározgatok, meg edzek, de úgy ennyi. Ja, meg néha tanulni is szoktam. Jól áll a kalap, honnan van? –Váltok gyorsan témát a kalapom láttán. Felemeltem a kezem, és egy hirtelen mozdulattal a lány szemébe húztam a kalapot. Ha leveszi és rám néz, egy ártatlan fiút fog látni, akit hiba lenne bármiért is hibáztatni.
Eric M. Chabot
INAKTÍV



RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. július 28. 17:54 Ugrás a poszthoz

Lotte


A szokásostól eltérően időben indultam el a Cukrászda felé. Fekete-fehér kockás inget, és bordó nadrágot viseltem, kalappal, és napszemüveggel. A megbeszéltek szerint négyre kell a cukrászdában lennem. Így, hogy fontos, és kevésbé kellemes dologról kell beszélnem vele, gondoltam gyorsan lerendezem, és később azt csinálok, amit akarok. Már ha Lotte jól fogadja, és nem fog a cukrászda közepén hisztizni. Nem tudom, hogy fog reagálni, de lehet nem a legjobb helyet választotta ehhez a beszélgetéshez.
A szokásosnál gyorsabb tempóban sétáltam, ami talán az idegességnek köszönhető. Tény, hogy kissé ideges vagyok, de mondjuk ez normális. A fejemben összeállítottam pár lehetőséget, hogy mit fogok mondani, de egyik se tetszett. Mindegyik nagyon sablonos volt, így inkább kiürítettem a fejem, és gondoltam majd improvizálok.
A cukrászda küszöbét átlépve Lotte-t kezdtem keresni, de mivel nem láttam, inkább leültem egy asztalhoz. Különös érzés előbb érkezni, ez velem ritkán fordul elő. De talán ha sokat várok, megértem, hogy miért is utálják, ha elkések. Bár ez nem jelenti azt, hogy mostantól pontos leszek. Nem kellett sokat várni a lányra, aki hátulról támadott. Direkt figyeltem az ajtót, de a lány nem onnan jött, ami kicsit meglepett. Talán csak nem vettem észre.
- Szia. -Viszonozom a köszönését, egy nagyon halvány mosoly kíséretében. Nem jött oda megölelni, vagy ilyesmi, így én sem tettem.
- Nem kérek, köszi. -Felelek. Úgy viselkedik, mintha itt dolgozna. Vagy csak udvarias akar lenni? Ezt nekem kellett volna megkérdeznem. Kicsit megrázom a fejem, hogy ezek a gondolatok elmenjenek. Ez jelen pillanatban nem létfontosságú dolog, így inkább most hagyom.
- Beszélni akartál velem. Hallgatlak -Néztem a lányra. Lehet, hogy ez bunkóság volt, és nekem kellett volna kezdenem, de ő hívott ide, biztos valami fontosat akar. Nekem végül is mindegy, hogy mikor avatom be a dologba. Meg érdekel is, hogy miért akart velem beszélni.  
Utoljára módosította:Eric M. Chabot, 2013. július 28. 17:54
Eric M. Chabot
INAKTÍV



RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. augusztus 1. 18:11 Ugrás a poszthoz

Lotte


A széken hátradőlve egyik kezemet az asztalra helyezem, a másikat pedig az ölembe ejtem. A lány szemébe nézek, aki így már kezdi is a mondandóját. Először azt gondolom, hogy valami, szépet, kedveset fog mondani ártatlanul, mint a ma született bárány, de már az első szava ennek az ellentettjére utal. Szóval megcsalt. Lereagáló reakcióként hitetlenül elnevetem magam. Erre mégis mennyi esély volt? Félig-meddig mosolyogva nézek újra a lány szemébe, várva a folytatást.  A "mit érzek irántad?" részt egy bólintással lereagálom, utána viszont az arcomra fagy a mosoly.
-Basszus! -Arcomat a tenyerembe döntöm, majd pár pillanat után a hajamat végigsimítva engedem le. -Te komolyan eltitkoltad a gyereket? -Hangomban csodálkozást, meglepettséget és egy kevés ijedtséget lehetett érezni, valemennyi dühvel keveredve. Nem pontosan tudtam, hogy mit mondjak, ilyen még nem fordult velem elő, és őszintén szólva nem is számítottam rá. Lotte nálam sokkal nyugodtabb volt. Velem ellentétbe az ő arca kifejezéstelen volt, mint aki már előre kitervelte, hogy ezt hogy vázolja fel, és már fel is fogta a tényeket.
Újabb kérdése lassan jutott el a tudatomig.
- Biztos. Nem kérek. Kösz. - Rá csak egy pillantást vetettem, amúgy az asztalt néztem, és magamban nagyon kattogtam. Amikor visszajött úgy tűnt magában már lerendezte és lezárta a dolgot. Úgy kezdett velem beszélni, mintha már mióta "öribarik" lennénk. Újra a szemébe néztem, aztán belekezdtem.
- Aha. Szóval ez kicsit abszurdan fog hangzani, de én is megcsaltalak. Viszont én nem vetettem el semmilyen gyereket... -Az elején még kicsit bizonytalanul beszéltem, a vége felé viszont nagyjából visszanyertem az eredeti énemet, és kicsit halkabban, de normálisan tettem hozzá, amit még akartam. Közben végig a lányt figyeltem, valami reakciót keresve. Mert végül oké, ő tudta, hogy megcsalt engem, azt viszont nem, hogy velem mi van.
Utoljára módosította:Eric M. Chabot, 2013. augusztus 1. 18:12
Eric M. Chabot
INAKTÍV



RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. augusztus 3. 16:56 Ugrás a poszthoz

Mademoiselle Annabell Parker- Bál

viselet

A bálra, mint mindenki, én is el akartam menni. Mondjuk nem kifejezetten a bál része miatt, sokkal inkább gratulálni a bajnokoknak. És hasonlóan a többiekkel, én sem akartam pár nélkül megjelenni. Itt kezdődtek a gondok. Mivel a napokban szakítottunk Lotte-val nem volt biztos párom, kénytelen voltam keresni valakit. Úgy döntöttem, hogy nem azok közül választok, akiket már ismertem, hanem egy ismeretlen lányt hívok el. Hogy a választás ne legyen nehéz, nem válogattam. Az lett a párom, akivel először összetalálkoztam a folyosón. A későbbiekben pedig ki is derítettem róla pár dolgot. Leginkább a neve érdekelt, a többi csak olyan információ, amiket a többiek hozzám vágtak.
A bál napján teljes átalakulásra ébredtem. A szekrényembe nézve először arra gondoltam, hogy valaki szórakozik velem, de végig nézve a többieken, nem ez történt. Mindenki megváltozott. A legjobban a szőke parókák leptek meg, amiket a fiókban találtam. A többieken végignézve rájöttem, hogy azok a harisnyák nem díszek. Kérdőn néztem a ruhadarabra, amikor a bálra szánt ruhákat akartam felvenni. Miután a harisnyát hosszas szenvedés után sikerült felvennem, már nem tartott sokáig a többi darabot magamra ölteni. Csak a cipőnél fogtam a fejem. A jól megszokott edzőcipők helyén fényesre bokszolt, magas sarkú darabok voltak, amik ráadásul szörnyen kényelmetlenek voltak. Hogy kicsit szokjam sétáltam pár kört a szobában, kínkeserves arccal. Hogy bírnak ebbe járni az emberek? Utolsó igazításként feltettem egy szőke göndör parókát, aztán elindultam.
Szokás szerint kis késéssel hagytam el a szobát. Viszont úgy döntöttem, hogy a mai estén igazi lovagias úrrá változom. Hátamat kihúztam, két kezemet pedig hátrarakva emelt fővel sétáltam. A nagyteremben eltartott egy ideig, amíg a sok -számomra egyforma- ruhát viselő lány közül megtaláltam akit kerestem. Hátamat szinte fájdalmasan kihúzva sétáltam a lányhoz, majd előtte megállva kicsit meghajoltam.
- Szép, jó estét a hölgynek! Pompásan fest, eme csodás ruha kiemeli csillogó tekintetét! -Tudomásom szerint a régi időkben tegeződve beszéltek, és sokat bókoltak. A köszönésem közben még kezet is csókoltam neki. Megadva a dolog módját.
Eric M. Chabot
INAKTÍV



RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. augusztus 7. 14:58 Ugrás a poszthoz

Annabell -Bál


A köszönés után a karomat nyújtottam a lánynak, majd ha azt elfogadta, elindultam. Kérésére könnyítettem kicsit a tartásomon, de még mindig erősen kihúzva álltam. Közben azon agyaltam, hogy tudtak ílyen feszesen állni régen az emberek. Nekem már most fáj a hátam, pedig nem rég  óta tartom így magam. És az már biztos, hogy a bál után keresek egy masszőrt.
A nagyterembe lépve megkaptuk az álarcainkat, én egy sötétkék darabot tettem az arcomra. Majd kicsit beljebb lépve a lány felé fordultam.
-Mihez lenne kedve, kedves? Esetleg enne valamit a kor legfinomabb ételei közül, vagy megkóstolna valamely pezsdítő italt? Sőt tudja mit? Előbb táncoljunk! Mármint. Felkérhetem egy táncra?
Ismét a kezemet nyújtottam felé, amit ha elfogad el is indulok a parkett felé. Anno az iskolában tanultunk pár illemszabályt, amiben a bálokon való viselkedés és táncolás is benne volt. Akkor nem tartottam fontosnak ezt az órát, de visszagondolva nem ártott nekünk.  Így amikor a parkettre értünk először megpörgettem a lányt és csak utána fogtunk össze a tánchoz. Úgy mozogtam és irányítottam a lányt, mint aki tudja, hogy mit csinál , ami igaz is, hiszen elég sok táncóránk volt. Amiből később kialakult a hobbim is, bár azt nem nagyon tudnám egy ilyen bálon kamatoztatni.
A végén egy lépést tettem hátrafelé, majd a lány szemébe néztem, és meghajoltam.
-Köszönöm a táncot! –Mosolyodtam el, majd ismét a kezemet nyújtva neki kivonultam a parkettről. Egyenesen az italok felé mentem, ott pedig a lányra néztem.
- Mit kíván, hölgyem?
Utoljára módosította:Eric M. Chabot, 2013. augusztus 7. 14:59
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Eric M. Chabot összes RPG hozzászólása (62 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Fel