Szép napot ^^ *sárkánybaba magokat szór szét az offban*

Majdnem elfelejtettem beköszönni sziasztok :3

Ombozi még maradok szívesen, de Vasemberné...éppen megyek a rendes esküvőmre... xD

Ombnyomi <3

tényleg kedves férjuram, ha fogok egy mágnest *tart felé egy mágnest* akkor ez működik? jobb, mint a póráz

Szöknél, mi?

Helóó :3 ki közvéleménykutatás: vevők lennétek élethű babás projektre potya K-ért?

Kemény gyerek, mindent kibír xD

Jó estét urak, és csajok, ha vannak

Micsoda fogadtatás Zebulon professzor, hozott teát?

Adam, hogy van?

Szia Pearl, de szép neved van

Tudom, nem illik meghívatni magam, de jól esne ^^

Nem, nagyon örülök neki *-*

hú Adam, az jó, ragassz át rám is én most el is köszönök, sziasztok, jó éjt ^^

tartsunk ma életvitel órát estefelé? 4-7 évfolyam, falusiak?

ó Bá, veled majd legközelebb <3

Megkapod a különórát

A nagy nap
április 18., szombat
Menyasszonyi ruha, Hajkorona
Helyszín

Hetek óta izgatottan vártam ezt a napot. A napot, amikor életem szerelmével gyűrűt húzunk egymás ujjára és felveszem a nevét, mint a felesége. Évekkel ezelőtt csak álmodtam erről, most mégis megtörtént. Nem aludtam semmit, végigizgultam az éjszakát Marki mellett. Vajon a ruha passzolni fog? A hajam nem fog szétesni?
Szerencsére a legprofibb csapat jött segíteni abban, hogy ez a nap a lehető legtökéletesebb legyen. Egyenesen Párizsból jött az egykori sminkesem és fodrászom, akik minden megjelenésre és bemutatóra, meg fotózásra előkészítettek. Ismét remek munkát végeztek, a tükörbe néztem és lenyűgözött a látvány.
Minden kész volt, a tanúm, azaz a sógornőm hozta a csokromat, úgy elment az idő, hogy észre sem vettem, máris menni kell. Szalamanton egy gyönyörű épületében és annak hátsó kertjében rendeztük meg az esküvőt, ahol bőven elfért minden vendég. Elég sokan jöttek el. Barátok, barátnők és a család, de mindenkit jól ismertünk, maximum a partnereiket nem. Igaz, először csak az ablakból láttam a lent összegyűlt embersereget, de elégedett voltam.
A négy koszorúslányból kettő még csak totyogott, Ákos, a bátyám kissé feszélyezve is érezte magát amiatt, hogy az ikrei fiatalabbik tagja elesett a saját lábában. Nos...lezajlott minden, teljes boldogságban vettük be a sátrat, ahol az asztalokon már tálalva volt minden étel és ital. Az izgalomtól már napok óta alig ettem, már a illatoktól is kezdtem jobban lenni. István kezét fogva fogadtam a gratulációkat, bár legszívesebben mentem volna már tortát vágni...
- Szeretlek - mosolyogtam a férjemre egy szabad pillanatban, amikor nem próbált senki cuppanós puszival teleragasztani.

Na jó, annyira édesek vagytok, hogy megegyezhetünk

Várlak sok szeretettel Pearl, különórára is jöhetsz, ha már a fiúk is akarnak...

Zebulon kolléga, mit művel a kislányokkal?

Figyelek ám.

Fiúk
Rajtaütés

Nehéz ez a terhesség dolog. Nem gondoltam a tervezéskor, hogy ez ennyire nehezen viselhető lesz, hisz sok nő boldogan, mosolyogva csinálta végig. Még a környezetemben is. Akkor én miért kell, hogy lapus talpú cipőket hordjak, mert bedagad a bokám, az állandó éhségérzetről nem is beszélve? Álmatlanság gyötör. A napokban többször maradtam egész estéket a kastélyban az otthonunk helyett. Hogy mivel töltöm az időt? Üldögélek furcsa helyeken, kezemben állandóan ott van az irattömböm és jegyzetelek, tervezek, de ugyanúgy a jövővel kapcsolatban, mint a Rellon programokkal.
Épp egy álmatlan estén sikerült elmennem a déli szárnybeli erkély előtt, ahonnan kiabálás hallatszott és átkozódás. Az üvegen keresztül láttam ahogy egy jól ismert fiú állon rúgja nem is olyan rég érkezett rokonát. Ijedten léptem vissza, felszabtam az ajtót és rájuk kiabáltam.
- Mi folyik itt? - kezem még az ajtó kilincsen volt, szépen lassan csúsztattam csak át a zsebemre. Előhúztam a pálcámat, de csak tartottam, nem emeltem rájuk.
- Nem vagytok normálisak. Ethan, jól vagy? - szemem sarkából Mihaelt figyeltem, de lassan leguggoltam a mestertanonchoz, hogy közelebbről is megnézhessem. - Szépen elmondjátok mi történt, aztán elmentek a gyengélkedőre. Nem érdekel hogyan. Ott is maradtok, egészen míg holnap oda nem érem. Értve? - Misire néztem, hangom ellentmondást nem tűrő volt. - Át foglak küldetni titeket a Levitába, vagy a Navine érdekel jobban?

Az SV család


Néhány óránál többet ezen az éjszakán sem voltam képes aludni, mégis kipihenten ébredtem, tudva, hogy a fiaim akiket az éjjel kaptam verekedésen a gyengélkedőn várják a halálos ítéletüket. Tudom jól, hogy ezzel aztán rendesen meg fognak gyűlölni, de látva, hogy az unokahúgom és Noel között is mi alakult ki, nem vetem el az elméletet, hogy ez majd Mihael és Ethan között is rendbe hozza.
Felsétáltam a betegszobáig és néhány mondatot váltottam a gyógyítóval mielőtt még a fiúkhoz mentem volna. Ethan ágyának szélére ültem le, ő a kevésbé veszélyes.
- Hogy vagytok? Kipihentétek magatokat? - felvontam a szemöldököm és hol egyikükre, hol a másikukra néztem. Megvártam mit válaszolnak, aztán hamar túl akartam esni a feladaton. - Nézzétek, amit csináltatok, nem fér bele sem az iskola házirendjébe, sem az emberi viselkedés normáiba. Szóval büntetés jár, de ne akként fogjátok fel. Azt szeretném ezzel elérni, hogy jobban megismerjétek egymást és csillapodjon köztetek a feszültség. Kötelező jelleggel egy hónapig tiétek a csecsemő, a családalapítás projektből. Ez azzal jár, hogy a nap huszonnégy órájában veletek lesz, etetnetek kell, pelenkázni, ellátni és mivel családalapítás - felmutattam mutatóujjamat, hogy tiszteljenek meg azzal, hogy végighallgatnak -, együtt is kell lennetek elég sokat.

Szép napot találok itt valakit?

Csókolom?

Szép napot nektek ^^ mi újság erre?

Kolléga, miért akarja térdeltetni a lányokat?

Na és akarja? ._.

Megnyugodtam, hogy nem rontja meg a lányokat, Várkonyi úr.

Mondjuk Tanárnőnek, vagy Barbi néninek...

Mi a helyzet Lilith, tanultál?

Dehogy szorul, minden rendben van vele

Vagy úgy, értem *ő meg elvonul babázni*