Kiss Brenda Natália

Farkas az egész tegnapját arra áldozta, hogy a mai eseményre előkészüljön. Nem dilemmázott azon, hogy Navinés létére miért bizonygatja éppen, hogy ő a Legbelevalóbb Eridonos. Éppen a főnixek bázisán járt, éppen meglátta a hirdetményt és éppen ott leledzett az a tag is, akinél jelentkezni kellett. Egyedül volt, Félixhez készült, hát mit tett volna. Nem tért ki arra, kicsoda is ő, a jó hiszemű eridonos pedig nem firtatta. Lehet, hogy meglepődött, amikor Fülöp2 is jelentkezett nála, de Félix biztos kimagyarázta a dolgot.
Az iskolában nem tudta nyomon követni, hogy áll az aktuális mugli világbajnokság (Vagy nem volt a Bagolykőben tévé, vagy mindet jól eldugták a tanárok. Biztosan ők is a meccseket nézték szabadidejükben.) Ezért úgy döntött, improvizálni fog. Dekázni már egész ügyesen megtanult a labdával, amit a kviddics szertárból csent el. Régebben ő is hajtó volt a Navine csapatában, ezért senki nem furcsálta, miért emel ki egy kvaffot a hálóból, és miért sétál ki vele fütyörészve a pályáról. A pórul járt kvaffot mára fekete-fehér pepitásra festették a gondos kezek. Farkasnak okozott egy kis fejtörést, 5 vagy 6-szögekből áll egy focilabda mintázata. Legkönnyebben a jelmezszerzés ment. Félix ládájából túrt magának egy térdig érő fehér zoknit, rá vett egy kék rövidnadrágot, és hozzá egy egyszerű pólót,  aminek a maradék festékkel a hátára festette: BUZOGÁNY 6. Égnek álló haját fekete fejpánttal gyűrűzte meg. A Bogolyfalváig vezető úton se jobbra, se balra nem nézett, nem viszonozta a pillantásokat. Félix nélkül sokkal félelmetesebb volt ilyen kalandokba csöppenni. A Mátra Máguscsárda előtt vett egy mély levegőt, jobb kezébe vette át a kipingált kvaffot, a baljával pedig belökte az ajtót. Kezdődhet az előadás!
- Szervusztok mindenki! - kiabálta a verőfényes napsütésből belépve a vendéglő félhomályába. - Kinek van kedve egy fergeteges futballmérkőzéshez!?
Feldobta a labdát, lábával elkapta, és emelt rajta egyet kettőt. Harmadikra sajnos a labda irányt tévesztett, néhány megrökönyödött fogyasztó feje fölött a hátsó szektorba reppent. Semmi gond, Farkas önmagával is tudja népszerűsíteni ezt a remek sportot! Csípőre vágta a kezét, és megállt az egyik asztal mellett.
- Ma este 6-kor várok szeretettel mindenkit a kviddics pályán, amelyet a futball világbajnokág tiszteletére kicsit átalakítottam. (Nem alakította át, de ha mégis jól sikerülne a toborzás, majd akkora kitalál valamit.)
Egy másik asztalnál egy férfi ökölbe szorított kézzel felállt, hogy jól beolvasson a megkergült fiúnak, de Farkas beléfolytotta a szót.
- Így is van, barátom, jobb, ha máris nekikezdesz az edzésnek! - veregette hátba az urat, és már repült is tovább, egy hosszú hajú idegenhez, akinek csuklószorító volt a kezén. Farkas ebben vélte felfedezni a köztük lévő szoros kapcsolatot.
- Befonhatom a hajad? - kérdezte tőle komolyan, közel hajolva az emberhez, aki meg minduntalan távolodni igyekezett. - Te tudod, pajtás, de focizás közben még megzavarhat - visszakozott a fiú, és eljutott a sarokba gurult labdájáig.
- Szöglet! - rikoltotta, és felvette a labdát. Ekkorra két pincér végre megtalálta a lélekjelenlétét, és karon ragadták Farkast.
- Ne! Vigyázzatok! Holnap meccsem lesz!
- El tudnád nekem magyarázni, hogy mire való ez a hosszú bot, amivel mindenki kalimpál? - suttogta az egyik dolgozó fülébe Farkas, a felbosszantott varázslókra pislogva. Magában azért imádkozott, hogy ne átkozzák el nagyon, mert még van itt dolga bőven. Ha az imént felpattant férfi jön is focizni és esetleg beszervezi az egyenlőre fonatlan hajú gyereket is, sajnos még messze vannak a teljes focicsapat kiállításától.
Labdáját a pult felé hajította, az éppen baracklevet kortyolgató osztálytársa irányába. A pincérek is arrafelé vontatták. Farkas megragadott egy odarögzített bárszéket a lány mellett, és nem hagyta magát elcipelni.
- Segíts! - nyögte Brendának, miközben félig a széken, félig a két pincéren csüngött.

Kiss Brenda Natália

- Brenda, a megmentőm! - hálálkodott szépfiúsan mosolyogva Farkas, ahogy osztálytársa megkezdte a pincérek fűzését.
- Olléolléolléollééé! - kiáltotta, amikor már nyeregben érezte magát. Ezzel ugyan csak rontott a helyzeten, de Brenda minden meggyőző erejét bevetette és végül győztesként került ki a vendéglátósokkal folytatott szájkaratéból.
- Kösszencs - mondta Farkas, és felmászott a magas bárszékre. Az ezt megelőző percekben a nem létező bűnbűnatát leleplező huncut vigyort próbálta eltakargatni a kezével, míg a pincérek egymás szavába vágva szidták, mint a bokrot. Farkast azonban ez sem törte le. A hajára húzott hajpánt peckesen állt mindennel dacoló frizurájában, ő pedig még mindig teljesen fel volt villanyozva. Az elmúlt percekben azt élte meg pontosan, milyen Félixnek lenni. Farkas is benne volt mindig a bohóckodásban, de az ilyen féktelenség nem volt rá jellemző.
Megkapta kvaffját, akarom mondani focilabdáját és a hóna alá csapta. Az ajándékozó, Brenda nevetve kérdezte, mi is volt az elmúlt előadás. Farkas lehalkította a hangját, és úgy suttogta a lánynak:
- Próbáltál már...tudod...tudod. Kipróbáltad már milyen elszívni egy mandragórát? - sokat mondó pillantással bólogatott. Ez mindent megmagyarázott.
A valóságban persze még neki sem volt fogalma sem arról, milyen elszívni egy mandragórát. Azt sem tudta, hogy lehet olyat, és hogy hogyan. És biztosan nem lett volna szíve egy keservesen bömbölő csecsemőre rágyújtani.
Farkas nem rendelt magának baracklevet, mert úgy érezte jogosan, hogy nincs a legnagyobb pajtiban a pincérekkel. Még a végén sót öntenének a colájába... vagy valami rosszabb.

Brenda - lezárom

Szegény Brendát jól összezavarta Farkas az alakításával. Nem tehetett mást, muszáj volt folytatnia a színjátékot.
- Ó igen, minden a legnagyobb rendben - mondta széles mosollyal, de közben nagy bűntudata volt, hogy a másik olyannak nézi, aki valaha is mandragórát szívna. Sajnos nem tagadhatta le az elhangzottakat, de majd talán később megmagyarázza.
Érezte Farkas az őt érő bosszús pillantásokat, a feszült hangulatot, ami a csárdára ereszkedett a parádé miatt. Brenda sem érezhette száz százalékosan jól magát, mert leszállt magasított székéről, és távozni készült. Ó a mangusztába, elszúrtam - gondolta Farkas, és egy pillanatra elszontyolódott. Elég nehezen szerzett barátokat itt a kastélyban. Valószínűleg mert folyton a testvérével lógott vagy éppen őt kereste, és együtt elég nehéz volt elviselni a két fiút.
Farkas is lecsúszott a székéről, és a focilabdának befestett kvaffját a pultra csapta.
- Meg tudod mondani, merre kell menni Brazíliába? El akarok szökni - fejezte be játékát az utolsó badarsággal, amit mára tervezett, és nagy bátorságról téve tanúbizonyságot, megfogta Brenda kezét. Maga után húzta ki a csárdából, még köszönni is elfelejtett.