32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!

Megnyitotta kapuit a Karácsonyi vásár és a Korcsolyapálya a Boglyas téren!

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Lagger Arm összes RPG hozzászólása (51 darab)

Oldalak: « 1 [2] Le
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. március 27. 19:06 Ugrás a poszthoz

Könyvmolyok
(bocsánat a késésért)

Mosolyogva figyeltem, ahogy Runa falja a könyvet. Nem állítom, hogy jó emberismerő volnék, de erről a lányról sütött, hogy odavan a könyvekért. Azon is csak kicsit lepődtem volna meg, ha fél óra elteltével jelenti, hogy kiolvasta a könyvet. Jó persze, ez elég erős túlzás, nem hiszem, hogy egy valamire való vastagságú könyvet bárki ki tudna olvasni fél óra alatt... Runa szófukarságát hirtelen mintha elsöpörték volna. Kicsit a valamivel fiatalabb önmagamra emlékeztetett; beszélt, ha volt miről, egyébként pedig csendesnek látszott. Érdeklődve hallgattam, ami azt illeti, még akkor is csüngtem volna a szavain, ha a portalanítási szokásairól kezd el beszélni. ~ Jé, beszél ~ jegyeztem meg, magamban mulatva.
 - Értem - bólintottam, amikor befejezte. - Átérzem, elég bosszantó lehet.
Szívesen kérdezősködtem volna még, hogy hogy tetszik neki a suli, meg ilyenek, de nem akartam erőszakos lenni. Ha esetleg lesz még dolgunk egymáshoz, úgyis meg fogom tudni, jó esetben. Matilda közben egy igazán hihető választ adott a kérdésemre. Kicsit talán csalódtam, izgalmas lett volna valami összefüggéstelen magyarázatot kapni, amin tudok agyalni, de ezt a vágyat betudtam annak, hogy túl sok detektívregényt olvastam. Újabban már egy egyszerű plakátról is tudtam összeesküvéselméleteket gyártani, persze csak vicc szintjén. Érdeklődve közelebb léptem a helyhez, ahol Matilda a munkáját végezte. Sejtettem, hogy nem pusztán a mi kíváncsiságunk enyhítésére ajánlotta fel ezt a módszert, hanem azért, hogy hamarabb végezzen, de valószínűleg az ő helyében én is ezt tettem volna.
 - Hát, ha a banyától mentve vagyok, én meglesném - mondtam, komisz mosollyal az ajkamon. Kíváncsi voltam rá, kivel fogok nap mint nap találkozni.
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. március 27. 19:22 Ugrás a poszthoz

Az első impresszió után, ami meglehetősen pozitív volt, a lángkoszorú ellenére is, továbbra sem tartottam Gilbertet rossz arcnak. Sütött róla valami bánatos beletörődés, meg ez az egész maszkos dolog furcsa volt nekem, de egyébként élveztem a társalgást, még ha meglehetősen szokatlan is volt.
 - Akassz a nyakadba egy táblát "Nem égek" felirattal - böktem ki az első javaslatot, ami eszembe jutott. - Az analfabéták kedvéért valami ikont is felrajzolhatnál rá. Vizespalack áthúzva, vagy ilyesmi.
Felvontam a szemöldököm amikor felhozta az agancsokat, és akaratlanul is elképzeltem Gilbertet agancsokkal. Sejtettem, hogy az sem lenne kevésbé mulatságos, de megembereltem magam, és nem vigyorodtam el. Volt egy sanda gyanúm, miszerint a diákok a második verziót is kellemetlenné tudták volna tenni. Én speciel ha ilyesmire törekednék, minden kezembe akadó dolgot felakasztgatnék az agancsra.
A kérdésemre az eridonos megadóan lelógatta az orrát, hogy én kényelmesen elérhessem a lángjait. Kicsit tétováztam, de gondoltam, ha már beleegyezett, csak nem fogom megváratni. Gilbert szavai ellenére is tartottam tőle, hogy megégetem magam, de ahogy a mancsommal közelítettem a lángnyelvek felé, és nem éreztem melegséget, felbátorodtam, és hamar benne sütkérezett az egész tenyerem. Érdekes volt, de nem akartam azzal feszélyezni Gilbertet, hogy az intim szférájában tartózkodom. Magamból kiindulva sejtettem, hogy egy csaknem idegen ember közelsége nem feltétlen esik jól.
 - Hm, valóban - bólintottam, miközben visszahúztam a kezem. - Persze nem mintha nem hittem volna neked, de valahogy a szemének mindig jobban hisz az ember.
Követtem a fiú tekintetét, aki egy ölelkező párosra vetette a pillantását. Igen, annak én is örültem, hogy nem valami olcsó szerelmi bájitalt nyakaltam be.
 - Hát. a mi esetünkből kiindulva valószínűleg csupa kellemetlenség. Lehet, hogy te még a jobbik eset vagy, és valamelyik szerencsétlennek jégoszlop nőtt a fején. Bár, most hogy így belegondolok, a te szarvasagancsos ötleted sem teljesen abszurd. Majd nyitvatartom a szemem - tettem hozzá vidáman.
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. március 29. 17:45 Ugrás a poszthoz

Zsolt

Szórakozottan iszogattam, az érdes asztal peremét vizsgálgatva. Az ital kellemesen átjárta minden porcikámat, és magam sem tudtam meghatározni, hogy most boldog vagyok-e, vagy szomorú. Olyasmi érzésem volt, mint ami akkor fog el, ha lebetegszem. Olyankor rosszul érzem magam, de élvezem, hogy csak heverek, és általában kiszolgálnak. Elvoltam. Egy udvarias hang szakított ki a mélabúmból. Számítottam rá, hogy hamarosan társam akad az asztalnál, hiszen magamban voltam, és én még a megbízhatóbbik népséghez tartoztam a csárdában, aki mellé oda mer ülni az ember. Azon gondolkoztam, hogy ez akkor is így lenne-e, ha a terveim szerint leborotváltatnám oldalt a hajam, vagy felvennék egy számomra tetszetős bakancsot.
 - Szia - mosolyogtam a fiúra, talán kicsit kényszeredetten, és ösztönösen végigmértem. Nem volt furcsa ismertetőjegye, talán a fancsali arckifejezés az, ami nem tette számomra közönbössé. - Persze, gyere csak.
A srác, akit ismerősnek találtam, leült az asztalhoz. Szinte biztosra vettem, hogy évfolyamtársak vagyunk, vagy hasonló. Félig-meddig arra számítottam, az én szerencsémet ismerve. Hogy néma csendben fogunk egymás mellett iszogatni, elvégre idegennek számítottunk egymásnak, de az idegen megcáfolt. Nagyon udvarias volt, bár a magamfajta lány jelzőt kicsit furcsának tartottam.
 - Ó, hát, izé... unatkoztam - böktem ki. Kicsit feszélyezve éreztem magam, hogy ki kellett mondanom, mi nyomja a szívemet, de nem akartam azt mondani, nincs semmi baj. Ha már rákérdezett, nem volt szívem kamuzni. - A zongoratanárnőm kórházban van, kicsit aggódom érte.
Az ezután érkező csend olyasmi volt, amivel nem tudtam mit kezdeni. Sejtettem, hogy folytatnom kéne a beszélgetést, hiszen olyan kedves volt, megkérdezte, mi a bajom. Bár a fiú tipikusan olyan udvarias típusnak látszott, de nem az a lényeg, hogy csak velem kedves-e, nem akartam megbántani.
 - Te is elég levertnek látszol - jegyeztem meg. - Vagy rosszul látom?
Az arcvonásait tanulmányoztam, és próbáltam rájönni, nem találkoztunk-e már valahol. Bár sejtettem, hogy a válasz nem lesz.
Utoljára módosította:Lagger Arm, 2013. március 29. 17:46
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. március 30. 18:22 Ugrás a poszthoz

Kedv szerint csukható tanév

Elég lazán vettem az ünnepséget. Kikészítettem magamnak egy inget, meg egy fekete farmert, aztán lefeküdtem szundítani egyet. Nagyon jól elvoltam, de talán mégsem kellett volna, mert elaludtam. Enyhén szólva kócos hajjal, talán elkent sminkkel, talán nem - hiszen nem volt időm piperészkedni -, magamra rántottam a pólóm felé az inget, szinte beleugrottam a nadrágba, és már rohantam is lefelé. Már akkor éreztem, hogy valami hiányzik, de csak simán nem vettem róla tudomást. Lihegve érkeztem meg a helyszínre, és megállapítottam, hogy bizony, tényleg elkéstem, nem csaltak meg a megérzéseim. A beszéd már a vége felé sodródott. Reméltem, hogy nem kapok senkitől leszúrást érte. Persze nem volt ritka, hogy valaki leteremtett, mert sokat késtem, és tudtam, mi is ilyenkor a teendő; engedelmesen bólogatni kell, mintha nagyon bánnám az esetet, és biztosíani a méges illetőt, hogy nem fordul elő még egyszer. Megtorpantam az ajtóban egy nálam idősebb nő mellett. Reméltem, hogy nem egy tanárhoz van szerencsém, aki azért állítottak ide, hogy elkapja a későket. Idegesen rápillantottam, és toporogni kezdtem a hideg kövön. A túlságosan is hideg kövön... Lepillantottam a lábamra, és kicsit riadtan, de inkább szórakozva a feledékenységemen vettem észre, hogy nincs rajtam cipő, és az egyik lábamon fekete, a másikon pedig fehér zoknit viselek. A helyzet ellenére is idegesen vigyorogni kezdtem, és nem értettem, hogy nem vettem eddig észre magam.
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. március 31. 23:42 Ugrás a poszthoz

Detektívcsoport

Már szinte égtem a vágytól, hogy megtudjam, ki ez a nyanya, és mit akar. Runa készségesen felajánlotta hogy osszuk ketté az átkutatandó albumokat, ami bizony nem rossz tipp.
 - Aha, persze - bólintottam rá, és viszonoztam a lány mosolyát, ami meglepett egy kissé, de egészen aranyosnak találtam. A mancsomba kaparintottam a terhelő bizonyítékot rejtő albumkupac felét, és izgatottan kezdtem lapozgatni benne. Magamat ismerve volt egy olyan érzésem, hogy szinte biztosan nem én fogom megtalálni, de sosem lehet tudni, mikor fordul a kocka. Mialatt lázasan kutakodtam, fél hallószervvel Matilda mondókáját hallgattam.
 - Húha, lehet, hogy igazából valami maffiatag az, és azét burkolózott félhomályba, hogy ne ismerhesd fel - jegyeztem meg szórakozottan. - Mondjuk rosszul fogalmaztam, így az jön le belőle, hogy te is a maffiához tartozol, hiszen csak úy tudod felismerni.
Nem tudom, milyen benyomást kelthettem a gondolatmenetemmel. Persze nem gondoltam komolyan a dolgot, de olyan arcot vágtam hozzá, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne ilyesmiket feltételezni. Aggodalmat színlelve néztem Matilda szemébe.
 - Te, ugye nem vagy maffiózó? - kérdeztem riadtan, aztán elröhögtem magam. Igazán érdekelt a könyvtáros kiléte, de nem akartam csak keresgélni, és segítség híján hagyni Matildát, szóval lopva a lány mozdulatait lesve igyekeztem jól elrendezni a lapokat. Persze a nénit nem találtam meg.
 - Pesti vagyok - válaszoltam a kérdésére. -, navinés. Eee... talán a melodimágia. Minden érdekel, ami egy kicsit is... várj, mi az, hogy te annak idején?
Ez nekem teljesen érthetetlen volt. Talán csak egy bizonyos évfolyamig tanítanak átváltozástant? Reméltem, hogy jól értettem Matilda szavait, és hogy mindemellett nem kattantam meg.
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. április 6. 18:13 Ugrás a poszthoz

(Szerintem nevet tévesztettél Cheesy)
Zsolt

A fiú egészen ködös tekintettel nézelődött, hirtelen azt sem tartottam kizártnak, hogy már eleve illuminált állapotban érkezett meg. Szerencséje, gondoltam, hogy a lazábbik fajta vagyok, ha egy sértődős egyént fogott volna ki magának, az nem biztos, hogy jó szemmel nézte volna, ha tudomást sem vesz a bajáról. Persze nem lehettem benne biztos, hogy elengedte a füle mellett a dolgot, de csak nagy sokára reagált a rövid monológomra, a kérdést pedig meg sem hallotta. Sejtettem, hogy komoly baja lehet, vagy ilyesmi. Ez kicsit zavarba hozott, nem tudom, mit kell ilyenkor csinálni. Jól esik az embernek, ha istápolják, vagy jobb, ha hagyom, hadd főjön magában? Úgy döntöttem, egyelőre a passzív megfigyelést választom, aztán ha mondjuk elkezsi verni a fejét az asztalba, megpróbálom megakadályozni, nehogy elcsúfítsa azt a szép kis pofikáját. Aztán nagy sokára - jó, annyira nem sokára, de a bánattal rezgő levegőben óráknak tűnt - válaszolt a kérdésemre. Elvesztett valakit... hm.
 - Értem. Sajnálom.
Nem akartam neki nyomni a sablondumát, hogy időbel jobb lesz, és a többi. Sejtettem, hogy egyáltalán nem kíváncsi rá, akkor minek? Minden bizonnyal semmi kedve úgy tenni, mintha érdekelném. Felvont szemöldökkel figyeltem, ahogy újabb italt kér magának. A vajsör nem túl erős ital, tehát nem tartottam attól, hogy ennyitől a padlóra kerül, de elhatároztam, hogy ha már a negyedik korsóval akarja majd bedönteni, szót emelek az érdekében. Csak csendben figyeltem, ahogy élvezettel kortyolgat, aztán eszembe jutott valami, amivel esetleg elterelhetem a figyelmét. A zsebemben teljesen véletlen egy kártya pakli lapult - idefelé vettem.
 - Hé, tudsz kártyázni? - kérdeztem. Én semmilyen játékot nem ismertem, és a paklit azért vettem, hogy rávehessek valakit, tanítson meg. Az alkalom adott volt, a fiúnak el kellett terelni a figyelmét, és nem mellesleg én is szívesebben koncentráltam volna a lapokra. Mindazonáltal nem tudtam, hogy ezt az asztaltársam is így gondolja-e.
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. április 8. 18:21 Ugrás a poszthoz

Nyomozó maffiózók

Matilda keresztanyás válasza nagyon mulattatott. A kezembe támasztottam a homlokomat,  és csendesen vihogtam, csak a vállaim rázkódása árulta el, hogy nem relaxálok, vagy ilyesmi. Csak akkor kaptam fel a fejem, amikor a lány elkezdett válaszolni a kérdésemre. Igen, ez egy kicsit hosszabb folyamat volt, megspékelve egy kicsi "ööö"-zéssel, amivel szinte elárulja, hogy elszólta magát. Ha kihagyta volna a bizonytalankodós részt, én kétlem, hogy gyanakodtam volna a teljesen logikus válaszára. Viszont még faggatni se kezdhettem, amikor Runa rávetette magát az egyik albumra, és valami egészen furcsát talált. Én már bele sem szóltam a dolgok mozgásába, csak rám nem jellemző módon csendesen hallgattam őket. Matilda vallomása, vagy milye eléggé elgondolkodtatott. Nem kell ahhoz zseninek lenni, hogy ki tudjuk deríteni, mit akart mondani azzal, hogy ő az egyetlen Matilda a családban, de azért mulattatott, hogy nekem kell lerántani a leplet a turpisságról. Pár másodpercig tétováztam, nem akartam butaságot mondani, de Matilda szinte bíztatóan rámtekintett, és ez megadta a kegyelemdöfést.
 - Hát, akkor minden jogunk megvan azt hinni, hogy te vagy az a bizonyos banya - mondtam tárgyilagosan, és igyekeztem nem mosolyogni. - De ez továbbra sem zárja ki a keresztanya mivoltodat.
Azért az érdekelt volna, hogy mi értelme volt ennek az egésznek, de előbb meg akartam tudni, hogy helyes volt-e az okfejtésem. Egyébként sejtettem, hogy Matildát az unalom hajtotta, bár, ki tudja?
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. április 9. 19:10 Ugrás a poszthoz

Niki
(Nem tudom, direkt írtál-e Ferikét... Cheesy)

Az utóbbi időben bizony rákaptam, hogy gyakrabban látogassam meg Ferencet, és bizony arra is rákaptam, hogy Ferikének becézzem. Egyik unalmas délutánomon még egy táblácskát is csináltam neki. Sejtettem, hogy ha Ferenc értené, mennyire megalázó, amit csinálok vele, bizony kikaparná a szemem, és reméltem, hogy titkon nem egy animágus. Igazából ma nem is főként Ferkó miatt caplattam fel a bagolyházba, ismét az unalom vezérelt, ugyanis elhatároztam, hogy értelmetlen leveleket fogok postázni lehetőleg minél több embernek. Az fel sem ötlött bennem, hogy esetleg ez Ferencnek ellenére lenne. Tehát egy szó mint száz, nekiindultam a rettentő magas toronynak, hogy megmenthessem a toronyba zárt Ferikét, azonban újfent nem voltam magamban. Nem, nem egy sárkány állta utamat, hanem egy lány, aki a Ferenccel turbékoló bagollyal kezdett diskurálni. Sejtettem, hogy nem szép dolog kihallgatni másnak a bagolybabusgatását, hiszen nem is olyan rég velem is megesett, hogy rajtakaptak ilyesmin, de nem tudtam megállni, hogy ne hallgassak bele a monológba. Nehezen álltam meg, hogy ne vihogjam el magam. A Hóferike név nagyon tetszett nekem. Végigmértem a lányt, akinek csak a hátát láthattam; a ruhája sejthető eredetű piszoktól volt mocskos. Már csak azért is, hogy ne jussak az ismeretlen sorsára, óvatosan, a lábam elé nézve lépdeltem oda hozzá.
 - Megérkezett Ferike nevelőnője - biccentettem vigyorogva, és cseppet sem gyengéden megpaskoltam a madár fejét, mire az méltatlankodva megcsipkedett. A kézfejem már érzéketlenné vált az ilyesfajta támadásokra, szóval nem csináltam ebből drámát. Helyette előhúztam a zsebemből egy papírt, meg egy mugli technológiás tollat, és elkezdtem írogatni vele.
"Ha a halak pápán futni kezdenek..."
Elgondolkodtam. Valami teljesen abszurd dolgot szerettem volna befejezésként írni, de nem jutott eszembe semmi klassz dolog. Kicsit tétovázva a lányra pillantottam, a Hóferikés bravúrja után bíztam benne, hogy rendelkezik humorral, és lesz valami jó tippje.
 - Mondj két random dolgot! - utasítottam vigyorogva.
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. április 10. 18:46 Ugrás a poszthoz

Niki

Nem feleltem a lány megjegyzésére, amit val'szeg azért tett, mert kishíján beletuszkoltam Ferike koponyáját a testébe. Nem éreztem benne rosszindulatot, csak egy kis iróniát, de ezt bőven meg tudom bocsáltani, hiszen nem ritka, hogy én is ilyen hangnemben szólok embertársaimhoz. Ahogy firkaltam, szinte magamon éreztem a tekintetét, ami igazából érthető, az emberek nem a bagolyházban szokták megírni a leveleiket, hanem a szobácskájukban, aztán borítékba teszik, és kész halmazállapotban hozzák el idáig. Nekem azonban semmi olyan mondandóm nem volt, amit előre meg lehetett volna fogalmazni. Azonban amikor elakadtam a mondat gyártásában, beláttam, hogy talán még sem ártott volna hamarabb kitalálnom az abszurd levelek tartalmát. Az idegen lány azonban kiváló segítség volt. Mindig is szerettem random szavakat kitalálni, de csak kevesen értették meg ezeknek a varázsát. Kimondom, hogy bokor, és képes vagyok mulatni a szó tompaságán. Persze tudtam, hogy ha ezt a fanatizmusomat, vagy fogalmazzunk másképp, hobbimat elmondanám valakinek, rövid úton az iskolapszihológusnál kötnék ki. Ízlelgettem egy ideig magamban a két szót, aztán bólintottam.
 - A gőzvasaló jobban tetszik - mondtam, és tovább firkáltam. Amikor kész lettem a remekemmel, hangosan felolvastam, csak hogy ne hagyjam kétségek tengerében hánykolódni a diákot. - "Ha a halak pápán futni kezdenek, kicsírázik a gőzvasaló."
Igyekeztem nem elnevetni magam, de az egész annyira idiótaság volt, hogy hangtalanul vihogni kezdtem. Volt egy sanda gyanúm, hogy a lány teljesen ökörnek néz, de nem tudtam megmoderálni magam.
 - És ezt most el fogom reptetni valakinek Ferenccel - magyaráztam anélkül, hogy kérte volna. Napokig rágódtam volna, ha nem adok indokot legalább részben arra, miért irkálok a bagolyházban hülyeségeket. - Van esetleg valami kedves ismerősöd, akit meg szeretnél lepni egy ilyennel?
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. április 12. 20:54 Ugrás a poszthoz

Niki

Bizony, a lány elnyerte a szimpátiámat azzal, hogy pompásnak titulálta a mondatomat. Nem tett megjegyzést a ketyósságomra, helyette kifejtette, hogy mi bizony rokonok vagyunk. Meghökkentséget színlelve hallgattam, mintha azt közölte volna velem, hogy két perc múlva három rohamosztagos fog bekóricálni a bagolyházba, hogy ránktukmáljanak egy láda paradicsomot.
 - Persze, hogy a férfias tekintete miatt kattant rá - méltatlankodtam, és hogy bizonyítsam a dolgot, Ferenc szemeire mutattam, aki bután pislogott párat, aztán hátat fordított. Vállat vontam. - Jó, talán mégse.
Érdeklődve figyeltem, ahogy a lány írni kezd a papírra. Azt hamar észrevettem, hogy jóval terjengősebbre fogta a mondadnóját, mint jómagam. Mialatt írt, át- átlestem a válla felett, de ez felesleges is volt, mert amikor végzett, ő maga olvasta fel nekem. Az egész olyan "és akkor most mit csináljak vele?" kategóriába tartozott, de amikor elért ahhoz a részhez, hogy "még ha elég sokára is", nem tudtam tovább tartani a tanácstalan arckifejezésem, elnevettem magam. Amikor megláttam a címzettet, ez bizony továbbfeljődött valami hangosabbá, de igyekeztem visszafogni magam.
 - Hát ez csodás - állapítottam meg, valójában feleslegesen. Ezután határozottan a két markomba fogtam Ferencet, és mint egy kisebb zsák krumplit, odanyújtottam a lánynak, hogy kösse rá a lábára a levelet. A madár persze nem volt oda ezért a durva bánásmódért, és hörgéshez hasonló hangokat adott ki, ami egy bagolytól elég furcsa. Eszembe jutott, hogy talán Darth Vader rokonához van szerencsém, de aztán rájöttem, hogy túl szorosan fogom, azért csak ennyit tud kipréselni magából. Kicsit lazítottam a szorításon, hogy ne fulladjon meg szerencsétlen.
 - Egyébként megtudhatom, mi a neved? - kérdeztem, mert úgy éeztem, ezen a procedúrán át kell esnem. Már előre fogalmaztam az én bemutatkozásom; "Letícia vagyok, de egyébként mindenki Laggernek hív, bla bla bla". Igen, ilyesmi volt a szokványos.
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. április 19. 17:42 Ugrás a poszthoz

Niki ^^

Elgondolkoztam rajta, hiányozna e Feri, ha a lány humoros tanácsa szerint lehajítanám a toronyból, mint Toldi a malomkövet. A gondolataim eredményét meg is osztottam a cinkosommal.
 - Szerintem ezt inkább hanyagoljuk, még a hasznomra lehet. Na meg a francnak hiányzik, hogy valami elvetemült esetleg feltakaríttassa velem a maradványokat - okoskodtam. Persze a valóságban kicsit sajnáltam is volna a madárkámat, de sejtettem, hogy ezt a lány is tudja. Amikor tovább fonta a gondolatmenetet, felvontam a szemöldököm.
 - Ácsi, nem is én vagyok a feladó! - tiltakoztam jókedvvel. - Illetve... egyketted részig igen. Hoppá.
Ez nem fékezte meg a további beszédben, amiben kifejtette, hogy mi lenne logikus, és mi nem. Egészen tudtam követni a dolgot, bár én úgy éreztem, hogy ez az egész "melyik bagoly legyen?" felhajtás felesleges, bár ki tudja, bárki tévedhet, még én is, de persze csak ritkán. Bólogattam egy sort.
 - Ahogy érzed.
Szótlanul figyeltem, ahogy az útjára bocsáltja Ferenc jegyesét. Az már inkább édekelt, amikor bemutatkozott. Megjegyeztem magamban a nevét, bár nem hittem, hogy esetleg elfelejteném.
 - Ó, biztos nem annyira széppek, és okosak, mint te - forgattam meg a szemem. - Esetleg óhajtod, hogy én is bemutatkozzak, vagy maradjak névtelen?
Elmélyítettem a hangomat, és felvettem a legádázabb arckifejezésemet.
 - Lehet, hogy jobban jársz így... - mondtam kísértetiesen, aztán elnevettem magam. Amikor tovább beszélt, figyelmen túl hagyva az első kérdését, felkaptam a fejem az egyik javaslatára, és magamról megfeledkezve lelkesen tapsikoltam egyet.
 - Húú, repüljünk a nagyteremben! - vigyorodtam el.
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. április 19. 20:14 Ugrás a poszthoz

Emberiség

Amikor Matilda bevallotta a tettét, diadalittasan elvigyorodtam, és ezzel egy időben lestem Runa reakcióját is. Engem speciel nem zavart a kis turpisság, és végtére is jól jött ki, de nem tudtam, hogy a másik lány is így van e ezzel. Amikor megszeppenve elkezdett hebegni- habogni, és megkérdezte, hogy ez nem furcsa-e, annyira édes volt, hogy nem tudtam megállni nevetés nélkül.
 - Hát, tényleg nem szokványos - adtam be a derekamat. Matilda ezalatt nekiállt mentegetni magát egy cseppet, de én igyekeztem megnyugtatni a lelkiismeretét.
 - Nekem tetszett, tényleg izgalmasabb volt, mint a rutinos látogatás - mosolyogtam rá. Egész biztos voltam benne, hogy ezzel feldobta a napomat. Matilda átment a vizsgán, biztos voltam benne, hogy kedvelni fogom, ami ugye nem hátrány, tekintve, hogy sokat fogunk találkozni. És ismét bizonyította, hogy a humorérzékével sincs gond. Köhécselni kezdtem, mert amikor a klános viccet bedobta, valami porféleség a torkomon akadt, és ez egészen úgy jött ki, mintha a meglepetés miatt produkáltam volna magamat.
 - Nem igazán van választásunk, ugye? - nevettem a köhécselés miatt könnyes szemmel. Kicsit nehéz volt az ártatlan arcú lányt maffiavezérnek elképzelni, de olyan jól játszotta a szerepét, hogy nem sok kellett volna ahhoz, hogy megijedjek tőle, de szerencsére nem volt túl rémisztő látvány.
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. április 21. 15:18 Ugrás a poszthoz

Cosa Libra

Én örvendek, hogy Matilda örül, hogy tetszett a csíny, és Runa sem éppen úgy néz ki, mint aki menten elsírja magát, szóval minden szép volt és idilli. Lelkesen bólogatok, amikor Runa felveti, hogy a könyvtárosunk esetleg másokat is átejthetne.
 - Szerintem osztatlan sikere lenne, én mindenesetre nem árulkodok - mondtam mosolyogva, válaszként a lányka kérdésére. Kicsit hízelgett nekem, hogy érdekli a véleményem, bár ezalatt a röpke ismeretség alatt is megsejtettem, hogy Runa alapjáraton igyekszik minden ilyen apróságra odafigyelni, nehogy valami könnyen dühbe jövő ember esetleg nekiálljon megcibálni, vagy ilyesmi. Matilda kijelentette, hogy nincs lehetőség a kilépésre a szektából, mire játékosan tiltakozni kezdtem.
 - Ha az életem eleve rövid lesz a Cosa Librában, akár ki is nyírhatsz azon nyomban! - forgattam drámaian a szememet. Eszembe sem jutott, hogy most, hogy kisült az, Matilda a könyvtáros, esetleg magáznom kéne, és sejtettem, hogy ezt nem is várja el, bár sosem lehet tudni, ugye. Megvan az esélye annak is, hogy csak addig nézi el két gólya tegezését, amíg meg kell tartania az inkognitóját. - De nekem családom van... úgy látszik, kénytelen vagyok kölcsönözni.
Elképzeltem egy olyan világot, ahol a könyvkölcsönzés komoly áldozatnak számít, és bizony nem volt kedvemre való. Azért igyekeztem minél drámaibb arcot vágni az elhatározásomhoz.
 - Esetleg ajánlassz valamit? - tettem még hozzá, lazább hangnemben.
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. április 23. 15:40 Ugrás a poszthoz

Niki
Előzmény a bagolyházban

A lány, azaz Niki baglya útrakélt, én pedig kénytelen voltam felfedni előtte a kilétemet.
 - Lagger vagyok - mondtam, és elhatároztam, hogy nem fogok neki minimonológot tartani a nevem eredetéről. Ha érdekli, rákérdez. Bizony nem csalódtam, amikor felajánlotta, hogy kóricáljunk el a seprűnkért, és vidáman belecsaptam a mancsába, ezzel megpecsételve a dolgot. Egészen olyan volt ez, mint valami leegyszerűsített vérszerződés, és lényegében jobban is jártam vele. Leszáguldottam a toronyból, és a Navine részlege felé kezdtem el kocogni. Kicsit sajnáltam, hogy a hoppanálást nem tudom kivitelezni,  a kellemesnél több energiát kellett a dologba ölnöm. Amikor végre megszereztem a szerény járművemet, nem volt olyan fárasztó a dolog. Felpattantam rá, és repkedve jutottam el a megbeszélt célig a Nagyterembe. Persze voltak akadályaim odáig, de kéz- és lábtörésmentesen vettem azokat. A levitás lány még nem volt ott, de ez nem gátolt meg abban, hogy én jót mulassak, noha kicsit feszélyezett, hogy magamban látok neki a dolognak. Az idiótaságokat az ember mindig szívesebben csinálja közösen, olyankor az az illúzió megmarad, hogy nem is olyan furcsa a dolog. Bizonytalanul repkedtem, és vártam Nikit. Reméltem, hogy kapkodja magát, noha saccperkábé öt másodperce vártam rá. Hánytam egy szaltót a levegőben.
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. április 25. 21:11 Ugrás a poszthoz

Niki

Már kezdtem azt hinni, hogy a lány simán elfelejtett, vagy nem tudom, de amikor épp leszálltam volna, hogy visszakullogjak a szobámba, Niki felbukkant, további érdekességeket hozva magával. A kis hang ott sipított a fejemben, hogy "a nagyteremben gurkókkal játszani nem jó"  , de erre fittyet hányva, vigyorogva vettem át a levitástól az ütőt.
 - Brr, ezt jól kifundáltad - mondtam jókedvvel, és mintegy bemelegítés gyanánt, meglóbáltam a jobb kezemet.  Tekintetemmel nyomon kísértem a gurkókat; az egyik egy rossz útra tévedt, erre repkedő baglyot kezdett el követni, a másik pedig egy nagy kör után felénk indult meg. Na, meg lehet kövezni, de én inkább a magam, mint a szerencsétlen bagoly épségét féltettem, szóval a felénk száguldó gurkóra koncentráltam. Szokatlan volt terelő szerepében tetszelegni, kicsit aggódtam is, hogy mit fogok kezdeni magammal, a gyilkos labda pedig csak kúszott felém, de nem tudtam sokat agyalni az elmúlt életemen, mert már meg is érkezett hozzám, én pedig jó nagyot sóztam rá. Ezzel a részével nem is volt gond, ott csúszott hiba a számításba, hogy az ütő kiesett a kacsómból. Gyorsan alá szálltam, így koppant egyet a homlokomon, de ennek ellenére, ha kicsit szédelegve is, de elkaptam. Pislogtam párat, elhessegetve a fájdalmat a homlokomból. Nikire pillantva elképzeltem, hogy nézhettem ki, ahogy lefejelem az ütőt, és akaratlanul is elnevettem magam.
 - Hát, ezt jól megcsináltam - mondtam nevetve. - Bízunk benne, hogy neked nagyobb szerencséd, vagy izé... tapasztalatod lesz. NNa.
Ezalatt fél szemmel az imént látott baglyot kerestem, hogy túlélte-e a játszmát a gurkóval.
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. április 30. 16:38 Ugrás a poszthoz

Cosa Libra

Egészen megkedveltem a két lányt. Jó volt, hogy egy kedves, aranyos könyvtárost kaptam vén banya helyett, akinek a humorérzéke is rendben van. Azt hittem, a kérdésemre kapok pár címet, esetleg leírást, és majd nekem kell megkeresnem az említett regényeket, de Matilda ezzel is megkönnyítette a dolgomat, mivel a könyveket kézbe kaptam. Megforgattam a kezemben az egyiket, és ösztönösen meg is szagoltam. Jó illata volt. Nemigen találkoztam még rossz illatú könyvekkel, egy példa volt rá, de azt azonnal le is tettem, azóta sem nyúltam hozzá.
 Figyelmesen hallgattam Matilda kurta beszámolóját arról, hogy is fog zajlani az adás-vétele a dolognak, bár nem sok újdonság volt benne. Az otthoni, mugli könyvtáramban annyi volt a változás, hogy számítógépek olvasták be a regényeket, a belé tett chipek alapján, de ez sem volt egy bonyolult rendszer. Figyelemmel kísértem, ahogy a lány elindítja a könyvkupacomat valamerre, és nem győztem csodálkozni, hogy ezek mint hogy fognak az otthonukra találni, csak így elsőre. Nem kérdeztem rá, sejtettem, hogy valami olyan varázslat lehet a dologban, amit az én kis kobakom még nem érthet meg, vagy ilyesmi. Viszont azt is sejtettem, hogy a látogatásom a vége felé csoszog. A könyveket kézhez kaptam, a régieket visszaadtam. Matilda kérdésére, miszerint óhajtok-e valamit, nem tudtam volna igenlő választ adni. Gondoltam, pontot teszek a látogatásom végére.
 - Eee... nem igazán - vontam meg a vállam. - Szerintem ennyi lenne.
Lassan elindultam az ajtó felé, ahol nem is olyan régen beestem, és mielőtt kisétáltam volna rajta, még visszanéztem a vállam felett.
 - Hali! - biccentettem mosolyogva, és elindultam, hogy a szobámban áttanulmányozhassam a kapott regényeket.
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. április 30. 17:17 Ugrás a poszthoz

Niki

Jól esett, hogy Niki nem kinevetett a bénázásom miatt, hanem udvariasan megkérdezte, jól vagyok-e. És máris van kedvesség a világban, ugye.
 - Megvagyok - igyekeztem megnyugtatni. Innentől azonban felgyorsultak az események. Nikit kergetni kezdte a gurkó, ami eleinte a kósza baglyot szemelte ki magának. A lány úgy látszott, elboldogul, egy darabig magabiztosan repkedett, úgyhogy inkább arra a gurkóra irányítottam a figyelmem, amelyikkel én bántam el. A szemem sarkából még láttam, ahogy valami felé sodródik, de a katasztrófa féle izé akkor teljesedett ki, amikor már nem tudtam megakadályozni. A gurkó egyenesen egy szobor felé száguldott, és a becsapódáskor leverte a fejét. Annyira gyorsan peregtek a képet, hogy az agyam csak annyit fogott fel, hogy az egyik pillanatban van fej, a másikban pedig már nincs. Én nem vagyok finnyás az ilyen dolgokra, szóval már épp nevetni kezdtem volna a dolgon (mert ugye az a szerencse, hogy a szobor helyén nem egy hús-vér ember állt), amikor a levitás lány magáa vonta a tekintetemet. Éppen zuhant, nekem pedig úgy futott át a fejemen a gondolat, hogy ez az egész talán mégsem volt annyira jó terv, mint gondoltuk, amikor még nem is fogtam fel, mit látok. Amikor azonban kijózanodtam, már késő volt, Niki a padót gazdagította a jelenlétével, a repkedőalkalmatossága pedig elkúszott valamerre. Káromkodtam egy cifrát, és leszálltam a lányhoz.
 - A francba, jól vagy? - térdeltem le mellé, és tényleg nagyon meg voltam ilyedve. Ha a lány beadta a kulcsot, az elég komoly dolog. Viszont hála az égnek, mire odaértem, már adott határozott életjeleket, és nem úgy nézett ki, mint aki a végrendeletét akarja lediktálni nekem. Felsóhajtottam, és akaratlanul is a seprűje után néztem. Annak a szobornak a lábánál hevert, aminek a gurkó leverte a fejét. Már kezdtem érezni a helyzet komikumát, de az aggodalom nem hagyott nevetni. Tétován néztem le Nikire.
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. május 3. 20:37 Ugrás a poszthoz

Melanie

 Takarodó előtt gondoltam, sétálok még egyet. Mielőtt erre az elhatározásra jutottam volna, épp a zsonglőrködést gyakoroltam, szóval zsebre vágtam a labdákat, és úgy indultam neki. Ha akkor valaki megkérdezett volna, miért élvezem azt, hogy labdákat dobálok, vállat rándítottam volna, vagy hasonló. Ha belegondol az ember, tényleg nincs semmi értelme, de jó, és fejleszti a reflexeket. Amióta nem kviddicsezem, kétségtelen, hogy ellustultam, és kellett valami, amivel lekössem a figyelmemet, és fejlesszem a koncentrációmat. A zenéléshez persze épp elég koncentráció kell, de az megint más, kevesebb mozgással jár. Persze van, hogy állva zongorázom, vagy unalmamban lábbal, de ez a ritka események egyike. Eszembe jutott, hogy készíthetnék egy sportágat, amiben guggolás és fekvőtámaszozás közben kéne eljátszani a Holdfény szonátát.
 Ezen, és ilyesmiken filóztam, amikor elsétáltam az erkélyig. Talán nem a legideálisabb hely a zsonglőrködéshez, és meglehet, hogy leejtem a labdát, de legalább a szabadban van, és nem kell lekutyagolnom a kastélyból. Megkerestem a zsebemben a labdákat - valami bő tunika volt rajtam, aminek a zsebeiben komolyan keresni kellett három labda után -, és azokkal a kezemben csináltam pár kar- és csuklókörzést. Végigmértem a labdákat, amik feketén pompáztak. Még évközi szünetben megkértem a bátyámat, hogy bűvöljön rá kolibriket, amik most vidáman szállingóztak a labda anyagán. Eleinte kettővel kezdtem; az egyik kezemmel átadtam a másikba a labdát, míg a másik labda a levegőben szállt, hagyva, hogy megcsillanjon rajta a lemenő nap sugara, hogy aztán elkapjam a szabaddá vált kacsómmal. Egészen lefoglaltam magam, és igyekeztem fokozni a tempót.
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. május 10. 19:54 Ugrás a poszthoz

Maid Café

Nem voltam jóban a gondolattal, hogy szoknyát kell majd viselnem. Nem azért, mert nem szeretem a szoknyákat, vagy ilyesmi, magában ezzel a ruhadarabbal semmi bajom nincs az ég adta világon, de rajtam az ilyesmi sosem állt jól. Azonban a pincérkedés gondolata megállíthatatlanul vonzott, meg olyan bulisan hangzott az egész. Egyébként is késő lett volna visszalépni egy nyamvadt ruhadarab miatt, úgyhogy magamra erőltettem a dolgot. Igazából nem is volt olyan rossz. Egészen tetszett, hogy valami változatosságot vezethetek be.
Szerencsére nem késtem el a helyszínről, amire pedig minden esélyem meglett volna. Fogalmam sem volt, mit hogy kéne csinálnom, de sejtettem, hogy lesz valami eligazítás az elején, amiről nem volna jó lemaradni, úgyhogy megmoderáltam magam, és nem nézegettem a ruhámat további fél óráig, hanem időben elindultam. Amikor odaértem, már tartott a megbeszélés, ami nekem oly' fontos lenne, úgyhogy gyorsan odacsapódtam a társasághoz. Maryt és Lottét azonnal kiszúrtam, jó érzéssel töltött el, hogy velem lesznek, mint biztos támpont. Az emberkék közül még Runát ismertem, bár a lánnyal nem kerültem közelebbi viszonba. Bár Runa jelenléte cseppet sem lepet meg.
 - Halihó - mosolyogtam rájuk. - Lemaradtam valami létfontosságú dologról? Ugye nem most mondtad el, hogy kell hatástalanítani a becsempészett bombákat?! - néztem tettetett aggodalommal Runára.
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. május 11. 16:15 Ugrás a poszthoz

Alig fogtam fel, hogy én megérkeztem, egy hurrikánféle látomásként Leonie berobogott, kishíján felborítva az asztalt. Kezdtem azt hinni, hogy lesz valami terrorista akció, aminek az eridonos az előfutára, bár nem voltam biztos a dolgomban. Az asztal egy ideig egyensúlyozott a borulás és az állás köztes állapotában, én pedig azon gondolkoztam, alá ugorjak-e, mint valami megmentő. Mielőtt azonban odavetődhettem volna, a gravitáció kudarcot vallott, és az asztal visszalátt eredeti helyzetébe. Leonie ezután már nem talált okot arra, hogy tovább mellette maradjon, elkóricált a napfény felé, és egy ott található asztalhoz huppant le, mellőzve, hogy ezt is megtaszítsa. Gondoltam, elérkezett az én időm, odavonultam hozzá, hogy na, én akkor most itt cselédlány vagyok, hidd el, vagy nem lesz jó vége. Alázatosan pukedliztem az évfolyamtársam előtt, remélve, hogy ezzel nem túlzom el a szerepemeg, és belefogtam a munkába.
 - Szép napot, úrnőm - mondtam, rebegtetve a szempillámat. A lány még nem tette le a tomporát a székre, éppen csücsült lefelé, úgyhogy gyorsan ottermettem, mert bizony az éles memóriámba volt vésve, hogy ki kell húznunk a vendégeknek a székeket, mert az úgy járja. Arról már nem kaptam instrukciókat, hogy be is kell-e tolnom Leonie-t, mint az óvodásokat, akiknek nem ér le a lábuk a talajra, de sejtettem, hogy a vendégek ezt elintézik majd maguknak. Viszont nem ez volt a legnagyobb bajom, ugyanis rádöbbentem, hogy talán nem akkor kellett volna kihúznom a széket eredeti helyéről, amikor Leonie már majdnem leült. Nagyon reméltem, hogy észbekapott, és nem fog a gyepre esni az én hibámból. Nem csak azért, mert az elég kínos volna, hanem mert megvolt a lehetősége annak is, hogy esetleg kirúgnak a kétbalkezességem miatt. Bár nem tudtam, hogy az alkalmazottak kirúgása tervbe van-e véve, de gondoltam, jobb félni, mint megijedni.  
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. május 12. 17:20 Ugrás a poszthoz

Sokmindenki

Balszerencsémre Leonie nem bizonyította magáról, hogy kiválóak lennének a reflexei, mert tökéletes harmóniával seggre ült. A tenyerembe temettem az arcomat, és már előre láttam, hogy le leszek hordva minden szemétnek. Előre sajnáltam magam, amiről az egyik rokonom jutott eszembe, aki ilyen esetekben minden egyes alkalommal elmesélt valami "káposztáskő" történetet, aminek az a lényege, hogy egy fiú elmegy a jegyese családjához ebédre, és leküldik a lányt valamiért a pincébe, ahol a csaj meglátja a káposztáskövet - fogalmam sincs, mi az a káposztáskő, tényleg - és elkezd sírni, mert elképzeli, hogy a jövendőbeli gyerekük is lemegy majd a pincébe, és ráesik a kő. Az anyja meg az apja i utánamennek, és amikor elmeséli nekik, már hárman sírnak, aztán lemegy a srác is, megkérdezi, hol a probléma, és amikor megtudja, min hisztiznek, sikítva elrohan. Hát talán én nem túloztam el ennyire a dolgot, de Leonie nem ordította le a fejem. Amikor felemeltem a kobakomat, hogy szétnézzek, hirtelen a társaág nagyon megszaporodott, Niki, Runa, meg valami rémisztő csávó is ácsorgott ott velünk. Ügyet sem vetettek a baklövésemre, már a számláról volt szó. Már majdnem megkérdeztem, hogy "mennyi ideig voltam eszméletlen?", mert az egész nagyon hasonlított egy hosszúra időzített képszakadáshoz. Máris végeztek volna? Nem tartottam kizártnak, mert Leonie már nem a földön gubbasztott, és valami számláról is szó volt. Tétován megvakartam a fejecskémet, aztán eszembe jutott, hogy a szolgálólány imidzshez nem illik, ha nem kérek bocsánatot.
 - Jahmm, úrnőm, ne haragudjon az iméntiért - mondtam zavartan. - Bátorkodom tájékoztatni, hogy a társaságban csak én vagyok ilyen négybalvégtagos.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Lagger Arm összes RPG hozzászólása (51 darab)

Oldalak: « 1 [2] Fel