36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mary Glotter összes RPG hozzászólása (81 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Le
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 2. 13:44 Ugrás a poszthoz

Amanda Humphrey

Mary elég hülyén érezte magát a történtek miatt. Pedig alapvetően semmi oka sem lett volna rá. Megtörténik az ilyen, nincs semmi tragédia, senkinek és semminek nem lett semmi baja, nem történt semmi. De akkor meg miért érzi magát ennyire hülyén? ~ De hát nem direkt csináltam, a csaj meg – feltehetően – nem haragszik, szóval nincs gond. Túl van tárgyalva! ~ Győzködte magát, ám ennek ellenére nem volt képes megnyugodni, legfőképp az őt irritáló, idióta, kényszeres vigyortól. Ez egyszerűen majd felrobbantja. Mindig akkor jön elő, ha eleve ideges, vagy ilyesmi, és ilyenkor mindig azt hiszi mindenki, hogy örül valaminek, viccesnek talál valamit, pedig nem. Ettől meg csak még inkább felmegy a cukra. A lány következő jelzése arra, hogy nincs baj, egy kicsit meglepte Maryt. Azaz, nem is a jelzés, hanem az egyik pillanatról a másikra hanglejtés, illetve stílusváltás. Mielőtt még kinyilváníthatná a lány felé, hogy örül neki, az, Mary számára, egy kissé sunyi, apró mosolyt ereszt meg, és a bólintás után, egy kérdést szegezett Mary felé, aminek ő nem igazán örült. Ellenben arra jó volt, hogy a görcsös vigyorát úgy ahogy, szép lassan, komótosan leolvassza arcáról, mivel párhuzamosan tekintete unottra vált. Nem azért, mert unná ezt az egészet, egyszerűen csak így reagál erre a helyzetre. A kérdést nem ereszti el füle mellett, inkább kurtán válaszol.
-    Talán. – A beszéd stílusa, a vele szemben álló lányéval egyetemben, neki is megváltozik. Ugyan olyan unott, mint a tekintete. Mélységes üresség honol mindkettőben, főleg az előbbiben. A lány, kérdés formájában megeresztett megjegyzése egy kicsit rosszul érinti ugyan, de tisztában van vele, hogy kívül álló szemlélőként ez teljesen jogos megállapítás lenne. Ezen oknál fogva nem is bántja a dolog. A stílus. A stílus az, ami nem tetszik neki. A stílus az, amit ugyan szintén meg lehet érteni, abban az esetben, ha azt hiszi, Mary rajta szórakozik, de hanyagolható lehetne abban az esetben, melyben ez nem biztos. Akaratán kívül vált át Mary is. A magyarázatra, hogy nem vettem észre a lányt, csak hümmögött, a végére viszont elröhögte magát. A lány hangszálai immáron a következő kérdés hangjait játszották le. ~ Hogyhogy miféle szó? ~ Értetlenkedett magában Mary. Tény, több olyan szót ismer, amit erre felé nem sokan, és általában az is tiszta, mi ennek az oka, de most egyáltalán nem érti. Ez is olyan szó lenne? Ezt sem ismerik errefelé? Megrökönyödve néz a nevető hölgyeményre.
-    A curikkol, az egy szó. Azt jelenti, hogy valaki tolat, háttal megy, azaz hátrafele. Érted? – hangja természetes volt, egyáltalán nem kioktató, mit meglepett arca, kikerekedett szemei tökéletesen ellensúlyoztak.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 4. 19:04 Ugrás a poszthoz

Bianca Smiley

- Öhm… Na igen… - a lány arcáról sütiére pillantva lehajtotta fejét. – Igen, ebben igazad lehet. Az édességek tényleg nem évszakfüggőek, más kérdés, mikor szokás enni őket. – ugyan igazat adott a lánynak, azért annak nem örült volna, ha megfájdul a torka, és baja lesz. ~ Ó, de biztos nem először eszik télen fagyit… Meg nem feltétlen érzékeny a torka, amennyiben pedig nem, nem lesz baja, feltéve, hogy nem beteg eleve. Márpedig egyáltalán nem tűnik annak. Meg amúgy is, az ő dolga, ő baja, lássa… ~ Győzködte magát Mary. Nem mindig jött jól másokkal való törődése, és együttérzése. Na meg a beleszólási kényszer. Már épp készült volna szólni a lánynak, hogy csak egy kicsit egye lassabban és óvatosabban, de a szólás helyett inkább a sütiéből tömött egy adagot a szájába. ~ Mary, semmi közöd hozzá,  húzd már meg magad, ember! ~ Hordta le magát még a cselekedet előtt. Szokott ilyeneket mondani magának, még jó, hogy erről más nem tud, még hülyébbnek néznék mint amilyen.
- Értem. Akkor okés, leszel Bianca! – mosolyogtam. Választási lehetőség. Ez jó. Bár engem régen vagy az első, vagy mindkét keresztnevemen szólítottam egyszerre, sosem használták csak a második keresztnevem. Persze ez sosem jelentett problémát számomra, az első úgyis mindig jobban tetszett.
- Na, azért személy szerint ez nem igaz rám… Nem vagyok egy nyugodt személyiség. Nagyon hamar, és könnyen fel lehet engem húzni, és nem mondanám magam valami megfontoltnak sem. Értem. – feleli végül a lány mondandójának befejező részére.
- Köszi, te is aranyos vagy! – vigyorodik el. – Gergő? Őt nem ismerem. Jövőre megy sulliba? Tényleg, te mikor? Amúgy nem olyan nagy baj, ha nem leszünk háztársak, attól még össze-össze futhatunk, találkozhatunk, a kettő nem zárja ki egymást. – mosolyogott még mindig. Nagyon aranyos lánynak látszott Bianca. Mary szívesen mesélt neki a suliról, csak így, konkrét kérdések nélkül nehéz volt. Főleg így, hogy eleve nem keveset tud a suliról, nem volt könnyű neki újat mondani, főleg, ha nem is tudja, mi új neki, és mi nem. Bianca fel is teszi a kérdését, amin Mary rendesen meg is lepődik. Szemei kikerekednek, széles mosolya pedig kezd ellágyulni, de nem tűnik el teljesen. Arca itt a totális fagyásnak adja át magát, agykerekei lassan kattognak, két-három másodperces különbséggel.
- Öhm, ne haragudj, de… - fog bele Mary, kissé nehézkesen. – De… Ezt, nos… Nem épp a legmegfelelőbb személytől kérded, én… Az ilyesmit így nem… Mármint, persze, meg tudom állapítani magamban, de alapvetően nem úgy nézek az emberekre… Szóval, érted. – eközben észrevétlenül is kerüli a lány pillantását. Elég érdekesen érzi magát. Nem kínosan, csak hasonló. Olyan érdekes. Nem igazán lehet megfogalmazni. Mikor a meglepettséggel párosul valami furcsa. De most már igazán nem szeretné rendes – illetve viszonylag rendes – válasz nélkül hagyni a lányt, szóval nagy nehezen kinyögi:
- Igen, biztos vannak. – von vállat, és emeli vissza tekintetét a lány arcára.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 5. 01:46 Ugrás a poszthoz

Joanne! ^^

Gyomorkorgása kezdett egyre erősödni, éhségével az élen, mely rögvest be is hajtotta a Pillangó-varázsba. Nem vágyott másra, csak hogy egy jó, kiadósat ehessen. Igazság szerint, el is fáradt egy kicsit, reggel óta csak sétált, amit az elmúlt hetekben igen sokszor ismételgetett el, így mostanra már az enyhe izomláz is kezdte kerülgetni. Életében nem sétált még ennyit, viszonylag, ilyen rövid idő alatt. Alig várta, hogy végre kényelembe helyezhesse magát az étterem egyik kényelmes székén/padján. E felé a kényelmes cél felé, meg is tette az első szükséges lépést: Odaállt az étterem ajtaja elé. Majd jött a második lépés is: Kinyitni az ajtót. Apró lépésekben számolunk, így a harmadik a küszöb átlépése lesz, de hogy ne legyünk olyan rémesen szőrszálhasogatók, az ajtó becsukását is ide számoljuk. Tehát a negyedik lépés még, illetve már a terep felmérése, és a megállapítás: Nincsen szabad asztal. Az ötödik lépés ennél fogva egyértelmű: Megkérdezni a legszimpatikusabb jelenlévőtől, ki a legkisebb társasággal van, van-e szabad hely körében. Meg is volt. Ott lép érvénybe a hatodik lépés, ami a leülést, és a megkésett bemutatkozást takarja. A hetedik lépés, azaz rendelés után érkezik az eddigi utolsó, vagyis nyolcadik lépés: A jelen. A társalgás. Beszélgetés. Ismerkedés. Evés.
- Milyen szép neve van! - mosolyodott el. - És Emíliáé is nagyon tetszik. Megértem. Én is ilyen voltam. És sokszor vagyok is, csak nekem kicsit több idő kell. Mondjuk ez sok mindentől függ... - tekint a picire, és akaratlanul is elmosolyodik, olyan aranyos. A vele szemben ülő hölgy következő mondataira Mary kicsit megijed, de szerencsére ez nem mutatkozik meg arcán. Ellenben ha nem vigyáz, megmutatkozik valami másban. Pl. ha elhagyja a válaszadást, vagy késlekedik vele. Így gyorsan reagálnia kell valamit, viszont az igazat nem mondhatja. Mégsem ismeri, és lehet, nem is fogja megismerni, meg nem is diák, és felnőtt is, na meg sosem lehet tudni, és... Na igen, egy szóval nem lehet ezt így csinálni. De mit találjon ki két másodpercen belül? Vagy várjunk csak... Hiszen gyakorlatilag nevezhető félvérnek... Apukája magyar, anyukája székely... Ugyan a székelyek, s Erdélyiek is magyarok - illetve az Erdélyiek nem mind -, megnevezésben megkülönböztetjük őket, így nem számít akkora hazugságnak, ha igent mond. Csak Joanne ne kérdezzen többet, és nem lesz baj - legalábbis Mary ebben reménykedik, de nagyon.
- Tessék? - kérdez vissza, csupán másodpercnyi időnyerésképp. - Ja! Ja, igen, igen, félvér vagyok, mint te, illetve gondolom, hogy az vagy, mert azt mondtad én is. Vagy is ön, azaz az tetszik lenni? Mármint... Elnézést... - fel sem tűnt neki, hogy csípőből letegezte Joannet, csak megtörtént. Ám az első meglepettség, s kisebb ijedtség után rájött, hogy ez még kapóra jöhet, s elterelheti vele a figyelmet származásáról, feltéve, hogy óriási mákja van, amit mellesleg imád. Mármint a mákot.
- Elnézést, csak saccra egy idősnek tetszik lenni a nővéremmel, így, küllemre legalábbis úgy tűnik. - mentegetőzött tovább, de ennek már két oka volt.
- Köszönöm. - mondja ismét mosolyogva. - Hú, az tök jó! Legalább tudom, kihez kell mennem, ha beteg vagyok. Igen, Bagolyköves gólya vagyok. Köszönöm szépen! - mondja a pincér felé fordulva, ki épp most hozta ki vacsoráját. Éppen szájához emelné ételét, mikor kellemes csalódásnak is nevezhetően elképed.
- Komoly? Én is navinés vagyok! - lelkesül be. - Hát ez tök szuper! - nagyon örül, hogy Joanne is a Navinébe járt. Egyre szimpatikusabb neki a fiatal hölgy, és így, hogy van valami közös bennük, különösen. És amikor megengedi, hogy tegezze, öröme még két centivel feljebb szökik, az amúgy is tetején járó örömskálának.
- Jajj, nagyon szépen köszönöm!
Utoljára módosította:Csapó Anna, 2013. február 7. 19:12
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 6. 02:20 Ugrás a poszthoz

Amanda Humphrey

A kellemetlenkedő, vagyis kínos érzés kezdi elhagyni testét. Helyette inkább a pulykaméreg veszi át a helyét. Na jó, ne túlozzunk, nem mérges, csak hangyaigyónyit felkapta a vizet, de tényleg csak egy picurkát. Meglepettsége - egyelőre legalább is - erősebb ennél. ~ De miért? Miért váltott íj hirtelen ilyen stílusra? Hisz nem voltam vele bunkó, vagy ilyesmi... Vagy igen, csak nem vettem észre? Esetleg zsigerből ezt hozom ki az emberekből? ~ villantak át a kérdések Mary agyán. Próbálta elemezni a helyzetet, választ kapni legalább az egyik kérdésre, mellyel még több felé nyitja meg a kaput, ugyanakkor szűkítené a kört. De nem. Nem kapott választ. Ha rá akar jönni, hogy a vele szemben álló hölgyeménynek, illetve fiatal hölgynek mi baja vele, más felderítői módszerhez kellett folyamodnia. Ezt azonban még halogatta kicsit, az időpont nem volt épp a legalkalmasabb ezen célra. Márpedig ha az időpont, s az előadás minősége, azaz hangsúly, és megfogalmazás nem megfelelő, akaratlanul is, de komolyan okot ad a lánynak jelenlegi stílusa használatbavételére, amit Mary igazán nem szeretett volna. És milyen jól tette Mary a halasztást, ugyanis a hölgyike nyomban a plafonig szökött - ami ezt a kastélyt ismerve nem kis szó.
- Okés, azt levágtam, hogy nem vagy hülye! - került vissza egy aprócska, de már cseppet sem görcsös mosoly arcára, s már hangja sem volt olyan unott, sőt, inkább kissé harsány. Ezzel egy időben két karját is maga elé lendítette, tenyere szemben a lánnyal, védekezésül, ha esetleg Miss Kiszámíthatatlanka neki esne. Pálcát minden esetre nem rántott, azért annyira nem - és nem is lehet - súlyos a helyzet. Meg amúgy is, a gólyáknak tilos párbajozni, és ha ez nem lenne elég, túl sok szemtanú volna, a festmények személyében. A bajba keveredés pedig egyáltalán nem tartozott szándékai közé, ahogy a lánynak való, bármilyen formájú ártás sem. A 'szükség törvényt bont' alapú önvédelemről azonban nem volt hajlandó letenni, az mindenképp marad a listán. Futrinka következő felvetése azonban már Mary tetszését is elnyerte, mi több, ezt az alkalmat már megfelelőnek találta az akció végrehajtására is.
- Na látod, ez egy kifejezetten jó ötlet! - mondta, miközben kissé felhúzta szemöldökét, megeresztett egy őszinte félmosolyt, lassan felhúzta vállát, s mikor kezei csípője két oldalára telepedtek, lazán leengedte azt, ezzel elérve karjai rövid ideig tartó lengését, még gyakorlatilag, támasztott állapotban is.
- És - fogott bele a konkretizált felderítői munkálatokba. - sajnálom, ha esetleg megbántottalak valamivel. Nem állt szándékomban, tényleg nem. - bár végül is nem nevezhető felderítésnek, még csak nem is kérdés, na meg egyáltalán nem így szokás nyomozni, ugyanakkor - ha minden jól megy - két legyet üt egy csapásra. Az egyik: A bocsánatkérés, lehetőleg érett, és megbocsátásnak nevezett, gyümölcse, a másik pedig a fényderülés, vajon megbántotta-e, ha igen, mivel. A lány következő, rá vonatkozó jelzője egy kissé meglepte, bár egyáltalán nem érintette negatívan. Szemöldöke azonban felszaladt, az elnevezés pedig kicsit megmosolyogtatta. Mary alapvetően igen viccesnek találta. De mielőtt még bármi egyebet reagálhatott volna, a lány sietve kijavította a mondottakat, mire Mary mosolya, nem nagyon ugyan, de szélesedett.
- Na igen, Rükvercinának még senki sem hívott, pedig sokféleképpen szoktak, majdnem annyiféleképp, ahány embernek eddig nekimentem. - nem bírta mosolygás nélkül, olyannyira ráillett a vicces elnevezés.
- Amúgy Mary vagyok, Mary Glotter. - nyújtott kezet a lány felé. - És téged hogy hívnak? - csak most esett le neki, milyen udvariatlan is volt. Általában mindenkit az első pillanatban letámad a bemutatkozással. Nem mintha ez erély volna, na de mégis...
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 9. 03:09 Ugrás a poszthoz

Amanda

Apró, és igazi, őszinte mosoly mutatkozott meg ajkai környékén, a lány mondatára. Azonban figyelmét egy pillanatig sem kerülte el az e mellé járuló kétely. No de nem ám a sajátja, sokkal inkább a vele szemben álló, könyveket, s pergamenjegyzeteket ringató - jó, csak tartó, vagyis fogó - hölgyike.
- Nem-nem! Legalábbis, én nem. Eddig se. - vont vállat, fejrázás közben. Ez igaz is, alapvetően nem haragudott Futrinkára, csak bizonyos másodpercekben fel-felkapta kicsit a vizet. De láthatóan a lány is, sőt, ő még jobban, szóval nincs egyedül. Na meg ha egyedül is lenne, kit izgatna? Őt nem, más meg nem különösebben érdekli, főleg, hogy nincs is itt senki rajtuk kívül. A festményeket leszámítva, de ők úgyis jól elvannak magukban. E közben a megállapítás közben az "úri kisasszonyt" fürkészte tekintetével.
- Öhm... Valami baj van? - kérdezte, mert láthatóan a hölgyike kissé elgondolkodott, és olyan elhatározott fejet vágott egy-két pillanat erejéig. Ez egy kicsit furcsán hatott Mary számára. Nem igen értette, mi oka van ennek. Néha jó lett volna belelátni mások fejébe, máskor viszont úgy volt vele, lehet nem neki való, amin mások, bizonyos emberek, járatják az eszüket. A lány arca idő közben gyanakvóra váltott, ami megint csak meglepte Maryt. Eleve furcsa volt neki a lány. Persze nem negatív értelemben, bár nem is pozitívban, csak olyan furcsa. Ezt már korábban megállapította ugyan, most még be sem fejezte ennek műveletét, a lány máris megszólalt. Természetesen Mary egy kicsit meghökkent, főleg hogy hirtelen nem is igen tudta, mire vonatkozik a kérdés.
- Öhm, mit mondtam komolyan? Mármint, mire érted? Arra, hogy sajnálom? Mert tényleg nem akartalak megbántani, vagy ilyesmi. De ha arra, hogy milyen sok becenevem van, vagy milyen sok emberbe futottam már bele hasonlóképp, akkor is igen a válaszom. De ha esetlegesen a nevemre vonatkozott - nyel egyet -, igen ez a nevem. - mélyíti el kissé a hangját. - Öhm... Akkor, mi? - kérdi meglepve, Amanda befejezetlen mondatára, kezét laza ökölbe szorítja közben, és húzza el a lánytól. Nem törődik különösebben a visszautasított, illetve nem elfogadott kézfogással, nem is zavartatja magát miatta. Ellenben leköti a lány viselkedése, mit egyre inkább furcsál.
Utoljára módosította:Mary Glotter, 2013. február 9. 03:09
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 12. 00:52 Ugrás a poszthoz

Leonie Cheesy

Marynek előzetesen eléggé fárasztó, és hosszú napja volt. Ezért is olyan furcsa, hogy későestére felélénkült alvás helyett. Az ágyában mélázva hallgatta három szobatársnője szuszogását és horkolását. Ez persze cseppet sem zavarta, elaludni azonban képtelen volt. Forgolódott kicsit, nézte a plafont, vagy épp a különleges tulipánokat szagolgatta, ha épp kedve volt. Ha nem, akkor nem érezte az illatukat. Ez volt bennük a különleges: sosem hervadtak el, és ha akarta az ember, érezte az illatuk, bárhol is tartózkodott a szobán, illetve a külön bejáratú fürdőszobán belül. Ezen sokadik megállapítás után, Mary hirtelen felült az ágyban. Felvette karóráját, majd ledobta magáról a paplant, majd mezítláb elsomfordált edzőcipőéig. Halkan, hogy ne hallják meg szobatársai felhúzta, majd utána, elöl cipzáras, csuklyás pulcsijáért is benyúlt a szekrénybe, hogy felvegye, az ő méreténél nagyobb, bő és vékony pólóra, mely pizsipólóként funkcionált a rövidnadrágja mellett. Marynek télen-nyáron ez volt a megszokott éjjeli viselet. Na meg a hosszú pizsamanadrág, de az ritkábban, mert a rövidből több van. Csendben odalépett az ajtó elé, majd lélegzetvisszafojtva kinyitotta azt. Igen, egyszer ennek a napnak - illetve éjszakának - is el kell jönnie egy diák életében. Bár nem feltétlenül első évesen... Csak el ne kapja egy tanár, vagy prefi, és minden oké-zsoké lesz! Folyosóról folyosóra osont, minden sarkon, a befordulás előtt megnézte órája tükrében, tiszta-e a levegő. De csak a hallgatózás után, mint egy vérbeli profi! Na jó, az azért túlzás, hogy profi volna, eddig kispályás volt, az, hogy otthon oson le a konyhába éjnek évadján, nem tesz semmit. Na de ez, ez Mary életében nagydolog ám! Még csak nem is a Navinések konyhájába, hanem egyenesen a suli fő, manókkal teli közkonyhájába - mármint bárki által átléphető küszöbbel rendelkező konyhába - tart. Amiről százszázaléki pontossággal nem is tudja, hol van. Szerencsére útja során senkibe sem botlott bele, mert ha így lett volna... Ki tudja, mi lenne! Szép is volna, ha az év végén ki tudja, hány pontot veszítene a Navine az ő jóvoltából. Nem lenne túl kellemes, most, hogy úgy ahogy beilleszkedett. Útja végén szerencsére, sikeresen megtalálja, legelső próbálkozásra a konyhába nyíló ajtót, melyen nem rest betenni lábát. Azonban rögtön meg is lepődik rendesen, mikor a manók fölött valami mozgó, vörös loboncot pillant meg. Néhány másodperccel később már az is eljut agyáig, hogy az egy vörös hajú, jókedvű hölgyemény. Lábát földbegyökereztető ijedtség járja át a testét. ~ Jesszusom! Jaj, nekem lőttek, nekem befellegzett, a Navinétől minden pontot levonnak, a többiek megutálnak, sőt, ki is csapnak! ~ futott át az agyán kétségbeesésében. Lassan elkezdett hátra lépkedni, ám rögtön a másodiknál megcsúszott valamin, és egy rajzfilmbe illő jelenetet produkálva, égnek lendülő lábakkal terült el a földön. A fájdalom mellkasáig terjedt, nem kapott levegőt, és néhány pillanatra totálisan lebénult tőle.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. március 2. 19:38
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 12. 22:40 Ugrás a poszthoz

Leonie Cheesy

Nem várt egy helyzet. Először végig oson a kastély nagy részén, takarodó után, aztán a konyhába érve ott talál egy vígan táncikáló lányt, erre hanyatt esik. Egy igencsak sűrű napot követő, mozgalmas éjszaka elé nézünk. Mary fejében átvillant a gondolat, hogy talán mégsem volt jó ötlet a tilosban járásra vetemedni, de mégis az ellenkezőjéről győzködte magát. ~ Áh, de lehet, ha máskor jövök, elkapnak! És óriási baj lesz. Vagy inkább egyáltalán soha nem kellett volna rávennem magam erre? ~ kanyarodott át ismét a negatív szemlélő fázisba. Azonban nem sok ideje volt egyik nézetről a másikra váltani, mert a vöröske egy esés után rögtön fölé emelkedett, hogy megrázva őt, magához térítse. Amire nem igazán lett volna szükség, mert a pillanatig tartó bénulás ellenére, Mary tökéletesen magánál volt. Mary gyorsan kipattintotta összeszorított szemeit, így pont láthatta a plafont, mielőtt a lány eltakarta volna azt fejével, és az abból kinövő, rengeteg hajjal.
- Élek... Tök jól vagyok...! - mondta színlelt "minden a legnagyobb rendben van"-al, és elfúló hangon. Kicsit meglepte a lány reakciója, elvégre bármennyire is rosszul esett, ilyet még nem tapasztalt, hogy valaki ennyire megijedt volna.
- Gyilkos? Csak megcsúsztam, ha meg is halok, nem a te hibád! - vigyorgott, és szerencséjére már hangja is normálisan csengett, függetlenül a lány segítségétől, a felülésben. A lány következő mondatának hatását bizonyították kikerekedett szemei.
- Elföldelni? - kérdezett vissza, de a vigyora gyorsan vissza is vándorolt arcára. Nem bírta ki mosolygás nélkül, olyan viccesnek ígérkezett, úgy az egész helyzet.
- Öhm, nem köszönöm, nem vagyok fáradt. Épp ennek köszönhető, hogy most a körletem helyett, itt gubbasztok... Nyugodtan ugrálhatsz rajta, engem nem zavar, csak ne kapjon el valamelyik tanár vagy prefi. Akkor mindkettőnknek lőttek, és nem csak engem kell elföldelni, na meg nem neked... - húzta el kicsit a száját, miközben ő is felugrott, merthogy idő közben megszűnt a fájdalom. Szerencséjére, minél jobban megüti magát, a fájdalom annál hamarabb távozik a testéből. Valószínű, ha eltörné valamijét, egy percnél tovább nem is érezné, csak azt, hogy valami nem kóser...
- Mi? Jól vagy? Hol? Habár, szerintem nem tört el, legalább is reméljük. - kapja fel fejét. Kicsit ironikusnak találta a csonttöréses izémizét, mikor néhány másodperce pont ezen az úton járatta agykerekeit. Meglepte az is, hogy a lány milyen nemes egyszerűséggel kezeli a helyzetet. ~ Biztos csak viccelt! ~ intézte el magában.
- Mi az? Kakaó? Igen, kérek, köszi! Egy kakaót kérnék, köszönöm! - utolsó mondatát, már az odajövő manónak intézte, kinek hálából megsimogatta fejét. Mindig nagyon aranyosnak találta ezeket a kis lényeket, nagyon szerette őket.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 13. 22:19 Ugrás a poszthoz

Kiva Smiley

Ezúttal nem akadt kedve sem falubéli sétához, sem a körletben való baktatáshoz. Sütit sem kívánt, ennek függvényében nem is csinált, vagy kért a konyhai manóktól. A tanuláson is túl volt már, inkább friss levegőre vágyott. Úgy döntött hát, hogy a kastély területein marad. Felöltözött, az időjárástól függően, és elindult, ki a kastély falai közül. Miközben kifele caplatott, elgondolkodott, hogy mindjárt vége az évnek. Nyakukon a vizsgaidőszak, utána pedig... A döntés, hogy mi lesz ezután? Menjen haza? Maradjon? Vagy addigra lesz egy harmadik lehetőség láthatáron? Eszméletlenül megszerette a sulit, és még Karácsonyra sem ment haza, az pedig családi ünnep. És a rendes családja számára az első. De mégiscsak, a nyári szünet kábé csak két hónap, utána visszajön a suliba... Végül eldőlt a kérdés: Hazamegy, legfeljebb előbb jön el vagy ilyesmi, de haza megy, mert hiányoznak a szülei, hiányzik a nővére, az unokahúga, hiányzik Morzsalék, a kutyája, és Momó meg Muki, az axolotl-jai. De akkor is, addig nem lehet együtt barátaival, nem varázsolhat, és nem... Nem repülhet... Nem ülhet seprűnyélre, szállhat szembe a széllel, vethet szaltót a magasban, két hónapon keresztül. Ezt pedig nem viselheti el... Csak egy gyógyír van erre... Úgy meguntatja magával a repülést, hogy két hónapra elmegy tőle az összes létező kedve! Erre sincs sok mód, csak annyi, hogy most azonnal seprűt ragad, s feltör a magasba!
Megszaporázta lépteit, és elment seprűt vadászni magának. El is vett a helyéről egy iskolai darabot. Nem a legjobb, na de nincs sajátja, meg nem is kell olyan jó legyen. Nem ez a cél. Majd vesz a jövő évre egyet. Reméljük, nem illegális dolog iskolai seprűkön repdesni meccseken, és edzéseken kívül egy cserejátékosnak. A jármű be, azaz megszerzése után a pálya felé vette az irányt. Mikor odaért, letette a seprűt, elvégre be kell melegíteni, különben baj lehet belőle. Jó nagyon szippantott a friss levegőből, majd belekezdett a gyakorlatokba. Mikor mindent jó alaposan elvégzett, még egyszer nagy levegőt vett, majd felkapta a földön heverő seprűt, s azzal a lendülettel lába közé kapta. A fejéből való gondolatok kiűzése közepette elrugaszkodott, hogy végre a levegőben tudhassa magát. A felemelkedés csodás érzés volt. Hirtelen minden gondja elszállt, könnyűvé vállt, minden tökéletes volt. Imádott repülni. Mikor már 5-10 méter közötti magasságban volt, kinyitotta előzetesen összeszorított szemeit, és nagy meglepettségére meglátott maga előtt egy - feltételezhetően - ismeretlen alakot, aki mivel épp most kezdett bele egy kanyarba, valószínűleg szintén kiszúrta őt.  
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 14. 02:33 Ugrás a poszthoz

Leonie Cheesy

A vörös hölgyemény monológja, önkéntelenül is mosolyt csal Mary arcára. Jobban mondva, maga a vöröske. Ritka, hogy Mary egy ilyen jópofa, cserfes, és mégsem idegesítő emberrel találkozzon össze. Ennek persze kifejezetten örül, mert szereti az ilyen vicces embereket.
- Elsőként szólnék, hogy mikor bejöttem, a harmincból legalább öt-öt minket nézett. - közölte vigyorogva. - Másodszor pedig biztos hinnének, hiszen mi okod lenne meggyilkolni? Hisz ha kivizsgálnák a helyzetet, tudhatják, hogy csak megcsúsztam valamin. Na meg a fejem se vertem be, szóval... Mindegy, tény, hogy minden a legnagyobb rendben! - vigyorgott még mindig. Az ő szövege sem sikerült épp rövidre, bár ő vett közben némi levegőt.
- Na igen, mellettem nem unatkoznál halálodban sem! - villantott ismét egy jó széles vigyort. - De nem térek vissza szellemként, ez fix! - tette hozzá gyorsan, felemelve mutatóujját. Biztos volt benne, hogyha egyszer eltávozik az élők közül, nem tér vissza, soha többé. Inkább az örök megnyugvást választja, míg az idők végezetéig tartó kóborlást, létezést, még is semmisülést. Kísértet képükben azért térnek vissza a szellemek, mert félnek a halál utáni dolgoktól. Például a tisztítótűztől. De Mary egyáltalán nem fél, sőt!
Mikor a lány jelzi, hogy nyugodtan leülhet mellé, Mary nem rest elfogadni, a nem hangosan kimondott ajánlatot.
- Nem is azért, mert itt vagyunk, sokkal inkább mert ilyenkor - bök órájára - vagyunk itt.
- Komolyan? Tök jó lehetett éjszaka kint lenni! - csillan fel a szeme. - Bevallom, eddig még nem kaptam büntetőmunkát. Mondjuk, eddig nem is csináltam semmit, amivel kiérdemelhetném... Vagyis nem tudok róla... - húzta el a száját. - Na, azt el tudom képzelni! - nevetett. - De legalább nem kell figyelni a szövegre, csak hogy betűről betűre ott legyen, de nem kell bevágni, szóval lehet közbe dumálni. Vagy ha tilos, gondolkodni minden féléről... - vont vállat. Végül is, el lehet tengetni valamivel az időt ilyenkor is. Vagy űber gyorsan dolgozni, hogy hamar készen légy. ~ Jesszusom, Mary hova gondolsz? Még hogy ennyire odatedd magad a büntetőhöz... Mi bajod neked? ~ Hangosan felnevet saját gondolatain, anélkül, hogy ezt észrevenné. A manók is felé pillantanak, de ő nem érti miért, olyannyira megfeledkezik magáról.
- Jaj, nem is kell, el tudom képzelni! - vágja rá gyorsan, persze eszében sincs maga elé képzelni a lány kék, zöld, vagy épp lila foltos fenekét.
- Á, szerintem addigra kutya bajod sem lesz. - legyintett. - Persze ha mégis, nos... Á, nem biztos nem! - nevetett megint. - Mi történt? Kiömlött a kakaó? - kissé meglepődve, de még mindig mosollyal arcán néz a hátradőlő lányra. - A bálba? Nem hiszem... Nem tudom. De ha mégis, nem fogok bepasizni az tuti, még csak párom sem lesz. Nem mintha akarnék. Tudod, nem az én világom ez a Valentinnapozás. Szeretem a szerelmet, de ez egy kicsit túlzás, szerintem. Mondjuk nekem nem jutott eddig belőle, amit nem is bánok, sőt! Na és te? Mész? Van párod, esetleg jelentkező? Vagy akár kiszemelt? - fordul a lányhoz, miután megköszöni a manónak a friss és meleg kakaót, amit nem habozik megkóstolni.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. március 2. 19:52
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 16. 19:38 Ugrás a poszthoz

Ronald Smiley

A kelleténél talán kicsit sűrűbben járkált ki a faluba, túlságosan szerette. A helyett, hogy a kastélyban ült volna, háza körletében, akár a szobájában tanulva, sétálgatott. Már régen úgy ismerte a falut, mint a tenyerét, csukott szemmel is gond nélkül eltájékozódott volna. Persze, azért minden egyes zegét-zugát nem ismerte még, például a kísértetházban nem járt, pedig vonzotta ám rendesen. De akkor sem feltétlen kellett volna minden szabadidejét itt töltenie, elvégre bármennyit tanult, nyakán volt a vizsgaidőszak - ami már meg is kezdődött -, és nem ártott volna még egyszer rákapcsolni. Mivel lelkiismerete annak ellenére sem hagyta békén, hogy Repüléstanból garantált az E, és hogy azért tud annyit, hogy átdöcögjön másodikba, vette a fáradtságot, hogy vigyen magával egy-egy tankönyvet, azon elhatározás kíséretében, hogy majd tanul a friss levegőn a tónál, a játszótéren, esetleg a cukrászdában, vagy Pillangó-varázsban. Vitt is, a héten már negyedszer. Most viszont nem éppen úgy alakította sétáját, hogy olvasásra alkalmas területre érjen, függetlenül attól, hogy az aktuális helyről könnyedén eltalál egy olyan helyre. Inkább a fő utcát róva nézegette az épületeket, hallgatta az emberek beszélgetését, fülével elkapva egy-egy vicces beszólást, érdekes mondatfoszlányt. Még a pletykákat is előszeretettel kagylózta fel, persze a nélkül, hogy alapvetően bármit értett volna belőle, hisz egyik embert se ismerte, akiről szó volt. Szívesen nézegette a különféle arcokat, talált köztük olyat is, akinek a vonásai meglepően hasonlítottak egyik mugli ismerősére, persze feltehetően nem állnak rokonságban. Addig-addig nézte az embereket, míg felfedezett egy vele egy idős fiút, akinek ismerős volt az arca, de Mary alapvetően nem ismerte. És mivel pont mellette ment - vagy ment volna - el, megállt, hogy köszönjön neki.
- Szia! Bocsánat, te ismerős vagy nekem. A Bagolykőbe jársz, igaz? - érdeklődött.
Utoljára módosította:Mary Glotter, 2013. február 16. 19:41
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 16. 21:04 Ugrás a poszthoz

Ronald Smiley

Na igen, a sétálás, és a nézelődés sokkalta érdekesebb a tanulásnál. Természetes hát, hogy Mary sétál egy jót, kiszellőzteti a fejét, mielőtt neki áll bújni a Sötét Varázslatok Kivédése tankönyvét. Tapasztalatból tudja, hogy nem árt kicsit pihentetni az agyat, mielőtt nekiáll a fejébe vésni a tartalom lehetőleg legnagyobb, és legjelentősebb részét. És az agynak ehhez szükséges részét egyáltalán nem kell járatni sétálás közben. Még akkor sem, hogyha elkapsz pár olyan mondatfoszlányt, amin akaratodon kívül is rágódsz egy darabig. Mary azonban igenis rendületlenül forgatja agykerekeit. Mindig gyárt valamilyen hihetetlen, és értelmetlen agymenést. Mikor direkt, mikor csak úgy jön. Ez változó. A 'csak úgy jön' fajtájú agymenés viszont a legkellemetlenebb pillanatokban tud jönni, olyan nevetséges formában, hogy azon Mary önkívületlenül is nevet. Aztán persze senki sem érti, min szórakozik ilyen jól. Merthogy ha már egyszer jön, hajlamos sorozatként jönni. Jó, nem mindig, de ha igen, elő fordulhat, hogy öt-tíz percen keresztül, néhány másodperces időközönként elkezd röhögni. A direkt agymenései viszont nem feltétlen váltanak ki ilyen reakciót. Csak ha rájön, mekkora ökörség jutott az eszébe, és kezdte foglalkoztatni magát Mary agykerekeivel. Az agymenések mellett még különféle elméletek is fellelhetők Mary agyában, melyek többsége feledésbe merült, át lett értékelve, vagy csak bizonyos helyzetekkor jön elő.
Most azonban csak megfigyeli a környezetet, és igyekszik kizárni tudatából az agymenéseket, elméleteket, na meg a megint csak értelmetlen és röhejes észrevételeket egyaránt. Aminek remélhetőleg segítségére lesz, hogy összefut egy Bagolykőbeli évfolyamtársával. Kicsit furcsállja a fiú kacsintását, azt meg megint csak, hogy ebből hogy jött az idióta agyszülemény, de jött. Még nevet is rajta, ám most valahogy nem zavartatja magát. Normális esetben fellelhető lenne arcán a görcsös vigyor, mi egyébként az idegesség jele, viszont szerencsére cseppet sem ideges, így görcsös, és feszültségnövelő vigyor sincs.
- Nem megyek sehová sem. - vont vállat. - Azaz... Csak össze vissza kószálok. Miért? - kérdezte a kissé felháborodottnak tűnő sráctól.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 17. 04:48 Ugrás a poszthoz

Ronald Smiley

Rendben, mehetünk. - mosolygott vissza a fiúra. Tisztában volt vele, hogy tanulni kéne, de mint a legtöbb diák, inkább megragadta a kibujtató alkalmat, a nemtanulásra. Ami viszont ezen felül volt, hogy szívesen ismerkedett új emberekkel, főleg, ha esély van rá, hogy találkozik még az illetővel. Abban pedig biztos volt, hogy össze fog még futni ezzel a fiúval, főleg, hogy egy suliba is járnak, és még évfolyamtársak is.
- Az én nevem Mary, Navinés! Persze, a kérdés csak az, hogy merre? - kivételesen teljesen megfeledkezett a bemutatkozásról, ami nála nem volt túl megszokott. Általában mindenkit letámad ezzel azonnal, és csak utána fog bele a beszélgetésbe, vagy bármi másba. Persze előfordult már nem egyszer, hogy a bemutatkozás elmaradt későbbre, de az illem alap polcára szereti gyorsan rátenni, amit kell. Ami a köszönést, bemutatkozást, megfelelő megszólítást, és ilyeneket akarja magán tudni. A többi már nem olyan fontos. Ha meg kell, alkalmazza az ember, természetesen, de erre nem mindig van szükség.
Maryt kicsit meglepi, mikor Ronald a markába nyomja Bájitaltankönyvét, de nem zavartatja magát különösebben. ~ Biztos csak a cipőfűzőjét akarja megkötni, vagy ilyesmi. ~ Intézte el magában kurtán a helyzetet. A fiú azonban a helyett, hogy lehajolt volna elvégezni, amit Mary gondolt, hogy szeretne, elvette tőle mindkét könyvet. Ez megint csak meglepte a lányt, ami valószínűleg már látszott is. A fiú szabadkozását követően azonban ismét elmosolyodott.
- Semmi baj, én egész életemben az vagyok. De, öhm, a... - többet nem mondott. Helyette kérdőn tekintett Ronaldra, közben az évfolyamtársa kezében lévő könyvekre mutatott. Nem igazán értette, miért vette el tőle a fiú Mary tankönyvét is. Bár láthatóan a jókedvű Eridonosnak hamar leesett, mit nem ért a lány.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 17. 18:44 Ugrás a poszthoz

Noel

Marynek ismételten semmi kedve sem volt a tanuláshoz. Meg pont amúgy sem volt erre szüksége, hiszen aznap tanult eleget. Ezen oknál fogva, szobatársait faképnél hagyva úgy döntött, bejárja a kastélyt, hogy még nagyobb területen feltérképezhesse azt. Természetesen csak fejben, elvégre nem értett semmiféle térképrajzoláshoz. Kisebb korában is, a mugliiskolában ha elmentek kirándulni, fogott egy füzetet, hogy térképet rajzoljon. Természetesen valahányszor ennek nyomán vissza akart találni, nem jött össze. Szóval kénytelen fejben tartani, hova melyik úton akar eljutni.
El is érkezett az Átriumba. Emlékezett, hogy itt található a Nemzetek terme, ami igen csak szép, és hangulatos helyiség. Könnyedén el lehet mélyülni bármilyen gondolattal - nem mintha Mary alapvetően is nem tudná ezt bárhol megtenni.
A Nemzetek terme felé haladva azonban felfedezett egy másik helyet. Egy jó nagy helyet, név szerint, a Fejetlenség folyosóját.
Mindig kíváncsi volt, milyen lehet ez a folyosó. Sok mindent hallott már róla, és ezért nagyon szerette volna, maga is megszemlélni a helyet. Abban biztos volt, hogy tökéletes hely ez egy unatkozó embernek, ha mindig történik erre valami. De azzal is tisztában volt, hogy az a dolog nem feltétlen pozitív. Habár attól függ, honnan nézzük, vagyis mihez képest pozitív, vagy negatív. Minden rosszban van valami jó, és ez fordítva is igaz, így már annak is örülhet az ember, ha élve átjut a folyosón. Viszont mi van, ha nem ilyen rossz a helyzet? Mi van, ha épp fordítva van, és csak épp egy karcolást szerzel, és végig neveted az egészet, amiben csak az a rossz, hogy belefájdul a rekeszizmod. Ezt ki ne vállalná be, most őszintén?
Ennek a lehetséges jónak tudatában pedig Mary megemberelte magát, hogy bemenjen. Végül is, mi maradandó rossz történhet?
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 17. 19:52 Ugrás a poszthoz

Ron Smiley

Első blikkre szimpatikus fiú volt, Mary számára. Nem bánta meg, hogy megállt köszönni neki, aztán beszélgetni.
- Köszönöm, nekem is tetszik a tiéd. - mondta. Persze azt már esze ágában sem volt megemlíteni, hogy ezt a nevet konkrétan ő adta magának álnévként, nehogy megtalálja az a valaki, aki elől menekül. Jobb volt így, hogy a fiú nem tudta, mi a helyzet. De mivel az nem titok, hogy nem ez az igazi neve, illetve olyanok előtt nem, akiket ismer, és akikben megbízik, majd ha úgy alakul, elmondja. Ha egyszer közelebbi barátságba kerülnek, és nem csak ismerkednek még. Mondjuk, a bartai, szobatársai nem tudják ezt, csak egy ember. De egy ideje már tervez vallomást tenni. Most, hogy megjött az új szobatárs, nincs akadály, annyi van, hogy vele is össze kell szokni előbb.
A lányt meglepi, hogy a fiú elveszi tőle a könyvét, miután a sajátját a kezébe adta. Hirtelen nem tudja hova tenni. De szerencsére hamar választ kap az Eridonostól, minek köszönhetően már érti is, miről van szó. Ennek ellenére elcsodálkozva néz a fiúra. Náluk ez valahogy nem szokás. Legalább is, ilyen apró súlyú dolgokkal, mint például ez a könyv, nemigen. Persze, ha mondjuk valaki nehéz csomagokat cipel, és úgy is egy fele mennek, a másik általában megszabadítja a cipekedőt terhe egy részétől, ha mást nem, legalább egy darabon.
A fiúnak valószínűleg feltűnt Mary csodálkozása, mert folytatja.
- Hmm... Értem. Nálunk nem ilyen, de jó tudni, hogy nem halt ki mindenhol a lovagiasság, és vannak még udvarias emberek. - mosolygott. - Bár a könyv speciel nem teher, és ugyan annyira fel tudok oldódni, ha a birtokomban van. - vont vállat. Kicsit furcsa volt neki, hogy nem nála van a könyve. Még nem volt olyan, hogy más vitte volna helyette a cuccát, pláne nem akkor, ha azt a mást két perce sem ismeri.
- Feltételezem, a közelgő események alatt, a vizsgákat érted. - vigyorodott el. Elsőre nem értette, mire céloz évfolyamtársa, ám alig egy pillanat múlva felfogta, mire gondolhat. - Mert ha igen, azt hiszem, ez menni fog. - bólintott. A következő pillanatban, ahogy a fiú a szellemszállást említette, Mary teljesen belelkesedett.
- Hú, a szellemszállást? Miért nem megyünk oda? Már én is meg akartam nézni egy ideje! Amúgy úgy emlékszem kísértet ház a neve... Bár mindegy is, lényeg, hogy tudom hol van! - vigyorgott mint a vad alma. Remélte, hogy az Eridonos benne lesz, hogy menjenek oda.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 19. 14:49 Ugrás a poszthoz

Leonie, Ron és Adri Sajnálom, de ezt nem hagyhatom ki! Grin

Eleget görnyedt a tankönyv fölött, és az is fölötte, aznap. A legkevesebb kedve, vagy idegzete sem volt már felvenni a harcot a rengeteg információval, ami igyekezett menekülni előle. Nem arról van szó, érdekes volt, de már a szellemi fáradtság is túlnőtt rajta. Fájt a feje, nem emlékezett már rá, mi volt az előző mondatban, de ha meg visszaolvasta, olyan volt, minta egész nap ezt mondogatta volna. Mérhetetlenül idegesítette a helyzet, hogy fel sem fogja, mit olvas, és ha kell, el is kalandozik a sorok pásztázása közben. Így már csak a lehetőségre várt, hogy végre letehesse a vaskos könyvet, és bármi mást csinálhasson helyette. Még az is megváltás lett volna, ha egy megadott gyorsasággal háromszor körbe kellett volna szaladnia a kastélyon. Minden mocorgásra, lapozásra felkapta tekintetét, és mikor látta, hogy Adri készül elhagyni rezidenciájukat, nevezetesen a Dzsumbulylakot, Mary becsapta könyvét, felpattant ágyáról, és Adri után, lépett ki az ajtón. Remélte, hogy a lány nem bánja, ha Mary is vele tart. Nagyon megkedvelte már Adrit, csak úgy, mint a többieket. Bár őt egy kicsit másképp, illetve más miatt, mint Laggert meg Maiát.
Ketten indultak hát útnak, és hagyták el a Navine körletét. Csendben baktattak egymás mellett, és haladtak előre. Konkrét kikötési hely nem volt, céltalanul rótták a folyosókat.
Egyszerre viszont, mikor épp az erkély felé haladtak, meghallották, hogy két ember veszekszik. Adri ezt korábban szúrta ki, mert egy pár lépéssel előbb állt meg Marynél. Egy fiú és egy lány hangját lehetett hallani, amint épp arról veszekednek, hogy a fiú megcsalta a lányt, a lány pedig a következő pillanatban segítségért kiabál.
Adri és Mary elkezdtek az erkély felé futni, bár Adri kicsit hamarabb ért célt. Mikor Mary is megérkezett, csak épp hogy felmérte a terepet, azaz hogy Adri már a fiú felé irányított egy nagy követ, előtte állva rákiabál, és Leonie - mert a fiúval ellentétben a lányt felismerte - ott áll Adri mögött, a fotelen. Mary is rögtön pálcát ragadott, majs a Vingardium Leviosa bűbájjal felemelt egy virágcserepet, és a fiú fejére borította tartalmát - feltéve, hogy az előbb említett szerzet nem kapcsol, és ugrik el időben. Lehet, hogy a kőhöz képest ez gyermekded próbálkozás, viszont ha a vizes virágföld beborítja arcát, nem lát majd semmit, és a lányok időt nyerhetnek vele. Amennyiben erre lesz szükség.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 20. 01:08 Ugrás a poszthoz

Leonie Cheesy

Igen, valóban nem tehetünk róla! - helyesel dacos képet vágva. - Habár, én nem a szomjazás, vagy éhezés miatt tévedtem ide... Egyszerűen csak képtelen vagyok elsajátítani az alvás művészetét, ezen az éjszakán. Ennek okán gondoltam, itt létem alatt először, rosszalkodok egy kicsit, és elhagyom a házam körletét. Végül is, nem ártok ezzel senkinek sem, ugye? Magamon kívül persze, feltéve, hogy elkapnak. - húzta el kicsit a száját, majd rápillant a lányra. - Bevallom, a Navinés konyhában még nem volt szerencsém kakaózni. Csak sütizni, de azt is én csináltam. Ami az ittenit illeti, tényleg Isteni! - kortyol bele a gőzölgő italba, a mondat közepén. - De nem vagyok biztos benne, hogy szeretettel csinálnák a manók. Inkább muszájból. Ösztönösen azt teszik, amit a fölöttük álló főnök, illetve olyan emberek, akiket ki kell szolgálniuk, mond nekik. Habár ki tudja, lehet, hogy itt konkrétan olyan manók vannak, akik nem csupán muszájból, sokkal inkább szeretetből teszik meg, amit kérnek tőlük. Nem tudom. - vonja meg a vállát. Bár inkább azért veti fel ezt a lehetőséget, nehogy megbántsa a lányt, ezzel egyetemben ugyan ő maga is valószínűnek tartja, előbb megtett állítását.
Mikor Mary elröhögte magát, Leonie ijesztően közel hajolva hozzá, intette csendre a maga módján. Igaz, Mary még egy darabig vigyorog, de már abba hagyta a nevetést. Igaz, már fogalma sincs róla, mi szórakoztatta ennyire, öt másodperccel azelőtt. A téma azonban fordulatot vesz, így nem kell különösebben gyötörnie magát, hogy ne vigyorogjon.
- Én is biztos kiosztanám magam rendesen, egy jó kis büntetés előtt. Mondjuk, átnézetném a könyvtár összes polcrendszerét, hogy minden könyv jó helyen van-e... Bár az túl egyszerű... Inkább letisztíttatnám a könyvtár összes polcát, és minden könyvet meg aktát pontosan rendeztetnék el, és ha végeztek, le is ellenőriztetném. Nem túl nehéz ugyan, de sok időt elvesz, és unalmas is. Mindegy, van más büntetési lehetőség is, kitalálok valamit... Oké, leszek én is prefi! - fogja meg ő is a lány karját. Igaz, csupán fantáziálgatnak, de egyszer, a jövőben, tényleg nem lenne rossz prefinek lenni...
- Én tudok gonoszul kacagni! Régebben kifejlesztettem pár módszert! Egyszer, egy amatőr horror filmben, én voltam a gonosz kacaj a háttérben! - vigyorog. Ez tényleg így volt. És bár tényleg amatőrre sikeredett, azért jónak jó volt. Érdekes emlékeket ébreszt Maryben az a film, ha rá gondol...
- Hahahahaha... - mutatja meg a lánynak, mit tud. Jó ízű, ideg tépő, hűvös, mély. Ezekkel a szavakkal lehetne leginkább jellemezni a "produkciót".
- Mivel még nem jött, se szőkén, se lóval, se sehogy sem, erre nem tudok válaszolni. - vonja meg a vállát mosolyogva. - Amúgy értem, mire gondolsz. De nem kell meglegyen az eleje is, illetve de, de nem feltétlen a fulladás, vagy száz évig alvás kell hogy legyen a bevezető. Mindenkinek saját meséje van, vagy épp lesz, és lényegében mindig máshogy. - tűnődik el. Néha jó lenne ismerni egyesek történetét. A lány ismételt hirtelensége azonban kizökkenti mélázásából, mielőtt különösebben elmerülhetne benne. Ezt persze szemernyit sem bánja. Élvezi a vöröske társaságát, és stílusát. A hölgyemény következő mondatai kicsit meglepik, de mikor folytatja, elmosolyodik, a lány arcát fürkészve. Úgy tűnik a lány hamar rájött, hogy nem ez a szerelem lényege, és hogy alapvetően, ez nem egy célravezető dolog. Ez pedig különösen tetszik Marynek.
- Medvéd? - hökken meg. - Minek neked medve? Mire célzol ezzel? Nem értem. Igazából, most először nem értem, hol itt az összefüggés... - tűnődik el hangosan, szemöldök ráncolva.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 21. 01:17 Ugrás a poszthoz

Leonie, Zsót, Ron, és Adri - avagy: Az embörök és a szappanyópera

Aznap reggel, mikor még az év végi vizsgákra tanult szobatársaival, meg sem fordult a fejében, hogy ilyesmibe keveredik. Pedig Mary egy olyan lány, aki előszeretettel fantáziálgat össze storykat, saját élete szereplőivel, illetve azokkal, akiket legalább egy kicsit, akár látásból, ismer. Vagy saját maga, vagy valaki olyan főszereplésével, akit csak látott eddig. Itt léte során már sok történet megformálódott agyában: Kalandos, párbajos, hősi, verekedős, tragédia, még szerelmi is... Na de egy ilyen jelenet még egyszer sem ötlött eszébe. Legalábbis, nem úgy, hogy részletesen, végig is gondolja, ki is tervelje azt. Pedig bőven elég hasonló helyzetekkel csordultig telt szappanoperát nézett már életében. És most itt áll, mintha csak egy filmben lenne. Egy kész forgatáson érzi magát. Mintha teljesen beleélné magát annak a szerepébe, akit alakít, és már el is felejtené, mi a valóság. Mintha a karakter totál magába burkolná, új lenne, és a sorozat kellős közepén robban be társával.
Most ott áll az ajtóban, szemben a csupán sárral borított felső testű Ron előtt, kitől nem messze Adri, szikrázó szemekkel, védelmezve a mögötte fellelhető Leoniet. Mary csak most szúrta ki, hogy az általa irányított virágföld célpontja nem idegen neki. Legalábbis, nem rég találkozott vele a faluban, és szimpatikusnak tűnt. Kicsit hülyén jött ki, hogy rögtön a következő találkozási alkalommal leborítja virágfölddel. Normális esetben Mary rögtön zavarba jönne, mi kényszeres vigyorát is előhozná. De nem. Bármily kellemetlen a helyzet, inkább kacagna rajta, mintsem szégyellné. Ezen ő maga lepődik meg legjobban, ellenben nem bánja. Legalább, nem csinál nagyobb hülyét magából. Ha meg ez eddig sem következett be, annak még jobban örül. A fiú cserepes beszólására Mary sem marad kussban, még akkor sem, ha kellene.
- Amennyiben szükség lesz rá, alkalmazom! - vág derűs arcot. Habár ez nem épp az aktuális helyzethez illő, de így jött ki neki. Végül is nem baj, ha amíg lehet, magabiztos marad. Nem rá vall ez a viselkedés, de tetszik neki, hogy nem drámázza túl a helyzetet, és ezt ki akarja használni. Talán ez a későbbiekben jó orvosság lesz a zavarbanlét elhárítására.
A fiú következő mondataira azonban már értetlen képet vágott, elvégre nem tudhatta, mire utalnak a szavak. Ekkor fedezte fel a kissé csípős érzést arcán. A hirtelen hőmérséklet változás egy hangyányi rózsaszín árnyalatot adott pluszba arcának, de ezzel sem foglalkozott sokat. Pulcsi volt rajta, lábai sem fáztak, ellesz még egy darabig így, ami a helyzetet elnézve, hasznára is válna.
Összevonja szemöldökét, mikor a kis vörös is megszólal. Igazán mérgesnek látszik, Ron komolyan így kicseszett kiszúrt volna vele? Mary nem nézte volna ezt ki az Eridonos legénykéből, de mivel nem ismerte még rendesen, nem ítélkezhetett. Egyelőre azonban, míg még nem tudni, mi a helyzet pontosan, nem akart álláspontot foglalni. Ennek ellenére, a két Eridonos évfolyamtársa között járatva szemét, lassan odasétált Adri mellé. Perpillanat ez a fizikai álláspont tűnt a legideálisabbnak, ha pártilag még egy harmadik, azaz semleges helyet is foglalt.
- Tssz... Na, szépen vagyunk. Egy vádaskodó csaj, két másik támadó üzemmódban, meg egy félmeztelen srác, aki - vélhetőleg - két tűz között ragadt. Ez egy filmben még el megy, de ha belegondolok, külső szemlélő számára, élőben nagyon röhejesen nézhetünk ki. - csúszott ki a lány száján, és a végére még egy apró mosoly is telepedett szája sarkába. Eredetileg csak gondolni kívánta a mondottakat, de végül is nem olyan nagy baj, ha szembesíti vele a többieket, nem igaz? Nem mintha nem lennének ezzel tisztában maguktól is. Merthogy tisztában vannak, ugye?
- Nos? Hogyan tovább? - vont vállat, és nézett végig a három másikon. Bár a kérdés nekik szólt, a választ nem tőlük kapta meg. Ennek oka pedig az volt, hogy egy újabb évfolyamtársuk, Zsolt toppant be. Ront ellökve, kiabálva vonta kérdőre. Pár pillanattal később azonban úgy tűnt, mintha a Levitás hirtelen megvilágosodott volna, és következő kérdést már az Eridonos lánynak intézte. Szegény fiú igen csak kétségbeesettnek tűnt, és Mary sem bírta már megint a nélkül, hogy ki ne nyissa, alapvetően lepcses száját.
- Na jól van, gyerekek, én már komolyan valami tiniszappanoperában érzem magam! - az utolsó pár szót, nevetéssel küszködve ejtette ki. Ahogy így belegondolt, egyre mulatságosabban festhettek. Bár nem igen segített a jelenlegi helyzetükben, és idő közben még Zsolt pólója is leszakadt, mi megint csak vonzotta a nevetési kényszerűséget. Mikor már minden összejött, nem bírta tovább, kitört belőle. Az igazat megvallva, belefáradt már a sok tanulásba, és aludni sem aludt jól. Ilyenkor pedig ötször olyan könnyen kapja el a kacarászhatnék, mint amúgy. A jóízű nevetés kezdte teljesen kinyírni rekeszizmát, levegőt sem kapott már, és még a feje is belefájdult.
- Shahahajnálohom... Sehigétséhég... - nyöszörögte, mikor már csak a Levitás évfolyamtársának lába adott támasztékot, és akadályozta meg abban, hogy a földön fetrengjen.
Úgy egy perccel később azonban, kifejezetten hirtelen, és igencsak váratlanul, abbahagyta a röhögést, majd halálosan higgadt képpel felugrott. Mikor már stabilan állt, végignézett a jelenlévőkön, és ismételten hangszálai értelmesen hallatszódó használatára nyitotta a száját:
- Mi bajotok? Mit néztek? - értetlenkedett összevont szemöldökkel, mint aki nincs tisztában vele, mi történt az imént.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 25. 02:39 Ugrás a poszthoz

A szappany, és egy kis váratlan fordulat Rolleyes

Míg Mary el volt foglalva a hülyeségeivel, és mindenét szétröhögte a földön fetrengve, csak úgy zajlottak körülötte az események. Mire magához tért, Ron már sehol sem volt. Négyen álltak hát, a létszám ellenére azonban nem kapott választ kérdésére. ~ Na jó, azt hiszem, jobb lesz szellemileg is itt maradni, nem csak fizikailag. Mi van itt? Hová tűnt Ron? Hogyhogy Adri még nem kaszabolt le senkit? ~ Tűnődik. Azonban a párbeszéd nem ér véget, Mary félig felvont szemöldökkel, és immár karba tett kézzel hallgatja a jelenlévőket. Elég érdekesnek titulálta a Zsolt és Leonie között történő párbeszédet, inkább Zsolt felől, mint Leonie részéről. Persze mindkét részről az volt, kétségtelen. Főleg, ha cseppet lemarad az ember. Inkább filmbeillő jelet volt, mintsem életben történő, tizennégy évesektől. ~ Mary, nem elkalandozni, maradni! ~ Parancsol magára szigorúan, majd figyelmesen, gondolataiban ugyanazokat a szavakat fogalmazza meg, kórusban a kimondóval. Így jobban tud figyelni, és még fel is fogja, mit mond a másik. Az esély is kisebb, a lemaradásra. Feltéve, hogy tudja tartani magát az elhatározáshoz. Mindig így szokta. Mikor bejön, mikor nem. És most remélhetőleg bejön, mert kíváncsi, miről maradt le. Habár abban nem biztos, hogy elejtenek infókat, például arról, hogy melyik fekete lyukba veszejtette Adri Ront, vagy hogy miért tart még mindig a sztriptízbemutató. Ennek ellenére fülel, akár egy kiskutya. Vagy jobban, mert a kutyák fülelés nélkül is meghallják a legapróbb neszeket. És bár ezek nem épp nevezhetőek apró nesznek, figyelni azt kell, hogy némely szó esetlegesen kizökkentse mélázásából.
Ami a sztriptízbemutatót illeti, ugyan messziről érezhető az irónia, de meglepik Adri szavai. Nem nézte volna ki belőle, hogy ilyen is kitelik a lánytól, még akkor sem, ha százszázalékos gúnyolódás, amivel Mary tisztában volt. Nemsokára Ron is felbukkant, amit Mary nem igen értett. Ha az előbb elment, mit keres ott megint? Meggondolta volna magát?
- Na, ezt most miért? - dönti meg fejét, és végtagjait lengetve, mindenféle különösebb mimika nélkül néz a srácra. Nem felháborodott, értetlen, inkább természetes, nyugodt, lazít arcszerkezetén. Inkább kifejezéstelen, mintsem haragos. Kérdésére ezúttal kap választ, hamarabb, minthogy a fiú felfoghatná, ez neki szólt. Vagy hogy mit mondott egyáltalán, sőt, mondott-e bármit is.
- Nem fogom, megígérem. - mondja, de csak az után, hogy visszavette az őhozzá tartozó fontos tárgyat. Az újonnan visszatért személy monológja második fele közben teszi el pálcáját, figyelmesen hallgatva a fiút. Meg is lepik az elhangzottak, függetlenül attól, hogy egyet ért. Vagy pont azért.
- Jó meglátás. - biccent, majd jobb kezét a fiú felé nyújtja, eshetőséges kézfogás gyanánt. - Én benne vagyok. Hogy Markovits lökne le a seprűdről, a gurkó belédrepülésének reményében! - kiált fel hirtelen, s szinte azonnal. Hogy miért pont ez bukott ki belőle? Na azt a jó ég tudja, de a lényeges nem ez, sokkal inkább az ok.
- Mi folyik itt? - kérdi haragosan, ami nem csoda, hisz fejét, nyakát, vállait, egész felsőtestét, sőt, lábai némely részét teljesen beborította valami jéghideg, mégis égető, ragacsos, lassan folyó, és vastag trutymó. Ami alapvetően nem zavarná annyira, ha nem érezné úgy, hogy összehúzza bőrét, és kezdené szép lassan összezsugorítani az egész lányt.
- Na jó, nem valami alacsony a fájdalomküszöböm, sőt, de ez már tényleg kezd fájni... Mi ez? És honnan jött? Azon kívül, hogy a fejem fölülről... - kérdi ingerülten. Mivel fejét lehajtotta, arca megúszta a találkozást néhány cseppel. A lány viszonylag távol állt a többiektől, és mikor körbenézett, megállapította, hogy a többieknek nem volt szerencséjük megismerkedni a nyálkával.
- Áu! - nyögte, mikor valami nagy, és erős fémvödör ütközött össze fejével, majd csörömpölve a földdel is. Látása kissé elhomályosult, de szerencsére teljesen nem hagyta el.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 26. 02:36 Ugrás a poszthoz

Noel

Ha valaki a Fejetlenség Folyosója felé veszi az irányt, elméletileg fel kell hogy készüljön a "találkozásra". Hisz, a nevéből adódóan, igencsak mozgalmas terület lehet, amit maximális készültség hiányában, nem feltétlen lehet túlélni. Legyen az bármilyen kütyü, vagy épp lelki előkészület. Ami valószínűleg fontosabb is, bármilyen tárgynál. Hiszen teljesen mindegy, mi van a kezemben, ha lélekjelenlétem nélkülözöm, így nem tudom használni azt a bizonyos valamit. De ha nincs nálam semmi, viszont le nem dermedek, máris többre mentem vele, mint az előbb említett eshetőséggel. A lélekben való előkészületek megtétele azonban nem zárja ki a megfogható dolgokat érintő felkészülést.
Mary kellőképp készen is állt. Mint lelkileg, mind tárgyilag, mi a pálcájában nyilvánult meg. Arról már fogalma sem volt, hogy ez az elkövetkezendő problémákból nem segítheti ki. Belépett hát a szép, nagy ajtón, és körülnézett. Első blikkre szokványosnak tűnt a hely, hasonló, a Vigadó Freskók folyosójához. Azzal a különbséggel, hogy itt nem vigadtak túlzottan, és más arcok voltak fellelhetők a képeken. Nagyon tettszett azonban Marynek a képek. Szerette a Görög stílust, bár ebből nem a gladiátorok voltak a kedvencei, szívesen nézte azt is. Csak jó pár másodperc, talán egy-két perc múltán tűnt fel neki, hogy nem egyedül van a helyiségben. Rajta kívül, egy nálánál nem sokkal idősebb fiút pillantott meg, ki egy kicsit feltűnően, mintha várakozott volna.
- Szia! - köszönt, pusztán udvariasságból. Ezután tekintete egy fal melletti dobozra, onnan a falra tévedt, amit valaki összerajzolt. Mary nem érzett festékszagot, ami arra utalt volna, hogy azzal készült, így vagy régebbi, vagy mással csinálták. Kicsit közelebb ment, hogy jobban megnézhesse magának a művet. Úgy két-három lépés múltán valami furcsát észlelt. Egészen pontosan azt, ahogy a falból színes füstféleség száll ki, ami egyébként teljeset szagmentes. ~ Ez de jól néz ki... ~ Állapította meg a lány magában. Azonban a füst bármennyire is tetszett neki, pár másodperc múltán kezdte kicsit soknak, sűrűbbnek találni a kelleténél. Lassacskán a füst kezdte elborítani az egész folyosót, akadályozva Mary, és valószínűleg a fiú látását is. Ugyan az elején még nem is, mostanra kezdett egy cseppet drasztikussá válni a helyzet a nemlátás terén. A fiú alakját ugyan még különösebb gond nélkül ki tudta venni, az ajtókat már nem észlelte, hiába nézett azok feltehetőleges irányába.
Furcsamód hirtelen eszébe jutott, vajon mit álmodhatott. Emlékezett, hogy aznap sokat kattogtatta ezen az agyát, mert igencsak kellemes álom volt. Vagy épp kellemetlen? Már ebben sem volt biztos, de inkább nem is foglalkozott vele.
- Apám, mitől füstöl így ez a... Ez a... Mitől jön ennyi füst? - kérdezte társát, hátha tud valamilyen épkézláb válasszal szolgálni. Kicsit azonban zavarban volt, amiért nem jutott eszébe a neve annak a valaminek, amiből a füst jön. ~ Mi is a neve? Nem igaz... ~
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. március 1. 02:50 Ugrás a poszthoz

Ron Smiley

Nagyon megörült, mikor Ron említette, meg akarta nézni a Szellemszállást, illetve a Bogolyfalván fellelhető Kísértetházat. Mert feltételezhetően arra célzott ezzel. Lelkesedése hirtelen az egekbe szökött, főleg, hogy már igencsak fúrta oldalát a kíváncsiságot növelő kérdés: ~ Milyen lehet belülről? Vajon tényleg vannak szellemek odabent? És hogy néz ki? Ősrégi, pókhálós? És vannak benn titkos ajtók, titkos, és rejtett folyosókkal, helyiségekkel? Mekkora lehet a beltere? Vajon egy egyszerű, lakatlan épületről beszélünk, vagy ténylegesen félelmetes, mire a neve utal? ~ Mary leginkább az utóbbiban reménykedett. Nem volt félős, és alapvetően nem szeretett félni, de egy ilyen jellegű borzongásban - már ha kölcsönöz ilyet a hely egyáltalán - bármikor, s bárhol benne lett volna. Habár a bárholban nem feltétlenül, hiszen azért volt egy-két helyzet/hely, amiben nem, de ilyet hirtelen nem tudott felhozni. Egy sem jutott az eszébe. De ez nem is volt lényeges, hiszen ez nem egy bárhol fellelhető bármilyen hely, hanem a bogolyfalvi kísértetház, ami nem bármi. A többi lényeges dologra pedig akkor derül fény, ha végre meglátogathatja, illetve meglátogathatják. Ami remélhetőleg minél hamarabb bekövetkezik, hisz Mary már tűkön ül az izgatottságtól.
- Oké, akkor menjünk! - mondta feldobottan, és még mindig széles vigyorral. Annyira örült, hogy végre ellátogathat a Kísértetházba, hogy ugrálni tudott volna örömében. Bár azt nem akart, nem szerette volna újdonsült ismerősét rögtön elijeszteni azzal, hogy egy - remélhetőleg - kísérteties helyre megy egy őrülttel. Márpedig a fiú is lelkesnek tűnt Marynek, és nem akarta a közelgő élményt ilyen lényegtelen dologgal kockáztatni, mint holmi ugrálás. Majd ha visszaértek, kiugrálja magát a szobájában. Szobatársai ismerik már annyira, hogy nem lepődnek meg. Ha meg igen, akkor a következő ugrálhatnékjánál - ami nem sűrűn van, úgyhogy nem kell félniük - Lagger nem hív papot, ördögűzés céljával. Mary erre a gondolatra önkéntelenül is elnevette magát. Ha jó a kedve, csak úgy szaladgálnak fejében az őt könnyen megnevettető gondolatok. Amik nem feltétlen viccesek másoknak, csak Marynek. De neki is csupán azért, mert ő érti, mit rejt magában a gondolat, másokkal ellentétben.
- Hümm... Ez jó ötlet! - bólogatott szaporán évfolyamtársa felvetésére. - Az a kérdés, hogy a cukrászdában, vagy Pillangó-Varázsban lehet-e elvitelre enni-innivalót venni. Mert ha nem, vissza kéne szaladni a kastélyba... Habár, biztos lehet! A cukrászdában Isteni szendvicseket árulnak, amiket csak be kell csomagoltatni, és tuti van valami kis üvegük, flakonjuk, esetleg termoszuk innivaló szállításra, ha mást nem, kölcsönbe! - gondolkodott hangosan. - És akkor már csak az kell, amiben visszük. De arra alkalmas egy erősebb zacskó, és még a könyveket is belerakhatjuk. Nem nagy vaszizdasz, megoldható egyszerűen, s nagyszerűen! - vont vállat. - Akkor benézünk a cukrászdába pár szendvicsért meg italért? - kérdi még mindig fáradhatatlan vigyorgással. Beszéd közben néha terittezett kicsit, amit apjától örökölt, és amiért az anyukája gyakran megszólítja - vagy inkább leüvölti - őt. Bár Mary még mindig nem veszélyezteti mások épségét ezen, magyarázás közbeni cselekedettel. De ha észreveszi magát, mindig igyekszik abbahagyni. Más kérdés, hogy egy-két perc múltán már ismét folytatja. Ide kalandozó gondolataiból az zökkenti vissza, hogy észre veszi: Megfájdult az arca. Persze nem nagyon, de érezhetően, mi afelől biztosítja, hogy bőven elég volt a mosoly-túltengés fogalmának kimerítéséből.
- Sajnálom, de nem bírom abbahagyni vigyorgást... - fordul ismét Ronhoz, csak hogy megmagyarázza, mi baja. Bár ezzel nem magyarázott meg semmit, csak közölt egy nyilvánvaló tényt. De ezek után legalább ha évfolyamtársa kíváncsi, rákérdez, hogy miért, mielőtt elméleteket gyártana erről. Ha meg eddig fel sem tűnt neki, akkor Mary így járt. Nem mintha zavarná a dolog, ahhoz túlságosan leköti a nap iránti öröme.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. március 4. 21:50 Ugrás a poszthoz

Erkélyesek - Adri, Leonie, és srácok, ha jöttök, na meg a Javasbácsi
Előzmény: Erkély

Nem mondható esemény mentes napnak a mai Mary számára. Épp elég izgalom, hogy kikecmergett a Navine körletéből az órákon kívül, nem hogy ilyen közelről végigélvezhessen egy addig ismeretlen, tini-szappanopera jelenetet. Merthogy idő közben biztossá vált: Ez nem csak szappanoperaszerű, ez egy szappanopera. Habár ehhez eddig sem fért kétség. Egy élettel teli lány, aki megcsalással vádolja háztársát, ki ezek szerint több annál, mikor hirtelen betoppan a képbe két másik, kik előbb okoznak fájdalmat, minthogy kérdeznek. És ez még semmi, ugyanis egy másik fiú is érkezik, ki úgy véli, járnak az először említett hölgyikével. Idő közben az állítólagos megcsaló lelép a színről, mikor is kezdetét veszi a szeretlek-nem szeretlek vita, kicsit más párbeszédi megfogalmazásokkal. De nem telik belé sok idő, a kiviharzott fél úgy dönt, visszatér. Perceken belül pedig a fölösleges ötödik, illetve Mary, kap is a fejére, nyakába, hátába, kicsit még a lábára is. Egészen pontosan valami trutyit, mely fagyasztó érzést keltő hatása ellenére égési, és húzós fájdalmakkal jár. De ha csupán ennyi volna a probléma, Marynk hálát adna az égnek, de sajnos ennél egy cseppet drasztikusabb a helyzet. Ezt ildomos így érteni, ugyanis a kis Navinés szó szerint elkezdett zsugorodni, és még a nagy, korábban trutyit tartalmazó fémvödör is kinyilvánította nemtetszését fejének, mi nincs túlontúl jó hatással se a lány közérzetére, sem pedig látására.
- Nem hiszem, hogy ők voltak... Várj, mi az, hogy pont velem? - kérdi meglepődött arcot vágva Adriót. Igyekszik bármire odafigyelni, és összpontosítani, ami eltereli figyelmét a fájdalomról, meg a hülye trutymó érzékeléséről. Ennek érdekében pedig képes a legapróbb csekélységen is fennakadni. Érzi közben, hogy valami nincsen rendben vele. Valami baj van, de az a baj nem a trutyi, és fájdalom, hanem... ~ Miért érzem úgy, hogy alacsonyabb vagyok? Miért kezdett el nőni körülöttem... Minden? Á, biztos csak káprázik a szemem! ~ A gondolatmenet végén hevesen megrázza fejét, összeszorított szemekkel. Mikor pár másodperc múlva kinyitja, hiába égeti bőrét a ragadós valami, a hidegség érzése mégis elnyomja azt az ijedtséggel karöltve, és remegni kezd.
- Miért vagytok nagyobbak vagy húsz centivel!? - néz körül ijedten. Nem lehet ilyen mértékű hallucinációja... Vagy mégis? Még jobban megüthette fejét az a vödör, mint sejtette...
- Igen, tudok jönni. De siessünk, mert nem tudom pontosan, hol is van, és... Istenem, én összemegyek! - kezd pánikolni, és sietve kirohan az ajtón. Együtt mennek hát tovább a gyengélkedő felé. Mary már-már rohan, közben fokozatosan veszítve méretéből. Semmi kedve véglegesen elfogyni, mégis egyre kisebb, és kisebb lesz. Mire végre eljutnak a gyengélkedőig, már csak nyolcvan és hetven centi között van a mérete, azonban trutyi már alig fellelhető rajta. A fájdalom kezd múlni a zsugorodással egyetemben, és a hangja is vékonyodik. A végére igazi kis törpe lesz belőle. Vagy semmi... Épp ezért, minél előbb be kéne jutni a gyenguszra vezető ajtón.
- Kinyitná valaki? Nem érem el a kilincset... - szólal meg, mint aki magába eresztette volna három, héliummal felfújt lufi tartalmát.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. március 5. 22:12 Ugrás a poszthoz

Kiva Smiley

Jó dolog a repülés, a seprű nyelébe kapaszkodni, látva, milyen az élet a magasból... Mary részben ezért szeret repülni, és részben ezért is jött most ki. Részben. Másrészt, hogy meguntassa magával ezt a tevékenységet, legalább két hónapra előre. Ami, mit ne mondjak, igen nagy munka. Hisz, hogyan is lehetne meguntatni valakivel a repülést, akár egy napra is, ha világ életében ez volt az egyik legnagyobb vágya? Más kérdés, hogy van-e kedve éppen az illetőnek repkedni vagy sem. A 'most nincs kedvem' nem egyenlő a 'most egy időre meguntam'-al. Bár az utóbbi is igencsak jól jön akkor, amikor nem lehet, de legjobb az előbbi. Minden esetre ez most nem is lényeges. Az már sokkal inkább, hogy Mary épp most ül a seprűjén, és épp most vette észre, hogy nincs egyedül.
Mary látja, hogy a lány épp felé süvít, nem is lassan. Igyekszik összpontosítani, mert nem szívesen ütközne össze a hölgyeménnyel. Azonban még nem rántja el seprűjét, nehogy a másik vele tükörképesen tegye ugyan ezt, elkerülve a baleset elkerülését. Ezen oknál fogva igyekszik felmérni a terepet, megfigyelni, hogy a lány merre is indul. Mikor biztossá vált - igen gyorsan - , ő is elrántotta kölcsönvett járgányát.
- Jól vagy? - kiabál ő is háta mögé fordulva. Egy cseppet sem mérges, sőt. Megfordul, kisebb félkörívet leírva, és az immáron lajháralakzatban felé haladó lányt nézi. Felkészül az esetleges összekoccanás újabb elhárítására, de nem úgy néz ki, mintha a lány tovább akarna repülni. Miután visszafordult rendes helyzetbe, megáll Mary előtt, majd kissé szabadkozni kezd.
- Ó, egyáltalán nem haragszom! Én nem vettelek észre, pedig láthattam volna, hogy nem vagyok egyedül a pályán... - húzza el kicsit a száját. Néha olyan vaksi, hogy az már neki is fáj. Mondjuk, mindig neki fáj elsődlegesen, de na. Lassan már nem lehet vaksinak nevezni, hanem mindjárt vaknak. Azért az egy dolog, hogy keres valamit, és akkor sem látja meg, ha épp azt nézi, de az már igazán kiszúrható, ha ott repked valaki előtte.
- Vadulni? - vigyorog ő is. - Öhm, zavarok a vadulásban? Mert ha esetleg útban vagyok, csak szólj nyugodtan, legfeljebb jövök később. - mosolyog a lányra. Nem szeret útban lenni másoknak, inkább elintézi a dolgát később, minthogy kellemetlenséget okozzon.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. március 8. 18:18 Ugrás a poszthoz

Erkélyesek + Javasbácsi Cheesy

Mikor odaérnek, Leonie nyitja ki az ajtót Mary előtt, hogy aztán beessen rajta. Mary épp megkérdezné, jól van-e, de mikor látja, hogy minden rendben, inkább beszalad.
- Jó napot! - kiabál ő is, kicsit talán vékonyabb hangon, pusztán udvariasságból. Mert hát, a gyógyító is ember, ahogy mindenki más is, aki bent van - ha vannak bent egyáltalán. A vöröske Maryhez intézett szavai, nem kicsit lepik meg a lányt. Nagy kerek, és megilletődött szemekkel néz, a per pillanat nála jóval magasabb Leonie-re. Nem tudja hova tenni a lány szavait, és először szentül hiszi, hogy csak viccel. Az újdonsült manócska azonban nem látja jelét a lányon, hogy ne gondolta volna komolyan.
- Inkább kihagynám. - nyel ijedt képpel Leonira meredve. Egyszerre lepte, és ijesztette meg lány. Kicsit abszurdnak tartotta, önmagában azt, hogy pici marad, nem hogy a lány játékaként élje le életét. Vagy minek lehet nevezni egy manóméretű lányt, aki nem is hozzátartozó...
- Nem tudom... De inkább ne próbáljátok ki. - vonja meg a vállát a vöröske kérdésére. Leonieval ellentétben, Adri láthatóan nem próbálná ki. Mikor a szőke is felteszi maga érdeklődő mondatát a trutyi jelenlegi minőségéről, Mary csak a fejét rázza. Nem igen hiszi, hogy ez az izé képes volna megkeményedni, illetve megkötni. Elvégre nem cementről, vagy műanyagról beszélünk. Legalábbis remélhetőleg. Nem volna édes dolog, ha a méretvesztés mellett még olyan kemény izé is lenne rajta.
- Igen, de csak kicsit. - ereszt meg egy röpke vigyort Adri felé. A fájdalom szűnni látszott, ahogy a lány egyre kisebb és kisebb lett. A lányt meglepi Adria kedvessége, de megnyugodva fújja ki a levegőt, mikor az hátrébb lép tőle. Kicsit ijesztőnek hat - egyelőre -, ha a szőkeség kedves.
Ekkor betoppan a gyógyító, illetve a javasbácsi. Angolul köszön, így Mary épphogy érti, mit mond. Nem igen tud angolul, más nyelven meg még annyit se. ~ Istenem, ezt jobban át kellett volna gondolnom! ~ Nyel egy nagyot, miközben gyomorgörcse szép lassan erősödni kezd. ~ Csak most segíts meg! ~ Még keresztet is vetne, de nem akarja, hogy feltűnjön a többieknek. No nem azért, mert szégyelli, inkább azért, mert nem akarja, hogy megtudják, fél. Pontosabban, hogy mitől fél. A férfi felcsillanó szemei meglepik a lányt, és mikor a férfi felteszi a kérdést, Mary kissé a lányok irányába fordítja fejét, szemét továbbra is a férfin tartva.
- Öhm... Tud valamelyikőtök angolul? - kérdi, kissé félve. Érzi, hogy ezzel most nagyon le fog bukni, de per pillanat ez nem igazán érdekli. Nincsen kedve bogárméretűként leélni életét. Vagy elfogyni...
Ekkor már Ron is betoppan a helyiségbe. ~ Nagyon félt? Azért annyira nem nagy a baj. Ugye? ~ A lány nem tudja, sírjon-e, vagy nevessen. De már annyira szétveti az ideg, hogy akaratlanul is elkezd idiótán vigyorogni. Nevethetnékje van az előtte lebegő képtől, hogyan is nézhet ki így, ilyen picikén. És az, hogy nem tudja, ilyen marad-e, pedig megint csak vigyori hatást vált ki belőle. Tudniillik, ha ideges, nevetnie kell, akárcsak ha mérges, vagy jókedvű. Elég érdekesen van összerakva arcmimikája, meg kell hagyni.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. március 12. 01:35 Ugrás a poszthoz

Embörök Cheesy

Leonie teljesen belelkesül, mikor kiderül, hogy a gyógyító nem szimplán férfi, ennek tetejében indián. Az apró Mary ki sem szúrja, míg Leonie nem említi, illetve teszi föl a kérdést. ~ Jé, tényleg! Most hogy mondja... ~ Kerekednek ki a szemei hangyányit. Tényleg elég érdekes, de fölöslegesnek tartja a rákérdezést, hisz a javasbácsi úgy sem érti meg. Mary meg alig tud angolul, s habár tudása talán kiterjedne a kérdésre, fogalma sincs, hogy mondják az indiánnak. Beégni meg nem szeretne. Legalábbis egyelőre. Mert nagyon úgy néz ki, hogy perceken belül kiderül a turpisság, mi szerint nem is angol. Ismét nagyot nyel, szinte már reflex szerűen, hisz egyre jobban fél. Ezt viszont igyekszik leplezni, s eddig elég jól megy. Legalábbis az idióta görcsös vigyorra való hajlama még nem jelentkezett, elpirulni nem szokott, nem is érzi, hogy égne az arca. Kicsit leizzadt, de annak - javarészt - a futás az oka. A tenyere izzad még, de az egyrészt nem látszik, másrészt neki, mióta az eszét tudja, folyton izzad. Kivéve, ha teljesen kifeszíti, no de azért annyira nem érdekli, hogy vegye a fáradtságot.
- Köszi. - biccent, picit még mindig furcsállva Adri rendességét. Ezt tényleg nem szokta meg a lánytól, de igazság szerint így, hogy kezdte felfogni ép ésszel a lány szavait, egészen jól esett neki. Eközben Leonie is fáradhatatlanul járatja száját, mi cseppet sem zavarja Maryt, sőt, ellenben igen csak nagy meglepődéseket termel, vele együtt egyre kisebbre zsugorodó agyacskájában. Egyre nagyobbra tágulnak szemei, ahogy a vöröskét - illetve számára lassan vörös óriást - hallgatja.
- Woodoo? Minek kellenének neki woodoo babák? Ő gyógyító, nem másokat szenvedtető őrült, sötét mágusféleség. Azon kívül, szerintem az indiánoknak nem szokásuk woodoozni. Mondjuk, ezen téren egyáltalán nem vagyok otthon, ez csak saját vélemény... - teszem még hozzá, biztos ami biztos. Tovább hallgatva a lányt, Marynek lassan ki is esnek szemgolyói. Igazán megrökönyödtetőek a hölgyike száján kibukkanó szavak.
- Bocsi, de kétlem, hogy áldozatot kéne bemutatni. És ha igen, inkább maradok törpe, minthogy bárki szíve odavesszen, de komolyan! Régen amúgy is mindig törpe akartam lenni... - von vállat, egy erőtlen vigyor kíséretében. Adri sem rest megszólalni, ami talán még jobban meglepi az újdonsült törpét.
- Mi a baj a szíveddel? - kérdi aggódva, nagy szemeket meresztve a lányra. Ezután Leonie a javasbácsi háta mögé "lopózik", hogy megszemlélje a bácsi haját. Maryt ez már nem nagyon érdekli, hiszen gyakorlatilag elárulta magát. Teljes tudatban, hisz tisztában volt vele, ha rákérdez, rájönnek. De már úgy volt vele, szobatársainak úgy is szólna, Leonie mással van elfoglalva, a javasbácsit meg bizonyára nem ez érdekli Mary. Illetve, nem ezért.
- Na igen... Elméletben... - mondja elfúló hangon Adria megrökönyödöttségére. - Gyakorlatban ellenben Magyar. - folytatná is, de ekkor észreveszi, hogy Ron jött be a helyiségbe, és lányt meglepi Adri ezt követő hirtelen kirohanása.
- Nyugi Adri, Ronnal tényleg barátok vagyunk és kétlem, hogy ő ön... Várj, mi? - a lány tudatáig későn jut el, mit is mondott pontosan szobatárnője. De abban biztos volt, nem sokan hallhatták ezt tőle, és az az igazság, jó érzéssel töltötte el. Különösen azok után, hogy kiderült, hazudott. Mindenkinek hazudott. Kivéve talán egy embert, de ő sem tudja a teljes igazságot - és valószínűleg nem is fogja senki, legalábbis míg nem rendeződik a dolog. Meg amúgy is el akarta mondani a szobatársainak, hisz azért mégse élhet le gyakorlatilag hét-nyolc évet mellettük, a nélkül, hogy ne szólna. És minél tovább halogatja, annál nehezebb lesz a vallomás.
Ez után Zsót is betoppan, hogy kirángassa Ront, hadd hadakozzék vele tovább. Alapvetően - főleg ha nagyobb lenne - nem szívesen hagyná, de most túl sok minden van, mi lefoglalja.
Miután a srácok eltűntek a gyengélkedőből az ajtó elé, a Javasbácsi jön, és csak úgy rácseppent valamit Mary fejére. A kis - nagyon kis - Navinés nem húzódik el, nem fél, kíváncsian várja a fejleményeket. Tudja, a gyógyító csak a dolgát végzi, bár a zsugorodáson kívül, nem igen ért semmit a férfi szavaiból. Meglepődve tapasztalja azonban, hogy a  folyamatos méretvesztésnek vége, és leragadt harminc centinél.
- Tyű, köszönöm szépen! - mondja a javasbácsihoz intézve szavait, kivételesen angolul, mert ennyit még tud. Ez után a bácsi visszavonul a szekrényhez, tovább keresgélve. Mary azonban nagyon szeretne tisztában lenni a szűk szavú férfi mondatainak tartalmával, és erre csak egy lehetőséget tud.
- Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem jól jönne egy tolmács. - sóhajt egyet, majd megint nagyot nyel, és, kissé elmélyített hangon, hogy meg ne süketüljenek, kikiált, hogy a fiúk meghallják.
- Hé, srácok! Bocs, hogy megzavarom a hadakozást, de jól jönne egy tolmács! Tudsz jönni, Ron? - üvölti jó hangosan, úgyhogy hiába kicsi, lehetetlen, hogy a fiúk meg ne hallják. Tisztában van vele, hogy a fiú, Ron ténylegesen angol, ellenben a lány még nem említette meg neki származását, így nem is kerülhet bajba, ha felkéri tolmácsnak. Előtte nincs mivel lebuknia, ahogy Zsolt előtt sem.
Ezután a gyógyító visszatér, megint magyaráz valamit, amiből annyit ért, hogy innia kell abból a nagy fiolából. Ekkor a bácsi felemeli Maryt, és a lány segítséggel engedelmesen iszik az italból. Vár, hogy történjen valami, azaz nőjön meg. De hiába vár, nem történik semmi sem. Végignéz a helyiségben lévőkön, kérdőn tekint a javasra, de csak nem akar megnőni. Nem mintha ez bármit is segítene. Most kezdi csak frusztrálni, hogy ilyen irdatlan pici, és ekkora óriások veszik körül. ~ Nekem annyi! ~ Teszi meg magában a megállapítást, és egyre jobban reménykedik, hogy a gyógyító nem adja fel, és visszanöveszti a kis Navinést. Nem mintha félne a jelenlévőktől, vagy ilyesmi, de azért na.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. március 12. 03:17 Ugrás a poszthoz

Noel

Mary látja a fiún, hogy útban van neki, de valahogy nem túlzottan érdekli. Direkt ide jött, hogy megnézze magának ezt a helyet, és semmi pénzért nem hajlandó elmenni. Majd a fiú távozik, ha akar. Különben meg miben lehet neki útban, mi olyat akarhat csinálni, amiben Mary zavarná? Ha valami olyat akar, amiért büntetés jár, csak tessék, Maryt nem érdekli. Illetve, amúgy biztosan beleszólna, hisz - sajnálatos módon - szinte mindenbe beleszól, de most nem. Nincs kedve hozzá. Inkább megszemléli a képeket, amiket jóval hosszabb ideig is lehetne bámulni, mint a mugli múzeumokban lévőket, hisz azok ezekkel ellentétben, meg sem rezdülnek. Ami persze nem baj, hisz hogyan is nézne ki, függetlenül attól, hogy az most normálisnak, vagy abnormálisnak számítana. Nem sokáig nézheti a műveket, mert színes füst keletkezését észleli a helyiségben, ami a falból, a fiú mellől jön.
- Mi? Dehogy! - vágja rá, talán túl hirtelen a fiú gyanakvó kérdésére. Csak nem gondolja hogy ő csinálta, hiszen alig pár perce érkezett. ~ Elképzelhető, hogy ez csak a gyanú elterelése. ~ Fut át az agyán, de nem kérdez rá, hisz ha ő volt, úgy is letagadná. Akkor meg már fölösleges, nem? A falat méregeti, de hiába, nem jön rá mi okozza a füstöt. Azt tudja, hogy nem tűz, hisz se égett, se füstszag nincs. Sőt, semmilyen. ~ De akkor mi lehet? Mi ez az izé? És miért pont a falból jön? Mondjuk jogos, valami oka csak van, hogy a Fejetlenség Folyosója nevet kapta... De Istenem, ez nagyon bizarr! ~ Gondolkodik összevont szemöldökkel, miközben rendíthetetlenül bámulja a füstöt, és a termelőjét.
- Én nekem már fogalmam sincs mi normális és mi nem, ebben a suliban. De szerintem ez már itt sem az. - kezdett lassú fejcsóválásba. Itt szinte minden normálisnak számított, ami a mugliknál nem. De az, hogy csak úgy spontán elkezdjen füstölni a fal, ráadásul szagmentesen, és színesen, tök magától...? Ez már Marynek is sok volt. De ha kiderül, hogy ez is teljesen szokványos, Maryt lassan már semmivel sem lehet majd meglepni, annyi szent. Ekkor észreveszi, hogy a fiú épp egy filctoll betétjét, vagy szivacsát, vagy hogyhívjákját szedi ki épp, hogy a tokba füstöt engedve, rázárja a kupakot.
- Ugye tudod, hogy az nem fog megmaradni benne? - kérdi, fél szemöldökét felvonva. - Öhmm... Nem tudom. - mered kukán maga elé. Pár másodpercig gondolkodik, majd ismét megszólal:
- Miért is vagyok én itt? - nem igazán a fiútól, inkább magától várja a választ. De az ezt tartalmazó Isteni szikra csaknem akar jönni. Mary a fiúnak hátat fordítva, kezeit fejének támasztva kezd el lassan sétálni, hátha segít a visszaemlékezésben. Pár lépés után visszafordul, majd a fiútól úgy öt-hat lépésre megállva felemeli a fejét, és ölbe tett kézzel megáll előtte.
- Ismerjük mi egymást? - ráncolja szemöldökét. Kicsit kezdi nyugtalanítani, hogy nem tudja, miért van itt, és hogy fogalma sincs, hogy került ide egyáltalán. A feltörekvő idegesség talán már hangján is érezhető, bár ez nem foglalkoztatja. Az már sokkal inkább, hogy visszaemlékezzen, honnan került ide, de sajnos ez valahogy nem megy.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. március 24. 19:59 Ugrás a poszthoz

Mira-Mester Cheesy

Mostanra szokássá vált Marynél a faluban sétálgatás. Nem tudott olyan részt, ahol ne járt volna, feltéve, ha nem számítjuk az épületeket. Mert hát a házakban nem járt, ahogy nagyon sok boltban sem volt szerencséje nézelődni sem. Nem mintha bármi megakadályozta volna ebben, csak nem volt kedve. Bár már tervezett bekukkantani az új antikvitásba, szerette a régi holmikat, szépnek és érdekesnek találta őket. Amennyiben van rá keret, szívesen venne is belőle valamit. De terve ellenére, eddig nem ment be. Inkább sétálgatni szokott a faluban, s közben elmélkedni erről-arról. Ezt a szép hétvégei napot is erre szánta, sétára. Maga elé bambulva hagyta, hogy lábai tetszőlegesen vigyék amerre csak akarják, ő meg az elmúlt évnek szentelte figyelmét. Mit ne mondjon, elég sűrű volt, na és korábbi életéhez képest igen csak szokatlan, sőt, abszurd. Nem csoda hát, hogy mostanra kifáradt. Először a levél, mi szerint felvették a Bagolykőbe, majd a nagyszüleinél az erdőbéli problémák, minek köszönhetően bajba kerül, utána suli, ott egy-két kaland... Ezek a bizonyos kalandok pedig nem valami szokványosak a lány számára, és igen csak nehezen emészthetők. Legalábbis neki. Másoknak valószínűleg a világ legtermészetesebb dolga, hogy valaki valami ráboruló löttyfélétől összemegy, vagy csak úgy elkezd füstölni a fal, és hirtelen elfelejt mindent, seprűkön száguldozik, és pálcával hadonászik. Marynek azonban nem, pontosabban nem volt az. Az elején. Bár, amennyiben nem rúgják, vagy veszik ki, és maradhat - amit őszintén remél -, még hét, legalábbis négy évig itt tengetheti az időt, szóval még mindig az elején van. Lesz ám ideje hozzászokni ezekhez a számára még furcsa, ám mégis egyre inkább természetes dolgokhoz. Néha még, mikor reggel felébred, nem mindig emlékszik az elmúlt hónapok tartalmára, így pár másodpercig nem érti, mit keresek ott, ahol van. Aztán ahogy a felismerés megérkezik, meglepi, hogy mind ez hogyan lehetséges. Van viszont, hogy minden teljesen természetes számára, nem is gondolja végig, csak sodródik az árral. Ahogyan  most is, hiszen nem is figyeli, merre megy, csak megy.
- Hogy az a... - hallatszik a mérgelődés, ugyanis most járta meg, hogy nem nézett a lába elé. Kibicsaklott jobb bokája fájt ám rendesen, ezzel megugorva a nem valami alacsony fájdalomküszöb már-már elviselhetetlen részét. Ráállni sem igen tudott, így körülnézett, hol is van most pontosan, hátha le tudna ülni valahova. Mákjára pont a kocsma előtt állt, így úgy döntött, kínszenvedések árán, de betér. Végül is, lényegesen közelebb van a kastélynál. Be is ment, azonban kedveszegetten el is húzta száját, mivel egy szabad asztalt sem látott. Mikor másodszorra is körbenézett, egy hosszú, sötét hajú lányt pillantott meg, egy újság fölött görnyedve. Pár másodpercig tartó töprengés után odabicegett az asztalához.
- Szia! Bocs a zavarásért, szabad ez a hely? - érdeklődve tekintett a lányra, az egyik szék felé bökve, az igenlő válasz reményében. Lába valami furcsa oknál fogva a helyett, hogy egyre jobb lett volna, csak még inkább sajogni kezdett.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. március 25. 19:35 Ugrás a poszthoz

Tanévzáró, na meg a nyitó - Tika és Eric Cheesy

El is húzott az első tanéve a Bagolykőben, s mintha az nem is lett volna, úgy érkezett el a következő. Na jó, ez így nem teljesen fedi a valóságot, sok felejthetetlen dolog történt Mary első évében, többek között olyanok, mik gyökeresen megváltoztatták életét. Az az év igazi furcsaságok halma volt. Ami megint csak különös, hogy a legszokatlanabb az, barátokat talált. Igaz barátokat, akik nem veszekednek vele, akik nem használják ki, és akik nem az "egyszer a barátod vagyok, egyszer nem" kategóriába tartoznak. Ennek Mary szívből örült, és boldogan tért vissza az iskolába, immáron lényegesen több magabiztossággal - habár abból most sem volt sok -, mint tavaly, mikor fogalma sem volt, ez hogyan is zajlik. Bár, mint az előző évben minden nap, most is sok új arcot látott. De ez nem csoda, amekkora ez a suli, az lenne az abszurd, ha nem látna minden év minden napján legalább húszat. Ha nem többet...
Nem régen érkezett meg, csupán tegnap reggel. Már tűkön ülve várta, hogy összefusson barátaival, elérkezzen ez a csodás nap, és megkezdődjék a tanév. Nem mintha nem hiányzott volna a családja, szó sincs ilyesmiről, de azért mégiscsak na! Szerencsére az idő gyorsabban telt a szokottnál, és, számára legalábbis, hamar elérkezett a várva várt évnyitó napja. A diákok és tanárok a nagyteremben gyülekeznek, így természetesen Mary is oda megy. Kicsit korán érkezhetett, nem sok diák van még jelen, tanárok közül hirtelen egyet sem szúr ki, és a bent lévő tanulók sem vannak még a helyükön. A hangzavar a hiányos létszám ellenére sem kicsi, mindenki beszélget, ahogy egyre beljebb megy, elkap egy-két érdekes mondatfoszlányt is. Haladás közben jobbra-balra tekint, hátha ő is kiszúr egy ismerőst, szívesen beszélgetne ő is már valakivel, akit úgy ahogy, de ismer. Persze az ellen sincs kifogása, ha egyelőre még nem tudja, kicsoda, csak hadd dumáljon, erre várt már egész nap!
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. április 4. 02:39 Ugrás a poszthoz

Évnyitó-záró, Tika és Eric Cheesy
Bocs, hogy ilyen későn írtam, teljesen elfelejtettem. ^^"

Hiába nézelődött, vizslatta a népet, nem igen látott ismerős arcokat. Olyat legalábbis nem, akivel jó, illetve beszélőviszonyban van. Nem zavartatta azonban magát, leült a Navine asztalához, és várt. Az ajtó felé pillantgatva kémlelte a termet, díszeket, elrendezést, és diákokat. Nem kellett sokáig egyedül ücsörögnie, nemsokára lehuppant mellette valaki egy üres helyre. Mikor odapillantott, Sharlotte-ot vélte felfedezni. Széles vigyor terült szét arcán a lány láttán, örült az ismételt találkozásnak.
- Szia! Ó, nekem nagyon jól. Nagyon örülök, hogy találkoztam a szüleimmel, meg tesómmal, jó volt velük. Anyum is alig kiabált apummal, ami kész csoda, hisz korábban szinte napirenden volt minimum két-három ilyen alkalom... Mondjuk, lehet azért nem, mert végre készen van konyha. A házunkban nem sok minden változott, de ami igen, az nagyon. Számomra legalábbis... Voltunk még a nagyszülőknél látogatóban, irtózatosan jó volt! Még Morzsit is vittük, a kutyánkat, de még az axikat is! Mármint, a két gőténket, azaz axolotlunkat. Bár kicsit megviselte őket a helyzet, de túlélték... Rengeteget meséltem nekik a Bagolykőről, mindenről beszámoltam, amiről úgy gondoltam lehet! Ó, de te is mesélhetnél, neked hogy telt a szünet? Voltál valamerre? Milyen volt? - tette hozzá gyorsan, mikor észrevette, mennyit beszélt. És ez még kevés ahhoz képest, amennyit eleve szokott. Mióta itt van a Bagolykőben, igyekszik visszafogni magát, több-kevesebb sikerrel. ~ Ahhoz képest, hogy a Navinések milyen szűkszavúak, elég lepcses szájú vagyok. Mondjuk, könnyen meg is lepődök bármin, és eléggé tudnak zavarni mások ügyes-bajos dolgai is, már ha van hozzá közöm. Na mindegy... ~ fut át az agyán, egy szájhúzás, és némi lágy fintor kíséretében.
Nemsoká jött az igazgató beszéde is, amit figyelmesen hallgatott végig, és a tapsviharokból is kivette a részét. Majd miután a finomabbnál finomabb ételek is megjelentek az asztalon, szedett magának ebből abból. Pár falat után azonban ismét Tikához fordult.
- Jó étvágyat! Min merengsz amúgy? Úgy látom, mintha teljesen másutt járnál... - mosolygott. Nem sértésnek szánta, csak kíváncsi volt, merre kalandozott a lány. Persze csak akkor akarta tudni, ha van bármi köze hozzá, vagy Tika szívesen beszél róla.
Utoljára módosította:Mary Glotter, 2013. április 4. 02:40
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. április 4. 03:19 Ugrás a poszthoz

Mira Cheesy

Lehet, hogy nem volt épp a legzseniálisabb ötlet pont aznap lejönni a faluba, de már mindegy volt. Csak arra vágyott, hogy végre leülhessen, és kényelembe helyezhesse, ellazíthassa fájó lábát. A fájdalom erősödött, bokája mintha lüktetett volna, a fájdalom meg kezdett kisugározni lába többi részébe is. Elég kellemetlen volt, de ez nem látszott a lány arcán. Elég jó a fájdalomtűrő képessége, a nővére szerint fakír. Mikor meg közölte vele, hogy mivel tűri ilyen jól, ha valamije nagyon fáj, mazochistának könyvelte el, pedig egyik sem illik Maryre.
Mikor a fekete hajú lánynál érdeklődik az ülőhely szabadságát illetően, az csípőből mond nemet. Persze Mary nem mérgelődik meg ezen, a válasz várható volt. El is intézi egy vállvonással, és már épp új lehetőség után kutatna, ha ki nem szúrná, hogy a feketeség visszapillant rá.
- Kösz! - böki ki, az intésre célozva, és leül. Lábait keresztbe teszi, majd a fájót kezdi masszírozni, hátha jobb lesz. Még emlékszik, hogyan csinálta neki az édesapja, amitől mindig jobban lett.
- Már miért járnék rossz helyen? Tán gondolod, konkrét helyet kerestem, ahova menni akartam, és idetévedtem helyette? - kérdi a lánytól, semmit mondó tekintettel. Persze érti ő, mire gondolt a hölgyemény, egyszerűen csak kijött belőle. A lábfájás rossz kedvet hoz, a rossz kedv meg efféle modort. Ami ellen ez esetben semmi kedve tenni. Pár pillanatig nézte a lábát, amit masszírozott, majd mikor tekintete visszaugrott a lány szemeire, ismét szólásra nyitotta a száját.
- Ha az érdekel miért vagyok itt, megnyugtathatlak, nem berúgni jöttem. Csupán ez a hely volt a legközelebb. Jó napot, kérnék egy... Vajsört! Köszönöm. - utóbbi részt már a felbukkanó pincérnek címezte. Szeme újból a lány felé fordult. Furcsa mód ismerősnek találta. ~ Biztos láttam már a kastélyban, vagy a faluban... ~
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. április 4. 16:56 Ugrás a poszthoz

Amanda

~ Mit iszogatnak ilyen jóízűen a freskók? Biztos finom... Jájj, de szomjas vagyoook! ~ kalandozott el Mary egy rövid időre. Igen, ha rájön a "szomjas vagyok", akkor képtelen másra koncentrálni, minthogy szomjas. De szerencsére viszonylag gyorsan sikerül visszarugdosnia tudatát és figyelmét a kissé furcsán viselkedő lányra. Persze nem zavarja, ha furcsa, Mary is tud rémesen furcsa lenni, amiben nincsen semmi rossz, nemde? Példának okáért alapvetően nem sok tekintetben illik házához, hiszen a Navinésekkel ellentétben sokat beszél, könnyen kiakad bármin, és, nos... Nem az a nyugodt megfigyelő típus. Általában. Most azonban "eljátszva", hogy az, fixírozza a hölgyikét, viselkedése okát kutatva. Már ha van neki erre bármi oka, és nem eleve ilyen. Az sem probléma, elvégre az ilyen emberek nélkül a világ rémesen unalmas hely lenne. Ha nagyon enyhén akarok fogalmazni.
- Oké, akkor jó! - mosolyodik el a lány kijelentésére. A névismétlésre csak szintén mosollyal az arcán bólint, az ez után következő reakcióra pedig szemöldökét felvonva, kérdőn tekint a lányra. Egy helyben állva, karjait maga előtt összefonva hallgatja a lányt kíváncsian. Nem egészen érti, minek kellenek a lánynak az információk. ~ Oké, ez már tényleg kezd bizarrá válni. Mi baja velem? Vagy valami nyomozó féle akar lenni...? Vagy esetleg sejt valami olyat, amiről tudja, hogy nekem nem jó? Á, ne légy már sült bolond, nem sejthet semmit, soha nem is látott! Chö! ~ futnak át agyán a mondatok, s át se gondolva, hirtelen rávágja:
- Harmadikos Rellonos vagyok, és téged követtelek, mert mindenáron ki akarok tálalni a dolgaidról, az egész suli előtt! - mondja gonosz vigyorral, majd fejét elfordítva még gonoszabb kacajt hallat. Fogalma sincs, miért mondta ezt a lánynak, mikor egyik fele se igaz a történetnek, de hát na. Átfut agyán, hogy most közölni kéne az igazat, de inkább elveti az ötletet. Megvárja helyette a lány reakcióját, utána is ráér. Nagyobb lesz a hatás.
Utoljára módosította:Mary Glotter, 2013. április 4. 16:57
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mary Glotter összes RPG hozzászólása (81 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Fel