Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Tudjátok milyen az, mikor az asszony sikítófrászt kap tőletek? Én nagyjából 5 perce szembesültem ezzel a dologgal, mikor beállítottam hozzá a Levita toronyba. Már út közben is elhúzódoztak előlem az emberek, hát a fene nem érti őket, egyet se ettem még meg, akkor meg mi a frász bajuk van? Na mindegy is. A toronyba felérve két kisebb lány konkrétan visongatva szaladt el előlem, hát komolyan, ott már kezdett kicsit elkapni az ideg. Aztán még az Alkot-lakból is menekülnöm kellett. Homályosan, de láttam Runa arcán az ijedtséget, meg hallottam a sípoló lélegzetvételt, szóval megelőztem a bajt és villámgyorsan csapódott mögöttem a szobaajtó, még mielőtt megint a plafonnak lapulok. Csukott nyílászárón keresztül megbeszéltük, hogy ő lehet inkább itt maradna, de én attól még menjek. Hát, rendben van.
Kicsit problémás a kilátás ebben a hacukában, nem nagyon szokásom fejemre húzott valamikben szaladgálni túl sűrűn. De most erre az egy estére igazán elviselhető. Ha valaki rám néz, akkor egy egészen magas, arc nélküli, öltönyös manust láthat, rózsaszín nyakkendővel. Halál komolyan. Felvettem azt az átokverte darabot, hogy egy kicsit nevetségessé tegyem magamat, ha már az arcom nem látszik. Úgyse tudják, hogy ki a frászt rejt ez a felettébb szokatlan maskara.
Amint belépek a nagyterembe, valahogy elönt a nyugalom, hogy minden fekete és fehér, legalább nem látszik, hogy milyen színt aggattam a nyakamba... Na akkor, ha már a vacsorát sikerült kihagyni egyéb okok miatt, akkor most ideje lenne tápolni valamit. Mielőtt sikerülne elérnem az asztalt, valamibe beleütközök. Ejj, nem szép dolog, hogy egyesek útakadályokat pakolnak ki a többiek elé. Hoppá, hogy nem valami rossz tréfának mentem neki, hanem egy lánynak. Runa-féle szabványméret, töpörtyű, alig látszik ki a földből a drága. Ez ciki.
- Hopp, ne haragudj. Nem látok normálisan ebben az izében - természetesen mindig könnyebb a körülmények áldozatának tettetni magunkat, mint bevallani, hogy balfékek voltunk. Remélem azért nem pipul be nagyon, hogy majdnem elbuldózereztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Egy év alatt igazán megszokhattam volna már, hogy Runát nem szabad csak úgy meglepni, mert akkor 4 eshetőség áll fenn: 1., szelelni kezd 2., sikít 3., sírva fakad 4., elájul. Valljuk meg őszintén, egyik sem valami szimpatikus lehetőség, és én botor módon nem gondoltam meg kétszer azt, hogy mégis milyen cuccban jelenek meg előtte. Ez az arc nélküli, öltönyös dolog nem a jó választások közé tartozott...
A nagytermi tömegben való cirkálás ismerős dolog, habár még mindig feszélyez egy kicsit, hogy majdnem minden második ember guvadt szemeket mereszt rám. Na, ennyire azért nem súlyos a dolog, hogy cirkuszi látványosságként kelljen kezelni, hé... A kaja gondolata viszont képes elterelni a figyelmemet a többi lézengő egyedről. Férfiból vagyok, most mit tagadjam, nálam is a gyomromat kell meggyőzni a legtöbb esetben először. Ha ő átenged a vizsgán, már nyert ügyed van. Negatívum, hogy valaki közém és a kaja közé áll, ami egyáltalán nincs ínyemre. Na ne már, éhezem, hé! De csak egy alacsony lányka pislog odalentről fel rám. Nagyszerű, még az italát is sikerült közös erővel kiborítanunk, hurrá. Néha nézelődni kéne az alsó szintekre is Gregor fiam, attól hogy te magas vagy...
- Valami mugli dolog - mesélem egy vállrándítás mellett vigyorogva. Ebben az izében mondjuk maximum annyi látszik, hogy az arccsontom egy kicsit elmozdult felfelé irányba. Meg kell szoknom, hogy ma este lényegében totálisan felesleges az arcmimikámat használnom.
- Ki tudlak engesztelni esetleg valamivel, amiért eltaroltalak? - a gentlemanek nem haltak még ki teljesen a bolygóról, nem kell aggódni. Józan ész keretein belül benne vagyok dolgokban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Itt az idő. Muszáj lesz most már felállnia a fekvőhelyéről és valami gúnyát magára ölteni, mert bizony el fog késni. Hogy honnét? A Pillangó-varázsból. Nem kell semmi rosszra gondolni, nem kapták el holmi rózsaszín tündérek és szórták be csillámporral, továbbra is szívesebben tartózkodik a csárda környékén, de ma kivételes nap van. Tanja születésnapja. Nem annyira bírja idegekkel azt ezt megelőző napokat, mert ilyenkor mindig jön az "unikornist szeretnék" projekt, amit nagyjából azóta hallgat, hogy a kisebbik Polter megtanult beszélni, így igazán érthető, hogy 22 év alatt kicsit besokallt már. Most kicsit kevesebb dózist kapott, mint eddig, mert ebben az évben nagyrészt gyakorlaton van mindenfelé, így a lánynak kevés felülete volt, hogy beiktassa ezt a nagyszerű éves programját.
Egy kicsit gyűrött ing, egy sötét farmer, egy cipő, és igazából minden készen áll arra, hogy útnak indulhasson. A szobából kifelé jövet még beletúr a hajába, de nem érzi szükségét fésülködésnek, nem is igazán kenyere a dolog. Kényelmes tempóban baktat le a faluba, hosszú, ruganyos lépéseivel néhány perc alatt megteszi a kastély és a teaház közti távolságot. Megáll az épület előtt, és sóhajt egy aprót. Előveszi a pálcáját a zsebéből, és elővarázsol egy kis csokornyit Tanja kedvenc virágaiból. Visszateszi a mahagóniszármazékot a helyére, és benyit az üzletbe. Amint átlépi a küszöböt, megcsapja a jellegzetes sütiillat és a különböző teák aromájának keveréke. Nem a kedvence, de most nagy levegőt vesz, és el fogja viselni a kishúga kedvéért. Nem számít rá, hogy a Navinés már itt van, azonban mégis meglát egy ismerős szőke loboncot egy kicsit messzebb. Szája szöglete mosolyra húzódik, pár nagy lépéssel ott terem a másik mögött, és óvatosan meghúzza a fülét.
- Mintha hosszabbak lennének, mint eddig, nem? - dörmögi vigyorogva, míg várja a másik reakcióját. Aztán ha Tanja felkel, egy hosszú, szoros ölelésbe vonja, mintha már hónapok óta nem látták volna egymást, majd átnyútja a virágot a húgának és leül vele szemben.
- Rendeltél már? - érdeklődi, miközben igyekszik lehámozni magáról a kabátot. Fészkelődik még kicsit a széken, majd kezébe veszi a menüsort, és vizslatni kezdi.