Csúúú, hogy ezmegaza..... *ideg*

A nénizés nálam is befigel, azon nem kell fennakadni.

Runácska - én nem bánom azt se

Kicsit furcsa ez a mélyrepülős csaj nekem. Nem is a paradicsomvörös feje teszi és nem is a spontán jött orrvérzése. Talán ez a "zúgjunk le mások nyakába 3 méterről" dolgot nem tudtam még mindig felfogni. Nem semmi, mennyi bátorság szorult ebbe a lányba. Vagy inkább csak szimpla vakmerőség Valószínűleg ő sem gondolta át, hogy milyen lesz az, ha például az utolsó pillanatban kilépek alóla és letakar a földre. Na, akkor teljesen biztos, hogy nem tudtam volna megállni, hogy ne röhögjem ki nyílt színen. Lehet, hogy akkor a piros egy egészen más árnyalatát csodálhatnám most az arcán?
Még valami furcsa feltűnt, még pedig az, hogy a könyvtáros hölgy, Matilda még nem csörtetett ide, hogy szétugrasszon bennünket. Valószínűleg vagy kiütötte magát egy könyvvel, vagy a kis birodalmán kívül kirándul éppen. Máskülönben tuti, hogy már itt tobzódna és elhessegetett volna bennünket a búsba. Megérteném azt is, amit itt művelünk, az inkább egy cirkusz műsorára való, mintsem ide.
- Bennett? A kviddicses csávó? - felelek kérdéssel a kérdésre, miközben sikerül egy egészen közömbös hangot megütnöm. - Ja, tudom ki az, de nem vagyunk puszipajtások - szögezem le gyorsan. Nem érdeklődök különösebben senki iránt, ez alól a háztársaim sem képeznek kivételt. De ezt a nevet kivételesen sikerült megjegyeznem. Sőt, még arról is tudok, hogy a sárkányok a nemrég lezajlott kviddicsmeccsen szinte szó szerint laposra verték a Navinés unikornisokat. Így utólag már sajnálom, hogy nem mentem ki a meccsre, de sebaj, majd legközelebb! Hátha csinálnak egy ugyanilyen szintű patáliát.
A következő orrhangú kis kijelentéshez nem kívánok hozzáfűzni semmit, csak egy féloldalas vigyort kap, mint választ. Közben ültömben hátra teszem a kezeimet magam mögé, és megtámaszkodok a tenyeremen. Sokkal kényelmesebb így bámulni a kedves delikvenst, mintha az ember előre görnyedne.
- Valahogy sejtettem, hogy nem így anyakönyveztek - mondom, miközben enyhén oldalra húzom a számat. Ez a csaj tuti, hogy bolondnak néz és azért traktál egy ilyen névvel. Vagy lehet beverte a fejét esés közben, csak nem vettem észre. Most őszintén, ki hinné el egy csajnak, hogy Hófehérkének hívják? Oké, valami diznis pali tuti, de nem hiszem, hogy olyan herceg formám lenne...
- Kiegyezni? - válaszolok ismét csak egy kérdéssel. Felhúzom a bal szemöldökömet a magasba és meglehetősen szórakozottan tekintek az előttem ülőre. No nézd már, nem tán csak komolyan vette, hogy tényleg feljelentem? Nagyszerű, ebből még hasznot is húzhatok!
- Tuladonképpen van valami, amit szeretnék... - megszüntetem a hátsó támaszkodásomat és egészen előrehajolok a másik irányába. Közben kaján vigyor kúszik a képemre és néhány centivel a csaj arca előtt állítom meg a sajátomat. Tulajdonképp, még a segítségemre is lehet...

Én már utcára se nagyon akarok menni... A munkások is jól megbámultak, azt az egyik rászólt a másikra, hogy ne bámuld a 12 évest. :')) Jelezném, ekkor éppen a 17. életévemben jártam... XD

Hát, ezt követelte a nép, én meg nem mondhattam nekik nemet...

Amúgy neked is szépséges szombatot Zoé!

Runácska - pont te mondod, te kis harci macska...

Meg kell mondanom, kitűnően szórakozok. Már csak egy adag popcorn hiányzik a kezemből, meg egy ilyen fura szemüveg, amit a normális halandók (értsd: muglik) használnak a mozikban. Jó régóta nem jártam már színtiszta varázslómentes környezetben, talán azért nem tudom megnevezni ezeket a számomra teljesen újnak tűnő dolgokat. Shame on me. Sajnálom. Vagy inkább mégsem.
- Aha. Szóval te vagy a személyi boxzsákja? - felelem egy kicsit elmerengve, mert közben elképzeltem, ahogy David ezt a szerencsétlen jószágot éppen jól elveri. Ha, nézd már, azt hittem legalább minden férfiban van annyi önérzet és lovagiasság, hogy a saját súlycsoportjával kezdjen ki és ne a kisebbeket verje laposra. Úgy tűnik, hogy túlságosan jóhiszemű vagyok ilyen téren...
Érdeklődve hallgatom, ahogy Runa  - végre kiszedtem belőle a nevét, mein Gott, csoda! - éppen kiselőadást tart arról, hogy mennyire király dolgot jelent a neve. Nekem eddig ebből csak annyi maradt meg, hogy megvan a bátorsága ahhoz, hogy magas helyekről ugráljon le emberekre. De azt hiszem, ennyit bőven elég is volt felfognom az egészből.
- Örülök, hogy legalább a rendes nevedet elárultad, Runa. Jófej dolog tőled - jegyzem meg egy kissé flegmatikusan, ezzel célozva arra, hogy az előbb valami teljesen más mesét akart még nekem beadni arról, hogy hogy hívják. Tényleg nem godoltam volna, hogy ennyire madárnak lehet nézni. - Én pedig Gregor vagyok - mutatkozom be végül én is, mert azért mégis csak udvariatlanság lenne lógva hagyni egy ilyen jól sikerült bemutatkozást. Hát ne mondhassa, hogy az adósa maradtam! Meg különben is, tartom magamat annyira gentlemannek, hogy udvarias legyek egy lánnyal. Persze csak ha nem vesz hülyére.
Runácska hirtelen nagyon kis önérzetessé válik, mert ahogy közelebb hajolok hozzá a szépen vigyorgó pofámmal, hirtelen elkapja az időleges agybaja és macskává változik. Na nem szó szerint, nem animágiával, hanem csak úgy, viselkedésileg. Ha már macska, akkor próbáljuk meg lenyugtatni. Nincs túl nagy tapasztalatom az állatokkal, de húgi néha utcáról összeszedett haverjairól tanultam valamit. Szóval egy higgadt kézmozdulatal a hölgy füléhez nyúlok és megvakarom a tövét.
- Mi lenne, ha egy kicsit lehiggadnál? Ha elfelejtetted volna, könyvtárban vagyunk - emlékeztetem erre a nemigen elhanyagolható tényre. Oké, lassan belátom, hogy Matildát vagy elhurcolták a könyvmanók vagy éppen valami mást csinál, de azért még mindig viszolyogva állok a dologhoz. Nincs kedvem egy dühös könyvtároshölgyhöz.
- Na, nézd már! Nem tudom ki ugrott le az imént a hátamra! - és még ő beszél nekem a személyes szféra megsértéséről, hát menten eldobom az agyamat valahova jó messzire! Kedves delikvens kezdi egy kicsit leszívni az életerőmet. Közben visszahúzom a kezemet, mielőtt újfent megvádolna azzal, hogy behatoltam az intim szférájába és igyekszem komolyra fordítani végre a szót.
- A húgom megbízott azzal, hogy keressek meg neki egy könyvet. De mivel fogalmam sincs, hogy hol kéne keresnem, te segíthetnél nekem - pont olyan fejed van aranyom, mint aki a fél életét itt éli le, tenném még hozzá, de befogtam már korábban. A végén még sarkon fordul és elmegy, azt kereshetem egymagam ezt a nyamvadt papírtömeget. Kiturkálom a zsebemből a kis lapocskát, amire Tanja felvéste, hogy mire van szüksége - eddig gondosan összehajtva pihent a nadrágzsebemben. Átnyújtom Runának a papírt és közben reménykedek, hogy nem harap bele a kezembe.

Bitangpusztulatosan korán/későn van, a billentyűket se látom normálisan. De azért szép napot!

Sajnálom Rurci... Ja, false, mégse. XDDD

Szerinted 3 böngésző egyszerre történő használatától mennyire borul ki a gép?

Vindooooovz Pisti május óta létezik ezen formájában a laptopon.. De kezdem megérezni, a hangkáryta nem mindig indul el a jó öreg ablakkal együtt. XD

Azt a leborult, how cruel! Pedig az az XP szeretett téged! Erre bezzeg nem gondolsz, te hálátlan, szeretni képtelen dög!!! *így reggel 5 táján eléggé szélsőségesek az érzéseim, ne is törődj vele XD*

Ja, várjál, félreértelmeztelek. xD Szóval no, hetesem van nékem, igen csak csinatos darab, csak állítólag félévente le kéne söpörni és újat festeni helyette, csak nincsen alaplapi CD a dögömhöz, ami nem kicsit nehezíti meg a dolgaimat. XD *priceless erről pofáznia hajnalban*

Fogadd igazán mély tisztelettel vegyes örömteli gratulációmat Runácska. *kezet ráz vele*

Ejjj, de szájbatekertül nem tetszik érteni a helyzetet!! Ablakos CD-m van az újratelepítéshez. A gépemhez nincs CD-m, amivel rá tudom varázsolni a gyári beállításait, többek között azt, hogy szüljön nekem internettyet. Nem adtak hozzá a galádok vagy something, de a lényeg hogy nincs és teljesen be vagyok s***va, hogy mi van, ha elcseszem a cuccost, mehetek a servissébe jópézé.

Jaj banyek, kajak, Aprajafalán má olyan korán van!!!:DDDD

Te Runci... Adjá má valami munkát, vizsgázz már le LLG-ből, erőszakít lassan az unalom, de az álom bezzeg... Az nem gyün, pusztúna mög!!!!

Mellettem egy óriás durmol, aki az előbb valamiért nevetett, majd megfordult. XD Rohadt ijesztő volt, ráadásul ilyen rape nevetés volt. T____T

Ejj, amelyikkel te szeretnéd írni, nekem oly mindegy. XD

ELpusztultan nem vagyok most képben, hogy miről beszélsz. ._______. *vizsga villámgyorsan megnyit, bambulás, de csak nem tud rájönni, hogy Runa miért kívánja halálát ily korai órán*

Na állj arrébb, mielőtt telepakolod a bugyidat bogaram...:DD
Amúgy nem bánt. *-* Mondjuk ha most megböködöm és felkeltem azzal, hogy "Muci, muci! Szomjas vagyok!", előfordul, hogy morcos lesz. XD

JAAAA. *Aprajafalváig elhallatszik, mekkorát koppant a buksijában az infó* Ná, az tavaly is benne volt, lusta disznó vagyok, mondtam má. XD Ne érezd magad különlegesnek csak ezért. :3

Nem tudom melyikkel járnék jobban/rosszabbul, és melyik lenne számomra jövedelmező... xd

Nem nézlek kicsinek, csak simán összerosálnád magadat..
Késő, felébredt, lehülyézett, most kiment, szerintem majd visszajön és alszik vissza, mert megy dolgozni pár órán belül. xd

Nem igazán, de ez már meg lett álapítva párszor xd

Akkor add Runát, ő is jó lesz!

Hú Dzsár, látom komoly gondjaid vannak az írással, dőlj még vissza pár órára.:DDD

Jóvanna, ne bőgjé itt nekem, a végén tiszta takony lesz a főd. *zsebkendőt tapaszt Runa arcára*
Nem én vagyok hangos, a szülei, akik odakint mászkálnak. T__T

Ej de bitangul sokan mondták már ezt. XD Eddig még nem sikerült.

Tudom, fantasztikusak a természetfeletti erőim...

Inkább örülnél neki hogy törődök veled, ahelyett, hogy sírna a szád...

Te bitang fülnyalogató kis polclakó! Egyszer még rakok neked könyvekből máglyát, amin a kedvenc plüssöd fog égni!!!!!

Nem sírok én semmilyen vizsgán, mondom ne gondold magad különlegesnek. XD

Halihó! *benéz*

Jé, valaki! Hát te ki vagy? o___O

Ahaaaaa... És te fiú vagy vagy lány? o______o *nem tudja eldönteni, kép alapján az első, név alapján a második*

Ne ijesztgess, a végén még el is hiszem... xd Amúgy akkor jó, nem volt rossz a tippem. *self high five*

Sajnálom Emmus, de muszáj volt kérdeznem, nem tölthetem az egész életemet tudatlanságban!!!! XD

*eldőlne, ha Manda nem lenne majd' 30 centivel alacsonyabb, így csak megrázkódik kicsit* Szervusz neked is bogaram.!

Teljesen. Meg, nem volt olyan hideg a télen, hogy nagy vacogások közepette eltüzeljem...

Hálistennek nem rám fogjátok végre, ha kuss van odabent a Rellonban. XD *megkönnyebbül, visszaül a helyére*

Nem fájdul meg a torkom, az rendben van. * a változatosság kedvéért most az Eridonos lány beszél* Férfi test, hehe. :3

Előbb-utóbb mindenkinek, tancikám..

Látod, ő például már távozik is. XD

Csáó!

Runaci

Évet léptem ismét, oh yeah! Mondjuk nem is vártam magamtól kevesebbet.
Támasztok ám magammal szembe követelményeket, nem vagyok annyira link alak, hogy magasról tegyek a vizsgázásra, szeretnék lehetőleg mi hamarabb kikerülni innét és menni, a saját utamat járni. De van még két évem, bár ha az előző 6 évet túléltem, a maradékot már féllábon is kibírom akár.
Eddig nem igazán vált szokásommá, hogy évnyitókra mászkáljak, a karácsonyi bálok sokkal jobban vonzottak, de idén változik a bevett szokás és elmegyek. Adjuk meg a módját, elvileg ezen kívül már csak egyben lesz részem. Szóval előbányásztam a szekrény mélyéről az öltönyömet és azt a méregzöld nyakkendőt, amit anno le akartak tőlem nyúlni. Menetközben belebotlottam Manda rózsaszín nyakkendőjébe, de inkább csak félredobtam egy fintor kíséretében. Nem gyújtottam még fel, de minél többször látom, annál inkább erősödik bennem a késztetés.
A nagyterembe lépve fejbetosz a kék szín, amire egy halk nyöszögés és egy fintorgás a reakció, aztán szó nélkül lépek be a tömegbe. Jó rendezvényes szokásomhoz híven azonnal betámadom a fal mentét, és elfoglalom a szokásosnak mondható helyemet. Jó innen szemlélődni, nagyjából mindent belátok, nem hátrány, hogy majdnem két méter magas vagyok. A kék asztal felé téved a tekintetem, mikor az egyik szélén  megpillantom a mélyrepülő pilótámat. Jaj de jó, hogy itt vagy, lesz mivel szórakoznom! Lökném el magamat már a faltól, mikor két alak odalép hozzá. Halkan morgok egyet az orrom alatt, amiért elrontották a kis merényletemet, de inkább visszaállok a falmellékre, kivárom a sorom. Nem jó az úgy, ha belerondítanak az ember elképzeléseibe. Miután lekoptak az ismeretlen egyének, jómagam is támadásba lendülök.
- Szervusz kedves! - köszöntöm, ahogy mögé lépek és a füléhez hajolok. Hogy teljes legyen az összhatás, még a derekát is óvatosan megfogom, had boruljon ki egy kicsit tőle. Az ő terrorizálása lesz a mai fő attrakcióm.

Runaci.

Úgy terveztem ma este úriember leszek, csak úgy, mint általában. Ez a kis ijesztgetés még nem jelent semmit sem, természetesen ezek után készséggel fogom kísérgetni Runát, amerre csak szeretné (bár lehet, semmi ilyen akarata nincs irányomba). Kissé aljas volt a módszer arra, hogy valahogy összeszedjek egy partnert az évnyitóra, de ha ezt nem lépem meg, akkor egész este ott állhattam volna a falmelléken és nézhettem volna, ahogy a többiek éppen jól szórakoznak egymással, és én kimaradok a dolgokból. Pedig én szeretek jól mulatni, nem maradhattam ki a buliból.
Egyértelműen kaján vigyorra húzódik a szám, ahogy érzem a kis rándulást a kék lány részéről, mikor odahajolok hozzá. Nem vártam tőle más reakciót, a könyvtáras találkozásunk alkalmával bebizonyította, hogy mennyire rá lehet hozni a frászt. Azt meg külön élvezem, hogy az arca egészen szép piros színben pompázik. Remélem, most nem akar eleredni az orra vére.
- A kezem ennél nehezen lehetne jobb helyen - súgom vissza még mindig mosolyogva, kicsit erősítve a szorítást a derekán. Úgyis tizedmásodperceken belül elkezd kapálózni vagy valami mást csinálni, hogy elengedjem. Nem várt esemény következik azonban be, valaki felrobbant néhány trágyagránátot a teremben, aminek irtózatosan rossz szaga van. Hogy ne a bűzt kelljen szagolnom, orromat Runa vállának préselem. Neki még mindig kellemesebb illata van, mint a körülöttünk levő levegőnek. Orr alatt azért elmormolok néhány nyomdafestéket nem tűrő szitokszót, de néhány percen belül valamelyik szuperhíró kiátkozza a trágyaszagot a nagyteremből. Hálás köszönet bro, akárki voltál!
Runa mocorogni kezd a két kezem között, fészkelődik, látszik rajta, hogy ennél nehezen lehetne kényelmetlenebb helyzetbe hozni, gondolom ezen a vállának támasztott fejem sem segít túl sokat. A kérdésére csak halkan kuncogok egyet, nem is méltó válaszra egy ilyen ostoba kérdés. Ha nem élvezném, akkor nem csinálnám, ez ennyire egyszerű. Viszont kezd az agyamra menni a sok ember, és az, hogy itt feszeng a csaj a kezem között. Még viszonylag nagy a felbolydulás a gránátok miatt, használjuk ki a zűrzavart!
- És most gyere velem! - természetesen nem várok tőle semmilyen reakciót erre a felhívásra, két szempillantás alatt a vállamra kapom a hölgyet és nagy lépteimmel igyekszem minél hamarabb lelépni a teremből. Biztosan találunk valami izgalmasabb programot annál, hogy itt üljünk.

Runaci.

Így belegondolva, rohadtul romantikus lehet a jelenet, ahogy félvállra kapom az ideiglenes hercegnőmet és elindulok vele kifelé a teremből. Nem olyan messziről egy halk sikolyt lehet hallani, egy másik sorstárs az imént kapott a kezébe egy másik delikvenst, szintén vállon átvetve a hölgyet spurizik ki vele a tömegből. Gyönyörű, úgy tűnik ezen az évnyitón sorra rabolják el a lányokat a Rellonosok. Gondolatban kap egy pacsit a másik hím, majd folytatom utamat kifelé a kis terhemmel.
Idekint, a folyosón természetesen megjön a hangja a drágának, amit odabent a teremben nem igazán hallatott. Édes, ahogy próbálja püfölni a hátamat és kapálózik is hozzá. Nem akarom neki megmondani, hogy minél inkább próbál szabadulni a fogásomból, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy le fogom ejteni. Lássuk be, a magasságomhoz nem társul góliáti erő, tekintve, hogy inkább a szálkás kategóriába tartozok, nem az izomagyak közé. Mindegy, próbálom úgy fogni, hogy ne izegjen túl sokat, de lehetőleg ne is ájuljon el a szorításomtól.
Valami kevésbé zajos és mégis kellemes hely után kutatok a fejemben, ahová mehetnénk, végül az erkély mellett döntök. Nincs olyan messze, talán addig kibírom, hogy ne dobjam le dulván a padlóla a lánykát. Célhoz érkezvén Runa két kis lába is földet érhet végre, és ezt azonnal ki is használja a kis álnok egy lábra taposás formájában.
- Nézd csak, a kis pimasz - vigyorgok rá sunyin. Nem mondanám, hogy ez volt életem legfájdalmasabb élménye, lévén a lányon nincs cipő, az valószínűleg az asztal foglya maradt a nagyteremben. Kellemetlen.
- Ó, fizetni? És mégis hogyan, kedves? - a vigyor sunyi mosollyá vedli vissza magát, ami nagyjából ugyanannyira lehet ijesztő, mint a nagytestvére. Pluszban felhúzom az egyik szemöldököm, ezzel is kifejezve mérhetetlen kíváncsiságomat a büntetésem iránt.

Hát, dobálgatunk is, de inkább csak emelünk, nem vagyunk azért még olyan kondiban, hogy nagyüzemben hajigáljuk egymást. XD