31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Araczki Endre összes hozzászólása (105 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Le
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 22. 19:25 Ugrás a poszthoz

Totál kihalt a Navine.  Sad Muszáj ide jönnöm  Cheesy
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 22. 19:43 Ugrás a poszthoz

Amira Loveguard - Ma, 19:41

Hehe  Cheesy mindig is mondtam, hogy a barnák a legjobbak ^^
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 22. 22:34 Ugrás a poszthoz

Sharlotte Johanson - Ma, 21:39

Azt én is szoktam egy-egy jó estét követően  Grin
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 22. 23:26 Ugrás a poszthoz

Ilyen ez az őszinteség. Nem játék  Cheesy
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 23. 08:10 Ugrás a poszthoz

Hahóha  Cheesy

Na mizumizumizu?  Rolleyes
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 23. 08:33 Ugrás a poszthoz

Egy órát? Hát mit csináltál, hm?  Afro Cheesy

Én elvagyok köszöntem  Grin
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 23. 08:38 Ugrás a poszthoz

*nem gondol rosszra, nem gondol rosszra*  Rolleyes

Én letettem a fejem, és már aludtam is.  Smiley

Elvagyok, van 11-12 játékom, nem unatkozom  Cheesy
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 23. 08:51 Ugrás a poszthoz

Hejhó, Ami  Smiley

Hááát, nálam általában rám várnak  Rolleyes Grin

Én is összevissza álmodtam, de már tegnapelőtt is  Undecided
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 23. 09:11 Ugrás a poszthoz

Sün, ezen csak nevetni lehet  Cheesy akaszd a nyakadba, drágám, jól fog állni   Cheesy
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 23. 09:21 Ugrás a poszthoz

Dehát ezen nem lehet nem nevetni, a nyakadba akasztod  Cheesy  Cheesy

Lehet csak nekem ennyire vicces  Rolleyes Cheesy
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 23. 22:49 Ugrás a poszthoz

Beának, mert egy tuskó vagyok.

Azt már meg sem hallja a zűrzavar leple alatt, hogy Bea ugyanúgy érez, ugyanannyira vége van, mint neki, és ezt finom suttogó válaszával jelzi is a magas negyedévesnek. Jó érzéssel tölti el a fiút, hogy nemcsak az ő szíve ugrál oly lelkesen, nemcsak az ő testében tornászik az adrenalin. A háztársnőt is hatalmába kerítette a titokzatos érzés, Cupido nyila. Úgy tűnik tehát, hogy a kis lődöző átokfajzat jól végezte dolgát, és mindkét fiatalt magával ragadta az érzelmek világába. Talán ez már a másvilág. Endre nem gondolkodik, nincs is miért, nem ismeri valójában a lányt, talán nem is létező személy. Mi történik akkor, ha maga a gonosz jött el érte, hogy magával csábítsa a halálba? Ha a lány feltűnése csak egy jelenés, az érzés átélése, és ahogyan felbukkant, úgy tűnik majd el? Hiszen még egyetlen egyszer sem látta a kastélyban, sohasem hallott róla, mi van akkor, ha nemes egyszerűséggel tényleg csak a fiúért jött, hogy lelkét kiragadva, száműzze a földön túlra? Ezekben a másodpercekben szerencse, hogy a navinés nem gondolkodott. A gondolatok helyett inkább a tettek mezejére lépve élvezi a mesés pillanatot, ami ha elmúlik, ki tudja visszaköszön-e még a fiatalokra? Ajkaival ügyesen érezteti Beával, hogy mennyire tetszik neki, mohó mozdulataival szavak nélkül fejezi ki, hogy folytatásra éhezik. A szíve háromszoros erővel pumpálja vérét, az izgalmat pedig csak fokozza a pici lány, ahogyan viszonozza az érintéseket. Fogak által ejtett apró sebek, majd a gyógyító nyelv szánkázása felőrli Endre minden idegszálát. Csak többet és többet akar, kezeivel hamarosan már a lány csípőjét tartja, és indulatai végett előre lép párat, ügyesen irányítva csókpartnerét az ajtó irányába. A harcias harapdálások által felbátorodva ő is megmutatja fogait, és egy kis időre elválva Bea csillogó ajkaitól, belemosolyog a barna szemekbe. Csak most látja, hogy milyen hosszú, dús fekete szempillákkal ajándékozta meg az élet a lányt, és hogy arcbőre milyen hibátlanul tökéletes. Nem is hisz szemeinek, ez biztosan maga a sátán műve. De ha meg kell halni, haljunk meg a gyönyör kínjában, nem igaz? A fiú fogaira rálátást engedve halk morgásba kezd, de csak, hogy ismételten bevehesse azt a csodás alsó ajkat a sajátjai közé, és élvezhesse annak finom puhaságát. Szemeit lehunyva is csak a leányzót látja maga előtt, ugyanolyan szépnek, mint a valóságban. Jobb kezét feljebb húzza a kecses derékon, egészen Bea hátáig, hogy a csókok közben simogatni tudja a gerince mentén.
- Levegőt! - válik el cuppanó hanggal a lány szájától, és hatalmasat pislantva nyom puszit annak homlokára. - Szóval, lépj hátrébb, mert nem biztos, hogy türtőztetni tudom magam sokáig.
Komolyan beszél, és karjait le is ereszti a lányról, hogy ha akar, kiléphessen a bűvkörből. Már majdnem a helyiség bejáratánál állnak, és a közelükben van némi faldarab is, ami piszkos gondolatokra készteti a fiatal fiút.
- Tudtad a nevem - tereli a szót, de szürke szemeit le sem veszi a csábos ajkakról. Csak beszélj, mozgasd őket. - Én nem tudom a tiédet...
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2012. december 23. 22:50
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 24. 09:53 Ugrás a poszthoz

Katkó és Áki
- a búcsú háesz

A negyedéves nem hitte volna, hogy a furcsa szőke srác tényleg komolyan gondolja a szívószál-mizériát, és egyébként is sütött Endre hangjából a sajnálat, amikor Ákos felhozta ezt a gondolatát. Hogy valaki ennyire eszénél legyen, szinte képtelenség. Igyekszik maximálisan a szemlélő harmadik szerepében maradni, és csak akkor szólal meg újfent, mikor Ákos megköszöni a "tanácsát".
- Magadnál vagy, ember?! - hőköl hátra a fiú szavain. Egészen hátradőlve a széken, kissé még ajkai is elválnak egymástól a meglepettségtől. - Nem lehetsz ennyire...
Nem folytatja. Elszámol gondolatban tízig, majd tizenötig, végül lecsillapítva indulatos személyiségét összezárja száját. Továbbra is csak bámulja Ákost, szemeit le sem veszi a láthatólag - alkoholtól? - kipirult arcról, a zavar alól ki sem látszó harmadévesről. Katkó jelenleg nem jut túl nagy szerephez, hiszen Endre csak és kizárólag Ákost nézi. Követi annak minden idétlen mozdulatát, különc stílusának leképeződését a valóságban, és figyelmesen hallgatja a bizonyára nem egy síkon zajló mondandó szavait. Önti magából a fiú az ötleteket, és Endre egyre biztosabb abban, hogy a fiatalabb srác dugiban beivott a kastélyban, ide meg már csak lazítani, s az utóhatásokat élvezni jött. Ha ez nincs így, akkor Ákos éppen most gyalázza meg a férfinépet. Szürkéit lehunyja egy pillanatra, kifújja a levegőt, és nyugodt tanoncként "ébred fel újra". Ákos közben vetkőzésbe kezd, dicső megvilágításba helyezve NADINE feliratú sárga pólóját. Endre rápillant a szövegre, ami házuk nevét szeretné jelenteni, de most csak helyettesítheti azt. Katkó persze azonnal elájul az unikornis-felsőtől, és olvadozva váózik, dícsér, és örvend. Endre csak elvigyorodva döntögeti fejét, és azon mereng, hogy mennyire más típusai léteznek az embereknek.
- Az navine szeretne lenni, Katkó - felel a lány kérdésére, mielőtt még Ákos megszólalhatna. De most is csak hangja juthat el hozzá, tekintetét ezekben a percekben sajátjának mondhatja a szőke.
A fiú aztán természetesen ismét megszólal, összehordva különböző szavakat, beszél Katkóról, darcról, Ikimonóról, bénaságról - ekkor Endre felhorkant, és alig-alig tudja visszatartani fejrázós nevetését. Lassan arra kell gondolnia, hogy Ákos valamiféle mugli találmányt tesztel, a kandikamerát, amihez még nem volt szerencséje, viszont ez a viselkedés következtetni enged rá.
- Ugye most csak viccelsz? - mondja el rövidke kérdésében összefoglalt véleményét, és azt gondolja magában, hogy most vagy kidob egy pár nehéz galleont, és a későbbiek során majd visszateleportál a hálókörletébe, vagy most azonnal itt hagyja a párost. Rápillant Katára, és ugyanazt az értetlenséget látja megjelenni a lány arcán is, mint ami őt is elérte. Száját vigyorra húzza, és a lánynak szemeivel üzen, vállait megrántja, hogy Ne aggódj Katkó, én sem tudom hová tenni ezt a viselkedést, ezeket a szavakat, és a viháncoló, beszédre alkalmatlan fiút önmagában véve. Ráncolt homlokkal és húzgált szemöldökkel küldözgeti értetlenségének jeleit a lány felé, úgyszólván játékosan szemez vele, és még el is neveti magát.
- Van darc, ott hátul keressétek - int fejével a társaság háta mögé, egyből a mosdóknál található játék irányába. - Viszont szerintem ne most próbáljátok ki, mert Ákos még a végén saját magába szúrja, vagy fenéken dob téged, Katkó.
Az, hogy Ákos egyre rosszabbul koordinálja mondandóját, vihog és aztán még a lányokról is elkezd fel-alá zagyvázni, hát őszintén, nem a legmegfelelőbb jel a stabil lábakra nézve, ami azért elég fontos ennek a mugli játéknak az elkezdéséhez. A fiú erőfeszítése, hogy elterelje Katkó figyelmét bontakozó érzelmeiről - legalábbis a fizikai vonzalomról, elég szánni való, de Endre teljes mértékben megérti. Nem biztos abban, hogy ő valaha is viselkedett így, azt hogy így fog, teljességgel kizárja. Bár, az ég se tudja mit hoz még a világ a fiú számára.
- A falu legjobb helye! - ért egyet a vajsörtől mámoros arcú Ákossal, és bólogatva Katkóra pillant. A navinés lány biztosan nem gondolja úgy, mint a fiúk, és valószínűleg meggyőzni is csak némi töménnyel lehetne, de Endrének ehhez most nincs hangulata. Elég kiábrándító Ákos viselkedése is, nem szeretne egyszerre két embert cipelni a hátán visszafelé. - Alvásidő van, Ákos, szerintem nem kellene többet innod. Még a végén megárt.
Katkó is pánikolni kezd, és mikor a fiú vihogva, dalolászva, az itteni légkörhöz híven, igen kultúráltan kibandukol a mellékhelyiségbe. Endre rávigyorog a szembenülő leányzóra, de nem kezd bele hosszabb, minőségi témák boncolgatásába, hiszen szerencsés esetben Ákos úgy sem órákig fog a mosdóban ténykedni. Katkó kétségbeesett arccal kérdez, érződik, hogy megbízik háztársában. Endre nyugtató tekintettel néz rá, látja, hogy nem tetszik neki ez a helyzet, és teljességgel meg is érti.
- Nem lesz vele semmi baj - mondja óvatos mosollyal. - Kilép a hidegbe, hidd el, azonnal észhez fog térni.
Tudja, hogy nem téved, hiszen se nem ivott sokat a fiú, se nem annyira szerencsétlen, hogy ebből az egyetlen korsó vajsörtől komolyabb bajba sodorja magát. Endre megvárja míg Ákos visszatántorog, majd feláll asztaltársasága mellől, bőrdzsekije után nyúl, és felkapva azt magára, elköszön a navinésektől.
- Akkor én most elhagyom köreiteket - mondja, és ellenőrizve zsebeit, kabátját, pólóját is megtapogatja párszor, hogy semmit se hagyjon itt. Haját megigazgatja, és betolja maga után a széket. - Legyetek jók, és csak ügyesen azzal a vajsörrel, Ákos! Talán pihentetni kellene a dolgot...
Csak jótanácsként mondja utolsó szavait a fiúnak címezvén, majd Katkóra néz, és sokatsejtető mosollyal fordul el tőlük. Még a pultohz lép, kér egy utolsó kör ízt, és azt felhajtva némi lelkiismeret furdalással távozik a kocsmából. Bízik abban, hogy Katkó elbír majd a szőke herceggel, és nem fognak problémákba ütközni egymással. A hidegbe kilépve jogosnak érzi a Katkónak mondott szavait, Ákosnak a feje hamar kifog szellőzni ilyen szeles, rideg környezetben. Hamarosan megnyugszik lelke, és úgy érzi távoztával még jót is tett a párosnak. Nem jó harmadiknak lenni, főleg nem akkor, ha te magad vagy az.


Köszönöm szépen az első befejezett játékom résztvevőinek a türelmet meg úgy mindent! Smiley
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2012. december 25. 22:44
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 24. 13:41 Ugrás a poszthoz

Karácsonyi bál,
- Abigél

Talán a kastély legfélénkebb lányát választotta partneréül a negyedéves tanonc, de ez mit sem változtat azon, hogy mennyire jól érzi magát vele. Biztos benne, hogy minél több időt tölt majd Abigéllel, ő annál nyíltabb és magabiztosabb lesz társaságában. A visszafogott ruhába bújt leányzó pironkodva karol Endre felé nyújtott jobbjába, és hamarosan belépnek a nagyterem hatalmas ajtaján. A benti légkör azonnal magávalragadja az oda belépőket, a fények, a sok-sok szépen öltözött diák, és tanár  közösen varázslatos hangulatot teremt. Endre első pillantása az óriási, csodásan feldíszített fenyőfára esik, és azonnal eszébe jutnak az otthon eltöltött ünnepi emlékek. A finom vacsorák, a sok mókázás, és persze a bőven kijutott ajándékcsomagok izgalmát érzi át újból, ahogyan bevezeti csinos partnerét a helyiségbe. Mintha még a termet átjáró illat is bűbáj általi volna, olyan erősen lehet érezni. Endre egész testét elárasztja, és ha szomorú napokat élt is volna mostanában, tudja, most mindent szépnek látna, s gondolna.
- Az igazgató? - kérdez vissza, miközben szemeivel felkeresi az említett személyt. Ő nem gondolja, hogy igaza van az apró levitásnak, de Abigél annyira lelkesen, és hitében bízva néz Endrére, hogy a navinésnek nincs szíve más véleményt osztani. - Hát ki más volna, hm?!
Nemes egyszerűséggel ért egyet Abigéllel, Endre higgadt hangja remélhetőleg célt ér, és a levitás leányzónak többé nem is lesz kérdés, hogy bizony a mikulás nem más, mint Gróf Wickler György. A fiú a gondolatra elmosolyodik, és ebből a vidám mimikából bőven juttat is partnerének.
- Hölgyem - áll meg az egyik asztalnál, megállítva ezzel Abigélt is. Komoly, udvarias tekintettel néz le rá - megvárva, míg a pironkodó lány is viszonozza pillantását -, de a kisfiús huncutság nem vakarható le frissen borotvált arcáról. - Volna kedve egy táncra, velem?
A tánctér felé pillant, ahol csak az iskola tánctanára és egy diáklány ropják, illetve pár ismeretlen arc tekereg. Endre majd' elneveti magát a látványra, de komoly szerepét fentartva, úgy állítja be a szituációt, mintha az ország legütemezettebb bécsi keringőjét kellene előadniuk.
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 26. 08:35 Ugrás a poszthoz

Beus

Az érzés valóban háton, s karokon futó hidegrázással jár, főleg a pici lányka ölelő karjainak érintése. Endre bőre sok helyen libabőrössé válva fejezi ki tetszését a lány irányába. Futkos a hideg testén, fel és alá játszva, fokozva a kedélyeket. A csókok csak még szomjasabbá teszik a negyedévest, mintha Bea elindított volna egy megállíthatatlan, elsöprő lavinát, vagy rálelt volna magára a feneketlen kútra. Endrének tetszik, hogy háztársnőjének nincs ellenére némi érintés, irányítás és a bontakozó érzelmek heves vihara.
- Mit nekünk önkontroll?! - nevet fel a kábult lelkű fiatal, és szomorúan nézi, ahogy Bea tényleg elválik tőle. Nehéz neki türtőztetni magát, - hogy ne nyúljon azonnal a leányzó után - pedig csak pár méterről van szó, de valahogy a tényleges elválást, szakítást, valaki fontos elvesztését juttatja eszébe. Talpai alatt csak úgy törnek a patkánycsontok, a különböző apró jószágok maradványai. Endrét széles vigyorra készteti a jelenet, de az örömködés hamar lefagy arcáról, amikor a prefektuskisasszony háttal nekiesve a falnak bámul fel rá.
- Ne őrjíts meg - suttogva ejti ki ajkain ezeket a szavakat, jobbra döntött fejjel közben óvatosan végigpillantva a vonzó társaságon. Bármi vagy bárki tette is vele ezt, virágoztatta fel szívét, lőtt nyilat a fenekébe, vagy engedte fejére szállni a rózsaszín, szívecskés ködöt, Bea végeláthatatlanul megbabonázta Endrét, és innen kétségkívül nem volt már visszaút.
- Utánam jártál le a faluba? -  meglepődve kérdezi, de fejében ezernyi lehetőség játszódik le egyszerre. A lány prefektus, ő pedig nem a jóság és engedelmesség mintaképe. Nem tartja be a kötelező szabályokat, nem aktív az órákon, ha egyáltalán bemegy egyre is. Nem szívesen fogadja meg a tanácsokat, nem tér időben vissza a klubhelyiségbe, nyugovóra meg csak akkor hajlandó menni, ha már lebukik a feje az álmosságtól, vagy éppen olyan kedve van. A prefektusi kötelezettségekbe nem biztos, hogy belefér egy Endre. A gondolatra hamar pici és görcsös lesz a fiú gyomra, és mintha még szíve is megmozdulna, dobbanna egy hatalmasat. Az élet iróniája, hogy amint valami jó történik, valami igazán szépet él át a fiú, azonnal jön valami, ami belerondíthat a tökéletesnek látszó képbe. Kételyek érkeznek, mint a sírokra szálló varjak, dörömbölnek a lélek ajtaján, és ha nem nyitja azt ki senki, hát betörik az ablakot, és azon másznak be. - És mi a véleményed rólam prefektusi szemmel?
Kérdését nem előre megfontolt szándékkal tette fel, és amint kimondta a leányzónak szánt szavakat, azonnal megbánja őket. Nem biztos, hogy hallani szeretné a letörőnek ígérkező választ, az ennyi volt, jól szórakoztam veled, kedves Endre, de nem alacsonyodom le hozzád kezdetű, tipikus, mindennel azonnal végző mondatokat.
A negyedéves egyszer sem vette észre a prefektust, és csak reméli, hogy nem az alkohol kecsegtető hatása miatt. Azonnal kiszúrta volna ezt a lányt, ha csak egyszer is úgy néz körbe, hogy lát is, nemcsak néz. Bezzeg az italtól kipirult arcú, bibircsókos boszorkákat látta, és a büdös, izzadságszagú varázslókat is szemügyre vette. Csak éppen ezt a fiatal boszorkányt nem vette észre, aki most egyik pillanatról a másikra vált igazán fontossá Endrének. Igaz, hogy a fiú a csárdába felejteni járt le, és az italok ennek a sajátos lélekgyógyító kúrának voltak az alapvető részesei. Hol csak egy-két pohárkával hajtott fel, akkor is a pultot támasztva, körbe sem pillantva, máskor Gergővel és nevelőanyjával beszélgetett vagy Katkó által megismerkedett a túlontúl furcsa és kiszámíthatatlanul szerencsétlen Ákossal. A csárdában töltött esték száma valóban párral több lehetett a fiú esetében, mint egy átlagos diáknál. Endre elmosolyodik röptében tartott visszaemlékezésére, majd nem sokkal ezután azt is megtudja, hogy hívják a kedvest.
- Kedves Bea - szól, és azzal a lendülettel közelebb is lép hozzá. - Örülök, hogy ha ilyen módon is, de megismerhettelek téged.
A két fiatal között ismét gyorsan fogy a távolság, fogyatkozik a levegő, és mielőtt Endre bármit is tehetne, a leányzó biztosítja arról, hogy nem szokott csak úgy... ha ez nem így van, vagy nem fedi a teljes valóságot, jelenleg az sem zavarja a negyedévest. Amit most átélt, és újra érezni akar, abba nem fér bele egy harmadik személy, egyetlen emlék sem. Önző, és magától érthetően várja el, hogy ezekben a pillanatokban csak ő legyen, csak és kizárólag ő számítson Beusnak. Természetesen aztán érkezik a kérdés is, és a leányzó is lép egyet Endre felé. A fiú egy pillanatig sem gondolkodik a hozzá intézett kérdés válaszadásán. Megteszi az utolsó lépést is, ami még köztük van, a kósza, barna tincseket a leányzó füle mögé söpri, belenéz a melegséget árasztó gyönyörű csokoládészínbe, és újabb csókot kezdeményez. Reméli, hogy ebben benne van a kérdésre elég, tiszta válasza, hogy lehunyt szemekkel élhesse át újra és újra a csodás érzést, amivel Bea megajándékozza őt.
- Először is mit szólnál ahhoz, ha találkoznánk szentestén, karácsonykor vagy pár nappal később - ahogy neked is megfelel? - kérdezi mosolygó szemekkel, és reméli, hogy ezzel biztos alapokat állít a még ingatag jövőjüknek. Ő nem megy haza az ünnepekre, de ha Bea igen, akkor majd találkoznak visszatérte után. Talán kimehetne elé a vasútra a fiú, és visszafele jövet a kastélyba, beugorhatnának egy finom forró csokira, vagy egy frissen készült süteményre, miközben átbeszélik az összes addig történt apróságot, fontos és kevésbé jelentőségteljes történést eddigi életük során. De kezdhetnék csupán azzal is, hogy érezték magukat karácsony alatt, vagy milyen volt a vonatút vissza a kastélyba, ha egyáltalán Beus Endre számításainak megfelelően tényleg hazamegy.
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2012. december 26. 08:39
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 27. 19:30 Ugrás a poszthoz

Odett

Az ünnepek utáni első lépései a kastély falain kívül. Lábán a bakancs keményen tapossa a havat, bőrdzsekije alatt libabőrös karok húzzák egyre csak összébb magukat. A fiú nem a helyes úton jár, és biztos benne, hogy nyomát gyönyörű prefektusi szemek figyelik, de valamiért úgy sejti, a csokoládészín tekintet ellágyul majd, ha finom csókot lehel azokra a finom, ízes prefektusi ajkakra. Azon a kis úton, amelyen annyiszor járt, és jár mostanában gondolataiba mélyedve teszi meg, végig azon filózva, hogy az érzelmek mennyire nem az ő világába tartoztak még Bagolykő előtt. Mióta viszont itt tanul, s éli mindennapjait, nem telik el úgy óra, hogy valamit ne érezne. Lehet, hogy az éppen nem a szerelem, vagy a boldogság érzete, hanem düh és idegesség, mégis érez. Bea teljesen elcsavarta a negyedéves kócos fejét, így napjainak nagy részét a lány illatának felidézésével, szemei melegének rá tett hatásával és dalolászással tölti. Nemes egyszerűséggel ketyósodott meg a fiatal, és hogy észhez térítse magát, úgy gondolta ideje meglátogatni imádott, de a napokban teljesen elhanyagolt helyét: a csárdát. Talán ezentúl nem fog annyit lejárni oda, hiszen ha komolyabbra fordul Bea és közte a dolog, akkor több szempontot is szem előtt kell, hogy tartson. A lány prefektusi létére nem biztos, hogy jó hatással lesz a kicsapongó barát megléte, így Endrének más kedvenc időtöltés után kell néznie. Kérdés, hogy Bea kíván-e azzá válni?
A csárdához érkezvén megköszörüli torkát, kezeit megdörzsöli új bársony nadrágjában, hogy amennyire lehet, felmelegedjenek, és úgy lép be az ajtón, mintha csak hazatérne. Az idáig vezető út pillanatok alatt telt el, kettőt pislantott, és már közelít is jobbja a sokat megélt kilincs felé. Kíváncsi, hogy ezalatt a pár nap alatt változott-e valami odabent, mondjuk az italválaszték, vagy a bent tivornyázók arculata, de széles vigyorra húzva ajkait észleli, hogy minden a régi, minden rendben, tökéletesen úgy áll bent a dolog, mint ahogyan ő hagyta. A világ csodás. A körforgás remek. Endre elégedett, mi több, egészen elfogta a boldogság érzése. A pulthoz veszi az irányt, és kabátjában ül fel a bárszékre. Mindkét lábával támasztja a lábtartót, könyökeit a pult mocskos lapján pihenteti. A kocsmáros minden bizonnyal hiányolta a navinés ifjoncot, mert hamar odasiet a fiatalhoz, és a szokásos kérdés mellett érdeklődik a karácsonyról is, megemlítve azt, hogy ezalatt a három nap alatt egyszer sem látta lent a srácot.
- Csak a szokásos - mondja hangosan, hogy biztosan meghallja az őt kiszolgáló férfi, és mesél egy kicsit az elmúlt napokról is. - Megismertem egy lányt, tudja?
A kocsmáros kitölti a whiskeyt a fiúnak, közben hamiskásan csillogó szemekkel jelzi Endrének, hogy figyel rá, meséljen csak nyugodtan, ha akar.
- Prefektus - teszi hozzá a fiú, és felpillantva a kövér férfira, sokatmondó tekintettel találkozik a sajátja. A kocsmáros pontosan tudja, hogy ez mit jelent, mint ahogyan a navinés is. Endre átveszi a felé tartott párcentest, majd az átvétel lendületével fel is hajtja az égető szeszt. A kocsmáros odahajolva a fiúhoz várja a folytatást, de a fiatal nem kíván többet mondani egyelőre. Elég, hogy az ég megajándékozta egy csodás teremtéssel, ahogyan adott, úgy vett is el tőle. Hiszen ez a csoda egy prefektus. Tökéletes. - Adjon még egy kört.
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2012. december 27. 19:32
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 28. 18:54 Ugrás a poszthoz

EMU

Ha már ő maga nem jeleskedik semmilyen iskolai jellegű tevékenységben, úgy dönt, legalább azok nevei előtt tiszteletét teszi, akik foglalkoztak azzal is, hogy Bagolykő neve hetedhét országon át elterjedjen, és vonzza a fiatal máguspalántákat, nem csak lógatták a lábukat nap, mint nap. Endre esete egy egészen pindurkát más. Nem ért sem varázsló, sem mugli sportokhoz, nem tanul kiválóan, és bár több tantárgya iránt is kifejezetten érdeklődik, lusta, mint egy disznó. Ez van, nem érdemes túl sokáig aggódni rajta. A fiatal barnás vászonnadrágot választ a ma délelőtti kastély-túrára, felülre pedig szürke rövidet és egy sötétkék v kivágású pulóvert ölt. Tölgypálcáját zsebre vágja, haját indulás előtt még állítgatni kezdi, majd egy mosolyt küld tükörképének, és elhagyja hálókörletét. Az, hogy a trófeaterem, vagy szoba, nem tudja hogy nevezik, merre fekszik a kastélyban, egy igazán remek kérdés, így előre tudja, hogy bizony nem lesz egyszerű dolga. A folyosókon bolyongva több más helyiséget is megtalál, így a kastély nyugati szárnyán az önismereti tantermet vagy a társalgót, ahol még ittléte óta nem járt, vagy a keleti területen a különböző gyakorlótermeket. Végül visszaindulva a kastély bejárati csarnokába, egy festmény súgja meg a fiúnak a helyes irányt: dél, átrium.  Endre fekete tornacipői csattognak a kihaltnak látszó folyosókon, a navinés igyekszik a helyes irányba sétálni, s mivel ideje bőséggel akad mostanában, egy – két érdekesebb festménynél, szobornál megáll, megszemléli az alkotást, és az egyik portrénál még beszélgetésbe is elegyedik a megfestett uralkodóval. Az úr azt állítja magáról, hogy ő volt a király Magyarországon, amikor ezt a kastélyt megtervezték, s a munkálatok elkezdődtek. A negyedéves némileg jártas a történelem tudományában, és mert érdekli is a téma, kérdezgette a férfit, hogy hívják, ki ő, honnan származik, melyik uralkodói ház leszármazottja, és ha gondolja, meséljen még neki az életéről, a történetéről, a történelemről, a kastély építéséről, az előző korokról, vagyis mindenről, amit megélt, átélt, hallott, és leginkább arról, amire ezekből emlékszik is. Az uralkodóként bemutatkozó férfi kikerekedett szemekkel bámult le a festményről, és felállva székéből odalépett Endre orrához. Szemügyre vette a fiút, tüzetesen megnézte annak arcát, ruházatát, még a cipőjére is lekukkantott, majd karba fonta kezeit, és undorodó tekintettel kivonult a keretéből.
- He?! – hőkölt hátra a magas fiú, és lehajtotta fejét, hogy megszagolja a pulcsiját. Remélte, hogy nem büdös, főleg, hogy még kedvenc parfüméből is csöppentett párat a nyakára. Vállat vont végül, és tovább indult a folyosón. A trófeaterem nem esett innen messze tőle, és mivel nem volt sok lehetősége, betért az első ajtón balra.
- Hé, hát csak meg lettél! – kiált fel örömittasan, majd tekintete azonnal leragad egy jobbra eső oszlop írásán. – Mi a fene? Ez latin?
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2012. december 28. 18:55
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 29. 12:34 Ugrás a poszthoz

Karácsonyi bál lezárásra,
Pici lányka, Abigél

Nem is tudja ez a kis leány, hogy mennyire boldoggá tette a navinés fiút azzal, hogy igennel felelt a kérdésére, és vele tartott erre az igen kellemesre sikeredett ünnepségre. A nagyterem igazán varázslatosan lett feldíszítve, az igazgató úr, mint a Mikulás, nagy hatást gyakorolt többekre, így Abigélre is, aki édes ábrázatával Endrét aznap este a világ legboldogabb varázslójává tette.
- Nem mondom el senkinek - ígéri komoly arccal a negyedéves, és ujjait, mint egy cipzárt húzza el ajkai előtt. Ez a kastélylakó, mintha csak a kishúga volna, olyan szerető érzéseket ébreszt Endre szívében. Igaz, hogy neki csak egy nagyobb fiú testvér adatott meg, de ha megajándékozná az élet egy kisebb lánytestvérrel, ő Abigélt szeretné annak. Fejében meg sem fordult a gondolat, hogy nőként tekintsen rá, és úgy szemlélje meg a csodás ruhába bújt levitást, de az, hogy bármi és bárki elől védelmezze, ha kell pálcát húzzon, és akár bosszút álljon érte, az azonnal ott lebegett lelki szemei előtt. Csendes társasága mellett is könnyedén érezte magát jól, és tudta, hogy amint vége ennek a zsúrnak, elviszi még valahová ezt a tündért. Talán édességet enni, vagy forralt borozni, hiszen ebben a hidegben nincs is annál jobb. Főleg, ha a borban úsznak a finomabbnál finomabb gyümölcsök is.
- Hé - suttogja közel hajolva a lány arcához, és magabiztos mosollyal nyugtatni a láthatóan elpirult, félős leányzót. - Csak bízd magad rám, meglátod, jó lesz.
Követve Abigél tekintetét, az övé is a többiekre esik. Sok pár táncol már, többen egészen jól csinálják, de vannak kevésbé ügyes párosok is. Viszont ez kit érdekel? Endre nevetve csóválja meg fejét, és a táncparkett felé indul, maga mellett vezetve a visszafogott partnert.
- Ne félj - mondja még az első lépések megtétele előtt, aztán már magához is húzza a levitást. - Tudom, hogy mit csinálok.
Jobb kezével bezárja a kisleány kacsóját, baljával annak derekát öleli, és fejét ráhajtva a barna hajkoronára veszi fel a ritmust, és kezdi el jobbra-balra, hátra-előre irányítani Abigélt.
- Nem is olyan nehéz, ugye? - kérdezi vidáman, miután letáncolják az első dalt, majd a következőt, és a harmadik zene kezdeténél még meg is pörgeti a leányzót, had libegjen a ruha alja. Endre sokat mosolyog, nagyon jól szórakozik, és elmondhatatlanul örül annak, hogy itt lehet. Nemcsak a nagyterem karácsonyi bálján, hanem az egész iskolában. Anglia nem tudott neki négy év alatt semmit sem nyújtani, Bagolykő viszont felforgatta az egész életét. A bál lassan a végéhez közeledik, és egyre sűrűbben gondolják úgy a párok, hogy ideje eltávozni, inni, enni még egy utolsót, majd nyugovóra térni. Endre még utolsónak körbemozogja Abigéllel az egész táncteret, majd egészen kimelegedve vezeti le onnan az est legszebb lányát.
- Hát ez nagyon jól esett - mondja izgatott szemekkel, és letörli a homlokán megcsillanó izzadtságcseppeket. - De piszok melegem van ebben a zakóban.
Abigél és Endre is elfáradtak ezen az estén, és a fiú karjában tartva a leány kapaszkodó kezét, a terem ajtajához veszi az irányt. Még szeretné megköszönni a levitásnak ezt a szép estét, de azt már nem ebben az elhasznált levegőjű teremben fogja megtenni. Egészen a levita toronyig kíséri a másodévest. Az oda vezető utat végig beszéli a navinés, kérdezgeti partnerét az estéről, hogy érezte magát, milyen érzéseket váltott ki belőle az a remek tánc, aminek részesei lehettek, és Abigél egyre többet, és nyitottabban beszél. Endre illedelmesen megáll a levita ház előtt, és udvariasan a lány keze után nyúl. Hálának jeléül finom csókot lehel a puha bőrre, míg szürkéit belemélyeszti a rátekintő szempárba.
- Nagyon köszönöm! - mondja még egyszer, majd megvárja hogy a levitás megfordulva betérjen a levita toronyba, ő pedig ingét kigombolva, lassan visszatér hálókörletébe.


Köszönöm a játékot, a sütit pedig nem felejtem el!
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 30. 16:08 Ugrás a poszthoz

Rose
- dec 31. délelőtt.

Hogy egy percet sem képes egy helyben, a fenekén tölteni, édesanyjától örökölte, aki hatszor körbeugrálja apját, míg az a varázsvilág híreit olvasva sokszor teljesen elfeledkezik kötelezettségeiről, fontos, vagy kevésbé fontos dolgairól. Hangosan szidalmazza az árfolyamértékek lefolyását, a politikai élet döntéshozatalait, a minisztert, annak fiát, még Ivánt is előkapja néha, hogy miért nem tesz rendet országunk fővárosában. A nagyobbik Araczki olykor leül apjuk mellé, hogy hosszadalmas vitába bonyolódjon vele, és elmondja századjára is, ő Vácról semmit nem tehet az ellen, amit az okosok fent művelnek. Nimród morogva kéri ilyenkor az édesanya által elkészített tejeskávéját, és magában elmélázva folytatja beláthatatlan hosszúságú magyarázatát az egész világ számára. Ilyenkor például jó távol lenni a ház urától, és megbújni az évek során fellelt egyik-másik rejtekhelyen. Endre egész héten jár-kel a kastélyban, és annak környékén, mindent felkutat, megkeres, megtalál, egyszerűen mindenhol ott van, csak ahol éppen lennie kellene, na ott nincs. Bőrdzsekijét magára kapva, napszemüvegben indul, hogy ismét friss levegőt szívjon. A talárját, mint egyébként kötelező ruhadarabot, rég nem tart magánál, még Angliában szokott le erről az öltözékeltakaró, sivár lepelről, amit akkor is csak akkor és úgy vett fel, ha maga az igazgatóság parancsolt rá. Hiába, az öltözködésére mindig szeretett odafigyelni. Első gondolata, hogy a csárdába, vagy a közeli pubba látogat el, hogy igyon egy jól elkészített, finom forralt bort, de útközben letér az odavezető ösvényről, mert egy sokkal érdekesebb látnivaló gondolata csillapítja kíváncsiságát. A navine folyosója környékén beszélték a festménylakók, hogy ha egyszer kiszabadulhatnának kereteik fogságából, akkor egy bizonyos bölcselő udvart látogatnának meg, amiről olyan sokan csevegnek mostanság. Endre ugyan csak fél füllel hallotta ezt a beszélgetést, de nem feledte el, és ami képes eltántorítani a forralt bor útjáról, az bizony megér egy misét. Bakancsa hangosan becézi a hótakarót a negyedéves talpa alatt, és bár hideg van, legalább a magasban leselkedő Nap sugárzó fénye nem égeti ki a fiú szürke szemeit. Nem biztos a számára ideális, az udvarhoz vezető irányban, de mintha úgy hallotta volna, hogy egy tiszta vizű, fénylő kutat kell keresnie, az pedig csak erre lehet, hiszen... hiszen ha nem erre van, akkor...
- Csak keringek itt összevissza - fejezi be gondolatait a szokott hangnemnél sokkal hangosabban, és meleg levegőt kiengedve száján megáll, és szemüvegét orra hegyére tolva tekint fel az égre. - Az egyik oldalamon egy hatalmas kastély éktelenkedik, a másikon egy bazi nagy erdő, felettem a kék ég, én meg idelent fogok megfagyni. Azok a piszok festmények ezer, hogy csak kitalálták azt a kutat!
Hangosan mérgelődik, de közben folytatja útját, mert félő, hogy beigazolódik a fagyás képzete.
- Azért nem volna rossz az újévet megélni - mondja magának, és Istennek is részben, hogyha a kút nem is létezik, őt azért ne hagyja meghalni. - Nem hiszem el, hogy az a sok öreg nő a semmiről beszélgettek a poros vásznuk alatt! Én meg még hiszek is nekik! Ez komolyan mondom..., ilyen nincs a világon sem!
Belejön a morgásba, és ha ezt a jelenetet most egy családtag látná, azt mondaná, hogy igen, bár az aktivitását édesanyjától örökölte, jutott belőle Nimródból is, aki seperc alatt felbőszül bármily apróságon is. Endre ugyan türelmesebb ember, mint az öreg, kiéli magát a hóban, egyedül, a világ mögött, egy nem létező kút keresése közben.
- Bölcsnek hiszed magad, mi?! - kiáltja a tiszta vizű kútnak, hátha az fogja magát, és kegyeskedik a negyedéves fiú elé jönni. - Bölcsen elbújtál, annyi szent. Biztos szereted a magányt, mert hogy nem sokan találhatnak rád, a fejem teszem erre! Bezzeg én ráérek egy tárgyat keresgélni, mint valami mugli filmszínész, aki ereklyék után futkos két órán keresztül... nem vagyok normális.
Morog, és morog, de közben rúgja a havat maga előtt és zsebre tett kezekkel halad remélhetőleg a megfelelő irányba.
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 30. 16:57 Ugrás a poszthoz

Odett

A kocsmáros ezekben a percekben a lehető legjobb társaságnak bizonyul, akinek a fiú bármiről mesélhetne, mindegy volna, a lényeg, hogy galleonjainak nagy részét továbbra is odahordja hozzá, amiből már jócskán bevásárolhatott az asszonynak virágcsokrokból, sav-a-júj cukrokból és ugráló csokibékakupacokból. Endre többször nekiindul az egyszerűen nők címet viselő témának, de valahogy egyszer sem jut a végére, a megoldásra pedig biztosan nem itt fog rádöbbenni. A kocsmáros segítőkész, és valamennyire érezhetően át is látja a navinés fő gondját, de hozzászólni, és érdemi-minőségi gondolatokat már nem igen képes adni a fiúnak. Beszélgetnek, a nagy hasú férfi közben kiszolgál, és ez így megy, míg oda nem fúrja magát egy lány, - feltehetőleg diáktárs - és kér egy vajsört. Endre rápillant, és amikor látja, hogy beszélgetőpartnere éppen végez a leányzó kiszolgálásával, ő maga is kér egy kupával, aztán már folytatná is szavainak felgöngyölítését, amikor a vajsörével forduló Odett megakad Endre vállában. A fiú a hideg lötty érzetére lehunyja a szemeit, és igyekszik kivárni, míg türelme visszatér, csak aztán nyitja ki újból szürkéit, hogy megrázva fejét a lányra nézzen.
- Ez igen - kezd bele, de nem tud haragudni, hiszen a lány jobban megrémült, mint amennyire ő maga felhúzta magát. - Csak a drága és finom italodat sajnálom, ne izgulj.
Nevetni kezd, és pálcáját előhúzva a ruhájára irányítja annak hegyét, és halkan megszólalva, kiejti a megfelelő igét:
- Evapores! - ahogy elhangzik a varázsszó, úgy szárad fel a nedvesség ruhájáról, és a fiú kedves mosollyal teszi el jóságos munkaerejét. Ennyi az egész, nincs mit sajnálni, csupán a kilöttyent és a levegőben eltűnt italt, amit már soha, senki nem ihat meg. Szomorú dolog, de túl kell tennie magát ezen, és ha már így hozta a sors, hogy egy újabb boszorkánnyal ismerkedhet meg, hát igyekszik nem elszalasztani a lehetőséget, és leereszkedve a bárszékről, egy asztal felé mutat.
- Ráérsz? - kérdezi udvariasságból, és elindul egy szabad asztal felé. Reméli, hogy a lány nem vár társaságra, főleg nem fiúéra, mert ha igen, akkor a szituáció még kínossá is válhat. Ennek reményében várja meg, hogy a lány helyet foglaljon, majd vele szemben ő maga is elhelyezkedik. Leveszi dzsekijét, és a szék támlájára dobja. Pulóverben kényelmesebb, és ha a társaság még alkotni szeretne valamit az este folyamán, legalább a nagyon szeretett, nagyon menő és nagyon drága bőrkabát maradjon ki belőle.
- Hogy-hogy betértél a csárdába? - kérdezi érdeklődve, és koccintásra nyújtja kupáját, majd egy Egészségedre italköszöntés után mélyeket kortyol az amúgy nem annyira szeretett sörből. - Nem szoktalak itt látni.
Pedig ez nagy szó. Mondhatni, hogy Endre már, mint törzsvendég van számon tartva itt, aminek a kedves nem igazán örül, de ettől eltekintve ez még így van.  Elgondolkodik a fiú, csűri-csavarja agyát, de nem ugrik be a lány arca, szinte biztos benne, hogy nem látta erre eddig.
- Araczki Endrének hívnak egyébként - mutatkozik be két korty között, illendően, és még tipikus, hosszú, széles mosolyt is biggyeszt neve után. Odett talán ismeri név alapján, talán nem, azt soha nem lehet tudni.
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2012. december 30. 17:00
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 30. 18:30 Ugrás a poszthoz

Szakács Ágota-Beáta - 2012.12.30. 18:17
Komolyan Maxie, a feleségeid megfogták veled az Isten lábát. Smiley


Hogy mondod, kicsi szív?  Rolleyes

Egyébként héjhó mindenki  Cheesy
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 30. 18:48 Ugrás a poszthoz

Rose
- dec 31. délelőtt.

Nem lát senkit maga körül, csupán ezért mer a normális beszédnél hangosabban, szinte már-már kiabálva konzultálni magával, és szidni a kutat vizestül, bölcsestül. Amikor közeledő léptek zaját véli felfedezni, azt hiszi csak képzelődik, és beszél, hadonászik tovább a levegőben, fekete keretű napszemüvegén át látva a most igen idegesítő világot. Elméleteket is gyárt időközben, miszerint a keresett kút teleportkapu segítségével elugrik a negyedéves elől, nehogy túl könnyű legyen annak megtalálnia őt. Amint közelebb ér, a kút felkészül és ugrik, majd fülelve a fiú nehéz lépteinek zaját, újbóli ugrással hagyja el a majd' felfedezett helyszínt. Végül kiderül, hogy a hallani vélt léptek lábakat, és kezeket is tartalmaznak, és az Endre ritmusához igazodó lány mosolygósan néz fel rá. A navinés zavarba jön egy pillanatra, hiszen eddig családtagokon kívül senki nem volt szem-és fültanúja a természettel, annak erejével vitázó fiatal haragos, lázadó kiabálásának.
- Hejhó - teszi szája elé ökölbeszorított jobbját, és tettetett köhögést ad ki magából. Még torkát is megköszörüli, igyekszik nagyon betegnek látszani, akiből természetesen megfázott hangok jönnek felszínre. Még jó, hogy hideg van, és arcát a hűvös idő megcsípve pirossá színezte, mert máskülönben most nagyon kellemetlenül érezné magát az előzőek végett. - Á, egy kicsit megfáztam, tudod. Az idő, meg a hó, meg ööö... a tanév.
Hogy a tanév mégis hogyan és miképp jut épp most az eszébe, az kétely, és kérdés, viszont már nem lehet segíteni ezen, kimondta. A frissen érkezett kollegina ezek után biztosan bolondnak nézi a magas növésű navinést, aki ezt meg is érdemelné lefutott körei után.
- Azt beszélték a minap azok az öregasszonyok a navine felé vezető egyik folyosón, hogy van valamiféle bölcs kút a kastély körül, de szerintem csak tudták, hogy hallom őket, és ezért pletykáltak olyan hangosan.
Kezeivel segítve a kommunikáció hatásos kimenetelét, igyekszik részletesen beavatni új ismerősét a negyedéves. Azok a festmények kellőképpen felcsigázták, biztos volt benne, hogy ott sokat megtud majd az iskola történetéről, mint ahogyan a trófeateremben tett kirándulása során is, viszont jelenleg nemhogy történelmet, még egy darab bötűt sem lát sehol. Csak havat és a saját leheletét figyelheti, esetleg a lánykát maga mellett, de őt csak óvatosan, mert még a végén erről is pletykálni fognak az amúgy semmiről sem tudó, mégis mindent tudni vélő boszorkányok a kereteikben.
- De nem tudom - mondja tanácstalanul a lányra nézve, akinek arcát most jobban szemügyre is veszi. - Szerintem ez a szökőkút menekül előlem.
Kineveti szavait, olyan bénán és bután hangzanak, hogy szörnyű a tény: ezt bizony tényleg ő hozta össze, nem Ákos, nem más, ő. Még vállait is meghúzza, így teljesen feladva a dolgot, szerencsétlenül és viccesen érzi magát.
- Nem szoktam egyébként ennyire béna és elátkozott lenni - mondja röhögve Rose-nak, és leveszi napszemüvegét, hogy ha a rellonos szeretne a szemébe nézni, akkor akadályok nélkül tehesse azt meg. - Nem rég jöttem egyébként az iskolába, és leginkább a csárdát és annak környékét ismerem.
Nem biztos, hogy ez a legjobb bemutatkozó szöveg a részéről, de elég nyugisnak és türelmesnek tűnik a partner, talán meg sem fog kottyanni neki a bolond unikornis.
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 1. 21:59 Ugrás a poszthoz

A férfi kollégáknak küldeném, bár nem tudom hányan vagytok,  Wink BÚÉK!  Smiley
Utoljára módosította:Eric S. Weaver, 2013. január 29. 15:07
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 1. 22:02 Ugrás a poszthoz

Nekem mutatja, ez probléma. Na mindegy Grin
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 1. 22:56 Ugrás a poszthoz

Véda

Az újév beköszönte nem hozott egyebet, mint fej-és torokfájdalmat, enyhe lázat és ágynak döntött Endrét. A fiú legszebb reményei között szerepelt ugyan meleg takaró, és puha ágy, de nem betegséggel képzelte mindezt el, így nem találta túl romantikusnak a helyzetet. Kék sáljában mutatkozott egész nap, hatalmas szürke pulóvere alatt még kettő kisebb is megtalálható volt, farmere pedig - bár sosem vallaná be senkinek - fekete jégeralsót bújtatott, ami oly mágikusan melegítette legyengült testét. Ritkán vette fel, utálta végighúzni lábán a tapadós anyagból készült lányos darabot, de most annyira fázott, hogy nem volt opcionális választási lehetősége. Úgy érezte, ha nem veszi fel, meghal. Az egész délelőttjét ágyban töltötte, űrhajós könyveit bújta, majd ábrándjaiba szunnyadva, rémálmainak hatására ébredt fel több ízben is. Ebédidő lehetett már, amikor ismét felriadt a rossz képek sorából, és úgy döntött, hogy tesz egy próbát: friss levegőt szív, hátha az segíteni fog. Édesanyja esküszik a kinti, gyógyító levegőre, és bár most senki nincs, aki vigyázzon a nagyra nőtt - de betegen kisfiúnak látszó - fiatalra, ő maga azért megpróbálkozik ezzel a kihívással, és átválogatva ruhatárát melegebb, betegekre szabott darabok után nézelődve kell szembesülnie azzal, hogy nem bővelkedik előzőleg felállított mércéjének megfelelő ruhákkal. Bakancsba és fekete meleg kabátba bújva indul el az áhított gyógyulás - remélhetőleg gyors - útján, és már az első léptek megtétele után arra gondol, hogy ez egy nagyon rossz ötlet volt, az orra is folyik, a feje is fáj, teát és ágyat, de sebesen. Kár, hogy már a falu határát súrolja, ha nem így volna, talán tényleg visszafordulna, és a navine felé tartana ahelyett, hogy céltalan bolyongását teljesítse be. A falu házai mellett elhaladva veszi észre a még sosem látott játszóteret, ahol még ha nincs is telt ház, egy kislány és anyukája nagyon jól szórakoznak. Legalábbis úgy tűnik, élvezik egymás társaságát, illetve a környezet -és természet adta lehetőségeiket. Endre eleinte csak nézi a bizalomgerjesztő párost, majd lassacskán odaérve integet a kislánynak, és udvariasan köszön aggódó anyukájának.
- Szép délutánt kívánok! - mondja, még biccent is, és egy kedves mosoly is elcsíphető arcán. - Gyakran járnak ide le?
Még nem ismeri egyik felet sem, és a tanárnőről sem tudja, hogy tanárnő, de gyorsan, és nem átgondoltan kimondott kérdésére hamar saját maga is választ ad. Egy kisgyermekes anyuka vajon gyakran jár játszótérre? Ó, Endre!...
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2013. január 2. 10:31
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 3. 11:51 Ugrás a poszthoz

Hű, ha ez valamiféle nyelvvizsga eredményhirdetés, akkor Gratulálok Leo! Smiley

Éééés hajhó, jónapokat mindenkinek, kezdetét vette egy újabb reggel!
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 3. 12:23 Ugrás a poszthoz

Origo esetleg? Begyakorlás az egész nyelvtani része szerintem. Smiley Meg nagyon jófejek voltak szóbelin is anno.
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 3. 12:41 Ugrás a poszthoz

A kis huncut Grin Legalább tetszettél a vizsgabiztosnak, valamiből muszáj "előnyt" kovácsolni Afro

Azt nem ismerem, nekem bevált az origo. Angel

Mindjárt lemerül a laptop hálistennek, kereshetem a töltőmet. hm. o.O
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 3. 12:59 Ugrás a poszthoz

Nincs meg a töltőm, így le is lépek. Lips Sealed Cheesy

Araczki Endre
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 5. 15:06 Ugrás a poszthoz

Odett

Azt gondolván, hogy lesétál a faluba, beül egy italra, és közben megbeszéli nőügyeit a csapossal, badarságnak bizonyul. Belemelegszik ugyan a szövegelésbe, és a csapos feltartásában is rendkívül jó, aki munkakörének kielégítése helyett legfőképpen a fiatal férfiúval törődik. Ápolja annak lelkét a megértő tekintetével, és ízlelőbimbóira is odafigyel a kiadott vajsörök mennyiségével. Igaz, hogy az utóbbiban jobban jeleskedik az úr, de az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy ez így van rendjén. Endre napját végül egy bolondosabb diáktársának megjelenése dobja fel, és egy pillanatig sem habozik, hogy ezt ki is élvezze.
- Végre valaki, akivel élvezet az ittlét - elismerő tekintettel löki korsóját a lányéhoz. Jó érzését és emelkedett hangulatát széles vigyorral köszöni meg mókás partnerének, Odettnek.
A koccintás örömére a sörből mélyet kortyoló levitás prefektus habbajusszal az orra alatt fog bele Endre kérdésének megválaszolásába, amit a navinés egy pillanatra összezáródó szemekkel kísérel meg nevetés nélkül kibírni. Hallgatja társaságát, igyekszik figyelmes partner maradni, de szürkéi csak a habot látják, szinte szemeznek a fehér réteggel, és már mutogatásba is fog saját szája felé, hogy ezzel segítsen az adrenalinkereső bolondgombának.
- Van egy kis... hab a szád fölött... - mutat saját borostás arca felé, miközben a szemben csacsogó orra alját nézi. - Itt.
Nehézkesen tér vissza a beszélgetés mezejére, pörgeti az emlékeit pár másodperccel ezelőttig. Erőlteti elméjét, hátha segítségére siet, de csak az adrenalin, és a csárdatársaság szavak rémlenek fel, amiből talán az egyiket ki sem ejtette a levitás.
- Itt mindenféle ember megfordul, néha olyan érzésem van, mintha varázstalanok is jelen lennének, és távolról figyelnének minket - mondja a lánynak, s nyugtalan pillantást vet jó néhány rossz arcú férfira. Vannak 'elméletei' a muglikról, amiket nem szívesen mesél el másoknak, így most is inkább elhessegeti maga elől őket, majd megtisztultan, már mosolygósan néz vissza Odettre. Azután a mosolyból nevetés fakad, hiszen a levita ház egyik prefektusának mimikahasználata és kezeinek gyakori beszélgetéssegítése mellett nem lehet komoly arccal kibírni.
- Nézz körbe - kortyol egyet a megszokott, ám de nem szeretett ízvilágból, majd a kocsmában időző varázslókra és boszorkányokra mutat. - Már magáért a társaságért érdemes benézni ide egyszer-kétszer... nemrégen még majdhogynem minden délután itt voltam, sokszor hajnalban vánszorogtam fel, vagy amikor társaságban voltam, akkor egymást segítettük vissza a kastélyba.
Szavait mosoly követi, és amikor Opheliára gondol, a nevetés sem marad el. Igaz, hogy alig emlékszik arra az estére, de azzal tisztában van, hogy sok butaságot csináltak akkor éjjel.
- Már nem járok le sűrűn - folytatja mondandóját, és a korsójára szegezi tekintetét. - Prefektusbarátnő, tudod.
Keveset árul el, a szavak továbbgöngyölítéséből végül csak ennyi lesz. Reméli, hogy az asztal másik oldalán ülő leányzónak ennyi is elegendő, és nem merülnek el a partnerkapcsolat kivesézésében. Endrének nincs hozzá elég ereje, ideje és kedve. Nem szeretné, ha szavai más hatást keltenének Odettben, mint ahogyan ő azt valójában gondolja, így éppen annyit említ, amiből ami ha kell, leszűrhető.
- Kedves Odett, én a Navine házat népszerűsítem, több-kevesebb sikerrel - hajt fejet a lány előtt szavai végén. - Szerinted illek a házamba?
Már elgondolkodott álmatlan éjszakáin ezen a kérdéskörön, és egyszer sem jutott dűlőre magával és a Navinével kapcsolatban. Nem hitte, hogy másik házba jobban illene, mégis néha annyira kilógó egyednek érezte magát a sárgák között, hogy az elgondolkodásra ösztönzi.
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2013. január 5. 15:10
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 5. 21:19 Ugrás a poszthoz

Habcsók

Fájdalmas arcvonásokkal nyugtázza, ahogyan az asztaltársul jutott leányzó eltünteti szája felől a habot. Az első felvonás, amikor nyelve bukkan elő résnyire nyitott ajkai közül, mi tagadás, nincs ellenére a fiúnak, de amint előhúzza, - ezzel nyújtva és koszolva egyszerre az anyagot - pulóverét, és azzal törli le a maradék, nyelvével el nem érhető részt, Endre minden örömét letöri. Isten ad és elvesz. Endre megszólalni sem tud az előző jelenet hatására, így a levitás prefektus nyugodtan beszélhet, hallgatósága figyelemmel és döbbenettel teli lesz. A varázstalan emberekről gyártott titkos elméletei általában nem az ő zavaró jelenlétüket szokta minősíteni, így Odett kérdéséről rögtön a rosszul lekommunikált érzelmei és gondolatai jutnak eszébe. Csak, mint a kedvessel eltöltött medencés pillanatoknál, itt sem rosszmájúan értette, amit mondott, csupán sorban kiestek torkán a hangok.
- Szóval - kezd bele hátradőlve a székén, jobbjával az egyre fogyatkozó korsóját piszkálva. - Te nem vagy aranyvérű. Én, minthogy Araczki, vagyis nemesi eredetű vezetéknevem van, ősmagyar származású, aranyvérű tanonc vagyok itt jelen.
Mivel a lány arca a mosolygós, bolondos vonásait ledobta magáról és komoly, szikár berendezkedésre cserélte azokat, Endre biztosra vette, hogy itt vér fog folyni. Bal kezével megszorította zsebében lapuló pálcáját, és csak remélni merte, hogy nem kell egy prefektus ellen használnia. Otthon azt tanították neki, hogy az aranyvér a legfontosabb, az egyetlen igazi kincs a jövőt nézve, és hogy bármi áron meg kell védeni. Igazán becsülte családjától kapott, és majd az ő véreire továbbadni vágyott ajándékát, és most, hogy Odett még szinte őt nézi le érte, az ő arcát is megkeményítette.
- Félreértesz - csóválja meg párszor a fejét, majd belenéz a lány szemeibe. - Nagy tisztelője vagyok a mugli művészetnek, és alapjában véve nem gondolom, hogy bármit is meghatároz a vérünk. Viszont, úgy hiszem, méltón lehetek büszke a családomra, és arra, hogy a vérem tiszta.
Reméli, hogy szavait tiszteletteljesnek érzi Odett is, és megérti, hogy nem a varázstalan embereket nézi le, hanem inkább az aranyvérűeket óvja, és tiszteli külön őket, hiszen alig vannak már olyan tiszta családok, mint amilyenek az Araczkiék is. Még szerencse, hogy Andrea tiszta származású. Hirtelen jut eszébe testvérének újdonsült arája, akit eddig nem kedvelt túlzottan, és most sem repdes érte, de öröm az ürömben, arany folyik az ereiben.
- Odett, hé - szólítja meg a levitást, hogy erősen figyeljen oda rá egy pillanatra. - Engem nem zavar semmilyen vértípus, lehetnél akármilyen, ha kedvellek, úgy is kedvelni foglak. Nem tudom Beus aranyvérű-e, de nem is érdekel, szerelmes vagyok belé, és nem azzal kezdtük az ismerkedést, hogy Hahóka, mutasd a véred...
Lehet, hogy többet beszél erről, mint amennyi elvárható, de biztosra akar menni abban, hogy Odett nem érti félre mondanivalóját. Pálcáját sem szorongatja már, nyugodni látszik, és korsójából is gyorsan kiissza a maradék italt.
- Hogy miről hallottál?! - engedi el nyugodalmát máris, hogy összeszorított ajkakkal, és a gyorsan jött idegességtől ráncos homlokával nézze a szemben helyet foglaló levitást. - Nem tudom, hogy mit beszélnek a nagyon okos és túl unalmas élettel megáldott emberek, de nekem elhiheted, hogy Bea és köztem nincsenek zűrök.
Felhúzza előbb még ráncba szaladó szemöldökeit, és értetlenül simít végig homlokán, majd arccsontjain. Nem érti, hogy a friss kapcsolatukról miért kell már pletykákat szőni, egyáltalán kiknek nincs jobb dolguk ennél?!
- Azért vagyok vele, mert szeretem, azért járunk, mert együtt jobb, mint külön! - teszi még hozzá, remélve, hogy ezzel rövidre tudja zárni a témát. Eddig sem volt kedve erről beszélni, de most még annyi sem maradt. - Komolyan kíváncsi vagyok, hogy ki hall nem létező dolgokat, hogy aztán továbbadhassa azt boldog-boldogtalannak.
Túl dühös, és túlságosan haragos ahhoz, hogy kellő figyelmet tudjon arra fordítani, mit mond Odett az ismeretről, tudásról és hasonlókról. Sokkalta jobban érdekli az, hogy a pletykák már keringnek, pedig még csak most kezdődött el a Beával közös szál az életükben.
- Levitás vagy? - kérdezi egy pillanatra felülemelkedve előző gondolatain, és még ajkait is lebiggyeszti döbbenetében. - Minimum rellonosnak gondoltalak.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Araczki Endre összes hozzászólása (105 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Fel