36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Vanília Perwinkle összes hozzászólása (50 darab)

Oldalak: « 1 [2] Le
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 23. 19:55 Ugrás a poszthoz

Kei

  - Ha akarod én szívesen gondolok rád úgy, mint egy tesóra. Nekem van 3 is, és ahol 3 elfér ott a 4.-nek is jut hely - mosolyogtam rá. Örültem neki, hogy valakit, lehet, hogy így felvidít az ha lehet egy testvére.
  - Köszi! Remélem tényleg bejutok! - mosolyogtam. Örültem, hogy valaki majd kijön szurkolni, ha egyáltalán bejutok.
  - Neked jó a holnap? Mert akkor pont ráérek - vigyorogtam rá és újabb palacsintát vettem.
  - Igen. A szüleim büszkék voltak ránk - húztam ki magam. - Örülök, hogy itt vagy - ezzel megölelem.
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 26. 20:43 Ugrás a poszthoz

Kei

  - Üdv a csapatban tesó! - kiáltom és megölelem. Megérkezett a 4. tesó! - Akkor holnap mehetünk is. Már nagyon várom - mosolyogtam. Holnap séta, Keivel. - Ja neked jó? - kérdeztem meg még gyorsan. Milyen lenne, ha én ott egyedül sétálgatnék rávárva.
  - Hááát... olvasni, tanulni és tornázni, balettozni és ilyenek. Bár még szeretek énekelni - mondtam végig a hobbijaim listáját. - És neked van hobbid?
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 26. 21:07 Ugrás a poszthoz

Gyereknap

  Végre itt a Vasárnap! Gyereknap van ma, és életem leghosszabb levelét kaptam meg szüleimtől, és egy óriási ajándék csomagot, amit feltettem a szekrjényem tetejére. Aztán elhatároztam magam, hogy lemegyek a gyereknapi rendezvényre. Kikászálódtam az ágyból és felöltöztem egy csinos ruhába. Hosszú kék szoknya és magas sarkú kék cipő. Nagyon örültem volna, ha nem egyedül megyek, de így is jó.
  Mikor oda értem 3 embert láttam. Tiff-t, akivel a folyosón futottam össze, Amirát, aki elkapott éjszakai csatangolásért és Kei-vel akivel a konyhában találkztam.
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 27. 07:41 Ugrás a poszthoz

Keiko

  - Írni én is írok naplót, és most írom a második könyvem. Az a Bagolykő életéről szól az én szemszögemből. Téged is bele írlak- mosolyogtam rá és folytattam tovább mondókám.  - Rajzolni is szoktam, de azt ritkábban - mondtam végig a kis beszédem.
  - Hogy érzed magad itt a Bagolykőben? - tettem fel a fontos kérdést, Keiko-nak.
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 29. 07:00 Ugrás a poszthoz

Keiko-zárás

 Kinéztem az ablakon. A nap, már lement, de még nem volt éjszaka. De sötét volt már.
 - Kei! Eljössz velem vacsorázni? Nem ettünk olyan sokat- jelentetttem ki. - Induljunk el ha akarsz jönni! - kiéltottam fel és feláltam. - Majd ott befejezzük a beszélgetést - mondtam és ránéztem, várva, hogy elinduljon.
 - Én aztán megvárlak!- nevettem el magam. Vártam hátha elindul, de aztán megfájdult a lábam és leültem. - Akkor mi lesz? A prefektusok fognak innnen elvonszolni? Hmm? - kérdeztem meg tőle.
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 1. 21:25 Ugrás a poszthoz

Mágustusa nyitóbál
Eric-el


  Elkezdődött a tusa, amit már hetek óta vártam. A Nagyterem kapuja előtt, Eric-el indultam befelé. Kék nagyestélyi ruhában jelentem meg. Szerintem gyönyörű volt.
  A kapu kinyílt, és én beléptem. El is állt a lélegzetem, a gyönyörűségtől több szempontból is. Először is a látvány, másodszor meg, hogy találkozhatok, egy Roxfortos diáklánnyal. Már nagyon vártam a talákozást. Meg persze, egy csodálatos estét tölthetek a barátaimmal.
  Szép lassan odasétáltam az asztalunkhoz, és szememmel a tömeget fürkésztem. Reméltem, hogy sokan lesznek, hisz ez egy csodálatos ünnepség. Biztos sokan fognak jönni. Persz nem volt kötelező. Csak a bajnokoknak volt az.
  Nagyon vártam, hogy részt vehessek a Tusán. Kicsit izgultam a nyitó ünnepség előtt, de utána sikerült megnyugodnom.
  Oda léptem az asztalhoz, és leültem. Vettem egy csészét, és óvatosan töltöttem magamnak a teából. Dalmi már ott ült az asztalnál. Niki is hamarosan érkezik, aztán majd valahogy elleszünk. Oda-oda néztem a kapura, ki érkezik, és kivel, de a végén feladtam, mert megfájdult a fejem.Az asztalhoz fordultam, és néztem, ki jött meg.
Utoljára módosította:Vanília Perwinkle, 2013. június 1. 22:04
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 2. 09:58 Ugrás a poszthoz

Bál - Eric és a többiek

  A többi barátom, már ott volt, persze nem mindenki. Reméltem, hogy majd ők is eljönnek. Eddig minden tökéletes volt. A kapu szinte másodpercenként nyílt ki, és zárult be. Bimm-bumm. Bimm-bumm.
  - Elegéns vagy eléggé. Igen kicsit izgulok, de nem vészes - válaszolok Eric-nek nevetve.
  Sok ismert és ismeretlen ember érkezett. Szinte az egész iskola itt volt. Néhányan biztos fent vannak és alszanak, de mi jó sokáig maradunk. Remélem, de ahogy Nikit ismerem, hamar ágyba tessékel.
  - Sziasztok! De jó, hogy itt vagytok! - mondtam és átöleltem mindenkit külön külön. - Örülök, hogy itt vagytok! Szuper! - elvettem egy kis tálat és szedtem bele salátát. Gondoltam a Niki nem nagyon engedne zsíros ételeket enni. - Gyere ide Nikus a másik oldalamra. Itt legalább szemmel tudsz tartani - nevettem el magam, hisz tudom, hogy Niki nagyon felelős lány és nagyon résen is van. Nagyon szeretem Nikit akkor is ha néha valamit túlzásba is visz. Ezért választottam mentornak. Meg persze gondoskodó. Ez pedig nagyon fontos. Meg bízom benne, ezért neki mindent nyugodtan elmondhatok, mert ez nála  biztonságban lesz. Örültem, hogy van egy ilyen barátom.
  - Eric remélem nem akarsz egész este itt ülni. Remélem, hogy azért táncolni is fogunk - mosolygok a fiúra. Nagyon szeretek táncolni és ezt az alkalmat sem fogom kihagyni.
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 2. 16:15 Ugrás a poszthoz

Bál - Mindenki
 
  Már a mi asztalrészünk roskadozott a sok embertől. Már  alig fértünk el, de még maradt pár hely a későn érkezőknek.
  - Szia Ruuuu! - felálltam és megölelgettem, de azért óvatosan nehogy tönkre tegyem a gyönyörű öltözékét. - Én kifejezetten izgulósan, de azért elviselhető - válaszoltam az én oldalamról. Letettem magam mellé a könyveket és belelapozgattam.
  - Nikus majd segítesz áttanulmányozni? Mert azért jó ha nem egyedül kell ezeket itt végigolvasni - emeltem fel a két könyvet. - Nyugi mindenből eszek egy kicsit. Jó? - kérdeztem meg nagyon komolyan. Vettem egy szelet húst, és szépen felkockáztam. Egyet be is kaptam, de utána már érkezett felém egy kérdés.
  - Igen uram - mondom méltóságteljesen, majd elmosolyodtam. Odanyújtottam a kezem, majd szép lassan a parketthez sétáltam, Eric-cel az oldalamon. - Tudsz valamit a Botiról? - kérdeztem meg mikor elkezdődött a tánc.
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 14. 19:09 Ugrás a poszthoz

Bál-Celeste Barlow

  Vége lett a számnak, én személy szerint el is fáradtam. Elindultam az asztalhoz, de meggondoltam magam, és elindultam a külföldi bajnokok felé. Elég veszélyesnek látszott átkelni a táncparketten, így aztán megkerültem.
  Nagy nehezen sikerült átverekednem magam, és végre az asztalhoz értem. A hátam mögül köszönés hallatszott. Megpördültem és a szemem elkerekedett a látványtól. A Roxforti bajnokság tavalyi győztese állt előttem, Celeste Barlow.
  - Hello! Ó nagyon köszönöm - mondtam. Szerettem idegenekkel beszélgetni. - Gondolom, könnyebb lenne angolul beszélgetni - és elmosolyodtam, remélve azt, hogy értette, amit mondok. Én tudtam angolul és franciául is egy kicsit, de az angol jobban ment. Még apukámtól tanultam. Szerettem más nyelveken beszélni.
  Örültem a találkozásnak. Reméltem hogy még összefutok vele. Gondoltam kévés időnk van a beszélgetésbe, mert nekünk hamarosan el kell indulnunk a Lakrészbe.
  - My name is Vanilia - mutatkoztam be már angolul, gondolva így könnyebb lesz a megértés. Néha nem tudtam nagyon megszólalni, így akkor nagyon büszke voltam magamra. Nem is értettem magam, hisz akkor még régebben is 5-6 évig tanultam.
 
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 23. 16:30 Ugrás a poszthoz

Ismerkedős Próbácska

  A nap hosszasan telt. Már alig vártam a Színjátszókör első próbáját. Tiff kikért engem és Domi Mauricétól, és akkor nem is olyan sokára elindultam. Kiléptem az ajtón, és átmentem a Déli szárnyba, és Boti és Keiko.
  - Sziasztok! Én is örülök neked Kei! - jó erősen megszorongattam. - Kábé hányan leszünk? 20 25-en? Vagy ez túl sok - néztem rá a Főnökasszonyra. Vártam, hátha cvalaki jön, mert léptek zaját hallottam.
  Botihoz fordultam:
  - Azon kívül, hogy reggel, kiestem az ágyból semmi - mondom turpisan. Furán hangzik. Na, mindegy! - Na, és mi van a Levtában? Történt valami fura? - kérdeztem, hátha többet is megtudok barátaimról. Nagyon hiányoztak már.
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 31. 22:40 Ugrás a poszthoz

Scarlet Violett

  Nagyon izgatott voltam. Nagyon vártam már a barátnőm, Scarlet Violett! Tesómnak tekintettem és nagyon vártam már, hogy megjöjjön. Nagyon sok mindent kellett még megmutatnom neki, a kastélyban. Rengeteg látnivaló van. Izgatott voltam. Majd kibújtam a bőrömből.
  Szép kék ruhában vártam, az új társam, aki úgyszintén a Levita házat gyarapította. A ruha réteges volt, ahhoz képest, hogy nyár volt, és rengeteg masnit viseltem rajta. Már a szép hosszú hajam kissé össze-vissza állt, és virágot tettem bele. Tudtam, hogy ő is így fog felöltözni, ezért hozzá igazodtam.
  Ekkor az ajtó becsapódott. Egy hosszú barna hajú lány lépett be a csarnokba.  ő volt Scarlet!
  - Szia! - futottam felé, és megöleltem. - Nagyon hiányoztál! Sok látni való van a kastélyban, amit látnod kellene! - mondtam neki.
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 14. 21:58 Ugrás a poszthoz

Isobel Reeves

Ruha

Lassan, ráérősen baktattam a rétre vezető úton. Gondoltam úgyis van időm, nem kell sietnem. Meg hát nagyon szeretem a tájat, ezért van értelme is. Néztem a fákat, amik egy kicsit már kirügyeztek, de gondoltam, idén is ugyanolyan lesz, mint régen, még ha el is fagy, hisz itt egy intés a pálcával és már a fák virágba borulnak.
Ahogy mentem, egy tíz perc után hangokat hallottam magam mellett. Egy bokorból jött. Gondoltam biztos valamilyen állat. Igazam volt. A bokorból hamarosan egy édes aranyos ciculi ugrott ki. Azonnal odabújt a lábamhoz. Látszott, hogy már háziasították. Gondoltam, egy kicsit sétálok vele, így az ölembe vettem, és mentem tovább az eddigi útvonalon.
Hamar kiértem a rétre, ahol azonnal leültem egy padra ( ami nem tudom honnan került elő). Gondoltam biztos jön valaki akivel majd tudok beszélgetni. De addig is ott volt nekem az a drága macska, akivel összefutottam. Nagyon szeretem a cicákat!
Utoljára módosította:Vanília Perwinkle, 2014. február 15. 18:29
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 16. 10:23 Ugrás a poszthoz

Iso

  Még ott ültem jó egy tíz percig, aztán arra gondoltam, hogy visszamegyek a kastélyba, ám ekkor egy lány bukkant fel, aki rögtön meg is kérdezte, odaülhet-e hozzám.
  - Szia! - köszöntem, ám miután a cica jól belém szúrta a körmeit, hogy nem vele foglalkozok, hangosan felvisítottam. - Jaj te cica! Nem kell kivájni a lábam - simiztem meg a feje búbján, utána pedig tovább cirógattam, nehogy megint megkarmoljon. - Persze, ülj csak ide - mondtam a lánynak.
  Az én drága cicám most teljesen összegubózott. Halkan dorombolva, már álmosan pislogott. Ránéztem és egy gyors mozdulattal betakartam a táskámból előkapott takaróval.
  - Én Vanília Perwinkle vagyok. Téged hogy hívnak? - érdeklődtem a lány neve után. - Mikor jöttél a Bagolykőbe? - kérdezősködtem tovább. Lenéztem a cicára, aki már el is aludt, ám a simogatásával nem hagytam fel. - Melyik házba osztottak? - érdeklődtem tovább.
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2014. március 2. 13:02
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 16. 16:17 Ugrás a poszthoz

Iso

 Gyorsan körülnéztem, hogy kicsit felmérjem a viszonyokat. A fákon már kezdtek kinőni a levelek. Néhány bokor már virágzott, és voltak fák, amik megteltek rügyekkel. Aztán megakadt a szemem egy bokron, ami teljesen el volt barnulva és letöredeztek az ágai. A színe nem volt normális. Nem tudom. Lehet, hogy valaki ráküldött egy ártást, vagy csak elrohadt. Gyorsan előkaptam a pálcámat (próbáltam feltűnésmentes lenni), és egy gyors mozdulattal és egy varázsigével: Aguamenti, meglocsoltam a növényt. Nagyon reméltem, hogy segített neki valamit ez a kis víz. Ekkor egy kérdést hallottam magam mellől.
 - Nem. Amikor jöttem idefelé, akkor találtam. Nem gondolod, hogy kicsit gubancos a szőre? - érdeklődtem, és már újra elővettem a pálcám. - Extrico - mondom ki a helyes varázsigét a kis, cuki cicára. Miután a szőre már nem volt gubancos, tovább simogattam a puha vörös szőrét.
 - Nagyon örülök! - rázom meg a kezét. A tenyere nagyon puha és ápolt volt. - Hogy szólítsalak? - érdeklődtem. Azt tudtam, hogy van aki az Isobel-t szereti, de van aki meg az Isot, ezért érdemesebb volt megkérdeznem, mint, hogy sértődés legyen belőle. - Eddig, hogy tetszik az iskola? Valaki már körbevezetett? - próbáltam minél többet kihúzni belőle. Közben az én drága ciculim felébredt. Felemelte kicsi fejét, és felpillantott rám nagy kék szemeivel. Nagyon édesen nézett. Kicsit megigazítottam rajta a takarót, nehogy fázzon. Ekkor rájöttem, hogy éhes. Még szerencse, hogy az én Piklim miatt mindig van nálam egy kis macska kaja.
 - Kérlek ne nézz őrültnek! - kértem Isobel-t, és elővettem egy kis tálat, ami két rekeszes volt. Az egyikbe öntöttem egy kis étel, és letettem magam mellé. Aztán pedig egy kis üveget vettem elő, és tejet öntöttem a tálba. A cica rögtön ráugrott, és enni kezdte. Megsimiztem a hátát, és visszafordultam a lányhoz. - Van egy macskám, akit Piklinek hívnak, és ő is itt él velem a kastélyban, és mivel gyakran szoktam vele sétálni, ezért mindig van nálam egy kis macskakaja és te - mondtam inkább, minthogy őrültnek nézzen.
 Gyorsan odapillantottam a cicára, aki vidáman falatozott. Ekkor halk nyávogást hallottam az út felől. Vékony volt és ismerős. Valahogy gondoltam, hogy utánam jön, a kis huncut.
 - Pikli! - kiáltottam vidáman mire a cica ideszaladt és az ölembe ugrott. Halkan dorombolni kezdett, ahogy simogatni kezdtem. - Csak emlegetni, kellett! - nevettem a lányra. - Ő itt Pikli. Az én drága, édes cicám - mondtam.
 Gyorsan magam mellé tettem a másik cica mellé, hogy ő is tudjon falatozni. Ekkor Isobel is válaszolt, arra a kérdésemre, melyik házba osztották.
 - Ó! Gratulálok! - mondtam, és nagyon örültem, hogy találtam egy másik Levitást. - Igen eltaláltad! Én is Levita és ő is - böktem a cicámra. - Neked van valami háziállatod? - érdeklődtem.
 
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2014. március 2. 13:08
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 16. 19:37 Ugrás a poszthoz

Angliai kirándulás-Kékek

 Már nagyon rég vártam azt a pillanatot. Nemrég, úgy 2-3 hete meghirdették az angliai kirándulást a Levitában. Mindenki nagyon fel volt villanyozva, hogy Angliába megyünk, egy régi elhagyatott kastélyba. Én hamar fel is iratkoztam, hogy megyek. Egy ilyen alkalmat, ahol végre egy kicsit kimozdulhatok, sose hagynék ki. Persze erről a szüleimet is meg kellett kérdeznem. Amit megláttam a hirdetést előkaptam a mobilom, és már tárcsáztam is anyukám. Rögtön mondta, hogy nyugodtam menjek csak rakjak el minden szükséges dolgot. Nem is vártam sokáig. Megkértem az egyik barátomat, hogy szórjon tértágítót az egyik táskámra, és máris mindent bepakoltam a parányi kis táskába. Tettem el rovar-riasztót (nem értem minek, de anyu ragaszkodott hozzá), pulcsi, pár könyv az angliai várakról, és csak úgy Angliáról. Mivel vonattal mentünk elraktam a gyógyszerem, ami a hányás ellen van. Szerencsére nincs benne altató, mint a legtöbben.
Elékezett a nap amikor elindultunk. Gyorsan felkaptam a táskám és a kabátom, és már indultam is az állomásra. Miközben mentem, néztem a tájat, hogy milyen szép amikor már a tavasz kezdődik. A fákon már voltak rügyek, volt bokor ami kivirágzott. Gyönyörű volt.
 Hamar odaértem az állomásra, ahol megpillantottam, a nekem hattal álló Hankát és Iso-t. Gyorsan mögéjük lopakodtam, és hátulról egy gyors mozdulattal hátulról átkaroltam a vállukat.
 - Doktornő! Nővérke! - mondtam nekik nevetve. -Sziasztok!- köszöntöttem őket, a kezemet zsebre vágva. Megérkezett a vonat, én meg gyorsan bevágtam magam a többiekhez.

 - Lesznek szellemek? - kérdeztem a kísérő tanárokat. - De jó! - válaszoltam, és nagyon örültem, hogy hoztam könyvet a szellemekről. Közben kinéztem az ablakon. A táj nagyon gyorsan elsuhant mellettünk.
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 7. 19:23 Ugrás a poszthoz

Iso

 A cicák gyorsan elfogyasztották étküket, és ezután az ölembe bújtak és mély álomba merültek. Pikli néha forgolódott, de a másik idegen cica némán, majdnem teljesen mozdulatlanul feküdt. Csak a hasa mozgott, ahogy vette a levegőt. Közelebb bújtak hozzám.
 - Majd talán be is mehetnénk a kastélyba. Hamarosan besötétedik és hűvös is van mondtam Isonak, aki épp azt nézte, hogy fésültem ki a szőrüket a cicáknak.
 Láttam, ahogy Iso oldalra pillant, és hirtelen nem értettem miért, de aztán rá sikerült jönnöm, hogy azt nézte, ahogy meglocsolom a bokrot.
 - Én maradok az Iso-nál - mosolygok rá. Vidám vagyok, mert jó érzés az, hogy így a vizsgaidőszak vége felé nem kell egyedül lófrálnom. Még úgy is, hogy teljesen lefagytam, mert egyre hűvösebbé vált az idő, ezért már szívesen bementem volna, de láttam, hogy Is jól bírja, ezért erőt vettem magamon.
 Elgondolkodtam. Mindenki, úgy hív, ahogy jónak látja, de így még senki nem kérdezte tőlem. Gyorsan átgondoltam, hogy hogy szeretem ha hívnak, de a végén hasonlóan mondtam el, mint újdonsült barátnőm:
 - A legtöbben Vaninak, Vancsinak vagy csak simán Vaníliának híznak, egy éjszakai kiruccanás során rám ragadt a Vancis, de a szüleim, van, hogy csak Jane-nek hívnak, ami a középső nevem.
 A cica amit találtam, erre a sok beszédre ébredezni kezdett, ezért gyorsan neki láttam simogatni. Nem is kellett sokat várnom, hamar dorombolni kezdett, és visszaaludt.
 - De jó! Gondolom jól összebarátkoztatok - mosolygok, mert már a klubhelyiségben találkoztam vele és tudom, hogy hamar összebarátkozik az emberekkel.
 A táskámból előkaptam egy takarót, amivel szerencsére én a cicák, és még Iso is belefértünk.
 - Nem fázol? - kérdezem, azzal megfogom a takarót, és felé nyújtottam, hogy nyugodtam bújjon be alá. - Igen az egyik barátnőmtől kaptam ajándékba.
 Próbáltam nem megfagyni, de valahogy nem sikerült, ezért megpróbáltam megkérdezni nem mehetnénk-e be a kastélyba, de Iso gyorsabb volt.
 - Én most vagyok harmadikas. Egyébként nem mehetnénk be , mert teljesen összefagytam, de maradhatunk ha szeretnél? - mondom udvariasságból. Gyorsan elrakom a macskás tálat, mert arra már nem volt szükség ott.
 
 
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 8. 15:22 Ugrás a poszthoz

Is (zárás)

 A táskámat, a vállamra raktam, de előtte, még beleraktam a takarót, hisz ha úgy is bemegyünk, akkor nem lesz rá szükség. Gyorsan belegyömöszöltem, de ekkor, hangos puffanás hallatszik, és ebből rögtön rájöttem, hogy a könyveim, amiket nem értem miért cipeltem mindig magammal. Sok mugli könyvet is szoktam vinni magammal, mert jó szórakozás még úgy is ha tele van orbitális tévedésekkel a varázsvilágról. Hirtelen megijedtem, hogy hátha valamelyiknek baja esett, de szerencsére nem. Behúztam a cipzárját, letettem a macskákat és felálltam.
 - Szuper! Nagyon köszönöm! - mondtam neki vidáman, és kihúztam magam, mert eléggé, össze voltam görnyedve. - Nem lenne, amúgy sem jó, ha megfáznánk.
 Aztán hirtelen a cica, akit a bokor előtt találtam, lehajtott fejjel elsétált, egy szigorú tekintetű macska felé, aki az édesanya lehetett. Szomorú voltam, hogy elment, de biztos voltam benne, hogy még biztos látni fogom. Visszapillantott felénk, és eltűnt a bokrok ingoványában. Is-hez fordultam, aki Leen-ről mesélt.
 - Én onnan ismerem, hogy ő volt Alex mentora a Mágustusán - mondtam, de ekkor elöntöttek az emlékek és elszomorodtam. Nagyon sajnáltam, hogy nem sikerült megcsinálnom a második próbát. Ekkor az is eszembe jutott, hogy nem sokkal ezután, Niki az én csodálatos mentorom elköltözött. Nagyon szomorú voltam és eléggé meg is viselt, de aztán hamar túl tettem magam rajta. Persze soha nem fogom elfelejteni, mivel voltak jó pillanatok is.
 - Menjünk be jó? - kérdezem, és a kastély felé veszem az irányt. Óvatosan lépkedtem, mert nem akartam dideregni annyira.
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Jelentkezős próba
Írta: 2014. szeptember 11. 19:14
Ugrás a poszthoz

Színisek

Nyugodtan bolyongok a folyosókon, hisz tudom merre kell menni, ezért nem fenyeget az a veszély, hogy eltévedek. 4. év vége után remélem is! Már volt elég időm kiismerni az iskolát.
 Kicsit megszaporázom lépteimet, hogy odaérjek a próba kezdetére, hisz tudom, hogy elég hosszú lesz, ezért nem lenne jó elkésni. Remélem, azért kicsit az idei évről is fogunk beszélni, mit kéne előadni, milyen rendezvényen. Jó lenne, ha kicsit aktívabban dolgozna a színjátszó.
 Elég hamar oda is érek a teremhez. Talán túl hamar. Gyorsan belépek és látom, hogy páran már beszélgetnek is.
 - Sziasztok! - köszönök vidám hangon. - Bocsi a késésért!
 Gyorsan ledobtam a táskám a sarokba és odamentem a többiekhez várva, hogy mikor kezdünk. Nagyon jó lenne valami ismerkedős, érdekes programot csinálni, hogy könnyebb legyen a közös munka.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Vanília Perwinkle összes hozzászólása (50 darab)

Oldalak: « 1 [2] Fel