szurkolok Boti!
Wendy mi lesz jövő héten?

Végre valaki aki nem néz hülyének

:S Wendy az húzós! Kínos dolog? Nem publikus?

Szia Domii ^^

hát Wendy szerintem ne foglalkozz velük. És egyetértek Mirával.. Ezek nem barátok

Oksi, akkor nem szóltam...  

Sziaa Zoé  

mondd Wendy

jólvaan Mira -.-

Hát ha minden csajszi oda van érte, akkor csak féltékenyek... Legyél büszke magadra, hogy neki te jössz be!

Szia, jó éjt

Egyetértek a kedves anyukával

Szerintem ne foglalkozz velük. Ha nem veszel róluk tudomást akkor úgyis megunják!

Nem beképzeltes, inkább azt fogják látni, hogy erős vagy

hehehe Ez volt eddig a legjobb tipp

Jaj nem arra értettem bocsi

Mirából előjött az állat xD


//LIKE   - Amanda//

Wendy, ha meghaltál akkor már nem fog érdekelni

Hát igen, a zöldek nem valami kíméletesek

Mira attól függ hányadikosok

Komolyan, most már én is megnézem ezt a filmet

Szia Wendy! Sok szerencsét

I love Rellon!!

Naaa én viszont megyek
Jók legyetek...mértékkel
Sziasztok ^^

Sziasztok!

85 tétel az komoly.... Lehetetlen annyit megtanulni

egyetértek xD
amúgy hogyhogy ilyen anime képed van? (nem biztos hogy anime...) régebben nem ilyen volt, már ha jól emlékszem

Na akkor mindjárt megnézem

jaaaaj... ez fájt...

Sziasztok frissen érkezők

Na mesélj Wendy! Mi volt ma? Ment a balhé?

Ajjaj.. ilyen rossz volt? :S

Azta Wendy!! Na erre nem számítottam!! És mi van azokkal akik piszkáltak?

na akkor végül is jól alakultak a dolgok!

Sziasztook! Mi újság?

Akkor jó étvágyat Nálunk már megvolt az ebéd

Lily

Először kicsit morcosan reagáltam, hogy megzavartak, de végül összeszedtem magam és előveszem egy kedvesebb arcomat. Szegény lány nem tehet róla, hogy pont vele  futott össze, bár lehet, hogy ezt később még bánni fogja. Minden esetre én megpróbálom most az egyszer a lehető legjobbat kihozni magamból.
- Kedves, hogy ezt mondod, viszont én hallottam elég rendesen. -Felelek határozottan. A zenével kapcsolatban mindig próbálok pontos lenni, ami elég nehezen megy, mert amúgy szörnyen szétszórt vagyok. Nem is tudom, hogy miért van türelmem a hangszerekhez. Szerintem ez ilyen első látásra/hallásra szerelem dolog.
- Én büszke Rellonos vagyok! - Mondom vigyorogva, majd a hatás kedvéért még meg is ütögetem a mellkasom. Vicces, hogy az embereknek mindig meg van a véleményük a rellonosokról és rögtön be akarják skatulyázni őket. Tudom, hogy vannak sokan közülünk, akiket ez nagyon zavar, de én nem igazán szoktam vele foglalkozni. Nekem is megvan a véleményem egy-két emberről, hát akkor nyugodtan gondoljanak rólam is azt amit akarnak. Bár szerintem elég szemétség úgy véleményt mondani, hogy nem is ismerjük a másikat, de ez mindenkinek a maga dolga.
- A zongora az nagyon jó! Én is játszottam, amíg otthon laktam. Itt sajnos nem nagyon van rá lehetőségem, meg nincs is szerintem zongora. Amúgy énekelsz is?-Rögtön lelkesebben figyelek a lányra, amikor elárulja, hogy zongorázott. Ráadásul ő biztos nagyon profi, hiszen zeneiskolában tanult. Nekünk sajnos soha nem volt erre pénzünk, de a zeneimádatom miatt mindig megoldottam valahogy a képzésemet.
Úgy látom Lilyt is érdekli ez a téma, hiszen eddig minden megszólalása a zenével kapcsolatos volt.
- Igazából nem nagyon tudom ezt pontosan meghatározni, de szerintem körülbelül 3-4 éve és nem tanultam sehol. Magamtól kezdtem el, aztán könyvekből meg hallás alapján képeztem magam. Persze ez nem olyan jó, de nem nagyon volt más lehetőségem és gitározni meg mindenképp meg akartam tanulni. -
Mindig nagyon sajnáltam, hogy a szüleim nem biztosítanak nekem lehetőséget arra, hogy rendesen megtanuljak játszani, de ennél sokkal erősebb volt bennem a kíváncsiság és az elhatározás, hogy márpedig én gitározni fogok!
- Na és te mióta zongorázol? -
A következő kérdésével elég érzékeny pontot sikerült eltalálnia, de megpróbálom leplezni. Remélem nem nagyon fog feltűnni neki, hogy elbizonytalanodok, mert utálok erről beszélni.
- Nem... nincs testvérem. Neked?-

Lotte

- Na akkor ebben máris egyetértünk. - Felelek vigyorogva. Nem tudom, valamiért már az első pillanattól kezdve nagyon szimpatikus nekem a lány, de ezt nem szeretném rögtön az elején elárulni, mert még a végén azt hiszi, hogy valami pszichopata őrült vagyok, aki két perc után odavan valakiért. 
- Jó kérdés! Igazából, ahogy szeretnéd. Otthon sokat hívtak Dave-nek, de ha kitalálsz valamit, nekem az is jó, csak előtte azért avass be. És... igen, ez a Davci nem igazán illik rám. -
Szegény srác, nem is értem miért választotta vagy egyáltalán miért fogadta el ezt az elég furcsa és irritáló becenevet. Én általában szabad kezet adok az embereknek ilyen téren, de azért a nagyon extrém ötleteket inkább mindig elutasítottam. Persze lehet, hogy erre a bizonyos Davcira illik is a neve, de én el nem tudnám képzelni, hogy valaha is így szólítsanak.
- Hogy érted azt, hogy a véredben van? - Rögtön beindult a fantáziám a lány kijelentésére és érdekesebbnél érdekesebb képek jelentek meg előttem a szüleit illetően. Az első gondolatom például az volt, hogy az apja biztos egy titkosügynök vagy valami hasonló. Bár elég kis esélyét látom annak, hogy bármi valóság alapja lenne az elképzelésemnek, de azért vicces volt elgondolni.
Nagyot kortyolog a teámból, majd egy mosollyal reagálok a válaszára. Annyira éreztem, hogy ő is a zöldek közé tartozik. Érződik benne az a tipikus rellonos határozottság. Én se emlékszem, hogy láttam volna már őt a házban, de legalább ha jól alakul ez a találkozás, akkor később könnyebben megtalálhatjuk egymást. Márpedig én örülnék neki, ha jól sikerülne, mert tényleg kezdem megkedvelni Lotte-t. 
- Na most megleptél, de ha nem hát nem. Amúgy honnan tudná anyukád, hogy ittál a teámból? És... hogy találkoznál anyukáddal? Ha jól tudom mostanában nem nagyon lesz szünet, vagy tévedek? - Rengeteg kérdés merült fel bennem, ez az egyetlen mondat hallatán. Nem igazán értem, hogy mire céloz a lány, de remélem, hogy hamarosan elárulja, mert ez tényleg érdekel. Persze lehet, hogy csak én vagyok tájékozatlan és mégis közeledik a hazautazás ideje, - aminek mellesleg nagyon örülnék- de azért az meglepő lenne.

Lotte

Azt veszem észre magamon, hogy percről-percre egyre jobban kezdek feloldódni. Igaz, hogy ma tényleg semmi kedvem nem volt a társasághoz, de mostanra teljesen elfelejtettem azt az érzést és a helyét egy újabb, sokkal jobb vette át. Talán a kíváncsiság az, kíváncsi vagyok, hogy milyen is Lotte. Persze az első benyomás már megvan, de azért ennél még több kell ahhoz, hogy véleményt is mondjak róla.
- Rendben, az nekem is megfelel. -
Örömmel nyugtázom, hogy Lotte nem talált ki valami borzalmasan nyálas becenevet, hanem megelégszik azzal, amit én ajánlottam föl neki.
A következő pillanatban a lány elővesz egy szétrágott tollat és elkezd firkálni a kezére.
- Ő... te mit csinálsz? Csak azt ne mondd, hogy gond van a memóriáddal és muszáj fölírnod a nevem, különben elfelejted...- Nevetve nézek a lányra, de azért titkon remélem, hogy a válasza negatív lesz és nincs vele semmi gond. Mondjuk még azt is el tudnám fogadni, de azért biztosabb egy olyan kezdet, amelyben mind a két fél egészséges.
- Komolyan? Őt kedvelem, meg a tantárgyát is. - Őszintén mondom, de egy kicsit azért meglepett, hogy Lottenak a tanári karból van rokona. Ez egy csöppet aggaszt is, mert ha véletlenül megbántanám vagy összevesznénk, akkor engem azzal a lendülettel ásnának el a tanárok szemében és az igen előnytelen lenne, főleg hogy még egy jó pár évem van, mire végzek. Szóval igen, kicsit megszeppenek, de valahogy még ez se tud elrettenteni a vágytól, hogy megismerhessem a szőkeséget.
- Szerintem nem lenne pofátlanság, hiszen én ajánlottam föl, de ahogy gondolod.- Mondom kedvesen mosolyogva, majd leugrok a korlátról, hogy közelebb mehessek a lányhoz. Most már nem érzem úgy, hogy ő csak egy külső betolakodó, aki belerondít a csodás magányomba.
- Hogymii??? Az apukád is?- Tátott szájjal bámulok rá, amikor bejelenti, hogy szinte az egész családja a tanári kar tagja vagy volt tagja. Na ez már tényleg félelmetes egy kicsit, de tartanom kell magam és hűnek lenni a házamhoz, tehát még ezek hallatán is ugyanazon az állásponton maradok Lotteval kapcsolatban.
- Bocs-bocsi, csak hirtelen sokkolt az információ. Szóval... ha elhívnálak valahova, akkor elég rendesen meg van rá az esélyem, hogy apud egy fincsi kis mérgező főzettel várna az irodájában?- Kicsit burkoltan kérdeztem rá a dolgokra, de szerintem elég okos lány és úgyis rájön, hogy mit is akarok. Viszont most egy kicsit izgulok, hogy mit fog mondani, mert nem gyakran találkozok mostanság ilyen lányokkal.
- Hát ebben egyetértek veled. Soha nem árt ha a szülők odafigyelnek a gyerekre, mondjuk azért az se jó ha túlzásba viszik... De szerintem meg lehet velük beszélni a dolgot és keresni kell egy olyan megoldást, ami mindenkinek jó.-

Sziasztok emberkék Mi a nagy harci helyzet?  

Maxi, az unikornis nagyon menő  

Nyitóbál
Sharlotte
Kinézet

A vizsgák után újra bevetettem magam a társasági életbe, ezért kötelességemnek éreztem, hogy egy ilyen fontos közösségi eseményt, mint a Nyitóbált se hagyjam ki.
Már előző este kitaláltam, hogy mit fogok fölvenni, mert magamat ismerve még így is késni fogok. Mindig valami közbejön vagy csak elnézem az időt és ezért nagyon gyakran vagyok pontatlan. Persze ezt a tulajdonságomat kifejezetten utálom magamban, de sajnos sehogy se sikerül rajta javítanom. Az egyetlen eset amikor igazán figyelek a pontosságra, sőt még hamarabb is érkezem, az akkor van amikor egy lánnyal találkozom.
Mára viszont nem szerveztem magamnak partnert, mert így azzal lehetek akivel szeretnék és még ismerkedhetek is. A bál kezdete után negyed órával meg is érkeztem a Nagyteremhez, ami tele volt szépen kiöltözött diákokkal. Sok ismeretlen arcot láttam, mivel a közelgő Mágustusa nyitó eseménye ez a bál és a többi iskola versenyzői is már beköltöztek a Kastélyba.
Lassan elindulok befelé a tömegben, miközben hallgatom az igazgató beszédét. Amikor egy-egy név elhangzik én is tapsolni kezdek, de nem igazán jegyeztem meg, hogy kiket sorolt fel. Mostantól úgyis ők lesznek az iskola sztárjai és még ezerszer fogok hallani róluk.
Ahogy megyek egyre beljebb az asztalok között, egyszer csak megpillantok egy lányt, aki egyedül ücsörög a szervezői asztalnál. Első ránézésre nagyon csinos, úgyhogy magabiztos léptekkel elindulok felé.
Hamar odaérek hozzá, majd kicsit megköszörülöm a torkom és elé állok.
- Szia! Nem zavar ha ideülök melléd? -