KatnissKatniss elfogadja a felkínált finomságot, úgyhogy ismét intek a pincérnek. Remélem nem nagyon bánja, hogy össze-vissza ugráltatom, de végülis ez a munkája, szóval úgyse panaszkodhat.
Miközben én a pincér problémáján agyalok, a vendégem újabb hosszú monológba kezd, amire nagyon oda kell figyelnem, hogy minden megmaradjon és semmit ne felejtsek ki a válaszból.
-Nagyon örülök, hogy ilyen hamar sikerült beilleszkedned. Sajnos a nevek közül amiket említettél, egyik sem ismerős, de lehet, hogy pár hónap múlva már tudni fogom, hogy ki kicsoda. Amúgy miből gondolod hogy én régebb óta vagyok itt?- Az utolsó kérdésen én is elgondolkozom egy kicsit, mert nem rémlik, hogy mondtam volna neki, hogy mikor érkeztem. Igazából nem is annyira lényeges, mert annyi minden van ezen kívül is, amiről Katniss órákig tudna beszélni, hogy nem éri meg egy témánál leragadni.
Kicsit meglepődöm, amikor a lány előveszi a kis zenélő dobozocskáját, mondjuk már megszokhatnám, hogy itt mindig különös dolgok történnek.
-Tényleg nagyon szép! Nálunk nem járt semmiféle mikulás, legalábbis én nem tudok róla. Mondjuk ez nem meglepő, tudod mi vagyunk a rosszak. -Mondom neki vigyorogva. Persze nem gondolom komolyan, de tény, hogy a rellonosokról nem mindenki van szép véleménnyel. Személy szerint, engem még nem ért semmi fajta sérelem ilyen téren, de még olyan kevés ideje érkeztem, hogy semmiben nem lehetek biztos.
Örülök, hogy Katniss nem nagyon feszegeti a karácsony témát, mert így nekem is kellemesebben telik a délután. Amikor az otthoni dolgokról kell beszélnem, olyankor mindig görcsbe szorul a gyomrom és idegesebb leszek az átlagosnál, pedig amúgy nem vagyok egy forrófejű ember.
- Akiket tényleg barátaimnak nevezhettem, azok igen, hiányoznak. De ebből olyan kevés volt, hogy egy kezemen megszámolhatnám. Tudod, haverokat meg bárhol talál az ember, de azért egy több éves mély barátságot nem olyan könnyű pótolni. - Felelek őszintén. Ha már ennyire a múltamról akar kérdezgetni, akkor legalább ennyit elmondhatok.
- Amúgy hogy vannak a szüleid? Beszéltél velük mióta itt vagy?- Kérdezem barátságosan, hogy egy kicsit tereljem a témát az ő irányába.
- Ne haragudj, nem emlékszem... Neked van testvéred? - Kicsit kínos, hogy ilyen dolgok nem maradtak meg, de mit lehet tenni, ha az embernek olyan az agya, mint a szita...
A pincér kihozza a rendelést, én pedig hálás mosollyan nézek vissza rá.
- Köszönjük szépen, nagyon kedves! -
