Chuck Welch

Nem különösebben érdekelte, hogy nem ismertem fel a bandáját. Ezt mondjuk sejtettem. Én se örülnék, ha mondjuk körül rajonganának. Az elején talán tetszene, de végül megunnám és idegesítene. Szerintem kb. egy hétig bírnám. Bár nem hiszem, hogy valaha is az leszek. Hm, jó kis önbecsülés mondhatom.
Úgy tűnik őt bővebben érdekelte, hogy mi újság a kastélyon belül. Nem sok infóval szolgálhatok. Nem mintha annyira stréber lennék. Sőt! Pont az ellenkezője, de eddig csak kisurrantam. Egyszer se kaptak el a prefektusok és nem is fognak szerintem. Gyors vagyok és elég csendben tudok osonni ahhoz, hogy ne vegyenek észre. Mondjuk egyszer volt olyan, hogy LLG órán voltam és valami kicsi bolyhos kör alakú lényt elemeztünk. És tudtam, hogy eleve itt tartották őket régóta és rég voltak szabadon. Ráadásként még óriási szemük volt amivel engem néztek. Amikor a tanár nem figyelt és valami olyasmiről beszélt, hogy nagyon gyorsan tudnak futni és elég nagy felhajtást okoznak (erre sajnos nem figyeltem már), akkor kiengedtem őket. Abban a pillanatban arrébb mentem, nehogy rám foghassák. Szerteszét futottak és mindent fellöktek vagy tönkretettek. Itt jöttem rá, hogy talán ezt mégsem kellet volna. A nap végére a legtöbbet sikerült elkaptunk. Emiatt grimaszoltam is egyet, mert így semmi értelme nem volt az akciómnak. Na jó, talán annyi, hogy magamban jót mosolyogtam ahogy szaladgáltak utána a diákok. Volt, hogy a pálcájuk használatával oldották meg, és olyan is, (ami nagyon viccesen nézett ki) hogy rávetődtek. Aztán csalódottan vették észre, hogy pont a kis lény mellé zuhantak. Persze nem vallottam be, hogy én voltam, de azért nagy fájdalmamra, kénytelen voltam nekem is elkapnom párat nehogy rám terelődjön a gyanú. Ez a hősködésem azért volt, mert elég nagy állatvédő vagyok.  Bár ezt most már próbálom türtőztetni.
Elnevettem magam, amikor kitalálta a "kreatív" ötletet, hogy nézzünk meg egy másik kocsmát.
-Hm nem is rossz ötlet, nekem biztos nem jutott volna eszembe.- Mentem bele én is a poénkodásba.
Elég éhes voltam, mert amikor elindultam akkor csak egy csokit ettem meg gyorsba. Amikor eltévedtem, akkor vettem magamnak egy nutellás muffint. Olyan egészségesen kajálok mostanában.
Amikor felkért táncra akkor tudatosult bennem, hogy nem is volt olyan rossz ötlet a szüleimtől, hogy beírattak táncra. Pedig akkor nagyon ellenkeztem és sokáig hozzájuk sem szóltam. Ami elég gyerekes viselkedés volt, de mit vártak egy gyerektől? Ezért hajlékony is lettem plusz nem léptem senki lábára.
-Szíves örömest.- És ezzel elfogadtam a kéznyújtását és felálltam.

Chuck Welch

Egyszer sem léptem rá a lábára. Kicsit elfáradtam, de csak azért mert már rég táncoltam. Be is rozsdásodtam, de az alapokat még tudom.  Úgy tűnik ő is tanult valamennyire táncolni. Nem néztem volna ki belőle, hogy felkér és nem bírtam ki, hogy ne mondjak igent. A zene egész jó volt, de nem hiszem, hogy valaha hallgatnék ilyet csak úgy magamtól.
-Köszi! Hát te sem panaszkodhatsz.-  Lassan megpörgetett, erre el is mosolyodtam. Közben volt aki furán nézett ránk, de nem nagyon törődtem vele. Egy idő után már nem nagyon érdekelte őket és megint az italukra figyeltek.
Ha a szobámba ha bekapcsolok egy zenét, akkor is nehéz megállni táncolás nélkül. Egyedül nem túl jó, de így legalább ha kiesek a ritmusból, akkor nem lépek rá senki lábára. Bár nem hiszem, hogy a ritmussal neki gondjai lennének, mert ha mégis akkor azt hiszem nem lenne túl sikeres a munkájában.
Eközben korgott egyet a gyomrom, de szerintem csak én hallottam, mert elég halk volt. Már kezdtem egyre éhesebb lenni, ezért nagyon megörültem amikor felajánlotta, hogy elvisz valahova kajálni. Igazából már kicsit elegem lett a tömegből, ezért nem nagyon akartam elmenni kajáldába. A pénzem is fogyóban volt és nem akartam, hogy mindent ő fizessen. A zenének vége lett, ezért a táncolást is abba hagytuk.
Mivel gondoltam, hogy mindjárt indulunk, ezért felvettem a bőrdzsekim. Kicsit melegített, de még mindig kicsit fáztam. Voltam már olyan kajáldában, ahol nem fűtöttek és a gondolattól is összeborzongtam.
-Ha nem gond akkor hozzád. Ja amúgy az én nevem Lillith. Nyújtottam kézfogásra a  kezem. Rájöttem, hogy még nem kérdeztem tőle a nevét és ő sem az enyémet. Gondoltam most már itt az ideje.

Mikecz Emese

Tegnap este amikor az ágyamon feküdtem üres chipses zacskókkal és a cukrosnál cukrosabb üdítőkkel körülvéve és a sorozatom majdnem hatszázadik epizódjának végén jártam nem gondoltam, hogy másnap az edzőterem felé veszem az irányt.
A súlyommal és az alakommal sosem volt probléma viszont még életemben nem voltam edzeni gondoltam mostantól egészségesen fogok élni és abbahagyom a cukros dolgok fogyasztását. Na jó ezt még én se hittem el, csak a minap éppen a wwe-re tévedtem és inspirált. Inspirálás alatt arra gondolok, hogy menőn néznék ki egy hatalmas kesztyűben egy bokszzsák mellett amint a Mulan | I'll Make A Man Out Of You-ra püfölöm azt.
El is indultam hát teljes felszereltséggel és nálam minimum 5 számmal nagyobb ruhával. Még egy aranyos, mások számára sajnos röhejes rózsaszín fejpántom is volt. Mentségemre szóljon megláttam a fiókom hátuljában és lehetetlen volt nem elhozni.
A Mulant dudorászva haladtam az ajtó felé ahol a terem található, néha még szökdécseltem is egy kicsit de ez már úgy történt, hogy észre se vettem. Úgy látszik ilyen hatással van rám ha beleélem magam egy dalba. Amint beléptem ráfagyott az arcomra a mosoly. Megcsapott az az orrfacsaró izzadtság és tesztoszteron szag. Elég nagy terem volt és én kíváncsian néztem körbe. Földbe gyökerezett a lábam ugyanis nem tudtam most mit kezdjek magammal. Mindenhol profi, sportos emberek edzették magukat és a fáradtság még egy enyhe árnyalatát sem láttam rajtuk. Rémlett, hogy az egyik Bagolykőről szóló könyvemben olvastam valami mágiáról ami segít az embereknek, hogy ne fulladjanak ki már a második fekvőtámasztól. A szagokból ítélve az izzadságot nem tudták megelőzni.
Ráeszméltem, hogy még mindig elállom a bejáratot ezért kétségbeesetten kezdtem kutatni a tekintetemmel a bokszzsák után.

Mikecz Emese

Kétségbeesésemet az szakította meg, hogy egy lány mögöttem felháborodását nem rejtegető hanggal mordult rám és a kinézetemet kritizálta. Ezt a beszólást nem vettem magamra hiszen igaza volt, tényleg a lehető legrosszabb helyen álltam meg, hogy rávegyem magam a gépek megközelítésére. Az már más, hogy milyen módon fejezte ki nemtetszését de hát mindenkinek megvan a stílusa. Én sem vagyok a legkedvesebb amikor valaki kikotyogja mondjuk az újonnan nézett sorozatom végét. Ízlések és pofonok. Erről eszembe jutott amikor pont ez volt a szituáció és én annyira mérges lettem, hogy lekaptam a másik levitás sapkáját földhöz vágtam és kétszer rátapostam aztán vörös fejjel faképnél hagytam. Mondhatom azután az incidens után már nem igazán mert velem senki sorozatokról beszélgetni.
Rájöttem, hogy már megint teljesen elkalandoztam. Arra eszméltem fel, hogy a hang tulajdonosa arrébb tol és most ő szemléli meg a termet.
-Pedig mennyivel könnyebb lenne, nemde?- Meghúztam a copfom, megigazítottam a fejpántom és elmosolyodtam. Az egyszer biztos, hogy sok fáradtságot megspórolna ha csak figyelnem kéne őket és másnapra úgy néznék ki mint Jennifer Anniston.
Nos az biztos, hogy nem túlzottan lehetek szimpatikus ennek a csajnak de bármi előfordulhat. Lehet csak bal lábbal kelt fel vagy kihagyta a reggeli kávét ami számomra létszükség. A következő megjegyzése sem volt annyira szívet melengető de lehet ha nem menne éppen a Mulan leghíresebb betétdala még mindig a fejemben akkor előfordulhat, hogy belőlem is ilyen negativitást váltana ki az edzőterem látványa és a testmozgás legapróbb gondolata is.
-Ha már így kérdezed akkor arra gondoltam, hogy John Cena belépő zenéjére odavonulok egy boxzsákhoz aztán mivel egy fikarcnyit sem értek ezekhez a csépelős dolgokhoz akkor lesz ami lesz. Csak gondolj bele milyen epic lenne.- Most a lányra mosolyogtam viszont gondolatban átkoztam magam amiért megint összevissza kotyogok ahelyett az egyszerű válasz helyett, hogy a bokszzsákot.

A jóslástan soha nem volt a kedvenc tantárgyaim közé sorolható de annyira nem is utáltam. Az egyetlen élvezhető pontja számomra az a jelek kiolvasása a teafűben aztán rájönni, hogy a másik valami teljesen mást lát benne. Nem mintha olyan sikeres lennék benne és ezt azért a tanár is az orromra szokta kötni de legalább ezzel a mellettem ülő Ella is így van. Most is unottan támaszkodott a padon mellettem a gondolataiba merülve. Hirtelen összeráncolom a homlokom és értetlenül nézek a csészébe.
-Húha- Kicsit közelebb hajolok a csészéhez, hogy jól látom-e. -Szerintem ez úgy néz ki, mint egy kutya.- Mondom ezt és egy fél perc sem telik el már Huszthy áll mellettünk és saját véleményem szerint kicsit túlreagálva hablatyol Zordóról. A többiek egyből felébredtek a téli álmukból és az arcuk színe olyan lett mint a meszelt fal.

Most a folyosón haladva beszéltük ki az órán történteket.
-Hát nem tudom azért Huszthy elég régóta van benne a szakmában. Bisztos sok ilyet látott már- Mondom ezt aztán hirtelen kapcsolok, hogy most nyugtatnom kéne őt és nem meggyőzni, hogy az élete hamarosan véget érhet.
-Mondjuk elég elhamarkodott volt az egész, hiszen Zordó jele összekeverhető a jó baráttal is és én is csak egy kutyát láttam benne- Javítottam ki magam felidézve a tegnap este olvasottakat a kutya formájú jelről. Mondjuk lehet csak magamat szeretném ezzel meggyőzni, végül is ott ültem mellette így akár az is kiolvasható.
A festmények mellett elhaladva már teljesen meggyőztem magam arról, hogy az egész csak egy butaság és Huszthy is csak kezdi unni a munkáját így próbál belevinni egy kis izgalmat, persze mások kárára. De aztán hirtelen megtorpantam és az előttünk lévő festményre meredtem. Valószínűleg le is sápadtam és már nem is voltam olyan teljesen biztos az elméletemben.