Kicsit megrökönyödöm, hogy a fiatal srác ennyire tartja magát a magázódáshoz. Ez a meglepődöttség amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan megy is. Azonban ezzel sikerült elérnie egy váltást nálam. Általában könnyen felveszem a beszélgetőpartner stílusát, így most kicsit Seren leszek, de természetesen megtartom a nőies oldalamat is.
- Ahogy gondolja! - vágom rá, majd többet nem törődöm vele.
Egy kis segítséget kérek, amit meg is kapok, azonban úgy fest Seren már elkönyvelte, hogy nem fogom tudni a választ. Reménykedem benne, hogy ezt nem a szőke hajnak tudja be. Igaz, a szőkék között több a kevésbé okos, de én a kivételek közé tartoztam, bár ő ezt még nem tudhatja. Kissé erélyesebben teszem le a bögrét, akaratom ellenére. Előre hajolok, és mindkét alkarommal megtámaszkodom az asztalon, majd Seren szemébe nézek. Igyekszem fenntartani a szemkontaktust ha a férfi is képes rá, majd belekezdek a mondandómba.
- Káros bájital... Megkülönböztetünk negyedfokú és elsőfokú mérgeket, ugyan is azokhoz tartoznak. Leginkább kártevő állatokra hatnak, de emberi szervezetre is károsak lehetnek. - itt egy hatásszünetet tartok, majd folytatom - Esetleg szeretne még tudni róluk valamit?! -
Remélem sikerült bebizonyítanom neki, hogy az alapokkal tisztában vagyok, és csak az izgalom miatt nem ugrott be először. De az az izgalom elszállt, már csak egy bizonyos bizonyítási vágy marad bennem. Nagyon minimális önelégültséggel fogom meg ismét az italt és iszok egy újabb kortyot a kávéból, majd a bögrét visszateszem az asztalra. Megragadom a kiskanalat és kavarni kezdem a barna folyadékot. És megérkezett a várva várt kérdés. Azt hittem ezzel fogja kezdeni, de nem. Egy mosoly jelenik meg arcomon, és nem tudom melyik csoportba is soroljam.
- Szellemtant. Azért mert mióta tudom, hogy negyed részt varázslény vagyok, azóta foglalkoztatnak a lények, szellemek. Egy jó időt kutatómunkával töltöttem, és sikerült összeállítanom egy tantárgynyi anyagot, ami remélem elég lesz a vezetőségnek is. -
Ezt egy levegővel mondtam el, de nem hadartam. Nyugodtan, végig gondolva mondtam el, majd befejeztem a kávé kavarását, és ismét előre dőltem.
- Úgy gondolom, hogy ha az igazgató azt nézi, kivel könnyebb dolgozni, akkor jobb is, ha nem kerülök be. Azért mert nem vagyok boszorkány, és mert nő vagyok, attól még tudok ugyan olyan jól tanítani, mint egy férfi... ha nem jobban. Nem hiszem, hogy ilyen külsőségeken múlna, hogy ki lesz jó tanár, és ki nem. Értek a meggyőzéshez és tudok hatni az emberekre, ami fontos lehet a tanításban. A jó tanár magán tartja a figyelmet és meg is követeli azt, és én teljes mértékben megkövetelem a figyelmet és az aktívságot a közönségemtől. Szóval netán, ha kérdez, akkor örülnék ha kicsit több érdeklődést mutatna irányomban, és nem látszana magán, hogy unja az egészet. Köszönöm. -
Kiegyensúlyozottan, nyugodtan, rezzenéstelen arccal közlöm mindezt. De mégis érzem, hogy Serennek sikerült felidegesítenie, azonban nem mutatom ki. Azt már nem akartam hozzátenni, hogy a vélaságom is sokat nyom. Így is kicsit elvesztettem a fejem, és elvetettem a sulykot. De ha jobban belegondolok akkor magának köszönheti.