36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ophelia LaFonde összes RPG hozzászólása (171 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 » Le
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 6. 18:58 Ugrás a poszthoz



Nem hiszem el, nekem miért kell folyton számomra teljesen abszurd, hülye és főleg idegen helyzetekbe keverednem? Így kicsit se csodálom, hogy sokan csak a rakás szerencsétlenséget látják bennem. Persze, ha több élettapasztalattal rendelkeznék, mint amennyivel jelenleg, feltehetően nem kéne annyira küzdenem egy másoknak teljesen normális szituációval.
Nem volt időm agyalni azon, hogy mi lesz, ha Noelel megint összefutok. Bocsánatot kértem, tisztáztuk a dolgokat, így részemről többet már nem tehetek, de mégis... annyira idegen, mármint... lehet valaki egyre idegenebb, minél többet találkozunk? Mert hogy eleinte marha közvetlen volt... és én is. Na mindegy.
- Jah, marha szép őszünk van így nyáron- morranok fel elégedetlenül, majd igazítok a sapimon, ami sokkal jobban tetszene, ha nem csúszna mindig a szememre.
- Ááááá, szerintem a stréberek ki se dugják a fejüket a toronyból- húzom el a szám, mert szerintem, csak mi rellonosok nem bírunk huzamosabb ideig meglenni a felségterületünkön, ami amúgy érthető, egy idő után frusztráló az itt-ott felbukkanó vérfoltokat stírölni, viszont hamar meg lehet tanulni ignorálni őket.
Azért... vártam valamit, mondjuk egy fellógatott Navinést, vagy valami, de elkeserítő, hogy a hely mit sem változott mióta eltűntem.
Én sem vagyok a toppon, fáradtabb már nehezen lehetnék, de én nem törődök azzal, ki látja és ki nem a bágyatag arcom. Rájöttem, senki nem ér annyit, hogy miattuk én fáradozzak azon, hogy legalább valami hasonló képet lássanak, mint amire várnak. Egyszerűen... belefáradtam. Már nincs mit rejtegetnem, oké az a csúnya folt mindig is ott lesz a múltamban, de lezártam. Vége.
- Az apámat kerestem- halvány mosollyal vállat vonok, és tényleg ennyivel letudom a dolgot.
- Vagyis... próbáltam, de nem lett meg...- tényleg tök közönyösen ejtem ki a szavakat. Igazából, kicsit még örülök is neki, nem tudom, mihez kezdtem volna, ha rábukkanok. Nem érdekel, mi vezérelte, mikor csak úgy lepasszolt, sőt az sem, miért nem keresett soha. Szerintem lazán a fejéhez vágtam volna, mekkora egy szemét, aztán mentem volna, mint aki jól végezte dolgát.
Persze... ennél tömörebben nem tudom kifejezni magam, most is úgy érzem, azt gondolja, próbálom ráaggatni a bajaim, de nincs így, mint látszik, az utóbbi időben is megvoltam nélküle.
- Viszont ezt én is kérdezhetném.... eltűnt a rettegő tekintet a gólyák szeméből- vigyorogva utalok arra, hogy azért a suli népe is megsínylette a prefi hiányát.
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 9. 13:33 Ugrás a poszthoz

- Jól áll- mosolygok rá bágyadtan. Tulajdonképp, az ember azt hihetné, be vagyok lassulva, esetleg szívtam valamit, vagy mintha nem is ezen a bolygón lennék szellemileg, pedig... kimerült vagyok.
- Nem tudom, talán a szemébe mondanám, hogy mekkora egy görény, aztán elhúznék a francba- motyogom a földet bámulva. Az igazság az, hogy ezt előbb el tudom képzelni magamról, mint azt, hogy krokodilkönnyek közepette vetem magam a nyakába, és elsírom neki, mennyire nagyon szükségem volt rá, és a többi. Nem, nem szeretek hazudni, csak elhallgatok dolgokat, és... abszolút nem igaz ez az állítás.
- Nem tudom, egyenlőre... lehet, csak azért kerestem, hogy elmondhassam, én megpróbáltam, és igazából meg sem akartam találni. Végtére is, ez illik rám nem? Hogy örökösen taszítok magam mellől mindenkit, csak hogy megmutassam, nagy lány vagyok, és nincs szükségem semmire, és senkire- azért tőle kérdezem ezt, mert tudom, ő nem hazudna a képembe, csak hogy jobban érezzem magam. Lett volna rá alkalma, akkor se tette meg.
- Oké, igazából.... fogalmam sincs, mit kezdjek ezzel-  mutatok körbe, a helyzetet illusztrálva. Tényleg nem tudom, hogyan kéne hozzáállnom, mert idegennek nem mondhatom, se barátnak, és még csak nem is egy valaki, akivel azért beszélek, hogy elüssem valamivel az időt. De akkor ki?
- Aztán, lehet valaki igába szállt, amíg én kiruccantam- vonom meg a vállam, ugyanis azt nem tudhatom, mi volt itt. Csak tudnám, miért megy ez olyan nehezen? Azt hittem, ezen már túlléptem. Mármint, ott van Benji, Sofi, mind olyanok, akik valami csoda folytán többször is keresték a társaságom, még csak meg se kellett fenyegetnem őket.
- És visszajöttél. Amikor először leléptem, én nem akartam, és most se kimondottan- mélázok el, aztán észbe kapok, hogy itt végül is nem rólam van szó.
- Nincs kedved elugrani a konyhába? Palacsinta, kávé... közben elmesélhetnéd, milyen volt a szmogot szívni- mosolygok rá halványan, nem tudom, mennyire fogékony az én társaságomra. Nem tudok semmit.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. június 9. 13:34
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 9. 21:10 Ugrás a poszthoz



- De a csigazabálóknál 100 km/h-s szél fújt, és nem akartam elveszíteni a fejem, ha érted, mire célzok- büszkén vigyorodok el, mert ez poén volt, és nem is a leggyatrább. Báár, pont neki mondani ezt... na mindegy.
- Az is lehet, hogy csak elegem lett abból, hogy akárhányszor "hazamegyek" az Üvegházba, az kong, mivel a két lakótársam a dolgát végzi- igazából nem is lehet... hanem így van, és jól is esett ezt kimondani, de most meg rosszul érzem magam. Még sem ők tehetnek arról, hogy prefik, meg hát... akkor is rossz volt folyton egyedül.
- Hát max. kapok egy jó kis gumiszobát- vonok vállat halványan mosolyogva, aztán mégis csak elkomorulok.
- Nekem ez nehéz. Amíg nem jöttem ide, még nagyobb volt a bezártság. Gregory még azt is nehezen engedte, hogy Sibellevel beszélgessek, nem hogy mással. Azt mondta, az emberek csak telebeszélik a fejem mindenféle hülyeséggel, ígérgetnek, kedvesek, aztán beléd rúgnak. Akkor kicsi voltam, de egy idő után már kezdtem elhinni ezt, mikor ő is azt tette... Nem akarok közel engedni magamhoz senkit, mert nem akarom, hogy fájjon- motyogom halkan, de valamiért biztos vagyok benne, hogy hallja a szavaim.
- Persze... most már nem annyira vészes, mint mikor idejöttem- lesz nagyobb a mosolyom, hisz... mégis vannak lakótársaim, sose hittem volna.
- Egyszer úsztam az árral, aminek a vége tárgyalás lett, aztán még egyszer, aminek a vége az lett, hogy leléptél... szerintem... nem kéne ezt a perspektívát követnem- tárom szét a karom, jelezve, hogy az árral úszás dolgot inkább hanyagolnom kéne.
- Tudod... bár nem az együttérzésemről vagyok híres, viszont elvárom, hogy mások végighallgassák a siralmam, azért... jó hallgatóság vagyok, szóval, ha akarsz beszélni róla...- mert végtére is nem sok mindent tudok Noelről, és szeretnék ezen változtatni.
- Mert nincs hová mennem, és mert a diri elintézte, hogy ő legyen felelős értem, életképes rokon hiányában. Annyival tartozom neki, hogy nem keverem bajba, mikor ő épp kihúzott egyből- nos, igen, talán ezt nem is említettem, vagy nem tartottam fontosnak, vagy nem hittem, hogy őket ez érdekli.
- Hát... holnap full unalmas óráim lesznek, alszok azokon, viszont veled ki tudja, mióta nem beszéltem egy jót. Szóóóóóval... szegjünk takarodószabályt, jó, még meg is büntethetsz- vigyorogva kérlelem, bár nem hiszem, hogy annyira ellenkezne, aztán ki tudja.
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 10. 17:37 Ugrás a poszthoz

Arvid
Valamikor 10 után

-  Fordulj le. Csak. Fordulj. Le- fohászkodok marha ijedten, és szaporán lépkedek, hogy minél előbb kiérjek erről a hülye sétányról. Ha már valaki 20 perce töretlenül csak utánad halad, az már ad némi okot a paranoiára. Szerencsére én abból sose szenvedtem hiányt, ezért nem esik nehezemre mindenfélét beleképzelni ebbe a szituációba, és nem... nem leszek nyugodtabb.
Három pad, két pad, egy pad... és futás
Neki iramodok, és megpróbálok nem arra gondolni, hogy a férfi TÉNYLEG engem követ. Ki tudja, ő is most érzett késztetést a sprintelésre. Oh  a francba, kit akarok áltatni, engem határozottan követnek. Kis híján orra is bukok, de efelett most nagylelkűen szemet hunyok. Nem tudom, mit akar tőlem, de nem is akarom megtudni. Oké, krav maga, de ha az illető két pillanat pálcát ránt, és elkezd valamit mondani valami nyelven, nekem lőttek.
Végigfutok a  falun, csak a lábak dobogásából tudom, hogy követ az illető. De hoppá, hisz varázsló vagyok... aztán mit tudok vele kezdeni? Gyorsabban kezdek futni, majd mikor elérem a tavat, hirtelen fordulok be. Azt hiszem, lépés előnyöm van, így pár bokor takarásába fekszek, összeszorítom a szemem, és magamban kezdek imádkozni, hogy ne találjon meg.
Oh, érdemes volt ide visszajönnöm. A rellonosok tuti jót röhögnének rajtam, ha látnának, mázli, hogy egyetlen árva lélek sincs itt. Mikor közelebbről hallom a lépteket, óvatosan kúszni kezdek, minek eredménye, valami hülye ág felsérti a lábam, amiből folyni kezd a vér.
- Pff... te is hiányoztál- sziszegek halkan, mert azért még nem sikerült elfelejtenem, épp bújok.  
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. június 10. 17:46
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 10. 18:27 Ugrás a poszthoz

Arvid

Hogy én mennyire utálok mindig gyávának tűnni. Egyszer, csak egyszer lenne olyan alkalom, mikor teljesen tisztában vagyok azzal, hogy nem én húzom a rövidebbet. De jobb, ha nem is hergelem magam, tapasztalat, hogy az nem vezet semmi jóra. A lábamra inkább nem is nézek, csak idegesítene, hogy még egy hülye ág is kifog rajtam.
Viszont... legalább egy pillanatig elfelejtek félni, ami nem biztos, hogy jelen helyzetben épp a legjobb, de nem is igazán érdekel.
Mikor megint lépteket hallok, összébb húzom magam, és próbálok tök láthatatlan lenni. A vészcsengő cseng, nekem meg kedvem támad kifutni a világból, mégse tesznek semmit a lábaim, hogy ez megvalósulhasson.
- Nem hiszek neked, lehet te vagy az- végtére is... nem láttam én az arcát, és amúgy nem veszem ám észre, hogy ez a hang ismerős.
- De oké, előbújok, viszont figyelmeztetlek, két pillanat alatt leátkozom a fejed a helyéről- a hangomból már rájöhetett, hogy ez az állítás mennyire irreális, mert nem vagyok egy tipikus, minden időt megélt varázsló alkat.
De kilépek, és a szemeim elkerekednek, mikor meglátom Arvidot, aztán felszisszenve szorítom a térdemre a kezem.
- Arvid? Bocsi izé... az nem neked szólt.... követtek és... van egy zsepid?- mert az mondjuk elkelne, ha már nem rendelkezek kellő varázstudással.
-Sokan mondták már, de héj... azért neked se kéne ám, bár szerintem te nem bújnál valami bokor mögé, úristen, ugye nem mérgező? Meg fogok halni- esek pánikba, mert az nagyon megy nekem.
- Eltévedtem... megint- osztom meg vele, miért is nem vagyok ott, ahol lennem kéne, aztán észbe kapok.
- Amúgy Ophelia vagyok, nem tudom, mennyire emlékszel rám. A dilis csaj, aki a laptopodra kattant rá, és stresszes helyzetekben marha sokat beszél- mosolyodok el a végére.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. június 10. 18:28
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 12. 18:51 Ugrás a poszthoz

Hajni- takarodó körül

Tulajdonképp meg se lepődök azon, hogy visszatérve a nagy semmi fogad. Abban sem vagyok biztos, hogy bárkinek feltűnt a hiányom. Noelék gondolom a prefis dolgaikat intézik, Seren tanít, vagy tanul... és öhm ennyi. Valljuk be, nem igazán rendelkezem széles baráti körrel, de akkor megelégedtem ennyivel, most meg már soknak is tartom. Még mindig szeretem a lakótársaim, csak... ez a valljunk színt dolog nem megy annyira.
Kilépve a nagyteremből, teszek arra, hogy mikor kéne, hová mennem, nekem még most se mondja meg semmi.
- Hová mész?- sziszegi egy évfolyamtársam, a nevét nem tudom, de látva az arcán, mennyire nem tetszik neki, hogy egy kitérőre készülök,vállat vonva fordulok le a másik irányba.
Néha nem értem az embereket, azt hittem, már megszokhatták, hogy nem megyek a tömeg után, a prefik biztosan, valamiért mindig belebotlok egybe, vagy ha nem belé, egy tanárba. Hirtelen nem is tudom, mi a rosszabb. Viszont nem panaszkodhatok, eddig csak egyetlen büntetőmunkám volt, ami igazán elismerő teljesítmény.
Úgy döntök, kell még kávé, így a második emeleti társalgó felé veszem az irányt, közben lekapva magamról a talárom, ami alatt csak a szokásos göncök vannak. Tény, hogy simán csövesnek titulálhatnak, de ez se érdekel kimondottan. Jobb is, hogy senki nem emlékszik arra, hogy állítottam ide be, én is szeretném elfelejteni.
Belépve a helyre, csak a fejem csóválom a kongó üresség láttán, aztán túllépve ezen, csinálok egy bögre kávét, majd kényelmesen eltehénkedek a kanapén. Most, hogy belegondolok, nem ártott volna valami jegyzetet is hozni, had töltsem hasznosan ezt az időt.
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 13. 14:54 Ugrás a poszthoz

Arvid

Szegény Arvid, bár...  ő az egyetlen, aki előtt nem kell palástolnom, mi van az arcomra írva. Nos, jelenleg ijedtség, értetlenség, kis düh, meg értetlenség, és az, hogy marha éhes vagyok.
Igen, nem terveztem be egy eltévedést, azt hittem hamarabb visszaérek a suliba, én naiv. Eddig háromból két alkalommal tévedtem el, egyszer véletlenül jó irányba mentem, nos... igen, szerencsés vagyok. Kezdem azt hinni, hogy az utcák szórakoznak velem. Most miért ne? A lépcsők is mozognak, vagy mit csinálnak, simán megtehetnék ezt az utcák is. Hülye varázsvilág. Nem, még most sem szeretem, társadalmilag is lemaradott vagyok itt, és szerencsétlenebb az átlagnál.
- Köszi... ezzel most életet mentettél, bár még így is fent áll az elvérzés veszélye, de legalább a füvet nem mocskolom össze- azzal kivéve a zsepit a kezéből, leülök törökülésbe, és a fájó térdemre nyomom, aztán némi töprengés után megint megszólalok.
- Gondolom, fertőtlenítőt nem tartasz a farzsebedben- de mi van, ha mégis? Bár csak a nők olyanok, hogy még olyasmit is magukkal visznek, amit életükbe nem használtak, és lehet, nem is fognak. Na mindegy, azért egy próbát megér.
- Hát honnan tudjam, milyen bokorba vetettem bele magam... és ha mérgező?- osztom meg vele a jelenlegi dilemmám, hát... nem vagyok egy könnyű eset, sose mondtam.
Észbe is kapok ám, hogy nem biztos, hogy felismer, ezért  kezdek el hadoválni összevissza, de elmosolyodok, mikor látom, leesik neki.
- Én bárkinél rosszabbul tájékozódok. Nem szoktam figyelni az utat- vonok vállat, amit ő nem láthat... de hát most mit hazudjak? Mikor sétálni indulok, általában kikapcsolok. A muglik között ez még veszélyesebb is, de még egyszer se ütöttek el.
- Nem tudom, ki volt az, a sétány közepétől kezdett el követni, nem mertem leállni megkérdezni, hogy mit akar- motyogom magam elé. Hurrá, full rellonos jellemem van.
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 13. 18:12 Ugrás a poszthoz

Arvid

- Már sokkal jön nekem- morgom, burkoltan célozva, hogy az ilyen eset nálam már-már mindennapi jelenségnek számít. Erdő, vagy falu, esetleg a szobám, vagy a klubhelyiség, tökmindegy, ahol lehet, eltaknyolok, de valamiért... ezek a sebek nem fájnak annyira, mint azok, amik a testem többi részét borították. Ugyan már csak pár heg díszeleg rajtam, az mégis elég ahhoz, hogy ne felejtsem el, hol is voltam 16 évig.
- Igen, de... azért mentőt nem kell hívni, gyakori az ilyen eset- bököm ki nagy nehezen, leküzdve a fránya női büszkeségem. Azért le nem venném a szemem az újabb szerzeményemről, mintha csak attól félnék, hogy a nyílt sebből kijön mindjárt egy mutáns E.T., és hiába akarna haza telózni. Telefon. Net. WiFi, vagy bármi, komolyan ennyire nagy kérés lenne. Oké, most lejjebb veszek az elvárásaimból, és beérem egy szimpla csokival... komolyan, a szemeim már nem kopognak, hanem lassan becsöngetnek valahová.
- Ugye... tudod, hogy ezzel most nem mondtál semmit?- még hogy sima buxus. Chh, annak könnyű, aki tudja, mi az. Vagy várjunk... már én is tudom, a francba, hogy vélhetőleg öt perc múlva ugyanolyan halálfélelmem lesz, mert elfelejtem.
- Mellesleg, vagyok annyira éhes, hogy simán bekajáljam- mint valami reality túlélőshow. Itt Bogolyfalván.
- Te, vigyázzál!- kapok utána, mikor le készül guggolni, és jelenleg ignorálva azt, hogy tuti, nem fog neki tetszeni, akkor is segítek neki. Nos, a helyzet nem a legfényesebb, imádkozzunk, hogy a követőm nem jön vissza autogramért
- Ne megnepróbáld- húzódok is hátrébb. Oké, hálás vagyok neki azért, hogy próbál segíteni, meg minden, meg nem is szociopata valaki, csak... vannak, amiket még nem tudtam leküzdeni.
- Nem akarom, hogy hozzám érjenek, se pálcával, se semmivel. Inkább... van még zsepid?- és itt jön el a pillanat, mikor nem érdekel, mennyire néz hülyének. Nem tehetek erről, tenni ellene próbálok, de még... még nem megy.
- Egyszer visszataláltam- vágok vissza dacosan, elhallgatva, hogy az is a puszta véletlennek köszönhető.
- Nem kell semmit tenned- mondom kissé lágyabban, még a hála is érződik a hangomban, mert tényleg rendes tőle. Más simán elment volna. Tudom, az emberek elég parasztok ahhoz, hogy ilyet tegyenek.
- Amúgy is... én nem fogok elmozdulni innen, mi van, ha megint megtalál? itt legalább van esélyem elbújni, de ha mennénk, akkor lehet, te is veszélyben lennél, azt meg ugyebár senki nem akarja- végtére is.... jobb esetben éhen halok, de a világért se vallanám ám be, hogy félek. Én? Ugyan.
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 14. 23:01 Ugrás a poszthoz

Arvid és Seren

Seren hirtelen tűnik fel, amivel eléri, hogy én köpni- nyelni ne tudjak. Persze, ha valami marha nagy baj van körülöttem, ő felbukkan - talán radarja van?-, hogy szembesítsen a ténnyel, mekkora rakás szerencsétlenség vagyok. De most megelőzték, és bár a gyomrom megint megremeg, és érzem, milliméteresre zsugorodok képzeletben, kezdő rellonoshoz méltóan állom a tekintetét. Nem, nem szegem le a fejem, nem kezdek összevissza hebegni, még csak egy bárgyú vigyort sem erőltetek magamra.
Szólásra nyitom a szám, többször is, de mindig belém fojtja. Jelenleg alig akarom elhinni, hogy ő áll előttem. Ő, akire nem is olyan rég még felnéztem, most meg úgy beszél, mintha a világ legalja lennénk. Oké, velem megteheti, engem nem renget meg, sőt, mintha kicsit otthonias légkört teremtene vele, de Arvid... ő mégis mit ártott? Már azon kívül, hogy hajlandó volt segíteni, mikor még csak fel sem ismert.
- Állj már le- csúszik ki a számon akaratlanul. Nem emelem fel a hangom, sőt, mintha halkabb is lennék a kelleténél, de ezt csak a meglepettségnek tudom be, ugyanis tényleg halvány lila gőzöm sincs, mi lelte.
- Tudod, lehet most újat fogok mondani, és lehet ezzel meg is rengetlek egy kicsit, de emberek vagyunk, nem holmi ölebek, akikkel beszélhetsz így- visszanyerem a hangom, de még most sem emelem fel, sőt még csak jelét sem adom annak, hogy ezzel egy kicsit felhúzott.
- Igen, követtek- vonom meg a vállam, és inkább egy másik zsepit - már ha kapok- szorítok a sebemhez, mert valamiért a vérzés még most sem akar elmúlni.
- Nem terveztem új hobbit teremteni a bokrok mögé bújással- ezt csak úgy közlöm mintegy mellékesen. Visszanyerem a nyugalmam, nálam az ilyen hangulatingadozások gyakoriak.
- Számít, mit szeretnék? A végén úgyis az lesz, amit te adsz- éhes vagyok, félek, és fáj a lábam, na meg éhes is vagyok, ez nekem bőven elég indok ahhoz, hogy megengedjem magamnak a pofátlanság határának súrolását.
- Azzzz... nem fog menni- szisszenek fel, mert úgy érzem ideje felvilágosítani, ahhoz, hogy visszamenjek a kastélyba, mennem is kellene, ami jelenleg tragikus módon nem kivitelezhető.
- De, ha van nálad zsepi... - mert fertőtlenítőben nem is reménykedek. Azért bízom benne, nem kell leamputálni a lábam.
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 15. 13:50 Ugrás a poszthoz

Arvid & Seren

- Jó, bocsánat, csak...- hagyom függőben a mondatot, mert fogalmam sincs, miért tettem, ez amolyan reflex volt. Nem akartam én megbántani.
Nem akartam én így reagálni, azt hittem, ezt a mozzanatot is sikerült eltemetnem, úgyhogy megint rosszul érzem magam, amiért nem. Mindenről az a féreg tehet, mára már tudom, csak kezdeni ellene nem tudok semmit.
- Öhm.... ahha- percekkel később szólalok csak meg, akkor is félszegen. Hát... csak nem fogok a torkának ugrani, azaz... tényleg azon leszek, hisz csak segíteni akar.
De megjön Seren, nekem meg kedvem támad kikaparni a szemét. Huh, ilyet se éreztem még a tanerő iránt. Na, nem mintha mást igen. Megnyugtatok mindenkit, nincs sehol egy féltve őrzött Seren oltárom, még csak a hajszálát se rakosgatom, sőt semmi ilyen gusztustalanság.
Én itt váltok át láthatatlanba. Az amit mondtam, nem érdekli, ráadásul még Arvid is beszáll a buliba, így nem kell feleslegesen beszélnem, mert tudom, hogy amit én mondok az senkit nem hat  meg.
- Kössziii-  nagyon hálásan nézek Arvidra, mikor kapok pizzás csigát. És már nem is fenyeget az éhen halás.
- Miért, csak a pasik lehetnek hisztisek ha délután óta egy falatot se ettek?- ezt  azért kikérem magamnak, igen is van okom a hisztire, na de inkább elkezdem a fejem tömni. Amúgy... én tök jól érzem magam, már a félelmem is kezd múlogatni, mivel hiába akarnak egymásnak ugrani azok ketten, én itt ülök közöttük, nem hiszem, hogy a morcos Serent látva, bárkinek is kedve lenne engem átkozni. Azt már inkább ignorálom, hogy Seren felől simán tehetnék, max. popcornt varázsol.
Még a kaját is félrenyelem. Így miután már kiköhögtem magam, a lehető leglesajnálóbban bámulok a HVHmra, és erőt véve magamon, felállok.
- Lehet, te nyugodtan tudnál aludni, de én nem. Arvidnak is veszélyes, sőt.. és ő hajlandó volt segíteni, mikor még csak azt se tudta, ki vagyok- emlékeztetem arra, hogy ő simán végignézte, ahogy konkrétan miatta szívtam összevissza az erdőben.
- Én elkísérem- max. jobb esetben ide visszakeveredek, aztán reggel körbefaggatózok, hogy kell a kastélyba jutni.
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 18. 20:15 Ugrás a poszthoz

Hedvig

Egyesek nem képesek elhinni, hogy egy ekkora emberben, mint én, hogy lehet ennyi düh. Jelenleg én is elképedek saját magamon. Általában pillanatnyi hangulatingadozásaim vannak, de ez már délelőtt óta fojtogat. Egyszer, tényleg egy évben egyszer szánom rá magam, hogy bemenjek Felagund órájára, erre valaki egyből kóstolgatni kezd. Alapjáraton teszek arra, hogy ki, mit gondol, vagy mond rólam, ha az nem a varázstudásom, vagy jelenleg annak hiányára vonatkozik. Na, azzal tényleg elérik, hogy elhagyjam a tolerancia, és a teszek rá bogyóim - na, jó ez most úgy hangzott, mintha a drogosok rosszabbik kategóriájába tartoznék.
A szobatársaimat megkímélve, tépem fel a Szanatórium ajtaját, hogy aztán megkeressem a csajt. Megjegyeztem magamnak, ami általában nem jelent jót, legalább is ebben a szituációban nem. Az emberek elkerülnek a folyosón, amit meg is értek, mert jelenleg a legkevésbé foglalkozom azzal, hogy elrejtsem azt, ami rá van írva az arcomra.
Csak akkor erőltetek magamra sztoikus nyugalmat, mikor kilépve a kapun, a rét felé veszem az irányt. A csaj feje már messziről virít, legalább is nekem, de lehet csak a düh miatt hallucinálom azt a nyilat, ami rá mutat, "engem átkozz" felirattal felette. A pálcám előhalászom, mert ellentétben azzal, amit úgy két hónappal ezelőtt produkáltam, most már használni is tudom, Seren különórái megtették a hatásukat.
- Obstructo- köszönök illedelmesen, miután a szőkére szegezem a pálcám, és ha  annak nincsenek szuper reflexei, el is érem vele, hogy a közeli fának csapódjon. Egy apró rándulás- ami mosoly akar lenni-, jelenik meg az arcomon, úgy tűnik, ez a varázsige a védjegyemmé vált. Na, de el is kergetem a keserű gondolatokat.
- Jól hallottam, szeretnél arculatot váltani?- kérdezem csevegő hangnemben, miközben a másik fa törzsének dőlök, de a szemeim elárulják, hogy "neki annyi".
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. június 18. 20:20
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 18. 20:59 Ugrás a poszthoz

Hedvig

Szenvtelenül, kifejezéstelen tekintettel nézem végig, ahogy a lány a fának csapódik, és kihullanak a kezéből a könyvek. Próbálok nem arra gondolni, mennyire jó érzés ez, az ilyen gondolatok nálam nem vezetnek jóra, hisz... bennem is megvan a hajlam, hogy olyanná váljak, mint nagybátyám, tudom ezt, ezért nem is hiszem el másoknak az ellenkezőjét. Az egész csak az elhatározásomon múlik, meg azon, hogy szándékosan kerülöm el az ilyen helyzeteket, de van egy határ, mikor már nem bírom lenyelni a békát, és hagyom, hogy a büszkeségem előtérbe kerüljön, amit éppen meg kell védenem.
- Nem tudom. Mire volt jó belekötni olyas valakibe, akiről jobb híján a nevét se tudod?- a hangom hidegen cseng, semmi gúny, viszont vérszemet kapok az ő hangvétele miatt.
Gyanítom, ha tudta volna, rellonos vagyok, más lett volna a hozzáállása, már ha nem tartozik a mazochisták közé. A pálcám forgatom, és oldalra döntött fejjel nézem, mit szenved össze magának.
- Oh, had segítsek- önzetlenségem nem ismer határokat, de a másik rájöhet a hangomban megbújó gúnyról, hogy nem épp a legnemesebb szándékok vezérelnek.
- Exagito- vetem be a gáncsoló átkot, ami végtére is még hasznos is. A lánynak nem kell hajolnia a könyveiért.... egy szintbe kerül vele. Hogy beveri-e a fejét? Esetleg rossz pózba érkezik, és megsínyli a karja? Na, az most nem érdekel, van gyengélkedő. A kérdés itt az, hogy jó kislány módjára visszavesz magából, vagy itt fog éjszakázni?
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 18. 23:11 Ugrás a poszthoz

Hedvig

Nem igazán érdekel, a lány mit gondol, az meg, hogy mit mond, végképp nem. Ha mást nem is, magamnak bebizonyítottam, hogy fényévekkel jobb vagyok annál, mint mikor idekerültem, és nem csupán mágia terén. Talán meg is nyugodhatnék, pech, hogy az nem megy olyan könnyen.
- Nem, alapból átkozni való kisugárzásod van, az, hogy még szerencsétlen is vagy, csak egy plusz- vonok vállat. Nem fogok kamuzni, szerintem nem is várja el, viszont jelenleg ez a véleményem róla, és nem rejtem véka alá.  
Ha jó kedvemben lennék, biztos szemközt röhögném, de így csak szemet forgat, és összefonom a karom a mellkasom előtt. Lebámulok az órámra. Elmúlt takarodó, nem kéne itt kint lennem, ha nem akarok megint büntit. Mostanában mániájuk, és esküszöm, van egy beépített Ophelia radaruk.
A kérdést ignorálva sóhajtok fel.
- Petrificus Totalus- küldök felé egy bájos mosolyt, miután sóbálvány átkot szórtam rá.
- Nem tudom, mi lesz rosszabb számodra, ha rád talál egy prefi, vagy, ha nem. Mindenesetre jó éjt- ezzel vágok egy stílusos hátraarcot, és visszamegyek a Rellonba, nem törődve a réten hagyott lánnyal. Az emberek többsége úgyis azt fogja hinni, hogy Noel műve, ami talán jobb is így.
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 19. 23:03 Ugrás a poszthoz

Elbééééém *-*

Nappal van kivételesen, így leküzdve a cseppnyi félelemet, a faluba veszem az irányt. Hiába követtek a múltkor, és hiába nem tudom, ki volt, és miért tette, ez még nem tántorít el attól, hogy szerezzek fagyit. Mert hogy most ez minden vágyam. Hála égnek a Rellonban ilyenkor kellemes a légkör, ennek köszönhető, hogy olyan alakokba botlok ott, akiket még nem is láttam. A bikinim már rajtam, ami fölé csak egy ruhát húztam. Még a hajam is kontyban van a fejem tetején, de cseppet sem zavar, annak ellenére, hogy kibontva hordom.
Meg se lepődök, hogy a faluban is többen vannak, de nem tetszik, hogy annyit kell várnom a fagyira.
Mihelyst hozzájutok, már veszem is az irányt a tó felé. Azt valahogy sikerült megjegyeznem, merre van. Nem zavar, hogy sokan még most is fürkésznek, pedig semmi rendhagyó nincs rajtam, sőt, ennyire normálisan már rég néztem ki, így nem is tudom mire vélni.
A tóhoz érve, le is kapom magamról a ruhát, előveszem a táskámból a naptejet, bekenem magam, és megyek is a part szélére. Igen, először felmérem a terepet.
- This time, baby, I'll be bulletproof
This time, baby, I'll be bulletproof
This time, baby, I'll be bulletproof
This time, baby, I'll be bulletproof

This time I'll be bulletproof
This time I'll be bulletproof

This time, baby, I'll be bulletproof
This time, baby, I'll be bulletproof
This time, baby, I'll be bulletproof
This time, baby, I'll be bulletproof- éneklem közben az első számot, ami eszembe jut. Ezt hallgattam utoljára, és amúgy is tetszik, így nem érdekel, hányan néznek hülyének emiatt. Persze a vízbe még nem megyek bele, előbb megnézem a lábammal, tényleg annyira jó-e, mint amennyire azt mondják.
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 22. 23:34 Ugrás a poszthoz

Nath

Hihetetlen, hogy teljesen legálisan jövök vissza ilyenkor a suliba. Azt ugyan nem tudom, minek pörgök én ennyire, holott amúgy hulla fáradt vagyok, na meg teljesen illegálisan is kilógok, de ez most olyannyira jól esik. Igen, határozottan. Dolgozok, holott sose gondoltam volna, hogy ezt fogom én tenni valaha is, tudniillik a pénzem pont elég arra, hogy örök életemre ne kelljen rá gondolnom, vagyis addig nem, míg el nem költöm az összeset, de valamivel el kell ütni az időt ugyebár. És végre megint félig érdemes tagja lehetek a cyber térnek, már amikor Arvid engedi, hogy alaptopján csüngjek. És engedi, néha, szóval már ezért simán megérte. Asszem'.
Pizzás csigát majszolva szelem az utat a suliig, mérhetetlen nyugalommal. Mintha nem is pár napja lett volna, hogy valaki követett, de az már régen volt, nem? De.
Igazából ignorálom a tényt, hogy Sofi bakancsa van rajtam, a hatalmas kupiban csak azt találtam, na meg a macskát. Sokan mondták már, nem ártana rendet is tartani, de az nem annyira egyszerű, főleg, ha három olyan lány lakik egy helyen, akiknek már az is fizikai fájdalom, hogy arrébb dobják a pizzás dobozt. Részben ezért is kajálok útközben, na meg azért, hogy ne vessék rá magukat. Visszasírom az Üvegházas időket, rájöttem, nem nekem való ez a lakjunk együtt dolog, de majd csak megszokom, na meg mostanság úgyis a klubhelyiségben dőlök ki, hála a sok lecónak, mert az alól nem mentenek ám fel.
A suli kapujához érve, észreveszek valami nagy vöröset. Hát ez meg? Összevonom a szemöldököm, és már megfontoltabb léptekkel haladok a vörös micsoda felé. Csak nem ET? Vagy Gozilla? Egyikkel se lenne jó összefutni.
 Aztán hamar megnyugszom, mikor látom egy srác az. Mellélépek, bámulom, vagy fél percig, hogy szokjam a látványt, és leküzdjem a féltékenységem, csak mert az ő haja hosszabb, mint az enyém.
- Pizzás csigát?- nyújtom felé a zacsit, amiben van még egy érintetlen darab.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. június 22. 23:37
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 23. 13:05 Ugrás a poszthoz

Blackwoood no1.  Grin

- Ha nem jössz le most azonnal, én szedlek aztán megetetlek egy macskával- teszem csípőre a kezem, miközben a fán lévő kanárimra próbálok hatni. Eddig teljesen sikertelenül, és láthatólag a fenyegetés se válik be nála. Chh, elkényeztetett kis dög ez, ráadásul szerintem most kamaszodik, mert eddig még nem fordult elő, hogy ellenkezett volna.
Egy kívülálló valami olyasmit láthat, hogy egy szőke csaj, rövid naciban, bikini felsőben - a meleget így lehet csak elviselni- és napszemüvegben, fenyeget... egy fát. Igen, merthogy a rajta lévő sárga tollkupacot nem igazán lehet messziről látni, mivel a levelek között lapult meg. Tehát két következtetést vonhat le, vagy dilis a lány, vagy hallucinál a hőguta miatt. Hirtelen én magam sem tudom, melyik a jobb eshetőség, így nem is nagyon foglalkozok ezzel.
- Hát, te akartad- indulok el a fa felé, majd mégis megtorpanok. Nem akaródzok én oda felmászni, mert nem jövök le. El is kezdek gondolkodni, hogyan érhetném el, hogy Lilla önszántából tegye meg a lefelé vezető utat, de egyetlen épkézláb ötlet se jut eszembe.
Kapóra jön, hogy egy srác lép ki a suli ajtaján. Gyorsan mérlegelni kezdek, vajon mennyi fog veszni a büszkeségemből, közben tekintetem közte, és Lilla között váltogatom, majd az utóbbira vetek egy gyilkos pillantást, és a srác felé megyek.
- Bocsi, tudnál segíteni? A Kanárim nem akar lejönni a fáról- n a, hogy ez most mennyire hangzott hülyén, csak akkor derül ki, mikor a srác képen röhög, véleményem szerint jó hangosan, mert... mert mégis ki állna elő ilyesmivel? Egyáltalán ki tart még itt rajtam kívül kanárit? Visszagondolva, addig kellett volna nyaggatnom Serent, amíg nem egy sólymot varázsolt volna elő nekem... minimum. Megannyi égő szituációtól megmentett volna.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. június 23. 13:15
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 23. 15:45 Ugrás a poszthoz

Blackwoood no1.   Grin

- Mielőtt bármilyen nemű megjegyzést tennél, gondolj bele, hogy egy másodikos mennyi átkot tudhat- fenyegetem meg burkoltam, ami kicsit fura, főleg, hogy én kértem az ő segítségét, de Lillát csak én sértegethetem. A pálcámért nyúlok, vagyis... végig tapogatom zsebeim, de mikor nem találom, póker arccal tekintek a srácra.
- És tényleg sokat tudok- úgy van, maradjunk is ennyiben, bár a pillanat kellemetlenségét nem szünteti meg, de legalább már ki tudom vágni magam. Hűűű, azt hiszem, tényleg fejlődőképes vagyok.
- Nem tudom, eddig mindig szót fogadott, ezért sem vettem meg a kamasz kanári kezelő könyvet- áááá csak egy leheletnyi szarkazmus van a hangomban, igazából, ha nem húzott volna fel az a tollkupac, még örülnék is neki, hogy legalább nem egy háztárssal van dolgom. Tudom, hogy nem rellonos,azt nem tudom, honnan, de tudom.
A macska szó hallatán, a szemeim is elkerekednek.
- Haver, te nem néztél Szilveszter és Csőrikét? Szerinted egy macska nekiállna jobb belátásra bírni?-oké, ez ugye nem hangzott hülyén, csak én képzelem be magamnak a meleg miatt. Jesszusom, nem, egyáltalán nem akarom tudni, mit gondol jelenleg rólam.
Vissza is megyek a fához, már az álhőssel magam mögött, abban a reményben, hogy ő talán tud nekem segíteni.
- A Lillára, asszem'. Megneszólalj!- tudom, hogy a pasikat általában irritálja ez a név, de szerintem cuki, és még mindig jobb, mint A Kanári. Seren is megmondta.
- Mázlid van, pontosan az vagyok- vágok teljesen hiteles képet. Túl sok időt töltök a házamban, ha már egyszer hagynám, hogy egy idegen összetörje magát a kanárimért....
- Na jó, nem, de én se tudok fára mászni, kimaradt- forgatom meg a szemem, mert tény, hogy gyerek koromban sokkal fontosabb dolgaim is voltak. Legalább is, akkor azt hittem.
- Te Navinés vagy, ugye?- döntöm oldalra a fejem, miközben a srácot fürkészem. Ugyan kérem, lerí róla. Jó ez csak tipp, de még mindig jobb, mintha azt kérdezném, melyik házba jár. Ettől én is a falra mászok.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. június 23. 15:47
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 23. 19:20 Ugrás a poszthoz

Te drága Kiss

Mire nem késztet az unalom, vagy micsoda. Hogy őszinte legyek, rég volt már olyan, hogy nem tudok mit kezdeni magammal, és ez most sincs így, csak... mégis érzem, valami hiányzik. Igen, amennyire taszítottam bárminemű társaságot eleinte, most annyira szomjazom érte. Azért annyira túlzásba nem esek, hogy én magam csapódjak oda valakihez, meg amúgy se állok le akárkivel, általában a háztársakkal jövök ki jobban, így nem csoda, hogy a baráti köröm főként sárkányokból áll.
Persze elénekelgetek én itt magamnak, azzal nincs semmi gond, csak... jobb lenne, ha más is tudná, na jó abba hagyom az ömlengést. Meg amúgy is abba kéne, mivel hallok egy hangot, amire reagálni nincs időm, mert pillanatokra rá már a vízben kötök ki.
- Hogytemekkoraszemétvagy- legyen az bárki is. Igen, képes vagyok én így is köszönteni valakit, ha az illető előbb a frászt hozza rám, azt készül belefojtani a vízbe. Miután visszanyerem a látásom, gyilkos pillantást küldök az illető felé, akiről aztán meg is tudom, hogy Benji.
- Tényleg az vagy- vágok komoly képet, aztán elnevetem magam, mégse haragudhatok rá, magas volt a labda. Meg a víz is jó, így a fagyhalál se áll be, hurrá.
- És akkor most bejössz magadtól, vagy megvárod, míg kikecmergek, és én cibállak be? De az fájni fog- vigyorgok rá, kivillantva a fogaim, hisz ő már csak tudja, hogy szimplán poénkodok, eszemben sincs bármit is tenni vele, azaz... nem úgy, meg úgy se...áá inkább hagyjuk.
- Merre jártál idegen?- döntöm oldalra a fejem, mert rég láttam, mai azt illeti. Persze nem várom el tőle, hogy napi 24 órában  a közelemben legyen, nem is tehetném, de érdekel, mi van vele.
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 23. 19:34 Ugrás a poszthoz

Nath

Nem mondom, fura egy srác ez, bár lehet csak azért, mert hosszú hajú pasikkal nem gyakran találkozok, vagy nem is tudom. Mindenesetre, nem akarok én találkozni vele egy sötét sikátorban az éjszaka közepén, ami szerintem érthető is. Persze ez nincs az arcomra írva, a világért se vállalnám fel, hogy tartok valakitől, már csak az kéne.
Gondolom, a takarodóra vonatkozó szabály neki sem szent, már meg se lepődök ezen, sőt kimondottan örülök annak, hogy nem prefibe is belebotlok ilyenkor. Engedély ide, vagy oda, nekem is már bent kéne lennem, így nem vesztek semmit azzal, ha leállok csevegni, olyat úgyis ritkán szoktam.
- Ugye tudod, hogy most haraptál bele hat lónak elegendő nyugtatóba, és két perc múlva dőlsz, mint a dominó?- kérdezem csevegő hangnemben, mintha azt vitatnánk, ma sötétebb az ég. A fejem is oldalra döntöm, miközben a srác arcát fürkészem. Meg nem lehet mondani, hogy kamuzok, pedig így van, már ha Arvid nem nyugtatózta be tényleg a kaját, pedig némelyik vendég megérdemelné, de nem panaszkodok.
- Na, jó nem, de ha ennyire éhes vagy, miért nem mész a konyhára? Ha megfenyegeted a manókat, olyan vacsit rittyentenek össze, hogy csak na- vigyorgok rá, mint aki tapasztalatból beszél, mert így is van, csak aztán kibékültünk, így elkerülöm a ciánozás veszélyét. Egy haragtartó manó sose jó dolog, én már csak tudom, mikor méreg erős kávét kaptam, azt hittem kiugrik a szívem a helyéről.
- Megmutatom, ha akarod, vagy ott van még az étterem, ahol dolgozok, nálam meg egy kulcs hozzá- ugyanis ma rajtam volt a sor, hogy zárjak. Biztos a srác is örülne, ha tudná, milyen jó hely a falatozó.
- Mellesleg Oph vagyok- mivel lusta vagyok kimondani a teljes nevem, meg amúgy is többnyire így hívnak, így ezt is megspórolom magamnak.
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 23. 23:49 Ugrás a poszthoz

Te drága  Kiss

- Addig örülj, míg piros foltok lesznek rajtad, és nem lilák- morgok, de elég hangosan ahhoz, hogy ezt Benji is meghallja. A barátom, szeretem is.... valamilyen szinten biztos, mert amúgy nem lógnék vele annyit, de ez akkor se jogosítja fel arra, hogy a frászt hozza rám. Persze vigyorgok, mert... mindennek ellenére vicces a helyzet, még akkor is, hogy jelenleg rajtam csattan az ostor.
- Ez a te marha nagy szerencséd- forgatom meg a szemem, ugyanis tényleg csak ezért nem ugrok a torkának. Más már minimum sóbálványátokkal lenne gazdagabb, az mostanság úgyis megy, szóval igazán elismerhetné valaki a kedvességem.
Szerintem azért vagyunk mi ilyen jóban, mert hasonlítunk, mármint, nekem még csak meg se fordult a fejembe, hogy máshogy tekintsek rá, az nekem nem megy, na meg róla se hinném, hogy éjszakánként velem álmodik, és ez így van jól, legalább megcáfoljuk azt, hogy nem létezik fiú-lány barátság.
- Tudtam én, lerí rólad- kekeckedek vele, teljesen ignorálva tényt, hogy idősebb nálam, és simán kicsinálhatna, ha ahhoz van kedve. Mivel a barátom, és szeret, nem is kell ezen agyalnom.
A szemeim elkerekednek, ahogy hirtelen... más lesz, és ahogy közeledik felém, én úgy hátrálok, de aztán megérzek valami szúrósat, és valahogy egyből nincs kedvem hátrálni, sőt, mintha fájna, hogy nem vagyok közel hozzá. Zokszó nélkül hagyom, hogy magához rántson, még a nyakát is átkarolom.
- Jééé, mindig ilyen szép szemeid voltak?- döntöm oldalra a fejem, ahogy bárgyú mosollyal figyelem az arcát.
Aztán a mellkasába fúrom a fejem, és sóhajtok egy nagyot.
- Erről is az a hülye tusa tehet. Nem is gondolnak arra, hogy nekem egyszerűen fáj távol lenni tőled- ezért is nem engedem el most, eszem ágában sincs.
Nos, egy kívülálló már biztos rájött, hogy itt valami nem stimmel, mázli, hogy mi ezt észre se vesszük.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. június 24. 00:31
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 27. 12:12 Ugrás a poszthoz

Te drága   Kiss

- Hát én jobban szeretem a fejed foltok nélkül, azok rondák- mosolyodok el halványan, gondosan leplezve mindazt, ami a mondat mögött rejlik. Komolyan, a legnagyobb ellenségemnek se kívánom azt, mait én tizenhat éven keresztül elszenvedtem otthon, és még csak gondolni se akarok rá, de valamiért mindig bevillannak a képek, néha még azt is érzem, mennyire fájt. Aprót rázok a fejemen.
- A szerencse forgandó ám- nyújtok rá nyelvet, nehogy elbízza magát itt nekem. Bár tudom, csak poénkodik, valamiért a komoly, mélységekbe nyúló társalgás nekünk nem megy, de ez nem is baj, így nem uncsi, én meg amúgy se vagyok lelkizős típus, sőt a víz lever, ha pár szónál többet kell beszélnem magamról, ezért nem is teszem... soha. Lyrával is ezen alapul a barátságunk, ő tudja, hogy történt velem valami, én is tudom ugyanezt róla, de egyikünk se akar belebonyolódni a témába, talán.... ezért is jövünk ki annyira jól. Nem sok emberről mondhatom el, hogy a barátom, mellesleg sose bővelkedtem bennük.
- Ugye?- dobom hátra a vizes hajam, tetetett egoizmussal, mert ha ő megteheti, én is. Oké, mondjuk Benjiből se lehet kinézni, hogy idősebb nálam, sőt mi több, negyedikes, és én  is csak hatalmas jóindulattal súrolom a hatot, de ettől szép az élet.
Vagy mégse? Egy szúrás kíséretében telepedik rám olyan érzés, amit mindig is próbáltam elkerülni, sőt már-már menekültem előle, ezért nem tartom reálisnak, hogy én szerelmes legyek. Már ha ez az, sose voltam, így nincs viszonyítási alapom, de ha ez az... akkor... akkor én nem akarom, hogy elmúljon. Ha jobban belegondolok, mindig is máshogy tekintettem Benjire, mint mondjuk Noelre, vagy bármelyik más utamba kerülő fiúra, csak akkor nem tudtam, miért, és nem is nagyon törődtem vele. Viszont, most, hogy tudom, ő is így érez - hála Cupido jótékony nyilainak-, nyugodtan vállalhatom fel.
Zavarba jövök a megjegyzést hallva, és pirulva szegem le a fejem, miközben kuncogok. Na már most, ha nem lenne valami marha nagy bajom, tuti felképelném magam, és visítanám, hogy térjek már észhez, de most annyira jól esik, mintha megannyi szikla gördült volna le rólam. Úgy kapaszkodok háztársamba, hogy félő, megfojtom szegényt, így mikor ez a tudatomig is eljut, lazítok a szorításon, de a világért se engedném el.
- Igen, te meg nyerni fogsz, aztán kijössz hozzám- nézek rá csillogó szemekkel, mert jelen esetben az érdekel a legkevésbé, hogy nyer-e, viszont tudom, a többieknek fel kell kötniük a gatyájukat.
- Fázok, gyere, menjünk ki- ezért a csuklójánál fogva vezetem ki a vízből, majd a partra érve, elterülök a füvön.
- Tudod, nem is értem, miért nem mertem elmondani neked, hogy szeretlek- mélázok el, nem is törődve azzal, mennyire könnyen jönnek ki a szavak a számon.
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 13. 17:31 Ugrás a poszthoz

Munkatárs
- zárás utáni utómunkálatok-

I-I-I wanna give you
One last option
I-I-I wanna give you
One last chance
I-If you're looking for the
Main attraction
Just hold on tight and
Let me do my dance
If you want it I'm gonna be
Va va voom, voom
If you got it, you got it
You got that boom, boom
If you want it, I'm gonna be
Va va voom, voom
If you got it, you got it
You got that boom, boom

Éneklem, miközben a poharakat törölgetem. Ez igazából már bevett szokás, mostanság Arvid se néz rám ferde szemmel, ma meg főleg nem, mivel főnökömnek halaszthatatlan dolga akadt, így rám maradt a zárás. A gebasz csak annyi, hogy nem hagyott itt kulcsot, és valami fura oknál fogva nálam sincs. Oké, nem szoktam én mindenhová magammal cipelni, csak akkor van nálam, mikor tényleg biztos vagyok abban, rám hárul a felelősség.
Ezért is üzentem gyorsan Noelnek, hogy nem érdekel, ha neki sincs kulcsa, hozza el, mert nem fogok strázsát állni egész éjszaka.
Amúgy a napnak ezt a részét szeretem a legjobban. Csak én... meg a youtube - megfűztem az ex-rellonost, hagyja már itt, kivételesen be is adta a derekát-, így most furábbnál furább számokat hallgatok, adózva a mugli élvezeteknek. Azt se tudom, eddig, hogy bírtam ki, például Nicki Minaj nélkül.
- Va va voom, voom- ilyenkor aztán tényleg nem törődök azzal, vajon ki nézne hülyének, egy árva lélek sincs már. Hála a jó égnek. Annyira azért nem vagyok kibékülve az emberiséggel, hogy a kötelezőnél is tovább viseljem őket. Még magammal sem vagyok tisztában, az kéne még, hogy mások lelki szemetese legyek. Amúgy most nem agyalok, vagyis de... Nicki vajon hogy oldotta meg, hogy vattacukor rózsaszín haja legyen? És az nekem miért nem megy? Úgy van, jelenleg ez a legnagyobb problémám, így ki is jelenhetjük.... kikapcsoltam, az agyam Offon, és ez így is van jól. Persze az érzéseimmel sincs másként, már jó pár napja eltűntek, és én marha büszke vagyok magamra, amiért sikerült ezt elérnem. Az üresség jó, szeretem, a sok hülyeség meg hiányzik, mint púp a hátamra. Hogy a régi lettem-e? Talán... kicsit... nem hiszem, hogy annyira más lettem ez idő alatt, pedig történt egyes más. Nem mindenkit akarnak megölni a szülinapján, így mondhatni tök kivételesen érzem magam. Talán épp ez adta meg a kezdőlöketet ahhoz, hogy új világnézet után keresgéljek, vagy az, hogy a számomra fontos emberek felszívódtak. Noelbe is csak néha botlok, szökő évente egyszer, és míg eleinte piszkosul fájt ez, az meg még jobban, hogy hallottam, Biával szívesebben lóg, mára már csak azt tudom mondani, egészségére. Vagy mégse? Mi ez a hülye szúró érzés, mait ilyenkor érzek?
Csak a csattanásra eszmélek fel, a pohár széttörik a kezem között. Hurrá, nem is tudom, mi hiányzott még mára. A víz alá tartom a vérző kezem...
- Va va voom, voom- és a számnak is vége, így gyorsan az elejére tekerem... megint. Szeretem Nicki Minajt.
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 13. 18:59 Ugrás a poszthoz

Kolléga

Már majdnem sikerült beleélnem maga a zenébe, és táncikálni, mint a rossz filmekben szokta a személyzetes szőke, de Noel feltűnése sikeresen megszünteti a késztetésem erre a klisére.
- Nicki Minaj. Vastag száj, vattacukorrózsaszín haj, és eszméletlen hang... jobb, mint az enyém- vonok vállat, mert valahogy elkerülte a figyelem a tipikus él a hangjában, aminek az kéne sugallnia, nekem jobban tetszik, mint neki. De ha már volt kegyes lejönni, és megmenteni az éjszakázástól, én is megkímélem, így levéve a fülest a lapiról, Linkin Park Burn it Downjára váltok, mert az a másik nagy kedvencem. Oké, zenei ízlésem finoman szólva is.... színes. Konkrétan bármit meghallgatok, örülök, hogy hallok zenét, így ezen nem kell meglepődni.
- Na a másik favorit- osztom meg vele, holott korántsem biztos, hogy ez őt érdekli, mindenesetre, csak nem maradhatok csöndben. Persze a légkör más sokkal... nem is tudom, hogy fejezzem ki magam. Talán kimértebb lettem, vagyis neki ez jöhet le, pedig csak ügyelek arra, ne csináljak magamból hülyét.... sokadszorra is.
- Kösz- mosolygok rá hálásan, ahogy látom, besegít. Ezt mondjuk soha nem várnám el tőle, jelenleg az én reszortom ez, és sose kérnék meg rá senkit, hogy segítsen, bár gondolom, ezzel most nem mondok újat. Aztán végigmérem, és felkacagok.
- Hazavágott a mandragóra?- mert mi másra gyanakodhatnék, mikor csupa sár? Amúgy is gonosz növények azok.
- Nem vészes- legyintek az épp kezemmel, igazán megszokhatták már, hogy nekem folyton folyik a vérem. Most mit csináljak, sok van. Persze ő már keresi a fertőtlenítőt, mire csak a szemem forgatom, nem is tudom, miért.
Megütközve nézek hol rá, hol  a kezére. Nem értem mire fel ez a nagy önzetlenség, mikor én kértem, hogy segítsen - jó, lehet nem úgy, ahogy azt kellett volna-, hárított. Aztán vállat vonva nyújtom oda a kezem. Kivételes emberek egyike, akiknek fenntartás nélkül hagyom, hogy hozzámérjenek. Tényleg nem sokan vannak.
- A nyaklánc után ez nem is annyira gáz- motyogom magam elé, aztán mire észbe kapok, mit mondtam már késő.
- Szülinapomra kaptam valakitől egy nyakláncot.... vélhetőleg nem akarta, hogy megéljem a tizennyolcat- a hangom komor ugyan, de igyekszem azt a látszatot kelteni, hogy végül is már mindegy.
- Serennek sikerült leszedni... három hét után- ezzel le is van tudva a dolog. Azt már nem akarom elmesélni, mit szenvedtem össze odáig, gondolom még most is rám van írva, hogy nem klappol valami, de ez sem izgat különösebben.
- És veletek mizu? Rég láttalak. Bianca hogy van?- kérdezem csevegő hangnemben, aztán az utolsó poharat a helyére rakva, megyek a hűtő felé, amiből kiveszek egy Gyrost.
- Kérsz te is?- fordulok felé, mert nem lennék jó munkaerő, ha nem tartanám szem előtt másokat.
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 13. 21:47 Ugrás a poszthoz

Noel

- Meghiszem azt, nem hiába éltek túl közel két generációt- ha jól tippelek annyit biztos, és melyik banda ér el ilyen sikert? Ami jó. Nekem tulajdonképp a rappel sincs sok bajom, szerintem ha nem lenne, olyan érzésem lenne, hogy valami hiányzik.
- Behódoltak?- csak a mihez tartás végett. Ha már egyszer legyőzi őket, akkor az a minimum, hogy felemelt.... gyökerekkel viselik a vereséget, bár mondjuk azt épp nem nézném meg, mármint... sok kiálló gyökér, vagyis... abból van elég a kastélyban, nem is kell az Üvegházba menni.
- De ha tényleg semmi... hidd el, volt már ennél rosszabb is- és még csak nem is hazudok. Holmi vér, némi seb, mi ahhoz képest, mait három héten keresztül éltem át? Tényleg, mintha fertőzött szúnyog csípett volna meg... rossz helyen.
- Oké, Dr. Rainsworth, azért nem egy agyátültetés lesz- forgatom meg a szemem egy halvány mosoly kíséretében. Igen, ennyire még képes is vagyok. Annyit harcoltam azért az ürességért, ami most körülölel, hogy még belegondolni is rossz, de megérte, most nem érzek fájdalmat, nem szorítja semmi a mellkasom, és nem akarok hisztirohamot se kapni, sőt.... ez a sztoikus nyugalom az, ami nekem való, és mivel békés vagyok, attól se kell tartanom, hogy olyanná válok, amilyenné nem szeretnék.
- Azt nem tudom, Seren szerint, nem volt kispályás az illető. Viszonyítási alapom meg nincs, de kb olyan lehetett, mint ha random átkoznának Crutiatussal- vonok vállat, készségesen beszélek neki erről, mert már annak is vége... elmúlt és ez a lényeg, nem? Akkor mit őröljem magam rajta. Oké, a tény, hogy van valaki, aki nem szívesen lát egyben, nem valami megnyugtató, de majd nem nyitok ki semmit, amit nekem címeztek.
- De már elmúlt, viszont... látnod kellett volna, még én se tudtam, mikor jön a "roham", egy csomó órát meg büntetőfeladatot megúsztam vele- vigyorgok elégedetten, mert annak ellenére, hogy akkor a legkisebb bajom volt az, hogy milyen órákon nem voltam, vagy mit nem csináltam meg, most már ezt is tudom értékelni.
- Höh, nem szívesen futnék össze azzal, aki ilyet meg tud csinálni, gyanítom nem sok esélyünk lenne, na meg...., ha akar valamit, úgyis tudja, hol talál- vonok vállat kifejezéstelenül. Először sem én kerestem, így feltételezem, nem okoz neki gondot megtalálni, ha hiányoznék.
- Költözz a pincébe, ott ilyenkor hűs van. Két szobatársba került ugyan, de úgy érzem ez a szükséges rossz, a rellon jó hely, és a klubhelyiségben lévő kanapé is nagy- vigyorgok rá, persze nem kötelezem, egyszerűen csak felvázolom neki, hogy most sokan ölni tudnának azért, hogy rellonosok legyenek.
- Mindenképp... hmm... szerinted Lillával jól kijönnének? Ő is rákapott a csipkedésre, komolyan, behalok, ha most kezd kamaszodni- morgok egy sort, aztán csak elmosolyodok. Mintha kb gyerekekről dumálnánk nem is állatokról.
- Azzal meg szerintem látogasd meg Uffot. Fáj bevallani, de érti a munkáját- és hát nem tudom, egy denevérkarmolás lehet fertőző? Mindenesetre jobb lenne elkerülni... asszem'.
- Dehogy, Benji lealázza, ahogy mindenki mást is... én vagyok a mentora- húzom ki magam büszkén, és persze egyből elkapott a versenyláz, na nem mintha Noelnek vagy nekem bármi közünk is lenne a verseny kimeneteléhez, de ez akkor is poén.
- Jah, egy csomót itt hagytak, meg alig voltak, pedig esküszöm, csak vagy háromszor üvöltöttem le fejeket. Dicséretreméltó, de nem értékeli senki- tény, hogy kettőnk közül én viselem rosszabbul az emberi faj azon kategóriáját, aki két rendelés között elregéli, hogy amúgy holnap pinkszoknyát akar felvenni, és társai. Nem tudok velük mit kezdeni. A taplókkal már inkább, még csak rosszul sem érzem magam tőle, hogy úgy beszélek velük, ahogy ők velem.
Betuszkolom a mikroba a kaját, és mihelyst ehető állapotba kerül, a pultra is "dobom".
- Azért röhej, hogy majd' egy hónapja láttuk egymást utoljára, holott elméletileg ház és évfolyamtársak vagyunk, nem?- vagy ez csak engem foglalkoztat, gondolom igen, de na.
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 21. 19:49 Ugrás a poszthoz

Noel

- Alap- bólintok fapofával. Mi sem természetesebb, minthogy Noelt dicsőítik, azt is megmerem kockáztatni, ha tudnának, oltárt is emelnének neki.
És kész. Felnevetek, már ki tudja mióta most először, persze ez sem olyan, minta filmekben. Nem lett minden színesebb, nem látom szebbnek a világot, sőt az üresség még mindig jelen van, hála az égnek, csak ez... vicces volt, előfordul.
- Úgy tűnik, de ha az minden vágyad, felajánlom én az agyam, lehet a végén okosabb is leszek- vonok vállat, mert amúgy nekem oly' mindegy.... lényegében minden. Igen, most tartok a magasról teszek az életre korszaknál, és felettébb jól esik.
A kijelentése után rámeredek. Talán percekig fixírozom, talán csak pillanatokig, aztán egy halvány mosollyal az arcomon megrázom a fejem.
- Oké, most már tényleg fogalmam sincs, mit vársz tőlem. Mikor utoljára komolyan vettem valamit, elfutottál, mondván, téged hagyjalak ki belőle, ami mellesleg jogos, én se szeretném, ha más a nyakamba varrná a gondjait. Most, hogy le*rom, mert lehet, még fel se fogtam, vagy mert tényleg olyan rohadt szerencsétlen vagyok, hogy már-már természetes, ha valaki meg akar ölni, ez a baj. Most mégis mit tegyek Noel? Bőgjek egy halom zsepivel, és siránkozzak, hogy miért utál engem valaki ennyire- megjegyzem fogalmam sincs, ahogy arról se, ki az illető-, attól mi lesz jobb, vagy rosszabb? Nézd, hazudnék, ha azt mondanám, marha király volt, konkrétan az időérzékem cserben hagyott, a varázserőmről nem is beszélve, a két roham közti időben attól rettegtem, hol kap el a következő, nem mertem sehová menni, és nem mertem senkit megkeresni ezzel, mert féltem, pont attól, amit te mondtál. Hogy nem akarják végignézni a szenvedésem. Két hetembe telt rávenni magam, hogy elmenjek Serenhez... de vége, leszedtük, elmúlt...- vonok vállat, mert ennyi. A hangom is csak tényközlő, semmi él nincs benne, ami az érzéseimre enged következtetni, ja, mert jelenleg azok sincsenek, vagyis de... vannak, csak marha mélyen, és ez így van jól.
- Az első gondolatom az apám volt, még evidens is lenne, hisz nemrég őt kerestem, vagy valami hasonló, de azt se tudom, varázsló-e- kuncogok, de szerintem kínomban. Hazudnék, ha azt mondanám, nem visel meg. Mások ódákat tudnak regélni a családjukról, ki tudja, hány generációig visszamenőleg. Én az apám nevére nem emlékszem, hogy anyámról már ne is beszéljünk. És mikor látom, hogy meg kéne adni a vértípust.... nos, nagyon meg vagyok lőve, mert halvány lila gőzöm sincs, így általában beírom, hogy 0.
- Ja, ezzel én is így vagyok, de a nyakláncért se én könyörögtem neki, ki tudja, hogy még mit akar, vagy tud. Igazából nem értem az egészet... én nem vagyok olyas valaki, akit feltétlenül el kell tenni láb alól, vagy hasonlók, mondhatni a fáradtságot nem érem meg, így nem is értem, hogy ki az a betegállat, akinek ÉN szúrom a szemét- forgatom meg az enyéimet. Ha én lennék Voldemrot utódja, tuti, nem egy hozzám hasonló valakit akarnék eltakarítani az útból, mit érnék vele?
- Ki tudja? Lehet, a kanári meg a denevér párosítás lesz a kóser- vonok vállat vigyorogva, mert mondjuk erre én se látok sok esélyt, főként, mert nem tudom elképzelni az egészet. Még Discoveryn se nyomattak ilyeneket.
- Ugyan már, szerintem minden rellonos rejtett vágya, hogy veled lakjon együtt.... egyszerűen csak félnek tőled- nézek a szemébe, mert ezt látom a legreálisabbnak, ugyanis a prefi szinte minden büntetési módot megmutatott már a kíváncsi szemeknek, ami számomra vicces volt ugyan - olyan tortúrákat éltem át, hogy ezek tényleg csak poénnak számítanak a szememben-, másokat viszont erősen megijeszthet. Rellon ide, vagy oda, az emberben ott a túlélési ösztön... legalább is a nagy átlagban.
- Én szeretem, hogy prefik vagytok... így mások is elnézőbbek a jelenlétemben- vigyorgok, erősen utalva arra, hogy jócskán kihasználom ezt az apróságot. Igazából, eddig mindig letudtam a dolgokat annyival, hogy az illetéktelenek megmondtam, hogy engem vagy ő, vagy Lyra fog megbüntetni, és hát... nem láttam ellenvetést a szemükbe. Az már egy másik történet, hogy az illetékeseknek erről elfelejtettem szólni, gondoltam, úgyis megtudják majd.... előbb utóbb.
- Ohh igen, a pálya... már el is felejtettem, pedig életem pár legboldogabb órája volt- vonom össze a szemöldököm, mert tény, hogy azóta se éreztem annyira... önmagamnak magam, de hát... ez van.
- Te tudod- vonok vállat, mást nem igen tehetek. Elrángatni nem fogom, meg kije vagyok én, hogy osszam az észt? Főleg, ha nekem osszák, én is ignorálom. Höh, marha jók vagyunk.
Én is kajálni kezdek, hmm észre se vettem, hogy éhes vagyok, az ilyesmi nálam gyakran előfordul. Van mikor egyenesen rám szólnak Sofiék, hogy hoppá, nem ártana enni is.
- Ááá engem meg az illúziómágia köt le, mikor épp nem más, szóval ugyanolyan saras vagyok, mint te- vigyorgok rá, mert mit tehet egy diák unalmában... tanul, vagy ez nem így működik? Sorry, sorry.
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 23. 19:28 Ugrás a poszthoz

Elszabadult Rellonosok éjjelén

Mester Rolleyes

Nem rajongok a sötétért... Oké, ez tipikus női hiszti, de akkorseszeretem a sötétet. Viszont kizárt, hogy én egy ilyen buliból kimaradjak. Nem lenne méltó hozzám, ha szemet hunynék egy ilyen felett, és csalódást okoznék.... magamnak, a többiekre teszek magasról még mindig.
Ha már összefutottam Odisszal, vagy hogy hívják a srácot - rosszkor taliztunk először, így nem jegyeztem meg a nevét, de ezt neki nem kell tudnia, főleg, hogy
illuzionista, mai nekem jelenleg nagyon is kapóra jön, főleg, hogy én is az leszek, ha nagy leszek.... elviekben-, mellé is csapódok. Nem csinálok ebből nagy gondot, azon már túl vagyok, hogy teljesen taszítsanak az emberek, képes vagyok velük kommunikálni, amíg nem rólam van szó, vagy hozzám érnek, aztán már kicsit neccesebb lenne.
Na meg... ő pasi, és köztudott, hogy ők arra jók, hogy felkapcsolják a villanyt, vagy, hogy baseballütővel kicsinálják a betörőket, így evidens a döntésem, bár még mindig árulónak érzem magam, amiért nem Benjivel kajtatok, mert az ilyesmit együtt szoktuk csinálni, legalább is mióta ismerjük egymást, de hát... fő a változatosság, nem?
Alap, hogy a szertárba megyek, a volt gondnok ott hagyott valami marha nagy cuccot, már ha hihetünk a festményeknek, viszont ennek igencsak igazság szaga volt, úgyhogy egy próbát megér.
- Nem fogom lelőni a poént- talán kicsit hűvösebben szólalok meg, de igencsak számon kérő volt a hangnem, amit már nem fogok eltűrni, volt idő, mikor megtettem, mert szimplán muszáj volt, de az elmúlt.
- Ha nem tetszik, kíváncsian várom, te mivel állsz elő- villannak rá a szemeim, miközben a szertár elé érünk, majd talán kicsit erélysebben csapom ki az ajtót, mint azt szerettem volna. A pálcám segítségével csiholok fényt, mert mégse lenne jó orra bukni, majd az egyik sarok felé veszem az irányt.
- Oké, ezt itt szét kell bombázni, ötlet?- fordulok felé, mert hátha, mellesleg... vegye csak ki a részét a dologból, és ő a pasi...
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 25. 01:31 Ugrás a poszthoz

Noel <3

Unottan lapozgatom a könyvet, igyekezve szemet hunyni a rossz érzés felett, ami csak nem hagy nyugodni. Noelnek már itt kéne lennie a kulccsal, ugyanis holnap én zárok, ahhoz meg elengedhetetlen az a kellék. Sose késett, vagyis többnyire nem, és ha mégis, akkor sem ennyit, tehát jogosan parázok, vagy nem, de akkor is, ő a barátom, bármennyire nem ez látszik rajtam. Sose voltam jó az érzelmek kimutatásában, az elrejtésében annál inkább, így kegyetlenül meg vagyok lőve.
Becsapom a könyvet, és megelégelve a tétlenül ülést, elindulok a háztársam elé, vagyis.... igen, valami olyasmi. Felkapok egy inget az izomtrikóm felé, ami kissé szakadt, de gyárilag, mert így menő. Oké, az öltözékem még most is egy szakasztott trógeré, de már a védjegyemmé vált, ahogy a bakancsi is negyven fokban, ez van.
Kikerülve a diákokat- nem érdekel, ha prefi is van köztük, kapjon el, ha tud-, kivágom a kaput, és cél irányosan a falu felé veszem az irányt. Útközben majdnem belebotlok egy másik szőkébe, aki morog valamit, amit aztán nem tudok kivenni.
- Hisztis pi...- harapom el a mondat végét, ahogy rám villannak a szemei, majd vállat vonva folytatom az utam. Oké, ez azért kicsit furcsa volt, mert én határozottan csak motyogtam, és esélyt nem láttam arra, hogy meghallja, no de mindegy. Fura szereztek mindig is lesznek, unalmas lenne nélkülük az élet.
Kicsit feszengek az erdő közelében, de csak emiatt kerülni egy nagyot nem vagyok hajlandó, így szimplán szaporábbra fogom  a lépteim. Azaz, ezt tenném, ha nem szúrnának szemet a szikrák. Minden érzést ignorálva, ami azt sugallja, fussak innen, ahogy tudok, elővéve a pálcám, fényt csiholok, majd a jelenség felé veszem az irányt.
Ezt általában akkor szokták csinálni a diákok, ha gáz van, jobbal nem tudnak előállni, így marad ez a nemzetközi SOS jelzés. Mármint a tapasztalat mondatja ezt velem, és bár marhára nem érdekel, mit szenved össze valaki, mégis úgy érzem, nagy szemét lennék, ha szemet hunynék efelett.
Ahogy közeledek, meglátom a sziluettet, majd azt, hogy fekszik, majd azt, hogy srác, majd.... szinte kiesik a pálca a kezemből, de erősen fogom. Gondolkodás nélkül futok oda Noelhez, és letérdelve mellé, mérem végig.
- Basszus, te mi a fenét csináltál magaddal?- kérdem talán kissé hisztérikusan, de így látni őt, kicsit mellbevágó. A pánik ellepi a porcikám, mert tudom, ezt helyrehozni én képtelen vagyok, és félek, csak nagyobb kárt okoznék, ha kamatoztatnám a nem tudásom. Aztán kipattan a fejemből egy ötlet, majd mögé helyezkedve, letérdelek, és óvatosan a térdeimre hajtom a fejét. Mittudomén, valamikor ezt szokták csinálni...
- Oké, fogalmam sincs, mit csináljak veled, félek, ha megmozdítalak.... - megrázom a fejem, miközben elcsuklik a hangom, még azzal se törődök, hogy szinte kézzel fogható a kétségbeesésem. Leszakítok egy darabot az ingemből, úgyis mindegy még egy lyuk, majd a vért kezdem törölni, miközben az agyam lázasan kattog valami életképes megoldáson.
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 25. 19:08 Ugrás a poszthoz


Hangulatingadozásban verhetetlen vagyok, ez tény. Hiába van az egyik pillanatban határtalanul jó kedvem - megjegyzem mostanság egyáltalán nincs-, a másikban még nyugodtan bárki nyakának ugrok. Ez az egyetlen tulajdonság, mai a nagybátyámról ragadt rám, épp emiatt nem tudok, vagy inkább nem akarok vele kezdeni semmit, csak úszni az árral.
Az, hogy most együtt lógok egy sráccal, nem jelent semmit. Feltételezem, a suli nagy része abban a hitben él, hogy fél rellon már megvolt. Nem mintha annyira érdekelne, ki mit, gondol rólam, magasról teszek rá, de az biztos, hogy én egy pasi ágyába csak akkor bújok, ha azt álmában akarom megfojtani. Jól bejáratott szöveg ez  már, de a lényegen mit sem változtat.
Hogy mi van a szertárban? Állítólag Alexa első seprűje, bár nem tudom, mennyire hihetek a pletykáknak, mindenesetre, legyünk hűek a házunkhoz, vagy mi van. Persze a modorom hagy némi kivetni valót, amivel én cseppet sem törődök. Nem érzek késztetést aziránt, hogy megjátsszam magam, sose éreztem, és kimondottan szúrják a szemem az olyan emberek. Na de, ez az én problémám ugye. Az ajtót már-már kivágom, és egyből a sarok felé veszem az irányt.
- Hmmm, ez esetben légy oly' kedves, és kivitelezd, az én képességeim meghaladja. Még csak másodikos vagyok- vonok vállat, miközben zsebre dugom a kezeim, fényre nincs szükségem, Olivér arra is gondolt, és varázsolni kell. Hála az égnek, szívemre venném, ha már az első alkalommal látná, milyen béna vagyok valójában. Az illúziómágia más, arra megéri koncentrálni, de a többi, már pedig, nekem csak arra van szükségem, hogy egy varázslat közben, ne agyaljak másik hat dolgon, nem sokszor jön az össze.
Felvonom a szemöldököm. Idegesítő?
- Már most bókolsz?- kérdem tőle gúnyosan, holott nem értem... nálam az idegesítő teljesen más fogalom.
- Miért is vagyok az? Csak mert nem emelek egyből oltárt, amiért hajlandó vagy nekem segíteni? Vannak még a kastélyban, akik megtehetik, pusztán  a kényelem miatt kértelek meg téged. Egy háztárs sokkal elviselhetőbb, mint egy másik ház béli diák. És nem köteleztelek, most sem foglak, nyugodtan visszatáncolhatsz, ha akarsz, de ne várd el, hogy csak mert szívességet teszel, én kezes báránnyá avanzsálok. Sajnálom, tény, hogy ehhez vagy szokva, már ha igazak  a pletykák, de velem mellényúltál rendesen...- fordulok szembe vele, és felnézve rá, szárazon közlöm vele a tényt, hogy én nem vagyok olyan, akikhez szokva van. Nem is leszek, nekem az nem menne.
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 25. 21:25 Ugrás a poszthoz

Noel <3

Nem, nem akarom őt így látni, annyira... ijesztő. Noel pont az a srác, akiről elképzelhetetlen, hogy egy ilyen helyzetbe keveredjen, legalább is számomra az volt, erre most már-már a halálán van.
- Mi van, mit bámulsz te idióta?- rivallok egy csajra, aki kővé dermedve nézi a párosunk, de közelebb nem mer jönni. Csak akkor kap észbe, mikor kieresztem a hangom, akkor is elfut, chh, szánalmas.
Kétségbe vagyok esve, fogalmam sincs, mit tegyek, az ilyen helyzeteket nem nekem találták ki, főleg, mert én általában az áldozat szerepét kapom, és nem nekem kell segíteni valakin. Nem is tudok, és, ha nem Noel lenne, biztos, én is lelépnék, esetleg előtte a fejéhez vágnám, mekkora egy szerencsétlen. Nem érzek empátiát mások iránt, persze.... mindig van pár kivétel, de a tényen, hogy lassan egy lelketlen dög lesz belőlem, ha így folytatom, nem változtat. Így is csoda számba vehető, hogy a pánik érzése ellep, és őszintén szeretném azt hinni, hogy ez azért van, mert Noel fontos nekem, és nem azért, mert úgy érzem, kötelességem segíteni, ha már itt vagyok. Talán most először látom úgy, hogy elnyomni magamban mindent, nem feltétlenül jó, de szinte biztos vagyok benne, hogy csak a helyzet láttatja ezt velem, az ürességnél jobb érzés a világon nincs. Azaz... igen, nem érezni a legjobb, efelől semmi kétségem.
A kezeim remegve próbálják letörölni a vért a másikról, miközben a homlokát simogatom. Igazából, nem is figyelek a mozdulataimra, annyira azon gondolkodok, hogy menthetném meg, hogy fel se fogom, mit teszek.
Aztán csak rájövök, de mielőtt elhagyná bármilyen szó a szám, rendesen átnyálazom magam a dolgon. Az illúziómágia még nem az erősségem, de talán annyit el tudok érni vele, hogy... ne fájjon neki annyira, vagyis... inkább behaluzza, hogy nem fáj.
- Figyelj, van egy ötletem, viszont, kell, hogy beleegyezz. Illúziómágiával megpróbálhatom elhitetni veled, hogy annyira nem fáj, legalább addig, amíg a gyengélkedőre nem viszlek, viszont.... fogalmam sincs, mi sül ki az egészből- harapom be az ajkam, mert... mert ezt a mágiát komolyan is veszem, és nem egyszer olvastam már, mi történhet valami gikszer esetén. Aztán mivel beleegyező biccentést kapok, megpróbálok koncentrálni. A legnagyobb előnyöm, hogy nekem jelenleg nem fáj semmim - fizikailag tuti nem, a többi meg majd elmúlik-, így ezt az érzést könnyen ki tudom vetíteni, de tapasztalat, hogy nem teljességében, tehát Noel, fog fájdalmat érezni, csak épp nem akar majd belehalni. Megragadok egy vaskosabb ágat, amit a háztársamnak nyújtok, így talán könnyebb lesz mennie. Mázli, hogy csak egy lába tropa.
- Támaszkodj rám nyugodtan- ajánlom fel neki, hozzám mérten kedvesen, bár ez nem lehet újdonság, ilyenkor ez a minimum.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. július 25. 22:08
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 25. 22:09 Ugrás a poszthoz

Anna, Párizs, 2013.07.31. 18:48
Egy nevenincs bárban

Akkor is egyedül csinálom végig- elhatározással érkeztem haza, mindenféle kíséret, testőr, vagy holmi eb nélkül. A kérdéses incidens óta Franciaország közelébe se jártam, most mégis valami hivatalos hülyeség ideszólított. Szerencsém, hogy ezt legalább Párizsban kell elintéznem, mert tudom, hogy az a... nos, drága nagybátyám, ki nem tenné a lábát a Marseille-i kúriájából. Pont kapóra jön, ha soha többé nem látnám azt a férget se lenne elég, de mindig ott lappang bennem az érzés, hogy nem az volt az utolsó lefutott körünk. Már pedig, ha rajtam múlik, én szíves örömest teszek jóval nagyobb kitérőket.
Párizzsal az egyetlen bajom az, hogy nem ismerem ki magam nagyon. Mármint... a főbb helyeket a kisujjamból kirázom, sokszor jártam itt, de betévedve egy-egy sikátorba, jóval leleményesebbnek kell lennem. Ilyenkor áldom, hogy a pénzt, amit zongora leckék elsajátítására kaptam, a krav magára költöttem, már akkor is fontosabbnak tartottam a saját hátsófertályom épségét, mint hogy Mozartot játsszak. A boci-boci tarka viszont megy... nagyon is.
A pálcám nálam van, de tudom, feleslegesen, mert jelenlegi állapotomban semmire nem megyek vele. Nekem a varázslás csak akkor megy, ha vörös köd száll az agyamra, de nem fogom hagyni, hogy még egyszer valaki ezt kihozza belőlem. Máig szívok, amiért Gregoryt kiküldtem a csukott ablakon. Oké, én voltam a felelőtlen, de ha már valaki gyomorszájon rúg teljesen véletlenül, azt illik honorálni. És ez csak egy volt a sok közül, viszont épp elég arra, hogy elszakadjon az a bizonyos cérna. Tehát elkönyvelhetjük, hogy Bagolykőnek igazán önbizalom növelő hatása van.
Befordulok a következő sarkon, majd megpillantok egy kocsmát. Végignézek magamon, közben erősen kezdek imádkozni, hogy bekajálják, nagykorú vagyok, bár még mindig úgy tartom, minden a fellépésen múlik. Hülye, régi berögződések.
Magabiztosan lépek be a helyre, még annak ellenére is, hogy először járok itt. A pulthoz lépve kikérek egy Whiskeyt, majd körbetekintek. Sok fura alak között látok meg egy ismerős arcot. A rellon tablóján láttam, emlékszem, tehát Bagolykős...volt, és bár a lány sem tartozik a legbizalomgerjesztőbb emberek közé, nekem mégis elég annyi ahhoz, hogy célirányosan felé tartsak.
- Hello, szabad?- biccentek a szék felé, majd le is ülök, már ha a lánynak nincs ellenére.
- Fura, mennyi alkoholista megfér egy helyen, mi?- mert én sokszor meglepődök ezen, ahogy most is. Mi van, senkinek nincs jobb dolga?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ophelia LaFonde összes RPG hozzászólása (171 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 » Fel