Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Dana Straw Berry

Bólogattam, amikor Dana felsorolta egy tanársegéd lehetséges feladatait, jól összefoglalta a lényeget. Volt azonban még valami, ami nálam különös jelentőséggel bírt.
- Látszik, hogy felkészültél, el fogom várni, hogy ezeket a feladatokat teljesítsd. De ami még fontosabb, az a szellemiség. Ugyanazt kell képviselned, amit nekem. Világunk legszebb hagyományait szem előtt tartva a Bagolykő Mágustanoda naggyá tételén kell dolgoznunk. - ez volt a végső cél. Szerettem volna elérni, hogy a mi iskolánkat is minimum egy lapon emlegessék például a Roxforttal, és a varázsvilág legelismertebb oktatási intézményei között emlegessék.
- A származásod kifogástalan, bevallom ez is szempont volt, amikor kiválasztottalak. Nekünk kell utat mutatnunk a kevésbé szerencsés, ám a mágiahasználat képességével mégis megáldott társainknak. - köztudott volt, hogy büszke voltam az aranyvérűségemre, de a múltban történt sajnálatos események miatt ezt sokan hibának tartották. Pedig mi vagyunk azok, akiknek az élre kell állni, és alakítani a mágusvilág jövőjét. Viszont nem a vegyes származásúak kizárásával, hanem velük együttműködve. Mindenki hasznos tagja lehet a társadalmunknak.
- Szóval össze kell tartanunk. - összegeztem az elmondottakat. Ha bármilyen észrevétele, ellenvetése volt Danának, természetesen most megtehette ezeket, de szerintem ő is magáénak tudta tenni az elhangzott gondolatokat. A diákok - de felnőtt emberek is - maguktól nem mindig képesek megfogalmazni ilyen magasztos gondolatokat. Vezérre van szükségük, olyan született vezetőkre, mint én. Én pedig azért tértem vissza a tanodába, hogy kijelöljem az irányt mindenkinek, akik hajlandóak követni.
- Miért van az például, hogy alig hallani a régi diákjaink felől? Volt már valaha öregdiák találkozó? Pedig nagy szükség lenne példaképekre, sikeres személyiségekre, akik egykor ugyanazokat a padokat koptatták, mint most ti. Én ugyan itt vagyok, de belátom, hogy nem lehetek mindenkinek én a példakép, nem tud mindenki azonosulni velem. Meg ne is akarjon minden jöttment. - tettem hozzá nevetve.
- Szeretném amúgy megszólítani a volt diákjainkat. Tudod mit? Legyen ez az első feladatod. Nézz utána, hogy kik azok, akik egy-egy szakterületen kiemelkedő eredményeket értek el. Legyen szó a bájitalfőzés mesteréről, kalandos életű magizoológusról, híres kviddicssztárról, akárki jöhet, aki a gyakorlati életben lett sikeres. - persze nekem voltak már jelöltjeim, de Dankának hasznára fog válni, ha megismerkedik nagy egyéniségekkel, akik a Bagolykőben kezdték bontogatni a szárnyaikat.
- Én meg majd meghívom őket vendégelőadóként az óráimra. Nem fognak nemet mondani, ha Várffy-Zoller Róbert hívja őket. - szóltam lelkesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Lena Felagund

Éreztem a lányon a bizonytalanságot. Pedig semmi oka nem volt a félelemre. Sőt, nagyon is megtisztelő feladatot kínáltam fel neki.
- Ne gondolj semmi bonyolultra. Ha a faluban laksz, az sem kizáró ok. De te mégis többet mozogsz a diákok között, és olyanról is tudomást szerezhetsz, amiről én nem. - a jó érdekében volt szükségem információkra, nem azért, hogy megkeserítsem bárki életét is.
- Mit gondolnak a tantárgyamról, készülnek-e rendesen, kinek van szüksége korrepetálásra, ilyesmikről szeretnék elsősorban tudni. Nem kérdezhetem meg ezeket mindenkitől, és még ha meg is kérdezném, előttem nem mindenki nyílik meg olyan könnyen. Segíteni viszont mindenkinek szeretnék. - úgy gondoltam, hogy ezzel az érveléssel biztosan meggyőzőm Lenát. Aztán, hogy ténylegesen hogyan alakulna a feladatköre, majd kialakul a jövőben. A teát közben elfogadtam, nagyot kortyoltam belőle.
- Te lennél a titkos jobb kezem. A tanársegédemről mindenki tudja, hogy nekem dolgozik, éppen ezért óvatosabbak vele is. - a titkosság tényleg csak azért kellett, hogy őszintébbek legyenek a diákok.
- Nos, így már világos, hogy mit szeretnék? - kérdeztem rá. Ennél részletesebb magyarázatot szerintem szükségtelen volt adnom. Ha vállalja a feladatot, akkor ezután már fogja vállalni, ha meg nem vállalja, akkor hiába szövegelek többet, nem fog változni az elhatározása úgysem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Lena Felagund

Kellemes csalódást okozott, hogy Lena még azt is bevállalta, nem költözik a faluba. Ezt a fajta elhivatottságot kerestem! Újabb megerősítést kaptam, hogy a szimatom nem csalt, tehetséges diákról volt szó, akit érdemes támogatnom.    
- Remek. - nagy jelentet nem rendeztem, miután igent mondott a feladatra, a szavam is elég volt arra, hogy megpecsételjük az egyezséget.
- Hatott. De nem azért, mert megittam. Maga a ravaszság imponált, hogy ilyen trükkös megoldáshoz folyamodtál. - szívesen kacsintottam volna egyet, de kerültem a feltűnést.
- A vörös poszátavirág-szirom jellegzetes színe egyből elárulta, hogy mit küldtél. Elővigyázatosságból amúgy is be szoktam vetni a Scarpin-féle elemzőbűbájt minden ismeretlen eredetű folyadékon. - nem most jöttem le a falvédőről, de szerintem Lena sem gondolta, hogy meg fogom inni a bájitalt.
- Máris mehetsz, de előbb még megmondom, mi a büntetésed. - most jött a feketeleves, de nem tehettem mást, hiszen egyből gyanússá vált volna, ha büntetés nélkül elengedem.  
- Egy héten keresztül itt kell enned a tanári asztalnál az én helyemen. Én a rellonosok asztalánál fogok addig ülni, és te fogod nekem felszolgálni az ételt-italt. Egész ügyes vagy ebben, ahogyan most tapasztaltam. - nagyon ment neki a kínálgatás, úgyhogy gyerekjáték lesz neki ez a büntetőfeladat. A többiek ebből azt fogják látni, hogy rendesen megleckéztettem. Hadd gondolják csak, hogy kipécéztem magamnak Lenát, és ő a legújabb "kedvenc" levitásom, akit kedvemre szívathatok.
- Ja, és öt pontot is levonok, biztos, ami biztos alapon. - tettem még hozzá, aztán útjára engedtem. Megleszünk mi ketten, jó előérzeteim voltak a jövőt illetően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A kezem tökéletesen rendbe jött, semmi baja nem volt már szerencsére, de köteleztek rá, hogy menjek vissza kontrollra. Úgyhogy kelletlenül, de így tettem. Tudtam, hogy Shayleen lesz az ügyeletes gyógyító, aki még mestertanonc volt, amikor a Levita házvezető-helyettesi posztját töltöttem be. A torony összeomlása utáni táborozáskor történt köztünk egy kis affér, nem úgy viselkedett velem, mint ahogyan azt a pozíciómból adódóan jogosan elvárhattam volna. Azóta már megbocsátottam nekik ezt a hibáját, utólag valószínűleg ő is szégyellte a minősíthetetlen magatartását. Most viszont a sorsom a kezébe került, nehezen is barátkoztam meg a kiszolgáltatott helyzetbe kerülés gondolatával. De hát ez van, ha az ember gyógyítóhoz megy, ezért is próbáltam mindig elkerülni, hogy szükségem legyen rájuk.  
Bekopogtam a gyengélkedőn, válasz nem jött, úgyhogy benyitottam. Csend és hullaszag. Nem túl biztató a helytől, ahol elvileg meggyógyulnak az emberek. Biztos a hátsó szobában van Shayleen, elindultam a terem vége felé. Közben elhaladtam az ágy mellett, ahol feküdtem a sérülésem után. Megálltam egy pillanatra, és rátekintettem. Igen, rá fogok rakatni egy emléktáblát, valami olyan szöveggel, hogy itt gyógyították Várffy-Zoller Róbertet, miután puszta kézzel szétütött egy gurkót. Az ilyen legendás eseményeknek mégiscsak illik mementót állítani.
- Hahó! - húztam el résnyire a gyógyítói szoba függönyét. Bealudt talán, vagy mit csinál ez a nő?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Catherine Shayleen Black

Csak meglett Shayleen, csupán annyi történt, hogy nagyon belefeledkezett egy könyvbe. Kemény meló gyógyítónak lenni, az egyszer biztos.
- Remekül vagyok, köszönöm. - húztam ki magamat. De tudtam, hogy a bemondás nem elég, alapos vizsgálatnak nézek elébe.
- Megvizsgálsz itt? Mert akkor leülök, ha nem bánod. - minél előbb túl akartam esni ezen az egészen, nekem ez a szoba is tökéletesen megfelelt ahhoz, hogy megtörténjen, aminek meg kell történnie. Neki is álltam vetkőzni, gyorsan lekaptam az ingemet, szabaddá téve a felső testemet.
Közben akaratlanul is ránéztem a könyvre, meg tulajdonképpen érdekelt is, hogy mi lehetett benn olyan érdekfeszítő, hogy háttérbe szorítsa a munkaköri kötelességet.
- Vélamágia? Nem ez a legjobb könyv a témában, de bevezetőnek megteszi. - képtelen voltam magamban tartani a szót. Volt szerencsém megismerni pár vélát közelebbről is, bőven szereztem tapasztalatot a témában. Gyakorlati tapasztalatot. Nem úgy, mint általában azok, akik az ilyenféle vaskos könyveket írják.
- A meglepetés a legfőbb fegyverük. Rutin kérdése, és az ember szinte teljesen immúnissá válik. - ugyan nem kérdeztek, de elkezdtem beszélni a témáról, így kevésbé éreztem azt, hogy kiszolgáltatott helyzetben vagyok. Egyszer, amikor odakeveredtem a pszichológushoz, akkor is minden másról beszéltem, sőt flörtöltem, pusztán azért, mert képtelen voltam elfogadni a páciens szerepét. Olyan lealacsonyítónak éreztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Catherine Shayleen Black

Kényelmesen helyet foglaltam, és átadtam magamat Shayleen gondoskodó kezeinek.
- Például én is írtam pár esetről. Ráadásul az én stílusom nem olyan száraz, mint a többi idevágó könyvé. Szórakozva lehet tanulni belőle. - a kalandjaim nemcsak érdekfeszítő, de kifejezetten hasznos olvasmányt is jelentettek mindenki számára. Ezért tettem kötelező tananyaggá.      
- Háromnegyed véla? Az hogyan is jön össze? - próbáltam lejátszani fejben, hogy ki kivel feküdt össze, ami ezt a kombinációt adta ki, de megakadtam.
- Ne találkozz velük, ez a legtutibb recept. - mondtam ki a nyilvánvalót, mert az már egyértelművé vált, hogy Shaylennek gondjai akadtak a fajtájukkal, és azért érdeklődött a téma iránt.      
- Ha meg mégsem kerülhető el a találkozás, akkor használd a pálcádat, és menekülj. - ha képes az ember gyorsan reagálni, akkor nincs véla, aki hatalmába kerítse.
- Diákkoromban a tanodában hemzsegtek a szebbnél-szebb véla származású lányok. Ott volt például Egerszegi Nina. Még ma is csettintenem kell, ha eszembe jut. Pedig nem is volt szőke. A szőkék a gyengéim. - sztorizgattam, hogy ezzel is leplezzem az idegességemet.
- Nem fáj. Sőt, kifejezetten kellemes. Arany kezed van! - kacsintottam elégedetten. Ki ne élvezné, ha egy csinos nő masszírozza?
- Kicsit a vállamat is megnyomkodhatnád. Úgy érzem, bekötött, mert annyira óvtam az egész karomat. - tettem egy meglehetősen pofátlan kérést. Az indokom azért talán elfogadhatónak tűnt. Máskülönben gyorsan véget fog érni ez a vizsgálat, azt hiszem, mert ki leszek dobva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Dana Straw Berry

Természetesen sok kérdés merült fel Danában, elsőre valószínűleg sokkolóan hathatott a monológom.
- A vegyes származásúak nem mindig értik a varázsvilág szabályait, nem ismerik a hagyományainkat úgy, mint mi, akik beleszülettek ebbe a világba. Ezért kell nekünk utat mutatni. Partnerként kell tekintetnünk rájuk, és segíteni, hogy hasznos tagjaivá váljanak a társadalmunknak. - próbáltam eloszlatni a lány kételyeit, hogy szó sincs itt mások leigázásáról, a múltban elkövetett hibákat nem ismételhetjük meg.
- El kell érnünk, hogy az aranyvérűekkel kapcsolatos negatív előítéletek eltűnjenek a közgondolkodásból. Minket már ne büntessenek a mások által elkövetett szörnyűségekért. Utálom, ha bennem akarnak bűntudatot kelteni olyasmiért, amihez semmi közöm. - fakadtam ki kissé. A megoldást tényleg az jelentette, hogy más tartalommal töltsük meg a büszke aranyvérű fogalmát.
- Persze az aranyvérűek között is vannak, akik letértek a helyes útról. Szóval a származás nem minden, pusztán emiatt nem ítélhetünk el senkit, de ha valaki megtagadja a jelentőségét, ugyanolyan tévúton jár. - összegeztem az elmondottakat. Bár igaz, hogy második évfolyamon kimerítően ki szoktuk tárgyalni ezt a témát, így Dana sem most halhatta tőlem ezt először. Az ismétlés viszont sosem ártott.
- A feladatod szerintem akkor világos. Jó munkát kívánok hozzá! Mára akkor ennyit, majd egyeztetünk, további szép napot! - köszöntem el újdonsült tanársegédemtől, és útjára engedtem. Meggyőződésem volt, hogy mindkettőnk számára gyümölcsöző kapcsolatnak néztünk elébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Catherine Shayleen Black

Shayleen komoly tájékozódottságról tett tanúbizonyságot a vélákat illetően. Úgy beszélt, akár egy lexikon, le se tagadhatná, hogy levitás volt. Viszont aggasztónak tartottam, hogy a vélamágiával kapcsolatos visszaélésekre utalt. Komoly problémákat okozhatott, ha ebből tendencia lesz.
- Amúgy szívesen mutatok egy-két tuti varázslatot, hogy legközelebb ne legyen gondod. - ajánlottam fel a segítségemet. Gyógyítóként, pláne volt levitásként nem gondoltam volna róla, hogy nagy gyakorlati tudással rendelkezzen ilyen téren. És ezt könyvekből nem pótolhatta.  
Hiába kértem rá, a vállamat nem volt hajlandó megmasszírozni. Mindegy, fog ő még álmatlanul forgolódni, hogy kihagyta ezt a lehetőséget. Aztán adott egy stresszlabdát, nyilvánvalóan azért, hogy gyorsan más mederbe terelje a számára kellemetlenné váló helyzetet. Mos komolyan, miért kellett úgy odalennie egy kis masszírozástól? Könnyen elcsábulna, csakis ez lehetett az oka. Unottan kezdtem el nyomogatni a labdácskát.
- Győzni akartam mindenáron.  - rántottam meg a vállamat, a kérdésre, hogy miért ütöttem bele a gurkóba. Akkor és ott nekem egyértelmű volt, hogy ezt kell tennem. Egy kívülálló ezt nehezen érthette meg.
- Ismered az érzést, amikor valamiben mindenképpen nyerni akarsz? Mert akkor tudod, hogy miről beszélek. - Shayleen nem valószínű, hogy rajongott a kviddicsért, így azzal hiába példálóztam volna. De ha belegondol például abba, hogy egy levitásnak milyen fontos a házkupa megszerzése, akkor meg fogja tudni érteni az őrültnek tűnő tettem motivációját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Drinóczi Gerda Vivien

Drinóczi Gerda Vivien. Egy újabb név a feketelistámon. Egy név, amely a szemeim előtt lebegett, mióta megtörtént az a sajnálatos eset az erdőben. Nemcsak engem ásott el akkor, hanem magát is előttem. Végleg? Ezt viszont még nem tudtam egyértelműen megítélni.
Utánanéztem a hölgyemény órarendjének, és úgy döntöttem Okkultizmus és fekete mágia órán fogom meglepni. Igazgatóhelyettesként simán elintéztem, hogy Ambrózy Henrik kollégám halassza el az egyik óráját, de erről Gerda hogy, hogy nem, nem értesülhetett. Apró kommunikációs mulasztás, előfordul még a legjobb tanodákban is.    
Beültem a tanári asztalhoz, lábaimat feltettem az asztalra, és szórakozottan pörgettem a pálcámat ujjaim között. Figyeltem az ajtót. Mekkora meglepetés lesz neki, ha belép! Persze nem fogom rögtön leátkozni, kulturált ember módjára kívántam rendezni a nézeteltérésünket. Ha pedig nagyon nem sikerülne, akkor kezdeményezni fogom a kínzókamra újranyitását, ahol ő lehet az első exkluzív vendég gondoskodó felügyeletem alatt. De azért reméltem, hogy nem jutunk el idáig. Csak maradt egy csöpp kis esze még úgy is, hogy Yarista Palarn istenítése rendkívüli módon pusztítja az agysejteket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Révay Lili Athalie

A bogolyfalvi polgármester egy interjúban megszellőztette, hogy nyugdíjba megy a Művelődési Ház vezetője. Márpedig akkor kell valaki, aki az utódja lehet. Pedzegettem Tányának, hogy hozzá tökéletesen illene ez a pozíció, de nem lelkesedett túlságosan az ötletemért. Persze lehet már rég megvan, hogy melyik csókost nevezik ki új vezetőnek. Mindenesetre én majd jó kapcsolatot szeretnék kiépíteni vele, hogy támogassa a tervemet, miszerint kiállítást rendeznék a Művelődési Házban. Az életművemről. Mindenki profitálhatna ebből. Egyrészt ilyen szintű magaskultúrát helyben még soha nem élvezhettek a falusiak, másrészt a turizmust is alaposan meglökné a kiállításra idelátogatók várhatóan hatalmas tömege. Az sem elhanyagolható szempont, hogy az új vezető rögtön egy rendkívül sikeres programmal indíthatná működését, amellyel bizonyíthatná, hogy kinevezése jó döntés volt. Szóval utána kellet járnom, hogy most mégis mi a szitu. Hol is kezdhetném ezt? Természetesen magában a művházban. Feltételeztem, hogy az itt dolgozók már biztos tudnak valami konkrétumot.
Az épületbe lépve rögtön kiszúrtam egy számomra kedves arcot. Révay Lili a tanoda kiváló diákja volt, elnyerte a Várffy-Zoller Vándordíjat, mára pedig sikeres színésznővé nőtte ki magát. A múltkori lenyűgöző alakításával, amikor a Levita-toronyban elpusztult szobrom fejcsonkját használta fel kellékként, meg egyenesen a kedvenc színésznőmmé lépett elő. Nem hagytam volna ki a lehetőséget, hogy leszólítsam. Talán még ittlétem eredeti szándékával kapcsolatban is tud támpontot adni.
- Művésznő. - léptem oda mellé, hogy felhívjam magamra a figyelmét. Talán ez volt erre a leghelyesebb megszólítás. A sima Lili túl prosztónak hangzott volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Révay Lili Athalie

- Szia! A könyvtárba szerettem volna beugrani, de látom, pont nincs nyitva. - fordultam a könyvtár ajtaja felé. Valójában persze eszemben sem volt a falusiak igényeit ugyan kielégítő, de tudományos értelemben használhatatlan könyvtárat felkeresni. Viszont ezzel a felütéssel továbbterelhettem a témát arra, ami igazán érdekelt.
- Biztos a közelgő vezetőváltás miatt ilyen kiszámíthatatlan a nyitvatartás. Kíváncsi vagyok, hogy vajon kit neveznek ki. - különösnek találtam, hogy a polgármester annyira sejtelmesen nyilatkozott. Ki tudja, milyen háttéralkudozás mehetett a háttérben a minisztériummal. Lehet valami rokont ültetne be a pozícióba.
- Amúgy meg megláttalak, és szerettem volna megkérdezni, hogy mikor lépsz fel legközelebb a színjátszósokkal. A múltkori alakításodat is egyszerűen imádtam! - nem pusztán mondtam ezeket a szavakat, hanem ebben az esetben őszintén így is gondoltam. A színházművészet olyan terület volt, amely csak nézőként vonzott. Így nem fukarkodtam a dicsérettel, ha valaki kiemelkedőt nyújtott, hiszen biztosra vettem, hogy nem fogunk a színpadon rivalizálni.
- Itt dolgozol egyébként? - most esett le, hogy különben mi másért igazgatta volna a festményeket még az imént. Hacsak nem kóros rendmániás, de erről nem tudtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Révay Lili Athalie

- Kösz, de annyira nem sürgős, szerintem majd visszajövök máskor. - Lili készségesen kinyitotta volna a könyvtárat, de egyelőre nem kívántam élni a lehetőséggel. Persze később akár még meg is gondolhattam magamat.
- Azért remélem itt nem csupa férfi könyvtáros lesz! - tettem hozzá pajkos mosollyal. A tanoda könyvtárát nagyon feldobta Franci kellemes személyisége és dekoratív megjelenése. Komolyan meg lehetett érezni a hiányát. Mert mi volt most? Ha beléptél a könyvtárba, rögtön megcsapott a kanszag.
- Meg sem lep, hogy lassú a döntés. - ha volt valami, amit nem szerettem a világunkban, akkor az bürokrácia volt.
- Lehet esetleg tudni, hogy kik a pályázók? - érdeklődtem kíváncsian. Persze számítottam arra, hogy nem fogok választ kapni. De már pletykamorzsáknak is tudtam volna örülni.
- Ha nem esik nehezedre, kölcsönösen tegeződjünk. - jegyeztem meg, amikor feltűnt, hogy Lili magáz. Nem volt köztünk olyan nagy korkülönbség, hogy ragaszkodjak a magázáshoz így is, hogy már nem a diákom.
- Óh, ez nagyon izgalmasan hangzik! - fellelkesedtem annak hallatán, hogy bagolyköves témájú előadást terveznek bemutatni decemberben. Pláne, hogy a karakterem is meg fog jelenni a darabban.
- Ki fogja játszani Várffy-Zoller Róbertet? - reméltem, hogy nem valami nyomi. Egyébként bíztam Lili ítélőképességében, hogy sikerült megfelelő személyt kiválasztani erre a kivételes szerepre. Hatalmas lökést adhat a szerencsés kiválasztott karrierjének, hogy engem alakíthat a színpadon. Nyitott voltam arra is, hogy közreműködjek a próbákon, de tudnom kellett, hogy ki ez a fiú.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Drinóczi Gerda Vivien

- Talán Várffy-Zoller Igazgatóhelyettes Úr. - viszonoztam a köszönését azzal, hogy számon kértem rajta a helyes megszólítást. Tudtam, hogy ez úgysem fogja meghatni, de a helyzet mindenképpen megérdemelte a tisztázást.
Vicces volt látnom a nőt, ahogyan sietősen lepakolt és a pálcájáért nyúlt. Ilyen az, amikor már rendesen barnul a bugyi.
- Tedd már le azt a pálcát, úgy nézel ki, mint egy kókadt... tudod mi, amit éppen összerezzentett a hideg. - nem engedtem, hogy kiszaladjon a számon, ami elsőre eszembe jutott.
- Nem foglak bántani, csak beszélgessünk. Gyere csak ide, mellém. - azzal intettem neki, hogy közeledjen. Mikor elém ért, hirtelen rászegeztem a pálcámat, de csak ijesztgettem. Ezt nem hagyhattam ki.
- Megmutatom neked, hogy mekkora kviddicses Yarista Palarn valójában. - fejemhez emeltem a pálcámat, hogy kihúzzak egy emlékszálat, és a már előre idekészített Merengőbe helyezzem.
- Nézz bele! - ha nagyon ellenkezett, akkor saját kezűleg nyomtam bele a fejét a tálba. Abba az emlékembe nyerhetett bepillantást, amikor a rellonos kviddicsválogatón újoncként rommá aláztam a hatalmas kviddicssztárnak titulált Yaristát. Miattam a kispadra szorult, rövidesen ott is hagyta a Rellont, és házat váltott, hogy a béna levitások között kitűnjön. Egyszerűen képtelen volt elviselni, hogy mellettem legfeljebb csak epizódszereplő lehetne a csapatban. Akkor ki is a legjobb kviddicses? Még ha nem is változna meg Gerda véleménye, amire szó mi szó jó esély volt, legalább szembesítettem a tényekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Drinóczi Gerda Vivien

Az emlék megtekintése után Gerda viselkedése megváltozott. Már csak azt nem tudtam eldönteni, hogy tényleg szégyenli az eddig viselkedését, vagy csak egy remek színésznői alakítást láthattam tőle. Mindegy, annyira nem is érdekelt, a tények, tények maradnak, akármi is a magánvéleménye, és akármekkora hülyeségeket is hangoztat.  
- Óh, csak nem azt mutatod meg, amikor smároltál vele? - csakis erre a szituációra tudtam gondolni, amikor előhúzott ő is egy emlékszálat. Az első csók mindig sokat jelentett, persze én abban is nagyságrendekkel jobb voltam Yarnál. Diákkorunkban a rivalizálásunk iskolai szinten ment, és nekem természetesen mindig nagyobb volt a női rajongótáborom, mint az övé. Na meg a VZR görlök sokkal szebbek is voltak, mint az a néhány Yarongó bányarém, az ilyen Hegyi Niki-féle okádékokkal az élen. Bár Gerdának volt azért annyi szerencséje, hogy jót tett neki a serdülőkorból való kinövés.
Az emlékben azonban csalódnom kellett. A Magpies játszott, és Yar megmozdulásával megnyerték a meccset. Kár, hogy amúgy szabálytalanul söpörte el az ellenfél fogóját, és ez a meccs, már nem osztott, nem szorzott, hiszen már behozhatatlan előnnyel vezették a bajnokságot. Yar a sztárokkal teletűzdelt csapatban ugyan fontos szerepet töltött be, de csak mint szürke eminenciás, amolyan vízhordó. Ez volt a határozott véleményem. De hiába is diskuráltam volna erról Gerdával, hiszen érezhetően hiányzott belőle mindenféle szakmai hozzáértés a kviddiccsel kapcsolatban.
- Na jó. - emeltem ki a fejemet a Merengőből, amikor már meguntam.
- Nem néztem volna ki belőled, hogy jársz kviddicsmeccsekre. - elképzelni se tudtam, hogy mit keresett ott a felidézett összecsapáson.
- Azt hiszem a végtelenségig tudnánk folytatni a különböző emlékek felidézését, úgyhogy inkább térjünk rá a büntetésedre. - pontot nem kívántam levonni, egy rellonosnak az úgysem jelentett semmit. Helyette büntetőfeladatokkal majd törleszthet.
- Az igazgató úr jelezte, hogy szűksége lenne egy állandó jellegű segítőre a papírmunkákhoz. Ez leszel te, és mindaddig a szolgálatára állsz, amíg ő mást nem mond. Ne okozz csalódást! - Rothman megkért, hogy szerezzek neki valakit, Gerda pedig alkalmasnak tűnt a feladatra. Ha az igazgatónál hibázik, akkor számára itt lefőtt a kávé, és ki lesz csapva, ebben biztos voltam.
- Mielőtt nagyon örülnél, hogy ennyivel megúszod, lesz majd még egy megbízásod. Egy személyesebb jellegű feladat. De ez még csak most körvonalazódik. - egyelőre nem akartam túl sok részletet elárulni. Ha nagyon érdekelte, akkor azért talán ki tudott belőlem húzni némi információt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Drinóczi Gerda Vivien

- Alkut? - adtam hangot megrökönyödésemnek, hiszen nem volt abban a helyzetben, hogy alkudozzon. Aztán valami képről beszélt, amelyen állítólag megalázott helyzetben vagyok, nyakig a földben.
- Még ha lenne is ilyen kép, szerinted bárki elhinné neked, hogy azt ábrázolja, amit belemagyarázol? Felőlem nyilvánosságra hozhatod. - ha azt hitte, hogy nála van az adu ász, akkor hatalmasat tévedett. Mi sem lenne egyszerűbb, mint kialakítanom a saját, a személyemet kedvezően feltüntető narratívát arról az állítólagos képről. Gerda tovább rontotta a helyzetét azzal, hogy a hangot manipuláló programokról beszélt. Instant facepalm volt a reakcióm, legalább bűbájokra hivatkozott volna, nem pedig hányingert keltő mugli szarságokra.
- Van esetleg más valamid, amit alkura bocsátanál? - kérdeztem meg nyájasan, hátha még tovább kívánta fokozni a pimaszságát.
- Felkeltette az érdeklődésedet? Mintha lenne választásod. - hihetetlen stílusban tolta, elfogadhatatlanul viselkedett.
- Te tényleg zsigerből utálsz. Miért? - nem kezdtem el részletezni a másik feladatát, sokkal jobban érdekelt, hogy mivel adtam okot a minden egyes szavából sugárzó utálatának. Valóban csak Yarista állt volna emögött?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Drinóczi Gerda Vivien

Még átgondolja, meg tulajdonképpen mindig van választása. Ki ez a nő? Nem akartam idegeskedni, de még pár ilyen kijelentés, aztán fogom magam, és leátkozom a sunyiba, mert annyira felhúz a hozzáállásával.
- Akkor mondd, te most mégis mit választanál? - tágra nyílt szemekkel kérdeztem, de tulajdonképpen költő kérdésként, hiszen nem vártam választ. Nyilvánvaló volt, hogy nem állítottam választás elé, azt kellett tennie, amit mondtam, és kész.
Pókerarccal hallgattam végig, ahogyan arról értekezett, hogy miért utál.
- Csak ennyi? - nevettem fel. Sokkal komolyabb indokra számítottam.  
- És ezért képes voltál rám támadni? - fojtottam vissza a továbbra is feltörni kívánó nevetésemet.
- Sokan utálnak, nem szerethet mindenki, ez a nagyság velejárója. - vontam meg a vállamat. Ja, hogy pont az ilyen megnyilvánulásaim miatt utált? Így járt.
- A gyáva megoldást választottad, ahelyett, hogy a szemembe mondtad volna. Pedig a bátorságot mindig megjutalmazom. - Gerda rossz döntést hozott, de reméltem, hogy tanult az esetből.
- Na jó, részemről akkor most ennyi. Majd megkereslek a másik büntetőfeladat részleteivel, ha aktuális lesz. - lezártnak tekintettem a beszélgetésünket, és ha ő is így gondolta, akkor távoztam a teremből. Jó kis büntetőfeladatot fog majd még kapni, azt garantálhatom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Lena Felagund

Kiemelt eseménynek számított, ahányszor csak megjelentem az Erőnlét termében edzeni. A szerencsések, akik éppen ott tartózkodtak, ilyenkor közelről megcsodálhatták tökéletes férfitestemet. De most nemcsak ezért jöttem, komoly megbeszélnivalóm is volt kedvenc Felagundommal. Reméltem, hogy hasznos információkkal fog szolgálni.
Gyorsan kiszúrtam Lenát, fel is pattantam a mellette lévő futópadra, és kényelmes kocogásba kezdtem. Ám ekkor hogy-hogy nem, a lány futópadja megkergült, és olyan sebességre gyorsított, hogy ledobta magáról a szőkét. Gondoskodtam róla, hogy ne essen baja, viszont el kellett játszania, hogy megsérült, ez volt az egész jelenet apropója.
- Te jó ég! Csúnyán meghúztad a bokádat! Nagyon fáj? - mellé siettem, a szavaimból rájöhetett, hogy mit kell tennie.        
- Semmi gond, mint mindig, most is ura vagyok a helyzetnek! - nyugtattam meg a terembe tartózkodókat, aztán felkaptam Lenát, és az egyik pihenőpadhoz vittem. Itt már nyugodtan tudtunk beszélgetni, közben persze úgy tettem, mintha a bokáját vizsgálnám. Később majd még talán egy gyógyító varázslatot is elmormolok a hitelesség kedvééért.
- Mi a helyzet? - tettem fel a kérdést, jelezve, hogy közben nyugodtan belekezdhet a mondókájába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Lena Felagund

- Szerencséd van, nem tört el, csak apróbb horzsolás. Azért jobb, ha bekötözzük. - mormoltam el egy sebkötöző búbájt. A vér persze csak illúzió volt, rögtön felismertem, mindenesetre remekül improvizált Lena. A szavai kissé megleptek, állítólag nagy horderejű közölnivalója van. Persze kinek mi a nagy horderejű. Úgy gondoltam, Lena segít rendet tartani a renitens diákok között, megfigyeli, hogy ki az, aki nem tanul rendesen, lusta, vagy éppen rosszindulatú pletykákat terjeszt rólam. Szóval semmi komolyra nem számítottam. De ha tényleg valami komolyról van szó, akkor jobba, ha más nem hallja, a biztonság kedvéért észrevétlenül bevetettem egy hangszigetelő bűbájt.
- Ki vele, most már nyugodtan beszélhetsz, csak mi halljuk. - izgatottá váltam, ugyanis még csak elképzelésem sem volt arról, hogy mi az, amit kiderített. Kivel mutatkozom, mihez adom a nevem? Mindenkivel mindenféle ügyem van, de ez csak természetes, hiszen ilyen az élete a világmegváltó nagyságoknak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Rothman Anton igazgató úr

A tanév végének eljöttével aktuálissá vált, hogy négyszemközt egyeztessünk az igazgató úrral, és mérleget vonjuk az elmúlt esztendőről. Nem érkeztem üres kézzel az esti megbeszélésre, egy üveg jófajta lángnyelv whiskyt csúsztattam a zsebembe, hogy közben elszopogassuk. A tikárságon már nem volt senki, úgyhogy kopogás után beléptem az irodába.
- Szevasz! - kötetlenebb hangulatú beszélgetésre készültem, rögtön ki is tettem az üveget a asztalra, hogy ezt ezzel is jelezzem.
- Titkárnő probléma megoldódott? - tettem fel a kérdést, hiszen Anton engem is megkért, hogy segítsek a kasztingban. Be is ajánlottma pár alkalmas jelöltet, bár aztán utána már nem igazán követtem, hogy meddig jutott a dolog.
- A Legkiválóbb oktatási intézmény helyezésünkhöz mit szólsz? Sz*ros negyedik hely. - csóváltam a fejemet, mert én személy szerint baromi csalódott voltam. Persze az Edictum is csak az eredményt közölte, előtte a kampányban nem segítettek volna. Az előzetesen esélyesnek tartott Ilvermorny lejáratása érdekében minden szálat megmozgattam, erre megint a japók ölébe hullott a győzelem. Tanulság, hogy még mindig túl kevesen ismerik a Bagolykő Mágustanoda nevét. Talán azért is, mert ki se tudják olvasni.
- A tanári kar nagy fluktuációja sem segíti, hogy sikeresebbek legyünk nemzetközi téren. Remélem az újak beválnak. - az új tanerők többségét nem igazán ismertem, bizonyítaniuk kellett még, hogy valóban alkalmasak, és nem csak az állásinterjún tudnak meggyőzően teljesíteni. Különben repülni fognak, mint a sicc, ha rajtam múlik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Rothman Anton igazgató úr

Anton kedvére játszadozott az emberekkel, ezért is volt ő a tökéletes igazgató a Bagolykő Mágustanoda számára. Senki sem tudhatta pontosan, hogy milyen cél húzódik meg egy-egy megnyilvánulása mögött, én éppen ezért mindig egyenesen a szemébe mondtam, amit gondolok. A whiskyre viszont egyből rákapott, úgy látszik ezzel most tényleg sikerül betalálnom. Aztán persze gyorsan jött a feladatokkal, mint mindig, hiszen tudta, hogy előttem nincs lehetetlen, és bármit megoldok, amit kér.
- Valljuk be, hogy egy iskolai irodavezető munkakör nem túl vonzó állás manapság. Úgyhogy azt találtam, hogy mivel úgyis szükségem van egy személyi asszisztensre, meghirdetem ezt a pozíciót, és a jelentkezők között lesz olyan, aki megfelel irodavezetőnek. Várffy-Zoller Róbert személyi asszisztensének lenni mégiscsak vonzóbb. - imádtam, amikor ilyen remek ötleteim támadtak, kortyoltam is egyet elégedetten az  italból.
- Addig meg ideküldöm büntetőmunkára, akit lehet. Ideiglenes megoldásként eddig is kiválóan bevált ez, nemde? - megfordultak már páran Antonnál büntetőmunkán, és szerintem tökéletesen elvégezték az éppen aktuális feladatokat, ráadásul fizetni sem kellett érte.
- Az új naplók időben itt leszek, bár azt hiszem a Minisztériumban páran pikkelnek rám, amióta múltkor kicsúszott tőlem egy olyan nyilatkozat, hogy el tudnám magamat képzelni mágiaügyi miniszterként. - a bulvármédia gyorsan felkapta és kiforgatta a szavaimat.  
- Amúgy segítőkésznek mutatkoztak, még azt is megígérték, hogy kiküldenek egy oktatót, hogy biztosan szakszerűen használjuk a naplókat. - a Minisztérium túlzott nyájassága azonban kissé gyanúsnak tűnt, és szerintem Anton tudhatta, hogy valami lehet a háttérben, amiért ezeket az új naplókat is forszírozták.
- Tartok egy kicsit attól, hogy a tanoda biztonságossága miatt aggódnak. - jegyzetem meg, és reméltem, hogy Anton eloszlatja a kételyeimet. A Levita torony katasztrófája után újabban megint adódtak gondok a kékeknél, és a Navinét is ismeretlen eredetű támadás érte. A Minisztérium megneszelhetett valamit, bármennyire is próbáltuk diszkréten kezelni ezeket az eseményeket. Nem lenne jó, ha ránk küldenének egy halom ellenőrt, a tanoda autonómiáját meg kell tudnunk őrizni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Rothman Anton igazgató úr

Elképzeltem, hogy milyen lennék mágiaügyi miniszternek, és milyen hatással lenne ez a tanodára.  
- Első dolgom lenne ledózeroltatni ezt a porfészket! - persze csak tréfáltam. Mert magam rombolnám le.
- De előtte még azért megnyerjük a Legkiválóbb oktatási intézmény díját. - Antont talán kevésbé, de engem rendkívül motivált, hogy elhozzuk a díjat. Mondjuk jövőre.      
- Tudod, hogy miért nyertek a japánok? A teafelszolgáló nők miatt. A sok kiéhezett vénember a döntőbizottságban simán rájuk szavazott. Itt meg még egy titkárnő sincs, aki töltögetné nekünk a whiskyt. - elfogyott az első köröm, kínáltam Antonnak a következőt, majd magamnak is töltöttem.
- Nagyon meg kell fontolni, hogy ki legyen az új irodavezető. Egy szürke aktakukac, bármennyire is nagy munkabírású, kevés ide. Egy fiatal, életvidám, csinos hölgyet tudnék elképzelni a pozícióban. - úgy véltem, hogy Antonnak kevésbé fontosak a külsőségek, neki elsősorban az számított, hogy minden munka el legyen végezve. Én viszont tudtam, hogy a díj elnyeréséhez rá kell menni a külsőségekre is, mert nagyon fontos, hogy milyen képet sugároz magáról kifelé a tanoda, és hogyan láttatjuk magunkat a kívülálló szemlélőknek.
- Komolyan mondom, számomra az is érvágás volt, hogy nincs egy női könyvtárosunk. Ha másért nem is, egyesek legalább a szexi könyvtárosnéni miatt bejártak a könyvtárba, és azért csak ragadt rájuk közben valami. - természetesen a könyvtárosbácsik miatt is járhatott valaki, de akkor is tény, hogy egy releváns érdeklődési kör jelenleg nem volt lefedve.
- Most meg, ahányszor belépek oda, megcsap a masszív kanszag. - ráztam meg a fejemet csalódottan.
- Örömmel hallom, hogy ilyen remekül helytáll a Navine vezetősége. - Tánya révén személyesen is érintettnek éreztem magam, bár most éppen mélyponton volt a kapcsolatunk részben a családom, részben a múltbéli viselt dolgaim miatt.
- Hagytad, hogy maguk nyomozzanak? - ha Anton nem lenne az, aki, akár még furcsának is találhattam volna, hogy nem vett részt tevékenyen a felderítésben. De belőle még azt is kinéztem, hogy valójában az egész ügy mögött ő állt, mert így akarta, hogy összecsiszolódjon az új vezetőség és a ház. Lehet, hogy a valódi tettes helyett egy bűnbakot állítanak elő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Tánya

A nagyságnak bizony ára van, ezt ismételten tapasztalhattam a saját bőrömön. Le kellett mondanom arról, hogy a kapcsolatom Tányával magasabb szintre lépjen, a családi tanács a meggyőzőnek gondolt érveim ellenére is nemet mondott. Reménykedtem, hogy nem így lesz, de egyre inkább valószínűnek tűnt, hogy kénytelen leszek érdekházasságot kötni valaki mással, akit úgy jelölnek ki a számomra, ha valaha akarok törvényes utódokat nemzeni. Gyengeséget viszont nem mutathattam még ebben a nehéz helyzetben sem, úgyhogy összeszedtem minden erőmet, hogy Tányával is közöljem a hírt. Az előkészítőben kerestem fel, tudtam, hogy ilyenkor ő szokott utoljára végezni, úgyhogy várhatóan egyedül lesz. Úgy éreztem, egy semleges helyszínen könnyebben meg tudom tenni a bejelentést, hogy ennyi. Kopogás után benyitottam.
- Nemet mondtak. Vége. - csupán ennyit mondtam, és lesütöttem a szemeimet. Én, Várffy-Zoller Róbert Nagyúr magatehetetlenül álltam a ajtóban. Az egyszerű halandók nap mint nap átélik ezt, de nekem szokatlan volt az érzés. Düh és szomorúság kavargott bennem. Persze a se veled, se nélküled kapcsolatot folytathattuk volna, de mindketten többre vágytunk. Mindent vagy semmit. Köztes út számunkra azt hiszem már nem létezett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Rothman Anton igazgató úr

Kellemesen elcsevegtünk az italozás közben, mintha nem is nagyon komoly iskolai ügyekről értekeznénk éppen.
- Kíváncsi leszek mire jutnak a nyomozással, ez azért több volt egy egyszerű diákcsínynél. - Anton ingerküszöbét úgy látszik így sem érte el, de tudja ő, hogy mikor kell beavatkoznia. Én valószínűleg nem bírnék ennyire a háttérben maradni. Talán el is kellene kezdnem gyakorolni, mert úgy látszik ez is egy hasznos tulajdonsága lehet egy kompetens vezetőnek.  
- És a Levitáról mit tudsz? A Rellonban lesznek a diákok ideiglenesen elszállásolva, úgy hallottam. - húztam el kissé a számat. Személy szerint nem lelkesedtem azért, hogy a kékek beszabaduljanak hőn szeretett házamba. Bár akár még jól is elsülhet a dolog, hátha megnevelődnek egy kicsit az alagsorban.        
- Tulajdonképpen mit is kell megbeszélnünk? - tettem fel végül a kérdést, mert mintha háttérbe szorult volna találkozónk valódi célja. Már ha volt-e valaha is ilyen egyáltalán. Én nagyjából elmondtam, amit gondoltam, de azt még nem tudtam, hogy Antonnak van-e valamilyen sürgős közölnivalója.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Tánya

Tényleg komolyan gondoltam, hogy köztünk több is lehet. De azzal, hogy nem kaptam a meg a családom áldását a terveinkhez, átértékelődött bennem minden. Képtelen voltam ellenkezni, és megtagadni a gyökereimet. Ezért inkább elkezdtem elnyomni a valódi érzéseimet, és Tányát is úgy próbáltam meg felfogni mint egy nőt a sok közül, akikkel már dolgom volt. De bármennyire is elhatároztam, hogy jéghideg és kemény leszek, a kicsorduló könnye engem is megtört egy pillanatra. Úgy éreztem, hogy az elmúlt két év minden öröme és bánata benne volt abban a könnyben. Lehajtottam a fejemet, és némán bámultam a padlót. Az időérzékemet teljesen elvesztettem, fogalmam sem volt, hogy meddig lehettünk így szótlanul.
- Muszáj megtennem. - törtem meg végül a csendet, kezeim ökölbe szorultak. Ránéztem újra Tányára. Látnom kellett, hogy képes elfogadni ő is, hogy vége. Össze fogja tudni szedni magát, Kirill után is sikerült neki. Persze Kirill a nyomomba se érhet, de akkor is. Kazanov karjaiban majd vigasztalódhat, a Navine házvezetője állítólag szívesen bepróbálkozna nála, de eddig visszatartotta a személyem. Most már szabad lesz az út. A gondolat, hogy más férfi fogja ezentúl ölelni, csókolni, még mindig fájt, még mindig féltékennyé tudott tenni. Más nőnél még sohasem éreztem ilyet, ezért is volt Tánya különleges a számomra. De csak volt. Legalábbis ezt próbáltam szüntelenül beleverni magamba.
- A cuccaimat nyugodtan dobd ki, égesd el, vagy amit akarsz. - az lenne a legjobb, ha teljesen ki tudná törölni az emlékeiből, hogy mi valaha együtt voltunk, és csak rám maradna a felejtés fájdalma. Talán varázslattal tudnék tenni ennek érdekében...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Tánya

Nem válaszoltam a kérdésére, hogy szeretem-e. Láttam, hogy mozog a szája, de nem fogtam fel, amit mond, teljesen arra koncentráltam, hogy az érzéseim ne törjenek meg. Hagytam, hogy Tánya a mellkasomhoz dőlve zokogjon, de amúgy nem értem hozzá, csak befeszülten álltam, egyáltalán nem vigasztaltam. Pedig ha tudná, mennyire szeretném, hacsak egy rémálom lenne ez az egész! Most azonban azt kellett látnia és gondolnia, hogy nem érdekel, teljesen hidegen hagy, bármit is tesz, számomra ő már nem jelent semmit. Hirtelen ellöktem magamtól.
- El fogom venni az emlékeidet! Ne is tudd, hogy mi valaha együtt voltunk!  - jelentettem ki határozottan, bár valójában már én is alig bírtam megállni, hogy ne törjenek elő belőlem a könnyek. Pálcámat a nőre szegeztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Szendrey Adél

Szakítás után a férfiak ellenállhatatlan kényszert éreznek arra, hogy alkoholba fojtsák a bánatukat. Én is így szándékoztam tenni, miután dobtam Tányát az előkészítőből egyenesen a csárdába indultam. Abban az ótvar porfészekben lehet a legjobban lerészegedni, mert ott akkor nem lógsz ki a közegből, ha berúgsz.
Lendületesen nyitottam be a csárda ajtaján.
- A Nagyúr megérkezett! Hódoljatok parasztok! - így jeleztem a bent lévőknek, hogy jobb, ha nem próbálnak meg belém kötni, mert különben véget vetek a szánalmas kis életüknek. Kinéztem magamnak egy eldugott asztalt, az ott lévő, messziről bűzölgő, tajt részeg manust arrébb taszítottam egy varázslattal, és levágódtam a székbe.  
- A Nagyúr inni kíván! Egy tálca sört! És egy üveg whiskyt! Gyorsan! - kiáltottam a pult felé. Szükségtelennek tartottam pontosítani a rendelésemet, mert szerintem úgyis csak egy féléjük van mindenből. A lehető legolcsóbb, borzalmas minőségű piák. De most mindegy is volt, mit kapok, csak legyen benne alkohol. Nehogy kinézzenek innen, hogy nem iszom rendesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Szendrey Adél

Nem emlékezhetek minden nőre, akivel dolgom volt, de a pultos csaj beugrott, hiszen én tettem nagy lánnyá annak idején a kéjbarlangként funkcionáló vidéki kastélyomban.
- Adél? Te aztán megváltoztál. - én egy hamvas, szőke cicababára emlékeztem, de most egy széttetovált valaki állt előttem. Bár a csárdához kétségtelenül passzolt ez az extrém külső.
- A többi hol van? - kérdeztem méltatlankodva, maikor csak egy korsó sört, egy feles kapok. Ha nem ihatok egyszerre sokat, akkor sose fog beütni rendesen.
- T-Á-L-C-A sört kértem és Ü-V-E-G whiskyt. - nem kiabáltam, csak még egyszer elmondtam lassan, tagolva a rendelésemet, mert hátha nem jutott el a tudatáig. Igen, kiállhatatlanul viselkedtem, mert ki kellett adnom magamból a feszültséget.
- Legfőképpen dühos vagyok. - böktem ki kelletlenül a kérdésére, mert erre most már enélkül is rájöhetett. Lehajtottam a whiskyt, és egy nagy korty sört is ittam, félig kiürült a korsó. Tényleg nem vicceltem, hogy nekem egyszerre kell sok pia. De ha mindenképpen fordulgatni akar, ám legyen, elnézegetem én a formás hátsóját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Szendrey Adél

Nem firtatta egyikünk se nagyon a közös múltunkat, de ez így is volt rendjén. Csupán annyi történt akkor, hogy mindketten engedtünk az adódó alkalom csábításának, és egyszeri kaland formájában utat engedtünk vágyainknak. Én élveztem, az viszont soha nem derült ki számomra, hogy vajon Adél mennyire élvezte. De valahogy nem is érdekelt, nekem csak az számított, hogy én megkaptam, amit akartam.
- Csak ennyi a gond? Parancsolj! - hatalmas mennyiségű galleont öntöttem ki az asztalra tértágítóval ellátott erszényemből. Ezt az egész kócerájt megvehettem volna zsebből, ha akarom.
- Ma mindenki a Nagyúr vendége! Én állom az egész esti fogyasztást! - ugrottam fel, és szóltam a csárda vendégeihez, amire taps és ujjongás volt a válasz, még a matt részeg manusz is feltámadt, akit az előbb eltessékeltem. Ezzel bőven adtam munkát Adélnak. Ha meglenne a magához való esze, pár varázslattal pillanatok alatt kiszolgálhatna mindenkit. De ő utálta a mágiát, vagy legalábbis ez rémlett nekem, és ki is bukott a tanodából.
- Köszönöm . - fogadtam a gratulációját.
- A kviddicsről pedig annyit, hogy... - megint szólásra kellett emelkednem, ismét a vendégekhez fordultam.
- Tudassátok az Orbán famíliával, hogy reszkessenek, mert a Nagyúr le fog csapni! A Klaudió gyereknek annyi! - a kviddics kapcsán egyből eszembe jutott, hogy van még törleszteni valóm, és itt most kiváló alkalom adódott arra, hogy ezt világgá kürtöljem.
- Tudod mit? Te is iszol velem! - toltam Adél felé a whiskyt, miután visszaültem a székemre. Persze ellenkezhet, de attól megint csak nem lenne jó kedvem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Szendrey Adél

Befejezni a Nagyurazást? Mintha bárki is árthatott volna nekem ebben a lepukkant kócerájban. Most meg különben is különösen szerettek, hiszen én álltam a cechet.
- Használj mágiát! - pár pálcasuhintással megoldhatta volna Adél a kiszolgálást ahelyett, hogy megszakad. Mire végez én már nem leszek szomjas, mert nem fogok rá várni.  
- Akkor tárgytalan. - húztam le a korsó sörömet. Majd gyors egymásutánban legurítottam még két korsót. Sörváltóban is bajnok vagyok, mondtam már? Mégsem kellett volna idejönnöm, ez nem az a hely, ahol helyrerázhatom a gondolataimat. De legalább a bogolyfalvi parasztoknak szereztem némi örömöt az ingyen piával.
- Ez gondolom elég lesz. Tartsd meg a visszajárót! - ismét egy nagy halom galleont tettem Adél elé. Állítom, egy havi fizetése legalább kijött a jattból.
- Az üveg whiskyt elviszem. Pá! - köszöntem el, de távozás előtt azért még csak azért is rábírtam a vendégeket arra, hogy éltessenek. Nem volt nehéz, egyből felzendült a jól ismert VZR Nagyúr rigmus. Még hogy átemelnek az asztalon? Cöh.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Mácsai Ráhel

Szabályosan kirepültem a kandallóból, hogy aztán négykézláb a padlóra vágódjak. Pedig tisztán és érthetően mondtam ki az úti célt: Budanekeresd, Pure-Blood Gentleman's Club.  
- Dom Pérignon! - adtam le a rendelést magam elé kiáltva, mert valamiért ellenállhatatlan késztetést éreztem erre. Majd nagy nehezen feltápászkodtam, hogy körülnézzek. Alaposan megváltozott a hely, mióta legutóbb itt jártam. Pedig pár napja lehetett, hogy itt jártam. Azt hiszem. Kissé elvesztettem az időérzékemet, mióta alkotói szabadságon vagyok. Összefolyt minden.
De vajon miért nem szól a zene? Hol vannak az újdonsült ivócimboráim? Na és a táncoslányok? Rögtön meg is indultam a pultos csajhoz reklamálni.
- Hé... hát ennek a bohócnak a képe meg mit keres itt? - a szemközti falról Bogolyfalvaváros polgármesterének arcképe meredt rám, és ez azonnal felülírta az eredeti mondanivalómat.
- Csak nem ő itt a góré? - kacagtam fel. Nem is tudtam, hogy a tisztelt polgármester úr nemcsak falusi parasztokat, hanem éjszakai klubot is vezet.