36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Leonie Rohr összes RPG hozzászólása (212 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 [7] 8 » Le
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. január 16. 23:10 Ugrás a poszthoz

Radiátor bácsi

Nem bánná, ha egyből forróvízbe mártogatná őt az úriember, legyen bármi következménye annak a lépésnek. Hát nem érti meg, hogy mennyire fázik? Kicsit sem esik meg a szerencsétlen kislányon a szíve? Tán még egy nundut is képes lenne a mosógépben hagyni, miután az kicentrizett.
-S… segítene? - kéri fel öltöztető nőnek a bácsit, miután egyelőre használhatatlan állapotban vannak a karjai, és még mindig úgy mozognak, mint egy részeg polip csápjai. De ha jobban belegondol, nem is akar nagyon mocorogni Dwayne ölében, ott legalább kicsit kellemesebb az idő. Tulajdonképpen az is megeshet, hogy köréfagytak a kezei, és most már örökké így kell maradniuk. Mókás lenne, ha tanárként így próbálna meg órákat tartani. De legalább vizsgaírás közben Dwayne foglalkozhatna mással, míg Lencse szemmel tartja a diákokat. Végül csodálatos szimbiózisban élhetnék le az életüket, kivéve, ha megjelenik Keef, mert az mindenkinek... kínos volna.
-Énn… csak… el akartam menni a… a sellőbálra - tök logikus, nem? Hiszen a bácsi szintén arra jött, vagy mégsem? Gondos kezek küldték erre; az már egyszer biztos, hogy jár érte a pacsi. Átadná Lencse, de azzal van elfoglalva, hogy minél kisebbre kuporodjon össze az úr melegségében fürdőzve.
-Ésss… elha-ha-ha-hagytam a mamuszom - dadogja kétségbeesetten, miközben megpróbálja maga alá húzni lábacskáit, talán elég kellemetlen ponton taposva/tornázva ezzel, s még az eddiginél is jobban összevizezve megmentőjét.
-Nem tudná… visszaszerezni nekem? Kísztől kaptam - rekedtes hangon nyavalyog, miközben lehunyja a szemeit. Egészen kimerült ettől a kis kalandtól. Ráadásul egyre kellemesebben érzi magát a kölcsönkapott kabátban: ja, nem. Még mindig remeg, mint Micimackó, ha nem kapja meg a kellő mézmennyiséget.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. január 17. 00:56 Ugrás a poszthoz

Dwayne bácsi

Lencse egyszerűen megállna a fejlődésben, ha a bácsi azt kérné, kezdjen neki vetkőzni. Nem mintha olyan szégyellős alkat lenne, s tán még azt is hinné, hogy azért szükséges a művelet, mert most tényleg lemennek a víz alá a sellőkhöz… ám ebben a főnixfagyasztó hidegben nem tudná rávenni magát arra, hogy megszabaduljon a gönceitől, még ha az segítene is. Nem, inkább elücsörög békés fagyhalál közeli állapotban vizes cuccaiban, és immár Dwayne szintén vizes kabátjában.
-Igen - bólogat lehunyt szemmel. - Sellőbál. Méggg… nem tetszett hallani… róla? - szörnyen meg volna botránkozva, ha elemében lenne. De nemhogy elemében, még csak akkumulátorában sincs a kishölgy jelen pillanatban. Arcába tapadt hajtincsein keresztül végül csak felnéz az úriemberre, ahogy az elkezdi melengetni a lábait.
-Igaz! Ezt… de aranyos... Emlékszik rám? - sosem folytatott a bácsival hosszabb beszélgetéseket, talán egyszer-kétszer száguldott el mellette az eridon toronyban vagy a folyosókon, így roppantmód meghatja, hogy Dwayne megjegyezte a nevét. Kicsit el is pityeredik ismét, mert legalább a szíve kiolvadt. Talán ezért ereszt most a fején.
-Eléggé… ez most… mintha… uhh, eléggé fáj ám... a lábam - jéggé fagyott végtagjainak felolvadása nagyjából olyan érzés, mintha most meg parázson mászkálna. A bácsi könyörületesebben is csinálhatná a dolgait. Nem mintha ez nem volna szükségszerű, de Lencse inkább úgy érzi, ez a büntetése, amiért megint rosszul viselkedett.
-Nem kéne… mozogni, hogy felmelegedjek? - látszik, hogy kezd kicsit magához térni, mert beindult az agyműködése. Ha ezt lehet annak nevezni…
-Esetleg… fel… felvehetne, és futhatna… pár kört… velem - nem gondolja, hogy jobb ötlet lenne, ha ő maga futna pár kört. Különben sincs még meg a mamusza. Anélkül pedig nem mehetnek sehová.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. január 17. 13:03 Ugrás a poszthoz

Dwayne bácsi

Nagyot szusszan a meleg levegő hatására. Ó, így most pont jó, ne is csináljanak innentől kezdve mást. Az, hogy lassan Wórcsi bácsi is megfagy, egy teljesen mellékes tényező. Mindjárt bebújik a pulóvere alá is, és akkor majd tényleg lesz oka a panaszkodásra. Hmm… ez nem is tűnik olyan rossz ötletnek. Olyanok lehetnének, mint a sziámi ikrek. S éppen nyitná a száját, hogy megossza remek gondolatát, mikor az úriember belegázol a büszkeségébe. Naná, hogy tud járni!
-Tudok menni magamtól is! - szerencsétlenkedve próbálja magát kiküzdeni megmentője öléből, pedig még mindig bőgni volna kedve, annyira fáj a hidegtől mindene. Azért kicsit meginogva talpra áll, de érzi, hogy ez nem az igazi.
-De… a mamuszom. Anélkül nem… nem mehetek hazz-zzza - Dwayne ölében sokkal jobb idő volt. Anyuuu! Kell neki mindig valami hülyeséget csinálni, persze, nyilván. Tesz egy bizonytalan lépést előre, de mintha valami fűrész jelenetbe csöppent volna bele, és épp a saját végtagjait próbálná lerágni, olyan érzése van ettől. Kénytelen hát volt papusához visszafordulni, és kissé felemelni karjait.
-Vegyen feeeel! - nyavalyog, mint egy nagyra nőtt gyerek, és megpróbál beleakaszkodni a másik nyakába. Mindketten jobban járnak, ha hamarabb be tudnak érni a kastélyba, ezt Dwayne is igazán beláthatja.
-Ugye… ugye nem kell majd leamputálni a… a lábujjaimat? - aggodalmaskodik.
-Szeretem a lábujjaimat. Hiá… brr… hiányoznának. Keefnek is biztosan - bizonytalanul pislog fel az úrra megnyugtatásra várva.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. január 18. 01:34 Ugrás a poszthoz

Dwayne bácsi

Sokkal kényelmesebbnek találja, hogy Dvéjn bácsi cipeli hazáig. Vagyis… um… tulajdonképpen fogalma sincs, hova tartanak, de a kastélyon belül neki már bármi megfelel. Ott bizonyára már elég meleg lesz ahhoz, hogy ne fagyjon szénné. Csak - talán - Kísznek nem fog tetszeni, hogy egy másik hímnemű egyed is átvitte egy küszöbön.
-Óóó, de… de… ha most át tetszik vinni… a küszöbön... az… az… ne tessék semmi romantikusra gondolni közben - motyogja zavartan. Bár gyanús, hogy az úrnak semmi ilyesmi nem fordult volna meg a fejében, ha a törpe nem mondja. Nem tehet róla, a filmekben csak a házasság után szokás az ilyesmit, és ő ezt a gesztust Kísz odaadásával azonosítja. Jajj, csak nem lesz mérges. Vagy rakassa le magát a küszöb előtt? Mielőtt dűlőre juthatna a problémájában, visszatérnek a tóban pancsolásra.
-Hát… beleestem - vallja be szinte már szégyenkezve, bár valójában semmi hasonlót nem érez. Mégis mit keresett volna a jéghideg vízben? Gondolta fog pár halat másnap ebédre, csak nem jött be.
-De… ne tessék elmondani… a nővéremnek! Mert… ő biztos nagyon mérges lenne - addig is, míg szépen lassan haladnak befelé, elkezd a bácsi pulóverével matatni, hogy bedugja alá a kis kacsóit.
-Ne tessék… félreérteni! Csak olyan kellemesen... meleg - magyarázkodik a lehető legártatlanabb tekintetét mellékelve, de egyszerűen apró csonti ujjai képtelenek felolvadni, Dvéjn pedig tényleg elég melegnek tűnik. Mármint… úgy, mint egy radiátor. Szóval. Árasztja magából a hőt. Na, értjük, ugye?
-De… a küszöbnél talán… mégiscsak le kéne raknia. Nem… én igazán… nem szeretném Kíszt megbántani.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. január 18. 20:13 Ugrás a poszthoz

Dwayne bácsi

Dwayne, a hős lovag. A nők megmentője. A szüzek védelmezője. Az édesanyák és gyermekek pártfogója. Az elesettek oltalmazója. A gyengék mecénása. No, szóval értjük. Lencse pedig ennek biztos tudatában egészen elengedi magát, és fejecskéjét kényelmesen pihentetve a mellkasán utazik a kastélyba. Le kéne váltania a seprűjét a bácsira. Vagy inkább Kísszel kéne többet cipeltetnie magát. Szegény fiúcska, nincs így is elég dolga a hölgyeménnyel…
-Van. Nemrég jött az iskolába - de nem kell attól tartani, hogy nővére a feje tetejére állítja a kastélyt. Ő ahhoz túlságosan… rendes. És a legkevésbé sem hasonlít a húgára, mert ha őrült is, nem abban a romboló értelemben, mint Lencse.
-A bácsinak… van testvére? - ha már egyszer ilyen kis meghitt helyzetbe keveredtek, képtelen csendben megmaradni. Persze azon is igyekszik egy ideig, hogy kevésbé tapizza le az urat, mert bár nem érzi helytelennek, mégiscsak egy felnőtt férfiről van szó. Egy tanárról. Vagy valami hasonlóról. Ha diák volna, még ennyire sem aggódná túl a kérdést, hiszen folyton másokat fogdos, számára teljesen természetes a fizikai közelség.
-Szeretem a küszöböket - sóhajt fel fáradtan. - A bácsi nem? Keef a pajtásom, aki… minden küszöbön átvisz. Mert Ő olyan… lovagias - csodálkozik, hogy az úrnak fogalma nincs Keith kiléte felől. Létezik még ilyen ember? Szinte felháborító.
-Ha Keef vinné át Önt is a küszöbökön, akkor megértené a problémámat. Mert az olyan… intim. Mármint… nem arra gondolok, hogy a bácsi most majd kérje meg Keith-t, mert… mert ne. Biztos akad valakije, aki átemelné… - érdekes elképzelni azt a szituációt, amelyben az úriember belepattan valakinek a karjaiba. Mindenesetre láthatóan kezd magára találni a hölgyemény, mert elkezdett beszélni. Nem annyira harsányan, inkább meglehetősen halkan, de legalább van hangja. És a remegése is csitult valamelyest; már nem úgy tűnik, mintha a rázkódástól darabokra akarna hullani.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. január 22. 05:51 Ugrás a poszthoz

Dwayne bácsi

-Csodálatos lehet a húgának, hogy három bátyja van! - állapítja meg mosolyogva. Ő maga elégedett két idősebb testvérrel, de szívesen elfogadna még két fiút a családban. Az mindig olyan bájos, amikor az idősebbek próbálják megvédeni a húgukat… kérdés, hogy Lencsével hogyan bírnának. Szerencse, hogy Fynnci sosem próbálta visszafogni. Egyrészt esélytelen lett volna, mintha valaki erdőtüzet próbálna egy pohár vízzel oltani, másrészt a bátyja fejében is akadnak problémák...
-És Önnek nincs családja? - de amint kimondja a kérdést, beugrik neki Zója nénivel folytatott beszélgetése.
-Dwayne bácsi! - nagyra nyitja szemeit, ahogy felpislog rá. Igazán nem akarna a magánéletében nagykanállal turkálni, de képtelen befogni. Eszébe sem jut, hogy esetleg rosszat tehetne azzal, hogy szóba hozza, amit a számára oly’ kedves pszichológus néni mondott.
-Zója nénivel szeretik egymást, nem? - kérdi. Vagy inkább kijelenti. Merthogy az ő elképzelésében csak viszonzott szerelem létezik. Még sosem olvasott olyan mesekönyvet, ahol a főhősnő szeretné a herceget, de az ne szeretné viszont.
-Szóval akkor mégiscsak kell, hogy legyen családja. Mármint elég idősnek tetszik lenni ahhoz - leöregezte volna megmentőjét? Dehogy…
-Úgy értem… mármint… ha valaki megtalálja a pajtását, akkor felnőttként már egy család lesznek. Kísszel is biztosan azok leszünk, de túl fiatalok vagyunk, ezért nem lehet még a férjem. Tetszik érteni? - a küszöb problémát át is ugrotta egyből. Jelenleg jobban foglalkoztatja Dwayne magánélete. A hidegnél is. Persze, csak akkor, ha az úriember nem dobja inkább vissza a tóba, ami esélyes...
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. február 18. 02:01 Ugrás a poszthoz

Zsülimüli

Szinte visszhangzik a folyosó a nagy csámcsogástól, amit hölgyünk lerendez, miközben Zsülimüli mellett ugrándozik végig a toronytól a nagyteremig. Szájában legalább három rágógumi van, egészen meghatározhatatlan ízekben. Közben persze nem felejt el beszélni sem, merthogy nőből van, mindenre képes egyszerre figyelni… oké, ez kamu, viszont felesleges dolgokról fecsegni azt bármilyen cselekvés közben tud. Bármilyen. Kísz is tanusíthatja.
-És apa azt mondta, hogy ez ilyen újrahasznosítható rágó. Mármint, kiveszed a szádból, és sosem szárad meg, mindig puha és újra rágható marad. Ez kicsit gusztustalan, nem? De végül is… csak nem akarja majd megrágcsálni, aki betéved reggelizni. Vagy mégis? Hoznunk kellett volna egy táblát is, hogy kiírjuk, egyszer már használtuk őket - természetesen este van, hiszen a legjobb mókákat ekkor lehet csak végrehajtani. Zsülimüli pedig a tökéletes társ, jobbat el sem tudna képzelni hozzá. Oké, Keefet, természetesen, de a fiúcska megint Nórival festeget. Ha nem tudná, hogy fiúk között nem lehet… ja, de! Hiszen tudja! Így kissé féltékeny is, ám szereti Brant, úgyhogy miatta nem nyafog pajtásának. Annyit.  
-Szerinted elég lesz ennyi, hogy mindent beborítsunk? - pislog a fiúcskára, majd a kisebb zsáknyi alapanyagra, amit természetesen rátukmált háztársára, hogy ő cipelje. Mert ugyan nem boszorkány, hogy meg tudná maga is oldani...
-Umm... végül is... ragasztó is van nálunk... Vagy csak a padokra rakjuk, hogy ne tudjanak majd felállni? De az sokkal mókásabb lenne, ha a padló és az asztalok is olyanok lennének, hogy mindenhova odaragadjanak, és ne tudjanak kijönni - már a képtől is kacarásznia kell, ahogy mindenki ott fog vergődni, mintha futóhomokba lépett volna. Az persze más kérdés, hogy fogalma sincs, mindezt hogyan lesznek képesek kivitelezni.
-Nadine szerint nem jó ötlet, és azt is mondta, hogy rosszul leszünk ennyi rágótól, de ő nap tudja, hogy egyszer két napig csámcsogtam egyen, és semmi bajom nem lett tőle! - meséli büszkén kihúzva magát pingvines mamuszában.
-És nézd, mekkora buborékot tudok belőle fújni! - nekiáll fújni, és arca előtt akkora zöld lufi kezd nőni, hogy egészen eltakarja a kilátást. Nem csoda, hogy már a második lépésénél majdnem hasra vágódik, és azt sem veszi észre, hogy elérték a nagyterem bejárati ajtaját, úgyhogy ha kedves játszópajtija nem lép valamit, fel fog rá kenődni, mint bogár a bukósisakra.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. március 12. 00:26 Ugrás a poszthoz

Kifli

Szülei egyik reggel az ágy alatt találták sírva: nem akart kijönni, mondván arra vár, hogy megegye a - minden bizonnyal - ott lakó szörny. Inkább az, minthogy még egy napot eltöltsön pajtása nélkül. Két teljes hét otthon.
Ám most! Menten újra láthatja a szőkeséget, és ez olyan veszélyesen erős érzelmi káoszt idéz elő benne, hogy egy ép gondolata sincs. Lohol a kastély felé, maga mögött cibálva cuccait, s ha most rajzfilmben volna, egész alakos lyukat vágna a bejárati ajtóra. Útja rövidke, akár a TEK-esek udvarias kopogása akció közben; pár lépést elég megtennie ahhoz a bejárati csarnokban, hogy megpillantsa. Bőröndje kihullik a kezéből, agya kifolyik a fülén, szíve körbeszambázza a tüdejét, gyomra pedig bemutat egy tripla rittbergert. Itt van. Itt van!
Piciny lelke eddig egy üres vászon volt, amire most hatalmas üstökből loccsantották rá a szivárvány összes színét. Keith.
Hosszú másodpercekig csak bámul a táncoló alakra, mintha legalábbis Danxiára nyílna tökéletes kilátása. Szüksége van egy kis időre, hogy feldolgozza a látványt és a vele járó headshotot. Majd fogja magát, és egy ereje teljében lévő kos támadásához hasonlatosan rohan neki a fiúcskának, hogy arcát a mellkasába fúrja, és végre felszabadultan elnevesse magát.
-Soha többet - jelenti ki határozottan inge kivágásának. - Többet nem hagyhatsz magamra ilyen hosszú ideig! - követelőzik, mint egy gyermek, pedig valójában ő utazott el. Nyilván Keef feladata lett volna, hogy kikötözze a házában, és ott tartsa. Persze ezt utólag is bepótolhatják. Viszont neki kellett volna tudnia, mennyire őrjítő lesz ez a két hét! Felháborodását azonban csakhamar felváltja egy sokkal szelídebb mosoly, miközben ez az ügyes kislány már úgy szorítja pajtását magához, hogy kezei az inge alá csúsztak. Kedveli ezt a praktikus darabot.
-Szeretlek - mormogja felmérés közben. Egyszerűen muszáj végigtapiznia a fiúcskát, hogy biztosan megállapíthassa, mindene tökéletes állapotban van. S ha nem mászkálna erre annyi akárki-bárki, térdet hajtana Plant hagyatéka előtt.
-Annyira… - ahogy felpislog pajtására, egy villanásnyi kétségbeesés - talán elveszettség - fedezhető fel pillantásában az elmúlt hetek utóhatásaként. Nem úgy, mint Keef csodás, vibráló tekintetében. Kuncogás kíséretében ugrik rá az úriemberre, lábait átkulcsolja a dereka körül, majd süni módjára kezdi szimatolni. A nyakát.
-Hmm… miről maradtam le? - kérdi nevető hangon.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. március 18. 20:54 Ugrás a poszthoz

Cat

Almás mamusz, citromsárga harisnya, piros kis virágos ruhácska, térdig érő, kopott bőr kabát, kócos haj, benne pár aprócska virág, ami még Keef lelkes reggeli varázslatából maradt meg, plusz a nagy vigyor. Nagyjából erről lehet felismerni a mai nap folyamán. Így lődörgött a folyosókon, random embereket megállítva, mondván, ő éppen kutatást végez. Mindenkinek a legzavarosabb kérdéseket tette fel. “Szerinted hol lakik minden jetik atyja?”, “Próbáltál már óriás fejére virágkoszorút fonni?”, “Hallottál már mókuskórust énekelni?”...
Azoktól a kedves diákoktól, akik nem hajtották el, megtudta, hogy ma valami mulatság készülődik a réten, s mégis milyen esemény lenne az, ahol ő nem jelenik meg? Teljesen átlagos. S amilyen jó lelke van törpénknek, ezt nem engedheti. Fogta hát mind a 158 centijét, és már rohant is ki a kastélyból, hogy közelebbről szemügyre vehesse a fiatalság lelkesedésének tárgyát.
Szinte orrba vágja a kellemes meleg, amint megérkezik a rétre. Ez elvonja a figyelmét annyira, hogy észre se vegye, mi minden található a környéken, inkább leveti magát a földre, s angyalkát gyárt. Oké, kissé elkésett a hölgyemény, mert itt egy kanyi hó sincs, de ez a legkevésbé sem zavarja. Nevetgélve csapdos karjaival és lábaival, mint egy konfúziós bűbájjal telibe talált polip, egészen addig, míg fel nem tűnik neki a feje fölé tornyosuló hatalmas kerék. Hasra vágja magát, és tátott szájjal bámulja a szerkezetet vagy egy percig, majd talpra szökken, és végre beindulnak az érzékszervei. Észreveszi az ugrálóvárat, a körhintát, plusz a… a kaját! Eddig nem is tudta, mennyire éhes. Odarohan az asztalokhoz, és jó mókushoz híven, körbeszaglássza az összes felsorakoztatott finomságot. Egyik kezével habos süteményt töm a szájába, másikkal már nyúl a következő után. Egyet a mamának, egyet a papának. Apropó, papa. Keefnek is vinnie kéne, ha már a fiúcska lemarad erről a jó mókáról. Vajon van itt áfonyás tekercs? Áhhá! Meg is pillantja az asztal túlsó oldalán, úgyhogy ahelyett, hogy megkerülné, bemászik az asztal alá, és négykézláb vergődik a cél felé... sokkal logikusabb megoldás.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. március 19. 22:45 Ugrás a poszthoz

Matka

Négykézláb araszolva halad az asztal túloldala felé, és észre sem veszi, hogy társaságot kapott, amíg valaki hozzá nem ér a lábához. Meglepetésében felpattanna, ám az asztallap úgy gondolja, ez nem jön ötlet, így csakhamar visszakerül a földre, miközben fejecskéjét dörzsölgeti.
-Áucs - nyögdécselve fordul meg, de amint észreveszi a lánykát, akivel ma a folyosón találkozott, nyomban elfelejti az iménti malőrt, és visszaszökik a vigyor arcára.
-Sziaaa! - köszön rá nevetve, és még a nyakába is borul csupa maszatos kezével, mintha ezeréves barátok volnának. Majdnem, elvégre kerek három órája beszéltek már két szót.
-Kérsz sütit? Umm… - odanyújt a lánynak egy nagyobbacska kekszet, amit nyilván végighúzott a földön mászás közben. Oké, néhányszor ráfúj előtte, hogy ne legyen koszos - így már bátran ajánlgathatja.
-Te is a kéretlen sütitolvajok elől bújtál ide? Állítólag itt járkálnak a diákok között, jól megcsikiznek, és elveszik az összes sütidet. De arra biztos nem gondolnak, hogy az asztal alatt vagyunk! Jól kijátsszuk őket, nemigaz? - kuncog nagy elégedetten, pedig csak össze-vissza beszél. Megint.
-Láttad az ugrálóvárat? Ki kéne próbálnunk, csak előtte még elrakok Kísznek egy áfonyás tekercset. Jössz? - megfordul, kimászik az asztal alól, és végre felegyenesedik, hogy szemügyre vegye a kínálatot.
-Óóó! - szakad ki belőle a csalódott hang. - Az előbb még itt volt! Itt láttam! - mutogat az egyik tálcára, miközben segít újdonsült pajtásának is talpra vergődni.
-Tuti a sütitolvajok voltak ezek is! Csak akkor… óóó! - ez már egy sokkal örömtelibb hang, s annak szól, hogy észreveszi a szépségesen díszített muffinokat. Megragadja Cat kezét, és hevesen az említett édességek felé mutogat. Vajon jól látja, hogy táncoló alakok vannak rajta?
-A manók nagyon aranyosak, hogy ilyen szépségeket gyártanak nekünk - szólal meg rajongó hangon, miközben még mindig mit sem sejtve nyúl a feliratos zászlóért. Valahogy… annyira… kedves. És bájos. Ésésés… beteríti a csillámpor.
-Vuhhúúú! Most pont úgy nézel ki, mintha a csillagok a hajadban pihennének - mivel még nem engedte el Cat kezét, megpörgeti őt, majd ránevet.
-És most már azt is mindenki tudja majd, merre járunk. Ez vajon valami óvintézkedés? - kiszed pár csengettyűt a hajából, és átpakolja legfrissebb barátocskája fejére. Ám miközben fordul, feltűnik neki a faágon lógó csomag: egyből odapattan, lerántja, s mivel ő a türelmesség mintapéldánya, leszaggatja róla a papírt.
-Kaptunk valamit! - közli izgatottan, ám alighogy kinyitja a dobozt, szája tátva marad; egyből rájön a képből, ez bizony neki lett címezve. Pár pillanatig bámulja csak a gyűrűt, aztán felkacag, és megölelgeti a mellette álló lányt, mintha tőle való volna az ajándék.
-Nézd, milyen szép! Nééézd! - mire felhúzza az ujjára, már üvöltve bömböl a meghatottságtól, talán frászt hozva ezzel Catre. Nem szokása sírdogálni, de Keef miatt mindig sikerül neki. Kísz egyszerűen túl tökéletes hozzá, és ezt alig bírja megemészteni. Nem azért, mert híján van az önbizalomnak, csak… csak Lencsében folyamatosan túláradnak az érzelmek. A legtöbb ember már rég belefulladt volna.
-Akkor… - szipog párat. - Elmegyünk ugrálóvárazni? - még mindig a gyűrűt bámulja meredten.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. március 22. 21:56 Ugrás a poszthoz

Matka

-Leonie vagyok - elkapja Cat kezét, és lelkesen megrázza, kicsit tovább is, mint illendő volna, mintha aprót próbálna kirázni a ruhájából. Bemutatkozni valahogy mindig elfelejt, hiszen mindenkit úgy kezel, mintha már ezer éve ismernék egymást. Nincs ez másképp a banánhölggyel sem, meggyőződése, hogy csodálatos barátnők ők ketten. Már most.
-Óóó, te sem utaztál még egy óriás kalapján sem? Szomorú… el kéne mennünk megkeresni őket. Biztos vagyok benne, hogy nagyon kedves nép, és meghívnának minket egy teára. Csak előbb ki kéne találnunk, mit viszünk nekik ajándékba. Gondoltam már rá, hogy Keef egyik ingét, de azt hiszem, az kicsi lenne rájuk… - hatalmas problémák. Szó szerint. De figyelmét nem egyszerű a világ gondjaira összpontosítania, mikor a szíve éppen elcsordogálni készül kedvenc péksüteményének köszönhetően.
-Kísz… ő az én pajtásom - hüppögi a lány karjaiban, és a háta mögött még mindig a gyűrűcsodát bámulja. Ezt valószínűleg soha többé nem fogja levenni magáról. Olyan lesz, mint egy hobbit: az ő drágaszága, az övé, ajándék volt! Drágaszááág!
-Vagyis nem tudom… - hagyja magát elvonszolni a sok finom étektől, de látszik rajta, hogy abszolút nincs képben. Úgy érzi, inkább lebeg a leányzó mögött, mintsem a saját lábán közlekedne. Ám ha jobban megfigyeljük, Cat tulajdonképpen inkább a földön húzza maga után, mint egy felmosórongyot. Egy felmosórongyot, amivel az imént egy szivárványt takarítottak össze.
-Szerinted… szerinted… - ki sem meri mondani hangosan, így inkább csak suttog. - Most akkor megkérte a kezem? - elpirul ennek az eshetőségnek a gondolatára. A padlás tele van pecsét- és egyéb fajta gyűrűkkel, amiket egymásnak adtak, de eddig ez a variáció eszébe sem jutott. Mi van, ha ez most a nagy pillanat, ő pedig csak úgy elmegy ugrálóvárazni? Gyorsan körbehordozza tekintetét a tömegen, de legnagyobb csalódására a szőkeséget sehol sem látja. És ha ott kellett volna maradnia, hogy megvárja? Egészen belelovallja magát ebbe a képtelenségbe, de azért hagyja, hogy újdonsült barátocskája belökje a várba. Már csak annyira van ideje, hogy egy elegáns mozdulattal arrébb vágja mamuszkáit, miközben máris a hátsóján pattog vagy két métert a fal irányába. Egy pillanatra el is felejti a gyűrű problematikáját, és nevetve kapcsol át bolha üzemmódba. Tisztára, mint Obelix, csak ő a gumibogyószörpös üstbe esett bele kiskorában.
-Nééézd! - megpróbál egy szaltót lenyomni, de nyilván valahol félúton elakad benne, így kitekert pózban érkezik le, majd kipattan a kemény földre. Egy kisebb puffanás kíséretében tűnik el a vár küszöbén túl, de egy fél perc múlva nevetéstől fuldokolva pattan fel, és meghajolgat.
-Tíz pont? - visszaugrik Cat mellé, majd noszogatni kezdi. - Most te jössz! Erre készültünk egész évben! Itt a nagy pillanat!
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. március 31. 16:31 Ugrás a poszthoz

Kiflicsek

Megpróbálta. Komolyan megpróbálta. Hiszen nem hagyott el egyetlen ruhadarabot sem az idevezető úton, mint valami éjjel vetített Jancsi és Juliska feldolgozásban szokás. De már attól leveri a víz és kiszárad a szája, hogy Keef kimondja, szereti és hiányzott neki. Hát hogy az ananászos pulykamellbe ne hiányzott volna? Ezen az állapoton még maga SzalmaKeef sem tudott segíteni, pedig aztán a szülei erőteljesen átrágták, elvigyék-e miatta elmeorvoshoz, aki végre megállapíthatná, hogy egy ilyen lánynak a diszkóban helye… pardon. Szóval hogy ennek a hölgynek egy kényelmes gumiszoba dukálna, nem más.
Jelenleg is veszélyes érzelmi tornádó tombol a szívében és agyában. Leginkább üvöltene, hogy kiengedje a két hét alatt felgyülemlett feszültséget, de zokogna a felismerésen, hogy Keef nélkül már képtelen létezni, mint önálló lény, ám nevetne és kacagna, amiért újra mellette lehet, és táncolna, mert fantasztikusan csodálatos az élet az ő Szőke Hercegével.
Emlékszünk a pórul járt tauntaun szomorú történetére? Igen, ennyire közel akarja magát tudni pajtásához. Mint A székely asszony és az ördög népmesében: ”Bújj ki ördög, mert én akarok belébújni!” Vajon kinek a szájából hangzana ez hitelesebben? Végül is mindkettejükre ráfogható, hogy épp ördögi megszállás alatt vannak.
-Hm… - próbál meg értelmes beszélgetést kezdeményezni immár merőlegesen mindenhez, ami függőlegesben van éppen.
-Gondoltam - száműzi Robert Plantet a birodalomból, mint a nemzet ellenségét. - ...megleplek. - rögtönítélő bíróságot állít fel a sürgős ügyek elintézésére. - Remélem... - indítványozza a kereskedelmi hajók szabad áthaladását a határokon. - sikerült! - az országban szeizmológiai intézetet alapít, ahol a szorgos kutatók kiadják az első riasztást… és akkor hirtelen elpusztult az egész ország a természeti csapásban.
-Hm… Keef! - dünnyögi egy jóllakott óvodáshoz hasonlatosan. Legalább ő megpróbált kommunikálni egy kicsit, ha már pajtásának ezen képessége most nem minősül használhatónak. Nem. Egy cseppet sem zavarja Lencsét, hogy a szőkeség másban hoz kiemelkedő teljesítményt. Merthogy Keith csodálatos művész, roppant kreatív, tele van szeretettel, és le tudna futni egy teljes maratont, annyi energia szorult belé. Nem kell mellé még beszélni is, különben sem lehetne szavakba önteni, miként tömörül az ember fejében a teljes univerzum.
Nem akaródzik elengednie Őt, márpedig valljuk be, elég nagy az esélye, hogy egy prefektus, tanár, szellem, manó, chupacabra vagy bármi hasonló betoppan a csarnokba, és megpillantja a szabadelvű gyermekeket. Kicsit még nyúzza pajtását, a haját birizgálja, össze-vissza puszilgatja, sőt, előad neki egy teljes 1777-ben írt Mozart művet, s csak ezek után hajlandó a távozás mezejére lépni.
-Kííísz - vigyorogva, kisimulva kezdi húzni az ő bájosan szétcsúszott szívszerelmét a lépcsők irányába. - Mennünk kell a padlásra. Most! - mert a mulatság csak ott kezdődhet el igazán.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. július 15. 18:19 Ugrás a poszthoz

Zserbó

-Nem is vagyok vakond! Azok csúnya állatok - mormogja Zserbó nyakába az egyértelműt. Még legádázabb ellenségének sem kívánná, hogy egy vakondhoz hasonlítsák, mert az legalább olyan hidegrázós gondolat, mint télen a pottyantós wc használata. Mindenesetre, ha a fiúcskát zavarja a pihe-puha pónis mamuszkák langymeleg járásra ösztökélése, hölgyünk egy mozdulattal megoldja a kérdést. Az úriember köré fonja a testéből kiálló fogpálcikákat, így lábfejei már elöl himbálóznak, egy jóval kényesebb terep előtt.  Tulajdonképpen sétálhatna is, de sokkal mókásabb pajtását abban a hitben hagyni, hogy mamuszban nem szabad a koszos utcára lépni.
-Persze, hogy van ötletem! - paskolja meg Zserbó feje búbját biztatóan. Hát kamuzott ő valaha? Tele van ötletekkel! Például kiülhetnének ide, és mugli bűvésztrükkökkel szórakoztathatnák a népet, vagy vehetnének közösen egy minimalacot, a zöld srác pedig fizetné a tartásdíjat, mert az állatka nyilván a padláson lakna. Hacsak a rellonos nem lenne hajlandó felköltözni... Ja, igen, Rémi. Mivel fogalma sincs, kiről van szó, a leghalványabb sejtelme sincs, mit kéne neki adni. De Májkül olyan ritkán hajlandó közös teadélutánt szervezni, hogy ki kellett használnia az alkalmat. Végre jót mulathatnak kettecskén; esznek majd nyúlós, kolbászízű vattacukrot, felülnek a körhintára, kiskutyákat simogatnak...
-De nekem nincs ám pénzem! Különben is gyűjtenem kell, úgyhogy nem költhetek. Szóóóóval... Veszel majd nekem is valami szépet? Csináltathatnánk egy közös képet magunkról, hogy legyen valami szép emlékünk erről a napról! Mit szólsz? - kicsit rugózik a hátán, majd ahogy átnéz a fiúcska válla felett, azonnal belevisít a fülébe. - Oda menjünk, odaaaa! Ott látok szép kispárnákat. Lehet, hogy mondanak szép meséket, és jó nedvszívó képességük van. Az unokaöcséd szeret aludni? Vagy szereti az állatokat? Vehetnénk neki egy majmot. Olyan kis kalaposat, mellénykéset, tudod!
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. július 19. 15:07 Ugrás a poszthoz

Állia

Ma igazán szerencsétlen napja van hölgyünknek. Reggel véletlenül összeborogatta Keef méregdrága festékeit, amiket a fiúcska még nem menekített át Budanekeresdre. Rálépett Trillian fülére, majd szanaszét szórta a kutyatápot. Aztán leesett a lépcsőn, mikor a reggeli kakaóért indult, Kísszel táncikálás közben kiestek a szekrényből. Egy háztársuk szobájában. Szegény lány egészen kipirult a látványtól. Szóval maradjunk annyiban, hogy ez az a nap, mikor egy értelmes lény belátná, hogy nem érdemes egy fél millimétert sem megmozdulni, mert annak úgyis csak rossz vége lesz. De ugyebár mi Leonieról beszélünk, aki mindezek után a fejébe vette, hogy a délutánt a konyhában fogja tölteni.
Imádja a manókat, és egytől egyig apró pajtiknak gondolja őket. Ezek a kedves kis teremtmények annyit dolgoznak a diákságért, akiknek többsége nincs is tisztában vele, milyen hálásnak kéne lenniük. De majd Lencse megváltja a nevükben a világot. Ma például azzal a szent céllal indult el a toronyból, hogy vacsorát főz a manóknak.
Hajszálvékony nyuszis kezeslábasban ugrándozik végig a folyosókon, s meg sem áll a konyháig, ahova belépve név szerint köszön az összes kicsinek.
-Sziasztok! Mit főzünk ma? - lelkesen csillogó tekintettel csapja össze mancsait, bár a manók arcán egyből a pánik jelei tűnnek elő a kérdés hallatán, amit természetes Lencse félreért.
-Ne aggódjatok, most én készítek nektek vacsorát, meg sem kell mozdulnotok. Higgyétek el, nagyon finom lesz! A múltkor már majdnem tudtam rántottát csinálni - azt inkább nem teszi hozzá, hogy “de aztán felgyulladt a konyhapult”... Nem tenne jót az imidzsének, ha ilyesmiket terjesztene magáról.
-Szóóóval mit szeretnétek enni? - ahogy beljebb pattog, rögvest nekimegy egy tányérokat cipelő manónak, és felborítja a szerencsétlent. Természetesen molekuláira törve az összes tányért.
-Jajj, bocsánat, elnézést... mindjárt segítek, ne mozdulj, nehogy belelépj! - felpattan, és természetesen ő lép bele a szilánkokba.
-Áu! Fene, óóó, umm... annyira nem fáj ám - azonnal vagy tíz manó sereglik köré, hogy segítsen rajta. Alakul a káosz.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. július 20. 10:52 Ugrás a poszthoz

Zazi
hajzat


Zazival való utóbbi, hihetetlenül kalandos túrájuk óta kissé meg van zakkanva. Mármint érti ő, hogy minden mese ugyanazzal ér véget, miután a hercegnőt kimentik - hiszen ezt még a buták is tudják -, de ők éppenséggel Ariel és Bella. Vagy Hamupipőke és Csipkerózsika. Vagy Hapci és Kuka, ha a méreteiket és szellemi kapacitásukat nézzük. No, szóval értjük a lényeget, nemde? Nem volna pontos megfogalmazás a kerülés szó, de mindeddig úgy szaladt el a leányzó elől, mint mikor a kedves nagyija meglengette orra előtt a szőnyegklopfolót, hogy azzal fogja elnáspángolni.
Egészen máig remek taktikának bizonyult, de miután a hölgy berontott hozzá, hogy menni kell, Lencse rájött az igazságra: ha meg kell ingyom-bingyomozódni, akkor meg kell ingyom-bingyomozódni. Keef úgyis elmerült a festésben, még az sem tűnt fel neki, hogy Lencse eltört egy kis szobrocskát, így miután törpénk alig egy röpke óra alatt rasztásra sodorta a haját, majd még két óra alatt majdnem a teljes testét befestette mandalákkal, lerohant a nagyterem elé, ahova a találkát megbeszélték. Ja, igen, ruhát is húzott, de mivel annak kiválasztására nem maradt sok idő, nem vitte túlzásba. Szerencsére az ő szekrényükben elég bohém darabot találni.
-Gyere, hoztam neked ajándékot! - vagy magának. Attól függ, honnan nézzük, viszont érezte, hogy valamivel el kell kezdenie a ma estét, hogy ne csak hebegjen, mint egy tinilány a terhességi teszt felett.
-Dinnyés szörp, egyenesen a művésznegyedből. Csak neked hozattam - vigyorodik el, miközben kézen fogva Zazit elkezdi húzni valami kevésbé útban levő ülőalkalmatosság felé.
-Állítólag az összes dinnyés rágónál finomabb, amit valaha is kóstolhattál - maga elé húz két poharat, és löttyint egy keveset beléjük, majd az üveget, melyet eddig a ruhájával takargatott, kirakja az asztalra, az egyik poharat pedig háztársa elé tolja.
-Arra, hogy... meg erre is - emeli poharát több irányba, majd jóízűen elkortyolgatja a dinnyelevet, ami olyan finom, hogy a nyelve bukfencet vet tőle a szájában.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2015. július 20. 14:17
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. július 21. 21:14 Ugrás a poszthoz

Miskakancsó

Jókedvűen belekacag Zserbó hátába, és még viszkető orrocskáját is jól beledörgöli a pólójába.
-Áhh, mindig szerettem volna egy saját zenészt - sóhajt fel álmodozó hangon. Valahogy úgy képzeli el most a rellonos fiúcskát, mint mikor a ducik mögött sétál tubával egy ember.
-Gitárral követsz majd? És mindig kérhetek számot is, hogy mire szeretnék éppen táncolni? Jujj! - lelkesedésében még jobban mocorog, meg-meg koccolva a fiúcska azon részét, amitől fiúcskának lehet titulálni. Még. Persze hölgyünk finomságáról és figyelmességéről ismeretes, így tán nagyobb baj épp nincs annál, minthogy halovány lepkepukkantása sincs róla, mi az a bordalány szindróma. Ahham... fél a lányoktól. Tuti valami Ádámmal meg az oldalbordájával... Talán azért fél a lányoktól, mert szerinte xilofonozni akarnak a bordáin. Teljesen logikus. Bagolykőn? Szinte mindennapos szindróma.
-Jajj, Zserbó, hiszen én is úgy szeretlek! - még jobban szorongatja dinnyés pajtását. Nem, még véletlenül sem esik le neki egyszer sem a srác gúnyos hangvitele. Úgy hiszi, a rellonos számára legalább annyira felemelő ez az egész esemény, mint az ő kis lelkének. Ezért olyan áradó szeretettel viseltetik Zserbó iránt, hogy csoda, az úriember még nem olvadt meg forró ölelésében.
-Hogy... Hogy mi? - kérdi meglepetten, vagy inkább megszeppenten. - Mármint... Ezt úgy érted, hogy... Hogy Kísz most nem boldog? - hangja felcsúszik egy oktávot. A pánik fél másodperc alatt összeszorítja a torkát, még a könnye is kicsordul a hirtelen stresszhullámtól.
-Mondta neked? Azt mondta, hogy nem teszem minden nap boldoggá? Édes istenem, most mit csináljaaak? - úgy óbégat, hogy ha eddig nem figyelt volna fel rájuk mindenki, akkor most már biztosan.
-Esküszöm, segítek mindenben, csak áruld el, mit tegyeeeek. Keefnek miszáj engem szeretnie! Nem szenvedhet semmiben hiányt - vergődik a fiúcska hátán, mint egy epilepsziás házicsirke. És most már tulajdonképpen holt lebogyózza a párnákat. A tamponos majmokat, meg ehhez hasonlókat. Szépen lassan lefolyik a földre; bár tette volna ezt úgy nagyjából 21 évvel ezelőtt is. És ott marad a párnás stand előtt percekig sokkba fagyva, ha Zserbó közben meg nem rugdossa finoman, hogy ugyan keljen már fel, menjen arrébb.
Hirtelen elhatározással ugrik fel. Ma meg fogják találni a legkirályabb ajándékot a földön, és a srác elárulja cserébe, mi a baj vele.
-Gyere, menjünk! - kézen fogva kezdi maga után húzni a másikat, miközben fejét ide-oda forgatja, és valósággal végigrohan az egész piacon.
-Ezek nem elég jók neki. Valahol máshol kéne körbenéznünk. Talán a faluban. Vaaagy... Nem is tudom. Átmehetnénk Budanekeresdre, ott is akad egy csomó érdekes bolt!
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. július 22. 17:08 Ugrás a poszthoz

Fodi

A plakát

Tüpp, türüpp, tüpp-türüpp-türüpp-türüpptürűűű... Ugye elképzeltük mellé a rózsaszín párduc zenéjét? Mert bizony itt bukott le a kedves olvasók többsége: immár nem tagadhatják, hogy bennük is van egy kis Lencse. Merthogy vörös törpénk fejében ez a dallam jár, s ha a tiétekben is, akkor az már tagadhatatlan kapocs a drága leánnyal. Bolond világ!
De térjünk csak rá hamar arra, hogy merre járunk, mit csinálunk. Leonie tegnap reggel azzal az érzéssel kelt, hogy bizony roppantmód hiányzik neki Nolcsa. A kedves szavak, a gyengéd fojtogatás, a wc előtt ácsorgás... Vajon mi lehet a fiúcskával? Ezer éve nem találkozott vele, mintha a srác kerülné. Természetesen hiába kérdezgetett végig mindenkit, akivel ma összefutott, zöld pajtásának nyomára nem bukkant, így kénytelen volt más eszközökhöz folyamodni. Egy nap pedig bőven elegendő volt ahhoz, hogy tervét megvalósítsa. Így tartunk most éppen ott, hogy tulipános mamuszban, nyuszi mintás ruhácskában, kezében egy hatalmas vászonanyaggal és némi kötéllel ugrándozik az erkély felé, ahova nem rest rögvest kirobbanni.
-Megjötteeem - kiált a semmibe, vagyis azt hiszi az első másodpercben. A következőben pedig felvisít és ragyogó arccal veti magát Fodi nyakába. Mintha ezer éves pajtik volnának.
-De jó, hogy itt vagy! Segíthetsz nekem; nézd mit hoztam - nagy nehezen kibontja az anyagot, hogy látható legyen a plakát, azaz Noel, amint épp a kamera előtt pózol.
-Ez itt én vagyok ám. Vagyis Noel, de mégis én. Szóval, amikor készült, én voltam ő, ő meg én. De hasonlít is rám, ugye? Ő sokkal morcosabb szokott lenni, de azt nem tudom ám, miért. Van nálad pálca? Te is csatlakozhatnál a Természet Gyermekei közé. Ugye van kedved hozzá? Viszont először is ezt ki kell lógatnunk innen, hogy minden kastélylakó lássa...  
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. július 23. 00:17 Ugrás a poszthoz

Állia

A nagy felfordulásban fel sem tűnik neki, hogy legalább egy teljes perce nincs már egyedül a helyiségben. Csak ölelgeti a manókat maga körül, miközben próbálja őket meggyőzni, hogy itt, kérem szépen, semmi probléma nincs az égvilágon. Elvégre nem egy százas szög ment át a talpán, csak belelépett a tányérok szilánkjaiba. Hacsak el nem fertőződik, és tőből nem kell megszabadulnia becses végtagjától, nem lesz itt semmi probléma.
-Tudok ám így is vacsorát készíteni nektek, nem kell aggódnotok egy percig sem. Tényleg, jajj, nagyon aranyos vagy, köszönöm, ez így már tökéletes lesz. Komolyan… - igyekszik a legudvariasabban elhessegetni a túlpörgött manókat, akik már rég bekötözték megvágott lábfejét, és összesöpörték a szilánkokat, mire vörös kis törpénk egyáltalán feleszmélhetne.
Csak akkor veszi észre Álliát, mikor végre feltápászkodik a földről, s akkor meg is hallja egyből a kérését.
-Nem! - kiált fel hevesen, miközben az elillanni próbáló manó után veti magát.
-Majd mi megcsináljuk magunknak a szendvicset izééé… hogy is hívnak? Szóval vele - Állia felé int, majd teljesen oda is fordul hozzá.
-Ugye? Szegények egész nap a mi kedvünkben járnak, takarítanak és főznek ránk. Segítsünk nekik. Az imént éppen elkezdtem nekik vacsorát készíteni… pontosabban mondva, még nem találtam ki, mi legyen ma a manóvacsi. Van valami ötleted? Tudsz főzni? Én nem annyira ám, de majd nagyon igyekszem… - természetesen a rizsázást megint képtelen abbahagyni. Sőt, időközben már nekiállt, hogy elkészítse a rellonos hölgyemény szenyóját.
-Mit rakjunk a szendvicsbe? Lekváros kakaóporos jó lesz? Vagy almás kompót és májkrém legyen? tehetek rá mustárt is még, ha szeretnéd... - várakozva pillog Álliára.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. július 23. 01:15 Ugrás a poszthoz

Fodroska
A Plakát


-Ugye, mennyire jól sikerült? - olyan széles vigyorral pislog a másikra, hogy ha kiegyenesítenénk, simán le lehetne tenni bicikliútnak a hatos mellé. Naná, hogy büszke magára, amiért így kitalálta ezt az egészet. Ezt a hatalmas plakátot mindenki látni fogja, rádöbbennek majd, hogy nekik is csatlakozniuk kell a Lencse-féle hippi kommunába, és onnantól kezdve az egész hatalmas kastélyt szeretet és béke fogja körüllengeni. Ráadásul ki más lehetne ehhez a projekthez megfelelőbb, mint egy igazi rellonos híresség? Az összes kis pincelakó dinnye egedékenyebb lesz majd, ha rájönnek, hogy nem olyan szégyellnivaló zöldként, ha valaki visszatalál a természethez és az alapvető értékekhez.
-Igen, igen, tudom, hogy itt kicsit fiúsabb voltam, de… óóó! Azt mondod? - felragyog az arca, és tiszta szívből felnevet, miközben ide-oda rázogatja loboncát.
-Nem sokan szoktak sötétség helyett fényt mondani. Fény van bennem! - tapsikolva pattogja körbe Fodroskát, majd kezeit kitárva megperdül, csak azért, hogy állítólagos fényét mindenkivel megossza, aki esetlegesen elhalad az erkély alatt.
-Pedig csak az angyaloknak van fényük, nem? Hmm… sokkal egyszerűbb lenne, ha angyal lennék, mert akkor sokkal könnyebb lenne ezt kirakni - mutat a hatalmas anyagdarabra. Majd a fiúcska szájából elhangzó feltételes módra egészen a tarkójáig csúszik a szemöldöke. Egészen meglepő, hogy valaki nem veti mindjárt bele magát egy ilyen remek lehetőségbe. De persze a jó ügy érdekében bármit, Lencse csak bólogat szaporán.
-Bármit, mondd csak! - a feltételeket hallva megkönnyebbülten nevet fel újra.
-Leonie Coltrane vagyok! - elkapja az úriember mancsát, és hevesen megrázza, majd egy nagy levegőt véve hadarni kezd.
-Az úúúgy volt, hogy bementünk Noellel abba a terembe, ami teljesíti a kívánságainkat, aztán ő meg akart fojtani, mert nagyon mérges volt rám, és akkor egyszer csak egy sivatagban termettünk, ahol megfogtunk egy gyertyatartót, és bumm! - összecsapja tenyereit. - Testet cseréltünk! Most képzeld el! Meg kellett tanulnom állva pisilni! És mindig útban volt! Szegény fiúk! Ugye, hogy szegény fiúk? - méltatlankodik, majd egy prüszkölést követően újra elvigyorodik.
-Így most már megegyeztünk? Szerintem… umm… ki kéne lógatnod az ablakon. Megfoghatnád a lábam, és leengedhetnél a korláton kívül, hogy ki tudjam kötözni. Lentről úgy láttam, ott van valami kiálló, talán zászlótartó lehetett egyszer; arra ráköthetnénk az egyik sarkát. A másikat pedig... tudsz falat mászni?
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2015. július 23. 01:17
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. augusztus 9. 16:22 Ugrás a poszthoz

Fodroska

-Umm… hát ezt talán így nem is nagyon. De ha Zétényt vagy Nolcsát megkérdeznéd, ők nagyon választékosan tudnának csúnyákat mondani a sötét helyett - vállvonogatása közben együtt kacarászik a fiúcskával. Az ő lelkét nem iseli meg túlzottan a gúnyolódás. - De ez nem azt jelenti, hogy ők gonosz rellonosok lennének. Majd meglátod, abban a házban mindenki pont ugyanolyan melegszívű és szeretnivaló, mint a többiben - egy egész élet nem volna elég ahhoz, hogy megtanulja, márpedig igenis léteznek szimpla parasztok a földön. Nem, nem a hivatásos őstermelőkre értendőn. Különben is, Lencse fogalomtárában az őstermelő közvetlenül a zöld alatti bejegyzésben található, szinonímájaként a főcsíkszemmágus pajtinak.
-Amúgy ő Noel - mutat készségesen a plakátra, csak hogy mindenki tisztában legyen a részletekkel. S ebből közvetlenül le lehet vezetni, hogy ha az említett fiúcska szembetalálkozik saját hippi képmásával, nem csak csúnyákat fog mondani. Esetleg olyan csúnyát mondd, minek eredményeképp egy zöld színben tündöklő átok fogja mellkason kapni a kishölgyet.
-Nem is tudom. Talán Lencsi vagy Lencse, úgy még szoktak hívni, de ahogy csak szeretnéd - minél többször hallja a fiúcska szájából a Coltrane megnevezést, annál jobban el van ragadtatva, és kuncogása már-már eszelős vihogássá fajul.
-Tudod, valójában még nem is vagyok Coltrane. De nagyon imádlak, amiért így szólítasz - lelkesen megölelgeti a gyerkőcöt. - Hát nem remekül hangzik? Ha egyszer feleség leszek, így fognak hívni. Gondolom. Szóval itt az ideje gyakorolnom, nehogy megakadjon benne a nyelvem. Amúgy meg Rohr vagyok ám. Leonie Linnéa Rohr - kuncogva újra megrázza a kis ribizli kezét. Viszont figyelme kevésbé tud a beszélgetés köré összpontosulni, mikor éppen azon igyekszik, hogy megteremtse a tökéletes békét az egész kastélyban. Mások talán azt mondanák, szektát igyekszik indítani, pedig ő csupán az egységre törekszik.
-Úgy van - bólogat nagy komolyan, tökéletes meggyőződéssel a hangjában. - Végre valaki egyetért velem. Kísz szerint nincs igazam, de neki ott vagyok én, úgy sokkal könnyebb - önbizalomban nem szenved hiányt. Bár kijelentése kissé nagyképűnek tűnhet, szörnyen imádja pajtását, és folyamatosan elárasztja őt minden jóval, ami csak kitelik tőle. Muszáj Keith-nek jobban éreznie magát tőle, mivel ez fordított esetben is így van.
Mielőtt azonban folytathatná a szövegelést, máris Fodroska kezei között találja magát, és viháncolva veregeti meg a vállát.
-Ígérem nem esem le. Feltéve, ha elég erős vagy, hogy megtarts. Szoktál edzeni? Hmm… ha elbírsz, még terelőnek is elmehetnél a kviddics csapatunkba, mert a terelők mindig olyan erősek. Én is az voltam ám. Lehet, nekem kéne inkább kilógatnom téged. Megpróbáljuk inkább úgy? - belevigyorog a másik arcába, de azért engedelmesen markába szorítja a molinó sarkát. Hogyan ne készült volna fel egy ilyen öngyilkos akcióra? Lélekben mindig készen áll.
-Utána lesz ám egy csomó kis szórólap is, amit mindenütt ki kell ragasztgatnunk a kastélyban!
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. augusztus 9. 21:38 Ugrás a poszthoz

Állia

Milyen lehetne egy igazi rellonos arca, ha nem zöld? Még akkor is, ha csak enyhén. Lencse pedig egészen ki van pirulva a nagy boldogságtól, ha már egyszer eridonos. Ez a varázsvilág rendje, de minimum a Bagolykőé.
-Biztos ne segítsek? - kérdezi készségesen, közvetlenül a lány mellett ácsorogva, szinte rámászva, miközben amaz a saját szendvicsét gyártja.
-Remek titkos recepteket tudok, amiket a nagymamámtól lestem el - mintha ugyan annyira meg lehetne csavarni egy szedvicskészítést. Leonie viszont túl lelkes, hogy annyiban hagyja a dolgot, így egészen addig lábatlankodik Állia mellett, és hordja neki a legkülönbözőbb alapanyagokat, míg végül a leányzó befejezi a szendvicset, és leül. Vörös törpénk pedig hűen követi őt az asztalhoz is, és letelepszik mellé, miközben mindenféle lényegtelen dologról fecseg. Kezdve a manók mókás nevetésével egészen a papírhajók apró legénységéig.
-Amúgy Leonie a nevem - fűzi hozzá két teljesen összefüggéstelen mondat között. - Hát neked? - oldalra biccenti a fejét, és úgy bámul a hölgyeményre. - Ugye rellonos vagy? A múltkor közöttük láttalak a nagyteremben. Nem is értem, miért nem ülünk vegyesen az asztaloknál. Olyan kár, hogy van minden háznak egy asztala. Így hogyan barátkozzunk egymással? Pedig annál nincs könnyebb módszer a barátkozásra, minthogy felajánlod a másiknak a rétesből kiturkált mazsoládat. Ugye? - kérdi csillogó tekintettel megerősítésre várva. Naná, hogy nincs is annál meghittebb, bizalmasabb dolog, mint valakivel megosztani a mazsoláinkat.
-No, segítesz nekem? Mármint vacsorát készíteni a manóknak. Lassan biztos ők is megéheznek - felpattan az asztaltól, és megpördülve szétnéz a konyhában. Mit is akar csinálni pontosan? Hmm, előbb át kéne gondolnia, mit képes egyáltalán megfőzni magától. Nehéz ügy. Ezen muszáj töprengenie egy percet, mire végre leesik neki. Hiszen nincs is egyedül! Állia bizonyára tud valami finomat!
-Szóval szerinted mi legyen a vacsi? Vagy csináljunk kérdőívet a manók között? Igen-igen, talán az volna a legjobb. Hátha valamelyikük allergiás. Szerinted a manóknak lehet ételallergiája? Vagy a manók nem fogékonyak az ilyesmire? Nem is tudom... láttál már a gyengélkedőn beteg manót? Vagy nekik saját javasmanóik vannak?
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. augusztus 9. 23:28 Ugrás a poszthoz

Színterápia

Végignéz egy-két produkciót, mire sorra kerül a tehetségkutatón. Vagy mi a homokbucka ez. Ideje volna rájönnie végre. Addig is üvöltve őrjöng mindenki után, egymagában hullámzik, füttyög és tapsikol, mint egy rajongó tinilány. Igen, ez egészen biztosan a Bagolykő Csillaga előválogatója lehet. És milyen csodálatosan tehetséges itt mindenki! Ez valami egészen elképesztő. Hiába, anyukája nagyon bölcs volt, mikor ide íratta be, ennyi sok tehetséges és szép gyerkőc közé. Talán abban bízott, hogy kisebbik leányára is ragad majd valami idővel. Na, majd most jól bebizonyítja, hogy mennyire ügyes! Mint egy stroke-ot kapott orangután.
-Brilliáns, egyszerűen pazar! - pattan fel a helyéről, miután végignézte Zsanett - vagy Vanda - csodálatos táncos előadását. Maga is táncra perdül egy-két lépés erejéig, majd odarohan a lányhoz, hogy lepacsizzon vele. Bár tulajdonképpen még sosem találkoztak, ez nem akadály. Eztán Bálint felé fordul, és izzó tekintettel, pattogva kiált fel.
-Most én, most én, légyszi! - annyira bepörgött, hogy immár neki is muszáj megmutatnia mindenkinek a tudományát. Szembe fordul a kis társasággal, majd mély levegőt vesz, és úgy kezd bele az éneklésbe, mintha Tosca áriáját készülne éppen előadni.
-Inpak tejet loha
inkal knügyem ado
akraf es elüf es
akrat icob icob
- miközben énekel, egyet jobbra lép, egyet balra, egyet jobbra, egyet ismét balra. Ilyen ez a popszakma. Majd ahogy a dal végetér, lenyom egy ferde, kissé béna cigánykereket, melynek a végén sikerül lehuppannia a hátsójára. Ez persze nem hozza zavarba, kezeit égbe emelve elrikkantja magát.
-Tádámmm! - pont így tervezte. Naná, hogy így. Felpattan ültéből, és a szélrózsa minden irányába meghajol. Olyan kecsesen hajladozik körbe-körbe, mint egy műfűszál.
-Tetszett? - érdeklődik kíváncsian Bálinttól, miközben visszaugrándozik a helyére, de még nem ül le. Ahhoz túlságosan be van zsongva. A további verseket/jeleneteket már két lábon toporogja végig. Természetesen továbbra is egy díjnyertes szurkolólány szerepében.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. augusztus 11. 23:39 Ugrás a poszthoz

Az én Dinnyém!

Kellemes, derűs este. A lehető legjobb arra, hogy az ember lánya elmerüljön egy földet körbeérő mosolyban. Ehhez a legkönnyebb út egy szépen megtekert herb. Natural herb. Lencse pedig gyakorlott mozdulattal lobbantja lángra a végét, és aprókat szívva kezd neki a vacsorának. Kacsás mamusz, térdig érő, mélyzöld, bőujjú, kigombolt selyeming van rajta, alatta egy bársony kis szoknya és egy sárga kötött top. Hajában itt-ott fonott tincsek díszelegnek, de ha jobban megnézzük, még fagyöngyökre is lelhetünk valahol a rengetegben. Látszik, ezt a hajat sem fésülik meg minden nap, tán még madarak is fészkelnek benne. Ennek, mondjuk, Leonie kifejezetten örülne, hiszen minden reggel vidám dalolászásukra kelhetne.
Mutató és hüvelykujja közé szorítva a békét, tenyerét arca felé fordítja, és miközben rápislog az égő cigarettavégre, kifújja a füstöt. Ez korábban mindig Kísz meglepetése volt, mint valami pikáns előétel egy kiadós zaba előtt. Azóta kicsit megváltozott a helyzet; a művésznegyedben legalább olyan otthonosan jár-kel, mint pajtása, s megannyi ismerősén keresztül már ő maga is tud nagybevásárlást tartani.
Ellöki magát a csárda falától, s tesz egy-két lépést előre, hogy körbenézzen az utcán. Teljesen elvesztette az időérzékét, így fogalma sincs róla, mennyivel előbb vagy később érkezett, mint a megbeszélt időpont. Már előre örvendezik a szíve, hogy végre eltölthet nővérével egy igazi csajos estét. Egy kocsmában. Sörrel, füsttel, és sok-sok szeretettel. Kell ennél több? Oké, egy beszélő, táncoló maki egészen biztosan meg tudná dobni a hűű-faktort ezen a mesés estén, de ne legyünk olyan telhetetlenek. Lencse is igyekszik leszokni a “mindent ide, most azonnal akarom, enyém, enyém, enyém” stílusáról. Több-kevesebb sikerrel. Kevesebb. Igen, inkább kevesebb sikerrel, valljuk be őszintén. Talán terápiára kéne járnia Zója nénihez, csak egy ilyen kérés hallatán a néni nagy valószínűséggel elsírná magát, és abbahagyná a praktizálást. Nehéz az élet. Főleg akkor mégsem, ha az ember lánya képtelen felnőni.
Szip, szip, szip, kifúj. A haja alatt végigbizsereg a koponyája. Ránéz a csárda ajtajára, s vigyorogva odainteget az éppen kilépő ismeretlennek. olyan nagyon régen járt már itt. Kísszel folyamatosan Budanekeresd és a padlás között ingáznak, sőt, olyan is akadt, hogy egészen furcsa, ismeretlen vidéken, egy kellemes kis vityillóban ébredt fel hölgyünk pár lepukkant hippi mellett. Meg aztán itt volt ez az iskolai nyaralás is, egyszerűen nem jutott le ide, bármennyire kedveli eme bájos kis késdobálót.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. augusztus 13. 01:01 Ugrás a poszthoz

Ninnyó
Valamikor takarodó után


A minap arra a következtetésre jutott, hogy ebben az iskolában túl kevesen szentelik az életüket a békének és szeretetnek. Két napja telekürtölte a kastélyt, hogy minden héten hétfő reggel jógaórát tart a réten, még a tanórák kezdete előtt. Rengeteg kisdiákra számított, ehelyett voltak vagy tizen. Persze Lencsét ez csupán pár másodperc erejéig lombozta le, utána még eltökéltebbé vált azon igyekezetében, hogy megtérítse az egész kastélyt, és kellemes kollektív tudatot hozzon létre; mindenki szeresse, tisztelje, és becsülje egymást. Peace, love, unity. Tudjátok, hogy van ez nála, rosszabb, mint egy szépségkirálynő a bárgyú világbéke szövegével.
Szóval a következő lépés Zion felé. Sokat agyalt rajta, mi az, ami minden diákhoz eljut, és miután Kísz nagy nehezen lebeszélte róla, hogy ne szökjön be a konyhába, és ne cserélje ki a manók által készített desszerteket saját gyártmányú “mokkás” sütire, csak egy valami maradt. Edictum. A legbrilliánsabb gondolat, ami valaha parányi agyacskáján átfutott! Hiszen nincs a kastélyban olyan diák, aki ne olvasna bele legalább egy cikk erejéig; még vörös törpénk is át szokta lapozni, hogy megnézegesse benne a képeket.
Csak annyi a dolga, hogy beleszerkeszt egy rövidke - egy-két - oldalas hittérítést, és máris nyert ügye van! Aztán a következőbe majd megint és megint és megint… amíg ki nem porolják a hátsóját, mint Bözsi néni az öreg szőnyeget.
Esetleg Noel képét is beleteszi, és a siker garantáltan hatalmas lesz! Vagy ne legyen a neve eztán Leonie Rohr… umm, ez meggondolandó, mert már tényleg nem sokáig szeretne ezen a néven futni. No, mindegy, szóval így esett, hogy hölgyünk egy mappával a kezében, melyben a díjnyertes cikk különböző változatai vannak, különféle témákban, elindult nagy kalandjára, és éppen a szerkesztőségi szoba felé araszol a lehető legártatlanabb arcával. Nem is csinálhatná feltűnőbben. Mikor aztán eléri az ajtót, először bekopog, hátha van odabent valaki, de miután választ nem kap, halkan benyit, és beoldalaz a feltáruló résen. Bizony, résen kell lennie, ha nem akar lebukni, hiszen éppen az iskolaújságba akar belepiszkítani, mint egy neveletlen kiskutya. Már csak az a kérdés, hol van a következő Edictum anyaga? Vagy előbb el kéne döntenie, mit is akar pontosan belecsempészni? Nem is lesz ez olyan egyszerű kör...
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. augusztus 13. 02:00 Ugrás a poszthoz

Dinnye

Dinnye az ő legkedvencebb nővére. Igaz, nincs is másik, de ha lenne, akkor is egészen biztosan őt szeretné a legjobban az összes közül, mert majdnem olyan, mint az anyukájuk. Csak fiatalabb. És őt másképpen lehet nyúzni, meg szabadabban lehet viccelődni vele. És mert olyan a mosolya, mint a felkelő nap fényében megcsillanó szivárványszínű harmatcsepp egy tulipán szirmán. Meg van győződve róla, hogy Nadine nagyon jó ember lehetett előző életében is, amiért ilyen szép és okos lett. Ráadásul Rohr. Hát kellhet ennél nagyobb ajándék egy embernek? Oké, az alvajárás talán kicsit kellemetlen, de Lencsének rengeteg mókás pillanatot okozott már vele. Kis hölgyünk régen rengetegszer játszotta azt, hogy éjszaka mindenféle csintalanságot elkövetett Fynncivel, majd reggel ráfogták arra, hogy Nad megint alvajárt. Így történt egyszer, hogy mire felébredt, egy egész tyúkól vette körül a legidősebb testvért, ők pedig váltig állították, hogy éjszaka látták a lányt kotkodácsolva átmenni a szomszédhoz, ahonnan bizonyára áthívta hasonszőrű, pardon, hasontollú haverjait. De akadt olyan is, hogy kicserélték a ruhatárát, a haját pedig átszínezték, és miután a lány punkként hatalmas színes taréjjal ébredt, elmesélték neki, hogy éjszaka hatalmas koncertet adott láthatatlan közönségének, miközben aludt. Ők persze nem tehettek róla, hogy Nad hitelesen akart színpadra lépni, már miért is akadályozták volna meg benne? Ilyen ez a testvéri szeretet…
No, de kanyarodjunk csak vissza a csárda utcájába, és állítsuk le a biciklit az ajtó mellé, ahol Lencse épp az utolsókat rúgja… akarom mondani, szívja; megsodorja az izzó véget, hogy kiessen belőle a maradék parázs, majd hüvelyk és mutatóujja közé fogva a csikket átpöccinti az utca túloldalára. Kezdetleges csík szemeit végighordozza az utcán, s csak ekkor tűnik fel neki nővérkéje.
-Nadiiiine - pár szökkenéssel elébe siet, és a nyakába veti magát fűszeres illatfelhőt vonva köré is. Kikapja kezéből a csomagot, és izgatottan túr bele rögvest. Testvére túl jól ismeri már, az ajándékozás roppant fontos része a hétköznapjainak, ugyanis imád kapni. Az ajándék jellege persze teljesen mindegy, még egy nyállal összeragasztott pufiemberkének is tud örülni. Ám nem csak a fogadó oldalon szeret állni. Ugyanúgy szívből szeret adni is. Mikor éppen mi található meg nála, azt szereti továbbadni másoknak.
-Köszönöööm! - fülig érő szájjal tartja maga elé a ruhadarabokat, majd belenyomja nővére kezébe, és elkezdi levenni a selyeminget.
-Átöltözöm - közli derűsen. Mert, ha már kapott valamit, azt illik használatba venni, nem?
-Nem várok régóta… umm… tulajdonképpen nem is tudom. Azóta egyszer láttam elsétálni, majd visszajönni egy fehér macskát. Szerintem időközben megvacsorázott. A macskák gyorsan esznek? - fecseg egy kellemes, vidám mosoly kíséretében. S ha Dinnye nem állította meg, már le is vette magáról az inget.
-Ha a fekete szerencsétlenséget hoz, akkor a fehér szerencsét? Én mondom, az idei vizsgaidőszakban rám férne… anya azt írta, ha megbukok valamiből, kitelepíti a kedvenc kerti törpe családomat az udvar végéből. Hát nem kegyetlenség? Igaz, az egyikük megharapott, de én is haraptam már meg eridonost, aki feljött a padlásra… - nem ért egyet az ilyen barbár, szívtelen módszerekkel. Szegény törpéknek is lakniuk kell valahol…
-Amúgy… bemegyünk? - bök a háta mögé. Már alig várja, hogy kikérje maguknak az első korsót.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. augusztus 19. 20:58 Ugrás a poszthoz

Nővérke

Bájos, ártatlan vonalszemekkel tekint fel imádott nővérkéjére, olybá tűnhet a fekete bogarak teljesen felették a színeket íriszében.
-Jajj, ne haragudj, hogy nem vártalak meg vele - sajnálkozik, mintha ugyan nem tudná, hogy a lány mennyire ellenzi ezeket a szabad repüléseket. Pedig aztán Nadine is biztosan szokott gyógynövényes teákat inni, nincs abban semmi rossz, nem az ördögtől való.
-De hát... - egészen meglepődik, hogy Dinnyécske nem engedi az utca kellős közepén átöltözni. Fél másodpercig csak pillog értetlenül, majd elneveti magát, és újabb ölelésben részesíti a hölgyeményt. Hihetetlen, milyen szemérmes egy fehérnép.
-Ha attól kevésbé éreznéd magad zavarban, persze... Majd áthúzom odabent - derűsen ráhunyorog.
-Még sosem voltál nudista strandon? Ott sokkal több mindent látni... gondolom. Mondjuk még én sem jártam olyan helyen. Eljössz velem egy nudista strandra? Amikor kicsik voltunk, mindig együtt fürödtünk, emlékszel? Én nem, de biztos mókás volt... Ez nem különbözne attól. Csak kicsit több lenne a pucér popó. De Kíszt ne vigyük - már a gondolatától is rosszul van, hogy pajtását ki kell hagyni egy ilyen remek mókából. Viszont a másik eshetőségtől - hogy dekoratív ismeretlen hölgyek kívánnának meg vacsorára egy jó kis kiflifelfújtat - belülről kezd viszketni a koponyája, és nekiáll szédelegni, mint egy részeg postás a tűző napon.
-Mit iszol? - neki aztán mindegy, hova ülnek, így miután Nad helyet foglalt, és kitalálta, mit fogyasztana, Lencse a pulthoz lép, és kikér maguknak két lángnyelv whiskyt, kísérőnek pedig két vajsört. Ennyit a szabad akaratról.
-Mikor kezdődik a vizsgaidőszak? - ráncolja a homlokát, miután végre leült nővérével szemben. Nagyjából mindig ugyanazokat a köröket futják le ők ketten. Nadine folyamatosan nyaggatja, hogy üljön le tanulni, Lencse pedig addig húzza-halasztja, míg egy napja marad bevágni a tananyagot, és mehet Dinnyéhez nyavalyogni, hogy segítsen valamiképp. Persze nővére türelmével és jószívűségével hatalmas mázlija van.
-De olyan időpazarlás leülni tanulni - jelenti ki egy durcás kisgyerek hangján.
-Egészségünkre - emeli poharát koccintásra, majd belekortyol a whiskybe. - Khm... - megköszörüli torkát, és nagyokat pislog. Hát ez a nedű olyan, mint egy nyílt lábszártörés. Egyszerűen könnyfakasztó.
-Nadine... Te mihez fogsz kezdeni, ha befejezted az iskolát? - mostanság többször eszébe jutott a hogyan tovább kérdése. Kísszel erőteljesen két végéről égetik a gyertyát; de vajon meddig lehet ezt együtt csinálni anélkül, hogy valamelyikük túlnőne a másikon? Ez a kérdés meglepően aggasztja a kis törpét józan pillanataiban.
-Szerinted Bogolyfalván le lehet élni egy egész életet? Ha ott maradnál, nem zakkannál meg az egyhangúságtól? Nem akarnál világot látni inkább?
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. augusztus 21. 01:21 Ugrás a poszthoz

Ninnyó

Persze honnan a mákos derelyéből tudná ő azt, hogy másoknak történetesen több esze van annál, minthogy az irodában hagyják a készülőben lévő újságcikkeket? Hát hol itt a diáktársakba vetett bizalom, kérem szépen? Hol a hit, hogy vannak még rendes gyerekek az iskolában? Hol a remény, ha netán mégsem, akkor legalább jó szándékkal piszkálnak bele az újságba? Hol van, hol?
Oké, Lencse itt tartózkodása mindenre magyarázattal szolgálhatna, de apró hölgyünk fejében meg sem fordul, hogy esetleg rosszat cselekedne azzal, hogy belepiszkít egy olyan újságba, aminek megszerkesztésén mások egy egész hónapon át becsülettel güriznek. Akkor mégis miért lopakodik úgy, mint egy F–117 Nighthawk lopakodó vadászbombázó? Annyit már sikerült kitapasztalnia az iskolában eltöltött röpke öt-hat éve alatt, hogy - bár roppant kedves és szerethető itt mindenki - nagyon nehezen értik meg, mit miért tesz. Sokan nehezen hangolódnak rá a pozitív rezgésekre.
Egészen addig fel sem tűnik vöröskénknek, hogy mennyire logikátlan a sötétben tapogatózni, míg valaki fel nem kapcsolja neki a villanyt.
-Áhh, köszi! - szól hátra felderülve, amiért végre látja is, mi van ráírva a lapokra, amik a kezébe kerülnek. Mérföldekkel könnyebb így a kutakodás. Majd egyszer csak jobban megmerevedik, mint Neo tette volna, ha a kéket választja a pirus kapszula helyett.
-Sssszia! - elég annyi idő, hogy összerendezze rakoncátlan arcizmait, míg megperdül a sarkán, hogy szembenézzen lebuktatójával. A másodperc tört része alatt ártatlan vigyor szalad végig fején, és többet le sem lehet vakarni róla. Odapattog Nina mellé, átkarolja a derekát, és beljebb tessékeli a helyiségbe, mintha ugyan Lencse irodájában volnának.
-De örülök, hogy pont erre jársz! Én csak… nem akartam fényt csinálni, nehogy véletlenül felébresszem a szobában alvó ugró-bugró bábonyokat. Umm… viszont... látom, nincs is itt egy sem… talán elköltöztek a tópartra, mert ott sokkal frissebb a levegő - mindezt úgy adja elő, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga, és még arra is van ideje kissé rácsodálkozni, hogy Nina miért nem tud ilyen kézenfekvő dolgokat.
-A mappa pedig azért van nálam, mert modell akarok lenni, és ebben van a portfólióm. De ahhoz túl szégyenlős vagyok, hogy megmutassam neked, ezért most nem veszem elő - mondjuk ez jóval hatásosabban hangzott volna Nolcsa testében, de sebaj. A háromlábú szék sem indulhat a paralimpián, mégsem szomorkodik.
-De hát neked is van mappád! - mutat rá a nyilvánvalóra. - Szintén modellnek készülsz? Micsoda véletlen! - csapja össze tenyereit.
-El tudod ezt hinni? Én igazán nem! Együtt kerülünk majd címlapra, ez pazar! Pazar! - szép lassan leolvad arcáról a mosolya, majd sajnálkozó fejcsóválásba kezd.
-Az a helyzet, hogy együtt kerülhetünk oda, de nem egy címlapra. Szomorú, nagyon szomorú. Sajnos az én fejem túl nagy ahhoz, hogy elférjen mellette a tiéd. Szóóóval… más újságot kéne keresned, mert tudod… én voltam itt előbb meg ilyenek… - finoman és természetesen “észrevétlenül” kezdi a hölgyeményt az ajtó felé tuszkolni.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. augusztus 21. 15:52 Ugrás a poszthoz

Lilke

Egészen idáig körbe-körbe szaladgált Lil körül, és Wowbaggerrel játszadozott, miközben az eridonos kis hölgynek magyarázott. Végeláthatatlan fecsegését csak akkor szakítja meg, mikor végre elérik az állatkereskedés ajtaját. Ott betuszkolja maga előtt a leányzót a nyuszival a nyakában és Wowbaggert is. Azt azért hozzá kell tenni, hogy Trillian nem a kis tündibündi nyuszmókok fajtájából való. Inkább a hatalmas, nagyon kócos, mindkét vállat beterítő típus, akit inkább egy súlyos sálnak lehet titulálni - azért persze még mindig tündibündi.
-Szerintem cicád legyen. Vagy kutyusod. Nyulambulamod? Jujj, annyi lehetőség van! Nézz csak körbe! - csillogó tekintettel, örömében vadul dobogó szívvel tekint körül a rengeteg ketrecen, és a megannyi szépséges kisállaton. A halaktól elkezdve, a beszélő papagájokon át, a mutatványozó patkányokig minden feltűnik ezen a helyen. Ha Lilithnek halvány lila gőze sincs, mit szeretne, sokáig ellesznek itt, az már egyszer biztos.
-Megnézzük először a macskákat? - mutat az első sor ketrecre, ahol a kis nyervogó szőrgombócok pislognak ki rácsaik mögül.
-Szegénykék, de rossz lehet nekik itt! Ki kéne szabadítani őket, de az utcán sem lenne jobb életük. Talán hazavihetnénk az összeset magunkhoz… - morfondírozik hangosan. - Ha minden kastélybeli manónak ajándékoznánk innen egy kis állatkát, akkor mindannyiuknak lehetne szerető gazdija - nagyokat sóhajtozik, miközben Lilt odahúzza az első kismacskához. Nem győz olvadozni a látványtól.
-Édes Istenkém, láttál már valaha valamit, ami ilyen cuki? Persze, Trill, te pont ugyanilyen édes vagy - megsimogatja Lil nyakában a nyuszit.
-Vagy ő? - Lencse nem valami jó legendás lényekből, így nem sok fogalma van róla, milyen varázslényeket lehet otthon tartani. Talán sárkányokat nem, de akkor… mit?
-Golymók! Kérdezzük meg van-e golymókjuk? - vigyorogva ismét szétnéz a helyiségben, és lábhoz hívja kis puliját, hogy ne randalírozzon a ketreceket között.
-Ki ne szeretné azt a könyvet? Viszont nem tudom, mi van azon a napon. Talán a születésnapod? - rendkívül feledékeny. Honnan tudhatná, mi a prérifarkas van májusban? Ha nem kapna Kísztől ajándékot, még a saját szülinapjának dátumát is elfelejtené.
-Én is elsős vagyok! - neveti el magát. Mondjuk, úgy is viselkedik, mint egy kisgyerek. - Csak éppen mestertanonc. Művészeti szakra járok.
Umm… most is elfelejtetted? - eddig nem figyelte, viszont lepillant a lány lábára, hátha megint mezítláb van. Az nagyon mókás volna...
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. augusztus 23. 20:21 Ugrás a poszthoz

Fodika

Bárcsak Lencse tudná, mikről beszél! De az élet nem kívánságműsor, ahogy azt a kiégett matek tanárok remekül prezentálni tudják a diákok felé. Így vörös törpénk sem fogja soha megtanulni, hogy egyszerre egy gondolatsort levezetni bőven elég, akkor talán majd megértik, miről is szól végeláthatatlan mondandója.
-Csak az előítélet - bólint komolykodva. - Azért, mert egyszer akadt köztük valaki, akinek éppen rossz napja volt, és megbántott egy másik házbélit, máris elterjedt a hír, hogy a rellonba gonosz diákok járnak. Ez csak buta általánosítás, hiszen alapvetően mindannyian jónak és ártatlannak születünk. Hogy a rellonosoknak néha talán nehezebb a természetük, arról csakis mi tehetünk, és hogy ilyen skatulyákba zárjuk őket. Ha nem félne tőlük a többi diák, több szeretetet és ölelést kapnának... csak az hiányzik nekik, hidd el, akkor ők is meg mernék mutatni, hogy valójában szerető szívük van - a maga naiv módján valóban őszintén hisz abban, amit mond. - Ezért vannak a plakátok is - vigyorodik el. Ha Misi hiteles képet akar kapni a házak közti helyzetről, nem pont Lencse a megfelelő alany a leíráshoz.
-Talán már az egész iskolarendszer gyökereiben ott a hiba, amiért négy csapatra osztottak minket, és elválasztottak egymástól, mert így mindenkiről hamis, csúnya kép alakul ki. Te nem így látod? A rellonosok gonoszak, a levitások stréberek, az eridonosok hiperaktívak - oké, ez rá pont, hogy nagyon igaz. - A navine meg... Hát ők nem ismerik a tíz parancsolatot - ráncolja a homlokát. Nem pont ezt szokták a banánokról reklámozni, de képtelen elvonatkoztatni saját mániájától. Mielőtt azonban túlságosan felhergelhetné magát, megrázza hatalmas kócos loboncát, és inkább megpróbálja az eseményeket követni. Egyből elkezd ugrándozni, és nevetve belemászni a fiúcska arcába. Naná! Az esküvő a legimádottabb témája a földön! A nyállal gyártott pufikoronák után, természetesen.
-Coltrane? Ő Keith! Majd felviszlek a padlásra, és bemutatlak neki! Ha szeretnéd, még játszhatunk is fent, közben meg felteszünk egy Dire Straits albumot, mert az olyan csodás! Kaptam otthonról ugrókötelet, ami elkezd lángolni, ha hajtod. Apa azt írta, nem éget, szóval kipróbálhatnánk. Remek fotókat lehetne készíteni róla. Mikor jössz ma este hétkor? - Fodroskának még csak gondolkodnia sem kell, mert vörös törpénk remekül eldönti helyette a programot. Ez már csak így szokott menni nála.
-Ja, igen, az esküvő! Az nagyon komoly dolog ám! Keef biztosan meg fogja kérni a kezem, csak még nem tudom, mikor. De már nagyon várom - szerencse, hogy Kifli nem szokott sűrűn cipőt kötni, mert Lencse mindig azt hinné, hogy eljött a nagy pillanat.
-Azért nem szoktam ám sürgetni, mert ráncosan is szívesen hozzámegyek... de Hófehérkét sem hetven évesen veszi el a herceg, nem igaz? Különben is, én Kíszhez tartozom, ő meg hozzám - mint biciklihez a kulacstartó. - Ha megkérné a kezem, ezt mások is belátnák - nem mintha amúgy nem volna teljesen egyértelmű. Viszont Lencse még mindig nehezen tudja kordában tartani őrületes féltékenységét. Legszívesebben hatalmas betűkkel írná pajtása homlokára, hogy lányok ne menjenek a közelébe. Se fiúk, ha már egyszer rájött, hogy léteznek a földön melegek is.
-Vagy gondolod, hogy ez rossz dolog? - kérdi immár a korláton ücsörögve, a fiúcska tekintetét keresve. Arcán olyan gyermeki reménykedés látszik, hogy igazán kegyetlenség lenne lelombozni egy olyan kijelentéssel, hogy “Te teljesen elmebeteg vagy”.
-Még nem jelentkeztél? Nagy hiba! Biztosan remek játékos lenne belőled, és a csapatban mindig szívesen várják a vérfrissítést… - folytatná tovább a fecsegést, de már Fodi is rászól, hogy ideje volna belekezdeni az érdemi munkába.
-Hát jó, akkor kezdjünk neki - tökéletesen megbízva újdonsült pajtásában, előre dől, kezében a molinó egyik kikötni való sarkával, és a kiszögellés felé nyújtózik, hátha eléri.
-A folyosókon majd a nyakadba ülök - vigyorog hátra.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. augusztus 25. 17:00 Ugrás a poszthoz

Lilke

Lilke lelkesedése nyomán hatalmas öröm árad szét piciny lelkében. Hogy megkönnyítse a leányzó dolgát, átveszi tőle Trilliant, és szórakozottan kezdi túrni a kis bundást. Ha tehetné, gyártana egy Trill-szobát a kastélyban, amiben mindenhol ilyen puha nyusziszőr nőne. Egészen biztosan minden nap órákon át hemperegne ott hippi-módiban, és akkor végre megmutathatná nyuszijának, miért szereti annyira hozzádörgölni az arcát. Pihe-puha nyuszmóka. A kiscica, akit kispajtása kivesz a ketrecéből, legalább annyira nyomorgatni valónak tűnik. Ha lenne itt egy csésze, Lencsét el lehetne fogyasztani, úgy elolvadt a látványtól, csupán egy kis citrom kéne hozzá ízesítésként. (mert ugye alapjáraton elég édes)
-Nem is értem, hogy tudsz köztük választani! - csóválja a fejét, miközben fél kézzel megsimogatja az alvó cicmák fejét.
-Amúgy szerintem tökéletes választás lenne - mosolyodik el, bár nem volna haszontalan, ha tudnák az állatka nemét vagy igenét, hogy később ne okozzon meglepetést, ha egyszer csak nekiáll osztódni.
-De jó! Nekem december 11.! Majd ünnepelhetjük együtt a toronyban, lesz sok lufi és hatalmas torta is - egészen belelkesedik az ötlet nyomán. Már látja lelki szemeivel, hogy rengeteget játszanak majd és mindenhol folyni fog a gyerekpezsgő, jihhá!
-Én huszonegy leszek - jelenti ki derűsen, miközben hagyja magát a kutymákok felé rángatni. Nagy erőt nem kell kifejteni rá, hiszen ugrándozik ő magától is. A röpke hat év különbség mit sem számít, és hogy őszinték legyünk… alig látszik meg. Viselkedésben semmiképpen.
-Nem fázik így a lábad? De ugye télen nem felejtesz el cipőt húzni? Akkor nagyon hideg van! - egy pillanatig elgondolkodik rajta, hogy ha beköszönt a hideg, ráragasztja a lány lábára a cipőit, nehogy felfázzon, mert hát az nagyon kellemetlen tud lenni. Egy lánynak különben is nagyon kell ügyelnie az ilyenre, anyukája mindig azt mondogatta neki. Legalább ragadt rá valami az ősi tanításokból a tintán kívül is.
-Lehet, hogy inkább kutyát kéne venni neked. Egy csomó trükkre meg tudnád tanítani, ami nagyon mókás. Wowi például tud táncolni meg egy csomó mindent. Megmutassam? - körbenéz pudlija után, de a kis bolyhos valószínűleg a tengerimalacokat molesztálja épp egy eldugott sarokban. Ennyit a bemutatóról...
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Leonie Rohr összes RPG hozzászólása (212 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 [7] 8 » Fel