36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Leonie Rohr összes RPG hozzászólása (212 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 7 8 » Le
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 4. 20:07 Ugrás a poszthoz

Zsolti fiú

-Ömmm. – Még mindig kétkedve néz az ékszerre. Most komolyan! Zsolti fiú nem viccel, ez egyszer biztos. De hogy a ménkűbe akarhat valaki valamit ennyire? Látszik, hogy ifjú hölgyünk sosem volt szerelmes, mert nem tudja értelmezni ezen érzelmeket. Legalábbis úgy biztosan nem, hogy felé irányulnak. Vannak még fura emberek, ezt bizonyítja az is, hogy pont ő lett a kiszemelt.
-Én ezt akkor sem fogadhatom el – Mert az olyan lenne, mintha ígéretet tenne a srácnak. Isten ments! Már attól is elnyomottnak érzi magát, ha megpróbálja elképzelni, milyen lenne egy kapcsolatban. Gyermeteg érzelmi szintjén képtelen máshogy látni a dolgot. Mintha Zsolti fiú megpróbálná betuszkolni egy karámba. Ez az ötlet pedig nagyon nem tetszik neki. Bár biztos jó dolga volna, ingyen kvártély, minden nap kapna friss szalmát maga alá, és szénát, hogy egyen…
-De azért tényleg nagyon aranyos Tőled – Vigyorodik el, miközben visszaszolgáltatja a dobozt. – De apukám mindig azt mondja, hogy ki kell érdemelni az ajándékokat. Tudom, hogy már a puszta létezésem is rászolgál, de hát mégsem jó ez így… - Próbálja elviccelni a szituációt, hogy kevésbé legyen kínos. Hogy a fiúkát ez hogyan érinti… nos, hölgyünk leginkább saját kusza gondolataival van elfoglalva.
-Őőő… igen. Hát akivel megyek… - Dehogy megy! Na jó, igazából először azt tervezte, hogy besompolyog egy adag kukoricával és egy kivágott tv formával, leül, és csak figyeli a párocskákat. Úgyis régen járt már a nagymamájánál, és hiányoznak neki a romantikus filmek, ez remek lehetőség lett volna. De így, hogy most el kezdett kamuzni. Hogyan állíthatna oda egyedül? Talán inkább el sem megy, és keres helyette valami más mókát. Esetleg lemegy a manókhoz, és elkezd nekik Valentin napi szívecskéket osztogatni, hogy ők is örüljenek.
-Az egy óriási medve. Mármint olyan ijesztő… meg nagy. – Ki más juthatna eszébe hirtelen, mint egyetlen tanítványa? Az ő fülébe úgysem fog eljutni ez az információ, hiszen meg sem értené. Ha mégis, akkor majd bocsánatot kér. Vagy elmenekül a hatalmas tenyere elől, mikor le akarja csapni.
-Én nem mernék neki semmi olyat mondani, ami felidegesítheti. Mert mondjuk itt egy légy… - Eljátssza, hogy lecsapja az említett rovart. – Na, ez a légy voltál Te.. vagy én. – Valójában jót mulat saját érthetetlen eszmefuttatásán. De lehet, hogy nem is kéne jobban belebonyolódnia a témába, így inkább gyorsan vált. Témát.
-Óóó, azon még nem is gondolkodtam! Olyan messze van még… de szeretnék hazamenni pár napra, mert nagyon hiányoznak már. És a bátyám megígérte, hogy elvisz valahová! Azt nem mondta meg, hova, de már alig várom! Ezzel húzza az idegeim már karácsony óta. – Tudni való, hogy Leonie hatalmas gyengéje a kíváncsiság. Ha valamit csak úgy meglebbentenek előtte, de nem árulják el a folytatást, az az őrületbe tudja kergetni.
-De végül is.. részben itt is maradnék, mert ezen a helyen mindig történik valami érdekes. Nem is tudom… - Egy pillanatra mérlegeli a lehetőségeket, majd megvonja a vállát.
-Te mész vagy maradsz? – Érdeklődik immár ismét nagyon derűs hangulatban.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 4. 23:32 Ugrás a poszthoz

Büntiben

Ó, Te drága pihe puha ágyikó! Azt a kevés időt is, amit Leonie a társaságában tölthetett volna, elvette a gonosz banya, aki valószínűleg most arra játszik, hogy miután tegnap jól megdolgoztatta őket, ma beveti őket a kemencébe, amit sanszosan illegális diákégetésre használ. Oké, mondjuk a Könyvtár elég biztonságos helynek tűnik… tűnne, ha nem éppen éjszaka lenne, amikor senki nem hallja meg a ropogó tűz hangját, de még csak a sikolyt sem.
-Jó éjt! – Lép be ásítozva a helyiségbe. – Vagyis jó estét! – Javítja ki magát, miközben szemeit dörgölve elindul a diktátor asszony felé. Szemei alatt sötétlő karikái olyanok, mintha az olimpia jeléből lopta volna őket, csak nehogy ezért is büntetést kapjon. Bár igazából a lelkét kevésbé viseli meg a dolog, még jól is szórakozott tegnap éjjel, minden nehézség ellenére. Az egyetlen baja az, hogy szervezetének szüksége van az alvásra. Mégpedig jó sokra, mert fittségének bizony ez a titka.
Mirával való kinézetük szöges ellentéte egymásnak. Míg az említett, úgy látszik, titkárnőset akar valakivel játszani a kastély egy rejtett szegletében, mikor már senki nem látja, addig a kis vörös konkrétan kezeslábas pizsamában és mamuszban van. Utóbbi amúgy is szokása a kastélyon belül, az előbbire meg ráhúzott egy méretes pulóvert.
-Vuhhúú! Én vagyok az első! Ezért kapok valami piros pontot? – Élénkül fel kissé, amint megteszi az év felfedezését. Természetesen komolyan is gondolja, legalább annyira, mint hogy a földön a legnagyszerűbb találmány a karácsony. Mert tényleg.
-Mész valahova? – Néz végig a lányon, igazából nem is nagyon hagyja, hogy megszólaljon, ez egy rossz szokása. Ha egyszer nekiáll beszélni, muszáj kiadnia magából mindent, nehogy megálljon lelki fejlődésében.
-Mert igazán csinosan kiöltöztél. Nekem is így kellett volna? Csak nem fellépünk valahol? – Kérdezi szinte rémült tekintettel.
-Előre szólok, hogy az énekhangom zuhany alá való, zongorázni is csak keveset tudok, és… Neked van egy oroszlánod! – Végre feltűnik neki ez is. A hadarás után nagy levegőt vesz, és közelebb lép. – Megnézhetem? Megfoghatom? – Félő, hogy Amirának ez így egyszerre túl sok lesz, és menten nyakkal együtt szedi le a fejét a helyéről.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 5. 18:45 Ugrás a poszthoz

Éjjeli baglyok

Végül is választ azt pont nem kapott egyik kérdésére sem, de mi másra számíthatott volna. Úgy látszik Amira éppen a nehezebb napjait éli, és azért ilyen morcos. Legalábbis nem létezhet olyan ember, aki egyfolytában ilyen kis agresszív volna. Megvonogatja a vállát, inkább nem veszi magára ezt a modort. Vet még egy vágyakozó pillantást az oroszlán felé, majd a mutatott hely felé lép, és lehuppan a székre.
-Pedig pont úgy néz ki – Ásít egyet, és elkotor egy vörös tincset szeme elől. – Olyan, mint Trillian, csak kicsit nagyobb nála. De azt tudtad, hogy az állatok megérzik a gazdájuk érzelmeit? Ha nem lenne ilyen rossz kedved, ő is biztos kevésbé lenne morcos. Persze én is biztos rosszkedvű lennék, ha egész éjszaka fent kéne maradnom… - Egy pillanat gondolkodási idő – Ja, nem is.  – Kezd el ismét derűsen magyarázni, de abbahagyja, amint Sil színre lép.
-Szia! – Köszön neki még inkább felvidulva, és még integet is mellé egyet. – Neked nincs izomlázad? Reggel eszembe jutott, hogy ilyen edzést kellett volna tartani az idény alatt. Akkor most sokkal izmosabb lehetnék… - Egyszerűen nem tudja befogni a száját. Csak akkor, mikor a lány elmegy szabályzatot keresgetni, és újból kettecskén marad az év diktátorával.
-Ugye milyen klassz volt? – Vigyorog a lányra, de rögtön le is olvad a mosolya, amint megtudja, mi lett fabábuk sorsa.
-Te… megölted őket? – „Anyuuu! A csúnya néni tönkretette a játékaimat!” Legalábbis szíve szerint ezt mondaná, de aztán vesz egy mély levegőt, és oldalra biccentett fejjel folytatja.
-Talán jobb is így. A csatamezőn meghalni nagyon hősies. Meg aztán mihez is kezdtünk volna utána velük? A szobámba biztos nem fértek volna el. – Elképzeli a jelenetet, ahogy Amira hatalmas kupacba rakta őket, begyújtotta az egészet, és ördögi kacajjal, fura rigmusokat kiabálva körbe-körbe ugrált a tűz körül.
-Micsoda? – Kap észbe idétlen vigyorral, mikor Sil visszaér. – Persze, megyek már! – Meglepően energikusan pattan fel a székről, és elvágtat a szabályzat után. Tudja is ő, hogy merre kell keresnie! Egy darabig elkóvályog, mire rátalál, ami addig oké, csak leszedni kéne valahogy. Lábujjhegyre áll, és elkezdi kifelé rángatni, viszont amekkora mázlija van, kiránt egy adag másik kötetet is, és borul minden.
-Semmi baj, semmi baj! Még élek! – Szól ki a lányoknak, miközben elkezd mindent visszapakolni a helyére. Mikor ezzel végez, visszaugrándozik a helyére, és lehuppan a székre.
-Ezt komolyan öt példányban kell leírni? – Átlapozza a hivatalos irományt. Ennél izgalmasabbat ki sem találhatott volna ez a banya. Főleg nagy büntetés ez neki, hiszen amilyen hiperaktív, képtelen kussban írni egész éjszaka. Még egy tanórát sem tud végigülni… azt hiszem, erre mondják, hogy nem iskolaérett. Akkor mi a jó kutyafülét keres itt? Talány… Mindenesetre maga elé húz egy lapot, és nekiáll másolni. Nagyjából öt percig bírja csendben, mikor felpillant, és Silana papírja felé kezd kacsintgatni. Amolyan "Te hol tartasz?" stílusban.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 5. 19:11 Ugrás a poszthoz

Zsolti fiú

-Egészen biztos, hogy nem fogadhatom el! – Bólint határozottan. Még akkor sem, ha a saját neve áll rajta. Persze így nehéz azt ajánlani, hogy esetleg ajánlja fel valami másik lánynak a iskolában. Bár ki tudja… akad még itt Leonie? Leon biztosan. Esetleg neki, és majd ráfogják, hogy becézve lett a feliratban… Ekkor valami kirepül az immár nyitott ablakon. Mi van? Először elkerekednek a szemei. Csak nem akkora a harag, hogy inkább kivágja az ékszert az ablakon? Ezután pedig általában az elviharzás jön. Legalábbis a brazil szappanoperákban José-Gonzales-Alejandro-Javier tuti ezt csinálná.
-Kincskeresőset akarsz játszani? – Vidul fel annyira, hogy még nevetni is elkezd. – De jó, de jó! Játsszunk kincskeresőt! Legyünk ereklyevadászok! – Egy pillanatra rákattan a témára. De csak egy pillanatra.
-De ezt most miért csináltad amúgy? – Miután Zsolti fiú nem rohant el sértődötten, tényleg nem érti, mi van. – Mondjuk, ha valaki megtalálja, biztos örülni fog neki. – Komolyan elhiszi, hogy a srác képes volt elhajítani azt. Mi mást is hihetne, elvégre elég naiv természet.
-Hát talán nem olyan bundás, mint egy medve, de majdnem – Vigyorog továbbra is. De közben az ablak felé pillantgat. – Most komolyan, nem sajnálod? – Nyilván nem képzeletbeli partnerére gondol, hanem az ékszerre. Mert oké, hogy ő nem fogadhatja el, de attól még szép volt, és nem lett volna szabad így elhajítani.
-Utazgatni? Hát az egyedül tényleg nem jó. Meg aztán… a szüleid elengednének egyedül? Engem biztos nem… - Morfondírozik hangosan. Nem csoda, hiszen még olyan fiatal. Meg aztán kész katasztrófa a hölgyemény. Mindig kell valaki, hogy felügyeljen a testi épségére.
-És mi van akkor, ha egyszer találkozol egy Leonie nevű lánnyal, akinek odaadhatnád azt a medált? - Minduntalan visszatér erre az ékszer témára. Nem azért, mert meggondolta volna magát, hanem mert nem helyesli, hogy csak úgy kidobáljunk ezt-azt az ablakon.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 8. 18:26 Ugrás a poszthoz

Kínzás

-Uhh, köszi! – Vigyorog a segédkezet nyújtó lányra. Bár lehet, hogy rendbontásért újabb büntetőmunkát kapnak. Ki tudja, Amira igencsak fogfájós ma este… vagy úgy általában mindig? Többet kéne a lánnyal találkoznia, bár az valószínű, hogy inkább zaklatásnak venné, ha Leonie egyfolytában a nyakán lógna.
-Naa – Méltatlankodik egy cseppet, mikor Sil-aj kiveri a kezéből a könyveket. Oké, hogy ekkora szerencsétlen, de még szívatják is mellé, ez igazán nem fair. Értetlenkedve kezdi felszedegetni, immár egyesével őket, és szépen visszarakosgatja mindegyiket a helyére. Azonban hamar megvilágosul az ellene elkövetett merényletet illetően. Silver! Áhh, az a cuki kisállat, csak nehogy Mira meglássa, mert valószínűleg példát statuálva levágná a fejét. Vagy valami hasonló…
-Nem is olyan vészes – Jegyzi meg, mikor visszaindulnak a helyükre, ahol is ugyebár nem sokáig bírja a kiképzést. Hogy fog itt ücsörögni egész éjszaka? Ez borzasztó! Inkább lenne a feladat, hogy egész éjszaka a kastély körül futkossanak. Sokkal több kedvvel csinálná azt, minthogy értelmetlen és felesleges szabályok tömkelegét másolgassa órák hosszat. Úgy tűnik, társa is hasonlóképpen elégedetlen, legalábbis az arcáról valami ilyesmit lehet leolvasni. És ha az okklumencia nem is megy neki, a mimika elegendő ahhoz, hogy Leonie elkuncogja magát. Bal kezét szájára szorítja, és gyorsan saját papírja felé fordul, hogy ismét nekiálljon másolni. Hatalmas kunkorokkal firkantva le minden egyes szót. Tulajdonképpen fel sem fogja, mit olvas, mivel mindig csak a következő szóra összepontosít, úgyhogy ez a szabályzat megjegyzésében bizony nem fog neki segíteni.
A harmadik lapot veszi maga elé, mikor bal kézzel rákönyököl az asztalra, fejét ráhajtja, és úgy ír tovább. De csak pár mondat erejéig jut, mikor leereszkednek a szempillái. Ezt ő nem bírja aggyal, annyira nagyon unalmas. Bizony elszundít, már így az elején. De még annyi ideig sem pihen, hogy Amira rászólhasson, mert, ahogy elernyednek az izmai, kicsúszik a keze a feje alól, és lefejeli az asztalt. Inkább a hangos koppanásra, mintsem a fájdalomra ébred.
-Mi? Mi? – Néz körbe, azt sem tudva, éppen fiú-e vagy lány, de csakhamar rájön, hol van, és nagyot sóhajt. Ránéz Silre, és grimaszol egyet.
-Azt hiszem, összenyálaztam a lapot – Motyogja halkan, vajon megkérdezze, hogy nyálasan is jó lesz-e?
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 8. 23:04 Ugrás a poszthoz

Zsolti fiú

Zsolti fiúnak azért még van mit tanulnia a manipulációról. Merthogy Leonie a legkevésbé sem érez feszültséget az ékszer miatt, csupán nem tudja mire vélni ezt a viselkedést. Már alapból azt sem tudta hova rakni, hogy a srác adni akart neki egy medált. Ráadásul ilyen személyeset. Kakukk! Hát maximum akkor volna ez helyes, ha együtt lennének, nem? Így a legkevésbé sem… de már úgyis mindegy. Vagy?
-Ebben igazad van. Akkor sem fogadhatnám el, de ezt már túltárgyaltuk – Néz nagy szemekkel a fiúkára. Ő is tud makacs lenni, ha már itt tartunk. A döntését semmi áron meg nem változtatná, ha egyszer meghozta. Na jó, ez persze nem igaz… csak jelen esetben.
-Ömm… végül is Te tudod… de szerintem hasznosíthattad volna még. Vagy visszavinni, vagy csak… hát igazából… fogalmam sincs – Vigyorodik el. Mázli, hogy már megoldódott a probléma. Bár azért egy pillanatra elgondolkodik a hallottakon. Még hogy visszakerülne hozzá? Tény, hogy nem rohangál túl sok Leonie az iskolában.
-Ezt nem teheted! – Panaszkodik. – Ez így nem fair. Bár akkor odaajándékozhatom a megtalálónak… - Vigyorodik el – És így mindig emlékezni fog rám, bárki legyen is az. Ohh, de csodás. – Ingatja a fejét. Talán jobb lenne, ha lelépne. Ilyen nyomás alatt a maradék értelmes gondolata is eltűnik a süllyesztőben. Rossz hatással van rá ez a Zsolti fiú.
-De én nem kértem, hogy ékszert vegyél nekem! Mégis ki tesz már ilyet? – Kel ki magából, igazán gyermeteg haraggal a szívében. Nem érti, mit akar tőle ez a srác, mert olyan nem létezik, hogy valaki pont belé zúgjon. Az annyira abnormális dolog volna!
-Nincs kérdésem – Rázza meg dacosan a fejét. Nem szokott sűrűn kiakadni, de ez a szerelem téma meghaladja az ő szintjét.
-Csak, ha legközelebb találkozunk, ne lepj meg semmivel. Az bőven elég lesz, de komolyan. – Hátratúrja a szemébe lógó vörös tincseket, és kibámul az ablakon. Most mégis mit kezdjen Zsolti fiúval? Mennyivel egyszerűbb volna, ha belátná, hogy ők ketten csak játszópajtások lehetnek. Nem való egy gyerek lelki világát felkavarni.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 11. 23:44 Ugrás a poszthoz

Mary

Egészen megszerette ezt a helyet, amikor először járt itt, és Balázzsal találkozott. Azóta többször mászkált már erre, hogy összebarátkozzon ezekkel a haláli manókkal, és megszegjen mindenféle fogyókúrás szabályt. No, meg aztán, mindenféle más szabályt is, ami szerint nem tanácsos zaklatni a dolgozó apróságokat. Mázli, hogy még sosem penderítették ki, főleg, hogy ilyen későn szokott leosonni egy kis nasira.
Most leginkább azért szökött ki a klubhelyiségből, mert szörnyen unatkozott, és még mindig jobb a pörgős manók társasága, mint az alvó szobatársak. A szokásos mamusz, kezeslábas pizsama párosításban van, mert ugyan minek felöltözni, ha úgysem találkozik emberekkel… legalábbis ezt hiszi. Ugyan ki mászkálna még ilyenkor idekint?
Egészen az ajtóig nindzsa üzemmódban közlekedik, majd a konyhához érve bevágódik a helyiségbe, frászt hozva ezzel néhány tökmagra.
-Szép estét! – Köszön udvarias kislányhoz méltóan, és beljebb ugrándozik, egészen az asztalig, ahol is lerakja a magával cipelt terhet. Egy magnó az. Miért is ne adhatná meg a módját, ha már egyszer így kiruccan?
-Ó, igen – Vigyorog rá az egyik kis törpikére, aki odasiet hozzá, hogy teljesítse a kívánságát.
-Szeretnék egy kakaót, ha szabad – Mert persze ő is el tudná készíteni, de miért is venné el mások örömét? Amíg a manó elszalad, hogy meghozza a rendelését, ő maga elkezd babrálni az otthonról kapott szerkezettel. Homlokát ráncolva kezdi nyomogatni a gombokat rajta, hátha valamelyikkel bekapcsol. És láss csodát, egyszer csak megszólal a zene. Valahogy érzi, hogy ez most nem teljesen legális, de attól függetlenül felhangosítja, és elkezd rá dülöngélni.
-Köszönöm – Fordul közben a kakaót leszállító manó felé, és belekortyol a forró italba. Jólesően cuppant egyet, majd lerakja a bögrét, felpattan a legközelebbi padra, és elkezd táncikálni valami latin dallamra, ami éppen a magnóból szól.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 12. 14:22 Ugrás a poszthoz

Mary

Tökéletesen jól érzi magát még egy manót is felrángat maga mellé, hogy a kezét fogva pörgesse őt. Az már más kérdés, hogy szerencsétlen kis apróság mennyire önszántából kezdett bele a táncba mellette. A lényeg persze, hogy Leonie remekül elvan saját kis világában. Olykor-olykor lehajol, hogy felvéve bögréjét, belekortyoljon kakaójába, vagy kicsit tekergessen a magnó hangerőszabályzóján. Micsoda egy találmány! Mázli, hogy kicsempészte a nagyszülőktől, még nagyobb mák, hogy apuka szívesen megbütykölte neki egy bájos mosolyért cserébe.
Olyannyira nem érzékeli a külvilágot, hogy fel sem tűnik neki, hirtelen eggyel többen lettek a kelleténél. Csak akkor kapja fejét az ajtó irányába, mikor a zene ellenére egy elég nagy csattanást hall. Ijedten lép egyet hátra, aminek köszönhetően ő maga is hatalmasat esik a padról. Nyekkenve ér földet, pont a hátsójára.
-Áuucs. – Nyögi ki, de már tápászkodik is fel, mert az ajtótól még mindig nem érkezett semmi életjel. Odasántikál a fekvő lány mellé. Te jó ég, egy hulla! Vajon el fogják hinni, hogy nem ő végzett vele? Vagy inkább el kéne ásnia valahol az erdő környékén? De honnan szerez ásót? Hiszen még a pálcája sincs nála! Csak egy nyomorult magnó! Várjunk csak, a manók! Őket rá lehetne venni, hogy segédkezzenek neki? Jesszus, nem akar a varázslók börtönébe menni! Ott biztos nagyon kényelmetlenek az ágyak, és tuti, hogy a kakaót is mindig hidegen adják. Az szörnyű volna!
-Ébredj! – Két vállánál fogva kezdi rázogatni kicsit a hölgyeményt. – Mondd, kérlek, hogy élsz, légyszi, légyszi! – Egészen belehajol a lány arcába, így ha az kinyitja a szemeit, egy jó nagy adag vörös hajjal találkozhat, meg egy mögüle kivillanó ezer wattos vigyorral.
-Hát mégsem vagyok gyilkos! – Sóhajt fel megkönnyebbülten, miközben megfogja Mary kezét, és felhúzza ülésbe, ha akarja az, ha nem. – A frászt hoztad rám, már azt hittem, el kell, hogy földeljelek valahol. – Derűsen hátratolja loboncát, és érdeklődve tekint újdonsült ismerősére.
-Vagy csak megfáradtál? Mert akkor ott van a pad, azon nyugodtan lepihenhetsz, ígérem, nem fogok ugrálni rajta. – Felpattan, de egyből fel is szisszen. – Ajj, azt hiszem, eltört a csontom. – Ingatja a fejét, és egy nagy sóhaj közepette odalép az asztalhoz, hogy felemelje a bögréjét. – Kérsz Te is? – Kérdezi vigyorogva.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 13. 18:34 Ugrás a poszthoz

Mary

-Oké, de ki fog nekem hinni, ha egyszer Te már hulla leszel? – Kérdezi komolykodva. – Hiszen nincs is szemtanú! Csupán vagy harminc manó… de lehet, hogy ők mind háttal álltak, mikor bejöttél. Akkor aztán hogyan bizonyítom be, hogy ártatlan vagyok? – Levegővétel nélkül magyaráz a lánynak. És mikor megáll, akkor is csak azért teszi, hogy belekortyolhasson kedvenc italába.
-Lehet, hogy még az is jobb ennél, ha melléd temetnek – Mivel valóban nem a legjobb ötlet hangoskodással a nyakukra hozni a felügyelő gárdát, a magnón egy mozdulattal lejjebb veszi a volumét, és ráhuppan az asztalra. Csupán egy kisebb grimaszt ereszt meg fájó sejhaja miatt, majd megpaskolja maga mellett a helyet, jelezve, hogy nem harap. Vagy ha mégis, nem nagyot, és még veszettnek sem mondható, tehát nincs mitől félni.
-Azért csak nem fogják leszedni a fejünket, mert itt vagyunk. – Arcán a tökéletes derű látható, semmi aggodalom. A legkevésbé sem tart tőle, hogy majd mindjárt jönnek a csúnya, gonosz tanárok és törpe változataik, azaz a prefektusok.
-A büntetőmunkák meg nem olyan vészesek. A múltkor fél méteres játék katonákat kellett a rétre cipelnünk egész éjszaka. Ami még mókás is volt… de a következő éjszaka a Szabályzatot kellett másolni… az mondjuk… uhh! Sosem találtak még ki annál unalmasabb dolgot. – Hangja átmegy nyávogó kislányosba, ahogy mesél. Igazából, nem kérdezték, csak beszélhetnékje van. Meg aztán, az elhangzottak már előrevetítenek valamit a mai estével kapcsolatosan. Talán most még van ideje Marynek elmenekülni, ha igazán bölcsen akar cselekedni…
-Azt hiszem, inkább most nem mutatom meg, de jól a hátsómra estem… végül is, majd azon a Valentin napi bálon úgy fogok közlekedni, mint aki elfelejtett wc-re menni. Szörnyen vonzó látvány lesz! – Homlokon csapja magát, majd vigyorogva elnyúlik az asztalon. Kicsit hirtelen csapta le azt a bögre kakaót, rá kell pihennie egy pillanatig.
-Te is jössz majd? – Leonie-t a legkevésbé sem zavarja, hogy pár nélkül fog megjelenni. Vagyis… ha megjelenik, mert ugye egy bizonyos illetőnek bekamuzta, hogy van már partnere, ezek után meg olyan kínos lenne találkozni vele egyedül…
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 14. 23:52 Ugrás a poszthoz

Mary

-Nem tehetünk róla, hogy ilyen későn megéheztünk. Vagyis… szomjaztunk. A toronyban meg nem ilyen finom a kakaó. Ugye? Itt, hogy a manók személyesen adják, sokkal nagyobb adag szeretet van benne. Ezt igazán át kéne éreznie minden erre tévedőnek. – Olyan komolyan pillog fel Maryre, mintha legalábbis szépségkirálynő választáson lenne, és éppen a világbékéről tartana előadást. Pedig valójában egy szavát sem szabad komolyan venni, főleg nem ilyen későn. Hirtelen felül, és egészen közelről belebámul a nevető lány arcába.
-Ez egy komoly dolog, ne nevess! – Egyébként meg fogalma sincs, min mulat ilyen jól a társa, de neki magának is erősen kell harapdálnia a szája szélét, hogy ne vigyorodjon el, és tartsa a komoly figurát.
-Én, ha itt találnám magunkat, tuti kitakaríttatnám az egész konyhát a manók helyett. Vagy beállítanám magunkat reggelit készíteni az egész diákságnak. Húúú, egyszer prefektus leszek! – Izgatottan feltérdel, és megragadja Mary karját.
-Legyél Te is az, és mi leszünk a legrettegettebb prefik az iskolában! – Mondjuk, Amiránál félelmetesebbet nehezen tudna elképzelni, de sebaj. Majd sokat gyúr rá előtte. Különben sincs halovány fogalma sem róla, miként lehet itt előrébb lépni a ranglétrán. Jesszus… próbáljuk már meg egy pillanatra elképzelni ezt a kis szerencsétlen vörös törpét prefektusként. Nevetséges, még ő maga is jól elkacarászik ezen a képzelgésen.
-Khm… addigra ki kell fejlesztenünk valami gonosz kacajt, hogy amint megtalálunk egy tilosban mászkálót, előadhassuk. Muhahhahaa! – Még a kezeit is égnek emeli, de inkább nevetségesnek tűnik, mint félelmetesnek. – Őő… na mindegy. Ezt még gyakorolni kell. – Egy szisszenés kíséretében lehuppan a hátsójára, és újra rendes távolságot vesz fel a lánytól, hátha amaz nem szereti, ha ennyire belemásznak az aurájába.
-Igazad van! – Vált hihetetlen sebességgel témát, és máris a Valentin napról kezd értekezni.
-Nem is értem, miért csinálnak belőle ekkora ügyet. Bár ha jönne a Szőke Herceg… - Ábrándozva sóhajt egyet. Nagyon romantikus alkat ő… az álmaiban természetesen. Nem hiába imádja a meséket.
-Ne mondd, hogy nem pattannál fel a fehér lovára Te is. Tudod, olyan Hófehérkésen. Vagyis ne.. nem lenne kedvem megfulladni előtte… akkor Csipkerózsikásan! Mondjuk átaludni az életem, nem is tudom… biztos elzsibbadna mindenem, annyi ideig egy helyben feküdni! – Jól elértekezik magában, csak Mary egyik kérdése billenti ki lelki egyensúlyából. Megint elkapja a karját, és kétségbeesetten belepillog az arcába.
-Van jelentkező! – Ezt úgy mondja, mintha legalábbis valami hatalmas katasztrófáról számolna be. Mondjuk, hogy a maják megjósoltak még egy világvégét, és az pont a következő születésnapja előtt lesz.
-De hazudtam neki. Azt mondtam, hogy már van párom, pedig nincs is. Csak olyan ijesztő! Nekem nem kell barát! Mármint olyan… tudod… hogy mindig együtt vagyunk, meg édibédi neveket adunk egymásnak és egymás szájában lógunk egész nap. – Hevesen megrázza kócos haját, és dacosan összefonja maga előtt a karjait. Látszik, hogy igen gyermeteg felfogással bír a kapcsolatokról. Természetesen a Szőke Hercegről egészen máshogy vélekedik... hiszen az nem valós.
-Esetleg, ha lenne egy medvém… - Ábrándozva sóhajt fel ismét. Hogy ez miként jön ide? Rejtély…
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 16. 20:58 Ugrás a poszthoz

Ronald

Szóval a mai nap az olyan, hogy van valami a levegőben, amitől lehetetlen leállnia a pörgéssel. Talán a vizsgaidőszak teszi. Valószínű, hogy valami nem jól működik az agyában, ugyanis ahelyett, hogy stresszelne, aggodalmaskodna, görcsölne, teljesen felszabadult és gondtalan. Mondjuk, a tanulással sem törődik igazán, nem sokszor látni könyv felett görnyedve. Öhm… hát most sem éppen hat kiló tananyaggal az oldalán tűnik fel.
Piros harisnyában, citromsárga hosszú pólóban, és elmaradhatatlan mamuszában vágódik ki az erkélyajtón. Mintha legalábbis óriás vakond üldözte volna idáig, bevágja maga mögött az ajtót, és térdeire támaszkodva kifújja magát. Egy fél pillanattal később viszont kiegyenesedik, és felkiált.
-Megjöttem! – Kitárja karjait, és elneveti magát. Igazából eszébe sem jut, hogy esetleg valaki más is lehet idekint a hidegen kívül. Merthogy az van, meg ahogy körbepillog… hoppá! Hiszen ő… Ő az!
-Végre megtaláltalak! – Pár ugrással (pici termetéből kifolyólag szüksége van erre) ott terem a srác előtt, és belevetődik a nyakába.
-Annyira hiányoztál! Már azt hittem, sosem látlak többé! – Még pár könnycseppet is elmorzsolna, de rendíthetetlen jókedve miatt inkább megmarad a nevetésnél. Bő fél perc után, ha ugyan addig nem kap egy maflást, lekászálódik Ronald nyakából, és rávigyorog.
-Azt mondtad, hogy két hetet leszel távol, erre már egy hónapja nem hallok felőled semmit! Te kerülsz engem? – Vonja kérdőre őt rögvest, nem is hagyja, hogy megszólaljon. Bár az is elég valószínű, hogy az ismeretlen köpni-nyelni nem tud a kis vörös törpe akciójától. Merthogy Leonienak egyébként fogalma sincs róla, ki ez az úriember, de azért egész jól elvan, nem? Néha szeret kicsit bolondozni.
-Az egész azért van, mert véletlenül túlöntöztem a páfrányodat? Azt mondtad, nem zavar! – Ideje lesz leállítani, mielőtt igazán belelendül… vagy ha Ronald fel tudja venni a fonalat, akár még érdekes reakciót is produkálhat minderre.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 16. 22:13 Ugrás a poszthoz

Ronald

Az tuti, hogy mikor Istenke az őrültséget osztogatta, egészen véletlenül megborította ennél a hölgyeménynél a flakont, azért sikerült ilyen hihetetlenre a kis vörös törpe. Mikor meg ilyen jó a kedve, pláne lehetetlen volna lelőni. Fura is lenne, valaki végigkergetné a kastélyon egy puskával a kezében. Mázli, hogy ez az úriember egészen jól fogadja a műsort, talán nem véletlenül eridonos ő is.
-A hegyekben? – Őszintén meglepődik a folytatáson, de azért nem hagyja magát. Túlságosan szeret színészkedni ahhoz, hogy ennyitől kiessen a szerepből.
-Te jetire vadásztál? – Vigyorogva vonja fel szemöldökét. Ronald nem tűnik egy olyan tipikus mészáros medvének. Végül is, a külső megtévesztő lehet. Leonie is picike és nagyon törékenynek tűnik, aztán közben… ömm… az is.
-Én mondtam, hogy elég egy szál tulipán is, nem muszáj pont jetifejed hoznod… de tényleg… hol is van? – Látványosan körbepillog, még a srácot is körbejárja, hátha megtalálja az említett ereklyét, de sehol semmi. Csak akkor vigyorog fel az ismeretlenre, mikor megkérdezi, mi van azzal a páfránnyal.
-Nem kaptad meg a levelem? – Próbál nagyon ártatlan arcot vágni, mintha tényleg takargatnivalója volna. – Tudod… amit rám bíztál, hogy gondozzam, amíg nem vagy itt… történt egy kis baleset. Épp kivittem sétálni, mikor egyszer csak jött egy sas! És puff! – Belecsap saját tenyerébe – Lecsapott, kikapta a kezemből! Ellopta tőlem! Ne haragudj! De ha hazamegyünk, ne nézz a szekrény tetejére, mert lehet, hogy ott lesz kirohadva, ha esetleg a kis tolvaj visszahozta azóta… - Lassan már maga sem tudja, miről beszél. Nem lenne nagy csoda, ha újdonsült barátja, merthogy már most tudja, micsoda pajtira lelt… szóval ha kedves ismerőse sem tudná követni az eseményeket.
-Feltűnt, hogy új a ruhám? – Nevet rá Ronra, miközben megpördül, hogy minden oldalról meg lehessen csodálni. – Csak azért vettem, hogy a kedvedre tegyek vele. Sikerült? – A vigyor akkor sem fagy le arcáról, mikor elkezdik melengetni a kezét. Sőt, inkább elkezd nevetni.
-De, fázom! – Mintha ez volna a világ legmulatságosabb dolga, úgy áll hozzá. Tuti szívott valamit.
-Szóval a Te hibád lesz, ha megfázom, ugye tudod? – Mondja rosszallóan, de nem adja jelét, hogy hajlandó volna beljebb fáradni a melegre.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 17. 00:06 Ugrás a poszthoz

Ronald

Egészen elszontyolodik, amiért se jeti, se tulipán nincs. Ezt azért a legkevésbé sem lehet sikeres expedíciónak nevezni, szóval Ronald ne nagyon akarjon könyvet írni belőle. Kevésbé lenne sikeres, mint például Bear Grylls vagy a „Pokoljárás”.
-Szóóóval hoztál nekem ritka szép madarat? – Csillan fel a tekintete, és boldogan ugrándozni kezd. Már látja is lelki szemei előtt, hogy vesz majd egy csodaszép kalitkát, és abban fog lakni legújabb házikedvence. Talán még Trilliannel is összebarátkoznak. Remélhetőleg a nyuszmók nem lesz féltékeny…
-Gondolj bele, milyen szép is lesz madárcsicsergésre ébredni! Mintha tavasz volna! – Hát… ránézve a kis törpére, tényleg nem ártana, ha legalább pár fokkal melegebbet jósolt volna mára Meteorológus Mihály.
-Engem? Egy sas? – Mindkét kezét felemeli, és nekiáll feszíteni, mintha legalábbis valami testépítő stúdió reklámarca volna. Persze valószínű, hogy egy ilyen kampánnyal inkább elvesztené a vendégkört a hely…
-Ezt nézd meg! Ez nem sajtmártás ám! – Mutogatja alig létező izmait. – Úgy elbántam azzal a sassal! Felpattantam a seprűmre, és egy jól irányzott ütéssel a fazékba küldtem a madarat… - Bólogat nagy komolyan. – Senki nem szórakozhat a mi páfrányunkkal! – Csoda, hogy nincs benne az iskolai színjátszó csapatban. Bár ezt a színészi tehetséget akár a pályán is kamatoztathatná. A kviddicset mugli foci szintre lehetne hozni, bár egy felbukásnál kicsit rosszabb lenne lezuhanni a seprűről, csak azért, hogy büntetőt dobhassanak…
-Jajj, hát nem adhatod oda a ruhád! – Egy pillanatra megilletődik a hirtelen jött sztriptíz műsor láttán, de Ron annyira vicces fiúcska, hogy végül ezt is poénra veszi, és vigyorogva megböködi újdonsült ismerősét.
-Hiszen olyan kis csontos vagy! – Nicsak, ki beszél! – Téged még tuti hónapig etetne a gonosz boszorkány, mielőtt bedobna a kemencébe cipónak. – Sajnos kedvenc meséitől sosem tud megszabadulni.
-Nem akarom, hogy miattam megfázz, de tényleg… - Próbálja visszautasítani a melegebb ruhadarabokat, de a fenébe is! Cudar idő van idekint! Végül is csak felhúzza a srác pulóverét.
-Divatot teremtek! – Ugrándozik lelkesen. Amúgy is imádja, ha kétszer belefér a ruhába.
-Ezért ajándékot érdemelsz! Mit szeretnél? Lehet egy kívánságod! – Jelenti be jókedvűen, miközben odalépked az egyik fotelhez, és beleveti magát. Aztán mindjárt jöhet a kívánság: „Menjünk be!”
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 17. 22:39 Ugrás a poszthoz

Ronald

Az egészen biztos, ha egyszer Leonie-nak jókedve van, akkor nincs az a dolog, ami leállíthatná őt az őrültségben. Igen, mondhatni, hogy szenvedélyes személyiség, de ez egyelőre csak gyermeteg mindennapjaiban dominál, nem holmi love sztorikban, amiben most úgy látszik, mégiscsak belecsöppent. Nem is veszi komolyan Ronald egyetlen szavát sem, hiszen annyira benne van a szerepben, valószínűleg a srác is pont annyira játszik, mint ő.
-Ameddig a seprű repül? Az nem lesz túl hosszú menet! – Nevet fel derűsen, és rákacsint az úriemberre. Hamar szanaszét fagynának odafent, meg az oxigénhiány, ugyebár…
-Esetleg mehetnénk a csillagokra zsupszkulccsal! Az mindenképpen kényelmesebb lenne, de a legkényelmesebb az lenne, ha itt megvárnálak. Mondjuk, hozhatnál nekem egy marék port. Cserépbe raknám, és csillagvirág nőne belőle, ami éjszaka világít! – Fantázia az egekben.
-Éhségsztrájk? Az nem jó móka! – Húzza el a száját. Enni kell! Ő maga imád jóízűen falatozni, bár ez kicsit sem látszik alkatán. Mázli, mivel pár tízkilós felesleggel igencsak úgy nézne ki, mint egy dugó.
-Hiszen annyi finom dolog van a világon! Mint például a túrós rétes! Vagy a húsleves! – Ujjain számlálgatva kezdi el sorolni a finomabbnál finomabb étkeket, csak akkor hagyja abba, mikor eljut az agyáig, hogy Ronald mit is mondott. A mosolyából táplálkozik? Mi van? Értetlen nevetgélésbe kezd, és a fejét rázza.
-Ez jó szöveg! Melyik mesekönyvben olvastad? – Hátratúrja a haját, és úgy bámul fel immár a fotelból lábát lóbálva.
-Izééé… ömmm… - Még most sem tudja igazán, milyen reakciót kéne nyújtani egy-egy bók hallatán. Még akkor sem, ha ez az egész szituáció csupán egy játék kettejük között. Végül úgy dönt, hogy ideje belecsapni a lecsóba, és rátenni egy lapáttal a hangulatra. Még mindig jobb, mint zavarba jönni.
-De várj csak… - Elsiklik a kívánság és a bemenetel felett. Helyette megszaglássza a pulóvert.
-Ennek… ennek… női parfüm illata van! – Felpattan a fotelból, és elképedten bámul a srácra.
-Te… Te nem is hegyi túrán voltál, hanem egy lánnyal! – Kezd el visítani, és még egészen élethűre is sikerül a kiakadása.
-Te megcsaltál engem? Hogy tehettél ilyet? – Vajon ilyeneket szoktak mondani a kiakadt barátnők?
-Soha többé ne gyere a közelembe, és itt a nyamvadt pulcsid is! – Lerángatja magáról a kölcsönkapott ruhát, majd igazán nőiesen Ronhoz vágja.
-Hogy tehetted? Egy másik nővel? – Na, hát megy ez! Egészen beleélte magát, szinte már sír is mellé.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 19. 00:00 Ugrás a poszthoz

Ronald

Na… ez… fura! Valahogy nem tudja kiölni magából az érzést, hogy az embert, aki ily’ módon bókolgat neki, sürgősen a gyengélkedőre kéne vinnie. Nem is igazán tud rá mit válaszolni, hiszen a színészi tehetség eddig terjed nála, inkább csak idiótán vigyorog mellé. Nyilván csak addig, míg jelenetet nem váltanak, és jön a megcsalás téma. Micsoda szerencséje van a kis vörösnek, hogy nagyinál mindig mennek a brazil szappanoperák, így legalább az agyhalál ötven formáját simán elő tudja adni egy ilyen feltételezéshez. Kezdve a pulcsidobálással.
-Azt ne mondd, hogy ez a Te parfümöd! Mert az… hát az… - Kissé megremeg a szája széle a gondolatra, hogy Ronald esetleg női illatokkal dobja fel magát. Az olyan… khm… mulatságos volna.
-Szóval csak ne próbálj meg nekem hazudni! – Honnan a fenéből van ilyen jó érzéke ahhoz, hogy beletrafáljon a közepébe mindennek? Remek kérdés. Hiszen halovány fogalma sincs róla, hogy újdonsült ismerősének, akinek bizony tényleg nem tudja még a nevét sem, éppen most ért véget a kapcsolata, és tegnap még az illető hölggyel volt.
-Remélem, legalább olyan csúnya volt az a lány, mint egy jeti! – Még hogy jeti vadászat! Neki aztán ne próbáljon meg ilyeneket bemagyarázni. Vagyis… várjunk egy percet, hiszen azt is ő maga találta ki. Kezd nagyon belekavarodni ebbe a színházasdiba, de sebaj. Odalentről nézve például nagyon élvezetes előadást nyújthatnak.
-Ne is magyarázkodj nekem, mert köztünk mindennek vége! – Valahogy a Rómeó és Júliában nem éppen így zajlott az erkélyjelenet. De panasz nem lehet, hiszen ők igazán beleélik magukat, mintha volna bármilyen valóságalapja annak, amit beszélnek.
-Ne is érj hozzám! – Visítja, és felpattan az egyik fotelre, védekező állást felvéve közben. Pálca nyilván nincs nála, meg aztán, annyira azért nem komoly a helyzet, hogy megpróbálja leátkozni újdonsült barátocskája fejét egy egyszerű játék miatt.
-Tanultam ám mugli önvédelmet! – Vigyorodik el egy pillanat erejéig, majd hangos visításba kezd.
-Segítség! Mentsenek meg! Valakiiii! – Na igen. Nála ez a mugli önvédelem. Talán még hatásos is lehet, ha meghallják. Csak aztán… kicsit félreérthető a szituáció, ami idekint folyik. Roli vetkőzőfélben pulcsi nélkül, Leonie meg a tőle legmesszebb eső fotelon védekező pozitúrában. Lehet, hogy ideje lelőni a kis vöröst, és abbahagyni a játékot?
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 19. 22:34 Ugrás a poszthoz

Pereputty

Pedig igazán mókásnak indult ez a kis találkozó, elképzelni nem tudta volna, hogy néhány hirtelen fordulat elviheti negatív irányba. Egyrészt ki gondolná, hogy néhány elejtett segélykiáltásra egyből ketten robbannak be, mintha külön budyguardokat tartana az iskola minden részében? Váó! Ez azért valami! Többször is ki kellett volna már próbálnia, mondjuk esténként, mikor nem találja a pizsamáját. Csak egy kiáltás, és máris rohannak neki megkeresni. Hmm… talán majd ma lefekvéskor.
De térjünk csak vissza szegény földdel megrakott, kővel agyoncsapott Ronaldra. Mintha valami természeti katasztrófa túlélője lenne, és kis vörös hölgyünknek erősen el kell gondolkodnia rajta, hogy ezen nevessen-e vagy inkább sírjon. Ő nem akarta, hogy ennek a szerencsétlen srácnak bántódása essék. Hiszen ők csak játszottak!
Ledermedve, tátott szájjal bámul a berobbanó leányokra. Áhh, egy Adri! Milyen kis kedves, hogy pályán kívül viszonozza az esetlegesen megmentett életet. Áhh, egy Mary! Szörnyen bájos, amiért egy alkalomnyi ismeretség után rögtön a védelmére kel Ronnal szemben. De miért is? Kicsit lelassul az agyműködése a hirtelen pánikhelyzettől, amit a konfliktus kiélesedése okoz nála. Most dobjon még egy lapáttal rá, és kezdjen el műsorozni, hogy Ron mekkora egy szemét alak, amiért csúnya dolgokat művelt? Ő maga is megdobálhatná azokkal a párnákkal, végül is jó móka volna, nem? De nem! Ő már eddig sem akart neki rosszat, és bármennyire is viccesen néz ki, nem hozhatja ilyen kellemetlen helyzetbe. Igen, pont most volna ideje magához térnie az ámulatból, és megtalálnia a beszélőkéjét. Leugrik a fotelból, és Adria mögé lép, hogy még mindig védve legyen.
-Ne higgyetek neki! – Mint egy kis gonosz ördög, aki csupa rosszat suttog az ember fülébe. Igazából fogalma sincs, miért ezt mondta, mikor éppen megvédeni készült a srácot.
-Nem mond igazat! – Beszél ő, a kis kamugép. Legalábbis ezen az estén. Ellenben majdnem dob egy hátast, mikor Ronci megszólal. Előbb azt mondja, hogy nem adja neki többet a pulóvert… a fenébe! Most, hogy így szóba került, nem csoda, hogy belé fagyott a mondanivaló, olyan rohadt hideg van idekint! Másodjára meg már jön azzal, hogy szereti. Héjjhéjjhéjj! Ám ez minő egy kijelentés volt? Még akkor is, ha csak a színjáték folytatása (mert láthatóan újdonsült ismerőse viszi tovább a fonalat), a mesékben valahogy jóval romantikusabbaknak tűntek az ilyen jelenetek.
Ismét eltátja a száját megdöbbenésében. Ó ne! Mindig arról álmodozott, hogy majd egyszer meghallja ezt a szót valaki szájából, de ne így! Azt a kutya meg a macska… hátrafordul, fog egy párnát, és Adri feje mellett megküldve hozzávágja a sráchoz. „Nyírjuk ki!” Hangozna a következő mondata, de nem, mégsem jelenti ezt be hangosan.
-Hogy a magyar mennydörgő vigye el! - Fúj egyet, de még mindig a lányok mögötti fedezéket használja. - Annyira azért nem szerethetsz, ha még a pulóvered sem vagy hajlandó odaadni! Ugye lányok? Én megmondtam, hogy csak teszi a szépet. Lelépett több hétre, és fogadni mernék, hogy egy csomó fruskával kikezdett közben. - 'Ha tészta, legyen sajtos' alapon tovább gördíti a megkezdett történetet. Újdonsült ismerősének lassan úgyis mindegy lesz már. De persze nem célja megharagítani őt, csak már úgy magával ragadta a sztori...
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 21. 20:55 Ugrás a poszthoz

Erkélyjelenet

Ez az egész remek játéknak indult Ronnal. Majdnem olyan jónak, mintha körhintáztak volna, csakhogy elengedett a lánc közben, most meg tehetetlenül repülnek fejjel a falnak. De hogy történhetett ez meg? Csak kapkodni tudja a buksiját ide-oda, de már totál le van maradva az eseményekről. Tisztára, mint a Balázs show-ban. És akkor most induljon a fal! Lássuk, ki van mögötte… Zsolt! Minő meglepetés ez mindenki számára. Még Leonie-nak is a földön koppan az álla az elkövetkező harci jelenet láttán: This is Bagolykő! Vagy valami nagyon hasonló kiáltással kéne a két srác közé vetnie magát, de földbe van gyökerezve a lába, és különben is, Adria tökéletes búvóhely azzal a pár centis magasságeltérésével. És ott van még Mary is, aki… elkezdi magyarázni a helyzetet. Vöröskénk csak tanácstalanul megvonogatja a vállát, ő bizony nem akarta, hogy így eldurvuljon a helyzet. Különben is… mi a jó pikulát keres itt Zsolti fiú, és hogy jön ő ahhoz, hogy kérdőre vonja a kis törpét?
-Hagyd már békén! – Hirtelen megtalálja a hangját, és kicsit előrébb is lép egyet a fiúkák irányába. Azért kicsit kezd durcás lenni, amiért így el lett rontva a játéka, és az egész újdonsült ismerősén csapódott le.
-Zsolt, Neked igazááá… - Ekkor szakad le iskolatársáról a felső. Adria, hogy a jegesmedvék dédelgetnének Téged az Északi-sarkvidéken… Igazából már egészen tökéletes a szappanoperás jelenet, már csak az hiányzik, hogy Leonie megvakuljon, majd kómába essen, bár a szabaddá vált testfelületeknek hála, hamarosan ez is simán bekövetkezhet. Újfajta korhatárt kéne bevezetni, mégpedig a Leonie-karikás jeleneteket. Ezek pont azok a részletek ugyanis, amitől egy magafajta kislánynak  a tökéletesen ártatlan lelkivilága megáll a fejlődésben.
Hátat fordít a srácnak, csak hogy ne kelljen őt bámulnia, legalábbis addig, míg elmúlik a sokkhatás. Addig is küld a lányok felé egy rosszalló pillantást, majd Adria kérdésére kénytelen-kelletlen elvigyorodik, és megvonja vállait.
-Nem én kértem! – Ugyanmár! Ő csak a Szőke Hercegről szokott álmodni, a fene sem akart ilyen valós szituációba belekerülni. Fel sem foghatja aggyal, miért pont vele történik ilyesmi. Ezek után pláne ideje lenne felkeresnie az iskolapszichológust, mert az amúgy öt éves szintje ezek után sosem fog átfordulni hatba.
-Mi vaaan? – Akkor pördül ismét a srácok felé, mikor Ronci megszólal. Na, ez azért már túlzás.
-Te miről beszélsz? – Hitetlenkedve rázza a fejét. Ugyan minek kéne bocsánatot kérnie? Aztán leesik neki, hogy Ron azt hiszi, Zsolti fiú az ő barátja. Homlokon vágja… saját magát, pedig itt mindenki más is megérdemelné!
-De ne menj eeel! – Kérleli az eridonost, de az már le is lépett. Oké, neki aztán sosem szokása dühös lenni, de ma elvették a játék! Legalábbis nagyon úgy érzi, hogy Zsolti fiú most már kezdi korlátozni a személyi szabadságát, és ez nagyon nem tetszik neki.
-Mit képzelsz magadról? – Mint egy mérges kismacska. Ha lenne pálca nála, biztos ráfogná erre a jómadárra.
-Miért kellett így letámadnod Őt? Különben sincs semmi közöd ahhoz, hogy kivel vagyok éppen! - Valahogy úgy érzi, nem helyes lehordania Zsolti fiút, hiszen senkivel nem szabad csúnyán beszélni, ezt apukája tanította neki, de képtelen türtőztetni magát. Hadd akadjon már ki ő is egyszer.
-Ugye, hogy nincs semmi köze hozzááá? - Nyavalyog a lányoknak, miközben tesz egy lépést feléjük, csak hogy Zsolti fiútól távolabb kerüljön. Ekkor veszi észre, hogy Mary a földön fetreng a röhögéstől.
-Ez nem vicces! - Szól rá, de azért nem tudja megállni, hogy ne vigyorodjon el. De... igazából ez tényleg vicces, be kell látnia.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 24. 20:57 Ugrás a poszthoz

Erkélycirkusz

A levegőben szétáradó tesztoszteron kezd roppant fullasztóvá válni, mintha csak Sergio Santos "Chocolate" klipjében volnának. A mezítelen, kigyúrt felsőtest pedig - amelyre Chuck Norris is csak elismerően bólintana – kezdi meglehetősen zavarba hozni. Ez természetesen nem akadályozza meg abban, hogy nekiálljon dacoskodni.
-Úgy, hogy mit képzelsz magadról! – Fel sem foghatja, Zsolti fiú miért emeli fel a hangját. Úgy szimplán nem érti az egész szituációt. Bár meg kell hagyni, tökéletesen jó kommunikációs és helyzetgyakorlatok ezek, csakhogy ő nem vette fel ezt az órát, és nem fizetett be tanfolyamra, úgyhogy tessen már megállni a gépezet.
-Itt voltam én is, nem kell elmesélned, mi történt. – Köszöni szépen az esti hírösszefoglalót. Ez akkor lett volna igazán kielégítő, ha a sok rossz után még azt is bejelentette volna a srác, hogy végre pandamaci született a helyi állatkertben. Attól mindenkinek megjönne a jókedve.
-Azért vagyok kiakadva, mert úgy viselkedsz, mintha a tulajdonodban lennék! – Márpedig úgy tudja, hogy az édesapja még nem adta el húsz tehénért, nyolc kecskéért meg félszáz csirkéért. Sőt, ahogy hallotta, apuci kifejezetten kezdi preferálni a tevéket, mert jól mutatna pár a kertben, és szembeköpné a betörőket. Zsolti fiúnak meg bizonyára nincs tevéje, hacsak ki nem derül még az este folyamán, hogy kőgazdag arab sejk az apja.
-És mert ilyen hangon beszélsz, mikor nincs is semmi okod rá! – Talán még folytatná is, ha Adria időközben nem indulna be mellette. Ma mindenki meg van bolondulva? Egy pillanat erejéig értetlenül bámul rá. Ejj, hejj, sokkal hatásosabb volna, ha hozna egy sört, és összedobna valami vacsorát. Elvégre itt egy igazi férfiről beszélünk, azok meg ezt szeretik… vagy csak Leonie nézett túl sok Al Bundy-t a tv-ben? Kénytelen elnyomni vigyorát… csak vigyázz magadra szöszi, mert tényleg nem biztos, hogy elég lesz a pályán egy törpilla védelme. Apropó, kviddics! Markovits bácsi bizonyára roppant büszke lenne rá a következő cselt látván. Hihetetlen reflexszel rántja el kezeit a srácéból, és azzal a lendülettel lép egyet hátra, hogy távolabb kerülhessen az említettől. Mondhatnánk, hogy Zsolti fiú szó szerint tarol a csupasz felsőteste látványával, vagy vörös törpénk csak egy elcsöppent nyálnyúlványon csúszott meg? Mindenesetre hátraesik, és kapálózás közben sikerül egyet levernie a levitásnak. Ekkor érkezik vissza az Erkélycirkusz bölcs alapítóatyja, Ronald, és máris nekifog a biztonsági intézkedéseknek. Az eséstől még mindig a fotelban fetreng, és csak akkor sikerül felülnie, mikor az eridonos srác megpróbálja lefegyverezni Adrit és Mary-t. Ajajj, ennek biza jó vége nem lehet. Ijedtében még Zsolttól is elfelejt bocsánatot kérni, amiért véletlenül lekevert egyet neki, figyelme inkább a többiekre összpontosul, meg hát újdonsült ismerőse amúgy is hozzá kezdett beszélni.
-Ömm.. köszi. – Elereszt egy vigyort Ron felé. Jó tudni, hogy a srác nem haragszik rá, amiért ilyen kellemetlen helyzetbe hozta. – Nekem nincs mondandóm – Rázza meg a fejét hevesen. Ugyan miért várja mindenki, hogy magyarázkodjon egy játék miatt?
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. február 24. 22:52
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 25. 18:01 Ugrás a poszthoz

Ririke
Kora délután

Ma igencsak jó hangulatban telik a napja, mint úgy általában mindig. Még a vizsgáira is tanult valamicskét, mondjuk úgy egy hangyalábnyit, ami tudás szerinte pont elegendő lesz ahhoz, hogy átmenjen, vagy legalábbis meglegyezgesse vele valamelyik tanerőt. Kár, hogy nem szóbelik vannak, mert akkor legalább kibeszélné magát a helyzetből. Papíron azért nehéz meggyőzni a tanár néniket/bácsikat, hogy mennyire hiányozna a személyisége a másodikos órákról.
De persze nem aggódik egy percig sem, helyette nagy műgonddal összekócolta haját a tükör előtt, felvett egy nyalókamintás piros ruhát meg egy zöld harisnyát, hozzá az elengedhetetlen mamuszt, ami most éppen méhecskés, majd leindult a Nagyterembe, hogy magába tömjön egy rakat süteményt. Ebédre. Merthogy ugyan eltelt már valamennyivel dél, de aprótermetű hölgyünknek csak most jutott eszébe, hogy éhes. De nagyon.
Rohanvást érkezik a helyszínre, lényegében már előre lefutja azokat a mindjárt magába erőltetett kalóriákat. Körbe sem néz, hogy esetleg találhatna-e magának ismerőst, azonnal az asztalhoz huppan, hogy nekiállhasson tömni a fejét, mintha eddig éheztették volna.
Süti. Persze nem az, hogy a hely milyen süti, mert Leonie a legkevésbé sem ismeri a szlenget. Furán is hangzana az ő szájából, ha úgy állítana be legközelebb a konyhára, hogy „Na, mi a kotta füles ropik? Kajás vagyok, toljatok elém egy kondért.”
Helyette a lehető legfinomabb süteményre gondol, mégpedig túrós rétesre, amit a tányérjába felhalmozva el is kezd hamarjában eszegetni. Szépen, kulturáltan, két kézzel nyomja a szájába, csak azért, mert ő ilyen hedonista alkat. Hiszen rá senki nem mondhatná, hogy micsoda egy disznó. Maximum minimalac, azok meg köztudottan ultra cukik...
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 25. 19:41 Ugrás a poszthoz

Rirrentyű

Eleinte zavartalanul falatozik, elvan saját kis fantáziavilágában, talán éppen azt játssza magában, hogy ez a harmadik próba, amit ki kell állnia, hogy aztán megmentse a királyságot. Fel nem tűnne neki, hogy egyesek megpróbálnak közelíteni felé. Mentségére legyen szólva, Rirrentyű nem sokkal jobban nőtt ki a földből, mint egy hóvirág, ráadásul legalább annyira bájos, és védett fajnak is számít. Épp a harmadik szelet rétesét tuszkolja bele a szájába, mintha csak valami guiness rekordra készülne azzal, hogy egyben próbálja lenyelni. Nem tehet róla, ha egyszer tényleg isteni finom! Ekkor hoz rá szívbajt a mai ügyeletes törpécske, merthogy olyan kicsi, még a törpét is becézni kell nála. A fele süteményt letüdőzi, és enyhe fulladásos rohamot kap, csak hogy ne indulhasson olyan nyugalmasan kettejük ismeretsége. Kicsit szörcsögve veszi ugyan a levegőt, de azért fejét a mellette ücsörgő irányába fordítja. Szemei egy pillanat erejéig elkerekednek a kislány láttán. Jééé, hiszen ő az egyik tanárnő lánya. Mit is tanít? Mugliismeret? Nem, nem. Valami állatos. Chupacabratan? Valami más… csigák talán? Jaj, nem! Gyíkok? Áhh, az lesz az! Gyíktan!
-Szia! – Vigyorog a tündéri kislányra. Olyan zabálni valóan néz ki, hogy félő, menten felfalja. Tisztára tökmagos cukorka, egy kis csokival.
-A hajam? – Nem mintha nem lenne szalvéta, de nagyokat cuppantva, ujjait egyesével nyalogatja le, hogy ne legyen süteményes. – Az úgy lett olyan, hogy sokat voltam nyáron a szabadban, és a napsütéstől ilyen világos lett a vége. – Még akár igaz is lehetne, ha egyébként nem festetné. Nem is tudja, miért nem mondta meg egyszerűen, hogy nem ez az eredeti színe. Talán mert a kislány menne az anyukájához, hogy neki is csináljon ilyet, Véda néni meg hozná az órai anyagot, és leégetné Leonie egyetlen ékét a koponyájáról, amiért teletömte a törpintyó fejét hülyeséggel.
-De ha szeretnél Te is ilyet, megmutathatom, milyen lenne. Mit szólsz? – Kérdezi lelkesen, miközben feltérdel a padra. Mindig is egy nagy gyereknek számított, ezért most aztán igazán megtalálta a saját társaságát. Körbenéz az asztalon, és gyorsan eloroz egy ezüsttálcát tükör gyanánt, leborítja róla az ételt, majd felpattan, és a kislány elé tartja, miközben egészen közel lép hozzá.
-No, most következik a varázslat, nézd! – Ezer wattos vigyorral behajol Rirrentyű fölé, és előreborítja a haját, hogy betakarja vele a szöszi fejet, talán a kicsi ki sem lát mögüle, akkora lobonca van. Csak miután elmúlt az újdonság varázsa, lép vissza, és huppan le újdonsült babájával szemben.
-A Te hajad sokkal szebb – Állapítja meg, miközben visszarakja a tálcát a helyére.
-Tiszta csoki vagy! - Teszi hozzá, miközben vesz egy szalvétát, és a leányzó felé nyújtja, hogy megtörölgesse az arcát. - Anyukád ugye tudja, hogy lejársz nassolni? - Vigyorog rá. Bár sanszos, hogy itt mindig akad valaki, aki árgus szemmel figyeli a kishölgyet, nehogy baja essék.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 26. 20:45 Ugrás a poszthoz

Rirrentyű

-Semmi baj, szotyi. – Vigyorog a kislányra, mert ha van tökmag, miért ne lehetne szotyola is? Ráadásul az sokkal finomabb, és Kiss Ádám is megmondta, hogy annak közösségkovácsoló ereje van.
-Még sosem örültek így nekem – Teszi hozzá lelkesedve. Már most imádja ezt a törpét, és nem csak azért, mert végre ráakadt egy emberre az iskolában, aki még nála is kisebb. Úgy érzi, lelki társra lelt, vagy ha ez kicsit túlzás, legalábbis remek játszópajtira.
-Mutasd csak! – Hatalmas szakértelemmel vizsgálja meg Rici haját, és gondterhelt fejcsóválásba kezd közben.
-Ez bizony nem világosabb. Dee… - Derűs képpel visszatuszkolja a kislány haját a füle mögé, hogy ne lógjon a helyes kis arcába. Vétek lenne eltakarni egy ilyen angyali kinézetet.
-Elmondok egy titkot. Csak ígérd ám meg, hogy senkinek el nem árulod! Kisujjbecsület? – Kinyújtja felé a kisujját, hogy összekapaszkodhassanak. Végül is, nem titkolja olyan nagyon, hogy ez nem eredeti hajszín, hiszen elég nyilvánvaló, de azért hirdetni sem szokta. Elég kényes a hajtémára, az a legnagyobb kincse. Le is halkítja a hangját, és közelebb hajol a gyermekhez, mintha tényleg valami nagyon izgalmasat készülne megosztani vele.
-A hajam be van színezve. Azért csináltam ilyen vörösre, mert szeretem a pirosat. De ha tetszik ez a hajszííín… – Egy negyed pillanatra elgondolkodik, majd olyan vidáman csapja össze tenyereit, mintha legalábbis most fedezte volna fel a gravitációt.
-Van a szobámban egy vörös babám. Azt Neked adom! – Rajong minden plüss kis izémizéjáért, amit a hálójában, illetve legfőképpen ágyában tart, de mindemellett tudni kell róla néhány dolgot. Először is szeret ajándékokat kapni, legyen az egy darab papírzsepi vagy egy igazi egyszarvú… viszont ezzel szemben, vagy talán pont emiatt, egyszerűen imád adni is. Ellentmondás tehát nincs, ha lesz alkalma, Rirrentyűnek odaadja egyik alvópajtását.
-Varázslatot, hááát… - A fene, nyilván megint nincs nála pálca. Miféle boszorkány ő, hogy még egy darab botot sem képes magával hordani? Ebből így nehezen lesz mutatványozás… hacsak!
-Megkapom a labdádat kicsit? – Ha a tökmag beleegyezik, átveszi Tibi bácsi pontos lasztiját, meg a szövegét is. Leo(né)nie elintézi! Feltartja mutatóujját, majd elkezdi pörgetni rajta a játékot. Elvégre kviddicsezik, csak értenie kell valamennyire a labdákhoz, nemde? Mondjuk egy gurkóval ezt nehéz lenne gyakorolni, az is igaz…
-Tádámm! – Sajnos a mugli trükközésből csak ennyihez ért, és ehhez sem hosszú távon. Ezt bizonyítja, hogy a következő pillanatban Rici tulajdona már gurul is a másik asztal felé.
-Ajajj! Ez megszökött! - Felpattan, és rávigyorog a kislányra - Visszaszerezzük együtt? - Feltett szándéka kalandjátékba kezdeni. Az ilyen kislányok úgyis hatalmas fantáziával rendelkeznek, valószínűleg nem esne nehezére elképzelni, hogy asztal és a padok valójában kastély, az azt körülvevő várfallal...
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. március 4. 22:38 Ugrás a poszthoz

Ririke

Tudta ő, hogy Rirrentyű még nem az az igazi buta kis szőke, akinek bármit be lehet magyarázni. Persze az évek segíthetnek ezen, tizenévesen az első szájfeltöltés, aztán jöhetnek az ütközők, csak a biztonságos közlekedés végett… Az agyi szint meg csak stagnál valahol a béka feneke alatt. No, persze, Rirci biztos nem lép majd erre a borzalmas útra, úgyhogy ugorjunk.
-Igazából Neked adom! – Új babából sosem elég. Meg aztán, mindenkinél úgy megy ez, hogy mindig akad egy-két új barát, de attól a régiek is megmaradnak. Nagy átlagban. Miért ne kaphatna hát a kis szotyola egy következőt? Ezért még csak nem lesz hajtépés otthon.
-Én már ritkábban játszom vele, és biztos unatkozik velem, úgyhogy Nálad jobb helye lenne. – Kezdi el bizonygatni, nehogy már visszautasítsák, mikor olyan jó szívvel tukmálja az ajándékot. És ráadásul ebben nincs semmi hátsószándék, mivel nem ő az iskola cukros nénije, azt a posztot már, ha minden igaz, elvitték mások. De lehetne még az iskola bolondja is, mert kicsi törpe, meg színesben is jár, már csak olyan csilingelős végű, több ágú sapka kéne neki, aztán rohangálhatna a folyosón. Talán április elsején kipróbálja, milyen lenne.
-A neveee… Mici. Igen, Mici. – Igazából a legkevésbé sem mondható kreatívnak, ugyanis a gyártótól kapott nevet tartotta meg a játéknak. És hozzátenném, hogy akad pár ilyen babája, és az összesnek ugyanez a neve.
-De most már a Te barátod lesz, adhatsz neki másik nevet.  – Kacsint a kicsire, miközben ugye elejti a labdát, és már rohan is utána.
-Miért a fókák hogyan csinálják? – Fordul vissza Ririhez derűsen. – Én olyat még nem láttam, szóval azt Neked kell bemutatnod. – Csak hogy a kislány se unatkozzon. Meg aztán, feltett szándéka, hogy tényleg elszórakoztassa újdonsült pajtását, ezért jön a következő akció.
-Ajjajj, nézd! – Kiált fel, miközben rámutat a rellonosok asztalára. A labda átgurult az egész termen, és náluk kötött ki.
-Az ott a sárkányok fészke! Hogyan fogjuk megszerezni a gonoszoktól? Ráadásul át kell jutnunk egy csomó akadályon! – Pillant a levitás asztalra. Az a néhány diák, aki errefelé lézeng, tuti idiótának fogja nézni.
-Még őrök is vannak! – Most az említett emberkék felé bök, aztán eszébe jut valami, és elvigyorodik.
-Menjünk zsupszkulccsal a hídig! – Kinyújtja a kezét, jelezve, hogy ezt halálosan komolyan gondolja. Ha tökmag beleegyezik, és megérinti akár egy pillanatra is a kezét, odaugrik mögé, elkapja, és jól megpörgeti, majd a végén a levita padjára állítja. Íme, a híd.
-Én voltam a zsupszkulcs. – Nevetve maga is felpattan a padra – Vigyázzunk, bele ne essünk a vízbe, mert akkor minden asztalról eltűnnek az édességek, és mindenki mérges lesz ránk!
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. március 5. 14:49 Ugrás a poszthoz

II. felvonás
Erkélyjelenet folytatása

Már unta a sok rizsát meg hegyi beszédet, amivel az ő és egymás lelkére akartak hatni, egyetlen vágya volt, hogy elmenekülhessen. Nem kell neki a tinidráma, ez az amiből mindig is szívesen kivonta volna magát, mert nem az ő stílusa. Most is inkább csak bután néz, mint értelmesen szól, meg próbál nem nevetni Adrika lehengerlő stílusán, ahogy éppen osztja két diáktársukat. És ilyenkor azt hihetné az ember, hogy több meglepetés már nem érheti őket, de az igazi Máricsuri forgatókönyvírók sosem adják fel, szóval jön egy vödörnyi flatty, ami egyenesen Mary nyakában landol. Kis vörösünk először nem győz eléggé frászt kapni a hirtelen fordulattól, aztán pedig annak hatásától.
-Mary! Te összemész! – Állapítja meg a helyzet magaslatán állva, a valószínűleg mindenki számára látható tényt. Gyorsan összekapja magát, és a fiúkákkal alig foglalkozva odaugrik a lányhoz, de nem mer hozzáérni, nehogy maga is elkezdjen összemenni. Te jó ég! Nem akar még a mostaninál is törpébb lenni, már éppen elfogadta önmagát, nem akar újra terápiás kezelésekre járni.
-Menjünk! – Ért egyet hevesen bólogatva a szőkével, és már rohannak is a gyengélkedőre. Talán nem ártott volna babakocsit is hozniuk magukkal, Mary számára kevésbé lenne fárasztó úgy az út.
-Nyitom! – Odaszökken a Gyengélkedő ajtajához, és kivágja azt. Szó szerint beesik Mary előtt a nagy hévtől, de egy pillanattal később már el is áll az útból, hogy a többiek bejöhessenek.
-Csókolom! – Köszön hangosan, bár körbe sem nézett, hogy van-e itt valaki rajtuk kívül. Azért lehet, hogy nem ártana, ha jönne a segítség, mert szegény Mary roppant ramatyul néz ki, és valószínűleg nem szeretne örök életére ilyen kis pici maradni. Bár vállalhatna munkát eztán, mint kerti törpe, nincs is egészségesebb, mint a szabadban lenni a nap huszonnégy órájában.
-Ha ilyen maradsz, hazavihetlek? – Vigyorog a lányra. Semmi gúnyolódás, teljesen komolyan gondolja. Lenne egy saját babája, és biztos remekül tudna gondoskodni róla, csak néha felejtené el megetetni…
-Vennék Neked sok szép ruhát, meg mindent, amit szeretnél! Csak vigyáznod kéne a nyulammal, mert alig kisebb nálad, csak szőrösebb. Lehet, hogy féltékeny lenne, és meg kéne vele birkóznod… - Sosem vezérelné rosszindulat, de tényleg kezd jót mulatni a lányon. Hát szégyen, de ez a kis vörös semmit sem tud elég komolyan venni.
-Ha hozzád érünk, mi is összemegyünk? - Adri felé fordul lelkesen – Nem próbáljuk ki? Csak a kisujjunkkal! Képzeld csak el, egy mini kisujj! – Jót mulat a szeme előtt lebegő látványon, a szőkeség meg a mindjárt lecsapja, amiért ilyen idegesítő.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. március 6. 19:45 Ugrás a poszthoz

Rirci

Naná, hogy sok babája van! Helyesbítek, sok plüss játéka, mert a babákból is csak azokat szereti, a műanyagok valahogy olyan ijesztőek. Meg a szemük! Azok az üveges tekintetek, hát csoda, ha rosszat álmodik az a gyerek?
-Igeeen, ilyen sok van! – Még a kezével is mutatja, milyen nagy rakat játéka van otthon, illetve a szobájában. Ráadásul nem is lelkendezhetne jobban, mikor a kislány felajánlja, hogy játszanak együtt velük. Ebben a tökmagban igazán jó pajtira lelt, már csak az a félő, hogy az anyukája zaklatásnak fogja gondolni, ha Leonie minden nap ott kopog az ajtaján, hogy elrabolhatja-e Rircit.
-Jujj, nagyon szeretném, ha összeismertetnénk a babáinkat! Éppen ideje, hogy új barátokat szerezzenek, meg sajnos az én testvérem is öregek már ahhoz, hogy velem játszanak. – Egyrészt roppant mód kikapna, ha az öreg jelző visszajutna az említettek fülébe, másrészt pedig nem teljesen igaz, amit mondott. Bátyjával sokat szokott játszani, csak éppenséggel nem babáznak, annál ők együtt sokkal brutálisabb csapatot alkotnak. Nem is örülne neki, ha kapna egy kistesót maga mellé, mivel szeret legtörpébbnek lenni a családban, de ezt inkább nem kezdi el fejtegetni a kis szöszikének. Helyette áttér a fókás témára, hadd örüljön a töpszli, hogy kiokíthatja buta vörös fejét. Vigyorogva végignézi a mutatványt, és lelkesen tapsikolva nyilvánít véleményt.
-Emlékszehhem! – Hasát fogja a nevetéstől, de persze nyilván nem Rirrentyűt röhögi ki. Egyszerűen annyira nagyon üdítő a társaság, hogy képtelen nem jót mulatni. Mintha legalábbis reggel bedobott volna egy felest.
-Jóó, lőjük le miind! – Teljesen príma, hogy a kislánynak nem valami pálcás megoldás ugrott be, hanem egy filmes jelenet, mivel Leonie is rengeteg tv-t néz a nagyszülőknél, könnyedén azonosulni tud a szereppel.
-Ott is egy! Meg ott is! – Nagy puffogtatást imitálva lövöldöz a Nagyteremben lődörgőkre. Lassan eljut odáig, hogy gépfegyvert imitálva, visítja, hogy „Ratatatatata!” Így aztán első körben szépen kinyírnak mindenkit, aztán meg utaznak egyet a zsupszkulccsal.
-Húúú, ott egy troll! Bújjunk eeel! – Nem épp kedves módon mutogat egy srácra, aki a két asztal között sétál el éppen, majd elkapja a kislány kezét, és magával húzza a levitás asztal alá, ahol aztán négykézláb kezd el mászni.
-Mit szólnál hozzá, ha ott kitörnénk? - Mutat a pad egy pontjára. - Ráállsz a padra, aztán én is felállok, Te pedig a hátamra mászol. - Lelkesen vázolja a tervet.
-Te lelősz mindenkit, aki az utunkba kerül, és meg futok! - Csodálatos csapatmunka, bár Leonie-nál azért elég félő, hogy hatalmasat fognak tanyálni...
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. március 8. 20:40 Ugrás a poszthoz

Túl sokan

-Nem tud magyarul? – Csodálkozik Adria szavain. Hogy lehet egy olyan gyógyítót idehozni, aki nem beszéli a nyelvüket? Akkor hogyan érti meg a diákok panaszait?
-Biztos szeret activityzni a gyógyító néni! De mi van akkor, ha valami súlyos eset jön? Akkor nincsen idő mutogatni meg ilyenek, vagy ide szótárral kéne jönni? De az is lehet, hogy csúcsszuper, és elég rápillantania a betegre. Vajon, ha rám nézne, megállapítaná, ha valami lappangó betegségem lenne? – Az agybajt minden bizonnyal, többet valószínűleg nem. Viszont még csak nem is sejti, hogy Adriánál lenne mit kitalálni, úgyhogy a kis vörös beletrafált a közepébe. A fecsegést viszont abba nem tudná hagyni, tény, hogy nem pánikol kellően Mary törpeségét illetően.
-Én csak egy hangyányit tudok angolul. Esetleg köszönni. – Vigyorogva megvonogatja a vállát, és már-már tényleg azt hihetné az ember, hogy nincs több új a nap alatt, de ekkor megérkezik.
-Gyógyító bácsi? – Eddig mindig javasasszonyokról hallott itt az iskolában, szóval ez most meglepetés a számára. Ráadásul egy indián. Apacs pacsit neki! Apacsit!
-Csókolom! Ön… húúú… indiánnak tetszik lenni? – Egészen belelkesedik ettől a tudattól. Meg, ha már a bácsi úgysem érti, nyugodt szívvel beszélhet közben Adrinak is.
-Szerinted vannak neki woodoo babái is? – Kérdezi izgatottan Riától, kicsit még suttog is, miközben odalép mellé. – Vagy most áldozatot fog bemutatni? Vagy hogyan szokás ez? Ha valakinek kell a szíve ahhoz, hogy Mary jobban legyen, akkor Te mész.. – Mennyire gondolja komolyan a szavait? Igazából ez elég kérdéses nála, de mielőtt még közösen eltöprenghetnének ezen, beállít Ronci is. Áhh, ezek szerint nem verték agyon. Remek, elvégre szegény gyerek semmit nem csinált, csak mókáztak a vöröskével. Most már akár Maryre is figyelhetne.
-Meg lehet gyógyítani? Újra nagy lesz? – Kérdezi a fura nevű úriembertől, akiről még mindig azt hiszi, hogy nem érti, szóval akár be is foghatná. Ez meg is történik egy pillanatra, hogy mintegy véletlenül a háta mögé lopózzon, és szemügyre vehesse a csodaszép haját.
-Milyen szééép a haja! Adri, látod? – Zsolti fiú is berobban, mire törpénk ugrik egy nagyot ijedtében, de a hang a torkán akad, mikor meglátja, hogy a srác kirángatja háztársát. Oké, ez most komolyan ijesztő!
-Jajj! Jajajajj! Tessék csinálni valamit, bácsi, kérem! – Mondjuk zárja be az ajtót utánuk, az a biztos.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. március 10. 00:47 Ugrás a poszthoz

Csapdába esett lelkek

„Este van, este van: kiki nyúgalomba!”
Bár kevésbé mondaná a kis vöröske, hogy igazán nagyon családias errefelé a légkör. Tulajdonképpen roppantmód félelmetesnek lehetne inkább leírni ezt az esti sétát. Merthogy hölgyünk megrögzött szabályszegő, ez már kezd kiderülni róla, csak a legtöbbször megússza az ilyen kis kiruccanásokat.
Az egész úgy kezdődött, hogy nem tudott aludni, mert a szülei azt írták neki, hogy otthon felújították a szobáját, és rengeteg meglepetés fogja várni. Még Trillian is királyi kuckót kapott állítólag benne. Ennyi neki bőven elég volt ahhoz, hogy úgy felspannolja magát, hogy napokig csak ezen lelkendezzen, és még éjszaka is álmatlanul forgolódjon. A kakaó pedig köztudottan segít… mindenben. Ha jó kedvű az ember, ha rossz, ha fáradt, ha éber… tehát úgy döntött legurít egy bögrécskével. A konyhában, ahová azóta jár szívesen sötétedés után, mióta megismerkedett ott Balázzsal. A mai estén is leosont, és minden úgy zajlott volna, mint általában, ha nem néz ki az ablakon. Ahh, milyen jó is lenne egy kicsit odakint sétálni. És már meg is született a terv.
Egy bögre forró kakaóval a kezében oson ki a szabad ég alá, és útját a Rét irányába veszi. Ezt még maga sem gondolhatta komolyan, tuti el fogják kapni. De klassssz!
-Ajj, Leonie, csak egy kör, és mész vissza az Eridonba… na jó.. legyen mondjuk egy kör, és kicsit ücsörgök. Vaaagy… megyek egy kört, és elüldögélek, amíg elfogy a kakaóm… - Magával egyezkedik, egészen addig, míg segítségkiáltást nem hall. Hamar el is dobja a bögrét ijedtében.
-Anyu, anyu, anyu – Mindig csak eljátssza, hogy veszélyes helyzetekbe keveredik, de sosem volt még éles szituációban. Most meg itt van valaki… várjunk csak? Ez Zsolti hangja? Hmm… sanszos, hogy egy gyilkosos rémálomba csöppent. No, mindegy, ha már benne van, ideje tenni is valamit. A földhöz lapulva elindul a hang irányába, és alig pár perces keresés után rátalál a csapdára.
Úristen, egy gödör! Tuti, hulla van benne! Vajon Zsolti fiúé? Lehet, nem kéne belenézni, hátha túl rémisztő a látvány. De mégsem hagyhatja diáktársát itt, hogy idővel a kukacok lakmározzanak belőle… Oké, de szegény kukacok, megfossza őket egy ilyen lakomától? Hát legyen már nekik is karácsony valamikor!
Nagy levegő, lenéz a lyukba.
-Jééé! – Itt egy meglepett, ám derűs felszólalás, amiért két ismerős arcot pillant meg. – Ti éltek! – Pluszként egy fokkal szomorúbb hang, amiért nem is olyan izgalmas az eset, mint gondolta…
-Jó kis helyet találtatok az összebújásra! No, akkor azt hiszem, nem is zavarok tovább. Jó mulatást! – Rákacsint diáktársaira, és nem viccel, komolyan le akar lépni. A kis törpe van olyan elvarázsolt, hogy azt higgye, azok ott ketten éppen remekül mulatnak.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. március 10. 01:18 Ugrás a poszthoz

Szotyola

-Húúú, komolyan feljöhetek hozzátok? De jóó! – Lelkendezik egy sort, amiért a kis tökmag meghívta, bár nyilván ebbe anyucinak is lesz majd beleszólása. Biztos nem lesz furcsa, mikor bekopog az ajtón. „Csókolom, Ririhez jöttem játszani, szabad?” És a kezében egy tucat babával rávigyorog Védára. Abszolút hétköznapi jelenet.
-De, ha teljesen egyformák, akkor hogyan különbözteted meg őket? – Kérdezi gyermeteg csodálkozással. Ez a szotyola totálisan rossz hatással van rá, mivel amúgy sem százas elméje már tényleg egy óvodás szintjét produkálja. Próbálja elképzelni a két egyforma embert maga előtt. Pazar!
-Milyen jó lenne, ha nekem is lenne egy ugyanolyan testvérem! Akkor senki nem tudná, ki kicsoda közülünk, és eljátszhatnánk egymást. Neked nincs véletlenül egy ikertestvéred? Lehet, hogy amíg nem néztem oda, kicseréltétek egymást, és akkor most veled beszélek, de mégsem! – Áhhá, ezt kövesse le Rirrentyű! Főleg, hogy aztán hirtelen témát vált.
-Az enyémek húsz évesek, szóval csak kicsit idősebbek a Te tesóidnál – Közli derűs vigyorral. – Biztos jól kijönnének egymással. A nővérem Nadine, a bátyám Kevin Fynn. De ő inkább csak InciFynnci, mint a kisegér. – Mindig ezzel piszkálja őt. És apropó, nevek!
-Téényleg, még be sem mutatkoztam, milyen neveletlen vagyok! – Valójában szinte soha nem mutatkozik be, csak ha eszébe juttatják.
-Leonie vagyok, Te meg… de aranyos a neved! – Igazából, ha ennél jobban mosolyogna, még Joker is megirigyelné, ami azért nagy szó lenne. – És nem ez az igazi? Hűhaaa! – Maga is suttogóra fogja – Nekem elárulod, hogy mi az? Becsszó, nem adom tovább senkinek! – Úgyis sanszos, hogy menten meghalnak a csatamezőn, agyonüti őket egy troll vagy valami. Ugyanis nagy merészen kimásznak az asztal alól, a vöröske odapattan Rirci elé, és a hátára kapja, majd elkezd vele körbe-körbe szaladgálni. Kicsit lovacskásra is veszi a figurát, ugrándozik vele egy sort, meg a sörényét rázza, aztán leteszi a rellonosok asztalánál.
-Ott a zsákmány! – Mutogat a földön lévő labdára hevesen, és meghagyja, hogy a csapat legkisebb tagjáé legyen az érdem, amiért megszerezte.
-Vuhúú! – Ugrándozik tapsikolva. – Akkor most már jöhet a fókázás, meg egy jól megérdemelt süti. Mit szólsz? – Kacsint a kishölgyre cinkosan.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. március 10. 23:54 Ugrás a poszthoz

ez már a vég

Se hullák, se vidám társaság. Az ember azért többet várna egy éjszakai túrázástól, de kis vörösünk nem finnyáskodhat, magának kereste a bajt. És mielőtt még kisétálhatna a közös jógaszakkörről, megállítják. Jaa, hogy ezek ketten itt nagy bajban vannak? Hát… neki nem tűnt fel, de így már kissé aggodalmasabban nyújtja le a kezét Lotténak. Ő, a hős felmentő sereg, hatalmas vigyorral húzza ki szorult helyzetben lévő pajtásait a pácból. Elvégre nem konyha ez, hogy pácolni kelljen az alanyokat.
-Veletek meg mi történt? Megtámadott Titeket a chupacabra? Nem esett nagy bajotok? – Árasztja el azonnal a delikvenseket kérdéseivel. – Jó búvóhely, nem mondom, de azért gondolnotok kellett volna rá, hogyan jöttök ki! – Jajj, olyan kis bolond ez a lány, hogy tényleg komolyan gondolja, amit mond. Valami egészen más világban él ő, mint az emberek többsége.
-De ne hagyj itt! – Mondja gyermeteg rémülettel a hangjában, bár igazából már csak a sántikáló leány hátának címezheti szavait. Valahogy nem fűlik a foga hozzá, hogy kettesben maradjon Zsolti fiúval, mert kissé tart tőle. Nem azért, mert úgy hiszi, ő Hannibál legújabb tanítványa, hanem mert sosem képes kezelni a helyzetet, mikor találkoznak. Csak nyugi, csak nyugi. Elvégre a srác láthatóan egy kupac lókaki szintjén érezheti magát, csak nem fogja ismét letámadni a saját őrületével. Ennél nagyobbat még sosem tévedett! Pedig aztán evett már krémest mustárral és tormával megpakolva!
-Szerintem ne beszélj, elég rosszul nézel ki. – Ajánlja diáktársának a legkézenfekvőbb ötletet. Egyébként aggódik miatta, és roppantul együtt érez vele, így kedvesebbik oldala győzedelmeskedik saját kétségei felett.
-Talán nem itt kéne megvárni, amíg visszaérnek. Fel tudsz állni? – Bár Zsolti fiú rendelkezik azzal a tartással, ami az igazi férfiemberek sajátja, mégis gyengülni látszik a vitéz harcos, mintha csak haláltusát vívna. Papot ide! Gyónnia kell szegény ördögnek, mielőtt megmurdál!
-Te figyelj.. ne halj ám meg! – Ez az áldott jó lélek, amivel törpénk rendelkezik, kár, hogy a srác mindenképpen arra játszik, hogy Leonie-ból minden rendes szándékot kiirtson. Hát nem megint rákezd a szokásos nótára? Mármint nem az örökérvényű Kör-re Pataki mestertől, aki még az ufókkal is táncolt egy-egy mámoros éjszakáján. De nem ám! Jön itt ezzel a medállal. Hát nem dobta már rég ki az ablakon? Leonie totál elfelejtette azóta az egészet.
-Hogy mit érdemeltem ki? – Óóó, ezt ő bizony nem érti. Vakarja is a fejét tanácstalanul, és megzavarodva bámul a földön fetrengőre. Szóval itt ő a királyfi, aki kiállta a próbát, és most megkapja a jussát? Köszöni szépen, de ezt valahogy nem így álmodta meg. Zsolti fiú pedig minden mondatával azon van, hogy lerombolja egy kislány képzelt világát. Szép dolog ez?
-De én mondtam, hogy nem fogadhatom el! – Beteggel nem veszekszünk, csak hát az ő szülei nem tanították jó modorra. Esze ágában sincs kikotorni a medált a srác zsebéből. Inkább megfogadja a következő szavakat, és arrébb mászik. Úgy érzi, menten pánikrohamot kap ettől a fura alaktól. És akkor még jön ezzel a „szeretlek” szöveggel… Elkerekedett szemekkel bámul rá. Ezt ne! Csak ezt ne! Hála a jó égnek a fiúka beájul, Leonie pedig azzal a lendülettel sarkon fordul, és elkezd rohanni.
-Várj meeeg! Ne hagyj iiiitt! - Nem szép dolog félig hulla embereket magára hagyni, de neki nagyobb traumát okoz a másik viselkedése, mint az, hogy betört a feje. Eztán járhat pszichológushoz. Igen, az lesz az első dolga, hogy felkeresi az újonnan jött nénit...
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. március 11. 12:28 Ugrás a poszthoz

Büntetés

Ezt érdemli ő? Hát ezt? Hiszen megmentett két ártatlan életet! Még ha az ártatlan nem is éppen a legmegfelelőbb jelző. De akkor is, inkább kitüntetést érdemelne a ruhájára, nem egy adag bagolytrutyit! Azért persze elég könnyen meg tudta emészteni, hogy ismét elkapták, ráadásul ott is hagyta Zsolti fiút, ami igazán nem volt szép a részéről. Bűntudata is van miatta, de bepánikolt attól az őrült viselkedéstől, nem tehet róla, most meg még össze is lesz zárva a Bagolyházban vele, milyen kínos.
Kivételesen melegítőben (zöld, rajta piros hangyák) jelenik meg, és még a mamuszát is dorkóra cserélte, ha netán valami őrült feladatot kapnának Amirától. Mondjuk, hogy tartsanak gurulóversenyt a körlépcsőn. Kár lenne azokért a szép kis mamuszkákért. De ó, az a bájos kis prefektus! Már éppen kezdte azt hinni, hogy rosszul induló kapcsolatuk után nem is lesz lehetősége máskor beszélni a lánnyal. És íme, itt a következő büntetés, megint találkozhat vele, hátha jobb kedve lesz most a rellonosnak.
-Sziaaa! – Robban be kissé megkésve a találkozóról, de ez nem szegheti kedvét hölgyünknek. – Húú, sokat késtem? Rohantam ám idáig! El is estem vagy háromszor a lépcsőkön! – Pattog oda Amira elé, és belenyomja arcába a tenyereit bizonyítékként, hogy azok bizony pirosak ám a remek tompítások miatt.
-Azta! De jó, hogy idejöttünk! Még sosem voltam itt fent. Tudod, mindig anyáék baglyával szoktam küldeni a leveleket otthonra, de már látom, hogy ez nagy hiba! – Most még persze lelkes, aztán ki tudja, később mennyire lesz az, ha már egyszer megtudja, mi a teendőjük.
-Milyen aranyosaaak! Szerinted meg lehet őket simogatni? – Kérdezi a prefektustól, mintha legalábbis valami délutáni teázgatáson vennének részt, mint két barátnő. Apropó kettő! Hirtelen témát vált.
-A többiek hol vannak? Vagy csak én kapok büntetést? Nem mintha baj lenne, nem azért mondom!  – Derűsen megvonogatja a vállát. Ideje volna lelőni a hölgyeményt, mert megint túlpörgött.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. március 13. 23:46 Ugrás a poszthoz

mulatós büntetés

Ha Amira ennyire irtózik a piszoktól, akkor valóban nem Leonie a megfelelő barátalapanyag, mivel a kishölgy pontosan olyan, mint egy ötéves. Egyfolytában összekoszolja magát a sok bénázás közepette, és egy cseppet sem zavarja a dolog. Illetve, hogy így meg lett említve, egy sárcsatában bármikor örömmel részt venne.
-Óóó, nem hiszem, hogy bántanának. Az állatok érzik, ha szeretik őket, nem? – Néha annyira kis naiv tud lenni, vagy inkább nagyon sokszor, de erről nem tehet. Majd ha lekapja az ujját egy bagoly, amelyiknek nem tetszik, hogy a kis vörös molesztálja… akkor szaladnak a gyengélkedőre. Egyébként cseppet sem zavarja a prefektus stílusa, mert hallani véli a hangjából, hogy hangyányit aggódik. Legyen ez bármi oknál fogva, törpénk elégtétellel gondolja magában, hogy na ugye. Mindenki jó ember, csak valakin nem látszik. Ez az ő felfogása.
-Óóó, szia! – Mielőtt még megnyúzhatna egy baglyot, megérkezik Lotte a helyszínre. Juhhúú, legalább nem fog unatkozni. Vidáman int egyet a lánynak, és megállapítja, hogy amaz immár nem a falábú kalózok nemes lépteivel közlekedik. Pedig milyen élethűen hozta még este a figurát.
-És Neked is szia! – Merthogy Zsolt is megérkezik nagy elánnal. Olyan felháborodottnak tűnik, meg egyből le is támadja Mirát… Vöröskénk csak elkerekedett szemekkel pillog rá egy másodpercig, de elmélkedéséből az említett rabszolgahajcsár rángatja ki azzal, hogy elmondja a feladatot. Elvileg nem kéne nagy meglepetésként érnie hölgyünket, hiszen mi mást kereshetnének itt?
-Még énekelnünk is kell közben? – Ezt úgy mondja, mintha szörnyülködne egy sort, pedig csak összegyűjti közben minden energiáját.
-Jóóóóóó! – Visítja boldogan, ennél remekebb büntetést nem is kaphattak volna. Ugyanis ha a szotyinak közösség kovácsoló ereje van, akkor egy ilyen énekes mulatságról már ne is beszéljünk. Erősen tartania kell magát a kis vöröskének, hogy ne ugorjon azonnal a fekete nyakába.
-Megyek seprűért! – Lelkesen, mintha a világ legjobb melóját kapta volna meg, elrohan az említett eszközök után, és mindenkinek hoz egyet, majd feltekeri a volumét, hogy az ajtó előtt is lehessen hallani, és belekezd:
-Én vagyok a Captain törp,
Kedvencem csak a gyömbér szörp.
– Vígan nekiáll takarítani, és még táncol is hozzá, ahogy azt illik.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Leonie Rohr összes RPG hozzászólása (212 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 7 8 » Fel