36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Katniss Flechter összes hozzászólása (72 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Le
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. május 8. 13:35 Ugrás a poszthoz

Szellemek és félelem


Fázósan húzom magamon össze a kabátomat. Ma lesz szellemidézés. Őszintén szólva elég szkeptikus vagyok a dologgal kapcsolatban, de leginkább iszonyatosan félek. Mire számíthatok? Ez kérdés kavargott a fejemben. Mázli, hogy Alex megígérte, hogy lesz a testőröm, ha baj lesz. Sötétben baktatok az úton a temető felé. Késésben vagyok, hiszen túl sokáig tétováztam, hogy jöjjek-e vagy nem.  Furcsa hangok hallatszódnak, mindenütt. Hátborzongató! A máskor oly barátságos fák, most komorságba borultak é hajladoznak. Borzalmas árnyékok vesznek körül, de mindig igyekszem meggyőzni magam, hogy mindenre van logikus magyarázat. Bár, amire most készülünk, az ellent mond a természet törvényeinek. Minden téren! A távolban pár ember körvonalai rajzolódnak ki. De, árnyékuk torz. Utálom a sötétet. Én olyan vagyok, mint a virágok, a napra kibújnak, a sötétben meghalnak. Ekkor valami megcsapja a vállam. Ez már túl sok. Sikítva rohanom végig az utat, ahol már a többiek körül állnak egy sírkövet. Majd reszketve elbújok Alex széke mögött. Reszketek, mint a nyárfalevél, a fogaim össze-össze koccannak. Mire vettek rá engem ezek az őrültek? Otthon kellett volna maradnom, a biztonságot nyújtó Rainbowban. Ekkor meglátom, a vért. Páran cseppentenek valami számomra ismeretlen dologra. Kevésen múlik, hogy el ne ájuljak, de azt már a büszkeségem sem engedné. Az arcom, mint a meszelt a fal, az idegeim pedig majd szétrobbannak.
-Sziasztok!-Szóltam, miután magamhoz tértem a kezdeti sokkhatás alól. Hófehérkére mosolyogtam, majd, miután kellő bátorságot gyűjtöttem, kisomfordáltam Alex széke mögül és odaálltam Runa mellé. Csak én félek ennyire? Ők nem látják az árnyakat? Nem érzik a szellőt, amely minden egyes fuvallatával megborzongat?...
Utoljára módosította:Katniss Flechter, 2013. május 8. 13:53
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. május 8. 20:55 Ugrás a poszthoz

Ruu


A tanulás a legfontosabb dolog a világon. Milyen igaz! Sőt, ha szereted az adott tantárgyat, akkor még élvezetesebb. Ám, sajnos vannak olyan dolgok, amiket nem tartasz fontosnak a jövődre nézve. Ezért is nem vettem fel az őszeset. Örülök, hogy még egy taggal bővült a musicalt kedvelők száma, az ismeretségi körömben. Bár most Ru inkább a filmeseket sorol.
-Színházi musicalek közül, melyik a kedvenced?-Ha, nekem tennék fel ezt a kérdést, órákig rágódnék rajta, hogy melyiket mondjam, hiszen mindegyikben van valami, ami megfog, magával ragad és felemel.
-Hát, tényleg, olyan, mint egy mesebeli világ. Ezért szeretem annyira.-Otthon, édes otthon. De, hiányzik már! A hosszú vágták Ezüst Holddal, vagy amikor a kutyáimmal játszok. Az is vicces, mikor este ülünk a tévé előtt és az ölünkben egy-egy macska dorombol. Az enyémben általában Zoli szokott, de persze ez nem jelenti azt, hogy sose simogatnám meg mindhármat. Hófehérke családi állapotát, telje mértékben átérzem. Nem csak azért, mert jó empátiával rendelkezem, hanem az anyukám is csonka családban nőtt fel. Hosszú történet és anyu nem is szokott beszélni róla. Anyu apja otthagyta őket egy sárvérűért. Tudom, hogy ez a szó nagyon csúnya kifejezés, de nem tudok tisztelni egy olyan embert, aki családokat szakít szét! Örök sebet ejtett, anyán. Én sohasem ismertem a nagyapámat, de egy ilyen embert nem i akarok sohasem megismerni. Nagymamám, pedig egyedül nevelte fel anyut. Apának ezért is tartott sok ideig, mire elcsábította őt, aki életet adott nekem. Runa közbe visszatereli a szót az állatokra. A szerencsétlenül járt hörcsög esetén, egy ki mosoly jelenik meg a szám szegletében.
Van kedved elkísérni, egyszer az állatkereskedésbe, én is szeretnék már magamnak egy baglyot, csak nem akarok egyedül menni. Mehetünk akár most is, ha van időd.-Jó lenne, végre, ráadásul Ru ért i hozzá, hiszen neki is van egy. Kérlek, mondj igent...
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. május 10. 20:25 Ugrás a poszthoz

Runa


Varázslatos napsütés fogad minket, mikor kilépünk a kastélyból és elindulunk a kisállat kereskedés felé. Jól esik, hogy az oldalamon Runa sétálgat. Mosoly terül szét az arcomon, dal melengeti a szívem. Hirtelen észreveszem a szóban forgó boltot.  Kicsi és mikor belépünk, mindketten hátra ugrunk. Az én számat egy sikkantás is elhagyja. Hamarosan feljajdulok, ugyanis sikeresen belerúgtam az egyik ketrecbe. Jó lesz ez így.
-Vajon, milyen veszélyek leselkednek még ránk?-Kérdeztem suttogva Rutól. Nem gondoltam volna, hogy egy vásárlás ilyen veszélyekkel járhat! Körbenézek a boltban. Rengeteg fajt-lényt látok, de engem csak a baglyok érdekelnek. Egyik barna csúnyán rám ijeszt. Hát, biztos, hogy téged nem veszlek meg. Egyszer csak a sok-sok bagoly között feltűnik egy. Az igazi. Egy gyönyörű vakítóan fehér hóbagoly.
-Szia!-Köszönök a ki állatnak. Erre a barátságosan elkezdi csipkedni a kezem. Benyúlok a kalitkába és megsimogatom puha tollazatát. Mintha bársonyt simogatnék. Gyönyörű és puha. Elő pillantásra beleszerettem.
-Nézd Runa!-Kiálltok.
-Mit szólsz? Hedvignek fogom hívni!-Remélem tetszeni fog neki. Hedvig boldogan csivitelt jelezve, hogy tetszik neki a név. Oda megyek é kifizetem baglyot, majd kiengedem a kalitkából, aki azonnal a vállamra repül, és a nyakamhoz dörgöli a fejét. Imádom!
-Ru, te találtál, olyat, ami tetszik neked?-Kérdezem, miközben a lelkemben boldogság árad szét...
Utoljára módosította:Katniss Flechter, 2013. május 10. 20:25
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. június 3. 20:09 Ugrás a poszthoz

Bál
Levitások(Hófehérke, Aileen, Alex, Niki...)


Szeretem az ilyen alkalmakat. Felbolydul az iskola, minden lány a ruhájáról, a sminkjéről és a hajáról fecseg.  Aranyos, az ilyen beszélgetéseket hallgatni. Bárcsak Rosy is itt lenne. Ahogy, őt ismerem, biztos, hogy jelentkezett volna a tusára. Gondolatban nem egyszer elábrándoztam azon, hogy milyen érzés lenne kiválasztottnak lenni, de aztán Alexékre gondolva gyorsan el is vetettem ezt a képtelen ötletet. Különben is, ha mindenki megy, ki fog akkor szurkolni? Másfelől, nekem most a tanulásra kell koncentrálnom. Hiszen, ez most a legfontosabb dolog. Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem lehet szórakozni, de előbb a munka aztán a pihenés. Rengeteg ember jelentkezett a házunkból, remélem, Levitás nyeri meg, milyen nagy dicsőség lenne. Ezekkel a gondolatokkal öltöttem fel magamra azt a ruhát, amelyet még soha nem hordtam, mert még nem volt olyan különleges alkalom, ami megérdemelte volna, hogy ezt a ruhát felvegyem. De, ez a bál pontosan ilyen alkalom. Magamra vettem a fehér egybe ruhám, a hajamat pedig hátul kontyba csavartam. Nem vagyok egy nagy sminkes, de, nem is áll távol tőlem a dolog. Furcsa lesz, megint egyedül leszek, hiszen Aileen is a tusa résztvevői között van. Azért is szeretnék mindenképp lemenni, hogy elbúcsúzhassam tőlük és sok szerencsét kívánhassak nekik, hiszen a tusa alatt nem találkozhatnak velünk. Erre, gondolatra keserű fintor jelent meg az arcomon, egyedül leszek, ráadásul nagyon féltem őket. Mikor megláttam a hirdetést első dolgom volt utána olvasni és már az is egy döntőérv volt a számomra, amiért nem akartam jelentkezni erre a tusára. Utoljára ellenőriztem magam a tükörben, majd a ruhám szegélyét megfogva, útnak indultam a Nagyterembe. Első gondolatom az volt, mikor odaértem, hogy te jó ég mennyi ember. A tekintetemmel megkerestem Alexéket és feléjük furakodtam a tömegben. Közben egy pillantással elkaptam Dávidot is. Nem is ő lenne, ha nem próbálna meg felszedni egy újabb áldozatot. Szegény, már előre sajnálom, hogy egy ilyen alak hálójába akadt. De hát, reménykedem, hogy egyszer majd megjavul, de minek? Kutyából nem lesz szalonna szokták mondani. Meg azt is, hogy a remény hal meg utoljára. Na, végre sikerült, az úti célomhoz odaküzdeni magam.
-Sziasztok, de csinosak vagytok!-Csodálom meg Levitás társaimat. Mindenki gyönyörű, ebben a szerelésben, amit visel. Na, ezért imádom a bálokat! Azonban, mikor ránézek Alexre és a pillantásom ráesik a nyakkendőjére, majdnem röhögő görcsöt kapok. De, sikerül megállnom és mély légzésekkel, hamarosan meg is nyugszom. Majd, Hófehérke mellé telepszem és ott várom az este folytatását...
Utoljára módosította:Katniss Flechter, 2013. június 3. 21:30
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. június 23. 20:16 Ugrás a poszthoz

Próba

Izgatottan száguldottam a folyosókon. Végre újra indult a színjátszókör. Már nagyon hiányzott! Feltéptem az ajtót és berontottam. Már sokan voltak ott és fele bagázst ismerem is. Ott volt Boti, Vani, Keiko és csapat vezetője Tiff is, akit igazából még csak látásból ismerek. Éppen a bemutatkozás zajlik, így lehuppanok közéjük.
-Sziasztok, Katniss vagyok, szintén a Levitás.-rámosolygok, a többiekre, hiszen mi Levitások tesszük ki a színészkör, nyolcvan százalékát, ha nem többet.
-Milyen a lakrészetek?-Fordulok Vaniék felé. Nagyon kiváncsi vagyok,milyen helyen laknak. Valahol belül én is akartam tusázni, de sajnos nem fért volna bele az időmben, hiszen pont akkor én nem leszek az iskolában. A szüleim kikértek, egy családi nyaralásra. Alig várom már. Azt, hogy hova megyünk pedig meglepetés lesz. Furdalja az oldalamat a kíváncsiság, de egyenlőre még itt vagyunk és ide kell koncentrálnunk...
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. július 31. 17:25 Ugrás a poszthoz

Katniss L. Clare


Gyönyörű madárcsicsergésre ébredtem. Csendben magamra kaptam a ruháimat, egy kényelmes farmert és egy színes pólót. A nyakamban függő medálra néztem.
Rosy, de hiányzol nekem! - gondoltam, de tudtam, hogy ő már nem jön vissza. Megszerettem, de remélem talál ott is barátokat, ahová most jár suliba. Nesztelenül suhantam ki, mert nem akartam Aileent felébreszteni. Dalma pedig már eltűnt. Biztos korai randevút beszéltek meg Alexszel. A Levita folyosóit róva elgondolkoztam, hogy merre sétáljak. Gyakran szoktam csak úgy egyedül mászkálni. Különösen reggelente. Ilyenkor még minden olyan csendes, békés. Mintha nem lakná minden egyes pontját a sok nyüzsgő diák és tanár. Merre nem szoktam járkálni? Szépen sorba veszem a helyeket, ahová szoktam menni. A nyugati toronyba megyek a leggyakrabban. Ekkor valami megmagyarázhatatlan érzés tört rám. Az északi toronyba szinte egyáltalán be se tettem még a lábam. Most viszont, a szívem arra felé húzott. Az agyam azt üvöltözte, hogy ez teljesen irracionális érzés. De hát mi racionális ebben a világban? Így hát, mentem arra, amerre a különös  hipnotikus érzés vezetett. Hirtelen itt találtam magam a bagolyházban. Miért kellett idejönnöm? Majd meglátjuk. De, ha már itt vagyok írok levelet haza a szüleimnek. Elővettem a táskámból egy darab pergament és pennát aztán körmölni kezdtem.

Kedves anya és apa! Nagyon jól érzem itt magam. Régen küldtetek nekem levelet. Mi újság otthon? Hogy vagytok? Hogy van Szélvihar és a többiek? Hogy van a tanítóm?
Hiányoztok: Katniss
UI: Szeretlek titeket!

Egy nagyot füttyentettem, remélve, hogy a Hedvig a baglyom itt van és meghallja. Miután ma reggel nem volt a szobámban gondoltam ide jött, hogy a többi bagollyal lehessen. Két másodperc múlva megéreztem a vállamon Hedvig súlyát. Gyönyörű fehér baglyom finoman megcsipkedte a kezem, majd az ablakpárkányra repült. Erősen rákötöztem a levelet a lábára, miközben halkan mormogtam neki és elmondtam, hogy hova vigye a küldeményt. Hedvig kitárta széles szárnyait és én még sokáig néztem gyönyörű mozgását, ahogy eltűnik a messzeségben. Nagyot sóhajtva megfordultam és hirtelen a lélegzetem is kihagyott kettőt. Ez lehetetlen! Szembetalálkoztam saját magammal! Ugyanaz a barna haj és ugyanazok a kifejező szemek.  Ez ijesztő. Megbabonázva néztem a lányt, aki megszólalásig úgy nézett ki, mint én.  
-Szia Katniss vagyok és a Levita házba tartozom. Új vagy itt igaz? -kérdeztem kedvesen. Nagyon kíváncsivá tett, vajon miért néz ki úgy ez a lány, mintha az ikrem lenne?
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. augusztus 19. 19:33
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. augusztus 1. 09:55 Ugrás a poszthoz

Húgi <3


Ahogy így álltunk farkasszemet nézve, megszólalt a csengő. Normális esetben rohantam volna, mint akit tűzzel kergetnek. De, ma nem. Most, ebben a pillanatban minden izmom lebénult. Az agyamban teljes volt a káosz. Képtelen voltam normálisan gondolkozni. Egyre csak egy kérdés zakatolt a fejemben: Hogy lehet ez? Hogy állhat előttem egy olyan ember, aki tökéletesen én vagyok? Ugyanúgy néz és ugyanazt teszi, mint én. Mintha, tükörbe néznék. Mivel a lány is sokkot kapott, úgy döntök, hogy bátor leszek és folytatom a társalgást, mert a kíváncsiságom nagyobb, mint bármi más. Ha, meg valaki szórakozik velem, azt is kiderítem, de akkor az illető nagyon ráfázik.
- Hogy hívnak? Mesélsz egy kicsit magadról?-próbálom azt a hangomat használni, amit Szélvihar, vagy a többi állat megnyugtatásakor. Náluk mindig bevált, és Hófehérkénél, remélem, hogy nála is beválik. Bár, ha ő tényleg olyan, mint én akkor csak magamból kell kiindulnom. Amikor új voltam Alex csinálta velem végig ezeket a dolgokat. Ő hozzá rohantam mindig, ha segítség kellett. Utána kaptam egy örökbefogadót Odettet, aki megtanított egy csomó érdekességre. Hirtelen ellenállhatatlan vágy tört rám, hogy olyan legyek ennek a lánynak, mint Alex vagy Odett. Ősi védelmező ösztön valahonnan nagyon mélyről. Én akarok lenni az, aki segít neki és, aki megvédi, ha arra van szüksége. Hirtelen, mintha egy lámpát kapcsolnának fel egy sötét helységben, eszembe ötlött valami.  Ez a jelenet, tisztára olyan, mint a Két Lottiban. Szeretem azt a könyvet. A két lány egy nyári táborban találkozik, és pontosan úgy állnak az első találkozáskor egymással szemben, ahogy most én állok és bámulom a lányt, ő pedig kimeredt szemekkel nézz vissza rám. Mikor olvastam, én is mindig arról álmodoztam, hogy nekem is él a világban valahol egy elrejtett ikrem, aki pontosan olyan, mint én, aki megérti az összes olyan gondomat, dolgaimat, amire mások képtelenek. De, sohasem hittem volna, hogy tényleg valóra válik. Bár, már megtanultam, hogy ebben a világban nincs lehetetlen, mert itt minden lehetséges. Számtalan példát tudnék erre már mondani. De, mi van, ha mégis csak egy ízetlen tréfa? Ám, egy belső hang, valahol legbelül azt suttogja, hogy ez nem csak egy játék, hanem a hús és vér valóság. Azonban számtalan kérdés fölvetődik. Hol volt eddig? Anyuék, miért nem mondták soha, hogy nem én vagyok az egyetlen gyermekük? Miért nem beszéltek róla soha? Miért nincs róla egy képük sem a szüleimnek? Itt elakadtam. Lehet, hogy mégis van? Simán azt hinném, hogy én vagyok, hiszen így élőben sem látom a különbéget kettőnk közt, egy képen meg pláne nem látnám, a szüleim pedig simán mondhatják azt, hogy én vagyok. De, hát miért? Miért tennének ilyet? Azt hiszem, Hedvignek ma hosszú napja lesz! De, miért engem tartottak meg és miért nem őt? Hiszen általában a fiatalabbat tartják meg, nem az idősebbet. Bármi történt, ki fogom deríteni vagy ne legyen a nevem Katniss Elisabeth Flechter! A nyomatékosítás kedvéért, még a második nevemet is hozzáteszem.  De egyenlőre minden tudni akarok az előttem álló lányról, így elszakadok a további agyalástól, hogy egész lényemmel az előttem álló hasonmásomra koncentrálhassak...
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. augusztus 19. 19:37
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. augusztus 4. 12:31 Ugrás a poszthoz

Húgi


Na ne! Ilyen nincs, hiszen még soha nem találkoztam Katniss névvel. Anyuék mondták, hogy azért olyan különleges, mert egyedül a világon nekem ez a nevem. Most pedig, kiderül, hogy a hasonmásomnak is Katniss a neve. Ez érdekes lesz. De, ahogy folytatja a monológját, rájövök, hogy nem csak kívülről, hanem belülről is hasonlítunk. okán furcsállják azt az álmomat, hogy musicalszínész szeretnék lenni. Erre, itt áll valaki, aki, ha nem is musical, de szintén színész akar lenni.  Örökbe fogadták? Vajon kik az igazi szülei? Tényleg az én szüleim ilyesmit tettek volna?
-Nem vagy az én ócska másolatom. Egy gyönyörű egyedi lény vagy. Egyébként kik a biológiai szüleid?-Kérdezem, a hangom egy kicsit megemelem, mert érzem, ahogy a düh kezd kibontakozni bennem. Ha, tényleg igaz a feltételezésem, akkor sem én vagyok a hibás, amiért a szüleink engem választottak. Miért okol engem? Én harcoltam volna érte, abban biztos lehet.  Látom az arcán, hogy vívódik valamin. Eléggé ismerem saját magamat ahhoz, hogy tudjam, mikor, hogy viselkedek. Nem gondoltam volna, hogy mással i hasznos lesz, de, hát mennyi az esélye egy ilyen eset megtörténik? Elgondolkodok a kérdésén.
-Hát, amint látod itt vagyunk. Ebben a világban megtanultam, hogy nincs lehetetlen. Ez már tuti nem vicc. Én Húsvér ember vagyok, magad is meggyőződhetsz róla. Mikor születtél?-Kérdezem, közben Hedvig megérkezett a válasszal. Kibontogatom a levelet és megsimogatom puha hátát.

Drága Katniss!
Nagyon örültünk a levelednek, reméljük, jól haladsz a tanulással. De, ne felejts el lazítani is. Apukád, ma jött haza az Ausztriai útjáról. Hozott neked is egy csomó apróságot haza. Megmutatjuk, amikor haza jössz. Hiányzol nekünk,kincsem.
Szeretettel: Anya és Apa


Milyen átlagos levél! Közben lehet, hogy egy sötét titkot őriznek. Hirtelen feltámad bennem a méreg, mert valahol mélyen érzem, hogy a szüleim valami szörnyűséget tettek. Fogok egy máik papírt és e sorokat írom rá.

Kedves Anya és Apa!
Nem felejtettetek el valamiről szólni nekem. Pontosabban nekünk? Van egy ikrem? Miért titkoltátok el?
Magyarázatotokra várva: Katniss és Katniss

Rákötöttem ezt a levelet Hedvigre és ő már szállt is magasan az üzenettel.
-Most kiderül, hogy mi folyik itt!-Mondom magabiztosan Katnek, miközben farkasszemet nézek azzal, aki minden bizonnyal a rokonom
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. augusztus 4. 15:01 Ugrás a poszthoz

Húgi


Nem szólók közbe, amíg válaszol a kérdéseimre. De, fájdalmasan dobban a szívem, mikor meghallom a szüleim nevét. De a legjobban a születési dátuma lep meg. Akkor mi tényleg ikrek vagyunk! Illetve egy perccel vagyok idősebb, de ez most nem számít. Hogy voltak képesek, egy ilyen horderejű dolgot eltitkolni előlem?
-Akkor semmi kétség nincs afelől, hogy ikrek vagyunk. Az én szüleimet hívják Elisabethnek és Edmund Peternek. 1997 december 31. 00:00 kor születtem, ami azt jelenti, hogy egy perccel vagyok nálad idősebb.-Összegzem végül azt, amit idáig tudunk.  De, ekkor nálam átszakadt a gát. Zokogva ölelem magamhoz a húgomat, akiről pár nappal ezelőtt m,ég azt sem tudtam, hogy létezik. Ahogy így állunk egymást átölelve Hedvig hangosan jelzi, hogy meghozta a küldeményt. Úgy fordítottam a levelet, hogy Kat is lássa.


Két kislányom!
Fogalmam sincs, hogy találhattatok egymásra. De, ahogy most már tudod, egy iker vagy. Mindketten a Katniss nevet kaptátok, egy nyaklánccal együtt. Ám, mikor a húgodat örökbeadtuk, ezeket a nyakláncokat elraktuk egy dobozba és elrejtettük. Most elküldtük nektek, hogy hordjátok őket. Nagyon sajnálom, hogy így kellett ezt megtudnod. Ne haragudj!
Drága másik kicsi lányom. Sajnálom, hogy nem ismerhettelek meg jobban. Biztos nem hiszel nekem, de minden nap gondolunk rád. Ez volt életünk legnehezebb döntése. Lehet, hogy nem értitek, miért tettem, de hinnetek kell benne, hogy megakartalak védeni ezzel titeket. Bízzatok bennem! Kérlek bocsássatok meg nekünk!
Szeretünk titeket:Anya és Apa



Kinyitottam a kis csomagot és a nyakláncomra helyeztem a kicsi K betűt, melynek alsó indexében egy E betű díszelgett, a másik K betűt pedig ráakasztottam a testvérem nyakláncára, melyhez egy L betű társult.
-Mi a második neved?- kérdeztem a sírástól kicsit rekedtes hangon. Annyira örülök, hogy van egy húgom. Mostantól nem kell félnie semmitől. Megfogom védeni mindentől, ami árthat neki.  Most már biztonságban van.  
-Mi a kedvenc színed, a kedvenc állatod?-Mindent megakarok tudni róla. Be kell pótolni azt a rengeteg külön töltött időt, szóval jobb, ha mindjárt hozzá is látunk
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. augusztus 19. 19:40
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. augusztus 6. 19:27 Ugrás a poszthoz

Húgi <3


Kicsit kezdek megnyugodni, de még mindig alig bírom felfogni azt, ami történt velem. Velünk! Ezentúl meg kell szoknom, hogy többes számban beszéljek, mert mostantól soha többé nem leszek egyedül. Rosyval kapcsolatban éreztem hasonlót, de ő még is csak egy barát volt, de egy testvér, ráadásul egy iker, na az teljesen más.
-Elisabeth. A teljes nevem Katniss Elisabeth Flechter.-Leyla? Szép név. Tehát ezt jelenti az L betű. De, nem merengek el ezen, mert Kat tovább beszél.Tátott szájjal hallgatom, hogy még az érdeklődési körünk is egy pár pontban összekapcsolódik. Nem hiába a testvérem, bár nem tudom, hogy az azonos érdeklődési kört lehet-e a genetikával magyarázni.
- Akkor itt nem lesz gond. Szerintem is a lovak a legcsodálatosabb lények a világon. Az én lovamat Ezüst Holdnak hívják. Egy gyönyörű, fehér musztáng. Egyébként az én kedvenc színem is a rózsaszín, bár én inkább a pink illetve a neonrózsaszínt szeretem, de a világosat is szívesen hordom. Lássuk csak, a kedvenc tantárgyam az önismeret. Színészszakköre járok, ha akarod mesélek róla többet is. Sok barátom van, a legtöbb levitás. Bemutatlak nekik. Ja, és a legfontosabb dolog, amit tudnod kell,-tartok egy kis hatásszünetet-hogy a mi házunk a legeslegjobb- mondom mosolyogva, majd hagyok neki egy kis időt, mert elég sok dolgot mondtam most hirtelen. Megvárom, amíg levelet ír, valakinek.
-Kinek írtál?- kérdezem kíváncsian. Kik között nőtt fel, milyen volt az élete nélkülem? Annyi kérdésem van, ezt nem lehet ilyen hirtelen elmondani. Le kell ülnünk valahova megbeszélni. Ez most fontosabb mindennél. A sulinak már úgyis vége, így gyorsan döntök.
-Gyere el velem a Czukorvarázs cukrászdába, ott jobban tudunk beszélgetni.-indítványozom a javaslatot. Meg rég jártam ott. Szeretem azt a helyet, olyan meghitt és békés. Ideális hely egy kiadós beszélgetéshez. Meg azok a röpködő pillangók, szerintem tetszene Katnek. Bemutatja nekem Mayát. Kuncogok, mikor látom a bagoly nemtetszését azon, hogy elrabolom a gazdáját. Ekkor Hedvig a vállamra száll.
-Ő Hedvig.-Mutatok a vállamon ülő hófehér baglyomra. Megjutalmazom egy kis nyalánksággal, mert ma tényleg kimerítően dolgozott. Majd, az én kis kedvencem leszáll rólam és elhelyezkedik az egyik gerendán a többi bagoly társaságában.
-Hogy hívják a nevelőszüleidet és mi történt veled? Meséld el egészen addig, mígnem találkoztál velem!- kérem, ugyanis annyira türelmetlen vagyok, hogy ezek a kérdések nem várhatnak a cukrászdáig. Ezekre most kell választ kapnom. A többire tudok várni. Ezekre nem. Sajnos a türelem nem az erősségem...  

Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. augusztus 19. 19:17
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. augusztus 13. 16:49 Ugrás a poszthoz

Húgi <3



A második nevem véleményét hallva elmosolyodok. Én is mindig ezt gondoltam. Elvégre a nagy Sissyről, Ausztria császárnéja után neveztek el Elisabethnek is.  Aztán, ahogy elkezdünk beszélgetni, nagyon kell figyelnem, mert ide-oda ugrálunk a témák közt.
-Van. Imádom, nincs nála okosabb ló a világon. Ha, nálunk leszel, fölülhetsz rá. Az önbizalomhiánnyal nem vagy egyedül, de ez ugyanakkor szerintem hasznos is, mert jobb félni, mint megijedni.  Szívesen elviszlek a szakköre.- Miközben beszélek azon gondolkodom, hogy mit fognak szólni a Levitások, mikor beállítunk. Alexnek, Hófehérkének és a többieknek tátva marad a szájuk.  Halkan kuncogok, mikor arra gondolok, hogy hívják valamelyikünket és mindketten felkapjuk a fejünket, vagy amikor ők akarnak nekünk valamit mondani és kiderül, hogy nem is ahhoz szóltak, akihez akartak. Mennyi tréfát lehet így kitalálni és véghezvinni. Sok előnye van az embernek, ha van egy tesója. Na, de ha ikre van? A lehetőségek tárháza nyílik meg előtte. Én pedig vagyok olyan gonosz, hogy ki is használom. Ha, ha, ha! Rettegjetek emberek! De, ideje a bennem levő ördögfiókát vissza tenni oda, ahova való és elővenni a kis angyalkát. Húgi kijelentésével egyetértek, ez tényleg egy jó nagy csoda.
-Gyere!-Karolok a húgomba, hogy mutassam neki az utat le a faluba. Közben meghallgatom, hogy mi is történt vele, az alatt az idő alatt, amíg ide nem jött. Hozzám! Anyuékkal lesz egy nem kellemes beszélgetésem, és ajánlom melegen nekik, hogy jó magyarázattal szolgáljanak. Bár, azt még mindig nem értem, hogy mi alapján döntöttek. Kisorsolták vagy mi? Ez annyira abszurd!
-Még nem. Én inkább a musicalek terén vagyok otthon. Tudod, anyu musical színésznő, apa pedig régész.-Sohasem hallottam róla, de, hát a szüleim inkább a színházi és nem a filmes színészeket részesítik előnyben. Mindig azt mondják, hogy a filmes szakma túl könnyű, viszont három órát végigugrálni és -énekelni az más. Ahhoz tényleg komoly kondíció kell. Ezt alá is támasztom, hiszen én is csináltam már végig színházi darabot, az egyesületben ahol táncoltam, mielőtt ide kerültem a Bagolykőre. Nagyon hiányzik a tánc és a lovam is. Meg a többi állatom. Ugyanakkor, itt is vannak olyan dolgok, amik meg otthon hiányoznak. Hiába, ez a hely a második otthonom és mindig az is marad! Annyi emlék köt ehhez, ráadásul ez a csoda is itt talált rám, Katniss szavaival élve. Amikor a nagybátyját említi, már a hanghordozásából érzem, hogy ez eléggé fájdalmas pont. Biztos nagyon szerette, de valami történt a vele.  Milo, pont mint az Atlantisz  című mesében. Amikor kicsi voltam, sokszor láttam. Szerettem,  a sok kaland az izgalom, a jó és a gonosz harca, ahol végül a jó győz, mindenki megmenekül és boldog, ráadásul Milo és Kida lesznek Atlantisz urai. Amikor kicsi voltam, sokszor láttam. Szerettem, esténként apa karjába kucorodtam, mikor otthon volt és együtt néztük meg, aztán megvárta, amíg elalszok. Milyen lett volna, ha másképp történne, ha nem én, hanem neki lennének ezek az emlékei? Tudom, hogy nem az én hibám, mégis rosszul érzem magam, amiért így alakult. De, ami történt megtörtént. Abban segíthetek neki, hogy azt az időt, ami még hátra van az életéből megszépítem neki. Igen, ezt fogom tenni. Közben a feltételezésem is helyesnek bizonyult, mert Kat szemében megjelenik egy hívatlan könnycsepp. Nem szólok semmit, csak a hátát simogatom. Sokszor a csend többet mond minden szónál. Fura, de igaz. A tanítóm mindig azt mondta, hogy a csend a legjobb tanító mester. A cukrászda szóra hirtelen megkordul a gyomrom. Ez is csak velem történhet meg. Drámai helyzet van és az én gyomrom korog.
-Még szép!-Fogom meg Kat kezét és már futunk is le a faluba egyenesen a cukrászdába.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. augusztus 19. 19:44
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. augusztus 15. 17:58 Ugrás a poszthoz

Húgi <3


Szeretem ezt a helyet, a nyüzsgést, ahogy az emberek beszélgetnek, nevetgélnek vagy csak valakit nézni, amint csendesen elüldögél és elmélkedik az élet nagy dolgairól. Jó ide jönni, letenni az iskolával járó sok terhet és kikapcsolni egy ideig, üdítő érzés. Közben nézni, hogy ki mit eszik, vannak, akik csak teáznak, mások sütiznek is. Van, aki sokat és van, aki kevesebbet rendel, én szeretek mindig mást enni. Így nem unok meg semmit, mindig hat rám az újdonság varázsa. Viszont, a mai nap után valami szokványosat rendelek, hogy kompenzálja ezt a furcsa napot. Kíváncsian figyelem, hogy mit rendel Kat, a csoki torta jó választás. Éjféli turmix? Új specialitás? Nahát, feltétlenül ki kell próbálnom.
-Majd kaphatok egy kortyot?-Kérdezem meg Katet. Ekkor feltűnik, hogy mennyire bámulja az én kis húgom a pincér fiút.
-Oh, tetszik a srác?-Súgom halkan az asztal fölött. Nem szoktam senkit se ugratni, de most helyén valónak tűnik.  Ezt még tuti visszakapom, de ez nem is baj ez is velejárója a dolognak. Amikor a testvérpárokat figyelem, ők is jó sokszor tréfálnak egymással. Ami, nem bántó, inkább vicces, de, szeretetből csinálják, ami elveszi a dolog bántó élét és egy jó nevetés lesz belőle. A kedvenc filmemet hallva, már meg se lepődök, ennyi erővel magamat is kérdezhetném.
-Szereted a musicaleket? Ha, választani kellene, Peeta vagy Gale?-De, az utóbbi kérdésben biztos vagyok. Erre, nem lehet mást mondania, mert annyira hasonlít rám. A legtöbben Galet mondják, mert lázadó, nekem viszont pont ez az ellenszenves benne. Ahogy a könyv is írja, én a pitypangot, a megújulást szeretem, szóval az én válaszom Peeta, remélem az övé is. A kérésemre megmerevedik, de nagyon remélem, hogy válaszolni fog, mert különben sosem tudom meg, hogy min ment keresztül és így megérteni sem tudom őt igazán. De megkönnyebbülésemre lassan elkezdd beszélni. A története mélyen megindít.  Miközben mesél, megjön a rendelés, megvárjuk, míg a pincér leteszi a sütit meg az italokat az asztalra, majd Kat folytatja a történetet. Annyira figyelek, hogy még a süti se érdekel. Minden más megszűnik, körülöttem csak egy ember marad benne, aki most velem szemben ül. Ahogy Kat mesél, szinte magam előtt látom őt is és Milot is, a gondtalanságot, majd a halálfélelmet.
-Nagyon sajnálom!-Suttogom, majd közelebb húzom a székemet és a hátát simogatom, majd elterelem a szót, hogy kicsit felengedjen. Legnagyobb örömömre igent mondd, erre a szóra a fantáziám is elszabadul. Írnom kell a szüleimnek, biztos fognak nekünk örülni, meg azért is, hogy szerezzünk egy lovat Katnek, a közös lovaglásokhoz.
-Tudsz lovagolni?-Kérdezem ártatlan képpel, mert, azt tudom,hogy szereti a lovakat, de,ha még nem tud lovagolni, akkor majd most megtanítom.
-Jó neked, én is mindent tudok, de attól még görcsben áll a gyomrom!-Nevetek, úgy irigylem az ilyen magabiztos embereket. Én miért nem kaptam? Biztos, amikor osztogatták, akkor én a sor végén álltam és már elfogyott mire odaértem, vagy mit tudom én! Ez van, nem baj, kaptam mást, legalábbis ezzel nyugtatom magam.
-Szinte biztos vagyok benne, hogy a kedvenc könyved a Hunger games, ha magamból indulok ki. De, azt nem tudom, hogy szereted a vöröspötyös könyveket? Ha, igen melyikeket olvastad? Milyen témájú könyveket szeretsz?-Kérdezem meg, ez egy olyan téma, amiről bárkivel, bárhol, bármikor el tudok beszélgetni. A könyveknek varázserejük van. Köztük az is, hogy lehet róluk beszélgetni...
Utoljára módosította:Újvári Yannick, 2013. augusztus 21. 20:02
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. augusztus 19. 10:56 Ugrás a poszthoz

Húgi Cheesy


Szeretem ezt a helyet, a nyüzsgést, ahogy az emberek beszélgetnek, nevetgélnek vagy csak valakit nézni, amint csendesen elüldögél és elmélkedik az élet nagy dolgairól. Jó ide jönni, letenni az iskolával járó sok terhet és kikapcsolni egy ideig, üdítő érzés. Közben nézni, hogy ki mit eszik, vannak, akik csak teáznak, mások sütiznek is. Van, aki sokat és van, aki kevesebbet rendel, én szeretek mindig mást enni. Így nem unok meg semmit, mindig hat rám az újdonság varázsa. Viszont, a mai nap után valami szokványosat rendelek, hogy kompenzálja ezt a furcsa napot. Kíváncsian figyelem, hogy mit rendel Kat, a csoki torta jó választás. Éjféli turmix? Új specialitás? Nahát, feltétlenül ki kell próbálnom.
-Majd kaphatok egy kortyot?-Kérdezem meg Katet. Ekkor feltűnik, hogy mennyire bámulja az én kis húgom a pincér fiút.
-Oh, tetszik a srác?-Súgom halkan az asztal fölött. Nem szoktam senkit se ugratni, de most helyén valónak tűnik.  Ezt még tuti visszakapom, de ez nem is baj ez is velejárója a dolognak. Amikor a testvérpárokat figyelem, ők is jó sokszor tréfálnak egymással. Ami, nem bántó, inkább vicces, de, szeretetből csinálják, ami elveszi a dolog bántó élét és egy jó nevetés lesz belőle. A kedvenc filmemet hallva, már meg se lepődök, ennyi erővel magamat is kérdezhetném.
-Szereted a musicaleket? Ha, választani kellene, Peeta vagy Gale?-De, az utóbbi kérdésben biztos vagyok. Erre, nem lehet mást mondania, mert annyira hasonlít rám. A legtöbben Galet mondják, mert lázadó, nekem viszont pont ez az ellenszenves benne. Ahogy a könyv is írja, én a pitypangot, a megújulást szeretem, szóval az én válaszom Peeta, remélem az övé is. A kérésemre megmerevedik, de nagyon remélem, hogy válaszolni fog, mert különben sosem tudom meg, hogy min ment keresztül és így megérteni sem tudom őt igazán. De megkönnyebbülésemre lassan elkezdd beszélni. A története mélyen megindít.  Miközben mesél, megjön a rendelés, megvárjuk, míg a pincér leteszi a sütit meg az italokat az asztalra, majd Kat folytatja a történetet. Annyira figyelek, hogy még a süti se érdekel. Minden más megszűnik, körülöttem csak egy ember marad benne, aki most velem szemben ül. Ahogy Kat mesél, szinte magam előtt látom őt is és Milot is, a gondtalanságot, majd a halálfélelmet.
-Nagyon sajnálom!-Suttogom, majd közelebb húzom a székemet és a hátát simogatom, majd elterelem a szót, hogy kicsit felengedjen. Legnagyobb örömömre igent mondd, erre a szóra a fantáziám is elszabadul. Írnom kell a szüleimnek, biztos fognak nekünk örülni, meg azért is, hogy szerezzünk egy lovat Katnek, a közös lovaglásokhoz.
-Tudsz lovagolni?-Kérdezem ártatlan képpel, mert, azt tudom,hogy szereti a lovakat, de,ha még nem tud lovagolni, akkor majd most megtanítom.
-Jó neked, én is mindent tudok, de attól még görcsben áll a gyomrom!-Nevetek, úgy irigylem az ilyen magabiztos embereket. Én miért nem kaptam? Biztos, amikor osztogatták, akkor én a sor végén álltam és már elfogyott mire odaértem, vagy mit tudom én! Ez van, nem baj, kaptam mást, legalábbis ezzel nyugtatom magam.
-Szinte biztos vagyok benne, hogy a kedvenc könyved a Hunger games, ha magamból indulok ki. De, azt nem tudom, hogy szereted a vöröspötyös könyveket? Ha, igen melyikeket olvastad? Milyen témájú könyveket szeretsz?-Kérdezem meg, ez egy olyan téma, amiről bárkivel, bárhol, bármikor el tudok beszélgetni. A könyveknek varázserejük van. Köztük az is, hogy lehet róluk beszélgetni...
Utoljára módosította:Újvári Yannick, 2013. augusztus 21. 20:18
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. augusztus 19. 16:08 Ugrás a poszthoz

Húgi Cheesy


-Köszi.-Mondom, majd belekortyolok az italba-Te, ez tényleg nagyon finom.- Miközben azon gondolkodom, hogy miből készülhet, elmerülve bámulom a kékesfekete sűrű folyadékot.  Már a látványa is izgalmas, de az íz világa az fenomenális.  Legközelebb ilyet fogok rendelni, döntöm el magamban. Mikor szóba hozom a srácot, legnagyobb meglepetésemre az én kicsi húgom elpirul. Jaj, de édes! Hangosan azért nem mondom ki, nem akarom leégetni az egész cukrászda előtt. Felmérem a fiút, barna hajával és mélykék szemével tényleg csinosan nézz ki. Éppen két csajt szolgál ki, még beszélget is velük. A mugliknál mindig furcsálltam, hogy a pincérek, miért olyan merevek. Alig akad olyan, aki mosolyog, gondolataimból Kat rideg válasza rántott ki.
-Ez nem igaz Kat. Simán fölveszed bármelyik lánnyal a versenyt, különben is, szerintem a belső fontosabb, mint a külső. A másik, hogy szerintem csak a munkáját végzi, azért beszélget velük. Tudod, ez itt megszokott.-Magyarázom neki. Sokszor voltam itt, társasággal és egyedül is egyaránt. Volt már olyan, hogy egyedül voltam és a pincér leállt velem egy két rendelés között csevegni. Ez itt normális, mindenki beszélget mindenkivel, kivéve talán a rellonosok, azok elvannak saját magukkal.
-Miket láttál? Ha, akarsz,sokat láthatsz ezen túl, ugyanis anyu musicalszínész és ingyen bevisz, ha akarjuk. Engem már nagyon sokszor bevitt. Imádom a musicaleket. Egy nap én is musicalszínésznő szeretnék lenni. Neked mik a terveid a jövőre nézve?-Érdeklődök. Kicsi korom óta színház a mindenem. Szinte minden este megkértem anyut, hogy vigyen el, mikor játszott egy darabot. Olyan büszke voltam, hogy én vagyok a lánya. A kollégái is tök jó fejek, meg, plusz előny, hogy beengednek a kulisszák mögé is. Látni a díszleteket, meg, hogy milyen munka folyik a háttérben, egyszerűen lenyűgöző.  Néha még otthon is megkérem, hogy énekeljen nekem ebből vagy abból a darabból. Szeretem őt hallgatni, olyan jó hangja van! De, elég az álmodozásból, ideje visszamenni a valóságba. Alig észrevehetően megrázom a fejemet, hogy kitisztuljon, azonban rögtön le is esik az állam. Micsoda? Az nem lehet. Biztos, hogy a testvérem? Ő is Gale párti? Hova fajul ez a világ! Ekkor meghallom a csilingelő kacagást és rájövök, hogy csak vicc volt. Huh, szerencsére. Mikor elkezdi Peetát dicsérni, mosoly terül szét az arcomon.
-Peeta forever. Nekem a pitypangos hasonlat tetszik. Hogy ő a megújulás.  Az a kedvenc jelenetem, amikor kiviszi a fecsegőposzátás helyről és utána nyugtatja.  Tudod, a második kötetben, ahol van az  óriás aréna. Meg a végén, amikor megkérdezi, hogy szeretsz engem.-Magyarázom-Neked melyik a kedvenc Peetás részed?-Kérdezem izgatottan. Teljesen belemelegedek a témába. Annyira imádom Peetát. Mikor kicsi voltam, mindig arról álmodtam, hogy eljön a szőke herceg fehér lovon, és a szőke herceg nem más, mint Peeta. Álmok, gyönyörűek, vannak, amelyek egy idő után elszállnak, mint a szél fújta homok, és vannak, amelyek meggyökereznek benned, mint az erős fák, melyet téphet a vad vihar, de azok mégis szilárdan állnak.
-Király!-Kiálltok fel, de a gondolat szárnyain már egy zöldellő dombon járok Ezüst Holddal, mellettem pedig egy éjfekete paripán Kat lovagol. Eszembe jut, milyen jó érzés, mikor a lovam sörényébe merítem az ujjaimat, milyen, mikor puha pofáját a kezembe rakja és orrával belelehel a tenyerembe. De jó, hogy hamarosan szünet, már nagyon hiányzik nekem. Ő is, meg a három kutyám is. Kis öreg Hipike, a túlbuzgó Oszkár és az én örök mutatványos Surdám. Persze, ha ez még nem lenne elég, akkor hozzám dörgölőzzik még Zolika is, az én gyönyörű szürke macskám. Az ablakomban pedig Ébenke, mint fekete árnyék fekszik. Honvágyam van.  Hiányoznak nagyonak, de örülök, hogy Hedvig bárhová jöhet velem. Fehér baglyom elengedhetetlen bárhol. A mugliknak a facebook, nekem pedig a baglyom. A vizsga szó hallatán ismét összeugrik a gyomrom, de már kezdem megszokni, hiszen, nincs is más téma. Még a csapból is ez folyik.
-Köszi.-Nevetem el magam a poénon. A hasamban levő gombóc már fel is oldódik. A nevetés mindenre jó gyógyszer. Ez egy örök igazság.
-Szeretem a Twilightot. A kedvencem Jacob és Carlise és neked?-Na, a másik kérdés, amiben eltérek az átlagtól. Mindenki Edwardért van oda. Hát, ez van. Egyedi az ízlésem. Ezért vagyok különleges.
-Az Obszidiánt még nem olvastam, de szeretném. Nálam a Bíborhajú sorozat, az Éhezők viadala után van közvetlen, ha rangsorolom a könyveket. Annyira megfogott, Kellan, mint szereplő. Elnyerte a tetszésem. Igazából, elég sokakat olvastam, az Easyt, a Szárnyak sorozatot, az Evernight sorozatot, Az időutazó sorozatot, amiben van a Gwendolin-veszek egy mély levegőt, mert közben a kifogyott belőlem a szusz-Csitt,csitt trilógiát, a Bree Despain által írt sorozatot,Fallen sorozatot,a Halhatatlanok sorozatot,a Fényemberek könyvet, a Baltazart, Az eperszedőt, a Vértestvéreket,természetesen a twilight sorozat összes kötetét, meg a kiegészítő könyveket is. Azt hiszem ennyi, de,ha még eszembe jut, akkor később mondom.-Fejezembe az elég hosszúra sikeredet válaszomat. De,hát, mit csináljak, a vöröspötyös könyvek a gyengéim. Egyszerűen kihagyhatatlanok!
-Mik a kedvenc zenéid?-Szóba került már könyv, film. De, nagyon fontos dolgot hagynánk ki, ha nem jönne szóba a zene. A filmeket annyira nem szeretem, de a könyv é a zene számomra minden pénzt megér! Nélkülük üres volna az élet...
Utoljára módosította:Újvári Yannick, 2013. augusztus 21. 21:15
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. augusztus 20. 09:23 Ugrás a poszthoz

Kat-Kat


Srácok, nagyon bonyolult lények. Kiszámíthatatlanok, az IQ-juk, nem áll olyan magasan, mint a nőknek, de mégis, elég villantaniuk egy kis mosolyt és elvarázsolnak. Lehet, hogy tudnak valamit, amit mi nők nem? Miközben ezeket a gondolatokat fogalmazom meg magamban, az én kis hugicám, még mindig tépelődik a helyzeten. Sohasem voltam még szerelmes, akiket pedig láttam, azoknak elvette az eszét. Mivel a tanulmányaim most fontosabbak, ezért nem is szeretnék egy darabig fiú ügyletekbe kavarodni.
-Biztos vagyok benne. De, miért nem beszélgetsz vele?-Teszem fel neki ezt az egyszerű kérdést. Ha, annyira akar vele beszélgetni, menjen oda és szólítsa le. Hiszen, a srác vagy diák, vagy pedig itt lakik a faluban. Ezen a helyen, mindenki közvetlenebb. Az újakkal azért, hogy beilleszkedhessenek, a régiekkel meg azért, mert már jó barátok. Közben tovább beszélgetünk Kattel. Nagyon fáj, mikor hallom a hangjában, a szomorúságot. Tisztában vagyok vele,hogy soha se fog elmúlni. De, talán, jobb lesz neki, ha megismeri őket.
-Amikor nálunk leszel, bevihetünk. Nálunk jobb is, mint a mugliknál, mert a látvány világban segít a varázslat-somolygok-de, a mugli színházak is bámulatosak.  A kedvenc mugli színészem Bereczki Zoltán és szerintem ő játszotta abban a felvételben Mercutiot.Az egyik legnagyobb rajongója vagyok és, ha egyszer megkérné a kezem, akkor szerintem belehalnék az ámulatba.-Jelentem ki határozottan. Rengeteg mugli színészt kedvelek, de ő kiemelkedik mind közül. A hangja, mint a puha bársony simogatna. Egyszerűen lélegzetelállító. A mozgása pedig, olyan könnyed és mégis tele van energiával. De, elég az ömlengésből. De, mit tehetek, ez van, ha az ember, pontosabban a varázsló lánya rajongó.
-Az tényleg nagyon szép jelenet.-Helyeslek,közben eszembe jut, ahogy a könyvben olvastam. Szomorú, de mégis olyan megható, ahogy Peeta kezében fekszik az egyik morflingfüggő, ő pedig mondja, hogy milyen festeni és, hogy mihez milyen színeket használ.
-Tényleg? Az melyik film? De, van azzal a színésszel még egy film. Az utazás a rejtelmes szigetre. Tök tetszett nekem. Láttad már?-Igazság szerint, nagyon megkedveltem a Peetát alakító színészt. Tehetséges és még helyes is. Pláne szőkére festett hajjal. Ilyenkor szokták az emberek kritizálni az ízlésemet, de már megszoktam.  Bár, helyesebb az a kifejezés, hogy ilyenkor is. De, nem érdekel, így vagyok pont jó és különleges. Nem szeretnék beállni a sorba és mások másolata lenni. Az már nem én lennék. Az Elisabeth című musicalben i van egy dal, aminek ez a címe és teljesen igaza van.
-Akkor te úgy vagy a szinkronhangokkal, mint én a musicalszínézekkel.-Szúrom közbe viccesen. Egyébként ez igaz. A kedvenc énekeseimet é musicalszínészeimet, bármikor, bárhol felismerem. Aztán visszatérünk, a Hunger Gameshez is. Én is elmosolyodom, mikor Kat idéz a könyvből. A harmadik kötet, számomra nagyon szomorú volt sokáig. Főleg Peeta miatt is. De,azért is, mert ez volt a finálé ott derült ki, hogy ki nyer, és nem csak egy helyen folyt csata. Viszont, a három könyv alatt nem egyszer dobogott a torkomban a szívem é nem egyszer hatódtam meg. Ebben a trilógiában az érzelmek széles skáláját át lehet élni. Ezért is olyan kiváló sorozat.
-Én se, ne aggódj, szívesen beszélgetek róla meg minden, de azért annyira nem szeretem, hogy posztereim meg cuccaim is legyenek. Viszont a Hunger Gamest! Nos, hát a szobámban az én felem tele van ilyen cucokkal.-Nevetek, mert ez teljesen igaz. Remélem el lehet intézni, hogy Kat a szobatársam legyen. Akkor nem egyedül képviselném Az éhezők viadalát a falamon.
-A filmekben is van zene.-Mosolygok. A családban is mindenki a filmeket szereti jobban. Kat biztos tőlük örökölte a filmek iránti vonzalmát.
-Akkor megtaláltuk az első dolgot, amikben különbözünk. Nálam a zene az elő, aztán egy hajszállal lemaradva a könyv és végül a filmek.-Ez nem is baj, valamiben kell különböznünk is. Az már túl unalmas lenne, ha semmiben sincs semmi vélemény eltérésünk. A kijelentésre felütöm a fejem.
-Nekem a zene és a tánc a mindenem. A kedvenc zenei stílusom, a pop és természetesen a musical. De, van egykét rockosabb szám is, amit szeretek, bár nem vagyok oda a stílusért. Még a klasszikusban is szívesen barangolok. A kedvencem a River flows in you. El is tudom játszani, csak adjatok egy zongorát.-Jegyzem meg viccesen.  Az a darab, mindig olyan, mint ha a lelkemből szólna. Mindig megfog, mikor hallom, de, amikor játszom az egy teljesen más érzés. Mintha dalban elmondhatnám az összes érzésemet, fájdalmamat.
-Szereted a táncot? Nem olyat, mint amit a bulikon nyomnak, hanem az igazi táncot. Tudsz hangszeren játszani?-Kérdezem. Hirtelen annyi kérdés jutott az eszembe, de visszafogom magam, hogy csak szépen lassan, egymás után tegyem fel, hogy esélyt adhassak neki a válaszadásra. Ekkor arra fele sétál a fiú. Beugrik, hogy én még nem is ettem, így míg, hagyom Katnisst válaszolni, addig harapok pár falatot a sütiből. Huh, de finom. Majd, leöblítem a falatokat a kakaóval.
-Voltál már szerelmes? Mit gondolsz a témáról?-Kíváncsi vagyok, hogy a tesóm vajon romantikus lélek, vagy már a gondolattól is rosszul lesz. Én személy szerint valahol a kettő között helyezkedek el. Aranyos, amikor párokat látok sétálni, de nem tudnám magamat elképzelni, ahogy egy srác kezét fogom és andalogva sétálunk az utcán. Kivéve talán eggyel.  Az álmaimban látott sráccal, Kelannal. De, ő egy másik birodalom tagja. Sajnos! De, majd egyszer eljön az én időm is. Apu mindig ezt mondogatja. Kellan gondolatára elpirulok, de remélem Kat nem vette észre. Hogy is magyarázhatnám meg ezt a valamit, mikor még magam sem értem teljesen az egészet. Nem baj, türelmesen fogom várni, hogy értem is el jöjjön az én világomban lévő nagy Ő...
Utoljára módosította:Katniss Flechter, 2013. augusztus 20. 09:26
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. augusztus 21. 16:50 Ugrás a poszthoz

Leyla Cheesy


Katniss kitérő válaszára megrántom a vállam. Ha nem, hát nem. Hiszen, ki vagyok én, hogy rákényszerítsek valami olyat, amit nem akar? Hagynom kell, hogy saját maga tempójában haladjon az ismerkedéssel. Ráadásul, én hogy is kezdtem itt? Alig mertem bárkihez is szólni. De, szerencsémre kaptam a mikulástól a ládikámat, meg aztán ott volt Alex, Odett, Niki és a többiek. Sokkal lógok nekik. Hirtelen, mint ha sötét szobában lámpát kapcsoltak volna fel eszembe jutott valami.
-Hallgasd meg!-Nyújtom oda neki hőn szeretett ládikámat. Még mindig gyönyörű. Minden cuccom elfér benne a tértágító bűbájnak köszönhetően és bomba biztos lopás ellen is. Nem mintha itt szükség lenne rá. Kívülről a nevem gyönyörűen bele van írva. Kinyitom immár a húgom kezében heverő kincsemet. A muzsika azonnal kiáramlik, ellazítva az izmaimat. Ez mindig beválik. Kíváncsian nézem a testvéremet, míg nem bekövetkezik az eredmény. A tartása elernyed, könnyedebbé válik. Mosolyogva figyelem, mert most látom először ellazultnak őt. Érdeklődve hallgatom az új információkat arról a színészről, akit Peetaként, majd pedig egy másik szerepben kedveltem meg.
-Ja ezzel, teljesen egyetértek. Nagyon gagyi!-Nevetek szívből. Nem tudom, hogy azon, mert tényleg elég béna a hangzása, vagy Kat cinizmusa ennyire megnyerő. Jó színésznő lenne belőle az biztos. Hiába, ő is azokból a génekből örökölt, amelyekből én is. Viszont észreveszem, hogy Katet mennyire bosszantja a dolog. Van, aki nevet és van, aki mérges az ilyenektől. Apa és anya esete. Általában apa nevet és anya mérgelődik. Vicces, ugyanezt eljátszani.
-Lesz harmadik része, mikor?-Csillan fel a szemem. Csak a másodikat láttam, de már tervbe van az első rész megnézése, de akkor ezzel együtt a harmadik rész is. Huh, hosszú egy levelet kell írnom otthonra. Hosszabbat, mint amikor nagy bevásárlás előtt listát írunk.
-Egyetértek. –Tényleg, úgy néz ki a szobám, mint egy Hunger Games őrültnek. Még igazuk is van. Tényleg a szó szoros értelmében imádom, de azért kiegészül egy kis Bereczkivel meg Narniával. Ebből kettővel nem lesz baj, az már kiderült, a harmadikat, meg nem lehet nem szeretni szerintem.
-Persze, képzeld el, ha mindenki egy klón lenne. A gondolat is borzalmas. Ketten buli, de amikor mindenhol csak magaddal találkozol, az elég hátborzongató.-Beleborzongok a gondolatba. Csak bábuk lennénk, egyen érzésekkel és gondolatokkal. Nem tudnánk egymásnak segíteni, hiszen mindenkinek ugyanaz lenne a hibája és a gondja. Szerencse, hogy különbözőek vagyunk.
-Én is már anyuék agyára mentem vele. Egyébként ez tévedés. Nagyon sokan azt hiszik, de valójában, amit a filmben játszanak annak a címe Bella’s dream. Megvan otthon a kottája, de még nem volt időm átbogarászni, itt meg még nem akadtam rá egy zongorára se.-Jegyzem meg. Bár, már abbahagytam a tanulást, a balesetem miatt, de attól még néha leülök játszani, de, ha érzem, hogy fáj abbahagyom.
-Nahát, én is meg szeretnék tanulni gitározni, de még nem találtam senkit, aki megtanítson.  Most viszont igen! Egyébként én is tanultam furulyát.-Minő meglepő. Az egész arcomon szétterül egy nagy mosoly. Még a hangszertudásunk is nagyjából egyezik, azzal a különbséggel, hogy ő még gitározni is tud. Kíváncsi vagyok, hogy szólna egy négykezes.
-Majd lenne kedved megtanulni velem egy négykezest? Izgalmas páros lennénk, mint látványban, mint játékban-Jegyzem meg humorosan, majd jelentősen rá majd magamra pillantok. Körbenézek egy kicsit, miközben nyelek pár falatot. A nyüzsgés most is jelen van. Tőlünk nem messze egy párocska turbékol, a másik oldalon egy diák éppen az anyagot magolja, bár nem tudom, hogy mennyit tud ebben a zajban felfogni a tanulni valóból.
-Teljesen egyetértek. Ilyenkor még felesleges, elveszi az időt a fontosabb dolgoktól.-Jelentem ki határozottan. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy jégkirálynő vagyok és apácaként szeretnék meghalni valami eldugott zárdában, csak annyit láttam az ezekből maradó fájdalmat, hogy félek, hogy én is a mosdóban fogom végezni egy százas zsepi csomaggal a kezemben. Kinek kell ez, mert nekem nem! Ám, a következő kérdésre megmerevedek. Erre most, hogyan válaszoljak?
-Igen.-Majd pár perc habozás után hozzá teszem.-és nem is. Ez egy nagyon kacifántos történet. –Hogy is magyarázhatnám el anélkül, hogy ne nézzen totál lököttnek? Hogy megtetszett egy srác, aki valójában egy másik birodalomban él, ahova az álmaimban léptem be, kétszer az egész életembe...
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. augusztus 27. 08:36 Ugrás a poszthoz

Húgi-Peeta forever


Ahogy, kiszabadul a zene, akaratlanul, de az én izmaim is ellazulnak. Hiába, olyan gyönyörű! Tuti varázslat is van a dologban. Egy pillanatra lehunyom a szemem és úgy élvezem az andalító muzsikát. A képzeletem szárnyán visszarepülök haza. Ezüst Holdon vágtázok egy vadregényes tájon. Körülöttem madarak csivitelnek, a szél a hajamba kap és csípi a szememet, de nem bánom. A lágy dallam kíséri utamat, minden olyan békés,boldog. Egyszer csak meghallom a Húgom zihálását,kinyitom a szemem és azonnal reagálok. Kikapom a kezéből a ládát,becsukom és visszateszem a táskába.  Már éppen kérdeztem volna, hogy mi zaklatta fel ennyire, de mintha már testbeszéddel kommunikálnánk,válaszolt is a ki nem mondott kérdésemre. Oh, Milo a történet engem is megrázott, nem is tudom, hogy képes Kat megbirkózni egy ilyen élménnyel.
-Csssssss.Semmi baj! Itt vagyok!-Suttogom neki, miközben mellé húzom a székemet és átölelem. Így is maradunk pár percig, míg megnyugszik. Aztán ismét elhelyezkedek vele szemben, mert így könnyebb a beszélgetés számomra. Szeretek az emberek szemébe nézni,mikor beszélek. Bár, egy kissé ilyesztő, most a sajátjaimat látni, attól még ezt a szokásomat megtartom. Mert így egyenes. Ha, valaki nem néz a szemembe annak vagy bűntudata van,vagy titkol valamit. Egyik se jó,kivéve, ha meg akar lepni valami kis aprósággal. Akkor elfogadható.  
-A csuda!-Mondom, akkor még várhatunk, de hátha anyu a kapcsolataival megtudja szerezni jó hamar. Elvégre, mire jó, ha ennyi színészt ismersz? A következő válaszokra csak mosolygok. Azért én se vagyok egy nagy művész, csak azt a darabot annyira megakartam tanulni, hogy egyszerűen ott tartott a saját akaratom a zongoránál. Soha egy darabnál sem éreztem ezt, de ennél igen. Furcsa is volt, de a mai napig nem untam meg, ezt a remekművet. Örök hálám a szerzőnek! Közben felfalom a torta utolsó morzsáit is. A kakaóm,már rég elfogyott, ám a testvérem megjegyzésére ravaszul elvigyorodom.
-Nem, legközelebb máhova viszlek, annyi felfedezni való vár még itt rád, ne ragadj le egynél!-Tanácsolom neki, hiszen régen én is itt voltam először, míg nem Dalma és a többiek szépen rá nem vettek arra, hogy nem csak egy hely létezik itt. Nem bántam meg,Bagolykőn minden hely, olyan gyönyörű. A kérésére egy pillanatra megmerevedek, de aztán egy mély levegőt veszek és belekezdek. Elvégre ő is elmondott nekem mindent, tartozok neki ennyivel.
-Nos, van egy olyan varázsige, hogy betudsz lépni egy másik birodalomba,mikor álmodsz. Én kétszer voltam ott, egyszer Jóslástanon, máskor pedig Aileenel. Mikor először jártam ott, találkoztam egy fiúval, Kelannal. Ő elvolt átkozva, és csak egy valaki törhette meg az átkot, ez a valaki voltam én. Megkellett küzdenünk egy gonosz varázslóval is, meg ki kellett állnunk három próbát. Aztán a harcban megsebesültem,de győztünk és megöltük a gonoszt. Kellan ápolt, de egy idő után mennem kellett, de mielőtt elragadott volna a köd-éreztem, hogy kezdek elvörösödni, remélem Kat elég tapintatos lesz-kaptam tőle egy búcsú puszi féleséget. Aztán mikor másodszorra találkoztunk, éppen elakarták vágni a banditák a torkomat, de, ő pont ott volt és megmentett. Közben szembe találkoztam Aileenel, akinek a sárkányát és a barátját rabolta el, az előbb általam említett gonosz varázsló öccse. De, azt is legyőztük! -Mosolygok diadalmasan. De, érzem, hogy a történet még magyarázatra szorul.
-Szóval, Kelannal nagyon jóba lettem, de sajnos nem találkozhatok vele, hiszen ő egy másik országhoz tartozik, nem pedig ide.-Fejezembe szomorúan. Ezért is butaság a részemről álmodozni utána. Mert csak csalódni fogok. Meg kell várnom a saját világomban élő hercegemet, vagy pedig valami varázslat folytán kellene egyikünknek átvándorolnia a másikunkhoz. De, a varázsigét bármikor használhatom, de minek fájdítsam vele a szívem...


/Hedviggel elküldöm a hosszabb változatot, ha szeretnéd,csak üzenj Mayaval./
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. augusztus 28. 09:11 Ugrás a poszthoz

Natacha Couateu

De,jó, hamarosan vége a vizsgáknak és szünet!Első, olyan szünet, amikor végre tényleg az egész család otthon lesz! Filmezés, lovaglás,zongora! Mennyi mindent csinálhatunk közösen.  Azonban a vidám gondolatokba szomorúság is vegyül. Véget ért a nyár. A egyre kevesebb lesz a szikrázó napsütés, viszont jön az esős hónap. De, az ősznek is vannak szépségei, például, amikor a fák színes levelei szállingóznak mindenfele, hogy aztán a sok kis gyerek boldogan kacagva ugrálhassanak az avarban. Hé, Katniss még nyár van és mi lenne ennek az évszaknak a méltó lezárása? Irány a fesztivál! De, kivel? Csak lézeng a folyosón pár diák, majd az egyiket elkapom, hogy jöjjön le velem. Éppen az Eridonosok háza előtt sétálok el, mikor valaki kilép az ajtón, teljesen egyedül. Tökéletes préda! Így, mielőtt el slisszolhatna, lecsapok rá.
-Szia, van kedved velem eljönni a falunapokra?-Azzal meg sem várva a válaszát, már húzom is magammal. Kicsit udvariatlan, de az ikremet a fiúja hívta el, a barátnőm már rég elment, így nincsen párom, akivel elmehetnék. Meg, kevés Eridonost ismerek, ideje egy újabb ismerősre szert tenni. A Fő utcában már javában állnak a standok. De, szép é a nyüzsgés! Egyszerűen lélegzetelállító! Hirtelen a homlokomra csapok, én udvariatlan! Még azt sem tudja ki vagyok.
-Helló, Katniss Flechter vagyok és Levitás. Bocsi, hogy csak úgy magammal hoztalak! Mi a neved?-Igyekszem bűnbánó arcot vágni, de nem nagyon megy. Annyira jó, hogy van párom! Még ha elég furcsa módszerekkel is jutottam hozzá.
-Hol szeretnél kezdeni?-Mutatok végig a különböző bazárokkal és boltokkal teleszórt utcán. Meghagyom neki a választás lehetőségét, ennyivel lógok neki! De, mielőtt elmegyek, valamit venni szeretnék a Húgomnak is. Azt még nem döntöttem el, hogy szépet vagy vicceset, lehet, hogy mindkettőt. Körbe néztem és a fejembe egy mondat tombolt, iszonyat hangerővel:Kalandra fel!
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. augusztus 28. 10:24 Ugrás a poszthoz

Natacha


-Tessék?Velem a réten? Az kizárt! Hiszen, ha a folyosókon láttalak egyszer-kétszer!-
Hirtelen megáll bennem az ütő. Honnan tudja a nevemet? Hiszen én nem is ismerem. Eltekintve, a folyóson látomásból, de sohasem beszélgettünk. Mondjuk mostanában egyre gyakrabban fordulnak velem elő ilyen esetek. De,miért is? Megvan, biztos a Húgommal találkozott és azt hiszi, hogy ő én vagyok. Azért mondja azt, hogy találkoztunk a Réten,én pedig azért állok itt értetlenül, mert nem is velem, hanem Kattel volt ott! Felvilágítsam? Gonoszkásan elmosolyodom. Vagy hagyjam meg a tévhitében? Az nem vallana rám. Ezt inkább a rellonosok csinálnák, én pedig egy hűséges Levitás vagyok. Ráadásul, nem nehéz minket összekeverni, tapasztalatból tudom!
-Szerintem összekeversz valakivel. Katniss nem mondta, hogy van egy ikertestvére?-Kérdezem udvariasan, de magamban már a hasamat fogom a nevetéstől. Olyan, vicce, mikor az emberek teljesen értetlenül állnak előtted. Pláne, ha mindketten egymás mellett állunk. Csak úgy potyognak az állak lefelé.
-A nővére vagyok Katniss Elisabeth, de a második nevemet ritkábban használom.-Folytatom a magyarázatot, aztán hagyom, hogy megeméssze a tényt. Elfelejtett rólam szólni a Húgom? Na, ezért lesz a szobában bunyó!
-Rendben.-Mosolygok rá és már sprintelek is utána a cukorárusokhoz. Mennyi finomság! Csoki béka, minden ízű drazsé, huh nehéz lesz választani! De, anyuék küldtek pénzt mindkettőnknek, hogy bevásárolhassunk.
-Neked melyik a kedvenc édességed?-Fordulok újdonsült barátnőm felé. Illetve, ha úgy vesszük számára régi-új barát felé. Tisztában vagyok vele, hogy az ikrem és én közöttem semmilyen különbség sincs. Van, amikor ugyanolyan ruhákban is vagyunk. Egyedül a nyakláncunk különbözik. Az övé K betű alsó indexben egy L-lel. Nekem szintén K, de E van az alsó indexben. Szokták is kérdezni, hogy vagyok egyszerre két helyen. Hát, így!
-Neked van tesód?-Kérdezem, hiszen én is megszeretnék vele ismerkedni.
-Melyik évfolyamra jársz és milyen tantárgyaid vannak?-Beszélgetünk, miközben ide-oda mászkálunk a standok között. Szeretem a nyugalmat, de hiányzott már ez a nyüzsgés. Mikor, minden lázban ég. Az utcát ellepik az emberek, mindenki kacag,boldog és elégedett. Kíváncsi vagyok, vajon belerohanunk-e ismerősökbe, vagy csupa olyan arcot fogok látni, akiket csak látásból vagy egyáltalán nem ismerek...
Utoljára módosította:Katniss Flechter, 2013. augusztus 28. 10:24
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. augusztus 29. 11:03 Ugrás a poszthoz

Nati


A bejelentésemre, a hatás sem marad el. Natacha álla,ugyanúgy, mint minden embernek, mikor szembesítjük azzal a ténnyel, hogy ketten vagyunk, a padlót verdei. Ekkor, kérdések ostromát zúdítja rám, én pedig türelmesen megvárom, hogy a végére érjen, miközben igyekszem fejben megjegyezni az összeeset. Az emberekből, mindig ezeket a reakciókat váltjuk ki. Hirtelen, iszonyat nagy vágyat éreztem, hogy valakinek elmeséljem, hogy nekem, milyen élmény volt. az ámulatot, az örömöt és a csalódást, amit a szüleimmel kapcsolatban éreztem. Nem bírom már magamba fojtani. Tudom, hogy a Húgom is sok mindenen keresztül ment és, hogy én vagyok a szerencsésebb, de azt senki se tudja, hogy milyen bűntudatom van ez miatt, ráadásul úgy, hogy tudom, hogy ez nem az én hibám. Valakinek elakartam mesélni az egész történetet elejétől a végéig, é így hátha számomra is kikobozódik ez a nagy csomó, ami merem állítani, hogy még a Gordiuszinál is nagyobb. Ezzel, válaszolok  szerintem az összes kérdésére is.
-Könyebb lesz, ha az elejéről kezdem.-mély levegőt vettem. Használjam az egyszer volt, hol nem voltot is? Inkább megkímélem tőle.- 1997. december 31. 00:00-kor születtem. A Húgom pedig 00:01-kor. -Az egy perc. De, én lettem az idősebb.-Mikor születtünk, őt rögtön elválasztották tőlem és nevelőszülőkhöz adták. Fogalmam sincs, hogy miért nevezték ugyanúgy és, miért adtak ugyanakkor mindkettőnknek második nevet is. Azt sem tudom, hogy, miért engem választottak, sem azt, hogy miért nem tartották meg mind a kettőnket. Egész életemben azt hittem, hogy csak én vagyok egyedül, hiszen nem született anyuéknak több gyermekük.-Egy pillanatra megálltam, hogy visszanyerjem az önuralmamat a hangom fölött.-Képzeld el, hogy milyen érzés, amikor békésen beszélgetsz a baglyoddal, megfordulsz és szembe találod magad a tükörképeddel. Hátborzongató. Persze, nagyon örülök, hogy végre magam mellett tudhatom, sőt, remekül lehet másokkal tréfát űzni, de ugyanakkor nagyot csalódtam a szüleimben és ez mélységesen fáj.-Sohasem mondtam ezt el még senkinek, de most már valakinek muszáj volt.  Nem akartam, tovább magammal cipelni, ezt a terhet. Leakartam végre rakni, ha ez azt is jelenti, hogy valakinek meg kell nyílnom.  Hirtelen eszembe jutott, még valami, amitől mosoly terült szét az arcomon. Egyébként a testvérem gondolata, mindig boldoggá tesz. Olyan, jó, hogy nem állok egyedül a nagyvilágban.
-Amikor, szólítanak, valamelyikünket, mindig hajszál pontosan egyszerre nézünk fel és kérdezzük, hogy :Igen? Vicces látvány. Egyébként vagyunk olyan gonoszak, hogy ezt az áldást ki is használjuk!-Gonosz dolog, de nagyon mókás.  Aztán a szobában egy ágyon fekve megvitatni ezeket az élményeket, vagy a paplan alatt zseblámpa fénynél pusmogni, hogy milyen tréfával szórakoztatjuk holnap a népet. Minden jóban van valami rossz. Régi vágyam vált valóra, de, volt egy kis ára. Megbántam? Nem, határozottan nem. Hamarosan hazamegyünk és a szüleim mindent elmondanak. Bármi történik, biztos vagyok benne, hogy ez volt a legjobb döntés, és, abban is, hogy nekik is nagyon fájt. Anya leveléből ez derült ki, de azt gondolta, hogy a levél nem elég bizalma ehhez a témához. Milyen titok lappanghat? De, ezt a rejtélyt, nem most szeretném kideríteni. Ebben a pillanatban csak élvezni szeretném, hogy új barátra leltem. A gondolataimban olvasó Nati, már száguldott is, az édesség pultok között, én pedig kacagva követtem őt.
-Kérek és kikaptam egyet a drazsék közül. Mézes!-Jelentem be. Nagyon finom. Gyerekkorom egyik kedvenc csemegéje. Bár, szeretem a mugli édességeket is, de, a csoki béka és a minden ízű drazsé verhetetlen.
-Képzeld, egyszer ettem egy nyers hal ízűt. Fúj, de utálom a halat!-Még gondolatától is megborzongok. Szerencsére még nem találkoztam, nagyon undorító dolgokkal, de nem is szeretnék.  Kértem az eladótól két csoki békát. Az egyiket bekaptam, a másikat pedig oda adtam Natinak.
-Vigyáz, nehogy elszaladjon!-Figyelmeztettem. El ne felejtsek vinni kóstolót Katnek is. Kizárt, hogy életében evett már ilyet, így kértem mindegyikből vittem egy kis kóstolót.
-Menjünk!-Fogom meg Nati kezét és már vágunk is át a tömegen. Számomra az ékszerek az egyik legbecsesebb dolgok a világon. Például, a nyakláncomhoz kötődnek életem legjobb emlékei. Körbe nézve gyönyörű tárgyakat látok. Csecsebecsék,régi dobozok, ám ekkor valamin hirtelen megakadt a tekintetem...
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. december 28. 22:35 Ugrás a poszthoz

Húgocskám <3

Fehér plafon bámul velem szemben a félhomályban. Korán felkeltem, de nem tudom miért. Egyre jobban hiányzik az ikrem. Momentán nem sokat voltunk együtt, mert el kellett utaznia egy tanulmány útra Londonba. Örültem, mert ez nagy lehetőség a számára ugyanakkor, szomorú voltam és vagyok, mert így nincs velem. Bele kóstoltam egy teljesen más világba. Talán könnyebb valamiről úgy lemondani, hogy nem tapasztaltad meg előtte, mert amit nem ismersz az nem fáj. Lassan teltek a percek, néha a mellettem fekvő ágyra pillantottam, amely most üresen állt. Hirtelen egy könnycsepp gördült végig a szemem sarkából.
~Annyira hiányzol~mély levegőket véve sikerült megelőzni a sírást, de legbelül,ott valahol nagyon mélyen, patakokban zúgott szívemben a bánat. De, az éjszaka is elmúlt és felváltotta a reggel, a remény ígérete. Ma küldök neki egy levelet, lehet, hogy meglátogathatnám azokat a helyeket, ahol már voltunk együtt. Hirtelen jött törékeny jókedvvel kaptam magamra egy kényelmes farmert és egy nap sárga pulcsit. Levita házból kiérve gondoltam megreggelizek az egyik cukrászdában vagy teázóban. A Fő utcán bandukoltam magányosan. Körülöttem rengeteg ember. Szombat van, ilyenkor mindig nagy a sürgés-forgás pláne télen. Diákok nyargalnak megfelelő helyet keresve egy izgalmas hócsatához, párok sétálnak kéz a kézben.
~Bárcsak itt lennél velem, olyan magányosnak érzem magam~Valahogy, mintha az ég is össze esküdött volna ellenem, mindenkit csak csapatban láttam mozogni. Görcsösen szorítottam magamhoz a K betűt és a legjobb barátnőmtől kapott nyakláncot. Régen ő ide járt, de a szülei elköltöztek, egy másik helyre, ő pedig egy új iskolába került. Viszont levélben tartjuk a kapcsolatot és szünetekben találkozunk is. Vidámság tölt el, ha arra gondolok, hogy hamarosan ismét láthatom őt. Már iszonyatosan várom. Bárcsak Kat se lenne ilyen messze. Azonban sajnos ő másik országban van, így esély sincs rá, hogy láthatom őt egy hamar. Ekkor, meghallom a nevemet. Annyira ismerős ez a hang. Túlságosan is, nekem van ilyen hangszínem meg az ikremnek. Mivel én nem lehettem, kizárásos alapon ő kellett, hogy legyen. Viszont ez képtelenség, nem lehet itt, biztos annyira hiányzik, hogy az agyam tév képzeteket gyárt. Ám a hang nem halkul el, egyre erősödik. Megfordulok és szembe találom magam a saját tükör képemmel. Egy pillanatra elfog a deja vu mert teljesen olyan, mint az elő találkozásunkkor. Ráadásul felém fut. Alig hiszek a szememnek, hogy kerül ide? A lábaim önálló életre kelnek és már vágtatok Katnisshez.
-Kat!-Ordítom torkom szakadtából, amikor már kartávolságon belülre ér szorosan magamhoz ölelem, legszívesebben el sem engedném soha többet.
-Hiányoztál, hogy kerülsz te ide? Milyen volt London? Minden rendben veled?...-Kérdések tömkelegét zúdítottam a húgom nyakába. Ketten sétáltunk tovább, én pedig földöntúli boldogságot éreztem, hogy végre megint magam mellett tudhatom az ikremet. Nem kell őt félteni, de mégis én vagyok az idősebb kerek egy perccel, ezért nekem kell őt megvédeni. Gyorsan végig mérem, nincs rajta karcolás se, sem egyéb sérülés. Helyes! A láncán lévő K betű megcsillan a napfényben. Most már minden kerek egész, mintha a nap is fényesebben sütne. A madarak elkezdenek csivitelni és hosszú idő után megint úgy érzem, hogy minden tökéletes...
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2014. augusztus 2. 19:52 Ugrás a poszthoz

Húgica <3

Békésen ültem a könyvtárban. Szeretem azt a helyet, olyan békés. Elhelyezkedtem az egyik piros fotelkában és belemélyedtem  Aprilynne Pike Destined című könyvébe. Tamani és Laurel elsöprő párost alkotnak. Éppen az egyik kedvenc részemnél tartok, mikor az egyik elsős levitás vágtat be a könyvtárba. Komolyan mondom, úgy nézett ki, mintha legalább tíz troll elől menekült volna. Legnagyobb meglepetésemre oda állt elém és egy szuszra előadta a mondandóját, majd se szó se beszéd el is ment. Enyhén leesett az állam meglepetésemben. Valaki vár a Fénylő Lelkek Udvarában. Valaki, aki fontos nekem. De, hát ki lenne az? A húgocskám még nem jött haza, a szüleim meg csak nem fognak üzengetni nekem ilyen módon. Azonban, hogy ki küldte a gyereket csak egyféle képpen tudhatom meg, el kell mennem oda. Így hát, kikecmeregtem a fotelből, visszaraktam a könyvet a helyére, köszöntem a HVH néninek és kisétáltam a könyvtárból. Elég gyorsan sikerült oda érnem, ugyanis a bennem levő kíváncsiság tüze hajtott egyre csak előre. Mikor oda értem egy pillanatra megálltam, hogy kicsit kifújam magam és gyönyörködtem a látványban. Az üde zöld fák ágai barátságosan hajoltak le, mintha csak meg akarnák simítani az arcomat. A távolban halk víz csobogás hallatszott. Elkezdtem tüzetesen vizsgálni az embereket. Kerestem azt a titokzatos illetőt, aki az üzenetet küldte. De, hiába meresztgettem a szemeimet, nem láttam senkit, aki olyan lett volna. Pár diák lézengett ugyan, de egyiket sem ismertem annyira, hogy azt gondoljam na ő az, aki ezt az egészet kitervelte. Átvert az illető? Sokszor hallottam már róla, hogy az elsősök megtréfálják az idősebb diákokat, de utána mindig azt kívánják, bár ne teték volna. Kezdett bennem egyre jobban felgyülemleni a düh. Már éppen indultam volna, hogy megkeressem a diákot és megtanítsam kesztyűbe dudálni, mikor a hátam mögül egy ismerős hang szólalt meg. Az én hangom pontos mása. Ez nem lehet! Megfordultam és már a karomban is tartottam, az én egyetlen drága ki húgomat.
-Szia Húgi! Ez aztán tényleg meglepetés volt, nagyon hiányoztál. Remélem pocsékul érezted magad, magad, mert többet biztos, hogy nem engedlek el! Csak vicceltem!-tetem hozzá nevetve, mikor kaptam egy szemrehányó pillantást Kattől. Remélem tudja melyik filmből idéztem neki. Kiskorom egyik klasszikusából, az Apád, anyád idejöjjön-ből, ami pont a két lotti történetét dolgozza fel. Találó a helyzetünkre. Mintha csak tükörbe néznék. Egyforma haj és szemek, ízlés, testtartás...
-Mesélj, milyen volt London? Ja, majd elfelejtetem, hogy ne hagyd abba ezt a jóü szokásod, hogy írsz nekem, mert a leveleid annyira izgalmasak, amikor írsz az új tájakról, emberekről és élményekről...-miközben beszéltem, elkezdtünk egy kicsit sétálni a parkban. El se hittem. Újra itt van mellettem a Húgom. Annyira hiányzott, el sem tudom mondani! Egy kicsit csöndben voltam, hogy Katat is hagyjam szóhoz jutni. Hajlamos vagyok rá,hogy belefojtsam másokba a szót, a túlzott beszélési kényszeremmel. Így hát vártam, hogy a tesóm meséljen...
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2014. augusztus 10. 21:35 Ugrás a poszthoz

Little Sis <3

-Húha, kaphatok autogrammot?-nevetek fel-Miről szólt a film?-Nézek rá nevetve, elképzelem, ahogy leszólítják az utcán, mint valami Hollywoodi sztárt. Rémlik, hogy a levelében említett valami menedzsert. Dave, szép név. Ám, amikor a húgom elvörösödik és lassabban kezd beszélni, érzem, hogy itt valami nem stimmel. Hűha, a húgom szerelmes, de aranyos! Adrian, szép név. Kat a kezembe nyom egy képet. Helyes a pasi jegyzem meg magamnak, miközben nézegetem a képet. Ezt a megjegyzést inkább megtartom magamnak, nem akarom Katet zavarba hozni még ennél is jobban. Bár, a pasinak azt tudnia kell, ha csak egy ujjal is bántani meri a húgomat, akkor nem lesz képes semmilyen varázslat sem megvédeni a haragom elől, ami utol éri. Végül is, mire valók a nővérek. Ahogyan sétálgatunk, egy patak mellett megyünk el. A víz pajkosan, játékosan csobog lefelé a medrében. Hirtelen a húgom megáll és szembe fordul velem. Érdeklődve hallgatom, miközben a tenyerembe helyez egy kicsi kék dobozt.
-Köszönöm.-mondom, miközben nézegetem a kicsi dobozt. Nagyon kíváncsi vagyok, vajon mi lehet benne, így amikor Kat mondja, hogy bontsam ki azonnal munkához is látok. Egy ezüst karkötő tűnik fel a dobozból, a közepén egy kék medállal. Vajon mit tudhat? Hirtelen eszembe jut, hogy hányszor kívántam azt, bár láthatnám akkor is a szeretteimet, mikor itt vagyok a suliban egyedül. Lehet, hogy működne? Csak egyféleképpen tudhatom meg. Anyára gondolok, arra, hogy mennyire jó volna látni. Hirtelen a medálban ezüstös köd jelenik meg körbe-körbe, míg egy asszony képe nem jelenik meg. Egy színházban énekel. Én ismerem ezt a számot! Az Óra, a Gho
st musicalből, amit éppen anya próbál, a nyári szünetben lesz a bemutató, amikor hazamegyek, apa is haza jön Peruból, ahol eddig az ősi indián kultúrákat kutatta. Úgy örültünk, mikor megtudtuk, hogy anya kapta a női főszerepet. Az asszony pedig nem más, mint a főszereplő, az anyukám, Kovács Elisabeth. Működik, ezt nem hiszem el. Teljesen felvillanyozódtam.
-Látod, amit én látok?-nyomom az orra alá a medált. Anyának gyönyörűen szólt a hangja.  Szuper lesz ez a musical. Alig várom! Azután apára gondolok. Hirtelen ismét ezüstös fonál kúszik be, elmosódik anya és a színház képe, hirtelen egy sivatag jelenik meg homok buckákkal. Egy körben férfiak állnak, a közepén, pedig valaki éppen eligazítást tart az ásatásokkal kapcsolatban. Halkan kuncogok, ugyanis, apu mindig ugyanígy magyaráz nekem is otthon, bármiről legyen szó, hogy miért nem szabad a tűzbe nyúlni, vagy, miért jó a protectus varázslat. Jól esik, látni apát, már nagyon várom a szünetet, mert rég láttam apát meg anyát, bár levelezünk, de az nem ugyanaz, most viszont, bármikor láthatom őket! Vajon a karácsonyi ajándékokat is ki lehet lesni? Biztos nem, van olyan varázslat benne, meg aztán nem is arra van. Most már a húgomat is láthatom Londonban. Ez óriási.
-El sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok!-ölelem meg Katet.
-Tényleg, nektek van nyári szünetetek?-mert, ha van és nincs más dolga, akkor ő is eljöhet megnézni anyut. Biztos élvezné, ennél technikásabb musical még nem született a világon, ráadásul ő még nem is látta anyut élőben. Milyen jó lenne, ismét együtt lenne a család. A tanítóm is megígérte, hogy beugrik. Izgalmas nyári szünet elé nézünk, csak a vizsgákat éljük túl. Még egy utolsó pillantást vetek apára, majd hagyom, hogy a kép kifakuljon, mintha csak a szél elfújná. De, most sárga lesz a medál színe, az előbbi kék helyett. Biztos, jelzi az érzelmeket is. Még jobb. Bár a vizsgák réme ott lebeg a fejünk fölött, most nem akarok ezzel foglalkozni, felkészültem, tudom az anyagot, most csak lazítani szeretnék és örülni, hogy itt van a tesóm, majd ráérek még aggódni...
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2015. március 3. 22:41 Ugrás a poszthoz

Hoppanálási vizsga

Mikor felkeltem reggel, az volt az érzésem, hogy ezt a napot jobb lenne átugorni. Nagy nyögés közepette azonban neki láttam a reggeli teendőimnek, egy nagy gombóccal a hasamban. Utálom a vizsga helyzeteket, de most még a szokásosnál is jobban félek. Szerintem nem volt elég a gyakorlati órák száma ahhoz, hogy kellő önbizalmat szerezhessünk. Elismétlem magamban a három C-t,hátha ez segít egy kicsit megnyugodni. Most a legnagyobb szükségem az önbizalmamra van így összekapargatom magamban, és rettegve elindulok, a vizsgára. A boglyas téren, nyüzsögnek a diákok. Vannak akik nagyon magabiztosak, főleg a rellonosok. Kicsit irigylem ezt tőlük. Végig nézem a bizottságot is, és egy kicsit megnyugszom, mert nem tűnnek annyira szörnyetegeknek. A Tanár úr sokkal ijesztőbb. Végül megpillantom magát a Professzort is, aki éppen egy szökőkút körül járkál. Hamarosan mindenki megérkezik és megkezdődik a vizsga. A kötelező bemutatkozások és instrukciók után, sorban egyesével mindenki bemutathatja azt, amit tanult.Mikor rám kerül a sor, veszek egy mély levegőt, hogy megnyugodjak.Miközben kifújom elengedek vele minden más gondolatot, így már tiszta fejjel, minden más zavaró vagy oda nem illő gondolat nélkül kezdek neki a feladatnak. Utána felmérem a terepet. Tőlem pár méternyire van a tér közepe, ahol a szökőkút áll. Annak a jobb oldalára kell érkeznem. Gondolatban egy piros X jelenik meg azon a helyen. Meredtem bámulom, a tőlem pár méternyire levő helyet, ahová érkeznem kell. Majd akaratlanul is lecsukódik a szemem és megjelenik előttem a szökőkút jobboldali része. Szinte már látom, ahogy ott állok. Ekkor ismerős vonzást érzek. Megvárom, amíg annyira túlfeszül, hogy nem tudok már ellenállni neki, ösztönösen megfordulok a sarkamon és beleveszek a semmibe, abban a biztos tudatban, hogy a szökőkút jobboldalán fogok felbukkanni...
Utoljára módosította:Katniss Flechter, 2015. március 3. 22:45
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Katniss Flechter összes hozzászólása (72 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Fel