Zalcsi rokon
Könyvemet rögtön elteszem, mikor meghallom, ahogyan egy dörmögő hang megszólít. Sosem voltam illetlen, jó, talán volt egy időszak, ott nyár elején, de az sem tartott sokáig. Úristen... így visszagondolva kicsit szégyellem azt az időszakot, sőt... ha lehetne inkább letagadnám. Janeyéknek sem lehetett könnyű, még jó, hogy mostanra már nem kell a katonai táborba járnom. Hú, de rühelltem. Mindig fáradt, koszos és büdös voltam... phúúúj... a főnök pedig igazán irritáló volt. Mondjuk a rellonos barátaimmal nyár óta nem is találkoztam, magasról tojnak a fejemre, innen tudhatom kik az igazi haverjaim és kik azok, akik nem. Mindegy, nem is törődöm inkább velük, jobb dolgom is van. Inkább majd felkeresem Đomit, itt az ideje, hogy kicsit beszélgessünk, hiányzik már a buksija.
Bemutatkozok neki, majd ahogyan azt illik rákérdek az ő nevére is. Érdekes... csak a keresztnevét árulta el. De miért? Talán vicces a vezetékneve, vagy alig lehet kiejteni? Nem tudok logikus magyarázatot adni saját magamnak. Az ő dolga, majd megtudom a vezetéknevét. Végig mérem a fickót és megállapítom, hogy... khm... kissé hasonlítunk egymásra, legalábbis külsőleg. Egy pillanatra elhiszem, hogy van valami rokoni szál köztünk, de aztán az ötletet elfeledem, nincs értelme, már mindenkim meghalt. Bááár... mintha az egyik családtagomat Zalánnak hívták volna, a fényképalbumomban van egy kisgyerekről kép és mellé írva az ő neve meg apáé. Kizárt, hogy ő az a Zalán lenne! Jaj, Istenem! Olyan hülye vagyok, hogy ilyenekkel etetem magam.
- Ó, khm... Ne haragudjon kérem, csak annyira fiatalosan néz ki. -
Hoppá, beégtem. Remélem nem tart bunkónak. Érzem, ahogyan elpirulok, erre tényleg nem számítottam, szeretnék olyan jógyerek lenni, mint nyár előtt, de már most elrontottam. Idegességemben megvakarom a tarkóm, aztán zavartan az égre nézek. Nem merek ránézni a mellettem ülőre, furcsán érzem magam. A következő kérdésében viszont meglepődök. Vajon miért tesz fel ennyi kérdést?
- Navine még első évfolyam, de ha minden jól megy akkor másodikos lehet. Sajnos a vizsgaidőszakot lekéstem, nem tartózkodtam itt. - kissé több információt szivárogtattam ki magamról, mint amennyit kellett volna. Igen, erről nem szoktam le, ugyanúgy annyit fecsegek, mint régen. Talán büntetést akar nekem adni, azért kérdezgetett? Talán olyan, mint Vécsey... még mindig nem értek egyet azzal a büntetőmunkával, amit kért tőlem, de ez van. Hogy ne legyen ilyen kínos a csend én is felteszek egy kérdést:
- És te honnan érkeztél? - mosolygok.