36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Chuck Welch összes RPG hozzászólása (92 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Le
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. augusztus 10. 18:36 Ugrás a poszthoz

Angelina
ma





Nyár van, sok a szabadidő. Nem mintha Chuck-nak nem lenne mindegy az, hogy milyen hónap van; de csak nyáron van meleg. Egyelőre. Egyébként mostanság nem történik vele semmi érdekes; tanít, edz, mostanság sokat sétál a szabadidejében. Teljes mértékben meg van elégedve a tanítványaival, nem panaszkodhat. Szófogadóak, végrehajtják az utasításokat, jó gyerekek, nincs velük baj. Az ég világon semmi veszélyt jelentő dologról nem tudna számot adni a babokkal kapcsolatban. Tényleg minden rendbe velük, az órák gördülékenyen folynak minden tanítványnál külön-külön; egyikkel sincs semmi probléma. Más és más sebességekkel tanulnak, kinek mi a könnyebb-nehezebb. De hát ez normális, pontosan emlékszik, hogy mi volt nehéz, még nehezebb, vagy éppen könnyű a számára. Az edzés nélkül úgy érzi nem élne teljes életet, így tud kiteljesedni, akárcsak a dobbal. Imádja mindkettőt. A sétálgatásos hobbi meg nem tudja minek köszönhető. Szokott futni a szabadban, de jólesik néha kimozdulni, ezt Chuck is bevallhatja. Na de térjünk inkább ki arra, hogy mégis mit keres most hősünk a Mátrán kívül, jelenleg éppen Budapesten? Már volt említve, hogy elég gyakran vannak fellépéseik akár az ország másik felében is, de most szerencsére a fővároson belülre kaptak meghívást. Most négy napra jöttek, mert éppen így alakult; négy külön szórakozóhely Budapesten belül. Már túl vannak az összes bulin, igazán jól sikerültek. Nem történt semmi extra igazából, minden rendben ment. Új dobja igazán elnyerte a tetszését a legutóbbi "baleset" óta. Vannak még ötletei, hogy mivel tehetné még jobbá, de azt majd ha éppen olyan kedve lesz. Szerencséje, hogy nem a pénztárcájától függ. A többiek már hazamentek, de ő úgy döntött, hogy még marad egy kicsit. Egy éjszakát még kivett abban a szállodában, ahol eddig az együttes szállt meg. Úgy gondolja, hogy ráfér egy kis relax, kis városnézés.
Szóval csak rója a köröket a belvárosban, beül egy kávéra, meg egy sütire az egyik kedvenc kávézójába. Miután megvan, eldönti hogy kiül nézelődni a Király utcába. A hagyományos, villamosos megoldást választja, némi gyalogúttal fűszerezve. Amikor odaér, leül egy padra és kinézelődi magát jó erősen. Mielőtt odaér, vesz egy újságot, amit a sztárokról szól, pletykák, ilyesmi. Nem váltott át pletykacicába -félreértés ne essék-, csak kíváncsi arra, hogy miről maradt le mostanában.
Kis idő múltán feláll, mert kicsit elülte a hátsó felét és tovább sétál ugyanazon az utcán, majd megáll egy étterem ajtaja előtt, de nem megy be. Inkább megfordul és megint az ülést választja. Kényelembe helyezi magát a felfelé vezető lépcsőkön. Nem tudja, hogy mit csináljon a maradék idejében. Közben az órájára pillant, fél kilenc. Zseniális.
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. augusztus 10. 20:30 Ugrás a poszthoz

Angelina




Hirtelen elgondolkodik. Lehet, hogy kár volt még egy napot maradni Pesten? Az a baj, hogy teljesen mindegy mit csinál, eléggé unja magát. Bár azért ha belegondolunk, akkor ez jogos; nem a legjobb egyedül boldogulni. Kicsit úgy érzi, elfáradt és legyalogolt a lábát. Egyszemélyes hadseregként vette be a város minden általa ismert kellemes környékét, olyan helyeit, amerre szeret járkálni. Legrosszabb esetben felmegy a szállodába egyedül, bekapcsolja a TV-t és egyedül folytatja a napot, pontosan úgy, ahogy elkezdte. Lehet, hogy neki ez jutott osztályrészül, bár nem szívesen nyugodna bele és mentségére szolgáljon, hogy dolgozik az ügyön. Kicsit döcögős a dolog, de legalább megtette az első lépéseket. Ez mindenképpen dicséretes.
Úgy dönt végül, hogy lepihen a lépcsőfokok bunkerében, ami egy bejárat egyben egy étteremhez. ott gondolkodik mindenfélén, ami éppen eszébe jut. Bevallhatja, hogy rémesen unatkozik. Eljött Pestre, de nem érzi magát jól. Sőt, elég béna napnak néz elébe; és eddig sem volt túl felemelő. Kis idő múltán melege van és úgy dönt, leveszi pulóverét. Ennek zsebéből kiesik a pálcája, gyorsan utána kap és az ölébe teszi. Egy kicsit összerezzen és megpróbál alig észrevehetően körülnézni, reméli nem látta meg senki sem. Ha mégis, akkor azt az illetőt, vagy illetőket kénytelen lesz megölni. Nincs más választása, és könnycseppet sem fog ejteni. De ezt inkább hagyjuk, senki sem vette észre a srácot. Összehajtja pulóverét, aztán úgy dönt, hogy nem is foglalkozik. Pálcával a kezében dől a falnak. Közben egy hölgy elsétál mellette és beszól, hogy miért nem tud arrébb menni. Jogos a dolog, tiszteletben tartaná, csak a modor nem tetszik neki, ahogy mondták. És innentől kezdve elképzelhető, hogy megette a fene az egészet. Azért ahogy megszólal a nő, próbálja a sípcsontja vonalába látószögön kívülre helyezni a pálcáját, hogy a nő ne lássa meg. De ez valószínűleg nem jött össze. Bőven volt elég ideje meglátni a varázstárgyat a kezében. Sosem jön össze neki.
- Valaki ma bal lábbal kelt fel - veti oda nyersen a másiknak, aki úgy tűnik, hogy nem hagyja annyiban a dolgot,mert megállt, és Chuck-ot nézi. Na most aztán megtalálták egymást. Akkor hát folytatódjék. Hősünk a térdére könyököl színes karjaival, mintha egy átlagos beszélgetésbe csöppenne.
- Ha bajod van, ne nekem, hanem annak mondd, aki megbántott - fejezi ki magát, mert ránézésre nem tűnik túl békés teremtésnek. Az egy dolog, hogy szép, de itt nem áll meg a tudomány. Közben elgondolkodik és biztos benne, hogy látta már valahol. Nem tudja, hogy honnan, de ismerős neki valahonnan.
- Találkoztunk már? - kérdez, majd lassan becsúsztatja pálcáját a nadrágzsebébe.
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. augusztus 15. 12:41 Ugrás a poszthoz

Niki





Ezek a fiatalok... Érdekes a szituáció, mert hosszú percekig csak bámulják egymást, nem tudnak mit csinálni. Rég is látták egymást, meg van itt minden. Chuck nem tudja megfogalmazni pontosan, hogy mi van a fejében, talán a káosz megfelelő szó rá. Kívülről ha megnézi valaki, akkor annyit lát, hogy mosolyog Nikire, de ha bele is látsz a fejébe, akkor össze vissza vonalakat látsz hatalmas pókhálókat alkotva, amik egymásba gabalyodtak, és nincs menekvés, ha beszorult valaki. Inkább lépjünk tovább arra, hogy el kell döntenie, hogy mi legyen. Az a lényeg, hogy nem tudja mit csináljon; nem tudja mi van most Ráhellel, egy ideje nem is beszéltek, egyre jobban úgy érzi, hogy ez egy futó dolog volt csak és nem lehet belőle semmi. Viszont Nikivel meg csak most találkozott. Nem akarhat tőle semmit se, ki tudja, hogy azóta nem-e összejött valakivel véletlenül. Beleszólni meg nem akar, nem az a típusú gyerek. Érik a gombóc a torkába, szóval csak nyel egyet, aztán nagy nehezem megszólal.
- Hát, itt lakom a faluban - mondja mosolyogva a lánynak. Biztosan nem éri be ennyivel, szóval belátja, hogy kénytelen még mesélni. Nem mintha nehezére esne, csak szívesebben kérdezne, mint magáról mesélne. De ez a folyamat része.
- Nemrég elkezdtem dobot tanítani itteni diákoknak - újabb szünet, de csak egy levegővételnyi.
- Azért nem kerestelek ilyen sokáig, mert amíg nem láttuk egymást, az Egyesült Államokban voltam turnézni az együttessel - mondja szelíden, közben ugyanúgy Nikit nézi, de folytatja, mert ahogy ismeri, még beszélnie kell.
- Áprilisban jöttem vissza. Azóta csak itthon koncertezünk mindenfelé - ennyi elég is lesz erről a témáról. Viszont másról meg nem tud mesélni, nem egy olyan gyerek, akinek nagy társasága lenne. Piszkosul egyedül van, egy barátja sincs; nem akarja mondani, mert tudja, hogy szégyen.
Csak mosolyogni tud, amikor Niki azt mondja, hogy ő is hiányzott neki. Ezután a lány pimaszul visszakérdez, amire hősünk úgy érzi, hogy válaszolnia kell.
- Nyilván te is hiányoztál - mondja sejtelmesen a lányra mosolyogva.
- Hát én sem - újabb mosoly. Örül, hogy akkor senki nem haragszik senkire, legalábbis ők egymásra nem.
- De, bírom... Csak most a falu szerintem jobb lenne - reméli, hogy a lány beleegyezik.
- Megehetnénk egy sütit, vagy ihatnánk egy teát, vagy a csárdába is beülhetünk ha gondolod - mond egy pár lehetőséget, hátha elfogadja valamelyiket. Oda mennek, ahová Niki szeretné.
- Hol laksz most? Itt a kastélyban? - egyszerűen csak kíváncsi, nem is tudja honnan jutott eszébe a kérdés.
- Amúgy, van itt valami, amit még nem láttál. - mondja vigyorogva, majd megfogja a pólója nyakát és kicsit lejjebb húzza, hogy a lány szemügyre vehesse egy másodpercre a tetoválást a fiú mellkasán. Amikor legutóbb látták egymást, akkor ez még nem volt meg neki. Chicago-ban csináltatta. Szóval ha minden úgy alakul, akkor elindulnak e faluba és kitudja hol kötnek ki végül.




// Folytatás Bogolyfalván //
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. augusztus 19. 15:13 Ugrás a poszthoz

Doléance Arslí na Fírinne




A mai nap sem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan azt Chuck előre eltervezte. Az a szép az egészben, hogy nem sajnálja, mert legalább megismerkedhet egy új emberrel, akit eddig nem ismert. Talán ez az egyetlen olyan dolog, amit fel tud sorakoztatni a mostanában történt negatívumokkal szemben. Elég sovány vigasz, de hát nem tud mit csinálni, csak elfogadhatja, meg értékelheti, amit tud.
Egyébként egészen szép időnk van; a nap süt, diákok lófrálnak a szabadban mindenféle csínytevést tervezve, vagy már éppen diadalittasan tervezve a következőt, mert amire eddig készültek, éppen összejött. Lehet, hogy csak Chuck gondolja ezt, közben meg sehol semmi; azért meg lehet érteni. Magából kiindulva ő öt évvel ezelőtt biztosan ezt tette volna. Nem bánna semmit, csak csinálna mindent, ami eszébe jut... Kezdenek feltörni az emlékei, ezért inkább minden figyelmet a vele szemben ülő nőnek szentel, mert még a végén baj lesz.
- Az szép. Érdekes meló lehet. Sok a munka? - kérdez hirtelen. A büdös életbe nem beszélt még bűbájfeltalálóval. Azt sem tudja mi fán teremhet a dolog, mit kell szegénynek csinálnia. Főleg, hogy a pálcáját sem gyakran használja; most éppen nála van, de gyakran még magával vinni is elfelejti. Na mindegy, folytassuk a beszélgetést.
A lány kiejtési próbálkozásán csak nevet egyet, aztán ismét figyel, de párszor még mosolyog a kiejtésen. Csak bólint, amikor a másik végül beleegyezik, hogy vicces együttesnévnek az, hogy Zúzmarás Zúzók. Még mindig nem tud belegondolni sem, hogyan lehet kitalálni ilyen béna nevet, de inkább magában tartja ezt a kis kérdőjelet.
- Gratulálok! - Sok mindent nem tud hozzáfűzni, de két év az tényéeg szép teljesítmény. Kicsit összébb húzza magát, mert azért mégiscsak egy házvezetővel beszél, akiről egyébként eszébe sem jutott volna azt feltételezni, ami a jelenlegi posztja. Nincs vele semmi problémája, de más alkatnak tűnik. Ilyen örökmozgó, derűlátó kis pillangóként tudná elképzelni, mint vaskalapos házvezetőnőként. Mindegy is, a varászvilágban bármi lehetséges, már semmin sem lepődik meg.
- Aha - szóval a Navine nyerte a kviddicskupát. Sosem volt oda a kviddicsért, legalább ennyire a Navinéért sem. De hát mindegy, egy exrellonosnak talán ez kötelessége is a tudatalattijában. Bár, neki ez bőven a tudatában volt, amíg ide járt.
- Nem, dehogy - mondja megkérdőjelezhetetlen hangnemben. Hirtelen témaváltás történik, érdekes. Na de hát folytatja inkább, mert ő sem szereti, ha valamire kíváncsi, és harapófogóval kell kihúzni az információt a másikból.
- Pesten laknak, én meg ideköltöztem. Külföldön laktam, de előtte ide jártam suliba és imádtam. Szóval ezért jöttem vissza a faluba - talán a leghosszabb mondata, amit ma mondott. Még tőle is számíthatnunk meglepetésekre.
- Nincsenek barátaim - mondja egyszerűen, mintha jelentéktelen információ lenne.
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. augusztus 20. 12:21 Ugrás a poszthoz

Niki




Szerencsére Chuck-nak nem kell megbánnia azt, hogy feldobja az ötletet, miszerint mehetnének máshova is, minthogy a könyvtárban ücsörögnek, vagy éppen álldogálnak. Szóval kilépnek a könyvtár régi, kopott, nehéz vasajtaját kinyitva, majd szabadteret keresve mennek kifelé a kastélyon, a megfelelő útvonalon. Nikinek kicsit bátortalanok a lépései, biztosan azért, mert már Chuck is tudja, hogy nemrég érkezett, még nem volt elég ideje feltérképezni a kastélyt. Bár ehhez lehet, hogy egy egész élet is kevés. Ismerni a kastély minden zegzugát... Hát Chuck szeretett mindenfelé mászkálni meg kiismerni magát a kastélyon, de biztos benne, hogy nagyjából a tizedét fedezhette fel eddig a sulinak, ha nem kevesebbet. Mindig azt hitte, hogy ő már mindenhol járt, de így átgondolva korántsem. Majdnem inkább sehol, de ez meg túlzás, mert azért ismeri a kastélyt legalább úgy, mint egy átlagos itteni diák. Miközben sétálgatnak lefelé a mágikus lépcsőfokokon, Chuck feltesz egy kérdést.
- Miért pont ez a suli? - kérdezi mosolyogva a lánytól miközben lépkednek tovább, és már csak akkor szólal meg, amikor kiérnek a szabadba. Mindig is imádta, amikor a friss fű illata megcsapta az orrát diákkorában, szerencsére ez még mindig így van. Annyira megszokod bent az állott, nyirkos, dohos szagot -főleg a könyvtárban-, hogy amikor kiérsz, megtelik a tüdőd friss levegővel és ezt még magad is érzékeled. Felüdítő érzés ilyenkor a lélegzetvétel nemes mestersége után nyúlni.
- És csinálsz valamit a szabadidődben a festésen kívül? - kérdez ismét, hátha van Nikinek valami új hobbija. Bár a festést nem oda sorolná, az neki mintha valami több lenne annál. Talán, mint Chuck-nak a dobolás, vagy valami hasonló. Közben lassan a falu területére érnek, a srác éppen kezdene gondolkodni, hogy hova lehetne menni, amikor Niki hirtelen játszótérre akar menni. Lehet, hogy nem túl jó ötlet... Túl sok régi emlék, túl sok ahhoz, hogy Chuck meg merje kockáztatni azt, hogy belép oda. A lány már meg is pattan a játszótér felé. A fiú is megpróbálja, de mintha valami nem engedné, egyszerűen nem viszi tovább a lába. Kicsit el is mélázik a régi emlékeken; nem akarja, hogy pont Nikivel szemben kelljen visszafojtani a vérengző fenevadat, ami benne él. Ha mással lenne itt, akkor lehet, hogy nem is akarná visszafogni magát és ejtené az áldozatait, de Niki... Ő túl jó ahhoz, hogy Chuck bármilyen veszélynek is kitegye. A lány következő mondatára csak mosolyog egyet. Egyáltalán nem haragszik rá, ő is imádta a játszóteret. Egészen addig, amíg nem volt túl sok olyan emléke, hogy nagy ívben elkerülje; túl sok olyan emlék, ami nem jó irányba befolyásolja. Nem tudja pontosan mit érez a lány iránt, szeret vele lenni, pont, mint régen, de már nem ilyen egyszerűek a dolgok. A lány következő mondatára nem tud megszólalni, csak nyel egyet és becsukott szemmel lép egyet, aztán kinyitja és úgy lépked tovább. Megpróbál semmire sem gondolni, csak a lányt nézni; több-kevesebb sikerrel. Nem azért, mert nincs mit nézni rajta, csak a másik oldalról is túl sok nyomás jön felé. Nagy nehezen sikerül elérnie hintáig, le is huppan, majd bámul maga elé. Persze, ebből az egész dologból kifelé nem látszik semmi, legfeljebb az arcáról lehet esetlegesen leolvasni, hogy nem ez a legjobb hely számára. Viszont, ha Niki ezt szeretné, akkor nem ellenkezik; nem tudná elmagyarázni normálisan, hogy mi van vele.
- Miért nem a barátoddal lógsz? - kérdezi a lánytól, miközben ránéz. Fogalma sincs, hogy van-e esetleg olyan srác, aki tetszik neki, vagy bármi, ezért inkább így teszi fel a kérdést. Nincs benne túl sok logika, de nézzetek Chuck-ra. Nem biztos, hogy mindennek kell, hogy értelme legyen.
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. augusztus 22. 20:20 Ugrás a poszthoz

Niki





Az utóbbi pár percben gondolkodott el azon, hogy Niki vajon miért pont ezt a sulit választotta? Csak mert azért van egy-kettő, és kell lennie valamiféle oknak, hogy a Bagolykőbe jött mestertanoncoskodni. Chuck-ot azért dugták ide anno' a szülei, mert állításuk szerint ez volt "legjobb", a legmegfelelőbb, meg ilyenek. Aztán meg lehet nézni, hogy mennyire szorgalmasan tanult és mennyire is abból él meg, amit az iskolában tanul... Segítek, nagyjából annyit tanult itt, hogyan kell végigülni egy órát, hogy ne legyen öngyilkos. Viszont itt se essék félreértés, annak ellenére, hogy rossz gyerek volt és nem igazán foglalkozott a tantárgyakkal, imádott ide járni, meg itt lakni. Napról napra mindig más kalandba botlott, vagy éppen életveszélyes helyzetbe hozta magát. De ez a korszak már elmúlt, más dolgok léptek a helyére. A művészetes kérdés meg akkor biztosan így van, régebben szeretett rajzolgatni, de úgy igazán sosem értett hozzá, meg nem is nagyon izgatta a téma. Szóval nem volt ám veszélybe a dob, hogy véletlenül hanyagolni kell. Igazából mindegy is, a lényeg, hogy Chuck visszatért a kis kiruccanásáról már egy kis ideje, és Niki is itt van. Elég kevés esélyt látott arra, hogy valaha is összetalálkoznak még, de most úgy tűnik egész máshogy fog hozzá állni a továbbiakban. Megtudja, hogy Niki sem csinál túl sok mindent, ha éppen ráér, szóval egy cipőben járnak. Ismét. Szóval akkor mindketten olvasnak, ha éppen olyan kedvük van. Nem tudja, hogy Niki mennyit olvas, de ő általában reggel, meg este szokott, és nem olyan vészesen sokat, de azért mindenképpen olyan mennyiséget, hogy büszke lehessen rá. Érdekes, hogy az olyan ember, aki nem szeret tanulni, meg nem is tanult sosem, az nem szokott olvasni sem magától. Erre Chuck ellent mond az átlagnak, már megint, ahogy szokta. Csak üldögél a hintán, alig löki meg magát néha, annyira csak, hogy a lába leérjen a földre, és ne is nagyon mozduljon a hinta túl sokat. Közben zsebre teszi a kezét, majd válaszol a lánynak.
- Hát ha nem tanítok, akkor általában magamat fejlesztem, mert nincs megállás - ismeri ám Nikit, ismét nem elégedne meg ennyivel, szóval most nagyon ki fog tenni magáért. Várjátok, mi?
- Elég sok időt fordítok arra, hogy kinézzek valahogy, szóval edzek meg futok. Meg a kajára is figyelek - milyen szerény. Ha az ember nem ismeri, akkor még azt is mondaná, hogy úriember.
- Meg a házon szoktam mindig találni valamit, amin tudnék újítani, szóval az is leköti az időmet. Meg próbákra járok az együttessel, gyakran fellépünk mindenfelé. Újabban csak az országon belül, de környező országokba is ellátogatunk néha - mondja szelíden a lányra mosolyogva, majd még megjegyez valamit.
- Amúgy én is szoktam olvasni - csak nevetni tud azon, hogy egy mondat erejéig tanárúrnak hívja, meg magázza, de nem fűz hozzá semmit.
Hősünk kérdez valamit, aztán meg is kapja rá a választ. Az az érdekes, hogy nem tudja, mit kezdjen azzal az információval, hogy nincs párja. Nem tud szomorú lenni miatta, viszont nem is mondja azt, hogy De jó! Na most aztán érdekes helyzetben van. Nem tudja, hogy mi látszik belőle, de nagyon gyönyörűnek találja Nikit, viszont ez nem ilyen egyszerű. Minden olyan bonyolult számára, egyszerűen nem ért sok mindent és néha elege van mindenből. Kezd visszatérni ahhoz, amilyen régen volt. És azt mondanom sem kell, hogy jó hír-e, vagy sem.
- Hát nem sok mindennel csinálok többet nálad - kezd bele, de már tudja, hogy ez még mindig nem lesz elégséges, szóval inkább folytatja, inkább mégsem
- Hát már elmondtam mindent, ami érdekelhet - tényleg nem jut eszébe semmi. Tudja a srác tulajdonságait, alapinformációit, szóval arról nem fog beszélni.
- Sokszor én is unatkozom. És teljesen egyedül vagyok. Van egy házam, de egyedül élek, mindenem megvan és még sincs semmim - ezt most nagyon jól esett kimondania. A jó időben kicsit elkezd fújni a szél, de épphogy csak annyira, hogy jólessen az embernek.
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. augusztus 27. 23:55 Ugrás a poszthoz

Niki





Nem túl jó ez a magány, és most a nem a lányokról van szó. Nincs egy barátja sem; ha tanácsot szeretne kérni valakitől, akkor a falakon kívül legfeljebb a nem létező kutyájával beszélhetné meg a problémáit. És ott van Ráhel is... Egy ideje egy helyben áll, nem halad a dolog semmit sem előre, talán inkább hátrafelé. És azt sem tudja, hogy mit akar tőle. Meg itt van Niki, egyszerűen fogalma sincs, mit csináljon. Józan ésszel végiggondolva az a legegyszerűbb, hogy aludjon rá egyet-kettőt, és jobban át fogja látni a dolgokat. Igen ám, de már jóval többet aludt rá, és már csak bonyolultabbak lesz itt minden; úgy tűnik. Na mindegy, most hosszú idő után tud beszélni valaki olyannal, aki ismeri. Lehet, hogy így nem fog begolyózni, és ad neki egy kis löketet a továbbiakban, hogy úgy viselkedjen, mint egy felnőtt férfi.
- Ja. Szerencsés vagyok - hangjában akkora szarkazmust hall még a süket is, hogy eszméletlen. Még a vak is láthatja a szarkát, ami Chuck szájából repül ki szebb jövőt remélve. Hmm... Ezt így elképzelve igencsak szép látványt adna a mutatvány. Szebbet, mint egy tűzijáték, mindenképpen. Most már tényleg ugorjunk a jáccira és a két főszereplőre, hogy alakuljon tovább a beszélgetés.
- Máskor is - velősen, de vigyorogva. Tényleg, mit keres egy páros hintánál két ellentétes nemű, szénné varrt fiatal. Messziről ez is érdekes látványt adhat arról, hogy mi van a kerítés túloldalán. Na mindegy, mindenki azt gondol, amit szeretne, bár nem biztos. Ez a varázsvilág... Itt az emberek bele is láthatnak egymás gondolataiba, ha ügyesek. Inkább ne gondolj semmire, az a legegyszerűbb. Akkor azt hiszik, hogy hülye vagy, és bizonyára nem is tévednek túl nagyot.
Újabb kis csend, aztán Chuck szólal meg, de át is adja az ecsetet Nikinek. Ám hiába, mert hamar visszakerül hozzá az irányítás. Na mindegy, nem erőlteti a dolgot, ha ez kell, akkor ez kell.
- Hát van bizony! Szeretem is - kezd bele boldogan, de aztán kénytelen szembesülnie magával és a sors ismételt iróniájával, ami megint megjelenik.
- Csak egyedül... Tökmindegy hol laksz - ez tényleg nagy igazság. Nem sajnáltatja magát, van pénze. Sok embernek ez a hátrány, neki nem. Neki valami a gyökereknél romlott el. A szülei egy szörnyeteget hoztak össze. Próbál változtatni, de pokolian nehéz, nehezen tudott megszabadulni a problémáitól, és megint úgy érzi, hogy kezdenek visszatérni. Vagy inkább ismét előbújni a rejtekhely mögül.
Niki következő mondatán csak mosolyogni tud egyet, még bármi változhat. Talán ez az egyetlen dolog, ami most vigasztalhatja őt. Úgy gondolja, hogy illendő lenne mondani valami érdemlegeset is, szóval megpróbálkozik vele.
- És mit tervezel? - kérdezi kicsit komolyabban. Kíváncsi, hogy hosszabb távon mibe gondolkodik, de inkább kiegészíti.
- Mármint a suli után? Vagy bármikor... Célok? - lehet, hogy ezt magának kellett volna feltennie előbb.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2014. augusztus 27. 23:55
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. szeptember 15. 16:40 Ugrás a poszthoz

Doléance Arslí na Fírinne



Azt hitte, hogy ma sem fog vele sok minden történni, csak az unalom, meg a szokásos dolgok. Úgy volt vele, hogy legfeljebb elsétál valamerre, leül valahova, vagy éppen megiszik valamit. Aztán mégsem így alakult, egy hölggyel beszélget a réten, aki -mint kiderült- a Levita házvezetője. Volt már róla szó, de mindig eszébe jut, hogy most aztán cserbenhagyták az érzékei, mert mindenre tippelt volna a nővel kapcsolatban, csak erre nem. Még hogy házvezető... Azt hitte, hogy egy egyszerű falulakó, egy végzett diák, aki mondjuk itt mulatja el a szabadidejének azt a részét, amit a szórakozásra szán. Aztán neki sem jöhetett össze túl jól, itt üldögél egy Chuck-kal.
- Aha - hagyja a nőre a dolgot, amikor a legutóbbi, félresikerült élményéről kezd el mesélni. Nem mintha nem érdekelné, csak nem tud hozzászólni a témához. Nem igazán használ pálcát, be lehet vallani, hogy nem jó varázsló. Nem ért az átlagnál jobban a bűbájokhoz, vagy éppen átkokhoz. Nem tud nagy dolgokat véghezvinni az átváltoztatás terén sem, inkább a fizikai erejére támaszkodik. A nő a következő mondata után egy Chuck számára nagyon szimpatikus varázslatot mutat be, aminek az a lényege, hogy egy madarakból álló pajzsot von köréjük. Lányos meg minden, de ötletes, és jó. Nem mintha kritizálna, volt említve, hogy ő nem ért ehhez.
- Azta! Ez nagyon király! - eléggé meglepődik, mert azért ehhez hasonlót még nemigen volt szerencséje látni.
Ez után egy kis témaváltás következik, természetesen Chuck is megszólal.
- Fogalmam sincs - mondja őszintén egy kis mosollyal, majd folytatja.
- Igazából nem hiszem. Szerintem emlékeznék - részéről lezárja ennyivel, tényleg nem emlékszik rá, hogy Dol-lal lettek volna közös órái.
- Aranyos vagy, de ez nem ilyen egyszerű - vallja be magának is, meg nyilván a másik sem gondolta komolyan, szóval mindegy is.
- Pontosan nem tudom - próbálja kikerülni a rendes válaszadást, de inkább megszólal ismét, mert most úgy érzi, hogy könnyebb beszélni róla. Talán pont azért, mert nem ismeri a nőt és így nincs is túl nagy tétje az egésznek.
- Nem pont az a gyerek vagyok, akit az emberek szeretni szoktak - nem tudja pontosan megfogalmazni, hogy mi is pontosan a baj.
- Meg hát nem is viszem túlzásba a próbálkozást - kisebb mosoly.
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. szeptember 20. 11:29 Ugrás a poszthoz

Doléance Arslí na Fírinne



Sosem gondolta volna, hogy egy reményvesztett, önbizalom hiányos, depresszív felnőtt lesz, aki ráadásul még paraszt is tud lenni, meg mindenért csak hibáztatni tud mindenkit. Olykor még magát is; sőt, talán ez a gyakoribb. Jelen pillanatban úgy érzi, hogy meg kell változnia. Nemrég megpróbálta, és valameddig sikerült is neki, de ez csak időszakos volt. Úgy érzi, visszatért a régi énjébe és tudja, hogy abból semmi jó nem sülhet ki. Nem akar olyan lenni, mint amilyen régen volt, elvesztett mindent maga körül, egyedül maradt. Ez volt élete eddigi legnehezebb időszaka, és soha nem akarja újból átélni azt a pillanatot, amikor rádöbben, hogy elcseszte. Egyszerűen csak nem tudja, hogyan kezdje. Mit csináljon? Mivel kezdje? Hogy csinálja? Tele van kérdésekkel, amiket nem tud feltenni senkinek, és így nagyon tanácstalan.
A nő következő mondatára nem mond semmit, csak hirtelen azt veszi észre, hogy majdnem fülig ér a szája. Elég viccesnek találja ezt a felvetést; nem szereti a sütit. Nemigazán szokott egyébként sütit enni, mert az étrend nála az, amit nem azért tart be, hogy megszegje. Sajnos ő a könnyebben hízó emberek közé tartozik, ezért próbálja mindig formában tartani magát, meg hát azért ott van az is, hogy jól akar kinézni.
- Hát... Köszi - nem tud sokat mondani, de jól esik neki, hogy a nő szerint rendben van. Betegségre utaló tünetek nincsenek, kérem a következőt.
Doléance következő mondata elülteti a bogarat a fülében, kicsit el is gondolkodik rajta. Mi van, ha csak bemeséli magának az egészet? Mi van, ha csak hozzáállás kérdése? Ezt még végig fogja rágni magában.
- Nem, nem tudtam. Talán... Benézhetek - annyira nem érdekli a dolog, de addig még van időnk, és ki tudja, talán hirtelen lesz kedve elmenni. De az meg a másik kérdés, hogy kivel menjen? Meg minek? Nem hiányzik ott senkinek. Egymagában meg nincs túl sok kedve ott üldögélni.
- Hogy micsodaa? Öreg?! - mondja gúnyos hangsúlyozással, egy kis mosoly kíséretében. Azért ő annyira még nem öreg. Ennél már csak az volt rosszabb, amikor Elena bácsinak hívta. Na akkor aztán elgondolkodott azon, hogy tehetne valami maradandót, mert mindjárt jönnek az ősz hajszálak.
- Az király - újabb mosoly.
- Biztosan feltalálod magad - mondja biztató céllal, aztán az egy másik téma, hogy ezt Doléance hogyan fogja értelmezni.
Közben elgondolkodik azon, hogy lehet, lassan mennie kéne, csak mert még szeretne edzeni egyet, meg úgy érzi át kell mennie Ráhelhez megbeszélni a dolgokat.
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2015. február 14. 20:50 Ugrás a poszthoz

Valentin cucc
maszk
ma




Valentin nap; egy ideje nem ünnep neki, kint nem volt barátnője, legfeljebb csak egy este erejéig, most meg... Most azt sem tudja, hogy igazából mi a helyzet vele, mit érez pontosan, mit kellene tennie.
Nem önszántából jelentkezett erre a maszkos, giccses rendezvényre, egy ideig úgy volt, hogy a közelébe sem megy, aztán már úgy volt vele, hogy ha már így alakult, akkor miért ne? Bármikor hazamehet. És egészen jó kis álarcot hozott a bagoly, amihez viszonylag fel tud öltözni. Egyelőre ez az egyetlen motivációja, hogy részt vegyen a mulatságon, de bízik benne, hogy ott azért konkretizálódni fognak a dolgok. Lehet, hogy félúton, vagy már az elején leveszi a maszkot, esetleg végig anonim marad. Ki tudja? Kicsit azért kíváncsi, hogy vajon ki lesz a párja, ha már ilyen "vakrandira" adta a fejét. Mindegy, ezt biztosan meg fogja tudni.
Sikerül nagy nehezen felöltöznie, megcsinálni a haját, majd fel is veszi a maszkot még a tükör előtt, megigazítja és el is indul a helyszínre. Úgy van vele, ha már lúd, legyen kövér. Csak nem fognak rá furcsán nézni; Valentin nap van, ilyenkor (is) mindent szabad. Ha meg esetleg még is, akkor ugyanannyi figyelmet fog neki tulajdonítani, mint amikor eddig, ha esetleg megbámulták a tetoválásai, vagy bármi miatt. Szép időnk van, a szellő is csak lágyan fúj, ennek megfelelően csak kényelmesen battyog az udvarig, de így is odaér időre, bőven. Gyülekeznek az emberek, de nincsen éppen nagy tumultus. Végigméri az ebereket, aztán sikerül megtalálnia "párját". Elindul felé -nem igazán kell átverekednie magát az emberek között-, de közben kér egy italt, hogy azért mégse üres kézzel menjen.
Megkapja, aztán megy is tovább a hölgyhöz, majd oldalról meg is lepi, de nem túl hirtelen, szóval semmi esély szívrohamra.
- Szia! Ezt neked hoztam - adja át a rejtélyes személynek a koktélt, s közben elkezd azon gondolkodni, hogy tulajdonképpen mit is keres itt?
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2015. február 14. 20:53
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2015. február 16. 17:38 Ugrás a poszthoz

Valentin cucc
maszk
ma
Viko



Két napja nem hitte volna el, hogyha azt mondják neki, hogy itt lesz álarcban és itt fog megpróbálni "mulatozni" elég szűk keretek között. Más társasághoz, környezethez, meg légkörhöz szokott. Az adja neki az otthonos biztonságérzetet, ha piaszag van, körülötte üvölt a metál zene minden hangszóróból és nem kell csinálnia semmit, csak jól éreznie magát, ha meg éppen a saját koncertjén van, akkor pedig dobolnia. Idefelé volt kedve az egészhez, de mostanra már sok indok fogalmazódott meg benne azzal kapcsolatban, hogy maradjon-e, vagy lépjen le minél hamarabb. Ha már megtalálta véletlenszerű párját, akkor úgy dönt, hogy egy próbát megér. Nem akar semmit a maszk túl oldalán lévőtől, csak megpróbálja tényleg jól érezni magát; ez pedig már hosszú ideje nem sikerült neki.
Megtalálja párját, de mielőtt odalépne, kivárja a szituációt, amibe a hölgy keveredett. Ez bizony nem szép dolog: felállítják az asztaltól, mert nincs társasága és ne "foglalja" egyedül az ülőhelyet. Chuck is ismerhetné az érzést, bár hozzá nem nagyon szoktak szólni, mert nem mernek, de most itt van az álarc, és az igazságszolgáltatás pillanata is. Nem álszent, nem bevágódós, és nem is egy papucs figura, akit csicskáztatni lehet, de nem szereti az ilyen típusú megnyilvánulásokat, annak ellenére, hogy gyakran ő sem a legjóindulatúbb.
A hölgy megköszöni az italt, amire Chuck csak mosolyog, aztán az idegen be is mutatkozik. Eperlány... Szóval ezt így kell. Nem tart túl sok időbe kitalálni, hogy ő mit fog mondani.
- Én pedig a szörnyeteg vagyok - mondja egy újabb mosollyal, bár így végiggondolva lehet, hogy ez nem volt túl bizalomgerjesztő. De most miért? Csak az igazat mondta.. Ő is kortyol egyet italából, majd ismét megszólal.
- Gyere, szerezzük vissza az ülőhelyet - mondja, majd mutat az asztal felé, amit a huligánok elfoglaltak, odalép az egyik beszédesebb srác mellé, majd jól érthetően, magabiztosan, nem túl durván, de erős hanggal mondja, amit akar.
- Srácok, az előbb kitúrtatok egy hölgyet, hogy itt zajongjatok. Tűnés! - mondja egy kicsit már erősebb hangon, de még nyugodtan, közben egy másik irányba mutat. Elgondolkodik azon, hogy részéről ez a dolog annyira nem is anonim, mert ingujjai egészen könyökig fel van tűrve, és nem sok olyan ember mászkál a faluban, akinek ott nincs szabad hely a sok mintától. Na mindegy. Ez is hozzátartozik a tekintélyhez.
A fiatalok szótlanul elbattyognak, ezt valószínűleg annak tudható be, hogy a társaság fiú tagjai olyan vékonyak, mint egy gyufa, ellenfelük pedig elég jó termetben és kondiban van.
- Hát akkor üljünk le, ha gondolod... - mondja a hölgynek egy mosollyal, és az immáron üres asztal felé mutat. Ha a hölgy igent mond, leülnek és Chuck meg is próbál kezdeményezni valami beszélgetés félét.
- És az Eperlány hogyhogy úgy döntött, hogy jelentkezik erre a valamire? - ez aztán konkrét volt. Csak így tovább.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2015. február 16. 17:40
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2015. február 23. 16:38 Ugrás a poszthoz

Valentin cucc
maszk
ma
Viko



Ha úgy nézzük, elég jól áll neki a maszk: amúgy is titokzatos, rejtélyes külsejét és személyiségét most még megfoghatatlanabbá tudja tenni ez a kis kiegészítő. Tiszta király... De most inkább a jelennel és történésekkel foglalkozzunk.
Visszaszerzi az asztal fölött a tulajdonjogot elég könnyen, aztán folytatódhat is a beszélgetés. Akadályok ide, vagy oda, a dolognak mennie kell, ha már vette a fáradságot és eljött erre a giccsparádéra. A titokzatos hölgy belekezd a "hagyd, találunk másik helyet" mondókába, de Chuck erre csak legyint egyet, hogy ő majd elintézi. Végül is mindegy, elintézte és ez a lényeg. Leülnek és Chuck már töri is a fejét, hogy mit kérdezzen, vagy éppen mit válaszoljon az Eperlány kérdésére. Közben azt is érzékeli, hogy egy kicsit felpezsdül és elkezdi élvezni az alapból kényelmetlen szituációt; egy kis gondolkodás után van egy olyan tippje, hogy valószínűleg az italok lehetnek megbűvölve, vagy hasonló. Addig nem is baj, amíg nem kap szerelmi bájitalt.
- Értem. Akkor biztosan nagyon kedvesek lehetnek a munkatársak - hallotta ám, hogy a hölgy elkezdett valamit mondani, ami a munkahelye volt, de talán félt, hogy így lelepleződik. Szóval bánja, hogy eljött? Vagy cikinek tartja? Vagy már a 70+-os korosztály? Á, az biztosan nem. Ha van álarc rajta, ha nincs, ennyit azért meg tud állapítani. Mindenképpen fiatal felnőttről van szó.
- Hát, pontosan eltaláltad. Ilyenkor nem vagyok felismerhető és így nincs az a rizikó, hogy legközelebb felismernek - Ha már lúd, legyen kövér. Ha hülyeségről van szó, akkor legyen nagy. Nyilván nem gondol semmit komolyan, aztán karjaira néz. Milyen okos, még hogy nem ismerik fel? Eléggé egyedi a kinézete. Úristen, mekkora értelmiség; valami másnak is kell lennie ezekben a koktélokban.
- Igazából nincs túl sok dolgom és belefér a szabadidőmbe - hogy adjon valami értelmes választ is. Közben elgondolkodik azon is, hogy mi lenne, ha rendesen tudná kezelni a kapcsolatait, és akkor azzal is tölthetné a napot, akit igazán szeret. Nem mintha nem ígérkezne jónak az este, de azért mégis.
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2015. december 27. 19:48 Ugrás a poszthoz

Lilith Holloway

A buliknak vége, ahogy a nyárnak és a jó időnek is. Bár, ami most zajlik az annyira nem is mondható télnek, hanem csak ilyen identitás-zavaros ősznek.
Chuck mindig sajnálja, ha vége van a nyárnak, hiszen vége a hajtásnak, a folyamatos stressznek, a turnés, bulis, végtelen koncerteknek és beköszöntenek a szürke, egyhangú hétköznapok. Amíg ez a pár zúzós hónap vezette az életét, addig egyszer sem volt a faluba. Bezárta az ajtót és a kaput, és a csomagjaival elindult először Budapestre, majd arra lett figyelmes, hogy már Európán is túl van.
Furcsa visszagondolni arra az időszakra, amikor még csak otthon játszogattak a szomszéd srácnál, mert nekik volt mélygarázsuk. Most meg… Az apja már elfogulatlanul is büszke lehet rá. A munkásságában mondjuk biztos, de a magánéletben annál kevésbé.
Most is csak az idejét és a pénzét pazarolja a csárdában –mondjuk utóbbiból jóval több van-. Még csak az első italát issza, szóval miden rendben van. Tudja, hogy lenne jobb dolga is, mint iszogatni, de jólesik most neki az egészséges zajban gondolkodni, kicsit kiszellőztetni a fejét. Úgyis mindig egyedül van, itt legalább vannak körülötte emberek.
Érdekes, hogy amikor a munkáját végzi, akkor őrült nagy bulik vannak, mindenki szeret mindenkit, de amikor hazaér, ő a legmagányosabb. A buli dobosa, aki ránézésre kiegyensúlyozott és megfontolt; mostanra viszont teljesen kifordult magából és nyoma sincsen semmilyen jóindulatú életformának az életében. Nem hibáztat senkit, de bánja, hogy egy bizonyos nőre túl sok érzelmet pazarolt, és túl sok időt, bizalmat fektetett bele.
Amikor végez az itallal, kér egy újabbat. Körül sem néz nagyon, csak kortyol egyet, és közben egy női hangot hall meg maga mellett, amivel nem is lenne semmi probléma, de… Forrócsoki?! Egy mosollyal nyugtázza saját magának a hallottakat, majd miután lehúzza az italt, kér még egyet és a hölgy felé néz.
- Forró csoki? – Annyira nem is tudja, miért kérdezte, de nem beszólásnak szánta; kisebb mosollyal kérdezte. Olyannak találta, mintha valaki nyáron kabátba mászkálna.
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2015. december 28. 18:47 Ugrás a poszthoz

Lilith Holloway

Lehet, hogy valami munka után kéne néznie? Van jó sok pénze a zenéből, de mégis, valamit csinálni, ami leköti az idejét. Úgy érzi, hogy csak telnek a napjai, de nincs meg egy napban sem az, amiért mondjuk megérte felkelni. Mostanság az összes lassan telik, izgalom, értelem és változatosság nélkül. Úgy érzi, hogy minden nap csak túlél, s közben megvan mindene a boldogsághoz, egyedül az emberek nincsenek meg hozzá a környezetében. Mára már belátja, hogy szeretné, ha őt is szeretné valaki, csak ne kelljen minden nap ugyanazt az egyedüllétet éreznie.
- Hát azt látom – karácsonyi hangulat? Rég volt már neki olyan; most is hazament a családhoz, de nem volt az igazi. Apja fáradt volt, mert csak két koncert között tudott hazajönni, és megpróbált inkább pihenni. Anyjával tudott beszélgetni, de folyamatosan csak azt kapja a szüleitől, hogy találhatna már magának valakit. Chuck is tudja, hogy ez teljesen jogos ennyi idősen, de erőltetni nem akarja. Egyszerűen csak találkozni akar azzal, aki neki való.
Lassan körbenéz, de minden a szokásos. A padló ugyanolyan poros, mint eddig volt és a béna zene hangereje sem változott. A pultos arcáról is csak annyit tud leolvasni, hogy igencsak várja már, hogy vége legyen a műszaknak. Ismerős neki az érzés; ha mostanában nem is, de tizenévesen volt, hogy nyáron felszolgált esküvőkön és eléggé elfáradt mindig a nap végére. Szóval az a lényeg, hogy el tudja képzelni, ami most a pultos fejében járhat.
- Igen, előfordult már – mondja beletörődően és elgondolkodik azon, hogy mi az, ami miatt látszik rajta, hogy „sokat jár erre”. Helyesbítenék, nem is sokat, hanem csak néha, amikor a drága ideje engedi. Leveszi a dzsekijét és maga mögé teríti a bárszékre, de a tárcáját maga elé teszi a pultra, majd végignéz magán. Mi az ami arra utal, hogy egy kocsmajáró? Tetovált karjait a pultra támasztja, aztán rá kell jönnie, hogy semmi olyat nem talál. Normálisan fel van öltözve, a tetoválás pedig szerinte nem elítélendő, ahogy a fültágítók sem, szóval inkább el is engedi a dolgot. Vagy meg kellett volna borotválkoznia esetleg?
- Ennyire látszik? – teszi fel a kérdést egy mosollyal fűszerezve.
- De ha az megnyugtat, nem vagyok piás – ezt már ő sem tudja, hogy miért mondta. Int a pultosnak és egy ”kettest” mutat az ujjaival; ennek megfelelően két adag pia csúszik elé. Az egyik úriemberhez méltóan a hölgy elé tolja bal kezével. Ez a tette nem éppen az előző mondatát igyekszik alátámasztani, de ezzel nem foglalkozik. Közben megállapítja, hogy nem néz ki rosszul a lány, de abban is biztos, hogy egy pár évvel fiatalabb nála..
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2015. december 28. 21:02 Ugrás a poszthoz

Lilith Holloway

Felerősödik benne egy kezdetnek halvány gondolat: tanítás. Egyszer már elkezdte, de az nem sikerült. Pont ezért nem is valószínű, hogy akad rá jelentkező, szóval inkább el is hessegeti a gondolatot. Türelme az mondjuk lenne, szeretett tanítani, de már nem tudná akkora szívvel csinálni. Hagyjuk a témát, térjünk vissza a jövőből a jelenbe, azon belül is a csárdába.
A lány szabadkozása hallatán csak legyint egyet színpadiasan egy mosollyal, mivel nem nagyon viselte meg, amit mondott neki. Ezzel jelzi, hogy már túl van rajta, hagyják inkább a témát.
- Te viszont szerintem először jársz itt - jelenti ki a feltételezését, miután kortyol egyet a frissen rendelt italából, majd folytatja is.
- Mi szél hozott erre? - teszi fel a kérdést, ami talán elindíthatja a beszélgetést. Nem remél valami sokat, de megteszi, ami tőle telik. Legalább már érte valami impulzus a mai napon. Ha nem is túl sok, egy átlag ember nem is tulajdonítana neki sok figyelmet, neki ez most számít. Azt a következtetést már levonta, hogy a lány valószínűleg diák, azért biztosra megy. Egyszer még végignéz rajta, aztán megszólal.
- Navine? - kérdez, aztán kortyol egyet, majd int, hogy önthetnek még egyet.
- Nem is, inkább levita, ugye? - igen, ez lesz az. Érzi, hogy a korrigálása jó irányba halad. Nincs igazából célja sem a beszélgetéssel, kicsit öncélú is: nem akar egyedül lenni. És ilyenkor jön be a vak szerencse, mint a filmekben, hogy egy hölgy siet a segítségére, csak azért, hogy hősünk elfelejtse minden bánatát és jobb kedvre derüljön. Majd meglátjuk, hogy ez mennyire sikerül. Hogyha a lány válaszol neki és ismét beüt a csönd, akkor Chuck megint megszólal.
- Dobok egy sárgát - mondja, miközben feláll a pulttól, de a kabátját ott hagyja, ezzel jelezve, hogy visszajön. S közben titkon reméli, hogy partnere addig nem lécel le.
Nagyjából öt perc múlva újult erővel tér vissza és rendel két főre újabb italt.
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2015. december 28. 22:27 Ugrás a poszthoz

Lilith Holloway

Úgy tűnik, hogy nem is járt rosszul azzal, hogy nem a Pub-ba ment, hanem csak ide a csárdába. Az egyetlen oka erre a tettre az volt, hogy ez közelebb van.
Miután visszatér a WC-ről, megfogja az itallapot és nézegeti a felhozatalt, hogy mit rendeljen következőnek. Nem igazán tud dönteni, szóval átcsúsztatja a mellette ülőnek.
- Mi legyen a kövi? Te választasz - adja át a lehetőséget, mert ő most legszívesebben tolna egy Whisky-t, de nem biztos benne, hogy ebben a hölgy is partner lenne.
- Ja, értem - reagál a lány válaszára. A válaszból Chuck arra következtet, hogy nem igazán szokott pihenni, vagy szórakozni, mert nem volt túl magabiztos. A srác szerint ez öreg hiba, mert nem lehet szórakozás nélkül élni. Ehhez inkább nem fűz hozzá semmit, mert nem tartja fontosnak, helyette továbblép.
A levitát valószínűleg eltalálta, mert a lány nem reagált, szóval felírhat magának egy plusz pontot. Közben elgondolkodik azon, hogyha legközelebb Pesten jár, akkor beújíthatna egy pár ruhát, mert már unja a régieket és egy részük már csak otthoni használatra alkalmas a rajtuk keletkezett sérülések miatt. Most nem külföldön vesz a turnék alatt, mert addig még sok idő van, neki pedig hamarosan elfogynak a ruhái. Eddig szponzorálták, mert jól jártak, ha ő hordja bizonyos márkák ruháit, de felbontotta a szerződést, mert egy alapfeltétel, hogy fotózásokra kellene járkálnia, amiket soha nem szeretett. Meg amúgy is, jobban szerető saját magának meghatározni, hogy mit vesz el. Erre mindig is odafigyelt, nem enged belőle.
- Dobos vagyok - mondja egy mosollyal, de nem sugall magából semmilyen nagyképűséget. Pontosan tudja, hogy eddig meddig jutott el, no meg, hogy semmivel nem több másnál csak azért, mert egyes mugli berkeken belül "híres". Azt nem tartja valószínűnek, hogy itt a faluban bárki is tudná, hogy ő kicsoda. Legalábbis a zenei világból nem, maximum régről lehet ismerős bárkinek is, diákkorából. Mondjuk ahhoz képest meggyőződése, hogy sokat változott a külseje.
- Szóval nem vagyok menő auror, vagy éppen kviddics-világbajnok - mondja gúnyosan, az utóbbi "foglalkozást" el sem tudná mondani, hogy mennyire utálja. Nincs baja a sporttal, de a kviddicst gyűlöli. Idióta, felvágós sportnak tartja, a játékosok nagy részével együtt.
- És te hányadikos vagy? - kérdezi, hogy ne csak róla beszéljenek.
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2016. január 2. 18:33 Ugrás a poszthoz

Lilith Holloway

Azon gondolkodik, hogy már kezdi unni a pia ízét is; túl sokszor járt már úgy, hogy az estéit egy pár pohár, vagy üveg bánatfelejtő mellett tölti. Hiába eltérő az ízük valamennyire, nem tudna értékelni egy újabb újdonságot. Ráadásul az az igazán szomorú, hogy egy pár éve még nem is gondolt volna arra, hogy ennyire ambíció nélküli lesz az élete. Mindig is egyedül érezte magát, de reménykedett a holnapban. Mostanra már ez is megszűnt; no meg az is megváltozott, hogy régebben rendszeresen edzett, odafigyelt mindenre. Most már a külsejéért sem küzd annyit, mint akkor. Nem arról van szó, hogy meghízott, pocakot kövesztett, és már nem látja a lábujját sem, hanem csak egy kicsit látszik rajta, hogy megfáradt az élettől, huszonévesen. Bevallhatjuk, hogy nem jó érzés ennyi idősen bárkit is kiégve látni.
- Sublimal Criminals - mondja rezzenéstelenül, mert nem gondolja, hogy bármit is mondana neki a név, annak ellenére, hogy ismert; bár, inkább a mugli világban.
- Előtte az Earthwalkerben voltam - mondja ugyanolyan üresen. Az utóbbi bandára olyan semlegesen gondol vissza; csak a zene tartotta őket össze, mint együttest, ezért is bomlott fel az egész egy idő után, amikor már mindenki jól állt anyagilag és úgy látták, hogy innen már nincs tovább. Referenciának jó volt.
- De gondolom ezek nem mondanak neked semmit, szóval tökmindegy. - mondja egy mosollyal, majd kortyol a hölgy által rendelt Whisky-ből.
Soha nem volt jóba a kviddiccsel, mindig is gyűlölte, mint az alkoholmentes sört. Nem azért, mert nem tud repülni -az csak a kisebb része-, amikor sulis volt, akkor a kviddicsesek mindig többet gondoltak magukról, mint amik valójában. Pedig a kidíszített egyenruhától nem lettek erősebbek, sem okosabbak. Ezt Chuck egyszer tudatta egy eridonos hajtóval még jó pár éve, amikor valamiért belekötöttek. Pálcát rántott a másik, de Chuck azt nem szereti, azért inkább adott neki egy ájulást és gyengélkedőt erő pofont. A másik oldalon meg nyilván egy nagyobb zúzódást és pontlevonást. A pálcáját ritkán használja, most sincs nála. Nem érzi akkora nagy dolognak ezt a varázslósdit, próbálja hűhó mentesen élni az életét. Jó, persze, néha jól ön egy két hangszigetelő, vagy tértágító bűbáj.
Bólint egyet a lány válaszára, amiből megtudja, hogy harmadikos. Addig még ő is eljutott. Ötödikig járt ide, utána magánúton oldotta meg a dolgot, hogy meglegyen a végzettség. Biztos, ami biztos.
- És mi a helyzet ott a kastély falain belül? - kérdezi, mert hirtelen feltörtek a régi emlékek. Mindig csak a rossz vonzotta, meg amivel baj van és veszélyes. Nem akart soha sem menő lenni, egyszerűen rossz gyerek volt, de több tapasztalatot szerzett, mint pár unalmas felnőtt.
- Nincs kedved feldobni valamivel a hangulatot? Kezd unalmas lenni itt ez az egész. - akár ki is mehetnének. Bár, ahogy a lányra néz, nincs túlságosan felöltözve, szóval hosszabb távra csak akkor érdemes kimenni, ha előbb elmennek Chuck házába valami kabát szerűségért, meg egy pulcsiért.
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2016. január 7. 22:48 Ugrás a poszthoz

Lilith Holloway


Csinálni kéne valamit, kezd bepunnyadni a buli. Nincs semmi baja a whisky ízével, de kezd kicsit alábbhagyni a fenenagy kezdeti lelkesedés. Nem is indult rosszul a délután, de ettől függetlenül jó lenne valami, ami méltó az estéhez.
- Előfordulhat - mondja egy mosollyal. Könnyen lehet, hogy a lány hallott tőlük zenét, viszont ez most Chuck-ot nem igazán érdekli. Nem az az ember, aki örül annak, ha valaki felismeri az utcán, és úgy néz rá, mintha valami nagy sztár lenne. Viszont ezt a témát le is zárja magában; ennyit a zenéjéről, meg a hasonlóakról.
A lány válasza nem mond sokat. Chuck nem tud meg többet arról, hogy milyen az élet mostanság a Bagolykőn. Igazából érdekelné, de ha a hölgy nem akar többet mondani, akkor nem erőlteti. Hirtelen két lehetőség jut eszébe, hogy miért nem tud meg most semmit tőle. Vagy túl sok rosszban van benne, ezért jobbnak tartja, hogy nem ad ki semmit az ottani rosszaságokról, vagy nem nagyon csinál semmit, ezért nincs is miről beszélnie. Talán inkább az utóbbit tudja elképzelni róla így első találkozásra.
- Az mondjuk lehet - tényleg valószínű, hogy Chuck jobban ismeri a falut, elvégre már régebbi motoros. El is kezd gondolkodni, hogy merre lehetne menni. Hamar mondja is, amire jutott. De előtte még kortyol egyet.
- Hmm... Tudunk menni egy másik kocsmába is - ezt inkább a poén kedvéért mondja, mert nincs sok értelme egy ugyanilyen helyre menni.
- Vagy bármilyen másik kajáldába, vagy ilyesmi. Gondolom sétálni most nem túl jó ötlet, mert elég combos az idő kint - közben hirtelen meghall egy ismerős, mai zenét, amit nem is tart olyan rossznak.
- Vagy... Szabad egy táncra? - ilyet még soha nem csinált. Mondjuk már az is biztos, hogy nem szomjas, meg, hogy nem nagyon foglalkozik azzal, hogy a többi kocsmatöltelék mit gondol róla.
Közben kezet nyújt a hölgynek, hogy azt ő elfogadhassa, vagy éppen visszautasíthassa.
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2016. január 9. 17:20 Ugrás a poszthoz

Lilith Holloway

Ahogy beszélget a lánnyal, eszébe jutnak a régi, sulis emlékek. Amikor nagyon menő volt kilógni éjszaka a hálókörletből, amikor a könyvtár tiltott részén nézelődött könyvek után. Vagy a kísértetház meg a temető... Talán legjobban azt szerette, amikor csak este kilógott a faluba sétálgatni, ha nagyon kedvet kapott hozzá. Akkor ez a rész még kicsit rejtélyes volt neki, mert nem ismerte; legfeljebb a boltokban nézelődött. Nagyon sok élményt köszönhet a kastélynak. Soha nem érdekelte sok minden, de tisztában van azzal, hogy minden másképp alakult volna, ha nem ide járt volna, még akkor is, ha csak pár évről van szó. Talán ezért is lakik itt, a sok emlék miatt, ami maradt neki diákkorából. Szeretett mindig külföldön lenni a koncertek meg a turnék alatt, de hosszútávon itthon érzi jól magát. A két-három hét pont elég külföldön. Amikor másfél évis kint élt, azt nagyon nehezen bírta, ő sem tudja, hogy miért.
Úgy tűnik, hogy legalább jó ötlet volt felkérnie a lányt egy táncra, mert elfogadta a kezét. Ezen kicsit meg is lepődik, mert elég spontán ötlet volt. De legalább bejött.
A zene kicsit lassabb, jazz-es, funkos témát feszeget, amivel Chuck tud azonosulni mostanában.
- Egész jól táncolsz - mondja, miközben lassan megpörgeti. Rá sem volt még panasz soha, kisebb korában olyan muglik között volt, akiknél divat a suliban táncolni. A ritmusérzéke meg tudhatjuk, hogy "nem rossz".
Közben azt kell észrevennie, hogy lassan vége lesz a nótának. Kezd kicsit lassulni, halkulni, és hallja, ahogy bizonyos hangszerek elkezdenek kiállni.
- Ha vége a számnak, nem kajálunk valamit valamerre? - ha a lány beleegyezik, akkor folytatja.
- Kajálda, vagy hozzám? -


//Folytatás a Szörnyeteg Barlangjában//
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2016. január 10. 18:57
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2017. március 5. 22:33 Ugrás a poszthoz

Loise
mai nap



Az utóbbi másfél hónapban jelentősen felborult a napirendje. Nem történt semmi érdemleges, csak ráébredt, hogy kicsit sokat iszik és nem ártana gyakrabban kimozdulni a zenekari próbákon kívül is. Lassan kezdődik a fesztiválszezon, úgyhogy elkezdett még többet gyakorolni, hogy leporolja a tudástárának azokat a részeit, ahova akkor jutott el, amikor teljes mértékben a dobolás csúcsán volt. Már nagyon közel jár ahhoz, hogy elérje a kívánt eredményt. Ezen kívül elkezdett edzeni is, hogy kinézzen valahogy. Eddig is rendben volt a teste, de pár éve kicsit több izom volt rajta, és ezt elkezdte érezni. Minden második napon futkározik a faluban, a hétből pedig hat napon mindig edz valamire kint a kertben. Meggyőződése, hogy az idő teljesen alkalmas a kinti edzésre; mindig is jobban szeretett kint tevékenykedni, mint bent a négy fal közé zárva.
Most viszont vasárnap van. Vasárnap este. A mai nap a pihenésé. Szokásos izomlázzal kelt, de ez nem szegte kedvét, inkább jól is esett neki. Reggeli után (délután 4-kor) lezuhanyozott, felkapott valami időjáráshoz illőt és elindult egy kis sétára a faluba pénztárcával és pálcával a zsebében. Kisétált a falu határáig, pár percre megállt a temetőnél, aztán ismét visszaért a falu központjába, a Fő Utczához. Úgy döntött, hogy a mai estét a Csárdában fogja zárni, méltó megkoronázása a hétnek. Pár hónapja még folyamatosan itt volt, ha éppen nem „dolgozott”.
Ahogy benyit az ajtón, kihasználja az ajtó nyílása miatt beszűrődő fényt, ami megvilágítja a csárda vendégeit, és megpróbálja szemügyre venni az embereket. Sajnos csak kb. 3 asztalig jutott, mert csuknia kellett az ajtót. Az itteniek nem szeretik, ha sokáig nyitva az ajtó. Mindenki hozzászokott a félhomályhoz, ezért nem kockáztat. Lesütött szemmel végigbaktat a koszos padlójú szobán, majd leül a bárpulthoz. Nem is néz semerre, csak a pultot nézi, ahogy kis körmintákban beleitták a poharak magukat a fába, ezzel nyomot hagyva maguk után. Léptek zaját hallja, majd a közvetlen közelben abbamarad. Ebből arra következtet, hogy megállt a pultos pont előtte.
- Egy Whisky-t szeretnék kérni. Jéggel és tisztán.
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2017. március 6. 18:48 Ugrás a poszthoz

Loise



Mindig is tipikus Rellonos volt. Nem kerülte a bajt: ha kellett, akkor visszaszólt a tanároknak, verekedett azzal, aki beszólt neki, szívatta a kisebbeket és előszeretettel járkált az iskola azon részein, ahova tilos a belépés, és tudott a létezéséről. Velejéig rossz tinédzser volt, de ami biztos, hogy imádott a Bagyolykőre járni. Így utólag kiváncsi lenne, hogy milyenek lettek volna itt az utolsó évei diákként, de jött a lehetőség és lecsapott rá. Megérte évekig az USA-ban lakni és rocksztárkémt élni, de ez azt hozta magával, hogy hazaérkezése után nem nagyon volt egy barátja sem.
Megérintette az ujjaival a hideg Whisky-s poharat és elkezdett játszani vele, de valami teljesen leblokkolta.
Ez a hang.
Ahogy meghallotta, beugrott neki egy csomó régi emlék. Egy csomó felvillanó kép, nevetés és minden, ami a szerelemre emlékeztette.
- Loise - nem tudott mást mondani, miközben tágra nyílt szemekkel a lányt fürkészte. Annyira rég nem látta, annyira régen eltemette őt magában, az évek alatt teljes mértékben elengedte. Nyilván jó látnia ennyi idő után; az évek alatt még gyönyörűbb lett, nem tudta levenni róla a szemét és nem is tudott megszólalni. Hirtelen kiszáradt a szája és úgy érezte, megszűnik létezni.
Mindkét kezével megtámasztotta a pultot. A pulóvere csak a csuklójáig takarta a karját, ezért látszódtak a kézfején lévő tetoválások. Amikor együtt voltak, Chuck-nak csak a bordáinál és az egyik lábán volt tetkó.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2017. március 6. 18:49
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2017. március 6. 23:11 Ugrás a poszthoz

Loise



Teljes káosz. A gondolatai rendszer nélkül, össze-vissza pattognak a fejében falról-falra és várják, hogy a tulajdonosuk rendbe tegye őket. Most megszűnik számára az idő. Nem lát, nem hall, csak Loise mosolyát fürkészi és próbál betelni a látvánnyal, több, de inkább kevesebb sikerrel. Csak egy italra jött, de bőven megérte. Nem is tudott a lányról egy ideje semmit. Tanul-e még, mit csinál, merre van, él-e, hal-e? Bár a búcsú teljesen korrekt volt –ő legalábbis úgy érzi-, mégis rossz érzések töltötték el. Muszáj volt véget vetni a kapcsolatnak; nem tudta, hogy mennyit lesz kint és nem akarta hitegetni a lányt. Jobb volt így mindkettőjüknek.
Egy idegen megzavarja a köztük történő folyamatot, egy szokásos bunkóalak, valószínűleg falubéli. Nem tulajdonít neki különösebb figyelmet, csak egy pillantást vet rá, utána már ismét csak a lányt nézi. Ahogy arrébb megy, lecsapolja a söröket, és kicsit talán el is pirul, amikor a lány lopva tesz felé egy-két pillantást.
~Hiba volt elengednem ezt a lányt.~ Így utólag átgondolva bánja azt, hogy akkor elvált tőle, de ezen már nem tud változtatni. Másik oldalról pedig befutott és jó megélhetése van abból, amit a legjobban szeret.
- Itt várlak – közben leveszi a sapkáját, és kortyol a Whisky-ből, aminek a fele még megvan, mert a pultos lány érdekesebbnek tűnt, mint amivel szolgálni tudott. Kicsit hátradől a bárszéken és észreveszi, hogy mosolyog. Jó érzéssel tölti el, nagyon rég nem volt oka arra, hogy egy kis jókedve is legyen, most pedig megvan rá az esély, hogy ez megváltozzon.
- Hova szeretnél menni? Itt lakom egy utcára, ha az megfelel – teszi fel a kérdést, még mielőtt a lány eltávolodna a mosogató felé. Reménykedik, hogy az este itt nem ér véget.
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2017. március 7. 16:34 Ugrás a poszthoz

Loise



Ráférne erre helyre egy kisebb felújítás. Semmi puccos, vagy hivalkodó, de Chuck szerint ez már inkább pince, mint underground, vagy rendes romkocsma. Nem agyal ezen sokat, jobb dolga is van. Alig várja, hogy Loise végezzen és végre egy kis időt tudjanak eltölteni kettesben annyi év után. Lehúzza a Whisky-t és feláll, hogy kicsit megmozgassa magát, amikor meglátja a lányt teljes egészében, nem választja el őket semmi, se a pult, sem egy földrész, sem az idő. Legszívesebben erősen átölelné és elmondaná, hogy mennyire hiányzott neki és örül, hogy végre láthatja. Gyorsan átfut az agyán, hogy ennyi év alatt vajon mi történhetett vele, miután befejezte e sulit. Mestertanonc, a meló meg mellékes? Néha beugrik és egyébként valami teljesen mást csinál? Van barátja? Túl sok kérdés kavarog most a fejében. Reméli, hogy nemsokára tisztábban fog látni.
- Ja - mondja egy mosoly kíséretében. Ahogy állnak egymással szemben, megszűnik számára az idő. Kb. egy hosszú perc után a kocsmaajtó felé néz, sztán vissza Loise-ra és kinyújtja a karját, hogy a lány belekaroljon. Már, ha szeretne. Ha ez megvalósul, akkor elhagyják a csárdát és a fiú háza felé veszik az irányt.
- Mi van veled mostanság? Sulizol még?
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2017. március 16. 12:01 Ugrás a poszthoz

Loise



Március 31. Látszólag ugyanolyan nap, mint a többi, nincs benne semmi különös. Tényleg nincs, Chuck-nak annyiban különleges, hogy ma is találkozhat Loise-szal, csak most egy buli keretein belül. Rég nem járt a kastélyban, ezért jó kedvvel kezdett el készülődni még előző nap az estére. Vásárolt egy egész jó kis jelmezt, és megborotválkozott. Nincs késésben; a találkozó időpontja előtt ér oda a réthez a kis jelmezében. Hiányzott neki a suli atmoszférája, igaz, most sincs bent, de legalább a közelben van, látja is az egyik falát.
Nem tolong túl nagy tömeg a rét területén, úgy látszik ennyit számít, ha idő előtt érkezik. Így belegondolva meg is érti, amikor diák volt ő sem törekedett a pontosságra. Majd biztosan egy-két óra múlva fog megérkezni a résztvevők nagyobb része.
Ahogy leül az egyik padra, egyúttal körülnéz és azt kell mondania, hogy most az Eridonos diákok kitettek magukért. Egészen szép idő van: a szellő lágyan fúj és kap bele néha a könnyebb, papírból készített dekorációkba. A nap csak néha süt, de nincs olyan kibírhatatlanul hideg (még). Később esélyes, hogy nem lesz túl kegyes az idő, biztosan ezért készítették ide a pokrócokat a padokra. Ahogy mindent szemügyre vesz, megakad a szeme egy bárpulthoz hasonló valamin; felpattan és oda is battyog, hogy kérjen valamit, miközben Loise-t várja.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2017. március 16. 12:33
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2017. március 17. 18:41 Ugrás a poszthoz

Loise




Soha nem volt nagy pártolója a rendezvényeknek. Nem azért, mert nem szeretett bulizni, vagy ilyesmi, hanem az ilyen eseményeken jött ki igazán, hogy diák korában sem volt valami sok barátja. Nyilván volt egy jó pár fiú-lány, akiknek nem csak köszönt és esetenként együtt lógtak, de nem volt itt olyan ember, akire azt mondta volna, hogy igazán a barátja lenne. Akadtak olyan emberek is, akikkel tényleg jól el tudott beszélgetni és igazán jól érezte magát velük, de ők rövid időn belül végeztek a sulival, és azóta sem látta őket a mai napig. Imádta viszont az évnyitókat és az évzáró ünnepségeket. Nem fogja elfelejteni a beosztási ceremóniát, amelyiken elmondása szerint a földkerekség legdicsőbb házába, a Rellonba osztották be. Az évzárókon pedig természetesen mindig örült, mert vége volt az egész éves rohanásnak, a tanulásnak és a vizsgáknak...
Lassan kezdenek beáramlani az emberek. Egy idő után megpillantja Loise-t is, aki gyönyörű mint mindig. Egy percig csak nézi megállás nélkül, utána végül rá tudja venni magát, hogy felkeljen a bárpulttól. Lehúzza az édeskés ízű italt, és a lány mögé oson nindzsákat megszégyenítő, halk mozgásával. Odalép hozzá és gyengéden átöleli, majd egy mozdulattal ott is terem előtte.
- Szia! Cuki a jelmezed - mondja egy mosollyal kísérve, majd kicsit közelebb lép hozzá.
- Hiányoztál - ennyit tud mondani, utána meg is csókolja.
- Nem nagyon járkálok ilyen bulikon, most mit kéne csinálni? Nem iszunk valamit? - egy újabb mosoly, miközben megfogja a lány kezét.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2017. március 17. 18:46
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2017. március 18. 18:43 Ugrás a poszthoz

Loise




Ezen a kis Eridonos bulin egyre több ember jelenik meg és Chuck észrevesz egy pár jelmezt, amit egészen stílusosnak talál. Akadnak olyanok -leginkább lányok-, akik szószerint úgy döntöttek, hogy kevesebb ruha is elég lesz; majd fázni fognak később. Ehhez inkább nem fűz hozzá semmit, mert semilyen szupermodell nem tudná most meggyőzni, hogy ne Loise-szal foglalkozzon inkább. Mostanság ritkán látja, de nagyon megörül, amikor meghallja, hogy vége a vizsgáknak és így többet lehetnek együtt.
Elégedettség tölti el Loise reakcióját hallva, ezek szerint sikerült egy kicsit félelmetesebb maskarát választania.
- Te inkább elképesztően szexi vagy ebben is - osztja meg a véleményét egy mosoly kíséretében.
- Az nagyon király lenne. Szeretnék több időt tölteni veled - mondja, miközben a bárpulthoz szlalomoznak az emberek között és leülnek, hogy valami frissítőt szerezzenek magunkak.
- Üdv! Szeretnék megkóstolni valami különleges italt, és kérnék még egy... - közben Loise-ra néz, hogy egészítse ki a mondatát. Ahogy körülnéz, nem ismer fel senkit. A többség jól elrejti rendes valóját, bár Chuck amúgy sem ismeri a mostani diákokat.
- A kövi két hétben elvileg csak 3 koncert lesz, azok is itthon, szóval én rá érek - kezd bele, támadt is egy ötlete.
- Mi lenne, ha nálam töltenéd ezt az időt? - kortyol egyet az italból.
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2017. március 20. 20:24 Ugrás a poszthoz

Loise



Az utóbbi időben sokat gondolkodik azon, hogy találhatna magának valami hobbit, akár Loise-szal együtt. Bár a lánynak általában nincs annyi szabadideje, mint neki, egy próbát talán azért megér. Elég furcsán nézne ki egy asztalnál miközben varázslósakkozik, a kviddics sosem volt a szíve csücske, és a csokibékák gyűjtése sem kötötte le egy pillanatig sem. Végül mindig arra a következtetésre jutott, hogy nem erőlteti; ha kell, akkor majd rátalál arra a bizonyos hobbira, amiben örömét leli. Ha pedig nem, akkor nincsen szüksége ilyesmire.
Csak mosolyog azon, ahogy a lány elmosolyodik. Fel van ám adva a lecke a srácnak: most nem futhat el, nem menekülhet saját maga elől, meg kell állapodnia és törődni Loise-szal, hogy elnyerhesse a bizalmát. Tudja, hogy ez nem könnyű, és rá is szolgált arra, hogy ne legyen az. Örül, hogy a lány is szeretne több időt tölteni vele, és nem egyoldalú a dolog.
- Hát igen. Most csak ennyire futotta... De lassan itt a fesztiválszezon - mondja ő is egy mosollyal. Akkor bizonyára majdnem minden nap koncertezni fog. Várja már, de tudja azt is, hogy teljesen el fog fáradni, és azt nem szeretné, hogy Loise ne tudjon számítani rá.
- Persze - le is ülnek, és Chuck kortyol is egyet az italából. Édeskés, nem rossz. Nem lesz a kedvence, de meg tudja inni.
Majd kiugrik a bőréből, amikor meghallja, hogy a lány szívesen nála töltené a "szünetet".
- Ha nem zavarok vele senkit, akkor nagyon szívesen mennék veled - mondja, miközben megfogja Loise kezét a padon ülve. Közben kikerekedik a szeme, mert azt látja, hogy az egyik fickónak kigyullad az öltözéke, és ezt látványosan meg is mosolyogja, mert miért ne. Nem ismeri a fazont, csak tippel, hogy tanár lehet, így pedig viccesebb az egész.
- Azt még nem volt alkalmam megkérdezni, hogy... - nem is tudja pontosan hogyan fejezze ki magát.
- Nem próbáljuk meg hivatalosan újra ezt az egészet? Soha többé nem akarlak úgy megbántani, mint Akkor... - egy halvány mosoly, miközben a lány szemét fürkészi.
- Nem gondoltam volna, hogy valaha is ilyen fontos lesz még nekem valaki -
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2017. március 21. 22:32 Ugrás a poszthoz

Loise




Nem volt még része tábortűzben, de mindig is várta, hogy egyszer egy dolgos nyári nap végén körbeüljön egy társasággal a tűz körül. Mivel muglik közt nőtt fel, sok filmet látott az általuk használt televízióban és magával ragadta az egész hangulat, amikor egy-egy ilyen jelenetet láthatott. Az emberek őszintén, jókedvűen beszélgetnek, közben esetleg húst sütögetnek, iszogatnak. Pont ezért építtetett egy grillezős részt is a telek egyik hátsó sarkába; reméli egyszer használni is fogja valakivel, vagy valakikkel.
- Akkor jó - ezzel megbeszéltnek is tekinti a szünet kérdését. Nála lesznek, de pár napra Loise-hoz is hazautaznak.
Sokszor érzi, hogy a pillanat, amiben éppen most van, el fog múlni, amikor viszont a lánnyal van és csak a szemébe néz, vagy megöleli, akkor úgy érzi ennek soha nem lesz vége. Az pedig, hogy Loise-nak is fontos a srác, még hosszúnak tűnő másodpercekig ott cseng a fülében, tisztán. Közben újat kortyol az italából, lassan el is fog fogyni.
- Ez most hülyén fog hangzani... - kezd bele mondandójába.
- De a kedvenc mugli söröm reklámarca leszek ezen a nyáron - bármilyen furcsán is hangzik, őt ez büszkeséggel tölti el. Ez nyilván egyéb juttatásokkal is jár, no meg persze egy csomó ingyen sörrel.
- Mi a terved amúgy, miután befejezed a sulit? - kérdezi, miközben igazít egyet még számára szokatlan kalapján.
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2017. április 1. 19:52 Ugrás a poszthoz

Loise



Örül, mert ezen a héten nem koncertezik, és így lesz egy kis ideje Loise-szal lenni, vagy esetleg gyakorolni. Néha elgondolkodik azon, hogy lehet ismét tanítania kellene. Szerette, amikor a nebulók házhoz jöttek és foglalkozhatott velük személyre szabott órák keretein belül.
- Nem fogsz zavarni. Ha gondolod, el is jöhetsz velem. Csak azt nem szeretném, hogy unatkozz - mondja egy mosollyal, majd kortyol egyet az italából, amely kb. két korty híján már el is fogy.
- Igen. kíváncsi vagyok amúgy, még soha nem adtam semmihez sem az arcomat - egy kisebb mosoly. Mindig izgatott, amikor eszébe jut a téma. Még friss a szerződés, de már emiatt is várja a nyarat.
- Igazából csak arra gondoltam, hogy... - félve mondja el az ötletét.
- Mi lenne, ha nem csak arra a pár napra cuccolnál át? Nagyon szeretlek, veled szeretnék lenni. És a suli sincs messze - ahogy kimondja, átfut az agyán annak a lehetősége, hogy elhamarkodja a dolgot, de már nem tudja visszacsinálni, és ezért nem fog bocsánatot sem kérni. Legrosszabb esetben koppan egy nagyot.
- Oké - a válasza igazából csak saját magának szólt. Ha egy nő meglát valamit, ami megtetszik neki, akkor semmi sem állíthatja meg. Chuck önmagát megadva sétál Loise után, s közben fogja a kezét. Ahogy odaérnek azt veszi észre, hogy aurája erős zöld színt vesz föl, pont olyat, mint az ital, amit ivott. Mosolyog egyet és mondaná is Loise-nak a felfedezését, de erre valószínűleg nincs szükség, mert elég látványos. Amíg a lány válogat, ő csak mozgatja a kezét és gyönyörködik a kis trükkön, mint egy kisgyerek.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Chuck Welch összes RPG hozzászólása (92 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Fel