36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Chuck Welch összes RPG hozzászólása (92 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 » Le
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. május 4. 11:14 Ugrás a poszthoz

Ráhel.
Bulaj.
mai cucc



Chuck-nak az elmúlt napokban igencsak jó kedve van az eddigi hangulatához képest. Azt nem lehet mondani, hogy 0-24-ben vigyorog, de azért több jó gondolata van, mint eddig. Ennek örömére ki is takarította a lakást, mint valami háziasszony. Eléggé sikerült rendetlenséget csinálnia, annak ellenére, hogy megfogadta, ebben a házban mindig rend lesz, ha már az övé. Aztán nézd meg, mi lett belőle? Most már mindegy, a lényeg, hogy egy fél napot azzal töltött, hogy takarított és összepakolta azokat a cuccait, amiket széthagyott mióta beköltözött. Ha az anyja ezt látta volna, büszke lenne rá. Mondjuk, így is büszke rá; nem mindenki gyerekéből lesz keresett dobos, aki fiatal felnőttként a saját lábán áll. Na de hagyjuk is főhősünk fényezését, hiszen bulaj lesz. Azaz majális. A szülinapi "ajándéka" után küldött egy levelet Ráhelnek, aminek az a lényege, hogy nincs-e kedve a fiúval majálisozni. Ezért reggelre teszi az edzését, miután megvan vele letusol, aztán eszik valamit. Ezek után hamar ki is választja, hogy mit vesz fel. Majd miután mindennel megvan, elhagyja a lakást és elkezd sétálgatni a kastély területe felé, hiszen, ha jól emlékszik, akkor a rendezvény a Fénylő Lelkek Udvarán lesz. Amikor diák volt, járt arra párszor. Nem tartozott a kedvenc helyei közé, ő maga sem tudja, hogy miért. Egyszerűen nem nyűgözte le, vagy éppenséggel volt jobb időtöltési lehetősége jobb helyszínekkel. Most meglesz rá a lehetősége, hogy megkedvelje a helyet. Bár ő is sejti, hogy nem a szokásos kinézettel fog találkozni, hanem beöltöztetik a rendezők ilyen cukormázas, majálisos külsőbe. Egyelőre ez legyen a legkisebb baja, inkább amiatt aggódik, hogy Ráhel ott lesz-e. Chuck-nak fogalma sincsen, hogy most mi van köztük. Futó kaland volt, vagy legyen folytatás? Esetleg csak barátok legyenek? A harmadik az nehezen működne srác részéről, mert nem hisz a fiú és lány közti barátságban. Ezért inkább nem is számol ilyen lehetőséggel. Miközben a helyszín felé sétálgat nagyrészt ezen gondolkodik. nem szerelmes meg ilyenek, csak tetszik neki a lány stílusa is, meg persze nem utolsósorban a külseje is. A lényeg, hogyha Ráhel úgy van vele, hogy nem bánta meg ami akkor történt, akkor Chuck elsősorban szeretné megismerni, mert konkrétan semmit sem tud róla.
Lassan eléri az udvart és igaza is lett, tényleg nem olyan, mint emilyen a szürke hétköznapokon szokott lenni. Mondjuk lehet, hogy változott amióta itt hagyta a sulit. Megáll a bejárat előtt, mert ha bemenne, akkor elég kevés esélye lenne arra, hogy megtalálja a lányt. Feltéve, hogy eljön.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2014. május 4. 14:26
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. május 5. 10:26 Ugrás a poszthoz

Ráhelcica
:DD



Chuck-nak szerencséje van; megtapasztalhatja az érem két oldalát olyan szempontból, hogy milyen életet él. Kis milliomospalánta, aki a nap nagyobbik részében azt csinál, amit akar. És ahogy az alábbi ábra mutatja, szórakozásból is kijut neki. Mostanság legalábbis úgy néz ki a dolog. Örül neki, hogy összejött azért ez az este, mert könnyen vissza is utasíthatta volna a lány. És az elég kínos lett volna. Szerencsére ezt nem kellett megtapasztalnia, eddig biztosan nem. Reméljük, hogy ezután sem kell majd neki.
- A 3-as - ad rövid, lényegre törő választ. Közben a megosztott feladatköröknek köszönhetően épségben fel is jutnak a szobához. Ráhel tapogatta a dolgokat, hogy ne menjenek neki semminek; Chuck pedig csak ment valamerre, mert nem látott semmit. A lábával azért próbálkozott kicsit rugdalózni, hogy semmi olyan ne kerülhessen a srác elé, amire esetleg nem számítana. Sikerül is nekik, mert már az ajtón is bejutottak és a szobában vannak. Innentől kezdve már tényleg csak annyi a feladatuk, hogy élvezzék egymás társaságát, meg ilyesmi. Chuck már az elejétől kezdve érezte, hogy nem kell majd csalódnia, de hát hogy ennyire beletrafál a főnyereménybe azt még ő sem sejtette...


Bámulja a plafont. Pont, mint a vígjátékokban szokták. Csak ez most a valóság; ott kicsit kínos szokott lenni, itt nem az. Eléggé fáradt már, de még nem tud aludni, hiszen a gondolat nem hagyja nyugodni, hogy bűn minden egyes alvásra elfecsérelt perc, amíg Ráhel ott fekszik mellette. Jobb pillanatban nem is jöhet neki, de csak elmondja, ami a szívét nyomja.
- Tudod... - kezdi el, de azért kicsit nehéz ilyet mondani, főleg az első találkozás után. Ha már elkezdte, akkor inkább nekifut mégegyszer.
- Soha nem éreztem még magam ilyen jól, mint veled - gondol ezzel az egész estére, de inkább a szobában történtekre. Úgy gondolja, hogy már csak akkor szólal meg, ha a lány kérdezi. Addig is finoman rádönti a lány fejét a mellkasára és a jobb kezével a lány arcát, haját simogatja. A másikkal pedig a kezét fogja. Chuck azt sem tudja, hogy mennyi az idő. Az éjszakázás miatt elveszítette a még megmaradt időérzékét is. De úgy jobban belegondolva, nem is érdekli. Pillanatnyilag úgy áll hozzá, hogy reggeltől estig itt maradna vele a szobában.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2014. május 5. 17:55
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. május 5. 17:21 Ugrás a poszthoz

Ráhel.
Bulaj.
mai cucc

A várakozás alatt igencsak van ideje átgondolni a dolgokat, mert elsősorban nem azt lesz nehéz kitalálni, hogy felüljenek-e a hullámvasútra, vagy sem.  Hosszasan gondolkodik rajta azóta, mióta elindult otthonról az Udvar felé és még ott is csak jár az agya, miközben Ráhelt várja. Amit részéről biztosan tud az az, hogy neki nagyon tetszik a lány, de csak olyan tekintetben, hogy szerinte nagyon jól néz ki és a stílusa is tetszik neki. De ennyi, nem is ismeri, fogalma sincsen arról, hogy ő valójában ki is. És ez igaz fordítva is, semmit nem tudnak egymásról, csak annyit, hogy hamar meg tudják találni a közös hangot és nagyjából egy rugóra jár az agyuk bizonyos témákon belül. Ez viszont édes kevés egyelőre ahhoz, hogy bármi komoly folytatása legyen bárminek is. Chuck még azt sem tudja pontosan, hogy mit akar. Nem akarja azt, hogy csak legyen egy barátnője, neki az a lány kell, akit szeretni tud és el tudja fogadni egészen haláláig. Nem szereti elkapkodni a dolgokat és  a vakvágányokat is kerüli. Viszonylag hamar észreveszi a halva született ötleteket, ebben szerencsésnek mondhatja magát. Másban is, például kivel ül le iszogatni...
Gondolkodik-gondolkodik, aztán meglátja Ráhelt és hirtelen minden értelmes gondolata szertefoszlik, nincs egy ép ötlete sem, de hát talpraesett gyerek. Majd csak kitalál valamit.
-  Szia - más nemigazán tud kijönni a torkán, de hát most több nem is kell. Inkább vesz egy levegőt. Furcsa, hogy most adnak először egymásnak ilyen köszönős puszit, de hát ez van, biztosan lesz valahogy a nap végére.
- Remélem nem baj, hogy veled akartam majálisozni - mondja egy kis mosollyal. Úgy érzi, hogy jobb az elején tisztázni, mert még a végén úgy gondolná, hogy ráér, esetleg nincs is rá szükség. Annak beláthatatlan következményei lennének, ami miatt egyik fél sem járna jól. Tudja, hogy folytatnia kell, mert ez az egész így még nem kerek.
- A csárda óta folyamatosan azon kattog az agyam, hogy most mi van? Arra gondoltam, hogy ez egy jó alkalom lenne, hogy megismerjük egymást - egy sóhaj kíséretében.
- Máshogyan is - mondja ilyen "Ha érted mire célzok" vigyorral. Általában úgy szokott lenni, hogy két ember találkozik és ha szimpatikusak egymásnak, akkor legközelebb is találkoznak. Hogyha komolyak a szándékaik, akkor eljutnak bizonyos szintekig és még tovább. Náluk ez fordítva sült el, nem mintha Chuck bánná. Nagyon jó éjszakája volt.
- Aztán majd meglátjuk mi lesz - mondja el álláspontját, aztán pedig a reakciót várja. Közben, hogy történjen is valami, indít egy másik szálat is, hogy ne ilyen temető hangulat uralkodjon el a beszélgetésen.
- Elindulunk befelé? - teszi fel kérdését mosolyogva a lányra nézve, s közben a beömlő diáksereg felé mutat, akik csak azt várják, hogy minél több dolgot kipróbálhassanak a majális alkalmából. Illetve annyit, amennyit a pénztárcájuk megenged.
Reméli, hogy jól fog elsülni ez a mai nap. Támad egy olyan ötlete, hogy megfogja Ráhel kezét, de a mondat első fele miatt inkább türtőzteti magát, és ha elindulnak akkor csak közel lesz Chuck keze a lányéhoz, hogy el ne veszítsék egymást a tömegben.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2014. május 5. 17:53
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. május 5. 22:32 Ugrás a poszthoz

Ráhelcica




Érdekes nap, érdekes fordulatok. A reggele úgy telt, ahogy szokott, a délutánja is. Edzés, dob, lustulás. Mindig sikerül összeokoskodnia valamit magának. Persze azt nem mondhatjuk, hogy soha sem unatkozik. Sokszor elmegy még az életkedve is, még jó, hogy olyankor lélegezni nem lusta...
Kanyarodjunk inkább vissza; bizonyosan ki lehet jelenteni, hogy most nem igazán unatkozik. Az estéje igencsak jól alakult és reméli, hogy még nem ér véget. Bár, ahogy az ábra mutatja, erre elég kicsi az esély, mert egy ágyban fekszik egy lánnyal maga mellett és igencsak élvezi a helyzetet. Inkább mondjuk úgy, hogy a lány társaságát. A lényeg, hogy miközben Ráhelt simogatja, el is kezdenek valami beszélgetés félét. Ez túlzás, mert mindketten félálomban vannak már a hallottak alapján, Chuck legalábbis biztosan. Milyen szép lehet felülről, hogy Ráhel feje pont eltakarja a fiú mellkasán lévő nagy, színes tetoválást. Nem mintha baj lenne, sokan azt mondták neki, hogy az nem néz ki jól, meg már túlzás. A srácot nem igazán zavarja, mert neki tetszik, nem véletlenül csináltatta. Miközben lélegzik, úgy érzi, hogy egy  Ráhellel, mert egyszerre mozognak Chuck tüdeje által. Ez igazán jó érzés a fiú számára. Nem is akarja, hogy vége legyen. Olyan jól esne neki, ha itt maradhatnának még egy igazán hosszú ideig és ki sem kellene mozdulniuk a szobából, ami így most a félhomályban egészen stílusosnak tűnik. Ez a minimális fény is az ágy melletti éjjeliszekrényen lévő kis, gagyi lámpának köszönhető.  A falak olyanok, mintha nem régen lettek volna újrafestve, mert nincsen rajtuk repedés, kopott foltok. Biztosan ezt is renoválták a felújításkor. A bútorok viszont elég megviseltnek tűnnek, tele fakó részekkel, töréssekkel, repedésekkel. Nem mai gyerekek...
- Köszönöm - mondja mosolyogva, miközben ad egy újabb csókot a lánynak. Nagyon jól esik, hogy Ráhel elkezdte simogatni, eddig is luxusban volt, most már teljes kiszolgálásban részesül.
- Neked is - adja ki a hangokat egymás után. Már nagyon elfáradt és alig tartja valami ébren. Átöleli a lányt és ebben a helyzetben el is szenderedik, valahol álom és valóság között lehet...
Valamikor magához tér, fogalma sincsen, hogy két percet aludt-e vagy órákat. Azt sem tudja, hogy Ráhel ébren van-e. Feje még mindig Chuck mellkasán fekszik, ezért nem látja az arcát. A sötétítő pedig elég jól működik és nem szűrődik be kintről semmi.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2014. május 9. 23:11
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. május 6. 14:21 Ugrás a poszthoz

Ráhel.
Bulaj.




Egészen bátor döntés volt Chuck-tól, hogy úgy dönt, találkozni akar Ráhellel. Arra is volt esély, hogy a lány megbánta, ami akkor történt és nem akarja többet látni a fiút, de úgy néz ki, hogy az egész dolog nem csak a pillanatnyi hangulat műve volt. Ez mindenképpen jó pont. Most már csak az  a lényeg, hogy ne ragadjon be a beszélgetés és ha minden jól megy még szimpatikusak is lehetnek egymásnak, az átlagos szimpátián felül is akár.
Szerencse, hogy Chuck Ráhelre nézett a kérdése közben és látta, hogy mosolyog. Különben még komolyan is vette volna a viccesnek szánt, elutasító választ.
- Gondoltam - válaszolja mosolyogva, aztán el is indulnak az udvar lelke felé, ahol a majális igazi értelmet nyer. Chuck soha nem majálisozott, nem szereti annyira az ilyen szabású rendezvényeket. Nem tartja lealacsonyodásnak, meg nem nagy az arca, de az ilyen gyerekzsúrokkal nehezen tud azonosulni. Ez csak vele van így, őt sem zavarja, ha valaki máshogy gondolja. Mindenkinek a szíve joga eldönteni, hogy mekkora százalékot tölt ki a benne lévő gyerek. Érdekes, mert neki mindig meg volt mindene, mégsem volt nagy szüksége semmi extrára. Sosem tudott önfeledten játszani, mindig megvoltak a saját kis dolgai. Ő inkább a hülyeséggel tudott teljes mértékben azonosulni; ha történt valami, akkor mindig ő volt a felelős. Vagy a garázdák között volt.
Rövid időn belül megtudja, hogy Ráhelre is hasonlóan hatott az az este. Ő sem tudja pontosan, hogy most mi van, mi lesz köztük. Egyelőre azt kell eldönteni, hogy ez most jó hír-e, vagy sem? Még nem tudja, majd látja, ahogy alakul a nap további része. Fiatal még az idő. Csak bólint egyet a lány válaszára, nem tudja mit mondjon.
- Király - fejezi ki örömét a lány válaszára, majd vissza is kacsint Ráhelre. Megelőzi és fel is teszi az első kérdést. Hát igen, erre számíthatott volna, az első kérdésre máris nem hétköznapi választ fog adni. Közben kénytelen a lányhoz hasonlóan ő is lefelé nézni, amikor a kezük néha összeér. Egyébként szinte végig Ráhelre néz, csak néha leng ki a szeme a látnivalókra, annyira igazából nem érdeklik.
- Hát ez egy érdekes dolog. Biztosan hallani akarod? - kérdezi vigyorogva, kb. feleslegesen, mert látja a lányon, hogy érdekli. Na jó, bele is kezd egy nagy levegővel.
- Ide jártam egy pár évig. Annyit kell tudni rólam, hogy kiskoromban a járással körül-belül egy időben kezdtem el dobolni és egy elég jó együttesben játszom. Kaptunk egy lehetőséget, ami azt jelenti, hogy klipforgatás és turnék. Ami még szebbé tette, hogy ez az egész az Egyesült Államokban zajlott, szóval szép emlék. Aztán most visszajöttem, építtettem egy házat a faluban és ott lakom. Ebből élek, viszont tanulni is kéne, hogy azért legyen valami, ami bizonyítja, hogy jártam iskolába. Arra gondoltam, hogy még tanulok egy kicsit, aztán megpróbálkozom egy olyan vizsgával, amit a végzősök csinálnak - ad hosszú választ. Lehet, hogy még életében nem beszélt ennyit egyszerre, összefüggően. Hogy ne csak ő beszéljen, el is indít egy kört, persze kíváncsi Ráhel életére, annyira még nem ismeri.
- És te? Gondolom már nem tanulsz - teszi fel kérdését választ várva a lánytól. Közben szétnéz és csak annyit lát, hogy minden félét ki lehet próbálni, elég változatos. Kicsit mintha megjött volna a kedve. De csak egy nagyon kicsit.
- Van tesód? Vagy mesélj bármit, amit fontosnak tartasz - bízza végül Ráhelre az egészet. Nem annyira szokott ismerkedni, szóval annyira nem is ért hozzá.
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. május 7. 15:57 Ugrás a poszthoz

Ráhel.
Bulaj.




Egész élvezhetően folyik a beszélgetés kettejük között, most büszkék lehetünk Chuck-ra. Elvégre a lány nem küldte el, nem hagyta faképnél. Szóba áll vele, ez mindenképpen jót jelent a fiú számára. Nem is gondolta volna, hogy egy majálisból jó is kisülhet valamikor; már csak ezért is megérte neki eljönne. És mik történhetnek még? Hosszú ez a nap, csak most találkoztak, de azt le lehet szűrni, hogy még mindig szimpatikusak egymásnak. Nem csak a pia tette akkor este. Jó érzés önti el, mert nem szokta meg, hogy érdekli valakit. Ő is viszonoz mindent, szóval Ráhelt nézi végig, a szemeit, az arcát.
Chuck választ is kap a kérdésére, arra azért úgy gondolja, hogy csak kéne reagálni valamit.
- Értem. És milyen üzletet nyitnál? - kérdezi felcsillant szemekkel, mert érdekli a válasz. Nem is gondolta volna, hogy a lányok ilyenekben is gondolkodnak, na mindegy. Ez után még kiváncsibb lesz,     mert Ráhel elnyújtva kezd egy új mondatot, mintha kicsit komolyabb téma lenne.
- Réka? Ő kicsoda? - kérdezi tágra nyílt szemekkel, de már előre fél a választól. Ha az, amire gondol, akkor sikerült nagyon belenyúlnia a dolgokba. Nem, erre nem is próbál bele gondolni... 19 évesen még nincs ilyenekre felkészülve, legalábbis nagy hihívás lenne. Nem, az nem lehet. Próbálja elkergetni a gondolatokat a fejéből, de azok nem hagyják nyugodni. Majd megtudja az igazságot, amint Ráhel válaszol neki. Már nagyon várja, kicsit izgul is. Nem is kicsit.
- Hát az szomorú. Tesóm nekem sincs... - hagyja félbe a mondatot. Szomorú lehet árvának lenni. Most gondol bele, hogy igazából milyen szerencsés. Mekkora mázlija van, hogy van pénze, családja, szülei. Van akinek erre sincsen lehetősége, pedig az utóbbiakról igazán nem tehet senki. Nem mi döntjük el, hova születünk, nagy lutri az egész. Chuck elgondolkodik ezen egy percre, hogy tényleg, kicsit értékelhetné azt, amije van fiatal felnőttként.
Ezután Ráhel kézen fogja és a körhinta felé vonszolja  Chuck-ot. igen, kénytelen lesz kipróbálni a dolgok egy részét, bármennyire is nem köti le ez az egész cukormázas majális. Soha nem érdekelte és valószínűleg nem is fogja. Mindegy, muszáj lesz. pedig ő csak Ráhellel szeretett volna lenni, nincsen benne rossz szándék (most). Kibírja.
- Okés - kiegészítéssel már egészen elviselhető. Mindegyiken? Ha ez a lány mindegyikre felviszi Chuck-ot, lehet, hogy valahol a magasba kiugrik jobbat remélve.
- Jól sejtem, hogy Réka a lányod? - böki ki végre ami a csőrét bántotta egy kis ideje, miközben elfogadja Ráhel jobbját. Ha a válasz igen lesz -és valószínűleg az lesz-, akkor nagyon gondolkodóba fog esni, hogy mit tegyen, mert itt átértékelődnek a dolgok mindennel kapcsolatban. Maradt még egy kérdése, úgy gondolja, hogy most nem fog elkanyarodni a témától.
- Szerinted mire gondolok? - kérdezi egy kicsit barátságosabban, de furcsán is. Kíváncsi rá, hogy Ráhel mit gondolhat az ő helyében.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2014. május 7. 15:57
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. május 7. 23:11 Ugrás a poszthoz

Ráhel.
Bulaj.




Ez a nap sem úgy alakul, ahogyan azt fiatal barátunk tervezte. Volt bátorsága elhívni magával Ráhelt annak érdekében, hogy tisztázzák azt, hogy pontosan akkor most mi a helyzet velük. Eddig tiszta sor, találkoznak is, beszélgetnek. Ekkor olyan fordulatot vesz a történet, amire még a legkreatívabb ember sem számíthat. Hősünk hirtelen kiszárad, melege lesz, azt sem tudja mit mondjon. Legszívesebben elásná magát ott, ahol van; élve. Nehéz egy helyzet, kiderült, hogy a lánynak, aki viszonylag tetszik neki, van egy gyereke. Egy lánya. 19 évesen egyszerűen sehogy sem tud azonosulni a dologgal, bárhogyan is szeretné, nem megy neki. Nem képes rá, ezt meg is lehet érteni. És őszintén belegondolva annyira nem is akarja. Egy gyerek? Kevés ő még ehhez... Ő úgy érzi, onnantól pedig nincs mit tenni. Akkor is nehéz, túl nagy most a súlya mindennek. Kicsit el kell gondolkodnia és nem foglalkoznia a külvilággal. Nehéz, mert nincs egy normális gondolata sem, a darabok csak úgy rázúdulnak az elméjére és igazából nincs is semmivel sem előbbre annál, mintha nem is törődne vele. Csak hagyja, hogy egymást érjék az impulzusok és próbál passzivitást tanúsítani az érzelmek felé.
Amikor Ráhel bólint a mindent eldöntő kérdésre, Chuck-ot olyan érzés fogja el, hogy tehetetlen, nem tud kezdeni semmivel semmit, használhatatlan, értelmetlen a létezése. Kicsit pánikhangulat. Fájdalmasan ő is visszabólint a lánynak, jelezve, hogy eljutott az agyáig az információ. Nehéz ügy, de meg kell birkóznia vele, a túloldalról csak a legjobbakat tudjuk kívánni. Chuck megfogja Ráhel kezét és meg is szólal végre.
- Igen, lehet, hogy jobb lenne - mondja fájdalmasan, egyenként a szavakat. Neki sem lehet könnyű, de nem akarja hitegetni a lányt.
- Ne haragudj, de nekem ez így sok - mondja megsemmisülve. A lány kezeit fogva végigsimítja még mindkét kézfejét a hüvelykujjaival, aztán szépen lassan hátralép kettőt, elengedi a lány kezét, végül megfordul.
A szerencsétlenül kijött dolog után olyan dolog történit, amit általában nem kezel nehezen, de most kicsit sok neki mindenből és egyszerűen kifakad. Mivel csak menet közben fordul meg, nekimegy egy bohócnak, aki kérdően néz rá.
- Hülye bohóc, takarodj innen! - kiabál rá a jelmezesre, majd arrébb löki, pont egy édességárus stand kínálatai közé erejét használva és tovább sétál komótosan. Amúgy sem szereti a bohócokat. Nem érdekli, hogy a mellette állók mit gondolnak róla, kicsit sem. Úgy néz ki, hogy most feloszlik a halvány, rózsaszín ködöcske, megnyílik a szeme. Most már nincs visszaút, válthat vissza fenevad üzemmódba.
- Rohadt majális - mormolja maga elé tovább sétálva. Lassan lépked, talán titkon a tudatalattija reméli, hogy még visszafordulhat az egész, ki tudja... Vagy csak nincsen szégyenérzete és nem érdeklik a következmények. Na ez az, visszatért a régi Chuck Welch. Ez kell a közönségnek.
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. május 11. 18:00 Ugrás a poszthoz

Banya.
öltözet



Értelmetlen időszak. Az utóbbi pár napjának körül-belül se eleje, se vége, nem is különböztek egymástól. Edzés, dobolás, evés, ivás, alvás. Tömör lényeggel ennyi is a napi rutinja. Saját háza van, ennek ellenére nem kell túl sokat pakolásznia, takarítania, mert rendbe tartja otthonát ahhoz képest, hogy férfi.
Kora délután -az ebéd után- úgy dönt, hogy feltérképezi a kastélyt. Mióta hazatért Magyarországra, még nem is volt bent, csak a suli területén, szabadtéren. De ez más, felidézi a régi emlékeket, elmélázhat a múlton. Talán még olyan rejtekhelyre is bukkanhat, amit nem fedezett fel diákként. Ahhoz, hogy haladjunk is, az első lépés az, hogy Chuck felöltözik, belövi a haját, majd kilép a házból. Zárás után már vissza sem néz, kényelmes tempóban sétálgat a suli felé, mint akinek annyi ideje van, mint a tenger. Nem véletlenül, talán mert pont így is van? Igen, ez lesz az, még jó, hogy nem fájdul bele a feje a sok henyélésbe. Szerencsére nagy hangsúlyt fektet a testére: az edzésre és a táplálkozásra; ha nem így lenne, akkor könnyen lehet, hogy elhízna. A pénz meg ugye a másik; a szülei sem szegények, ennek hatására volt miből befektetni és összejött neki. Csak a zenék után járó jogdíj után is szép summát kap, az egyéb juttatások meg még többet jelentenek számára. Ezek ellenére jól gondolkodik és foglalkozik valamivel, nem lopja a napot. Vagyis nem mindig. Rugalmas munkája van, ha munkának lehet mondani. Abból él, ami a szenvedélye, kis szerencsés. A dobolásért pénz kapni neki olyan, mintha ingyen adnák. Az elején még furcsán is érezte magát, hogy azért fizetnek, hogy nem csinál jóformán semmit, csak zenél. De hát meg kell szokni, hogy kereslet van a profizmusra. Apja is a zenész szakmában gazdagodott meg gitárosként, szóval az ösvény ki lett taposva előtte, neki csak végig kell mennie rajta, sikerült is rátévednie, majd meglátjuk mi lesz a későbbiekben.
A kis gondolkodás közben alig veszi észre, hogy elhagyja a falut és már a friss pázsiton sétálgat a kviddicspálya mellett, majd tovább is lépked. Nem áll meg a pályánál, semmilyen emlék nem köti oda, nem szereti ezt a sportot.
Kis idő múltán bent is van a kastélyban. Felnéz a plafon felé tanácsért, hogy most merre induljon, de nem sokkal okosabb, nem kap választ senkitől. Pár diák suhan el mellette csupán, nem tőlük fog útbaigazítást kérni. Azért ismeri a kastélyt, ez nem olyan dolog, amit el lehetne felejteni, hacsak nem volt felújítás. De ahogyan az ábra mutatja, nem volt. A lépcsőházban elkezd felfelé lépkedni a fokokon, majd amikor éppen olyan kedve van, lefordul valamelyik folyosón. Direkt nem figyeli, hogy pontosan melyiken, majd csak kilyukad valahol. Amikor már a folyosón van, föleszmél, itt elég sokat járt, amikor diák volt. Sokszor kellett itt átmennie az órák közötti szünetekben. Különösebb emlék ide sem köti, de azért végignéz a festményeken. Érdekes, hogy mindegyik külön személyiség egy keretben, és mennyire mások. Pont olyanok, mint az emberek, de  legalább lehet őket idegesíteni, úgy sem árthatnak a bűnösnek. No nem mintha Chuck-nak az lenne a célja, hogy olyat bántson, aki nem tud védekezni; az a gyengéknek való.
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. május 11. 19:31 Ugrás a poszthoz

Aniella
ruha



A mindennapok egyhangúsága lehet, hogy ölni is tud; vagy leviszi a pulzusszámod a mininmumra. Chuck-kal éppen ez történik. Átlagos nap vége felé tekintget az idő, lassan naplemente. Ráveszi magát, hogy a szép időben elinduljon valamerre. Úgy dönt, hogy semmiképpen nem a kastély felé indul, hanem a faluban marad valamerre, elvégre a közelben is lehet elfoglaltságot találni, ha nagyon akar az ember.
Felöltözik, gyorsan kajál valamit. Az elsőn kicsit elgondolkodik, jó idő van, de mennyit szándékozik maradni? Annyira azért csak nem érdekli, felkap egy inget és egy hosszúnadrágot, meg egy kényelmes tornacipőt az esti hűvös idő miatt, csak ne fagyjon szét mire hazaér. El is indul otthonról, hamar kitalálja, hogy ismét kilátogat a faluhatárhoz. Azon belül pontosan még nem tudja, hogy merre, de valószínűleg a pillanatnyi hangulata fog dönteni, vagy, hogy éppen mi mellett megy el elsőnek.
Emlékszik, amikor idekerült a suliba, mekkora nagy szám volt, ha le tudott menni a faluba teázni, vagy sütizni, ha éppen kaptak a diákok egy szabad hétvégét... Azóta kicsit változtak a dolgok. Annyi nem, hogy igazi barátai még mindig nincsenek, viszont az ellentétes nemmel való bonyodalmai igencsak megszaporodtak egy bizonyos idő alatt. Ha ez eszébe jut, akkor azon gondolkodik el, hogy  ennyire rossz lenne hosszútávra a tetkós, fültágítós külső, vagy a stílusát nem bírják? Esetleg rettegnek a szörnyetegtől, ami benne lakozik? Elképzelhető, hogy az összes összeturmixolva, vaníliadarabokkal megszórva a tetején.
Hamar eléri a határt és a naplemente kárpótolhatatlan látványa odavonzza a Kis tavacskához, ha még így hívják. Nem is tudja, hogy korábban miért nem járt erre, hiszen nagyon szép látványt nyújt az idetévedőknek. Ahogy közelebb megy a helyszínhez, valami nagyon, nagyon furcsára lesz figyelmes, ami egy kicsit mintha hatna is rá. Ilyen énekhangot soha az életben nem hallott még. Az impulzus irányába indul és végül meg is találja a forrást.
- Hol tanultál meg így énekelni? - kérdezi halkan, nem akarja megzavarni az előadást. Közben végignéz a hang tulajdonosán. Szakadt, kopott, elnyűtt, nyúlt göncök. Nem éppen erre számított, kicsit furcsa is az arckifejezése. Hirtelen eszébe jut, hogy most lehet, véla, vagy sellő? Ha jól tudja, akkor ők szoktak szépen énekelni. Ez a varázsvilág, itt bármi megtörténhet.
Érdemes a végére megjegyezni, hogy már megint egy lány. Ránézésre jóval fiatalabb Chuck-nál, de akkor is lány. Ehhez tehetsége van.
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. május 12. 16:35 Ugrás a poszthoz

Aniella




Nem túl kreatív sráchoz van szerencsénk, se ötlet, se támpont. Annyit tud biztosan, hogy szabadulna otthonról. Ennek megfelelően átöltözik, készülődik, aztán el is indul a határ felé. Gondolatmenetei közben zsebre tett kézzel sétálgat a járdán, lábaival arrébb rugdosva a kavicsokat, amik az útjába kerülnek. A figyelemelterelésnek köszönhetően hamar el is ér a Kis Tavacskához, és ekkor kezdődik rövid kis történetünk, amikor egy hang odavonzza, muszáj megnéznie, hogy kiből jöhet ki ilyesmi.
A kérdésére nem túl hamar kap választ. Lehet, hogy ennek az az oka, hogy a lány úgy néz rá, hogy lassan kiesnek a szemei; mintha egy szörnyeteg állna vele szemben. Nem is lőtt túl messzire. Kicsit csalódik, amikor azt látja, hogy egy nála sokkal fiatalabb lány torkából jöttek ki ezek az énekhangok, igazán tetszett neki. De hát mindegy, túl fogja élni, nem lesz nagy trauma számára. Amikor Chuck is végignéz rajta, olyat lát, amit itt a falu területén nem igen tapasztalt még. Mindenki szépen fel van öltözve, családias hangulat a társaságokban, valami mindig történik. De itt nem, egy lány szakadt ruhában a tónál énekelget; eléggé unatkozhat Chuck szerint, ha már itt tart. Ezt pont ő mondja, aki a szabadidejében maratont is futhatna, vagy elindulhatna túra autózni is. Mindegy, annyira nem is fontos, de időközben megszólal a lány furcsán csengő, magas hangján.
Így született? Létezik ilyen? Végül is, mi oka lenne kamuzni? Nem is ismerik egymást.
- Értem, akkor igazán szerencsés vagy - intézi el ennyivel az egészet, nem tud erre mit mondani.
Ezután a lány felemeli tekintetét és Chuck-ra néz, majd fel is áll. És olyat kérdez, ami elég furcsa ilyen szituációban és félre is értelmezhető. Most egy kicsit elgondolkodik, hogy mi legyen az este kimenetele. Meddig maradjon a továbbiakban? Elég hamar döntést hoz, szerinte jót és egyelőre ez is a lényeg, amíg nem bánja meg a dolgokat. Akkor aztán futhat bárkihez, senki sem kíváncsi rá. Nem mintha a mostani helyzet ilyen véres komolyságúra fordult volna az elmúlt percekben, ez csak általánosság.
- Ahogy gondolod - ad rövid, igazából semmitmondó választ. Most aztán sokat segített. Kezdi kicsit kényelmetlenül érezni magát, ezért hátrébb lép egyet, majd egy-két gondolat után ismét megszólal.
- Figyelj, szerintem lelépek, nem zavarlak inkább - elment a maradék kedve is ettől a kis kiruccanástól. Várható is volt, meg igazából a lány is elég magának valónak tűnik. Nem éppen olyannak, aki jó társaság lenne egy ilyen kombinált gyereknek, mint Chuck. Szóval vesz egy 180°-os fordulatot és egyszerűen lelép. Ki tudja, hogy a továbbiakban merre kalandozik. A lényeg, hogy amikor már teljesen megunja a céltalan bolyongást, akkor hazafelé veszi az irányt és lepihen.
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. május 12. 19:00 Ugrás a poszthoz

Kinoshi Thaihasy
egy szombat délelőtt.
öltözék.



Mi legyen a mai program?
Azon gondolkodik az ágyán fekve délelőtt 11 órakor, hogy mit csináljon? Ma pihenőnap, nincs edzés. Valahogy meg kellene koronáznia ezt a szombati napot. Úgy kezdi a napot, ahogy bárki más: reggelizik, tisztálkodik. Utána viszont az alagsor felé veszi az irányt, dobverőt fog a kezébe és a szokásos, megunhatatlan módszer következik: hangszigetelt szoba, füles, zene, improvizálás. nagyjából ennek köszönhető, hogy kreatív és stílusosan játszik. Alapból olyan zenéket szokott dobolni, amiket szeret és sosincs két olyan gyakorlás, amikor mindent ugyanúgy csinálna. És ebben ez a szép. Eljött az is, amikor nincs szüksége ahhoz, hogy tanárhoz járjon. Sőt, bőven tud annyit, hogy kiváló tanár legyen. Egy ideje gondolkodik azon, hogy adjon fel hirdetést a diákok számára, hátha van, aki ezt a nemes műfajt szeretné művelni. Kár lenne, hogyha Chuck úgy halna meg, hogy a tudásának legalább egy részét nem adta át másoknak, vagy csak egy embernek. Miután jól kiizzasztja magát, gyorsan letusol és elhatározza, hogy valahol itt a faluban fog ebédelni, most nem fog annyira görcsösen ragaszkodni a diétás kajáihoz. Reméljük, hogy annyira nagyon mégsem húzza keresztbe a diétáját. Fontosnak tartja a betartását, nem véletlenül néz ki úgy, ahogy. Kemény edzés és étrend, ennek gyümölcse a kigyúrt test gyerekek, tanuljátok meg...
Ezen gondolkodva meggyőzi magát és úgy határoz, hogy semennyire sem fogja felborítani az étrendet, szóval majd odafigyel arra, hogy mit rendel. De ettől még nem otthon fog kajálni, kell a változatosság néha. Felkap egy pólót, rövidnadrágot, meg egy tornacipőt és már készen is áll az útra. Pénztárcáját és pálcáját megragadva hagyja el házát a boltok felé irányítva lépteit. Még nem tudja, hogy pontosan merre akar betérni, de hát az majd elválik út közben.
Arra azért emlékszik még, hogyha kaja, akkor Fő Utcza, nem kispályás. Le is kanyarodik, miután elhagyja a lakósort. Nézelődik is jobbra-balra, hogy megtalálja azt a kajáldát, ahol meg fog ebédelni, mert már halkan korog is a gyomra. Igazán megéhezett, rég volt az a reggeli. A kaja reményében tovább keresgél, aztán meglát egy bejáratot, ami fölött ott lóg a tábla: Falatozó Gyorsétterem. Jól hangzik, nézzük meg belülről is. Kinyitja az ajtót, majd leül egy asztalhoz. Tetszik neki a stílus, meg persze a finom illatok. le is győzik az akaratát, nem tud ellenállni, valószínűleg pizzát fog enni.
Ki is jön egy felszolgáló és megkérdezi Chuck-ot hogy mit kér.
- Egy sört kérek és valamilyen pizzát... Mondjuk az itteni specialitást - adja le a rendelést és várakozik, közben nézegeti a dekorációt, képeket.
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. május 13. 20:49 Ugrás a poszthoz

Banya.
öltözet





Rég nem járt a Kastélyban. Mostanság a faluban találja meg mindazt, amire szüksége van. Ott tud változatosan edzeni, kajálni, szabadtéri programokat találni. Nem mintha utóbbiból olyan sok valósult volna meg amióta visszajött. A lényeg, hogy már nincsen szüksége a könyvtárba járásra, magolásra... Ebben amúgy sem jeleskedett, és mégis milyen sokra vitte már eddig is, ez a sors iróniája.
Viszont ahogy az ábra mutatja, csak odatévedt valahogy a kastélyba, azon belül is a Banya folyosójára. Bírta az öreget, közben elgondolkodik, hogy él-e még, vagy a suliban még mindig ő-e a nagy térfigyelő kamera. Nem tudja annyira, hogy ez hogy megy. Egyáltalán meg tud halni egy festményben lakó alak? Tökéletes kérdés, egyszer reméljük megtudja rá a választ. Ahogy sétálgat és nézelődik, hirtelen megszólítja valami, illetve valaki azon az ismerős, régi emlékeket felidéző, harsány hangon. Bizony nem halt meg, nagyon is él. Erre el kell mosolyodnia és fel is nézni az öreg nénire.
- Emlékszik még rám? Pedig az öregek ha jól hallottam, akkor feledékenyek szoktak lenni, nem? Nem vagyok diák, nem kell egyenruhát viselnem. Mondjuk akkor sem volt rajtam egyszer sem - kezdődik a beszélgetés az öreggel. Nem véletlenül állt le beszélgetni, mindig is szerette annak ellenére, hogy a legpletykásabb egyén, akit a Föld valaha a hátán hordott. Ez egy tény, érdemes nem megfeledkezni róla. És főleg nem ejteni szót az ellentétes nemről, az hiányozna még... Egyszer fecsegett úgy, hogy nem tudott még csak a banya létezéséről sem; aztán nem sült ki belőle semmi jó sem.
- Ezek? - mutat a karjára vigyorogva. Tudja ő ám, hogy mire gondol a másik a falon, de néha jól esik játszani a hülyét.
- Tetoválás, fültágító. Tudom, a maga korában még híre sem volt az ilyesminek - csak a szokásos tisztelet kaján vigyorral fűszerezve.
- Pont én? Tudja, hogy akkor ez egy szörnyetegnevelde lenne - próbál humorizálni közel lépve a banyához. Pontosan olyan, mint évekkel ezelőtt volt, egy idő után már nem lehet több ránca az embernek. Na mindegy is, a kezdeti dolgok után Chuck most lesz olyan udvarias és érdeklődik egy kicsit. Már most érzi, hogy ez egy pozitív emlék lesz számára.
- Hogy tetszik lenni? Mik a mostani friss pletykák? Mondjuk lehet, hogy én már nem is ismerem a mostani "rossz gyerekeket". - szomorú, de lehet, hogy így van. Megtörtént a váltás és kiöregedett ebből az iskolai mizériából. Inkább passzoljunk.
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. május 14. 15:09 Ugrás a poszthoz

Kinoshi Thaihasy
egy szombat délelőtt.




A gyúrás kifajzása, szégyene. Étkezdében kajálni? Hogy képzeli? Ezen ráér majd utána gondolkodni, most azonban az illatok erősebb impulzust váltottak ki felé, mint a saját, józan esze. Mondjuk, arról is lehetne vitatkozni, hogy az a bizonyos esze is mennyit takar, inkább szerencséje van az élethez. Ez a tökéletes megfogalmazás.
Azt azért meg lehet jegyezni, hogy  amikor kihozzák az italát és a pizzáját, akkor örül már, hogy végre ehet. Ételét nagyon finomnak találja, elhatározza, hogy le fog még ide látogatni. Ez alapján biztosan van még más finom kajájuk is. Ez legyen most a legkevesebb problémája, amúgy is van most min gondolkodnia a szabadidejében. Ott van ez a dolog Ráhellel, amit nem tud kiverni a fejéből, úgy érzi, hogy itt még nincs vége. Meg Loise-t sem heverte ki 100%-osan, ilyenek ezek a nők. valamiért sokszor gondolkodik ezen, de érdekes, hogy mégsem jut soha sem semmire. És ez sajnálatos módon így megy nála, ha van valami problémája, akkor hajlamos nem látni a választ. Még akkor sem, ha az éppen az orra előtt van.
Végignézve a díszeken, a bútorokon, arra jut, hogy ezt  a helyet is biztosan nemrég húzta fel valaki. Olyan pörgősnek tűnik az itteni élet, lehet, hogy Chuck is befektethetne valamibe, hátha összejönne neki. Majd ezen is el kell gondolkodnia, de valószínűleg semmi sem lesz belőle, mert a dobtanáros ötletét sem valósította meg. Egyelőre még nem, hátha összejön neki, lenne valami, ami egy kicsit elvesz a szabadidejéből.
Az egyik pillanatban valami váratlan dolog történik. Egy nő áll meg az asztalnál, ahol Chuck ül és meg is szólítja. Természetesen ő is megszólal.
- Persze, nyugodtan - tényleg sokan vannak, de legalább a srácnak jutott hely. És most már az ismeretlen hölgynek is. Hősünk rögtön végignéz rajta, majd össze is rakja, amit első ránézésre meg tud állapítani. Felnőtt nő, biztosan nem diák, fáradtnak és éhesnek tűnik. Gratulálunk! Ez már teljesítmény. Nem lehet mindenki profi pszichológus, valahol el kell kezdeni. Elég béna egy kajáldában beszélő viszonyba keveredni valakivel, de kell ilyen is. Mondjuk legutóbb ugyanígy kezdődött minden a csárdában, aztán mi lett belőle...
- Jó étvágyat - mosolyog az ismeretlenre, miközben iszik egy újabb kortyot söréből, aztán folytatja tovább a pizzáját.
Úgy tűnik, hogy ma ilyen olaszos nap van, mert a nő is spagettit kért, meg ahogy körülnéz a környező asztalok felé, mindenki valami olasz találmányt fogyaszt.  Lényegtelen, de érdekes, hogy a választékot így csoportosítják. És még jó is, mert ahogy az ábra mutatja, körül-belül teltház közelében járhat a létszám. Milyen vicces lenne, ha a "nyitva" tábla helyére a "megtelt" lenne kitéve a bejárathoz.
Na jó, valamit kéne kezdeni a helyzettel, mert milyen béna már, ha ennyi az egész és meg sem szólal egyik fél sem. Nehezére esik, de végül csak megszólal.
- Chuck vagyok -mutatkozik be rezzenéstelenül, színes karjával az asztalra könyökölve. Fogalma sincs, hogy mi lesz ezután, ezért inkább kortyol mégegyet italából és megesz egy újabb részt pizzájából.
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. május 19. 19:37 Ugrás a poszthoz

Kinoshi Thaihasy
egy szombat délelőtt.




Visszagondolva, elég hirtelen ötlet volt ez a kajálás dolog, de nem szenved miatta halálos sérüléseket. Ül, eszik, nagy baja nem lehet. Természetesen ismét egy nő társaságában, és a kísérteties véletlenekben az is szerepel, hogy megint nem direkt rendezte így az egészet. Ahogy üldögél, azon gondolkodik csak, hogy most legszívesebben felállna, itt hagyna mindent és felkeresné Ráhelt, letisztázni a dolgokat. De ahogy azt szokta, a végén csak meghunyászkodik és nem végzi el a feladatot, amit úgysem halogathat. Szóval csak üldögél, falatozik és iszogat. Még egy kis társasága is van, vagyis valami olyasmi. Mondjuk inkább úgy, hogy kialakulóban lévő beszélgetés. Ennek érdekében viszont tennie kell, valamit, nem várhat csodára ölbe tett kézben. Ha nincs áldozat, nincs győzelem. Szerencséjére a nő is bemutatkozik, úgy tűnik, hogy barátságos hangulatban van. Kinoshi... Meg kell hagyni, hogy a büdös életbe nem hallott még ilyen nevet, de -minden rosszindulat nélkül- ránézésre is valami ilyesmire gondolt. Nincs otthon a keleti nevek világában. na mindegy, nem az ő baja, amíg nem kell megtanulnia, nem is fogja erőltetni. Elvégre, nem a tanulásról híres. Igazából másról sem annyira.
Ezután következik a szokásos érzés, amikor tudja, hogy jól végignézik, de annyira nem izgatja. Lassan kezdi megszokni a dolgot.
- Egészen jó - mondja ő is egy mosollyal. Örül, hogy azért szóba állnak vele. Mostanság már ez is kiváltság. Udvariasságból azért csak visszakérdez.
- És a spagetti? - néz kérdően a lányra. Ha itt tényleg ilyen jó minden, akkor valószínűleg lesz második alkalom is, hogy lejön ide. Úgyis a faluban lakik, néha jó nem a házi kosztot enni. Főleg, hogy nem egy konyhatündér, de szerencséjére az étrendéhez nem is kell annak lenni. A másik oldal, hogy igazából csak pénzre van szüksége, amiből a legtöbb van neki. Szóval nem akadály.
Ha már Kinosni is végigmérte, akkor Chuck is végignézi őt. Kicsit mintha sietős lenne. valószínűleg neki nincs annyi ideje, mint hősünknek. Bár, ha jól emlékszik, akkor a következő hét egészen húzós lesz neki is, mert majdnem egész héten Pesten lesz a próbák miatt, majd egy koncerttel zárnak a hétvégén. Már igazán ráfér, majdnem két hónapja volt utoljára buli, amin dobolt. Kell egy kis élmény, meg az ismereti körök bővítése. Az ember sosem tudhatja, hogy mikor mondják az, hogy viszlát. Bár, ettől úgy tűnik, hogy nem kell tartania, azért jobb építeni a jövőt, még mielőtt összeomlana idő előtt.
- Volt egy unokatestvérem, ő csinálta - mondja kicsit visszaemlékezve a régi időkre. Próbál nem gondolni a szomorú tényre, hogy már nem hülyéskedhetnek együtt, de nem megy. Ő volt az egyik a kevés ember közül, akivel eddig a földi pályafutás alatt jó viszonyban volt. Úgy érzi, hogy kiheverte a dolgot, de attól függetlenül még mindig nem szimpatizál az autókkal.
Közben maga is megnézi egy pillanatra a motívumot. Ő sem tudja minek, hiszen nem vándorolt el. Úgy érzi, csak meg kellene szólalnia, ezért nem is tartja vissza magát.
- Jól sejtem, hogy neked nincs? - utal a tetoválásokra kis mosollyal. Valószínűleg eltalálta, sajnos a lányok általában nem szoktak varratni, tisztelet a kivételnek. Legalábbis a Bagolykő környékén még nem igazán találkozott olyannal, akinek a bőrét bármi színes díszítené. Lehet, hogy tilos, vagy ilyesmi. Bár, neki már akkor is volt már, amikor diák volt.
- A faluban laksz? - teszi fel kérdését, mivel sejti, hogy nem diák. Legalábbis kizárta ezt a lehetőséget.
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. május 21. 15:49 Ugrás a poszthoz

Kinoshi Thaihasy
egy szombat délelőtt.




Sosem volt a legnagyobb, a társaság középpontjában álló ember; ehhez a státuszhoz valószínűleg mindig hű fog maradni. Bár, mondják, hogy az ember változik, nem lehet tudni, hogy vele mi lesz 10 év múlva. Tényleg, most szívesen megnézné, hogy mire fogja vinni. Milyen életcélokat tud majd megvalósítani? Milyen lesz a személyisége? Fog változni, vagy sem? Lesz-e már családja, vagy sem? Jobban belegondolva, lehet, hogy mégse nézné meg, nehogy csalódjon. Majd eljön az is, amikor jelen időben fog arra az időszakra gondolni. Előbb, vagy utóbb biztosan. Nem szokott túl gyakran kajáldába járni, mert macerás teljesíteni az étrendnek megfelelő kívánságait. Ez így is van rendjén, nem halt bele a saját kosztjába, bár bevallhatjuk, hogy nem kell túl nagy konyhatündérnek lennie. Nem sok mindenhez ért, látszik, hogy nincs mellette nő. Még. Ezt sem rég tanulta; úgy van vele, hogy a nő való a konyhába, ő meg keresi a pénzt. Kicsit régimódi felfogás, de ő ezt látja működőképesnek. Bár, valószínűleg meg lehet győzni másik verzióról is, annyira nem ragaszkodik hozzá, meg még nem is sűrűn gondolkodik rajta. Úgy gondolja, hogy a házas élet még messze van számára, még 20 sincs. Jogos.
De hát kanyarodjunk is vissza a Falatozóba, ahol Chuck most jár életében először. Csak bólint a nő kritikájára, nem tudhatja, hogy éppenséggel itt milyen a spagetti. Igazából túlságosan nem is izgatja, nem egy olyan gyerek, akinek a kaja körül forog minden gondolata. Most jobban is járunk, ha nem gondolkodik inkább annyit, hanem végre meg is szólal, mert újabban megpróbált valami beszélgetés félébe is belekezdeni. Szurkolni tudunk csak, hogy sikerüljön neki.
Ez után a tetoválás közeledik. A téma eszébe juttatja Matthew-t, rég nem is gondolkodott rajta, hogy milyen jó is volt együtt hülyülni. De hát ez ilyen, egy ideig még biztosan gyakran eszébe fog jutni. Ezért nem lehet a másikat hibáztatni. Együtt kell élnie a dologgal. Ő már nincs, az élet megy tovább, az emberek születnek és halnak...
- Értem - nyugtázza röviden a nő sztoriját, semmi érdemlegeset nem tud hozzáfűzni a dologhoz, szóval túlságosan nem is töri magát a reagáláson. Ez után viszont ismét a nő szólal meg és dióhéjban elmeséli, hogy mit keres itt. Szóval nem itt lakik. Bólint a válaszra, majd a kérdés után megszólal, hogy választ tudjon adni.
- Igen, de csak kb. két hónapja - válaszol röviden, aztán csak megszólal ismét.
- Azelőtt külföldön laktam. Korábban meg ide jártam - mutat kifelé, nagyjából a kastély irányába, csak nyugodtan. Ahogy kinéz az ablakon, úgy tűnik, hogy lassan mennie kéne. Egy kicsit azért még tud maradni...
- Akkor hol laksz? - tesz fel egy kicsit fogyatékos kérdést így a végére.
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. június 16. 19:38 Ugrás a poszthoz

Mínea.
ruha




Újabb hét próbákkal, kialvatlansággal és egy zárókoncerttel. Ezúttal nem a fővárosban, hanem Sopronban. Itt a nyár, jönnek a fesztiválok. Amilyen szerencsések, kettőn is részt vehetnek; Chuck már most előre látja, hogy mekkora buli lesz. De ugorjunk egy vissza egy pillanatra Sopronba. Ahogy elkezdődött a hét, már útnak is indult, találkozott a többiekkel és el is kezdődtek a próbák. Nem volt olyan rossz, mint legutóbb, mert a mostani próbateremben volt légkondi. A saját dobján meg végül is mindegy, hogy hol játszik, de azért jól esett neki a szellő. No meg a plusz ventillátor közvetlen az arca mellett. A fárasztó, majdnem egész napos próbák után elérkezett a koncert napja. Rövid beállás, hangtechnika, és a dallista kiragasztása a színpadra. Utána egy kis üdítő, aztán már azon kapta magát, hogy a dobnál ül és szolgáltatja a zene gerincét, legfőbb alapanyagát. Összesítve, pozitív élmények, szétzúzták a helyet. Az este végigbulizása után másnap igencsak rossz volt az egész cuccával útnak indulni a faluba, a lakására. Úgy érezte magát, mint valami munkás, aki túlórázott. Teljes fáradtság, kimerültség, darabos, fájdalmas mozgás... Hazaérve gyorsan lezuhanyozott és le is feküdt aludni. Körül-belül fél napot aludt, aztán amikor felkelt úgy érezte magát, mint aki újraszületett.
Ha már visszajött, akkor csinálni is kéne valamit. Az órájára pillantva a földön megállapítja, hogy már este kilenc óra van. Nyújtózkodik egy jó nagyot, aztán felöltözik, kajál valamit, fogmosás közben meg kitalálja, hogy lelátogat a játszótérre. Annyira gyengének érzi most magát, hogy már tudja, nem fog edzeni. Ezt a mai napot úgy hagyja ki, ahogy van. Érdekes, mert rengeteget aludt, kipihentnek érzi magát, viszont érzi, hogy a gyakorlatok közül pár hanyag ismétlésnél többet biztosan nem tudna megcsinálni. Azért nem próbálja ki, ismeri már ennyire magát.
Kilép a bejárati ajtón, majd el is indul úti célja felé. Igazán jó érzés tölti el, amikor mélyet szippanthat a friss levegőből. Ezzel egy időben észreveszi, hogy nem sikerült az időjárásnak megfelelően felöltözni. Kezd kicsit hűvös lenni, hiányozni fog majd neki az a pulóver. De természetesen nem fordul érte vissza, ahhoz lusta. Inkább zsebre dugott kézzel sétálgat az előtte lévő járdát bámulva, néha fel-fel pillantva, nehogy beleszaladjon valamibe, vagy valakibe. Egy idő után kiveszi kezeit a zsebéből, majd kicsit megrázza szétvarrt karjait, hátha felmelegszenek, de csalódnia kell. Annyira nem érinti mélyen a dolog, nem fog túl nagy traumát okozni neki.
A lényeg, hogy megérkezik a játszótérre, ahol már elég mostohák a fényviszonyok. Megáll egy pillanatra feltérképezni a terepet: Igen, úgy tűnik, hogy egyedül van. Nem meglepő ebben az órában, de ezt inkább megtartja magának. Elfoglalja a szokásos helyét, a kétszemélyes hinta bal oldali részét, majd elkezd gondolkodni azon, hogy mihez is fog kezdeni magával. Diákkorában elég sokat járt erre kiszellőztetni a fejét, vagy ha éppen egyedüllétre vágyott és már bőven takarodó idő volt. El kellene kezdenie dolgozni, vagy valami elfoglaltságot találni, mert elég egyhangúak a napjai újabban. Ha nem talál ki semmit, fel fogja adni végre azt a magántanáros hirdetést, amin már gondolkodott. Nincs szüksége nagyon a pénzre, mert igazából abból van neki a legtöbb. Változás kell. Minél hamarabb.
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. június 30. 12:18 Ugrás a poszthoz

Mínea.




Játszótér. Egy olyan hely, ahol Chuck-nak nem éppen a legjobb tartózkodni, mert ott általában gyerekek szoktak lenni. De hát nem tehet róla, szeret a hintában ülve gondolkodni. Körbe kéne keríteni a területét világító szalagokkal, a homlokára ráírni, hogy szörnyeteg és otthagyni. Mint az állatkert. Az a legegyszerűbb, jobb nem keresni a bajt, főleg ha az embernek így is van elég.
Eszébe jut mindenféle, ami mostanság a lelkét nyomja, vagy éppen körülötte van. Ráhel, a zenélés, a tanároskodás, a munka... Valamit ki kell találnia, ha nem akar begolyózni. Túl sok ez az egész. Akkor vegyük szépen sorba, amit biztosan tudunk. Mindig Ráhelre gondol, mert többet érez iránta, mint amit mások iránt és nagyon fontos neki. Azt hiszi, szereti. Legalábbis valami ilyesmi, pontosan maga sem tudja. Ezt az egész dolgot olyan különlegesnek, furcsának találja, persze jó értelemben.  
A dobolás ugyanúgy megy neki, mint eddig. A zenekar működik, élvezi, amit csinál. Következő, hogy taníthatna is. Ez már lerágott csont, sokat gondolkodik rajta. Legalább lenne valami, amiért felelősséget kellene vállalnia, meg ami elvesz egy kicsit a szabadidejéből. Egyre jobban úgy gondolja, hogy meg fogja ragadni a lehetőséget és mielőtt még megjelenik a következő Edictum, feladja a hirdetést. Veszteni nem fog vele.
A másik meg a munka, ez már nehezebb kérdés. Még mindig nem a pénz miatt akar dolgozni; nem esik jól neki, hogy nem dolgozhat. Persze, meg lehet szokni a semmittevést, de inkább szeretne rendszert az életébe, olyat ami nem monoton, unalmas és még a napirendet olvasva sem lesz tőle rosszul az ember...
Zsebre dugott kézzel üldögél a hintába és a lábaival piszkálja, amit maga előtt lát. Kavicsokat, fűszálakat, meg a port. Lebilincselő tevékenységéből egy kis halk motoszkálás, majd egy lágyan csengő női hang zökkenti ki. Felnéz, fel is ismeri az illetőt. Látta már, párszor talán köszöntek, de semmi extra.
- Szia, Mínea - köszön vissza a hölgynek, aki ránézésre minden bizonnyal fiatalabb nála egy pár évvel. Na mindegy, majd meglátjuk, hogy mi lesz itt 10 perc múlva. A fenevad még a ketrecben van és nem hergeli semmi. Jól esik neki a hűvös szellő, de nincs hideg.
- Nem zavarsz - fogja rövidre, de aztán csak megszólal ismét, hogy ne kelljen mindent harapófogóval kihúzni belőle.
- Ülj le nyugodtan, ha szeretnél - mondja rezzenéstelen arckifejezéssel és bök egyet a mellette lévő hintára. Úgy dönt, hogy most nem kezdeményez semmit. Ha a lány kérdez, akkor válaszol, meg beszélget, de most inkább nyugton marad.
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. június 30. 22:47 Ugrás a poszthoz

Doléance Arslí na Fírinne
mai öltözék



Másnaposság. A legjobb, főleg, amikor felkel az ember. Nincs is felemelőbb érzés kiszáradva felébredni, hasogató fejfájással, azzal fűszerezve, ha nem pattan fel most, akkor lehet, hogy nem is jut el a mosdóig. Éjszaka kicsit meglátogatta a csárdát, bűzlik. Megalázó; ha érezte valaha magát ennyire rosszul, az is hasonló miatt volt. Nem iszákos, de nagyritkán barátságot köt a csárdával, vagy ha nem a faluban van, akkor egy véletlenszerű kocsmával. A lényeg, hogy ezt is csak magának köszönheti, senki sem kényszerítette arra, hogy az éjszaka így alakuljon...
Kimászik a fürdőből egy fogmosás, egy fürdés és még egy fogmosás után. Kajál valamit, amit éppen otthon talál, aztán úgy dönt, hogy kiül a teraszra és gondolkodik egy kicsit. Leül a hintaágyra, ami pont a szép hegyekre, növényekre néz. Szóval most ő is csodálhatja környezetét. Egy üveg kólával a kezében, törökülésben neki is áll tanakodni, hogy ma mit csináljon. Amikor kifelé indult, rápillantott órájára, és az éppen azt mutatta, hogy délután fél kettő van. Jól elaludt, de hát ez ilyenkor normális. Dolga az nincsen, ráér. Kortyolgat a kólájából aztán elgondolkodik ügyes-bajos kis dolgain. Feladta a hirdetést az Edictum szerkesztőségébe, reméli, hogy azért lesz jelentkező, aki dobolni szeretne. Az lenne ám a pofára esés, ha senkit sem érdekelne a dolog.  Belegondol és nem kell túl sokat alakítani az alagsorán ahhoz, hogy órát lehessen ott tartani. Egy-két alakítás és már tökéletes is; nincs szükség sok mindenre. Szerencséjére emlékszik rá, hogy mit tanítottak neki elsőre, milyen volt először dobverőt fogni a kezébe. Még ovis volt, imádta. És amilyen szerencsés, még most is ugyanolyan szenvedéllyel csinálja.
Miután kiürül az üveg, feltápászkodik a hintaágyból, felvesz magára valami vállalhatót, aztán el is indul a kastély irányába.
Nem, de hogy. Nem fog bemenni a kastély területére, csak az irány lesz az. Ki is találja hamar, hogy a rétre megy, hamar kisétál a faluból, majd meg is találja a helyszínt. Nincsenek sokan, ennek igazán örül. Nincs baja a nyüzsgéssel, de most annyira nem hiányzik neki. Egyszerűen csak leül egy nagyobb fa alá az árnyékba és csodálja a természetet.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2014. június 30. 22:48
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. július 2. 13:42 Ugrás a poszthoz

Doléance Arslí na Fírinne




Az ember sokat gondolkodik azon, hogy mi is a célja az életben. A gyerekektől szokták kérdezni, hogy mi leszel, ha nagy leszel? Ha Chuck-tól kérdeznék most meg, hogy mi a célja, nem tudja, hogy mit mondana. Pénze van, lakása, kényelmes kis élete. Amit biztosan tud, hogy teljesen egyedül érzi magát. Ott van Ráhel, de jelenleg ő sem tudja, hogy most akkor mi is a helyzet. Le kellene tisztázni, mert a fiú úgy érzi, hogy szüksége van rá, de nem tudja, hogy mit gondol erről a másik fél. Biztosan valami hasonlót, de úgy van vele, hogy szüksége lenne egy megerősítésre. Mindegy, most biztosan nem fog kimászni a fa által nyújtott árnyékból; legfeljebb amikor már elülte a hátsó felét. Kijött, nézelődik meg ilyenek, de nagyjából ugyanúgy unatkozik, mint eddig. Idefele jövet elsétált egy pad mellett, ahol valaki otthagyott egy példányt a mostani Edictumból. Nincs nagyon benne a közéletben, de azért kíváncsi, hogy újabban mi is történik a faluban, vagy éppen a volt sulijában. Szóval kis idő múltán kinyitja és elkezdi lapozgatni a kellemes árnyékban.
Receptek, horoszkópok. Ezek kicsit sem érdeklik, szóval inkább teljes nyugodtsággal átlapozza őket és következik a lányokat igazán lázba hozó, pletykálós téma. Tanárok, diákok; kit kivel hoz össze az Edictum? Csak elolvassa annak ellenére, hogy tudja, nem biztos, hogy van egyáltalán valóságalapja ennek az egész témának. Olvas pár nevet, ezek közül van akit sose látott még, akinek ismerős a neve, vagy aki talán vele egy idős és még emlékszik rá a suliból...
Miközben tovább olvas, olyat talál, amire nem számított volna: Chuck Welch és Kőrösi Ráhel, egy mondatban. Érdekes kis észrevétel, annyira nem is tudja, hogy mérges legyen-e, vagy csak nevessen egyet? Inkább az utóbbihoz hasonlót választ, mosolyog egyet, aztán tovább is lép.
Ezek aztán tudnak valamit... - mormolja magában, aztán tényleg lapozik is egyet, de már nem talál semmi említésre méltót. Elolvas egy-két cikket, aztán félre is teszi az újságot. Ledobja magától körül-belül másfél méterre, hátha a következő itt tartózkodónak is lesz kedve beleolvasni. Persze... Csak erre gondolt, kicsit sem volt lusta felállni és kihajítani a kukába, vagy elvinni.
A következő pillanatban egy olyan dolog történik, amihez lassan már hozzászokhatna, mióta visszatért -bár, előtte is volt része hasonlóban-. Most nem nekimentek, vagy ráborítottak valamit, vagy fellökték, hanem átestek rajta. És nem kell sok idő, hogy eljusson tudatáig a felismerés; igen, már megint egy nő.
- A rohadt... - inkább be se fejezi a kis mondatát. Látta már, ez biztos. Nem is egyszer, de a nevére tippelni sem tudna. Arra mintha emlékezne, hogy amikor még ide járt, akkor a másiknak biztosan nagyobb rangja volt, de pontosan már arra sem emlékszik. Talán prefektus? Csak gyenge feltételezés.
- Minden rendben? - kérdezi a nőtől, aki éppen a lábán keresztül hasal. Kitűnően keveredik érdekes, talán félreérthető helyzetekbe, ez már bebizonyosodott. Közben megpróbálja felsegíteni, azért reméli, hogy nem okozott maradandó sérülést. Bár, ez elég valószínűtlen. Igazán szépen megvilágítja a nap a tetoválásait, amikor kinyújtja kezét a hölgy felé.
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. július 15. 11:39 Ugrás a poszthoz

Doléance Arslí na Fírinne


Pozitív gondolkodás mindenek felett! Na ez nem mindig sikerül Chuck-nak, legalábbis nem túl gyakran. Ha végiggondol eddigi impulzusain az emberek felé, akkor mostanában sokat fejlődött, ez megkérdőjelezhetetlen. Viszont még mindig vannak érdekes és érthetetlen megmozdulásai.
Miközben végignéz a diákokon -akik útközbe a rétre tévedtek-, érdekes érzés tölti be. Látja, hogy azok nem magányosak, van társaságuk. Többen jöttek, azokkal akikkel szívesen töltik együtt az idejüket. Ez hirtelen egy hatalmas űrt, egy hiányérzetet vált ki benne. Úgy érzi, hogy nincs kihez menekülnie Ráhelen kívül. Félreértés ne essék, nagyon értékeli a lányt, de ő nem barát, hanem több annál. Nincs egy olyan srác sem az ismerősei között, akivel jóba lenne. Pokolian hiányzik, hogy meg tudja osztani a gondolatait mással, esetleg tanácsot is kapna attól a bizonyos baráttól.
Na de ne kanyarodjunk el ennyire az eseményektől, mert csak egy nagy kerülő lesz belőle, közvetlen értelem nélkül. A srác a fa árnyékát élvezi, annak tövében ülve egy egészen kényelmes pozícióban, amikor valaki hirtelen átesik rajta. De várjunk csak, ez már megtörtént, csak formaság...
- Helló - csak visszaköszön a hölgynek, ha már ős is üdvözölte. Nincs túl jó kedvében, lehet, hogy ott is fogja hagyni a beszélgetést. Nem most rögtön, csak ad egy esélyt a dolognak. Miközben ránéz a nőre, rájön, hogy ő bizony már látta és nagyon ismerős neki. Ránézésre fiatalnak tűnik, de azt is megkockáztatja, hogy talán idősebb is nála. Talán, majd kiderül út közben, ha hagyjuk kibontakozni az eseményeket.
- Semmi baj - intézi el a dolgot rezzenéstelen arccal, nem fog benne nagy traumát hagyni a baleset. Volt már példa hasonlóra, de hát mindegy, ez jutott neki.
- De legközelebb jobban figyelj oda - ennyit tud hozzáfűzni ugyanazzal az arckifejezéssel, inkább hagyja is a témát. Különösebben nem érdekli.
A nő következő mondata után kicsit összeráncolja a szemöldökét. Elmaszatolni?! - gondolja magában. Szóval még nem találkozott hasonlóval? Ismét nem ő az első a sorban, aki jól megnézi a testét. Igazából nem is zavarja, már megszokta.
- Ezt nem tudod elmaszatolni - mondja magabiztos hangsúllyal, miközben jobb kezével erősen megdörzsöli a balt, hogy bizonyítsa jelképesen igazát. Reméljük, hogy hiteles próbálkozás volt. Úgy dönt, hogy nem fog kezdeményezni semmit, majd alakul valahogy a dolog. Vagy nem.
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. július 19. 16:44 Ugrás a poszthoz

Evelin.




Ismét visszatért a gonosz, fenevad hangulat. Amikor csak törni, zúzni lenne kedve, még a saját házának keretein belül is. Nemhogy a közterületeken, belegondolni sem merhet az ember. Chuck maga sem tudja, hogy miért van megtalálhatatlanul lent a hangulata, de hát ez van. Pedig a mai napon kivételesen nem járt semmi sem a fejében, csak csinálta a kis dolgait és most ott tart, hogy este nyolc, és mégsem csinált semmit ma sem a gyakorláson kívül. Szóval miután kijön a dobszobából és megfürdik, szépen felöltözik, majd elhagyja a lakást. Úti cél most sincs, klasszikus megyek, amerre visz a lábammódszerrel, már megint. Út közben szűkül a kör, mert a kastélyba biztos nem fog bemenni -minek is menne?-, inkább a falu területén marad. Legalább is a határon belül próbál mozogni. Igazából csak sétálgat, azt sem nézi, hogy merre; csak a lába elé figyel, hogy el ne essen. Egy idő után megszűnik az utcai világítás; ekkor előveszi a pálcáját, elmormolja a varázsigét és a továbbiakban ezzel világít. Ahogy megáll a tavacskánál mérlegelni a lehetőségeket, észreveszi, hogy kicsit azért hűvös van és nem ártott volna egy pulóver a pólóra, vagy valami hasonló. Most már mindegy, túl fogja élni. Közben észreveszi, hogy olyan furcsán világítja meg a karjain lévő motívumokat a gyenge fény.
A lényeg, hogy megáll egy pillanatra, mert most itt a lehetőség lekanyarodni a tóhoz, de tovább is mehet a nem sűrűn járt úton. Úgy dönt, hogy most inkább leül egy padra, nincs kedve tovább gyalogolni. Így is tesz, közben a tavacskát nézi, már amit lehet rajta. Közben elteszi a pálcáját, már nincs szüksége a világításra, mert nem kell a lába elé néznie, hogy el ne essen. Ugyanazok a lapok, mint egy órával ezelőtt. Egyedül van megint, csak ő és a gondolatai. Remek, ismét a tömör unalom, egy tóval fűszerezve.
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. július 19. 20:36 Ugrás a poszthoz

Evelin.




Jobban belegondolva egész jól is sikerülhetne az este. Hűvös, tópart, és Chuck a helyszínen. Ez az egyik oldal, de lehet, hogy egy pillanatnyi döntés miatt vérfürdőbe torkollana az egész buli. Reméljük nem fog sor kerülni arra, hogy ez kiderüljön. Közben megfogalmazódik benne az érzés, amit eddig nem tudott magában definiálni: hiányzik neki Ráhel. Nem tud mit csinálni, ez van. Most nem fogja felkeresni a nőt, vagy alszik, vagy a gyerekével van; ezt a fiú is tudja. Szóval inkább megpróbálja nem túlgondolni a lehetőségek tárházát. Csak mert legbelül talán tudja, hogy a dolgok megváltoztatásához elég lenne pusztán annyi, hogy felemeli hátsó felét a padról és útnak indul. Nem is tudja, hogy pontosan miért nem teszi, talán a holnapban bízik. Bárki megmondhatja, hogy ez nem a legjobb, de hát a srác gondolkodásmódjával nem lehet mit kezdeni. Erről az oldalról semmiképpen...
Megpróbál visszatalálni a gondolatok felhőjéből a Kis Tavacska partján lévő padon ülő sráchoz. Úgy tűnik, hogy sikerült neki. Végigdörzsöli egyik karjával a másikat, ezzel megpróbálva felmelegíteni magát. Ő sem tudja mire számított, mert ez is csak a másodperc töredékéig segített a helyzetét. Ezért inkább nem is keresi tovább a megoldást, annyira nem is izgatja a dolog.
Ez nem elég neki estére, a dolgok tetejébe kap egy kis meglepetést, illetve ezt pontosítva egy váratlan vendég érkezik a tóhoz. Nem tud mit csinálni, nem az övé a hely. Bár meg tudná venni, de nincs rá semmi szüksége. Fölöslegesen meg nem költi a pénzt. Nincs túl jó kedvében, de azért megpróbálja türtőztetni magát. A Chuck fülét sértő hang után megszólal, reagálva a hölgy kérdésére.
- Neked is szia - tekint fel flegmán, aztán, miután szemügyre vette a másikat, vissza is terelgeti tekintetét maga elé.
- Ezt úgy kérdezed, mintha bármi közöd lenne hozzá - ahhoz képest elég sokat beszélt egyszerre. Úgy dönt, hogy még egyszer megszólal, de neki mára ennyi volt a dolog és ha a lány nem fog lelépni, akkor ő teszi meg. Jobb esetben.
- Én a helyedbe magamat félteném - enged meg egy sátáni mosolyt, amivel elképzelhető, hogy a lányról viszont letörli a mosolyát és helyette félelem is kiülhet az arcára. Esetleg.
- Kiengednek kislányokat a kastélyból? - tesz fel egy költői kérdést, maga sem tudja, hogy miért. Amikor suliba járt, akkor is kijöttek egy csomót hülyéskedni, főleg az ellentétes nemmel karöltve. Legalábbis a Rellonban így működött, és Chuck reméli, hogy ez most sincs másképp és nem hoznak szégyent a ház nevére.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2014. július 19. 20:41
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. július 21. 21:19 Ugrás a poszthoz

Evelin.




Lehet, hogy lassan változtatnia kellene azon, hogy nap mint nap csak unatkozik, nem csinál semmit, meg hányingere van magától és a többi embertől is. Csak reménykedhetünk abban, hogy nemsokára eljut a felismerésig, valami nem jó. Sőt, vele igazából semmi sincs rendben, de ez mindig is így lesz; csak hát kérdés az, hogy milyen értelemben. A lényeg, hogy a változtatásra valószínűleg nem most fog sor kerülni -sőt, biztos-, szóval csak mered maga elé a térdeire könyökölve és nem tesz semmi extrát azon kívül, hogy üveges tekintettel bámul maga elé. Természetesen csak addig, amíg meg nem zavarják. Kezdenek feltámadni a hullámok a tengerben, főleg befelé haladva a biztonságot nyújtó partról.
- Aha - böki oda érdektelenül a lánynak a válaszra. Már ez is haladás, nincs túl bőbeszédű kedvében. Nincs semmi baja a másikkal konkrétabban, csak semmi kedve beszélgetni. Bár, ez nem jelenti azt, hogy máskor érdekelné az, amit mond. Hát mindegy, ilyen ez a Chuck.
Ez után a lány megkerüli a padot és elé áll. Ekkor még egyszer szemügyre veszi, de nem tart túl sokáig a folyamat. A dolgok mellé társul az, hogy még csak nem is tetszik neki így ránézésre, meg úgy első körbe maximum 15-nek nézi. Meg kicsit talán furcsának is találja. Pont Chuck, milyen érdekes, nem? Pont ő, akit mindennek lehet mondani, csak hétköznapinak, vagy átlagosnak nem.
Közben kezd még hűvösebb lenni, ezért hát ismét megdörzsöli színes karjával a másikat, majd egy kulturált ásítás után megszólal.
- Nem semmi - mondja szavait érzelemmentesen a levegőbe, szokásos modorral. Úgy tűnik, hogy javíthatatlan a srác, de mindig van remény. Sokan azt mondják, hogy az hal meg utoljára. A lány ismét megszólal, Chuck szerint ennek értelme is van, de ez most mindegy. Inkább ad rá valami válasz szerűséget.
- Ahogy gondolod - hagyja a másikra, nem érdekli, hogy mi fog történni. Jelenleg kicsit sem, ez legyen a legnagyobb problémája.
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. július 23. 23:31 Ugrás a poszthoz

Evelin.




Lassan a végéhez közelít ez a nap is, megint piszkosul mozgalmasra sikerült... Ja, nem is. Ugyanaz, mint tegnap, vagy azelőtt, vagy még előtte. A kimozdulást is egyedül a próbák miatt ejti meg; túl szürkék a hétköznapjai. Egyedül képtelen arra, hogy ennél többet tudjon tenni a saját kedvére, de hát ez normális. Bár, épp ésszel nem tudja felfogni, miért jut neki ilyen szerencsétlen élet, minden tökéletes lenne és csak a pozitív érzelmek hiányoznak az életéből. Nem a pénz, meg a lehetőségek, mint általában az embernek, hanem a szeretet.
Közben folytatódik a kis traccsparti a tavacskánál, aminek Chuck igencsak lelkes résztvevője. Már csak a bohócsapka hiányzik a fejéről, meg a lufi a kezéből és hirtelen máris hiteles képet kapnánk főszereplőnk belső dolgairól, meg persze a helyzetről is. Csodálatosan alakul az estéje, vagy várjunk csak... Lehet, hogy más képernyőt nézünk.
- És akkor mi van? - velősen, szokásosan, miközben a padra könyököl jobb karjával. Most már biztossá válik az a kérdőjeles megállapítás, ami az előbb volt aktuális. Tényleg nem alakul túl jól az este. De hát ez van, úgy tűnik, ez jutott neki.
A következő pillanatban a lány ráterít Chuck-ra egy takarót. Hirtelen nem tudja, hogy pontosabban mit csináljon. Azt biztosan tudja, hogy nem kell neki a segítség de végül hamar kitalálja melyik utat válassza. Közben ráeszmél, hogy mi is az ő nagy hibája. A lány most ráterítette a pokrócot; meglepte. Amit igazán kerül, az az érzelmi kötődés és az, hogy tartozzon valakihez. Nyilván jól járna vele, de fél beismerni magának, hogy elrontotta. Az előbbi momentumot is érzi legbelül, hogy jól esett neki, de legyőzi a megszokás és teszi, amit tennie kell. Feláll, megfogja a pokrócot, majd finoman leteszi a lány ölébe, aki közben leült a padra kis távolságot tartva a fiútól. Jól tette.
- Köszi, de nincs szükségem rá - utasítja vissza a bizonyára jóindulatú ajánlatot és úgy is érzi, hogy neki most bármi áron, de le kell lépnie. Elég volt ez a nap, legyen itt vége.
- Én most megyek. Aztán vigyázz a szörnyetegekkel - ennyit tud kifacsarni magából. Milyen ironikus, pont ő veszi szájára a szörnyeteg szót. Elindul a tavacska területéről, aztán ki tudja, hogy merre megy még. Lehet, hogy nem a legrövidebb utat választja hazafelé.
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. július 25. 19:18 Ugrás a poszthoz

Doléance Arslí na Fírinne




Hát, nincsenek rendben a dolgok. Főleg, hogy háttal nem kezdünk mondatot. Ez csak a jéghegy csúcsa, bár ez lenne a legnagyobb probléma. Túl sok dolog nincs rendben, túl sok mindenen kell változtatni. És itt nem elég az, hogy állj fel és ordíts. itt most nem ez a mottó szerencsés. Bár, ez is csak ilyen házilag eszkábált mondás, ami vagy létezik, vagy nem. Mindegy is, a hangsúly most nem ezen van. Jó lenne megfogalmazni, hogy min is, de ez egy túl nehéz feladat. Mondjuk úgy körvonalasan, hogy Chuck életén. Ezzel sikerült egy elég nagy feladatot letudni, már nem kell ezzel kapcsolatban megemlíteni semmit. De térjünk át inkább arra, hogy ezt az egészet megnehezíti, hogy hősünk maga is tanácstalan azzal kapcsolatban, hogy mihez kéne kezdenie elsősorban. Hosszú gondolkodás után találta ki a napokban, hogy mi hiányzik most neki igazán Ráhelen kívül. Egy barát, aki meghallgatja, ellátja a tanácsaival, vagy csak együtt kiengedhetnék a gőzt egy közös edzés, vagy bárminek a keretein belül. Régóta nincs társasága és úgy érzi, hogy ez fel fogja emészteni. Pillanatnyi örömök, jó fej társaság -néha-, akikkel talán a zene lehet közös nevező, de konkrétan nem is ismerik egymást. Csak találkoznak, úgymond munkakapcsolat. valahogy így szokták mondani, csak itt nincsenek extrák...
Haladjunk tovább és foglalkozzunk inkább a jelennel, mert ha azzal nem törődünk, akkor nem lesz jövőnk, és arra kell egy idő után eszmélnünk, hogy múltunk sem.
Szóval ismét társasága akad nem is akármilyen körülmények között, de próbál nem leragadni ennél a tényezőnél. Elkezdődik a beszélgetés, rögtön a közepébe is csöppenhetünk, ha szemfülesek vagyunk.
- Ilyet? - kérdez nevetve, egy kicsit még a fogai is megcsillannak a fa alatt üldögélve.
- Tetoválószalon - mondja kicsit lassabban, mert gondolja, hogy a nő nem értelmi fogyatékos, viszont az előbbiekből ítélve a srác szerint nem nagyon láthatott még hasonlót.
Közben a hölgy végigsimítja Chuck karját, biztosan csak "leellenőrzi" a dolgok hitelességét. Bármilyen más indok kizárt, de hát ez csak feltételezés. A másik oldalon valószínűleg jobban tudják. Na mindegy, különösebben nem zavarja; már megállapította, hogy különös tehetsége van ahhoz, hogy érdekes helyzeteket teremtsen maga körül.
Olyan kérdés következik, amin kicsit meglepődik, de azért készséggel válaszol, nem lesz semmi baja belőle.
- Nem tartom magam művészléleknek - rázza le a kérdés ragadós részét, majd azért folytatja, nehogy legyenek homályos kérdések.
- Dobos vagyok - mondja egy mosollyal a hölgyre nézve, majd hirtelen eszébe jut, hogy azt sem tudja, ki ő.
- Chuck vagyok - mutatkozik be, hiba nélkül, pont ahogyan azt az óvodában megtanítják a gyerekeknek.
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. július 27. 16:24 Ugrás a poszthoz

Doléance Arslí na Fírinne




Micsoda érdekes beszédtéma. Tetoválások; annyira egyébként nem tartja érdekesnek a dolgot, hogy beszéljen róla, meg hogy erről kérdezgessenek tőle. De hát nem lesz belőle baja, akkor miért is ne válaszoljon készséggel? Na jó, most az egyszer legyen, de akkor érezze magát megtisztelve a hölgyemény, akivel éppen beszélget. Közben maga sem tudja miért, de hirtelen olyan érzése támad, hogy most inkább kiöntené a szívét valakinek, bárkinek. Ki akarja adni magából, hogy mit érez, mi az, ami bántja, mi az, ami miatt nem érzi jól magát. Kívülről sem egy szokványos figura, de legbelül őrjöng a megkötözött vadállat és már nagyon ki akar szabadulni. El sem lehet mondani, hogy mennyire.
Megvakarja a fültágító felett a fülét, majd megszólal.
- Örvendek - próbál összehozni egy mosoly félét, aztán ismét bámul maga elé, hogy valamennyire oldja a részéről érzett gázos hangulatot. Kicsit furcsa a szituáció, meg a nő is az. Biztos nem kattos vagy ilyenek, de Chuck szerint akkor is... Furcsa. Nem tudja megfogalmazni, mindegy is, majd később biztosan könnyebb lesz. Most inkább nem kezd el tippelgetni, majd ha okosabb lesz.
Levitás? Erre nem gondolt volna. Kicsit meg is lepődik; nem a házon, hanem hogy még diák.
- Ne haragudj, de én azt hittem, hogy már kijártad a sulit. Nem azért, csak kicsit... Idősebbnek tűnsz - ez igen. Erre is ki tudja, hogy mit fog reagálni? Elég kétesélyes a dolog, sikerült esetlegesen a haragot kivívni maga ellen, de hát mindegy. Nem szokott törődni vele, meg egy kis harag nem okozhat gondot, most már mindegy az, hogy kicsivel több-e vagy kevesebb, amellett, ami benne van, eltörpül. Na mindegy, ne térjünk el a tárgytól, mert annak nincs túl sok értelme, ha haladni akarunk.
- Igen, Earthwalker az együttes neve - Chuck véleménye szerint igencsak jól jön a témaváltás. Nem akar kellemetlenséget a dolgokból. Most nem.
- Igen, szoktunk - kis mosoly, miközben visszagondol a turnéra, vagy a sima külföldi, akár hazai koncertek emlékképeire. Igazán jó volt eddig, és ezután már csak jobb lesz, remélheti.
- Azok meg kik? Ilyen béna nevet - komolyan, hogy lehet ilyen nevet adni egy bandának? Zúzmarás Zúzók... Hamar kiheveri a dolgot. Nem is lenne rossz ötlet, amit Doléance mondott, csak itt van egy kis bökkenő.
- Az a baj, hogy a többiek muglik, és így elég nehéz lenne - hát igen, megtudva ezt az információt kár is továbbgondolni a dolgot. Meg az is tesz rá, hogy amit ők játszanak, az nem valószínű, hogy sok diáknak/tanárnak tetszene. Bár, átvehetnének pár lazább, más stílusú számot és akkor máris jó lenne. Csak itt az a fránya "de", ami mindent elront.
Miután a nő leül, elszáll előttük egy egészen érdekes pillangó, amire Chuck is odaszán egy röpke pillantást, de nem igazán köti le a figyelmét, szóval visszavándorol a tekintete Doléancé-ra. Egymásra figyelve ülnek a fa árnyékában. Érdekes...
- Amúgy... Nem tudom, hogy akkor most mióta vagy a suliban, de valamikor én is ide jártam, csak aztán máshogy alakult. Van valami érdekes a kastélyban? - közben elnéz a kastély irányába, ahonnan egy emlék tör vissza elég erősen, egy személyt megfogalmazva. Loise... Hát igen, azt a dolgot elég erősen elrontotta, de hát nincs mit tenni, ez van. Most lehetne mondani, hogy ez van, Chuck ilyen, de az nem lenne túl jó. Végül is, tényleg ilyen.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2014. július 27. 16:28
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. július 31. 18:22 Ugrás a poszthoz

Niki
öltözet





Ritkán fordul elő, de Chuck-ot újabban nosztalgikus hangulat gyötri. Mióta visszatért, egyszer vetemedett arra, hogy besétáljon a kastély falai közé. Úgy érzi, hogy ez egy korszak volt, ami lezárult. Jobb bent tartani azt, ami odavaló, és nem kellene kiengedni, mert abból csak baj lehet. Közben egyébként ugyanúgy éli a hétköznapjait, mint eddig, csak ez is helyet foglal a gondolatai között a kispadon. A mai nap sem különbözik semmivel a többitől. Úgyis mondhatjuk, hogy ez egy "üres" nap, mert ma nem adott órát, és egyéb dolga sem akadt eddig. Szóval a szokásos dolgok: reggeli korán kelés után edzés, futás, zuhanyzás és egy jó reggeli. Bearanyozza a napot. A mai napon délelőtt kiolvasta az utolsó könyvét is, amit otthon talált. Ezután az udvaron szórakozott egy sort a tuják lemetszésével, mert azért bevallhatja magának, hogy jól néz ki meg minden, de néha azért méretre kell vágni, egységesen. Amikor végez, leül a fűbe, mint egy kisfiú és bámul maga elé; egy kicsit azért elfáradt. De hamar feltápászkodik, mert még a házban is van dolga. Közben egy kicsit meg is izzad, de nem érdekli, majd utána letusol. Lemegy az alagsorba, mert a dobszobát akarja átalakítani egy kicsit, meg kitakarítani. Milyen mozgalmas felnőtt lett ebből a Chuck-ból, talán kezd benőni a feje lágya? Azért ne hamarkodjunk el semmit, mert megbánhatjuk...
Megkönnyebbülve dől el az ágyán a megváltó fürdés után, ilyenkor édes ám a pihenés. De csak fekszik, nem bír aludni. Lehet, hogy nem elhanyagolható tényező az, hogy délután négy óra van, és ilyenkor nem igazán szokott aludni. Szóval inkább felkel reményt vesztve és az étkező felé veszi az irányt. Igencsak megéhezett a fárasztó munka után. Jól esne valami kaja. Ennek megfelelően összeüt valamit, ami szemnek-szájnak ingere, önt egy kis limonádét egy pohárba, és az étkezőasztalnál ülve elmélkedik magában. Milyen ironikus, hogy mindene megvan, semmiben nem szenved hiányt és mégis olyan egyedül van, hogy fel nem lehet fogni. Nem tud mit csinálni, ő is tudja, hogy ez így van, keserédesen mosolyogni tud csak rá egyet.
Nem tud ellenállni, muszáj elmennie a kastélyba. Nem talált ki semmi más elfoglaltságot estére, és csak ez maradt most, úgy érzi. Úgyis kell pár könyv, amit kikölcsönözhet a suli könyvtárából. Aztán szépen visszaviszi, mint a mesékben, hacsak el nem felejti. Felöltözik, aztán kilép az ajtón. Reméli, hogy este nyolckori indulással nyitva lesz a kastély és be tud jutni. Régebben simán megcsinált bármit, reméli, hogy azóta nem volt semmi változtatás a házirendben. Bár, nem az a típusú gyerek, akit bármi is érdekelne.
Szépen, komótosan sétál a bűbájos lépcsőfordulókon felfelé, és az első emeleten le is fordul a mellékfolyosóra. Azért annyira nem régen járt ide, hogy ne emlékezzen arra, hogy mi hol található. Átmászik a portré által "őrzött" bejáraton, és rögtön elő is ugranak elméjében az emlékek. Jók is, rosszak is. Ahogy halad, majdnem mindenhez tud fűzni magában emléket, ettől szép ez az egész. Egyszerűen csak lehuppan az egyik könyvespolc előtti könyöklőhöz, ahova még pár széket is mellékeltek a diákságnak. Elkezd nézelődni, de nem talál semmi érdekeset, egyelőre.
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. augusztus 1. 13:40 Ugrás a poszthoz

Niki




Egy jó ideje küzd azzal, hogy végre bemerészkedjen a kastély falai közé. A suli hivatalos területeire szokott járkálni; például játszótér, sétányok, rét. De ez nem ugyanaz. A kastélynak rengeteg pontjához tud valami emléket fűzni, az már részletkérdés, hogy pozitívat-e, vagy sem. A nagy sulikerülésnek nagyjából az a kiváltó oka, hogy amíg ide járt, egészen más ember volt. Mély depresszió, hányinger az emberektől, folyamatos borúlátás jellemezte az életét. Még mindig vannak visszatérő elemek az életében, de már kezdi otthagyni a dolgot. Úgy gondolta, jobb a suliban hagyni, ami megfertőzte, inkább nem kockáztat. És most mégis a könyvtárban ül, nem is könyvekkel foglalkozik, hanem a rengeteg emlék járja át az elméjét és testét egyaránt, ami most tört fel benne a körülötte lévő dolgok hatására. Kicsit fel is áll, utána az ablakhoz sétál, amit kinyit résnyire, hogy ne ezt a poshadt levegőt kelljen szagolnia. Biztos volt benne, hogy ez az, ami nem változhat. A könyvtár nyirkos, állott szaga. Igazából talán jobb is így, mert ennek is megvan a maga varázsa. Biztosan van, aki szereti. Chuck el sem tudja képzelni, hogy ez hogyan lehetséges, de majdnem 100%-ig biztos benne, hogy létezik olyan ember, aki ezt szereti. Kinéz az ablakon és egy kicsit elmélázik a gondtalan diákok látványán, akik egymást szórakoztatják a szabadban önfeledten, vagy csak éppen beszélgetnek. Mostanában ezt is nagyon tudja irigyelni. Csak akkor kell beszélnie, ha órát az valamelyik babnak; tényleg teljesen egyedül érzi magát.
Amikor kiheveri a dolgot, szép lassú léptekkel visszamászik a legutóbb elfoglalt székhez, amit nem foglalt el senki előle. Ki tette volna ezt? Jó időnk van, mindenki kint "lóg" a "barátaival". Na mindegy, ne legyünk keserédesek, Chuck-nak nem jöttek össze a dolgok. Nagyon úgy tűnik. Mély egyetértéssel könyököl végig a valamikor bőven a születése előtt összetákolt könyöklőn, majd ráhajtja karjaira a fejét. Kicsit rosszul érzi magát, nem is tudja, hogy pontosan mit várt a sulitól, de azt tudja, hogy valami extrát, valamit, ami felborítja az eddigi kis kényelmes életét...
Hirtelen valami olyan történik, amit már lassan megszokhatna, mert már sokszor eljátszották vele. De hát ez van, az ilyen balesetekre nem lehet felkészülni, ugyanis már megint nekimentek. Pontosabban a székének, ami majdnem felborult. Hát felborult volna, ha hősünk nem ül, vagyis fekszik a segítségével. És ilyenkor következne az, hogy az izom kétszer nehezebb, mint a zsír. Szokták mondani, de Chuck nem ilyen, ő inkább csendesen izmos.
- Miért nem lehet legalább egyszer odafigyelni?! - méltatlankodik reménytelenül, de annyira már nem is érdekli a dolog. Közben azért úgy dönt, hogy csak megnézi ki támadta meg. Természetesen a cipőjétől kezdni, mert végig lefelé bámult -igaz, csukott szemmel-; hamar észleli, hogy ez bizony megint egy nőnemű életforma. Amint felfelé halad a tekintete, akaratlanul is összeráncolja a szemöldökét, mert ez a láb páros bizony nagyon ismerős neki. De elképzelhető, hogy csak a gyönyörű tetoválások miatt. Közben felfelé halad és ez egész test olyan ismerős, meg a hajszín is. Már látta valahol... Úristen, elérkezett a hölgy arcához. Eléggé meglepődik, kicsit olyan fejet vág, mint aki szellemet, vagy szörnyeteget lát, de nem azért, mert nem tetszik neki, amit lát -nagyon is-, de eljutott odáig, hogy villámgyorsan felismerje.
- Niki?! - nem is tud mit mondani hirtelen, csak feláll a székről, majd egy kicsit arrébb rúgja a lábával a fatákolmányt és közelebb lép a lányhoz. Hirtelen nem tudja, hogy mit tegyen. Hogy félbeszakadt ez a dolog is. Mintha csak elvágták volna egy ollóval azt a szálat, amin ez az egész kapcsolat futott. Aztán Chuck úgy dönt, hogy lassan közelebb lép még egy kicsit és megöleli a lányt.
- Ne haragudj rám, hogy nem kerestelek - nyilván kétoldalú a dolog, de ő a férfi és neki kellett volna keresnie őt. Pedig tartották a kapcsolatot, és mégis, milyen hirtelen lett vége mindennek. közben halkan zárójelbe lehet tenni, hogy már két éve is nagyon szépnek tartotta, most viszont még szebb. De mit keres itt?
- Hogy vagy? - na jó, ez így elég béna kezdés, inkább folytatja a dolgot.
- Hogyhogy itt? Diák vagy? - próbál kérdezni, de most hirtelen össze vissza gondolkodik, és hasonlóképpen is beszél, de hát ez van ilyen szituációban. Közben megpróbálja átgondolni a dolgot; amíg diák volt, nem látta, aztán talán akkor keveredett ide, amikor kint volt? vagy új? Túl sok a lehetőség, be is fejezi inkább a gondolkodást. Illegve megpróbálja.
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. augusztus 2. 23:24 Ugrás a poszthoz

Tara
kinézet






Eljött az az időszak egy jó pár pihenős hónap után, hogy már meg kell gondolnia, mit mikorra időzít, mert nincs tengernyi ideje. Három hete még röhögött volna ezen, de most úgy tűnik, hogy ez a valóság. Kicsivel több próba az együttessel, pár tanítvány, akik tanulnak tőle, egy-két alkalommal többször kell elutazni Pestre és máris ott tartunk, hogy Chuck-nak bizony matekoznia kell, hogy rendes időbeosztása legyen. És bevallhatja őszintén, hogy élvezi a dolgot. Eddig alig volt bármilyen dolga, most pedig kicsit többnek érzi magát. Főleg a tegnapi buli után, ami Sopronban volt. Igencsak jól sikerült, nem okoztak csalódást a közönségnek. Legalábbis a dob mögül úgy tűnt Chuck-nak; mindegy is. Jó buli volt, és csak utána kezdődött az igazi mulatság. Eléggé tud adni a motivációnak az, hogyha egy szórakozóhely tulajdonosa azt mondja, hogy a fellépők ingyen fogyasztanak mindent. Félreértés ne essék, aki nem ismeri Chuck-ot, az nem tudja róla, hogy egészséges gyerek, meg odafigyel a kajájára is, de ez most megtörtént. Van ilyen, tovább kell lépnie. Szóval legurult egy pár ital és mindenkinek jobb kedve lett. A szomorú dolgok a másnap reggeli felkelés pillanatától kezdődtek, mert arra ébredt, hogy elaludt a szórakozóhelyen a többi bandataggal és a fiú dobja eléggé nagy károkat szenvedett, lehánytak egy bőrt, egy cin felborult és behorpadt -biztosan ráléptek-, és két másik bőrt pedig kiszakítottak. Az eddigi színes mintákat meg összefirkálták mindenféle alkoholos filccel, meg graffitivel. Piszkosul örült neki. Mondjuk úgy, hogy olyan ideges lett, hogy megfogta a hozzá legközelebb álló srácot, a falhoz lökte, és nyakát szorítva kérdezte meg, hogy ez itt kinek a műve. Az illetőnek természetesen fogalma sem volt róla, még egy kis nyomatékosítás után sem. Szóval bekötött kezekkel jött vissza a Mátrába vonattal, és a cuccának nagy részét pedig a kukába kellett dobnia. Nem a pénz miatt ideges, bármikor vesz olyan cuccot, amilyet akar, de ez akkor is az övé volt. És a legjobban az bosszantja, hogy ritkán kerül ilyen állapotba, és az alatt is a lehető legjobban megszívta. Haza kellett mennie a faluba pénzért, utána viszont indulhatott is vissza Pestre meglátogatni egy pár nagy márkát és szétnézni, aztán megvenni mindenből azt, ami az ő céljainak megfelel. Gondolom nem is kell említeni, hogy milyen piszkosul jó kedve volt közben. Mindegy is, amint hazaérkezett a vásárlásból, lecuccolt és fürdött egy hatalmasat. Majd összerakja a dobot, amikor legközelebb használnia kell, most semmi kedve hozzá. Jó buli az összerakósdi, pont ezért nem fosztja meg magát egy élménytől.
Szóval most ott tart, hogy miután felöltözik, kikanyarodik az utcából, és az azt keresztező Fő utcán indul el. Másnaposság ellen neki általában valami egyedi, nagyon finom tea szokott bejönni, éppen ezért nem is kérdés, hogy a cukrászdába fog menni. Szép időnk van, nagyon kellemes, de ezt most Chuck nem tudja értékelni. Kicsit elkezd szédülni, nem érzi a legjobban magát. Valami jó kis süteményt is kell ennie, mert ma még nem evett semmit és úgy érzi menten összeesik.
Bekeveredik a cukrászdába, gyorsan választ két töménynek tűnő, nagyobb darab süteményt, meg egy vaníliás-fahéjas teát, leül egy asztalhoz és mohón el is kezdi enni a sütiket. Nagyon hamar befejezi, aztán megtörli a száját, mert érzi, hogy csokis lehet, aztán kortyol egy kicsit a teájából -ami ízlik neki-, majd rákönyököl az asztalra és színes karjára támasztva a fejét üldögél, elgondolkodva azon, hogy ez az éjszaka egy nagy lecke volt számára.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2014. augusztus 2. 23:25
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. augusztus 6. 22:03 Ugrás a poszthoz

Niki





Érdekes dolog találkozni egy olyan ismerőssel, mint Niki, akivel egy kicsit bonyolult kapcsolat alakult ki, és valamennyi idő múlva szét is szakadtak egymástól. Milyen érdekes, főleg így, pont a magányos, társaság nélküli időszakában. Semmi társaság, majdnem teljes magány. Úgy érzi, hogy mindenképpen jó fog kisülni abból, hogy találkoztak. Chuck nem hisz a sorsban; abban hisz, hogy te döntöd el azt, hogy mit fogsz elérni, és a céljaid nincsenek előre megírva. Egyedül rajtad múlik, hogy mit érsz el, minden más csak kifogás, az akadályokat pedig nem az univerzum állítja eléd... Ez a srác véleménye. Na, következzen inkább a folytatás, a mai részünkben Chuck nem könyvet fog kölcsönözni, pedig ezért jött. De hát nem panaszkodhat, nagy szerencséje van a mai nappal.
Csak nézik egymást a fiatalok egy ideig, nem is tudják pontosan, hogy ilyenkor mit is lehet tenni, vagy mit ajánlatos ebben a helyzetben. Végül Chuck kérdez, amire hamar választ is kap Nikitől.
- Értem - ennyivel tudja nyugtázni a lány válaszát arra a kérdésre, hogy mit keres itt. Éppen folytatná azzal a kérdéssel, hogy milyen irányba, de közben egyébként van sejtése és meg is kapja a választ. Szóval mégsem kérdezi meg.
- Igen, emlékszem - mondja kis mosollyal, miközben eszébe jutnak a lány festményei, amiket látott még valamikor a múltban.
- Gyönyörűen festesz - ezt most igazából kétféleképpen is lehet értelmezni, erre csak azután jön rá, miután már kimondta. Igazából a festészetre gondolt, de a másik értelmezéssel sem tud ellenkezni. Eddig is tudta, hogy Niki gyönyörű, és az a nagyjából két év sem tett rosszat neki. Felnőtt időközben, és kicsit más lett, nem rossz értelemben. Mondja ő, mintha annyival nagyobb lenne. Alig idősebb másfél évvel.
- Hát ennek örülök - tényleg örül annak, hogyha minden rendben van, feltéve, hogy őszintén mondta.
- Velem? - kérdezi egy kis nevetéssel kísérve, közben ilyen "hagyjuk" kézmozdulattal el is intézi a dolgot. Nem arról van szó, hogy nem szívesen beszélne Nikinek a dolgairól, csak még maga sem tudja, hogy mit csinál, mit akar, mihez fog kezdeni magával. Az utóbbi nem a munka, megélhetés témakör, hanem a magánélete. Fogalma sincs, hogy mi van Ráhellel, vagy hogy mikor lesz végre egy rendes barátja. A lényeg, hogy majd akkor mesél, ha kérdezik a kis dolgairól.
- Semmi baj, ugyanolyan hibás vagyok - kezd bele megint, majd fojtatja.
- Két ember kell hozzá - ezzel lezártnak is tartja a dolgot részéről. Egyáltalán nem haragszik Nikire, ugyanúgy áll hozzá, ahogyan eddig. Nagyon kedveli, talán túlságosan is.
Kicsit tovább terelődik a téma Chuck tetoválásaira, amit meg is mosolyog. Ő is nagyon szereti őket, meg volt már ember, aki mondta, hogy tetszik neki valamelyik, de Niki különös érdeklődést tanúsít irántuk.
- Csak a tetoválásaim - kis vigyorral, olyan hangnemben, ami inkább kérdéshez hasonlítható, de inkább folytassuk.
- Nekem is... Hiányoztak... a tetkóid - mondja, miközben finoman megérinti az egyiket Niki lábán. Maga sem tudja, hogy mit csinál, senki se kérdezze.
- Ezt mindenképpen a könyvtárban akarjuk folytatni? - teszi fel a kérdését, aztán folytatja.
- Elég lehangoló - mondja sajátos kis mosolyával, ami az arcán megfigyelhető.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Chuck Welch összes RPG hozzászólása (92 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 » Fel