36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ashley Valerie Tüncibogár Stanwood összes RPG hozzászólása (97 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Le
Ashley Valerie Tüncibogár Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. május 12. 21:58 Ugrás a poszthoz

[Bálint]

Seprűvel a hóna alatt, és Manával a kezében masíroz ki a kviddicspálya irányába megállíthatatlan elszántságot tükrözve, amit érez is jelenleg. Sok idejébe telt felépíteni ezt a rettenthetetlen eltántoríthatatlanságot, szóval reméli, senkibe nem botlik bele, aki majd kérdezősködni, vagy akadékoskodni, netántán lebeszélni akarná.
Felöltötte a kviddicsmezét is, biztos, ami biztos, elterelő taktikaként, hogy azt tudja mondani, gyakorolni akar - ami lényegében nem hazugság, csakhogy ő az esést fogja gyakorolni. Bizony, úgy dönt, hogy most le fogja tesztelni, valóban lezuhanhat-e mindenféle fizikai fájdalom és deformálódás nélkül a magasból, mert bár mondták neki, azért nehezen tudja elhinni. Persze önmagában a varázsló-lét, meg a metamorfsága, és az elemi mágiája is ellent mond szinte minden fizikai alaptörvénynek, de ezt aztán még annál is sokkal-sokkal meredekebbnek találja.
A pálya közepére sétál, és leteszi Manát a kezéből, mivel a sárkányrókának esze ágában sincs elhagyni a talajt. Részéről köszöni szépen, tökéletes biztonságban van a földön, és ezen abszolút nem kíván változtatni, nem kísérletezget. Ahogy Ash átveti a lábát a seprűn, tudva, mire készül a gazdája, megragadja fogaival bokájánál a talárját, és panaszos hangon kezd ellenkezni az ötlete iránt. Abban azonban nem biztos a lány, hogy a leugrálás a magasból nem tetszik neki, vagy talán az, hogy itt hagyja egyedül, de inkább utóbbira tippel.
-Nyugi, Mana, mindjárt itt leszek megint!-
Mondja, majd elrúgja magát a talajtól, és felrepül pár méterre. Lenéz, és igazából nem tartja elég magasnak, de számára már innen is ijesztő leugrani.
-Kívánj sok... hát, kívánd, hogy igazuk legyen!-
Mondja a kis jószágnak, majd egyik lábát leveszi a lábtartóról, és átfordul a seprűn oldalsó ülésbe, azután nagy levegőt vesz, és egy apró sikollyal leugrik.
Ashley Valerie Tüncibogár Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. május 12. 22:31 Ugrás a poszthoz

[Ádám]

Izgatottan lépked be a terembe, mint mindig. Hiába jár ide egy éve órákra, mindig érzi ezt a bizsergő érzést a gyomrában, hogy annyira jó ide jönni, és ezzel foglalkozni, és hogy vajon mit talál ki neki a tanárbácsi.
Mana mellette baktat, könnyedén lépést tartva a lánnyal - természetesen. Szinte sosem hagyja magára a sárkányrókát, aki nem ellenkezik a folytonos társaság miatt - bár a kutyájukkal annyira nincs kibékülve, holott egy golden retrieverről beszélünk, aki végtelenül békés, mégis mindig versengeni akar vele. Ash nem veszi annyira komolyan ezt a problémát, majd megbékélnek, elvégre már Rurura sem haragszik (amióta sikerült magát az ágyba is bekönyörögnie a sárkánnyal egyetemben).
A föld eleműek részére megy, és az órájára pillant - még van öt perce, mint mindig, mindenhol, úgyhogy gondolkozni kezd, mit csinálhatna addig. Már épp törökülésbe vágná magát, amikor eszébe jut, hogy "bemelegíthetne", így összefűzi ujjait, és megropogtatásra hasonlító mozdulatot csinál, csak épp nem ropognak.
-Készen állsz?-
Kérdezi a sárkányrókától, majd a közeli fűzfákhoz sétál közelebb. Előre nyújtja az egyik karját, mire az egyik fűzfa egyik ága is felemelkedik némileg, majd ahogy mozdul, és emelgetni kezdi a karjait-lábait, úgy kezdenek a fűzfaágak mozogni, és mozogni, és mozogni, mintha megannyi kecses kacsó integetne-billegetne vele együtt. A sárkányróka is hol két lábon, hol négy lábon mozgatja a közeli bokor leveleit, imitálva a nagykislány táncát. Sokáig tartott, mire mindezt begyakorolták, hogy egyszerre tudják csinálni, ugyanis Ashleynek nagyon tetszik, hogy mozogni is lehet az elemi mágia gyakorlása közben (sőt, egy-egy újdonság elsajátítása könnyebb mozgással) így szívesen mozog, csak éppen nem nagyon tud táncolni, hiába járt órákra. Na meg aztán a föld elemnél nagyon kevés olyan mozdulat van, aminek lágynak és könnyednek szabad lennie.
Ashley Valerie Tüncibogár Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. május 18. 17:13 Ugrás a poszthoz

[Bálint]

Fogalma sincs arról, hogy társasága akadt. Persze nem meglepő, ezért is vette fel a mezt védekezésül, és hitette el magával, hogy ez egy teljesen átlagos gyakorlás, bár tudta, hogy nem az.
Átveti a lábát, és ugrik. A zuhanástól az adrenalinszint megemelkedik a szervezetében, így téve izgalmassá az ijesztő helyzetet, pedig nincs olyan magasan, így mire felfogná, hogy tulajdonképpen ő most komolyan zuhan, már le is ér mindenféle nehézség nélkül. A föld olyan a talpa alatt, ahogy leér, mintha pillecukrok sokaságán lépkedne, mintha gumiból lenne, és megnyúlna a kedvéért, hogy biztosítsa a sértetlenségét, miközben fokozza a zuhanást.
-Szuper!-
Kiált fel, majd meghallja az aggodalmas hangot, és riadt képpel, mint akit valami nagyon rossz közben értek tetten, tekint a fiúra. Szemei kikerekednek, és a fenyegető hangnemtől ahogy rákiáltott minden érve hirtelen bagatelnek tűnik a számára.
-Én csak... ki akartam próbálni, hogy... a föld mágusok nem sérülnek meg akár milyen magasról zuhannak le.-
Közölte végül az egyszerű mondatot, tényként. Tesztelte, bár nem túl magasról... így biztos a fiú is érti már, és nem kell tovább magyaráznia. Reméli legalábbis, hogy így van, és még mindig megszeppenten várja Bálint reakcióját.
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. május 29. 20:27 Ugrás a poszthoz

[Lucus]


Jelentős lépésre szánta el magát, ami már jó ideje érik benne. Egyszerűen már nagyon zavarja sok minden az életében, és semmit nem segít az, hogy a feszültséget triplán van hol levezetnie, hiszen kviddicsezik, pluszban Kornéllal edz, és még az elemi mágiai mozdulatokat is gyakorolja - amire nem lenne szüksége, de nagyon tetszenek neki. Ez a fajta tánc nagyon tetszik neki, és jót is tesz a néhány év amíg járt. Mégis sok minden ott motoszkál benne, mindig, amikor próbál észrevétlenül elosonni a piszkálódó rellonosok mellett, amikor próbál feltűnő lenni egy-egy fiúnak, és akkor is, amikor feltűnik nekik, és végül ő fordul el, mert annyira zavarba ejtő és szégyenletes számára az áltatás. Nem az, hogy mást áltat, hanem az, hogy saját magát.
Szóval a próbaterembe sétál, ahol az utóbbi időben nem a színészkedést gyakorolta, mert próbájuk nem igen volt, hanem a táncot, azaz az elemi mágiai mozdulatokat, és az extrémebb elemeket. Elképzeli, ahogy kézenállásban besétál, majd átlendül hídba, amiből végül spárgába lemegy, és aztán húzza csak törökülésbe a lábait - de ennyire még nem ügyes. Kár volt abbahagynia évekkel ezelőtt, de akkor nem szerette, pedig most mekkora hasznát venné!
Leül a tükörfallal szemben, és hosszasan nézi önmagát. Kihúzza a hajgumit a hajából, majd leveszi a talárját is, összerázza a haját. Természetesen jóval hamarabb ideért, mint amilyen időpontra Lucát hívta. Úgy érzi magát, mint akkor, amikor a Rellonba készült felosonni Kornélhoz Amandaként - nagyon nagyon ideges, és retteg.
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. május 29. 20:39 Ugrás a poszthoz

[Bálint]

Pillanatokig csak áll leforrázottan, majd aztán kicsit összeszedi magát a kérdés elhangzására, hogy mit csinált volna ha baja esik itt egyedül. Felkapja a fejét, és felszegi magasra, miközben kikérően válaszol neki, ám ez mégis valahogy nem hangzik olyan határozottan, és nem is lekezelő, hanem csak visszavágásnak tűnik.
-De hisz' nem voltam egyedül, itt van Mana!-
Közli, amire a sárkányróka is kihúzza magát nagy délcegen ültében, mert bizony ha meglátta volna, hogy a lány megsérül, azonnal rohant volna a kastélyba segítségért.
Érzi azonban, hogy ez valahogy nem lesz elég jó érv, pedig számára tökéletesen megteszi. Gondolkozik, mivel törhetné meg ezt a kínos feszültséget, de aztán Bálint következő kérdése megoldja a problémáját, izgatottan csillogó szemekkel emeli fel a fejét és vigyorodik el szélesen.
-Remek volt! Félelmetes, és izgalmas, és a földet érés olyan volt mintha egy úszómedencényi pihe-puha tollba érkeztem volna.-
Magyarázza, miközben már meg is fordul, hogy visszaszálljon a seprűre, mert azt ugye mindketten tudják, hogy itt még nem ért véget a dolog.
-Most magasabbra megyek!-
Közli, miközben már el is rúgja magát a talajtól, hogy ha a fiú ellenkezne, úgy tehessen, mint aki meg sem hallotta. Kétszer akkora magasságba repül fel, mint az előbb, és ismét nagy levegőt vesz, miközben lenéz. Valahogy már annyira nincs megijedve, mint az előbb, de még mindig fél, mert azért a magasság az magasság, nincs ehhez még hozzászokva.
-Báááliiint!-
Kiabálja, miközben leugrik, és megint a lábain ér földet, minden karcolás nélkül, még csak a térdeit se kell berogyasztania. Vigyorogva néz a fiúra megint, vajon tetszett-e neki.
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. május 30. 21:48 Ugrás a poszthoz

[Bálint]

Amikor végre beszélhet az élményről, nagyon feloldódik, annyira, hogy még a fiú kötekedésére is hajlandó visszavágni érdemben.
-Olyan súúúlyos egyedeknek, mint te, biztos nem!-
Elneveti magát, mert hiszen nem megbántani akarta, csak viccelt azzal, hogy Bálint nagy, és nehéz, de azért van igazságalapja, sokkal magasabb, mint ő, és nagyobb is, és idősebb is, és fiú is.
Kétszer olyan magasra repül, majd leugrik, és a nevét kiabálja, földet éréskor pedig megint nem történik semmi. Mintha gumin ugrálna, de ez sem a jó megfogalmazás. Nevetgélve szalad oda a Bálinthoz megint.
-Az ám!-
Vágja rá, majd elgondolkozik a kérdésen, pontosabban a válaszon, mivel ezt nem tudja egészen tisztán. Megvakarja a homlokát, és széttárja a kezét.
-Szerintem mindkettő, elvégre önmagában az, hogy elemi mágus vagyok, varázslat.-
Mondja, majd eszébe jut valami, és miközben int a seprűjének a pálcájával, egy Invito keretében, a fiúra néz még izgatottabban.
-Most trükközni fogok!-
Közli, de mivel még nem találta ki, mi legyen az, így többet nem árul el. Amint odaér a seprű már rá is pattan és rúgja is fel magát, még magasabbra repülve. Megállítja, és megint oldalra fordul rajta, de most nem előre lendül, hanem hátra, továbbra is fogva a nyelet perdül, majd elengedi a seprűt, és még a levegőben eszébe jut, mennyivel jobb lett volna úgy lefordulni, hogy még a levegőben is forduljon egyet, erre azonban most nem kerül sor, csak leugrik, és lihegve szalad a fiúhoz megint. Azért ez edzésnek se utolsó!
Utoljára módosította:Ashley Valerie Stanwood, 2014. május 30. 21:57
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. május 30. 22:59 Ugrás a poszthoz

[Bálint]

A magyarázatot már meg sem hallgatja, és az a kis hang, ami suttogja neki, hogy mennyire nem udvarias jelenleg, nem érdekli. Vissza akar menni az égbe és folytatni!
Fel is pattan a seprűre, és felrepül , majd leugrik, de Bálintnak ez nem elég. Amikor pedig valaki ilyen kijelentéseket tesz, akkor érzi csak igazán, hogy eridonosan forr a vére.
Csak bólint szótlanul, kissé felháborodva, de a kihívást elfogadva a szavaira. Megint magához hívja a seprűt, majd felrepül vele, nagyon-nagyon magasra, ilyen magasságban már bőven kviddicsezni szokott.
Feláll a seprű nyelére, és oldaltartásba kinyújtja a kezét. Nagyon magasan van, és bár tudja, hogy csak a berögzült félelem miatt retteg, mégsem tudja kikapcsolni, hiába tökéletesen biztos benne, hogy nem eshet baja.
Úgy dől előre, mint aki repülni készül, majd amikor már zuhan, akkor kezeit a teste mellé zárja, és két egész testes fordulatot ír le a levegőben, majd oldalra forgást csinál szintén kettőt, és ezután, mint a tornászok, a talpán érkezik a földre, mindenféle mozdulattörés nélkül.
Magabiztosan mosolyogva sétál a fiúhoz, bár nem biztos benne, hogy csakugyan van nála valami tárgy, mégis, ahogy elé áll kérdő tekintettel lenyűgözöttséget vár, határozottan. Legyen már valami mások által is regisztrált sikerélménye abban, hogy ilyeneket tud! Előre nyújtja a tenyerét várakozóan.
-Kérem a jutalmam.-
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. május 30. 23:37 Ugrás a poszthoz

[Bálint]

Szóhoz sem jut? Nagyon helyes! Büszkén vonogatja meg a vállát, miközben a vigyorát le sem lehetne törölni az arcáról. Ez aztán a valami, és milyen ügyesen megmutatta neki! Imádja ezt az érzést, amikor valamit sikerül jól megcsinálnia, és ezt elismerik... talán már-már kicsit sok is, ahogy hajhássza, és ezért szoktak az emberek irigykedve és rosszallóan beszélni róla.
Amint megpillantja a dobozt ő következik a szájtátásban. Nem erre számított, talán valami darab papírra egy rajzzal, vagy egy vállveregetésre, ilyesmi, de ez... ez sokkal jobb. Pláne, mikor kinyitja a dobozt, és meglátja rajta a jelét.
Sugárzó tekintettel néz a fiúra, mert nagyon-nagyon örül az ajándéknak, de Bálint ezt nyilván félreérti, mert magyarázkodni kezd. Kikapja a dobozból a nyakláncot, és ahogy a medálhoz ér, az tiszta agyag. Előre lendül gondolkodás nélkül és a nyakába veti magát.
-Köszönöm-köszönöm-köszönöm! Ez gyönyörű!-
Lelkendezik, miközben elengedi, de nem azért, mert zavarba jött volna, hogy mit is tett épp (bár kellett volna) hanem mert ez meseszép, és le van nyűgözve tőle. Ez a nyaklánc tökéletes, csak tartja a markában, és forgatja, és nézi.
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. június 18. 21:28 Ugrás a poszthoz

[Bálint]


A fiúra pillant, ahogy az megkérdezi tőle, szabad-e, de először nem érti, majd ahogy Bálint elveszi a nyakláncot, ösztönösen utána kapna kezével, de közben rájön, hogy a fiú a nyakába akarja tenni, úgyhogy teljesen elvörösödve fordul meg, és húzza félre a haját. Amíg a nyaklánc felhelyezése zajlik, rájön, hogy azért is van oka zavarban lenni, hogy megölelte, csak úgy... pedig nem szereti a fizikai kontaktust, és mi van, ha Bálint sem? Hát, már mindegy, most jó lenne kicsit megnyugodnia, abból, ahogy beborítja az égető érzés tudja, hogy a vörösség még mindig beborítja.
Azért visszafordul, kissé szégyellősebben, és Bálintra mosolyog ujjaival a nyakláncot taperolva.
-Nagyon szép.-
Közli, majd visszakapja tekintetét a fiúra, ahogy megjegyzi, hogy segíteni fogja őt a nyaklánc. Az agya azonnal pörögni kezd, vajon hogyan kellene ezt tesztelnie, és hogyan tudná kihozni a legjobbat a medálból, de aztán csak elneveti magát saját magán, annyira tipikus, ahogy viselkedik, majd a tenyerébe zárja, és amikor újra kinyitja, már egy virág formáját ölti, majd egy szivárványét, majd egy fa emelkedik ki a tenyeréből agyagból megformázva, majd a huncut Mana, végül a medál visszaveszi eredeti alakját.
-Legvégső esetben pedig mindig lesz nálam föld.-
Mondja egy széles mosollyal, még ha nem is működne, amit az eladó mondott, de elhiszi azt, hiszen nincsen oka megkérdőjelezni az állítás valódiságát.
Utoljára módosította:Ashley Valerie Stanwood, 2014. június 18. 22:08
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. június 20. 23:03 Ugrás a poszthoz

[Bálint]

Ahogy visszafordul, és meghallja Bálint következő mondatát, még vörösebbé válik, ha egyáltalán ez lehetséges. Gyorsan lehajol a sárkányrókához inkább, aki közben odabaktatott a lábához, és a füle tövét vakargatja, meg simogatja, miközben próbálja magát összeszedni. Ösztönös benne a menekülési ösztön, szíve szerint messzire szaladna most, mert annyira nem ért ezekhez a dolgokhoz, de azért a sok intelem, amit már kapott, kezd benne szöget verni. A fiú már kétszer is kézen fogva sétált vele, és többször mondott ehhez hasonló, Faith szerint "sokat sejtető" kijelentéseket... de Faithi ezt mondta Kornélnál is, és kiderült, hogy szó sem volt semmiféle vonzalomról, szóval nyilván itt sincs.
Beletelik vagy egy percbe, amíg ezt végiggondolja, de ettől némileg megnyugszik. Nincs itt szó semmiről sem, a levitás nyilván csak kedves.
-Elég volt.-
Mondja egy határozott bólintással, és inkább arra gondol, ahogy a gyomra liftezett egyet Bálint kijelentésétől... na az a zuhanás kellemetlenebb érzés volt. Feláll, és a nyakláncát birizgálja a másik mellett, persze Kornélé is a nyakában van még, és ettől is fura érzése támad, amitől aztán még szilárdabbá válik benne a gondolat, hogy mára aztán tényleg elég volt.
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. június 21. 13:15 Ugrás a poszthoz

[Bálint - egy késő esti órán, az Eridon-Rellon meccs előtt]


Nem mer belegondolni, mennyire abszurd képet látna, ha észrevenné valaki - és nem, nem csak azért, mert elmúlt a takarodó ideje és ő a kviddicspályán ül, de azért, mert a kviddicspályán ül egy főnixes pléden, maga körül vagy 10-15 különböző órával: karóra, fali óra, mesefigurás fali óra, csörgőóra, még zsebóra is akad, jó részük nem is működik, mivel nem megbűvölt, és áramra lenne szüksége, mint például annak a rikító rózsaszín rádiós órának, amit épp két perce állított talpra megint.
Ha ez még nem lenne elég kétségeket keltő az elmeállapotát tekintve, akkor az sem elhanyagolható az összképből, hogy rengeteg gyertyát is találni az órák tetején, a pléden, a pálya széli padokon, köveken. Nem szeretne felgyulladni, bár jó esélye van hamuvá égni, ha valaki meglátja, de bízik benne, hogy nem így lesz, elvégre bőven a takarodó után vannak már, és a kastélytól a pálya messze van, így nehéz lenne kiszúrnia őt a járőröző prefektusoknak.
Manára néz nagy komolyan, nagy szem a kis szembe, majd felé nyújtja a tenyereit határozottan, utasítóan, de a sárkányróka meg se moccan.
-Mancs!-
Közli ellentmondást nem tűrően a lány, azonban a róka ugyan nem mond ellen, de nem is cselekszik.
-Gyerünk már! Nyújtsd a mancsod, úgy hamarabb túl leszünk rajta!-
Sürgetően pattognak a szavai a lánynak, de a kis lény ügyet sem vet rá, még annyira sem, hogy kétkedő fejet vágjon, megszokta már a lány őrültségeit, bár ez minden máson túl mutat.
-Egyedül nem megy a tisztarím!-
A szája elé kapja a kezeit, mert ha nem lenne elég, amit művel, még egy bűbáj is visszafelé sült el rajta. Egy mugli szótárgépet akart mágikussá bűvölni, hogy használhassa a kastélyban, de a varázslat azzal végződött, hogy random időpontokban random szavakat ejt ki a száján, olyanokat is, amik létezéséről nem is tudott, nem hogy a jelentését ismerné.
Visszanyújtja kezeit Mana felé, és kérlelni kezdi őt újra, míg végül a sárkányróka feladja az ellenállást, és odabattyogva a tenyereibe nyújtja mancsait.
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. június 23. 21:02 Ugrás a poszthoz

[Bálint - egy késő esti órán, az Eridon-Rellon meccs előtt]

Egyik kezéből a másikba veszi mind a két mancsot, hogy a szabaddal a maga mellett lévő könyvben lapozzon. Olvassa a sorokat, majd Manára néz. Elfintorodik, ahogy fejben még egyszer kimondja, amit olvasott... és ezt ki kell mondani hangosan.
-Szólítom a kapillárist...- kezd bele, de aztán meghallja Bálint hangját. Odakapja rémülten a fejét a fiúra, még Mana mancsait is elengedi, aki kihasználva az alkalmat rögtön arrébb is kaptat, meghagyva a megtisztelő feladatot valaki másnak, majd összegömbölyödik, nagyot ásít, és lehajtja a fejét.
-Mit keresel te itt ennyivel takarodó után?!?!- vonja kérdőre felháborodva a fiút, mintha ő ugyan nem tilosban járna, vagy prefektus lenne - de egyik sem igaz: tilosban jár ugyanúgy, és nem prefektus, mégis olyan odapörkölősen kérdezi meg, hogy talán még egy rellonosnak is inába szállna a bátorsága. Aztán elpirul a kirakodóvásárra, ami eszébe jut, hogy a fiú említette, szó sincs erről, és csak abban bízik, hogy a gyertyák fénye elég gyér, és a másik nem látja, megint mennyire elvörösödött.
-Nem kirakodóvásár.- közli egy sóhajjal, előre hajtva a fejét, és próbál egy nem létező fűszálat eltávolítani a plédről, aztán lapoz egyet a könyvben, majd visszalapoz, mert ráeszmél, hogy azon az oldalon már valami egészen más van, végül megint sóhajt.
-Oké, elmondom, de... meg kell ígérned, hogy nem nevetsz ki!- néz Bálintra nagy komolyan, bár eleve veszett ügynek érzi a dolgot, de mégis, valami komolyságot legalább ő mutathatna és elvárhat (habár ő simán kiröhögné fordított esetben) ha már képes volt megszegni a takarodó, a kijárási tilalom, és Anya, meg Kornél tiltását is, arról nem is beszélve, amit itt maga körül rendezett, amiben ő nem hisz.
-Szeánszot tartok, hogy holnap nyerjünk a Rellon ellen.- hadarja el végül egyben, jobb kint mint bent alapon, de nem mer felnézni a fiúra, mert ez akkora ostobaság, de mégis... tennie kellett valamit! Mert amivel fenyegették, az iszonyú! És meg kell magyaráznia Bálintnak is, hogy megértse.
-Kratia!- kiáltja a szót elkeseredetten, persze abszolút nem ezt akarta, azt se tudja, mit jelent egyáltalán.
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. június 25. 19:25 Ugrás a poszthoz

[Lucus]

Szüksége van a legjobb barátnőjére. Nem, nem Anyára, és nem Faithire, vagy Apára, vagy Kornélra, hanem Lucára. Nagyon szereti a lányt, az esetek többségében annyira könnyű megértetnie magát vele, amire szüksége is van, mert ha még vele is görcsölnie kéne... épp elég az emberiség maradék 99,999999soksok százalékával.
-Szia!- néz rá azonnal elmosolyodva, amint a lány belép. Tetszik neki Lucus szófordulata, 'hoppláhopp', meg is jegyzi magának, habár mintha barátnője szívét is nyomná valami... szóval majd rákérdez nála, ha megfelelőnek érzi rá az időt és a helyet. Nem szokott erőltetni ilyesmit, elvégre nehezebben ért meg másokat, szóval nem csoda, ha nem sokan mondanak el neki sok mindent.
-Dehogy vártam sokat.- mondja, hiszen Luca szinte nem is késett, ő jött előbb, és jót tett neki egy kicsit bámulni a tükörbe. Vannak szilárdabb elképzelései, mit szeretne.
-Mutatni akarok valamit...- kezd bele a mondandójába, és azért is hívta ide Lucust, mert úgy érzi, ennyi idő után szavakkal elmondani nem tudná, hogy metamorf mágus. Ennyi titkolás után... habár Luca is titkolja előle a képességét, de ő tud róla mégis, szóval az valahol más egy kicsit.
-Van valami, amit eddig nem árultam el neked, és ezt nagyon sajnálom, de...- sóhajt egyet, azon tűnődve, hogyan is folytathatná, amit szeretne, hogy a legpontosabban fejezze ki önmagát.
-Nem miattad nem mondtam el eddig, hanem magam miatt.- mondja végül egyszerűen, mert ez a lényeg. Aztán a tükörbe mutat a lánynak, a saját tükörképére, és behunyja a szemét, koncentrál kicsit, majd a barna tincsek még hosszabbá válnak, és egy csapásra kiszőkülnek. Kinyitja a szemeit, de csak a tükörben mer Lucára nézni, várva, hogy mondjon valamit.
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. június 25. 19:47 Ugrás a poszthoz

[Ádám]

Megszeppenten kapja oldalra a fejét Manával egyetemben, ugyanolyan képet vágva, mint a kis róka, aztán a kis lény visszafordul, és elnyúlik a fűben, mert tudja, hogy itt a vége a mutatványuknak.
Ashley kicsit zavarba jön, de végül arra a döntésre jut, hogy nincs oka rá.
-Jó... Szia!- könnyű elfelejtenie, pláne ennyi idő távlatából, hogy Ádám azt kérte, tegezze, de végül észbe kap. Felé fordul, a fűzfaágak pedig visszatérnek eredeti helyükre, ahogy a lány a tanárbácsira összpontosít, és a mai leckére. Közelebb sétál hozzá, miközben a földrengéseken agyal, ami igazán jól hangzik, ugyanakkor nagyon veszélyesnek is, majd felé nyújtja a tenyerét. A követ nézi, és Ádám kezét, aztán a mozdulatára hirtelen szívja be a levegőt meglepetten, apró 'hi' hangot hallatva, majd engedi ki, amikor Ádám következő mozdulatára újra kő lesz a porból.
-Hűha!- véleményezi őszintén a mutatványt, és már készülne is fel, hogy megpróbálja utána csinálni, de aztán más feladatot kap. Bólint egyet, jelezve, hogy tudomásul vette a hallottakat, aztán leguggol, és a földhöz érinti a tenyerét. Sokszor szokta így kezdeni a gyakorlást, ez segít neki összpontosítani, és nem megtalálni a mágiával a köteléket, mert azt már szinte mindig érzi, de szorosabbá fűzni. Az ujjait a fűszálak közé túrja, lehunyja a szemeit, összpontosít, aztán kinyitja a szemét, és felemelkedik, a két kezét még mindig maga elé tartva. Egy kavics emelkedik fel vele együtt a földről, majd visszaemlékszik arra, hogy Ádám egy percet mondott. Kicsit zavartnak érzi magát attól, hogy nem kapott pontosabb utasítást, így viszont úgy dönt, kihozza magából a legtöbbet, hogy bebizonyítsa, milyen ügyes. A jobb kezén a mutatóujját a hüvelykujja belsejéhez érinti, majd pöcköl egyet, mire a kavics pörögni kezd a levegőben. Ezután a másik kezét kissé lejjebb helyezi, hogy felemeljen egy másik követ is a földről, megfordítja a kezét tenyérrel felfelé, és meglódítja a levegőben, hogy a kő felrepül, majd leesik a földre, a lány azonban nem látszik meglepettnek, szimplán ismét visszafordítja a kézfejét, és letolja kicsit, majd megint felemeli, de most a mozdulatával együtt öt kő is felemelkedik, összeráncolja arcát összpontosítva, mire még öt a magasba emelkedik, nem nagyok, kis takarosak, de így már egész sokan vannak. A jobb kezével pöccint egyet, ahogy korábban, mire mind forogni kezd, erre elmosolyodik, majd az ujjait úgy mozgatja, mintha zongorázna, és a kövek is vele mozognak, mintha csak valami hallhatatlan dallamra táncolnának.
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. június 25. 20:28 Ugrás a poszthoz

[Bálint - egy késő esti órán, az Eridon-Rellon meccs előtt]


Vár egy kicsit, aztán elismerően néz a fiúra, aki tényleg nem neveti ki. Szinte el sem akarja hinni, közelebb hajol a gyér fényben, de még csak egy mosoly sincs az arcán, pedig már gyanakodott. Aztán úgy dönt, nem érti, hogy nem neveti ki a másik... ez annyira képtelenség! És attól, hogy ő ezt ilyen könnyen elfogadja, még nem tűnik számára kisebb butaságnak, de aztán megint oda tér vissza gondolatban, ahová mindig: hogy ezt még nem próbálta, akár működhet is (kizárt) és ha mégsem (nem fog!) akkor legalább nem kell azon agyalnia, mi lett volna, ha mégis megpróbálja.
Megint összeráncolja a homlokát, ahogy a fiú máris "beszáll a buliba". Megköszörüli a torkát, és mocorog kicsit a pléden, erre igazán nem számított. A rókára néz, mert szíve szerint beküldené Bálintot (na jó, szíve szerint nem, örül neki, hogy itt van, mégis csak idősebb, és fiú, és kedves mindig, szóval jó, hogy itt van) de az esze szerint igen, mert ha elkapják itt, őt is megbüntetik. Viszont Mana nem úgy fest, mint aki még egyszer belekezdene ebbe az őrültségbe, ami azt eredményezi, hogy szüksége van Bálintra.
Ahogy ezt végiggondolja, és próbálná megmagyarázni, miért is akar szeánszot tartani, elneveti magát Bálint reakcióján, majd legyint egyet.
-Csak félresikerült egy szótárgépen a varázslatom.- magyarázza, hisz emlékszik, hogy Bálint ért a mugli dolgokhoz. Ennyivel elintézi a dolgot, mert ez nála nem nagy ügy, szinte mindennapos.
-Anya, és Kornél azt mondja, túlhajszolom magam az edzésekkel, a tánccal, a tanulással, és a meccsekkel. Ha holnap nem nyerünk, akkor biztos, hogy 'el fognak tiltani' ezektől a dolgoktól...- vall színt őszintén, ezért tart hát szeánszot. Mert nem akarja, hogy ne gyakorolhasson, és terhelhesse túl magát.
-Nyújtsd ide a kezed.- mondja némi tétovázás után a fiúnak, amikor az végképp nem áll fel, és rohan el, aztán ahogy Bálint odanyújtja a kezeit, ő is a fiúéba teszi a sajátjait, majd behunyja a szemét, mutatva, hogy be kell hunyni, de aztán ki is kukucskál, hogy megcsinálta-e, és amikor látja, hogy igen, a kezeikre fordítja a pillantását. Milyen picik a kezei a fiúéhoz képest... mind a két alkalommal, amikor Bálint kézen fogta, meg akarta nézni, de nem volt alkalma, most viszont van, ahogy az arcát is fürkészni kezdi. Vajon milyen lehet megcsókolni?
-Szólítom az anapesztusz... -sóhaj- a jó szerencse szellemeit... hogy jelenjenek meg- elcsuklik a hangja, mert eddig biztos volt benne, hogy ez nem fog működni, de most, ahogy itt térdel a sötétben a síri csendben csukott szemmel Bálint kezét fogva az éjszaka közepén és szellemet idéz már nem annyira merész és elutasító a lehetőségek kapcsán.
-Hogy jelenjenek meg!- mondja ki ismét hangosabban, és határozottabban - és áldják meg a holnapi szubsztituens... fontos mérkőzést a Rellon ellen.
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Reverzibilis amphiktüónia!
Írta: 2014. június 28. 00:16
Ugrás a poszthoz

[Bálint - egy késő esti órán, az Eridon-Rellon meccs előtt]

-Azért akartam megbűvölni, hogy itt is használni lehessen... sokkal egyszerűbb, és könnyebb, és mindig kéznél van, akkor is, ha épp valamelyik könyvtári kötet nem.- magyarázza félig lelkesen, félig kétkedően és szégyellősen, az eredmény miatt. Sosem szerette hangoztatni, ha valami nem úgy sikerült neki, ahogy szerette volna, természetesen. Csak ne tudják az emberek, hogy vannak dolgok, amikben nem jó az érzelmi élet minden területén kívül is.
-Ő... ő... Kornél.- válaszolja megint fülig vörösödve, mintha még zúgni is kezdene a hallószerv belülről. Bálinttal beszélgetni Kornélról? Ennél már csak a fordított eset lenne szürreálisabb. Persze nincsen köztük semmi, épp ezért engedi meg magának néhány -egyre több- ember kapcsán, hogy beszéljen a fiúról. Ettől még azonban nem jobb a helyzet, mármint, hogy egyik fiúnak a másikról... még akkor is, ha egyikük sem olyan a számára.
Inkább rátér a szeánszra, és elmondja a kötelező sorokat, a felbukkanó ismeretlen szavakkal fűszerezve, ugyebár. Aztán vár. Lopva sandít csak a könyvre, minek kellene történnie most vajon, de nem tudja elolvasni, így inkább kinyitja teljesen a szemeit, és dühösen vizsgálja a lapot egész addig, amíg a lelátók felől neszezést nem hall.
Ijedten rezzen össze, és még fel is kiált:
-Reverzibilis amphiktüónia!- Csak egy pillanatra kalandozik el a figyelme, és gondol arra, hogy ezt meg kéne jegyeznie káromkodásnak, mert mennyire jól hangzik, aztán rögtön eszébe jut, hogy káromkodni nem illendő, és azt sem érti végül, hogy hogy tud ezeken gondolkozni, amikor valami határozottan történik a közelükben. Tágra nyílt szemekkel kémleli a sötétséget, majd Bálintra néz, mintha csak a fiú csinált volna valamit.
-Mi volt ez?!- vonja kérdőre nagyjából olyan hangnemben, mint amikor az volt terítéken, miért császkál kint a levitás ilyen későn, csak sokkal riadtabban.
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. június 29. 21:55 Ugrás a poszthoz

[Bálint - egy késő esti órán, az Eridon-Rellon meccs előtt]

Kétkedve néz Bálintra. Hogy lehet nem szeretni egy szótárgépet? Annyira praktikus... persze, nincs könyv illata, meg minden, de azért mégis. Maradi.
Kornélra terelődik a szó, és ahogy a fiú kiejti utána a nevét, az nem tetszik neki. Hirtelen olyan érzése támad tőle, hogy magyarázkodni akar, és hogy Bálint nem kedveli, pedig nem is ismeri, de végül csak ráharap az alsó ajkára, mielőtt megszólalhatna a témában, és inkább visszatér a szeánszhoz.
Összeráncolja homlokát a fiú szavaira... ha a neszezés azért van, mert lebuktak, az nagyon-nagyon rossz. Inkább legyen erdei állat, de inkább legyen a szellem, még ha ijesztő is, máskülönben ennek az egész botorságnak semmi értelme! De ezt nem mondja ki így, csak a könyvbe pillant, valóban, folytatni kell.
-Azt írja, most következik az intertextualitás... a külix... -már csak lemondó sóhajra futja tőle, hogy megint nem azt a szót sikerül kimondania, amit kellene, majd ismét nekifut - az áldozatbemutatás. -fejezi be a mondatot, majd feltápászkodik, és a fiúra néz.
-Ennek jobban utána néztem, mi is az általános elvárás áldozatbemutatásnál. A történelem folyamán sokszor életet áldoztak, amit mi nyilvánvalóan nem fogunk, vagy a vérüket, esetleg más, fájdalmas módon fizettek.- magyarázza a fiúnak, mintha csak történelem előadást tartana a témában, majd végül megigazgatja a ruháját.
-De én azt gondoltam, ha áldozat bemutatás, akkor annak jó lehet egy pürrichius is... ahj már! Egy kézenállás!- dühösen dobbant a lábával, mert egyre jobban idegesíti, hogy nem tudja azt kimondani, amit akar, és megzavarják az idegen szavak.
-Végül is az az erősségem, biztos tetszeni fog a szerencse szellemének, vagy kinek, meg hát ha sokáig csinálja az ember fárasztó, és ezen a terepen fájdalmas is, szóval... mérd az időt!- kéri a fiút, majd felemeli a kezeit, és kézenállásba lendül a pléd mellett a füves pályán. Tenyereivel tapogat előre-hátra párat, ahogy próbálja megkeresni a legkényelmesebb és leginkább tartható terepet és pozíciót, majd végül megállapodik, és úgy marad.
-5 perc remélem elég lesz.- közli, mert a föld hideg, bár a kezét nem tudja effektíve felsérteni a föld, azért megterhelő ez.
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. június 30. 21:16 Ugrás a poszthoz

[Bálint - egy késő esti órán, az Eridon-Rellon meccs előtt]

Megforgatja a szemeit a fiú szavaira. Nem tudta, hogy a parancsolgatás levitás tulajdonság, de nem mond semmit, ahogy arra sem mondott, hogy kézenállás közben tud koncentrálni a szellemre, ezen ne aggódjon.
Az első percet gond nélkül kibírja, és már kezdene örülni, ez milyen könnyen megy, de aztán másfél percnél elkezdenek fájni kicsit a karjai. Szíve szerint megrázná őket, de azt nyilván nem lehet. Aztán azt érzi, hogy a lábai néha meg-megbillennek, így próbálja azokat jobban egyenesen tartani. Nagyjából a felénél járhat, reményei szerint, amikor érzi, hogy a hidegtől elkezdenek bizseregni az ujjai. Még fél percig bírja, aztán kénytelen megmozdulni, így elkezd előre felé tapogatózni a kezével, és megindul, hogy körbejárja a pokrócot, aminek a közelébe nem nagyon tett gyertyákat a szövet miatt, szóval itt biztonságos a terep. Száját összeszorítja, azon belül a fogait préseli egymáshoz, de muszáj kinyögnie egy kérdést:
-Mennyi van még hátra?!- lehunyja a szemét, mielőtt még jobban szédülni kezdene, majd szerencsére a fiú jelzi, hogy már nem sok, és végül amikor az óra csipog, akkor átlendül hídba, majd ruganyosan feláll a lábaira. A karjait és ujjait kezdi rázni, és mozgatni, majd elvigyorodik.
-Ez tök izgi volt!- közli lelkesen, majd ismét valami neszezést hall, így gyorsan visszapattan a plédre a könyvhöz.
-El kell fújni az összes gyertyát, és elvinni az órákat.- közli, aztán neki is lát, hogy mindet elfújja, remélhetőleg Bálint segít, úgy könnyebb, végül elkezdi az órákat a pléd közepére dobálni, mert ezt tartja a legegyszerűbb módjának a tárgyak eltüntetésének.
Utoljára módosította:Ashley Valerie Stanwood, 2014. június 30. 21:26
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. július 5. 17:54 Ugrás a poszthoz

[Bálint]

Három lopakodó alak a kastély felé. Egy nagykislány, egy sárkányróka, és Quasimodo. Na jó, nem, nem a toronyőr, bár a plédkupaccal a hátán Bálint nagyon hasonlít rá, azért azt meg kell hagyni. Talán el kellene mondania neki, hogy ez a mese jutott eszébe - gondolja, de aztán inkább elveti az ötletet, és csak lopakodik tovább a sötétben. Elérik végre a nagy ajtókat, és próbál annyira feltűnésmentesen benyitni egy legalább 50 kg-os kétszárnyú fa kaput, amennyire lehetséges.
Megtorpan a fiú hangjára, és rá is mosolyog, kedves tőle, hogy elkíséri. Maga fölé mutogat, mivel a másodikon van a portré, amin át be lehet jutni az Eridonba.
El is indul a megfelelő irányba a folyosón, a pálcáját maga előtt tartva, szerencsére égnek a fáklyák, így nem volt szüksége, hogy meggyújtsa. Gondosan, nagyon halkan kerüli ki a -szerencsére- bóbiskoló "riasztóportrét", ami pontosan azért kapta a nevét, mert ha a folyosón bóklászó diákokat lát, akkor kiáltozva riasztja a kastély megfelelő lakóit, erre pedig nincs szükségük.
-Erre, vigyázz a harmadik lépcsőfokkal!- súgja neki, de nem fűzi hozzá, mit csinál az, mivel nem akar túl sokat beszélni.
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. július 5. 21:11 Ugrás a poszthoz

[Bálint és a félelmetes veszedelem]

Nézi, ahogy a fiú átlépi a harmadik fokot, és megnyugszik, amikor Mana átugorja. Kiengedi a benne rekedt levegőt, aztán tovább lopakodik felfelé. Gyakorlatilag akadálytalanul el is jutnak a második emeletre, ami -már épp azt gondolná, túl szép, hogy igaz legyen, amikor be is bizonyosodik, hogy igaza van. Éktelen lárma, és fellángoló fáklyák, ez nem lehet jó, ijedtében mozdulni sem tud, ám Bálint elkapja a kezét, amitől aztán észhez tér, és rájön, hogy futniuk kell.
A fülében ezerszeres hangmagassággal csöng a sok kacat, ami náluk van, pedig valójában annyira nem is hangos, mert a páncélcsörgésre hasonlító zaj elnyomja. Rohan a fiú kezét szorosan fogva, háta mögött Manával, majd hirtelen megtorpannak. Bálintra néz, bólint neki, és már lép is az ajtóhoz, hogy lenyomja a kilincset, és bejussanak a társalgóba - ha sikerül. Ha nem, akkor megrángatja párszor, hátha kinyílik az ajtó, de ha végképp nem adja magát, kész ismét felvenni a nyúlcipőt.
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. július 15. 23:35 Ugrás a poszthoz

[Anya, Ádám, Bálint]

Lassan kúszik be a külvilág a tudatába a fura illatával. Nem kviddicsillat van, hanem túltisztaság illat, ami azt jelenti, hogy bajban van, méghozzá nagy bajban. Még nem nyitja ki a szemét, gondolkozik... nyilvánvaló, hogy fekszik valahol, és nem a kviddicsfelszerelésben. A sípcsontja már nem fáj annyira, a csuklója sem, de a feje nagyon, ahogy próbál visszaemlékezni, de igazából nem tudja, hogy nyertek-e. Arra emlékszik, hogy felkiáltott, aztán... mi történt aztán? Miért ilyen nehéz mozogni? Összeráncolja a homlokát, így már tudja, hogy rá fognak jönni a körülötte lévő emberek, hogy magánál van. Anya itt van, és Ádám is, felismeri a mágiájukat, és ebből tudja is, hogy nagy bajban van. Nagyon nagy bajban, és ennek a szónak a hatására kezd derengeni egy emlékkép, ahol épp megnyitja maga körül a földet, és kisebb-nagyobb méretű köveket, kavicsokat, és sziklányi földdarabokat dobál maga körül, miközben tovább sikoltozik. Fél attól, akit az emlékképében lát, nagyon fél. Ki is nyitja azonnal a szemeit, és ezzel a riadt tekintettel néz Anyára, majd Ádámra.
-Mi történt?- kérdezi halkan, aminek örül, így annyira nem egyértelmű a pánik, ami benne tombol, bár mindegy, ha Anyát nézzük, őt nem lehet átverni. Bele is kezd a beszámolóba, és Ashley tudja, hogy sokat elhallgat a valóságból, de még így is szörnyűnek találja. Érezte, hogy valami nincs rendben, aztán Ashley felkiáltott, felgyorsultak az események, a meccsnek vége lett, ő leesett, vagy ugrott a seprűről, és tovább kiáltozott, de ekkorra már Anya is és Ádám is próbált a közelébe kerülni. Csapkodott a levegőben, aminek hatására a föld megnyílt, és a kövek is röpködtek, meg a nagy földdarabok, mindenkit betereltek, senki nem sérült meg. Ádám állította meg.
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. július 20. 19:02 Ugrás a poszthoz

[Ádám]

Mosolyogva játszik a kövekkel, szinte el is felejti, hogy Ádám itt van - persze képletesen inkább, mert a mágiáján is érzi a tanárbácsiét. Fura ez, de egyben megnyugtató is, hogy mindig tudja, ha elemi mágus van a közelében, és nagyjából azt is el tudja különíteni, milyen elemű. Persze a több eleműekkel még nem áll ilyen szilárd lábakon, Ádámon is alapvetően a levegőt érzi inkább, kivéve, amikor a földet használja, de ez azért is lehet, mert a levegő elem érzete számára nagyon mélyen kódolt, hiszen Anya is levegőmágus.
Csak akkor pillant felé, amikor megszólítja, és kicsit elfintorodik. Milyen választ adhatna erre? Ujjai még járnak a levegőben a kövekkel, noha nem tudja, hol tartanak az egy percben. Anya mindig korholja, hogy túlhajszolja magát - mindennel. De hogy kifejezetten az elemi mágiában tenné? Kár, hogy nem jó az érzések értelmezésében, akkor könnyebben meg tudná mondani, így csak a tényeket tudja sorolni.
-Időnként kicsit elfáradok. Az erdőben szoktam edzeni, mert ott nagyon közel érzem magamhoz az elemet, de... szóval azt hiszem, nem hagyományos módon. Futni és ugrálni szoktam, és néha a végére remegek tőle, gondolom a futástól.- magyarázza, és kicsit elpirul, amikor arra gondol, hogy Kornélt ebből a beszámolóból tökéletesen kihagyta. Aztán leengedi a köveket, és a feladatára koncentrál, csak egyet emel a levegőbe, és a kezeihez közelíti az elemi mágiával, mert az a tapasztalata, hogy minél közelebb van hozzá az, amin valamit el akar végezni, annál könnyebb. Két tenyerét a kő köré tartja, egyiket alulról felfelé fordított tenyérrel, másikat felülről lefelé fordított tenyérrel, közöttük lebeg a kő. Behunyja a szemét, és koncentrálni kezd, elképzel egy nagy kalapácsot, majd azt, hogy a keze ez a nagy kalapács (és erre majdnem el is neveti magát) végül a fent lévő kezét erős mozdulattal lefelé tolja, aztán figyeli, hogy a kezében lévő kövön mintha egy repedés futna végig, de nem tudja eldönteni, hogy ez ott volt-e, vagy sem.
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. szeptember 21. 18:16 Ugrás a poszthoz

Meghallgatás

Nagyon ideges, amiért most a társai előtt kell majd magát produkálnia. Az előző felvétel egyszerűbb volt, nem kellett semmit csinálni, de most, hogy többen vannak, már megérti, hogy szűrni akarják őket, de... de akkor is. Azon is sokkal gondolkozott, egyáltalán eljöjjön-e, vagy hagyja az egészet, de mivel olyan sok mindent redukálnia kellett a betegség miatt, így ezt már nem szórhatta ki, egyébként is megfigyelte magán, hogy jó hatással vannak rá a próbák, még ha ritkán is vannak, mintha könnyebb lenne megfejtenie az érzéseit. Persze még mindig egy rejtély ebben a tekintetben a maga számára, hát még a többi ember...
Szóval végül benyit, és sietős, lehajtott fejjel odasétál az egyik utolsó sorba, aztán leül, és próbál észrevétlen lenni. Reméli, hogy táncolnia kell... és ahogy ebbe belegondol, rájön, hogy nem is rossz ötlet ez. Táncolni sem tudott, aztán az elemi mágiának, és az edzéseknek Kornéllal köszönhetően megerősödött, és most már az akrobatikus elemeket tartalmazóak jól mennek neki, talán kezd némi finomság is belé szorulni, a ritmusérzéke jobb lett, azaz jobban tud táncolni. Persze ha sikerülne is a meghallgatás, ne számítsanak rá, hogy majd főszerepben tündököl, maximum tizenharmadik tündérként fog tündökölni - szóval marad ő a kicsi, statiszta szerepeknél, köszöni szépen, na de hát nem is vágott hozzá senki egy Júliát, szóval kár ezen aggódnia.
-Sziasztok- suttogja inkább, mint különösebben hangoskodna, de aztán felemeli a pillantását maga elöl, mert hát mégis csak itt van.
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. szeptember 29. 20:14 Ugrás a poszthoz

[Bálint és a levitások, meg Ádi]

Nagyon várta már, hogy találkozhasson Bálinttal. Az egész szünetben az volt a legrosszabb, hogy nem láthatta, és a baglyok röpködése napi legalább háromszor nem adja vissza ugyanazt az érzést, mint amikor beszélhet vele.
A gyógyító szerint szépen gyógyul, aminek nagyon örül. Végre nem lesz mindentől, csak majdnem mindentől eltiltva... ebbe a kis szóba kapaszkodik. Igyekezett, nagyon koncentrált, hogy a szünetben eleget pihenjen, hogy ne legyen erre panasz. Mintapáciens volt - na de ez későn érett be és hamar el is múlt, ugyanis csak a szünetig tartott. Most már úgy érzi teljesen készen áll mindenféle új kihívásra, de azért aggódnak érte, hogy ez könnyen átcsaphat ismét a másik végletbe, szóval még nem nyilvánították gyógyultnak.
Gyorsan összekapja magát, nem cicomázza túl, szereti az egyenruháját, így egyszerűen azt veszi magára, és rá a dísztalárt, aztán már szalad is, szokásától eltérően most nem ér oda öt perccel hamarabb, csak négy perccel.
-Szia!- mosolyog kedvesen a fiúra, és kedve lenne azonnal meg is ölelni, de mivel Bálint nem igazán mutat eféle hajlamot, így inkább visszafogja magát, hogy aztán azonnal el is piruljon, amint meghallja a bókot, nem is válaszol rá csak lesüti a szemeit, azután meg a karját nézi, hogy vajon mit is akarhat vele. Azért pár másodperc alatt ráeszmél, és belekarol a fiúba. Úgy dönt, a levitások asztalához fog idén ülni, mert miért ne... habár ellenérzései vannak, olyan fura és nyomasztó a hasában, de nem igazán tudja megfogalmazni, mi az. Köszön a kékeknek, és integet az eridonos asztalnál ülő Ádámnak akikkel elég jó ismeretségbe keveredett az utóbbi időben, majd hallgatja Igibácsi szavait.
-Ti meg még ügyesebbek!- kiált fel a lány a tapsviharban, azután amikor már ez halkul, ő is halkabban csapja egyik tenyerét a másikhoz, végül abbahagyja, hogy hallja a továbbiakat is. Amikor pedig a bácsi Bálintot nevezi meg kétszer is, csak még jobban tapsol büszkén kihúzva magát. Igen, az ő barátja! Na persze nem úgy.
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. október 10. 22:01 Ugrás a poszthoz

[Bálint, meg a többiek - feladatteljesítés]

Úgy tűnik, Bálint előtt nem maradhat észrevétlen, és ez a gondolat nem csak megnyugtatja, de bele is pirul, ami azonnal átcsap elégedetlenségbe, ahogy a fiú kivonul, hogy előadja a feladatát. Miért kell ilyen hamar? És ráadásul elkezd neki kiabálni is... ennyit az inkognitóról. Lassú, kimért léptekkel emelkedik fel, a fejét önkéntelenül rázva, hogy nem köszönöm, nem akarok kimenni, de végül csak összeszedi magát, és kisétál, elvégre nem hagyhatja cserben a barátját. Leül a székre, kisöpri a haját a szeméből, és megszeppenten figyeli Bálintot, miközben próbál arra gondolni, hogy valahol egészen máshol van, egy kellemes, megnyugtató helyen, nem itt és nem most. A fiú azonban jobb figyelemelterelő módszer, ahogy előadja magát, időnként kuncog is rajta, de amikor Bálint úgy viselkedik, mintha választ várna tőle, akkor csak elsápad, viszont örül, hogy végül nem kell felelnie.
Aztán a fiú valami egészen megdöbbentőt tesz. Táncolni kezd a széken ülve - határozottan erotikusan. Nevetségesen erotikusan, de nem a kinevetős nevetségesen, hanem a zavarba hozós nevetségesen, Ashleyből ki is tör a nevetés, ezzel próbálja önkéntelenül is leplezni zavarát, és még a fejét is elfordítja és próbálja a haja mögé rejteni pironkodó orcáját. Hogy ezen miért nem fog a metamorfmágia?!
Amikor a fiú kimondja, hogy elmehet, mint akit puskából lőttek ki menekül le a színpadról és próbál észrevétlenné válni, a fejében újra és újra felvillanó képpel arról, amit Bálint produkált. Határozottan nagyon zavarba ejtő, és neki még elő kéne adnia magát mindezek után...
Az izgalmaknak pedig nincs vége, mert alig hogy erre gondol, szólítják is. Magában imát kezd mormolni, hogy csak ne beszélnie kelljen, vagy énekelni, bármit, csak ezeket ne, akrobatikázik inkább vagy hegedül vagy játszik a földdel nekik, de ne kelljen verset szavalnia - és lám, az ima meghallgattatásra talál, táncolnia kell. Oké. Ez biztos, hogy menni fog, csak az a kérdés, mennyire. Felsétál a színpadra, és odasétál a mágikus gramofonhoz, hogy aztán a pálcájával rákoppintva beállítja a zenét. Könnyű választania, nyilván olyat, amit nagyon sokszor táncolt már, és amit kívülről betéve el tud táncolni, amin nem kell gondolkoznia, mert nagyon lámpalázas. Besétál a színpad közepére, és felveszi a kezdő pozíciót lehajolva, a lábára dőlve. Aztán megszólal a zene, és szépen táncolni kezd, felemelkedik, majd egyik mozdulat követi a másikat szépen, gördülékenyen, ahogyan már ezerszer begyakorolta, és ennek köszönhetően teljesen át is tudja magát adni a zenének. Kizárja a közönséget, azt, hogy a színjátszós meghallgatáson van, és mindent, semmi sem jut el hozzá, egészen a végéig, amíg zárásként vissza nem hajol a lábára elegánsan, kecsesen, és el nem hallgat a zene. Akkor felemelkedik, mintha mély álomából riasztották fel, úgy viselkedik hirtelen, zavarja a sok arc, a fények, a valóság. Gyorsan a helyére siet inkább.

VB meglepetés!
Utoljára módosította:Gyarmathi Mihály Ádám, 2015. december 27. 13:37
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. október 26. 10:53 Ugrás a poszthoz

[Projektmunka - 1. forduló]

Hogy ideges, az nem kifejezés. Mi a megfelelő szó arra, hogy idegesebb, mint ideges? A fejében mint egy szótárt lapozgatva keresi a megoldást, de nem találja, aztán úgy dönt, inkább azzal kellene foglalkoznia, ami rá várhat odabent.
Végignézett a föld elemű versenyzőkön... akad, akiktől fél, akad, akiket nem tud besorolni, és van olyan is, aki szimpatikus a számára, meg akit könnyű ellenfélnek ítél meg. Na de nem a külcsíny számít, ugyebár, alamuszi nyuszi nagyot ugrik...
-Sok sikert!- mondja Shaniának, aki vele együtt a Bagolykőből érkezett. A Bagolykőről eszébe jut Anya, Apa, és Bálint is, így félig hátrafordul a lelátók felé, hogy megint megkeresse őket a tekintetével. Amikor Apa nem figyel, akkor a másik irányba is elnéz, és gyorsan integet Bálintnak. Persze Apa ekkora tömegben sosem tudná meg, kinek is integetett, de azért jobban örül, hogy ezt nem látta. Kornél még mindig téma otthon...
Elkezdődik a szabályok ismertetése, így nagyon alaposan figyel. Persze ennek nagy részét már tudta, hiszen már elmondták hamarabb is, mindent leírt, de azért nem árt ismételni, hátha valami új változó is került az egyenletbe. Nem igazán hiszi, hogy a versenyzők tisztán fognak játszani... na nem, nem magából indul ki, csak ismeri a versenyeket. De reméli, őt messziről elkerülik majd a csalni óhajtók.
Odalép az előtte lévő ajtóhoz, és a kilincsre teszi a kezét. Nagyon gyorsan kell lenyomnia, és beszaladnia. Vajon mi vár rá bent? Persze föld, sok-sok föld, de milyen állagú? Fák? Biztos azok is. Föld veszi körül a jelvényeket... ez aztán a segítség!
Amint elhangzik Charles McGrath szájából a vezényszó, azonnal be is lép a terembe. Természetesen tudja, ki a férfi, hogy is ne tudná?! De már nem foglalkozik vele, csak körbenéz, és némileg meglepődik, hogy szinte azonnal fákba ütközik. Rengeteg fába. Egy intéssel magához hív egy indát, és már kapaszkodik is felfelé, hogy aztán a sokat gyakorolt, és most nagyon-nagyon kézenfekvő és megtérülő módszert vesse be, és a lombkoronák között ugráljon ágról ágra. Szinte repül a lány előre, de nem halad olyan gyorsan, mint amennyire tudna, mert a földkupacokat figyeli a földön. Egyiket-másikat szétrobbantja, vagy magához hívja, és úgy keresi benne a jelvényt, de még nem járt sikerrel, így csak halad előre, nem is törődve a többi játékossal.
Utoljára módosította:Ashley Valerie Stanwood, 2014. október 26. 11:02
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. november 4. 12:46 Ugrás a poszthoz

Halloween
Bálint és a rémmester
Jelmez

Szereti a beöltözős dolgokat, talán ez abból fakadhat, hogy amióta felfedte, metamorf, sokkal egyszerűbbnek érzi az életet. Mármint, ezt a részét. Legalább nincs egy ilyen titka, és ettől még bárkit megviccelhetne, ha akarna, elvégre ha odaállít valakihez valami más alakban, biztos senki nem mondja azt rögtön, hogy jajj, Ashley, tudom, hogy te vagy!
Mondjuk nem az a vicceskedő fajta, de ettől még szereti a magam szórakoztatására változtatgatni a külsejét. És most, hogy Halloween van, ezt duplán megteheti, jelmezzel és egyébbel. Úgyhogy mikor megtalálta a tökéletes jelmezt, már csak az egyebet kellett magára varázsolnia. Szív Királynő az Alice csodaországbanból a jelmeze. A haját szinte szürkévé változtatta, piros csíkokkal, és az arcát is sokkal vékonyabbra alakította, és ijesztőbbre, pláne a sminkkel. Persze Bálintnak elmondta, mi lesz a jelmeze, így amikor a fiú odaállít, nem lepődik meg. Sétálni hívja, ő meg reflexből az órára néz, aztán észbe kap, hogy már nem kell, hiszen prefektusok. Még befejezi a vacsorát, meg a történetet Ádinak, aztán sétál a fiúhoz, és ki vele a nagyteremből.
-Tetszik a jelmezed.- mondja neki, miközben majd leragadnak a szemei. Persze rengeteg a dolga, mint mindig, hogy arról ne is beszéljünk, mennyit evett a vacsin és mennyire telehasnak érzi magát. Nem lesz olyan hosszú ez a séta, ha ez így folytatódik, állva bealszik ásítás közepette... de ehelyett ahogy újra kinyitja a szemét, nagyon is éberré válik, mert minden olyan sötét. Nem is csak sötét, hanem színtelen.
-Bálint!- szólal meg körülkémlelve, és már nem is a folyosón vannak, hanem valahol máshol. A fiú is őt keresi.
-Jól vagy?- kérdezi meg vele egyszerre, amin elneveti magát, aztán alaposabban körbenéz. Egy asztalt talál meg a tekintete, fiolákkal, talán ezek az egyetlen fényforrások itt?
-Fogalmam sincs. Szerintem gyújtsd meg a pálcádat!- veszi elő ő is a sajátját, hogy némi fényt varázsoljon, és tétován közelebb lépdel a fiolákhoz.
-Mik ezek? Bálint, én félek!-
Utoljára módosította:Ashley Valerie Stanwood, 2014. november 4. 12:47
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. november 5. 17:43 Ugrás a poszthoz

[Projektmunka - 1. forduló]

Úgy saccolja, jól halad előre. Biztos benne, hogy más is van, aki azt a módszert választotta, mint ő, de csak reménykedni tud benne, hogy nem olyan kicsik, és fürgék, és ügyesek, és hogy azok a mások is sokat ellenőrzik a földkupacokat, így nincsenek sokkal előtte. Persze abban is reménykedik, hogy ennek köszönhetően végre találni fog már egy jelvényt.
Előre nyúl egy indáért, amit magához hív, hogy ügyesen belekapaszkodva átlendüljön egy másik fára, de majdnem le is esik közben, alig tudja megtartani az egyensúlyát az ágon annyira meglepődik, hogy egy fiú ácsorog a fa tövében egy ursusszal szemben. A lényt persze azonnal felismeri, a fiú meg mintha csak Bálint lenne. A medveszerű lény előrelendül, neki pedig hirtelen a torkába ugrik a szíve, ahogy egyik kezét használva egy földfalat emel a lény elé, és közben fel is kiált.
-Állj!- magasan, élesen, parancsolóan robban ki ajkai közül a szó, nem úgy, ahogy általában beszél. Azt gondolja nincs sok ideje, így a másik kezével gyorsan le is int egy indát a fiúnak.
-Kapaszkodj belé!- utasítja, de közben nem néz rá, a lényt figyeli, vajon mennyi idejébe tart rájönni, hogy mi történik, és áttörni a földhalmot. A karmai rettentően erősek, így bizonyára pillanatok alatt szét tudja rombolni, amit Ashley elé emelt, szóval a figyelemelterelésen gondolkozik, és a kezeit is csak azért használja a mozdulatokhoz, mert így könnyebb, egyszerűbb, gyorsabb, és erősebb az idomításban.
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. december 4. 22:30 Ugrás a poszthoz

Projektmunka, második forduló, első reag

Kinézet
Táj
Zene és tánc


A március elseje idén különleges napot hozott Ashleynek. Méghozzá az elemi mágikus bajnokság második fordulóját. Nehezen, de túljutott az elsőn - azaz nehezen, mert segített egy fiúnak, aki Bálintra emlékeztette, és így majdnem kifutott az időből. De ebben a fordulóban nem terelhetik el a figyelmét, mert ez egyéni.
Nagyon ideges, rettenetesen izgul, ahogy az emberek egymást követve előadják, amivel készültek. Mirabell is itt van, látja a szemében a vágyat, hogy most legyőzze őt, de a nagykislány biztos benne, hogy a másik ezt az örömöt nem kaphatja meg. Nem. Mirabell már csakugyan az ő nagy ellenfelévé vált, pedig hát csak egyszer mérettek meg. Nem érti, miért utálja a másik ennyire... na jó, érti, csak fel nem foghatja, miért olyan nagy cucc ez. Eddzen többet, fejlessze magát, és akkor olyan jó lehet majd, mint ő, ez ilyen egyszerű. De sejti, hogy ha megosztaná ezt a nézetét a lánnyal, akkor nem értene vele egyet.
Belekezd az előadásába, amit Ash vontatottan ugyan, de végül tátott szájjal néz. Ez... remek volt. Nagyon, nagyon remek. Ha Mirabell több időt ölne ebbe, és kevesebbet az utálkozásba, még kivételesebb elemi mágus lehetne. Asley alig bírja felkaparni az állát, pedig most össze kéne szednie magát, mert ő következik. A terepet pedig átalakítják a kérésének megfelelően, ami elég sok ideig tart, tekintettel arra, milyen igényei vannak. Sötét van, behunyja a szemét, összpontosít, rákapcsolódik az elemére, vizualizál, fókuszál - mindent megtesz, hogy a tudata a helyén legyen, és azon járjon, amin kell.
Elkészül, és a helyére sétál az egyik fa mögé, ahonnan nem lehet őt látni. Kiint, hogy indulhat a zene -amit nyilván mindenki felismer azonnal- és ahogy megszólal a dallam, bekapcsolnak a fények is kékek és lilák, és megjelenik a táj.
Különböző fák, különböző méretben, és amint az ember hozzászokik a látványhoz, a levelek egyszerre mozdulnak meg a fákon a zene ritmusára előbb élesen a levegőbe emelkedve, majd lágyan ringva jobbra-balra, fel-le. Ashley felnyúl és egy ágba kapaszkodik meg, majd fel is húzza magát, mindezt úgy, hogy még mindig nem lehet őt látni. Behunyja a szemét az összpontosításhoz, hiszen sok erejét elveszi, hogy mindent egyszerre mozgat, ugyanúgy. A zene első harmadánál kapcsolódik be ő is, és amíg a levelek, és már az ágak is tovább táncolnak a harmonikus hangokra, egy ágon átlendül egy másik fára, s az a fa, mintha csak várta volna már érkezését koronájába zárja, így már látni lehetett a lány kinézetét is, amit a fényekhez és erdőség témához párosított egy mugli filmből, amit évekkel ezelőtt látott, és amit a varázslók többsége bizonyára nem ismer, de ha igen is, az sem zavarja. Nagyon megváltoztatta a külsejét, de hát miért ne élhetne azzal, amije van, így a metamorf mágiával is.
Ezután már ágról ágra, fáról fára repked a különleges karmester, minden követi a mozdulatait, ő is olyan lágyan mozog, mint ahogy a zene betölti a teret, és a természet mintha csak arra válaszolna.
Az egyik ágról a földre hull, és miközben leugrik a föld feléje nyúl alulról, és elkapja, egy kiugró darab, amin bekapcsolódik a táncba, amit eddig a fák jártak, amíg földet ér. A vízparton van, ami meglepő lehet, hogy föld eleműként még víz is van a terepén, ráadásul bele is ugrik - legalábbis látszatra, azonban a víz alól is felnyúlnak a földcsonkok megtörve azt, és így nem érinti lába a vizet, forogva ugrál rajtuk a végén magasan a levegőbe ugorva, mielőtt a másik oldalon földet érne megint. Minden táncol vele, és körülötte, a fák hajladoznak, ahogy ő mozdul, mintha nem is lennének a földben gyökereik.
Középre táncol, ismét a talajon, ahol egy óriási fűzfa található. Ez a kedvence, mivel a legkönnyebb és leglátványosabb mozgatni, és a legkecsesebben kivitelezhető, legelőször is egy fűzfát sikerült megmozgatnia. Gondolatban már összefont pár vékonyabb ágat két vastagabbá, és azokkal szinkronban mozog még pár lépést, majd a koronája alatt befejezi a táncot, miközben a fűzfa összes ága az égbe mered magasan.
Eltelik pár másodperc a csendben, amikor is hirtelen hangos kopogások zaja tölti be a teret, amik egyszerre is, és nagyon gyorsan egymás után is történnek, ugyanis a fűzfa mellett álló fiatal diófa ledobta terméseit, és leveleit is szinte egyszerre. Ashley lihegve, és nagyon kimerülten pillant a fa irányába, tudja, hogy minden szempár arra szegeződik. Elszívta az energiát a fából, nem az összeset, de eleget ahhoz, hogy leejtse apróságait. Reméli, tetszett a nézőknek a figyelemelterelés, az egész tánc az életről és elevenségről szólt, miközben ő valójában elszívta egy fa életenergiáját. Majd elájul, annyira kimerült, mert persze megint sokkal nagyobbat akart véghezvinni, mint ami a kényelmi zónájában kivitelezhető, ismét kihívta magát, és ugyan sikerrel vette az akadályt, de alig van eszméleténél, miközben kitántorog, és várja a pontokat. Vissza kell adnia a fának az energiát majd. Vagy ellenőriznie kell, valaki megcsinálja-e helyette.
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. december 21. 21:00 Ugrás a poszthoz

Projektmunka, harmadik forduló, első reag


46 pontot kapott. Negyvenhatot! Egy ponttal legyőzte Mirabellt, amiért végtelen büszkeség hatotta át, de sajnos ez nem volt elég, hogy a lány kiessen, bár az örömtől és győzelemtől megrészegülten úgy gondolta, jól van ez így, hiszen így megmérkőzhetnek szemtől szemben, és úgy győzheti le - azt pedig már senki nem vitathatja el tőle.
Aztán hazament, lehiggadt, és elkezdett aggódni. Mert az, hogy az utolsó fordulóba jutott, azt jelenti, hogy emberekkel kell párbajoznia, olyat pedig még csak egyszer csinált... habár ez nem a hagyományos párbaj lesz, de mégis, harcolnia kell más elemi mágusokkal. Az izgatottság, és a rettegés egyszerre járta át a gondolatra, és aztán elkezdett még keményebben készülni a mai napra.
És most itt van. Az egyik legmagasabb pontszámot kapta, így amikor bemondják a nevét a dobozka mellett és rávetül a nagy figyelem teljesen és kikerülhetetlenül, megremegnek a térdei, és egyszerre járja át a rémület attól, ami következik majd, és a földöntúli öröm a nagy ujjongásra, amit kap a kedves mosolyú, de elszánt tekintetű, szégyellős főhajtásra.
Visszafordul az ajtó felé, és nagyot sóhajt. Próbál felkészülni arra, ami bent várhatja. Bizonyára lesz ott minden, elvégre ez már nem elemenként oszlik meg, hanem évfolyamonként. Nyilván nem tehetik meg a készítők, hogy egy elemet kizárnak, de csak fa lesz, vagy csak földes-sziklás vidék, vagy csak homokos? A földnél olyan sok a lehetőség. De már csak pár másodperc van, hogy kiderüljön. 3... 2... 1...
Belöki az ajtót egy lendülettel, és az első, ami megcsapja, az a hideg. Nagyon hideg van, ez pedig azt jelenti, hogy sok víz van körülötte.
~Még mindig jobb, mint ha tűz lenne...~ jegyzi meg gondolatban, majd ahogy becsukódik mögötte az ajtó körbenéz, és már rohan is nyugatra, az erdő irányába, hogy minél hamarabb eltűnjön a fák között, a saját terepén, hogy azután majd onnan találja ki, hogyan tovább. Persze elgondolkozott ő sok technikán, eltervezett több megoldási sémát arra, hogy győzzön, átgondolta a taktikákat, de végül nem döntötte el, melyik a legjobb, csak azt, hogy időt kell magának nyernie az elején. Nem akarja, hogy már az elején levadásszák, mint abban a történetben, az Éhezők Viadalában.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ashley Valerie Tüncibogár Stanwood összes RPG hozzászólása (97 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Fel