*odaugrál Marcihoz* Játszunk, amíg vitatkoznak? Hátha Ruru meglátja, és előjön.

Hogyne jöhetne! *ugrándozik örömében, hogy játszhat, majd keresni kezdi Lallat*

Most nem érek rá! *szól a vállacskája fölött Kornélnak gyermeki fölényességgel*

Ruru szereti a puszit. *válaszol Olivérnek, mielőtt még kiderülne, ki Lalla*

Szia Lalla! *integet a fajátéknak* NEM az apukáim! Az apukám otthon van az anyukámmal, aki királylány, mint én.

Olivér, én is szeretem a puszit! ^^

Lovaaaag?! *.* Hű, sosem találkoztam még lovaggal! *.*

*Meglátja a nagylányokat, és halkan súgja Marcinak, a füléhez hajolva.* Te ismered a pedomacit? Biztos aranyos, hiszen maci!

Én nem is... én... *elpirul. Marcira néz csúnyán, mintha ugyan parancsolhatna a szerelemnek*

Mindig eltiltotok mindentől! Mehetünk! *megragadja erősen Marci kezét, és eldöntötte, hogy megkeresi vele a pedomacit*

Tiffany, ez biztos? Sziasztok, többi lányok!

*viháncolva elfut Marcival, és élvezi, hogy végre olyat csinál, amit nem akarnak a többiek*

Anyukám nem bízott rád. Te bíztál magadra. *.* *ő sem érti, de hát a szerelme neki, és Kornél kedves is, szóval néha hallgat rá. Kivéve, amikor gonosz, és parancsolgatós*

Csóóókolooom! *kiáltja még hátra a tanárnéninek és bácsinak, aztán szalad tovább, mert ha ők mondják, hogy ne menjen, akkor nem mehet. És menni akar.*

Maaaaciiiii! Gyere elő! *kiabálja szája elé tölcsért formázva, és körbeforogva*

Maaaaciiii! *Kiabál tovább visító hangon*

Milyen bácsi haját? *kérdezi aztán elfáradva *

*rávisít Kornélra így: íííííííííí* Te vagy a pedomaci? *elé ugrik, és nagyon örül, ha igen, mert a pedomaci biztos kedves, azt pedig már tudja, hogy Kornél kedves*

És ha nem ő az? Sosem találjuk meg. *lemondó sóhaj*

Ú, de szép haj! *.*

*Csalódottan elkullog, különben is azt mondták, hogy sokan vannak itt. Biztos azt jelenti ez, hogy nagyon visítós, és ezért mennek el. És Rurut is meg kell keresnie*

Segíts, Marci! De a szekrényemben nincs. *Rázza a fejecskéjét hevesen, mert ott csak két, életnagyságú kép van, egy Viktorról, az első szerelméről, és egy Kornélról, a másodikról, de ezeket nem láthatja senki sem. Ruru tudja, így nem bújik oda*

De én tényleg megyek ám. Majd még jövök. ^^

*Beugrándozik vidáman, élvezi a fene nagy szabadságát.*

Erre sem jön, pedig el tudnám viselni...

*tehetetlen sóhaj* Nem. De biztosan valamelyik rellonossal bandázik. Alvásnál mindig előkerül.

Amira, ott nálad... nagylányoknak is van hely, mint én? O.O

Ami, és akkor barátok leszünk? *.* Anna nem akart a barátom lenni.

*Leül Kornél közelében, és nézi, de úgy, hogy ne vegye észre. Ma még nem is gyönyörködött benne, csak bosszankodott miatta.*

De jó, de jó! *.* *Felpattan, örömködik, majd eszébe jut valami, odasétál Kornélhoz, megrángatja a karját, hogy hajoljon le hozzá, és a fülébe tudjon súgni*
Ő perverz?

Kuncogni kezd azon, amit a fiú mond. Szipirtyók. Persze tudja, hogy ez nem egy kedves jelző, de mégis mulatságosnak találja, úgyhogy kis kezecskéjét a szája elé kapva felnevet. Nem kerüli el a figyelmét az sem, hogy a nagyfiú, Kornél, hölgynek gondolja. Elpirul a szavak hallatán, és bár mindig elpirul mindenen, most tudja, mi az oka. Nagyon szép ez a nagyfiú, és nagyon kedves is.
Ám amikor a hóna alá nyúl, és szó nélkül átpakolja a pontból b pontba, akkor már épp nekiállna tiltakozni, hogy mégis, hogy képzeli ezt? Egy hölggyel ilyet nem illik csinálni. A nagy lányokat is így emelgeti, kénye-kedve szerint? Ez illetlenség, csak azért, mert kicsi, van saját tere - de pontosan az tetszik neki, hogy a fiú behatol a saját terébe, és az akaratát figyelmen kívül hagyja bár, de mégis megérinti, és átpakolja. Nagy szemekkel néz rá, teljesen zavarban, kedve lenne elfutni is, mert fél. Fél attól, hogy nem tudja, miért tetszett neki, hogy a fiú hozzá ért. Viktornál tudja, miért szeretné, de hát ő a szerelme, Kornélt meg nem is ismeri! Aztán a pakli leköti a figyelmét, és végül nem megy sehová. Gondolkozva nézegeti a lapokat, és kiválaszt egyet.
-Rendben, de figyelmeztetlek, hogy kártyában nagyon jó vagyok.-
Szorongatja a lapot, és várja a további instrukciót. Teljesen izgatottá vált ettől a trükktől, és attól a lehetőségtől, hogy hozzáérjen a fiú kezéhez, amikor odaadja a lapot neki.

Hát Amira, aki a barátom akar lenni.

*Megijed, hogy Amira meghallotta, hiába suttogott, és elbújik Kornél mögé. aztán mégis bátorságot vesz magán, és előlép.* Bocsánat, Amira, hogy megbántottalak.

*Megrázza Amira kezét vidáman*

Itt is fúúúj a széééél és leveri a vakolatot a falról amikor becsapja az ajtómat XD

Meg_fogunk_pusztulni_a_táborban...

Akkor majd alkudozz vele, értünk is!

hát pontosan vele, a halállal

Ezt már láttam, és tökre igaz a szobámra.

Nahát, mi lett ez a nagy csend? *.*

Nálunk még mindig csak a szél fúj.

Jajj, már megint miért szemforgatsz rám, nagyfiú? *.*

de hát láttam...

13 vagyok, nem hülye! *duzzog*

*sóhajt, tudja, mit látott, de ismeri a fiúkat. tökfejek.* Na, akkor miért szóltál _mosolyogva_?

ohh... érdekesen köszönsz. próbáltad már a sziát?