Én szívesen megyek, de csak ha felhívod az apukámat és az anyukámat, és elengednek. Idegenekkel nem szoktak sajnos, és te nem vagy a barátom, úgyhogy így még nehezebb dolgod lesz. De azért szívesen megyek. *.*

Olivér, itt nincs takarodó. ^^ Anyu nem bánja, ha tovább fennmaradok a kastélyban. És különben is, még senki nem takart be, úgy meg nem nagyon tudok elaludni...

Marci, és nem félsz? Én biztos félnék, ha elkapnának a zöldek... kivéve talán egyet. De lehet, hogy tőle még jobban.

És csak hárman megyünk, vagy jön a másik nagyfiú is? *Kornélra pillant kérdően*

Itt valami olyan szociális interakció van a háttérben, amit nem értek... és anyukámnak nincs bajusza. Elárulod, mire gondolsz? O.O Jamie megbízhatatlan talán?

De te nem parancsolgathatsz nekem, és nem plüssmacim van, hanem plüss sárkányom! *duzzog*

Nézd, mit tettél! Itt hagytak  

Most nem az élet kegyetlen, hanem te!

Hazudtál nekem... azt mondtad, velem nem leszel gonosz. Nem vagyok a barátod!


*Felugrik a fiú hátára, és a kis lábaival oldalba rúgja* Gyíííte!

*Nagyokat hallgat, mégsem mondhatja meg, hogy Kornél a második titkos szerelme, szigorúan csak Viktor után.* O.O

*Leugrik Jamie hátáról, és odakullog Kornélhoz vörösen, mint egy főtt rák.*
Miért nem takarhat be Olivér? Te betakarsz? Segítesz megkeresni a plüss sárkányomat?

*Odaugrabugrál, és leül közéjük.*

Szeretem, ha a nagyfiúk betakargatnak. ^^ //XD// A szekrényemben nincs a sárkány! *aggódik, nehogy véletlen kinyissa a nagyfiú, aztán előkerüljön az élet nagyságú poszter róla, meg Viktorról*

Hármasban is lehet játszani, nagyon sok játékot tudok, amit akár még tízen is játszhatunk. ^^
*Bizsereg a bőre ott, ahol a fiú hozzáér, amikor átülteti.* Nem vagyok baba, tudok járni!

Az ágy alatt, ez jó ötlet! *fel is pattan, és felemeli az ágytakarót, hogy előre hajolva bekukucskáljon alá* Ruru!

Nem látom, ha befogod a szemem, miközben előrehajolok, hogy keressem!

*Leveszi a kezeit a szeméről, és szembefordul vele.*
Nem látok, ha eltakarod a szememet, hiába nézek erősebben, ezt mindenki tudja! *Letérdel, és bemászik az ágy alá, hogy megtalálja Rurut*

*Nem érti a fiúkat, de megtalálja a sárkányt, így vidáman fordul meg az ágy alatt, a hóna alá szorítva Rurut.*
Megvaaan! Miért verekedtek?

Maaarci, de cuki vagy! *Kipattan Kornél öléből, ha hagyják, hogy megölelje a kisfiút*

A tesóim mindig azt mondják, hogy ronda vagyok, és még buta is. Meg ostoba. Sosem mondták még, hogy gyönyörű vagyok *.* Azt sem, hogy ártatlan, mármint, nem úgy, hogy ez jó, azt mondták, béna vagyok.

Marci... majd ha Kornél elaludt, mert most nem enged. de megsimogathatod Rurut. *Nyújtja felé a sárkányt a kezében* De ezt nem értem. Mit játszanak a huszasok? És... nem megyek sehová, csak itt ülök.

*Felpattan gyorsan Kornél öléből*

Ééén tudom mi a jó! A szivárvány, meg az unikornis, és a sárkányok, meg a piros, és a rózsaszín, meg a tökös pite, és a tankönyvek, meg a pálcával varázsolni! *rohangál körbe, mint egy búgócsiga, nehogy elkapják*

*rohangál Marcival, majd megtorpan, és odanyújtja Ruru másik szárnyát.* Fogd meg, és akkor ahogy futunk, repüüül! *Kiáltja felugorva a magasba, majd mielőtt újra futni kezdene, még értetlenül, és csúnyán néz Olivérre és Kornélra* De nekem van apukám!

Juhúúú! Repülüüünk! *Kiabál, és rohangál tovább Marcival.*

Az én anyukám királylány! Apa mondta! *.*
*elpirul attól, amit Kornél mond, hogy ő a szerelme, ezt nem szabadna tudnia. Kitépi Ruru szárnyát Marci kezéből, és ijedtében elszalad messzire*

*visszaszalad, hogy kiverje a pálcát Marci kezéből, és rásikít* NEMBÁNTHATOOOOD!

Miért aggódik mindenki a korom miatt? A 14 csak egy szám!

Még mindig nem értem, mi köze a koromnak a törvényekhez. 14 éves koromban már fiatalkorú leszek. És ne hívd Marcit dadogósnak, mert aranyos, és tetszik neki a sárkányom! *simizi Ruru fejét*

Hát persze! Ruru aranyos, és szép is, olyan, mint a címerben a sárkány. ^^

//Nekem a táboros dolgaimat kéne csinálnom, de veszettül... de pokol van a negyediken a tetőtérben -.-//

Kati, fúúúúj! Én olyat sosem csinálok, az undorító! *körülnéz, hátha valaki itt kedvet kapna a smároláshoz, és menekülőre kéne fognia*

*Kornélra néz, aki már megint nagyon gonosz, és azt mondja, amit a tesói szoktak, hogy játssza az eszét, pedig nem játssza, ő tényleg okos. Aztán elszalad sírva Ruruval, és megállapítja, hogy mégis csak Viktor az első szerelme, mert ő soha nem gonosz, mindig kedves.*

*messzire szaladt, és nem hagyja magát csak úgy visszahozni*

Jó éjt Olivér. *.*

*Dühösen, és tehetetlenül fújtat egyet, aztán döcögve a járásától a fiú vállán szépen elvivődik aludni*
De be kell takarnod, és puszit kell adnod Rurunak!

Jóóóéééjt! *kiabál vissza a messziből*

A nagy fiú odaguggol hozzá, amitől már nem is olyan félelmetes, így Ashleytől kaphat egy teliarcos, csupaszív mosolyt. Olyat, amilyen csak a gyerekek tudnak igazán. Még soha, senkinek nem jutott eszébe a kastélyban, hogy leguggoljon hozzá, és úgy beszélgessen vele, így mindig sokkal kisebbnek érezte magát másoknál. Ez a fiú nagyon kedves.
-Nem sírok, hacsak nem a nevetéstől. Nagyon viccesek a hölgyek.-
Mutat a portréra szemközt, ahol az öreg nénik viháncolva kezdenek kacsingatni a nagy fiúra, és még a szoknyájukat is húzogatják, amit Ashley nem ért igazán. Ő sosem csinál ilyet, és a fiúknak se engedi, hogy húzogassák az ő szoknyáját, mert az apukája azt mondta, ez szigorúan tilos.
-Én már nagyon nagy lány vagyok, 13 éves!-
Közli büszkén a feltételezésre, hogy fiatal lenne, és ki is húzza magát még jobban, hogy még magasabbnak tűnjön. Még egy pipiskedésen is elgondolkozik, de azzal biztosan azon-nyomban lebukna, így csak hintázik egyet a talpacskáin.
Bólint a fiúnak, és már nem fél. Ha azt mondja, nem akarja bántani, akkor biztosan úgy van. Különben is, leguggolt hozzá, tehát kedves, és a nénik is nagyon kedvesen mosolyognak rá, és húzogatják a szoknyáikat, ez pedig bőven elég bizonyíték a számára. A kártyákat kezdi nézni, ahogy pakolgatja a nagyfiú, és kedve lenne belenyúlni hirtelen, és kikapni egy lapot, de addigra összecsapja a lapokat.
-Én pedig Ashley. Tudsz trükköket? A tesóim megtanultak csomót, de mindnek rájöttem a titkára, úgyhogy azt mondták, észkombájn vagyok. Én nem tudom, mi az, de szerintem nem kedves.-
A végét már csak szinte súgja a fiúnak, nehogy más is meghallja, hogy nem tudja, mit jelent. Nem volt benne a szótárban.

*Beballag és közben picsogva törölgeti a szemeit.* Sziasztok

Ruru megszökött, már megint. *mondja a magyarázatot, és nem érti, Kornél mit beszél.*

Jó. Keresd meg. *Igazán nem érti, most miért kedves megint Kornél. Egyszer kedves, másszor meg undok, és gonosz.*

Nem vette el a halál!!! *megrémül*

*odaszalad Olivérhez* Kéremszéééépeeeeen! O.O *elhajol mellette, hogy megnézze, nincs-e nála a háta mögött. Ha kell ráveti magát, és lebirkózza, hogy visszaszerezze. Tanulásban, és Ruru esetében nincs kegyelem*