Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Szinte kényszeresen benne van, hogy kezdjen magával valamit, de a helyzet úgy hozta, hogy ez nem fog menni, vagy nehezen. Mikor viszont a sétálás lehetőségét a fiú felhozta mondjuk úgy felcsillant a szeme, és helyeselt is. Persze csak a hátsó szándék, ami neki kedvez, az áll mögötte, méghozzá a menekülés. Nem szép dolog, de ez érdekelte legkevésbé. Zsolt válaszán még nevetett is volna, de már nem ment neki, csak egy nagyon is erőltetett vigyor. Tehát csak ment előre szótlanul, várva a megfelelő pillanatot. Persze túl sokat várt volna, ha még csendet is akar, az nem jött össze. Vagyis egészen pontosan egy kicsit sikerült csendben haladniuk, és tartani azt a szerinte szükséges távot, ami úgy minimum sokkal több mint egy méter, de amint egy kicsit nem figyelt és a környezetét kezdte kémlelni, figyelni a fákat és a természetet - mert az ilyenkor olyan nagyon szép... -, elkövetett egy hibát. Kezénél a levitás kezét érezte, hozzá is ért egy cseppet, amire fejét és tekintetét is hirtelen oda kapta. Majdhogynem fel is háborodott, de csak egy csúnya pillantással jutalmazta az egészen, és kezét elrántva onnan, a másikkal összefonta maga előtt.  
Talán a köszönésen kívül az első számára értékelhető megszólalás most hangzott el a késő délután folyamán a másiktól. Olyasfajta "Köszönöm Istenem" érzés futott át rajta, elképesztően megkönnyebbült.
- Hát nem tudom mit vártál - vetette azért csak úgy oda neki. A mosolya már igazi volt, de még röhögnie is muszáj volt kijelentésként álcázott kérdése után. - De nem kell hazakísérned, eltalálok odáig egyedül is, kösz - egészíti még ki az előbbieket, ugyanazt a valljuk be, kissé gúnyos hangsúlyt használva. Még így is visszafogta magát, vagyis örülhet, mert egyébként durvább lett volna. Tehát még körülnézett, hogy merre is van az az arra, és tett is egy-két magabiztos lépést abba az irányba, majd azért még hirtelen megfordult sarkán és lépegetett vissza a másikhoz. Nem akart ő semmit, csak egészen egyszerűen felemelte az addig maga mellett tartott rózsát, és stílusosan visszanyomta a fiú kezében.
- Ja, és azt hiszem ez is a tiéd - fűzte még hozzá, majd hasonló laza mozdulattal fordult el, és indult meg előre, hogy aztán kiérhessen az útra. Tényleg nem volt neki szüksége a virágra, csak zavarta volna, meg nem kell, hogy Alex félreértse, vagy bármi. Elég makacs, nincs erre szüksége.
- Szia - kiáltott még vissza jó pár méterről, az 'a'-t jól elnyújtva. Már jó távol volt, és fogjuk rá, hogy addig egészen nyugisan lépdelt, akkor viszont elkezdett gyorsítani, ami átment kocogásba, majd futásba, hogy gond nélkül eltűnhessen, és elfelejthesse végre a történteket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Nagyon megnyugodott a tanárnőt elnézve, hogy értelmes választ adott, sőt, hogy valami ilyesmit várt. Ez neki furcsa volt, mivel pár másodperccel előtte még meggyőződése volt, hogy csak úgy összezagyvált mindent zavarában, de így mégis jobb. Tehát csak mosolyog, még akkor is, mikor előkerül az a kis gömböcske. A tudnivalókat el is magyarázza a tanerő, de innentől Lottinak az egész homály. Vagyis tiszta, hogy kezdeni kell vele valamit, de mit? Hozzá se érhet, gondolataival esetleg?
- Hát.. jó - szólalt meg csak úgy, mert igazából nem is kellett volna. Mosolyogva kezdett neki a gondolkodásnak, mivel állítólag fantáziáját kéne használnia. Első próbálkozás gyanánt próbált csak a gömbre koncentrálni, és nézni, hátha csinál valamit, bár hogy ez nagyjából a semmivel egyenlő tevékenység, az is átfutott agyán. Na jó, fantázia... Tovább koncentrált a kis alma nagyságú dologra ott előtte, szemét is lehunyta, megpróbálta elképzelni maga előtt, ami még sikerült is, innentől kezdve pedig azon erőlködött, hogy ott gondolatban csináljon vele valamit. Mondjuk mozgatni, elsősképp egy picit oldalra dönteni. Csak koncentrált erősen, amennyire tudott, kezét ölében pihentetve. Érezte, hogy ez nem fog menni, de azért még csinálta, majd kinyitotta szemét is kicsit több mint fél perc után.
- Nos? - kérdezte kicsit félénken, elhalkulva. Csak reménykedni tudott, bízni a jóban, mert szinte biztos volt benne, hogy nem volt sikeres próbálkozás, amit produkált.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Mint arra számított, próbálkozása tényleg körülbelül a nullával volt egyenlő. Éppen ezért hozza fel a tanárnő a relaxációs gyakorlatot, mivel láthatóan rá is görcsöl a dologra, hogy sikerüljön, de ez így nem lesz jó. Az utasítások szerint jár el, ahogy hallja. Becsukja a szemét, és próbál lenyugodni, beszívni a levegőt, bent tartani, majd szépen lassan kifújni, hogy azzal távozzon a feszültség. Ismétli párszor, majd a továbbiak szerint tesz, vagyis elképzeli, ahogy nyújtózkodik a tűz felé, és az energia pedig belé áramlik, és talán még sikerrel is járt, mert közben furcsa érzése volt, mintha már tudta volna, mit is akar. Egy aprócska mosoly kúszott fel arcára, és bár nem volt teljesen biztos az elképzelésében, azért elhatározta, hogy ezt fogja csinálni következő próbálkozásképp. Amit pedig a tanerő még hozzátett, hogy az a gondolat legyen maga a tűz, már kicsit megerősítette, végül is elvileg pyromágia órára jött, az elemi mágián belül, akkor a tűz a lényeg. Hogy is nem jutott ez eddig eszébe. Akkor azzal gömbbel is valamit kellene csinálni, mondjuk lángra lobbantani, persze csak felületesen, meg amúgy se tudná vagy akarná elégetni.
Szemét ismét becsukta, bár nem igazán tudta miért, talán így jobban tud koncentrálni, és elképzelni a dolgokat. Keze továbbra is ölében maradt, mintha nem tudna vele mit kezdeni, pedig inkább az volt az ok, hogy erős koncentrációval akarta elérni, hogy égjen. Lehunyt szemmel szépen lassan jelent meg előtte a gömb, közben ugyanazzal a nyugodt technikával vette a levegőt, majd ahogy egyre inkább akarta, ott fejében lángra is lobbant. Apró kicsi kis szikrából, majd egész nagy lett, és ezt próbálta valahogy átvetíteni, de hogy mennyire sikerült, azt már nem tudta volna megmondani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Már mondhatjuk szokásos napi teendőnek is, hogy minden nap - vagyis amikor "ő van beosztva" - elmegy az oviba a húgicáért. Természetesen hétköznap, a hétvégéket meg kibírják, de a péntek még határozottan olyan nap, amikor a hazaérés után még nincs sok ideje ezt-azt csinálni, hanem átöltözik, és mehet is. Nem egy túlságosan megszokott ruhában indult el, valahogy a fekete bőrnadrágok azokkal a vágásnak kinéző dizájnnal az elülső oldalukon... nem az ő stílusa, de felvette. Egyszer mindent lehet.
Egész hamar oda is ért, valamint ugyanezen gyorsasággal rendelte el a kislányt, majd indulhattak is. A megszokott úton, mindig ugyanarra mennek, és ez már ezalatt a majdnem három hét alatt is, de biztosan rögzült Hanna fejében. Nem is várta, hogy mellette lépdeljen, és gépiesen, szófogadóan, akár ütemesen haladjanak, azt el sem tudta volna képzelni, így hagyta, hogy felfedezze a kicsit is az itteni dolgokat, hiszen jó idő van, és elkeveredni se tud, hiszen figyel rá azért. Futkározott is rendesen, mindent megnézve, és egyáltalán nem foglalkozva azzal, hogy a ruhája koszos lesz, az neki nem is számít, mert nem is kell. Az a lány reszortja, mint hogy a kis farmerkabátot cipelje, mivel ahhoz talán meleg van, hogy ráaggassa, mint reggel.
Éppen csak egy kicsit figyelt másfelé, amíg a téren haladtak át. Az arra járókat figyelte, vagyis azokat, akik épp úgy sétálgattak valamerre, mint ők. Azt nem igazán vette észre, hogy a csöppség addig az ugráló-sasszézó sajátos kis mozgásával kezdte megközelíteni a fiút, aki a szobor melletti padon telepedett le. Nincs gond a hallásával, és viszonylag jól is beszél magyarul, valamint kíváncsi és gyerekes, vidám lélek is egyben - összetett személyiség. Ebből kifolyólag állt meg édesen mosolyogva a szöszi srác előtt, és nézte pár pillanatig, amíg meg nem szólalt kislányos, magad hangján.
- Mit dúdolsz? - kérdezte, amint lefordította az itt használt nyelvre mondanivalóját. Annyira nem is nehéz, meg ilyen szempontból előnyére vált, hogy mióta beszélni tud, ezt is tanulja.
Körülbelül eddigre kapcsolt Sharlotte is, és kezdte szaporázni lépteit a kis virgonc és az ismeretlen felé. Néhány másodperc telt csak el, és már ott is termett testvére mellett, kezét vállára helyezve, azzal finoman maga felé fordítva.
- Mit mondtam én neked? - intézte első szavait kedvesen feléje, majd felnézett a másikhoz fordulva. - Jajj, bocsi, kicsi még és nagyon eleven, igazi gyerek - kezdett szabadkozásba, ki tudja miért. Csak így jött, meg valamiért érezte, hogy kellene legalább ezt. Bár továbbmenni csak így rögtön nem akart, valami visszatartotta. Talán a hely, ide elég sok emléke köti. Ráadásul ezek is vegyesek; találkozott itt olyannal, akit nem nevezhet a szíve csücskének véletlenül sem, meg olyannal is, aki mostanra a számára legfontosabbak közözz foglal helyet. Talán ezért gondolta úgy, hogy ha már találkozott evvel a fiúval, akkor ki szeretné deríteni, ő melyik irányba megy majd el.
- Amúgy szia, Sharlotte vagyok - mutatkozott is be, csak úgy felületesen, meg az elfelejtett köszönést is pótolta. Valahogy el kell kezdeni, és ez mintha szükséges is lenne egy normális beszélgetéshez. - Leülhetek? - egészítette még ki, mivel állva sem volt sok kedve semmit sem csinálni, azért a tűsarkaknak hátránya is van. Meg valljuk be, sokkal jobb ülve, azokban a másik esetekben is ült. Addig a kisebbik szöszkét gyengéden maga elé vonta, hogy a hajával kezdjen valamit, mert sajnos azt is tönkretette, ahogy lelkesen játszott és ugrált. Ha igenleges választ kap, természetesen le is huppan, ám előtte még eszébe jutott valami.
- Téged hogy hívnak? - érdeklődte még meg, rögtön a bemutatkozás és kérdése után. Gondolta, hogy amúgy is megosztja a nevét, de azért ő rákérdezett még, mert éppen így volt kedve.
Hannára már nem haragudott, igazából az elején sem volt benne semmi, csak az, hogy félti, és akárkihez ne menjen csak úgy oda. Mondjuk ő nem biztos, hogy veszélyt jelent így ránézésre, de ez varázsló iskola és falu, akármi lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Néha napján azért neki is akad szabadideje, még ha mostanában elég sok dolga van, extra feladatok, a házimunka, meg persze a tanulás, ami nagyon az alap dolgok között van. De ha már hétvége, és végzett mindennel, akkor miért ne térhetne vissza egy kicsit régi énjéhez, és kezdhetne csak úgy sétálni, mint régen?
Ruházata egyszerű, rövidnadrág, fekete felsővel, a magassarkú, ami elengedhetetlen, de most nyitott, szandálszerű, darabot viselt, a jó időre és a napsütésre tekintettel pedig a napszemüvege is elengedhetetlen kellék. Haja csak úgy össze-vissza állt, nem foglalkozott vele, csak ment. A faluba annyira nem akart, ott ilyentájt elég sokan vannak, meg olyan hely sincs, amire ő vágyott. Azt tulajdonképpen nem tudta, mit akar, csak valami mást, mint a megszokott, éppen ezért indult el a kastély felé, és útja szépen lassan a Fénylő Lelkek udvarára vezetett. Meglepetésére nem volt egyedül, de nagyon ismerős volt neki a fiú, csak először nem ugrott be, honnan. Megszokottan mosolyogva közeledett, ahogyan gondolkodott, ki is lehet, majd aztán beugrott, hogy kviddicsezik, és talán Caius lehet a neve, de ebben nem volt biztos. A különös ülőpozícióval nem sokat foglalkozott, hiszen annyira nem meglepő.
- Heló! - köszönt pár méter távolságból, persze egyre közeledve, majd ahogy a padhoz ért, a másik oldalára ugyanúgy feltelepedett, mint a másik, könyökével térdén támaszkodva, és fejét felé fordította.
- Mi járatban erre? - tett fel egy eléggé közvetlen, de furcsa kérdést. Abban sem volt igazán biztos, hogy a fiú tudja, hogy ő kicsoda, még hogyha ő maga már tisztában van vele, hogy a mellette ülő az bizony terelő a Főnixeknél. A játékosokat csak megjegyzi még, akkor is, ha elég sok embert kell memorizálni a kinézetre és névre mostanság. Ennél többet egyelőre nem kívánt kérdezni, közölni, vagy bármit csinálni, mert az már rajta áll, hogy vevő-e a beszélgetésre, akar-e társalogni, vagy bármi, mert akkor majd folytatja természetesen, de addig csak vár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Kissé meg is lepődött a lány, hogy Caius is tisztában van vele, mégis kicsoda, amire szinte természetesen el is mosolyodott, miközben közeleddett, majd elhelyezkedett a padon, utána még egy kérdést intézve a fiúhoz. Végül is majdnem ugyanaz az ok, amiért itt vannak, a jó idő.
- Igen, én is imádom ezt a jó időt, a természetet, de leginkább sétálni. Hogy szabadidőm is van egy kicsit eljöttem otthonról - válaszolt őszintén. Az otthonról szó lehet egy kicsit furcsa, mert hát a faluban lakik, de ha érdekli miért van, biztosan meg is kérdezi majd a fiú. Idő közben azonban ahogy gondolkodik újabb információk jutnak eszébe a másikről, méghozzá, hogy eridonos, meg az is, hogy elviekben ő ezévtől mestertanonc. Nos, egy remek téma, meg érdekli is a dolog.
- Milyen mestertanoncnak lenni egyébként? - hangzott következő kérdése. Boztos jó a szabadság a szabályok terén, meg hogy ők azok a bizonyos "nagyok", és még ha neki ez messze is van, azért kíváncsi, mások hogy állnak hozzá a dolgokhoz. Amíg pedig a választ várta, végre volt ideje végigmérni játékostársát úgy igazán, mert eddig tekintete mindig másfelé futkározott. Vagy a szemkontaktust kereste, vagy az eget kémlelte, de most már megnézhette. Nem egy csúnyaság, sőt, viszont ő maga már foglalt, tehát minden ilyesfajta gondolatát próbálta félretenni, és a bal karján nyugvó motívum társgazdájára koncentrálni. Sokszor találkozik helyesebb egyedekkel, de ez nem jelent semmit, neki ott van a francia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Nos, igen, ahogy a jó időre terelődik első sorban a szó, felmerül, hogy nemrég még tél volt, azaz elvileg tavasz, csak az időjárás máshogy gondolta. Most pedig, valljuk be, nyárias idő van, még ha egy kicsit a szél fújdogál is, de nem ott, így  elég meleg a levegő. A gondolatokkal teljes mértékben egyetért, éppen ezért csak mosolyog, majd elég hamar másfelé is tereli a témát, méghozzá a mestertanonc létre kérdez, milyen az. Találkozott, és beszélgetett már tanoncokkal, de valahogy ez a téma még ha egy kicsit fel is merült, annyira nem jött át neki. A laza, de lényegre törő beszámolót hallva pedig tényleg úgy érzi, hogy jó lehet. Igaz, hogy a saját torony, saját szoba dolog annyira nem fogja meg, hiszen a majdnem saját ház az ugyanilyen érzés lehet, de tovább mosolyog, ahogy azt a fajta életformát elképzeli.
- Most kezdtem a harmadikat, bár már nem itt kellene tartanom, az az igazság - vallja be az igazat, bár nem teljesen, azt nem teszi hozzá, hogy végzősnek kellene lennie. jó, bukott, ez akkor nem érdekelte, meg most se igazán, ez olyan mellékes dolog, a kora attól nem változik. - Igazából a végzős évemet kellett volna kezdenem... - tette még azért hozzá, hogy képben legyen, de mindezt boldogan, hiszen nem bánta meg, és véletlenül sem akarja, hogy bárkinek ez legyen a véleménye. Az pedig, hogy ki mit gondol erről, az már annyira nem izgatja.
- Tehát igazából csak egy év van köztünk, vagy annyi se - vonta még le azt a bizonyos dolgot, ami úgy szembetűnő lehet a fiúnak is. Azt nem tudta pontosan mennyi idős lehet, ennyire azért nincs tisztában minden kis részlettel, de ha már tanonc, akkor 18 lehet, vagy annál idősebb.
- Tényleg, mennyi idős vagy? - kérdezett is aztán rá, nem csak a sablon kedvéért, hanem ha már így elgondolkodott rajta, eljutott odáig, hogy érdekelje is. Az is igaz, hogy ez egy eléggé lényegtelen információ, de más most nem igazán jutott eszébe, talán majd jön az, csak kicsit később.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

A srácnak is elég hamar leesett, hogy bizony kétszer bukott, a megnyugtató szavai viszont a lányra szinte semmiképp sem hatnak, hiszen nem igazán tudja érdekelni. Bár az, hogy szerinte ez nem probléma, talán egy kicsit megnyugtatja, hogy mégse az az első gondolata mindenkinek, hogy ezt mégis hogyan csinálta, vagy csak szimplán szerencsétlen? Nem, csak egyszerűen nem volt az a tanulós fajta.
- Azért én abbahagyni nem fogom. Ha idáig eljutottam már végigcsinálom - tette azért még hozzá, mert ez az igazság. Ha már anyjának nem is bizonyíthat, legalább apja legyen vele tisztában, hogy megváltozott. Azaz, tartsa legalább fent ezt a látszatot, mert az igaz ugyan, hogy változott, csak nem a jó irányba.
Következő témaként felmerülhet a kor, vagyis ahogy gondolkodik, muszáj megkérdeznie, majd a válaszon az eridonossal együtt nevet. Nem azon, hogy nem tudná, mennyi idős, csak így jött ki, és ahogy ő nevet, szinte kényszeresen érzi, hogy neki is muszáj.
- Konkrétan fogalmam sincs, milyen szakon, de maradni szeretnék MT-ként. Vagyis ez a mostani véleményem, aztán majd lesz valahogy - válaszolt teljes nyugodtsággal, továbbra is mosolyogva. Végül is, aztán lehet, hogy mint bátyja, elég lesz neki elvégezni ezt, de legalább csinálja végig, ez az elsődleges szempont. - Amúgy szerintem nincs miért aggódnod, jó terelő vagy - mosolygott tovább. Ezt nem csak a sablon kedvéért mondta, amennyit látott a fiú játékából, arról tényleg csak pozitívat tud mondani, persze mindenkinek van hova fejlődni, neki is, elképesztően sokat, de most tényleg nem csak úgy magyaráz a semmibe.
- Őrző vagyok, ettől az idénytől már főállásban - válaszolt, csak nem a legtömörebben. Lerendezhette volna egyetlen szóval, de azért még hozzá tett pár információt. Azt bizonyára tudhatja, hogy hol, vagy ha nem, majd kérdez bizonyára.
- Jól kijössz a többi Főnix-szel? - hangzott egy alapvető kérdés, vagy annyira mégsem tán. Mindenesetre őt sok minden érdekli, ami lehet, hogy fura néhány embernek, de például hogy az ember milyen viszonyban van a csapattársaival, az annyira nem is meglepő dolog, ha felmerül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Legutoljára talán a tanulmányai folytatására vonatkozó lelkesítést apjától hallott, és az nem volt a kedvence, nem ösztökélte semmire, ez azonban merőben más volt, mint az. Saját elhatározása is volt ugyan, de ha már egy másik diáktársai jó véleménnyel van róla, akkor rossz nem igazán lehet.
- Loise? Őt ismerem - egészítette ki. Vagyis már amennyire, látásból is, meg összefutottak már a folyosón is, beszélgettek, de azért annyira mégsem. Ettől függetlenül nevetett a fiúval együtt, ahogy belegondolt a dologba. Jelenleg olyan ember számára nincs, akit ilyenre kérne, de talán lesz majd, vagy ki tudja.
- Persze, tisztában vagyok, hova mehetnék majd, csak dönteni nem tudok. A kviddics is érdekel, a fotográfia - bár azt még nem tanulom -, esetleg a riporter szak, meg még egy csomó más is ezek mellett, de remélem mire oda jutok sikerül választanom - magyarázta igazán lelkesen, mármint a helyzethez késpest. A fiú következő szavai azért egy kicsit megnyugtatták, nem csak ő olyan, hogy több dolog is érdekli, aztán a tudás a visszatartó erő is lehet. Mondjuk nála ez annyira nem lenne fontos, ha valami érdekli, akkor abból összeszedi magát, az biztos.
- Nekünk mostanában volt edzésünk, és ugyan még csak a tavalyi idényben csatlakoztam hozzájuk, azt kell mondjam mi is jól megvagyunk. Talán ha van két ember, akit edzéseken kívül nem ismerek, de mindenkivel jóba vagyok, és habár annyira nem, mint ti, de kezdünk összeszokni, főleg az újakkal - reagálta le egészen egyszerűen. Velük is olyasmi a helyzet, mint a Főnixekkel, tehát úgy igazán ezt kiegészíteni nem tudná. Az az igazság, hogy nem is akarná, nem jut eszébe semmi, meg kicsit mintha olyan érzése is lett volna, hogy mennie kell, ennyi elég volt, eltelt az idő. Egy határozott mozdulattal állt fel ott a padon, majd úgy csinált, mintha leporolná magát, persze feleslegesen. Ugyanolyan lazán ugrott is le, majd 180 fokos fordulatot véve nézett ismét Caiusra.
- Azt hiszem én most megyek. Remélem még összefutunk. Szia! - köszönt el mosolyogva, kissé hirtelen. Azzal sarkán fordult el ugyanúgy, ahogy előtte, és indult is  viszonylag lassan. Talán hat-hét méteres távból nézett még egyszer vissza, jobb kezével intve egyet, majd eltűnt, és indult haza, remélve hogy a két jómadár nem művelt semmi katasztrofálisat a házban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Mivel igazából az egészet csukott szemmel csinálta végig, így logikusan semmit sem látott az egészből, de mikor kinyitotta szemeit, akkor a tanárnő szavai meglepték egy kicsit. Vagyis akkor mégis sikerült - a felismerésre elmosolyodott. Mégis égett a láng a gömbben, ez szuper. Persze amíg örül a sikerének, addig figyelmesen hallgatja a tanerő szavait miszerint ezt gyakorolnia kell a következő gyakorlati órájára, hogy ő tudja irányítani teljesen, ha lehet, és nyitott szemmel. Meg még valami pluszt is kell csinálni, amit eddig nem, ez tényleg szuper.
- Rendben - jegyzi meg azért a végén, hogy biztosan legyen: tudomásul vette a hallottakat. Már akkor el is kezd gondolkodni, hogy is lesz ez, mikor jön majd, ha szabadideje lesz, és mit csinál. Ezalatt persze Erdős tanárnő feláll, ami annyit jelent, hogy az órának vége, tehát ezt ő is lelkesen teszi meg, alig egy másodperccel utána, és követi is, arra, amerre jött.
- Viszlát! - köszönt el, ahogy kiléptek a teremből, mert ő nem a megszokott úron ment tovább, volt még egy kis dolga, amit el akart rendezni, hogy legalább az se legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Akármekkora káosz is uralkodott fejében, ha már elvállalta a pincérlánykodást, akkor még kitörő örömmel, hazaérése után rögtön át is vedlett a megfelelő ruhába, persze azért stílusához híven, egy kicsit tán a kihívó öltözetet aggatott magára, de ez érdekelte legkevésbé, csupán ment végezni a dolgát, út közben pedig a semmibe meredve gyakorolta a mosolygást, és a kedves beszédet, ami miatt akár hülyének is nézhették a falusiak, mert nekik úgy tűnhetett magában beszél, meg így is volt majdnem.
Amint elért a rétig, gondolatai egyre érdekesebb fordulatokat vettek, előtörtek az emlékek, de ekkorra már szépen magára erőltette a mosolyát, és így vonult a sátorig, hiába is járt tűsarkakon, már ilyen terepen is gyakorlott. Közelebb érve vette észre a három jelenlévőt, melyből egy rokona, amire tényleg automatikusan egy pillanatra igazi lett az a görbület arcán, majd a teljesen ismeretlen, valami mangafigurára igazán hasonlító fiút, és még egy lényt, aki valahonnan ismerős is volt neki, többször látta már órákon, ja igen, jóslástan. A neve nem volt meg, de azt lényegtelennek tartotta, így csak közeledett.
- Sziasztok! - köszönt is először, majd végignézve a többieken egy kérdő pillantást is vetett a semmibe, mert eddig bármiről is volt szó, arról ő lemaradt, bár biztos megismétlik majd esetleg, hacsak még nem is hangzott el. Annyi biztos volt, hogy ők pincérek lesznek, vagyis személy szerint pincérnő, és a hamarosan érkező vendégeket kell majd kiszolgálnia, de a részletekkel nem volt tisztában, egyáltalán, homály az egész. Kezdetnek azonban elég, a továbbiakban pedig biztos volt benne, hogy kapnak még információkat a dolgokról, addig pedig félmosollyal tekintgetett körbe, várva, hogy történjen valami.
Aztán érkezik még valaki, ő is totál ismeretlen, de nem baj, megereszt felé egy lelkes sziát, aztán hallgat a továbbiakban, amíg a magyarázatot is kapnak, szuper. Ekkor veszi elő menülistát, vagyis elvileg az, meg az ételek és italok megnevezéséből azonnal megítélhető.
- Remek... Akkor én megyek is ellenőrizni mindjárt, de előbb megmondhatnád, mi van a köszönésekkel - igen, tényleg, valami rémlik neki ekkor már, de a világért sem tudna visszaemlékezni, mi is, tehát muszáj segítséget kérnie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nem is kellett várnia szinte, a mellett, hogy még egy ismerős arc érkezett, akinek szintén egy mosollyal és sziával köszönt a valahonnan ismerős lány elmagyarázta, mi van. Szépen csendesen végighallgatta, tudatosította önmagában, a köszönés és üdvözlés résszel pedig úgy volt, hogy nem olyan nehéz, meg hát ki lehet bírni, tehát csak bólintott.
- Rendben - mosolygott is hozzá, talán tényleg, nem erőltetve, vagy csak nagyon jóra sikerült. Azzal már ment is, hátat fordítva és az asztalok felé indulva. Szépen sorban haladt, mindegyikhez külön odament. Na nem mintha nem látta volna kicsit távolabbról is, mi a helyzet, de így érezte jónak és biztosnak. Igazából egy örökkévalósággal is felért számára, mire az asztalsorok végére ért, de nem volt különösebb dolga, mindenhol ott volt minden, csak megigazgatta, ha úgy látta. Akkor pedig vissza kellett verekednie magát az egészen, ami már azért gyorsabban megvolt. Kerülhetett volna, de logikája most azon a szinten ragadt, ahol volt, mikor eljött, tehát átvágott, és egy sóhaj keretében tért is vissza a többiekhez.
- Huh, kész. Mindenhol van csengő is, meg a menülisták is a helyükön - közölte a tényállást egészen egyszerűen. Nem volt ebben semmi különös, tényleg, majd érkezett még egy személyzeti tag is, aki elviekben a pénztáros. Csak nézte egy darabig, amíg körvonalazódott neki a kép, vajon ki az. Jesszus, Niki. Órán kívül nagyon régen látta már, de ő is megkapta a sziát, és egy héthatáros vigyort, ami akkor, abban a pillanatban nem az álarcának része volt, hanem belülről jött. Úgy látszik mégse annyira passzív a leányzó, nem hagyja minden hidegen, még ha nagyon másra is koncentrál - amit egyébként szeretne elfelejteni. A barátok, rokonok - vagyis akikért bármit megtenne - láttára azért ő is megenyhül, kicsit talán inogni látszik az a fal, amit valódi énje köré von.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Egy ideig még élvezheti azt a bizonyos unalomnak nevezett dolgot, ami egyébként sokszor rátör, és imádja is, vagy sétálással kezeli, de mivel most dolga van, így nem csinál semmit, csak nézte ki mit csinál, amíg az egyik lány nem jött hozzá oda egy könyörgésnek is nevezhető monológgal, vagyis csak segítséget kért, és persze ő meg szívesen csinált mindent, ha már úgysem akadt külön páciense. A hallottakra egy kicsit elképedt magában, de az ismeretlen lánynak a mosolyát kamatoztatta.
- Persze, természetesen. Ja és a Mohikán az Keith, bár itt Gazdám... - és azzal már indult is a másikkal együtt be a konyhába, a dolgaikat intézni, mert most hirtelen aztán elég sok lett, és tényleg hirtelen. Ahogy készültek a kért dolgok, vagyis ugye szinte minden, sőt, minden, pakolta is szorgosan tálcára, majd már csak egy újabb kérdés zökkentette ki.
- Egyéni díszítés? Fogalmam sincs, most teljesen őszintén... Sok-sok dekorcukor... Csokiöntet van? Vagy nem tudom... - tanácstalanul állt a dolog előtt, de akkor még feltűnt neki, hogy a facsart gyümilé sehol. Te jó ég, mi lesz itt.. Na jó, nem kell kétségbe esni, viszont egy kicsit talán idegesen kapkodott a narancs és még valami, vagyis valószínűleg körte után, mert azt látta meg hamarabb. De hogy ebből hogyan lenne neki üdítő, az már más kérdés, tehát átváltott abba a bizonyos üzemmódba, amit otthon sokat gyakorolt: hol feltűnik, hol eltűnik. Ilyenkor keres valamit, most nevezetesen gyümölcsfacsarót. Nem kellett hozzá sok idő, bár egy perc biztosan beletelt, mire visszaért eredeti helyére és nekidobta magát a munkának. Hirtelenjében meg sem fordult fejében, hogy varázslattal csináljon bármit, csak tette, amiről úgy gondolta, hogy jó lesz. Persze a rendelés még további jó sok dologból állt, és ez csak a kezdet, tehát még észrevett olyat, hogy a kehelyhez nem normál kanál kell, hanem marcipán. Nos, ez remek, de legalább nem nehéz beszerezni. meg volt ott még a krumplis lángos, de az a manók dolga, nekik kicsit már sok lenne, és mikor már szépen a tálcákra van pakolva az ételek nagy része, észreveszi, hogy az eper nincs a helyén, így egy gyors mozdulattal ezt is odahelyezi a többi mellé, majd szépen az egyik tálcát óvatosan megfogva indul is a lánykával egyetemben. A vendégekhez odaérve ő nem szól, és próbál is csendben maradni, csak szépen lerakja a cuccost, amíg Runa beszél, addig ő hátrált és megint jött a lány. Kérésére csak bólintott, majd indult is, és asztaluk előtt megállva pukedlizett illedelmesen, tőle szokatlanul.
- Üdvözlöm itthon Úrnőm, Gazdám. Remélem jól érzik magukat, én most azért vagyok itt, hogy szórakoztassam Úrnőmet és Gazdámat, tehát óhajuk parancs, bármit kérhetnek, de kérem gondolják meg mi legyen az. Állok szolgálatukra, tehát ha bármire szükségük van, kérem mondják csak - csak egy kicsit furcsa a beszéd és viselkedés részéről, főleg hogy a lányt nagyon-nagyon jól ismeri, talán a kelleténél is jobban, és eléggé jóban is vannak, no meg a fiúcska is az ismerősei közé tartozik, így már magában röhög a helyzeten, de neki most ezt kell tennie, erre vállalkozott. Addig pedig csak csendben vár, kezét maga előtt összekulcsolva, aranyosan nézve, meg valami tiszteletet sugározva, ahogy az idő közben érkezőket és minden mást figyel egyszerre, többek között Ericet. Nem is kicsit meglepődik a jelenlétén, de csak egy mosoly erejéig, mert megint eszébe jut minden negatív dolog, amit tett, én nem kellett volna, de csak nézte és hallgatta, nem igazán foglalkozva ezzel. Annyira persze nem bambult el, hogy a páciensekre ne figyeljen, tekintete ide-oda járt közben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Jelentőségteljes nap elé nézett, vagyis inkább este, ha már a nyitóbál részét nézzük. Ezzel veszi kezdetét a Mágustusa, amire már nagyon hosszú ideje készülnek, teljes erőbedobással, a lehető legtöbb odafigyeléssel, precízen, hogy minden részlet a helyére kerüljön, és sikerült is, itt vannak, eljutottak idáig, hogy ez a dolog kezdetét veszi, pontban este nyolckor.
Őszintén nem tartott sokáig a készülődés, mivel ár régen eltervezett és elővett mindent, amire szüksége lehetett, azaz a ruhája, a kinézetére összpontosítva, aztán fel kellett aggatnia magára a dolgokat, és már indult is fel a kastélyba. Nem tartozott éppen a legjobbak és a rekorddöntően meleg napok közé az időjárás, de már sokszor megkísérelte báli ruhában felszökni az iskolába, még akkor is, mikor repkedtek a mínuszok.
Beérve sem bonyolította túl a dolgot, egyedül volt, de ez nem érdekelte különösebben, csak szépen odasétált a többiekhez, vagyis a szervezőkhöz tömören, Adriához, Amandához meg Amirához, ott pedig csendben maradt, lecsüccsent a helyére és hallgatta az igazgató úr beszédét is, de persze csak miután észrevette barátját egy másik levitás oldalán. Körülbelül mintha nem történt volna semmi fordult vissza DÖK-ös társaihoz, és utána ténylegesen Wickler beszédére figyelt. A bejutottaknak tapsolt, még ha ez számára nem volt újdonság, ettől függetlenül viszont örült a sikerüknek, és megérdemelték teljes mértékben. Amira következett ezután, elsőként a szervezőknek megköszönve a munkát, melybe ugyan ő is beletartozott, de a tapssal nem állt le, mivel társainak ugyanúgy kijár ez az egész. Kezdetét vette a vacsora is persze már, nem húzták túlságosan az időt, mondjuk kivételesen most alig evett valamit, viszont amit a tányérjára kitett, az mind eltűnt - még ha nem is volt sok, sőt.
Mivel ez egy bál, természetes, hogy van egy táncos rész, rendszerint az evés után, mint most, de ő csak ült szépen csendben figyelve ott az asztalnál, nem ment sehova. Mivel egyedül jött igazából csak várt, hogy valami ismerős vagy bárki felbukkanjon, és legalább beszélgetni tudjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Csak csendben ült és figyelte az eseményeket leginkább, majd csak arra lett figyelmes, hogy valaki megáll előtte. Történetesen egy fiú volt, ráadásul még egy kérdést is intézett felé, amire csak elmosolyodott, szokásos természetességgel.
- Szia! Persze, nyugodtan - először persze, hogy arra válaszol, amit hallott. - Sharlotte vagyok, téged hogy hívnak? - utána jöhetett már ez az eléggé sablonos, de fontos dolog, hogy a nevét megtudja az ismeretlennek. Látásból ismerős volt neki, nagyon is, de nem tudta volna megmondani miért és honnan.
Kicsit arrébb is csusszant, hogy aztán a fiúcska ténylegesen le tudjon ülni mellé, ha már megkérdezte. Jól esett neki azért mégis, hogy nem kell egyedül unatkoznia, hanem lesz beszélgetőpartnere, bár elsőképp nem jutott eszébe semmilyen normális téma, amit felhozhatna neki, már így ebben a szituációban.
- Szurkolsz valakinek? - csak sikerült aztán neki, nem erőltette meg magát, ha már alapjában véve valami ilyesmi volt a bál lényege, azaz a Tusa megnyitása, a versenyzők névsorának kihirdetése.
Az, hogy sok dologra képes egyszerre figyelni, megnyilvánulhatott abban, hogy a mellette ülőre és a többi történésre egyaránt, ugyanabban az időben próbált koncentrálni, és hát sikerült is neki. Igaz, leginkább a kéket csapatát vizsgálta. Először Nikit, akinek viselkedésérén nagyon meglepődött, de miután a lányok intézkedtek az ügyben, ő inkább hagyta, és Ericet kereste. Megtalálta, méghozzá táncolt. Valami furcsa érzés kapta el hirtelen, hogy táncolnia kell, és ha már párja nincs ott vele, akkor tökéletes lesz ez a srác is.
Hatalmas vigyorral fordult oda hozzá ismételten, pár pillanatig ugyanígy maradva, majd megszólalt.
- Nincs kedved táncolni? - furcsa talán, hogy a lány kérdi a fiútól, de nem érdekelte, késztetést érzett rá, és úgy gondolta muszáj megkérdeznie. Nem gondolta, hogy nemleges választ kap. Beszélgetni ott is tudnak, a bál lényege a tánc, meg csak úgy megérzésképpen is biztos volt benne.
Ha elfogadta a felkérést a fiú, akkor fel is állt Lotti rögtön, valamely egyszerű módon kiügyeskedve magát helyéről, és indulhattak is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Elbambul félpillanatokra, de pillanatnyi furcsa elmeállapotától függetlenül ő azért örül, hogy akad társasága, és csak mosolyog rá, ahogy a bemutatkozáson gyorsan átesnek.
- Én kérlek, a navinében vagyok - egyszerűen lerendezi, de kedves ábrázattal, és hangjában sincs semmi taszító, vagy ellenszenves. A kérdésből kiderül, hogy rellonos a fiú, bár ez így első ránézésre megállapíthatatlan az ő esetében. Vannak olyanok, akiknél már hallomásból egyértelmű, bár ha azt összegyűjtenénk Lotti miket csinált legutóbbi két évében, na hát nem a navine lenne az emberek első gondolata.
- Hááát.. mindenkinek szurkolok egyaránt szervezői mivoltom miatt, de egyébként talán az unokatestvérem, Mary az, aki ebből többet kap - és igaz is. Nem kivételezhet, nem is akar, de valahol belül tényleg neki szurkol, és azt sem szeretné, hogy baja essen. Persze ez nem olyan verseny, hogy mindenki egy karcolás nélkül megússza, és végig csinálja, ez utóbbi pedig már önmagában nem biztos, tehát igazából nem tud vele mit kezdeni, csak el kell fogadnia.
- Természetesen.. - elmosolyodik, ahogy feláll ő is és kezét nyújtja, Lotti pedig egyértelmű, hogy bal kezét az ő jobbjára helyezi, és mehetnek is táncolni. Szépen lassan indulnak el a táncparkett felé, bár azért még normál tempóban, majd kérdés is érkezik felé, amin először erősen el is gondolkodik, ez pedig arcán is kiütközik.
- Nem tudom... A barátom is itt van, de ő a háza tagjaival van, mással is táncol, és.. Mindegy is, jó így - rövidre zárja a dolgot, nem szeretné azt ecsetelni, hogy még ha valahol tényleg legeslegbelül kedve lenne vele táncolni, mégis tényleg tökéletes így. Nem kell a közvetlen közelségében lennie, érzéseivel küszködni, a gyötrő emlékekkel, na meg valljuk be, hogy a jelennel. Ahogy a Tusa elkezdődött egyébként sem utazhat haza Danielhez, így aztán csak fájdítaná a szívét, és jó is, hogy ennyire távol van tőle, ő pedig mással táncolhat. Szereti, persze, de mégis.
- Neked hogy-hogy nem akadt párod? - azt nem mondja ő, hogy Dávid csúnyaság, sőt, de ilyen szemmel nem igazán tud rá tekinteni az adott helyzetben. Viszont ez azért mégis egy alap kérdés, meg talán még a későbbiekben is jutnak vele valamire.
A táncparkettre is szépen, biztosan elértek, valahol elmerülve a tömegben, és hát nem is pörgős szám szól - épp, ahogy a bálokon megszokott -, hanem lassú, amit még ha kifejezetten annyira nem is tart kedvencének, de egyszer-egyszer el lehet viselni, és hát akkor táncolni is rá. Kezeit a fiúcska vállára helyezte, szépen behajlítva, nem görcsösen, és mosolygott a bátyja háztársára.
- Egyébként van kedvenc sütid? - ez teljesen spontán kérdés volt, és nem is a természetes érdeklősébe ilyenkor beletartozó dolgok közé sorolható, de ha egyszer a sok ételre és finomságra, édességre ránézve ez jutott először eszébe, hát akkor már nem fog tovább csendben maradni.
- Jaa.. és melyik évfolyamra jársz? - még valami, ami talán teljesen lényegtelen, de jó beszédtéma, és így legalább jó gyorsan, jó sok információt megtudhat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Na hát végül ennek is elérkezett az ideje lassacskán, még ha dolgai eléggé megsokasodtak az utóbbi időben, de mégis, ha kell, akkor megy, és nem is csak azért, mert muszáj, az elemi mágiát tényleg szereti.
Legutoljára, azaz még az első óráján olyan feladatot kapott, hogy az ott gyakoroltakat kell még tovább csinálnia, fejleszteni, hogy nyitott szemmel menjen, ő utalja és ráadásul szemrebbenés nélkül végigcsinálja az egészet. Ezt természetesen csak az elemi mágia teraszán, azaz az ennek hívott teremben tudta megtenni, de gyakorolt is, lényegében egy egész napot rászánva csak erre, mert hát hogy nem ez volt az egyetlen dolog, amit csinálnia kellett a következő órájára. Valami újat is meg kellett próbálnia, amire megint csak külön majdhogynem 24 órát is lefedő gyakorlást hozott össze, persze csak darabokban, apránként összehozva, mert ez is nehéz volt azért.
Határozottan, sietősen szaladt fel a lépcsőkön, majdhogynem futva is, majd már csak az ajtó előtt állt meg hirtelenjében, hogy még a lendület benne volt, majdnem borult is egyet.
- Jó napot tanárnő! - köszönt is rögtön, ahogy nyitotta az ajtót és belépett azon, mert hát nem bonyolította túl a dolgot ilyen szempontból, megbeszélt időpontra jött, órára, így nem is gondolhatta volna senki, hogy majd ő lesz egy váratlan vendég, valami meglepetés, akire nem is számítottak volna, eléggé egyszerű megmondani, meg már a hangja is talán ismerős lehet a tanerőnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Haja nagyjából mint egy kisebb összekötözött szénaboglya, divatosan óriás póló, rövidnadrág és természetesen tűsarkú alkotta most az összképet, azaz ezt látta mindenki, ha véletlenül látóterébe Lotte is beleért.
Ez érdekelte azonban legkevésbé a temérdek más dolog mellett, ami nagy ívben elkerülte figyelmét. A tusa kezdete óta nem volt épp a legjobb passzban, már alapból rosszul érezte magát nagyjából mindig, Daniel hiánya miatt pedig talán ingerültebb is lett, mint előtte. Kevesebb időt fordít a környezetére, és be kell vallani, hogy a meleg se tesz jót neki, ez viszont már nem olyan probléma, amiért bárkit is okolni lehetne.
Talán a megszokottnál egy kicsit nyugodtabb lelkiállapotban, a magányban reménykedve és a kellemesen hűs levegőt élvezve baktatott fel a kastélyba, és arra igazándiból magasról tett, hogy mennyi lehet az idő, vagy mit szabad és mit nem. Csak ment előre, nyugis helyet keresve, aminek megtalálásához elsőképp egy hosszú és kimerítő sétát is túlélt, majd a társalgó mellett döntött. Benyitva azonnal észrevett néhány távoli diákot, de azok csak hárman voltak, és a lehető legmesszebb, a kandallónál lévő párnákon ülve trécseltek. Ott sem volt melegebb, de hidegebb sem, mint bárhol, de nem igazán ragadta meg a látvány. Beljebb lépve feltűnt még egy ablakban ülő lányka is neki, ő sem keltett benne nagyobb érdeklődést, de mivel egy hozzá viszonylag közeli fotelbe huppant le a nagy gondolkodásba belefogni, azért egy nem igazán kedves hangon kiejtett sziát odavetett neki a miheztartás végett, aztán bele is kezdett. Először elkönyvelte magában, hogy nincs egyedül, első negatívum kipipálva. Már ezen a ponton tudta, hogy hosszú lesz a lista.
Néhány másodperc telhetett el csupán, de az neki mégis óráknak tűnt, igazándiból azt sem tudta, hol kezdje el a dolgot. Annyi minden volt, hogy egyre inkább taszította a felismerés, és más tevékenység után akart nézni, ez azonban így már problémásabb lett volna, ezért csak ült, és képeket vágva nézelődött. A japán lányon ragadt le tekintete, nem mintha érdekelte volna mit is csinál, csak valamelyest megnyugtató érzés volt nem a semmibe bambulni, hanem valakire, legalábbis számára. Az megint mellékes és lényegtelen momentum, hogy erre mit reagál majd a másik. Ő csak nézett, mégis talán szokatlanul értelmesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Talán nem is normális, hogy ilyenre vállalkozott. Áh, hogy is lenne az?! Nem, azt a határt már réges-rég átlépte, de azért nem sokan vannak, akik kényszeresen csökkentik a szabadidejüket. Olyankor nincs mit csinálnia, és rendszerint csak gondolkodik, ami nem tesz jót neki.
Mindenesetre ha már húga felügyelete, a tanulás - már amennyire -, Eric, a házimunkák, a Mágustusa, az elemi mágia meg a nonverbális varázslás nem köti le eléggé, akkor kell még valami. Valami hasznos, és ha már akad a faluban álláslehetőség, akkor arra azonnal le is csap, mint jelen esetben volt hajlandó jelentkezni a Cukrászdába.
Napja teljesen megszokottan telt, pont, mint a többi, nagyjából ugyanazt tette, és így is rengeteg ideje akadt még, mielőtt elindult volna. Talán már kicsit késésben is volt, de ez is egy hátulütője a túl sok gondolkodásának. Ettől függetlenül azért a lelkesedést, ami nem csak erőltetett és felszínes érzelemként mutatkozott meg kamatoztatta is rendesen. Ezerwattos vigyorral és csillogó szemekkel indult el.
Az üzletbe beérve először is a másodperc töredékei alatt elcsodálkozott, ahogy tett még pár lépést. Elsőként megállapította, hogy túl sok itt az eridonos, azaz csak három, de talán ahogy így rájuk nézett ők is céllal voltak ott. Ebből továbbindulva vette sorjában az embereket. Kiva. Róla aztán ilyet sohasem gondolt volna, de hát ő sem az, akiből olyan sok elkövetett dolgot kinéztek volna az emberek. Mégis, ha kolléga lesz, az csak jó lesz. A következő mondjuk Keith. Nagyon nem ismeri, de majd ez is változni fog, viszont amennyit látott belőle, az tökéletesen elég valamennyi kis vélemény leszűréséhez. Kedves srác, olyan tipikus cukigyerek. Nagyjából ennyi. Leonie pedig.. őt jellemezni se kell, ha így vannak már biztos, hogy ez érdekes felállás lesz.
- Sziasztok! - köszönt is rögtön, hiszen nem is telt el idő szinte, csak néhány másodperc. - Bocs a késésért - azért ezt még muszáj volt hozzátennie, már csak ténylegesen a hibája miatt is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ahogy megérkezik igazából csak biztosabb és határozottabb lesz a mosoly képén, ahogy Vera megszólal, miszerint is csüccsenjenek csak le ahhoz a bizonyos asztalhoz, ő pedig hoz inni. Megszokott tempójában indul is a kijelölt helyhez, és a hozzá legközelebbi széken helyet is foglal, nagyjából amikor a főnök visszatér a szivárványszínű hűsítőkkel.
- Wow.. köszi - ennyivel le is rendezi, de azért ábrázata átrendeződik rendesen, és megállapítható, hogy tényleg örül. A volt navinés beszédét csendben hallgatja, figyel is, ami szokatlan, de néha azért mégis lehet, még ő is képes rá, majd ahogy átgondolta a dolgokat mondja is részéről a választ.
- Tökéletes lesz itteni pénznemben is, és talán... a két hét néhány esetben praktikusabb lehet, ezért első sorban ez mellett szavazok, de persze ha az egy hónap a többieknek jobban tetszik, az se baj - talán így tudja a lehető legtömörebben kifejteni a választ, mert fontosnak tarja megjegyezni, hogy nincs abból probléma, csak elsődlegesen talán így jobb, ez villant fel ott belül a buksijában.
A továbbiakban még ahogy az idényakciókról, meg százalékos kedvezményekről esik szó is csak csendben hallgatja, persze a jégkása eltüntetését folytatja közbe. A kis csend, az a kihagyás, ami a főnökasszony mondandója után letelepedett igazándiból számára nem jelentett semmit, nem is észlelte, csak amikor újra megszólalt. Ehhez társult egy halvány félmosoly is, mivel róla ejtett szót. Igen, a háttérmunka sokkal inkább hozzá illő. Nem az, hogy nem szereti az embereket, bár mondjuk mostanában talán nem a legempatikusabb és kedvesebb mindenkivel, hanem nagyba tesz a környezetére, de a sütést még szereti is csinálni.
Ahogy Mary nevét is említi a lány, egy kicsit talán meglepődök Lotti. Furcsa, hogy mennyi minden közös már bennük, egy csomó helyen összefutnak, de végül is ha már rokonok, ez nem is baj. Ugyancsak egy mosollyal jutalmazza a felismerést, aztán ismét belegondol, hogy mit is kellene mondania.
- Én nagyjából kettőtől minden hétköznap délután is ráérek, akár egészen estig, jó sokáig is, hála a bátyámnak... Hétvégén pedig akármikor, de tényleg. Délelőtt is akár kora reggeltől, meg délután is szintén, akár estig - a dolgok miértjét meg módját nem firtatja, legyen elég ez a pár tényszerű megállapítás, de persze mindezt mosolyogva.
- Kérdésem nincs, jelenleg. Ha lesz, akkor majd szólok - ez is csak egyszerű megállapítás, de kedves hangon és angyali vigyorral, csak most, csak nekik. Ez pedig nem túlzás. Ha már munkatársak, nekik azért kijár. Meg hát barátai is ezen felül, szóval ennyivel is kevesebb felmerülő probléma lehet köztük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

A tanárnő részéről a köszönés csupán egyetlen szó, amit ő meg is  ért, még ha első pillanatban nem jut el hozzá a lényeg, akkor is. Jobban belegondolva tudatosul csak benne, hogy tényleg talán egy kicsit többet bambult a kelleténél az alapjában véve is vontatott mozgásához társulva.
- Elnézést! - már indultak is persze a tűz elemnek kialakított részre, lévén Lotte pyromágus tanonc lenne. Sietősen, mert hát ennek a kis hibának köszönhetően csúszásban vannak és kevesebb idő lesz, meg szótlanul, amit nem is bán.
Csak mikor ugyancsak szaporázott tempóban foglalták el megszokott helyüket és hallotta az első utasítást, csak akkor fogta fel agya, hogy tényleg egy kicsit le kéne nyugodni, amibe bele is kezdett már a tanerő szavait hallgatva, viszonylag kevés sikerrel, de majd utána.
Ha korábban odaér talán még a gyakorolt elemet is bemutathatta volna, de így most az újdonságot kell Erdősnek prezentálni, amit úgy pluszként kezdett a gömbbel. Na meg az ellentéte, a feladat fordítottja... Ebbe elsőre belegondolva kicsit sem nyugodt gondolatai támadták meg, mivel fogalma sem volt, hogyan lehetne kivitelezni, viszont inkább az eredeti célra koncentrált.
Mély levegőt vett, benntartotta, majd lassan kifújta, és a gömbre koncentrált minden erejével. Szeme nyitva, a gyakorlásnak köszönhetően így is el tudja már képzelni azt a kis almára hasonlító mágikus valamit maga előtt, egészen nagy részletességgel és majdnem pontosan. Azonban nem ez volt a lényeg. Most következett az, hogy egy cseppet még lebegtetni is kellene. Igen, ez nem az ő mágiájához tartozik, de fontos ahhoz, hogy ne égesse meg magát véletlenül se. az lehet, hogy alapból nem égetné meg magát, de így kezdte és így tanulta be. Szóval amint meg volt ez - nonverbálisan a lebegtetés, nonverbálisan! -, jött a dolog nehezebbik fele: az apró lángnak a gömbön kívül kell megjelennie, indulópontként a tetején. Szemét nem hunyta le, csak koncentrált, a tőle telhető legerősebben. Ha már eddig sikerül neki a művelet - mert hát ugye ez is kérdéses - jöhet a mozgatás. Apró kicsi láng elindul a gömbön kívül, körbefutja párszor határozatlan irányokban: legalábbis elviekben, ennek úgy meg kéne történnie, ahogy elképzelte. Lehet, sokat vállalt, de hosszú-hosszú órákon át - nagyjából harmincat is igénybe véve összesen - készítette fel saját magát az órára, és ha nem megy neki.. akkor ez van, de ő bizakodik és belead mindent.
Az ellentét okozott most nagyobb fejtörést neki, bár ezen még megpróbált nem gondolkodni, és szépen nyugisan eltüntetni az eddigiekből mindent, a gömböt pedig kezébe leereszteni. Innen csak nézte a tanárnőt, mi a véleménye. Nem várt igazából semmit, csak pár szót: jót vagy rosszat, mindegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

A végén már annyira nem koncentrált semmire, csak lazán megszüntette az egészet annyival, hogy nem koncentrált, így persze azt is észrevette, hogy a tanerő az alkarjához ér. Nem igazán tudta első pillanatban hova tenni a dolgot, mivel azon járt agya, hogy mégis hogyan csinálja az ellenkezőjét. Persze csak ezután jött, hogy Erdős el is magyarázta, aminek ő felettébb örült. Először is az volt neki nagy meglepetés, hogy tényleg sikerült megcsinálnia, amit akart, majd hogy a tanárnőnek is jó véleménye van a feladat ezen részéről már igazán jól esett neki. Végre már azt is tudta tehát kis segítséggel, hogy mit kell csinálnia: a lángot lecsillapítani, méghozzá csupán a gondolataival valószínűleg, szemrebbenés nélkül, ha már ilyen mértékű... teljesítményt produkált. A vele szemben ülő még be is mutatta, hogy van ez, azután pedig egy nagy sóhaj keretében gondolta végig a másodperc töredéke alatt, mit is fog csinálni.
- Rendben... - válaszolta csupán, beleegyező hangsúllyal. Nem mintha más választása lett volna, vagy egyáltalán bármi problémát, illetve negativitást jelentett volna ez neki, de fontosnak tartotta megjegyezni.
Az előtte lebegő kis gömbbel nem csinált hát semmit, mint ahogy az meg lett hagyva, csak utána koncentrálta a lángot megint a tárgyon kívülre, pont, mint előte, még méreteit tekintve is olyan lett. Azonban ahhoz, hogy a láng lecsillapítása majd megszüntetése ténylegesen látszódjon, ne csak valami apró hibának látszódjon kellett még, hogy valamit növeljen rajta, így ez a kezdetleges apró méret csak egy pillanatig állt fenn. Noha a bonyolult dolgok nehezen is mennek neki, az egyszerűt könnyebben csinálja, a lelki kiegyensúlyozottságától függően.
Ekkor következett csak a csökkentés. Erősen csak arra gondolt, hogy nem nehéz ez, menni fog, és persze, hogy a láng kisebb lesz. Igazából nem csinált semmit, csak az alap nyugodt állapotában koncentrált arra, hogy a lángcsóva ereje gyengüljön, és el is tűnjön. Így szokta: van, amikor használ, de van, amikor nem.
Persze a legpozitívabb hozzáállása kellett. Keze megszokottan ölében hever, és csupán gondolkodással irányítja, mély levegőket vesz közben, hogy ezzel egyetemben folyamatosan nyugtassa is magát, de a lényeg a láng fokozatos eloltása, erre koncentrál, és ezt képzeli el számtalanszor, pontosan és nyitott szemnel, hogy menjen legalább valami.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

A lány reakcióiból azonnal leszűri, hogy bizony nem az a teszek rá típus, és eléggé irritálja bizony, amit csinál. Már az első mozdulatnál, jobban mondva ahogy néz rá, a tekintetéből kiolvasható, testbeszéde pedig alátámasztja a feltételezést. Mit feltételezést? A tényt.
Csak halovány, és a külvilág felé semmit sem közlő félmosollyal figyeli, ahogy a lányka öszehúzza magát, és próbál valamit csinálni, hogy elterelje saját figyelét róla, de ez persze nem sikerül neki, ahogy várta. Mindenesetre azt nem kell jegyezni, hogy Lotti ebben nem leli örömét, viszont nem is zavarja.
- Baj kérlek.. az mindig van, és elég sok is. Ettől függetlenül te semmit se tettél. Még, és ez maradjon is így, oké? - a végére természetesen egy angyali mosolyt muszáj beiktatnia, amit ugyan ő nyugtatásképp szán az ablakban ülőnek, mégis sokkal frusztrálóbb, és furcsa érzéseket keltőre sikeredett. Mondanom sem kell, teljes mértékben elkerüli a figyelmét, és tesz is rá magasról. Egyáltalán nincs olyan kedve, hogy bájcsevegjen, vagy kedvesen álljon bárkihez is. Talán egy, vagy két ember lenne, aki ha beállítana hirtelen, akkor mosolygósan, édesen viselkedne, de mivel az lehetetlen jelen pillanatban, így marad ez a közömbös és negatív énje.
Még jobban összehúzza magát. Erre igazán semmivel sem reagál, csak magában könyvel el néhány dolgot, amit így feltehetően meg is állapít a másikról, annak reményében, hogy később hasznát veheti - másért nem tenné, ha nem érdeke nem cselekszik. Tekintetét is csak most emeli le a lányról, lassan és horrorisztikusan nyugodtan. Egy magazinért nyúl, aminek különböző - felesleges - példányai az asztalon hevernek, és csak fellapozza minden ok nélkül, hogy lekösse addig is valamivel a figyelmét. Még ha menne vele valamire, persze... A leányzónak ez csak percekre adhat megnyugvást, utána le is teszi, és számtalanaszor végigpásztázza szemével a termet, természetesen megakadva a másik íriszeiben. Furcsa, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Néha azért még rengeteg dolga mellett is akad szabadideje, na pont ilyenkor indul el a Navinébe, meglátogatni a sárgácskákat, valamiért imád háztársaival lenni, csak beszélgetni, az éppen aktuális pletykákat átrágni, nem is csoda, hogy jól informált lány. Most is csak sétált a folyosókon, azzal az elképzeléssel, hogy meglepiként beugrik egyet, de hosszú ideje először kell meglepődnie a ténytől, hogy Artiet látja. ~ Mit keres itt Artie? ~ Első gondolata persze, de rögtön az is bevillan, hogy ha apja küld neki bármit is, az igazán fontos lehet. A kis huhogira édesen vigyorgott a levelet bontogatva, mert hát tudta, hogy jutalmat akar az útért, mint általában, nála azonban nem volt semmi.
A levél tartalma csak enyhén sokkolta az első pillanatban, amíg még el sem jutott tudatáig, mi is van benne. Hosszú másodpercekig újra és újra végigfutott tekintete az első mondaton, fel sem tudta fogni, visszahangzott fejében a név.
Útja azonnal más irányt vett, egészen pontosan vissza, haza rögtön, összepakolni, Alex-szel beszélni, bejelenteni, hogy távozik, és majd valamikor jön, addig is Hannára ő vigyáz, ahogy szokott. Nagyon nagy szerencséje van a bátyjával, és ezt tudja is, csak ilyen helyzetekben nem ez a legfontosabb gondolata. Az eltervezett dolgokat véghez is vitte, a lehető leghamarabb, hogy a következő Londonba induló vonattal mehessen. Persze az átszállás egy dolog, de minél hamarabb ott akart lenni. Nagyon nem pakolt be semmit, hiszen otthon is ugyanúgy vannak cuccai, hiszen ott is lakik részben, mikor nem a suliban.
Az állomáson igaz kellett még várnia, de fél óra gyötrődés után indulhatott is, jó sok órás útnak lébe nézve. Ez alapjáraton nem is lenne baj, szeret utazni, de most mégis idegölő volt a várakozás, a tehetetlenség, a tudatlanság. Aludni sem aludt, pedig lett volna rá ideje, hajnalban ért oda így is, lassan már kelt fel a nap, ez mégsem érdekelte, és még meg sem könnyebbült, amint a londoni állomásról indult ki, apját keresve. Hamar rá kellett jönnie, hogy sok értelme nincs, így taxi, indulás haza módszer következett, a lehető leggyorsabban.
Még a hatalmas házhoz mérten is hamar megtalálta, szerencséjére otthon volt, és ilyen korai időpontban nem is kereste volna máshol, csak hálószobájában vagy a dolgozószobában, de végül is ő keltette, és azonnal kérlelte, hogy induljanak Danielhez. Egyáltalán nem volt nyugodt, és az aggodalommal kevert ezernyi más érzése kiütközött rajta rendesen, már amíg odaértek is.
Azonnal be akart menni hozzá, mégis előbb jobbnak látta beszélni a gyógyítók egyikével esetleg, rögtön kérdésekkel bombázni, mi történt, mivel ezt apjánál nem tette meg, nem volt hozzá lelki ereje sem. Most viszont már igazán érdekli, mégis próbál megnyugodni. Talán ha megtudja, ki vagy mi okozta ezt a drágájával... pokoli világ lesz, de ő reménykedik, hogy az önkontroll nem hagyja cserben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Ez remek. Megkapja, hogy hogyan, és hogy mit, a többi meg rá van bízva. És ez még tényleg a jobbik eset, mert valamelyik mindig hiányzik. Vagy a feladat, vagy a módja az alap, ahonnan elindulhat, és a többire neki kell rájönni, meg persze megcsinálni, most azonban csak végre kell hajtani. Nem mintha az olyan nagyon egyszerű lenne, első hallásra legalábbis.
Az ismételt bemutatás után jobb kezét felemeli, ahogy azt a tanerő kérte, majd továbbra is töretlenül koncentrál, szemét fokozatosan lehunyva, és megint a sötétségbe vetítve a gömböt, ahogyan az szokta, már mikor így csinálja. Elvileg az akarat és a kézmozgás kell hozzá, a kettőt összehangolni, ez egyfajta első lépés, mert mindig jobb lépésekben haladni, mint ugrani egy nagyot és elesni.
Hirtelen ugrik be neki, hogy mely mozdulat lehetne a legideálisabb az erősítéshez és a láng gyengítéséhez. Előbbi tevékenység szépen megy már neki, és most úgy próbálja meg, hogy közben kezét csuklóból balra forgatja, mintha csak felcsavarná a gázfőelzárót, mikor főz. Innen jön megint a lényeg, hogy induljunk el visszafelé, csavarja jobbra fokozatosan vissza kezét, és lelki szemei előtt ott a gyengülő láng, ami a száznyolcvan fok megtétele után teljesen elhal. Reménykedik, hogy mostmár tényleg sikerül a valóságban is, és nem csak ott bent a fejében, hiszen a koordinált és minimális mozgása, a kiürített agy és az egyenletes légzés is mind meg volt a legfontosabb; a koncentráció mellett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A gondolat már rég megfogant agyában, hogy az uncsitesóval beszélni kéne, de addig is rengeteg ideje akad még, így a faluban sétál még egy ideig, csaknem amíg megint jön egy isteni szikra. Az a szikra sem vezet semmi jóra, vagyis hogyha a kocsmába vezet, az már nem biztos, hogy az. Vagyis relatív, és hozzáállás kérdése; kinek mi a jó? Neki... nehéz lenne megválaszolni, de érzi, hogy mennie kell. Nem is bonyolítja túl a dolgot, nem habozik, habár a falu szélén jár, valahol az erőd mellett, az elhatározás holtbiztos, és a kocsma felé indul el, azaz először is az utat keresve, és akkor onnan a fő utcára; onnan nem nehéz.
Mivel siet, egyértelmű, hogy gyorsan oda is ér, belépve pedig, mint oly sokszor útja a pulthoz vezet, és mit is kérni? Nem kell kérni, csak egy meghatározó pillantást vetni a csaposra, és az már tudja is, hogy vajsör rendel. Ő nem tagadja, hogy elég sokszor van itt, de ha akarná se menne vele semmire, mert nincs láthatatlanná tévő köpenye, meg nem is kell. Az sem ritka, ha mást iszik, de jelen pillanatban nem valami lelki probléma az ittlétének oka, vagy mélypont, egyszerűen csak jött, és így a minimális alkoholmennyiség perfect lesz számára.
Mivel senki ismerőst nem lát, és abban sem biztos, hogy olyan nagyon szocializálódni akar, így egy távoli asztalhoz indul el, csendben, de azért végigtekintve a benn lévőkön, mert nincsenek olyan sokan. A megszokott emberek nagyjából, akik mindig itt vannak. Na hát ő most ezektől szeretne eltávolodni, és nyugiban meginni, amit rendelt magának, na meg rájönni, miért is akart idejönni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az idegölő várakozás már, mikor valami olyat kap az ember, amire régóta vágyott, és más, mikor valami borzasztó dolog történt, és mégis a jóban hiszünk, azt várva, hogy néha tévesen hitt eszménket valaki alátámassza. Lotti csak tudni akarta, hogy Daniel jól van, de valahogy semmi ilyesmire nem gondolt, amíg a szokásos sürgés-forgást is figyelte lélegzetvisszafojtva. Csak a sírást akarja visszatartani, és még megy is neki, majd hamar ki is zökkenti egy magas férfi, aki odalép hozzá. Már így első pillantásra lerí róla, hogy orvos, ez pedig valamelyest megnyugtatja a lányt, bár inkább alig.
- Igen - nem igazán szívleli, ha gyengének látják, de ez egy kórház, itt talán annyira nem kell visszafognia magát. Mégsem sír azért, de hangja ezen egyszerű szónál is megremeg. Az orvos tovább folytatja, alapvető információkat közöl, mégis valahogy most örül neki. Azonban ez sem tart sokáig, mert felajánlja, hogy valami nyugodtabb helyen beszélgessenek. Nem csak egy megérzés, de egy ilyen mondatból rögtön le lehet szűrni, hogy akkor bizony semmi jó hírrel nem tud szolgálni, vagy legalábbis biztos van mellé valami rossz.
- Rendben - természetes, hogy beleegyezik. Még ha jót nem is, de valamit bizonyára megtud majd így Róla. Az üres vizsgálóban miután hellyel kínálja a doki le is ül, nem mintha más esetben ez nem így lenne, alig bír állni. Maalik ismét megszólal, ő pedig csak csendben hallgatja, de egyáltalán nem nyugodtan. Az biztos, hogy nem tudna mondani semmit, főleg nem, ahogy a mondandója végére ér, legalábbis ezen részének. Nem baleset, szándékos, megtámadták. De ki lehetett az, és miért? Természetes, hogy kattog az agya, mégis csak nyel egy nagyot, jelezvén, hogy a többit is hallani akarja. Vagyis talán nem, de így látja jónak.
A levegőt szaggatottan veszi, nagy tételekben, szíve hevesen ver, és a sírógörcs kerülgeti, ahogy minden információ eljut tudatáig, de csak meredten néz maga elé, hosszú másodpercekig, amíg lassan felemeli tekintetét előbb, majd fejét is.
- Aki megtalálta, azzal szeretnék beszélni... és... látni szeretném - sokat nem beszél, csak a legfontosabbakat közli, még ezt is nehézkesen, pár helyen elcsuklik egyébként is remegő hangja. Körülbelül ennyire volt ereje, és minden bizonnyal ha egy kicsit is tisztán tudna gondolkodni, akkor nem menne be hozzá, mert csak kínozza magát vele, de úgy érzi muszáj, és kész. Ha engedik, ha nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Milyen szép is lett, volna, ha nyugiban tud inni és békén hagyják. Bár most nincs rossz kedve, így a fiúcska annyira nem rontotta el a dolgot. Bár ez majd viselkedésétől függ, meg attól, hogy Lottinak éppen milyen pillanatnyi megvilágosodásai lesznek.
- Heló - talán kicsit csodálkozóra sikerül a köszönés, de azért ennyire még képes, hiába tört rá egész egyszerűen a gyerek. Nem is ismeri, de ez úgy látszik nála nem probléma. Kortyol még egyet a sörből, de persze az ismeretlen is folytatja a dumát, így csak csendben figyeli, amíg is rájön, mi ez valójában, és akaratlanul is egy kicsit talán gunyoros félmosolyra húzódik szája.
- Aha.. tehát.. innál, de nem adnak. Ami érthető is, talán elsős lehetsz... És ez a.. büntetést felhasználnád, azaz saját kis hogy is mondjam.. kicsit sem tanárbarát céljaidra kihasználnád. Két kérdésem van; miért segítsek? És.. mit írnék a papírra? Tessék megdicsérni.. nem is tudom kit, mert fizetett nekem egy sört? - talán így elsőre elég érdekesen jön ki a dolog, bár hangja nem olyan, mint tekintete, meg az a mosoly. Sokkal inkább mondható semlegesnek, a kedvesség apró szikrájával. Bár azért nem biztos még abban, hogy mit akar csinálni, vár is egy kicsit, mit reagál erre a másik. Elő tud-e állni valamivel, ami meggyőzi? Neki van pénze, most nem azon múlik, hogy jajj, mert fizeti. Lerí róla, hogy inni akar és kész.
- Ja, és még egy, bocs. Hogy hívnak? - ezt már valahogy olyan szépen nem tudja előadni, mint az előzőeket. Hátradőlve a széken veszi újra kezébe a korsót és iszik is belőle, várva egy nevet, vagy bármit, aztán majd ő is bemutatkozik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Aha.. szóval másodlagos.. értem - azaz nem, de nem lényeg, a komoly nézés elég lesz ehhez. - Tényleg? És ezt te honnan tudod? - mármint, hogy nem elégszik meg vele, mert aztán ki tudja. Ő még nem, hogy mennyit akar inni, de kettőnél több valószínűleg nem lesz, mert még programja van, és az is kocsmában, csak olyan helyen, ahol kevesebb a sötét alak, bizony. És ott az is ritka, hogy csak így odamennek hozzá.
A fiú következő megszólalását csak csendben figyeli, nem szól semmit, a sejtelmes félmosoly pedig még mindig ott virít arcán. Ebből aztán sokat nem tud meg, de még mindig csak gondolkodik a dolgon, így nem is tudna semmi konkrétat kiolvasni a tekintetéből sem.
- Áh, Márk, üdv. Én Sharlotte vagyok, harmadéves, noha végzősnek kéne már lennem, és Navine - ez a tettetett cukiság, annyira mű, és annyira sablonos, de érzi, hogy kell. Az angyali mosoly, az aranyos hang, Jézus... - Hát.. Van egy bátyám. De a hat éves húgomnak még nehezebb téged elképzelni... - csak az igazat mondja, végül is Hanna nem kér sört. Vannak elképesztő gondolatai, de ilyen helyzetbe Lotti is csak remélni tudja, hogy húgával majd nem kerül. Bár neki szó nélkül kérne, és fizetné is, korától függően.
- Na... akkor, add a pénzt... - egyszerűen lerendezi a dolgot, semmi túlbonyolítás, csak egyszerűen feláll, hogy ha végül oda is adja az árát a srác, akkor mehessen kérni neki itókát. Hangja egyáltalán nem megadó, sőt, valami olyasmi is van benne, hogy most aztán örülj magadnak. Már el is tűnik, azaz inkább indul, méghozzá a pulthoz, és két percen belül visszatér a vajsörökkel, letéve őket az asztalra.
- Tessék - még egy angyali mosoly, feje oldalra döntésével, és valami elrettentő képet alkothat magában róla Márk. Ez ugyan nem zavarja, vannak már néhányan rossz véleménnyel róla. Ha többen lesznek, az nem tragédia.
- És akkor most? Ha megfelel, amit írsz arra a papírra, akkor aláfirkálom neked - közömbös kijelentés, de szinte csodaként fogható fel, még ha ezzel nincs is tisztában a levitás. Majd egyszer talán még rájön. Bár remélhetőleg olyan sokáig már Lotti sem tartózkodik itt, a mesterképzés... eléggé kétes dolog, a plusz két év is soknak bizonyul. Azonban, ha nem bukik, akkor nem is olyan szörnyű.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Ugyan, nem kell, köszi.. - nem igazán szereti a hálálkodós dolgokat, bár van néhány kivételes ember, de ők tényleg közel állnak hozzá. Meg azok vannak, akik annyira nem, hogy már elfogadja tőlük, és itt véget ér a sor.
A papírra vetett még egy pillantást, elolvasva persze ami rajta van, és csak úgy fogta kezébe a ceruzát, hogy aláírja. Így végül nincs benne semmi konkrétum, csak a lényeg, és valamennyire igaza is van a fiúnak azzal kapcsolatban, hogy mindketten jól jártak. De inkább csak a kékecske járt jól, Lotti egyébként is vett volna magának még egy sört, most azonban kettőt el kell tüntetnie így egyszerre, remek. Nem gond, dehogy.
- Máskor.. hozzá aztán fordulhatsz... Csak attól függ, milyen kedvemben leszek - igen, attól nagyon. Meg hogy él-e majd még, vagy nem-e lesz megint olyan mélyponton, hogy semmi se fogja érdekelni. Nem áll olyan messze tőle, hiszen problémák mindig vannak, nem is kicsik, csak néha napján félrerakja őket.
Végre, hogy egy kicsit nyugiban tud inni pár kortyot, bár még a srác jelenlétében - és kezdi nem zavarni - gondolkodik el, hogyan is tovább, majd kérdés zökkenti ki újra. Más helyzetben ezzel a lépésével mindent elrontott volna, de Lotti is szépen lassan eljut arra a szintre, hogy minden oké, amíg hagyja.
- Nem, nem vagyok az, egy picikét sem. Vagyis egy egészen csöppöcskét talán megeshet, nem követem vissza az őseimet, de amúgy nem - őszintén meglepte a kérdés. Ilyennel még nem álltak elé, bár az iránt már érdeklődtek, hogy metamorfmágus-e. Hát nem az, csak akkoriban eléggé.. lázadó kinézete volt.
- Hallod.. mivel van ez büntetés... milyen csodálatos dolgot követtél el? Meg Rédeyt említettél. Házvezetőbácsi nyakon csípett gondolom - ez édes mosoly a végéről elmaradhatatlan. Igazándiból sok kedve nincs egy beszélgetéshez, de ez még érdekli, aztán majd lesz, ami lesz.