36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Sharlotte Johanson összes RPG hozzászólása (206 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 [7] Le
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Alex
Írta: 2014. augusztus 17. 14:42
Ugrás a poszthoz

Mallorca
a szünet első hete


Ez is meg van, letudtunk még egyet, pontosabban az utolsó évét, amit tanulással töltene el. Persze vannak még tervei ezzel kapcsolatban, de hogyha már nyár van, akkor ki kell használni, és nem a tanulásra gondolni, ez egyértelmű. Az első épkézláb gondolata, ami a józan ész határain belülre esett egy nyaralás volt, méghozzá olyan "szedjük össze a kiscsaládot, aztán menjünk" féle, sosem volt az előre lebeszélt dolgok híve, csak spontán. Így tehát bejelentette terveit, és persze nem is talált elutasításra. Alex volt az egyetlen, akinek a szava persze számított is, mert Hanna nagyon örült, akárhova is mentek, ami nem itt volt, Jace meg aztán, na neki mindegy, kicsi a véleményalkotáshoz, látszólag mégis örült neki.
Találtak helyet, azaz hogy én talált, mert imád intézkedni, és persze ki ne szeretné a tengerpartot és a pörgést? Jó, elég sokan utálják, de ez nem a rájuk vonatkozik, ilyen náluk elő sem fordulhat. Tehát a spanyol tudása lévén (meg ott az angol is, azt mindenki beszéli szinte), nem ütköztek semmi problémába, amikor Mallorca felmerült.
Összecuccoltak, és másnap már indultak is, mert miért várnának? Az utat mindenki jól bírta, kivétel nélkül, a kicsi végigaludta, Hanna meg ablak mellett ült, ami pont kapóra jött, és még nem is volt hosszú. Azonnal tudta, hogy a reptérről az alig 2 km-re lévő Platja de Palma lesz majd az a hely, ahol a szálláshelyüket megtalálják. Csupán azért, mert habár évekkel ezelőtt, de ott már járt, és tudja még, nagyjából milyen. Persze úgysem csak ott lesznek, van mit bejárni, előbb azonban le kell cuccolniuk. Taxi, szálloda, szobafoglalás, nem volt semmivel probléma, csak egy kis időbe telt, aztán már pakolhattak is ki. Fontosnak találta, hogy egy helyen legyenek mind a négyen, ezért egy kisebb lakosztály lett a dologból, hát ki kellett hisztizni. Anyagi téren soha semmiből nem szenvedtek hiányt, és ezzel sosem kérkedett, de mindig kihasználta. Most is.
- Remélem tudod, hogy most nem fogsz lepihenni - már rég pakolás közben szólt oda bátyjának, mert ilyenkor eszébe szokott jutni, hogy akkor ő világ off, relax on, a többiek meg mehetnek amerre látnak, így szokták kezdeni a családi nyaralást, de persze most is, mint a amúgy mindig, nem lesz így. Most meg se jegyezheti, Lotti gyorsabb.
- Holnap Magalufra is átnézünk, a Kalóz-show-t nem hagyhatjuk ki, de persze a gyerekbarát előadásban - oké, hogy ő már látta, de akkor is kell még egyszer, ez nem olyan, amiből elég, a testvérei meg csak hallomásból tudhatják milyen is lehet, éljék át vele az interaktív, színházi, kalózhajós előadást. Felejthetetlen élmény lesz.
- Strand? - mutat ki az ablakból az említett helyre, pont jó a kilátás rá - Látod, ott a közelben vannak éttermek is, ha ennél, vagy innál valamit - mert ezt is valószínűsítheti. Addig pedig Hannával próbálja megértetni, hogy a rózsaszín fürdőruhája is éppen olyan nagylányosan aranyos, mint az, amit ő szeretne, de végül is a kis szőkeség saját akarata szerint öltözik fel, addigra pedig nagyon reméli, hogy a nagytesó is összeszedi magát, mert ők ketten Jace-szel már megvannak, strandtáskában minden szükséges, mehetnek is le, a szállodában nem olyan jó.


strandruha
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Alex
Írta: 2014. augusztus 18. 15:30
Ugrás a poszthoz

Mallorca
a szünet első hete


Egyáltalán nem volt számára meglepő bátyja első lépése, az az ágy biztosan tényleg kényelmes, de aludni és lustálkodni otthon is tudnak, ahhoz tényleg nem kell elutazni sehová. Ez pedig bizony nem az a hely, ahol bármi ilyesmire akár hajlandóságot is mutathatnának, mert akkor ideges lesz, és az senkinek sem jó, ha felhúzza magát. Reméljük nem is fogja, mert most kifejezetten jó kedve van, és ez ritka.
Valahogy érezte, hogy elsőre nem lesz akkora érdeklődés a dolog iránt Alex részéről, de persze, csak most mondja ezt, akkor majd érdekelni fogja. Muszáj, ezt nem tudja majd tagadni, vagy leplezni.
A nagytesónak következiő megjegyzésével sikerül egy cseppet meglepni, de csak mosolyog rajta, mert tudna is mást csinálni?
- Köszönöm - nem azért, mert ezt szokás mondani, ő tényleg így gondolja és érzi. Nem szokták neki ezt mondani, dicsérettel manapság kevésszer találkozik. - Hirtelen ötlet volt, de mindent lehet, csak akarni kell - kivéve a 'p'-t nyitott szájjal kimondani, na azt eddig akárhogyan is akarta, nem jött össze. Ez azonban nem vonatkozik a többi spontán hülyeségére, minden bejött minden. Most sem állt volna le ennyivel, rengeteg ötlete van szórakozás szempontjából, azonban két kicsivel jöttek, és így nehéz. Családi nyaralást szervezett össze gyorsan, de ha az Isten megsegíti majd egy felnőttesebbet is összehoz.
Tudta ő jól, vagy legalábbis sejtette, hogy a tengernek nem fog ellenállni, meg különben sem ment volna semmire a tiltakozással. Ha Lottiról van szó, nincs értelme, de így a könnyebb utat választva, mikor megbizonyosodtak róla, hogy minden rendben, indulhattak is. Annak, hogy a táskáját nem kell cipelnie kifejezetten örült, meg is köszönte, elég neki Jace, mert egyre nagyobb már a kis kölyök.
Egyenesen a partra lemenni sem két perc volt azért, de egy kis gyaloglásba nem halnak bele, ezt út közben is elmondta. Megéri, az biztos.
- Inni kérsz valamit? Én szomjas vagyok, és akkor Hanna sem fogja abbahagyni, amíg nem kap valami színes üdítőt. Tedd le valahova a hátsódat, és légyszi addig vigyázz a gyerekre - édes mosollyal nyújtja át a kisfiút, bízik ő a testvérében, lelépni úgyse fog vele. De persze, ha nem szomjas, hanem megmártózna már a tengerben, Lotti azt is megérti, de akkor is vigyáznia kell Jacere. Ő meg addig a lehető leggyorsabban, a legközelebbi büfét célozza meg húgával és szép színes, alkoholmentes koktélokkal térnek vissza, jól behűtve, na meg Alex esetleges kívánságával. Hannáét már idő közben visszatornászta egy a kislány számára is megfelelő hőmérsékletre, mert jég hidegen azért mégsem lenne neki jó. Ilyenkor nagy szerencséjének tartja az erejét, mint mindig, de a legjobb az egészben, hogy a muglik számára észrevehetetlen, csak kezében tartja a poharat, de ő maga tudja, hogy pyromágiát használ. Még ha talán nem is lenne szabad ott, hát ez van.
      
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2014. augusztus 24. 17:06 Ugrás a poszthoz

Bálint
ruha

Az utóbbi időben az igazat megvallva a "se éjjelem, se nappalom" dolog nagyon is ráillett, mert vagy dolga volt mindig, vagy csak simán egyáltalán nem foglalkozott azzal, mennyi az idő, hányadikát írunk, sőt, melyik év. Na jó, ezt még tudta, de Jace apjával is egy kis probléma akadt, azt is meg kellett oldani, és nem érezte úgy, hogy ez őt innentől egyáltalán érdekelné.
A szülinapja is elment, úgy, hogy észre sem vette, csak napokkal később. Akkor pedig jött a meglepetés, egy évfolyamtársával ez egy napra esik. De pontosan, minden, és ebből jött, hogy mivel amúgy is jóba van a sráccal, hát ezt mindenképpen be kell pótolni, mert az ilyen azért ahhoz túl ritka, hogy várjanak még majdnem egy évet.
A háza kiesett a két kicsi miatt, de sokat gondolkozni így sem kellett, szinte egyértelmű: a csára. Még a mindenféle hústornyoktól és elsőre talán elrettentőnek tűnő alakoktól sem kell tartani az ünneplés megzavarását illetően, tökéletesen megfelel nekik a VIP terem, és ki is jár..
A cukrászdai munka megtanította néhány dologra, így a fiú betegségére külön ügyelve készített két minitortát. Egyet neki, egyet pedig magának, és még ha nem is fogynak el, be lehet dobozolni és későbbre is jó az. De ezen felül továbbra is teljesen cukormentes csokis kekszet is csinált, valami irdatlan mennyiségben, bár nem úgy tervezte, hogy mindent megesznek, az azért sok lenne. Ezen felül pedig nem csak édességgel készült ám, szendvicseket is csinált, mert miért ne alapon,  biztos, hogy olyan is kell. Neki elengedhetetlen a kávé, így abból is tett el, de külön cukrot, édesítőszert, hátha Bálintnak is.. Fura, hogy már megint egyre inkább ügyel a környezetében lévő emberekre, elfelejt csak magával foglalkozni, de nem zavarja, még örül is neki. Éppen ezért gondol át mindent, és dönt úgy, hogy akkor még a felrúnázott magnó is kell, egy rakat kazival. Van egy ismerőse, az csinálja neki a mai számokból ezeket meg, és áldja is érte az eget, hogy tud zenét hallgatni.
Már majdnem el is felejtette, hát amit nagyon fontosnak talált, az a fiú ajándéka. Nos igen, ha már szülinapot ünnepelnek, akkor egyértelmű. Kicsit bajban is volt vele, mert annyira nem ismeri, hogy meg tudja mondani, mi az, ami biztosan elnyeri a tetszését, de reményei szerint ennek is örülni fog, úgyhogy eltette azt is.
Az utolsó, ami eszébe jutott, az az volt, hogy innivalókkal nagyon nem is kell problémázni, lévén a csárdában ilyet bármikor tudnak szerezni. Ismeri már magát, az egy alapja lesz az estének. Na de persze a Levitást annyira nem ismeri, meg ott van a betegsége is, de azért reméli legalább koccintanak majd, azt mindenképp kell.
Szóval amint összeszedett mindent, ellátta a csomagjait egy lebegtetőbűbájjal, lejelentkezett bátyjánál, ellenőrizte fiát és húgát, aztán nyugodtan hagyta ott őket. Ahogy megbeszélték, a fő utcán találkoznak, és időben is van, most nem akart késni, de hamarabb kiérni sem sikerült. Így a késő délutáni, kora esti órákban még elegen járnak Bogolyfalva utcáin, de nem volt nehéz kiszúrnia Bálintot.
- Szia! - odaérve hozzá már vigyorogva köszönt neki. Három-négy üzletnyire a csárdától találták meg egymást, odáig elsétálni már - nem mintha odáig az lett volna - egyáltalán nem megerőltető. Az ajtón belépve rögtön sokkal több szempárt érezhetnek magukon, mint úgy általában, de ő már ezt megszokta, mindig így van, ha ide jön, de ebből még csak nagyon kevésszer adódott problémája is. Most a cuccaikkal együtt viszonylag feltűnésmentesen, továbbra is a figyelő szempárokat érezve magukon sétálhatnak oda a pulthoz, Samutól el is kéri a már korábban kibérelt terem kulcsát, de nem kérek egyéb más semmit, ott lent önkiszolgáló pult van.
- Ott, balra - mutatom a lépcsőt a srácnak, merre is kellene megindulnunk. Leérve, akár ő ment elől, akár én, már fordulok is jobbra el, a lépcső alatt van a következő ajtónk. Na igen, az évek, meg a rutin.. Már elég jól ismerem a helyet. Kinyitom, és a fáklyák a meredek lépcsősort épphogy csak megvilágítják, amire egy igen halk káromkodásnál többel nem reagálok, mert már növesztem is magunk előtt a hőt nem adó tűzgömböt, legalább lássunk valamit.
  
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Ádám - gyakorlati óra
Írta: 2014. szeptember 26. 18:18
Ugrás a poszthoz

Nincs neki önbizalomhiánya, azt sem állíthatja, hogy nincs tisztában képességeivel, ugyanakkor nem is dicsekvő, nagyképű, de a dicséret persze nagyon jól esik neki. Nem igazán szokta érdekelni az emberek véleménye, de ez azon kivételes esetek közé tartozik, amikor a tűzről, az eleméről van szó, és arról, aki tanítja.
Tulajdonképpen csak ezután jön az óra lényege, amit most fog megtanulni, nem is kevés feladattal. Ahogy Ádám említi a melegítést, még a szeme is felcsillan, mivel korábban is próbálkozott már ezzel, és annyira, hogy keze, érintése segítségével fiának a tejet felmelegítse, már képes volt. Ahogy azonban tovább hallgatja a kritériumokat, és a feladatokat, el is tűnik az a fény, ahogy jött. Nem ijed meg, de így egyszerre akkor sem tűnik könnyű feladatnak. Azonban nem az a fajta, aki egy csöppnyi kis nehézségtől megriadjon, meg különben is most ez a tanulás folyamata, méghozzá tanára el is magyarázza a hogyan s miként alapjait. Kezét a kérésre maga elé emeli, és figyelmesen hallgatja, majd már érzi is bőrén, pontosabban valahogyan bőrében a melegséget.
Gondolatban még egyszer sorba veszi a feladatait, hogy biztosan megvan-e az összes, és valami kicsi örömmel konstatálja, még emlékszik rájuk. Most hangzottak el, nem is csoda, de nála már eredmény.
Elsőként kezébe veszi a fagyasztott borsót, de csupán megnézni, néhány pillanat múlva le is teszi maga elé. Fejében megint végiggondolva a folyamatot, már a hőre koncentrál. Tulajdonképpen, ahogyan a füstöt elválasztja a tűztől, úgy a hőt is el lehet a lángtól. Megy is ez neki, csak hát szobahőmérsékletűre melegíteni másfél deci tejet, nem épp borsókiolvasztás. Bár, ahogy észreveszi nem nehezebb, csak többet igényel agyban és energiában is egy kevéssel. Nem teljes természetességgel, de azért nyugodtan tudja venni az első akadályt a négyből.
A zoknira már nem néz akkora belsőből áradó biztonságérzettel. A textil azért különbözik valamiben, nem is kevésben a borsótól, vagy az élő szövettől, nagyon úgy érzi. Száraz, de még nem annyira, mint a levél. Ez külön nyugtalanítja egy kicsit, de ha már feladat, nekilát. Ugyanazzal a módszerrel ugrik neki, agy és energia, egyszerre, azonban egy kicsit utóbbiból többet visz bele. A szokott lassúságra is rámegy, mert a hallottak alapján benne van, hogy lesz időkorlát, és hiába is menne most szépen, ha az kívül lenne ezen. Ezért rágyorsítva, de fokozatosan melegítve próbálkozik, ám azt, hogy égett szagot érezzen, már nem kerülheti el. Meglepődött arckifejezéssel nyúl a ruhanemű felé, és veszi fel, kezében forgatja, amíg az apró lyukra nem talál szemével. Hát ez nem jött össze. Nyugtalanul hajába túr, majd leteszi, hátha mond valamit Ádám, ha pedig szótlan, és bizonyosan a feladatok elvégzésének végére vár a véleménynyilvánításhoz, akkor folytatja.
Az a levél még szárazabb, és ez valamiféle félelemmel tölti el. Tudja, hogy nem kéne aggódnia, de benne van, hogy elrontja azt is. Görcsösen szuggerál a feladat tárgyára, kezd bele, amikor mintha egy kis hang szólalna meg fejében, és szemeit becsukja. Némileg összegörnyed, és próbál mélyeket lélegezni. Régről, csak ez maradt meg benne, még nonverből. Meg kell nyugodni.
Kiüríti fejét, ez az első, minden kisöpör, sem idővel, sem hellyel, sem mással nem foglalkozik, csak a melegítéssel már. Nagyon aprólékosan, fokozatosan, ahogyan a borsót, csak éppen nem felületesen kezelve a törékeny tárgyat. Jó néhány percet elvesz ez az idejéből, de most ez érdekli legkevésbé, csupán teljesíteni akar. Ami be kell vallani nem könnyen, nem zökkenőmentesen, de azért sikerül is neki.
A végére maradt a teafőzéses magyarázat, vagyis a vízmelegítés a teáskannában, de ez előtt megáll. Pihenni, gondolkoznia kell még úgy érzi, mielőtt befejezi. Ahogy észrevette ez egy könnyűnek tűnő feladat. Látszatra legalábbis, mint az első. Pedig logikusan nehezedniük kellene.
Egy mindeggyel letudva fekszik neki ennek is. Tehát ugyanaz a technika megint. Valamivel ugyan lendületesebben, mint előtte, megint együttesen koncentráció és energiabevitel az említett tárgyba. Azonban hamar észreveszi, érzi, hogy ez így nem megy, és le is esik neki, hát a víz nem éppen a barátja, pyromágus lévén. Azzal együtt hiába akar bármit kezdeni. A kulcs maga a tároló lenne, a gáztűzhely is valahogy így működik. Otthon, a birtokon, ahol Daniel is volt.. Rögtön ez a gondolat úszik be, amit gyorsan el is hesseget onnan, és visszatér a jelenbe, a majdnem teához.
- És ehhez nincs teafilter? Vagy csak forralt víz kell? Úgy nem az igazi.. – muszáj megjegyeznie a problémáját, hát teát teafű nélkül nehezen csinálnia.. Nem mintha úgy a melegítésben, egyfajta relaxálógyakorlatban a stressz után ez most tényleg zavarná, de ha már teáról volt szó.. Oké, hogy borsóközpontú vacsoráról is volt szó, de a teát szereti. A borsót nem.
Befejezve egy mély levegőt vesz, amit rögtön ki is fúj, és kérdő tekintettel néz Ádámra.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2014. szeptember 26. 20:50 Ugrás a poszthoz

Szívem <3
~bemutatós helyett bejelentős~
ruha


Befejezte az iskolát, a fia betöltötte első életévét, és már három hónapja boldog kapcsolatban él. Nem gondolta volna, hogy egyszer ezt így elmondhatja majd magáról. Ugyanaz az ember, mint régen, csak sokkal boldogabb - még most is, talán most a leginkább.
Soha nem volt olyan, aki külön ünnepként tekint a hónapfordulókra, heteket számol, de az időpontokat mindig pontosan tudta, most pedig kifejezetten úgy érezte, Jamie-vel ki kell mozdulniuk. Rengeteg időt töltenek együtt, az ő házában, a fiú házában, a csárdában is, és máshol is, ez azonban megfelelő találkahelynek bizonyult.
Nincsenek sok ideje együtt, és ez aggaszthatná, ahogy oly sok más apró - vagy éppen óriási - tényező is, de önfeledten, vigyorogva várja a lefoglalt asztalnál kedvesét. Sokkal előbb érkezett, mint a megbeszélt időpont. Csak szeretett volna eljönni otthonról, és minél hamarabb megosztani örömét a másikkal.
Amikor Jace érkezéséről szerzett tudomást, akkor is a szívroham kerülgette, de akkor éppenséggel nem pozitívan nézve. A terítőre meredve egyre inkább elfogja, hogy három hónap kevés idő. Megint vigyáznia kell magára, megint nőtt a felelőssége, és most már egészen ki is van ezzel békülve, nem azt látja, hogy ez rettentően korai, még ha tudatában is van.
Ő annyit lát, hogy van számára két személy, aki a mindent jelenti. Lassan már három, és lehetnének egy család. Olyan igazi. Valójában ennél sosem vágyott többre, a gonosz, sötétté vált lelkének egy apró zugába vonult el egyetlen vágya, valamikor régen, anyja halálakor.
Valamiért azt érzi, hogy ez így már jó lesz. Ez már nem fog elromlani, és talán lesznek problémák, de képesek lesznek megoldani. Negyed év után ki meri jelenteni, és ez egy kicsit le is döbbentené, ha nem veszett volna el a rózsaszín ködben.
ilyenkor máshogyan viselkedik, hiába az erős személyisége, lehet a dolgok pozitív oldalát is nézni. Jelen pillanatban pedig csak az van előtte. Na meg az evőeszközök, amiken még mindig pihen üveges tekintete, és talán csak párjának megérkezése zökkenti majd ki az asztalra vigyorgásból.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2014. szeptember 26. 22:30 Ugrás a poszthoz

Szívem<3
~bemutatós helyett bejelentős~


Tulajdonképpen azt a fejet az étterem összes vendége valószínűleg kiszúrta már, amivel képes volt vigyorogva maga elé meredni, de sokaknak volt annyi eszük, hogy aztán figyelmen kívül is hagyták. Ahogy ő is mindent. Nem szándékozott foglalkozni a környezetével, elég sok dologról megfeledkezett akkor. Valószínűleg a vacsorával sem lett volna egészen tisztában, ha nem pont ezért hívja el Jamie-t.
Még a reakcióján nem is gondolkozott el, egyáltalán nem sorakoztatta fel magában a lehetséges szituációkat, pedig a nem olyan távoli jövőt már látja maga előtt, már most tudja, mi hogyan lesz. Lehetne. Ez majd még eldől, a sors hogyan akarja.
Párja is még idő előtt érkezett, azonban nem ezt vette észre előbb, hanem érintését a vállán, és azt a hangot, amit annyira szeret hallani. Reflexszerűen benne van, hogy tovább mosolyogjon, és fel is álljon, a köszönő csókot így viszonozva. Ezen a ponton nem is igen lehetne már fokozni jókedvét.
- Gondolatátvitellel, persze. Meséltem neki rólad, már várta, hogy megismerhessen.. - szarkazmus, az egészséges hülyesége, meg még gyermeki báj is érződik válaszán, de a széles vigyor szintén viszonzásra talál.
- Milyen napod volt? - komolyan érdekli, és ez látszik is rajta. Reggel óta nem is látta kedvesét, és bár most itt van, ami már minden további nélkül csodálatos, tudnia kell, elfáradt-e, csinált-e valamit. Természetesen nem számonkérés. Csak érdeklődik iránta, ennyi az egész.
- Hiányoztál.. - édes mosollyal árulja el a nyilvánvalót. Szereti inkább éreztetni, de néha  olyan szépen tud hangzani, mert mindig ott van mögötte az érzés. Most elég sok minden, egy elég tisztes káosz, de szüksége volt már a közelségére.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Megkésve nagyon, de neked is! *-*
Írta: 2014. szeptember 27. 11:07
Ugrás a poszthoz

Bálint

Furcsa még számára, hogy talált egy ilyen embert is. Valamiért mindig megtalálja azokat, akik mások valamiben, vagy valamiért kötődhetnek hozzá, de egy iskolában, egy évfolyamon, mekkora annak az esélye, hogy két ember ugyanazon a napon született? Jó, ide a világ minden tájáról járnak, ami sokat segíthetett ebben a véletlenben, de azért kicsit hihetetlen.
Gondolataiból kilépve pillantja is meg Bálintot, akihez közelebb érve köszön is.
- Köszönöm! - édes vigyorral persze, tényleg jól esik neki ezt hallani, nőből van. - Ó, nem kell, de aranyos vagy, így lebegtetve egyszerű - és itt ütközik ki, hogy nem is mindig olyan nőies. Átadhatta volna a cuccokat, megköszönhette volna azt is, és mehettek volna úgy tovább, ehelyett inkább úgy, mint eddig, csak már ketten.
A csárdában hamar megtalálják a keresett helyet, pontosabban hamar leérnek oda, mert megtalálni már nem szükséges, Lotti nagyon jól ismeri itt a járást. Csoda, hogy még VIP kártyája, vagy valami hasonlója nincs, de ha összejön, amiben reménykedik, ilyenre nem is lesz szüksége.
Lent ugyanúgy a fáklyák fénye uralkodik, eddig sosem zavarta ugyan, most azonban nem vágyik sötétben ünnepelni. Gondolatmenetét félbeszakítja a fiú, ahogy vigyorogva megszólal és lepakol, amire neki is önkéntelenül mosolyognia kell.
- Köszönöm, neked is boldog szülinapot! - a pult fölé emeli a pakkjait, és nonverbálisan megszünteti eközben a lebegtető varázslatot. Csak ezután megy oda a levitáshoz, hogy meg is ölelgesse. Fura azért ez tőle, biztosan nem tudja a másik, de hát örül, hogy volt szülinapjuk, és most ünnepelhetnek. Végre nem olyan vadul, mint szokta.
Fejben azért visszatér a fény részleges hiányához, és ahogy eltávolodott a sráctól, a két hozzájuk legközelebbi fáklya lángjának erejét növeli. Olyan szépen tud nézni közben, szóval vigyorog majdnemikertestvérére, közben pedig igazából a tűzre koncentrál, mert többet szeretne látni.
- Szóval, nem tudom, körbenéztél-e, meg félhomályban mennyit látsz, de van itt néhány játéklehetőség. Ha valamit nem ismersz, elmagyarázhatom, ha nem szereted, meg nem baj, van más - úgy érezte már, muszáj elmondania, ezért is tesz így, aztán folytatja - Ja és hoztam magnót, nyugi, ez működik. Egy rakat kazi is van, új számok, át lettek írva - még csak csendben sem kell "szenvedniük", ezt azért jó tisztázni a legelején, és ha kihámozza, akár már most választhatnak is valamit, amit mindketten szeretnek, vagy másik esetben ezek által prezentálhatja ízlését.
- Éééés, tudod mit csináltam magunknak? Minitortát. A tiéd diabetikus - talán egyértelmű, hogy nem egy cukorbombát készített neki, tudja, hogy hogyan is van ez, főleg, mert a cukrászdai munka ezt is megkövetelte. Oda se csak teljesen egészséges emberek járnak, na meg a sok diétázó...
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2014. október 1. 08:31 Ugrás a poszthoz

Szívem<3
~bemutatós helyett bejelentős~


Nem volt nehéz viccelődnie, amúgy sem kell megerőltetnie magát a megfelelő ember mellett, most meg aztán teljesem mindegy volt. Kis rájátszással köszönte meg a dicséretet, aztán máris kedvese napja iránt érdeklődött, tovább mosolyogva persze. Valamilyen szinten megkönnyebbülten hallgatta, hogy Jamie tudott pihenni, elég sok dolga van, és erre már kevés ideje. Az új dalon pedig külön leragadtak egy pillanatra gondolatai, de erről úgy érezte később érdeklődik.
- Ennek örülök - talán felesleges, de szerinte ezt el kell mondania, hiába látszik rajta. Mint azt a kis sokatmondó szót is, amit párjától visszakap, de tudja, ennek köze sincs a sablonszöveghez, tényleg így van mindkettejük részéről.
Az időközben megjelenő pincér még időzik náluk, amíg a rendelést fel tudja venni, tőle az almás pitét, mini verzióban, de egészet. Nem normális ételre van szüksége, egy ideje érzi már ezt.
- Kicsit megfázott, de az sem akadályozza meg a rosszalkodásban a fiunkat - valóban furcsa neki is így kimondani, de együtt nevelik, hiába másé a biológiai szerep, akkor is a fiuk.
- Velem pedig minden rendben - teszi még hozzá. A következő kérdésre először szintúgy csak végigszalad az a vigyor a képén, és a táskájába nyúl, amiből egy kis fehér dobozt húz elő, és a fiú elé teszi le.
- Ajándék.. - kezd bele, majd, ha a kis dobozról lekerült a tető, és a srác megpillantotta benne a fehér babacipőcskét, akkor folytatja, ugyanazzal a jókedvvel és lelkesedéssel. - Nemsokára tényleg, igazi apuka leszel!
Na hát igen, ő ezt pozitívumnak érzi, mint most mindent, és örül a fejének, nem is igen lehet lekergetni a görbületet arcáról, kedvese reakciója azonban még válthat ki belőle elég sok mindent.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2014. október 1. 10:59 Ugrás a poszthoz

Szívem<3
~bemutatós helyett bejelentős~


Belegondolva, hogy a kisfiút így otthon merte hagyni bátyjával, aki sokszor ugyanazzal a habitussal áll dolgokhoz, ugyanolyan gyerekes tud lenni, de amúgy meg felelősségteljes felnőtt, ja, és akkor ott van még a húga, örökmozgó, eleven.. Náluk végül is mindenki ilyen, nyugalomnak nincs helye..
Gondolatai hamar visszatértek a jelenbe, és a kedves kérdésére elő is vette a dobozkát, örömmel, és persze egyértelműsítve a helyzetet, aranyosan. Vagyis ez volt a szándék, és nem is gondolta, hogy nem fogná fel amúgy a vele szemben ülő, mi is vár rájuk, de úgy érezte így szebb.
Szép is volt, neki. Egészen csak addig, amíg Jamie arcára nem pillantott, Elsőként a döbbent képe, aztán a mosolya is gyorsan eltűnt, és mintha csak sugározta volna a kétségbeesést. Félelmet is, amitől Lotti arca is hamar valami semleges, bár az igazat megvallva inkább meglepődött kifejezést vett fel.
- Már miért szivatnálak? Nem ittam semmit, ez az igazság - hangjában érezhető, hogy most ő illetődött meg, bár biztosan nem annyira, mint párja, azonban nem ezt a reakciót várta. Nagyon elvolt a saját ki s világában, és véleményével, nem is foglalkozva semmi mással. Abban a pillanatban vágta oldalba a gondolat, hogy lehetséges, ez így mégsem annyira volt jó. Mire észrevette magát kedvese hangja már eloszlott a levegőben, és ő maga pedig az ajtó felé tartott.
- Ne menj el, kérlek, beszéljük meg! - kiáltotta utána, nem foglalkozva a már amúgy fél percre, a ledöbbenéstől kezdve rájuk szegeződő szempárokkal. Esze ágában sem volt ott maradni, és elfogyasztani, amit rendelt, felállt, és mivel rendezve volt a dolog Jamie által, olyan gyorsan hagyta el az éttermet, ahogyan csak tudta. Körbenézett, de Ő már nem volt sehol. A házánál kereste, otthon kereste de semmi. Eltűnt, és látszólag beletörődve, hogy ezt szerelmének fel kell dolgozni, teljes kétségbeeséssel indult ő is haza.
  
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Akkor vizsgázzunk..
Írta: 2014. október 13. 14:13
Ugrás a poszthoz

Csoknyás Borbála

Sokkal nyugodtabban kelt a gyakorlati vizsga napján, mint számított rá, és ugyanazt a napi rutint elvégezte, ahogyan szokta. Kisfiát bátyjára hagyta, aztán ugyanúgy, mint addig, elindult otthonról. A hivatalba kellett mennie, az idővel is rendben volt, a téren futott össze Kivával. Azt hitte, majd csak ott találkoznak, de valamiért még örült is neki. Látta, hogy a másik izgul, talán valahol mélyen ő sokkal jobban is, bár ebből semmit nem érzett.
Beérve a vizsgáztató kilétét is megtudhatják, mint látják elsőre, egy idős hölgy lesz itt velük. Elsőre egy kicsit meg is lepi Lottét, nem tűnik pont odavalónak a nő, de valószínűleg nem is véletlen, hogy ennyire védtelennek, törékenynek tűnik. Azonnal róla sem lehetne megmondani milyen.
Bemutatkozás, kézfogás, tehát már név szerint is tudják, kivel állnak szemben, az meg valahol egyértelmű volt, hogy Borbála ismeri őket, vizsgabiztosként szükség van erre.
Csak tűzmágusok vannak a szobában, mindhárman azok, az első, ami feltűnő. Másnak biztosan nem, de érzik az elemüket, és Kiváét eddig is, de most belépett a másik. Csendben hallgatja, előbb ahogy előbb társa kapja meg a feladatát, majd ő is. Igen, a másik sokkal jobban tetszik neki, nem annyira gondolkodós feladat, csak egy kis logika kell hozzá.
De az övé testhez állóbb, belegondolva, ezt csinálja otthon is. Jace imádja, ha játszanak a tűzzel. Itt azonban nincs még egyetlen gyerek sem, holott egyóvodás csoportnak kell a bemutatót tartania. Pont jó is erre a 10 perc, amit kapnak, hogy addig rendbe szedje a gondolatait. Aztán Kiva feladatát figyeli érdeklődéssel. Sokkal jobban foglalkoztatja, hogy a volt eridonosnak hogyan megy, mint neki. Majdnem biztos benne, hogy egy 15 perces előadást kisgyerek szinten képes összerakni, ha adja magát, ezért kicsit bele is merül a másik dolgának figyelésébe, ahogy a kis tűzrókát dédelgeti. Hogo jut róla eszébe, kisállatát látja maga előtt egészen addig, amíg kénytelen nem lesz visszatérni a jelenbe, mert ő jön.
Gyakorlati bemutatóra készült fel, mégis csak óvodásokról van szó, akiknek aztán beszélhetne, nem az lesz a lényeg. Őket a látvány sokkal inkább megfogja, mint a szavak.
Mintha tényleg ott lennének a kicsik, akikre amúgy vigyázni kell, tisztes távolságban kezdi el a bemutatót. Ha tegyük fel ülnének egy játszószőnyegen, akkor előttük másfél méterre, hatvan-hetven centi magasan jelenne meg egy diónyi lángocska, ami szép lassan szétválna tíz ugyanilyenre, amik egy függőlegesen álló kört rajzolnak ki a levegőben. Lassan kezdenek körbe forogni, majd kicsit gyorsul a mozgásuk, és minden második kiválik, egy másik, ellentétes irányba mozgó kört alkotva. Eddig még nem nehéz, pusztán koncentrálnia kell kétfelé, apróságokban térnek el, most irányban.
Kis idő múlva megállítja a kört, és felsorakoztatja egymást mellett a lángokat, és egyenként kis virágokat formál belőlük. Az első forma ez volt, ami eszébe jutott, valahogy illik az óvoda világába, ott minden aranyos és egyszerű. Miután az összes megkapta a megfelelő kinézetet, jöhettek az apróságok. Zöld szár és levél, aztán a szivárvány színeiben pompázó virágszirmok a tetejére. Csoportosulnak, mintha egy kis rét lenne, majd csakhamar el is tűnnek, és egy nagyobb lángban csoportosulnak. Ebből ugrálnak ki a pici lángok sorban, egy félkört téve meg, ahol újra összegyűlnek. Egy kiskutya feje kandikál ki az először formátlan csomóból. Nagyon belemerül a dologba, az idejének már több, mint fele le is ment, és kezdi érezni, hogy csinált valamit. Nem az a fajta fáradtság, amit egy két-három órás gyakorlás után tud magáénak, de már valamit érez, inkább az apróságokra való koncentrálás miatt.
Visszatérve a tűzállatkához, most már farkat csóvál, és aprókat ugrál, mintha egy lepkét kergetne. Látszik, hogy játszani akar, és ha lenne gyerekközönsége, előbb megfogná a kutya mancsát szemléltetni, hogy nem meleg, bár őt egyébként sem égetné meg, nekik mégis fontos. Odalebegtetné hozzájuk, egyikőjük arcát megnyalni, és esetleg hagyni, hogy megsimogassák, agy azonban csak úgy tesz vele, mintha, ugyanazt, amit elgondolt, a gyerekek ottléte nélkül.
Még egy valami volt hátra, amit kitalált. Hiányzott a füst, mert hiába volt képes miniorkánt is létrehozni, majdnem gond nélkül, az nem ide való, biztosan nem örömmel tekintene rá egyetlen három-négyéves sem, inkább félelemmel. Fejében alakult a kép, és pont úgy tűnt el az állat alakja. egy almányi tűzgömböcske válik most köddé. Két füstszál lesz belőle, rögtön színeződnek, bár nem pont úgy, ahogy Lotti elképzelte. Zöld és rózsaszín helyett inkább kékes lett mindkettő, így valami lila és kékeszöld, majdnem kék árnyalatokban nőnek. Persze ezt a vizsgáztató nem tudhatja, és már izgulna is miatta, mire ráeszmél, és ettől némileg meg is könnyebbül.
A két színes szál nyolcas alakú pályát jár be, ami alatt mint a kalács egybe is fonódnak, és egy masnit is köt belőlük. Végigfuttatja még rajta a szivárvány színeit egyszer fentről lefelé, majd lassan eloszlatja a füstöt. Vége, méghozzá kitöltve az időt. Már nem gondolkozik azon, hogy kihagyott-e valamit. A nőre emeli tekintetét az alkotás helyéről, ezzel is jelezvén, hogy most Kiva után már ezt is értékelheti. Ha rossz, rossz, mert nem kizárt, hogy valamit nagyon elrontott, hiába nem akarta. Az lesz, ami lesz, esetleg jövőre újra vizsgázik.
  
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2014. október 22. 18:13 Ugrás a poszthoz

Szívem <3
pesti ispotály, november vége, öltözet

Sosem gondolta volna, hogy Jace után lesz még kismama szerepben, aztán a terhessége végéhez közeledve meg már nagyon is élvezte a dolgot. Sőt, már akkor élvezte, mikor kiderült, csak jött egy kis megszakítás, az a másfél hét, amíg azt hitte, hogy egyedül marad szörnyű volt. Aztán Jamie beállított babacuccokkal, és attól a pillanattól kezdve a rengeteg hisztin kívül nem is volt neki semmi problémája.
Már majdnem teljesen át is cuccoltak párjához, amiben azért segíthetett rendesen, pálcával ide-oda vinni a bútorokat lényegesen egyszerűbb, mint kézzel. Nem erőltette meg magát, ami meg maradt, az már marad is, azért nem végleg lépett le testvéreitől, haza fog még látogatni sokszor, de ha egyszer egy igazi család lesznek már, akkor az úgy szép.
Jace játszott, talán Jamie is épp vele volt elfoglalva, vagy a zenekar dolgait intézte, a lényeg, hogy mindketten a nappaliban, ő pedig addig valami ehetőt dobott volna össze, már ha nem érzi azt a hirtelen fájdalmat, amitől rögtön összegörnyedt félig-meddig, és hasához kapott. Nem ejtette le a tányért kezéből, csak majdnem nekicsapta a konyhabútornak, aztán végül nem is foglalkozott vele, a pultra tette le. Csak utána szánta rá magát, hogy megmozduljon, és balra kicsoszogjon a fiúkhoz. Nem volt olyan szörnyű a fájdalom, mint várta, de kellemes sem volt, viszont testtartásán nem változtatott. Inkább megijesztette, hogy egészen pontosan tudta, most bizony szülni fog. Hiába volt még  majdnem pontosan négy hete hátra, addig azt hitte felkészül majd erre is, de nem. Na meg mi van, ha baj van? Persze, hogy ez az első gondolata, mint szinte mindenkinek.
Nem is kellett semmit mondania. Kedvese a cuccaiért, amíg ő összeszedte magát, meg a kisfiút is nagyjából, ketten együtt, aztán jöhetett az amúgy nem olyan kellemes vonatozás Pestre. Most nem tudta megnyugtatni, hogy aki fontos -, a fia és a párja -, az ott van vele, mert csak a picire tudott gondolni, miért akar ennyivel előbb megszületni?
Nem csak magán vette észre az aggodalmat, ami még az ispotályba beérve sem változott. A kisgyerekre is ráragadt, ők megérzik az ilyet, valahogy neki sem volt jókedve, unottan imitált játékot, és talán abszurd, de mégis lehet, hogy értette, mi a helyzet.
Rögtön nővért kerestek, aki neki helyet, és orvost, majd már csak annyit vett észre, hogy gyermeke apjával beszél a nő, vagyis éppen magyarázza hol tudna várakozni. Addig sem volt nyugodt, de akkor talán egy kicsit előtört belőle az ideg, viszont próbálta azért a tőle telhető legfinomabban és nőiesebben tudatni az ápolóval, hogy kedvese vele marad.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2014. október 27. 14:33 Ugrás a poszthoz

Kiscsaládom<3
pesti ispotály, november vége


Hirtelen jött a dolog, szinte még fel sem fogta, hogy jön a baba, de összeszedték magukat és indultak is. Az egészet máshogy képzelte el, valahogy könnyebbnek, és szebbnek, vagyis csak jobb érzésnek. Tudta, hogy az a fájdalom megint nem lesz kellemes, ami majd időnként jön és jön, jöttek azok Jace-nél is, csak sokkal szebb lett volna, ha pont időre, úgy együtt és nyugisan mennek fel Pestre, hogy új taggal bővüljön a kis családjuk. Ám ha így, hát legyen így.
Az ispotályban ha lehetséges, még idegesebb lett, mint volt. Négy hét az mégiscsak négy hét, és hiába erősködött, hogy Jamie maradjon már vele, párja mégis próbálta megnyugtatni, hogy a kicsire vigyáz addig, de szereti és ügyes legyen. Valamiért aztán ezzel mégis sikerült egy rövid időre, hiába vágyott arra, hogy ne egyedül kelljen ezt odabent végigcsinálnia, mint előzőleg. Bár az teljesen más volt. Ott akkor az jutott eszébe, hogy a szanatóriumban, a kisfiát megszülni mennyire hasonló volt, és mégis mennyire más. Csak mert a kis herceg időre jött, és akkortájt amúgy is egyedül volt, nem aggódott olyasmin, hogy ott is ez lesz a helyzet.
Most sokkal nagyobb izgalommal és aggodalommal tekintett a fel-alá járkáló nővérekre, akkor csak túl akart lenni az egészen. Valójában most is, de a hozzáállása rengeteget változott. Pusztán hallgatott, tette a dolgát, amire kérték, és ide-oda kapkodta fejét, hiába magyarázták, hogy nyugodjon már meg.
Eltelt négy óra, ami az előző szüléséhez képest sok volt, bár belegondolva mindkettő egy örökkévalóságnak tűnt. Ő akkor nem is foglalkozott azzal, hogy amúgy mióta lehet ott, csak kislánya sírására eszmélt fel; vége. Vagyis még csak most kezdődik. Fejét kapkodta az orvosra, a nővérekre, akik arcán már nem látott akkora feszültséget. Ahogy rendebe tették a kislányt, meg is vizsgálták, csak utána vehette a kezébe. Mérhetetlen boldogság volt számára, ahogy az is, hogy végre megnyugodhatott, habár koraszülött, a kis hercegnő egészséges.
Olyan pici volt, és törékeny, bár már nem félt, hogy kárt tehet benne, tudta, hogyan is kell ezt. Addigra nyílt az ajtó és lépett be Jamie a fiukkal. Tekintetét rájuk emelte, és önfeledten mosolygott. Visszanézve a kezében tartott csöppségre azt vette észre, hogy ő közben az apját nézi.
- Tiszta apja a kis Lindsay - szólalt meg a homlokcsók után kedvesére mosolyogva, mert tényleg kiköpött apja volt a gyerek. Aztán fiát figyelte, aki a kezét nyújtotta a testvére felé, mintha csak a két akarta volna megfogni. Még nagyon is furcsa volt számára az érzés, hogy tényleg egy család lesznek mostantól, úgy igazán. Nem is vágyott ennél soha többre, de még ennyire se, aztán mégis megkapta...
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2015. augusztus 2. 12:57 Ugrás a poszthoz

Mihael
London, Anglia

Mindig is tudta, hogy ha egyszer családja lesz, akkor azt kell választania a meló helyett. Aztán úgy döntött, hogy meg fogja oldani a kettőt egymás mellett, jó időbeosztással és biztonságban. Amíg csak Jace volt neki, ez nem is bizonyult annyira bonyolultnak mint várta, azonban amikor párjával közös gyermeküket várták már gondolkodóba esett hogyan tovább. Miután a kislány megszületett azonban nem volt kérdés, hogy folytatja.
Persze amit csinált, nem kétgyerekes anyukának való meló volt sohasem, de azon kívül, hogy nőtt a felelősségérzete, sokban nem változtatta meg az anyaság. Kockázatot jelent számára, de mára már elég jól kezeli a helyzetet.
London külvárosi utcáin egészen kicsi kora óta nyugodtan sétálgat, mint most az éjszakában. Tudta ő már egész rég, hogy mi minden folyik erre, valamiért mégsem érzett félelmet, inkább vonzotta a dolog. Talán ezért is tart itt.
Talpig feketében sétál, bár nem túlöltözötten. A lámpák fényénél jól látszik a sok fedetlen, testét borító tetoválásrészlet. Már rég nem újult a felhozatal, talán két éve is van, de lassan ebben is változás fog történni. Fekete topjával, egyszerű rövidnadrágjával és bakancsával még a kezében tartott boríték is összhangban van.
A következő sarkon álló épület ajtaján nyit be, és elég sokat el is időzik a helyen, majd mintha misem történt volna, távozik a helyszínről. Látszólag változatlan is a helyzet, azonban ez erős túlzás lenne.
Még egyáltalán nem végzett, de szándéka szerint nem is sürgeti ezt, néhány dolgot még útba lehet ejteni. Egy másik melót például, vagy egyszerűen csak egy kis szórakozást.
Még fogalma sincs, hogy estéjének további részét mivel fogja tölteni, de a helyben bár biztos, az egyik kedvenc helye a környéken. Pár utcával arrébb ugyan, de megéri elsétálni odáig és nem betérni az első helyre, ami akad.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2015. augusztus 2. 16:39
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2015. augusztus 13. 21:56 Ugrás a poszthoz

Misi
London, Anglia

Be kell vallani, hogy jelen helyzetében szerencséje, hogy a telefonja rezgő üzemmódban áll használatra készen, ha szükséges. Nem akar ő beavatkozni abba, ami körülötte eldugottan, vagy sokkal nyilvánosabban a sötét utcákon történik, de a telefoncsörgéssel biztosan magára vont volna egy-két nem kívánt tekintetet.
Egyébként sem tudja hirtelen, hogy ilyenkor ki keresheti, amíg előszedi zsebéből mobilját is azon gondolkozik, vajon ki keresheti ilyenkor. A hívó személye már egy kicsit sem lepi meg, szinte várta. Az igazat megvallva a régi ismerős hangját hallva is rögtön jobb kedvre derül, pár szó után pedig kinyomja a beszélgetést, és a készülékkel együtt az eddig még görcsösen szorongatott borítékot is összehajtja, majd zsebébe csúsztatja.
Még biztosabban tart eredetileg kitűzött célja felé. Vagy három perc séta választja el a helytől, a megbeszélt időpont előtt sokkal érkezik, de ez nem okoz problémát. A pult mögött dolgozó kicsi kori barátnőjével rögtön kiszúrják egymást, de egy-egy határozott vigyorgós integetésen kívül másképpen nem üdvözlik egymást, legalábbis egyelőre. Egy belső, viszonylag távoli asztalt választ, lehetőség van bőven, mert nincsenek sokan, nála azonban ez már bevett szokás, akárhova is tér be, valamiért mindig távol a bejárattól foglal helyet.
Gondolataiból Mihael közeledő alakja ébreszti fel az asztalok között, és persze fel is áll, mire a fiú odaér. A köszönést talán másképpen oldják meg, mint mások, és kicsit meglepi, de a puszit viszonozza is.
- Nos, te is nekem - válaszol miközben ül le, ezután a másik is helyet foglal vele szemben. Az első mondatból, ami a srác száját elhagyja nem kevés dolgot kihall, ezért elsőként egy sokat sejtető félmosoly keretében hátradől.
- Na és ha véletlen nem lennének? - azért érdekli, hogy Misi saját bevallása szerint mi lenne a reakciója, ha most nem szolgálhatna neki semmi jóval. Persze kérdése egyértelmű válasz afelől, hogy nem kell emiatt aggódnia, és tudja, hogy poénosra sem kellene vennie a figurát. Nem is veszi, de amit tudni szeretne, azt tudni szeretné. Ezt a kérdést pedig nem is olyan nehéz megválaszolni, mint azt, amit ő kapott korábban.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2015. augusztus 21. 13:59 Ugrás a poszthoz

Annamari

Az egész napja rohanás, de egyáltalán nem bánja, hozzászokott már, két kisgyerekkel nem is tudna unatkozni. Nem is akar, mindig akad valami, mindig csinálhat valamit a kicsikkel közösen, vagy adott esetben nélkülük. Testvéreinél jártak, szerencsére semmiféle távolság nem akadályozza meg, hogy meglátogassa őket, ha ideje akad. Szeret hazajárni, bár otthonaként már arra a házra tekint, ahol Jamie-vel élnek.
Éppen csak hazaérnek, indulhat újra el. Még akad dolga a faluban, kedvese pedig arra is megkérdi, hogy az öccsét esetleg megkereshetné, mert lenne hozzá egy életbevágóan fontos kérdése. Hát hogyne, tudja ő mekkora túlzásról van szó, de azt is, hogy hol találhatja meg a srácot. Minden egyéb elintézni valója után útba is ejti a csárdát, ahova belépve tekintete rögtön a pultra szegeződik. Mivel pedig ott nem találja Elliot-ot, körbepásztázza szemeivel az egész helyet. Pár másodpercen belül egyértelművé válik számára, hogy nincs itt a fiú, azonban feltűnik valami más.
A padlón az ezernyi darabra tört korsó és a szétfröccsent tartalma mellett álló pultos lány. Már másodszorra próbálkozik a helyrehozó varázsigével, és láthatóan zavarja a helyzet. Így belecsöppenve már Lottét is, nem tetszik neki, hogy egy kis ügyetlenségért az egész vendégbagázs gúnyos pillantásokkal illeti Annamarit, vagy nevet rajta. Persze ez egy ilyen hely, mit is várhatna, nem a legjobb modorú, segítőkész alakok járnak ide, sötétebbnél sötétebb személyekkel van mindig tele.
Saját magáról sem mondhatja el, hogy ő az a tettre kész, jólelkű lány lenne, de most a vöröske mellé sétál az asztalok és vendégek között kígyózva, míg nonverbálisan rásegít arra a reparo-ra, a korsó pedig pár másodpercen belül összeáll darabjaiból újra egy egésszé. Túlzás lenne azt mondani, hogy szebb, mint új korában, de a célnak továbbra is megfelel majd.
- Minden oké? - fordul immáron a mellette állóhoz. Valamiért még mindig ő az egyetlen alkalmazott itt, akit azért bír, hiába is, hogy Bogárka már majdnem rokon.
- Ne foglalkozz velük, nem történt semmi - intéz még pár biztató szót a lányhoz, majd az itt ott még mindig megjelenő, szinte megvető tekintetekre sokkal irritálóbb nézésével válaszol a tömegnek. Ő sem szándékozik ennél tovább figyelmet szentelni rájuk.
  
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2015. augusztus 21. 15:38 Ugrás a poszthoz

Annamari

Nem egészen így képzelte el a látogatást a csárdába, amikor elindult, bár akkor még konkrét elképzelései sem igazán voltak, azzal kapcsolatban sem, hogy tegyük fel 20 perc múlva mi lesz, csak ment mert dolga volt.
Persze mindig lehet közben mással is foglalkozni, évek alatt már rájött, hogyha az egyik dolog nem megy, nekiugorhat egy másiknak, amíg az első könnyebb nem lesz. Így van ez most is, ha Elliot sehol, akkor Annamarihoz siet, és egészen megkönnyebbül a lány ugyan halvány mosolyától. A lényeg, hogy legalább mosolyog, és nem sokkolta le a kis szerencsétlenség. Neki is volt már, amikor minden apróságon, amit elrontott kiakadt, és bár az élethelyzetek változóak, alapjáraton tudja milyen.
- Biztosan nem csinálna belőle valami nagy problémát, de nem mondom el, nyugi - mosolyog is hozzá kedvesen, tényleg esze ágában sincsen ezzel rohanni a főnökhöz, ilyen bárkivel előfordulhat. Itt meg amúgy a vendégek óvatlanságából és sokszor illuminált állapotukban hirtelen felindulásából bármely tevékenységre is okoz ilyesmit, tisztán emlékszik elég sok hasonlóra, mikor kivédhetetlen volt egy-két törés a jelen állapotok miatt, de mindent megoldottak eddig is.
- Öhm, igazából azt hittem itt lesz Elliot, szerintem meg is várom - beszéd közben pedig önkéntelenül is elmosolyodik, válaszként a másik mosolyára. - Meg addig egy vajsört is kérnék - muszáj hozzátennie, részéről ez már megszokott. Az Annamari előtt itt dolgozó az évek során már megtanulta, nem is kellett kérni tőle, mikor betévedt, de bízik benne, hogy a kis vörösnek is sikerülni fog.
- Amúgy.. veled mi újság? - hangzik következő kérdése, még csak nem is tettetett érdeklődéssel, mert most komolyan foglalkoztatja a dolog. Konkrétan nincs válasz, amit várna erre a kérdésre, de úgy érzi, hogy le lesz rendezve a megszokott semmi különössel. Mégis, talán nem, és el tudnak beszélgetni, ő tényleg örülne neki.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2015. augusztus 21. 21:50 Ugrás a poszthoz

Annamari

Nem lepi meg, hogy megköszönik neki jóságát, amúgy is ritka dolog ez. Igazából pedig azok, akiknek ezt a tulajdonságát meg szokta mutatni, tudják, hogy nem árt ezzel a szóval kinyilvánítani számára hálájukat, még ha jelen helyzetükben nem is érzik, mennyire jó nekik úgy. Nem az a fajta ember, aki rögtön problémát csinálna ilyesmiből ugyan, de hosszútávon senkinek sem érdeke, hogy a lányban rossz érzéseket keltsen.
Persze most ilyenek eszébe sem jutnak, csak kedvesen mosolyog tovább, azt is mondhatná szívesen.
- Én egy házban élek vele, tényleg nem olyan ember - további biztató szavakat lehet ég tőle hallani. Nem is szeretne semmi rosszat mondani, de fényezni sem senkit, pusztán az igazságot. Még Lottinak sem ugrott neki a srác semmiért, de lehet, hogy ennek leginkább a családi viszonyuk az oka, ki tudja.
Mindenesetre amíg a Annamari is bizonygatja, hogy Elliot hamar visszaér rendel egy vajsört, aztán rögtön érdeklődik is a másik felől. Kellemes csalódás számára a válasz, nem két szóval elrendezett sablon.
- Ismerős helyzet, ilyenkor nehéz összehozni a dolgokat. Én négyszer éltem túl a kviddicsidény végén lévő hajtást vizsgaidőszakkal. Rég is volt már. Na de el fog az múlni tényleg, és szerintem meg tudod csinálni - valamiért hihetetlenül kedves a nap folyamán mindenkivel, de eddig a legtöbbet ebből a családon kívül a kis vörös tapasztalhat.
Még visszakérdez a lány, majd rögtön jelezvén hogy mindjárt jön is vissza, folytatja a munkáját, merthogy még ha el is lehet felejteni rövid időre a dolgot, az eridonos itt bizony dolgozik. Végignézi Annamari útját oda és vissza, majd ugyanígy még egyszer, amíg a pult mögé érve már újból a szőkeséghez intézi szavait.
- Nos, velem egy ideje már ugyanaz. Próbálok rájönni, hogyan foglalkozhatok a barátaimmal való szórakozással, a munkával és a kicsikkel is egyszerre. Kezdek belejönni. Egyébként hála az égnek, nagyon jól vannak - ez a tény mindig képes mosolyt csalni az arcára. Van két kicsi csöppsége, akik tőle függenek és persze az apjuktól, mindkettejüknek kis két lábon járó boldogságforrások.
Mindeközben vajsöre szépen fogy, olyan ütemben, ahogy általában az szokott, nem sieti el, éppenséggel nem arra megy ki a dolog, hogy minél többet, most másféle társasága akadt.
- Mellesleg, visszatérve... milyen poszton játszol? - ha már kviddics, természetes, hogy érdekli. Ő maga nagyon rég nem is játszott, de amíg itt tanult, az elemi mágián és ezen a sporton kívül nem is érdekelte semmi.  
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2015. december 30. 22:55 Ugrás a poszthoz

Misi
Johanson birtok, Anglia


Ha a fiú nem mondana semmit, Lotti akkor is tökéletesen megértené a helyzetét. Tapasztalatból tudja is, hogy milyen, bár néhány pontban azért eltér az övé anno, és Misié most.
- Én is azt hittem - ezt pedig a mellette lévő nagyon jól tudhatja. - Nem akartam magamért sem felelősséget vállalni, nemhogy egy olyan férfi gyerekéért, aki iránt semmit sem éreztem - és az igazat megvallva nem lett volna ez másként akkor sem, ha történetesen szereti a fia apját.
Tudja, hogy ezzel jelen pillanatban semmi biztatót nem sikerült mondania, hacsak nem nyugtatja meg némiképp a fiút, hogy mindezek ellenére Jace után még egy gyermeke is született a lánynak.
- De hiába nézegetlek, és mondom, hogy ezt nem neked találták ki, nem fog rajtad segíteni - persze még mindig nem megy neki a jó tanácsok osztogatása, de valami lelkesítőt az összes mondatába próbál belecsempészni. - Tudod, hogy kezelés alatt álltam, mikor Jace-szel voltam terhes. Fogalmam sem volt mit kezdjek magammal és nem is olyan sokára egy gyerekkel tök egyedül. Te pedig nem vagy egyedül - akárki akármit mondjon, tényleg segít, ha az ember mellett áll valaki egy nehéz időszakban. Mellette senki sem állt, és bár valószínűleg számíthatott volna a családjára, eltűnt. Így legalább az erejével nem tett kárt semmiben és senkiben.
- Nehezen. De neked legalább szülni nem kell - ez pedig határozottan pozitívum. - Csak azt kell elfogadnod, hogy lesz valaki, aki sokkal fontosabb, mint az, hogy te épp mit akarsz. Bár gondolom próbálták már neked elmagyarázni, hogy a kicsi akarata úgyis felülír majd mindent - legyen szó bármiről. A szülő akkor eszik, iszik, alszik, és csinál bármit, ha a gyerek megengedi. Azt pedig Lotti sem tudhatja, mennyire nehéz lesz megbirkóznia Misinek a felelősséggel, azzal, hogy az a kicsi teljesen rájuk lesz utalja, és hogy apaként fel kell adnia a függetlenséget.
Mire mondandóját befejezné, a szomszéd szobából sírás hallatszik, ezért egy sóhaj kíséretében felpattan és rohan a kislányhoz. Nem vágyik rá, hogy felébressze a bátyját és akkor ketten sírjanak egyszerre. Ki is hozza a picit magukhoz, próbálja nyugtatni, valószínűleg éhes is.
- Szerintem azzal a részével nem lesz gondod, mégis hogyan kell a picivel bánni. Így előre van róla valami fogalmad? - ezt a témát, pedig azért jó felhozni, mert aztán kihozhatja belőle, mégis mi lesz a probléma, és szerinte mi a megoldás. Nem mintha az első kérdésre nem tudnák mindketten a választ, de a második megfejtéséhez még kell neki egy kis idő. A kis idő alatt pedig már a cumisüveggel ügyködik, Lindsay-vel a kezében, hogy ennivalót csináljon a kis hercegnőnek.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Sharlotte Johanson összes RPG hozzászólása (206 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 [7] Fel