Bentley-Katonaságba? Hogy ho...ja... -Amira furcsán kérdezett vissza, mert fogalma sem volt róla, hogy mit jelent ez a szó. Aztán rájött, hogy mugliismereten tanulták már. Leesett neki, habár nem koppant nagyot. Az viszont igen, amit Bentley összehablatyolt ott neki. Szavai visszhangzottak a fejében, nem tudta végiggondolni, hogy mit is mondjon. Vágja rá, hogy "ja, igazad van, megvárhattalak volna", vagy pedig egyszerűen vágja a fejéhez, hogy még csak együtt sem voltak?
-Megértem -barátságosan elmosolyodott, tekintetével követte a srácot, majd megfogta a kezét. Szemébe nézve elgondolkodott egy picit.
-Ha az én tesómnak lenne baja, én sem reagálnék jobban -mondta kedvesen. Azt viszont már nem tette hozzá, hogy nem egyszer meg is történt a nagy aggodalmas dolog, hiszen a lány ikertestvére amilyen hülye, sosem figyel a betegségére. Amira szerencsés, amiért nem cukorbeteg, de Maxie ezt az "ajándékot" kapta. Nem véletlen, hogy át is került a Rellonba, mert nem tudna magára vigyázni. A húga vigyáz rá, és figyel arra, hogy megkapja mindig az inzulinadagját. Mira arcán együttérzés volt jelen, és már a nyelve hegyén volt, hogy megkérdezze, mi van a kislánnyal.
-Bentley, nézd, én nem vagyok a kicsid. És nem szerethetsz. Úgy értem...ha ezt Kristóf megtudja...nem -zavartan megrázta a fejét, így próbálta elhárítani a szavak súlyát, még mielőtt az agyát nyomnák tovább. Szemben állt, helyesbítve ült egy olyan fiúval, aki egy idő után tényleg megdobogtatta a szívét. Viszont ott volt Kristóf, aki jelenleg egy határt jelentett, amit nem állt szándékában odébb rakni. És nem a korlátok miatt, hanem azért, mert élvezi, szereti, hogy ott van.
-Ne nézz így, könyörgök, ez nekem nagyon nehéz -elakart fordulni, de Bentley szemei fogságban tartották. Úgy nézett, mint egy ártatlan kisállat, aki fogságba esett, és még a mamája is eltűnt. Fájt a szíve, és tudta, hogy valakivel mindenképpen rosszat fog tenni. Csak azt nem tudta, hogy kivel.
Furcsa, hogy pont ő, Amira érezte, hogy nem akarja összetörni senki szívét. Megtette már, nem is egyszer, de most más. Megváltozott, ha csak egy kicsit is. Egy kiskaput akart találni, és biztosítékot...
-Adj egy kis időt. Gondolkodnom kell -behunyta a szemét, és nagy levegőt vett. Nem tudta, mit csinál, csak magyarázott.
