Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Yar csak hallgatja, ahogy Amy csacsog és próbál védekezi, közben a fiú nagyokat hümment, jelezvén, hogy csak kicsit hiszi el a sztorit. Persze az ajka szélei remegnek, ami azt mutatja, hogy igazából csak szemtelenkedik, de nagyon is figyel arra, amit a cicalány mond neki.
- Ó, hát te nem is lehettél hibás. – vigyorog, mert Bonnie igenis simán lehetett hibás, hiszen az ő ismerkedésüknél is elég rámenős volt az akkor még barna hajú leányzó.
- Hú, az szép lehetett, gondolom eléggé meglepődött, hogy a „csaja” jól pofán vágta. Ilyenkor az első gondolata az az embernek, hogy: „Vajon mit tettetem?” – mosolyog továbbra is, és Amy arcára lehel egy finom csókot.
- Érdekes sztori volt, bár az utolsó mondatod kicsit figyelemfelkeltő. nagyon vigyáznom kell. – ijedt képet vág egy pillanatra, majd elkacagja magát. Nem tudja, hogy meg tudná-e különböztetni majd később a testvérétől a rellonos szöszit, most még biztos nem. talán, ha már jól összemelegednek, akkor lesz annyi tapasztalata, hogy felismerje a jellembeli eltéréseket, mert azok lehetek, ha égis ugyanúgy néznek ki pontosan. Igazság szerint megismerné Amy testvérét, nagyon kíváncsi, hogy milyenek lehetnek együtt, na meg arra, hogy neki ez milyen esztétikai élményt okozhatna Yarnak, hiszen már egy is szívdobogtató a cicalányból, nemhogy még egy tükörkép pluszban. Aztán újabb csókokban merülnek el, Yaristának egyre jobban tetszik a kialakult helyzet és a kezdés, amit ki is mondd. Ráadásul a pozitív visszajelzés szóban is – hiszen a csókok azért elég bizonyítékok még neki is – csak megerősíti az egészben. Most igazán boldognak érzi magát.
- Igen, már besötétedett, és lassan eljő a takarodó és hiányozni fogsz. Nem fogok tudni aludni, mert te járkálsz a fejemben majd. – bókol tovább még egy kicsit, majd feláll a kanapéról. Ekkor kezd el valamit keresgélni Bonnie, mint kiderül a karkötője tűnt el valahová. A fiú körbenéz, majd visszamegy az asztalukhoz, de nem találja meg az ékszert. Viszont eszébe jut egy jó megoldás.
- Használd az invitot, ha itt esett le, akkor meglesz. – mondja mosolyogva, majd Amy elé térdel és egy ösztönző csókot ad az ajkaira.
- Szóval csak nyugalom, meglesz. Ha kell, felforgatom érte a cukrászdát. – mondja, majd várja, hogy Amy megpróbálja elővarázsolni a medálos karkötőjét. Reméli, hogy gyorsan meg lesz, és akkor minden mehet tovább és boldogan sétálhatnak vissza a kastélyba, Yar pedig áradozhat a srácoknak egy kicsit. Ha viszont nem, akkor mindent meg fog tenni, hogy előkerüljön a dolog, ha más nem vesz Amynek egy másikat, csak nem tudja, hogy mennyit jelenthetett neki ez a dolog. Yarnál is vannak olyan dolgok, hogy a hasonló már nem jó, mert esetleg egy emlék fűzi hozzá, mint például a Legrás dedikált kviddicskártyáihoz. Onnan kezdődött a kedvencével a kapcsolatuk, amikor véletlenül összefutottak a kastély parkjában. Az élményt egy újradedikált ugyanolyan fotó sem tudná már visszaadni, és lehet, hogy Amynek pont ilyen sokat jelent a karkötője.~ Csak meglesz! ~ Reménykedik tovább, majd átkarolja a lányt hátulról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A hangulat fokozódik, a kémia pedig erősen működésbe lép a két diák között. Yarista egyre jobban kezd beleesni Bonnie-ba, és nagy örömére ugyanígy van ezzel a beleesés célpontja is, csak visszafelé. Már hosszú távú gondolatok jutnak az eszébe, talán még sosem gondolkodott ennyire távolba, mint most, és ez nagyon furcsa és kellemes dolog egyszerre számára. Elgondolkodik a huncut kis megjegyzéseken, amikkel a testvérére utal, de biztos benne, hogy elkerülhetetlen a találkozás majd, és arra valahogyan fel kell készülnie. ~ De hogyan? Ha mindketten ugyanúgy néznek ki… Úgy látom, hogy vonzom az ikreket, de ennek nem biztos, hogy jó vége lesz. Jobb lesz, ha kérek valakitől tanácsot, mondjuk Katitól, hátha tud valami okosat mondani női szemmel. ~ Elhatározza tehát, hogy a legjobb barátja segítségét kéri az ügyben. A karkötő pedig elveszik, Yar próbál ötletelni, de nem segít.
- Nem hat rá? Kár. Akkor viszont segítek! – mondja mosolyogva, majd mellé térdel a drágának és keresni kezdi ő is. A két kis kommandós, egészen eljut az asztalig, ahol ettek, de Yar nem találja még mindig a földön az elveszett tárgyat.
- Ó, ez nem igaz! Meglesz és kész! – vigyorog Amyre, majd feláll. Akkor valami megcsillan azon a széken, ahol a kedvese ült nem sokkal ezelőtt. Gyorsan felkapja és megnézi magának, igazán lenyűgöző darab, ahhoz képest, hogy nem nagyon érdekli az ilyesmi.
- Megvan! Ez az igaz? – kérdezi csillogó szemekkel és odalépked Bonniehoz, az üres kezét nyújtva, hogy felsegítse őt.
- Mit érdemel a kincs megtalálója? – huncut mosolyra görbülnek az ajkai és várja, hogy hogyan dönt Bonnie. Nagyon örül, hogy meglett a karkötő, annak meg pláne, hogy ő találta meg. Biztos benne, hogy nagy ajándékot kap Bonnietól cserébe. Amint ez megvan, elmegy a lány és a saját kabátjáért.
- Szerintem ne kísértsük tovább a szerencsénket. Induljunk. – mondja és feladja a barátnőjére a kabátot. Azért még gyorsan lop egy csókot, majd felajánlja a kezét a másiknak, nagyon szeretné, ha tényleg egy párként távoznának. ~ Ilyen jó napom régen nem volt, vagyis… Még sosem volt! Ha nem nézzük a kviddicset. ~ Teszi még hozzá gyorsan magában, de meg is ijed egyben. Bonnie már-már veszélyezteti a kviddics prioritását a fiú értékrendjében. Ez pedig nagyon nagy szó!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Yar csak nézi, ahogy a volt barátnője széttépi a cetlit, amit az ismeretlentől kapott. Igen, már eldöntötte, hogy így lesz a legjobb, persze tudja jól, hogy ez most Jessie-nek fájni fog. Ő sem érzi jól magát, mielőtt bárki azt hinné, de változtatnia kell, és az egyik változás az, hogy most hallgat a tanácsadókra. Mivel még csak kétely sem volt bennünk, neki sincs mit ezen rágódnia, és azon vette észre magát, hogy már lélekben feladta ezt a kapcsolatot. Rosszul esnek neki Jessie szavai, mert ő igen is szerette őt, abban viszont igaza van, hogy már nem szereti.
- Igen, már nem szeretlek. Igazad van. - mondja beletörődötten, és hagyja, hogy Jess tomboljon, hogy kiadja magából, amit csak kell. Ez is segít neki, hogy jó döntés volt, legalábbis ezzel könnyű takaróznia majd, könnyebb lesz a szívéből kitépni a lányt. Igen, ki kell, mert legszívesebben megcsókolná, és hagyná a fenébe az egészet, de muszáj változtatnia, mert így csak egy érzelmni roncs marad. Ráadásul ki tudja, hogyha így maradna a helyzet, és jönne egy másik lány, nem folytatná ott,. ahol abbahagyná. ~ Nem, ezt nem akarom, igazuk volt. Igazuk kellett, hogy legyen! ~ próbál kapaszkodni Alexa néni és Kati mondandójába.
- Lehet, hogy így van... Akkor nem szerettelek. - egyezik bele, de csak azért mondja - nagy fájdalommal a hangjában -, hogy minél gyorsabban véget vessen ennek. Imádja a lányt, de most nagyon furcsa, még akkor is, ha ő a szenvedő(bb) alany. Lehet, hogy jobb lesz, ha később sem találkoznak, mert csak megfájdul a szíve... hiszen lesz egy kitépett darab, ami Jessie volt. A kérdés, hogy terelje a témát, és mert kíváncsi valóban, hogy mi történt, meglepi őt. Az utolsó mondat pedig szívszorító, jeges marok. Persze tudta ő, hogy Jessie-t az indulat fűti, és joggal dühös, de ettől még nem lett könnyebb a helyzet. Csak némán nézte, ahogy Jess a bőröndjéért nyúl és tétovázik, majd ugyanígy követte a csókot is. Bár a reflexek nem maradtak el, a szemei lecsukódtak, és egy másodpercig el is mosolyodott a régi érzések miatt. Viszont a csók már nem volt a régi, még akkor sem, ha mély érzelmek jutottak el hozzá, de ez nem Jessie hibája, hanem Yaristáé.
- Sajnálom. - suttogja maga elé, amint elhalad mellette a volt barátnője. vett egy mély levegőt és felzárkózott mellé.
- Ha szeretnéd, elkisérlek a kastélyig, de megértem, ha most... ~ inkább nem. ~ a mondat vége már csak a gondolataiba futott végig. Ez volt a legrosszabb szakítás érzelmi szempontból, amit valaha csinált. Beharapott ajkakkal bandukolt Jess mellett, ha igényelte a kíséretet, ha nem, akkor megvárta míg eltűnik a sziluettje és csak utána indult útnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Komor az idő, de az övé nem éppen. Finom mosollyal halad a folyosókon, jó kedve van Candy miatt. Így nevezte el Amandát, hiszen olyan édes, mint egy cukorka, főleg ha együtt vannak. Azért mindig érez valami furát a lány felől, de mindenkinek megvannak a maga titkai, nem nyaggatja a Kedvest, majd kiböki, ha rá is tartozik. A tanári felé tart éppen, Flaviu professzornak tartozott egy kis büntetőmunkával, mert beszélt az óráján. ~ Nem is értem, mindenki beszélget. Mindegy, ez legyen a legnagyobb bajom, meg neki is. ~ Még nyelvet is ölt képzeletben a tanárnőre, de ekkor észreveszi, hogy az ajkai között tényleg kibújtatta a nyelvét, ezért gyors ütemben visszahúzza azt. Nem kéne úgy sétálni a folyosókon, mint egy idióta, nem illik az Edictumi image-éhez. Valójában már nem nőcsábász, meg ilyesmi, az előző számban is éppen, hogy meg volt említve, nem úgy, mint a legjobb barátja. ~ Ó, hobbistám, és nem mesélsz a románcodról? Biztos lehetsz benne, hogy nemsokára felkereslek ezzel és felelősségre vonlak, hogy én erről miért az újságból értesülök. ~ Jót derül az egészen, miközben befordul a folyosóra, ahol a tanári szoba is van. Nem öltözött ki az eseményhez, csak egy egyszínű zöld póló van rajta, egy sötét nadrág és félcipő, na meg a kezében a pergamentekercs, amin a büntetőmunka leledzik. Egyébként pedig kedveli Flaviu tanárnőt, főleg, amikor tegezheti, ezért is nem vitettette el valakivel a dolgozatot, vagy adta le a következő önismeret órán. Lazán belöki az ajtót, de el is fintorodik rögtön, mert senki sincs az irodában. Egész pontosan tanerőnek híján van a tanári, egyetlen kislány pakolgat képnek látszó dolgokat egymáshoz. A leányzó pont az ajtóban szemben helyezkedett el, így biztosan észreveszi a közeledő Yaristát, aki pálcát is húz rögvest.
- Helló, nem vagy te kicsi tanárnak? Van engedélyed? Mert ha nincs büntetés is lehet belőle, tudod? – kérdezi felvont szemöldökkel, miközben a pálcáját „hegyezi” a három ujjbegye között. Persze esze ágában nincs bántani a lányt, főleg, hogy bármelyik tanár lurkója lehet, és akkor neki annyi. ha nem is most, valahogy biztos megkapná a beosztását később. Ráadásul valahonnan ismerős is a lány, talán pont Yvonne esküvőjéről. Mintha ott látta volna… Vagy mégsem? Nem nagyon figyelt a picikre…
- Nos, mi a válaszod? És mik azok a fényképek? Remélem a tiéd mind. Tudod súlyos büntetéseket osztanak, ha valaki csínyeket csinál. És, hogy hívnak? Melyik házba jársz? – kérdezi még mindig úgy, mintha valóban prefi lenne, persze sosem mondta, hogy az.  Várakozik továbbra is, közben pedig figyeli, hogy hogyan reagál a lány a belépőjére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Yar végre kijöhetett a könyvek közül, lerázhatta magáról a tanulás terhét. Mostanában eléggé el volt maradva mindennel, muszáj volt bezárkóznia és a tanulásra koncentrálnia. Legszívesebben órákra sem járt volna, de ugye, akkor csak még több tanulnivalója lenne. Amandával is keveset találkozott, nem is nagyon kérdezte ki, hogy mi van vele, csak némelyik szünetben loptak egymástól néhány csókot, de általában még ennyire sem futotta. Yarnak mostanában az is elég, volt, hogy Candy hozzábújt és csendesen elüldögélhettek. Nyilván a Kedves is észrevette, hogy Yar túl van terhelve az edzések és a sok minden miatt, úgyhogy csak kedves társként enyhítette a fiúra nehezedő súlyokat. De most már vége a tanulósdinak, viszont egy újabb probléma jött, Amanda elszólta magát, hogy Amira az ispotályba került. Sajnos ez már pont becsengetéskor volt, és külön órákra mentek, azóta pedig nem találkoztak, így egyedül ballagott az beteg baráthoz. Mostanában egész jól kijöttek megint, távolinak tűnik – vagy meg sem történtnek – a szakításuk, lenyugodott a kedély kettejük közt, sőt talán még szorosabb is lett a kapocs, mint azt sejtették volna. Úgyhogy, ha már Mira beteg, muszáj meglátogatnia őt. Bár fogalma sincs, hogy mi baja, de azért betért egy kis boltba és vette egy tábla csokit a lánynak. Lassan pedig megérkezik a bejárathoz, és megkísérli felkutatni a lány fekvőhelyét. Igazából nem is találná meg, ha nem éppen ott lenne Amanda is, aki vélhetően a szobatársa mellett álldogál. Apró mosoly jelenik meg a fiú arcán, és máris odasiet a hármashoz, a javasasszony lehet a harmadik, aki éppen beszél valamiről.
- Szép napot mindenkinek! – azonnal magához vonja Amandát és egy rövid csókkal köszönti Kedvesét. Aztán Amirához fordul.
- Veled mi történt Mirácska? Tessék, ezt neked hoztam, hogy elősegítsem a gyógyulást. – átnyújtja a lánynak a csokit, ha pedig nem bírja átvenni, leteszi mellé valahova egy szekrényre.
- Nincs nagy baj, ugye? – kérdezi a javasasszonyt, és elég vidám áll hozzá a témához. Nem hiszi el, hogy bármi rossz lehet a lánnyal, hiszen ő is túlélt már egyet, s mást, akkor Mirának is kötelessége ezen a földön maradnia. Persze lehervad a mosolya, amikor kicsit komorabbnak látja a társaságot, de érdeklődve várja a válaszokat, és átöleli a derekán a cicalányt. ~ Remélem nem annyira komoly… ~ fohászkodik magában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

A leányzó válasza meglepi a rellonost, még egy kicsit félre is biccenti a fejét, és az ajkait is finoman megcsücsöríti elismerésképpen.
- Csak elfelejtetted hozzátenni, hogy téged egy gonosz varázsló elvarázsolt gyermektestbe. Látod, akkor elhittem volna. – visszafogja a vigyorát, bár nagyon nehezen megy neki. Ha a lány jó emberismerő, talán felfedezheti azt a néhány önkéntelen rángást az arcizmában, ami a fegyelméről tanúskodik, de ez igazán valószínűtlen.
- Ja, és a tanárok nem nagyon rakosgatnak ki képeket a földre a tanáriban. – teszi még hozzá, miközben a lány a pálcáját vizslatja.
- Tiszafa. – ennél többet nem kell tudnia a „tanárnőnek”, hiszen egyáltalán nem úgy néz ki, mint Révay, akinek esetleg joga lenne elkérnie, vagy bemutatót tartatnia vele. A kislány viszont leszáll a pálcáról és új dologba fog, és máris magáénak tulajdonítja a képeket. Erről viszont gőze sincs a rellonosnak, hogy ez igaz lehet-e, úgyhogy ezen kérdéskör tovább nem is érdekli, csak bólint egyet, de valójában vállat vonna. Csak még a szerepében kell maradnia egy kicsit, hogy a cserfes lányt tovább viccelje egy picit. Na, nem sokáig, mert nem olyan gonosz ő, de egy picit azért ha már így adódott a lehetőség, akkor kihasználja.
- Egész jól haladsz ezen az úton. Csak aztán nehogy kellemetlen legyen az a sok büntetőmunka. Mert ha ellógod, még a házad is bánhatja pár mínusz ponttal, a „testvéreid” haragját pedig csak nem akarod kivívni, nem igaz? – a testvéreid szónál, még az ujjaival is macskakörmöket formáz, és ez úgy is sikerül neki, hogy a pálcája a kezében marad. A színjáték azonban gyorsan véget ér, a lányka bevallja az igazat, csak jövőre érkezik az iskola falai mögé, tehát egy tanár lánya, vagy rokona.
- Yarista. És még várnod kell, nem vagyok prefektus. – aztán felkacag, amikor Charlotte felajánlja a csokija felét.
- Gőzöm sincs, kinek a lánya vagy, de valahonnan ismerős vagy nekem. Pedig esküdni mernék, hogy most először találkozom veled, de valahogy mégis… hmm. – csóválja a fejét, majd elsüllyeszti a pálcáját a zsebében lévő tokba. nagyon vigyáz erre az eszközre, hiszen az életét jelenti a seprű mellett. Azonban egy seprű, bármennyire is a szívéhez van nőve pótolható, a pálcája már nehezebben, vagy éppen soha. Lehet, hogy találna olyan pálcát, ami jó lenne neki, de ennyire jót nem, ebben biztos. Legalább akkora törés lenne az életében, mint Roli elvesztése, ha nem nagyobb. Nem beszélve a szépen faragott, sárkányt formázó markolatról. Az a kedvence a pálcáján, és hogyhogy nem, Roliról mintázta a készítője.
- Ránézhetek éppen, de nem nagyon fogok keresgetni, ezt Alexának leteszem, ha már erre jártam. – mondja, majd elindul az említett tanerő asztalához és lehelyezi a büntetőmunkát. Aztán visszasétál Biancához és megnézi, hogy hogyan halad, meddig jutott.
- Amúgy, ha a tieid a képek, akkor miért nem válogattad ki otthon, amik neked kellenek? – kérdezi hamis vigyorral az ajkain. Majd rábök az egyikre.
- Az olyan, amit keresel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Meglepő, hogy mennyire talpraesett kislánnyal van dolga a rellonosnak. Kérdés, hogy ez milyen irányba fogja őt vinni a későbbiek során, de azt már Yarista is látja, hogy igen magabiztos, még akkor is, ha tudja, hogy nincs igaza, vagy éppen füllent. A kviddicses rávilágít néhány problémára a sztoriban, de ez sem szegi kedvét a lánynak, tovább csűri-csavarja a dolgot.
- Ez igaz, de ha még így is lenne, akkor sem a földre pakolná le a fényképeket. Lebuktál. – jóízűen felkacag, mert nyílt titok volt a két fiatal között, hogy a kislány tilosban jár, mi több, még hazugságokkal próbálja elfedni az ittlétét. Yar ugyan nem haragszik rá, valójában nem is érdekelné az sem, ha Bianca felforgatná az egész tanárit, de azért jó móka. Most rajta a bólintás sora, a pálcája anyaga valóban nagyon erős, és jól formálhatónak tartják. Még mindig nem jött rá, hogy kinek a gyermeke a lány, de,. hogy papíron a morgó macinak, az azért meglepte.
- Papíron Felagundé? Nem rossz, és ott is laksz nála? – azért gyorsan körbepillant, mert a professzornak megvan az a jó szokása, hogy akkor libben be a légtérbe, ahol róla beszélnek, amikor nem néznek. Nem egyszer jött már rosszkor az öreg, és Yarista biztos benne, nem utoljára találkozott vele rosszkor, rossz helyen. A következő megjegyzést már felvont szemöldökkel fogadja, ugyanis nem tud róla, hogy Alexa kedvence lenne, ennek példája jól mutat a professzornő asztalán éppen.
- Csak így Alexa? Én a kedvence lennék? Nem is említette, de most majd megkérdezem tőle. – széles mosolyra húzódnak az ajkai, mert bár tényleg kedveli a HVH-ját – talán egy kicsit jobban is, mint az emberek gondolnák róla -, egy ilyen kvaffot nem szokott a levegőben hagyni henyélni, hanem gólra tör vele.
- Don Papussal, hehe. Kár, hogy nem lehet jó kedvel ezt megemlíteni előtte, szükségem van a szabadidőmre. – igen, Felagund prof egy életre ellátná büntetőmunkával, ha Yar Don Papusnak szólítaná. Bár van humora az öregnek, de elég gyilkos feladatokat ad, ha vele szórakoznak, így jobb nem piszkálni vele. Végül csak meglátja a képet, méghozzá Alexa van egy másik lánnyal.
- Alexa az anyukád? Az azért nem semmi, mondjuk csinos nő, de hogy ennyi… Semmi, semmi… - elharapja a mondat végét, nem akar rosszat mondani a nőről, akit kedvel, meg sértegetni sem, nem beszélve az előtte álló Biancáról. Az ő dolga, hogy kivel köti össze magát, de kezdnek megszaporodni a gyermekei. ~ Nem semmi egy nő, az már biztos! ~ A magyarázat pedig tökéletes, tényleg észrevehetőek a hasonlóságok, talán emiatt tűnt ismerősnek Bianca eddig is.
- Jól csűröd-csavarod a szavakat, de attól még kis tolvaj vagy. De ne félj, engem nem zavar, amíg nem az én képeimről van szó. Egyébként, miért nem kérdezed meg Alexát? Ő biztosan tudja a választ. Esetleg javaslok régi Edictumok átnézését, biztos sok pletyka van bennük, amikben ugye tudjuk, hogy van igazság is. Talán szűkíti a kört. – javasolja neki, miközben Bianca tovább csacsog, és nagy elánnal folytatja a magyarázatot és a keresgélést. Gőze sincs, hogy kiről beszél a lány, de azért rápillant a képekre. Ő még csak három éve van itt, szóval esélye sincs rájönni, hogy a titkolt terhesség apai ágán ki lehet.
- Sajnálom, nem tudom, hogy ki az apukád. És ha megtalálod esetleg, akkor mi lesz? Gondolod, hogy  érdekelni fogja, mi van veled? Vagy úgy gondolod, talán nem tudja, hogy a világon vagy? Nem tudom melyik lenne rosszabb… Persze megértem, a helyedben én is keresgélnék. – vázolja a helyzetet a maga nyers módján. Talán nem a legjobb megközelítése a dolognak, de nem árt felkészülni a rosszabb helyzetekre is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Ezt még nem mondták rám, de meglehet. Nem vagyok az a tipikus rellonos, de ha gondolod tartok egy kis bemutatót a jóságomból is. – húzza fel a vállait, mert miért ne. Nem szokott csak úgy szívatni senkit, csak ha rászolgál az illető. A tipikusságot meghagyja a háztársainak, úgyis van belőlük elég, de ha Bianca nagyon ragaszkodik hozzá, ő nem fog ellenkezni. Pálca kézben, bármikor csinálhat a lánynak nem tetsző dolgot.
- Jaj, majdnem sajnálom őket. Szerencsére engem ritkán kínoz az öreg, mindig is voltak kedvencei, akiket megtalált. Vagy épp ők találták meg… - nézőpont kérdése. Felagund, ahogy mondani szokták nem szokott sokat szórakozni. És sohasem felejt. ha valamit elkövettél ellene, nagyon nehéz kiengesztelni. A jó vizsga írása egy módja, és ha jól szerepelsz az óráin. Na de, az nem olyan könnyű…
- Végül is tudtam, csak jó hallani másoktól is. – évődik egy kicsit, közben pedig a fényképekkel is ismerkedik. Fura az egész helyzet, neki nem is kéne már itt lennie, és egy kislánnyal cseveg, aki nem mellesleg Alexa, vagy Felagund rokona, már kezd elveszni a részletekben. De valahogy mindig jóban van a fiatal lányokkal, na meg a nem annyira fiatalokkal is. ~ Le kéne már állítani magam, néha vágyok a nyugira is. ~ Kérdés, hogy mennyire lenne az neki jó, ha nem zajlana az élet körülötte ennyire.
- Jobb esetben. A múltkor párterápiára küldött egy lánnyal minket, pedig nem voltunk egy pár. De azért jó móka volt. Pedig meg sem rongáltuk a gazgyűjteményét… - újabb vállvonás, félő, hogy lassan kiugrik majd a helyéről. Elég hülyén nézne ki, az már biztos. Fény derül arra is, hogy Alexa milyen kis… olyan volt, tehát már biztos abban, hogy az ő lánya. ~ Elég termékeny egy nőci, az már biztos. Persze nem csodálom, még most is iszonyú jó bőr. ~ Furcsa így a HVHról beszélni, de nem csak rellonosokat igazgatja, hanem nő is.
- Ahhoz biztos semmi, de hát na, nem tudok csak úgy elmenni mellette. Az anyukád nagyon huncut, finoman fogalmazva. Én már nem merem megszámolni, hogy ki a lánya, fia. Persze csinos, na, de mindegy, nem az én dolgom ezen rágódni. – és ez így is van, nem tudja, hogy mennyire kielégítő a válasza, de már mindegy is. A lány ugrik a témán, és mégis ott marad.
- Pedig mástól nemigen fogod megtudni, nem hiszem, hogy Alexa pont itt tárolja ezeket, ahol bárki megtalálhatja, például egy kíváncsiskodó kislány… - finoman elvigyorodik, és a megoldáson töri a fejét. Eszébe jutott, hogy megkérdezi ő Alexát, de úgysem mondaná el, ha még a saját lányának sem fedi fel az illető kilétét. Hagyja, hogy a lány leültesse Alexa fotelébe, amit kellemes illat leng körül. ~ Hehe, jobb, ha nem időzök itt sokáig, még a végén mást gondolnak rólam… ~ kuncog magában, miközben Bianca kiönti a lelkét.
- Azért Alexa nem annyira gonosz ám. Kérdezd meg akkor azt, hogy lehetnek-e örökletes bajaid, meg ami még izgat, ha már ennyire nem akarja elárulni. Bár gondolom, megnyugvást nem adna. – közben belelapozgat Alexa dolgaiba Yar, ha már ott van. Vigyorog néhány szorgalmin, és a sajátját teszi a tetejére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Ó, de magabiztos valaki. – jegyzi meg, mert nem hiszi, hogy a lány bármivel is meg tudná őt lepni, pláne nem megelőzni. Ő elég jó párbajozónak hiszi magát, még akkor is, ha a szakkörön legyőzte a vörös csajszi, úgy gondolja, hogy csak szerencséje volt. Szóval a lényeg, hogy a lány nem győzhetne felette, még pár non-verbális varázslattal is meglephetné kis törpét.
- Tudod, annyira nem hiányzik Felagund figyelme, éppen elég annyi, amennyit eddig rám fordított. Szóval, ha nem gond, kihagynám. – vonja meg a vállait, miközben a Nikis ügyről beszél.
- Elképzelhető, de az legyen az ő gondja, meg a feleségéé. Mondjuk amilyen morci néha… de hát ő már csak ilyen, nem hiszem, hogy változna, azon az időn már túl van. – bár nem igazán tudja, hogy miért pont Biancával ossza meg erről a nézeteit, illetve, hogy egyáltalán miért ossza meg bárkivel is. Szinte teljesen hidegen kéne, hogy hagyja az ügy, mégis valamiért neki is bele kell ütni az orrát.
- Nocsak, milyen új információkat tudok meg. Hát, azért védekezni lehetett volna, de ha őt nem zavarja ennyi gyermek… Nem kell elítélni miatta. Amúgy is jó fej egy nő, csak hát gondolom, a szerelemben nem jön össze minden neki, sajnálatos. – igen, kedveli Alexát és sajnálja is, hogy nem túl szerencsés. Eljutnak hozzá a pletykák, hogy a férjével nincs túl jóban, de mindig lehurrogja a rémhírterjesztőket. Meg kell, hogy védje, hiszen a nő már rengetegszer megvédte Yaristát, és ezért hálás neki, pedig a legtöbbször meg sem érdemelte, mert elkövetett sok butaságot már. De legalább tanult belőle… Az más kérdés, hogy esetleg máskor ugyanazt a dolgot nem elkerülni, hanem másképp csinálja. Ez már az ő jellemvonása, nem Alexa kudarca. A következő dolog, viszont váratlanul éri, egy kicsit el is fordul. Még, hogy egy kislány zavarba hozza őt? Az nem lehet!
- Hülye az, akinek nem tetszik. De igen, mondhatjuk rá, hogy tetszik. Csak hát ugye… - vigyorogva von vállat, nem fogja megadni azt a megelégedést a lánynak, hogy befejezze a mondatot. Tényleg csinos Alexa, de nekik nem lehetne jövőjük és Yar sem akarná a dolgot, viszolyog a tanár-diák kapcsolatoktól. Alit sem érti igazán, bár azért ő sokkal közelebb áll a szerelméhez, mint mondjuk ő meg Alexa. ~ Ez az egész egyébként is abszurd, miért gondolkodom rajta? ~ Ebben igazat is ad magának, miközben Bianca tovább tekeri a fonalat, amit valószínűleg sosem fog felgöngyölíteni.
- Így nem fogod megtalálni, lehet, hogy inkább fel kéne bérelned egy szakembert. Bár a lelkesedésed lenyűgöző az ügyben, de ha nincs sok kiindulópont, akkor te nem győzhetsz… - próbál neki támpontot adni, vagy lehetőségeket, de igazán ő sem tudja, hogy mihez kezdene ebben az estben, ha róla lenne szó.
- Ha esetleg ide fogsz majd járni, lehet, hogy több kapu nyílik majd meg előtted. Ki tudja? – kérdezi, de már eléggé mehetnékje van. Segíteni igazán már nem tud, viszont nem szeretné, ha valamelyik tanár elkapná őt.
- Gyere, meghívlak egy forró csokira a faluba. Ott aztán összeszedheted a gondolataidat, és terveket szövögethetsz. – vigyorog, majd összeborzolja a haját a lánynak. Hiába, mindig is kedvelte a törpéket, ennek okát pedig még sosem derítette ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Vigyorogva szeli az iskola folyosóit, nyugodt léptekben jár-kel végig a falak mentén. Az új pszichológusnőhöz készül, akiről azt állítják, hogy nagyon csinos. Igazából Alexa küldte, mert mostanában nem volt túl jó magatartással az órákon, és ez már klinikai eset a HV szerint. Persze biztosan más volt az ok, de végül is némi büntetőmunkának szánta, hogy elbeszélgessen a pszihomókussal egy órácskát. ~ Talán még kellemes is lesz, végül is jó nő. Persze Amandához fel sem érhet… ~ gondolja magában, miközben félrelök egy szerencsétlenkedő gólyát az útjából. Hátra sem néz, mert nem érdekli, hogy mit bosszankodik, miközben összeszedi a pergamenjeit a kisfiú, majd megtanulja, hogy ne tébláboljon a rellonosok előtt. Lassan érkezik át a déli szárnyba, és be is lép kopogás nélkül a pszichológusnő ajtaján.
- Helló, itt vagyok, Zó… - ránéz a fiatal lányra (?), aki bent van, majd szó nélkül kifordul az ajtón, közben megkapaszkodik az ajtófélfában. Háttal áll a benti nőnek, majd nagy lendülettel visszafordul, és úgy lép be a helyiségbe, mintha az övé lenne. Lecsüccsen egy fotelbe, valószínűleg tartja, hogy az a vallatószék, az előzőnél is hasonló volt, csak ez az elrendezés nőiesebb inkább. Meg nincs rumli.
- Helló megint. Hol van a pszichológusnő? Ne, mondd, hogy te vagy az, mert… bár végül is a paraméterek igazak lehetnek. – mondja viccelődve, és szemtelenül megbámulja a fiatal nőt. Sosem zavartatta magát ezen, persze, ha Amandával sétál, vagy vele van egy légtérben, azért visszafogja magát. Nem hiányzik neki, hogy a lány kiakadjon, vagy ilyesmi, hiszen szereti őt. De azért a nézelődés még belefér.
- Állítólag nagyon szemtelen vagyok az utóbbi félévben, és ezt Alexa nem nagyon tolerálja. Ezért büntetésből el kell töltenem veled egy órát, és nem abban a formában, ahogy én gondolom… - a tegezés csak simán elhagyja az ajkait, gondolkodás nélkül, az utalgatások pedig jók lesznek tesztelni a csinoskát.
- Mi a mai menü? Ja, Leonie örült neki, hogy arany színű lett a haja, szóval azt nem ér felhozni... – kérdezi, és még kényelmesebben befészkeli magát a fotelbe: hátradől a lábait szétveti, a bal keze öklén pedig megtámasztja a fejét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Megérkezése semlegességet vált ki a pszichológustól, mi több, még némi humort is csempész a szoborszerű szépség a hangjába. Yaristának ez nagyon tetszik, még el is mosolyodik rá, miközben a „paramétereket” tanulmányozza. A nő ruházata is elnyeri a tetszését, szereti a kék színt, úgy érzi a fiú, mintha szándékosan imponálni akarna neki a pszichológus. Nyilván erről szó sincs, de azért ezt megjegyzi magának.
- Gondolom mennyire… - válaszol továbbra is hasonlóan, mint eddig. Miután kényelmesen elhelyezkedik, Zója pálcát szegezi rá és áthelyezi őt a kanapéra. Mikor pálcát húz a dokinő, ő máris az övéhez nyúl, de aztán csak hagyja magát, úgy gondolja nem lesz ebből párbaj, és mindenki szerencséjére ez igazolódik be.
- A régi dokinak itt állt a vallatószéke, ezért lehet. – segít egy kicsit, miközben lefekszik a kanapéra. Egy mugli filmben látta, hogy feküdni kell, meg amúgy is inkább ez a kényelmesebb. A fejét fent hagyja a kanapé karfáján, és ha az kemény lenne, akkor tesz még oda egy kiegészítő párnát. Máris kezdődik a beszélgetés, kicsit el is húzza a száját, amikor előkerül a jegyzetfüzet.
- Azt hittem egy kicsit flörtölgetünk, vagy ilyesmi az elején. – sóhajt. – Yarista Palarn, Rellon, negyedik évfolyam, Vikings csapattag, edictumi hős. – adja meg az alapvető adatokat halvány mosollyal, amiket a dolgozatra is fel szoktak írni. Ez biztos elég lesz majd Zójának, hogy egyeztesse a kartonjával, ha egyáltalán van ilyen.
- Ó, nem szólt? Még ilyet. Régről? Talán ide jártál? – a tegezés megmarad, úgy gondolja, hogy majd rászól a nő. Bár azzal, hogy a fiút folyamatosan tegezi, kis utalást már tett erre vonatkozóan.
- Ha van valami nem alkoholos, persze. Kiszárad a szám, ha önre nézek. – vált mégis magázódásra a fiú. Még a végén kap valami büntetőmunkát, amit természetesen meg sem érdemel. De egyébként is lehet, hogy majd a következő pillanatban visszavált, most jó kedve van, ráadásul eléggé lekötik a figyelmét a doktornő adottságai. Aztán máris érkezik a szakmai halandzsa, és ráismer az Önismeretben tanult szóra, már ez is valami. nagyon nem érzi azt a tantárgyat, inkább csak bemagolja és leírja. Vagy csak nem vallja be magának, hogy kedveli, még az is lehet.
- Hanna? Ó, ezután én is így fogom hívni. Hanna néni. – vigyorog mindent tudóan a nőre, és nem felejt el válaszolni a többi kérdésre sem.
- Nem, én nagyon szerény vagyok. De tényleg, a szerénység mintapéldánya. – felül és úgy nézi tovább Zóját, aki le sem veszi a kék szemeiről a sajátjait. ~ Biztos tetszem neki, hehehe. ~ kuncog magában és tudja ő is, hogy erre vajmi kevés az esély, majd megvakarja a szőke üstökét.
- Azt mondtam, hogy ha legközelebb így beszél velem, le kell vennie a felsőjét. Büntetőmunkát adott ugyanis. Pedig nagyon szeret, állítólag. – kicsit sértődött képet vág, persze csak megjátssza az egészet, és azon gondolkodik, hogy Zója is levehetné a felsőjét. Sokkal több páciense lenne, ha fehérneműben, vagy fürdőruhában rendelne.
- De, ha már itt van, adhatna némi tanácsot a kviddicshez. Nem nagyon zavar a közönség, mert nagyon eltökélt vagyok és mondanám csúnya szóval is, hogy mit gondolok olyankor róluk, de a lényeg, hogy próbálok nem tudomást venni róluk. Ez nagyrészt meg is, de van, amikor felkapom az agyam, és akkor hibázok. Ehhez jól esne néhány tanács, hogy hogyan kerüljem el ezeket a helyzeteket. – na igen, ha kviddics, máris értelmesen lehet vele beszélgetni, na meg a lelkesedése is kétszáz százalékon pörög. Látványosan megy át az arca szemtelenkedőből kíváncsivá, figyelme pedig az egyéb domborulatokról végre a nő tekintetét fürkészi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Igen, azt észrevettem, hogy te nő vagy. – mosolyog és a fogai között kidugja a nyelvét egy kicsit, nem túl hosszan. Szeret szemtelenkedni, és mivel a pszichológusnak az a dolga, hogy ezt eltűrje – legalábbis szerinte -, nem gondolja, hogy ezzel bármi rosszat tett volna. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a doktornő belemegy a flörtbe egy pillanatig, majd szépen visszakozik. Egy kissé durcás arcot is kap így Yaristától, de ez sem tart tovább néhány másodpercnél.
- Honnan tudod, hogy nekem mennyi a tapasztalatom? Az azért csak nincsen rám írva. – viccelődik egy kicsit félig-meddig.
- Szóval huszonnégy, akkor már csak hat és fél évet kell várnom, hogy flörtölhess velem. – nyilvánvalóvá teszi, hogy a nőnek kell kezdeményeznie e téren. Ő elvan a saját maga világában és annyi idősen már lehet, hogy el is felejti, hogy mi az a Bagolykő, mi az a pszichológusi szoba, és ki az a Mácsai Zója. Addigra már játékosként képzeli el magát, sőt már azt is szeretné, ha akkora befutott, jó hajtó lenne. Kivárja ő, amit kell, de persze szereti, ha megkapja a dolgokat idő előtt, amiket kinézett magának. A dokinővel most csak évődik, annak ellenére, hogy tényleg nagyon vonzónak találja. Mindig eszébe jut Amanda és valahogy nem vágyik más testi, vagy épp lelki közelségére. De azért a hírnévnek is van ára, ezt pedig nem hagyhatta szó és figyelmen nélkül.
- Van egy lányod? Gondolom még nagyon fiatal… - kuncogja. – Jó, én megértem, mindig vannak eltévelyedettek, akik azt hiszik, hogy a kviddics nem az ő világuk. Semmi gond ezzel. És amúgy is, mi baj az én stílusommal? Vagy tán ennyire lehengerlő? Biztos már megbántad, hogy nem vitted lejjebb a korhatárt. – ugratja a nőt, de ez nem látszik meg az arcán. Próbálja kitapogatni Zója határait, azonban nem minden áron, és tudja, hogy ebben azért jobb nála a nő. Mindent megtesz azért, hogy téves következtetéseket is levonhasson róla, hiszen mégiscsak rellonos valamennyire, még ha nem is az a tipikus. Kon már lehet, hogy megátkozta volna a nőt, vagy elküldte volna melegebb éghajlatra, de akár egy vissza fogott rellonosról is el tudná ugyanezt képzelni. Ő viszont más módszerekkel megy az emberek idegeire. Közben jegyzetel a doktornő, Yarista pedig, hogy ne legyen unalmas a kérdésekkel teli az óra, szintén kérdéseket tesz fel. Úgy tűnik Zója igen kommunikatív, jól kezeli őt, ami kezdi szimpatikussá tenni a pszichológusnőt számára, és már nemcsak a külsője alapján. ~ Még a végén megkedvelteti magát… ~ morfondírozik, miközben a választ hallgatja, majd kissé szolidabbra veszi a figurát és már csak simán, kényelmesen üldögél.
- Levitás? Nem vagyok oda értük, mindig tudálékosak, és okosnak hiszik magukat. De tényleg, ha ismerné Hegyi Nikit, tudná, hogy miről beszélek. Persze, ő kivételesen jó fej, de ha egyszer beindul… - elhúzza az ajkait egy félmosolyra, tényleg kedveli a lányt, még akkor is ha tud idegesítő lenni akár kétpercenként is. Yarista már megtanulta ezt kezelni, le tudja szerelni őt, csak néha sértődés lesz belőle. A határokkal annyira nincs tisztában.
- Nekem nyolckor és nyolc után sem. Nem bírom. – vonja meg a vállait, majd egyből megszállják az emlékek, például amikor seprűvel repült be a klubhelyiségbe, vagy amikor Amiránál volt sárkányt vadászni, hogy megmentse a „királykisasszonyt”.
- És nem ajánlom a kipróbálását sem, ha nem akarod, hogy rád másszak, vagy ilyesmi. – kacsint a nőre, bár a hangsúlyból érezhető, hogy ezt nagyon komolyan értette. A Zója által felpakolt kínálatból – mivel forró csoki nincs – a multivitamint választja. Jól felrázza, majd kitölt magának, majd öntésre nyújtsa a nőnek, aki elutasítja. Mást kíván. De még mielőtt megkérdezhetné, hogy mit töltsön Zója már önt magának. Így aztán Yarista kortyol párat az italból és visszateszi a tálcára a félig telt poharát.
- Lehet, hogy megérné. Hanna néni, ez olyan kis cuki. – most viszont a hangsúlya jó nagy adag iróniával van telítve, szemöldökeit fel-le mozgatja, ahogy elképzeli magát és a „cuki” HV-t, ahogy ilyen módon beszélgetnek. Ebben nagyon is egyet ért a vele szemben ülővel, biztos, hogy kapna az arcára emiatt, és az ágytálbérlet is vélhetően garantált lenne. Elmeséli az esetet, és aztán jön számára az unalom a válaszban. Nem erre számított, hogy valóban megkapja a kérdésére a feleletet, pedig számíthatott volna rá, hogy nem csak kellemes cseverészésben lesz része az eltöltött egy óra alatt.
- Aha. – ezzel nagyjából ki is fejezte egyszerre azt, hogy érti, de nem igazán érdekli ez a fajta magyarázat. Sőt, igazából erre nem is volt kíváncsi, azt viszont nem mondja, hogy erre gondolt volna, és egy kicsit furcsa érzés is kezdi megkörnyékezni. ~ Alexa már nem kedvelne annyira? Hmm-hmmm. De vajon miért? Ellene nem igazán tettem semmi rosszat, oké, néha megy a szemtelenkedés, de nálam sokkal rosszabbak is vannak. De az is lehet, hogy csak Zója tesz próbára ezzel. Ki a fene érti ezt? ~ Ezt jól erősen megrágja magában, és biztosan gondolkodni fog rajta. Ha más hozadéka nem is lesz ennek a beszélgetésnek a doktornő mégiscsak elért nála valamit. A kviddics viszont eltereli a gondolatait erről a témáról, és most igazán megnyitja magát.
- Hát, akkor lehet, hogy rosszul fogalmaztam. A közönség mindig befolyásolja a játékos teljesítményét, kiét jobban, kiét kevésbé. Ha szeretik, felspannolja és akár ez még a játékára is kihat, ugyanúgy, mintha nem szeretik, csak akkor negatív irányban. Van egy határom, amíg el tudom viselni a koncentráció mellett a negatív felhangot, ez egészen addig tart, amíg nem hibázom. Ekkor már viszont halmozódik a hibák száma, mert nem tudom visszaállítani az ezelőtti állapotot, nem tudok újra úgy figyelni a játékra, ahogy addig. tehát kellene egy olyan tanács, amivel visszazökkenthetem magam arra az állapotra, hogy ne befolyásoljon túlságosan negatívan a felém irányuló… mondjuk így, rosszindulat. – próbálja érthetően magyarázni még gesztikulál is rendesen hozzá. Az ajkai és a torka is kiszáradnak, ezért a poharáért nyúl és gyorsan lehajtja a multivitaminos ital maradékát.
- Nekem ez az életem, bármire képes vagyok, hogy elérjem a célomat ezzel kapcsolatban. Nagyon sokat számítanak az apró tanácsok is, szóval, ha kapok tőled valami jót, akár még a modoromon is változtathatok. – ajánlja fel a lehetőséget. Azzal tisztában van, hogy idővel már nem fogják zavarni ezek a dolgok meccs közben, de ő minél hamarabb szeretne megszabadulni ettől a felesleges kolonctól. Talán egy szakember segíthet ebben, hogy más megvilágításba helyezi neki ugyanazt és akkor képes máshogy gondolni rá.
- Amúgy rosszabbra számítottam, és itt nem a külsődre gondolok. – mosolyodik el megint, de úgy vette észre, hogy Zóját nem zavarja az őszintesége, legalábbis eddig erre utaló jelet nem vett észre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Csak tegnap érkezett vissza a Palarn kastélyból, és máris nincs kedve semmihez. Pedig milyen jó kis szünet volt! Jól érzete magát, ráadásul bemutatta Amandát is otthon, és végre normális emberként kezelték Yart is, na meg kedvesek voltak Mandyhez is. Igazából sok kedve nem volt ma lejönni, hiszen a kékek biztos kimutatják, hogy mekkora okosak voltak, főleg a főkolompos fog dicsfényben fürödni, az a Dolánszky. vagy ezer pontot összeharácsolt, esetleg még többet, részletkérdés. Erre aztán igazán nem kíváncsi, és mivel a kviddics is már vegyes felvágott csapatokból áll, annak az eredménye sem olyan vonzó már számára, bár a Sárkánylovasok holtversenyben győztek. Ilyet sem hallott még, valahogy el lehetett volna dönteni, hogy ki a győztes, de hát új játékvezető, új szabályok. Végül is ez nem vérre menő küzdelem, a legtöbben úgyis csak a játék szeretete miatt játszanak, akkor meg nem is érti, hogy igazán miért is elégedetlen. Nem sok ismerőse van még jelen, úgyhogy a zöldek asztalánál foglal helyet, és fürkészi az új tanárokat, meg nézi, hogy esetleg ki távozott, de egyelőre akkora a járkálás, hogy nem nagyon tudja felfedezni a hiányzókat. Elvesz egy forró csokit, és lassan kortyolgatni kezdi, majd elbambulva üldögél, amíg hagyják…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Unalom, unalom. Senki nem jön, aki őt érdekelné, így hát békésen kortyolgat magában. Azért nyilvánvaló, hogy a szebbik nemet, még unalmában is követi fél szemmel, csak a miheztartás végett. Még szerencse, hogy érkezik valaki és nem átallik meglökni őt, amikor iszik. Azonnal oda fordul, mivel sikeresen magára borította az ital egy nem túl jelentős részét. A baj már megtörtént, Yar pedig pálcát ránt, és a szerinte őt meglökő egyént, máris egy nem túl erős átokkal veszi kezelésbe.
- Rictumsempra! - suttogja, majd mint aki jól végezte dolgát visszaül a helyére. Konkrétan nem tudja, hogy ki volt, aki meglökte őt, de most valaki biztosan felhívja magára a figyelmet, a nemkívánatos táncával. Egy pálcalendítéssel eltünteti a folyadékot a talárjáról, Julcsi néni biztos nagyon büszke lenne, hogy ezt non-verbálisan végezte el. Mostantól viszont figyel, mikor iszik, nehogy valaki másnak is kedve támadjon megviccelni őt. Bár tény, nem vette túlságosan magára, és ez mindennapos dolog a rellonosok között. Miközben visszaül meglátja Lyrát zöld talárban a rellonosok közt, meg Biancát is, akit már majdnem ismer. Alexát is felfedezi, de a HV rövid időn belül továbbáll, lassan elindul a műsor. Ezért aztán szó nélkül odasiet hozzájuk, félreperdíti Lyra mellől a mellette ülő gólyát - hiszen, ha ismernék Lyrát, biztos nem ülnének mellé csak úgy -, majd vigyorogva leteszi az italát az asztalra.
- Te meg bezöldültél? Egyszer tönkretetted a randimat "hogyhívjákkal", végül is mindegy mi volt a neve. Nem haragszom már. Amúgy is jobban illesz ide, mint a kékekhez... - kezd bele a beszédbe, majd Biancára sandít.
- Nem gondoltam, hogy más házba kerülnél rosszcsontka. - vigyorog a lányra, akivel a tanáriban találkozott nem is olyan rég. Nem hozza fel a dolgot, nem rá tartozik. Aztán az igazgató bele is kezd, így elcsendesedik. Megtapsol mindenkit a második helyezettig, de a kékeknek nem adja meg ezt a kegyet. Aztán jön a kviddicskupa, és az igazgató vele kezdi, a tavalyi kis incidens után. Yarista csak felemeli a kezeit, hogy nem kíván szólni idén, és kedélyesen mosolyog az iskola vezetőjére, majd rápillant Alexára is. De mivel nem csinál igazából semmit, nem hiszi, hogy bármilyen büntetésre számíthat, nem úgy, mint tavaly. Itt viszont mindenkit megtapsol, a Sárkánylovasokat kicsit hangosabban próbálja, mégiscsak valamilyen szinten kötődik hozzájuk. Újabb kortyokat fogyaszt el az italból, ami féltucat után el is fogy. Elégedetten teszi le a poharát, majd várja a többi beszédet is, és megnézi a kis ajándékát, ha már kaptak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Zója

Érzelemmentesen, vigyorral az ábrázatán hallgatja végig a magyarázatát Zójának. Úgy gondolja, hogy bármennyire képzett szakember, most téved. A lányokat elég jól kiismerte már szerinte, nagyon nehéz neki meglepetést okoznia. Azonban a burkolt visszavágás nagyon tetszett neki, ezért aztán nem is szól rá semmit. Ez a pszichológusok rémálma, ha az alany nem beszél, csak mindenféle érzelmekből, gesztusokból próbálja kitalálni, hogy az, akivel éppen foglalkozik, mire gondolhat. Így aztán meghagyja ezt a fajta találgatási módot a doktornőnek, azzal kapcsolatban, hogy mennyire tapasztalt.
- Oké. - zárja le a témát a maga módján, hogy ebből mit hoz ki Zója, azt már rá bízza. Azért vannak tippjei, de megvárja, amíg a doktornő használja a diplomáját ez ügyben. Lehetőleg nem a fején szétverve.
- Tényleg, nem is annyira kicsi, bár fura, hogy te ilyen fiatal vagy és van egy 9 éves gyermeked. Biztosan tudod, de akár tévedhetsz is. Sajnos foglalt vagyok, szóval ezt a kérdés jelenleg teljesen felesleges továbbtárgyalni, csak kíváncsi voltam. – húzza fel a vállait szemtelen mosollyal a képén. Nos, igen, sokan utálják emiatt, de már megtanult nem foglalkozni az ilyen dolgokkal. Főleg, hogy a Rellon bár nem tűnik egy nagyon összetartó brigádnak, azért egymásért kiállnak, de sokat is tudnak a háztársaikról. Szóval mindenkinek be lehet találni, ha éppen úgy tartja a kedv.
- Ó, hát persze. Művészlelkek. Ezt azért elteszem talonba, ha nem gond. – megforgatja a szemeit, ebben nagyon nem egyezik a véleményük. Persze, mivel a doktornő levitás volt, védeni kell a mundér becsületét, és nem akar nagyon szemtelen lenni, ezért gyorsan még fűz egy megjegyzést az elmondottakhoz.
- Persze, vannak kivételek, akik normális életet élnek, ahogy mondod. – mutat a nőre, bár semmit sem tud róla. De, ha idáig eljutott… persze ilyen fiatalon, kilenc éves gyerekkel… Ezen még elgondolkodik.
- Igyekszem. – vigyorodik el, de mivel látja, hogy ez a nő eléggé felkészült és nem nagyon tud az idegeire menni, se kimozdítani az egyensúlyából, ezért egyelőre abbahagyja. Több alkalom kellene ahhoz, hogy egy kicsit megpuhítsa, de végül is mi végre? Nem az ellensége, csak egy csinos nő, aki az embereknek próbál segíteni. Yarista kicsit elmélyül, mielőtt belekezd a kviddicses problémája feltárásába. Figyelmesen hallgatja a nőt, szinte issza a szavait és láthatóan elgondolkodik azon, amit mondanak neki. ~ Hmm, ez nem is rossz ötlet. Jé, volt értelme eljönni, habár nem Hanna néni miatt. Hanna néni, ezért ki fog nyuvasztani. De egyszer benyögöm neki, az biztos! ~ Rövid vigyor, majd bólogatás Zója szavaira.
- Nos, talán. De lehetek a tökéletesség közelében, az pedig elég nekem. Van, amiben már majdnem az vagyok. – felkacag, és reméli, hogy a pszichológus sem veszi most komolyan, ha egyáltalán az eddigi próbálkozásokat annak vette.
- Tanulok animágiát, egész jól haladok. Akkor ezek szerint jó úton járok. Köszönöm a segítséget, majd még jövök, ha igénybe vennélek. – kétértelműen zárja le a dolgot egy halvány mosoly kíséretében. Majd feláll és kezet nyújt a nőnek.
- Még egyszer köszönöm, de most távozom. Igazán érdekes volt a beszélgetés, és a látvány is. – rákacsint a nőre, majd nagy slunggal távozik az irodából, az ajtót viszont normálisan teszi be maga mögött. ~ Vajon mennyi ideig lesz egyedül? A következő Edictumot már nagyon várom. ~ kacagva indul tovább a folyosón, és a Sárkányfészket célozza meg, hogy Amandának elmesélhesse a sztorit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Miután megbüntette a lökdösődőt, nyugodtan beszélget Lyráékkal. Egyvalami vonzza vissza a tekintetét a tetthelyre, a nagy röhögés. Igencsak meglepődik, amikor a gyógyító sas – magában csak így nevezi az új javasembert – felsegíti Markovitsot. ~ Mit keresett ott a diákoknál? Ó, a francba! Ezt nem akartam… ~ Húzza el a száját, és véletlenül ránéz a tantestületre, azon belül Alexára, aki éppen őt nézi, és mutatja, hogy neki annyi. Gyorsan körbenéz, de úgy néz ki, hogy kevesen látták, hogy ki volt a tettes, Alexa pedig nem csinál botrányt. Nagyot nyel, majd belekortyol az italába és elrejti az arcát, bár azért egy kis mosoly megjelenik a szája szegletében. ~ 1:1 ~ Ráadásul hölgy kísérője is akad kedvenc professzorának, még a végén jót is tett vele. Még párszor rápillant az újdonsült HV-jára, de úgy tűnik el lesz napolva a dolog. Mert, hogy elfelejtődni nem fog, abban is teljesen biztos… Észreveszi, hogy beszélnek hozzá és int egy „ugyan már” mozdulatot Ophelianak, nem haragszik a bénázásért. Ha haragudott volna, már ott megtorolta volna.
- Azért remélem, azóta már ügyesebb vagy. Bár itt van a párbajmester, vehetsz tőle órákat. – vigyorog Lyrára, de azért arra figyel, hogy ne kapjon tőle kéretlen csomagot. Az igazgató az egész incidenset nem vette észre hála Merlinnek, vagy csak nem foglalkozik vele. ~ Úgy tűnik minden évben meg kell mutatkoznom, nehogy elfelejtsenek. ~ Kuncog magában, ráadásul nagy tisztelettel pillant Markovitsra, aki remekül hozta ki magát a szorult helyzetéből. Azért olyan sokáig nem időzik a repüléstan professzoron, hogy feltűnő legyen, és egyébként is megkezdődnek a kihirdetések és az ajándékosztogatások. Persze a levitások, majd be sárgáznak örömükben, Yarista pedig elfelejt tapsolni olykor. Viszont Várffyt megtapsolja, mégiscsak sárkány lett a harmadikos évfolyamelső. Aztán kiderül, hogy az iskolaelső is ő lett. Kaján vigyorral tapsolja meg a háztársát, még az ünnepeltetésben is kiveszi a részét, és kutakodva keresi Nikit, akit sajnálatára nem talál meg, így Dolánszkyt neveti képen, hogy ne örüljön már annyira a győzelmüknek a kis eminens. Szabadidejében kiment pár meccsre és elismerően nyilatkozott magában Várffy teljesítményéről, és látta azt is, hogy nem tetszik a fiúnak az eredmény. Ebben egyet ért vele, neki sem tetszene, nem úgy, mint a Bükki Bikák utóbbi meccsén, ahová titokban ellátogatott, hogy megnézze Markovitsot. ~ Tizennégy gólt vágott az „öreg”, az azért nem semmi. Még a végén kijutnak valami nemzetközi kupába. ~ Örül, hogy jó formában látta a professzorát, már a tanár-álomcsapat meccsen is tetszett neki a játéka. Úgy néz ki, hogy Ausztráliában sem a legyek hordják össze a bajnoki trófeáért összeszedett győzelmeket. Nos, ezért is van egy kisebb lelkiismeret furdalása az átok miatt, mert baleset volt, és ő még csak véletlenül sem átkozná meg Markit, ahogy a diákok nevezik egymás közt. Kissé ironikus, hogy pont véletlenül átkozta meg. Megint a tanári asztal felé pillant, és mielőtt összetalálkozna a tekintetük a HV-jával, gyorsan tovább figyeli az újdonsült tanárok felhozatalát, mintegy álcázásképpen. Abban reménykedik, hogy Alexa addig megenyhül, amikor majd kérdőre vonja a kviddicsest az incidens miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Úgy tűnik, hogy az incidens tisztázása tényleg későbbre lesz téve, ezért felenged, mint egy csomóját eresztett lufi. Megkönnyebbült, megint éhes lett, habár az étvágya nem veszett el közben sem. Békésen üldögél Lyráéknál, és kiválogat magának az ételből a neki tetszőeket: sülteket, némi üdítőt, és rizst köretnek, Már csak meg kell várni a bemutatásokat és a beszéd végét, na meg a házbeosztásokat és lehet is enni. Kissé furcsállja, hogy már az asztalon az étel, de elég sok mindent történt az iskolában, gondolja. Egyszer csak egy kéz nehezedik a vállára, már fordulna, hogy kedves szavakkal illesse a bátort, aki támfalnak használja, de az ismerős hang mosolyra vonja az ajkai ívét.
- Szép napot önnek is professzor! Köszönöm, kipihentem magam, a vizsgák pedig természetesen jók lettek. – mondja kedvesebben, mint azt egyébként szokta. Nos, igen, kevés tanárral ilyen közvetlen és kedves, talán még a szomszédjai is furcsállhatják ezt a hangnemet.
- Mondanám, hogy foglaljon helyet közöttünk, de gondolom, ezt nem teheti meg, ráadásul Flaviu professzornő felnégyelne engem. – folytatja a beszélgetést, majd ha már ide érkezett hozzá a professzor, gyorsan megkérdi.
- Nemsokára folytatjuk az órákat, igaz? Elég sokat gyakoroltam, az eddigi anyag már nagyon jól megy. De majd felméri a professzor úr úgyis. – fejezi be, nem szeretné sokáig feltartani az ÁVT és animágia tanerőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ahogy várta, a professzor nem akar rossz pontot szerezni az igazgatóságnál, így inkább nem ül be közéjük. Nagyon jó kedvében van  a prof, az is igaz, hogy ritkán látta rosszkedvűnek, vagy előtte nem mutatta magát annak, végül is egyre megy. Biztos benne, hogy eléggé munkamániás, és szereti is csinálni, tehát az évnyitó neki valami örömforrás lehet, egy új kezdete. Megbeszélik a nép között, hogy mikor kezdődnek az órái, és lesz majd valami felügyelő is. Kicsit megráncolja a homlokát a rellonos, de ehhez nem fűz megjegyzést, biztos előírás.
- Rendben, már nagyon várom. Akkor másodika, délután négy, jegyeztem. - mosolyog, aztán még szélesebben, amikor rájön, hogy kiről beszél a professzor valójában.
- Ó, nagyon örülök, hogy kikelt végül is. Majd megvizsgálom magamnak, érdekel, hogy miféle. - kacsint a tanerőre, holott ezt nem nagyon szokták a diákok megengedni maguknak. Igazából Yar sem, de Holdennel elég jóban van ahhoz, hogy kérdés nélkül megengedje magának. Majd esetleg kap érte később valamit, ha tévedett volna.
- Először is gratulálok, hogy mindkettő az öné! Biztos vagyok benne, hogy nagyon jól fogja ezeket tanítani. Az ÁVT-t biztosan felveszem majd, hiszen, ha már animágiát tanulok, szinte kötelességemnek érzem. Egyébként is érdekel, sajnálom, hogy két évig nem volt... Az asztrológia viszont annyira nem érdekel, szóval vélhetőleg azt nem fogom felvenni, aztán lehet, hogy mégis. - mondja nagy vidáman, mert tudja, hogy Holden prof. eléggé szereti az őszinteséget, még akkor is, ha mondjuk az neki nincs annyira ínyére. Ha nincs más, valószínűleg a professzor elmegy a többi tanár mellé, akik már gyülekeznek a pódiumon, kicsit megkésve, főleg az újak. Nem mintha érdekelné, hogy kik azok, majd megismeri őket az órákon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Most már muszáj elmondania, mielőtt kitudódik teljesen. Bár már az is lehet, hogy Amanda megtudta a dolgot. Igen azt, hogy levitás lett, átment a kékekhez, és ő nem szólt róla, bár a terveibe beavatta a kedvesét. Persze abbn több verzió is volt és talán jobb lett volna, ha vele beszéli meg teljesen, de tudta, hogy akkor biztosan nem megy sehova, Candy minden szava kétszeres hatással van rá, legyen az jó, vagy rossz. Hiába, szerelmes, túlságosan is, és most egy kicsit rosszul is érzi magát. Rolival jött, de a sárkányt elengedte repkedni, persze csak az engedélyezett területek fölé, és ezt a kis hüllő be is tartja. Így most egyedül üldögél egy padon, várja, hogy a Drága megérkezzen. Idegesen tördeli a kezét, már azon is sokat agyalt, hogy milyen ruhába jöjjön. Gondolta, hogy kék talárjában sétál majd le, de nem akarta sokkolni már messziről a Kedvest, így inkább egy egyszerűbb összeállítást választott. Amanda még sehol, benne pedig nő a feszültség, hogy vajon mennyire lesz mérges a lány? Biztosan az lesz, annak kell lennie, mert kihagyta a döntésből. MI van, ha úgy dönt, hogy Svédországba megy? Nem, akkor biztosan beavatta volna előre, mert az sokkal nagyobb kihívás elé állította volna a jelenleg harmonikusan működő kapcsolatukat. ~ Hülye vagyok, biztos, hogy tudja már, ha más nem a rellonosoktól... Akkor még rosszabb a helyzet... ~ Dühösen ugrik le a padról, és kavicsokat kezd dobálni a folyóba, néhányat meg is "kacsáztat", amik többet pattannak a vízen. Mivel túl dühös magára a koncentráláshoz, alig van sikerélménye. ~ Talán el kéne kezdenem lenyugodni és magamban lejátszani, hogy mit fogok mondani, mielőtt meglátom. Onnantól már nem lesz visszaút... ~ Sóhajtozik, mint aki szívinfarktust kapott és benntartja a levegőt. Az ajkait beharapva erőlteti vissza magát a padra és gondolkodás közben a körmét kezdi rágcsálni. ~ Szia Mandy! Kék lettem, ugye nem baj? ~ Lehorgasztja a fejét, majd tovább erőlteti a rosszabbnál-rosszabb ötleteket. Az őrületbe kergeti magát, ami végül egy szavas mondatban tör ki belőle.
- Elég! - állítja le az önostorozó gondolatait egy pillanat alatt. Gyorsan körbenéz, de nem lát senkit, aki fantasztikus produkciójának szemtanúja lehetett volna. ~ Végül is nem meghalni készülök, mint a múltkor... ~ Nyugtatja magát, azonban a hevesen verő szíve tudja, hogy csak akkor fog igazán lenyugodni, ha Amanda megérkezik és elmondja a történteket. Az már megint más kérdés, hogy utána miért kell izgulnia majd, vagy kell-e egyáltalán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Sajnos túlságosan hűvös a fogadtatása, amire nem számított. Az rendben van, hogy leszúrják, meg is érdemli, de úgy érzi, mintha halálos bűnt követett volna el Amanda szemében. Nagyon rosszul esik neki az eltávolodás és a hangnem is, nincs ehhez szokva, tőle meg még sosem tapasztalt ilyet. Fordított esetben – mint például az a bizonyos szilveszteri ügy – Yarista sem örült, sőt, de nem tudott ilyen hideg lenni, mint Amanda. Valami nem stimmelt, nem értette, hogy mire ez távolságtartás. Inkább gúnyolódjon, vagy heccelje a kékekkel, de ez a fagyos hangulat nagyon nem jött be neki. A bűn, amit elkövetett nem volt ekkora volumenű, így most kezdett félni attól, hogy mi van, ha ennél nagyobbat nem mond el neki? Akkor szakítanak? Elhessegette a rémképeket, és hiába is volt fagyos az a tekintet, Yar még így is imádta, csak azt sajnálta, hogy neki szól.
- Igen, jól érzem magam ott. Nagyszerű a kilátás, gyönyörű az egész vidék felülről. Ráadásul nem kell mindig a hátam mögé nézni, hogy ki szeretne felbuktatni, megtaszigálni, stb. Niki örült nekem, aztán ennyi. Még nem igazán illeszkedtem be, alig pár napja vagyok ott. Furcsa az egész, és nincs aki… - támogasson, vagy segítsen. Akár egy barátnő. Ezt persze már nem teszi hozzá szóban, inkább máshogy fejezi be a mondatot.
- Nincs, akit ismernék még. És ugye én sem szerettem őket annyira, hogy foglalkozzam velük. De nem bántam meg a döntést. Egyedül Te hiányzol a közelemből. – sóhajt egyet és a tavat kezdi el fürkészni. Most kiugorhatna egy óriáshal és lenyelhetné őt, azt akkor véget is érne ez a kínos beszélgetés. Nem tudja, hogy mit mondhatna még. Elmondta, bocsánatot kért, olyan sokkal többet ne várjon tőle senki, egyébként sem tudna mit kitalálni. Megalázkodni nem fog, az nem lenne méltó hozzá, és úgy hiszi, hogy Amandának sem tetszene. Ha tetszene, akkor pedig elkönyvelhetné őt pipogyának, és ez a kapcsolat rovására tenne. Így aztán marad a kellemes hangnem a fiú részéről. Előadja a félelmeit Mandyvel kapcsolatban, aki ezt kikéri magának. Ő is tudja, hogy ez nem volt jó ötlet, de már így alakult. De a fenyegetés, az egész hangulatot figyelembe véve, most nem úgy jön le neki, ahogy normálisan kéne. Dühös lesz egy pillanat alatt, de aztán lassan lehiggad, mint a kavicsba dobott kő után a hullámok.
- Ragaszkodónak, és a barátnőmnek nézlek. Akinek biztosan nem tetszett volna a döntés, és mindent megmozgatott volna, hogy maradjak. Így gondoltam. – feleli tárgyilagosan, de a tavas fenyegetésre nem reagál. Úgysem tudna szépen, így nem megy közelebb. Egyre feszültebb, pedig azt hitte, ha elmondja és bocsánatot kér, majd Amanda enyhülni kezd. Nos, tévedett. Még egyszer bocsánatot kér és elmondja az indokait. Kiderül gyorsan, hogy mi fáj igazán Amandának, és az az, hogy nem mondta el a döntését. Ezzel nem tud vitatkozni, kár is lenne, nem nyerhetné meg az eleve vesztes csatát. A vállrándítás viszont kezdi túlfeszíteni a húrt. Olyan, mintha érdekelné is lányt, amit mond, meg olyan, mint ha nem is. Yarista nem ilyen, sokkal érzékenyebb, ő nem rellonos. Most meg már pláne nem, az egész Bagolykő tudtára adta. Egyszerűen továbbra sem tudja hova tenni ezt Amandánál, még sosem látta ilyennek. Ha most arról lenne szó, hogy megcsalta valakivel, teljesen egyetértene ezzel a viselkedéssel. De mert elment a rellonból? Megingatja a fejét egy rövid időre és a hitetlenség ül ki az arcára.
- Nem felejtettem el. Hiba volt, hogy nem neked mondtam el először. És ezért most lefejezel? – kérdezi most már ingerültebben, mint szeretné, de visszafogja magát.
- Bocsánatot kérek Amanda. Ennél többet mit tehetnék? – mérgesen elfordul, és a padhoz sétál. Felmászik rá, felül a háttámlájára. Onnan figyeli megkínzott arccal a lányt, nem tudja, hogy mi sül ki ebből. Ráadásul kezdi elveszíteni az önuralmát. ~ Talán az lett volna a jobb, ha elmegyek. Nem látja, hogy szeretem? Nem akarom ilyennek, nem önmaga. Ha pedig ilyen, nagyon félreismertem. ~ Dühöng magában és szomorúan bámulja a lányt, akinek a hűvös tekintete fizikai fájdalmat okoz neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A mai nap már vége a tanításnak, és edzése sem lesz Yaristának, így ráér egy kis pihenésre. Most éppen „mindenből elegem van” napot tart, nem törődve semmivel és semmivel. Visszaindul a szobájába, mert meg akar szabadulni az egyen-szereléstől, ma kényelmetlennek érzi ezt is. A kékeknél járva a hirdetőtáblán látja, hogy ma van a Maid Café, amiről gőze sincs, hogy mi az, csak annyit tud, hogy Runa és Leen csinálja. Csak emiatt látogatja meg majd ezt a rendezvényt, és azért, hogy számára is kiderüljön, hogy miféle ez a dolog, amire annyi lelkesedés jutott. Minden nap látta a különböző ruhákat vonszoló kékeket, sőt más házbelieknél is látott furcsa pincérruhákat. Ez már önmagában elég volt, hogy egy kicsit vegye a fáradságot, hogy utánanézzen mi ez az őrület. ~ Biztos valami kávézó, a nevéből ítélve. Okos vagyok… ~ Húzza el a száját, miközben átöltözik a gólyalakban. Roli a helyén, semmi sincs felgyújtva, úgyhogy minden rendben már e téren is. Még mindig nem szokta meg az új helyet, és erős csábítást érez arra, hogy meglátogassa az erkélyt, és ott nézelődjön. De aztán felülkerekedik a kíváncsisága és miután rendbe szedte magát és kényelmes ruhát vett, elindul kifelé a rétre. Szerencsére senki sem zavarja meg útközben, még egy baráttal se találkozik, ami most jól jön, mert nincs jó kedve túlzottan. A rétre érkezik, ahol nem nehéz kiszúrni a hatalmas sátrat, a már beöltözött pincérekkel és pincérnőkkel, akik fogadják a vendégeket. Még nincsenek sokan, legalábbis több vendégvárót lát, mint betérni készülőt. Észrevesz pár ismerőst, például Leoniet, akihez épp most ért oda egy srác egész jókedvűen. ~ Hát, sok sikert hozzá! ~ Kuncog magában és elképzeli a szerelmes Leoniet, nem mintha bármit tudna a szerelmi életéről. Meg is áll egy pillanatra, mert már maga előtt látja, ahogy a sátor összedől és mindenki szörnyethal… kivéve a kis vöröst. Szélesen vigyorogva indul tovább, majd rendezi az arcvonásait és belép a sátorba, de előbb még megkocogtatja, hogy mennyire keményen áll a földben a szerkezet. ~ Talán megteszi. ~ Próbál nem röhögni hangosan, csak magában kacarászik. Lát elég sok helyet, a legközelebbi üres asztalhoz lép, hiszen nem akarja megzavarni a fiatalokat, a többieket meg elfelejti felismerni. Felkapja a menüsort, majd megcsengeti tökéletes mozdulattal a „nővérhívót”. Aztán belemerül az étlapba és már össze is fut a nyál a szájában, annyi finomságot lát hirtelen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Furcsa érzés ez neki. Igaz, otthona kastélyban is vannak manók, akik szolgálnak, de ők... manók. Meg amúgy is jól bánnak velük, így már majdnem, hogy családtagok. Amikor belép vigyorog magában Leonie és a fiú kettősén, de nincs szerencséje, a lány észreveszi, miután felborítja az asztalukat és a környező székeket. ~ Jól van, nyugi vörös. Tényleg kezdek félni. ~ Évődik magában, de azért visszaint neki, és még egy kedves mosolyt is küld felé. Mindentől függetlenül kedveli a lányt a maga módján, pont, amiatt, mert ilyen kis lelkes és életvidám. Az biztos, hogy ő még egy lakatlan szigeten is ellene egymagában, akkor sem lenne szomorú. Miután elfoglalta a helyét, meglengeti a csengettyűjét, miközben tanulmányozza a választékot. Meglepetésére Leen érkezik, Yar pedig mosolyog, mert nagyon meglepődik. Majdnem elkacagja magát a megszólításon, de aztán nagy nehezen visszafogja magát és megpróbálja beleélni magát a szerepbe. ~ Kezdem kapizsgálni, hogy mi ez, csak azt nem értem, hogy mire jó ez nekik? ~ kuncog belülről és magában elismeri, hogy milyen jól áll Leenen a pincérruha. Bár a paprika vörössé szégyellt feje kicsit ront az összhangon, de ezt nem említi meg neki.
- Mit tud ajánlani, hölgyem? Persze egy forrócsoki, mindenképpen lesz! - mosolyog a lányra, majd elé tolja a listát. Kicsit elfordul, mintha körbenézne, és el is vigyorodik. Szerinte nagyon ciki ez az egész, de most már muszáj végigjátszania ezt a szerepét, mert nem szeretné megbántani Aileent. Inkább nézi egy picit Leoniékat, de nem sokáig, mert rájön, hogy így nem fogja kibírni röhögés nélkül.
- Van egyéb szolgáltatás is az árban? Vagy csak az ételek és italok? - kérdezi érdeklődve, kicsit szemtelenül, még rá is kacsint a lányra.
- Amúgy, mi ez az egész. Én nem értem, kedves szolgálólány - kérdez most már rá, mert tényleg nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni Leent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Maid Café - Leen

Talán túllőtt egy picit a célon, de nem tudja komolyan venni ezt az egészet. Aileen, a kis szerény és kedves, most, mint mindent teljesítő pincérnő? Nonszensz és egyben mulatságos. Viszont az látszik rajta, hogy nagyon benne szeretne maradni a szerepbe, ezért mégis megembereli magát és belemegy a játékba. Kedveli annyira a művész vénákkal megáldott lányt, hogy ne cikizze halálra. Főleg azért, mert annál már jobban ismeri. Meg is kérdezi az ajánlatot, amire a pincérlány - fura ezt még elgondolnia is - készséges válaszol, mint egy igazi cseléd. Vagy inkább egy nagyon elhivatott cseléd.
- Ez nagyszerű kisasszony, akkor kérnék egy fagyi kelyhet, magától repülő kis seprűvel a tetejére, ami csokiból van. A modellt a kisasszonyra bízom. Na meg persze ezt a... - gyorsan megnézi a nevét, mert nem jegyezte meg pontosan - ... omlette rice-t is megkóstolnám. De a forrócsoki nagyon fontos. - most tényleg úgy tekint rá, mintha egy kávézóban lenne, és csak a pincért fedezné fel a lányban. Pedig magában arra gondol, hogy biztos jól esne neki egy ölelés, és ezzel eloszlatná azt a tévhitet, hogy hülyének nézi. Már majdnem feláll, miközben rákérdez az extra szolgáltatásokra.
- Masszázs? Ez nagyon jól hangzik hölgyem. Ilyen csak ma lesz? - kérdezi egy kissé szomorkásan. Na igen, és az sem mindegy, hogy mennyibe kerülnek ezek a plusz szolgáltatások, nem mintha a fogához verné a sarlót. Túl gazdag ahhoz, de egyben szeret ügyelni arra, hogy a megfelelő árat adja meg, nem szereti se szórni a pénzét, sem pedig fukarkodni azzal.
- Rendben a daltól eltekintek, bár az a helyzet, hogy mivel ön, egy kedves ismerősöm édesanyjának a lánya, megérne egy próbát. De megkímélem önt az esetleges problémáktól. Jó vendég vagyok, aki ügyel az alkalmazottakra is. - mondja mosolyogva egy pillanatra, majd visszaszáll belé az arisztokratikus énje. Körbenéz az asztalon és megigazgatja a evőeszközöket önkéntelenül. Ez már annyira belé van verve, hogy szokásává vált. Megérdeklődi, hogy mi ez az egész, de csak azt kapja válaszul, amit eddig is látott, illetve megerősítést kap ebben.
- Á, már értem. Ó, bármit? Akkor a masszázst elfogadom és egy ölelést mellé. Természetesen az előbbit az ételek elfogyasztása után, az utóbbit pedig most szeretném. Ezek megdobják az árat? - érdeklődik, és feláll, hogy a pincérlány beválthassa az ígéretét. Ha megtörténik a fülébe súg Leennek.
- Nagyon cuki vagy ebben a ruhában, ügyesek vagytok. Mikor lesz a portrékészítés? - susogja közelről a lány fülébe, ha alkalma nyílik rá. Amint vége a kis közjátéknak, visszaül a helyére és visszatér a nézelődéshez.
- Más kívánságom nincsen, köszönöm a kedvességét. - engedi útjára a lányt, közben pedig megnézi magának a többi vendéget. Elég vegyes a társaság és egy szőke lány még be is jönne neki... ha éppen szabad lenne. Elmosolyodik Amandára gondolva, majd tovább várakozik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Maid Café - Leen - zárás

- Ó, ez nagyszerű. Tudja hölgyem, nem tudtam, hogy itt mik a szokások, ne vegye zokon az illetlenségemet, ha volt, vagy esetleg lesz – mondja nagyon komolyan, még kicsit kényelmetlenül is érezve magát, a látszat mindenesetre ezt mutatja. A rendelés gyorsan megy, ahogy az ajánlatok jönnek, Leen komolyan megkönnyíti neki, hogy ma mit szeretne enni-inni. A „bármire”, egy ölelést kért, így azt most gyorsan be is hajtja a lányon. Jól esik, hogy itt van, végül is alig ismer valakit azok közül, akik ezt rendezik. Eszébe jut az ígért modellkedés, ezért arra rákérdez ölelés közben, a választ pedig hasonlóan frappánsan kapja vissza. Csak bólogat egy „rendben”-t, és utána Aileen el is tűnik, hogy majd kiszolgálja a fiút. Közben a nagy szétnézésben nem lát meg újakat, és mire menne még egy kört a tekintetével, máris megérkezik a kért rendelése.
- Köszönöm, írjon rá mondjuk egy szívecskét és azt, hogy „szeretettel” – vázolja fel a kérését, amit Leen készségesen meg is tesz. A továbbiakban már nem nagyon figyel senkire és nem kér új dolgokat, csak azt látja, hogy egész sok mindent kérnek Leoniék. ~ Ilyen haspók lenne a vörös meg a barátja? Nem semmi. ~ Elcsodálkozik egy pillanatra, de aztán visszatér az ételekhez. Egészen ízlik neki az omlett, és a többivel sincs problémája, rövid időn belül elfogyasztja a feltálalt étkeket. Viszont unatkozni kezd, ezért megcsengeti a csengőt, és ha jön valaki rá, akkor elkéri a nyugtát.
- Fizetni szeretnék, hol tehetem meg? Egyébiránt meg vagyok elégedve a szolgáltatásaikkal – apró vigyort küld a megjelenő hölgynek, vagy úrnak. Majd miután fizetett, távozik a helyszínről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Egyelőre nem tudja, hogy mit kéne tennie. Ő mindent elmondott, még ha későn is, de ha megszakad, sem tud többet tenni, és nem is akar. Elmondja, amit kell és ennyi, de a fogadtatás nem változik egy kicsit sem. Nem volt még ilyen helyzetben, mindig is tudta kezelni akivel volt, valamilyen módon, de most nem találja  a helyét. Ez azért lehet, mert nagyon szereti Amandát, és megbántani nem akarja, mivel ő hibázott, de megalázkodni sem szeretne. Végül is úgy néz ki, hogy Candy visszatér a valóságba, hiszen a vonásai megváltoznak. ~ Talán Ő is végiggondolta, hogy ez nem megoldás. ~ Reménykedik, de mást kap válaszul. Amanda fél, hogy elveszítheti őt, csak nem így mondja el. Azt már észrevette, hogy a Drága nem szereti kimondani az erős szavakat, csak nagyon ritkán és csakis olyan helyzetben, ahol úgy érzi, hogy muszáj közölnie. Nem nagyon repkednek közöttük a szeretlek és hasonló nagy horderejű szavak, de a másikra nézve pontosan tudják, hogy ez így van. Őszinték egymáshoz, és ez legtöbbször jó, de most például nem annyira jön ki pozitívan az őszinteség.
- Remélem, hogy jó helyem lesz. Rolinak sem tetszik, szóval az ő oldaláról is megkapom a magamét. De majdcsak megbékél – ahogy remélem te is, mondaná, de aztán a gondolatai az elméjében maradnak, nem kerülnek kimondásra. Amanda viszont megint rákontráz az előzőre és eléri, hogy Yarista kiakadjon, mint az ingaóra. Nagyon rossz érzés kúszik végig a tarkóján, egyenként állítva fel a pihe szőrszálakat, és még finoman bele is libabőrözik. ~ Hülyeségeket gondolsz, verd ki gyorsan a fejedből! ~ Feddi meg magát, mielőtt világvége hangulatban kezdene el gondolkodni. Tudja, hogy a hibáját nem lehet már kijavítani, de enyhíteni talán lehet az ez által gerjesztett haragot. Mégis újabb meglepetés éri, amikor a Drága is kinyilvánítja a szeretetét, és most kezdi el igazán felfogni Yarista, hogy mennyit jelent a lánynak ő, és ez nagyon meghatja a fiút.
- Értem, megértem. Én nem vagyok olyan, remélem, hogy nem.  Még csak véletlenül sem szeretnék kisétálni az életedből, hiszen szeretlek… - a végére már elhalkul a hangja, egy sóhaj kíséretében, miközben üldögélve figyeli a közben hozzá odasétáló Kedvesét. Néz, rá szomorúan mosolyogva, majd Amanda mögé jön és átkarolj őt. Szinte automatikusan nyúl a lány alkarjához és erősen magához szorítja, a fejét a lány arcának dönti.
- Sajnálom, de nem tudom tétlenül nézni, ha szomorú vagy - odafordítja a fejét, és megcsókolja Őt, amennyire ebben a pózban lehetséges.
- Jó, ezt majd híresztelem és akkor félni fognak. Egyelőre ők félnek tőlem és Rolitól, aki az egyiküket megharapta, a másikukra pedig tüzet fújt. Örülök azért, hogy nagy baj nem lett belőle – idézi fel a belépőjét a kis sárkánnyal. Akkor ugyan nem volt vicces a dolog, a levitások óvatlanok voltak nagyon, de szerencsére meg tudta fékezni a komolyabb bajt, amit generálhattak volna a kíváncsi kékek. Elmosolyodik és lemászik a padról, odasétál Amandához, a kékjeit a lány tengerszín szemeibe fúrja, a homlokukat összeérinti.
- Sajnálom és szeretlek. Nem akarlak elveszíteni – közben a kezeivel átöleli a lányt, és újabb csókokra emeli az ajkait. Reméli, hogy a lány megenyhült már annyira, hogy ezt a súrlódást teljesen simára csiszolják, és mehet minden a régi kerékvágásban. Legalábbis hasonlóan, hiszen már nem tudja esténként becserkészni őt, mondhatni bagolykövi léptékben ég és föld lett a távolság közöttük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Mostanában megint felpörgött az élet mellette, és magához is ragadta Yaristát, pedig nem volt kedve. Ez kezdődött az Edictumos cikkel – amit már megszokott -, és mostanában Amandától is hallott vissza olyanokat, amitől igazán megdöbbent. Szinte már a fél Levitával megcsalta a Drágát, mindenféle felállásban, már csak a fiúkkal nem hozták össze lassan. De, hogy ez most kinek és mire jó, azt nagyon nem érti. Aileenes pletykáról tudott, de az egy furcsa helyzet volt, és szegény lány nem is volt igazán önmaga, egyáltalán nem haragszik rá. ezért most – mivel Amanda nem ér rá – jobb híján egyedül lép be a cukrászda ajtaján. ~ Egy forró csoki mindig helyre teszi az önbizalmam és a kétes híreket száműzi a fejemből. ~ Vékony mosollyal néz körbe, de egyelőre semmilyen ismerőst nem lát. Egy üres asztal felé indul, majd ledobja magát az egyik székre, a bejárat felé nézve fog ülni, hátha bejön majd valaki, akit ismer, és akkor egyedül sem kell majd üldögélnie. A pincérlány nemsokára meg is hozza az étlapot, Yarista gyorsan rendel két forró csokit, mielőtt eltűnne a kiszolgálója. ~ Nem olyan udvarias, mint a Maid cafésok, de isteni a csokijuk. ~ Kuncog magában és pár perc múlva már az italát fogyassza jókedvűen. Továbbra is böngészi még, hogy mit egyen, de most valami sósra vágyik az édes mellé. Sajtos óriásrolót néz ki magának, amit az újból feltűnő és kacsintó pincérlány, máris felír a kis noteszába, pár percen belül pedig ki is viszi a fiúnak. ~ Na, pont emiatt jöttem, hogy ne legyenek ilyenek… ~ Duzzog vagy két pillanatig, majd beleharap az omlós süteménybe. ~ Ez mennyei! ~ Élvezkedik az ízharmónián és nézelődik lelkesen. Többen is megbámulják, kik ellenségesen, kik hízelgőbben, de ez most nem érdekli Yaristát. Viszont majdnem félrenyeli a következő falatot, maikor egy szőke hajú nagyon is ismerős lány lép be a cukrászdába.
~ Biharszegi? Azt hittem, hogy téged elnyelt a föld. Persze, az túl nagy szerencse lett volna… ~ elhúzza a száját, ahogy a lány beteszi maga után az ajtót. Yarista most lefelé nézve inkább próbálja kiverni a fejéből a látványt, koncentrálva a finom süteményre és a forró csokijára. Abban reménykedik, hogy nem látja meg őt Béhajnalka, hanem valahová máshová ül majd le. ~ Amúgy is, hol volt egy évig? Még az órákon sem láttam. Nem mintha annyira hiányzott volna, de eddig fel sem tűnt. Az is igaz, hogy nem az a szociális típus… ~ Vonja meg a vállait gondolatban a fiú, de nem néz fel továbbra sem. Azt hinné az ember, hogy fél a lánytól, de ez nagyon nincs így. Szeretne nyugodtan enni, mindössze ennyi, mert az eddigi találkozásaik nem erről szóltak…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Az álcázás nem jött be, persze gondolhatta volna, hogy ezt a szőke nem hagyja annyiba. Az, hogy ő ott volt, megint köszörülhette azt az érdes és csípős nyelvét. Nem kellett sok, és meg is jelent az asztalánál, Yarista nem csalódott benne. Főleg nem a bemutatkozásával, meg a hanyag feminista megmozdulásával. Úgy jött oda, mintha ő lenne valaki…
- Helló Biharszegi! Hol voltál egy évig, hála Merlinnek? Nem hiányoztál, nem kell megijedni. Egyébként látom a távolléted alatt se tanították meg, hogy illik köszönni, de majd legközelebb biztos sikerülni fog. A gerincem, pedig köszi szépen jól van, de neked mintha most egy kicsit hajlott lenne – viszonozza a gúnyos köszöntést és a mosolyt. Egyben tényleg változott, sokkal nőiesebb lett, csinosabb. Na de az is biztos, hogy ezt fogja utoljára a cserfes lány orrára kötni, még elbízná magát. Yar egy kicsit felhúzza a szemöldökét, mikor az exháztársa leül vele szemben. ~ Ez tényleg nem tanult semmit, de mit is várhattam? Nem nevelőintézetben volt, az biztos. Persze onnan nem engedték volna ki… ~ nevetgél magában, miközben meghozzák a lány desszertjét is. ~ Tehát már ide rendelte, szép… ~ Most viszont már bosszankodik, annyira azért nem kedveli a lány társaságát, hogy most egy „jót” elcseverésszenek. Jön az újabb okoskodás, Yarista csak gúnyosan mosolyog vissza a csinos, ámde vele pofátlan szőkére.
- Nem igazán. Egyrészt van barátnőm, másrészt biztosra akartam venni, hogy már nem találkozunk. Tévedtem. De te biztos nem vagy már egyedül, hiszen mindenki ilyen kellemes jelenségre vágyik, mint Biharszegi Hajnalka – a mosoly marad, a gúny nem kevésbé. Mivel már elfogyott a süteménye, így kortyolni kezdi a forró csokiját. Egyelőre nem érzi úgy, hogy a lány itt fogja hagyni, ahhoz még sok csatát kell megvívniuk. Nem mintha Yarista ennek túlzottan örülne, de nem adja meg a feminista fruskának azt az elégtételt, hogy győztesen és karcolásmentes egóval távozzon. Egyelőre ő még nem kapott túl szíven ütő sértést, és nem is mutatott meg mindent még.
- Sajnálhatod, hogy lemaradtál rólam, de hát ilyen az élet – felkuncog, mert biztos benne, hogy nem jön be a lánynak, vagy ha igen, akkor sem kezdene vele az önbecsülése miatt. Yarista pedig tökéletesen elégedett a mostani kapcsolatával, még sosem érezte magát ilyen jól, most már kijelentheti ezt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A szőke lány nem hagyja annyiban a bemutatkozást, Yarista pedig csak rosszallóan ingatja a fejét. Tudja, hogy az ilyen típusokkal kár vitatkozni, mert úgysem lehet meggyőzni őket. Felveszik a csőszemüvegüket, aztán csak azt mondják, amik szerintük jó, vagy szerintük igaz. És természetesen nem ismerik el egyetlen hibájukat sem.
- Sajnos – fűzi még hozzá hajnalka mondatának a végéhez. ~ Sajnos véget ért a cserediákság, téged pedig megint el kell viselnem valahogy. Talán mégiscsak az isteni gondviselés az, hogy átmentem a Levitába. ~ Továbbra is szkeptikusan hallgatja a lány becsmérlő szavait, amik azért kezdik felhúzni őt. Messze van még, hogy a határra érjen, viszont sosem bírta a Hajnalka féléket. Egy csinos lány, normális is lehetne, de sajnos valami nagyon elcsúszhatott, amikor az agyát állították be születéskor.
- Azt látom, hogy van, más kérdés, hogy milyen… - sóhajt csendesen és megforgatja a szemeit. Nagyon úgy néz ki, hogy Biharszegi tájékozódott vele kapcsolatban, hiszen még Amandát is megemlíti. Nos, ezt talán nem kellett volna, mert egyrészt semmi köze hozzá, neki meg pláne semmi köze hozzá.
- Őt, jobb lesz, ha kihagyod a beszélgetésből, mert semmi közöd hozzá – finom fenyegetés ez, de Amandáért nagyon ugrik, nem szereti, ha szórakoznak vele. Főleg nem Biharszegi, aki ha túlhúzza ezt a témát nagyon pórul járhat, mert Yarista nem fogja ilyenkor vissza magát, és akármilyen meggondolatlan cselekedetre is képes lehet.
- Ebben biztos voltam. Azt tudod, hogy ha az autópályán mindenki szembe jön veled, még nem biztos, hogy ők az őrültek – a gúnyolódást viszonozza, bár van benne némi olyan célzat is, hogy a lány túl magasra teszi a mércét. Nyilván ez így is van, csak Yar nem tudja, hogy miért, annyira azért nem egy szupermodell Hajnalka – bár tény, hogy szép lenne ő, ha nem lenne ilyen -, viszont a felfogása igazán rontja az összképet. Azért várja már a percet, hogy legyen egy olyan, aki el tudja viselni a lányt. Csak azért, hogy szórakozhasson ezen is. Azon a két hétben, amíg együtt vannak. Aztán felhozza, hogy nála jobbat igazából nem találhatna, csak más szavakkal. Igen, zavarja, hogy felkönyökölt a lány, de az igazi egórombolás csak ezután következik, így már nem arra figyel, hogy mit tesz.
- Neked ízlésficamod van kisszívem. Egyrészt Amandával nem vagy egy kategória, már megbocsájts, és ezt nyugodtan veheted negatív kritikának. Szóval, ha Neki megfelel a szagom, ahogy te mondtad, nem hinném, hogy bármi probléma lenne vele. De azért remélem, hogy egyszer lesz olyan valaki, aki talán eléri nálad, hogy megkedveld. Nyilván nem, de a remény hal meg utoljára. Pedig olyan jót röhögnék. Így csak azon, hogy míg te másokat pocskondiázol, egyedül vagy és így is maradsz. Ráadásul azt hiszed, hogy ez a normális, és majd lesz egyszer valaki, aki eléri a te általad kitűzött szintet. Megnyugodhatsz, nem lesz. De hát, az is lehet, hogy a lányokat szereted, mert a fiúkat biztosan nem. Rolit sajnos nem tudom erre még csak beajánlani sem, őszintén sajnálom. De biztos van itt még más állat, aki esetleg kedvelni fog, már ha nem érti, hogy mit mondasz neki – vidáman issza meg az első adag forró csokiját. Egy bizonyos szinten sajnálja a lányt, de jobban utálja annál, hogy ezt még csak szóba hozza előtte, biztosan ellene fordítaná Hajnalka. Ezt a lehetőséget pedig nem, adja meg neki.
- Ízlik a somlói? Még nem ettem itt – kérdezi, hátha egy kicsit jobb felé indul el a hangulat. Annyira nem szeret veszekedni feleslegesen, talán csak egy-két alkalommal. De Biharszegivel állandóan ez megy. Már azt is furcsállja, hogy még nem kerültek elő a pálcák, pedig akkor igazán móresre taníthatná. De nem jön ezzel sem elő, csak ha majd szükséges.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Azért ezt már túlzásnak érzi, hogy állandóan valami hülyeségbe vonják bele. Jó, hallott már rosszabb büntetésről, de, hogy énekeljen? A múltkor még ki tudta húzni magát a Runa-féle szerenádból, de ha nem akar rossz pontokkal kezdeni a Levitában, akkor ideje lesz egy kicsit bevállalósnak mutatnia magát. Ha olyan a dolog, megcsinálja a büntetőfeladatot is, most meg miért is ne? A dalt nem ismerte, amit énekelni kellett, de amikor Niki megmutatta neki, jókat kacarászott rajta. Nem is tudta, hogy Kőszegi prof Mirát akarja ezzel büntetni, de hát az ő dolga. A dal címe Kedvesem volt, úgyhogy biztos erre gondolhatott. Mivel sikerült mindenben ma egy kicsit lemaradni késve érkezett a helyszínre, Niki már gitározott valamit, ami nem hangzott túl jó dallamnak, de mivel ő sem tud gitározni, nem nagyon zavartatta magát. nemsokára megjött Amira is, mit sem sejtve, nyilván nem a két delikvens miatt haladt erre, de most így egycsapásra elvégezhették a büntetőfeladatot közönség előtt. Yar vigyorgott, Niki nem igazán, de egyszer csak rákezdett a nótára.
Yarista pedig becsatlakozott, persze a szöveget olvasta, és ráhangolódott a dallamra nagyjából, amit Niki hozott, de inkább az énekével, mint a gitárjátékával. Közben igazi művészfejet vágott, hitelesen alakítva, csak a hangja nem volt jó hozzá. Bár nem rossz az övé, de nem is képzett, fogjuk rá, hogy elmegy és nem folyik ki a dobhártyája annak, aki hallgatja. Néha átölelte Nikit és felemelte az egyik kezét, miközben végig Amirára nézett. Amint vége lett, ő meghajolt, Niki pedig elszelelt. Aztán, amikor megunta a tapsot, vagy a fujjogást - nagyjából 10 másodperc múlva -, ő is elindult Niki után a Levita toronyba magában kacarászva a jól sikerült előadás után.