Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Na igen, talán igazad van – végül is meg kell ismerni a határainkat. Az más kérdés, hogy ennél azért vannak biztonságosabb módszerek is, mint másodmagunkkal belefúródni a földbe. De most már mindegy és Indi is megtanulta a leckét a saját bevallása szerint. Bátorító mosolyt küld felé és lesöpör néhány izzadságcseppet a lány homlokáról. Felkaccan a gondolatra, hogy kiutálják Indrát a levitások, erre semmi esélyt nem lát.
- Szerintem aki ennyire küzd a kvaffért, nem utál ki senki. Sőt biztos vagyok benne, hogy hamarosan itt fognak tobzódni melletted, akár nyertek, akár nem. Ugyanúgy, ahogy Dávid mellett… érdemes lesz megnézni Uff bácsi fejét majd – kacsint egyet mosolyogva, mert tudja, hogy a morgós indián nem igazán szívleli, ha egynél több látogatója van valakinek egyszerre.
- Nem is gondoltam, hogy most eszed meg. Szükséged van valamire, amíg megérkeznek a többiek? – érdeklődik, a választól függően marad, vagy átsétál a főkolomposhoz. Nem is tudja elsőre, hogy leordítsa-e a fejét a srácnak, vagy gratuláljon a szerencséjének, de abban biztos, hogy számon kéri. Akármennyire is bravúros dolgot vitt végbe Dávid, nagyon felelőtlen volt előbb magával, aztán kétszer Inderával. Ami nem megbocsájtható kategória még akkor sem, ha mondjuk úgy, hogy a természet visszakérte a szívességet, amit adott.
- Valaminek a belátása mindig hasznos dolog. Bár tény, hogy a zuhanás segítette ennek a ténynek az elfogadását. Mindenesetre adok egy tippet. Ezt szemből repülve is megpróbálhatod máskor. Akkor nagyobb a lendület, szembe mentek egymással, és ha eltalálod a kvaffot, biztosan a tiéd, plusz a többiek háttal lesznek. Na, mit szólsz? – vigyorodik el. Hiszen a legtöbben meccsen ez a helyzet, szemből próbálják a másikat szerelni, hiszen akkor, ha sikerül máris lehet támadni a gyűrűket. Az más kérdés, hogy itt az egyenseprűkkel szintén kockázatos, de nem annyira, mint hogy hátrafelé ülve imádkozunk, hogy sikerüljön.
Azért dicséretet is ad, hiszen Dávid igazán jó egyensúlyérzékkel rendelkezik. Mert hibás dolog lett volna ezt a szerencsére fogni. Megfogalmazódik benne egy gondolat, habár még nem biztos benne, hiszen a delikvens, akit gondolatban választott, nem biztos, hogy elég elhivatott az egészhez. Ez máris kiderül abból, hogy nem lecsap az utalt lehetőségre, mint gyönytyúk a takonyra, mint annak idején ő Legránál, hanem visszakérdez. Nem biztos magában, de Yarista szereti a kihívást, viszont el kell gondolkodnia az egészen komolyabban.
- Ezt nem nekem kell tudnom. Ha te nem tudod eldönteni, ne erőltesd. Ha nincs meg magadban a tettvágy és az önbizalom, akkor nem lehet belőled kiemelkedő játékos. Nyilván nem is mindenki lesz az, talán te sem, de ezek nélkül biztosan nem – rápillant a lányra, aki Dávid mellett várakozik, ugyanis nem igazán akar zavarni. A lényeget megtudta, a két fiatal jó kezekben lesz.
- Később még beszélünk, remélem, hogy jövőre látlak benneteket a pályán. Sok sikert a többiekhez – kacsint a két delikvensre, majd Szírára néz.
- Ne haragudj a zavarásért – int mindenkinek, majd komótosan elmegy a gyengélkedőről. Még kifelé visszagondol az esetre, és biztosan meg fogja osztani a klubnál ezt az élményt. Természetesen a kitalált nevével együtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Még nem beszélte meg a távozását teljesen. Lehet, hogy neki kell majd átadnia a stafétabotot a következő jelentkezőnek, ezt még nem beszélte meg az igazgatósággal. Viszont abban biztos, hogy nem tudja tovább csinálni. Nagyszerű év volt, fordulatos, izgalmas, lélekemelő és ledöbbentő, volt minden, mint a Bucsuban. Nem tudja folytatni, egyszerűen nem fér bele már az életébe, még akkor sem, ha a szabadidejét nagyon szívesen használta erre. Viszont ott volt a másik oldal, pihenésre nem maradt ideje, így nagyon elfáradt a szezon végére és nem volt elégedett a Szarkáknál töltött teljesítményével sem, amit leginkább a fáradságra tudott fogni. Most viszont van egy kis szünete, és akkor befejezi a bagolyköves pályafutását, már ami a játékvezetést illeti. Nagyon sok tapasztalatot szerezett, aminek örült és ellesett pár cselt is, ami ugyan kidolgozatlan volt –némelyik kidolgozott -, amit majd begyakorolhat. És itt van még a Szentmihályi fiú is, őt sem akarja itt hagyni szó nélkül. Most viszont rettentően éhes és a vacsoraidő még messze, ezért meglátogatja a konyhát.
Amint belép megrohamozzák a manók.
- Palarn úr, de régen láttuk! Hozhatjuk a szokásosat? – kérdezi az egyik manó, fülig érő vigyorral, miközben másik négy a lábába kapaszkodva üdvözli a régi ismerőst.
- Persze Tutujka! Ti is hiányoztatok! – mondja vigyorogva, és emlékek rohanják meg, régen éjjelente sokat töltött lenn a konyhában, amikor Svédországból edzésről hazaérkezett. Megvakargatja a manócskák fejét és leteszi magát a kis asztalhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A manók mindig szerették, és ő is szerette a manókat. Náluk otthon a kastélyban – erről jut eszébe, hogy az otthoniakra is szánhatna némi időt – minden manó fel van szabadítva, ahogy itt is. Vagy itt nincsenek? Úgy emlékszik, hogy szabad akaratukból vannak itt, vagy egy korábbi Igazgató felszabadította őket. A lényeg, hogy kedvelik a kviddicsest és hoznak neki kaját, amikor meglátogatja őket, ő pedig mindig hoz valami ajándékot. Most kis papírzászlókat hozott a Szarkáktól, amiket ha megfújnak, lengenek és „Go Go Magpies!”-t kiabálnak párszor. Persze, hogy megrohamozzák, mindig jó volt hozzájuk, majd helyet is foglal.
- Itt az ajándék, majd vegyétek el! – mondja vigyorogva és kiteszi az asztal szélére a kis zászlócskákat. Amire nem számít az az, hogy egy idősebb hang szól hozzá, kissé meglepődve kapja fel a fejét. Még sosem látta a férfit, viszont hallott róla, hogy van a konyhán egy felügyelő, aki a manókért felel, vagy valami ilyesmi. Pedig 5 évig volt itt és soha sem találkozott vele, de tippje szerint ő lehet az. Kissé divatjamúlt ruhában van, azonban ez sosem zavarta őt, egy kicsit sem, hogy más, hogyan néz ki.
- Elnézést, már nem vagyok diák… bár itt tanultam – válaszol gyorsan, ki tudja, hogy meddig terjed el a férfi hatásköre. Fel is áll és várja, hogy odajöjjön a férfi, ha megteszi, kezet nyújt neki.
- Yarista Palarn vagyok, és én vezettem az elmúlt évben a kviddicset. Most az igazgatósággal tárgyalok, csak éppen nem volt szerencsém hozzájuk, viszont megéheztem. Régen a manók mindig adtak valami kis maradékot, vagy csináltak nekem valamit – mondja mosolyogva és figyeli a férfit. Nem akarja megbántani, és lábatlankodni sem igazán, de ezt gyorsan elveti, mert megkordul a gyomra elég hangosan
- Ugye nem bánja, ha pár falatot eszem, aztán itt sem vagyok. Nem szeretnék megzavarni a munkában senkit – mondja kissé könyörgően, mert tényleg jó lenne egy kis étel. Még egy kviddicses is lehet éhes, no.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A férfi meglepi Yaristát, ráadásul neki is támad egy kissé, amit a fiú nem igazán vesz jó néven. Félig-meddig igazat ad, de a manók nem igénylik a köszönést, most kivételesen elhagyta, mert azonnal letámadták.
- Elnézést, nem láttam, hogy itt van – azért az illem így diktálja, hogy bocsánatot kérjen a figyelmetlenségéért. De, ha már itt vannak, akkor ideje lenne megismerkedni az érdekes kinézetű – mondhatni ódivatú, vagy ultraretro – férfivel, ezért kezet nyújt neki. Az viszont nem fogadja el, hanem még fel is háborodik, és olyan dolgokat mondd, aminek okán el kell gondolkodnia.
- Á, szóval király, jó uram. Rég jártam Magyarországon ezek szerint – megy bele a játékba, mert talán egy őrülttel, vagy egy sérült elmével van dolga. Egyelőre egyiket sem zára ki, de azért a kézcsókot már túlzásnak tartja.
- Már meg ne haragudjon Thege király, nem szeretném kétségbe vonni az érdemeit és címeit. De úgy tudom, hogy Magyarországon is a Mágiaügyi Minisztérium a hatalom. Hogyhogy eltitkolják Önt, hiszen csak erről lehet szó – ahogy azt a régi filmekben látta alázatosan meghajol a király előtt, azonban kézcsókot nem ad, amit rögtön ki is magyaráz.
- Egy király kezét az én alacsonyrendű szám nem érintheti. Bocsásson meg, hogy nem ismertem Önre, de… ördögi konspiráció lehet a háttérben, hogy nem hallottam magáról, Thege király – jól játssza a szolgát, de magában már mulat. Nagyon reméli, hogy nem sérti meg, és tényleg csak egy őrülttel van dolga. Különben miért is lehetne itt egyáltalán? Valami nagyon nem stimmel, ezt a kviddicses jól tudja. Amint leül a „király”, ő maga is helyet foglal, addig viszont állva marad.
- És mi ügyben jár-kel a király a konyhába? Hol marad az intézője ilyenkor? Talán meg kellene büntetnie – ad tippet, de nagyon kíváncsi a válaszokra, még akkor is, ha néhány manó messziről kuncog magában, de Yarista nem adja jelét, hogy velük tartana. Ő most egy középbirtokos fia – mégsem lehet pór legény -, aki ismeri az illemet. Már amennyire tisztában van a régies dolgokkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Yarista éhes. Mostanában elég jó az étvágya, amin maga is meglepődik. Ennek ellenére csak nagyon ritkán engedi meg magának, hogy túl zsírosat, túl fűszereset, vagy túl magyarosat egyen. Ezek az angol népek nem tudják, hogy hogyan kell főzni. Még szerencse, hogy Catherina tudja, és általában egészséges, de hazai ízekkel szolgál, ha épen ő főz. A tegnapi meccs éppen, hogy elment a Katapultok ellen, majdnem nyertek cikesz nélkül. Már csak három gól hiányzott, de az megmaradt és Nightangle elkapta a kis aranyost. Yarista mégsem panaszkodhat, mert beakasztott tizenhármat és adott 6 gólpasszt is, egészen jó formában játszott, az idényben talán a legjobban. Igaz, egyszer majdnem teljesen kiállították, de szerencsére megúszta az esetet, talán már a neve miatt, talán mert jóindulatú volt a sporttárs. A végeredmény viszont akkor is 360-340 lett a Catapults-nak, így nem boldog a kviddicses. Viszont túl kell lépni ezeken, és mi más, mint egy jó kis ebéd segíthetne ezen. A csapat már kimenőt kapott, Yarista pedig maradni akart, de egyedül volt ezzel. Csak a kis sárkánya, Roli maradt vele, most is a hátán kuporg, sokakat megdöbbentve ezzel. Még mindig nem fejlődött ki teljesen, de egy fél méter hosszúra már megnőtt, amióta megkapta őt Yarista. Az étterembe már tegnap foglalt egy kétszemélyes asztalt, plusz egy sárkányfészket, amit némi hümmögés és felár után meg is kapott. Bár úgy volt, hogy Catherina ma ráér, mégis lemondta az ebédet a saját ügyeire hivatkozva, amit a fiú eléggé sajnált. Most már az étlapot böngészi, amikor a kis sárkány megbökdösi a kezét, majd mikor elhúzza azt, tovább folytatja a kis hüllő a bökdösést.
- Na, mi van már? – kérdezi és körül is néz. Kint, mintha egy régi ismerőst látna bekukkantani, és gyorsan meg is bizonyosodik, hogy ő lehet az. Nem akarja elszalasztani a lehetőséget, ritkán találkozik már Bagolykövesekkel, ha a tavalyi évet nem számítjuk. Akkor sem szaladt bele túl sok ismerősbe, tegyük hozzá.
Felpattan hát és kirohan a lány elé, mielőtt az megléphetne.
- Anna! Anna! Szia! – siet elé integetve, nem nagyon zavartatja magát, hogy figyelik többen is. Hozzá van szokva ahhoz, hogy nézik, már nem jön zavarba.
- Gyere, van egy helyem – lép oda, és megpróbálja megölelni a lányt, ha az engedi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az ölelését nem vette jól a lány, tehát nem fordult ki a világ a helyéből. Anna mindig is tartózkodó volt mindenkivel szemben, csókolózni is csak akkor látta, amikor ő volt a lány ajkain. Elnézést kérő fejjel, de még mindig mosolyogva fogadja el a kezet, és határozottan megrázza, érezni lehet, hogy a tisztelet és a viszontlátás öröme egymásba fonódva benne van. A mosolya viszont levakarhatatlan, nagyon régen látta a lányt, legutóbb két éve a gálameccsen, de az csak rövid idő volt, nem volt idő csevegni, mert Yaristának sietnie kellett.
Bekíséri Annát az asztalukhoz és még ki is húzza a széket neki, mindig is udvarias volt és ezt a szokását nem hagyta el, próbál varázsló maradni és nem tekint sztárként magára. Nem is hiszi, hogy az, bármennyit is cikkezzenek róla, ő példakép szeretne lenni, nem sztár. Hogy ezt ki és hogyan mossa össze, az már neki nem számít. A rég nem látott iskolatárs azonnal rendel valamit, és ő is így tesz. Egy jó nagy félig átsütött húst kér zöldségkörettel, némi ásványvízzel és narancslével. Anna azonban rendel rendes italt is, amit kénytelen lesz visszautasítani.
- Ne haragudj, biztos elfelejtetted. De továbbra sem ihatok, hacsak nem akarod, hogy cikkezzenek rólam – vidul fel, mert emlékszik még az első győzelmi bulijukra, ahol Yarista csak szurkolóként volt jelen. Valaki megbolondította az italát ő pedig berepült seprűvel a buliba, amíg meg nem állította a fal. Reméli, hogy ezzel nem bántja meg a másikat, de rögtön át is térnek a meccsre. Anna kint volt, és ez hihetetlenül jól esik neki, ennek megkoronázásaként még dicséretet is kap. Annától, bizony!
- Ó, mert nem volt egy jó terelőjük, mint te és volt némi szerencsém is. De tényleg egészen jól ment, köszi szépen – várják az ételt, és ő addig visszagondol az iskolás éveikre. Anna nagyon szuper terelő volt, nem beszélve a gyilkos edzéseiről, amit csapatkapitányként tartott. Persze azóta nyilvánvaló, hogy találkozott már keményebb dolgokkal is, de akkoriban szerinte a többi csapat fele kiszóródott volna az edzéseken. Szép évek voltak azok.
- Igen, mondhatni. Biztos a szél – kuncog fel halkan. – Ha még van tíz perc talán nyerünk – vonja meg a vállát, ezzel nehéz lenne vitatkozni. Közben óvatosan felméri Annát, már nem abban a pofátlan stílusban, mint ahogy régebben mustrálta a csajokat. Tényleg odafigyel, hogy ne legyen feltűnő, és mindig csak egy apró kitekintést tesz egy-egy részletre Anna látható testrészein. ~ Hát nem is tudom, nem lett csúnyább, de határozottan veszélyes és vonzó a keveréke. Vagy valami ilyesmi. ~ Tűnődik egy kissé, amikor Roli lepattan a hátáról és a „fészekbe” ugrik.
- Jaj, el is felejtettem. Emlékszel még rá? Ő Roli – bár, hogy elfelejteni egy ekkora állatot, hogyan lehet, ha valaki nyakán van, az már egy más kérdés. Ő már megszokta, hogy a minisárkány rajta lóg, aki most fúj egy kis tüzet a fiúra, amikor meghallja, hogy mit mondd.
- Jól van, ne haragudj, csak nagyon megörültem Annának. Dupla adagot kapsz, jó? – a sárkány, mintha bólintana, és kissé sértődötten fordítja el a fejét, és a lányon állapodik meg. Kicsit bámulja, majd felé is fúj egy apró lángocskát, aztán összegömbölyödik és lehunyja a szemeit.
- Mindent hall ám – vigyorog Annára a fiú, közben meghozzák az ételeket, Yarista pedig rendel még egy húst a sárkánynak.
- Na, és veled mi van? Férj, gyerekek? – zárja össze az ajkait, de nem sokáig tudja. Nem tudja elképzelni, hogy a lánynak legyen férje, csak ha valami mazochista. – Csak vicceltem ám, prosit! – emeli fel a narancslét. – A régi barátokra – üti hozzá a másikéhoz a poharát, ha az felemelte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Szívesen kinőttem volna belőle, de ez egy betegség. Úgy tűnik, hogy még én sem vagyok tökéletes – szélesre húzódnak az ajkai, Anna kihozta belőle a régi emlékeket, ahol sosem volt gond az egójával. Nyilvánvaló, hogy csak viccel, de úgy tűnik a lány is változott egy keveset, mert nem erőlteti az ivást. Yarista pedig a Viko-s eset óta nem ivott alkoholt és nem is áll szándékában kikísérletezni, hogy jobban, bírja-e már. Pedig egészségesen él, nagyon erős a tűrőképessége, pengére vannak húzva az idegei. De az orvosok már megállapították, hogy ez nála nem gyógyítható, valamit kompenzál a természet. Ez ugyan őt nem vigasztalja, de az biztos, hogy józan életű marad.
A kviddicses életének ez jót tesz, és közben át is térnek a tegnapi meccsre. Anna természetesen jól látta a hibát, de hát ezért jó sport a kviddics. Még az is megdicsőülhet, akire senki sem számít, és az is lezuhanhat, aki a legjobb seprűmanőverező.
- Valahogy így, igen, jól látod – zárja le végül ő, pedig szívesen elemezgette volna még a többi játékost is. Továbbra is kiemelkedő csevegőtéma nála a kviddics, akármeddig el tudna róla beszélgetni. Roli jön be a képbe, és bemutatkozik, vagy csak köszönti a rég nem látott rellonost.
Elmosolyodik a válaszra, majd koccintanak. Tudja ő is, hogy hülyén néz ki ez az egész, a csapattal is ilyenkor hoznak neki olyan varázslatos dolgot, aminek az a neve, hogy kölyökpezsgő. A muglik mit ki nem találnak? Ugyanolyan, mint a pezsgő, de valami gyümölccsel van ízesítve és természetesen nem tartalmaz alkoholt. Így aztán Yarista is részt tud venni a koccintásnak, és már csak páran zrikálják ezzel a fiút, aki illedelmesen érti a poént. Persze aztán edzésen mindenki megkapja tőle a magáét egy-két könyökössel, vagy rosszul kiszámított szereléssel. koccintásukat csilingelő hang jelzi, közben megérkezik az étel is. Yarista majdnem a fél poharat kiüríti, mire annak finoman koppan az alja a szép terítőn.
Annára kerül a sor, Yarista finoman, viccel faggatni kezdi. Nem jön sok válasz, ebből bármit is gondolhat a fiú, de udvarias marad, és nem igazán akarja megkaristolni jobban Anna kemény védőburkát, amit a magánélete köré von. Yarista el tudja képzelni egyaránt híres bűnözőnek és nagylelkű, háttérben meghúzódó adakozónak is régi csapatkapitányát. Újra ő van porondon, nyilván mindig kényelmesebb csak hallgatni a másikat, mint válaszolni a nem tetsző kérdésekre, de egyébként Yarista továbbra is figyel Anna kimondatlan kéréseire.
- Catherina nem ért rá, valami melodimágiás dolog miatt. Pedig ma jó lett volna együtt kiruccanni valahova. Vagy csak nem akar a terhemre lenni, tudod, hogy milyen önmarcangoló típus. Neki is van hibája – fintorodik el, mert ez az egyetlen igazából, amit a felesége rovására fel tud írni. Habár magabiztosabbá vált, nagyon úgy látja a kviddicses, hogy ezt a tulajdonságát Kati nem tudta még mindig levetkőzni. Ami viszont még durvább dolog lehet a külső szemlélő számára, hogy Yarista hűséges, pedig naponta kísértik meg a szerencséjüket nála a nők. Mégis egyelőre nem adta be a derekát, mindig maga elé idézni, hogy neki bizony felesége van, és nem is akármilyen.
- Mára van egy kis pihenőnk, és a többiek hazamentek már. Nekem viszont hangulatos ez a városka, és gondoltam itt maradok, esetleg repülök pár kört Rolival – na igen, szeret sasként szárnyalni az égen. Mindenhogy szeret szárnyalni, ha jobban belegondolunk.
- Te már nem kviddicsezel semmilyen formában? Pedig nagyon jó voltál, azt hittem, hogy ha más nem amatőr szinten feltűnsz valahol. Meg úgy tűnt, hogy élvezted is – vágja fel a húsát, majd el is kezd végre enni. Eddig megvárta, hogy Anna elkezdje a sajátját.
- A többiekről tudsz valamit? Mondjuk tavaly játékvezető voltam az iskolában, de nem nagyon tudtam sokat ott lenni – fintorodik el, nem beszélve Madagaszkárról, ahol még Vikoval is összefutott. Tanár lett és hát kínos volt kissé a dolog, de felnőttként kezelték. Legalábbis úgy tűnt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem az a típus, lehet, hogy ez tart engem a földön – bánatosan vigyorog tovább, mert egyébként ez sem teljesen igaz. Kati sokszor dicséri őt, segít neki, hogy ha rossz napja van, támogatja, költözik vele, ha úgy adódik. A hűsége a kis sárkányéval vetekszik, pedig Yarista szerint annál a kis hüllőnél hűségesebb társa nem igen lesz. Nos, van, hogy az ember téved. Néha lelkiismeret furdalása is van emiatt, hogy ennyire előtérbe van helyezve, míg Catherina annyi mindent csinál ezen felül is, és sosem morog érte. Jó, néha elindul a lelkizés, és akkor Yarista húzódik vissza, és magára vonja a felelősséget. Nem egyszerű az életük és ha Cath még féltékeny is lenne, már valószínűleg nem lennének együtt, hiszen a kviddicses kegyeit szinte minden nap keresik. Talán pont ezért jó ez a beszélgetés, Annáról valahogy ezt nem tudja elképzelni, és nem utolsó szempont, hogy a felesége sem hinné el róla.
- Á, sajnálatos. Szerintem nagy karrier állt volna előtted, de nem lehet senkire sem ráerőltetni. Azért tényleg kár, a Hárpiákat biztos diadalra vinnéd – nem véletlenül említi a boszorkánycsapatot, hiszen oda befért volna Anna, ha azóta is rendszeresen műveli a sportot. A hárpia pedig szólt az image-nek is, hiszen Anna sosem volt könnyű természetű, sok probléma volt vele, de mégis Yarista inkább büszke volt rá, mint, hogy elítélte volna. Jó is ez így és Anna nem távolodott el teljesen a seprűlovaglástól, amit Yarista szerint nem is lehet. Ha egyszer valaki megízleli, többé nem szabadul.
A régi emlékek felelevenítése mindig jó kedvre derítette, így az étel is finomabbnak tűnik, gyorsabban is fogy.
- Sajnos én sem. Tavaly játékvezető voltam az iskolában, de csak régi levitásokkal találkoztam, meg Daviddel egyszer. Sajnos a Relonnak nem jött össze a szezon, ráadásul… ö, folytasd csak – na, ilyen, amikor belemelegszik a kviddicsbe, lelőhetetlen. Pedig láthatóan Anna még nem hagyta abba a választ, pedig belőle nehéz sok mindent kicsikarni, nem az a beszédes, de nem baj, már a látványa is sok húrt megpendít Yarista szívében. Régi, elfeledettnek hitt húrokat.
- Á, hát én sem, csak egy volt navinéssel – vigyorodik el, és nyilvánvaló, hogy kire gondol. Janeyt sem látta, szinte senkit, talán Markovitsot az egyik meccsen, vele is jó lett volna pár szót váltani. A kviddicsesek pályafutását úgy nagyjából követi, ha van egy kis ideje, de koránt sem úgy, mint annakidején, amikor mindenkiről szinte mindent tudott. A sok edzés, szereplés megnehezíti a dolgát, és akkor ott van még a család is, nagyon szűk az időkerete másokra. Azért is szeret néha összefutni régiekkel, habár a tavalyi év olyan nosztalgiába zuhantatta, hogy már elgondolkodott a mestertanoncságon. Legrának is sikerült anno, és az a Szentmihályi gyerek figyelemreméltó, talán adhatna neki néhány leckét. De a sok dolog, na és persze az ő munkamorálja ezt nehezen teszi elképzelhetővé.
- Mindig felnéztem rád, még akkor is, amikor ellopattad Nemeskürti ereklyéjét – nem tudja, hogy ezt miért mondja el, de most őszinteségi rohama van. – Igaz, legalább nem adtad el, lehet, hogy azért – vigyorog, majd bekap pár falatot, és le is öblíti. Kér még valami szárazabb desszertet, mielőtt elfogyna a főétel és Annától is megkérdi, hogy kell-e neki valami, és pozitív válasz esetén megrendeli neki is.
Kotorászni kezd a zsebében és két jegyet vesz elő, majd Anna elé is teszi.
- Nos, remélem, elfogadod, a következő meccsre szól, a VIP páholyba. Mindig van nálam pár darab, és most jól esne tudni, hogy te is szurkolsz, nem csak utoljára tudom meg, hogy ott jártál. Plusz energiát ad, ha egy régi edzőm és bajtársam figyel – kacsint egyet kedélyesen, miközben Roli is megkapja az adagját, amit ő maga süt át finoman, szinte láthatatlanul. Aztán két falással eltünteti és visszafekszik szundikálni.
- Nem egy gourmet, az biztos – vonja meg a vállát, és falatozni kezd a sós süteményből, mivel befejezte már a főételt. Ha Anna ott lesz, biztosan nyerni fognak legközelebb a Denevérek ellen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Már tavaly megígérte, mégiscsak most van igazán rá ideje, hogy beváltsa az ígéretét. Izabella kérte, hogy találkozzanak majd, egy kicsit beszélgetni szeretett volna, ő meg természetes, hogy egy volt háztárssal összeüljön egy kicsit. Úgy gondolta, hogy ez a hétvége megteszi majd, Zephyrinnek dolga akadt valahol az utolsó, ő meg már otthon bejelentette, hogy nem lesz. Így furán jönne ki, ha mégis hazamegy, ezért gyorsan dobott egy baglyot Izának, hogy találkozzanak.

„Szombat, 16:00, falatozó gyorsétterem. Ne öltözz ki, mert pizzázunk.
Reszelt héja.”

Reméli, hogy még emlékszik Iza a becenevére, amit az egyik kh-s hülyéskedéskor kapott tőle. Még délelőtt lefoglalt egy kis asztalt kettejüknek, ő pedig már meg is érkezett. Még van egy negyed óra este négyig, így egy narancslé társaságában merül el a gondolataiban. Zephyrine és Catherina, na meg a kviddics. Érzi magán, hogy két felé kellene szakadnia, de az lenne a legjobb, ha dűlőre jutna hamarosan az életével kapcsolatban. Ha csak tépelődik, mindenkinek fájdalmat okozhat,és hiába a kviddics, amint vége az edzésnek, vagy a meccsnek a gondolati újra a két lány körül forognak. Újra sóhajt egy nagyot és újabb kortyot gurít le a torkán a narancsléből, amiből még van egy liternyi nagyjából egy üvegkancsóban. Nem öltözött túlságosan ki, csak egy farmert vett, meg egy inget, rá pedig egy pulóvert. Reméli hamarosan megjön Iza és így végre elterelheti a figyelmét másra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A várakozás öröme. Egyébként nem szeret várni, nagyon nem, és ő is pontos általában. Persze ő tehet róla, hogy jóval korábban érkezett, de már nem tudott mit csinálni magával, tényleg. Egyedül üldögélni, meg gondolkodni nem a legjobb ötlet most, inkább sétált egyet, meg kirakatokat nézett – Viko kviddicsboltját is megbámulta, persze bujkálva, nehogy észrevegye a tulaj – és sokkal korábban befészkelte magát a helyükre. Illetve befészkelte volna, de még volt vendég, rájuk még 10 percet kellett várni. Most már negyed órája ücsörög és újabb pohárral tölt a gyümölcsléből. Ha ez így halad nem lesz éhes, az pedig elég ciki lenne.
De megússza, mert Iza berobban a helyiségben és sokan utána is kapják a fejüket, hiszen nagyon csinos ő is. ~ Tényleg régen találkoztunk. ~ Tavaly ugyan nem tudta megfigyelni őt, hiszen csak kviddicstalárban látta és azon védőfelszerelés is van. Persze nem bámulja meg, mint mások, csak átsiklik rajta és már a szemeibe is vigyorog.
- Megjegyzem - teszi szét a kezét, de továbbra is vigyorog. Most nem tudja eldönteni, hogy Iza kiöltözött-e, vagy sem, így csak a szavaiban tud bízni. Ezek szerint igen. Mi tagadás jól áll neki ez a szerkó.
- Szia Mizus. Téged is, még szép! – folytatja vigyorogva, miközben a lány rendel magának egy vizet. ~ Nem lesz egy nagy hányós party, az már biztos. ~ Nevetgél magában, és felemeli koccintásra a poharát.
- A régi barátokra – miután megtörtént a kocc, le is húz valamit és Iza elé teszi az egyik kikészített étlapot. Ő maga persze már végignézte vagy háromszor az egészet, és biztosan pizzát fog rendelni. Mint megtudta van alacsony szénhidráttartalmú tésztás is, az most pont jó lesz neki.
- Megígértem, nem? Igaz, így is szégyellhetem magam, hogy egy egész év kellett hozzá, de ha itt vagy, akkor remélem megbocsájtható – figyeli érdeklődve a lányt. Ezt nem tudja jobban ragozni, ez az igazság. Sajnos a sok utazás és edzés és miegymás mellé nem nagyon fér már bele semmi, ez most egy kivételes alkalom.
- Hogy vagy? Mesélhetnél valamit, annyira kiestem az itteni dolgokból. És veled is biztos sok szuper dolog történt. Például minden bizonnyal még jobb őrző vagy és döngenek körülötted a méhek… - kacsint egyet, de rájött, hogy nem biztos, hogy jó a téma. Mert ha Izabella visszakérdez, nem nagyon tud mit mondani, illetve nem nagyon akar. Az ő lelkében is kavarognak az érzelmek, leginkább az a baja, hogy nem akarja, hogy Catherina érzései megcsömörüljenek, vagy rosszabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Hát, ami azt illeti, nem. Dehogy felejtettem. Sőt, még Dashának is jövök eggyel, azt hiszem. Hankával mi van? Nem láttam a meccseken – pedig emlékszik rá, hogy a lány mennyire örült a dedikált kvaffnak. Újabb kortyok és máris koccintás, ez eddig remekül megy.
-A gurkók már csak ilyenek. Engem is szeretnek – vigyorog, mert pont két hete volt egy nagyobb balesete a vaslasztival. Három napig nem tudott magáról, de nem vette nagyon fel, és el sem a kedvét. Megesik, hogy a hajtó leesik, ilyen a kviddics. Legközelebb majd jobban figyel. Közben kiválasztja a pizzát, megjegyzi, hogy a 46-os sorszámon fut, és reméli, hogy gyorsan el is készül majd. Desszertet majd utána fog rendelni. Izabella kitérő válazt ad a fiúkkal kapcsolatban, ez megkönnyíti a dolgát valószínűleg. Ő is kitérhet majd, hála Merlinnek.
- Gratulálok, megérdemled a kinevezést! Oké, hagyjuk – mosolyodik el, majd megjön a pincér és bemondja a sorszámot, és vár, hogy Mizus is leadja a rendelést. Eléggé belebújik, amit azt illeti, csak a szőke fürtök bukkannak ki. ~ Kicsit lekésted már haver, nem gondolod? Meg amúgy is, nyughass! ~ Figyelmezteti magát, de jó érzéssel gondol a levitásokra. Jó fejek voltak, segítették beilleszkedni, miután házat váltott. még Dolánszkyval egyszer szerenádot is kaptak ketten, az nagyon nagy poén volt.
- Szóltam nekik, hogy adjanak nekünk egy órát. Egy kicsit duzzogtak, de megértőek voltak – mondja teljesen komolyan, mintha ez lenne a természetes. Persze vár egy kicsit, hogy mit reagál Iza, majd vigyorogni kezd.  Újabb kortyok és sóhaj, ez mostanában eléggé jellemző rá.
- Remélem, elfelejtik, nem bírom a tömeget – füllenti, mert ha nem bírná, nem játszana ezrek előtt.
- Semmi egyébként, élek, mint hal a vízben, vagy, hogy mondják a muglik – vonja meg a vállát, mert ő sem kívánja megosztani a balsejtelmeit, vagy éppen azt, hogy őrlődik. Mizus valószínűleg amúgy sem erre kíváncsi.
- De legalább sok szép helyen járok. Amúgy nem úgy volt, hogy nekem valamit alá kellene írni? – kérdezi, miközben a pizza megérkezik. Megvárja, míg kiszolgálják őket, megnézi magának a másikét és irigykedik egy sort.
- Jó étvágyat! Van valami izgalmas a Levitában? Ki a házvezető most? – talán még mindig Dol, a kislányos arcú nő, amellett hogy titkot őriz vele, egészen bírja is. Közben felszeli a pizzáját és nekilát az evésnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A hír kissé lelombozza, bár igaz, hogy Iza nem említette, hogy a kviddicset is abbahagyták volna.
- Igazán kár, tehetségesek voltak, Dasha mindenképpen – összeszorítja az ajkait és egy kicsit megingatja a fejét. Nem mindenkiből lesz játékos, de a Bagolykőben egészen tehetségesek játszanak, nem is érti, hogy a válogatott, miért nem innen szerzi a játékosait, vagy támogatja őket valahogyan. A gurkókra elmosolyodik, ő nem egészen így értette. Számára a játék része, és az izgalomfaktort fokozza, na meg a koncentrációra rengeteget kell fordítani. A kviddics ettől lesz komplexebb, hogy nem csak az ellenfelektől kell tartani.
- Ha megbarátkozol velük, elkerülnek majd. Tisztelni kell őket, nem félni, különben észreveszik és rámennek a félénkebbekre – kacsint egyet, bár ez csak amolyan okoskodás, hiszen a gurkóknak nincs lelkiismeretük. Mégis, ha másképp állsz hozzájuk, talán jobban tudsz rájuk figyelni, kevésbé fognak „szeretni”. Persze ha jobb vagy a többieknél, azt az ellenfél is megérzi, és akkor nyilvánvalóan kipécéznek maguknak. Yarista szerencsére hasonló képességű, vagy jobb csapattársakkal van körülvéve, így az ellenfél már csak arra figyel, hogy épp kit kell kivonni a forgalomból, nincs első prioritása a terelőknek.
- Bírom én, amíg nem akarnak túl sokat tőlem. Vannak dedikálási napok, szerencsére nem sok egy évben, akkor aztán van haddelhadd. De azért van ennek előnye is, például most sem zavarnak, aminek nagyon örülök – felemeli a poharát Mizus felé, majd iszik még egy kis kortyot. Szerencsére elkerülik a nagy tömegek a hétköznapokban, ennek nem tudja, hogy mi az oka, de biztos benne, hogy a csapat gondoskodik róla, hogy ne nagyon találjanak rá. Na, meg a hoppanálás is csodákra képes, szegény mugli sztárok, akik ezzel nem rendelkeznek, rettenetes életük lehet, Yarista szerint. Viszont kényelmesen él, megvan mindene, így tulajdonképpen van elég kompenzáció.
- Azt hiszem, de lehet, hogy tévedek. De ha nincs, hát nem baj, az úgyis csak ürügy lett volna, hogy egy régi ismerőssel találkozhassak – vigyorog, és közben megjön a pizzájuk is. Élvezettel kezd neki és el kell ismernie, hogy nagyon finom. A magyar konyhát amúgy is jobban kedveli mindennél, de sajnos Skóciában erre kevés az esélye. Catherina szokta néha meglepni ilyesmivel, de erről valószínűleg le kell mondani. Kicsit el is komorodik és gépiesen kezdi enni a pizzát, miközben hallgatja a beszámolót.
- Jól van, nem unalmas az élet. Warren az a defenzor? Mintha úgy rémlene… mindig szerettem meglógni a prefik elől, nagyrészt sikerült is. Ne tud meg milyen kommandók voltak, és miket csináltunk – vigyorodik el végre, mert tényleg voltak nagy balhék. Bár a kviddicses Rellon-Navine-s balhét nem igen fogja felülmúlni semmi. Mármint amiben ő részt vett. A régi szép idők.
- Nagyrészt nyerjük. Egészen jó csapatunk van, szeretek ott játszani. Majd küldök neked két jegyet, ha szeretnéd – és valóban. Mindig szokott nála lenni egy-két jegy, de most nem hozott. Soká lesz a következő, két hét múlva, egyelőre még csak a fanatikusok szerezhetik meg, ő csak a meccs előtt kap majd párat. Gondolja, nem szeretne egyedül menni a lány, meg ki tudja, hogy a méhek… Ő sem szeretett egyedül menni sehova, mondjuk pont a kviddicsmeccs az más kategóriát képviselt.
- Te idén végzel ugye? Holló bá kitesz magáért megint biztos. Én hogy paráztam, ne tudd meg, de annál könnyebb volt azért… - igen, de nem volt könnyű. Sokat tanult rá, és azt hitte meg fog bukni. Sajnos az egyik évben a felix felicist felhasználta a vizsgákra, pedig akkor jól jött volna, az biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A sárkány üldözi, a legjobb barátja a nyomában van. Hiába repeszt, tudja, hogy a másik meg fogja találni és akkor neki vége. Most, hogy nem tud visszaváltozni védtelen a sárkány ellen. Csak menekül, és a tollait félti, pedig hatalmasabb madár a hüllőnél, csak éppen nem tud tüzet fújni, mint a legjobb barátja. Mióta elmondta Katinak, a sárkány nagyon nincs az ő oldalán, finoman szólva. Állandóan, karmol, harap és emlékezeti, hogy nagyon elbánt a feleségével. Amit meg is érdemel, de ez már túlzás, azért az életét ne veszélyeztesse már! Megint feltűnik a sárkány, alulról támad, a fák közül, ezért Yarista feljebb termikel, majd zuhanórepülésbe kezd, hogy lehagyja Rolit. Azonban egy széllökés rossz irányba tereli, a sárkány pedig lecsap, tüzet okád. Yarista tollai fellobbanak, hangos visítással jelzi a fájdalmat és zuhanni kezd. Érzi, az éget tollé és a bőre összeéget szagát, és tudja, hogy hamarosan vége. A föld pedig csak egyre közeledik…
- Áááááá! – kiált fel és felül az ágyban. ~ Csak egy rossz álom, nyugi van! ~ Teljesen leizzadt, karja pólyában, a gurkó nem volt kíméletes a legutóbbi meccsen, vállon találta, ő pedig belezuhant a homokos talajba, azonnal elájult. Már nem tudja, hogy mióta van bent, de azt tudja, hogy többször álmodta már ugyanezt, úgyhogy szellemileg is le van fáradva és nagyon vár valakit, aki meglátogatja. Egy szabad és tiszta pillanatában írt egy baglyot, hogy juttassák el Zephnek. Még mindig nincs itt, persze tudja jól, hogy ez nem olyan egyszerű. Hátradől, és a plafont figyeli. A nem törött keze és lába le van kötve, mert Yarista el akarta hagyni a kórházat, hogy ő meg tudja gyógyítani magát és különben is hagyják. A pálcája kartávolságon túl, esélye sincs elszabadulni. A szemhéja elnehezedik végül, ez az ébrenlét is ennyi volt, a szervezet úgy érzi, hogy itt az ideje pihentetnie magát. Újból elájul, de most nem álmodik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az ébredés nehéz, főleg ilyenkor. Száraz köhögéssel ébred, úgy érzi, mintha homokot evett volna. Biztosan nem ivott már egy ideje. Szemhéjai nehezek, a szemgolyói égnek, a légzése legalább megfelelő. Fájnak a végtagjai, és halk nyögés hagyja el a torkát. Valamilyen bódító szert biztosan kap, mert komolyabb fájdalmai nincsenek. Viszont egy illat beférkőzik a tudatába, egy ismerős finom illat, ami arra készteti, hogy kinyissa a szemeit. Nagyon nehéz ezt most megtenni és a szoba fényei bántják is kékjeit. Érzi, hogy a kezét simítja egy másik, de nem tudja, hogy ki lehet. Pár pillanat múlva viszont azonosítja az illatot, bár még mindig nem látja a másikat, mert nem arra néz. A fejét sem könnyen mozgatja, de egy mosolyt sikerül kierőltetnie az ajkaira, bármilyen fájdalmas is minden mozdulat neki.
- Eljöttél – recsegi ki a torkán, és egy kissé ki is simulnak az arcvonásai. Nehezen, de megpróbálja odafordítani a fejét, és máris megindul a keze, hogy a lány arcához érjen. Ez viszont nem sikerül, mert még mindig le van kötve az ép keze, így csak megrántja azt.
- Minden rendben veled? Aggódtam érted – az, hogy ő össze van törve, nem igazán jut el a tudatáig, hiszen mégiscsak egy kviddicsbalesetet szenvedett. Igazából nem is lehetne ezt balesetnek hívni, ez a játék hozzátartozó része, de mégsem lehet csak egy sima sérülésnek nevezni. Viszont új erőt ad az adrenalin neki, az, hogy Zeph idejött hozzá nagyon sokat jelent számára. Nem tudja, hogy Catherina volt-e bent nála, mert egyelőre ez az első eset, hogy hosszú időre magához tért. Lehet, hogy a következő pillanatban újra el fog ájulni, de most jobban érzi magát, és ez nem lehet véletlen.
- Kérek egy kis vizet – susogja, mert már nagyon szomjas, de a viszontlátás öröme ezt elfelejtette vele egy pár pillanatra. – És egy csókot is, de óvatosan – mosolyog fáradtan. Viszont lehunyja a szemeit újra, hiába égető és izgalmas a látvány, bár az aggodalom is imponál neki, de fáradt. Pedig nem tudja, hogy hány napja fekszik. – Holnap mennem kell edzésre, segítesz kiszabadítani?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Tényleg jól esik neki, hogy Zeph eljött hozzá. Catherinára jobban számított egy kicsit, hogy megjelenik, de lehet, hogy már nem is értesítették, amióta Yarista elköltözött. Most egy ideiglenes szálláson van Rolival, akivel minden nap marakodik, szóval oda sem szívesen tér vissza. Most jól jött a gurkó, legalább nem zaklatják. Harapásnyomok tarkítják egyébként a testét, főleg a karját, ahol a sértett hüllő kifejezte dühét. Ételt mindig tart otthon eleget, nem fog éhen halni Roli, ezért nem aggódik.
- Gyors voltál. Egyébként sem volt túl sokat ébren – vigyorog, majd vicsorog, ahogy fájdalmat érez. A lényeg, hogy itt van vele és aggódik miatta. Ennél több most nem kell, a bűntudata is enyhül azzal, hogy Zephyrine itt van, a felesége pedig nincs. Igen, jogilag még házasok, de már nem sokáig. nem akarja Katkót kínozni ezzel, gyorsan túl akar esni rajta, és a saját érdeke is ez.
- Mindig rád gondolok, Zeph. Jól esik az aggódásod, de csak karcolás – elbagatellizálja az egészet, pedig még pár napig biztosan itt van. Szerencsére a mágia csodákra képes, így teljes értékű lesz fizikailag elég gyorsan, csak fejben kell feldolgozni az egészet. Az már nehezebb, főleg ebben a helyzetben, amikor nagyon nem kiegyensúlyozott az élete. De Zeph közelsége nagyon nyugtatóan hat rá, még el is pirul minden érintésére. Talán újra szerelmes? Nagyon valószínű, és egyáltalán nem bánja. Inkább csak fél egy kicsit, hogy ne az legyen, mint Catherinával. Lehet, hogy alkalmatlan a hosszú távú kapcsolatra, de meg akarja győzni magát, hogy ez nem így van.
Megkapja a vizét is, Zeph megitatja, jól esik neki a gondoskodás. Talán maradhatna egy kicsit még, amíg elalszik, addig mindenképpen. A sók mézként olvad szét az ajkain, és fájdalomcsillapítóként is hat rá.
- Rendben – hunyja le a szemét, amikor a barna bőrű szépség otthagyja őt, biztosan kávéért megy, vagy ilyesmi. Nem mintha bármit tudna ellene tenni, maximum megkérheti a másikat, hogy ne menjen. De mi oka lenne rá, úgyis visszatér hozzá a csodás leányzó. Odakintről veszekedést hall, méghozzá Zephyrine kiabál, majd pár perc múlva vissza is érkezik. A szavakat nem értette, jól tompítanak a falak.
- Ohóóó, igen? – vigyorog, mint a tejbetök, amikor megérti, hogy Zeph mire gondol.  – Leveszik a köteleket? Nem baj, nem bánom igazán – nemsokára be is érkezik pár ápoló és elég morcos arccal kioldják a kötéseket. Yar azonnal masszírozni kezdi a csuklóit, de nagy bajuk nincs, csak kissé elzsibbadtak.
- Minden rendben Mr. Palarn? Szüksége van valamire? – kérdezi az egyik, még érdeklődést is mutat. – Igen, tökéletes minden. köszönöm, nem – majd a szemei a lányra vándorolnak és elmosolyodik, a két ápoló pedig biccentés után távozik. ~ Tökéletes bizony! ~ Itt az ideje annak, hogy Zeph megtudja, hogy változások lesznek az életében.
- Elválok – közli csak így egyszerűen. megtanulta már, hogy az egyenes beszéd előrevezetőbb, mint a nagy körmondatok. Ezzel egy időben fogja meg a lán kezét és simogatni kezdi az alkarját az ujjaival.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Akkor nem beszélgetünk még pár hétig – vonja meg a vállát, amennyire tudja, de őt nem nagyon érinti meg, hogy megsérült. Annyira igen, hogy ha nem tud játszani, az szinte fizikai fájdalommal felérő dolog nála, de ez tényleg nem tart sokáig. Nagyjából összesen egy hét és mehet a pályára, kvaffot dobálni és gurkókat kerülgetni. Ha látna pár keményebb edzést Zephyrine, biztosan szörnyülködne. Ilyen a sport és azért, hogy valaki jó legyen, meg kell érte szenvednie.
- Na, majd egyszer te is megkötözhetsz, hogy csodálhass – nevet, de gyorsan abba is hagyja, mert jönnek az ápolók. Szerencsére nem azért, hogy rászóljanak, csak elengedik őt és megkérdezik, hogy tehetnek-e még valamit, de Yarista elutasítja a lehetőséget. A legfőbb dolgot már megtették érte, beengedték hozzá Zephet.
Végül, miután távoztak az ápolók, elmondja az igazságot, amiről nem szívesen beszél sokat, de a lánynak tudnia kell, hogy mi a helyzet. Sajnos el kell bírnia a felelősséget, hogy miatta is bontja fel a házasságát a kviddicses. Látszik, hogy meglepődik és lesokkolódik kissé, de Yar meleg mosolyával próbálja nyugtatni.
- El kellett mondanom, nem szeretem a hazudozást. Így is elég sokáig húztam, nem? Minden nő ezt tette volna a helyében, de én ajánlottam fel neki. Tudod, ha mondhatom úgy, gyermekkorom óta ismerjük egymást, és sokat jelent nekem. De te többet, úgy érzem – nem teljesen biztos a dolgába, ahhoz két ember kell, ő és Zeph. A lánynak kell megerősítenie a dolgában.
- Valószínűleg már csak párszor találkozunk, hogy elintézzük a szükséges dolgokat, de neked még lesz egy nagy meccsed – kicsit elszontyolodik, de nem túlságosan, csak behunyja a szemét és sóhajt egyet.
- Rolival még lesz gond. Van egy minisárkányom, akit nagyon érzékenyen érintett ez az egész. Vele össze kell barátkoznod majd, és nem lesz egyszerű – harapja be az ajkait, és már azon jár az agya, hogy hogyan ne sérüljön meg Zeph. Nem lesz egyszerű dolguk az biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Jól van, értem én – elmosolyodik kisfiúsan, és megérinti a másik kezét, ha eléri. Sajnos neki a kviddics tényleg egy játék, egy őrület, amitől csak egyszer sikerült majdnem eltántorítani, de azóta nem. Valószínűleg szerelmes a kviddicsbe, ahogy a mellett aggódó lányba is eléggé. Egy kicsit szórakoznak még a kötözéssel, ami azért jó, mert Yarista hangulata is jobb lesz ezzel, így a gyógyulás is bizonyosan hamarabbi lesz.
- Ó, hát ezt most megszívtam – nevetgél, és hiába fájnak a tagjai, nem rontja el a jókedvét. A legjobb dolgot tette, amikor baglyot küldött a lánynak, úgy érzi, hogy fel is tudna kelni, akár már most! Ezt elősegítik azzal az ápolók, hogy a kezét szabadon engedik, Yarista meg is próbál fellendülni, de ezúttal nem sikerül neki. Nyekken egyet, főleg, ha Zeph sem hagyja, hogy felkeljen, és megadja magát egyelőre a fekvés jótékony és gyógyító hatásának.
- Utálok feküdni – durcás képet vág egy kicsit, és ez eszébe juttatja Catherinát és a válást, amit meg is oszt azonnal a lánnyal.
- Nem kell semmit mondanod, az én döntésem volt és az övé. Én úgy éreztem eddig, hogy minket nem választhat el senki. Hidd el voltak ajánlataim, de mégis te vagy rám hatással, amit nem tudok figyelmen kívül hagyni – érzi a kezén a szorítást és a lány csuklóján a pulzusszám megváltozását. ~ Milyen kis aranyos! Nem kell félned Zeph! ~ Üzeni a szemeivel és hallgatja a lányt tovább. Rolira rátérve csak felkacag kissé.
- Nézd, Catherinát nagyon szerette, nem hiszem, hogy utálni fog, csak nem fog kedvelni először. De majd meglátja, hogy jól választottam és akkor kedves lesz – nagyon reményteli a beszéd, szeretné, ha ez így lenne majd. Aztán úgy tűnik Zephyrine kizökkenne a nyugalmából és mintha egy kicsit beijedne, egészen az utolsó kinyilatkozásáig, amire a kviddicses felkapja a fejét és az egyik szemöldökét is kíváncsian felhúzza.
Zeph fejét eléri és végigsimít az arcán, és felé fordítja.
- Én is téged. És jól meggondoltam – az állt tarva magához húzza a barna bőrű ajkait, hogy újra megcsókolhassa. Nem igazán akar magyarázkodni többet, ez van, ez az igazság. Beleszeretett villanásszerűen másba és egyáltalán nem hiszi azt, hogy ezt megbánta volna. A következményit egy részét bánja, és azt is, hogy Catherinával való kapcsolata vélhetően örökre megszakad, de azt, hogy így alakult az egész nem. Kicsit fel kell forgatni az életét, hiszen túl nyugodt volt már három éve. De nem bán semmit, és talán a közvélemény sem hitte el, hogy nyugton ülő típus lett.
- Remélem te sem bántad meg – szólal meg, amikor véget vet a csóknak, de nem engedi, hogy túl messzire távozzon a másik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mivel sem ereje, se kedve nincs ellenkezni a lánnyal, aki eljött olyan messziről miatta, nem erőlteti a felkelést. Sem a fizikait, sem a lázadást, mert ellent mondtak neki.
- Igenis, nővérke – viccelődik a szigorú ábrázatot látva, még soha sem látta Zephyrine arcát ilyennek. Mindig bájosnak, aranyos, vagy egyszerűen gyönyörűnek. Igaz, az utóbbi még így is megvan, de ezzel az érzelemmel nem találkozott még. Így nyugton marad, és inkább elmondja a lényeget, hogy mi volt legutóbb otthon. Legalábbis volt az otthona, ma már nem tudja, hogy minek nevezné. Abban eléggé biztos, hogy már nem is lesz az otthona, és Zeph-fel szeretne lenni innentől kezdve. A meglepődés egyértelmű a lány részéről, hiszen eddig nem zavarta, hogy felesége van, legalábbis egyszer sem tette ő szóvá, sőt, amikor Yarista hozta fel a dolgot, csak elfogadta azt. De egyáltalán nem vett vitt a kapcsolatuk sebességéből, továbbra is ezer fokon égett a szerelem köztük.
A sárkánnyal lesz egy meccs, de Yarista biztos benne, hogy Zeph elég elbűvölő személyiség, a kis hüllő meg fog békélni elég gyorsan. Igaza, van a lánynak, most nem lenne okos dolog megismerkednie vele.
- Egy kicsit puhítom majd, lehet, hogy mire találkoztok már nem lesz semmi. Remélem – sóhajt, mert ebben nem lehet biztos. Bár nagyon szereti a sárkány Yaristát, Catherinát is legalább annyira megkedvelhette az eltelt idő során, de az biztos, hogy hozzászokott a közelségéhez, meg a mindennapi mókás harcukhoz. Legalábbis Yarista sokat nevetett rajtuk, kérdés, hogy hogyan fogja majd Zephyrine is eltűrni Roli sajátosságait.
Hirtelen színt vallanak egymásnak, talán most mondják ki először, Zeph biztosan. Hogy miért most jött ez ki, csak sejtései vannak, de érthető a kérdés, hogy meggondolta-e. Igen, eléggé biztos a dolgában, a jövőt viszont nem láthatja. Ezzel viszont nem foglalkozik, mert semmi értelme azon rágódni, hogy mi lehet, és egyébként is a kviddicses nagyon optimista alkat, mindig nagy elánnál vág bele és végez mindent, legyen az kviddics, vagy szerelem.
- Igen, az olvasás jó lehet. Nekem viszont sokkal többször kell megsérülnöm, mert még ha fáj is, nagyon jól esik az aggodalmad. Mi több elősegíti a gyógyulásom. Igaz, ha nem sérülök meg, akkor nem kell meggyógyulni, de… - vonja meg a vállát és újabb csókra ösztökéli a másikat, mikor az nevetve mellételepszik. Megfogja a kezét és finoman húzni kezdi magához a lányt, érezni szeretné a közelségét, a bőre, a haja illatát. Nem kell neki más, csak ez most, hogy újra el tudjon aludni. ujjait összefonja vele és a csók után sem engedi el. Az biztos, hogy nemsokára újra aludni fog, de most másról fog álmodni, mint korábban…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Á-á, én gurkó elkerülő szakértő vagyok… többnyire – vigyorog vissza Mizára, mert mi tagadás, mindig neki sem sikerül elkerülnie őket. Szerencséjére a meccseken ez nagyrészt sikerül, úgyhogy egyelőre elégedett a pályafutása alatti gurkótalálkozások számával. Ha pedig el se talál valakit a gurkó életében sem, az vagy Fortuna kegyeltje, vagy nem kviddicsezik.
- Gondolod ennyire misztikus ez a falu? Lassan már város ugyan, annyi új és nagy ház jelent meg itt. Talán ide kéne költöznöm – gondolataiban Zephyrine áll, és az, hogy milyen jó lenne vele itt lakni, már amennyire ő egy helyen tartózkodni szokott. Nem tekinthető sok időnek ez, az állandó utazgatások miatt, bár tény, hogy a legjobb lenne a csapat székhelyén, a kviddicsstadionra nyíló kilátással lakni. Azt vesszük azért ez sem olyan egyszerű, hiszen két év alatt három csapatnál is megfordult, mire eljutott a Szarkákig. De talán ez lesz a végállomás, ki tudja azt megmondani?
Igen, mint a szerelemben, igaz?
- Na, szép. Szóval te nem is? Milyen kegyetlen vagy! – felnevet, látszik rajta, hogy csak vicc volt. – Egyébként pedig igazán le vagy szidva, mert nem is meséltél a nővéredről soha sem, pedig biztosan érdekelt volna akkoriban vele egy mozi, vagy ilyesmi – nos, igen, Yarista eléggé váltogatta a barátnőit. Hol az ő, hol nem az ő hibájából, de az biztos, hogy igazán nem panaszkodhat, mert mindegyikük a maga módján szerette a fiút és a kviddicses is őket. Szép időszak volt, egyedül csak azt sajnálta, hogy az órák miatt kevesebbet kviddicsezhet, de hát a lányok, mindig megvigasztalták, khm…
- De, ha ennyire rajong, küldök majd neki egy dedikált fotót, jó? – ezt már igazán rábízhatja Izára, miközben megjön az étel és már neki is látnak. Az biztos, hogy Yarista jó evőkével rendelkezik, de valójában sosem evett malac módon, annyira belenevelték a normális étkezést. Egy kicsit érdeklődik a lánytól az iskoláról és néhány emberről, csak, hogy ne szakadjon meg a beszélgetés, mert jól érzi magát.
- Bajkeverő? Á…dehooooogy – még a kezét is felemeli evőeszközöstül, hogy még meggyőzőbben lehessenek átlátszóak a szavai. Mi tagadás, volt ő az igazgató szobában, meg párszor büntetésben is. Főleg a rellonos időszakában, de levitásként sem mondhatnánk szende ifjúnak. Bár legtöbbször a féltékeny srácok és dühös lányok elől menekült, ha sokan voltak. A lányok veszélyesebbek, az már biztos!
- Akkor ezt megbeszéltük – zárja le a témát, és egészen jó hangulata lesz. Valószínűleg ugyanarra a meccsre fog szerezni még kettőt, ahová Annának is adott, ha lesz még. Ez csak pár megbeszélés és szívesség kérdése.
Iza végzős, úgyhogy lesz majd izgalom. Ő maga is izgult, de a végén nagyon örült, hogy sikerült neki. Bátorították, hogy menjen egyetemre, de talán majd akkor, ha már nem lesz aktív. Nem érzi, hogy neki ennél egyelőre többet kéne tudnia a varázslásból, a pályára pedig ez nem is szükséges. Non-verbálisan megtanult varázsolni, hoppanálni is tud, animágus is… ha így jól belegondol, tényleg kicsit túl van képezve, és majdnem hogy fölöslegesen.
- Hát gondolom, de menni fog, ha nekem megy. Te sokkal okosabb vagy, mint én valaha leszek – hogy ezt pontosan mire is érti, nem fog kiderülni, és közben elfogy a főétel is. Odahívja a pincért, mert akar egy kis meglepetést is szerezni Izának, meg, ha már ott vannak, egyenek még valamit.
- Két harcos dínó lesz még, kérem – a pincér kissé elgondolkodik, de aztán szélesen elmosolyodik. Talán régen rendelhettek már ilyet, Yaristának az egyik kedvenc szórakozása volt.
- Fehér, vagy fekete? – teszi fel a kérdést titokzatosan mosolyogva. – De gyorsan, előre kell megmondani!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Az lehet. Valahogy mindig örültek nekem. Persze azért nem kell rosszra gondolni – forgatom meg a szemeim viccesen, pedig hát sok kalandban volt része. Eléggé hajtotta a lányokat, és ha sokat is megismert, nem igazán volt szerencséje a szerelemben. Ez legtöbbször nem az ő hibája volt, persze ő is csinált hülyeségeket, de azóta már valamennyire jobb lett. Talán.
Izán volt a szemforgatás ideje, ő pedig kuncogott vele együtt, jól érezte magát a lány társaságában, fesztelen lehetett, és nem kellett neki megjátszani az elérhetetlen sztárt. Néha sajnos szükséges, de most igazán jól esett ennek a mellőzése.
- Jól van, most már figyelek rá, ne haragudj – kér elnézést gyorsan, persze csak amennyire az egész komolysága ezt megengedi. Egyébként akár ezt is el tudja képzelni Izáról, ha már a nővére is oda van a kviddicsesért. Persze, ez mindenkinek a magánügye, hogy kit és miért tisztel, vagy utál, neki éppen elég az, hogy jót esznek és nyugodtan tud beszélgetni a hirtelen széppé nőt Izával. Mivel gyorsan elterelték a szót a párkapcsolatukról, amit nagyon is jó dolognak tartott Yarista, ezért jobb egy meg nem történt és valószínűtlen dolgokról beszélgetni és viccelődni.
- Ha téged elszomorít, akkor engem is – iszik még egy kortyot. – Nagyon helyes, a kviddicset komolyan kell venni. Biztosan tetszett volna a hozzámállása – nevetgél újra, majd feltörnek a fiatalkori emlékei. Nem volt egyszerű, de túlélte és nagyon tetszett neki minden szinte, ami az iskolában történt. Örült, hogy volt a Rellonban és két bajnoki címmel távozott a Levitába, ahol sok jó fejjel ismerkedett meg, sőt még mentorált is néhány embert, köztük Runát. Runa nagyon kedves volt, most pedig már biztosan magabiztos nagylány, aki éli az életét.
Pár szót ejtettek még az év végi vizsgákról, de elfogyott róla a mondanivaló, és egyébként sem érdemelt ennél többet.
Iza nem firtatja túlságosan a régmúltat, neki viszont eszébe jut egy igazán jó étel, a harcos dínók.
- Ó, rendben – vigyorgott a lányra. Nem akarta elsütni a poént, megvárta, amíg kihozták nekik, Yarista pedig a pincér kérdő tekintetére Izára mutatott, aki elé letette a fehér csokiból készült hüllőt, Yarista elé pedig a fekete színű étcsokoládé dínót. Középre került egy tálca, amin egy kör alakú kerítés volt égetett cukorból, lelátókkal. A cukorközönség mozgott és várta a dínókat, Yarista pedig kinyitotta a hozzá közelebb lévő ajtócskát, majd pálcát húzott.
- Procedite belluma! – bök rá a fekete dínóra, aki egy ordítást hallat, majd besétál a harci részbe. Yarista elteszi a pálcáját, majd Izára néz.
- Ugyanezt kell tenned, gyerünk Mizus! – látszik, hogy a versenyszellem feléled benne, és várja az összecsapást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Jókat mosolygott a rajongókon, meg Iza tesóján. Nem hitte, hogy annyira nyáladzana a nővére, ahogy elmondta, hiszen mégis csak a családtagja és Iza sem olyan nyáladzós típus. Persze, nem ismeri „Izanővért”, akár még az is lehet, de bízik benne, hogy nem így van. A Nemes család csakis normális tagokból állhat és kész.
Közben megjöttek a dínók is, ahogy az várható volt, ha már rendelték, és hamarosan harcba is vezették őket. Úgy érezte, hogy övé lesz a győzelem, habár effélében nem így szokott lenni. Inkább csak a maga szerencséjének a kovácsa, ha a legtöbb tényező nem tőle függ, akkor nem ilyen szerencsés. A fekete azonnal leharpja a lábát, a fehérnek, aki elbukik, Yarista pedig felkacag, nála az előny.
- Na, gyerünk, végzed ki! – szurkol hangosan, de a fehér belemar a dínójába és visszahőköl. Az éget cukor közönség „tombol”, élvezik a harcot, ahogy a kviddicses is. Az összecsapás nem tart tovább két percnél, a dínók harapdálják egymást, majd a fekete végül letépi a fejét ellenfeléek, Yar még fel is szisszen.
- Nyertünk! – lelkendezik, mint egy kisgyerek és a „na. ugye megmondtam” mosolyát húzza elő Izának. Közben az étcsokis dínó felfalja a fehéret, nagyjából a kétszeresére nő, majd szétesik, pontosan úgy, mintha félbevágták volna. Belül fehércsokis trüffel, kívül ét, és pont két szelet, ahogy lenni kell.
- Melyik fele kell? Most már ehetjük – vigyorog, mert úgy néz ki, hogy Izabella nem ismerte a dínósütit. Régen nagyon sokat harcoltatta őket, csak kedvtelésből, volt, hogy el sem vitte, mikor véget ért. Azok voltak csak a szép idők, most meg jönnek a jobbak! Ő hozzáfog a sajátjához, igazán élvezetes ínyencség ez, és nem fogja vissza magát. Majd többet fut a következő edzés után, mint szokott.
- Most viszont már mennem kell. Többször kéne találkoznunk, nem? Na, mindegy, örülök, hogy láttalak – pattan fel, átmegy Izához és ad neki két búcsúpuszit.
- A jegyeket, meg a dedikált képet majd küldöm a tesódnak, légy jó. És ne izgulj, sikerülni fog a VAV – kacsint a lányra, majd elsiet, még rengeteg dolga van, intézkedni kell az új lakás ügyében is, és ez kiment a fejéből. De Iza eszébe juttatta, így hálás a szőkének magában, integetve hagyja el a terepet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Ne haragudjon, nekem a konyha nem idegen terület. Rengeteget jártam ide régebben, a manók jó barátaim, csak kérdezze meg őket – kacsint a kis manókra, akik aztán körbe is ugrálják rendesen, meg egy csomó kaját kezdenek el nyomkodni a zsebébe. „Yarista úrnak ez a kedvence”, „Ezt neked sütöttem Yarikám” és hasonló hangzatos dolgokkal jönnek elő a manók, ami még a fiút is meglepi. Megsimogatja a buksijukat is, de visszatér a férfihoz, nem szeretné megváratni „Magyarország királyát”.
Olyan performance-t ad elő Thege úr, hogy Yarista majdnem teliberöhögi az egészet. Csak a legendásan nagy önuralma menti meg az egészet, amikor a férfi előveszi a zsebkendőjét, és bemutatja azt, majd közli vele, hogy itt az idő akézcsókra. valójában esze ágában (avagy Thege ágában) sincs ezt megtenni, de kezd kifogyni a kifogásokból.
- Sajnálom király, nem tehetem meg, hogy e nemes keszkenőt bekoszoljam, még a maga kérésére sem – mondja kedvesen. ~ Meg egyébként sem fogom megkóstolni azt a koszos, büdös vackodat, jó uram! ~ Nevetgél magában, majd helyet foglalnak mind a ketten. Próbálja egy kicsit kizökkenti az álkirályt a magabiztosságából, de a válasz, amit kap még mindig ügyes terelés. Ez a fickó vagy nagyon jól ért a mellébeszéléshez, vagy tényleg azt hiszi, hogy ő a magyar király.
- Nem vagyok cseléd, Thege király. A birtokom a nemes pákozdi uradalom mentén van, csak bizonyosodjon meg róla, ha szeretne. Természetesen ettől még nem vonhatom kérdőre, ebben igaza van - mosolyog, majd meglepődik a következő következtetésen.
- Csak enni jöttem, azt nem hinném, hogy rossz dolog. Sőt, nagyon is jó. Vinnem kell a sárkányomnak is egy jó véres steaket, de lehet, hogy inkább elhívom ide, a manók is kedvelik – ez már hazugság, de amanók valamiért nem reagálják le, csak gyanúsan elfordulgatnak, ha feléjük néznek.
- Kártya? – kérdezi hirtelen, hátha van kedve játszani a „felséges úrnak” egy partit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Na, szevasztok – kacsintok a többiekre vigyorogva, akik visszaköszönnek és hagynak távozni. Nyertünk, sima volt, dobtam 8-at, mi kell még? Az fogónk, mint egy vércse, úgy szedte ki szinte a másik kezei közül a cikeszt. Nagyon izgalmas volt, a meccs meg is állt egy pillanatra miatta, éreztük, hogy valakinek meglesz, szerencsére nekünk lett, mert nem dobtuk túl őket. 460-250 lett a vége, nem volt eseménytelen, jól mulattunk. Bár egy gurkó megkóstolt, nem vészes. Pár napig pihentetem a bal karom és kész, közben pedig iszom az előírt bájitalokat. De a lényeg az most következik, egy fél éve már, hogy küldtem jegyeket a Bagolykőbe, most megint eszembe jutott. Viszont a legutóbb nem szerveztem egy partit köré, szóval jöttek, láttak, hazamentek és nem tudtam senkivel találkozni. Most is abban reménykedem, hogy egyvalaki talán itt lesz a régiek közül, akiket még ismerek. Kibéreltem egy kisebb helyiséget az aréna mellett, úgyhogy a meghívóban ez is benne van. Valószínűleg ők fognak odaérni hamarabb és, hogy addig se unatkozzanak egy helyi skót bandát hívattam oda, akik húznak valami lágy zenét. Na meg svédasztal, eszem iszom, és némi Magpies-es ajándékszatyor. biztos vagyok benne, hogy jól ellesznek, de már nem kell sokat várni rám, hamarosan megérkezem. Szóval sima ruhába vagyok, semmi kiöltözés, vagy ilyesmi, egy ing, egy farmer, és sajnos Roli sem tart velem, hát be kell érniük velem. Már nagyon izgatott vagyok, de szerencsére nagyjából negyed óra alatt leküzdöm a távot és benyitok, a biztonságiak mosolyogva és váll veregetve engednek be. Tudom, hogy van néhány újságíró is valahol, őket sosem lehet lelőni, de meghívva nincsenek, szóval nagy baj nem lehet.
- Na, szevasztok!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nagyon izgalmas a „vajon kik jöttek el” téma, folyamatosan ezen jár az agyam, amíg meg nem érkezek. Beköszönésemre felocsúdniuk sincs idő, mert valaki rám veti magát – egy szőke zuhatag, alacsonyabb nálam -, és kitakarja a látóhatárt. Így egyből nem tudok rájönni hirtelen, hogy ki ő, de biztosan valamelyik régi ismerős lehet, egy új rajongó, vagy tanár nem tenné ezt. Az illatból ítélve biztosan lány, hagyok neki egy kis időt, majd finoman lefejtem magamról. Közben pár vaku megvillan, a pennák pedig sercegnek, hát igen. Annyira nem érdekel, hogy nagyon, inkább magam mellé állítom a hölgyet, miközben megnézem magamnak, kit rejtenek a szőke tincsek.
- Izaa, sziaaa! – na, most már, hogy mindenki jól lefotózott minket, megkapj a két pusziját is. – De rég láttalak, tök jó, hogy eljöttél! – vigyorom levakarhatatlan, és közben mások is felpattannak és elindulnak felénk. Biztos vagyok benne, hogy ha így maradunk egy párnak fognak minket tartani, pedig – sajnos – Izus magánéletéről nem sokat tudok. Még annyit sem, hogy játszik-e valahol komolyabban, mert arra emlékszem, hogy remek őrző volt.
- Ha lefutom a kötelező köröket, odajöhetnél még egyszer – teszem el a hajtincsét a füle mögé, és megszakítom vele a szemkontaktust. Sajnos más ismerős arcot nem látok, túl fiatalok – ők lehetnek a bagolykövesek -, vagy pedig túl idősek, hogy ismerőseim legyenek, egyet-kettőt kivéve. Grósz Annát pillantom meg, persze ő nem áll be a sorba, csak a maga módján felemeli a poharát. Biztos vagyok benne, hogy nem fog maradni a végéig, még az is lehet, hogy nem is fogunk beszélni. Aztán –elengedve Izust – lekezelek, ölelgetek a többiekkel. Tartok egy rövid beszédet és kezdődhet a kötetlen szórakozás. A kivetítőn pedig elindul a nemrég lejátszott meccs, elemzésekkel, és értékelésekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nyár van, a válogatott pedig gőzerővel készül, így Yarista is. Egy könnyed edzéssel kezdtek délelőtt, főleg taktikai elemeket vettek át. Aztán a szövetségi kapitány úgy döntött, hogy egy jó kviddicsjátékosnak kreatívnak is kell lennie, meg szélesítenie kell a tudáskörét. Ezért mindenki az edzés után kiöltözött és a színház felé vette az útját, természetesen hopp porral. Az egyik oldalpáholyt foglalták el az Lélekdarabok címet viselő dráma kezdetére. Yarista egy narancslevet még megivott előtte a büfében és Kristóffal dumálgatott, aki felhívta a figyelmét a főszereplőre, Máté Csinszkára. Yarnak ismerős volt a név, de nem jelent meg a lány előtte emlékeiben elsőre. Ekkor a válogatott fogó felvilágosította, hogy egy bagolyköves diákról van szó, ekkor már neki is beugrott a mindig visszahúzódó lány. Legalábbis az ő emlékezetében így élt. Elsötétült a nézőtér és elindult az előadás, ő pedig izgatottan várta, hogy Csinszka milyen színésznővé vált. Egyáltalán nem volt otthon a színház világában, pedig Zephyrinnel többször voltak darabokon, a lány unszolására, amit a későbbiekben a hajtófenomén még meg is köszönt neki. A Lélekdarabokban pedig az ő iskolatársa elképesztően csodás, elegáns és lehengerlő volt. Yar az állát kapkodta, ahogy a lány milyen könnyedén játszott és élte magát bele a szerepébe, néha még a fiú is elfelejtette, hogy Losonczy Rita, hanem Máté Csinszka a valódi neve a dívának. Természetesen állva vas tapsolt a végén, és hangosan füttyögött az egész csapat az előadás színészeinek, különösen Csinszkának. Jókedvűen mentek edzésre, ahol aztán jól belecsaptak a lecsóba. A labdás edzés eléggé lemerítette az aksit a csapatban, a fiúk alig várták, hogy zuhanyozzanak. Yarista volt az utolsó, aki beállt a zuhany alá, hiszen ő tartott még magának egy levezető 20 percet, mert a jobbról érkező csavardobásával ma nem volt elégedett. De végül meglett és késő délután indult haza. Már a hopp állomáson volt, amikor meggondolta magát. Nem kellett sietnie, és már régen járt csak úgy Budapesten. Így hát nyakába kapta a várost és nyugodtan közlekedett a muglik között. Nem tűnt ki a tömegből, sportcuccban rótta az utakat, és egyszer csak egy parkba érkezett. felderült, mert úgyis le akart ülni egy kicsit meditálni és élvezni a városban a kis zöld környezetet, és természetesen arra is gondolt, hogy hátha talál valami árust, aki ad neki valamit, amivel megtömheti a hasát. Lassan szelte keresztül a parkot, majd meglátott egy magányos lányt, aki a falat festette. Tetszettek neki a lendületes vonalak, meg a fura ívek, így hát elindult a csinos lány felé. Rendesen felkeltette a fantáziáját ebben a festő cuccban feszítő lány, aki egy pillanatra elfordult felé, és mintha a délelőtti művészt vélte volna felfedezni benne a kviddicses. Közelebb lépett és a vigyora egyre nagyobb lett, micsoda szerencse!
- Hát nem mondom, ebben is elég tehetséges vagy, de a délelőtti előadás azért mindent vitt – áll meg a lánytól 3 méter távolságra, nem akarja igazán megzavarni. Tetszik neki, hogy valaki, akit ennyire a tenyerén hordoz a közönség, nem fél beszennyezni a kezét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nagyon sok mindennel kell felvérteznie magát egy híresebb kviddicsesnek, mert nem csak rajongók és kedves ellenfelek vannak a világon. Ha valaki elér egy szintet, nagyon sok mindent meg kell tanulnia, hogy megvédje a saját és csapatának titkait. Először is sokat jár az elméjét és beszédét fejleszteni, hogy megfelelően tudja válogatni a szavait, és azt is, hogy mikor mit és kinek mondjon el. A magánélet megvédése a legnehezebb, hiszen ha van párja az illetőnek, azt is elég követni, hogy megtalálják a sztárt rajta keresztül. Plusz fel kell vérteznie magát az elmékben kutakodóktól, nyilvánvalóan ez a legnehezebb feladat. Yarista viszont már elsajátította az okklumenciát, így gondolatai többé kevésbé védve vannak. Ezért is érzi meg az erős tapogatózást, amikor a lány ránéz, azonnal zárja a kapuit. Meg is lepődik, hiszen Csinszka kezében ecset van, és nem pálca. ~Talán ösztönös tehetség, ebben is?~ villan be a gondolat a kviddicses fejében, miközben viszonozza a széles mosolyt egy hasonlóval.
- Szerencsére még nem váltunk eggyé. Az elég vicces dolog lenne – előnyben van a lány, hiszen Yaristának egyedül nem is sikerült felhoznia emlékei mélyéből a csinos leányzót. De azért örül, hogy nem feledte el a lány, így legalább tudja, hogy ki áll vele szembe. Ez előny és hátrány is lehet – inkább mindkettő – Yar szerint, viszont hazudna, hogy ha azt mondaná, hogy nem örül, hogy a díva felismerte. Mert kétségkívül sugárzó egy egyéniség a hasonló korú leányzó, még így kantáros ruhában is.
- Az egész válogatott téged csodált, köztük én is. Szívbe markoló előadás volt – igen, egy dráma nézése közben nem hullajt örömkönnyeket a néző. Hatásos volt, Csinszka pedig együtt élt, lélegzett a darabbal.
- Befejezted mára? – kérdezi kissé csalódottan a kezet törlő színésznőt. – Ez mi is akar lenni? Érdekelne – kíváncsian tekint a lányra és a festményére, amiből egyelőre nem tudta kihámozni, hogy miről is szól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nagyon ritka nála, hogy a véletlen az elé sodorja, akin éppen gondolkodik. A Bagolykőben kicsit többet előfordult ez, hiszen azért többnyire összezárva volt azokkal, akikről álmodozott, vagy az élete részesei voltak, de amióta kviddicsezik, már nagyon nem így van. Így aztán nagyon örül a szerencséjének, hogy a nagybecsű színésznőt elkaphatja egy kis beszélgetésre. Ámuldozik magában a hölgyé érett lány mosolyán, már az előadáson is megjegyezte, hogy milyen jól áll Csinnek, ha mosolyog. Igen, Csinnek hívja magában, mert még emlékszik, hogy annak idején valaki így hívta, ő meg jól kinevette ezt a becenevet magában. Most egy kicsit visszagondolva, ez egészen bunkó dolog volt tőle, de mivel nem osztotta meg senkivel, így szemet huny a saját maga ostobaságán. Még akkor is, ha ez az emlék nem is igazán erős, és biztos benne, hogy csakis Kristófnak köszönhető, hogy egyáltalán bármire is emlékszik. Majd megköszöni neki valahogy.
- Igen? – lepődik meg egy pillanatra. Hiszen ismerik egymást, legalábbis Yar arra következtet, hogy Csinszka jól tudja, hogy kivel áll szemben. Azért elfogadja a bűbájos mosollyal átnyújtott jobb kézfejet és határozottan megrázza, majd gondol egyet és jobbra fordítja a saját kezét. Gyors és kedves kézcsókot kap a díva, majd finoman elengedi a puha bőrű kézfejet a kviddicses.
- Örvendek a szerencsémnek hölgyem, Yarista Palarn, és azt hiszem ön felett jártam egy évfolyammal a Bagolykőben – neveti el magát, nem szánja iróniának, inkább viccnek. Gyorsan témát is vált és a figyelmét a vászonra tereli. Miután felvilágosítják, azonnal tudja, hogy gőze sincs a festményekhez, bár tény, hogy a káoszt az ő saját módján értelmezni tudja.
- Hogyne, tehetséges lehetsz – kínos vigyor biggyed az ajkaira, mert gőze sincs, hogy ebben milyen a lány. Lehet, hogy Merlin áldotta tehetség, de az is, hogy jobb lett volna, ha botot faragnak a kezéből. Ehhez a fiúnak nincs szeme. Amiben biztos, hogy Csinszka nagyon csinos. Ahhoz viszont elég jó szeme és tapasztalata van.
- Mikor kell fizetni, mennyit és hol? – kérdezi vigyorogva, majd észbe kap. – De ha szeretnéd, egy kis eszem-iszomra a vendégem lehetsz a környéken, viszont neked kell választanod, hogy hol. Én szeretném, azt azért hozzátenném, ha már így feldobtad a napomat – fura egy kérés még tőle is, de egy kicsit el lett varázsolva. – Vagy rendelhetünk ide is valamit, nagyon tetszik a környezet – ajánlja fel és talán még jobban is vágyik rá, amióta kimondta. De majd Csinszka eldönti, hogy mi neki a jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Tetszik neki a híres díva – mert az, ha ennyien eljönnek valaki előadására és látta, hogy mennyi paparazzi loholt a színház körül – ennyire természetes és nem akar többnek látszani, mint ami. Pedig akár meg is tehetné, hogy udvariasan elhessegeti Yaristát, biztosan rengeteg rajongója akad, ahogy a fiúnak is. Persze a kviddicses nem is ezért jött ide, ez egy véletlen szerencse, amit próbál a lehető legjobban kiélvezni. Nem kell rosszra gondolni… A közös nevetés meggyőzi őt teljesen, hogy a lány nem hordja fenn az orrát, és van humorérzéke is. Ez ritka párosítás híres embereknél, de tudja jól, hogy vannak mindenkinek árnyaltabb részei, amire egyelőre nem is akar gondolni. Így utólag kicsit bánja, hogy az iskolában nem ismerkedett meg Csinnel, amire elég kevés ideje is lett volna, meg volt egyébgondja is. Ami azt illeti, visszagondolva, most már sokkal könnyebb az élete, és nem is annyira komplikált. Egyedül a kis sárkánya hiányzik neki, akivel nem tud annyi időt tölteni, mint régen, cserébe, mindkettejüknek sokkal több szabadideje van. Egyelőre még nem tudta eldönteni, hogy jó-e ez, vagy rossz.
- Igen, szívesen teszek eleget a meghívásnak – marad a jól ismert Yarista mosoly az orcáján. – Segíthetek pakolni és cipekedni? – kérdezi. Neki nem degradáló a pakolás, mindig rá volt kényszerülve ilyesmikre, azóta pedig nem csinál belőle problémát. – És ha megjön az étel, visszasétálunk ide, vagy a park egy még szebb részére? Tényleg nyugalmas és gyönyörű – mint te néz körbe, pillantása pedig Csinszkán állapodik meg, aztán máris indul segíteni, ha engedélyt adnak rá és van értelme. Követi Csinszkát, amint náluk a holmija és izgatottan várja, hogy milyen a lakása.
- Egészen szerencsés, hogy pont itt laksz, jól választottál – dicséri, amíg a házhoz érnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egészen jól sikerül az egész, a beszédem is fogadtatásra talál, persze miért is ne találna. Grósz Anna várakozásomat felülmúlva odajön egy kézfogásra, meg egy vállveregetésre, majd az ajándékaival távozik. Lehet, hogy a következő kukában landol, de mégis megadja a módját, nem akar felesleges konfliktust a rajongókkal. Ez rendes tőle, mert nem igazán örülnék, ha javast kéne hívni bárki miatt. Szóval a meccs képei kivetítődnek és Henry Joss, a híres kommentátor elemzi a stratégiát. Ha nagyon megnézem egészen sok szerencsénk is volt, de nem akárkikkel játszottunk. Körbepillantva keresem a szemeimmel Izát, aki az egyik sarokba telefonozik, egy nagyon pironkodó leánbyzó társaságában. Lehet, hogy az egyik barátnője, de nem emlékszem rá, lehet, hogy valami új leányzó. Végül is rég eljöttem onnan, és Iza még legalább 3 évet volt ott, vagy még ott is van, ki tudja? Majd megkérdezem tőle alkalomadtán. Eszek én is pár falatot, és amikor már elfogyott az aláírnivaló, meg mindenféle, akkor jön oda hozzám újból Iza.
- Köszi szépen – vigyorogva bólintok a két biztonságinak, akik láthatóan ki voltak készülve Iza partizánakciója miatt. Nem baj, nem tudhatták, hogy jó barátról van szó. Nem olvasták még a könyvemet? Hát szép!
- Fogok küldeni, és szoktam is. Bár akkor nem személyre szólóan, csak az iskolának – az, hogy ő nem kapott, már nem az én kompetenciám eldönteni, sajnos. Pedig jobban örülnék egy-egy régi arcnak, úgyse nagyon találkozom senkivel, akiket ismertem. De most legalább két ember is itt van, és így nagyon jól vagyok.
- A boszikkal – utalok a Holyhead Harpies-ra, akikben csak boszorkányok szerepelhetnek. Bár a nőket tisztelni kell, nagyon kemény csajok a Hárpiák, és utálnák, ha emiatt visszafognád magad. Igaz a meccs után illik elnézést kérni és egy jót bulizni velük, szinte megkövetelik, nagyon jó fejek.
- Látom, a barátnőd nagyon zavarba van, járjak vele? – poénkodok, mert bár aranyos, meg minden, azért ez még nálam sem úgy megy, a látszat ellenére. Igaz, néha próbálkozom ezzel-azzal, de Zeph óta nemigen volt komolynak nevezhető kapcsolatom. Hát, ez van.
- A Bagolyköves lányok ilyenkor már rég „lebabáznak”, te hogy állsz ezen a téren? Nem követed a trendet? – az izmos és lapos hasfala nem erre enged következtetni, de Izus mindig sportolt, szóval ez nem mérvadó. – Egyébként játszol valahol? Jó kis őrző voltál – érdeklődöm egy kicsit, majd elkapom a kezét és elhúzom az egyik kis asztalhoz. Ha engedi kihúzom neki a széket, hogy leülhessen, ha nem kéri, akkor magam huppanok le vele szembe. Közben néhány sikítás érkezik, amikor a bal kezemet elviszi a gurkó, és minden szem rám – illetve ránk – szegeződik. – Semmi komoly, egy hét és rendben lesz – pillantok a nagy, kék foltra. Ráadásul nem ez a dobó kezem, szóval tényleg minden oké lesz. Remélhetőleg.