Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Felháborítóan beszél a legjobb barátjával, de ez a másik állapot már csak ilyen, és jobb, minthogyha a nyomulós változatot fogta volna ki Katkó. Bár a fene tudja, egyik sem a legjobb formája, és ha kívülről látná magát, biztos reppenne pár józanító pofon. Arra már nem tud riposztolni, hogy miért nem kérdezte meg Kati, hogy együtt van-e Vikoval, de a másikra azért mindig van joker válasza.
- Gondoltam – ingatja meg a fejét, de a következő választól kiakad, mint az ingaóra. ~ Hogy merészel lenyomizni? ~ Teljesen elborul az agya és nem válogat a szavai között, amikor visszaszól.
- Mi az, hogy nyomi? Örülnél mi, ha úgy lenne? Megszabadulnál tőlem, már így is eleget vigyáztál rám, mi? Talán Ákost is te tetted el lába alól, mert rosszat mert szólni őkelmének – és ez még nem elég, előbb még elmondja, hogy majdnem megölte a gyengélkedőn. Sajnos nem érzi, hogy túl messzire ment, és egyelőre nem is fogja megbánni a szavait. Katkó azonban nem ma kezdte, és fel is lett nagy-hirtelen idegesítve, ezért visszavág, Yarista pedig teljesen kész lesz. Olyanokat mondanak egymásnak, amire sosem gondoltak, hogy elő fogják húzni a cilinderből. Kezd eldurvulni a helyzet, a két fiatal eléggé nekimegy egymásnak, szerencsére csak szavakkal, bár azok is úgy tudnak fájni, mint egy ökölcsapás, ha nem jobban…
- Mi van? Törődtem vele… Ez nagyon aljas húzás volt – már maga sem érzékeli a tetteit, előbb kap egy kis vizet, majd viszonozza, aztán a kád felé szorítja Katit. Patthelyzet alakul ki, Katinak reménykednie kell, hogy Yaristából ne érkezzen vissza, amit ma megevett és megivott, mert ő nem igazán tudja ezt kontrollálni. Végül már diadalittas mosoly terül szét az arcán, sikerült kibillentenie a lányt az egyensúlyából, de a mosoly gyorsan rémületté válik, amikor megkapaszkodik az áldozata a ruhájában és magával rántja őt. Szalmabábként fordul bele a kádba, főleg azért, mert ahelyett, hogy megkapaszkodna valamiben, hogy megtámassza magát, Kati kezeibe kapaszkodik, segítve ezzel a zuhanást. Ő jár jobban, hiszen Yarista esik rá a lányra, bár egy kicsit magasabb is nála szóval a lábai még kilógnak, egészen kényelmetlen pózba sodorva ezzel mindkettőjüket.
- Figy, ha akarsz valamit kérni is szabad - hörög, egyáltalán nem élvezve azt, hogy a kemény oldalfal nyomja a lábát, és Kati csontjai sem a legideálisabbak a fekvésre, főleg így, ahogy most vannak. Viszont a víz egy kicsit segített neki, a hideg zuhany lelohasztotta benne a harci kedve nagy részét, és egyébként is fáj az arca.
- Te olyan hülye vagy, tudtad? – mondja őszintén, maga sem tudja, hogy ezzel mit akar kifejezni.
- Minek kell neked mindig akcióznod? – beszél mindent, ami eszébe jut, majd megmozdul most már, hogy a lány ne legyen kipréselve. Ugyan kimászni nem tud, de azért úgy helyezkedik, hogy Kati életben maradhasson.
- Na és most mi lesz, melodimágus királynő? – szemtelenkedik tovább, de legalább már nem mérges és nem akarja vízbe fojtani a lányt, mint első felindulásában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A szavak kontrollálatlanul törnek felszínre a gondolatai közül, a nagyobb baj az, hogy ki is mondja. Nagyon jól tudja, hogy mit és mikor kell mondania ahhoz, hogy Katit megsértse, hogy a fájdalomdárdákat mikor melyik ponton szúrja bele legkedvesebb barátjába.  Annyira nincs öntudatánál, hogy miket cselekszik, hogy tudja jól, hogy akivel éppen veszekszik, az minden helyzetből kimentené, amit csak meg tudna tenni, mégis, valahogy elsikkad efelett a dolog felett a lelkiismerete.
A hadakozásból lapítás lesz, mindketten a csurgó vízben fekszenek egymáson, és nem valami romantikus pózban. Egy kívülálló számára ez igen komikus helyzet lehetne, de láthatóan mindkettőnek szenvedést okoznak a másik keményebb csontozata. Ettől függetlenül nem áll le egyikőjük sem, Yar néha vigyorog, néha hitetlenkedik, nagyon furcsa neki ez az ellenállás Katitól, pedig nem először van erről szó. Pont azért ő a legjobb barátja, mert tőle mindig megkapja az őszinte kritikát, ha fáj a fiúnak, ha nem.
Végül lemászik róla, úgy, ahogy, és Katival átellenben helyezkedik el, hangosan véve a levegőt, és fogva a lábát, ami félig elzsibbadt a kitekeredett pózban.
- Igen, emlékszem, a lefagyott kezeddel fogdostál. Már akkor sem bírtál magaddal – hánytorgatja fel az első találkozásukat még elsőben, az erkélyen. Akkor azon nyomban össze is vesztek Yarista hiúságán és egyik akkori gyenge pontján, mert Kati volt szíves a hideg kezével az arcához nyúlni. Most viszont tocsognak a vízben, és Yarista egész ruhája el van ázva, azt csavargatja, miközben magában puffog azon, hogy miért járt éppen ott Kati. Most szépen feküdhetne Bogolyfalva kövén ájultan, mennyivel békésebb dolga lenne.
- Na és? – kis fáziskéséssel válaszol és vonja meg a vállát. Ha hülyeséget csinál, hát azt. Nem kell őt mindentől megvédeni, de ezt ő maga sem hiszi el. Nagyon is jól esik neki, hogy van Vikon kívül egy ember, egy állandó ember, akire bármikor számíthat. Csak nehéz elismernie az igazságot, és ma nem is nagyon tesz erre erőfeszítéseket.
- Könnyű ugrálnod, ha nem tudok védekezni. Az egyik szekrényben van ital is – fekszik el kényelmesen a kádban, a lábával kicsit megrugdosva a másikat, ahogy kinyújtja. Nem verekedési szándékkal, csak a kényelem érdekében keres helyet, majd hátradöntött fejjel üldögél a kádban.
- Milyen nagy mentőötleteid vannak még mára? – felszisszen, majd tapogatni kezdi az arcát, most, hogy nyugiban van, kezdenek előjönni a fájdalmak, amikkel beterítették. Talán kezd józanodni is, mert már a hangneme nem támadó, néha még fel is pillant a feldúlt arcú lányra.
- Majd holnap bocsánatot kérek – áll fel, majd nagy önbizalommal elindul kikászálódni a kádból. Az önbizalma viszont nincs szinkronban a koordinációjával, úgyhogy újra megcsúszik, és ráesik Katira, éppen, hogy le nem fejeli őt. Azon kívül, hogy a lány ökle éppen a fiú gyomrába fúródik, ez a helyzet tipikus romantikus filmekbe illő jelenet lenne, ha Yarista nem kezdene el öklendezni. Annyi ideje még van, hogy elfordítsa a fejét, így Katinak csak a válla, mellkasa, háta ismerkedik meg Yarista mai menüjével. Megmerevedik, de nem mer csinálni semmit sem, nagyon cikinek érzi a helyzetet, és nem is tud igazán mit kezdeni vele. csak vár, hogy a lány kikel-e magából, vagy csak csendben tűri az egészet. Még megszólalni sem mer, de a fejét nem tudja már tartani, úgyhogy homlokával megpihen Kati vállán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Mi nem zavart? – nincs szerencséje a lánynak, Yarista most felfokozott hangulatban van, így szinte mindenre ugrik, és nem hagy ki egy lehetséges gondolatot sem. Szó szót, tett tetteket követ, és már azon veszi észre magát, hogy a kád két szélében üldögélve bántják egymást. Viszont a kis pihenő jót tesz a józanodó énjének – még ha ez egy pillanatnyi állapot is – és egy kicsit visszafogja magát, mivel néha rápillant a vele szemben üldögélő lányra, és olykor eszébe is jut, hogy kicsoda is ő valójában. Mivel ez az állapot nem felel meg az elvárásainak – sosem volt egy nyugodt típus – megpróbál kilábalni a helyzetből, de az említett végtagok nem úgy engedelmeskednek, mint ahogy azt ő gondolati parancsban adja nekik. Újra Katin és újra nem önszántából, a gyomortartalma ilyesfajta ürítés pedig tervben sem volt. De ez egy ilyen nap, nem igazán ő parancsol a testének, de ha jobban megnézzük nagyjából semmijének sem. Megtörtént a baj, Kati viszont nem sokáig szeretne, ebben a helyzetben maradna is lelöki magáról Yaristát. Most azonban nem szól semmit a kviddicses, és meg is állapítja, hogy milyen szerencsés, hogy nem verte be túlzottan a fejét Kati szabaduló mozdulatai közepette.
Felnevet a kérdésre halkan, némi fájdalommal a hangjában.
- Ó, remekül. Mindig az volt az álmom, hogy lehányjalak, majd belefeküdjek… - jegyzi meg, miközben felpillant a fura fehérneműre.
- A piros pöttyös az igazi – tör ki belőle, majd elmászik a csapig és még jobban megnyitja. Miközben nem tudja, hogy Kati mit csinál, ő a hideg-meleg víz optimális beállításával van elfoglalva, többször is felkiáltva, ha túllő bármelyik irányba is a célon. Majd mikor már megvan, visszaszerencsétlenkedi a zuhanyrózsát a helyére, majd ott ahol van, vetkőzni kezd. Közben el is felejti, hogy „vendége van”, már csak az alsónadrágja van rajta, amiről jelen esetben egy harcias viking tekint a rápillantóra. Kezd rendbe jönni, de még nem az igazi, és sosem tudhatja, hogy mikor kerül vissza az előző állapotba, de legalább most már tudja, hogy hol van. Már épp hozzányúlna a tiltakozó viking fejéhez, amikor valaki megszólal nem messzi tőle, hogy bort hozott. Odapillant és látja a kabátos-fehérneműs Katit és nevethetnékje támad.
- Jól nézel ki - mondja, majd lassan, mindenbe belekapaszkodva feláll, és stabilan tartja magát, legalábbis egyelőre.
- Gondolod innom kéne még egyet? – húzza fel a szemöldökét, de pofátlanul stíröli tovább a lányt, nem zavartatva magát. Aztán behúzza a zuhanyfüggönyt és szép lassan zuhanyozni kezd. Néha felkuncog, néha csak sóhajtozik, ahogy össze-vissza eszébe jutnak a mai dolgok, majd azzal a lendülettel ki is esnek a fejéből. Lezuhanyzik végre, leállítja a csapot, de rájön, hogy patthelyzet alakult ki, ha eddig Kati nem volt olyan rendes és rányitotta a függönyt.
- Kéne egy törölköző Hobbista – most ez volt a legszebb, amit ki tudott nyögni magából, reménykedik benne, hogy a lány már kiszórakozta magát rajta és megkapja a fehér mugli leperexet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem úgy tűnik, mintha nem lenne fontos – jegyzi meg, de nem forszírozza túlságosan a dolgot. Van más baja, az események mozgásba lendülnek. Ő pedig már rég a piros pettyes fehérneműén lovagol, persze csak képletesen. Sikerül is zavarba hoznia a lányt, aminek örül is. Szereti így szekálni a másikat akkor is, ha éppen nincs az ital hatása alatt, talán ez is bele játszik, hogy a barátjának tekinti, aki minden esetben őszinte tud lenni. Sokáig nem tart az öröme, mert Kati elhagyja a fürdőt. Ő pedig nagyobb zuhanyozásba kezd, szinte belefeledkezik a vízcseppek ölelő erdejébe, élvezettel hódol a teste újbóli frissességének.
- Miért ne lennék képes? Hiszen én vagyok a nagy Yarista Palarn, az előbb mondtad – kommenteli a zuhany alól, és nemsokára be is fejezi a tisztálkodást. Használt közben tusfürdőt, még a haját is megmosta, egészen jól érezte magát. Igaz, kapaszkodnia még mindig kellett, az ő teste nem olyan könnyen heveri ki a találkozást az alkohollal. Közben Kati is visszatért, de ahhoz, hogy Yar kimenjen a kádból, szüksége volt egy törölközőre. Kati szórakozni kezdett a fiú szerint vele, aki mosolyra görbítette a száját nyomban.
- Talán Vingardium Leviosa, vagy esetleg Invito? Bármelyik megfelel, csak add már – kukkant ki a függöny mögül, nagyon is szemtelen fejjel. Biztos benne, hogy a hatás nem marad el.
- De ha gondolod így kimegyek és utána azt is neked kell feltakarítanod – hogy még mit, azt nem tudja, de szerinte bőven elég lesz ahhoz, hogy Kati ráinduljon a témára. A mérge már rég elpárolgott a zuhany alatt, de nem szeret veszíteni, így muszáj újabbnál újabb fogást keresnie a mestertanoncon.
- Meg fogok fázni, hát ezt akarod? Add már azt a ***** törölközőt! Légyszi – az utolsó szó már úgy jön ki a torkán, hogy nagyon figyelnie kell Katinak, hogy meghallja. De a teszt, az teszt, és most Yar úgy gondolja jó ez a kis játék, legalább addig sem gondol másra. Szó szerint másra, valakire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A válasz, ami nem lepte meg menetrendszerűen érkezik, mint egy gyorsvonat. De nem foglalkozik vele, tényleg meg tud állni már, és pár perc múlva már arra is képes lesz, hogy ki tudjon kászálódni a sarokkádból. Erős férfi ő, remek izomzattal és koordinációval, az alkohol pedig kezd veszíteni az egyensúlyérzékével szemben, ami mindenképpen jó hír. Nem tenne jót az eddig porba tiport önbecsülésének, ha még egyet csúszna a hideg kövön mondjuk Kati lábai előtt, vagy éppen elé. A jelenet ugyan mókás lenne egy bizonyos szempontból, de most nincs kedve mókázni, főleg nem saját magán. Törölközőre azonban szüksége van, ha nem szeretne megfázni, de Katinak most jut eszébe a szavakon és az ő idegein lovagolni, nyilván kisebb bosszúból. Yarista viszont nincs most annyira magánál, hogy felfogja minden szavának a jelentőségét, ezért szemtelenül visszavág, és még csak véletlenül sem jelzi, hogy neki kéne elnézést kérnie, vagy visszavenni az arcából.
- Jajj, most mit vagy úgy oda, egy törölközőről van szó – sóhajt fel, de felfogja, hogy valami nincs rendben a lánynál, mert nagyon felkapja a vizet, és a kérdésében fellelhető hangsúly sem volt túl megnyugtató. A dacos visszavágás, hogy nem érdekli a lányt, ha Yart pőrén látja, már az is előrevetít valamit, a svéd légiós pedig finoman kuncogni kezd. Kati idegei ebben a pillanatban pattannak el, és mennek szabadságra, mert burkoltan fenyegetőzni kezd. A nyugalmas percek után megint egy szép szócsatának vannak kilátásai, Yar pedig szintén nem hagyja magát.
- Miért anyuci? Nem adsz több csokit? – gúnyolódik kicsit, de nem szánja túl komolynak, hiszen Kati fenyegetését sem veszi túl komolyan. Ha nem is adja be mindig a derekát a lány neki általában, még nem tapasztalt komoly ellenállást tőle. Nem érti, hogy miért beszélt vele volna másképpen, mint szokott, ezért csak vállat von. Persze piszkálja a fantáziáját, hogy mi ütött a barátjába, még mindig nem jön rá, hogy mi ez a nagy sértődöttség most. Legalábbis a törölközőkérés csak nem annyira sértő, mint az előző veszekedés, vagy éppen a ruhája… nos, összekoszolása.
- Most mi van? Unat… - szólal meg, illetve csak szólalna. Mivel nem jön ki semmi a torkán, kicsit megrázza a fejét, hátha az ő készülékében van a hiba. Újra megpróbálja, de megint csak csend tölti be a fürdőszobát, és Kati kaján vigyora. ~ Ó, ez a szemét elnémított melodimágiával. ~ Szigorúan néz a lányra, és felemeli a mutatóujját, hogy megfenyegesse, de belátja, hogy ezzel csak nevetségessé tenné magát, még jobban, mint amiben most van, így le is ereszti a kezét. Hirtelen nem tudja, hogy mit tegyen: rátámadjon – aminek sok értelme nincsen, hiszen se pálcája nincs, Kati pedig mint látjuk még pálca nélkül is ki tud babrálni vele -, vagy változzon át, és repüljön el. Persze gőze sincs, hogy nyitva van-e az ablaka egyáltalán, de legalább nem lenne meztelen és az átváltozáshoz nincs szüksége a pálcájához. Végül máshogy dönt, talán a leghülyébben, de nem adja meg az örömet a másiknak, hogy még ezen is nevethessen, igaz ez sem éppen okos megoldás. Lerángatja, és maga köré tekeri a zuhanyfüggönyt, majd óvatosan kimászik a kádból. Feldúlt fejjel és láthatóan szitkozódással indul a törölközőket rejtő szekrény felé, majd ki is vesz egyet és kicseréli a zuhanyfüggönyre. Egy újabbal pedig megtörölközik, csak mondja a magáét, aminek nincs hangja, de sejthető, hogy a lányt szidja, bár nem néz rá. Nem is tudja, hogy kire haragudjon jobban, magára, vagy a lányra, de nem is érdekli, csak dühöng és kiabál hangtalanul, ahogy csak tud. Fogat most, megtörli a haját, majd átmegy a másik szobába, néha megnézve, hogy Kati mit csinál, nevet-e, szórakozik-e rajta, vagy csak csendesen figyeli.
Ruhát keres elő magának, és felöltözik, majd leheveredik az ágyra és a lányt bámulja dacos fejjel, aki az ő borát kortyolgatja, és biztos benne, hogy nagyon elégedett magával. Aztán felpattan és elindul a lány felé elszánt tekintettel, de csak a bort próbálja meg elvenni tőle. Kérdéses, hogy mi lesz, ha beleiszik, és az is, hogy Kati megengedi-e neki, hogy elvegye tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

~ Tudom, hogy nem arról van szó, cicabogár. ~ Vigyorog tovább, és látja, ahogy elborul a másik elméje. Még sosem próbálta ki a határait Katinak, talán most jött el az ideje, hogy próbára tegye őt, és a barátságukat is. Még nem kényszerültek olyan helyzetbe, ahol igazán számítani kellett a másikra, illetve ha csak úgy kerülnek ki a bajból, ha mindketten megbíznak egymásban. Yarista pedig mérges volt, mert a törölköző még mindig nem érkezett meg, mosolya fokozatosan dühösre váltott, mert úgy látszik, hogy mégiscsak túllépte azt, a határt a lánynál, amit feszegetni akart. Bocsánatot most esze ágában sem volt kérni, hiszen semmi nem az ő hibája, most nyugodtan heverhetne az egyik varázskórházban és élvezhetné a fél szelet kenyér plusz jam örömeit.
Ehelyett elveszi a hangját a lány, amire igazán dühös lesz Yarista, nem is próbálja palástolni az érzelmeit. Főleg miután Kati valóban eljátssza az anyaszerepet és lehet rajta látni, hogy mennyire élvezi a helyzetet. Mivel lányt nem fog megütni sosem, ezért nem megy neki a mestertanoncnak, bár most szívesen megtenné. Már ezt is pofátlanságnak tartja, hogy ezzel is előnyben van Kati, nem elég a pálcahiány és a melodimágia.
De megpróbálja magát túltenni az egészen és a zuhanyfüggöny, mint lepel lecserélése után tisztálkodni kezd. Közben Kati ruhát kér tőle, az ő arcára pedig ki van írva, hogy „Te hülye vagy? Keress magadnak.” Legszívesebben nem is adna neki semmit, de a helyzeti előnyével még tovább gúnyolódó Turmann kisasszonyt nem próbálja megállítani. Csak szó szerint magában puffog, és azon gondolkodik, hogy hogyan is tudna kiszabadulni szorult helyzetéből. Az animágián kívül semmi nem jut eszébe, de a menekülés nem megoldás, ahhoz már nagyfiú. ~ Majd visszakapja még a kis Hobbista. Tutira vissza fogja kapni és nem fog örülni neki. ~ Folytatja a mantrát, de nem megy a lány után, hanem a saját cuccai felé indul. Felöltözik és megigazítja magát, hogy ha már nem tud beszélni, legalább normálisan nézzen ki, hátha azzal elér majd valamit, amire elég kevés reményt lát. De mivel először a lepényhal, utoljára a remény hal meg, elindul befelé a nappaliba, felkutatni a ruhát bugázó leányzó.
Mivel elkerülték egymást, ráheveredik a kanapéra. De amikor meglátja Katit, felpattan, hogy igyon egy kis bort, és csodák csodájára meg is kapja az üveget. Csakhogy a lány megszólal, és ekkor tűnik fel igazán Yarnak, hogy miben is van a Navine exCSK-ja. ~ Hogy hogy áll? Rohadtul nem volt jogod felvenni ezt! Ki kellett érdemelni, nem csak úgy megkapja bárki, aki csak bejön az utcáról. Legalább engedélyt kértél volna, ha már ennyire pofátlan vagy, ****! ~ Üvöltve, ám hangtalanul magyaráz, mutogat, és nem tudja, hogy ez meghatja-e a lányt. Abban biztos, hogy elege van, és sikerült kihozni a sodrából, úgyhogy két dolog jöhet számításba. Vagy megissza a bort, vagy széttöri a palackot, legszívesebben a lány fején. ~ Ne morcizzak! Ne morcizzak! ~ Nézi Katit, akiben talán van egy kis megbánás. Úgy dönt, hogy marad az ivásnál, de felelősséget nem fog vállalni magáért. Az is biztos, hogy a kviddicstalárt nem fogja lehányni, azért már akasztás járna. Végül megiszik egy pár kortyot, az alkarjával letörli az elszabadult cseppeket, majd hátrébb lép kettőt, furcsán lenyugodva.
~ Egész jó. ~ Üzeni a szemeivel, még szexinek is gondolja valamilyen furcsa nézőpontban, a Katkón lévő két számmal nagyobb talárt. Az alkohol viszont nem felejt, hanem újra működésbe lép. Yarista elájul és összeesik a következő váratlan pillanatban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Azért tényleg mindennek van határa, és tudja jól, hogy ez szándékos volt Katitól. Persze, hogy kiakad, mint az ingaóra, de hiába üvöltözik, semmi sem jön ki belőle, még egy árva nyikkanás sem, de lehet, hogy mindenki így jár a legjobban. ~ Miért kell így kiakadni? Mit gondolsz? ~ Teljesen kikészül agyilag, ez volt nála a hab a tortán, és fél, hogy meggondolatlanul fog cselekedni hamarosan. Ezért gyorsan megpróbálja magát lehűteni valamivel, és az újabb kérdés végül is segít rajta. Végigméri Katin a talárját, és csak legyint. ~ Maradhat, ha fázol. ~ Az, hogy Kati mennyire tud szájról olvasni, már nem tudja, de nagyjából nem is érdekli. Hirtelen jött az indulat lehűlése nála, nem tudni, hogy mi okozhatta. Újabb cselekedetre sarkallja magát ötletszerűen, ezért elveszi az italt és nem törődve a mennyiséggel inni kezdi. Aztán csak bámulja a lányt, hátrébb lép, hogy még egyszer megcsodálhassa a talárt, és elismeréssel adózhasson a mesternek aki készítette, hiszen még úgy is jól áll Katin, hogy jóval nagyobb rá. A tudata azonban hátraszorul, olyannyira, hogy el is veszti az eszméletét szinte az egyik pillanatról a másikra.
***
- Ne, hagyjatok! - a rajongók viszont csak egyre közelítenek, hiába a tiltás, az emelkedett hangnem. Nem tud elmenekülni előlük, pedig végül is van köztük csinos lány is, aki még tetszene is neki, de nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy most belemenjen egy ilyenbe. Főleg, hogy utána elég sok sorban álló lenne. Hirtelen szúrást érez a mellkasán és odakap, de el is múlik. Azonban a kis késlekedés és megállás előnyhöz juttatja az üldözőit és körbeveszik őt.
- Mit akartok? – kérdezi a kék szemű, beindult nőt, aki körbenyalja az ajkait, hang nélkül mondva, hogy mit is szeretnének. ~ Remélem nem vámpír… ~ Fut át az agyán, de egy újabb mellkasi fájdalom, könnyeket szöktet a szemébe. Mire kitisztul a látása, már elkapják, és a fölre teperik. Kezeit lefogják, majd a kék szemű rámászik, és megcsókolja. Fulladozni kezd, ez már nem játék…
***
Érzékeli a puha ajkakat, de felette nem egy kék szemű nő van, hanem Kati. Köhögni kezd, ahogy visszatér belé az értelem, habár a bor most más fogaskereket mozgat meg az agyába.
- Megmentettél – szólal meg, ha már elmúlt a melodimágia hatása, különben pedig továbbra is tátog, amit ő nem érzékel jelenleg. nagyjából annyit tud, hogy kimentette őt Kati a rajongók közül és megcsókolta, hogy mint Csipkejózsika, felébredhessen.
- Elmentek? – kérdezi, és a mellkasát fájlalja, még a kezét is rá teszi, de szinte kitörő boldogsággal nézi, a felette lévő barátját.
- Köszönöm – suttogja, majd visszahúzza egy mozdulattal Katit és megcsókolja jutalmul. Közben észreveszi, hogy nem is olyan hideg ez a kő, ahol fekszik, biztos, hogy sok energiájába került a barátjának ez a kis akció. Hiszen aurornak készül. Az ajkait nem ereszti a lányéról, kivéve, ha ő másképp nem dönt, de nagyon nagy szeretettel gondol rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Felébredve megnyugtató érzés tölti el, főleg azért, mert ha nem is mosolyog rá, de biztonságban érzi magát Kati mellett. Ha ő itt van, baj nem lehet, és ma is milyen szép ívű a mogyoróbarna szeme. Úgy érzi, hogy megmentette, és nagy valószínűséggel ő pedig elájulhatott, hiszen semmi más magyarázata nem lehet annak, hogy most a lakásában vannak. Még azért sem haragszik, hogy meglátja a kviddicstalárt a lányon, végül is egész jól áll neki, hogy ilyen bő, inkább csak sejteti a vonalait. Bár, hogy a csókra mi szükség volt, csak találgatni tud, de egyáltalán nem bánja, a kis világában, amire az alkohol leszűkítette a tudatát.
- A kék szeműék – pislog a lányra, miközben a mellkasát masszírozza. Jól helyben hagyták őt valószínűleg, mert nem akart belemenni a beteg játékukba. Viszont itt van ő, aki megmentette tőlük, minimum nem szabad, hogy zavarban legyen, és ne higgye azt, hogy a csók, amit kapott viszonzatlan maradt. Az ő emlékeiben még elevenen él az a régi dolog ott a kívánságok termében, mindig is kitüntetett helyett foglalt el a virtuális almanachjában. Főleg azért, mert túltették magukat a történteken, és a barátságuk is szorosabbá vált, ráadásul sosem hozták fel témának, sosem fordította rosszabbá a kapcsolatukat. Ezért magához húzza a csodás ajakakat, Kati pedig nem ellenkezik, hanem még kényelmesebb pózra is vált, hogy könnyen elérhetővé váljon. A csókok sorozata lassan áll csak le, és nem azért mert valaki megszakítaná, hanem mert Yar úgy érzi, hogy itt kell véget vetni ennek, pont annyi volt, amennyi kellett. Mintha elpirult volna Kati közben, és ő is felélénkült, az egészben. Mosolyogva követi a lány szemeit a sajátjával, miközben a barátja mellé fekszik, és aki váratlan dolgot kérdez tőle.
- Nem vagyok már egy pedáns, amióta kikerültem MissMiss karmai közül. Valahogy az edzések, és az utána való sziesztázás jobban érdekelt. Nem beszélve arról, hogy szinte alig száradt meg a tinta a papíron, hogy végeztem a Bagolykőn. Amúgy sincs túl sok cuccom, majd valamelyik hétvégén kipakolászok – miközben beszél, felkönyököl és féloldalt Kati felé fordul, úgy bámulja a taláros lányt. Tudja, hogy most akár be is próbálkozhatna, de milyen dolog lenne már az? Túlságosan kihasználhatná a helyzetet, de ez a lány nagyon jó barátja, még akkor is, ha az előbb csókot váltottak, ami nem volt nevezhető baráti, vagy éppen színpadi csóknak. Hirtelen ledöbben, mert nem tudja, hogy miért kéne elnézést kérnie. Csak fürkészi a lányt, fogalma sincs, hogy mi történt vele az ájulás előtt, csak arra emlékszik, hogy valamiért elviharzott otthonról, ami fájt neki.
- Hát… ö… ne haragudj, bocsánatot kérek! – továbbra sincs halvány segédfogalma sem, hogy mi is történt vele, de azt sem érti, hogy ha valami rosszat csinált, miért csókolta meg őt a lány, miért mentette ki? Talán ő keveredett bele hülyén az egészbe, és valami baja lett Katinak tőle? Bár a kacér vigyor, amivel mondta mást sejtetett, de a hangsúlyban mégis megbújt egy kis rosszallást. Közelebb vonszolja magát, és beletúr a lány hajába. Csak bámulja a lányt, és olyan gondolatai támadnak, amit eddig mindig is próbált elnyomni vele kapcsolatban. Abban, hogy megmaradjanak a jó barátságuk, muszáj volt visszafojtani az ilyen irányú érzéseit, vágyait, de most nem józan, és nagyon nem megy neki. Egyre inkább azt érzi, hogy túl messze van tőle Kata, ezért hirtelen újra megcsókolja őt, és nem fogja vissza magát a továbbiakban. Teljesen elengedi magát és átadja magát egy bizonyos érzésnek.

***

Jólesően, tárt karokkal fekszik a puha szőnyegen, miközben Kati haja legyezőszerűen takarja be a mellkasát. A szíve még mindig hevesen ver, és ha a lány hallgatni szeretné, nyugodtan megteheti, hiszen az ő feje a mellkasán pihen, Yarista pedig épp azzal foglalatoskodik, hogy betakarja kettejüket. Nem túl jó ötlet lenne a hétvégi edzés előtt megfázni. Már lenyugodott, de még mindig furdalja a kíváncsiság, és, most, ahogy végigrajzolja a Kati hátán lévő takaró mintáját az ujjaival, meg is kérdezi.
- Hogy mentettél ki közülük? És… - itt egy kicsit megáll – mit mondtam neked, hogy elnézést kellett kérnem? – mosolyog a lány hajába, és kíváncsian várja a válaszokat. ~ Ki kéne pakolnom. ~

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ezek a svéd szőnyegek igen kényelmesek. Ez az okos gondolat foglalkoztatja éppen, miközben Kati el van terülve rajta, mint a Nagy-Alföld. Csak nézi a lányt, és még mindig nem gondol semmi másra, csak kettőjükre, mert nem jut el a tudatáig más gondolat. A blokkolt részek, nem tudnak betörni a tudatába, a finom vörösbor jótékony homályba borítja az elméjét. A jelen pedig igen kellemes, immár másodjára történik a dolog velük, de ebből is csak azt szűri le, hogy Kati fejlődött, és most milyen jó vele itt heverészni, a fantasztikus svéd szőnyegen.
- Volt ott egy kék szemű nő, nagyjából el akartak kapni, de örülök, hogy jöttél. Kezdek kételkedni benne, hogy nem álom… Elájultam? – kerekedik el a szeme, semmi ilyenre nem emlékszik. Próbálja elkapni a lány tekintetét, de nem látja őt, a barátja az arcával pihen a mellkasán, esélye sincs, hogy a pókhálóként őt beterítő hajszálakon kívül mást is lásson. Így viszont, csak nyugtalan lesz, mert összesen arra emlékszik, hogy elment a pubba, mert Viko… eltűnt, megint. ~ Ittál, te barom, tuti, hogy ittál… ~ Ez is csak azért jut eszébe, mert Kati mondja, és halványan tényleg emlékszik néhány pofonra, mag valami italra, valami rövidre, de tüzesre.
- Erről rémlik valami – kitapogatja az arcát, és felszisszen néhányszor az érintéseknél. Be is gyógyíthatná, ha éppen a közelben lenne a pálcája, de halvány segédfogalma sincs, hogy éppen hol van a tiszafa varázsszerszám.
- Erre nem emlékszem. Nem voltam túl bunkó, ugye? – simítom meg az arcát, és hirtelen elég rossz kedve lesz attól, amit felfog. Megint elhagyták, de ami a legrosszabb, hogy utána még veszekedett is a legjobb barátjával, de a pozíciójukból ítélve nem haragszanak egymásra. Nem hiszem, hogy bosszúból heverészett rajta Kati és csókolta meg, amikor kimentette… ~ Az valami álom lehetett, vagy… Nem tudom. ~
- Akkor megint miattam vagyunk… így? – most már szuggerálja, hogy nézzenek rá. Oké, hogy egyszer volt az a dolog, de másodjára már fura. Azt tudja, hogy vonzódik a lányhoz, és ez fordítva is így lehet, ráadásul jól össze vannak hangolódva, ahogy mindig is voltak. De nem érti, hogy miért tett volna Yarista ilyet Katival még egyszer, hacsak a lány nem szerette volna. Még mindig sok minden ködös, annyit tud, hogyha tényleg elhagyták, akkor semmi baj… talán. De ha nem, akkor… óriási nagy baromságot műveltek. Főleg, hogy azt sem tudja, hogy Katának van-e valakije. ~ Fejezd be, mert ha túl sokáig kombinálsz, csak rosszul jössz ki belőle. ~ Rója meg magát, majd rámosolyog Katira.
- Figyelj, bármit mondtam, ne haragudj. Lehet, hogy jobb, ha nem is tudom meg. De meg fogom, mert előbb-utóbb eszembe szoktak jutni a dolgok. Hánnyal jövök neked? Mennyire súlyos voltam? – ezt már félve kérdezi, viszont a vére megint kezd felpezsdülni, a pihenés jót tett. Felhúzza a lány bal kezét és kispárnának használja, még rá is dönti a fejét, úgy várja a válaszokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Katitól nem érkezik válasz az álmára, úgyhogy nem is erőlteti ő sem tovább ezt a kérdést. Fogalma sincs, hogy hogyan jött oda az az álom, hiszen semmi előzménye nem volt, és még nem akkora sztár, hogy bármi ilyesmi megtörténhessen vele. Az álmok sokszor a valóságból építkeznek, de Yarista még sosem került ilyen helyzetbe, és nem is nagyon szeretne. Nem a jelenlegiről van szó, hanem az álmáról. Miután Kati elmondta neki, hogy veszekedtek, nagyon reménykedik abban, hogy nem volt túlságosan durva vele. A lány viszont gyorsan szétfoszlatja ebbéli reményeit azzal, hogy szokásához híven elmondja a keserű igazságot.
- Sajnálom – túr bele Kati hajába, és két ujja közé fog egy kevés hajszálat és azzal szórakozik. Nem érez neheztelést tőle, de attól még nem lehetett kellemetlen. Biztos abban is, hogy ő sodorta a másikat ilyen helyzetbe, amiben éppen vannak, meglepetésére viszont nemleges válasz érkezik. Furcsának találja, Kati soha sem volt ilyen, hogy kihasználna efféle helyzeteket, márpedig ha ő nem erőltette, akkor csakis a másik tehette. Ő pedig nem állt ellent, erre nagyon is jól emlékszik, mert eszébe sem jutott ilyesmi. Sőt, most, hogy visszagondol az egészre, erősödni kezd a szívverése, mégiscsak egy csinos lánnyal osztja meg a takaróját.
- Nem hiszem, hogy hiba lett volna. Akkor csak szóltam volna érte, neked tudok, mert te megértesz engem – süti le a szemeit. Kata mindig is a legjobb barátja volt, és úgy szeretné, hogy ez így is maradjon. Ennek érdekében maga gondoskodott róla – azt az egyet kivéve -, hogy a helyzet elkerülhető legyen. Viszont még soha sem kérdezte meg a másikat, hogy bejön-e neki, mert fordítva elég egyértelmű volt a dolog mindig is. De mindig azzal nyugtatta magát, hogy Kati annyira ismeri, hogy soha nem lenne annyira elvetemült, hogy párjának válassza, mert csalódhat benne, hiszen Yaristában benne van, hogy elborul az agya és meggondolatlanságot csinál, bárhol, bármikor.
Igyekszik újra bocsánatot kérni, Kati pedig elmondja neki, eléggé részletesen, hogy miket művelt. Bár állja a tekintetet, d e szégyen gyorsan kiütközik az arcára, nagyon röstelli magát. Azokból, amit Kati említett egy is elég lett volna, nemhogy ilyen sok. Tényleg kifordult önmagából, és most nem tud megszólalni sem, csak az ajkait harapdálja. Hiába vigyorog rá a lány, amit újból a megbocsájtás jelének vesz, akkor sem tudja feldolgozni magában azt, hogy mekkora egy szemét lehetett. Még szerencse, hogy nem emlékszik semmire.
- Elnémítottál? Megértem. Sajnálom, örülök, hogy nem emlékszem rá. De legalább Ákost nem emlegettem fel – mégsem lehetett annyira tapló, hogy minden tőrt megforgasson Kati csinos bordáiban. Már az is valami, ha kihagyott dolgokat, bár, mint előbb is gondolta, végül is tök mindegy már. Kati pedig valamiért megbocsájtott neki. Felhorkan arra, hogy többször kéne innia, nem tudja összekapcsolni a veszekedéssel, mint pozitív összhangot. Ő inkább nagyon úgy látja, hogy semmiképpen sem szabad innia.
- Szereted, ha kínozlak, vagy miért? – érdeklődik, de még mindig a kicsi világába van beszorítva. Mi lesz akkor, ha mindenre ráébred majd, nem tudja, és azt sem, hogy rá fog ébredni a dolgokra. Ezek nem a mai nap dolgai, ma csak ez a szoba és a legjobb barátja létezik. Barátja, vagy valami több? Nem tudja, hogy mit gondoljon, csak azt, hogy jól érzi éppen magát.
- Remélem, legalább visszavágtál, ha már képes voltam lehányni téged – a kezébe veszi Kata fejét és odahúzza magához. Apró csókot próbál adni a lány ajkaira, majd hirtelen ötlettől vezérelve szorosan megöleli őt. Talán bocsánatkérésnek szánja, talán csak megerősítésnek, hogy álmodik-e még, vagy éppen annak, hogy megint egyedül maradt.
- Kezdjek el gondolkodni dolgokon, vagy hagyjam inkább holnapra? – kérdezi, mindezt Kata fülébe suttogva. Mindenesetre mozgolódni kezd, mert már nem tud nyugton maradni.
- Itt maradsz ma? Kérlek! – nagyon bajlósak az előérzetei a jövőt illetően, és szüksége van egy emberre, akiben tökéletesen megbízik. A mondanivalójának hamarosan végére ér, kékjeivel a mogyoróbarna szempárt keresi. Abban biztos csak, hogy most nem akarja hagyni, hogy Kata itt hagyja, sőt jó lenne az is, ha nem lustálkodna tovább. A hormonok újból kiszabadulnak, hogy mozgásra bírják a heverő pár férfitagját. Ő pedig nem tud ellenállni a kísértésnek, ha erőlködne sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nagyon rossz érzés, ha az ember nem emlékszik, főleg ha ez nem is olyan régen történt vele. Egyszerűen kiesett pár óra az emlékezetéből, és, hogy idegesítse, néhány képfoszlány ugrik be olyakor, majd el is tűnik, hogy kicsit másképpen nézzen ki, ha esetleg újból felbukkanna. Nem tud mit tenni, csak sodródik az árral, és számba veszi a tényeket, amit a rajta elnyúló Katitól tud. Elhagyta Viko, ezért verekedett, majd Kati megmentette, amit úgy vezetett le, hogy a beszólogatott neki tapló módon, ahogy még soha, majd valahogy kibékültek és most itt vannak a szőnyegen. Ebből konkrétan az utolsó 1 órára emlékszik, amikor Kati egy álomból is megmentette, azonban ott már mindenre. Érzésekre, érintésekre, és a kényelmetlen beszélgetésre, ami csak tovább szedálja a lelkét a korábbi viselkedése miatt, amire nem is emlékszik. ~ Miért vagyok én ilyen? És minek iszik, aki nem bírja? Viko pedig miért hagyott el? Azt sem tudom, hogy megcsalt-e, vagy eltűnt, vagy… semmire sem emlékszem. ~ Dühíti a gondolat, hogy ennyire falak közé zárja, az ital, még akkor is, ha keveset iszik. Mivel ami befolyt egyszer, az ki is folyt, valószínűleg, most többet ivott, mint azon a pár alkalommal, tehát a baj nagy lehetett Vikoval. De nem érti, hogy hogyan, mert ő többet megengedett volna neki szerinte, mint másnak, és őrjítő, hogy nem tudja, hogy mi történt a lánnyal. Az pedig megint csak, hogy ha ő és Kati ilyet csináltak, akkor az végleges lehet. Vagy mégsem? Ebbe fog beleőrülni, hogy nem tudja, hogy mi történt… Kicsit elkalandozott – a tekintete és a gondolatai egyaránt – és nem is igen figyelt már többé a válaszokra, de ha éppen oda is figyelt, csak bólintott, vagy egyéb más pótcselekvéssel helyettesítette a beszédet. Egyvalami jutott eszébe, mindössze az, hogy nem akar most egyedül maradni, több okból is. Túl kényelmes a helyzete, és nem meri magát egyedül hagyni, mert még mindig csinálhat óriási hülyeséget, ha éppen elkattan benne valami. Ezért meg is kéri – inkább lehet könyörgésnek nevezni a dolgot – Katát, hogy maradjon.
- Nem t… - a válasz vége már nem jut ki a szócsövén, mert a lány pontot tesz a kérdés-felelet végére, méghozzá édes kis pontot. Ezután már biztos benne, hogy félre kell söpörnie a gondolatait, és a magvas, vagy éppen kínzó okoskodások a következő napra maradnak majd. Most viszont mással kell foglalkoznia, szó szerint, mert nem árt tudatosítani Katában, hogy ő van otthon, ezért átveszi az irányítást…

***

Kellemesen elfáradva fekszik újra, és bámulja a lányt, aki elhúzódik róla egy kissé, miközben újabb kérdés érkezik Katától. Nem fog neki ódákat zengeni, pedig ha úgy hozná a sors, megtehetné. Mosolya levakarhatatlan, és érdeklődve pillant fel, furdalja a kíváncsiság.
- Persze, nem tilos – vigyorog, de azért az agya nem egészen ért egyet a könnyed beleegyezéssel. Akár mindenféle kínos kérdések is jöhetnek most, bár a szemben lévő kedves, csibészes mosoly nem ezt vetíti előre.
- Tetszik a lakás? – kicsit el is kuncogja magát, mert arról sincs elképzelése, hogy megmutatta-e már jobban, meg elég hülye kérdés. Ő az öklén nyugtatja a fejét, ahogy felkönyököl és szembe fordul féloldalasan Katival, kényelembe helyezi magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Talán kezd kijózanodni? Hirtelen mindenféle gondolat rohanja meg, olyan, mintha kívülről látná a magukat. Igen, biztosan így történt, hiszen eddig ellen tudott állni a kísértésnek, ha olykor elkapta Kata iránt. Mindig meggyőzte magát arról, hogy jobb, ha félredobja a feltörő érzéseit, és csak arra koncentrált, hogy az exkviddicses a barátja, és nem szabad közel engednie magához ennyire. Ennyire mint most, és nem csak egyszer, véletlenül. Bár az, hogy mi mennyire véletlen dolog, nézőpont kérdése. Most például még csak véletlenül sem akarta visszautasítani őt, úgy érezte, hogy nem használja ki a másik állapotát, amikor belement a dologba. Mégis hirtelen szorongás önti el azért, mert fél, hogy többé nem lesznek barátok. Vagy közelebbi kapcsolat lesz, vagy semmilyen, hiszen fura lenne ezt az állapotot, amiben épp állnak barátságnak nevezni. Talán, ha sikerülne megideologizálni neki, talán akkor maradhat a barátság. Egyáltalán nem is érti, hogy miért foglalkozik most ezzel. Egyszer már volt ilyen és azóta is barátok, igaz, akkor még sokkal fiatalabbak voltak és sokkal meggondolatlanabbak. Most viszont nem erről van szó, az egyetlen mentségük, hogy nem józanok, hiszen ahogy oldalra pillant, látja, hogy alig van némi bor az üveg alján. Ami rá nézve elég durva lehet, Katinál nem tudja, hogy mi a határ. A mellette, vagy éppen rajta pihenő mestertanonc viszont nem tudja tovább magában tartani a gondolatait és kérdezni kezd. Ő pedig nem tiltja meg neki, miért is tenné, soha nem tiltotta. Egyébként is egy nyitott könyv a számára a fiú.
- Hmm? – egy jobban érdeklődve figyeli Katit, aki nagyon habozva kezd előhozakodni valamivel. Kicsit furcsállja is, de azért végigsimít a barátja karján, ismét ismeretlen mintákat vésve fel, amik fel sem tűnnek igazán, csak az ő képzeletébe. Furcsa lenne a lányt tetováltan látni, de mégis úgy gondolja, hogy még az is jól állna neki, bár fogalma sincs, hogy hogyan gondolkodik a barátja erről a témáról. Általában teljesen megosztott a vélemény, vagy nagyon ellenzik, vagy kedvelik a tetoválásokat. Yarista nem tudja, nem nézi ki a tetovált embereket, de nem is vágyik arra, hogy megjelölve legyen a bőre. Igaz, itt azért más, mint a mugliknál, hiszen a bőrmegújító varázzsal el lehet tüntetni a dolgot, egészen rövid idő alatt. Végül Kata is megszüli a kérdését, ami kurtán-furcsán ér véget, hirtelen Yarista belassult agya nem is tudja követni, hogy pontosan mire célozgat a lány. Aztán végül leesik neki, bár a kérdést nem érti, hiszen megbeszélték már ezt ezerszer, hogy Yarista azért nem járt még soha Katival, mert fél attól, hogy ha egyszer megszakad a kapcsolatuk – ami a fiúra eléggé jellemző volt ezidáig – és utána nem lesznek barátok. Azt pedig nem akarta és nem is akarja, mert az egyik legbiztosabb pont az életében. Persze nem tagadja, hogy többször eljátszott már a gondolattal, és úgy képzelte, hogy remek páros lennének, főleg, mert Katinak ad a szavára, még akár kordában is tudná tartani a fiút, ha éppen arról van szó.
- Most miért? Ne menj el – kérleli, de a hangulat hirtelen hidegedik meg, érzi, hogy kár a szavakért. Tettlegességhez pedig nem jó a lánnyal szemben folyamodni, ezt tapasztalatból tudja. Csak némán felül és nekitámaszkodik a szekrénynek, miközben magára húzza a takarót. Nézi, ahogy Kata felkapkodja a ruháját, pillantásuk nem találkozik, pedig a fiú keresi a szemkontaktust, de csak egy elszánt arcot lát a barátján kiütközve. Yarista pálcáját a fotelre teszi, majd idegesen elhoppanál.
- Szia – suttogja szomorúan, majd egy nagy sóhajtással feltápászkodik. Ő is felöltözik és felemeli a dísztalárt, majd maga elé tartja, minta beleképzelne valakit. Meg is teszi, még élénk a kép benne, és halványan elmosolyodik a bő taláros Kati felvillanó képére az elméjében. Aztán elővesz egy karfát és beteszi a helyére a ruhát, majd körbenéz, de még látja, hogy rengeteg dolga van. Ezért inkább fogja magát, felvesz egy kabátot és elindul Stockholmba, hogy kiszellőztesse a fejét és elgondolkodhasson a dolgokon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Végre rászánta magát a Katival való találkozásra, méghozzá Bogolyfalván. Nem akarta Svédországot, mert… innen el tud menekülni a lány, vagy ki tud találni valamilyen indokot, hogy eltűnjön. Nem esett jól Yaristának a múltkori eset, meg kellett volna beszélniük az egészet. Sajnos a lelke darabjaiban, és egy nagyon ügyes játékos kellene hozzá, aki összerakja a puzzle-darabkákat, hogy újra egyben legyen. Vikoval nem tudja, hogy mi van, nem is mer még csak a közelébe menni sem, szégyenletes, hogy nem bízott meg benne. Hiába beszélték meg annak idején, hogy nem fordul elő többet az Eperlány szó nélküli eltűnése, elég volt két nap, hogy elhiggye, hogy vége. Mire véget ért az alkohol hatása, megkapta a levelét, de a homályból rossz időpontban léptek ki az alkohol tompította emlékek. Azóta már mindennel tisztában van, és ráadásul sokkal jobban szégyelli magát már Kati előtt is. Nincs mit tenni, nem szabad innia, de ez egy olyan eset volt, amiben 10/10 alkalommal ugyanezt tenné, így csak magát hibáztatja. Történt még valami, amit Katinak akar elmondani és nagyon fontos, de sokkal jobban zavarja az, hogy túl kell esniük egy olyan beszélgetésen, amit le mer fogadni, hogy a lány is igencsak elkerülne. Nagyon valószínű, mert olyan, mintha kiradírozták volna Yarista életéből, az ominózus nap óta semmilyen formában nem találkoztak, egy levélváltás sem volt közöttük. Viszont a helyzet megoldásra vár, és ha csak halogatják nem lesz jobb, könnyebb, főleg nem lesz megoldott. Sokat gondolkodott a kérdésen, amit Kati feltett neki akkor, de csak egyvalamiben biztos: nem lesz ugyanaz, mint ami eddig volt, bármit is beszélnek meg. Na, mindegy, túl kell esniük ezen valahogy, és erre a mai nap éppen annyira kiváló, mint bármelyik másik. Ma nem lesz edzése, pihenőnapot kapott, szóval ezt lőtte be magának, meg a lánynak is. Tudja, hogy mikor van lyukasórája, utána érdeklődött, így talán nem lesz meglepetés az időpont Kata számára sem.
Hoppanálva érkezik meg a játszótér mellé, és lassan indul a célpontja felé, akit már messziről megismer. Biztos benne, hogy nem késett el, de furcsállja, hogy a másik már itt van és hintázgat, tehát rá vár. Nem sokat kertel, odalép hozzá, furcsán ideges vigyorral az ajkán, majd megöleli őt, de csak egy pillanatra.
- Szia! – kezdi kicsit visszafogott hangon, ahogy az a bizonyos gombóc növekedni kezd a torkában.
- Örülök, hogy jól vagy, akkor elmondom, hogy miért jöttem – bepattan a hintába mellé, majd a figyelmét a barátja felé fordítja.
- Sas alakban nem tudok hangot kiadni… azóta… - jelöli meg az időpontot, ami mindkettőjük számára egyértelmű. Nagyon feszeng, rá van írva, hogy nem találja a helyét, és idegesen hintáztatja magát a lábaival.
- Meg tudod gyógyítani?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Csendesen üldögélt a kanapéjában, és egy pohár vizet kortyolgatott. A lakásban végre minden a helyére került, ez a pár nap úgyis csak arra volt jó, hogy elmeneküljön a problémái elől, a Vikohino-Yarista-Katalin nem éppen szuper hármas kialakította helyzetből. Így aztán belefogott abba, ami egyedül is megy. Először is, az edzésmunkát, ha lehet még jobban elvégezte, sőt, minden nap maradt is. A maradék idejében pedig berendezte a lakást, kipakolt, hogy utána hullafáradtan menekülhessen az álomvilágba. Ez egészen jól bevált öt napig, mire végzett, de most már minden a helyén van, ő pedig nem tud menekülni az élet adta szorításból. Úgy érzi összeroppantja valami erő, mert valamit ki kéne találnia, valami nagyon okosat, ami mindenkinek jó. Csakhogy ez a helyzet nem az, amiből mindegyikük jól tud kijönni. A legrosszabb esetben mind a hárman rosszul, ami nagyon nincs ínyére a fiúnak. Elveszítette Vikot, és nincs képe elé menni magyarázkodni, hogy az ital miatt volt. Milyen magyarázat is lenne az már? Aztán ott van a legjobb barátja Kati. Most akkor hogyan is állnak ők egymással? És miért volt ez az egész? Nem elég, hogy összeszűrte vele a levet, előtte még nagyon ki is osztotta, ahogy még életében senkit sem. Pont őt bántotta, akiben a legjobban megbízik, igaz, Kati sem fogta vissza magát, de ezért nem is haragszik rá. Olyan dolgokat mondott, amit soha nem szabadna kimondania a lányra, ez pedig már… Aztán pedig összegabalyodnak? Hát normálisak ők egyáltalán? Viko pedig megint eltűnik, és nem hagy üzenetet? Ráfoghatná, hogy minden az eperlány hibája, de az nagyon nem lenne fair. Neki várnia kellett volna még egy kicsit, és akkor megkapta volna a levelét, nem lett volna semmi ügy. Vagy mégis? Kati iránt többet érez, mint valaha gondolta? Csak elnyomta a barátság kedvéért az egészet? Nagyot sóhajtva dől hátra mennyire csak tud, egyszerűen nem tudja a megoldást. Főleg az zavarja, hogy Viko még alig hagyta el, és máris… ráadásul vele… Oké, biztosan közrejátszott az ital, hiszen egyszerűen olyankor nem önmaga, de mi van, ha mégis? Lehet, hogy nem is szerette igazán Vikot? ~ Nem, ez nem igaz! Szerettem! ~ Dühöng magában, és nagyon csalódott, hogy múlt időt használt. Lehet, hogy most mind a két lányt elveszti emiatt egyszerre? Mérgesen pattan fel, és a vizespalackot átdobja a konyhába, ami hangosan pattan a falról tovább. Ekkor kopogás zaja téríti vissza a valóságba. Fogalma sincs, hogy ki keresheti ilyenkor, de össze kell szednie magát. Elindul az ajtóhoz, majd kinéz a kémlelőnyíláson, egy narancshajú lány álldogál előtte, még sosem látta. ~ Talán csak egy itt lakó. ~ Tűnődik, majd kinyitja az ajtót. De mielőtt még reagálhatna, irtózatos jobbos érkezik, ő pedig nem elég gyors. Bár hátramozdítja a fejét, a nő eléggé jól célzott és a bal szeme alatt heveny véraláfutás következik, éppen csak elkerülve az orrát. Hátratántorodik, és azonnal védekezni kezd. Távol áll tőle, hogy megüssön egy nőt, de ez a példány eléggé felbosszantotta hirtelen, hogy áthágjon néhány szabályt. A fájó arcát tapogatja, a másik kezét a pálcájára fonja, majd elő is veszi, egyenesen a nőre irányítva azt. Kétségtelen, hogy nagyon gyorsan meg tudja átkozni, ha arról van szó, és van rá ideje, mert a nő a kezét fájlalja, és nevetségesen ugrabugrál.
- Jobb, ha távozik, különben kénytelen vagyok elkábítani és kihívni a hatóságokat. De mielőtt elmegy, elmondhatná, hogy ezt miért kaptam… - néz a nőre, mert lehet, hogy mégis megátkozza, ha olyat mond. Bár nem sok ellensége lehet, azért ez most meglepte, hogy egy ilyen kis nőnek mi baja lehet vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Furcsa az ölelés, ezt ő is érzi. Máskor egyrészt szorosabb, most, meg mintha idegenek lennének és csak megszokásból, vagy tiszteletből tennék. Nem úgy akarta Yarista sem, mégis elég sutára sikerült, és nem húzta oda magához a lányt, valamiért nem merte. Nagyon nem tetszik neki, hogy nem fesztelen a helyzetük, zavart mosolyt küld a lány felé.
- Nem tudom – hajtja le a fejét, majd felpillant és gyorsan összeszedi magát. Nem azért jött, hogy rontson a helyzetükön, és még kínosabbá tegye az egészet, úgyhogy gyorsan fel is hozza az első témát. Elmondja, hogy Kati valamit elronthatott a múltkori veszekedés alkalmával, és azt, hogy szeretné, ha kijavítaná a hibáját.
- Hmm, a prof eszembe se jutott. Igen, szeretném, ha te javítanád meg a hangom, az is gyakorlás, nem? Rosszabb már úgysem lehet, némább nem leszek – vonja meg a vállát, de belül csak egyre nő a feszültség benne. ~ El kell mondanom neki, de legalább el kell kezdenünk keresni a megoldást, különben ez lesz az utolsó beszélgetésünk. ~ Ostorozza tettekre magát, azonban Kati máris belekezdene az egész dologba. Nem tudja, mi jár a barátja fejében, da nagyon biztos benne, hogy ő is hasonlókat gondol, tudja, hogy nagyon agyalós típus.
- Remek, akkor rád bízom magam, mint mindig bármikor – nos, ez a mondat talán nem túl szerencsés a legutóbbi esetet figyelembe véve, bár ott nem bízta magát konkrétan Katára, csak így jött ki.
- Nem, nem változom át, ez csak kifogás volt, valójában nem ezért jöttem – kiszáll a hintából és elfordul egy kicsit. Nem akarja, hogy Kati most lássa a megtört képét, ezt az egész helyzetet nem akarja. Megoldást akar, normálisat, hogy egyikük sem sérüljön túlságosan, vagy ha lehet semennyire.
- Nézd, Viko mégsem tűnt el, mint ahogy gondoltam, csak nem tudott üzenni. Amikor szerencsésen megtaláltam előjöttek az emlékeim. Szakítottam vele és… elmenekültem, elhoppanáltam, azóta sem tudom, hogy mit csinál, vagy mit nem. Nagyon szégyellem magam, és nem tudok elé állni. Nem tudom, hogy ki hibája, nem is érdekel, ez így alakult, ezen már nem lehet változtatni – az utolsó öt szót nagyon tagoltan és megnyomva ejti ki, ekkor fordul vissza Kati felé, ha egyáltalán ott van még a lány.
- Azt tudom, hogy vele vége, mert nincs egy normális ember, aki ezt megbocsájtaná, még akkor sem, ha tudja rólam, hogy rám milyen hatással van az alkohol. Én nem tudom megbocsájtani magamnak azt, hogy még mielőtt rám találtál volna… Nem bíztam meg benne – a szavak csak úgy törnek fel belőle, de tartja magát, nem roppan össze, neki erősnek kell maradnia. Akár a karrierje is múlhat rajta, és bár megígérte magának, hogy azt semmi sem befolyásolhatja, az életet nem lehet átverni ezzel.
-  A barátnője meglátogatott és kaptam tőle egy jobbost, szóval úgy vélem – és ez nem a barátnő hibája -, hogy itt az ideje elengednem őt. Lehet, hogy már soha sem merek elé állni normálisan elnézést kérni. Vikot el kell engednem, és ez az én hibám – ahogy mondja, a kövek csak úgy gördülnek le a szívéről, és egy könnycsepp is megjelenik a bal szemében, ami ki is buggyan, majd egészen a fiú álláig folyik. Mérgesen törli ki a szeméből, majd újra Kati felé fordul.
- Na, most érkeztünk el ahhoz a részhez, amit egyikünk sem szívesen hallgat meg gondolom. Illetve, nem tudom, na, mindegy, elkezdem. Én már nem tudok tovább ezzel együtt élni, el kell mondanom – sóhajt fel, majd nagyon megnézi magának Katit.
- Feltettél egy kérdést legutóbb, de elrohantál. Azért nem közeledtem feléd, mert tudtam, hogy ha megteszem, akkor vége lehet a barátságunknak, ami az egyik legfontosabb az életemben. Te vagy az, aki úgy ítél meg, hogy ismer és hallgatok rád. Ezt nem akartam elveszíteni és mindegy, hogy mit mondok, vagy mit teszünk innentől, nehezen tudom elképzelni, hogy túl tudjunk lépni rajta egy mozdulattal. Lehet, hogy a te hibád, hogy… megtettük, de nem ellenkeztem, és ezt nem is akarom semmire sem fogni. Soha nem akartalak kihasználni, mégis úgy tűnik, hogy ezt tettem – sóhajt egy nagyot, de nem engedi, hogy a lány elmenekülhessen, ha mégis szeretne. Csak gyűjt egy kis bátorságot a két másodperces szünetbe, hogy folytassa, és máris meg is teszi azt.
- De nem azt tettem. Mindig is tetszettél, sokszor gondoltam rád úgy, hogy mi lenne ha… de a korábbi okok miatt tartottam magam. Most már nem tehetem meg – hadarja, bár egész tudatosnak tűnik a mondanivalója felépítése. Pedig a gondolatai csapongnak, és alig tudja értelmesen bevonzani magának azokat, amiket el akar mondani.
- Nagyon tisztellek téged, bár a múltkori eset után nem hiszem, hogy megérdemelném azt, hogy szóba állj velem, még akkor sem, ha te is szépen visszavágtál. Nem akarlak elveszíteni, és úgy hiszem, hogy… - itt igazán elakad a szava. Tudja, hogy ez lehet a sorsdöntő pillanat, ami kettőjüket akár örökre elválaszthatja, pedig öt év óta nagyon szorosan összetartoznak.
- …szeretlek – néz a lány szemébe, ahogy kimondja a szavakat, és akkor jön rá, hogy a szíve vadul kalapál. Aztán lesüti a kékeket, már nem mer a lány szemébe nézni. Egyrészt fáj neki, hogy ezzel elárulja megint csak Vikot, akit valóban tiszta szívvel szeretett és nagyon fájdalmasan, de el kell engednie. Viszont az életében történtek arra sarkalják, hogy vegye el a korlátokat a Katival való kapcsolata elől. Tudja, hogy az érzéseket nem beszélte be magának, tudja, hogy szereti Katit és most már azt is, hogy minden szava igaz. Szeretne vele lenni, de azzal is tisztában van, hogy a lehető legrosszabb az időzítése. De legalább most már elmondta, amit el akart, nyugodtan tud aludni éjjelente.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Váratlanul találja meg a nő jobb keze, tényleg nem számított rá, de mostantól az ő kezében van a kontroll és a pálca. Azért mégiscsak durva, hogy a saját otthonában támadnak rá, és csak azért nem csapta még rá a narancshajúra az ajtót, mert nem átokkal támadott. Érzi, hogy nem csak úgy egy dühös szomszéd lehet, tehát ad egy lehetőséget a javításra a dühös hölgynek.
- Üdv, Haru Smith, Yarista Palarn, de gondolom, ez nem lepi meg – mutatkozik be ő is, de a pálcáját nem ereszti le. Amikor meghallja, hogy a fiatal nő Viko egy barátnője, dühös lesz. Az ilyen kicsinyes bosszúkat szánalmasnak találta mindig is, de Vikoért talán ő is megtette volna akkoriban. Mivel a lány próbálja eltenni a kezeit, ő pedig eleget párbajozott már, tudja, hogy hova indulnak óvatosan azok a szép kis kacsók.
- A kezeit pedig tegye előre pálca nélkül, különben kénytelen leszek rövidre zárni a beszélgetést – mondja elég komolyan ahhoz, hogy a Haru elhiggye. Közben surrogás, szárnycsapás (?) hallatszik a szobából, majd Yarista vállára telepszik egy minisárkány, ellenségesen rárikoltva a hívatlan vendégre. Egyelőre nem támad, látszik, hogy fegyelmezett jószág.
- Nézze Smith kisasszony, igaza van, megérdemeltem. De nem öntől, ebben viszont biztos vagyok. Úgy vélem, hogy nemigen van lehetőséged diktálni a kis bemutatkozásod után. Azonban… Viko miatt, hmm… - elgondolkodik, hogy valóban jó ötlet-e beengedni egy feldühödött barátnőt. Egyrészt bárki megsérülhet, ha túlzásba esnek, vagy lehet, hogy Roli nem fogja elviselni, amit hall és rátámad a narancsszín hajúra.
- Vikot szívesen be is engedném, még ha ugyanezt tenné is, mint a legjobb barátnője, aki nem tudja fékezni magát. Nem tudom, mit szólna hozzá, ha tudná, lehet, hogy szégyenkezne a barátja miatt? – kérdezi, majd int a fejével, hogy jöjjön be a lány.
- Fáradj be, de a pálcádat ott – mutat a bejárati kis szekrényre – hagyod. Különben kint maradsz, bármivel is jöttél – vált át tegeződésre ő is, ha már Haru megengedte ezt magának ismeretlenül. Utat mutat még a két fotelhez is, amik egymással szemben helyezkednek el.
- Rendben, foglalj helyet és majd meghallgatlak. A pletykák pedig már elsős korom óta velem járnak, szóval nemigen hatnak meg az üres vádaskodások. Viko viszont érdekel – várja, hogy Haru megtegye amire kérte, de ha nem teszi meg, amire kérte, egy pálcamozdulattal rácsapja az ajtót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Yarista gyorsan elmondja, hogy az animágus ügye nem annyira fontos, mint a másik, amiért jött. Igaz, nem fogja elfelejteni, és ha valamennyire dűlőre is jutnak, vagy legalább a lelkük háborgását csillapítani tudják, akkor megkéri Katit még egyszer, hogy próbálja meg elvenni a némítást. De ez egyelőre várhat, előbb elmond mindent, amit szeretne. Mindent az egész helyzetről, Vikoról, Katiról és saját magáról. Nem hiszi, hogy mindezt Kata nem tudja róla, hiszen ő az aki igazán ismeri, de így kimondva biztosan többet jelent minden szó, hiszen mindegyik érzelemmel van feltöltve. Ami lehetséges minden előfordul, sajnálat, bánat, öröm és legvégül a szerelem. Lehet, hogy vak volt eddig, lehet, hogy csak elnyomta, és lehet, hogy Vikonak köszönhető az, hogy ki merte mondani Katinak, hogy szereti. Sőt, egyre biztosabb ebben is, ez még egy fájó pont, és még egy érv, hogy az eperlányt kerülje, nem beszélve a tüzes barátnő fellépése után. Bár tudja, hogy illene meglátogatnia őt az ispotályban, de nem tudna mit mondani neki, vagy amit mondana, bármi legyen is, csak rosszabbá tenné a helyzetet.
Kati is belekezd, ő is saját magát vádolja, és Yar tudja, hogy Viko is így tenne, ha most itt lenne. Mindenki hibás, ki így, ki úgy, de valamilyen mértékben mind a hárman. Ő feleslegesnek érzi már, hogy megpróbálja kibogozni ez a csomót, úgy hiszi, hogy soha sem lenne meg egy olyan felelős hármuk közül, akire mindent rá lehetne fogni. Ha már Kati megtette neki azt a szívességet, hogy megvárta, hogy befejezze a mondandóját, akkor ő is megteszi. Mindenre tudna reagálni, de az csak újabb szavakat, tiltakozásokat, fájdalmakat szülne, így nem fűz mindenhez megjegyzést. Közelebb lép hozzá, és a mutatóujjával megpróbálja felemelni finoman Kata fejét, hogy a szemébe nézhessen. lassan beszél, nem túl hangosan, de Kata minden szó amit mond őszinte és tisztán hallható.
- Nézd, lehet, hogy sokat hibáztunk, és még fogunk is, de ez nem maradhat így. Ugyan nem felejthetünk el mindent, és nem is szabad, hiszen abból tanul az ember, amit megélt, és szerintem megérdemeljük azt a bizonyos esélyt. Muszáj… - itt elakad a szava, mert a mogyoróbarna szemek szomorkás hangulata megbabonázza egy pillanatra - …adnunk egymásnak egy esélyt,  bármivel jár is. Én nem szeretném, hogy a kapcsolatunknak vége legyen, sőt a következő szintre szeretném léptetni. Szükségem van rád, a tanácsaidra, a vádaskodásaidra, a terelgetéseidre, a nevetésedre, az érintésedre, a hajad illatára, a szemed pillantására, a csókjaid ízére… - folytathatná a felsorolást, de inkább óvatosan közelít a sajátjaival a lány ajkai felé, hogy megcsókolhassa őt. Egy röpke pillanatra eszébe jut Amira mostani helyzete is, és az, hogy Katit el tudná képzelni feleségnek is, de tudja, hogy erre ő még nincs felkészülve. Arra igen, hogy mellette legyen, amikor csak szükséges, és megadhasson neki mindent, ami egy kapcsolatban elvárható. Most viszont a csókkal van elfoglalva, már, ha Kata nem akadályozza meg benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Úgy néz ki, hogy hatottak a szavai, és a narancs hajú lány is kezd lehiggadni, még a kezét is úgy húzza előre, ahogy azt Yarista kérte tőle. Nagyon rezgett a léc, hogy simán faképnél hagyja, Viko ide, vagy oda, nem szereti, ha kérdés nélkül ugranak a torkának, főleg nem teljesen idegen, bármennyire legyenek is csinosak. Azt meg pláne nem szokta meg, hogy lányok-nők próbálják meg átszabni a csinos ki pofikáját.
- Látom – mondja rezignáltan, miközben megérkezik Roli is, védekező pozícióba helyezkedvén el gazdája vállán. Láthatóan meglepődött Haru, de miért ne tette volna? Ritka látvány egy sárkány, még akkor is, ha ez egy jóval kisebb példány, mint egy telivér.  Még az emberi nyelvet is érti, amit Yarista nem fog a látogatója orrára kötni, rá fog jönni maga is, ha olyat mond, ami nem tetszik majd neki.
Amikor Haru elkezdi ecsetelni jövetele célját, elhúzza a száját. „Az állapotában” - visszhangzik a fejében, el tudja képzelni, hogy milyen rosszul lehet az Eperlány. Gyakorlatilag szégyenszemre elmenekült előtte, de őt is sokkolta a hír, és ez meggondolatlanságra sarkallta. Azóta viszont nagyobb a szégyen rajta, minthogy Viko szeme elé merjen menni, nem beszélve a Kati iránt érzett dolgokról. ~ Nem szerethetek két embert, az lehetetlen! ~ Végül Haru megteszi neki, amit kér, elég fair és bátor dolog a lánytól. Talán rosszul ítélte meg elsőre, ami persze nem véletlen a kezdő lépés miatt. Miután a lány lette a pálcát, ő is leereszti a sajátját, és megvárja, a míg a másik helyet foglal. Roli pedig elreppen a helyére, a kis állványra, ahol kecses kis sziklafészek van neki kialakítva. Azonban most nem hegyezi túlságosan kényelembe magát, hanem figyeli a jövevényt, majd a gazdáját. A szemeit ide-oda mozgatja a két fiatal között, majd felkapja a fejét, amikor Haru megemlíti, hogy szerinte éhes a sárkány.
- Nem, nem éhes. Nem fog bántani vélhetőleg – teljes biztonsággal nem meri kijelenteni, de ezt a kockázatot vállalnia kell annak, aki beveri a képét Yarnak Roli előtt. Haru viszont már nem figyel, hanem arra koncentrál, amiért jött. Vikonak kemény barátai vannak, végül is örül valamennyire, hogy lesz, aki a lelkét gyógyítgassa. Már csak a sajátjával nem tud mit kezdeni, reméli, hogy neki is lesz egy „Haruja”, aki segít neki ebben. Alapesetben Kati lenne az, de most… hát fogalma sincs, hogy mit kéne tennie, vagy kihez fordulnia.
- Sajnálom… - próbál mentegetőzni, látszik rajta, hogy bánja. Nem tudja helyrehozni már a dolgot, lehetetlennek tartja az egészet. Már az is lehetetlen, ahogy megtörtént, akkor hogyan is lehetne visszaállítani az egészet? Közben Haru folytatja, de Yarista továbbra is tanácstalan. Mit mondhatna? Ha még egyszer elmondja, hogy sajnálja, talán Haru megint bever neki egyet, sokkal okosabbat pedig nem tud mondani.
- Megértelek, habár én nem hiszem, hogy rátörnék valakire, de mások vagyunk, nem is igazán hibáztatlak, csak az első felindulásomban tettem ezt. Mondd meg, hogy mit vársz tőlem? Nem tudom jóvá tenni, nem is érdemelném meg. Hozhatok neked valamit? – észbe kap a végén, hogy mégiscsak vendég, még akkor is, ha nem a legkedvesebb neki, de az udvariasság ezt diktálja. Csak ül, és várja szemben lévő narancs hajú lány kérdéseit, vádjait, bármit, miközben ő rosszul van saját magától. Roli közben kényelembe helyezi magát, és lehunyja a szemeit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Talán most jobb, talán nem. De ki kellett mondania mindent, mindent, ami benne volt, nem akart tovább ezzel a teherrel szaladgálni. Az egyik oldal nagyon édes, a másik túl keserű. Tudja, hogy még el kell mennie Vikohoz, mert Haru látogatása megértette vele, hogy nem zárhatja le így az egészet. De Kati előtt már lezárta, itt és most. Az egyik ajtót becsukta, a másikat – ami eddig is ki akart nyílni – végre kinyitotta. Az, hogy ez most bölcs döntés-e nem tudja, csak később fog kiderülni, de nem akarta az eddigi stabil életét örökre szétzúzni, két fontos embert is elveszíteni. Mivel Kati fontossága, már-már vetekszik a kviddiccsel, őt választotta. Talán vissza tudta volna könyörögni magát Vikohoz, és talán jó is lett volna, de nem vár megbocsájtást, és nem is fogadná el. Majd később, talán, amikor mindketten rájönnek, hogy így kellett alakulnia. ha egyáltalán lesz ilyen, de most semmiképpen sem tud megbocsájtani magának, csak el tudja fogadni azt, hogy Vikonál hibát követett el. Viszont azt nem tudja elfogadni, hogy emiatt a Katival való kapcsolata is véget érjen, ráadásul most esett le neki, hogy tulajdonképpen mindig is szerették egymást. Hogy ez mennyire volt erős, és mikor volt erősebb és gyengébb, fogalma sincs, de a kapocs már jó ideje kialakult közöttük. Miután színt vall és a csókból ölelés alakul ki, nagyon boldog. Nem tud másra gondolni, csak arra, hogy mostantól talán szerencsés lesz. Bár tudja azt is, hogy sokszor volt már hasonló érzése, és még egyszer sem működött, de bíznia kell benne, hogy most lehetséges lesz. Jól esnek neki a szavak és ő is mosolyog az aurortanoncra, aki hirtelen témát vált, egész pontosan az első kérdésre tér vissza. ~ Ez Kati. ~ Igen, úgy gondolja, hogy csak Kata tud ilyen helyzetben fontossági sorrendet állítani. Mivel már elvileg egy pár, az a téma le van zárva, el van fogadva, jöhet a második fontos dolog, az ő hibájából kialakult hangveszteség. Yar csak bámulja még egy ideig a lányt mosolyogva, mielőtt újra megszólalna.
- Rikoltani. De nem muszáj ám most, csak ha ragaszkodsz hozzá. Amiért jöttem, azt megkaptam. Nem mintha nem lenne fontos, ne érts félre. Csak, nehogy elrontsd megint – a huncut mosoly ott szaladgál a szája szegletében. Tudja, hogy fel tudja piszkálni Katát, ha akarja, de most csak a szokásos heccelődés, amin nem akar, és nem is tud változtatni. Amennyiben Kati ragaszkodik hozzá, felveszi az animágus alakját, ha nem, akkor odarohan hozzá és felkapja, majd megpörgeti őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Végül megoldódni látszik a dolog. Haru nevű furcsaszín hajú lány, vagy nő végül mindenbe belemegy, amit Yarista természetesen értékel, nagyon is. Megkínálja ugyan, de nem váratlanul Haru nem iszogatni jött, hanem rögtön a tárgyra tér. Yarista is helyet foglal, és egyre kellemetlenebb neki az egész helyzet. Tudja, mit érezhet a lány, vagy legalábbis van sejtése róla, és azt is tudja, hogy nem helyes, amit tett, de akkor ez tűnt a legkézenfekvőbb megoldásnak. De lehet, hogy inkább ez volt a legegyszerűbb? Sosem derül már ki, és mivel jelenleg fogalma sincs, hogy mi legyen Vikoval, Katival, nem egyszerű a narancshajú hölgy szemeibe néznie. Viszont muszáj összeszednie magát, mert tudja jól, hogy neki kell először.
- Tudom, hogy hibáztam azzal, hogy elmentem, és nem hagytam Vikonak más lehetőséget. Talán igazad van, és szembe kell néznem legalább egyszer még vele. Valóban szerettem, vagy szeretem, magam sem tudom, hogy jelenleg mit érzek. Az a baj, hogy mindent érzek, és nem tiszták az érzéseim, sem az egyik, sem a másik lány irányába. Értsd ezt úgy, hogy nem tudom, hogy hogyan kellene éreznem, mert mindkét lány… közel áll hozzám, és tudom, hogy ez önző dolog. Nem hiszem, hogy megbocsájtható a dolog, amit csináltam, bármennyire is kevéssé tehetek róla. Tudom, ezt nehéz elhinni, vagy nem is lehet, de attól még… Mindegy, nem fogok magyarázkodni, tökéletesen felesleges – hiába is mesélné el Harunak, hogy ha iszik, akkor nem tud a világáról sem, és éppen úgy cselekszik, ahogy akkor kattan az agya. Hiszen, mielőtt megtörtént volna baj, nagyon durvát veszekedett Katával, ami után nem éppen a szőnyegvizsgálat a következő dolog, ami bárkinek is eszébe jutna. Ráadásul nem érzi úgy, hogy ez bármi alól felmentené, ezért sem próbál meg kibújni a felelősség alól, meg ugye azért sem, mert nem akar. Vállalja a felelősséget minden tettért, sosem volt ez másképp. Ekkor viszont feláll.
- Ne haragudj, magamnak hoznék azért valamit – mondja és gyorsan kimegy a konyhába. Roli pedig az egyik szemével figyeli a lányt, pontosan addig, amíg Yarista vissza nem érkezik egy ásványvízzel, és tálcán két pohárral.
- Ha mégis kérnél – mondja egyszerűen, majd tölt magának és meg is issza a felét. Majd visszacsavarja a kupakot, és leteszi a tálcára a vizet is. Nézi a lányt, nem tud mit mondani neki. Eszébe jut az egész, az elejétől a végéig, de továbbra is meg van kötve a keze, és kétfelé húz a szíve.
- El fogok menni hozzá, mindenképpen. Sajnálom, hogy csalódnia kellett bennem, és azt is, hogy veled így találkoztam. Értékes barát vagy – mondja kissé csendesebben, mint szeretné, az arca természetesen szomorúságot mutat. Nagyon kényelmetlen neki a helyzet és nem tud mit csinálni ezzel.
- Ha szeretnél, kérdezhetsz, szívesen válaszolok. De nem fogom tudni megmondani, hogy mit érzek, magam sem tudom. Bármi egyébre viszont tudni fogom a választ, akár az esetről is kérdezhetsz, ha szeretnél, nem fogok nemet mondani – hátradől, és várja az újabb kérdéseket, ha lesznek. Arra azért kíváncsi, hogy vannak-e ilyenek, vagy Harunak ennyi volt a terve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Még mindig nem fér a fejébe, hogy Kati ennyire túllendült az egészen, biztos benne, hogy ez valami védelmi mechanizmus nála Yarista szerint. Azért reméli, hogy miután sikeresen – ebben most biztos, hogy sikerülni fog a dolog – visszaadja a hangját a lány, megnyugszik majd és elkezdhetik közös jövőjük első lépéseit. Ezt még a régi lezárásnak szánja, és biztos benne, hogy még ma elmegy Vikohoz, meglátogatni a sérült Eperlányt.
- Jól van, jól van – adja meg magát végül, és némi viccelődés után, átváltozik sassá, és bár érti, hogy mit mond neki Kati, nem tud vele mit csinálni. Nehéz egy sasnak grimaszolni, és maximum rikoltozni meg vijjogni tudna, de most az sem megy. Azért megnézi magának Katit így is, oldalra billentett fejjel, és nagyon kíváncsi már, hogy a kedvesnek sikerül most már végképp megszűntetni az elrontott melodimágiát. Megvárja, amíg Kata ráhangolódik, és megszűnteti a varázslatát.
- Víj – szól a sas Yar újból, és még párszor kipróbálja magát. Ha tudna, tapsolna, de így csak odabújik a fejével a lány lábához és beledörgöli szőke fejtollait. Ennyi az ami jelzi, hogy nem közönséges sas - már ha egy ekkora lényt lehet közönségesnek nevezni -, hanem animágus. Majd mikor már kellő távolságban van tőle Kati, visszaváltozik egy rövid koncentráció segítségével.
- Há, nem is vagy tehetségtelen. Köszi – vigyorog szemtelenül, majd odalép a lányhoz és szorosan átöleli őt. Szemtelenül megpaskolja a hátsóját és jólesően válik el Katitól. Megcirógatja a lány arcát és kékjeit az őzbarna íriszekbe fúrja.
- Nos, izé, mit is mondhatnék. Talán nem is kellene semmit – hirtelen megcsókolja újra Katát, majd elindul a játszótérről jókedvűen, otthagyva kedvesét. Azért hátra-hátra néz, még integet is néha, majd egy pillanatban elhoppanál az ispotályhoz, hogy minden, ami a lelkét nyomja, most már felszabaduljon végleg, és folytathassa az életét, remélhetőleg több sikerrel, mint eddig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A kellemetlen hangulatát még fokozza, hogy Haru igen megértőnek bizonyul, ami szöges ellentéte a belépőjének. Így már persze más a helyzet, biztos benne Yarista, hogy az ifjú nő csak hirtelen felindulásból ütötte meg. Persze, ezt még mindig nem tudja teljesen feldolgozni, és egyre nehezebben is teszi Haru hozzáállásbeli fordulata után.
- Igen át kellett volna gondolnom, csak nem tudtam. Egy bizonyos időpillanatban jöttem rá én is az egészre… de ezt később elmesélem – nyugtatta meg Harut, és ezzel el is vágva a kérdezősködés útját. Tudja jól, hogy ez a magyarázat nem lesz valami fényes, vagy bármilyen, de az biztos, hogy kérdéseket fog szülni, szinte az egyiket a másik után. Egy gyors fordulat után, ami alatt frissítőt szerez kettőjüknek, újra szembetalálja magát a problémával és Viko narancs hajú barátnőjével. Azt mondjuk díjazza, hogy Roli nem próbálta meg letámadni a vendéget, amíg nem volt a szobában, de a sárkány sosem cselekedett botor módon a gazdájához képest. Megdicséri Harut, de a köszönömre már csak bólint, kár lenne tovább dicsérgetni egymást, nem ezért vannak itt.
Megadja az esélyt a narancshajú hölgynek, hogy kérdezzen. Ahogy hallgatja rájön, hogy Viko vagy nem úgy adta át az egészet, ahogy történt, vagy Haru értetett félre dolgokat. Jobb tisztázni mindent, de nem akarja, hogy Vikonak ebből baja legyen, mert esetleg félreérthetően magyarázott, és azt sem akarja, hogy Harunak kelljen a bocsánatát kérnie. Kemény helyzet, de megpróbál kijönni belőle tisztességesen, még ha fájdalom nélkül nem is fog.
- Ö, ez nem egészen így volt. Összefoglalom, illetve elmondok még valamit rólam, amit kevesen tudnak, és jó lenne, ha ez így is maradna. Nem szégyellem, de nem szeretném közkinccsé tenni. Szóval nekem van egy mágikus alkoholérzékenységem. Egy nagyon kevéstől is – értsd úgy, hogy akár egy kortytól is – elveszítem a kontrollt, és kilépek önmagamból, a fegyelmemből és bármiből. A helyzettől függő, hogy éppen mit teszek, vagy mit nem. Van, hogy vicces vagyok, van, hogy őrült, van, hogy meggondolatlan, van, hogy veszekedek, és a mi még fontos, egy ideig nem is emlékszem rá, a memóriám csak később tér vissza – mondja el egy szuszra, de hagy egy kis időt Harunak, hogy feldolgozza az információt.
- Úgy kezdődött, ahogy már egyszer máskor is megtörtént, hogy Viko eltűnt, és én nem találtam sehol – kezd bele, majd rövid gondolkodás után folytatja. – Megbeszéltük, hogy bármi van, értesítjük egymást, ez most nem történt meg. Azt hittem elhagyott és nem meri elmondani, vagy ilyesmi. Ezért aztán elmentem a pubba és ittam egy keveset, ahol verekedni kezdtem… valakivel – azóta sem tudja, hogy miért irritálta a férfi vörös szakálla, de jobb is, ha ez már örökre titok marad,
- Ekkor esett be az én kedves barátom, az általad is említett Kati, aki elhurcolt engem ide, hogy ne okozzak több kárt, se magamban, se másban. Na, ott én eléggé kiosztottam, meg minden, csoda, hogy nem ment el. Gyakorlatilag bevágott a kádba, én pedig lezuhanyoztam – szakítja meg egy újabb kis szünetre az egészet. Igaz, történt még egy két dolog, de mivel ez nem befolyásolta a későbbi történetet, kihagyja az így is elég hosszúra nyúlt előadásból.
- Szóval, – folytatja tovább – az első alkohol az agressziót hozta ki belőlem. Azután Kati megkínált, és én ittam is, amire elájultam. Amikor felébredtem, éppen újraélesztett, vagy ilyesmi, azt hitte, hogy annyira kiütött az ital, hogy… - sóhajt egy nagyot. – Viszont az alkohol más húrokat pendített meg bennem, és akkor… a szőnyegen végeztük. Amit még hozzátennék, hogy azokban a percekben, órákban semmi sem jutott el a külvilágból hozzám, azt sem tudtam, hogy kviddicsezem, vagy, hogy Viko elhagyott-e, vagy sem, szóval csak annyi volt meg, hogy ott vagyok a lakásomban, Katival, akihez vonzódom. Nyilván az sem jutott el hozzám, hogy ez milyen rossz hatással lehet a barátságunkra… - fejezi be, de mivel még nem ért véget a történet, gyorsan folytatja is.
- Aztán pár nap múlva megjött Viko levele a mugli postán, hogy Afrikában van. Ekkor viszont nem emlékeztem semmire, sem Katira, sem a verekedésre, csak addig, amíg a pubban el nem kezdtem inni. Nem mondom, hogy jó volt tudni, hogy azt sem tudtam, hogy mit csináltam egy napig nagyjából. Sikerült óriási szerencsével megtalálnom Eperlányt, nagyon örültünk egymásnak, meg minden, boldogok voltunk. Egészen addig a pontig, amíg vissza nem tértek az emlékeim. Akkor igazán összezavarodtam, és rájöttem, hogy óriási hibát vétettem, ami számomra nem megbocsájtható. Elmondtam neki, hogy megcsaltam és… leléptem, mert túlságosan szégyelltem magam előtte, nem tudtam a szemébe nézni, túlságosan nagy sokk ért mind a kettőnket. Nem volt valami lovagias elhoppanálnom, hibáztam. Nagyjából ennyi a történet, azóta egyik lánnyal sem találkoztam, nem is tudom, hogy kinek mit kellene mondanom. Azt sem tudom, hogy hogyan kéne éreznem, azóta ezen rágódom. Nem akarom magam védeni, teljesen felesleges, az én hibám volt – ismeri el, mert szerinte ő a legfőbb felelős, hogy így alakult a történet, ahogy alakult. Az más kérdés, hogy talán mindenki hibás volt valamilyen szinten, ki kisebb, ki nagyobb hibát vétett, hogy kialakuljon ez a helyzet. Persze, ha nincs az alkohol… Igen, így már magára tudja fogni az egészet. Letörten üldögél, idegesen forgatja a közben magához vett poharat, és az ajkait harapdálja.
- Nem tudtam, hogy Viko megsérült, különben már biztosan meglátogattam volna, bármi is legyen a találkozásból… - néz a szemébe a másiknak. Egy kicsit megkönnyebbült, hogy végre elmondhatta valakinek, de azért túlságosan nem, még mindig sok érzés kavarog a lelkében ahhoz, hogy meg tudjon nyugodni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Hazánk Mágiaügyi Minisztériuma a fővárosban, Rózsadombon található.

Londoni társától eltérően kevésbé rejtett helyen, a város kiemelkedő pontján áll, mely muglik számára is jól látható. Álcázását ugyanis erős bűbájokkal oldották meg, mely az épületet tökéletesen elrejti a varázstalan szemek elől, akkor is, ha a HÉV-en utazna naponta pillantanak fel rá.
A számukra publikus történet szerint az épületet Gyógyüdülőnek tervezték, a munkálatok azonban abbamaradtak. Így, ha mugli pillant az épületre nem is lát mást, mint élettelen, félkész vázat, valódi kinézete számukra rejtett marad:

Bejutás az épületbe: a mágusok számára az épület a főbejáraton át megközelíthető

Érdekesség: időről időre a muglik számára feltűnik az elhagyatottnak látszó épület, a Miisztérium erre szakosodott emberei ekkor látszólagos munkába kezdenek a homlokzaton, az összhatás kedvéért rendszeresen darukat is állítanak fel az épület mellett. Jelenlegi, varázstalan emberek számára felhasználatlan küllemét a mugli kormányokkal való erőfeszítés eredményeképp sikerül megőrizni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az utolsó simításokat végzi az arcán, tulajdonképpen, csak nézegeti magát. A szőrtől az animágiával megszabadult, tökéletesen sima képpel várja, hogy elinduljon a szobájába, hogy felvehesse a ruháját. Nem is vár soká, ő már megfürdött és egy kellemes illattal bevonta magát itt-ott, így alsónadrágban szambázik ki a szobájába, ahol Kati várakozik rá. Mivel továbbra sem nagy a svéd bérelt lakás, kénytelenek egymásra várni, de Yarista megmondta, hogy ő megy be előbb, hiszen ki tudja, hogy Kati meddig fog bent maradni a fürdőben.
- A fürdő előállt hölgyem – viccelődik és egy lágy csókot ejt az édes barnák tulajdonosának ajkaira, majd követi tekintetével a barátnőjét. Mikor becsukódik az ajtó, még elidőzik a nyílászárón, odaképzelve kedvesét, majd visszafordul, és elkezd öltözködni. Ma Amirának és Kristófnak van az esküvője, kimenőt kapott edzésről is – amit persze valamikor önszorgalomból úgyis be fog pótolni -, izgatottan várja az agilis lány egybekelését a magyar fogócsodával. Nem beszélve arról, hogy Kati mostanában nagyon nőiesen kezdett öltözködni, és már alig várja, hogy megpillanthassa a meseszép ruhájában. Az is igaz, hogy majdnem mindegy, hogy miben van, az utóbbi időben teljesen beleszerelmesedett az őzike szemekbe, harmonikus életet kapott a párjától. Kati pedig tovább nyúzza a Bagolykő tanárainak idegeit, sokszor Yarista irigykedve gondol az ő életére. A sajátja Katin kívül elég nyögvenyelős, bár imádja a kviddicset, mostanában egyre gyilkosabb edzések vannak, és szinte hullafáradtan vetődik be az ágyba, amikor hazatér, pedig Kati majdnem minden nap ott alszik vele, de egyszerűen nem bír fent maradni. Sokszor kényszeríti magát, hogy fennmaradjon, kevés sikerrel. Talán beleszokik majd újra a keményebb edzésekbe, Legra nagyon sokat segít neki. Amikor pedig van egy kis szabadideje Katival van, és hallgatja a történeteit, főleg az Auror képzés érdekli a kviddicsest. Most viszont nemsokára indulniuk kell, hogy kényelmesen megérkezzenek. Mivel ő már járt a birtokon nem lesz nehéz odahoppanálni, ezzel is jó sok időt spórolnak majd meg. A nadrágja után az élre vasalt ingje következik, majd a zakója. A nyakkendőt különös műgonddal hajtja a helyére, eszébe jut a nevelőnője, MissMiss biztosan büszke lenne rá. Még mindig nem szokott le erről a megszólításról, Mr. Palarn neje pedig egy ideje már nem szól érte. Még egy kicsit igazít magán, hogy minden rendben legyen, majd kimegy a konyhába és önt magának egy kis narancslevet. Leül és kortyolgatja azt, de Katinak nem akaródzik kijönnie.
- Ha belefulladtál mindenképpen szólj! Valahogy el kell tüntetni a nyomokat! – mondja nevetve, majd a faliórára pillant, ahol egy kis sárkány lép egy újabbat a következő percre. Roli is megérkezik, az asztalon landol – ezt a manőverét Kati eléggé utálja, mert félti a drága asztalt -, Yarista pedig megsimogatja őt.
- Te is jössz, de be kell tegyelek egy kis táskába, ne haragudj -  mondja kedvesen, a kis sárkány pedig horkant egyet. Yarista közben elfogyasztja az italát, az indulási idő veszélyesen közeledik.
- Na mi lesz már… - pattan föl és indul el a fürdő irányába, amikor Kati belép hozzá a konyhába. Nem is hallotta, hogy mikor jött ki a fürdőből, így teljesen meglepődik. Nem beszélve a ruháról és magáról a lányról, Yar egy pillanatra meg is kapaszkodik, majd becsukja a száját.
- Csodálatosan nézel ki – mondja összeszoruló torokkal, és megvillan a fejében egy másik esküvő képe, de gyorsan magához tér. Odalép Katihoz nagy mosollyal az ajkain és csodálja őt.
- Azt hiszem mehetünk! - ha nem kap a maradásra utaló jelzést, akkor elhoppanál Katival és a közben kisebb táskába – ami az ajándékot is rejti - tett Rolival együtt.
A birtok elé érkeznek, ahol már elég nagy a tömeg, ő pedig kézen fogva igyekszik bejutni csodás barátnőjével. Átnyújtja a meghívót és természetesen beengedik őt. Annyian vannak, hogy senkit nem ismer fel hirtelen, még a szülőket sem látja sehol, ezért elindul a nekik foglalt székekhez.
- Képzeld, egyszer voltam itt, amikor eljátszottam, hogy még együtt vagyok Amirával. A szülei és a tesói meg voltak értem őrülve, nagyon kedvesek voltak. Kérsz valami frissítőt, mielőtt leülünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

A Keleti szárny első emeletén, jól elrejtve az idegenek szeme elől, a folyosó jobb oldalán hatalmas festmény található, amely egy szfinxet ábrázol. Fölötte a felirat: Veritas, Scientia, Sapientia. Csak a beavatottak tudják: a festmény takarja a Levitába vezető bejáratot. A szfinx pedig csak akkor enged be a kék ház klubhelyiségébe, ha rejtvényét helyesen megfejted.
Mindenki mással is hajlandó elbeszélgetni a varázslatos lény a maga tűnődő, éteri módján, de ha információkat akarsz kicsikarni belőle, jobb, ha még néhány legendás lények gondozása órát meglátogatsz, különben nem vetemednél erre.

Vajon feltűnt már bárkinek is, miért alszanak olykor éjjelente ezen a folyosón meggyötört levitás gólyák...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- A fenébe – szisszen fel a kviddicses, sikerült elbambulnia a hús szeletelése közben, amit a kis sárkánynak készít. Már be kis kapja a sérült ujját és szívni kezdi a vérét, amíg meg nem találja a pálcát és be nem gyógyítja a sebet. Bár a seb összehúzódik, a vér lejön a kézmosásánál, még egy kicsit úgy érzi Yarista, mintha lüktetne a seb nem létező helye. Megrázza a kezét, kicsit próbálgatja az ujjait, de minden tökéletesen működik.
- Kicsit véres lesz, úgy szereted? – vigyorog a kis sárkányra, aki türelmetlenül kaparássza az asztallapot. Yar csak vigyorog, majd folytatja a szeletelést. Elképesztő, hogy mennyit megeszik a kis bélpoklos – gondolja. Lassan kieszi a vagyonából a kis pikkelyes, illetve a vagyonukból. Nem mintha hatalmas bevételre tettek volna szert Cathievel, az új feleségével eddig. Csak Yar kap pénzt, bár tény, hogy sok mindenre nem kell költeniük, mert szinte mindent áll a klub, ami az élethez szükséges. Kati megváltoztatta a nevét, hogy passzoljon Yar vezetéknevéhez, amikor összeházasodtak. A fiú csillogó szemekkel fogadta a hírt, ez volt a második nagy meglepetés. Az első az, hogy Cathie egyből igent mondott a hirtelen ötletére. Yarban még mindig volt valami félsz, hogy újra tönkreteszi valahogy a kapcsolatát és ezt már nem szerette volna, és a házasság – bármennyire is eleinte nem fűtt hozzá a foga – tökéletes választásként érkezett. Cathie igenlő válasza és öröme pedig biztossá tette számára, hogy minden a legnagyobb rendben lesz. Az esküvőn csak a szűk család jelent meg, Yarista tudja, hogy sokkal nagyobb hacacárét érdemelt volna az egész, és a barátai nem biztos, hogy örülni fognak annak, hogy nem lett nagy esküvő, de egyikük sem akarta igazán, Yarista szülein kívül. Heteken át zaklatták mindkettőjüket, a kviddicses pedig alig bírta kedvesen visszautasítani minden egyes alkalommal az apját és MissMiss-t. Látszott, hogy csalódottak, főleg az apja, és ez Yarnak is fájt eléggé, nagyon szerette a szüleit, de se ideje, sem pedig kedve nem volt a nagy szervezkedéshez. Így aztán csendes kis esküvő volt, és a szüleit azóta is nagyon tiszteli, mert nagyon kedvesek voltak velük, Cathiet is a tenyerükön hordozták, ahogy a lány szülei is Yart.
A hússzeletelés közben véget is ér, amikor megszólal valaki az ajtó irányából. ~ Hazajött az asszony! ~ Kuncog egy jót magában, mielőtt kiszólna Cathienek.
- Szia, itt vagyok a… a tésztasalátából? Megettem – húzza el a száját. Bár nem volt túl éhes, de nagyon ízlett neki Cathie salátája, így be is falta annak rendje és módja szerint. Közben Roli elé teszi a tányér húst, aki azonnal rávetődik a kajára, némelyiket meg is süti valamennyire, jól szórakozik. Yar be szokott neki fűszerezni párat, csak úgy gyorsban, mert kíváncsi, hogy melyik tetszik a kis sárkánynak. Eddigi kísérleteik alapján a borsos-mustáros, ami nagyon bejön Rolinak, a többit is befalta ugyan, de valahogy elmondta a nemtetszését is.
Közben megérkezik hitvese is a konyhába, de addigra a kis sárkány már rég felfalta az egész tényár húst, Yar pedig éppen elveszi a tányért az asztalról, amikor Cath elhessegetni készül a pikkelyest. ROli csak fúj egy kisebb lángot, de nem megy arrébb, hanem összekuporodik, mivel jól lakott és elfekszik a konyhaasztalon.
- Hagyd egy picit, most evett. Na, milyen lett a vizsga? – érdeklődik, és megtörli a kezét, hogy átölelhesse a taláros lányt. Tetszik neki a navinések egyenruhája a feleségén, persze mivel róla van szó, nem sok olyan ruha van, ami ne tetszene rajta. Odasiet, hogy átölelhesse, és egy csókot adhasson a nyúzott lánynak, mert bizony látszik, hogy eléggé megviselt az arca.
- Amúgy, minden rendben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Van egy kis bűntudata azért, mert Roli megint az étkezőasztalon vacsorázott. Már ezerszer hajba kaptak miatta, nem egy sértődés lett belőle, de Roli van olyan fontos számára, mint Cathie. Egyelőre előnyt is élvez vele szemben, amit a lány többször felemleget. Meglepő viszont, hogy most mégis Catherina enged, ami csak elmélyíti a bűntudatát a kviddicsesnek.
- Roli, szállj le az asztalról, légyszi – kéri kedvesen, a sárkány pedig előbb a lányra, majd rá néz. Úgy csinál, mint aki megsértődik, ha egy sárkány egyáltalán képes ilyesmire és belemar a kviddicses kezébe, még ha nem is túl mélyen. Miközben a kviddicses mosolyogva gyógyítja be az újabb sérülést, a sárkányka simán berepül az egyik szobába, ahol a fészke van, és aminek eredetileg vendégszobának kellene lennie, letelepszik a helyére. Ritkán jön látogató, és olyankor ki kell költöztetniük a kis hüllőt, aminek Cath szintén nem örül. Egyszer már azt is mondta, hogy adják be valami rezervátumba, persze csak poénnak szánhatta és természetesen Yar pedig nem annak vette. Az egy hetes szótlanság volt, de aztán Yarista belátta, hogy túlreagálta, és elnézést kért. Ha nem is minden megy tökéletesen a házasságukban, azért a harmónia és az odafigyelés még megvan. A bűntudata, pedig a tésztasaláta elfogyasztásával csak nő, ezért gyorsan eltereli a témát Cathie vizsgáira.
- Az öreg tudjuk, hogy nem kedvel. Nem kellene vele foglalkoznod. A lényeg, hogy meg lett, ügyes voltál – mosolyog rá kedvesen, majd ölelés és csók. Még mindig nehezen hiszi el, hogy Catherina igent mondott neki, de a csókja emlékezteti rá. Szeret a lány közelében lenni, és imádja, ha megérinti, legyen az erőteljes, vagy épp, hogy csak. Mondhatni szerelmes, még mindig.
Persze a mosogatás és a pakolás már nem az erőssége, ezért előveszi a leglágyabb és legelnézőbb mosolyát a kviddicses.
- Nem, csak… elfelejtettem – mondja, bár hirtelen eszébe jut, hogy lehet, hogy a navinésnek nem is ez a baja éppen. Ezt megerősíti benne, a következő félmondat is.
- Elmondhatnád, itt vagyok neked – kezdi kedvesebben, de a hangjába egy kis türelmetlenség is vegyül. Ismeri Cathiet, tudja róla, hogy képes magában szenvedni, akármi legyen is az.
Miközben kedvese a hűtőt bámulja, Roli visszaérkezik és egy erőteljeset fékez a konyhaasztalon.
- Szép landolás pajti. Főzzek neked valamit? Vagy rendeljek? – érdeklődik a felesége felé fordulva, elfeledkezvén arról, hogy a sárkánynak nincs helye az asztalon. Őt egyáltalán nem zavarja, ha akar, vesz egy másikat, vagy akár huszat. Roli viszont imád az asztalon mindent csinálni, sokszor ott is alszik, ha Catherina nincs otthon. Yarista pedig szereti, ha a sárkánya a közelében van, és ez fordítva is igaz. Bár kedveli Cathiet a kis dög, Yaristát szereti is, amennyire egy varázslény szerethet egy varázslót. Így inkább a fiúra hallgat, de az is tény, hogy még soha nem bántotta a lányt, azt mindig a kviddicses kapta meg.
- Amúgy, lehet, hogy eligazolok jövőre. Csak nem tudom, hogy Legra örülne-e neki, talán még egy évet maradnom kéne. Angliából jött már három ajánlat, nem egy kecsegtető. Szerinted? – figyeli tovább a kedvesét, néha illetlenül is tovább nézi egy-egy domborulatát. Nem tud mit tenni, szereti a lányt tiszta szívéből és érdekli a véleménye is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Jól van, no – nem tud mit mondani rá, látja, hogy a kedvese ideges, és azt is, hogy van még benne valami, amit nem akar elmondani. Csak azt nem tudja, hogy miért nem. Tudja jól, hogy Cathie hajlamos maga elintézni a dolgait belülről, de most már csak itt lenne az ideje, hogy őt is beavassa néhány olyan dologba, amiért éppen ideges. Yar biztos tudna ajánlani rá néhány megoldást, de ha nem tudja meg, akkor nehezen, viszont nincs kedve kiszedni a lányból a benne kavargó ügyeket. Cathie enni sem kér mégsem, csak nekidől a hűtőnek és zavartan nézelődik, legalábbis Yaristának ez jön le. Megérkezik Roli is, és a fiúnak csak jóval később esik le, hogy ez most rosszul jött ki neki, és egyáltalán nem következetes.
Szerencsére jön az imádott kviddics téma, és nem túl lelkesen elkezdi mesélni a lánynak, hogy milyen ajánlatokat kapott. Persze ő nagyon büszke magára, és nagyon is örül, de nem akarja Cathiet ezzel fárasztani. A lány válasza viszont nemtörődöm hangsúllyal érkezik, ami rosszul esik Yaristának, megrándul a bal arcizma is egy pillanatra. Sokáig nem tud azonban haragudni, mert jön a bocsánatkérés, és minden a helyére kerül. Viszont még mindig érzi, hogy nincs minden rendben, ezért nem megy oda megölelni, csak figyeli a kedvesét.
- A Porpici SC, Montrose Magpies, London Tower és a Holyhead Harpies… persze az utóbbi nem játékosnak hívott, hanem gyúrónak – felkacag, majd előhúz a farzsebéből egy képet, ahol az egyik „Hárpia” vigyorog és kacsintgat, még aláírás is van rajta. Egy fiatal feltörekvő tehetség lehet, Yarista nem ismerte a mai napig. Aztán előveszi a borítékot is, amibe egy rövid levélke van, és arról értekezik benne egy bizonyos – vélhetőleg a képen lévő – Halley Lewis, hogy új gyúrót keresnek és Yaristára gondoltak. A kviddicses csak nevetgél, de elismeri magában, hogy szép a lány, viszont Cathiehez nem érhet fel.
- Nem tudom, hogy elvállaljam-e, ismerek egy-két trükköt, amit megmutathatnék … - emelgeti meg a szemöldökét, a szemei pedig vidáman csillognak és az ajkai is vigyorognak.
- Szeretnél egy masszázst? – nézi a feleségét, mert ki tudja, hogy éppen hogy sült el ez a kis viccelődése. Hiszen aki jártas a kviddicsben tudja, hogy a Hárpiák csapatát kizárólag boszorkányok alkotják. Nem volna túl nagy baj, egy kicsit kompenzálni az ilyen kilengéseit, bár azt sem tudja, hogy Cathie mennyire féltékeny. Csak azt tudja, hogy bízik benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A szezon véget ért és nyert a… ezt nem most fogjuk még megtudni, és különben is jelenleg nem ez foglalkoztatja a kviddicsest. Hatalmas ováció fogadta a győztes csapatot, igyekezett gyorsan véget vetni a hivatalos résznek és útra kelt – miután a labdákat elzárta újra -, hogy megnézze a két nagy sérültet. Még most is, odafelé tartva csóválja a fejét, hogy hogyan juthatott Dávidnak ez a „csel” az eszébe. Tény, hogy látványos volt és váratlan, de az is tény, hogy még a muglik istenei is a fiúval voltak. Már vissza kéne indulni Skóciába, de nem hagyhatja ki, hogy megnézze a két fiatalt magának, már csak azért is, hogy erőt adjon nekik. Ő is volt már ezen a helyen nem egyszer, meg azóta is, a kviddics veszélyes sport, de lehet veszélyesebbé tenni, ha őrültek vagyunk. Yarista is csinált már necces dolgokat, de ezt nem próbálta még, igazából eszébe sem jutott, mert annyira veszélyes, hogy ha mégis a fejébe ötlött volna, azonnal kidobta volna a kukába az ötletet. A gyengélkedőn meglátogatja az indián gyógyítót, aki megnyugtatja, hogy a sérültek felépülnek, igaz, a két delikvensnek hosszabb lesz az épülés, akár testi, akár lelki értelemben. Nem olyan jó 8-10 méterről lezuhanni egy kvaffért. Végül elbúcsúzik, majd belép a gyengélkedőbe. Az ismerős és utált illat azonnal megcsapja az orrát, de egy halvány most felpasszíroz a képére és máris elindul feléjük. Az ágy mellett egy vörös taláros ismeretlen lány is van, aki éppen vizet ad Norbinak. Közben hallja Inedra szavait, és elmosolyodik rajtuk.
- Üdv – köszön gyorsan, majd Inedrához lép először, mégiscsak őt ismeri jobban.
- Minden oké te túlbuzgó? Ha látod, hogy egy őrül közelít, nem kell neked is megőrülnöd. Pedig már te régi motoros vagy Indi – csóválja a fejét. – Gyógyulgass csak, nem maradok, csak látni szerettem volna a két… – letesz egy csokikvaffot a lány éjjeliszekrényére, miután legyint egyet. Odasétál Norbihoz is, és hosszasan nézi. ~ Jól elbántak egymással az már biztos! ~
- Nem az eredményt nem mondom el. Még valaki hamarabb gyógyulna meg – vigyorog tovább, majd elkomorodik az arca.
- Aztán neked ez, drága barátom, mégis hogy jutott eszedbe? Nem mondom, hogy nem lepődtem meg, sőt. Nagyon ügyes voltál mindenki szerencséjére. Ha még egy gurkó is becsatlakozik, lehet, hogy megy az egész bagázs. Szóval… hallgatlak – odahúz egy karfa nélküli széket maga alá, ami bántóan csikorog pár másodpercig.
- Van benned kurázsi, de túlléped a határokat sokszor. Talán valakihez járhatnál, ha komolyan gondolod ezt az egészet. De akkor kicsit le kell törnöd az egót, tudom, hogy nehéz – itt természetesen magára utal. Mondjuk ő a kviddicset mindig alázattal csinálta, minden esetben, bár a csibészség azért benne is megvolt. A meggondolatlanság már kevésbé, de azért ő sem volt szent, nem kell azt hinni. A másik csokikvaffot Dávid szekrényére helyezi és várja, hogy miket erőltet ki magából a szerencsétlenül járt srác.