Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mágustusa. Nagyon nem akart menni, nem az ő műfaja. Nem arról van szó, hogy béna lenne, csak nem érdekli igazán a dolog. Legalábbis eddig nem érdekelte, de aztán megtalálta véletlenül a kis ajtót és végigment az akadálypályán. Ez nem lett volna elég, de annyi lelkesítő és bizakodó tekintetet, szót kapott, hogy mégis belevágott a tusába, és úgy érzi, hogy nem bánta meg. Nincs szüksége igazán hírnévre, őt tökéletesen kielégíti a kviddics által szerzett, vagy a jövőben megszerezhető dicsőség. Szép lassan azonban ráállt a dologra, és ha már ráállt, akkor bele fog adni mindent. Már ha bejut az is nagy szó. Ha nem esik ki elsőre, még nagyobb. Ha meg nyer? Akkor nem tudja mi lesz, de az elégedettsége biztosan a maximumra ugrik. Volt néhány jelentkező, akitől tartott, mint ellenfél, de most már nincs ilyen személy. Nem azért mert nagyképű lenne, hanem úgy van vele, hogy nem tudhatja, hogy ki meddig jut el. Lehet, hogy a nagy riválisnak tartott emberek kiesnek már korábban, mint ő, de az is lehet, hogy Yarista fog hamar elvérezni. Így inkább mindig az aktuális feladatra koncentrál majd, és akkor nem kell törődnie az esélyekkel, amikkel egyébként sem szokott. Nagyon örül a sok levitás jelentkezőnek is, főleg a két lánynak Runának és Leennek. Persze a KH-s dolog sok mindent előrevetített velük kapcsolatban, de úgy érzi, hogy segíteni fog nekik, ha szükséges. Sokan sok mindent gondolnak Yaristáról, de csak nagyon kevesen tudják, hogy valójában milyen a fiú. Valószínűleg ez így is fog maradni, de azért okoz majd néhány meglepetést biztosan. Az édesapjától kapott öltönyön az utolsó simításokat végzi, jól áll rajta, az idősebbik Palarnnak mindig jó ízlése volt, és most Yarista sem ágállt az ellen, hogy drágább anyagból való ruhát kapjon, pedig általában felszólal ezek miatt. De most, ahogy belenéz a tükörbe és még a haját állítgatja, elégedetten mosolyog. Az animágiából tanultak segítségével sikerül is ez az utolsó művelet a fejszőrzetével, ezután elindul, hogy párjával találkozzon a megbeszélt helyen. A szép öltöny és ing mellé kapott egy nyakkendőt, és egy fekete Forisale cipőt, ami az egyik legkényelmesebb, amit meg lehet venni, habár a drágábbak közül való. Várnia kell természetesen, de egyáltalán nem bánja, Amandára mindig megéri várni. Meg is érkezik hamarosan a Drága, most a fiú is elszórakozott az előkészületekkel, pedig nem az a piperkőc fajta, csak tudta, hogy mivel Mandy szervező, biztos nagyon szép lesz, és nem akart neki csalódást okozni. Egy gyors csókkal és „Elképesztően gyönyörű vagy!”-gyal köszönti a Kedvest, és már fel is ajánlja a karját az induláshoz. Hamarosan megérkeznek, ahol egy újabb rövid csók után elválnak útjaik.
- Erre mérget vehetsz! És nálam lesz az ellenszer! – kacsint Candyre, és az útból egy lépéssel félreállva figyeli, ahogy a csodálatos ruhában lévő csodálatos Kedvese a saját asztala felé lépdel. ~ Hát nem édes? De! ~ Elmosolyodik, majd elindul a háztársaihoz és helyet is foglal nagy lendülettel.
- Helló! Ejha! – füttyent. – Jól néztek ki nagyon. Többször kéne ilyen bál lányok – mondja Leenéknek – azaz az összes többi közelben lévő levitás lánynak -, majd tovább fordulva meglátja Nikit.
- Hű, te tényleg Niki vagy? Azt a mindenit! – elismerően bólogat felé, és még pofátlanul meg is nézi magának, persze erősen vigyorogva.
- Elviszlek majd egy táncra… Na, meg mindenkit, ha Amanda nem lesz túl féltékeny – bök a fejével a Drága felé, és büszkén nézi a lányt. Büszkén és sóvárogva egy kicsit, hogy nem mehet most oda. Aztán továbbvándorol a tekintete és meglátja a kerekesszékes Alexet is. ~ Csokornyakkendő? Nem ment az ki a divatból? ~ Vállat von, nem az ő dolga, csak egy picit viccesen áll a fiún. Mire túlságosan elgondolkodna a dolgon, már az Igazgató jön és megnyitja a bált. Tapsol minden bejutónak, de a Levitásoknak és Turnman Kati barátjának sokkal hangosabb tetszésnyilvánítást ad. Mikor ő kerül sorra, a „csak lazán” stílusban, semmi éltetés, és önéljenzés nélkül kisétál. Amirát, ha akarja, ha nem átöleli és ad neki két puszit, miközben átveszi a jelvényét, Amanda pedig kap egy pajkos kacsintást a fiútól, majd a levitásoknak vigyorogva visszasétál a helyére. Kiderül a barátja beszédéből, hogy szerezni kell neki egy mentort is, ráadásul a bál ideje alatt. Ez egy kicsit hideg zuhanyként éri, mert hirtelen nem tudja, hogy kit kérjen fel, de aztán úgy van vele, ahogy az egész tusával: majdcsak meg lesz az is, hosszú még az este. Akikre egyből gondolt, azok szervezők, vagy játékosok és Niki. ~ Igen, talán ő segítene. ~ Felderül az arca, hiszen a lány egyébként is nagyon lelkesítő tud lenni, és nagyon jó ötletnek tűnik az egész. Gőze sincs, hogy Nikit felkérte-e más, mert ha igen, akkor meg lesz lőve, elég erősen. Miután mindenki végez a beszédével és bemutatják a felkészítő tanárt is, meg a vendégeket – akik közül akad pár szemrevaló lány is, de Yar ilyenkor mindig inkább Amandára néz, és bizonyosságot nyer, hogy nagyon jól választott -, eszik pár falatot, majd felpattan az asztaltól, amint felcsendülnek a nyitó tánc első hangjai. Akkor gyorsan megtörli a kezét, iszik egy kis vizet és a DÖK asztalához siet.
- Szép estét kisasszonyok! – köszönti a DÖK-ösöket. – Volna kedve velem táncolni az elsőt, gyönyörűséges szervezőhölgy? – egyenesen Mandy szemébe néz, nehogy a többi szintén csinos női többség magára ismerjen a kérdésben. Mivel a lány nem ellenkezik, már a kezét is nyújtja és a parkettre kíséri a Drágát. Az elején még minden bizonnyal nem zúzós dalok vannak, nem véletlenül nyitóbál a neve a rendezvénynek, így nem fél annyira. A fiatalok által kedvelt mai táncokhoz nincs olyan nagy érzéke – már ha kell hozzá -, de rengeteget gyakorolt – sajnos nem önszántából – odahaza, így a társastáncokat elég jól ismeri és járja.
- Majd vezetlek Cicabogár – suttogja a lány fülébe és mielőtt visszahúzza a fejét, egy apró puszit is hagy Candy fülcimpáján. A tánc ritmusára táncba viszi kedvesét, lassú és nagy ívben vezetve őt, ha éppen nem menne annyira neki ez a táncfajta. Miközben egymás társaságát élvezik, megpillantja Biharszegit is, aki ma úgy tűnik, hogy party-fotóst játszik. ~ Á, úgyse fényképezne le… Legalábbis nem normálisan... ~ Már le is veszi a szemét a lányról, aki nemrég törölte képen egy adag somlóival. Na, ő az a személy, akit Yarista nyugodt szívvel nem ajánlana egyetlen ismerős barátjának sem, sőt nagy ívben kerülendőnek tart. ~ Nem éri meg a fáradságot. ~ És ez még a legkedvesebb gondolata róla, így aztán a fényképezés elmarad, de a nyitótánc tökéletesen sikerül egy csókkal végén Amandával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A bál egész jó volt, Yarista végig élvezte. Finom kaják, a lányok pedig elragadóak voltak ezekbe a csinos ruhákban. Mindig tudta, hogy a talárok rengeteg olyan dolgot elrejtenek, amiket ő szívesen nézegetne. Például Amanda is szívdöglesztő volt, az más kérdés, hogy neki a talár is szexin állt, legalábbis Yarista szemében mindenképpen. A tánc jól sikerült, de muszáj volt őt elengednie, így visszatért az asztalukhoz.
- Rendben, majd szeretnék veled beszélni – mondja mosolyogva, és Amanda nem sejthetett még ekkor semmit. Őt akarta mentornak felkérni, Nikit már lecsapták a kezéről, a többieket is, akiket gondolt, de úgy tudta, hogy a Drága még szabad e téren, úgyhogy majd később, ha együtt lesznek, felkéri majd erre a tisztségre. Hiszen ki más tudna neki lelki támaszt adni, ha nem a barátnője? Vidáman tér vissza az asztalhoz, de a legtöbben már elmentek táncolni, így felkér ismeretlen lányokat is, egy-egy tánc erejéig. Míg volt a tánctanár ő addig járt is hozzá, és most nagyon jól jöttek azok az órák, amik előhozták a régi tudását, amire MissMiss kényszerítette rá fiatalabb korában. De most nem ez a lényeg, hanem az, hogy élvezze a bált, amit meg is tesz. Jól érzi magát, viccelődik, de van, hogy csak leül és nézi a táncosokat. Aztán egy órácskára meglóg a teremből és felszökik a sárkányához. Megbeszéli vele, hogy minden nap megnézni őt, meg ad neki enni, ilyesmi, de most nem nagyon lesz ideje semmire, szigorúak lesznek a szabályok, ahogy hallotta. Egy kicsit elszórakoznak, meg még meg is repteti aznap, aztán visszatér a terembe és beleveti magát újra a mulatságba.
Miután kiette, kiitta, kitáncolta, kibeszélte magát, valaki a fülébe susogott éppen. Széles vigyorral kért elnézést a többiektől, majd felpattant és felajánlotta a kezét, aztán Amandával együtt távoztak egy nyugisabb helyre. Később kiderül, hogy az erkélyre igyekeznek.
Nagyon boldogan tér vissza, a Kedvese elvállalta a mentorságot, pont jókor érkeztek egyébiránt, hiszen lassan éjfél lesz, és az előzetes hírek szerint eddig tart majd a bál. Elbúcsúzik a Kedvesétől és leül a helyére, várva a folytatást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Elérkezett az idő, itt a hosszú hétvége, amire kimehetnek és azt nyilvánvalóan most nem tanulással szeretné eltölteni. Már régóta tervezget egy hosszabb kirándulást Mandával, de sajnos mindketten elfoglalt diákok, főleg mostanában. Amandát lekötötte a DÖK elég rendesen, Yaristának meg ott voltak a feladatai: a kviddics, az animágia, most meg már a Tusa is. Volt még valami, ami elég sok idejébe került ezen kívül, ennek a kirándulásnak a leszervezése, illetve a „kellékek” összeszedése. Nagyjából a havi zsebpénze, meg a tartaléka ment rá, de egyáltalán nem bánta, a lényeg, hogy jól érezzék magukat. Amandának semmit nem mondott erről, és ha kérdezte, hogy mit csinálnak majd a hosszú hétvégén, kitérő válaszokat adott, többnyire a kviddicsre hivatkozva. Persze, az is igaz, hogy lenne mérkőzése a hétvégén, de Legrától külön engedéllyel távol maradhat – nyilván meglesz ennek a böjtje majd -, nem fontos meccs a hétvégi. Már ezen is meglepődött ő maga is, hogy kihagy egy meccset, pláne egy lány miatt. Úgy gondolja mégis, hogy megéri neki, meg nem árt egy kis pihenés. Az úti cél kiválasztásánál is rengeteget gondolkodott, majd végül egy napfényes tengerpartra esett a választása, a Maldív szigetek partjaira. Lefoglalta a szállást, mindent elintézett, amit csak el lehetett és csavart egy kicsit az odaérkezésen. Legalábbis Amandáén.
A terv az, hogy a lány nagyon meglepődjön majd, és ehhez egy kicsit gonosz, de édesen gonosz tervet eszelt ki a fiú. Viszont valami olyasmit kellett tennie, amire Amanda ráharap, különben fuccs az egésznek. A terv elkészült, Yarista már korán reggel elutazott aznap, és mindent előkészített Valenciában.

***

A sárkányfészekbe egy bagoly kopogtat be, igen ingerülten. Majd mivel válasz nem érkezik, valahogy bejuttatja a levélkét, amit hozott. Bámulatos, ahogy a baglyok a kézbesítés problémáját meg szokták oldani. A bagoly lelép, és ha Amanda megtalálja az üzenetet, el fog csodálkozni. A Mágiaügyi minisztériumból jött, hivatalos pecséttel.

„Tisztelet Amanda Meggie Philips!

Értesítjük önt, hogy egy önhöz közelálló személy – Yarista Palarn - bűncselekményt követett el. A fent nevezett személy eltulajdonított öntől egy nagyon értékes ékszert, viszont, amit a bűnelkövető nem tudott az az, hogy az ön családja bűbájt bocsájtott erre a tárgyra. Kérjük jelenjen meg a mai napon, a bogolyfalvi minisztériumi kirendeltségünk, második emeletén, hogy a tárgyat azonosítsa, és ez által a fiatalkorú bűnöző megkaphassa méltó büntetését.
A megjelenését kérjük időzítse, 13-14 óra közé.

Valondovszky Sándor
Auror”

Tökéletesen igazinak látszik a levél, még az egyszerű felkutató bűbájok is igazinak mondják, így vélhetőleg Amanda barátja nagy pácban lehet. Ha Philips kisasszony körbenéz az ékszerei között, valóban eltűnt egy értékes családi ékszere, legalábbis ott nincs, ahol legutoljára hagyta…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

A portán eligazítják, bár valami nem stimmel a lánynak, mintha egy pillanatra, amikor elfordult, hogy elinduljon felfelé, a férfi furcsa mosollyal ingatta meg a fejét. Végül is lehet, hogy a portások mindent tudnak? A másodikon pedig senki sincs, aki őt várja, egyelőre egyedül kóborolhat az emeleten, vagy csak várakozhat. Aztán egyszer csak kilép az egyik ajtón egy fiatalabb férfi és Amanda felé néz. Aztán, mintha fény gyúlna az elméjében megközelíti a lányt.
- Amanda Meggie Philips? Az én nevem Valondovszky Sándor, én küldtem a levelet a kisasszonynak. Kérem, fáradjon velem – mondja kedvesen, de határozottan és utat mutat afelé az ajtó felé, amin az előbb lépett ki. Amikor bemennek egy kis szobába érnek, ennek a férfinek lehet a dolgozószobája.
- Örülök, hogy idefáradt Amanda. Szóval, az ékszer, amiért idehívtuk, itt van nálunk, és szeretnénk, hogy azonosítsa. Ha az öné, akkor Palarn úrnak el kell számolnia a dologgal, a büntetése akár súlyos is lehet, hiszen ez egy híres ékszer. Kérem foglaljon helyet – mondja elég meggyőzően a férfi, majd elindul a páncélszekrény felé. Elsuttog egy igét és rákoppint a zárra, ami egy halk kattanással, az ajtó pedig résnyire kinyílik. Benyúl és egy kis ékszertartó állványon előveszi Amanda családi nyakláncát. Lassan odasétál hozzá és eléteszi az ékszert.
- Nos, ez az az ékszer, amiről beszéltünk. Az öné, Amanda? – már a szemrevételezéskor is látszik, hogy igen, ez Bonnie nyaklánca, ezer közül is megismerné. A férfi nyugodtan vár, amíg Amanda nézegeti, majd megszólal.
- Kérem, fogja is meg, szeretném, ha biztosra mennénk – kedvesen mosolyog, pedig eddig nemigen tette. De nincs ebben semmi különös, ő is biztosan az úgy végére akar járni. Amint Amanda megérinti az ékszert, egy erős húzást érez és nem sokkal később egy fehérhomokos tengerparton találja magát. Nem messze kis bungalók látszanak, és pár méterre tőle -  pár centire a vízben – két napozóágy áll, az egyik üresen, a másik a fürdőnadrágban mosolygó Yaristával.
- Á, hát itt vagy! – ugrik fel ültő helyéből és a üdítőjét a kis asztalkára teszi, ami a napernyővel ellátott ágyak között van. Közelebb lép a lányhoz, de a mosoly nem tűnik el az arcáról.
- Most elkaptad a tolvajt, mi lesz a sorsa? – kérdezi és közel lép Amandához, hogy csókot adhasson neki. Nagyon várta már a lányt, egy kicsit korábbra számított az érkezésére, de valószínűleg csak elnézte az időt. Nagyon nehéz volt megszervezni – az apja befolyása is kellett hozzá, még szerencse, hogy Valondovszky jött neki egy szívességgel - ezt a kis trükköt és nagyon reméli, hogy Meggienek tetszeni fog, még ha az ékszer ellopása miatt egy kis árnyék kerül a szerevezésére. Őt csak az érdekli igazán, hogy itt van a Drága, és az egész hétvége az övéké lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nagyon örült Yar, amikor meglátta a kedvesét. Bár az ruhája nem ideillő volt, de ez nem probléma, arról is gondoskodott, szerzett a méretébe elegáns ruhákat, még a fürdőruha méretet is megtudakolta, több fazonban is van belőlük. A napfény és a tengerpart és elsősorban Amanda, ezek azok a dolgok, amire szüksége volt a fiúnak, ennyi összezártság után a Tusásokkal. Ő már eleget pihent, sőt kialudta magát megfelelően, hogy felkészülten várja a már megékezett és ledöbbent kedvesét, akit muszáj neki gyorsan köszönteni egy csókkal. Reméli, hogy ezzel meg is van minden bocsájtva, de mivel az emberek nem mindig szeretik a meglepetéseket, azért még izgul egy kicsit.
- Tudom, de akkor nem is szeretnél – adja mosolyogva tudtára Amandának a nyilvánvalót. Szinte évtizedeknek tűnik a folyosón történő első találkozás, ami akkor egy kisebb kalandnak indult és lám mi lett belőle. Yarista még most sem tudja elhinni, hogy ilyen szerencsés, az iskola legszexibb és – hozzá – a legaranyosabb lányának nyerte el a szívét, és fordítva. A papucsába ugyan beszaladt néhány forró homokszem, ahogy egymáshoz közelítettek, de ez is csak növeli most az örömét, hogy nem a falakon belül kell találkozniuk. Ráadásul még rengeteg idő van hátra a napból, nem beszélve az éjszakáról. A kis idegessége elmúlik, Amandának az a csábító mosolya kúszik az arcára, amivel bármikor leveheti a lábáról a fiút. Így már két vigyori van egymás mellett, akik forró csókkal egyesülnek a forró Spanyolországi napsütésben.
- Oké számoljunk. De csak később – újabb vigyor, majd felhúzza az új becenévre a szemöldökét.
- A dilibogyód megszervezte neked, illetve kettőnknek ezt a kis nyaralást, távol a bagolykői zsivajtól. Tudom, hogy ha szólok, úgy is eljöttél volna, de szerettem volna egy kis meglepetést is. Remélem, tetszik a hely, Ez egy mágusüdülő Valenciában, Spanyolországban – mondja tovább vigyorogva, és szép lassan átveszi Amandától a cuccait, illetve kiveszi a kezeiből, és elindulnak kéz a kézben a szállásuk felé. Yarista látja, hogy egy picit ideges valami miatt Manda, de rögtön megnyugszik, amikor a lány a Tusáról kérdezi. ~ Biztos csak izgul értem, milyen kis cuki. Neki kéne lelket öntenie belém. ~ Mosolyog, miközben megérkeznek a kis bungalóba, ahol nincs tértágító mágia. Egy egyszerű légkondicionált kis szoba, konyharésszel, egy nagy ággyal, szekrényekkel és egy asztallal, a hozzá tartozó kis fa székekkel. Van egy kis medencéjük is, ha éppen nem akarnák a tenger sós vizét élvezni, és természetesen van egy-egy fürdő- és mellékhelyiség is. Miután beértek, hagyta, hogy Manda átöltözzön kedvére, meg belakja a kis házukat, ő pedig a gyümölcstálból egy banánt kivéve kiment, hogy a medencébe belógatva a lábát megvárja, amíg a kedvese végez. Amint ez megtörtént, feláll és a két napozóágyra mutat.
- Ott kényelmesebb lesz – szól, majd nem bírja ki még egy csók nélkül, és úgy szorítja magához a lányt, mintha sosem láthatná többé, vagy ha már nagyon régóta nem találkoztak volna, ami különben igaz is. Kezük egymáséba, úgy lépkednek a puha homokban, majd Yar kinyit egy kisebb kis ládaszerűséget, ami be mindenféle hűtött italt zsúfoltak.
- Mit szeretnél? – kérdezi, majd miután Amanda választott, ő is tölt magának egy hideg citromos italt.
- Igen, izgulok. Nem tudom, hogy milyen feladatok vannak és a gyakorlás nem győzött meg arról, hogy már az első sem lesz nehéz. Félsz nincs bennem, de egy egészséges izgalom azért van, de gondolom ez természetes – persze nem csak gondolja, hanem tudja is, hogy így van. Minden meccs előtt ez van, amíg el nem kezdődik, de utána ezek az érzések elmúlnak, és helyét a koncentráció és a játék öröme veszi át. Az ellenfelekről sem fog értekezni, mert nem tudja, hogy egymás ellen, vagy egymástól függetlenül kell majd cselekedniük, erre az első próbából kiindulva mindkettőre ugyanannyi esély van.
- Nagyon hiányoztál. Főleg, amióta ugye elköltöztem és most a Tusa is, szerintem ennél messzebb nem is lehetnénk egy kastélyban összezárva. De a lényeg, hogy itt vagy és szuper hétvégénk lesz! – lelkendezik már előre, na meg várja a kérdéseket is ezzel kapcsolatban. Van néhány terve, amit persze már meg fog beszélni Amandával később. Melléül és cirógatni kezdi a lány vállát az ujjával körkörösen. Mondjuk lenne jobb ötlete is, mint idekint lenni, de neki már most ez is nagy öröm, hogy együtt lehetnek, mindennek el fog jönni egyébként az ideje, addig pedig minden pillanatot ki szeretne élvezni, amit Mandával tölthet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A kevesebb, mint egy hét nem volt elég neki, hogy regenerálódjon. Hiába a mágikus gyógyítás - még ő is használta magán a Holdentől kapott külön varázslatokat -, ez nem ugyanaz. Nagyrészt pihent, és ha lehetett csevegett a többiekkel, főleg Katával és Biával. A többiek nem annyira álltak hozzá közel, talán Domi, mégis valahogy sikeresen elkerülték egymást a pár nap alatt. Tudta, hogy a mai nap már a következő próba lett, a kezdetekhez képest kissé gyorsult a tempó. Mindenkit megviseltek a fenevadakkal történt találkozás, ki jobban mutatta, kit kevésbé, de biztos benn Yar, hogy mindenkinek maradandó élmény volt. A zsupszkulcsos utazás már szokássá vált, viszont most egy muglik által lakott környezetbe érkeztek. Aztán egy telefonfülkébe libasorba haladtak be, ami levitte őket a következő tusa helyszínre. Tíz perc gyaloglás után megérkeztek, ahol megtudták, hogy mi a feladat. Körbenézett, hogy ez nem csak egy átverés-e, de minden továbbjutó ott volt, így ha átverés is, mindenki a részese. Miután az eligazítás megvolt, úgy gondolta, hogy ő ugyan nem mászik emeletet, de gyanús volt neki a helyszín. ~ Nyolc szint, az pont hét emelet, mi heten vagyunk. ~ Gondolta letörten és elindult lóhalálában felfelé. A hatodikon már csak egyvalaki lábdobogását hallotta, aki felfelé megy előtte, így ő ezen a szinten maradt. Előhúzta a pálcáját, majd óvatosan kommandózni kezdet befelé, kíváncsian várva, hogy mi az akadály. Próbált mindenkit kikerülni és felfedezni a hely sajátosságait, meg azt, hogy ezen a szinten miket lehet csinálni, kiknek az irodái vannak.  Ha lehetett, elbújt berendezési tárgyak mögé, és amint talált egy biztonságosnak ítélt helyet, írni kezdte a kitalált pletykát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Sikeresen eléri az emeletet, amelyiket kinézte magának és még a többieket is sikerült elkerülnie. Tiszta a levegő, egyedül van a szinten. Legalább egy pillanatig ezt tudja elhinni, hiszen hiába oson, a szint tele van emberekkel. Így megpróbál beleolvadni a többiek közé, ami egy ideig megy is, viszont nyugodt helyet nem talál. Ha nem is bukik le, észreveszik, de még mindig tart a szerencséje, nem veszik észre azt, hogy nem ide való. Persze kissé ironikus is az egész, mert ha azt nézzük, hogy hány számban szerepelt már vagy cikkben, vagy pletykaként, akkor nevezhetjük ide valónak is. Esetleg díszvendégnek. Egy morózos öreg úr hívja magához, ő pedig kedves mosollyal az ajkain, no és nagy lelkesedéssel siet a segítségére. Viszont a feladat nagyon sok időt venne el tőlük, mert nemigen válogatná szét 10 perc alatt az egészet, nem beszélve arról, hogy azt sem tudja, hogy a szortírozásnak milyen szempontok alapján kéne működnie. Amikor leül mellé az idős férfi, akkor ő mosolyogva kezd hozzá látszólag a feladatnak, amit kapott. Módszeresen kezd hozzá, majd amikor a diktálásra figyel a felügyelője, egy pillanat alatt non-verbáliasan elaltatja az öregurat. ~Dormiendana!~ Szerencsés, hiszen, arról az oldalról nemigen láthatja senki, ahol a pálcát fogta. A férfi feje koppan az asztalon, miközben Yar eltünteti a pálcáját. Kicsit riadt arcot vág, majd elmosolyodik, amikor kíváncsi szemek vetülnek rájuk. A szájához emeli a jobb kezének mutatóujját és továbbra is mosolyogva „tér vissza a munkájához”, közben rázkódva a nevetéstől, mintha csak elbóbiskolt volna a férfi, ő pedig ezen derülne. Végül is, ha azt nézzük pontosan ez a helyzet, viszont a figyelem, ha minden jól megy, elhárul r a fiúról. Mivel látszólag van munkája, az asztalon előszed pár pergament, és egy írótollat is kerít. Most végre nyugalom van, így megírja a feladatát, azaz a pletyka cikket.

Sajnálom, de rossz hírt kell közölnöm veletek. Nem is tudom, hogy lesz-e időm mindent leírni, de igyekszem részletesen beszámolni olyan eseményekről, amikről ti nem tudhattok, sőt, én sem tudnám, ha nem lennék a részese. Ez a Tusa csak egy álca, arra, hogy kísérletezzenek velünk. Kezdődött azzal, amikor Sofia – a tusa legelején - megtámadta Robit egy párnával éjszaka, nem tudni milyen okból, majd a fiú elégtételt vett.  Azonban ez egy titkos kísérlet része. Nem tudom, hogy a DÖK vagy csak Maurice végzi, vagy esetleg kényszerítik őket, de láttam elsuhanni közöttünk éjjelente alakokat, akik mindenkit megnéztek maguknak. És az egyik nap észrevettem egy tűszúrásnyi nyomot a tarkómon, amikor két tükör között végeztem a reggeli tisztálkodásom. Utána, szándékosan nem szólva senkinek, megnéztem másokét is, főleg fiúkét, ugye a lányokén a hosszú haj miatt nem tudtam volna észrevétlenül megtenni ezt. Rajtuk is ott volt a nyom, Merlinre! Úgy nézem… egy pillanat, mintha lépéseket hallanék, megnézem… Oké, minden rendben! Gondoljátok, kibírnánk ilyen lények támadását? Megmenekülhetnénk kentauroktól, sárkányoktól? Nem beszélve arról, hogy olyan dolgokat pillantottam meg, amik nem lehetségesek szerintem. Például Bia és Benji együtt jöttek ki az egyik kaland/teszt/próba (?) előtt a fürdőből. Benji és Bia, mi? Lehetetlennek tartom az ilyen kis… legyen az bármi, ami kettejük között volt. Aztán ugye ott van Robi és Sofia esete, és mintha Katkó is kicsit többet akarna beszélgetni velem, mint, ahogy azt a barátságunk megengedné. Egyszer megfogta a kezemet is, nem tudtam mire vélni. Ő pedig, csak csendesen mosolygott. Vanília leesett a hálórészéről! Alexnek éjjel a kocsiján ügyködött egy idegen. Nem tudom, nem tudom. Örülök, hogy a kicsik nagy része kiesett, de lehet, hogy ők nem feleltek meg a céloknak. Csak tudnám, hogy mire megy ki ez az egész. Talán génmanipuláció? Sosem felejtem el azt a csuklyás alakot, akit akkor egyszer éjjel megpillantottam. Képzeljétek, Amandát nem találom egy ideje, a DÖK azt mondja, hogy mostanában nagyon el van havazva, nem ér rá. Elhiszitek? Lehet, hogy rájött valamire, vagy csinált valamit, amit nem kellett volna. HIszen szeret! Túl sok a lehetetlen és összeegyeztethetetlen szituáció. Lehet, hogy csak én egyedül vagyok immunis az egészre, ki tudja? Vajon mi lesz velünk így, mire megy ki ez az egész? Segítsetek valahogy! Derítsétek ki mindannyiunk érdekében, hogy mi folyik itt, kérlek benneteket! Most megyek, mert nem érzem magam biztonságban! Nagyon remélem, hogy a Tusa végén találkozunk még…

Yar

Mikor végzett, még másol jó néhány darabot a „műből”, az öregúr természetesen még alszik, továbbra sem zavaró tényező. Ő összepakolja a cuccait, az férfinek pedig otthagyja az „összeválogatott” lapjait, majd elindul kifelé. Gyorsan felméri, hogy melyik fakkba kell betenni a nyomdába kerülőket, és odateszi a pletykáját, plusz annak másolatait. Aztán miután kiér a folyosóra lóhalálában igyekszik lefelé, hogy elérje Mauricet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Véget ért a Tusa a számára, de egyáltalán nem volt csalódott. Amit tudott megtett, sajnos túl későn érkezett, Krise és Đominic megelőzték őt, nem beszélve még Várffyról és Katáról. Így elbúcsúzhatott a játéktól, de örült, hogy jól teljesített, nem vallott szégyent, és még egy sárkányt is túlélt, nem beszélve a kentaurokról, ahonnan az ő segítségével jutottak ki egész sokan. Végre aludhatott egy jót, de nem tartott sokáig az öröme. Ugyanis a reggeli tisztálkodás után, amikor a szekrényét kinyitotta meglepődve tapasztalata, hogy valakik lecserélték az egész ruhatárát. Körbenézett a gólyalakban és elkezdte módszeresen felnyitogatni a pálcája és varázslat segítségével a többi szekrényt és ládákat.
- Hát ez meg mi a franc? – kérdezte csak úgy maga elé, nem törődve a megszeppent, vagy éppen bátrabb diákokkal, hiszen az ő ruhájuk sem nézett ki hétköznapinak.
- Ezért még kinyírok valakit – morgott, és visszament a szekrényéhez. Válogatni kezdett, és ezt nagyon nem bírta. A „jobbnál jobb” dolgokat csak úgy hajigálta kifelé, amíg egy viszonylag normális fehér felsőt és fekete buggyos nadrágot nem talált hozzá. Csizmát húzott a végére, úgy gondolta, hogy meg fog főni ebben a cuccban, de meglepetésére nem történt ilyen. Furcsán nézett körbe, de aztán vállat vonva elindult kifelé a Fénylő Lelkek Udvarát célpontba véve. Ott kevesen szoktak lenni ilyenkor, és ő még egy kicsit tisztítani szerette volna az elméjét, hogy újra a tanulásba és az edzésekbe vethesse magát. Van még pár nap szabadsága a Vikingstől is, így egy röpke időt még pihenhet. Amint átér a boltív alatt egy kosztümös lányt pillant meg, de nem ismeri fel. Annyit vesz még észre, hogy a kis puffskenje éppen bele akar ugrani a varázslószobor alatti kis szökőkútba, ezért pálcát húz és megállítja az állatot.
- Immobilus! – szól határozottan, a pálcája pedig tökéletesen leírja a tanult pálcamozdulatot, a kis puffskein pedig még a szökőkútkút szélén megáll, illetve megdermed. Amint a gazdi elkapja az állatot, egy nonverbális ~Finite!~-vel megszünteti a dermesztő bűbájt.
- Megmarad? – kérdezi, majd lassan elteszi a pálcáját, miközben közeledik a háttal álló csinosan felöltözött diákhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Ez az egész kezdi frusztrálni, mogorván ér ki a helyre, ahová lenyugodni menni indult. Mindenkin(!) ilyen göncöket látott, és még a mókásabb jelmezek is csak egy-egy pillanatra vették el a rosszkedvét, miközben magában fortyogott. ~ Egy téboly ez, mire jó egyáltalán? Ma lesz kihirdetve a győztes, de minek ez a hacuka? Hogy engedélyezhette ezt Wickler? Mert tuti benne van a dologban… ~ Vicsorít egyet, és egy alsóbb évfolyamos ki is tér az útjából, magára vette a mozdulatot vélhetően. Az udvarban egy kicsit elterelődött a téma, amíg megmentette a haszontalan jószágot, legalábbis ő sosem értette, hogy miért jó egy puffskein, de hát ha valakinek – akinek ilyen jó alakja van – kedves, akkor csak megmentette, hátha kap pár kedves szót. A hang, ami válaszolt mosolyra késztette, amikor rájött, hogy kivel van dolga. Mira mindig meg tudja lepni őt, mint például most is, hogy úgy szidja szegény állatot, aki nem ért semmit, mintha a kisgyereke lenne. Máskor meg félelmetes prefektusként viselkedik, Yarista tudja, hogy mindkettő megvan a lányban, mégis ez az ellentét nem természetes számára. Ezért is kedveli a lányt többek közt.
- Ennek örülök, még a végén leátkoztál volna mérgedben, ha valami baja lesz – vigyorog tovább és fogadja a puszit, és az újabb megjegyzést. Azonnal lelohad a mosoly az arcáról kifejezve azt, hogy neki egészen más erről a véleménye.
- Szexi? Ez? Ez egy – befejezés helyett legyint egyet, majd követi a lányt a padhoz és leül mellé.
- A tiéd az, de rajtad mi nem az? – vonja meg a vállait, majd ha már ennyire belementek a témába rá is kérdez, hiszen Mira DÖK elnök, sok mindent tudhat az iskolával kapcsolatban, amit ő nem, ráadásul ez a ruhás dolog nem is érdekli.
- Nem tudod, hogy hova lettek a ruháink? Lenne néhány szavam a szervezőhöz, meg Wicklerhez is, ha engedélyezte… - megvakarja a bal szeme melletti bőrt, ami most viszketni kezdett neki.
- Rég találkoztunk, mi van veled? A Tusán kívül persze – teszi még hozzá a pontosítást, mert azt nagyjából el tudta képzelni, hogy mennyi munka lehetett vele. Még egy kósza gondolatként eszébe jut, hogy valahogy kiszedi belőle a nyertes nevét, de aztán letesz róla. Este kiderül és mivel nincs versenyben majdnem mindegy neki. Đominak egy kicsivel jobban örülne, hiszen levitás. Közben hátradől és animágiával nonverbálisan meghosszabbítja és begöndöríti a haját, hogy ruhához illő legyen. Elvan a gyerek ha játszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

~ Gondolhattam volna. ~ A válasz csak az elméjében fogalmazódik meg. Mira, mint egy anyatigris védte ezeket a haszontalan jószágokat, és tényleg el tudott csodálkozni Yarista azon, mennyire sokszínű jelenség Amira. Mert ő nem csak egy diák, hanem egy olyan valaki, akit mindenki ismer, legalább hallomásból. Persze annyi szerepköre van, hogy azzal már sok embert ismer, és prefektusként pedig számtalan büntetést kiosztott. Például a Yar is kapott már tőle, ami szerinte elég sokk volt, bár végül is elvoltak Nikivel, de lett volna jobb dolga is, mint énekórát játszani. A lényeg, hogy kedveli a lányt, ráadásul Amanda barátnője is, az egyik legjobb, ha nem a legjobb. Azt azért bemeri vallani magának, hogy fordított esetben már nem biztos, hogy így van, Amira eléggé kiismerhetetlen, ami egy részről jó, egy részről meg nem. Mindenesetre bízik a rellonosban, mert átverni még nem verte át tudomása szerint. Ha a szakítós dolgot nem nézzük, márpedig Yar azt nem tartja annak.
- Persze, én láttam meg. Én meg tudom, hogy csinos vagy – vigyorog vissza ördögien, majd követi a lányt a kis törpéi közé. Azon gondolkodik, hogy mi lett volna ha… De aztán elhessegeti ezt a dolgot, hiszen már úgyis mindegy. Neki ott van Amanda, akit nagyon szeret, és nem cserélné el senkire, emellett nem is tekinti Candyt tárgynak sem. De aztán csak kifakad, hogy nem tetszik neki ez a ráerőltetett stílus, és a szervezőhöz lenne pár keresetlen szava. Gyorsan megtalálja, akit keres, hiszen éppen ott üldögél mellette és a puffskenjeivel szórakozik.
-  A híres Amira báj már az öregre is hat? Na, mindegy. Utálom ezeket a göncöket, most nézd meg. Még ez volt a legnormálisabb darab, gondolhatod, milyen lehet a többi. Mikor kapjuk vissza a régit? – érdeklődik, majd végül vállat von. – Szólhattál volna, és akkor eltűnök a kastélyból egy napra. Francba, azt hittem más műve, rád nem tudok haragudni – rázza meg a fejét hitetlenkedve és egy fáradt sóhajjal dől hátra a padon, széttéve a kezeit a pad támláján, mielőtt a következő kérdéshez érne.
- Na, ennek örülök. Mivel Amandával együtt laktok, gondolom, nekem nem nagyon kell mesélnem. Hiányoztál, az biztos – összeszorítja az ajkait és láthatóan máshol jár. A régi rellonos időkre gondol, már amennyire ezeket lehet réginek nevezni, de tényleg úgy hatnak, mintha ezer éve lett volna már. Sokat mókáztak, sírtak, szemétkedtek akár egymással, akár mással, de mégis jó érzés azokra az időkre gondolni, néhány kivétellel. Például „a sárkány kiűzését a toronyból” a mai napig nem tudta a jó élményekhez sorolni, pedig az arcára egy félmosoly kúszik még így is, mikor visszagondol a történtekre. Aztán a mosolyból látható döbbenet válik, amikor Amira megmutatja az új gyűrűjét. Főleg azért nem érti, mert a pletykák szerint szakított Kristóffal, de ezek szerint Samu megint csak szívatta a népet. Egy-két percig biztosan nem tud megszólalni, csak a döbbenettől kinyitódott ajkait zárja össze és zavartan néz a gyűrűre és Amira szemeibe felváltva. Aztán megköszörüli a torkát.
- Gratulálok! Nagyon örülök, csak megdöbbentem, hogy… - már mosolyog is és a mutatóujját jobbra-balra mozgatva figyelmezteti a lányt, hogy nem arra gondolt, amire ő, bár nem tudja, hogy Mira éppen mire gondol, de az a biztos, ha előre leszögezi a tényt.
- Már ilyen fiatalon. Ki a szerencsés? Krisi? – érdeklődik, mert Samu pletykái azért általában tartalmaznak igazságot is, jobb, ha nem lő bakot idő előtt. Még mindig hitetlenkedve és rágva az ajkait nem tud felülkerekedni a saját érzésein. Irigység? Öröm? Bánat? Félelem? Gőze sincs, de mindből van egy kicsi ebben biztos.
- Remélem, meghívsz, majd ha egyszer lesz esküvő. – mondja kedvesen majd rádöbben, hogy igazából nem is gratulált ezért felpattan és a karjába zárja a lányt, szorosan, nagyon szorosan. Szorítja íőt, mintha utoljára látná, vagy ő menne el valahová. Aztán rádöbben, hogy nem kéne megölni az arát, gyorsan elengedi és a háta mögé teszi a kezeit. A kis puffskeinek pedig furán méregetik őt, de a fiú csak vigyorog.
- Bocsesz, csak muszáj volt – vonja meg a vállát, és egy pár másodpercig fenn is tartja, mielőtt leengedné azt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Kati és Fela bá’

Ki tudja már miért, talán még Yarista sem, de a mai este eléggé elhúzódott odakint. Elment a cukrászdába és csodák-csodájára Allegrát pillantotta meg kifelé bámulva az üzletből. Gyorsan kifizette a sütit és az italát, majd kirohant senkit nem kímélve az ajtón és a nyomába eredt az edzőjének. Nagyon ritka vendég a Bagolykőben, legalábbis Yar alig szokta látni, és ha látja is, nincs ideje odamenni hozzá. Edzésen meg nincs idő beszélgetni, utána meg már Yarnak nincs kedve. Ez van, nagyon ritka, amikor leülhet a lánnyal egy kis csevejre. Most viszont lekanyarodott azon a sarkon, ahol a lány eltűnt, de nem találta meg őt. ~ A fenébe! ~ Mérgelődött, de ekkor mintha három sarokkal arrébb megint látta volna, úgyhogy most már gyorsan kezdett el futni. Haladt egyre jobban, közelítve a célpontot, mint egy mugli filmben, de legalább egy óra eltelt, mire elég közel ért a célpontjához.
- Helló Legra! – üdvözölte ziháltan a lányt, aki megfordult felé, hogy Yar ledöbbenhessen. Egyáltalán nem Allegra Black állt vele szemben, hanem egy teljesen ismeretlen nő.
- Kinek szólított kedvesem? – kérdezte az őszbe csavarodó hajú hölgy, Yar pedig átkozta magát, főleg azért, mert hibája a takarodó elmúlását vonta maga után.
- Sajnálom, csak összekevertem a világ legjobb kviddicsjátékosával – mondta mosolyogva, majd egy viszláttal és egy intéssel már a kastély felé is iramodott, otthagyva az idős döbbent hölgyet. Most már csak a rellonos fogdmegeket kellett kikerülnie, a többinél talán ki tudja magát magyarázni valahogy (jó vicc, de egy próbát megér a nem rellonosoknál). Ahogy oson visszafelé, észreveszi, hogy kinyílik az üvegház ajtaja. ~ Hehe, nem csak én járok tilosban, ha ezt az öreg tud… ~ A mondatot már nem tudja befejezni, mert Felgaund professzor akkor lép ki az üvegházból, valakit lebegtetve! Majdnem kilép a búvóhelye mögül annyira meglepődik, de aztán mégis megőrzi az önuralmát. Egy hosszú hajú valaki lehet, mert lelóg a haja, ahogy lebegve viszi a tanár úr „áldozatát”.  A kíváncsiságát nem tudja félredobni, így követi a párost viszonylag messziről. Felagund prof nem szokott szórakozni, de, hogy valakit így elgyepáljon… arról voltak kétségei. ~ Lehet, hogy evett valamit egy öngyilkosjelölt? Akkor meg mákja van… ~ Morfondírozik, ahogy sarokról sarokra követi őket. Elérkeznek a gyengélkedőig, ahol látja a diákok által csak Uff bácsinak hívott gyógyítót, de aztán az is elmegy. Már csak arra kíváncsi, hogy ki az áldozat, miközben Felagund ossza az észt. Amikor meghallja Kati hangját megdermed, és hitetlenkedik. Róla aztán semmi ilyet nem tud elképzelni. ~ Lehet, hogy megtámadták prefiskedés közben? ~ Gyúl fény az agyában, de aztán gyorsan ki is oltja azt, nehogy lebukjon. A beszélgetésből csak pár szót csíp el, azért tart Felagundtól, aki megbüntetné azért is, ha rossz ásónyomot tenne egy veteménybe. Azért erről szó sincs, csak nem bünteti meg az öreg, mert takarodó után van, és igazán jól teljesít az órákon is. Nyilván ez semmit sem jelent, de ha már megbünteti az öreg, akkor talán az enyhébbik büntetést fogja megkapni. De a fájdalmas hangok nem hagyják nyugodni, ezért beront Katihoz és elképedve nézi a lány csúnya foltjait.
- Merlinre! Prof, remélem, megmenti! – egy kicsit meg is löki az öreget, reméli, hogy annyira azért nem, hogy el is essen, de hát mégiscsak a legjobb barátjáról van szó.
- Mi történt veled? Valami eszetlen rád támadott, mikor tilosban járt, igaz? – reménykedik ebben a verzióban, mert Katinál mást nem nagyon tud elhinni. Ekkor jut el a tudatáig egy apró csattanás, ami közvetlenül a professzor mellől érkezik. „Rögtön” odakapja a fejét és látja, hogy egy lilás színű folyadék ment szét a padlón.
- Ez mi volt? Bocsánat professzor, nem volt szándékos, csak a barátom… Ugye nem lesz baja? – érdeklődik egy cseppnyi aggodalommal a hangjában és beharapja az alsó ajkát. Nem akarja kimutatni a valódi érzelmeit, hogy mennyire aggódik valójában, tudja, hogy ez Felagundnak nem tetszene, de nem is érdekelné. Volt már ilyen találkozásunk máskor is, akkor sem hatotta meg a dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Hiába, soha sem volt túl meggondolt, ha a barátairól volt szó. ha pedig Katáról, akkor még sokkal jobban nem gondolta meg a cselekedetei várható kimenetelét, nem beszélve a későbbi következményekről. Amikor meghallotta a legjobb barátja nyögését nem tudott tovább uralkodni magán, tudatában volt annak, hogy Felagund valószínűleg nem fogja csak úgy elengedni, mert ő csak segíteni akart. Arra nem gondolt, hogy a professzor már rajta van az ügyön és valóban csak kicsit ment neki, de a professzor nem számíthatott ilyen közeli találkozásra az exrellonossal. Mindenki tudja, hogy milyen mogorva az öreg és ha véletlenül megdicsér valamit, azt jobb, ha aláíratja vele és kiteszi a falára, mert az évtizedes esemény nagyjából, és büszke lehet rá. Nem beszélve arról, hogy Felagund prof elég szókimondó, így inkább elkerülik vele a találkozást a diákok, Yarista szerint még a tanárok is. Viszont nagyon nagy koponya, akármennyire nem emberbarát is a jelleme, ezért Yarista kedveli az öreget, már amennyire tudja. Persze megtanulta már, hogy nem mondhat ilyet, mert Felagund azt is utálja, így az egy alakalom kivételével, nem is alkalmazza nála ezt a dolgot, mert minek. Tehát ilyen vészjósló előjelek ellenére is meglökte a professzorát, aki kiejtett valamit a kezéből, és nagy robajjal pattant szét. Amíg Yarista aggódva kérdezősködött kiderült, hogy az ellenszer utolsó fiolájáról van szó.
- Ba… - ugyan befejezte az egyszavas mondatot, ami önkéntelenül is kicsúszott a száján, de leírni is szégyen ezt a káromkodását. Teljesen leverte a víz egy pillanat alatt és elfehéredett, amikor Felagund elmondja, hogy mi volt az és az öreg sem lett ettől a ténytől túl jó színben.  Viszont nincs ideje ezzel foglalkozni, mert a beteg barátja felkiált és borzasztó fizikai fájdalmat okoz neki, meg a környező üvegpolcokat és bennük tárolt anyagokat egy sikítással töri millió darabra. Yarista beleesik az egyik ilyen polcba, szanaszét vagdosva a bőrét és ruháját. Hangos kiáltást hallat ő is, csak ez a fájdalom másnak nem jár problémával. Egyelőre bent marad a szekrénybe ülve és megnézi magát. Még csak mérges sem tud lenni Katára, mert egy merő vér. A legfeltűnőbb változás, ami a testén látszik, az a kulcscsontjából kiálló 30 centis üvegdarab, aminek a végéről a saját vére csorog le. Tudja, hogy Kati melodimágia tanonc, úgy gondolja, hogy ez az lehetett. Mindenhol meg van vágva, az arca, a lábai, a karjai, és a teste is szerzett kisebb sebeket, de a kiálló üvegdarab jelenti a legnagyobb problémát. Matatni kezd a talárja zsebében és szerencséje van. A Boszorkányfű-kivonatnak nem esett baja, így megmenekülhet a hosszú gyógyulástól. Remegő kézzel pattintja le harmadjára a kupakját és a seb felé tartja. Tudja, hogy ez nem lesz egyszerű művelet, úgyhogy rácseppent egyet a sebre és abban a pillanatban egy nagyon hangos – de férfias – sikollyal kirántja az üvegdarabot. Könnyek gyűlnek a szemébe a fájdalomtól rövid időn belül, de a hadművelet sikeresen zárul, ahogy a seb is. Becsukja a fiolát és elteszi, miközben Felagund valami pálcamágiát végez el Katán. Gőze sincs, hogy mi ez, sosem hallotta, de valami nagy erejű lehet, mert nem két másodpercig tart. Lassan feltápászkodik és megnézi a közepes sebeket magán, majd be is gyógyítja azokat az animágia órán elsajátított varázslattal.
- Sanareum profundisque vulneribus! Obturatio sanguis! – a másodikkal már a vérzéseit állítja el, és látja megtántorodni ebben a pillanatban az öreget. Már ugrana oda, de sikerül a professzornak leülnie az ágyra. Yarista el is indult és fájdalomba forduló véres arccal lassított vissza csigatempóba, majd húzva a lábát odament a Béna Hármas szuperhőscsapat utolsó tagjaként.
- Megmarad a barátom? – kérdezi őszinte aggodalommal a szemeiben a professzortól, miközben néhány szisszenéssel lehajol Felagund pálcájáért, és odanyújtja neki. Mivel nem tud Katihoz máshogy odaférni, megtámaszkodik az ágykeretben, némi vért csöpögtetve a bénult lányra és mosolyt próbál erőltetni az arcára, sikertelenül.
- Mi történt? – kérdezi, már ő sem tudja hanyadjára, láthatóan cseppet sem érdekeli az, hogy az előbb majdnem elvérzett. Persze még most is folyik belőle a fémes ízű életlé, de nem érzi magát fáradtnak, tehát minden rendben. Fáj neki, de minden rendben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Nem tetszik neki, hogy az igazgatót ennyire tudja befolyásolni a DÖK, de inkább Mira személye. Kettős érzés hadakozik benne, mert legszívesebben beolvasna neki jobban, hogy ilyen baromságra késztette őt. Az nem érdekelné, ha az összes többi tanulón kívül csak ő lenne normálisan felöltözve, valahogy nem jut eszébe jelenleg más. Eléggé háklis a ruhákra, bár nem mondhatni, hogy a legdrágábbakba jár, de egy kviddicses nézzen ki normálisan, ne úgy mint, egy idióta, ahogyan most érzi magát ebben a visszafogott hacukában is.
- Azt meg meg ne próbáld! – tetetett riadalom kél a fiú arcán, majd kacagni kezd, mert elképzeli, ahogy mindenki valamilyen állatként rohangál a folyosókon, nyilván ő szirti sas lenne. Roli meg egy ember, milyen vicces. Egészen egy percig, amint elhal a kuncogása, és csak vigyorog azon, amit Amira mond.
- Igen, tutira nem lettem volna itt ilyen… eseményen – forgatja meg a szemeit, de pont Amira előtt nem fogja tetetni magát, hogy mivel ért egyet és mivel nem. A barátságuk megérdemli ezt, vagy bárminek is nevezzük, ami köztük kialakult. Igaz, olyan sokat már nem találkoznak, csak néha, meg órákon futnak össze, de sosem távolodott el túl messzire tőle, hiszen sokat jelentett neki régebben, és most sem túl keveset.
- Velem sem történt sok új dolog, még mindig kviddicsezem Allegra szárnyai alatt, Amandát imádom, meg az animágiát tanulom ezerrel. A kék közt meg jól meg vagyok, bár a gólyalak lehetne kicsit tágasabb is, de ott nincs annyi fiú ismerősöm, hogy beköltözzek hozzá. Annyira nem is vágyom rá, a kastélyban nagyrészt úgyis csak tanulok, nem nagyon van időm másra – vonja meg a vállait, úgy gondolja ezzel tökéletesen kielégítette Mira kíváncsiságát. A gyűrű eléggé kiakasztja, de aztán úrrá lesz magán és már mosolyogva ölelgeti a friss menyasszonyt.
- Jóvan’ felőlem aztán Béla is lehet. De Kristóf persze – vigyorog tovább. – Azt remélem, tudja, hogyha megbánt, utánad én tekerem ki a nyakát?! – nevetgél, mert félig-meddig ugyan igaz, amit mondd, de azért annyira nem, hogy nagyon komolyan is kéne venni.
- Semmi csak meglepődtem, na – vonja meg a vállait újra és széttárja a kezeit, majd elkapja Mira csuklóját és megvizsgálja a gyűrűt. Tényleg szép darab, jó sokba kerülhetett a leendő vőlegénynek.
- Szuper, szeretem a jó lagzikat. Ha a kaja jó, már félsiker – nevetgél, mint egy idióta, de tényleg jobban el van varázsolva majdnem, mint Amira. Nem gondolta volna, hogy ilyen korán elkel, főleg az ő múltjával. De úgy tűnik akadt, aki meg tudta zabolázni, vagy Amira tért észhez annyira, hogy egy pasi mellett maradjon. Közben újra elkanászodtak a kis puffskeinek, Amiramami pedig máris elindult, hogy rendet tegyen, egy apró megjegyzéssel toldva meg a dolgot. Nem lepte meg annyira a kijelentés, hiszen amikor jártak, akkor is szóba jött néha ez a dolog, de most, hogy újra előhozakodik vele a lány, egy gyűrűvel a kezén, meglehetősen jól esik neki.
- Köszi – ilyenkor biztos elvárná a másik az „én is” rövid mondatot, de ő nem fog hazudni Amirának. Nem igazán gondolkodott még el ezen a dolgon túlságosan komolyan, most jelenleg Amanda jár ehhez a legközelebb, sőt a valaha legközelebbiek is mondhatjuk ezt. Megrázza a fejét és a lány után sétál, ő még nagyon nem érzi, hogy ilyesmire kéne adnia a fejét. A kviddics még mindig első számú nála, kizárt dolog, hogy bárki, vagy bármi miatt is feladná a karrierjét, ami még csak most kezdőik szinte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Ami megtört, az megtörtént, Yarista nem tudott ellenállni a melodimágiának. Más kérdés az, hogy sikeresen meggyógyította magát, amennyire csak tudta. Ha most jobban lelkiismeretes lenne, biztos azon gondolkodna, hogy a legjobb barátja miért akarta tulajdonképpen megölni. De úgy van vele, hogy biztos meglesz rá a megfelelő magyarázat. Az első szavak mégsem a lánytól jönnek, hanem a professzortól.
- Animágián tanultam professzor úr, tudja, elég sokszor megsérülök gyakorlás közben. Bár ez kissé keményebb volt, mint az én sérüléseim általában, de túlélem – nyugtatja meg a professzorát, ha ideges lenne, bár egyáltalán nem tűnik annak, inkább csak kimerültnek. Ez érthető, mert egy nem egyszerű varázslatot hajtott végre, és ez által kiküszöbölte az ő hibáját.
- Nem kételkedtem a szakértelmében professzor – teszi még hozzá, miközben visszaadja a tanerő pálcáját, amit a varázslat után veszített el. Yarista örömmel nyugtázza, hogy kati rendben van, legalábbis kezd visszatérni az alapszíne. Láthatóan a lány is megnyugszik, mert már nem hisztériázik – Yarnak nagyon úgy tűnt, hogy ez történt -, nem értette, hogy mitől volt halálos veszélyben Kati, ha a professzor simán megmentette. Illetve ha nem is simán, tökéletes magabiztossággal, ami azt jelenti, hogy a barátja nem volt veszélyben. Nos, ami ezután jön, meghökkenti Yaristát, még a szája is „o” betűt formáz egy pillanatig a döbbenettől. Kiderül, hogy Ákos elhagyta Katit, méghozzá nagyon sietősen. A fele szöveget fel sem fogja Yarista, mert úgy tudta, hogy Kati és Ákos szuperül megvannak, a lányt még soha sem látta ennyire boldognak, és ennyire elkeseredettnek sem, mint most. Hirtelen nem is tudja, hogy hogyan reagáljon, mert úgy szeretne, hogy az a barátjának jó legyen. Szidja Ákost, vagy próbálja vigasztalni, esetleg mindkettő? Nem volt még ilyen helyzetben Katival kapcsolatban, így nagyjából a saját tapasztalataira tud építkezni, de tudja, hogy egészen más jellemek ők ketten, így elég nehéz lesz megtalálni a jó utat. Már éppen szólna, mikor a professzorra pillantva nem jön ki hang a torkán. Mély undor ül az öreg arcán, és ezt a pillanatot választja az elmenetelre. Távozása előtt még megosztja, hogy mi lesz a büntetőmunka mindkettőjüknek – ez ugye nem érte meglepetésként a fiút -, de a munka hallatán kicsit beleborzong a dologba. ~ Már megint az a francos erdő. Mindenképpen ki akarnak nyírni, úgy tűnik. ~ Bosszankodik egy sort magában, majd Felagundnak bólintva elfogadja a kirótt feladatot, nem mintha lett volna más választása. Talán jobb is lenne akkor kommunikálni Ákosról és a szakításról, de ahogy Katira néz, aki éppen meg akar halni lelki fájdalmában, inkább úgy dönt, hogy itt marad, legalább, amíg Uff bácsi rendbe rakja őt is, elbeszélgethetnek. Amíg a prof be nem vágja maga mögött az ajtót, addig nem szólal meg, csak egy jó minőségű zsebkendőt ad a lánynak, hogy azzal törölje meg a könnyeit, előtte úgysem kell szégyenkeznie emiatt.
- Egy gonddal kevesebb – elmosolyodik, miközben megkapja a kérdést és a bocsánatkérést is. Az ágy szélére ül és próbál mosolyogni kedvesen, amennyire csak lehet.
- Nyugi, túlélem. Bár azért sokszor nem kéne alkalmaznod ellenem – vigyorog egy picit, majd sóhajt egy nagyot.
- Szóval elhagyott, szó nélkül és nem ad magyarázatot. Vagy valami ilyesmit vettem le. Nem gondoltam volna róla, amennyire én ismertem egy szerény gyerek és inkább rólad képzeltem el, hogy ha egyszer szakítotok, te fogod megtenni ezt a lépést. Sajnálom, hogy így alakult veletek, mert tudom, hogy szeretted – fejezi be ennyivel, mert nem akarja, hogy túlságosan is feltépje a még be sem hegedt sebeket.
- És mi volt a proffal? Valahogy nem illik a képbe Ákos és a Fela együtt. Mit törtem össze és mitől akadtál ki? Nem hiszem, hogy Ákos volt az oka…  – most már kimondja a az öreg becenevét, amit a diákok használnak. Remélhetőleg nem jön vissza valamiért, nem kellene meghosszabbítani a büntetését. Nagyon kíváncsi, hogy mi ez az egész és miért is kapott Kati büntetőmunkát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Unalom. Úgy tör rá, mint a régi mugli filmeken a sarkon nagy bunkós bottal várakozó tolvaj, aki a szerencsétlen arra járót akarja jól fejbe verni, hogy megszabadítsa azt az értékeitől. Ráadásul, ha már rátört, rá is telepszik, hogy Yarista minden életkedve elmenjen. Vizsgák pipa, edzések most nincsenek és az animágiát is pihenteti kicsit. Lefoglalhatná vele magát, de annyira nincs a toppon fejben, hogy biztosan megsérülne, és több kárt okozna a gyakorlás, mint amennyi sikerélményt hozna. Agyilag és lelkileg is le van szívva, talán fizikailag nem fáradt még eléggé. Épp a stég felé ballag, a kis tónál nem túl régen fedezte fel ezt a kis helyet, vagy csak mostanában vett tudomást róla, amikor unalomkörútját járta. Talán a vízbe való bámulás majd meghozza neki a várt felszabadulást a nyűgjeitől, amiket talán ő maga hozott létre. Egy vékonyabb vászonkabátban, szürke farmerben és egy tornacipőben indult útnak, a mai hűvösebb idő miatt. Mielőtt elindult volna, még küldött egy üzenetet McK-nek, talán a lány a maga módján ki tudja majd zökkenteni ebből a kómás állapotából. Igen, ő nagyon ügyes, hogy akár felpaprikázza, vagy más módon életre rántsa, és újabb lökést adjon neki az élet rögös útján, ahogy a közhelyek ezt mondani szokták.

„Hali Kenzie!

Elfelejtettél? Utálsz? Szeretsz? Gyűlölsz? Imádsz?
Válaszod élőszóban várom a stégen, a te előadásodban, egy fél óra múlva.
YP

ui: régen láttam a búrádat, szóval kötelező a megjelenésed”

Semmi extra, nem szokott levelezni McK-kel. Rég látta őt és most szükségeltetik a jelenléte, és még ezt a béna levelet is megírta ennek érdekében. Még ő is szánalmasnak találja a levél humorát, talán pont emiatt jön majd el a cserfes és szabad szájú és szabadelvű barátja. Megérkezik a kis stéghez, amin éppen nem tartózkodik senki, a pálcájával köveket röppen t a kezébe, majd a stég széléhez megy. Dobálni kezdi a kavicsokat és figyeli, hogy mekkorát fodrozódik éppen a víz. Nagyjából időben jött, a levélben megjelölt fél óra éppen lejárhatott, vagy csak pár perce múlhatott el. Miután elfogy a muníciója, felkönyököl a stég korlátjára és csak bámulja a tükörsima vizet, szinte felveszi a halszemet, néz a semmibe, gondolatai pedig ki tudja hol járnak. Még ő maga sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Most, hogy unottan nézi a vizet, épp arra gondol, hogy vajon vizsgaidőszakban is tiltott terület-e Bogolyfalva. Végül – mivel ez a téma még sosem hozta lázba – vállat von, nem számít, hogy erre a kommunikációs formára még a tavacska halai sem fognak reagálni. A „Héj béjbi” már széles mosolyra húzza az ajkait, és nem felejt el válaszolni sem.
- Itt vagyok cukorborsóm, nyalom a hangod! – kacag fel, majd elveszi a felkínált bögrét. Végignéz McK-en és most sem titkolja el, hogy tetszik neki a lány külseje. Soha nem titkolta, valahogy McKenzie meg is bántódna, ha nem mondana neki igazat, még akkor is, ha azzal megbántja.
- Szóval nem estem ki a pixisből - a szemei nevetnek, mert örül, hogy McK nem felejtette el. Pedig nem túl sokat beszéltek mostanában, csak néha és akkor is keveset, nagyjából annyit, hogy feltartsák az ismeretségüket. Na, meg ki tudja, hogy McK épp melyik pasival szórakozott, illetve a családja épp mibe rángatta bele.
- Jól nézel ki, de miattam nem kellene megfáznod. Vagy ez a női sors? Szenvedni a szépségért? – kérdezi, közben magához inti a lányt, hogy ő is unalmasan nézhesse a tavat. Erőt vesz magán, még sóhajt is egyet, majd a lány szemébe néz.
- Igazad volt. Nem tudok élni nélk… - felnevet, majd folytatja - … szóval nem való nekem ez a kötöttség. Újra egyedülálló vagyok és páratlan. Mindenféle kontextusban – keserédes a mosolya, meg kellett hajolnia a királynő előtt, akinek igaza volt. Nem szereti bevallani McK-nek ha téved, viszont szereti növelni az egóját a lánynak. Olyankor nagyon édes tud lenni, amin Yar viszont jót mulat. Majd még kiderül, hogy mi lesz ma a továbbiakban. Miután beleszagolt az italba, nagyon megörül, hogy forró csoki van benne. ~ Vajon tudta, hogy ez a kedvenc italom, vagy csak így jött ki? ~ A nagy tanakodásban nem jut dűlőre saját magával szemben, akár tudhatja is McK. Belekortyol és várja az ízhatást, de az eper kissé elrontja a vártakat. Nem rossz így sem, csak másra számított.
- Minek bele eper? De nem vagyok hálátlan – ad egy puszit az arcára, miközben kuncogni kezd.
- Veled mi újság? Átrugdostad a csodás valagad a következő évfolyamra? – érdeklődik, és máris jobb kedve van. Örül, hogy bebizonyosodott, hogy McK-kel jól érzi magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Megtette a hatását a köszöntés, szeret megnevettetetni másokat, és most jól esik neki is kacagni.
- Bocsi, külön neked tartogattam – vallja be, tényleg nem sütötte még el ezt a dolgot. Azért ő is megvizsgálja a lány oldalát legalább szemmel, de nincs baja, így csak somolyog tovább.
- Na gyere ide, majd melegítelek – kacsint egyet és teret enged a lánynak, hogy átkarolhassa a rellonost. Sosem volt vele prűd, az ő kapcsolatuk mindig furcsa volt. Yarista nem is tudná jellemezni, hogy ha bármi lehetne köztük – ami fenn álló lehetőség most is -, hogyan viselkedne. McK-nél tudja, hogy kb egy nyitott kapcsolatig menne csak el, nulla kötődéssel. Legalábbis mindig ezt hangoztatja, és így is viselkedett eddig. Yar meg nem tudja, hogy ezt ő meg tudná-e tenni a másikkal, de belevágni mindenképpen belevágna, ha ez lenne a lehetőség. Viszont most is jól megvannak, szerinte kb. bármit kérhetne tőle a lány, vagy fordítva. És ez nagyon furcsa, legfőképpen az, hogy ez csakis McKenzie-nél van. Minden közelebbi lánynál van valami jellemző tulajdonság a kapcsolattól függetlenül, Kenzire pont ez, hogy testvérként és szeretőként is el tudná képzelni, de akár mindkettőként egyszerre. Ez kicsit fellúdbőrözi egy pillanatig, amíg átveszi a csokit és belekortyol, az ital felmelegíti.
- Igen, lehet, hogy azért. Nem tudom, talán mert túlságosan is csőlátásom volt. Sajnálom, hogy nem találkoztunk, tényleg hiányoztál – vallja, de azért még hozzáfűzi. – Nem kell sajnálnod, az nem olyan McKenzies, még ha igaz is – vigyorog. A puszinál látja a furcsa arckifejezést, magát is meglepi. Miért nem csók volt? Túl ideges lenne tőle, vagy nem vágyik most ilyesmire? Vagy túl jó lenne? Nem tudja eldönteni.
- Oké, édes vagy – azonnal kicseréli az italt. – Azon gondolkoztam, hogy miért nem csókoltalak meg, hiszen… Szerinted? – fürkészi a lány szép barnáit, majd az ajkaira pillant. Még mindig kívánatosnak találja és csókolnivalónak. ~ Hmm, tényleg érdekes. ~
- Az nem is átlagos. nekem minden K lett, amit megírtam, idén lázadok, három kimarad – vonja meg a vállait, az arcán is ez tükröződik. Átlépett a túl jófiús szerepen, megvannak a maga céljai, és nem akar több energiát fektetni az iskolába, mint amennyit kell.
- Jövőre a felnőttben is játszom már – ezt már vidáman teszi hozzá a többihez és újabb adag csokit tol le a torkán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Még mindig kicsit hitetlen, hogy McK ilyen ruciban – még akkor is, ha nagyon tetszik neki – képes volt idejönni, de a lány nem szívbajos, odabújik a kviddicseshez. Yar közelebb húzza magához őt, hogy ha már odahívta, legyen is értelme az egésznek, talán így jobban átmelegedhet a leányzó.
- Nehéz lenne kibúvót keresni belőle – mondja félvigyorral, de nem akar ebbe jobban belegondolni. Valahogy túl ködösnek tűnik most visszagondolni az egészre, főleg amiatt, hogy minden olyan tökéletesnek tűnt, amit aztán egy huszárvágással megszüntettek. A legnagyobb csalódás pedig még mindig az neki, hogy nem fáj annyira neki, mint kéne. De ezt is elhessegeti és inkább a mellette álldogáló és forró csokizó lánynak szenteli a figyelmét. A puszi és a csók közötti különbség óriási, viszont meglepő McK „nem tudomja”. Ő mindig szokott találni valami okos magyarázatot, vagy legalább van olyan véleménye, amibe bárki kapaszkodhat, még akkor is, ha esetleg az nem helytálló.
- Ezt még soha sem hallottam tőled – pillant rá zavartan, kutakodó kékjeivel. Gyorsan iszik is tovább, hátha a csoki áldásos tevékenysége megmozgatja a befáradt agysejtjeit és kieszel valamit. Miközben magáról beszél, elfogadja a kezet és mosolyog, ahogy Kenzie vezeti őt a stég széléhez, de aztán kiderül, hogy mire megy ki a játék, a lány felül a korlátra, vélhetőleg a szemkontaktus miatt. Most kicsit a rellonos a magasabb, Yarista aranyosnak találja, ahogy átfogja a lábaival, nehogy leessen. ~ Vagy más miatt? ~ Ezt nem hiszi, de McK újra mosolyra deríti.
- Lehet, hogy jó is, ha felfordul. Nők eddig is voltak és lesifotósok is, pl Biharszegi, vagy azt Edictum. Remélem, épp rossz kedve van valami miatt – kuncog, mert tényleg utálja a lányt. Ráadásul túl ügyes fotós, például a Kalickában is jókor volt jó helyen a feministák BK-s vezére.
- Ez komolynak hangzott – elképed eléggé, mert ilyenkor olyan beszélgetés szokott előjönni, ami általában a hallgató félnek nincs ínyére. Kicsit meg is emelkedik az adrenalinja, melege is lesz kissé, sőt még a szíve dobbanása is meggyorsul. Ráadásul Kenzie is feszült, ami csak tovább ront a helyzeten.
- Ok, csendben leszek – mondja komolyan és kíváncsian várja, hogy mit fog most kapni. Talán most jobban szeretné, ha a lány kinevetné hirtelen, hogy csak szívatta, de jelenleg nem hisz ebben. Nem látta még ilyennek a rellonos leányzót, de még így is jól állt neki, hogy a hajával játszik a szél. A magyarázatra figyel, de nem hagyja nyugodni a két rakoncátlan tincs és a monológ végén, mikor Kenzie arra vár, hogy válaszoljon, csak kedvesen félresöpri a füle mögé a két elszabadult hajvéget. Kényelmetlenül érzi magát, nem tudja eldönteni, hogy mi van, ezért inkább kibeszéli magából a gondolatait, hátha jutnak ketten valamire.
- Először is, körberöhögnének téged a legtöbben ezért, főleg, hogy azt mondtad, hogy én „komoly kapcsolatos” vagyok – még macskakörmöket is csinál az ujjaival, bár a termosz miatt az egyik elég sutára sikerül.
- Na, de, hogy legyen értelme is, ha már beszélek… Igen, neked írtam és igen, nem tudom miért éppen neked. Lehet, hogy igazad van és tényleg ez a csók hiányának értelme, hiszen semmi sem akadályozott most abban, hogy megtehessem. Én mindig el tudtalak képzelni magam mellett, tény, hogy azt is tudtam, hogy nem biztos, hogy mindig együtt lennénk. Régen ezt is csináltuk, csak nem mondtuk ki, hogy járunk. Nyilván nem is jártunk, csak… valami olyasmi. vagy az sem, nem tudom – vonja meg a vállát, és láthatóan erősen gondolkodik a dolgon. Örül, hogy nem kell elrejtenie az érzéseit, és nyíltan beszélhet.
- De lehet, hogy csak azért nem tettem, mert túl közeli a szakítás, és érzelmileg nem volt helyes, vagy a frász tudja. De ami fontos, hogy ugyanúgy érzek irántad, mint eddig, vagyis… most már nem tudom. Gőzöm sincs, hogy mit érzek, minden olyan zavaros. Azt tudom, hogy te nagyon sokat jelentesz nekem, és kevés ilyen ember van. Szerintem ezért írtam neked. Például most mondhatnák egyesek, hogy csak a karjaidban szeretnék vigasztalódni, aztán ha jön egy jobb parti – tudom, nincs jobb -, akkor megyek tovább. Nem tudom, hogy nem így van-e, össze vagyok zavarodva. Veled mindig így volt, nem újkeletű a dolog. Lehet, hogy féltem mindig is túl közel kerülni hozzád, de lehet, hogy csak elfogadtam ezt az állapotot, ami működik most is. És az is lehet, hogy nem bíztam/bízom benned, ahogy mondtad. Zavaros az egész – mondja, majd átöleli Kenzit, és jól esik neki ez a dolog. Most is szívesen megcsókolná, már csak kíváncsiságból is, hogy mit vált ki belőle. Kicsit hátrébb húzódik és folytatja, egész halkan, valamiért elment a hangja. Bámulja a mogyorószín szemeket és beletúr a lány hajába.
- Mindig azt mondtad, hogy nem leszel senki felesége, és nem fogsz leragadni senkinél, még akkor sem, ha belekényszerítenek. Most mégis elbizonytalanítottál, de szerintem inkább magadat, hogy lehet, hogy tévedtél. Megleptél – fejezi be és most már csak egy fura mosolyt hív elő repertoárjából. Ott áll előtte és a kezei a lány combján pihennek, figyelve arra, nehogy kiessen a lány, hiszen azért karolta át a lábaival.
- Szerintem csak simán nem vagyunk normálisak – vonja le a konklúziót és kiissza a maradék forró csokit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Felhorkan a válaszra, de a széles mosoly elárulja, hogy tetszett neki Kenzie mondata.
- Érdekes, hogy ezt eddig nem vettem észre. Akkor jól csináltad – kacsint a lányra, és jót kuncog még rajta. Gőze sem volt, hogy McK ennyire törődik a kapcsolatukkal. Visszagondolva tényleg mindig csinált valami furaságot, vagy ijesztgette, vagy valami meghökkentőt, mikor a réten Amirával csókolózott, szóval sosem volt egy sima találkozás. Az utóbbit úgy gondolja, hogy nem neki szólt, csak talán egy kicsit. Jó az, ha fontosnak gondolja magát az ember.
- Ha feminizmust akarsz tanulni, lesd el a fogásait. Nagyon megy neki, eléggé elvakultan nyomja – vonja meg a vállait, mert idegesítő a rellonos szőke. A saját hibáit nem képes belátni, és még ha rosszat csinálna, az is a férfiak miatt történt volna, ebben Yarista biztos. Kár sok szót vesztegetni az ügyre, így is sokat beszélt már róla, örül is, hogy mostanában nem látja.
- Hát jó, ez mondjuk igaz. De csak az hitte komolynak, aki valamennyire ismer, szóval a többség nem. És láss csodát, máris szingli lettem, tehát igazuk volt, nem? – kérdően néz, de aztán csak legyint. felesleges a magyarázkodás, úgyis mindenki azt hisz amit akar, és ami a legjobban tetszene neki a fiúval kapcsolatban. Nyilván az irigyek drukkoltak, hogy szakítson Amandával, mások meg örültek neki, ha volt ilyen egyáltalán. McKenzie-nek és neki sem sikerül megfejteni ellenben, hogy közöttük mi van. Sok alternatíva felvetődik, de egyikre sem tudják határozottan azt mondani, hogy így van. Egyvalami biztos, hogy mindig összetalálkoznak, és olyankor jól érzik magukat és nem is féltékenyek egymásra, legalábbis az exrellonos biztosan nem. Igaz, ő még McK-et nem látta fiúval, csak hallott ezt-azt. Mivel ő tudja, hogy mi a pletyka, hiszen ő rendszeres célpontja ezeknek, nem vett komolyan semmi ilyesmit. Talán egyszer megkérdezi McK-et, hogy volt-e valakivel, vagy ilyesmi. De ez nem az a pillanat, most jó közel húzódnia a lányhoz, és agyalni az élet értelmén, vagy bármin.
- A ti családotok egy kusza érzelmi és politikai háló, sosem fogom megérteni, vagy felfogni, hogy ki kivel van. Érdekes módon inkább a család nőtagjaival vagyok jobb kapcsolatban: Alexával, Yvonne-nal és persze Veled. De egyetértek, kényszerkapcsolatba és házasságba én sem szeretnék lenni. Mákom van, hogy az én szüleim még nem terveztek ilyet, gondolom már előadták volna, ha lennének ilyen szándékaik. De majd megszöktetlek, ha esetleg ilyenre kerülne a sor – felkacag egy halvány zavarral a tekintetében, csak egy másodpercig hagyja kint, egyébként vidám nevetésnek látszik az egész. A barna szemű pedig máris inkább eltereli a témát, és nagyon jól tudja, merre kell úgy, hogy Yarista biztosan arra válaszoljon. Még nem érti, hogy miért nem gondolkodtak tovább esetleg, vagy beszélgettek a családjaikról, de igazán nem is érdekli. Csak nézi, ahogy kortyolgat McK, ő pedig egy kisebb gondolkodás után válaszol.
- Utolsó évem, és ha jól tudom, elmarad a bajnokság. Én is jó ötletnek tartottam, hogy ne legyenek iskolai csapatok, hátha úgy több jön össze, de ez nem jött be úgy gondolom. A csapattagok nem annyira összetartóak és könnyen összeszedték a legjobbakat egy, esetleg két csapatba. Így már nyilvánvaló nem annyira jó a többieknek, talán jobban eloszlottak az erőviszonyok, amíg a házukért küzdhettek. Még úgy is jobb volt kikapni, hogy mindent megtettél és azt a házadért tetted. Hát ez van, nem minden újítás jó feltétlenül, de ez csak az én véleményem. Egyébként pedig nem tudom, hogy lenne-e itt keresnivalóm, biztos sokaknak csalódás volt, hogy elmentem. Nem bántam meg, hiszen Legra kezei alatt rengeteget fejlődtem, amit itt nem kaphattam volna meg, de bánom is, mert jó érzés volt a diákok között játszani. Szóval nem tudom, hogy megérné-e visszajönnöm, vagy sem – félmosollyal ontja a szavakat, a kviddics mindig megereszti a nyelvét, amit aztán alig tud visszahúzni, annyit beszél róla.
- Kéne valamit csinálnunk, unalomba fullad az iskola, ha nem balhézunk, vagy valami – ez a vigyor már ördögi, és nem lehet sejteni, hogy mi van mögötte. Talán McK tudja, talán csak Merlin a tudhatója. A lányra néz és kisöpri annak haját a szemei elől. Ó, azok a tincsek!
- Mit kedvelsz bennem? – teszi fel az 1000 galleonos kérdést váratlanul, mert a témának eddig ehhez semmi köze nem volt. Csak úgy jött, valahogy a szíve mélyén ezt érezte, hogy nincs rá jobb pillanat, mint a most. Pedig biztos van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Vasárnap reggel mi lehetne jobb, mint egy kis edzés. Most nem ő fog edzeni szerencséjére, a tegnapi tréningen a Vikingeknél eléggé elfáradt, és mivel mostanában nem nagyon kell másra is gondolnia, mint saját magára, csak megérkezett és reggelig aludt. Runa – a kis énekes, hehe –felkérte őt, hogy tanítgassa repülni, és ha tőle ilyet kérnek, szívesen segít, persze nem mindenkinek, de a háztársainak mindenképpen. Így a nap a szokásosan indult: kómás fejjel felkelt, lezuhanyozott, elvégezte a reggeli kötelező dolgokat, kényelmes ruhába öltözött és egy pár falatos reggeli után elindult a rétre. Runa mondta, hogy nincs seprűje, így elhozta neki egy régebbi sajátját, amit nem sajnált annyira. Eléggé lestrapált szerkezet volt, egy Nimbusz 2000-es, régebben sokat repült vele, de még mindig megbízható volt, és ezt főleg Yaristának köszönhette, aki nagyon vigyáz a kviddicses dolgaira. Így aztán két seprűvel a vállán sétál Runa felé, akit már messziről kiszúrt. A másik vállán –mert kettő van neki ám – Roli pihen, akit ebben a pillanatban enged útjára. A kis sárkány elrugaszkodik és Runa felé reppen, hangos rikoltással hozza ki őt a közönyből, ha éppen abban volt. Aztán tesz egy kört és elrepül a dolgára. Yarista mindig kíváncsi volt rá, hogy éppen merre mehetett a kis sárkány, de ha minden jól megy, hamarosan vele tarthat. Az lesz ám a jó móka! Még van mit tanulnia azért, de egyre jobban izgul már, hogy bejegyeztethesse magát végre és átváltozhasson. De most más dolga van, Runát kell tanítania, még ő sem tudja, hogy mennyire nem tud repülni a lány, majd mindjárt kiderül.
- Helló dalos pacsirta! Hoztam neked seprűt, még nem tudom, hogy mit kérjek érte cserébe – vigyorog, majd átadja a régi seprűjét, ami ugyan tényleg eléggé elnyűtt, de újszerű állapotban van még így is.
- Mesélj, mi az, amit tudsz a repülésről? Már csak azért, hogy mennyire elölről kéne ezt kezdeni – érdeklődik az edzés melegítőjében, ami kék-sárga és a Vikings klubjelvény ott figyel a szíve felett. A saját seprűjére támaszkodva vár, hogy Runa megadja a legfontosabb válaszokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Mosolyogva követi az elreppenő sárkányt, aki megijeszti a fűben ücsörgő gólyát. Runa mindig ilyen kis félénk volt, de Yart ez sosem zavarta, inkább legyen őszinte, minthogy felvegyen valami érzelmi maszkot, sokkal természetesebben hat. Átadja a lánynak a seprűjét, amikor odaér és puszit kap cserébe, válasznak pedig egy vigyort küld vissza a lánynak.
- Jó lesz, a kedvenc italom. Egyébként nem félsz, hogy Palarnt puszilgatod? Benne leszel az Edictumban – kacarászik, majd megkérdezi, hogy mennyire is tud repülni Runa egyáltalán. A helyzet eléggé siralmas, Runa abszolút kezdő és megnyilvánulásából Yar arra következtet, hogy még tart is az egésztől, vagy még inkább fél. Mivel a fiú szereti a kihívásokat, a repülést pedig pláne, így nem hiszi, hogy meg fog hátrálni az egésztől.
- Jó, akkor teljesen az elejétől kezdjük. Nem is baj annyira ez – mozgatja meg a vállait, miközben a lány még fűz némi magyarázatot az egészhez. Felvonja a szemöldökét, mert egyetértene Markovitscsal , hogy kipenderítené az órájáról.
- Ennek tényleg nem örülne, mert legalább annyira szereti a kviddicset és a repülést, mint én. Szóval remélem is, hogy nem ezért vetted fel az órát – morcoskodik egy kicsit, de rövid időn belül máris tettre kész arcot pillanthat meg Runa, a fiú elkezdi a tanítást.
- Az első feladat ugye az, hogy fel kell emelned a földről. Ez nem túl nehéz, illetve nagyon is könnyű, bemutatom – mondja, majd óvatosan lehelyezi a saját seprűjét a fűbe.
- Fel! – a kezét a nyél felett tartja kinyújtva, mikor elhangzik a parancsa. Nem túl pattogós, inkább szeretetteljes a hangja, már ha lehet szeretni egyáltalán így egy tárgyat. A Tűzvillám III. belereppen a kezébe, a fiú szeme mintha felcsillanna. Elégedetten néz a lányra, majd mielőtt Runa próbálkozna, ad némi segítséget, és újra rátámaszkodik a seprűjére.
- Na, figyelj! A lényeg az akarat. Akarnod kell, hogy a kezedbe kössön ki. Egyáltalán nem kell félni az eredménytől, ezt bárki meg tudja csinálni, bárhová is sorolod magad. Érted? A lényeg, hogy a seprűt kedvelned kell, hiszen ő fog téged a levegőben tartani. Tehát egyenrangú félként gondolj rá, aki megvéd majd a levegőben a leeséstől. Ha így állsz hozzá, sikerülni fog. Persze lehet, hogy nem elsőre, de pár próbálkozás és meglesz – mondja könnyedén.
- Na, lássuk kicsi lány! – szólítja fel a kezdésre, reméli, hogy jó tanára lesz Runának. A levegőben már ösztönösebben fog segíteni neki, nem lesz ezzel baj, úgy gondolja. De az első lépést Runának kell megtennie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A feminizmushoz nem akar hozzászólni többet, teljesen egyetért a barnával. Arról a lányról pedig pláne nem akar beszélgetni, pont elég akkor, amikor ott van életnagyságban. A vállrántása a lánynak viszont aranyos és nagyon természetes, emiatt halványan elmosolyodik, de továbbra sem kommentálja a dolgokat, mert nem érzi úgy, hogy kellene. Kenzie majd megkérdezi, ha akarja, vagy ha érdekli.
- Igen, talán. Végül is, aki nem akar megismerni komolyabban, az nem is érdemli meg az igazságot – most rajta az enyhe vállvonogatás sora, mielőtt rátérnének McK családjára. Nos, igen, elég bonyolult a helyzet, nem lehet tagadni.
- Lehet, hogy el kéne olvasnom, csak, hogy tisztába legyek mindenkivel – viccelődik, majd elejti azt a néhány szót, hogy ő megszökteti a rellonos barnát. Megdöbben, hogy a lányt máris hozzá akarták adni az unokatestvéréhez, érdekből. Még fel is háborodik rajta.
- Benjit? Na, az lenne a szép házasság. – húzza fel a szemöldökét. - Tényleg őrült lehet apád, ha ilyenre vetemedik. Csak szólj, és repülök menteni – mondja kedvesen, hangjában természetesen a komoly él is felfedezhető. Kenzienek is elfogyott az itala, meg tudja érteni, hogy ez milyen szomorúság, a forró csoki hiánya. Felteker az egyik ujjára néhány tincset McK hajából, majd hagyja, hogy a gravitáció megtegye a dolgát. Kenzie azonban máris előhozza kviddicset, amiről nagyon szívesen beszélget most is.
- A legtöbben nem így gondolkodnak, mert a kupa megnyerése egy jó játékosnak fontosabb, mint az, hogy egy gyengébb csapatban kiemelkedőt alkosson. Meg kell mondjam, hogy ez sem elítélendő, a te elképzelésed pedig tiszteletreméltó. A házakért versenyezni viszont biztosan nagyobb motiváció bárkinek – mondja, majd megint játszani kell a lány hajával. Elrévedve gondolkodik azon, hogy milyen jókat kviddicsezett itt, még akkor is, ha most ebben a sportban más feladatai, nagyobb kihívásai vannak. A csapategység mindig megvolt a Rellonban és hiába volt fiatalabb a többieknél szerették a többiek. Aztán jött a betegség és még sok minden más, amiért elment. Nem tudja eldönteni, hogy visszajönne-e, de úgy gondolja, hogy nem, nem érné meg neki a kockázatot.
- Nagyon aranyos tőled, hogy ennyi lelkesedsz a játékom iránt, sőt még a tapasztalatomra is adsz. De nem hiszem, hogy fogok itt valaha még játszani, vagy esetleg később, ha már nem akarok komoly karriert. Egyelőre még motivált vagyok és minden erőmmel arra koncentrálok, hogy a legjobbak közt lehessek – egészen komolyan gondolja, ez meg is látszik rajta. De, hogy most ő terelje a témát, rákérdez, hogy miért kedveli őt a lány. Túlságosan is meglephette, mert majd’ leesik a korlátról Kenzie, de Yar azonnal átöleli és magához húzza. Aztán együtt nevet vele, jól esik, hogy a közelében van a kis harcipukkancs, aki ma egészen más oldaláról mutatta meg neki magát. ~ Talán idősödik és azért. ~
- Az tényleg nem lenne jó ötlet – helyesel és mosolyog Mck háta mögött, majd a magyarázatra megengedi, hogy szembe kerüljenek egymással.
- Köszönöm, hogy elmondtad – mosolyog a lányra, nem mintha bármikor is titkolóztak volna egymás előtt.
- Tényleg soha nem vártam elő tőled semmit, pedig Alexa figyelmeztetett, hogy milyen kis… hmm… eleven vagy. Nem így fogalmazott, ha jól emlékszem. De jó volt egy olyan valaki, aki előtt nem kellett álarcot húzni, önmagam lehettem. És bár voltak, illetve vannak nézetkülönbségeink, alapvetően jól érzem magam, még akkor is ha lecseszel valami miatt, mert tudom, hogy azt miattam mondod, nem önző dolog van a háttérben – egészíti ki még a köszönetét, mert úgyis rákérdezett volna Kenzie, hogy fejtse ki a véleményét. Most viszont úgy érzi, hogy valóban közel áll hozzá a lány, ezért az ajkait McK-éhez közelíti, és ha a lány nem húzódik el, most meg is csókolja őt. Nem kevés érzelmi töltettel, ez nem a szokásos baráti csók, hanem egy másfajta, amit a fiú sem tudna megmagyarázni. talán valamilyen keverék, a barátiság és az érzelmek határán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Hallottam már a nagybátyádról. Igazán tehetséges, és igazuk van! Kár lenne bent hagyni a tehetségét a faluban, amikor annyi örömet okozhatna a játékával. Én biztosan szólnék, de engem elég nehéz hátráltatni a kviddicstől. Úgyhogy egy szó, mint száz, beszéld rá, hogy játsszon megint! – kicsit belelendült a témába, de hát kviddics. Olvasott már Merkovszky Ádámról, sőt, még látta is egy meccsen, nagyszerű sportolónak tartja. Ezért aztán muszáj volt egyszerű szurkoló szemmel is megmondania Runának, hogy intézkedjen, bár nem akart neki parancsolgatni, nagyjából úgy hangzott, nem pedig egy kérésnek. Felnevet, ahogy Runa még egy kis szurkálódással odapiszkál neki, régebben biztosan leoltotta volna, de ma már csak legyint az ilyesmire. Ráadásul tudja, hogy ez nem bosszantásból mondta a lány, csak egy kis fricskának szánta.
- Na, igen, már elsősökkel is jól kijövök. Biztos használna a „hírnevemnek” – még macskakörmöket is mutat nevetés közben, és eszébe jut még valami.
- Amúgy sem mernél megcsókolni, te nem vagy olyan lány, aki csak úgy meggondolatlanul cselekszik – a szeme huncutul vigyorog, miközben átnyújtja a seprűt. A fejét ugyan el kell egy kicsit húzni, hogy Runa ne kólintsa homlokon vele, de ez bőven belefér, rutin mozdulat neki, szóvá sem teszi.
- Ugyan repülni meg tanulni gyakorlással meg lehet. Más kérdés, hogy kviddicsezni, vagy komolyan repülni már sokkal nehezebb, de nem hiszem, hogy béna lennél. Talán az önbizalmad nem az igazi, de majd javítunk rajta – kacsint a lányra, mert ha már felkérte Ruuu, abban biztos lehet, hogy addig, amíg meg nem tanul normálisan repülni nem hagyja őt békén az exrellonos. Egyébként is kihívásnak érzi, hogy őt kérte fel, muszáj bizonyítania, hogy nem csak tehetséges játékos, hanem át tud valamit adni magából, ami hasznára lehet másoknak is. Bemutatja a mozdulatot, és próbál olyan érzelmeket közvetíteni a lány felé, hogy abból leszűrje Runa, hogy mit is kell pontosan tennie. Szavakkal is megtoldja a bemutatót, így talán már sikerülni fog. Elsőre és másodikra semmi eredmény, magában csóválja is fejét. Nem érzi a lánytól, hogy el lenne lazulva, inkább a görcsös akarást, és megfelelés süt az arcáról. Az övé viszont biztatóan mosolyog, Runának pedig harmadjára sikerül is megkaparintania a seprűt.
- Látod, megy ez. Kicsit lazábban csináld, nem kell, hogy az egész iskola téged nézzen. A seprű tudja, hogy mikor mit kell csinálnia, csak az utasításoknak kell olyanoknak lennie, hogy értse, bármilyen furán hangzik is. Egyébként meg ne csodálkozzál, ez a természetes. Jegyezd meg az érzést, amivel a kezedbe repült és hasonlóan próbáld meg újra. Ja, és fagyaszd ki magad, rémesen merev vagy, csak lazán. Ez nem vizsga, nekem nem kell megfelelned. Csak magadnak, tudod – pöcköli meg finoman és barátságosan a lány orrát, és vigyorog is hozzá egy jót.
- Szóval nem kell félni, menni fog ez. Ha a felvétel sikerült, a többire is meg tudlak tanítani. De most gyakoroljuk ezt. Legalább tízszer fel kell venned ma, és ennyi. A többit majd legközelebb. Hajrá! – adja ki a feladatot, majd ő leül a fűbe és figyeli a lányt, ahogy próbálkozik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Úgy legyen, kis tanítványom – mosolyog egy szélesebb verziójú fajtából. Hiába, egy ilyen tehetséges, mint Merkovszky Ádám, nem veszhet el csak úgy. Ha tehetné személyesen is elmondaná a véleményét a férfinak, de úgy érzi, mást kérdezne, például Nikit. Hogy hova tűnt el és miért? De most más feladat van, és ha már itt van Runa, egy kicsit kipróbálja magát, hogy van-e még olyan jóképű, mint ahogy azt az Edictum állítja.
- Oké, bár én nem tartok a prefektusoktól – nevetgél, majd fokozza a tempót, Runától csókot kér, de csak lehetőségként, aminek a gondolatára a lány bele is vörösödik. Mi több, még az orra vére is elered, ami meglepi őt. Nem tudja, hogy mi ez, és azonnal zsebkendőért nyúl. Mire előkerül a finom selyem, a levitás lány már rutinosan törölgeti az eleredt vörös életnedvet és némi magyarázattal is szolgál. Erre azért nem bírja ki az exrellonos, hogy ne kezdjen el nevetgélni, hiszen belegondol abban, hogy ha Runát elviszik modellek közé elvérzik szegény.
- Hű, akkor elég sokat vérezhet, sok itt a jóképű fiú állítólag. Persze megnyugtató, hogy én is az vagyok – kacarászik magában és megvárja, amíg Runa végez, és a rendelkezésére áll. A másodéves rosszkedvűsége miatt, kissé visszavesz a kárörvendőségből is, lássa milyen rendes ez a fiú, amellett, hogy jóképű.
- Semmi gond, biztos unod már, de nekem tetszett – próbálja vigasztalni, majd gyorsan áttérnek a gyakorlásra, ezzel is segítve Runát, hogy elfelejtse a történteket. Yarista sem szeretné, ha emiatt lenne frusztrált a lány, így aztán hosszas magyarázkodásba kezd, a seprű felvételének elméleti részéről. A siker elvárható volt, így nem lepődik meg túlságosan a dolgon, inkább örül, hogy magát katasztrófának mondó lánynyak is tudott segíteni. ~ Senki sem menthetetlen. ~
- Nincs harag, nem azért jöttem, hogy haragudjak rád. Igen, csak lazán. Persze, ha majd nem úgy csinálod biztos szólni fogok, de ez egy tanító dolga nem? Nyugi, nyugi, menni fog – szól a lányhoz és kiadja a feladatot. Nem ugrik fel, ha Runa megüti magát, csak figyel. Ez is a tanulás része, és ha mindig csak megvédené őt, sosem jutna el a célig, ami még nagyon messze van. Kellenek az ilyen dolgok, hogy edződjön az ember, és a sikerélmények elhalványítják az ilyen fájdalmas tanulási pofonokat.
- Látom, és tudtam, hogy sikerül, folytasd! – kéri a magam módján Yar, és nemsokára elvégzi a rábízott feladatokat a másodikos leányzó. ekkor már feltápászkodik ő is és mosolyogva szólítja meg a kis padawant.
- Jó, ezzel a mai órának vége, szerintem nem vagy reménytelen, szóval ilyet nem szeretnék többet hallani. A seprű pedig nálad lesz, amíg megtanítalak repülni, gyakorolhatsz vele, amikor csak kedved van, de azért hagyd egyben lehetőleg. Jó lesz ez, még az is lehet, hogy a végén megszereted a repülést. Merkovszky biztosan büszke lenne rád, Nikivel együtt – mondja vigyorogva, majd kézbe veszi a saját seprűjét.
- Na, ennyi volt akkor, ahogy ígértem. Légy jó, és akkor a következő órán már a repüléssel próbálkozunk. Ha gondolod, velem tarthatsz, nem félek a társaságodtól – összeborzolja Runa haját, majd elindul a kastélyba és füttyent egyet a sárkánynak. Pár perc múlva előkerül Roli is és a fiú hátára telepszik, így nyeli el őket a kastély hatalmas bejárata.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Annyira azért mégsem akarok tisztában lenni velük. Éppen eleget tudok róluk, és akiket ismerek… Pont elég őket – ugratja a lányt tovább, de ezzel nem akarta megbántani őt. Szereti a legtöbbjüket, talán csak Benjivel nem puszipajtások, de ennek is csak az lehet az oka, hogy nem keresték még egymás társaságát. Yarista mondjuk nem is vágyik rá igazán, elég sok pletyka kering róla, ami pont elég arra, hogy elkerülje, ha teheti. Ráadásul McK-nek sem a kedvence, őt viszont szereti, tehát még egy pont arra, hogy nem látogatja meg haveri beszélgetésre a rellonos srácot.
- Oké, azt hiszem kellő magyarázatot adtál. Nem egyszerű családod van, de ezt már az előbb is mondtam. Szerintem te szerencsésebb leszel – legalábbis reméli, mert ilyen mélységben nem volt tisztában McKenzie családjával soha. Biztos benne, hogy ez is még csak a felszínt karcolgatta, ha mélyebbre ásná magát nagyon meglepődne. Olyan dolgokat tudhatna meg, amiket inkább jobb nem tudni, és még a végén őt házasítanák be, jobbik esetben,. Így inkább marad tudatlan, ennyi is bőven elég volt.
- Igen, elég szép, valóban. De egyébként a jobb csapatban meg még jobbnak kell lenned, hogy számításba vegyenek, egy gyengébben viszont nem biztos a siker, hiába vagy kiemelkedő. Nem egyszerű ez, de mindegy is. A lényeg, hogy mindent meg fogok tenni azért, hogy a legjobbak között tartsanak számon, szerinted ezt sokszor mondom? – vonja meg a vállait, mivel ez eddig is természetes volt a részéről. Még soha sem panaszkodott edzés miatt, és talán egyszer-vagy kétszer mondta még le régebben bármelyiket is. Mindig nagyon komolyan edz, és néha örül, ha valamelyik csapattársa miatt az egész csapat bűnhődik. Nem szeret egyedül edzeni, és a savanyú arcok ellenére ilyenkor is jól érzi magát, a többiekkel ellentétben.
- Oké-zsoké, nagyon szívesen. A régebbi trükkjeim közül – ölt nyelvet, majd felkacag, mert még egy baráti szívességből is a versengést hozza ki, ha kviddicsről van szó. még így sem biztos abban, hogy kiadná az újabb trükkjeit, de majd mutat olyat, amit többen is alkalmaznak, azt nem vétek elárulni és kell a fejlődéshez, bizonyos szint után. Alexáról is elmondja, hogy szereti, de a megjegyzéshez nem szól hozzá, csak tovább bazsalyog, mindketten tisztában vannak azzal, hogy mit tartanak McK-ről, ami nagy részben igaz is. Egy vad, zabolázatlan erő, amihez csak csatlakozni lehet és vele szállni, de visszatartani nem lehet, vagy nem érdemes. Ezt ő is jól tudja, ezért nem is nagyon szokta őt okítani semmire, de most megtiszteltetésnek veszi a lány részéről a felkérését, hiszen Kenzie büszke is, nem szokott segítséget kérni senkitől. McK-kel nevet, ahogy húzza a lány az agyát, de tudja ő jól, hogy valóban fricskáról van szó. Vele mindig így viselkedik, de egyszer megnézné magának a manipulatív McK-et, persze csak akkor, ha nem ő a célpont. Biztos izgalmas lehet. Mire ezt végiggondolja, már az ajkuk összetapad és új érzések kerülgetik a lánnyal kapcsolatban. Eszébe jut, hogy miket mondott korábban a mai beszélgetések közepette és valóban igazat ad neki. Eddig nem tudott úgy rá nézni, mint barátnő, pontosan az őszinteség miatt, mostantól azonban biztosan megváltozik a hozzáállása.
- Igen – nyugtázza a választ és még bele is pirul egy kicsit. Nem tervezte ezt, hirtelen ötlet volt, de gyorsan rendezi az arcvonásait, még akkor is, ha Kenzie szemei rá mosolyognak.
- Utálom a csokoládé szemeid, olyan ennivalók – nevetgél, a rellonos barátja pedig meghívja őt Yvonne-hoz. Sajnos a rossz hír az, hogy nincs már otthon senki, ami alapesetben jó hír lenne, ha két fiatal egy házba megy, de Yar szereti Yvonne-t és NLR-t, kicsit bánatos is volt, amikor elköltöztek, de küldött nekik egy „sok szerencsét” képeslapot… magáról.
- Jó kis szobor lennél, mindig meglátogatnálak. – ugratja a lányt, majd beleegyezik, hogy vele megy. – Akkor indulhatunk is – leemeli a korlátról, de nem engedi el Kenzie kezét. Most jó így neki, persze nem fog ellenkezni, ha McK kihúzza a kezét az övéiből. Aztán el is indulnak, Yar mosolyogva lépked Kenzie mellett, aki most hirtelen nem is tudja, hogy mit jelent számára. Mindenesetre nagyon sokat, ebben biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Újabb nap a tanításra, ahol Runát kell neki oktatnia a repülés fortélyaira. Mivel a lány eddig nem mutatott a tudásából semmit, illetve annyit, hogy tart az egésztől, még nem tudja, hogy érdemes-e a lány arra, hogy komolyabban nekifussanak. Tehát nem a második óra lesz az, ahol megtanítja majd a Vorszkij-műbukást a másodévesnek. Lehet, hogy addig el sem jutnak, de azt mindenképpen szeretné elérni, hogy Runa félelem nélkül repüljön, és lehetőség szerint élvezze a szabadságot és a repülést, amit a seprűlovaglás ad. Kettesben haladnak kifelé a rétre, Runát feltűnően vidámnak találja, ahhoz képest, amilyen volt a legutóbb. Nagyon reméli, hogy ehhez neki is van egy kis köze, és magabiztosabban vág bele a következő leckének. A mai órát már a kviddicspályán tartják, alkalmasabb hely, mint a rét. Yarista megnézte, hogy az iskolai csapatok ma nem használják a pályát, így maximum egy-két önkéntesen gyakorló egyén lehet, ők pedig nem fogják zavarni őket. Mikor megérkeznek, Yar kicsit csalódott, hogy senkit sem talál, ő sokszor jött ki gyakorolni a szabadidejében. Sok időt nem tölt ezzel, mert felidéződnek benne a régi emlékek, a híres verekedős meccs, és a győzelmek, amiket a többiekkel együtt itt aratott, még a Rellon színeiben. Ez mosolyt csal az arcára és körbehordozza a tekintetét az üresen kongó lelátókon, majd a végén a szemei Runán állapodnak meg. ~ Lehet, hogy ő is tehetséges, csak még nem tudja. ~ Bizakodik, és egy kicsit reménykedik is ebben. Ha Runa játszana, az iskolai csapatban nagyon büszke lenne rá és persze magára is. De ettől még elég messze vannak, kezdődjön a gyakorlás.
- Látom, jó kedved van. Akkor nézzük azt a seprűfelvételt. Gyakoroltál? Persze nem szükséges, csak kérdezem – figyeli a lányt átható pillantással, reméli, hogy megbízik benne Runa és az igazat mondja. Nagyon szeretné, ha ma már repülnének egy keveset, de ahhoz előbb önbizalmat kell a lányba erőltetnie, mert szerinte inkább abban van hiány, mintsem tehetségben. Repülni szinte bárki tud, csak gyakorlás kérdése, kinek több, kinek kevesebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nézi és látja, ahogy Runának a jó kedve egy kissé visszább húzódik, és még válasz közben is a karikákat bámulja a lány.
- Ma nem hiszem, hogy meg fogod látogatni a karikákat – nézi ő is a kedvenc részeit a pályának. nagyon szeret gólt dobni, mindig lelkesíti, spanolja, hogy minél többet szerezzen, minél többet gyakoroljon vele. Már csak Legra kvaffját kéne valahogy megszerezni és akkor itt is tudna gyakorolni, nem szeret a „kispiros” után száguldozni. Az edzőjéé pedig visszajön a dobóhoz, sajnos neki még nem adatott meg ez a lehetőség, maximum varázslattal, de annyira meg nem jó varázsló még, hogy ne fáradjon el egy idő után az invitotól. Gyorsan kifújja levegőt és rákérdez, hogy Runa gyakorolt-e, és mosollyal fogadja az igenlő választ. Ezzel is azt bizonyítja a lány, hogy elszánt, igaz, még a nehezebb részek most következnek.
- Na, ez nagyszerű hír. Pár gyakorlás és tökéletesen fog menni ez is – teszi a lány vállára a szabad kezét biztatóan. Nincs mit tenni, jöhet a neheze, ma repülni fognak, még ha nem is túl magasan és gyorsan. Szép lassan gondolja, hogy haladjanak, nem kell elkapkodni, nem akar sem sérülést, sem pedig rosszkedvet, bár az elkerülhetetlen a kudarcok után. Úgy gondolja, hogy lesz pár, de majd segít túltennie magát Runának ezen is.
- Eléggé – adja meg a rövid választ, nem akarja hiú ábrándokba kergetni. Nem abban kell bíznia, hogy egy másik közegben, hogy boldogul, hanem saját magában.
- Na, mielőtt elkezdenénk. Először is, a kviddicstől még nagyon messze vagyunk. Előbb tanulj meg biztonságosan repülni, ami azt jelenti, hogy már élvezed a kilátást és nem azt nézed, hogy mit, hogyan csinálj, hanem csak repkedsz. Aztán jöhetnek a nehezebb gyakorlatok, ha szeretnéd. De még nem ezért vagyunk itt. Először is, ne bízzál másban, mint magadban, meg abban, hogy meg tudod csinálni. Nálad sokkal képzetlenebbeknek is sikerült már, én nem aggódom. Csak csináld azt, amit kérek és a legfontosabb: ne ess pánikba! Akkor menni fog és tudod, csak lazán – fejezi be, majd leteszi a saját seprűjét, nekitámasztva azt a korlátnak.
- Előbb egy kicsit bemelegítünk, kövess – kocog pár kört, majd egy tíz perc alatt bemelegítik az izmaikat. Miután végeztek felveszi mindkét seprűt és átadja a lánynak azt, amit eddig is használt.
- Nos, van még kérdésed, vagy kezdhetjük?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Egy hét szünet a kviddicsben neki olyan, mintha kínoznák. A szezon közben biztosan így van, a szezon végeztével legalább fel van rá készülve, de most ők a heti kimaradók, és Legra mindenkinek regenerációt rendelt el, minimális edzéssel, ezért kérte is Yaristát, hogy ne jelenjen meg rajta, hanem rábízza a dolgot. A lány számított rá, hogy ellenkezni fog, és az utolsó mondatával leszögezte, hogy halálosan megkínozza, ha mégis megjelenne az edzésen az exrellonos, így nem volt mit tenni maradt a hátsóján a végzős fiú. De, hogy formában maradjon és a lelke is megnyugodjon, hogy nem lóg, valamilyen edzést kitalált magának. Úszni most nem volt kedve, futni sem, így maradt az erőnlét terme, még úgysem volt benne soha, pedig már majdnem öt éve ide jár. A házakban is vannak edzőtermek, így kiélhette bennük magát, de most nem vágyott oda, és még Grósz Anna is dicsérte neki anno, hogy ez egy jó hely. Akkoriban nem ért rá kipróbálni, most viszont már van ideje és kedve, ezért most elő is szedi az edzőcuccát, majd levágtat a terembe. Ott az öltözőben gyorsan átöltözik, majd belépve végignéz a termen. Egy fiatal lány van még vele, ha jól emlékszik a Levitában látta már őt, és nagyon emlékezteti Ikimonora, akivel egész jó barátságban volt. Az emlékeivel a fejében nézi a gyakorlatozó lányt, aki elszenved néhány ütést már az elején, és a későbbiekben is kap párat. Már pár perce nézi a fiatal levitást, amikor rájön, hogy neki is kellene mozognia, ezért a futópályára megy, majd meg is tesz rajta pár kört. Aztán egy kis gimnasztika és már megy is az egyik padhoz, ahol a felsőtestét tudja erősíteni. Egy fél órás edzés után kellemes fáradság lesz úrrá rajta, a lány még mindig gyakorol, tetszik neki, hogy ennyire kitartó a háztársa. Odaül nem messze hozzá, nem akarja zavarni az edzésben, csak figyeli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Talán nem gondolta át teljesen, amit mondott, ebben a tanításban még van mit fejlődnie. A hibáiból tanul legjobban az ember, így teljesen jogos, amit Runa mondd neki, ezért elismerően bólogat.
- Persze bennem is kell, de ezt már megtetted azzal, hogy felkértél, meg, hogy a második órára is eljöttél. Igyekezni fogok, hogy ne játsszam el a belém vetett hitet – ha még nem látta komolynak őt Runa, akkor most megtapasztalja. Yarista a kviddicset, a repülést mindig nagyon komolyan vette, kiváltképpen akkor, ha tőle elvártak valamit ezekkel kapcsolatban. Szokott ő is bolondozni természetesen, ezt a vállán lévő maradandó seb is bizonyítja. Még másodikos korában esett egy nagyot, amikor hülyéskedtek a Rellon edzésén, amíg meg nem jelent Grósz Anna. Egy gurkó aztán 4-5 méterről eltanácsolta a seprűhasználattól és arra kérte, hogy Yarista nézze már meg, milyen is a föld közelről. Ő pedig nem állt ellen a kérdésnek és a vállára esett. Bár begyógyították, a sebet meghagyatta, emlékeztetvén magát arra, hogy milyen problémák adódhatnak, ha önként vállaljuk a komolytalanságot repülés közben.
- Jó lesz ez – megveregeti a vállát az ifjú padawannak, és máris belekezdenek a bemelegítésbe. Nem cifrázza túl Yarista, gyorsan végeznek is. Azt azonban látja, hogy Runa nem annyira edzett, és bizony eléggé kapkodja a levegőt. Nem gond, majd legközelebb kevesebbet csináltat vele, hiszen a repüléshez igazán nem kell semmi, de fő a biztonság, csak oda ne égjen.
- Hagyok időt levegőhöz jutni. Talán egy kissé túlzásba estem, legközelebb nem melegítelek túl – mondja kedvesen, picit aggódva és vár egy percet nagyjából, hogy Runa visszatérjen a pihenésből. Addig felnyalábolja a két seprűt és lefekteti őket egymás mellé. Miután mindenki készen áll, belekezd az első repülési leckébe.
- Előbb vegyük fel, ahogy kell – és már ki is tartja a kezét, a seprű pedig kecsesen a markába libben. Megvárja, amíg Runa is felveszi a Nimbust, majd folytatja az okítást.
- Tehát, először is üljünk rá, mást nem kell tennünk – meg is mutatja, hogy hogyan gondolta, nem nagy szám, de szeretné, ha részletes lenne a magyarázata, még akkor is, ha ez eddig egyértelmű volt.
- A következő gyakorlat pedig a helyes seprűfogás, így – megfogja az erre kialakított részen a játékszert, majd egy kissé előredől.
- Na, most kezdjük a repülést. Csak nyugi, lazítás és koncentráció. Finoman ellököd magad a talajtól és a pálya túlsó része felé felé próbálsz repülni. Ha felfelé igyekezne a seprűd, szépen lenyomod az orrát, nagyon finoman. Nagyjából egy méteren elég lesz repülni, megyek melletted – ekkor elrúgja magát óvatosan és nagyjából egy méter magasságában megáll az emelkedésben. Tesz egy kisebb kört és Runa mellé lebeg be.
- Gyerünk. Finoman, lassan, nem kell kapkodni és sok bizalommal. Tutira menni fog – biztatja a lányt nagy mosollyal és sok elszántsággal az arcában. Most következik Runa köre, és bízik benne, hogy nem fogják elsietni a dolgot.