Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Úgy nagyjából 3-4 napja sikerült baglyot váltanom a Fővárosi Ispotállyal a húgom ügyében. Ebbe a világért se akartam Ninát belerángatni, így a szobámból, vagyis a kastélyból üzentem nekik, hogy ha még nem dobták ki a cuccait, úgy odamennék átvenni azokat. Nem sok mindenről van szó tudomásom szerint, hacsak Ginny nem rejtegetett valami nagyon furcsa dolgot a bőre alatt. Péntek van, s alig múlik el dél, mire odaérek a korábban Szükségkórházként működő épületegyütteshez. A levélben értesítettek az eljárásról, hogy hogyan kell ide bejutni, kit kell megkérdezni, mit kell mondani, így hamarosan odaérek a recepcióhoz, vagy mi a csudához. Sötét színű, kényelmes farmer van rajtam, sötétkék inggel, mely precízen be van tűrve a nadrágba, egy fekete övvel átfogva, az egész tetején egy fekete, kissé szakadt bőrdzseki. Furcsa volt reggel belenézni a tükörbe s realizálni, hogy még mindig nem változott semmi, ugyanolyan megnyúlt a pofám, feketés a hajam és manó füleim vannak. Pompás. Pedig már jó ideje iszom azt a löttyöt, amit hetekkel ezelőtt felírtak a számomra azzal a biztos jeligével, hogy ez hamarosan helyre fogja hozni azt a bajos rontást, ami miatt a százfűléfőzet eredménye rám égett. De ez most lényegtelen, jelenleg itt állok a recepción, ahol egy rövid, szőke hajú mosolygós hölgy kérdezi jövetelem okát. Szépen elregélem neki, hogy egy halott rokonom tárgyait szeretném összeszedni. A névkártyája alapján Ivett a türelmemet kéri, feláll a kényelmesnek tűnő székből és egy hátulsó ajtón át eltűnik. Bizonyára megy szólni valakinek, esetleg megkér egy jártasabb kollégát, hogy kísérjen el abba az irányba, ahol megtalálom a motyóját. Ginny. Mélyet sóhajtok, majd eszembe jut, hogy ma még a cigarettát is elfelejtettem, holott ott nyugszik a zsebemben. Először csak legyünk ezen túl, aztán jöhet a füstölés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A vaskos felszerelésemet kisebb nyögés keretében helyeztem el az asztalszerű tákolmányra a rezidencia egyik kibérelt szobájába, majd hanyatt vágtam magam a kétszemélyes francia-ágyon s pillanatokon belül már úgy horkoltam, mint valami csecsemő. A találkozó előtt bő egy órával duruzsolt a karórám a fülembe, hogy ideje felkelni te naplopó, így megejtve a zuhanyt és borotválkozást, valami tiszta ruhát előbányásztam magamnak a kofferből. Fekete, alul kicsit szűkülő nadrágba bújtam s egy kockás ingbe, melynek ujjait hanyag eleganciával könyékig feltoltam, amint beértem a csárdába. Az újabban pink hajú lányon először úgy keresztül néztem, mint annak a rendje, ám amint jelzett, úgy meglepett arckifejezéssel bár, de odaslattyogtam jól ismerve a járást ebben a helységben. Intettem Eszternek, a pultos lánynak, hogy riszálja ide a csípőjét (amit a távozáskor szépen meg is csodáltam), s nem apróztam el: kezdésnek két kör veszett kutya, agmiral valamint sambuca, ha már egyszer hölgy társaságában vagyok - no meg kísérőnek egy sör. Bár az első pár korty nehezen ment le, a többi viszont már sitty-sutty lement és lassan azt az egy üveg sörömet iszogattuk, amikorra már mindketten elértünk egy adott állapotot. Jöttek a sztorizgatások, így elmeséltem neki, amikor pár éve meg akartam varrni egy pólómat, aminek a végeredménye gyanánt a hasát a hátával együtt úgy összefoltoztam, hogy varázslattal se lehetett megmenteni az anyagot. Előkerült az is, amikor Leonard Harrist egy dementortól mentettem meg, vagy amikor Mihaellel szétszedtük ezt az egész kócerájt s mindkettőnk tárcája ráment arra az estére - de legalább nem haltunk bele!
 Sajnos hamarosan előkerült az, hogy merre is voltam, miért nem vagyok itt mostanában, miért adtam fel a kviddicses csapatot és a párjaik, amiket igyekeztem nem túl feltűnően hárítani, no de kérem szépen, 3 kör alkohol után ne várja el tőlem senki, hogy maximálisan működjön a személyes tűzfalam.
- Áh, vagyok én erre meg arra, aztán erre meg.. Jah. Na és te? Napjaidat hogy tengeted? Hallom valami vadállatot választottak meg prefektusnak Michelle mellett. Tényleg egy vadbill kategória? - aha, lehet, hogy nem ismeri a Halálsoront, akkor majd néz egy nagyot, de kinézem belőle ezeket az alapvető műveltségi ismereteket. Nina mostanra már dőlne a röhögéstől, erre mérget veszek, de ő is, most hol van? Biztos valahol Dwayne lakásán eszi a pattogatott kukoricát egy habfürdőben. Talán holnap tiszteletemet teszem nála a lakásán is.. áh, lehet inkább mégse.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Nem mondom, hogy nem fordult meg párszor a fejemben, hogy talán mégse volt a legjobb ötlet ezt az egyszemélyes önvédelmi szakkört felajánlani neki, de ha már megtettem, akkor legalább tiszteletemet tegyem már. A nap és az időpont is meg volt beszélve, no meg persze a helyszín, és szokásomhoz híven elegánsan késtem 15 percet. Szürkés póló volt rajtam meg farmernadrág, mert bár magam sem tudom az okát megmondani, valami mégis azt súgta, hogy ez a mai óra nem fog sokáig tartani. Egyik kezemben a pálcám, amit lusta voltam eltenni, másikban egy zacskó, benne 3 zöldalmával meg 2 hamburgerrel. Gondoltam megeszem, amíg Ricsit körbefuttatom.
- Csak eljöttél? -
 Tisztelettudóan köszöntem neki, amint beléptem a helységbe, majd rögvest odacaplattam mellé (a megszólalás persze azután volt, hogy lenyeltem a hamburger első falatját). Szépen Ricsi mellé dőltem a falnak, majd azon lecsúszva a földön kötöttem ki, elég kényelmesen elhelyezkedve.
- Első feladat: egy hambi meg egy alma. Most! - rossz ránézni a fiúra! Nem a saját kis izomkötegeimet akarom fényezni, szó sincs róla (habár Nina kifejezetten szereti őket), de valami katasztrófa ez a Szépvölgyi! - Megértem, ha szepszised van, nekem is volt, de enni akkor is kell! - remélem nem sértettem vérig a szerencsétlent, mert eszem ágában sem volt. Kivettem a két almát a zacskóból, aztán a srác felé nyújtottam. Addig nem lesz itt önvédelem, amíg legalább a kaja felét magába nem diktálja - és ha kell, akkor falatonként nyomom le a torkán az ételt. Nem lesz itt lazsálás, kérem szépen!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Honnan a fenéből gondolhattam volna, hogy az éjszaka kellős közepén valaki izomból tapad rá a kapucsengőn a 14-es számra, mely az én szobámba visít a fülembe? Az első 1-2 másodpercben pusztán annyit hittem, hogy valami zakkant félnótás félrenyomta a gombot, de mikor már vagy 5 másodperce ott bömböltette, akkor nagyon hirtelen magamhoz tértem. Felgyújtottam a villanyt, de még ez se késztette arra a tagot, hogy végre levegye a piszkos ujját arról az ártalmatlan gombról. Egy fekete alsónadrág volt rajtam, csíkos apró csíkokkal tartkítva, amik a fekete részhez érve kockákat alkottak. A telefonba, ami lent közvetíti a látogatómnak a mondandómat, beleugattam, hogy ha reklámot akar rám sózni, akkor agyonlövöm, de még erre se eresztette el az az átokverte csengőt. Persze mostanra már Baileys torkaszakadtából elkezdett ugatni és láttam a lelki szemeim előtt, amint a szomszédok Ukrajnától kezdve Szibériáig elküldenek. Hát jó, legyen: egy nálam kezelhető gombot megnyomtam, mire kinyílt az ajtó és a mélyen tisztelt látogatóm így bebocsátást nyerhetett az épületbe. Szépen anyázva kipenderültem az ajtóm elé tettre készen: ha kell, lelököm a lépcsőházban aztán gurulhat lefelé azon, mint holmi béna apáca.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Való igaz: megfordulhatott volna abban a csökött agyamban, hogy ki az az akasztófára való egyén, aki nem különösebben zavartatja magát, ha arról van szó, hogy mennyi az idő. Az illedelem se épp a kenyere, a tiszteletről pedig már ne is beszéljünk. Magát a mozdulatot, amivel megfejelte a csengőt, nem láttam, de a lépcsőről felszűrődő zajok már sejtették velem az állapotokat. Kibiztosított pajtásom taraját hatástalanítottam, és magamhoz képest igazán gyorsan sikerült többnyire rekonstruálnom a történetet: Mihael megint beszólt a nejének vagy az ikrének, aki nagy hévvel elküldte inni, a jómadár pedig kapva kapott az alkalmon, most pedig elfelejtette, hogy bizony, tud hoppanálni és kell egy fedél neki éjszakára. Valahogy ilyentájt küldte meg a lépcsőház világítását, mire egy csupán pár szavas képet kaphattak az emberek a nyomdapapírt nem tűrő szavaimról. Fegyvertelen kezemmel próbáltam védekezni a szememet bántó fénnyel szemben, noha az mit sem segített. A másik út közben levert egy virágcserepet is, amelyik önfeledt boldogsággal döntött az öngyilkosság mellett, majd nagyobb halálhörgést hallatva darabjaira hullott, mihelyst padlót ért a földszinten. Megingatnám a fejem, de eddigre a rég látott szerencsétlen francia a kicsattanó boldogságát
 nem tudta leplezni, és pontosan a karjaimba sétált. Aztán még le is fejelte a homlokom. Ennél a jelenetnél nézett ki a szomszéd a 13-as lakásból, egy idő házaspár, ahol az asszony haja rövid és ősz, a párjának pedig kefebajusza van. és egymáshoz illő pizsamát öltöttek fel. A néninek fel kellett vennie a kerítés méretű szemüvegét, aztán rosszallóan a férjére pillantott. Micsoda pór egy nép ez a magyar, hogy hajnali 4-kor is még képesek ilyen alpári dolgokat művelni! Biccentettek feléjük, egyik kezemmel intettem, mire felháborodva visszacsattogtak a lakásukba. Mihael szájszaga mindeközben egyszerűen katasztrófa volt, igazán csak azért nem ürítettem ki a silány vacsorám tartalmát, mert hát könyörgöm, hogy nézett volna ki, ha odarókázom, miközben a legjobb haverom bizonyára szexuális tanácsadás végett keresett fel. Aztán még ő maga tessékelt befelé a saját lakásomba, amit készségesen be is húzott maga után. Hiába pisszegtem volna oda neki, vélhetően halvány lila elképzelése se lett volna arról, hogy miért intettem le, így aztán hagytam az egészet és bezártam mögötte az ajtót. Valahogy kinavigáltam a szerencsétlent a nappaliba, oda vágtam elé egy behűtött sört, én pedig pohárba töltöttem némi whiskey-t; már előre láttam, hogy hosszú éjszakának nézünk elébe. Hálás lettem volna, ha tényleg csak aludni kérezkedik be, de a korábbi pár szavas mondatai után most kiönti nekem a lelkét, na és ez az a pont, ahol nekem is innom kell.
- Na haver, ne kímélj, tálald csak ki előttem a piszkos kis részleteket. Roxyról kiderült, hogy nem is annyira pöpec? Netán csak parókát viselt? Vagy összebalhézott Michelle-el? El kéne intézni feketén, hogy már elváltatok? - agyamban mozgolódó gondolatokat szépen ki is mondtam hangosan, egytől egyig, miközben újratöltöttem a poharat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Már muszáj volt valahova elmenni, hisz még azt hiszi, hogy se szó, se beszéd, odakötlöztem hozzá. Jó, persze, szívességet kértem tőle, ő pedig készségesen befogadott, de könyörgöm, nem lakhatok nála csak úgy, mint molylepke a lisztes edényben! Nem kellett sokat törnöm a fejem, hogy kiötöljem, hova jöjjek, s épp kapóra jött a rendezvény is, amire a vonaton sminkeltem. Igen, én magam! Elővettem a kis tükröcskét, amit a jelenlegi szállásadómtól nyúltam, a többi kelléket - ezek sajátok.. - és mire bezötyögtünk, addigra szinte sziporkáztam, tündököltem. Fess fiatalember sárga nadrágban, sötétzöld ingben, kipámpillázva. Segítségemre volt egy lány is, aki megcsinálta az amúgy számomra lehetetlennek tűnő kihívást, mely a szám kicsicsázását takarta, és egy szál cigarettát.. oké, kettőt egymás után pöfékelve csattogtam fel a hűvös időben a kastélyba.
Odabent már javában folyt a parti, emberek tömkelege, füst és tűz-imitáció mindenütt. El kell ismerni, remek munkát végeztek az illuzionisták, újfent, és az elemi mágus tanár se röstellte megmutatni képességét. Elismerően biccentettem egyet, majd azon nyomban kiszúrtam az italos pultot, s gondolom mondanom sem kell, hova vitt a lábam.
Számítottam rá, pontosabban rájuk, de azt azért nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan összeakadok velük. A volt menyasszonyom és az elmegyógyintézetes félpucér okostóni. Pont annál a résznél értem oda, mikor koccintottak és Nina úgy lehúzta az alkoholmentes italt, mint.. mintha abba alkohol lett volna.
- Nélkülem akartatok partizni, mi? - először Mihaelre pillantottam, ahogy befurakodtam hozzájuk és szűkebb kört alakítottunk, majd a mondat végét pedig már a társaság hölgy tagjához intéztem, kis, sokat sejtető féloldalas mosollyal és egy kacsintással megfűszerezve.
- Na és mi a program? Beavattok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Meglepett a külügyminiszter telefonja a minap. A privát számot használta, amit tényleg csak kevés emberrel osztottam meg. Ma reggel elküld hozzám valakit, akivel a Nagykörúton találkozom, valami jó drága, elit kávézó kiülős részén. Csatolt egy képet is, amin egy barna hosszú hajú lány szerepelt macskaszerű szemekkel. Tekintve, hogy holnap reggelre amúgy se terveztem semmit a plafon bámulásán és néhány számla rendezgetésén kívül, minden további nélkül beleegyeztem. Egy dokumentumot kell átadnia, ami nem tűr halasztást. Mivel a képen szereplő hölgyemény elég szemrevalónak tűnt, reggel frissen a tükör elé álltam, alaposan megborotválkoztam, hogy egy lány is megirigyelte volna arcom puhaságát. Arcszesz, parfüm, szürke kockás ing, bőrdzseki, sötétkék farmer, kulcsok, pénztárca, egy kis csövű fegyver a bal bokámhoz meg egy nagyobb kaliberű az övembe rejtve és már ültem is fel fekete, matt színű motoromra, melyet édesded álmából keltem. Kicsit kótyagosan indult neki a reggelnek, de dorombolva hasított alattam a még kicsit csípős reggelen.
Rohadt budapesti közlekedési dugók. Szépeket káromkodtam, és bizony már 5 percet késtem, mikorra leparkoltam a mocit. Aha, meg a mérhetetlen mennyiségű kávézó ezen a környéken, katasztrófa! No nem baj, szerencsémre legyen szólva, hogy elég hamar megtaláltam a megbeszélt találkozási pontot, de egyetlen lányt sem láttam, aki csak megközelítőleg hasonlított volna a korábban kapott fotóra. Mindegy, hátha bent vár, mert épp a kávéjat szürcsölgeti. De nem, bent még jobban elvesztem a népek között. Egy pincérnő igen jól végigmért, s nem átallott kifejezni szavak nélkül, hogy bizonyára eltévedtem, mert a kocsma jobbra 4 üzletnyire van. Azért készségesen megkérdezte, hogy segíthet-e, mire mondtam neki egy nevet, hogy kit keresek. Furcsán felvonta a szemöldökét, mint aki megrökönyödött a név hallatára, azonban elmosolyodott és kért, hogy kövessem. Elejtette, hogy a grófnő odakint vár. Hogy a kicsoda? Egy.. gróf? Mi van? Egész összezavarodtam és zavaromban a hajamba túrtam újra meg újra. Gratulálok Bennett, valami szebb gúnyát is magadra ölthettél volna, mert ezzel úgy nézek ki, mint egy alsó középkategóriás iroda munkatársa. Bőrdzsekimet lekaptam magamról még mielőtt kiérthettünk volna a szabadtéri részhez és egy, a legközelebb eső szék háttámlájára hajítottam, üres zsebekkel. Így némileg azért jobb volt az összhatás: deréktájt betűrt, könyékig feltolt ujjú ing, hátamhoz simuló 22-es Magnum. A pincérnőm az asztalig vezetett, ahol finoman egy hölgy vállához ért, súgott valamit a fülébe, rám emelte a tekinetét, majd ott hagyott bennünket. Nem mintha nem lennék tisztában az alapvető udvariassági formákkal, de még életemben nem volt szerencsém olyasvalakihez, aki társadalmilag hivatalosan magasabb ranggal rendelkezett nálam. Finom megjelenéséről sugárzott, hogy ő nem az a fajta, akikkel az estéimet szoktam tölteni. Barna, rövidebb fazonú haj, mélyen ülő, kéken csillogó szemek és felettébb érdekes arcberendezés. Szomorkás vonásai vannak, mégis barátságot sugárzó a pillantása.
- Bocsánat, hogy késtem. Egy apácafelvonulás feltartott – jól van David, helyes, csak így tovább. Kínomban ismét a hajamba túrtam és a forgalmas utcára pillantottam. Mit követel ilyenkor a protokoll, mit kéne cselekedni? Meghívni egy kávéra? De ott van előtte az üres csésze. Mit, mit, MIT?