Caius Randy Woodrow
INAKTÍV
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
|
AlinaAz üvegcipellőt elég hamar kiszúrtam a kijárat mellett. Talán mert tudtam, hogy mit kell keresnem, hiszen azért eléggé el volt dugva. Hogyha valaki nem tudja, hogy mit is kell keresnie, simán elment mellette. Még szerencse, hogy nem más találta meg a cipőt, azt hiszem, hogy elég vicces lett volna, hogyha Linának valami másik pasi után kellett volna futkároznia, hogy ugyan adja már vissza a cipőjét, mert azt másnak szánta. Szerencsére ilyesmivel nem kell foglalkozni, hiszen tényleg én találtam meg a csinos üvegcipellőt. Linát kicsit nehezebben szúrtam ki, illetve ő szúrt ki engem. Nem mondom, hogy feltűnő jelenség vagyok, hiszen csupa barnában vagyok a sok színes, gyönyörhercegnő között. Maximum a dárdám és félmeztelenségem okozhat feltűnést a hölgyek körében, aminek azért örülök és büszkén düllesztem a mellkasomat. A lányka hátulról támad meg, de valahogy sejtem, hogy kivel is van dolgom és látványosan szimatolok bele a levegőbe, hogy aztán felkapjam őt és megforgassam a levegőben. Ahogy lerakom, úgy nézem csak jobban meg a hercegnőmet, és kihagy egy ütemet a szívem, annyira gyönyörű! Ezt meg is jegyzem neki, amiért apró pírt kapok viszonzásul. - Kerti törpe? - nevetem el magamat, és megcsóválom a fejemet. - Szerintem te még egy törpe jelmezben is csinos lennél! - kacsintok a lányra nevetve, majd végigsimítok lágyan az arcán és hozzáteszem: - De ne aggódj, azt hiszem sikerült elérned, amit akartál - mosolygok, majd a cipőt a kezembe véve guggolok le. Nem gondolok ilyen komoly dolgokra, mint a lánykérés, és szerintem hogyha valaki felismeri a lány jelmezét és meglátja a kezemben a cipőt, azt hiszem le fog esni nekik, hogy itt nem eljegyzés folyik romantikus keretek között, hanem csak egy cipőpróba. Lágyan tartom az egyik kezemmel a lányt, hogy ne zuhanjon hátra, miközben a másikkal rásegítem a lábára a cipőt. Ami persze... - Tökéletes - vigyorgok fel rá gyermekien, majd felállva ismét magamhoz húzom és most egy kicsit hosszabban csókolom meg a lányt, átadva magam az érzésnek. Jelen pillanatban még az sem érdekel, hogy vajon hányan láthatnak meg minket.
|
|
|
|
|
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
|
AlinaLeleményes ötlet volt Alinától ez a jelmez, pont ezzel a cipős ötlettel, hiszen egy pár cipője még mindig nálam van. Talán majd a bál után felhívom a szobámba, hogy visszaadjam neki és... A lány gyönyörű, nekem pedig kicsit elkalandoznak a gondolataim, amiket még idejében leállítom. Vágyok a lányra, eszméletlen módon, de hát nem rohanhatom le csak úgy, főleg, hogy igazából még nem is járunk és vélhetőleg nem is fogunk, hiszen még néhány nap a vizsgaidőszakból és elhagyom a kastélyt, aztán ki tudja mikor jövök vissza. Igyekszem a borús hangulatokat elűzni, ám azok ismét visszatérnek, mikor Alina közli, hogy ne felejtsem el a kerti törpés megjegyzésemet a télen. Kissé szomorkásan mosolyodom el és biccentek, de nem hagyom, hogy elrontsák az esténket. A cipőőróba után magamhoz húzom a lányt és úgy istenigazából megcsókolom. A föld picit megindul alattunk, nem is érdekel, hogy ki lát és ki nem, csak ölelem a lány, ajkaimmal pedig folytatom gyönyörűségének becézgetését. Tényleg nagyon szép lány, és habár megvannak még benne a gyermeki vonások, tudom, hogy hamarosan ezek el fognak múlni és tényleg egy csodálatos nő lesz belőle. Erre a gondolatra,és persze a csókra ismét megmozdul bennem valami,úgyhogy igyekszem lassítani a lélegzetemen. Örülök, hogy a lány eltereli a figyelmemet, és a hőlégballon felé ráncigál. - De, persze, próbáljuk ki! - lelkesedek én is, és hamarosan már a lányka mellett sétálok, kézen fogva őt a ballon felé. - A magasból még úgyis csak a kviddics pályát láttam - vigyorodom el, hiszen nem túl megengedett seprűvel repkedni az iskola és a falu körül. Energikusan bepattanok a kis kosárba, majd Alinát is lágyan besegítem, és kíváncsi vagyok, hogy merre is fogunk repülni. - Öveket bekötni - vigyorgok, majd hozzáteszem: - Ugye nem félsz a magasban?
|
|
|
|
|
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
|
AlinaAzt hiszem, hogy egészen kellemes lesz ez a buli, talán még jobb is, mint amire számítottam. Persze alapból nem lehet rossz, hogyha Linával vagyok, de tény,hogy így a vizsgák közben kicsit időpazarlásnak érzem. De talán ez az egy este még belefér, mielőtt bezárkózom a szobámba és nekiülök a könyveknek és a jegyzeteimnek. Majd erről is beszélnem kell Linával, hogy a vizsgaidőszakban nem valószínű, hogy sokat fogunk találkozni, maximum ha tényleg megbeszéljük, hogy fussunk össze egy órácskára. Azt hiszem, hogy a húgomra is kell időt szánnom, úgyhogy tényleg elég húzós lesz ez az egész. Minden esetre most szeretnék bűntudat nélkül mulatni és élvezni ezt az egészet. Erre lehetőséget ad a ballon, ami felé igyekszünk, majd hamarosan be is szállunk. Segítek a lánynak, hiszen a nagy ruhájában nem biztos, hogy egyszerű bepréselnie magát a kosárba. Rákérdezek, hogy vajon van-e tériszonya, mire azt a választ kapom, hogy egy kicsit. Elnevetem magam és megcsóválom a fejemet. - Igen, hercegnőhöz való viselkedés lenne, viszont a fülemnek nem tenne jót, úgyhogy kérlek... -vigyorodom el. Lágyan a lány mögé állok, és átkarolva a derekát a kosár szélét fogom meg. - Ne aggódj, nem fogsz leesni, foglak - súgom a fülébe, közel hajolva a nyakához, majd lágyan a vállára támasztom az államat, és sóhajtva érzem, hogyan emelkedik fel a ballon, és hogyan siklunk a levegőben. - Voltál már azóta a faluban? - érdeklődöm, hiszen hogyha volt már, akkor vélhetőleg most a magasból felismeri a helyeket. Ha nem, akkor magyarázni kezdek.
|
|
|
|
|
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
|
AlinaA légballon tényleg nagyon jó ötlet volt, de úgy tűnik, hogy egyelőre csak mi voltunk olyan bátrak, hogy kipróbáljuk, mert másik ballont nem látok a légtérben. Persze lehet, hogy lekéstem, hiszen ez a rendezvény egész nap itt volt, simán lehet, hogy valaki ebéd után jött fel egy kicsit nézelődni. Egyre magasabbra emelkedünk, ami nekem - mint kvidicsesnek - nem jelent semmit, de félek, hogy Alina tériszonya hamarosan felbukkan és tényleg itt fog nekem visítozni. Igyekszem hát megnyugtatni, hogy nem fogunk sem lezuhanni, sem ő nem fog kiesni a kosárból. Lágyan átkarolom, szorosan mögötte állva a kis kosárban, és igyekszem magabiztosan támasztani a kosár falát. A lány fülébe súgom a szavakat, majd a vállára hajtom picit a fejemet, miközben arról érdeklődöm, hogy járt-e már a faluban. Lina elmeséli, hogy elment egyszer a sétányra... - Az nagyon szép, főleg este! - kotyogok közbe, és elfojtok egy vigyort, hogy milyen pofátlan vagyok. Ahogy azonban a lány folytatja a történetet, megfeszülnek az izmaim, és elszáll a jó kedvem. Elképzelem, ahogy a lány a sötétben botorkál, majd valami idegen pasi megtámadja és zaklatja. Hatalmas düh kerekedik fel bennem, és bizony eléggé féltem a lányt. Voltam már féltékeny, féltettem is lányt, de Alina annyira fiatal, és még nem tud szinte semmilyen átkot, a pálcáját sem tudja használni. Eszembe jut Mercédesz, ő sem akart és nem is tudott varázsolni, ő sem használta a pálcáját. Kísérteties a hasonlóság, és egy pillanatra elidőzök a régi szép emlékekben, ahogy Mercédeszt öleltem így és... Igyekszem kiverni az édes emlékeket a fejemből, hiszen most nem Mercivel vagyok és soha nem is leszek vele többet. - Milyen fickó? - szűröm a fogaim keresztül a szavakat, és a lány érezheti, hogyan feszülnek meg az izmaim. - Bántott téged, Alina? Mit csinált? - lágyan megfordítom, és a vállára, majd az arcára teszem a kezeimet, úgy nézek mélyen a szemébe. A látvány már nem is érdekel, habár pont az Árnyas sétány felett repülünk el.
|
|
|
|
|
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
|
AlinaNagyon élvezem ezt a kis rétes kiruccanást, és habár tudom, hogy ma sokáig fent leszek vélhetőleg, hogy még tanuljak egy kicsit, nem zavar. Számos humoros jelmez van, kitettek magukért az iskolatársaink és a helyzet az, hogy nekem is tetszik mind Lina jelmeze, mind a sajátom. Természetesen Hamupipőke cipőjét is megtaláltam mint a hercege, úgyhogy minden simán ment.
A hőballonok várakoznak a rét szélén, hogy repüljünk velük egyet, így hát nem is váratjuk soká őket, hamarosan beugrunk az egyikbe és már repülünk is felfelé, egyre följebb és följebb a rét, az iskola és a város fölé. Élvezem, ahogy a kellemes szél a hajamba kap és simogatja az arcomat, de inkább Alina közelsége érdekel, hiszen mögötte állva karolom át a lányt, és úgy támaszkodom a korlátnak. Kicsit féltem őt, bár sejtem, hogy van már annyira nagylány, és talán nem olyan béna,hogy egyszerűen kiessen a kosárból. Azt hiszem, hogy mindig is kicsit féltő természet voltam akár a hugommal, akár a párjaimmal, így hát nem csoda, hogy enyhén felmegy bennem a pumpa, mikor megtudom, hogy Alinát zaklatta valami idióta alak a sétányon. Megfeszülnek az izmaim és gyors kérdések áradatát zúdítom a lányra, hogy mit keresett ott olyankor, ki volt az az alak és mégis mit csinált. Lágyan szembefordítom magammal a lányt és várakozóan nézek rá, ám a válaszok nem késnek, Lina hamarosan mesélni kezd.
- Hát ez a szerencséje... - szűröm a fogaim között a szavakat arra, hogy nem bántotta a lány. Furcsa dühös remegés fut át rajtam, de igyekszem lenyugodni. Végtére is nem esett baja a lánynak.
- Legközelebb ne estefelé indulj el felfedezni a várost! Kérlek - szólalok meg erőteljesen és határozottan, majd a végére biggyesztem kicsit lágyabban a kérlek szót.
- Szívesen megmutatok neked mindent, de nem szeretném, hogy este, sötétben a városban kószálj egyedül úgy, hogy azt sem tudod hol vagy. Bármi történhetne veled és még csak meg sem tudod védeni magad - kicsit kiakadok, de azt hiszem, hogy sikerül elég lágyan és aggódom (és nem őrült módjára) kiadnom a feszültséget. Egy puszit nyomok az ajkaira, majd hogyha hagyja, lágyan mellé lépek, ezzel őt is arra késztetve, hogy megint kifelé nézzen.
- Igen, kicsik. Innen elég nagyot lehetne zuhanni, azt hiszem... Nézd, ott a vízesés! - mutatok el egy másik irányba és elmosolyodom.
- Imádom azt a helyet. Régen nagyon sokat jártunk oda szórakozni -mesélek picit néhány szót a varázslatos helyről.
|
|
|
|
|
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
|
Alina
Azt hiszem, hogy egészen jol alakul ez a rendezvény, főleg ezekkel a ballonokkal. Tetszik az ötlet, így hát lelkesen szállok be Linával a ballonba, hogy aztán máris emelkedjünk és suhanjunk a rét, a tisztás, a birtok és a falu fölött. Élvezem a kellemes időt, a tökéletes kilátást, és azt, hogy itt lehetek a lánnyal. Egészen addig, amíg Alina el nem meséli a sétányos kalandját. Attol kicsit felmegy bennem a pumpa és érzem, hogyan feszülnek meg az izmaim, ahogy meséli a lány, hogy mi történt vele. Kiráz a hideg, ahogy belegondolok, hogy bármi megtörténhet a lánnyal azon a sötét sétányon, de szerencsére úgy tűnk, hogy - egyelőre - nem valami pedofil mutogatos bácsival találkozott össze a lány. Kicsit megemelkedik a gyomrom a pedofil gondolatra, hiszen közöttünk is nagyon sok év van, de igyekszem elfojtani ezt a furcsa gondolatot. Hamarosan elterelődik a figyelmem, bár azért még érzem, hogy ideges vagyok, örülök, hogy a lány igyekszik segíteni, hogy lenyugodjak. Mellé sétálok, és mesélni kezdek a vízesésről, meg a kedvenc helyeimről. Jot nevetek a vizes gömbös tréfán és megcsoválom a fejemet.
- Igen, ilyenek nálunk is voltak. Sőt, egyszer befagyasztottuk a vízesést, és csúszdáztunk. De persze nem tartott sokáig nyár lévén - jut eszembe egy másik tréfa is. Jot mosolygok az emlékre, miközben hallgatom a lányt.
- Hát, a legtöbb évfolyamtársam, akikkel joban voltam, nem jöttek mesterre, hanem elballagtak. Aztán kicsit leültem, meg volt egy rossz időszakom... - harapom el a mondatot, mert erről nem nagyon szeretnék beszélni. Egy picit elrévedek a távolba, majd érzem, hogy a ballon ereszkedni kezd, és hamarosan földet is érünk.
- Ez tetszett, élveztem! - mosolygok, majd kisétálok a ballonbol, és a kezemet nyújtva segítek a lánykának is kiszállni.
|
|
|
|
|
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
|
Látom, és érzem, hogy Alina jól érzi magát, hiszen folyamatosan mosolyog, és ez engem is jobb kedvre derít. Örülök, hogy jól érzi magát velem a lány, hiszen ez azért jelent valamit. És a legjobb a dologban az, hogy én is jól érzem magam vala és kedvelem őt. A ballonos kirándulás nagyon érdekes, izgalmas és szép volt, gondolatban adózom az ötletelőnek egy nagy köszönömmel. Sajnos a témák nem a legderűsebb irányba haladnak, de hamar túl leszek a gonosz, titokzatos esti kísérőn, és immár kellemesebb, derűsebb témákról esik szó. Mesélek egy picit a régi kalandjainkról, ami úgy tűnik, hogy Linának is tetszik, és bennem is kellemes, mókás emlékeket idéz fel.
- Nem, akkoriban még nem voltak ennyire kemények a szabályok. Vagy csak a megfelelő prefektusokkal voltunk jóban, nem tudom - nevetek fel és pajkosan a lányra kacsintok. Még mesélek néhány szót a rég életemről, majd felsejlik bennem "az a bizonyos" időszak, amiről nem akarok mesélni sem most, sem később. Szeretném elfelejteni egyszer s mindenkorra, hogy voltam olyan is, habár tisztában vagyok vele, hogy segített a jellemfejlődésemben. Örülök, hogy Alina nem firtatja a dolgot, habár pillantásából látom, hogy észrevette az elharapott mondatot, mégsem kérdezett rá, amiért hálás vagyok. Ezt egy néma pillantással köszönök meg, amit vagy vesz, vagy nem. Talán még nem állunk olyan közel egymáshoz, hogy ennyiből is megértsük egymást, de talán majd idővel... Lassan a ballon ereszkedni kezd, és talpunk immár földet ér. Lágyan kisegítem a lányt a kosárból, aki a gyönyörűen kivilágított lampionok felé indul.
- Azt hiszem Kínában van ennek nagy hagyománya - gondolkozom el hangosan, majd közelebb érve leakasztok kettőt és a lány kezébe adom az egyiket.
- Mit kívánsz? - kíváncsiskodom kisfiús, kíváncsi mosollyal.
|
|
|
|
|
